Csak sajnos az a baj, h a gyerekeitek is ezt a mintát látják, ebben nőnek fel és ezt fogják alapul venni. ha lány, akkor azt, h a nő alárendeli magát a férfiaknak testileg és lelkileg, ha fiú, akkor azt, h bizonyos objektív fölényekkel -fizikai, anyagi-a férfi uralhatja a nőt és kedvére alázhtaja. azok alapján, amiket írtál,a férjednek egyetlen esélye van a normális életre, ha végigcsinál egy pszichoterápiát. mert itt rég nem arról van szó, h majd önuralommal kevesebbet iszik, hisz az alkoholizmus betegség, és az egyéb szeméyliségvonásai sem aszerint fognak alakulni, h egy lelkiismeretfurdalásos félórájában fűt-fát ígér.
ha télleg fontosak vagytok neki, akkor szakemberhez fordul és végigcsinálja a rehabilitációt, ha nem, akkor törvényszerűen egyre többet fog inni, eljut abba a stádiumba, amikor már annak fog örülni a család, ha az öntudatlanságig issza magát és csöndben maga alá vizel, mert amíg jártányi ereje van, addig aggresszióban fog megnyilvánulni a pia által módosított tudatállapota. hú, de tudományosan hangzott, de sajna ez a menetrend. vannak a csendes alkeszok és vannak az agresszív típusúak. amikor nagyon túllőnek a célon, akkor ideig-óráig sz.rul érzik magukat és fogadkoznak, aztán győz a függőség és folytatódik a mókuskerék. rajtad múlik, ha gyerekeid miben nőnek fel. ha elutasítja az orvosi segítséget, kibúvókat keres, ígérget, akkor csak a kényelmét félti és mindig egérutat nyer, ha valóban szeret titeket, akkor megteszi értetek.
Új privát üzeneted érkezett!
2007.01.12 19:32
Igen , tudom . Hidd el , a mostani stratégiám fő célja , hogy belássa , hogy nincs minden rendben vele és csináljon végig egy terápiát . Mindenben látszik a függősége . Vagyis a hajlam . Én most azon gondolkodtam , hogy elmegyek a pszichiáterhez és kikérem a tanácsát mit tegyek . Nem tudom miért ragaszkodom ennyire hozzá , talán a sok közös átélt dolog , vagy a hit , hogy változni vagy a gyerekek , szeretet . Azt tudnotok kell , hogy nagyon ritkán , amikor az volt a célja , hogy meglepjen , akkor bizony mindíg a lehető legnagyobb vágyimat teljesítette . Majd talán leírom mik voltak ezek . Sajna tanácstalan vagyok . Azt tudom , hogy így nem akarok élni . Minden nap elmondom magamnak . Azt gondolom , mivel őt nem szerette az anyje , így nem tudja hogyan kell és idővel megtanulja . De lassan felnyílik a szemem . Nem vagyok ám olyan hülye , mint gondoljátok , csak nyilas vagyok és optimista . 
Most elég szomorú . Na majd lesz valahogy . Szép napot mindenkinek .
Most elég szomorú . Na majd lesz valahogy . Szép napot mindenkinek .2007.01.16 08:21
Megvagyok , nyugi . Nem hiszem , hogy más tudná értékelni ezeket a dolgokat gyugyó . Azért kettőt megosztok veled .. Az első egy festmény , ami egy viharban megriadt lovat ábrázol , de ha jobban megnézed , az nem is vihar , hanem a sörényéből előjövő rém , ami kicsit az én lelkivilágomat tükrözi , mert nekem is minden nap meg kell kűzdenem a bennem lévő félelmekkel stb . Szóval ezt a képet egy kiállításon láttam és nagyon megfogott . Szinte könnybe lábadt a szemem . Már el is felejtettem , amikor megkaptam . A másik , az " Egyik kopó másik eb " című filmben van a Huch nevű kutya . Hát beleszerettem ebbe a fajtába és elhatároztam évekkel ezelőtt , hogy egyszer lesz egy ilyen kutyám . Persze méreg drága . Így csak álmodoztam róla , de nem mondtam olyan sokszor , mert én akartam valamikor megvenni magamnak . Egy képet raktam a számítógép fölé róla 
. Hát névnapom előtt pár nappal azt mondta a párom szaladjak át anyósékhoz , mert akarnak valamit . Hát kimentem a kocsihoz és az anyósülésen ott ült egy 6 hetes Bordeaux-i dog . Hát ez odavágott ismét . Azóta Ő a szerelmem / mármint a kutyi / . Ja és a lakhelyünktől 300 km-re ment érte . Mivel nem ismertek és nem vagyunk egyformák így lehet , hogy nem értitek , mert mindenkinek más-más álma van . Engem nem vonzanak az ékszerek , pénz látszatdolgok . Nálunk az a szokás ha ünnep is van , nem jó drága ajándékokat veszünk egymásnak , hanem mindíg a másik vágyait próbáljuk kielégíteni . Hát a mi kapcsolatunk mint látjátok elég szélsőséges . Vagy nagyon negatív , vagy nagyon pozitív . Próbálom a középútra terelni a dolgokat , de kicsit nehéz .
Ennyi üdv
Nem hiszem , hogy más tudná értékelni ezeket a dolgokat gyugyó . Azért kettőt megosztok veled .. Az első egy festmény , ami egy viharban megriadt lovat ábrázol , de ha jobban megnézed , az nem is vihar , hanem a sörényéből előjövő rém , ami kicsit az én lelkivilágomat tükrözi , mert nekem is minden nap meg kell kűzdenem a bennem lévő félelmekkel stb . Szóval ezt a képet egy kiállításon láttam és nagyon megfogott . Szinte könnybe lábadt a szemem . Már el is felejtettem , amikor megkaptam . A másik , az " Egyik kopó másik eb " című filmben van a Huch nevű kutya . Hát beleszerettem ebbe a fajtába és elhatároztam évekkel ezelőtt , hogy egyszer lesz egy ilyen kutyám . Persze méreg drága . Így csak álmodoztam róla , de nem mondtam olyan sokszor , mert én akartam valamikor megvenni magamnak . Egy képet raktam a számítógép fölé róla . Hát névnapom előtt pár nappal azt mondta a párom szaladjak át anyósékhoz , mert akarnak valamit . Hát kimentem a kocsihoz és az anyósülésen ott ült egy 6 hetes Bordeaux-i dog . Hát ez odavágott ismét . Azóta Ő a szerelmem / mármint a kutyi / . Ja és a lakhelyünktől 300 km-re ment érte . Mivel nem ismertek és nem vagyunk egyformák így lehet , hogy nem értitek , mert mindenkinek más-más álma van . Engem nem vonzanak az ékszerek , pénz látszatdolgok . Nálunk az a szokás ha ünnep is van , nem jó drága ajándékokat veszünk egymásnak , hanem mindíg a másik vágyait próbáljuk kielégíteni . Hát a mi kapcsolatunk mint látjátok elég szélsőséges . Vagy nagyon negatív , vagy nagyon pozitív . Próbálom a középútra terelni a dolgokat , de kicsit nehéz .
Ennyi üdv
2007.01.17 10:05
Hmmm!
Háát ne haragudj, de némi ellentétet véltem felfedezni a mondandódban. Persze lehet, hogy csak az én olvasatomban van a hiba. Írod, hogy téged "nem vonzanak az ékszerek , pénz látszatdolgok . Nálunk az a szokás ha ünnep is van , nem jó drága ajándékokat veszünk egymásnak , hanem mindíg a másik vágyait próbáljuk kielégíteni"... Na most a kutyi, ha méreg drága, akkor nem 15-20 ezer, hanem 100-200 ezer forintban... vagy az a festmény, az sem tesco gazdaságos dolog... Ugyanakkor maga a nézet az egymás vágyai kielégítése nagyjából mindenhol cél. Persze, de ha a nejem beleszeret egy audi A8-ba, akkor sem tudnám teljesíteni a vágyát, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Mert nálunk egy pár szinttel lejjebb vannak a vágyak, amiket talán még meg is tudunk fizetni.
És ugye az ékszerek neked látszat dolgok, de más meg lhet, hogy azért él hal!
Én értem és gondolom más is ezt az egészet, hogy ha akar meg tud lepni téged az urad. De nekem úgy hat ez, mintha néha vesz neked egy vagyont érő valamit, ami a szíved-vágyad, aztán ennek cserébe azt csinál amit akar és ennyi...
Persze, ha rosszul látom akkor bocs, Julinak korrekt építő jellegű véleménye szokott lenni, most is kivi vagyok
Meg több szem többet lát.
Azért kivi lennék, hogy például mit szólnál ahhoz, hogy reggel felébredsz és egy üzenet fogad, hogy a reggeli elkészítve jelzésedre az ágyba is kerül... majd a tálcán találsz még egy cetlit, hogy reggeli után ide és oda menjél, majd ott találsz egy harmadikat ahova fel van írva, hogy öltözz, mert indulunk kirándulni, majd a ruháid között találsz még egy cetlit, mellette egy szelet csokit, hogy legyen energiád... és a többi és a többi... Persze ennek annyiféle variációja van...
Háát ne haragudj, de némi ellentétet véltem felfedezni a mondandódban. Persze lehet, hogy csak az én olvasatomban van a hiba. Írod, hogy téged "nem vonzanak az ékszerek , pénz látszatdolgok . Nálunk az a szokás ha ünnep is van , nem jó drága ajándékokat veszünk egymásnak , hanem mindíg a másik vágyait próbáljuk kielégíteni"... Na most a kutyi, ha méreg drága, akkor nem 15-20 ezer, hanem 100-200 ezer forintban... vagy az a festmény, az sem tesco gazdaságos dolog... Ugyanakkor maga a nézet az egymás vágyai kielégítése nagyjából mindenhol cél. Persze, de ha a nejem beleszeret egy audi A8-ba, akkor sem tudnám teljesíteni a vágyát, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Mert nálunk egy pár szinttel lejjebb vannak a vágyak, amiket talán még meg is tudunk fizetni.
És ugye az ékszerek neked látszat dolgok, de más meg lhet, hogy azért él hal!
Én értem és gondolom más is ezt az egészet, hogy ha akar meg tud lepni téged az urad. De nekem úgy hat ez, mintha néha vesz neked egy vagyont érő valamit, ami a szíved-vágyad, aztán ennek cserébe azt csinál amit akar és ennyi...
Persze, ha rosszul látom akkor bocs, Julinak korrekt építő jellegű véleménye szokott lenni, most is kivi vagyok
Meg több szem többet lát.
Azért kivi lennék, hogy például mit szólnál ahhoz, hogy reggel felébredsz és egy üzenet fogad, hogy a reggeli elkészítve jelzésedre az ágyba is kerül... majd a tálcán találsz még egy cetlit, hogy reggeli után ide és oda menjél, majd ott találsz egy harmadikat ahova fel van írva, hogy öltözz, mert indulunk kirándulni, majd a ruháid között találsz még egy cetlit, mellette egy szelet csokit, hogy legyen energiád... és a többi és a többi... Persze ennek annyiféle variációja van...
2007.01.18 13:00
segítséget szeretnék kérni tőletek! mára már belátom, hogy a most 7éves kapcsolatom nem vezet sehová. Nem látom a kiutat sem, és nem tudok tőle elszakadni, pedig nagyon szeretném, de nem birom megtenni. Fogalmam sincs mi tart vissza, csak azt érzem, hogy "kiugrom a harmadikról," ha nem mellette fekszem le a következő este. Mit csináljak? HOgy tudok ettől az érzéstől szabadulni? Hogy tudok tőle szabadulni? Sürgős lenne, mert már nem birom tovább azt a megalázást, amit el kell viselnem mellette.
köszi
köszi
2007.01.18 15:31
Szia!
Visszatartó okok lehetnek:
- pusztán a szánalom
- "összehasonlítási alap" hiánya
Ha felismered valamelyiket, akkor egyszerűen tegyél ellene. Ha nem, akkor mesélj kicsit a kapcsolatotokról mi az ami jó és mi az ami nem? Milyen a férj? Verekszik?? Vagy mi az a megalázottság??
Szóval még kevés az info hogy túl okosak legyünk
Visszatartó okok lehetnek:
- pusztán a szánalom
- "összehasonlítási alap" hiánya
Ha felismered valamelyiket, akkor egyszerűen tegyél ellene. Ha nem, akkor mesélj kicsit a kapcsolatotokról mi az ami jó és mi az ami nem? Milyen a férj? Verekszik?? Vagy mi az a megalázottság??
Szóval még kevés az info hogy túl okosak legyünk
2007.01.18 16:57
Köszi a tippeket.
Szánalom: ő egy igazi szerencsétlen típus az életben, akármennyire is próbálkozik, alig jönnek neki össze a dolgok. Én mindig megpróbáltam segíteni neki, és mellette állni, ahogy szerintem egy nőnek mindig kell a férfi mellett, de ő mindig visszautasítja, és azt mondja, hogy ne szóljak bele a dolgaiba. Én csak sajnálom , és ezért próbálok segíteni.
összehasonlítási alap: nem tudom, lehet, hogy én vonzom a bunkókat, de rengeteg fiú van, és volt körülöttem, de mindegyik kizárodott ezek az okok miatt. Szóval sok "fiúm" volt, de az is igaz, hogy ő az első akivel összeköltöztem (akkor még azt hittem, hogy ő teljesen más). nem a férjem, de 5 éve élünk együtt.
a megalázottság a kövből áll: egyik órában felhív a munkából (előzmények nélkül), hogy mennyire szeret, és hogy hiányzom, és el se tudja képzelni az életét nélkülem. aztán hazajön és valami nevetséges dologba beleköt (ami régebben fel sem tünt mondjuk neki), és alpári módon el kezd beszélni. Ilyenkor két lehetőség van: vagy befogom a szám, és hallgatom, hogy mekkora büdös kurva vagyok, vagy kikérem magamnak, és esetleg leparasztozom (hogy velem ne merjen így beszélni, mert így csak egy állat beszél), de ilyenkor be kell vállalni az utánna következő verést.
és természetesen másnap reggel úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és ágyba kapom a cappuchinom.
tudod, ez így megy hosszú ideje , és úgy érzem, hogy a kedves, életvidám nőből,aki voltam, egy ideges, fásult boszorka lettem.
bocs, hogy hosszú lettem.
Szánalom: ő egy igazi szerencsétlen típus az életben, akármennyire is próbálkozik, alig jönnek neki össze a dolgok. Én mindig megpróbáltam segíteni neki, és mellette állni, ahogy szerintem egy nőnek mindig kell a férfi mellett, de ő mindig visszautasítja, és azt mondja, hogy ne szóljak bele a dolgaiba. Én csak sajnálom , és ezért próbálok segíteni.
összehasonlítási alap: nem tudom, lehet, hogy én vonzom a bunkókat, de rengeteg fiú van, és volt körülöttem, de mindegyik kizárodott ezek az okok miatt. Szóval sok "fiúm" volt, de az is igaz, hogy ő az első akivel összeköltöztem (akkor még azt hittem, hogy ő teljesen más). nem a férjem, de 5 éve élünk együtt.
a megalázottság a kövből áll: egyik órában felhív a munkából (előzmények nélkül), hogy mennyire szeret, és hogy hiányzom, és el se tudja képzelni az életét nélkülem. aztán hazajön és valami nevetséges dologba beleköt (ami régebben fel sem tünt mondjuk neki), és alpári módon el kezd beszélni. Ilyenkor két lehetőség van: vagy befogom a szám, és hallgatom, hogy mekkora büdös kurva vagyok, vagy kikérem magamnak, és esetleg leparasztozom (hogy velem ne merjen így beszélni, mert így csak egy állat beszél), de ilyenkor be kell vállalni az utánna következő verést.
és természetesen másnap reggel úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és ágyba kapom a cappuchinom.
tudod, ez így megy hosszú ideje , és úgy érzem, hogy a kedves, életvidám nőből,aki voltam, egy ideges, fásult boszorka lettem.
bocs, hogy hosszú lettem.
2007.01.20 09:09
egyszer azt olvastam, h azok a nők,akik nem szedik a sátorfájukat az első kézemelés után, igazából a verés utáni néhány nap kedvéért csinálják az egészet újra és újra. mert menetrendszerűen jön a fickó lelkiism. furdalása, olyankor kedves, gyengéd, ajikat hoz, és ezekért az időszakokért átvészelik az egyéb napokat is. sőt, némelyik nő még provokálja is a férfit, h elszálljon a keze.
ha ez jó a nőnek, akkor semmi gond-bár kicsit fura, de, ha ettől szenved, ill., ha ennek szem és fültanúja, szenvedő alanya egy vagy több gyerek is,akkor elfogadhatatlan. racionálisan azt mondanám, h nincs min gondolkodni, ki kell lépni az ilyen kapcsolatból. (plusz feljelenteni az ürgét, még akkor is, ha tudjuk, h nem lesz foganatja) ha valakit mégis visszahúz a szíve, az már-nem sértésből!!-pszichológia, pszichiátria. szakemberrel végére kéne járni, h miért nem tud szabadulni a helyzetből, és hogy hogyan tudná a személyiségét olyan érettségi fokra hozni, h felnőtt emberként tudjon cselekedni és ki tudjon lépni ebből a megalázó életből, testi-lelki függőségből.
ha ez jó a nőnek, akkor semmi gond-bár kicsit fura, de, ha ettől szenved, ill., ha ennek szem és fültanúja, szenvedő alanya egy vagy több gyerek is,akkor elfogadhatatlan. racionálisan azt mondanám, h nincs min gondolkodni, ki kell lépni az ilyen kapcsolatból. (plusz feljelenteni az ürgét, még akkor is, ha tudjuk, h nem lesz foganatja) ha valakit mégis visszahúz a szíve, az már-nem sértésből!!-pszichológia, pszichiátria. szakemberrel végére kéne járni, h miért nem tud szabadulni a helyzetből, és hogy hogyan tudná a személyiségét olyan érettségi fokra hozni, h felnőtt emberként tudjon cselekedni és ki tudjon lépni ebből a megalázó életből, testi-lelki függőségből.
2007.01.21 15:21
Még valami eszembe jutott, de látom, senki szavába nem vágok
Szóval ezt hívják úgy, h "partner-függő" valaki. Úgyanúgy rombol, mint az alkohol, narkó, szerencsejáték. Mert azoknál is pontosan tudják a szenvedő alanyok egy-egy másnapos reggelen vagy üres pénztárcánál, h ez így nem jó, de köv. nap újra ott folytatják, ahol abbahagyták. Az olyan nők, akik engedik, h megüssék őket, pontosan érzik a saller után, h lépniük kéne, mésem teszik. Biztos nagy szakirodalma van a dolognak, én egy könyvet olvastam, amiben ez a téma azoknak a szemszögéből mutatja be a dolgokat, akik így kellett, h felnőjenek. Mármint, h apa ivott, verekedett, zsarnokoskodott, anya meg tűrt. És ami talán nem is annyira meglepő, felnőttkorukban legalább annyira mérgesek voltak a mamára, mert tűrte ezt, mint az apára. A címe: Mérgező szülők. Nem tudom, ki az írója, csak annyira emléxem, h egy nő. De akár könyvesboltban, akár könyvtárban tudni fogják. Érdemes elolvasni mindenkinek, de főleg azoknak, akik ilyen kapcsolatban nevelnek gyereket. Talán hitelesebb, mintha én tépem a számat.
Szóval ezt hívják úgy, h "partner-függő" valaki. Úgyanúgy rombol, mint az alkohol, narkó, szerencsejáték. Mert azoknál is pontosan tudják a szenvedő alanyok egy-egy másnapos reggelen vagy üres pénztárcánál, h ez így nem jó, de köv. nap újra ott folytatják, ahol abbahagyták. Az olyan nők, akik engedik, h megüssék őket, pontosan érzik a saller után, h lépniük kéne, mésem teszik. Biztos nagy szakirodalma van a dolognak, én egy könyvet olvastam, amiben ez a téma azoknak a szemszögéből mutatja be a dolgokat, akik így kellett, h felnőjenek. Mármint, h apa ivott, verekedett, zsarnokoskodott, anya meg tűrt. És ami talán nem is annyira meglepő, felnőttkorukban legalább annyira mérgesek voltak a mamára, mert tűrte ezt, mint az apára. A címe: Mérgező szülők. Nem tudom, ki az írója, csak annyira emléxem, h egy nő. De akár könyvesboltban, akár könyvtárban tudni fogják. Érdemes elolvasni mindenkinek, de főleg azoknak, akik ilyen kapcsolatban nevelnek gyereket. Talán hitelesebb, mintha én tépem a számat.
2007.01.22 08:12
Köszi a hozzászólást rjuli!
szívesen írnék, de nem tudok mit, egyfojtában töröm az agyam ezen az egészen. Egyébként ezt tökéletesen érzem (párfüggő), habár sem pénzügyileg, sem semmilyen más dolog terén nem vagyok ráutalva (a lakás is az enyém, amiben élünk, vannak saját barátaim etc.).
szívesen írnék, de nem tudok mit, egyfojtában töröm az agyam ezen az egészen. Egyébként ezt tökéletesen érzem (párfüggő), habár sem pénzügyileg, sem semmilyen más dolog terén nem vagyok ráutalva (a lakás is az enyém, amiben élünk, vannak saját barátaim etc.).
2007.01.22 08:59
pont attól kóros a dolog, h semmi objektív tényező nem indokolja a függést, csakúgy, mint a fent felsorolt pia, drog, szerencsejáték, stb. esetében. ha valaki éhenhal a partnere nélkül,akkor is muszáj talpraállni, nem szabad ennyire kiszolgáltatottá válni, de, ha racionálisan semmi nem kell, h visszatartson, mégsem képes meglépni az illető az elválást, ott jön képbe a személyiség zavara, amit önerőből nem valószínű, h az ember korrigálni tud. ezért gondoltam szakember felkeresését. viszont ennek belátásához is szükséges egy biz. fokú érettség.
2007.01.23 04:59
Sziasztok!
Szeretnék Tőletek tanácsot kérni!
Tudnátok-e ajánlani család, vagy párterapeutát?
Igazság szerint valószínűleg szülés utáni depresszióban szenvedek, ami kihat mindenre.
Már ott tartunk a párommal(nem először), hogy szakítunk.
Szegény Fiam 10 hónapos múlt és egyre többször kell átélnie, hogy veszekszünk.
Nálunk is fenáll a háborúzás, pedig én egy sokkal nyugodtabb típus vagyok, mint ő.
Viszont nem bírom elviselni az alárendelt szerepet.
Teljesen más családi körülmények között nőttünk fel.
Édesanyámmal éltem,ő pedig anyukája kicsi fia a mai napig(pedig van testvére).Ő azt látta, hogy a nő kiszolgálja mindenben.
És sajnos én nem vagyok ez a típus.Ebből adódik a legtöbb konfliktus.
Nem tudom mi lenne jobb a Fiamnak, ha alárendelném magam és nem az lennék aki vagyok, vagy ha tovább lépnék és apa nélkül nőne fel?!
Megköszönöm előre is a válaszaitokat!
Dóri
Szeretnék Tőletek tanácsot kérni!
Tudnátok-e ajánlani család, vagy párterapeutát?
Igazság szerint valószínűleg szülés utáni depresszióban szenvedek, ami kihat mindenre.
Már ott tartunk a párommal(nem először), hogy szakítunk.
Szegény Fiam 10 hónapos múlt és egyre többször kell átélnie, hogy veszekszünk.
Nálunk is fenáll a háborúzás, pedig én egy sokkal nyugodtabb típus vagyok, mint ő.
Viszont nem bírom elviselni az alárendelt szerepet.
Teljesen más családi körülmények között nőttünk fel.
Édesanyámmal éltem,ő pedig anyukája kicsi fia a mai napig(pedig van testvére).Ő azt látta, hogy a nő kiszolgálja mindenben.
És sajnos én nem vagyok ez a típus.Ebből adódik a legtöbb konfliktus.
Nem tudom mi lenne jobb a Fiamnak, ha alárendelném magam és nem az lennék aki vagyok, vagy ha tovább lépnék és apa nélkül nőne fel?!
Megköszönöm előre is a válaszaitokat!
Dóri
url=https://lilypie.com]
[/url]
url=https://babafalva.hu]
[/url]
[/url]
url=https://babafalva.hu]
[/url]2007.01.23 18:28
Rjuli tömör, de igen korrekt választ adott, egyetértek vele!
szoni azt gondolom igen jó kezekben vagy itt a topikban.
Dorka, szerintem felejtsd el az alárendelt szerepet, baba érdekében egyenlőre ne szakítsatok, mert értelmetlen lenne. Beszélj anyóssal, anyukáddal, velünk és meglátod előbb utóbb (ha "csak" ez a probléma) jobbra fordul a helyzet
szoni azt gondolom igen jó kezekben vagy itt a topikban.
Dorka, szerintem felejtsd el az alárendelt szerepet, baba érdekében egyenlőre ne szakítsatok, mert értelmetlen lenne. Beszélj anyóssal, anyukáddal, velünk és meglátod előbb utóbb (ha "csak" ez a probléma) jobbra fordul a helyzet
2007.01.23 20:55
Rjuli!
az imént olvastam fent lévő gondolataid és ámulok nagyokat én ugyanis erről a jelenségről ("partner-függőség") még sose hallottam, pedig pontosan ebben szenvedek.
Racionálisan megmagyarázni nem tudom, csak szenvedek és úgy érzem állóvízben topogok kb. fél éve. Nálam annyiban nehezebb (vagy talán könnyebb?) a helyzet hogy én már el is váltam függőségem tárgyától, de nem tudok a mai napig továbblépni.
Egyébként tegnap nyitottam is egy új topikat ezzel kapcsolatban (Elváltaltam, de talán újrakezdeném).
Örülnék ha elolvasnád és véleményeznéd!
az imént olvastam fent lévő gondolataid és ámulok nagyokat én ugyanis erről a jelenségről ("partner-függőség") még sose hallottam, pedig pontosan ebben szenvedek.
Racionálisan megmagyarázni nem tudom, csak szenvedek és úgy érzem állóvízben topogok kb. fél éve. Nálam annyiban nehezebb (vagy talán könnyebb?) a helyzet hogy én már el is váltam függőségem tárgyától, de nem tudok a mai napig továbblépni.
Egyébként tegnap nyitottam is egy új topikat ezzel kapcsolatban (Elváltaltam, de talán újrakezdeném).
Örülnék ha elolvasnád és véleményeznéd!
Paksiné Szabó Nikoletta
2007.01.23 20:57
[quote="ancilla"]R írta:ancillajuli!
az imént olvastam fent lévő gondolataid és ámulok nagyokat én ugyanis erről a jelenségről ("partner-függőség") még sose hallottam, pedig pontosan ebben szenvedek.
Racionálisan megmagyarázni nem tudom, csak szenvedek és úgy érzem állóvízben topogok kb. fél éve. Nálam annyiban nehezebb (vagy talán könnyebb?) a helyzet hogy én már el is váltam függőségem tárgyától, de nem tudok a mai napig továbblépni.
Egyébként tegnap nyitottam is egy új topikat ezzel kapcsolatban (Elváltaltam, de talán újrakezdeném).
Örülnék ha elolvasnád és véleményeznéd!
2007.01.24 10:52
Elolvastalakm írtam is volna oda, de úgy láttam, h nem jön fel üres rész, ahova írhatnék. na, mindegy. tudnod kell, nem vagyok pszichológus, sem semmi hasonló, csak úgy vaktábon osztom a véleményemet
nem csodálom, ha nem tudsz többet megbízni a (volt) férjedben. sok férfi retten meg az apaság felelősségétől. (zárójelben teszem hozzá, nem tudom, mitől az a nagy félelem, ebbe sem szokás belehalni, évezredek óta így működik, és akkor most az ősközösségekről nem beszéltem
. el sem tudom képzelni, milyen családban nőtt fel egy olyan ember, aki ennyire beparázik a világ legtermészetesebb dolgától, ill. , h a félelmeitől így próbál megszabadulni, ahelyett, h átbeszélné veled, szüleivel, akárkivel az aggodalmait) addig rendben van, h elárasztják mindenféle gondolatok, őrlődik, stb., de, ami ezen felül van, az már megint olyan fajta személyisget rejt, ami, úgy tűnik nem teljesen fejlődött ki.
szóval könnyű lenne azt mondani, h maradjon meg láthatós apukának, te pedig keress valakit, aki már így gyerekkel ismer meg, nem retten el a dologtól, de, hát ez nem így működik.
papíron tuti sosem házasodnék össze vele, és, ha újra össze is költöznétek, sztem nagyon pontosan kell tudnia, h merre hány méter. az a bajom az egésszel, h addig "rendben van", h ivott meg szórta a pénzt, vannak élethelyzetek, amikor meghülyül valaki, ezek végülis jóvátehető dolgok. de egy nőt megütni, ráadásul egy állapotos nőt-na arra aztán az egyvilágon semmi mentség nincs. és nem tudom, mi a garancia arra, h esetleg 1-2 év múlva, gyerek már bölcsiben, oviban, te jössz-mész, munka, programok,akármi és elkezd féltékenykedni mondjuk. és akkor megint elszáll a keze? milyen gát van egy olyan emberben, aki kezet bír emelni valakire, amikor az testileg-lelkileg a legkiszolgáltatottabb? mondta volna azt, h ő most teljesen megzavarodott, időt kér és majd jelentkezik. szóval, aki egyszer üt, az máskor is üt, és, akiben még a legszélsőségesebb helyzetben sem működik az önkontroll, az mitől uralkodna magán egy hétköznapi helyzetben.
úgyhogy én nagyon óvatosan engedném a közelembe, úgy kialakítva a dolgokat, h az első intő jelre lehetőségem legyen őt birtokon kívűl tudni.
nem tudom, mennyit ér egy beszélgetés, adott szó, szabályok tisztázása, ha valakinek elborul az agya, de talán ezzel kéne indítani. hogy képbe kerüljön, h ő itt valamit annyira elcseszett, h innentől télleg oda kell figyelnie, mert nincs több esélye.
nem tudom, számodra van-e úgy értelme az egésznek, h szigorú keretek közé terelve a dolgot, állandó parában élni, h vajon lesz-e megint kiborulás vagy sem, és akkor hogy tuszakolod ki az ajtódon, h viszi el a cuccait, merjetek-e akár közös tv-t venni, nyaralásra befizetni. ezeket neked kell végiggondolnod. mi mennyit ér. legyél önző (nyilván amíg ez a gyerek érdekeivel szinkronban van), neked is csak egy életed van. amikor én a válást fontolgattam, több, mint egy évig gondolkodtam azon, h meddig áldozhatom fel magam, az életem a gyerekek miatt. és, amikor eljutottam oda, h ez nem szolgálja a gyerekek érdekét sem semmilyen szempontból, és basszus, nekem sincs másik életem, amit majd máshogy intézek, akkor tudtam lépni.
szóval ezeket is nézni kell, nem csak azt, h kifelé azt látják, h teljes családja van a gyereknek.
kíváncsi vagyok, hogy alakulnak a dolgok, írj!
nem csodálom, ha nem tudsz többet megbízni a (volt) férjedben. sok férfi retten meg az apaság felelősségétől. (zárójelben teszem hozzá, nem tudom, mitől az a nagy félelem, ebbe sem szokás belehalni, évezredek óta így működik, és akkor most az ősközösségekről nem beszéltem
. el sem tudom képzelni, milyen családban nőtt fel egy olyan ember, aki ennyire beparázik a világ legtermészetesebb dolgától, ill. , h a félelmeitől így próbál megszabadulni, ahelyett, h átbeszélné veled, szüleivel, akárkivel az aggodalmait) addig rendben van, h elárasztják mindenféle gondolatok, őrlődik, stb., de, ami ezen felül van, az már megint olyan fajta személyisget rejt, ami, úgy tűnik nem teljesen fejlődött ki.
szóval könnyű lenne azt mondani, h maradjon meg láthatós apukának, te pedig keress valakit, aki már így gyerekkel ismer meg, nem retten el a dologtól, de, hát ez nem így működik.
papíron tuti sosem házasodnék össze vele, és, ha újra össze is költöznétek, sztem nagyon pontosan kell tudnia, h merre hány méter. az a bajom az egésszel, h addig "rendben van", h ivott meg szórta a pénzt, vannak élethelyzetek, amikor meghülyül valaki, ezek végülis jóvátehető dolgok. de egy nőt megütni, ráadásul egy állapotos nőt-na arra aztán az egyvilágon semmi mentség nincs. és nem tudom, mi a garancia arra, h esetleg 1-2 év múlva, gyerek már bölcsiben, oviban, te jössz-mész, munka, programok,akármi és elkezd féltékenykedni mondjuk. és akkor megint elszáll a keze? milyen gát van egy olyan emberben, aki kezet bír emelni valakire, amikor az testileg-lelkileg a legkiszolgáltatottabb? mondta volna azt, h ő most teljesen megzavarodott, időt kér és majd jelentkezik. szóval, aki egyszer üt, az máskor is üt, és, akiben még a legszélsőségesebb helyzetben sem működik az önkontroll, az mitől uralkodna magán egy hétköznapi helyzetben.
úgyhogy én nagyon óvatosan engedném a közelembe, úgy kialakítva a dolgokat, h az első intő jelre lehetőségem legyen őt birtokon kívűl tudni.
nem tudom, mennyit ér egy beszélgetés, adott szó, szabályok tisztázása, ha valakinek elborul az agya, de talán ezzel kéne indítani. hogy képbe kerüljön, h ő itt valamit annyira elcseszett, h innentől télleg oda kell figyelnie, mert nincs több esélye.
nem tudom, számodra van-e úgy értelme az egésznek, h szigorú keretek közé terelve a dolgot, állandó parában élni, h vajon lesz-e megint kiborulás vagy sem, és akkor hogy tuszakolod ki az ajtódon, h viszi el a cuccait, merjetek-e akár közös tv-t venni, nyaralásra befizetni. ezeket neked kell végiggondolnod. mi mennyit ér. legyél önző (nyilván amíg ez a gyerek érdekeivel szinkronban van), neked is csak egy életed van. amikor én a válást fontolgattam, több, mint egy évig gondolkodtam azon, h meddig áldozhatom fel magam, az életem a gyerekek miatt. és, amikor eljutottam oda, h ez nem szolgálja a gyerekek érdekét sem semmilyen szempontból, és basszus, nekem sincs másik életem, amit majd máshogy intézek, akkor tudtam lépni.
szóval ezeket is nézni kell, nem csak azt, h kifelé azt látják, h teljes családja van a gyereknek.
kíváncsi vagyok, hogy alakulnak a dolgok, írj!
2007.01.24 10:53
Gyugyo 78: köszönöm!
Sajnos Édesanyám a Fiam születése előtt már elhunyt, tök egyedül vagyok család szempontból.
Anyóssal megvagyunk, de különösen nincs közös témánk.
Úgyhogy maradtok Ti!
Megpróbálom nem úgy felfogni, hogy alá vagyok rendelve, csak elég nehéz.
Elköltöztem Pestről egy faluba, ami nem igazán az én lelki világom.
90%-ban itthon vagyok a gyerekkel a 4 fal között.
Itt mindenki a földműveléssel foglalkozik, amihez nem tudok hozzászólni, úgyhogy a 22-es csapdája.
Dóri
Sajnos Édesanyám a Fiam születése előtt már elhunyt, tök egyedül vagyok család szempontból.
Anyóssal megvagyunk, de különösen nincs közös témánk.
Úgyhogy maradtok Ti!
Megpróbálom nem úgy felfogni, hogy alá vagyok rendelve, csak elég nehéz.
Elköltöztem Pestről egy faluba, ami nem igazán az én lelki világom.
90%-ban itthon vagyok a gyerekkel a 4 fal között.
Itt mindenki a földműveléssel foglalkozik, amihez nem tudok hozzászólni, úgyhogy a 22-es csapdája.
Dóri
url=https://lilypie.com][/url]
url=https://babafalva.hu][/url]
[/url]
url=https://babafalva.hu]
[/url]2007.01.24 16:13
Dorka!
Rohadt jó dolog vidéken élni!
Én ameddig nem költöztem koliba pestre imádtam a fővárosunkat! aztán mire elvégeztem az egyetemet meg is utáltam! azt a kib@szott nyüsgést dugót ilyesmit nem tudnám elviselni hosszútávon.. tiszta ideg vagyok, ha arra gondolok pestre megyünk vásárolni vagy ilyesmi...
Igaz vidéken ha faluban vagy akkor kell egy autó, de ha van akkor beülsz és oda mész ahova akarsz! Ha van barát, barátnő akivel gyerekestül talizhatsz, az nagyon fellazítaná lelki állapotod!!! Nyiss mindenképpen más emberek felé! És könnyebb lesz minden. És csak erősíteni tudom Juli szavait...
Rohadt jó dolog vidéken élni!
Én ameddig nem költöztem koliba pestre imádtam a fővárosunkat! aztán mire elvégeztem az egyetemet meg is utáltam! azt a kib@szott nyüsgést dugót ilyesmit nem tudnám elviselni hosszútávon.. tiszta ideg vagyok, ha arra gondolok pestre megyünk vásárolni vagy ilyesmi...
Igaz vidéken ha faluban vagy akkor kell egy autó, de ha van akkor beülsz és oda mész ahova akarsz! Ha van barát, barátnő akivel gyerekestül talizhatsz, az nagyon fellazítaná lelki állapotod!!! Nyiss mindenképpen más emberek felé! És könnyebb lesz minden. És csak erősíteni tudom Juli szavait...
2007.01.25 16:52
Farsang 2007 február 24-én szombaton!
Farsang, jelmezvásár, jelmezbemutató jelmezbál!
http://www.szulokhaza.com/szulokhaza_pr ... ujabb.html
Helyszín:
Szülők Háza Családi Központ és Játszóház
Budapest XI. Gazdagrét, Eleven Center
1118 Bp., Rétköz utca 7. I. emelet (P2 szint)
Program:
10:00 - 11:00 Kreatív játékok, kalandfal, alkotó
foglalkozás (kézműves)
11:00 - 12:00 Varázserdő: zenés drámajáték a
gyerekek részvételével
12:00 - 13:00 Jelmezvásár, könyvvásár,
arcfestés, farsangi köröm az anyukáknak
- szünet -
16:00 - 17:00 Kreatív játékok, kézművesség,
kalandfal
17:00 - 18:00 Bábelőadások
Hol lakik az idő?
Manómese
18:00 - Zenés jelmezbemutató: mutasd meg
magad, és ha kedved van, mondj verset, énekelj,
táncolj az otthon készített, vagy a délelőtt itt
vásárolt jelmezedben; ajándékok a résztvevőknek.
Árak:
Gyerek jegy:
1.500,- Ft / gyerek (1-14 év)
Kísérő jegy:
500,- Ft (14 év fölött)
Családi jegy:
3.000,- Ft / család
Farsang, jelmezvásár, jelmezbemutató jelmezbál!
http://www.szulokhaza.com/szulokhaza_pr ... ujabb.html
Helyszín:
Szülők Háza Családi Központ és Játszóház
Budapest XI. Gazdagrét, Eleven Center
1118 Bp., Rétköz utca 7. I. emelet (P2 szint)
Program:
10:00 - 11:00 Kreatív játékok, kalandfal, alkotó
foglalkozás (kézműves)
11:00 - 12:00 Varázserdő: zenés drámajáték a
gyerekek részvételével
12:00 - 13:00 Jelmezvásár, könyvvásár,
arcfestés, farsangi köröm az anyukáknak
- szünet -
16:00 - 17:00 Kreatív játékok, kézművesség,
kalandfal
17:00 - 18:00 Bábelőadások
Hol lakik az idő?
Manómese
18:00 - Zenés jelmezbemutató: mutasd meg
magad, és ha kedved van, mondj verset, énekelj,
táncolj az otthon készített, vagy a délelőtt itt
vásárolt jelmezedben; ajándékok a résztvevőknek.
Árak:
Gyerek jegy:
1.500,- Ft / gyerek (1-14 év)
Kísérő jegy:
500,- Ft (14 év fölött)
Családi jegy:
3.000,- Ft / család
2007.02.02 17:09
Sziasztok!
Kicsit tanácstalan vagyok....lassan 1éves házasok vagyunk, van egy 7hetes babánk, de nem olyan rég érdekes és megdöbbentő információ jutott tudomásomra. Páromnak kb. 3éve - az akkori, nem tartós kapcsolatából - gyermeke lett és elvetette. Mindezt véletlenül tudtam meg. Egy ideje nyomaszt ez a "tudás"
, volt, hogy kicsit burkoltan, poénosan céloztam rá, de nem vallott....szeretném megbeszélni a párommal....de nem tudom hogyan reagálna rá.... Féltem a kapcsolatunkat.
Mit tanácsolnátok???
Előre is köszönöm!
Kicsit tanácstalan vagyok....lassan 1éves házasok vagyunk, van egy 7hetes babánk, de nem olyan rég érdekes és megdöbbentő információ jutott tudomásomra. Páromnak kb. 3éve - az akkori, nem tartós kapcsolatából - gyermeke lett és elvetette. Mindezt véletlenül tudtam meg. Egy ideje nyomaszt ez a "tudás"
, volt, hogy kicsit burkoltan, poénosan céloztam rá, de nem vallott....szeretném megbeszélni a párommal....de nem tudom hogyan reagálna rá.... Féltem a kapcsolatunkat.
Mit tanácsolnátok???
Előre is köszönöm!
2007.02.03 13:07
magam részéről nem vagyok olyan radikális abortusz-ellenes, mint ahogyan az manapság "divat". vannak olyan élethelyzetek az anyai vagy magzati vészhelyzeten túl is, amikor ez a kisebbik rossz megoldás. egy futókalandból viszonylag komoly következmény lenne egy baba, és lehet, h érzelmileg nem volt kész ez a kapcsolat a gyerekvállalásra. ha a csaj nem akarta volna elvetetni, erőszakkal úgysem lehetett volna rá kényszeríteni, úgyhogy valszeg ez neki sem volt annyira ellenére. persze, lehet, h csak megijedt, h egyedül marad a bébivel. mindenesetre ez sztem nem kell, h a ti dolgaitokat befolyásolja.
2007.02.04 15:47
[quote="dorka24"]
írta:dorka24
Szeretnék Tőletek tanácsot kérni!
Tudnátok-e ajánlani család, vagy párterapeutát?
Igazság szerint valószínűleg szülés utáni depresszióban szenvedek, ami kihat mindenre.
Dóri
Sziasztok Mindenki! Hosszasan olvasgattam a topikot, és Dóri üzenete olvastán úgy döntöttem, be is lépek. Szóval új vagyok itt még, tehát nem is okoskodnék, inkább figyelek és örülök a sok élettepasztalatnak, amit őszintén megosztotok.
Egy dologban viszont tudnék segíteni: Dóri, ha még mindig szükséged van jó család vagy párterapeutára, én Regős Juditot ajánlanám: judit@szulokhaza.com Kora harmincas feleség és családanya, és szakmailag nagyon rendben van. Szerintem jól tudna segíteni, vagy meg tudja mondani, kihez érdemes menned.
Üdv,
Krisz
2007.05.02 14:59
Sziasztok!
Kissé le vagyok törve és nem tudom kihez fordulhatnék, mivel az otthonomtól 360 km-re vagyok és itt nincsenek olyan barátaim akikben feltétel nélkül megbíznék...Szóval, 9 hónapja vagyunk házasok a férjemmel, előtte egy évig éltünk együtt. A gondok akkor kezdődtek, amikor elkezdtük szervezni az esküvőt, az anyósom elkezdtett beleszólni az életünkbe, ez olyan szinten rendszeressé vált, hogy nem kevés vitámba került, míg sikerült kiharcolnom azt, hogy az esküvőnk többé kevésbé olyanná sikerüljön, ahogy mi azt elképzeltük. Na de ez volt a kisebbik gond. A problémák azóta fokozódtak. Még mindig együtt lakunk az anyóssal, aki nem képes elengedni az ő kicsi (30 éves!) fiacskáját. Neki midnenről tudni kell, elvárja, hogy a párom mikor hazajön, előbb hozzá menjen be, neki meséljen el mindent. Vele, pontosabban ketten beszélnek meg mindent és úgy érzem, hogy én csak egy felesleges harmadik vagyok, akivel a házimunkákat el lehet végeztetni. Probáltam beszélni erről a férjemmel, de ő azt mondta, hogy félreértem a helyzetet, meg hülyeségeket képzelek. Tanácstalan vagyok és lassan kezdek boldogtalanná válni, mert kezd az az érzésem lenni, hogy semmibe vesznek. Szeretném úgy megoldani a problémát, hogy ne kelljen elveszítenem azta férfit, akit szeretek, de végre élhessük a saját életünket. Épitkezni akarunk, de a páromat az anyja elkezdte lebeszélni erről, hogy várjunk még, amig lesz több pénz, meg stb. Ezeket véletlenül hallottam, egyik beszélgetésük alkalmával...Nem tudom mit tegyek! Bocs, ha hosszú voltam, de ki kellett irjam magam.
Üdv mindenkinek, Kauka
Kissé le vagyok törve és nem tudom kihez fordulhatnék, mivel az otthonomtól 360 km-re vagyok és itt nincsenek olyan barátaim akikben feltétel nélkül megbíznék...Szóval, 9 hónapja vagyunk házasok a férjemmel, előtte egy évig éltünk együtt. A gondok akkor kezdődtek, amikor elkezdtük szervezni az esküvőt, az anyósom elkezdtett beleszólni az életünkbe, ez olyan szinten rendszeressé vált, hogy nem kevés vitámba került, míg sikerült kiharcolnom azt, hogy az esküvőnk többé kevésbé olyanná sikerüljön, ahogy mi azt elképzeltük. Na de ez volt a kisebbik gond. A problémák azóta fokozódtak. Még mindig együtt lakunk az anyóssal, aki nem képes elengedni az ő kicsi (30 éves!) fiacskáját. Neki midnenről tudni kell, elvárja, hogy a párom mikor hazajön, előbb hozzá menjen be, neki meséljen el mindent. Vele, pontosabban ketten beszélnek meg mindent és úgy érzem, hogy én csak egy felesleges harmadik vagyok, akivel a házimunkákat el lehet végeztetni. Probáltam beszélni erről a férjemmel, de ő azt mondta, hogy félreértem a helyzetet, meg hülyeségeket képzelek. Tanácstalan vagyok és lassan kezdek boldogtalanná válni, mert kezd az az érzésem lenni, hogy semmibe vesznek. Szeretném úgy megoldani a problémát, hogy ne kelljen elveszítenem azta férfit, akit szeretek, de végre élhessük a saját életünket. Épitkezni akarunk, de a páromat az anyja elkezdte lebeszélni erről, hogy várjunk még, amig lesz több pénz, meg stb. Ezeket véletlenül hallottam, egyik beszélgetésük alkalmával...Nem tudom mit tegyek! Bocs, ha hosszú voltam, de ki kellett irjam magam.
Üdv mindenkinek, Kauka
2007.05.02 17:29
szia!
elég sz.r helyzet...
nem voltam ilyen helyzetben, úgyhogy csak laikusként tudok hozzászólni, de azt hiszem, ugyanúgy döntési helyzetbe kéne hoznod a férjedet, mint, ha félrelépne. döntse el, te vagy az anyja az élete párja. attól még szeretheti a kedves mamát, el is mesélheti a dolgait, de nem beszámoló-szinten, és nem egyedüli döntéshozó helyzetben. fel kéne sorolnod a férjednek azokat az abszurd dolgokat, amiket tapasztalsz. hátha a kokrétumok kicsit felnyitják a szemét. meg kéne értetni vele, h ez a ti kettőtök élete, nem az ő kettejüké. azt is mondhatod neki, h, bár te nem hiszed, h túlreagálod, de, ha ettől neki könnyebb, ám gondolja azt. ettől még neked fontos ez, és, ha szeret, akkor odafigyel azokra, amik téged bántanak, amik neked fontosak. kérj tőle konkrétan. kérd meg, h előbb hozzád jöjjön haza, előbb veled beszélje meg a lakás- és egyéb projecteket, ne te legyél az a "bizonyos harmadik", akinek be kell érnie azzal, amit kap, hiszen van előtte fontosabb. gondolj csak bele, ha ilyen állapotok közé még gyereketek is lesz...
boldogtalan kapcsolatban építkezni, gyereket vállalni=tuti válás
elég sz.r helyzet...
nem voltam ilyen helyzetben, úgyhogy csak laikusként tudok hozzászólni, de azt hiszem, ugyanúgy döntési helyzetbe kéne hoznod a férjedet, mint, ha félrelépne. döntse el, te vagy az anyja az élete párja. attól még szeretheti a kedves mamát, el is mesélheti a dolgait, de nem beszámoló-szinten, és nem egyedüli döntéshozó helyzetben. fel kéne sorolnod a férjednek azokat az abszurd dolgokat, amiket tapasztalsz. hátha a kokrétumok kicsit felnyitják a szemét. meg kéne értetni vele, h ez a ti kettőtök élete, nem az ő kettejüké. azt is mondhatod neki, h, bár te nem hiszed, h túlreagálod, de, ha ettől neki könnyebb, ám gondolja azt. ettől még neked fontos ez, és, ha szeret, akkor odafigyel azokra, amik téged bántanak, amik neked fontosak. kérj tőle konkrétan. kérd meg, h előbb hozzád jöjjön haza, előbb veled beszélje meg a lakás- és egyéb projecteket, ne te legyél az a "bizonyos harmadik", akinek be kell érnie azzal, amit kap, hiszen van előtte fontosabb. gondolj csak bele, ha ilyen állapotok közé még gyereketek is lesz...
boldogtalan kapcsolatban építkezni, gyereket vállalni=tuti válás
2007.05.09 21:47
Hát nem is tudom...már gondoltam rá, h. elköltözzünk albérletbe, de a párom nem akar róla hallani se, én gyereket szeretnék, de amig nem rendeződik a helyzet, addig semmimképpen nem vállalom, nem akarom megnyomorítani...szóval, próbáltam beszélni a férjemmel, de nem olyan egyszerű. Azt mondja, h. hülyeség, h. válasszon kettőnk között, mert mindkettőnket másképp szeret. Felelősségének érzi az anyjával lenni, gondoskodni róla, mert "ő a férfi a családban". Részben megértem, csak azt az egyet nem, h. miért ennyire megrögzött ebben a témában? Talán ő sem tud elszakadni...Ebből én húzom a rövidebbet, mert az anyjával való foglalkoyás után néha már túl fáradt velem is "foglalkozni", mondjuk sétálni menni pl...
2007.05.09 22:15
a kettőtök közti választást nyilván nem úgy kell értelmezni, mintha a titkárnőjével lépne félre, hanem úgy, h azt kéne eldöntenie, ki az élete párja, kivel osztja meg az asztalát, (ágyát), gondjait, örömeit, terveit, szabadidejét elsősorban, és ki az, akiről gondoskodik, ha szükséges, és beszélget, ha magányos, és tájékoztat a fejleményekről, amiket előzőleg már megbeszélt (veled)
2007.05.10 11:20
Sziasztok!
Férjemmel 20 éves házasok vagyunk, sokáig nem jött össze a gyerek, ezért nagyon komolyan megküzdöttünk. 7.dik beültetésre sikerült, ikrek fiúk. Sajnos egyik gyermekem rendellenességgel született, ami elég sok műtéttel járt, és még fog járni. Én mindig mellette voltam és próbáltam az életét jobbá tenni, most 8 évesek.
Sajnos a sok betegség, és félelem a jövőtől, kissé megvisel, férjem is eltávolodik tőlem, durva velem, nem becsül meg, pedig én ezen idő alatt tényleg a családomnak éltem, és minden terhet a ház körül, legyen gyereknevelés, kerti munka (fizikai), háztartási munkák, iskolai külön órák, gyógytestnevelés, különböző masszírozás, ami a betegséghez fontos elvégzek. Sajnos a nap 24 órája nem elég, mégis a férjem többet akar tőlem, hogy többet végezzek, ő semmiben nem segít, alig játszik a fiúkkal, állandó kibúvókat keres hogy ő most dolgozik. Az én munkámat lebecsüli, szerinte én semmit nem csinálok, és mivel GYES-en vagyok a beteg gyermekkel, mindent nekem kell csinálni. A gyerekek tanulása, külön órái, tényleg nem állok meg egész nap, mindent a legjobb tudásom szerint végzek. Erre megkaptam, hogy nem törődök magammal, nem járok fodrászhoz, nem vagyok elég csinos, de bezzeg a szomszédasszony (akinek nincs gyereke) mindig segít a férjének. El vagyok keseredve ezt kapom húsz év után, aki mindig spórolt a férjének, nem költekeztem, nem vettem szép ruhákat, és mindig a családom volt az első. Sajnos tényleg el vagyok fáradva és még nekem kellene az ágyban is elcsábítanom minden este. Na ezt már nem, úgy érzem kihasználnak, nem becsülnek! Szeretném ha engem is szeretne és megbecsülne valaki, gyermekeim miatt nem tudok lépni, nem merek. Mit csináljak? Ha összeveszünk, mindig én békülök, félre rakom a büszkeségem, és megsimogatom, szeretgetem, és ő mint egy fadarab tűri.
Gyermekemet még műteni fogják, egyedül nem bírnám a terheket, sajnos szerintem depressziós is vagyok, mert rettegek, hogy még valami baj lesz a kisfiúval. Az orvosok szerint is kétséges a jövőnk, ezért fogokebbe bele pusztulni, hiszen minden teher rajtam van, a férjem nem törődik ezekkel.
Szerinte csak ő keresi a pénzt, ő engem eltart, pedig 83 000 Ft a beteg GYES amit kapok, anyagi gondokkal küzdünk, mert ő ugyan azt mondja sokat keres, de ez nem igaz, változó a keresete és csak nyűglődünk.
Ha tudtok valami jó tanácsot, mit csináljak tűrjem még tovább, vagy rúgjak fel mindent, gyermekeimet féltem hiszen szeretik az apjukat, és én is szeretem, de már ott tartunk hogy nem beszélünk.
Nem hagyom magam elnyomni, mindig megmondom, ha nincs igaza, és ebből jönnek a gondok.
Üdv.
Férjemmel 20 éves házasok vagyunk, sokáig nem jött össze a gyerek, ezért nagyon komolyan megküzdöttünk. 7.dik beültetésre sikerült, ikrek fiúk. Sajnos egyik gyermekem rendellenességgel született, ami elég sok műtéttel járt, és még fog járni. Én mindig mellette voltam és próbáltam az életét jobbá tenni, most 8 évesek.
Sajnos a sok betegség, és félelem a jövőtől, kissé megvisel, férjem is eltávolodik tőlem, durva velem, nem becsül meg, pedig én ezen idő alatt tényleg a családomnak éltem, és minden terhet a ház körül, legyen gyereknevelés, kerti munka (fizikai), háztartási munkák, iskolai külön órák, gyógytestnevelés, különböző masszírozás, ami a betegséghez fontos elvégzek. Sajnos a nap 24 órája nem elég, mégis a férjem többet akar tőlem, hogy többet végezzek, ő semmiben nem segít, alig játszik a fiúkkal, állandó kibúvókat keres hogy ő most dolgozik. Az én munkámat lebecsüli, szerinte én semmit nem csinálok, és mivel GYES-en vagyok a beteg gyermekkel, mindent nekem kell csinálni. A gyerekek tanulása, külön órái, tényleg nem állok meg egész nap, mindent a legjobb tudásom szerint végzek. Erre megkaptam, hogy nem törődök magammal, nem járok fodrászhoz, nem vagyok elég csinos, de bezzeg a szomszédasszony (akinek nincs gyereke) mindig segít a férjének. El vagyok keseredve ezt kapom húsz év után, aki mindig spórolt a férjének, nem költekeztem, nem vettem szép ruhákat, és mindig a családom volt az első. Sajnos tényleg el vagyok fáradva és még nekem kellene az ágyban is elcsábítanom minden este. Na ezt már nem, úgy érzem kihasználnak, nem becsülnek! Szeretném ha engem is szeretne és megbecsülne valaki, gyermekeim miatt nem tudok lépni, nem merek. Mit csináljak? Ha összeveszünk, mindig én békülök, félre rakom a büszkeségem, és megsimogatom, szeretgetem, és ő mint egy fadarab tűri.
Gyermekemet még műteni fogják, egyedül nem bírnám a terheket, sajnos szerintem depressziós is vagyok, mert rettegek, hogy még valami baj lesz a kisfiúval. Az orvosok szerint is kétséges a jövőnk, ezért fogokebbe bele pusztulni, hiszen minden teher rajtam van, a férjem nem törődik ezekkel.
Szerinte csak ő keresi a pénzt, ő engem eltart, pedig 83 000 Ft a beteg GYES amit kapok, anyagi gondokkal küzdünk, mert ő ugyan azt mondja sokat keres, de ez nem igaz, változó a keresete és csak nyűglődünk.
Ha tudtok valami jó tanácsot, mit csináljak tűrjem még tovább, vagy rúgjak fel mindent, gyermekeimet féltem hiszen szeretik az apjukat, és én is szeretem, de már ott tartunk hogy nem beszélünk.
Nem hagyom magam elnyomni, mindig megmondom, ha nincs igaza, és ebből jönnek a gondok.
Üdv.
2007.05.10 11:21
Sziasztok!
Férjemmel 20 éves házasok vagyunk, sokáig nem jött össze a gyerek, ezért nagyon komolyan megküzdöttünk. 7.dik beültetésre sikerült, ikrek fiúk. Sajnos egyik gyermekem rendellenességgel született, ami elég sok műtéttel járt, és még fog járni. Én mindig mellette voltam és próbáltam az életét jobbá tenni, most 8 évesek.
Sajnos a sok betegség, és félelem a jövőtől, kissé megvisel, férjem is eltávolodik tőlem, durva velem, nem becsül meg, pedig én ezen idő alatt tényleg a családomnak éltem, és minden terhet a ház körül, legyen gyereknevelés, kerti munka (fizikai), háztartási munkák, iskolai külön órák, gyógytestnevelés, különböző masszírozás, ami a betegséghez fontos elvégzek. Sajnos a nap 24 órája nem elég, mégis a férjem többet akar tőlem, hogy többet végezzek, ő semmiben nem segít, alig játszik a fiúkkal, állandó kibúvókat keres hogy ő most dolgozik. Az én munkámat lebecsüli, szerinte én semmit nem csinálok, és mivel GYES-en vagyok a beteg gyermekkel, mindent nekem kell csinálni. A gyerekek tanulása, külön órái, tényleg nem állok meg egész nap, mindent a legjobb tudásom szerint végzek. Erre megkaptam, hogy nem törődök magammal, nem járok fodrászhoz, nem vagyok elég csinos, de bezzeg a szomszédasszony (akinek nincs gyereke) mindig segít a férjének. El vagyok keseredve ezt kapom húsz év után, aki mindig spórolt a férjének, nem költekeztem, nem vettem szép ruhákat, és mindig a családom volt az első. Sajnos tényleg el vagyok fáradva és még nekem kellene az ágyban is elcsábítanom minden este. Na ezt már nem, úgy érzem kihasználnak, nem becsülnek! Szeretném ha engem is szeretne és megbecsülne valaki, gyermekeim miatt nem tudok lépni, nem merek. Mit csináljak? Ha összeveszünk, mindig én békülök, félre rakom a büszkeségem, és megsimogatom, szeretgetem, és ő mint egy fadarab tűri.
Gyermekemet még műteni fogják, egyedül nem bírnám a terheket, sajnos szerintem depressziós is vagyok, mert rettegek, hogy még valami baj lesz a kisfiúval. Az orvosok szerint is kétséges a jövőnk, ezért fogokebbe bele pusztulni, hiszen minden teher rajtam van, a férjem nem törődik ezekkel.
Szerinte csak ő keresi a pénzt, ő engem eltart, pedig 83 000 Ft a beteg GYES amit kapok, anyagi gondokkal küzdünk, mert ő ugyan azt mondja sokat keres, de ez nem igaz, változó a keresete és csak nyűglődünk.
Ha tudtok valami jó tanácsot, mit csináljak tűrjem még tovább, vagy rúgjak fel mindent, gyermekeimet féltem hiszen szeretik az apjukat, és én is szeretem, de már ott tartunk hogy nem beszélünk.
Nem hagyom magam elnyomni, mindig megmondom, ha nincs igaza, és ebből jönnek a gondok.
Üdv.
Férjemmel 20 éves házasok vagyunk, sokáig nem jött össze a gyerek, ezért nagyon komolyan megküzdöttünk. 7.dik beültetésre sikerült, ikrek fiúk. Sajnos egyik gyermekem rendellenességgel született, ami elég sok műtéttel járt, és még fog járni. Én mindig mellette voltam és próbáltam az életét jobbá tenni, most 8 évesek.
Sajnos a sok betegség, és félelem a jövőtől, kissé megvisel, férjem is eltávolodik tőlem, durva velem, nem becsül meg, pedig én ezen idő alatt tényleg a családomnak éltem, és minden terhet a ház körül, legyen gyereknevelés, kerti munka (fizikai), háztartási munkák, iskolai külön órák, gyógytestnevelés, különböző masszírozás, ami a betegséghez fontos elvégzek. Sajnos a nap 24 órája nem elég, mégis a férjem többet akar tőlem, hogy többet végezzek, ő semmiben nem segít, alig játszik a fiúkkal, állandó kibúvókat keres hogy ő most dolgozik. Az én munkámat lebecsüli, szerinte én semmit nem csinálok, és mivel GYES-en vagyok a beteg gyermekkel, mindent nekem kell csinálni. A gyerekek tanulása, külön órái, tényleg nem állok meg egész nap, mindent a legjobb tudásom szerint végzek. Erre megkaptam, hogy nem törődök magammal, nem járok fodrászhoz, nem vagyok elég csinos, de bezzeg a szomszédasszony (akinek nincs gyereke) mindig segít a férjének. El vagyok keseredve ezt kapom húsz év után, aki mindig spórolt a férjének, nem költekeztem, nem vettem szép ruhákat, és mindig a családom volt az első. Sajnos tényleg el vagyok fáradva és még nekem kellene az ágyban is elcsábítanom minden este. Na ezt már nem, úgy érzem kihasználnak, nem becsülnek! Szeretném ha engem is szeretne és megbecsülne valaki, gyermekeim miatt nem tudok lépni, nem merek. Mit csináljak? Ha összeveszünk, mindig én békülök, félre rakom a büszkeségem, és megsimogatom, szeretgetem, és ő mint egy fadarab tűri.
Gyermekemet még műteni fogják, egyedül nem bírnám a terheket, sajnos szerintem depressziós is vagyok, mert rettegek, hogy még valami baj lesz a kisfiúval. Az orvosok szerint is kétséges a jövőnk, ezért fogokebbe bele pusztulni, hiszen minden teher rajtam van, a férjem nem törődik ezekkel.
Szerinte csak ő keresi a pénzt, ő engem eltart, pedig 83 000 Ft a beteg GYES amit kapok, anyagi gondokkal küzdünk, mert ő ugyan azt mondja sokat keres, de ez nem igaz, változó a keresete és csak nyűglődünk.
Ha tudtok valami jó tanácsot, mit csináljak tűrjem még tovább, vagy rúgjak fel mindent, gyermekeimet féltem hiszen szeretik az apjukat, és én is szeretem, de már ott tartunk hogy nem beszélünk.
Nem hagyom magam elnyomni, mindig megmondom, ha nincs igaza, és ebből jönnek a gondok.
Üdv.
2007.05.10 15:57
MIRMUR
Ha megengeded én nem a konkrét dologhoz szólnék. Engem az ragadt meg, hogy 83ezer forint és anyagi gondok! Ez erősíti azt a tényt, hogy bár a politikusok többségének ez igen sok pénzt jelent, valójában semmire sem elég. A 2 gyerekre meg pláne nem... Ebből valóban nem lehet megélni! (Az aki mégis rendesen megél ebből az hazudik)
szörnyű, hogy látszólag apróságok romba döntenek házasságokat.
Látszólag apróság: a szomszéd neje... A körülményeket a férjed nem tudja megkülönböztetni, hogy nektek 2 gyermeketek van...
A gyermekednek a legjobbakat. Ugyanakkor ismerem az egészségügyet is...
Az a férfi, aki a nejét "eltiporja" semmibe veszi, az nem érdemel tőled szeretetet...
RJuli
Tied a pálya:)
Ha megengeded én nem a konkrét dologhoz szólnék. Engem az ragadt meg, hogy 83ezer forint és anyagi gondok! Ez erősíti azt a tényt, hogy bár a politikusok többségének ez igen sok pénzt jelent, valójában semmire sem elég. A 2 gyerekre meg pláne nem... Ebből valóban nem lehet megélni! (Az aki mégis rendesen megél ebből az hazudik)
szörnyű, hogy látszólag apróságok romba döntenek házasságokat.
Látszólag apróság: a szomszéd neje... A körülményeket a férjed nem tudja megkülönböztetni, hogy nektek 2 gyermeketek van...
A gyermekednek a legjobbakat. Ugyanakkor ismerem az egészségügyet is...
Az a férfi, aki a nejét "eltiporja" semmibe veszi, az nem érdemel tőled szeretetet...
RJuli
Tied a pálya
:)2007.05.11 11:43
gyugyo
mirmur!
nagyon nehéz helyzteben lehetsz. ha két egészséges gyereked volna,azt mondanám, csomagolj, nem olyan nehéz két gyereket egyedül felnevelni, de így azért egész más. sérült gyerekekkel foglalkozom, és sajnos törvényszerű a családok széthullása. a férfiak genetikailag úgy vannak kódolva, h csak az egészséges utódot tudják elfogadni- ez kicsit így durva és leegyszerűsített megfogalmazás, lehetne hosszú körmondatokban cizellálni, de a vége úgyis ez. nem tudnak szembesülni a ténnyel, h nem tökletes az alkotásuk-még akkor is így van ez, ha objektíve tudható, h nem az ő saruk. ehhez jön hozzá, az otthonról hozott családi minta. egy szem egészséges kisgyerekkel otthon lenni 1-2-3 évig, én sem tartom munkának, bárhogy is fényezik magukat manapság a kismamák, de a te eseted ebben is nagyon más. mi lenne, ha felajánladnád neki, h vegyen ki szabadságot a mh-én, és 3-4 napra vegye át azt a laza időtöltést, amit te 8 éve non-stop csinálsz? próbálja ki, h lesz-e teli hűtő, főtt kaja, tiszta ruha, rend, frissen borotvált arc, eljut-e a fejletsző foglalkozásokra időben, stb. kínáld fel a lehetőséget. ha nem él vele, az kb. beismerő vallomás.
a depresszióval sztem nyert ügyed van, hisz az van rossz helyzetben, akinek nincs betegség-tudata. ha íratnál antidepresszánst, talán pár hét alatt más színben látnád a világot, akár terápia nélkül is. egy próbát megér. a külsőségekhez pedig: a férjed minden "gyarlósága" ellenére valóban mindketten megérdemelnétek, hogy ápoltabb, csinosabb felesége legyen. mérlegelj: heti, kétheti x kezelésből, ha egyetlen egyet lecsípsz, jelentősen romlanának-e a kisfiad kilátásai? vajon télleg annyira sok múlik-e rajta? ha jó értelemben véve vagy önző, és egy kis pénzt átcsoportosítasz, akkor ez mind a 4 családtagnak inkább befektetés, mint pénzszórás, hanyagság.
mirmur!
nagyon nehéz helyzteben lehetsz. ha két egészséges gyereked volna,azt mondanám, csomagolj, nem olyan nehéz két gyereket egyedül felnevelni, de így azért egész más. sérült gyerekekkel foglalkozom, és sajnos törvényszerű a családok széthullása. a férfiak genetikailag úgy vannak kódolva, h csak az egészséges utódot tudják elfogadni- ez kicsit így durva és leegyszerűsített megfogalmazás, lehetne hosszú körmondatokban cizellálni, de a vége úgyis ez. nem tudnak szembesülni a ténnyel, h nem tökletes az alkotásuk-még akkor is így van ez, ha objektíve tudható, h nem az ő saruk. ehhez jön hozzá, az otthonról hozott családi minta. egy szem egészséges kisgyerekkel otthon lenni 1-2-3 évig, én sem tartom munkának, bárhogy is fényezik magukat manapság a kismamák, de a te eseted ebben is nagyon más. mi lenne, ha felajánladnád neki, h vegyen ki szabadságot a mh-én, és 3-4 napra vegye át azt a laza időtöltést, amit te 8 éve non-stop csinálsz? próbálja ki, h lesz-e teli hűtő, főtt kaja, tiszta ruha, rend, frissen borotvált arc, eljut-e a fejletsző foglalkozásokra időben, stb. kínáld fel a lehetőséget. ha nem él vele, az kb. beismerő vallomás.
a depresszióval sztem nyert ügyed van, hisz az van rossz helyzetben, akinek nincs betegség-tudata. ha íratnál antidepresszánst, talán pár hét alatt más színben látnád a világot, akár terápia nélkül is. egy próbát megér. a külsőségekhez pedig: a férjed minden "gyarlósága" ellenére valóban mindketten megérdemelnétek, hogy ápoltabb, csinosabb felesége legyen. mérlegelj: heti, kétheti x kezelésből, ha egyetlen egyet lecsípsz, jelentősen romlanának-e a kisfiad kilátásai? vajon télleg annyira sok múlik-e rajta? ha jó értelemben véve vagy önző, és egy kis pénzt átcsoportosítasz, akkor ez mind a 4 családtagnak inkább befektetés, mint pénzszórás, hanyagság.
2007.05.11 13:15
RJuli
Na ezt is ritkán hallani nőtől... Nem köveztek még meg érte? 
[quote]e írta:gy szem egészséges kisgyerekkel otthon lenni 1-2-3 évig, én sem tartom munkának, bárhogy is fényezik magukat manapság a kismamák
Na ezt is ritkán hallani nőtől...
Nem köveztek még meg érte? 
2007.05.11 20:29
"egy szem egészséges kisgyerekkel otthon lenni 1-2-3 évig, én sem tartom munkának, bárhogy is fényezik magukat manapság a kismamák"
hmmm:):)
szerintem meg elég komoly feladat főleg, ha az apuka nem igen veszi ki a részét a gyerekellátásból!! Akkor is, ha sokat dolgozik és fáradtat jelent, vagy csak egyszerűen magának él a pasi...
:):)
Anyapoc:)
Üdv.
Én is kérdezhetném akár Julit nem kövezték e még meg:)
hmmm
:):)
szerintem meg elég komoly feladat főleg, ha az apuka nem igen veszi ki a részét a gyerekellátásból!! Akkor is, ha sokat dolgozik és fáradtat jelent, vagy csak egyszerűen magának él a pasi...
:):)
Anyapoc
:)
Üdv.
Én is kérdezhetném akár Julit nem kövezték e még meg
:)2007.05.11 21:15
sziasztok!
hát, kövezzetek meg érte a nagyobbik lányommal ovis koráig voltam otthon,a kicsivel sajnos csak 21 hónapos koráig, de sztem a mai gépiesített világban ez nem akkora meló. persze, aki napi 2 félét főz, az utolsó zoknit is kivasalja, a gyerek 1 éves koráig mindent fertőtlenít, az lehet, hogy túlvállalja magát. én addig bébiételt adtam, amíg nem ehette a mi kajánkat-lehet megkövezni ezért is . van mosógép, sőt nekünk mosogatógép is 
, és csak azokat vasaltam, amiket muszáj. szóval, amikkel tudtam, megkönnyítettem az életemet. délelőtt, délután játszótér, összejártunk babás ismerősökkel, úgyhogy az egyetlen, ami iszonyú fárasztó volt, hogy soha egyik gyerekem sem maradt meg a babakocsiban, ha ébren volt, és otthon sem játszadoztak el magukban. de csak azért , mert nem voltak szobanövények, még nem úgy emlékszem vissza arra az időszakra, mint, ahogyan most csinálom a napi dolgokat. időre rohanás, kollegáknak, főnöknek megfelelés, munkára felkészülés, stressz, stb.
hozzátartozik, h bár házimunkában nem, az első gyereknél még a baba körüli dolgokban 100%-osan lehetett számítani a volt férjemre. a másodiknál ezt már nem mondhatnám el, de akkor is inkább "csak" lelkileg volt nehezebb, viszont "bosszúból" elkezdtem rendelni a kaját főzés helyett. segíts magadon, Isten is megsegít
hát, kövezzetek meg érte
a nagyobbik lányommal ovis koráig voltam otthon,a kicsivel sajnos csak 21 hónapos koráig, de sztem a mai gépiesített világban ez nem akkora meló. persze, aki napi 2 félét főz, az utolsó zoknit is kivasalja, a gyerek 1 éves koráig mindent fertőtlenít, az lehet, hogy túlvállalja magát. én addig bébiételt adtam, amíg nem ehette a mi kajánkat-lehet megkövezni ezért is . van mosógép, sőt nekünk mosogatógép is , és csak azokat vasaltam, amiket muszáj. szóval, amikkel tudtam, megkönnyítettem az életemet. délelőtt, délután játszótér, összejártunk babás ismerősökkel, úgyhogy az egyetlen, ami iszonyú fárasztó volt, hogy soha egyik gyerekem sem maradt meg a babakocsiban, ha ébren volt, és otthon sem játszadoztak el magukban. de csak azért , mert nem voltak szobanövények, még nem úgy emlékszem vissza arra az időszakra, mint, ahogyan most csinálom a napi dolgokat. időre rohanás, kollegáknak, főnöknek megfelelés, munkára felkészülés, stressz, stb.
hozzátartozik, h bár házimunkában nem, az első gyereknél még a baba körüli dolgokban 100%-osan lehetett számítani a volt férjemre. a másodiknál ezt már nem mondhatnám el, de akkor is inkább "csak" lelkileg volt nehezebb, viszont "bosszúból"
elkezdtem rendelni a kaját főzés helyett. segíts magadon, Isten is megsegít2007.05.12 14:28
az az igazság, h bár elég összetettnek tűnhet, inkább monoton a kismamák élete. ezért jártunk mi olyan játszóra, ahol volt társadalmi élet, és rossz időben ezért mentünk kéróra egymáshoz. igazából, ha a gyerek bekerül a bölcsibe, oviba, és a mama visszamegy dolgozni, pont ugyanannyi marad a házimunka, mert sokan még így is főznek, hiába kap ebédet a gyerek. talán a rendrakás egy kicsit kevesebb, mert napközben senki nem pakol szét 3x . úgyhogy munka után kell menni a gyerekért, vásárolni, és otthon estére marad minden, míg gyes ideje alatt szépen meg lehet ezeket csinálni napközben, hogy mire a férj hazajön, már csili-vili legyen minden, és idő is jusson egymásra. nálunk legalábbis így volt. (azt' mégis elváltunk )
. úgyhogy munka után kell menni a gyerekért, vásárolni, és otthon estére marad minden, míg gyes ideje alatt szépen meg lehet ezeket csinálni napközben, hogy mire a férj hazajön, már csili-vili legyen minden, és idő is jusson egymásra. nálunk legalábbis így volt. (azt' mégis elváltunk )2007.05.15 12:16
Sziasztok!
Próbálok változtatni a külsőmön, elég nehéz mert alig van pénzem, Napi 2-3 ezret ad, hogy abból rendezzek mindent, de valamikor semmi nincs. Jelenleg nem beszélünk, mert minden apróságba belekötött és én már inkább nem beszélek vele. A héten azon vesztünk össze, hogy mikor a srácokkal hazaértünk a suliból, rögtön készítettem a vacsorát és a férjem leakart küldeni a postára, de én nem mentem le, mert hogy nekünk sok dolgunk van még. 5-re érünk haza általában, és akkor vacsizunk, tanulunk (mert hiába vannak bent a suliban 4-ig, mindig rengeteg a lecke, főleg hogy ikrek) gyógytornázunk, logopédázunk, ez eltart 1/2 9-ig és utána fürdés lefekvés.
A férjem azért nem ment le, mert akkor neki átkellene öltöznie és ő azt nem akarta, szerinte mivel én még elmenős ruhában voltam nekem kell mennem. Hozzá jött egy haverja és a kapuban 1/2 órát beszélgettek, úgy voltam vele hogy ő is nyugodtan lemehetne a beszélgetés helyett. Ő nem ismeri el, hogy én nekem mennyit kell foglalkoznom a gyerekekkel.
Nagyon súlyos gerincferdülése van a fiamnak, és sajnos nyaki részen is, ami ha műteni kell, csak Svájcban fogják és igen veszélyes. Jelenleg várunk, mert ha romlik azonnal műteni kell, ezért a tornákat állandóan végezni kell, és úszni is fontos. Szeretném ha elkerülhetnénk a műtétet, mert sajnos anyagi sincs meg rá, és megmondták hogy bénulással járhat, de ha tovább romlik akkor is bénulás a vége.De a műtétet meg kell próbálni, ha romlik. Ezért vagyok lelkileg teljesen ki és tényleg pontosan betartjuk a gyógytornát, hogy elkerüljük ezeket. Sajnos a fülével is sok baj van lehet hogy műteni kell, jelenleg fogszabályzót kapott, hát azzal is kell mászkálni állandóan. Ajak- és szájpadhasadékkal született ez rengeteg műtéttel járt és jár most is, és még fog járni, ezért mivel rosszul beszél a logopédiát sem hanyagolhatom, az is mindennapos tevékenység. A gerincferdülés tavaly derült ki, pedig már születése óta meg van, csak a sok orvos eddig nem vette észre, derült égből jött, és kikészített, mert ráadásul ez egy ritka betegség. Minden téren járunk orvoshoz, ez egy állandó 2 havonta ellenőrzések, sok mászkálással jár, mindent én csinálok, és a műtéteknél is csak én vagyok ott mindig. Annyira elkeserítő!!!!! Az én férjemre igaz, hogy nem bírja elviselni, hogy nem egészséges a kisfiú, az egészséges gyerek közelebb áll hozzá. Amíg pici volt és még látszott a hasadék, nem akarta megmutatni senkinek csak szűk család látta a babát, mindig kitalált valami kifogást, hogy ne nézhessék meg. Olyan szomorú, hogy ilyen, ez nekem mind egy keserűség.
Ennek ellenére a tanácsotokra, megváltoztam, és olyan dolgokat csinálok, amit eddig nem. Vettem szexi bugyit, leborotváltam a hónaljamat, és levágatom a hajam valami rövidre, elkezdtem festeni a körmöm. A férjem miatt növesztettem a hajam, mert szereti a hosszú hajat, ennek ellenére megkaptam hogy nem járok fodrászhoz. A TV-ből is az jön "Törődj többet magaddal" és úgy érzem ez nekem szól. Régóta örizgettem szakadt aranyláncot, régi gyűrűt és bevittem eladni, amit kaptam érte azt magamra költöm, SZIGORÚAN!!!! Képzeljétek még élvezem is, csak módjával szabad költekeznem, amit nem vesz észre, mert különben elvenné tőlem.
Sokan mondják hogy változtam, mindig mosolygok, csak titokban sírok!
A férjem továbbra is belémköt, de próbálok nem foglalkozni vele.
A férjem 120 kg igen pocakos és soha nem bántottam ezért, de most betelt a pohár és megmondtam neki hogy ő sem olyan kívánatos, mint gondolja. Egyenest a szívébe találtam, és most nem eszik. Én nem tudtam elhízni ennyi munka mellett, most 69 kg kiló vagyok és 163 cm. Tényleg igaz hogy a sok stressz fogyaszt, de mondjuk nem is hasznos.Én a pihenést nem ismerem, csak 11 órakor fekszem, és már 6 kor kelek, mert viszem a gyerekeket a suliba.
Sajnos a légkör nagyon rossz és már a gyerekek is észrevették.
A férjem önfejű azt hiszi magáról hogy tökéletes és ő mindent jól végez, a hibás mindenért én vagyok. Szerinte savanyú voltam, mindig rossz kedvű, és mindig a negatív vagyok, szeretnék változni mert lehet hogy igaza van, de ez a sok gond és félelem ami a gyerek körül van kikészít egy anyát. Jelenleg változok mint írtam, de ettől a férjem valyon fog becsülni, és fog valamiben is segíteni?
Én nem hiszem, lehet hogy még több terhem lesz ezáltal, mert már magammal is törődnöm kell és mindenki mással, velem mikor fognak törődni már? Én most hogy nem beszélünk így is beviszem a kv-t az ágyba neki, és salátát készítek, hogy tudjon fogyni. Tudom hülye vagyok, de én ilyen gondoskodó vagyok, de szeretném ha már megbecsülnének ezért, és nem csak több terhet rám rakni, hiszen már így is rogyadozok.
Most azon töröm a fejem, hogy elmegyek dolgozni 4 órába, hogy több pénzünk legyen, de csak délelőtt tudok menni, amikor a srácok suliban vannak, hiszen utána rengeteg az elfoglaltság.
Hogy valami jót is írjak, a kisfiam kitűnő tanuló lesz évvégén, hát azért meg van a gyümölcse a sok foglalkozásnak.javascript:emoticon(':lol:')
Laughing
Próbálok változtatni a külsőmön, elég nehéz mert alig van pénzem, Napi 2-3 ezret ad, hogy abból rendezzek mindent, de valamikor semmi nincs. Jelenleg nem beszélünk, mert minden apróságba belekötött és én már inkább nem beszélek vele. A héten azon vesztünk össze, hogy mikor a srácokkal hazaértünk a suliból, rögtön készítettem a vacsorát és a férjem leakart küldeni a postára, de én nem mentem le, mert hogy nekünk sok dolgunk van még. 5-re érünk haza általában, és akkor vacsizunk, tanulunk (mert hiába vannak bent a suliban 4-ig, mindig rengeteg a lecke, főleg hogy ikrek) gyógytornázunk, logopédázunk, ez eltart 1/2 9-ig és utána fürdés lefekvés.
A férjem azért nem ment le, mert akkor neki átkellene öltöznie és ő azt nem akarta, szerinte mivel én még elmenős ruhában voltam nekem kell mennem. Hozzá jött egy haverja és a kapuban 1/2 órát beszélgettek, úgy voltam vele hogy ő is nyugodtan lemehetne a beszélgetés helyett. Ő nem ismeri el, hogy én nekem mennyit kell foglalkoznom a gyerekekkel.
Nagyon súlyos gerincferdülése van a fiamnak, és sajnos nyaki részen is, ami ha műteni kell, csak Svájcban fogják és igen veszélyes. Jelenleg várunk, mert ha romlik azonnal műteni kell, ezért a tornákat állandóan végezni kell, és úszni is fontos. Szeretném ha elkerülhetnénk a műtétet, mert sajnos anyagi sincs meg rá, és megmondták hogy bénulással járhat, de ha tovább romlik akkor is bénulás a vége.De a műtétet meg kell próbálni, ha romlik. Ezért vagyok lelkileg teljesen ki és tényleg pontosan betartjuk a gyógytornát, hogy elkerüljük ezeket. Sajnos a fülével is sok baj van lehet hogy műteni kell, jelenleg fogszabályzót kapott, hát azzal is kell mászkálni állandóan. Ajak- és szájpadhasadékkal született ez rengeteg műtéttel járt és jár most is, és még fog járni, ezért mivel rosszul beszél a logopédiát sem hanyagolhatom, az is mindennapos tevékenység. A gerincferdülés tavaly derült ki, pedig már születése óta meg van, csak a sok orvos eddig nem vette észre, derült égből jött, és kikészített, mert ráadásul ez egy ritka betegség. Minden téren járunk orvoshoz, ez egy állandó 2 havonta ellenőrzések, sok mászkálással jár, mindent én csinálok, és a műtéteknél is csak én vagyok ott mindig. Annyira elkeserítő!!!!! Az én férjemre igaz, hogy nem bírja elviselni, hogy nem egészséges a kisfiú, az egészséges gyerek közelebb áll hozzá. Amíg pici volt és még látszott a hasadék, nem akarta megmutatni senkinek csak szűk család látta a babát, mindig kitalált valami kifogást, hogy ne nézhessék meg. Olyan szomorú, hogy ilyen, ez nekem mind egy keserűség.
Ennek ellenére a tanácsotokra, megváltoztam, és olyan dolgokat csinálok, amit eddig nem. Vettem szexi bugyit, leborotváltam a hónaljamat, és levágatom a hajam valami rövidre, elkezdtem festeni a körmöm. A férjem miatt növesztettem a hajam, mert szereti a hosszú hajat, ennek ellenére megkaptam hogy nem járok fodrászhoz. A TV-ből is az jön "Törődj többet magaddal" és úgy érzem ez nekem szól. Régóta örizgettem szakadt aranyláncot, régi gyűrűt és bevittem eladni, amit kaptam érte azt magamra költöm, SZIGORÚAN!!!! Képzeljétek még élvezem is, csak módjával szabad költekeznem, amit nem vesz észre, mert különben elvenné tőlem.
Sokan mondják hogy változtam, mindig mosolygok, csak titokban sírok!
A férjem továbbra is belémköt, de próbálok nem foglalkozni vele.
A férjem 120 kg igen pocakos és soha nem bántottam ezért, de most betelt a pohár és megmondtam neki hogy ő sem olyan kívánatos, mint gondolja. Egyenest a szívébe találtam, és most nem eszik. Én nem tudtam elhízni ennyi munka mellett, most 69 kg kiló vagyok és 163 cm. Tényleg igaz hogy a sok stressz fogyaszt, de mondjuk nem is hasznos.Én a pihenést nem ismerem, csak 11 órakor fekszem, és már 6 kor kelek, mert viszem a gyerekeket a suliba.
Sajnos a légkör nagyon rossz és már a gyerekek is észrevették.
A férjem önfejű azt hiszi magáról hogy tökéletes és ő mindent jól végez, a hibás mindenért én vagyok. Szerinte savanyú voltam, mindig rossz kedvű, és mindig a negatív vagyok, szeretnék változni mert lehet hogy igaza van, de ez a sok gond és félelem ami a gyerek körül van kikészít egy anyát. Jelenleg változok mint írtam, de ettől a férjem valyon fog becsülni, és fog valamiben is segíteni?
Én nem hiszem, lehet hogy még több terhem lesz ezáltal, mert már magammal is törődnöm kell és mindenki mással, velem mikor fognak törődni már? Én most hogy nem beszélünk így is beviszem a kv-t az ágyba neki, és salátát készítek, hogy tudjon fogyni. Tudom hülye vagyok, de én ilyen gondoskodó vagyok, de szeretném ha már megbecsülnének ezért, és nem csak több terhet rám rakni, hiszen már így is rogyadozok.
Most azon töröm a fejem, hogy elmegyek dolgozni 4 órába, hogy több pénzünk legyen, de csak délelőtt tudok menni, amikor a srácok suliban vannak, hiszen utána rengeteg az elfoglaltság.
Hogy valami jót is írjak, a kisfiam kitűnő tanuló lesz évvégén, hát azért meg van a gyümölcse a sok foglalkozásnak.javascript:emoticon(':lol:')
Laughing
2007.05.15 18:20
Mirmur
Nagyon sajnálom,hogy ilyen helyzet alakult ki nálatok...
Ahogy lírod, a férjed tipikusan a hagyományos családmodell szerint próbál élni,amiben az Apa a "családfő", a család feje, ő mond meg mindent.,nem konfrontálódik,ha mégis van konfliktus,akkor úgy tesz,mintha meg sem történt volna...az ilyen családban mindig van egy bűnbak,egy áldozat,aminek szerepét te vetted fel.Ezt iszonyatosan nehéz csinálni,pláne ilyen háttérrel.
Szl nem semmi,amit csinálsz!
Az biztos,hogy eltűrni ezt kész gyötrelem.
A magadrafigyelésnél meg azt mondom,mindent csinálj úgy,hogy Te jól érezd magad a bőrödben!A lényeg,hogy magadnak megfelelj,mert ha így jólérzed magad a bőrödben,a férjed is másnak fog látni.
RJuli
Óóó,dehogy kövezlek én meg ilyesmiért.Tény,hogy sem elbagatelizálni,sem túlértékelni nem kell a kismamák dolgát.
Engem azért néztek hülyének,mert visszamentem mindkét gyereknél 1 év után dolgozni...
Nagyon sajnálom,hogy ilyen helyzet alakult ki nálatok...
Ahogy lírod, a férjed tipikusan a hagyományos családmodell szerint próbál élni,amiben az Apa a "családfő", a család feje, ő mond meg mindent.,nem konfrontálódik,ha mégis van konfliktus,akkor úgy tesz,mintha meg sem történt volna...az ilyen családban mindig van egy bűnbak,egy áldozat,aminek szerepét te vetted fel.Ezt iszonyatosan nehéz csinálni,pláne ilyen háttérrel.
Szl nem semmi,amit csinálsz!
Az biztos,hogy eltűrni ezt kész gyötrelem.
A magadrafigyelésnél meg azt mondom,mindent csinálj úgy,hogy Te jól érezd magad a bőrödben!A lényeg,hogy magadnak megfelelj,mert ha így jólérzed magad a bőrödben,a férjed is másnak fog látni.
RJuli
Óóó,dehogy kövezlek én meg ilyesmiért
.Tény,hogy sem elbagatelizálni,sem túlértékelni nem kell a kismamák dolgát.
Engem azért néztek hülyének,mert visszamentem mindkét gyereknél 1 év után dolgozni...
2007.05.15 20:48
mirmur
minden elismerésem a tied... Sok hasonló történetet hallottam. Annyi különbség azért volt, hogy nem volt beteg gyerek. Ami engem felbosszant a férjed hozzáállása...Azt hiszem manuálisan, kínzó fogyást idézék neki elő... (bocs ha indulatos lennék) De pl nekem mindenem remeg, ha a kicsimmel valami baj van, annyira aggódok...
No persze nem kötelező aggódónak lenni, de azért illő lenne némi feladatot átvállalni...
Anyapoc
Mirmur írásai alapján a férj valóban "tipikusan a hagyományos családmodell szerint próbál élni,amiben az Apa a "családfő", a család feje", viszont anyagi oldala nem túl bíztató. És mellesleg elég "gorombának" tartom azt a kialakult helyzetet...
Kutyából nem lesz szalonna, de borúra jöhet még derű!
Mirmur
Kitartást mindehhez!
minden elismerésem a tied... Sok hasonló történetet hallottam. Annyi különbség azért volt, hogy nem volt beteg gyerek. Ami engem felbosszant a férjed hozzáállása...Azt hiszem manuálisan, kínzó fogyást idézék neki elő... (bocs ha indulatos lennék) De pl nekem mindenem remeg, ha a kicsimmel valami baj van, annyira aggódok...
No persze nem kötelező aggódónak lenni, de azért illő lenne némi feladatot átvállalni...
Anyapoc
Mirmur írásai alapján a férj valóban "tipikusan a hagyományos családmodell szerint próbál élni,amiben az Apa a "családfő", a család feje", viszont anyagi oldala nem túl bíztató. És mellesleg elég "gorombának" tartom azt a kialakult helyzetet...
Kutyából nem lesz szalonna, de borúra jöhet még derű!
Mirmur
Kitartást mindehhez!
2007.05.16 12:02
Gyugyo
Jaj, a közhelyek ...tegyek melléd egy fárzisnyelőt?
Persze, az anyagai oldala is elég hajmeresztő,azt már nem akartam írni (tetézve a keserűséget talán),hogy nekem elég megdöbbentő,hogy valaki adagolja a pénzt...Pedig így belegondolva elég sok ilyen helyzet lehet.
Nekem az is megdöbbentő volt,hogy kollégáim között, (elvileg!!!9 értelmiségi családban,házastársak között is többeknél előfordul,hogy külön kezelik a fizetésüket.Csak azt nem értem,hogy a gyereknek így hogyan vásárolnak???Eddig én vettem pelenkát,most te jössz? Vagy 10-et én vettem,most 10-et te vegyél??? Nekem ez eléggé megdöbbentő egy CSALÁDBAN.De lehet,hogy ez távol áll tőle...és mondom,nem egy ilyet ismerek...
Tudod,sajnos az ilyen emberekkel az a baj,hogy bmit teszel,nem fognak változtatni.Nem hogy nem fognak,nem TUDNAK változtatni.merthogy valószínűleg ezt a mintát látták otthon,ezt hozták,ezt vélik jónak és így is fogják leélni az életüket.Az iylen ember hiába szembesül azzal,hogy amit csinál,nem működik,meg van győződve az igazáról és ettől eltántorítani nem lehet.Sajnos még ész érvekkel sem.
Viszont Mirmur esetében,ahogy Rjuli is írta,még otthagyni is kétséges,hiszen -sajnos- rá van utalva.
A kialakult helyzet nem hogy goromba,de megalázó,megdöbbentő és legfőképpen elszomorító.
Ésd a feladatátvállalás.Aki a hagyományos családmodellt tudja magáénak (már hogy ugye ezt kapta mintának és nem változtat rajta),az ugyan nem fog semmiféle szerepet átvállalni.Abban a családfő keresi a pénzt,az asszony dolga,hogy ellássa a háztartást,hogy nevelje a gyerekeket.Ott az apaszerep erre nem terjed ki,ezért gondolja "jogosan" Mirmur férje is úgy,hogy neki ott bfejezeődik a munka,ha hazajött a munkahelyről.És jön a megérdemelt pihenés....
Na bocs,Mirmur,hogy rajtad keresztül fejtegetek,remélem,nem gond!
Jaj, a közhelyek
...tegyek melléd egy fárzisnyelőt?
Persze, az anyagai oldala is elég hajmeresztő,azt már nem akartam írni (tetézve a keserűséget talán),hogy nekem elég megdöbbentő,hogy valaki adagolja a pénzt...Pedig így belegondolva elég sok ilyen helyzet lehet.
Nekem az is megdöbbentő volt,hogy kollégáim között, (elvileg!!!9 értelmiségi családban,házastársak között is többeknél előfordul,hogy külön kezelik a fizetésüket.Csak azt nem értem,hogy a gyereknek így hogyan vásárolnak???Eddig én vettem pelenkát,most te jössz? Vagy 10-et én vettem,most 10-et te vegyél??? Nekem ez eléggé megdöbbentő egy CSALÁDBAN.De lehet,hogy ez távol áll tőle...és mondom,nem egy ilyet ismerek
...
Tudod,sajnos az ilyen emberekkel az a baj,hogy bmit teszel,nem fognak változtatni.Nem hogy nem fognak,nem TUDNAK változtatni.merthogy valószínűleg ezt a mintát látták otthon,ezt hozták,ezt vélik jónak és így is fogják leélni az életüket.Az iylen ember hiába szembesül azzal,hogy amit csinál,nem működik,meg van győződve az igazáról és ettől eltántorítani nem lehet.Sajnos még ész érvekkel sem.
Viszont Mirmur esetében,ahogy Rjuli is írta,még otthagyni is kétséges,hiszen -sajnos- rá van utalva.
A kialakult helyzet nem hogy goromba,de megalázó,megdöbbentő és legfőképpen elszomorító.
Ésd a feladatátvállalás.Aki a hagyományos családmodellt tudja magáénak (már hogy ugye ezt kapta mintának és nem változtat rajta),az ugyan nem fog semmiféle szerepet átvállalni.Abban a családfő keresi a pénzt,az asszony dolga,hogy ellássa a háztartást,hogy nevelje a gyerekeket.Ott az apaszerep erre nem terjed ki,ezért gondolja "jogosan" Mirmur férje is úgy,hogy neki ott bfejezeődik a munka,ha hazajött a munkahelyről.És jön a megérdemelt pihenés....
Na bocs,Mirmur,hogy rajtad keresztül fejtegetek,remélem,nem gond
!
2007.05.16 13:32
Gyugyo
Mi bajod?
A frázisaid és az írásom között nincs összefüggés...
Azt hittem,azért szólítottál meg,hogy az előző hozzászólásom kommentáld a magad szemszögéből.Ilyen esetben-én úgy gondolom-illik válaszolni... Hát ezt tettem.
De ha nem akarsz "beszélgetni",akkor szólj.
Ha igen,akkor egyértelműen fogalmazz!
Mi bajod?
A frázisaid és az írásom között nincs összefüggés...
Azt hittem,azért szólítottál meg,hogy az előző hozzászólásom kommentáld a magad szemszögéből.Ilyen esetben-én úgy gondolom-illik válaszolni... Hát ezt tettem.
De ha nem akarsz "beszélgetni",akkor szólj
.
Ha igen,akkor egyértelműen fogalmazz!
2007.05.16 14:05
Nekem nincs semmi bajom...
ha lenne szólnék, ennyire már ismerhetnél:):):)
Jajj, már megint magyarázkodnom kellene??
Hát tessék:
Részedről félreírt szócska volt a "fárzis"... sokat gondolkodva kilogikáztam frázis lehetett:):)
frázist, bár nem vagyok nagy nyelvész, sem irodalmár, ha jól tudom szólást jelent, ami a "kutyából...."-ra igaz is viszont a modern magyarban "tartalmatlan, elcsépelt kifejezést" jelenthet és e kettőt összetéve nem értettem csupán, hogy ugyanazt, amit én írtam "frázist" miért kellett "nyelőzni" majd utána mégegyszer leírni :):):):)
Azért megemlítem, hogy nem az engem megelőző hozzászólásod kommentálásának, majd továbbgörgetésének eredménye a "frázis" kiemelése:):) Azaz teljesen helyénvalónak tartom a ki-ki saját szemszögéből írja le, mit gondol a helyzetről. Reméljük a szenvedő alany merít a gondolatainkból és ha lehet további segítséget nyújtunk...
Anyapoc
ha mostanában nem leselkedtél "arrafele" jelzem, hogy a "poszttömeg" frissült, lehet kommentezni
ha lenne szólnék, ennyire már ismerhetnél
:):):)
Jajj, már megint magyarázkodnom kellene??
Hát tessék:
Részedről félreírt szócska volt a "fárzis"... sokat gondolkodva kilogikáztam frázis lehetett
:):)
frázist, bár nem vagyok nagy nyelvész, sem irodalmár, ha jól tudom szólást jelent, ami a "kutyából...."-ra igaz is
viszont a modern magyarban "tartalmatlan, elcsépelt kifejezést" jelenthet és e kettőt összetéve nem értettem csupán, hogy ugyanazt, amit én írtam "frázist" miért kellett "nyelőzni" majd utána mégegyszer leírni :):):):)
Azért megemlítem, hogy nem az engem megelőző hozzászólásod kommentálásának, majd továbbgörgetésének eredménye a "frázis" kiemelése
:):) Azaz teljesen helyénvalónak tartom a ki-ki saját szemszögéből írja le, mit gondol a helyzetről. Reméljük a szenvedő alany merít a gondolatainkból és ha lehet további segítséget nyújtunk...
Anyapoc
ha mostanában nem leselkedtél "arrafele" jelzem, hogy a "poszttömeg" frissült, lehet kommentezni
2007.05.16 14:34
Közhelynek,azaz frázisnak a Kutyából nem lesz c. sort tituláltam, nem a hozzászólásod egészét.
Magyarázkodnod ugyan nem kell,de megmagyarázni,mit miért írsz,ha már nekem címzed,talán illendő,nem?
Magyarázkodnod ugyan nem kell,de megmagyarázni,mit miért írsz,ha már nekem címzed,talán illendő,nem?
Társoldalunk kínálatából
Gyermekpszichológus: "A mesék nem azonnal ható szérumok, hanem élethosszig tartó, immunitást nyújtó rejtett üzenetek"
Egy első osztályt kezdő gyereknek szinte hetek alatt kell elfogadniuk az... »
