Kiemelt témák

manus, hettie, manocskak, köszönöm hozzászólásaitokat.

Mi a szeretet? És mi a nem szeretet?

manocskakHát azért tényleg nem kellene ilyet írnod anyukádról, hogy nem szereted, hiszen ő hozott a világra, ő gondoskodott rólad, ő taníttatott téged.
Tudod én két éve úgy költöztem el anyukámtól, hogy csak tavaly karácsonykor találkoztam vele először, addig még telefonon sem beszéltem vele.
Én nagyon sok fájó sérelmet kaptam anyukámtól és úgy kezelt engem mintha nem is lánya lennék, de azért én még szerettem és szeretem őt, mert az édesanyám.
Meg kell tudni bocsátani anyukádnak akármilyen sérelem ért állj elé és kérj tőle bocsánatot, még akkor is, ha nem te voltál aki megsértette őt, hanem fordítva.
Hidd el megnyugvás lesz ez neked is és anyukádnak.

A hála nem szeretet, hanem hála. A tisztelet nem szeretet, hanem elismerés. Amit írsz, manocskák, az tisztelet az én értelmezésemben. Hálás vagyok és tisztelettel nézek anyukámra, mert világra hozott, mert felnőttem, mert etetett-itatott.
A szeretet – cselekvés, a jó „cselekvése”, olyan jóé, amit azért adok, mert jó, nem azért mert előtte kaptam valamit. És azért fogadom el, mert jó és nem azért, mert előtte adtam valamit.

Visszatérve a szülőkre. A család egy rendszert alkot, amelyben vannak korábban megjelent szereplők – a szülők – és később megjelenő szereplők, a gyerekek. Az élet energiája akkor tud áramlani a családban, ha a szülők tudják, hogy ők a nagyok, akik adnak. A gyerekek meg tudják, hogy ők a kicsik, akik elfogadnak. Ha fordítva történik, akkor lesz konfliktus. A szülők a szeretetüket adják a gyerekeknek, a gyerekek meg tisztelettel elfogadják. És amikor majd az utóbbiak szülőkké válnak, akkor tudják továbbadni azt a sok dolgot, amit a szüleiktől kaptak.

A bocsánatról. Anyukámnak nem kell megbocsátanom, hanem el kell fogadnom, hogy ő így tudta továbbadni nekem azt, amit gyerekként ő kapott. Ő szeretettel adta nekem, így tanulta meg, így tud szeretni. Az, hogy nekem ez nem felel meg, hogy az én fejemben létezik egy másik anya, aki messze áll a valóditól, nos, ez az, amit beledumáltam magamnak. Őt nem tudom megváltoztatni. Magamat azonban igen. Ez hatalmamban áll.

manusElike olyat írtál viszont, amin megakadt a szemem. Nem értem kristálytisztán amit leírtál... gondolom lesz folytatás, de eddigi lényegként azt veszem ki, hogy azt akarod mondani felnőttél???

Amúgy el kell mondanom őszintén nem értek egyet az általad felsorolt "mesterséges" segítségekkel. Ez már nekem olyan, mintha hívő lenne valaki. Egy hipnozis. Főleg azért írom ezt így, mert konkrétan Hellinger családállítás kapcsán kapok kéretlen spam emaileket és már a bögyömben vannak.

de az, hogy bemesélni magadnak, hogy nem szereted anyukádat elég durva... nekem is vannak konfliktusaim anyámmal, de ahhoz nagyon durva dolgoknak kellene történni, hogy megértsem nem szeretjük egymást...

Manus, nem nőttem fel, úton vagyok 

A hittel kapcsolatosan igazad van, ez hit kérdése: hiszek MAGAMBAN vagy nem. Hiszem azt, hogy hatalmamban áll változtatni magamon vagy nem.

Ami a segítségeket illeti – ezek lehetőségek. Lehet velük élni. Vagy nem. Én éltem velük és helyesen tettem. Megnéztem magamnak ezeket és bejött. Ha nem nézem meg egyáltalán, akkor úgy járok, mint a bácsi a viccben, aki könyörög Istenhez, hogy ugyanmá, hagyja nyerni a lottón…

Spam. Az is egy reklám. Csak közvetlenebb és ezért kellemetlenebb. Én sem szeretem. De azért attól még szeretek szeretkezni, hogy tele a postaládám szex spammal Hellingernek meg érdemes utánanézni, mert nagyon hatásos módszer, nekem nagyon bevált. Ennél jobb lehetőséget arra, hogy szembenézzek a valósággal és ezáltal változtassak magamon, máshol nem találtam eddig.

Sziasztok!Elike és manus,veletek még nem "találkoztam"!
Nekem nemrég halt meg Anya,nagyon szerettem,barátnők is voltunk,ezért biztos nem ezt várnátok tőlem,de én értem mit mond elike.Én ápoltam Anyát,hosszú hónapokig,a szemem előtt lett belőle egy 25 kg-os,magatehetetlen ember.Ezalatt a pár hónap alatt nagyon sokat változtam,nem kaptam segítséget akitől kellett volna(bátyám,férjem,anyósom),olyantól kaptam akiknek nem lett volna kötelességük segíteni(barátok).Szóval megtanultam,hogy mindegy,hogy valaki vér szerint tartozik hozzád,ha nem olyan ember,te egyedül kevés vagy ahhoz,hogy jó legyen a viszony köztetek.Én sem fogok több energiát befektetni pl.az anyósommal való viszonyomba.Ha őt nem érdekli,hogy rosszban vagyunk,-teszem hozzá ő dumál rólam,mert nem bocsájtok meg a kisfiának-engem sem fog többé érdekelni.Olyan kapcsolatokba fogok befektetni,amelyikben a másik fél is ugyan azt akarja,és én is fontos vagyok neki,ahogy ő nekem.Legyen ez baráti-,párkapcsolat vagy akármilyen.Szóval ha elike nem azt kapta az édesanyjától mint amit kellett volna,miért szeresse csak azért mert ő szülte meg?!Lehet ő is mástól kapta meg az anyai szeretetet és azt a személyt szereti úgy.

Azt hiszem én is értem mit mond elike, de nekem annyira elképzelhetetlen, hogy ne szeressem az anyukámat. Tudom hogy rettentő szerencsés vagyok, mert ő egy tüneményes ember. Viszont abban nagyon igazatok van, olyan kapcsolatokba nem szabad túl sokat fektetni, ahol a másik fél nem ad...ezt nekem is meg kéne tanulnom.

Sziasztok!

Bepofátlankodom egy csöppet én is, ha nem gond, bár nem járok veletek teljesen egy cipőben (megbocsátásra-válásra okot adó helyzet volt nálunk is tavaly nyáron, csak nem egy harmadik fél miatt), de olykor olvasgatlak titeket.

Elike kommentjéhez fűzném hozzá: a szeretet nem azért van, mert lennie kell, mert az a szokás, mert ez az elvárható. Szeretet ott lehet, ahol mindkét fél felől érkezik erre utaló jel. Ha egy gyerek azt érzi, hogy az anyja nem szereti - vagy nem úgy szereti, ahogy kéne -, akkor az a gyerek annyit fog csalódni a világban, az anyjában és saját magában, hogy igenis, érthető módon NEM fogja SZERETNI az anyját. Hozzáteszem, ez nem a gyerek kudarca - legalábbis olyan 18-25 évig semmiképp -, hanem a szülőé.

Az én anyám is elég rideg volt világéletében velem szemben, dicséretet, ölelést nem, eltaszítást, lecseszést annál többet kaptam tőle. Lecseszést apámtól is, de az volt kettejük között a különbség, hogy ő mellette kimutatta azt is, hogy szeret. Hát, anyámmal kapcsolatban sokáig én is azt éreztem, hogy nem szeretem.
Mostanában kezdtem el azt érezni, hogy de, minden gyarlósága, hiányossága ellenére, és nem azért, mert az anyám, hanem mert alapjában véve olyan ember ő, aki szeretne jobb lenni például az érzelmek kimutatása terén, megvan benne az igény, csak eszköztára nincs hozzá. Emellett pedig okos, és van humorérzéke, de megnyílni rohadt ritkán szokott.

Gyerekkoromban irigykedve néztem, hogy az öcsémet nem hajtja el, ha hozzábújik, őt megöleli, megpuszilja, megsimogatja. Engem nem. Az öcsém halála után pedig teljes komolysággal közölte velem: hogy jobb, ha tudom, neki mindig is az öcsém volt a kedvence. Megmondtam neki, hogy nem tudtam nem észrevenni, mert képtelen volt palástolni annak idején. Az egész gyerekkoromat áthatotta az a fájdalom, hogy valamiért nem vagyok jó az anyámnak.

A fájdalom most sem múlt el teljesen, de most már sejtek mögöttes okokat, és tudom, hogy ha neki nem is vagyok jó olyannak, amilyen vagyok, azért egyfelől valahol szeret ő engem, másfelől ettől még nem vagyok egy hatalmas szarkupac.

De pontosan a fentiek tekintetében ki merem jelenteni, van, lehet és jogosan lehet olyan, hogy a gyerek nem szereti az anyját. Tisztelheti és hálás lehet neki, ahogy azt Elike is írta, de a szeretethez annál több kell, mint kitolni magunkból egy babát, etetni és öltöztetni, taníttatni. Sokkal több.

Sziasztok!

Habár engem nem csaltak meg (legjobb tudomásom szerint) de jelenleg fél éves kisfiamat egyedül nevelem már 4 hónapja. Igaz azt is mondhatnám, hogy "megcsalt" az apa hisz a saját anyja kedvében akart járni, ezért "hagyott el". Azért idézőjelesen hagyott el, mert valójában én jöttem el tőle, hiszen abban a szerencsétlen helyzetben voltam, hogy a volt anyósom nevén lévő lakásban laktam. És egyértelműen a tudtomra adta a volt anyós, hogy nekem/nekünk ott nincs maradásunk. Ennyi történt.

A gyermekét egyedül nevelő szülő topikban próbáltam sorstársakat keresni, de nem nagyon pörög ott a topik. Valaki ajánlotta, hogy ide nézzek be, itt többek egyedül nevelik csemetéjüket. Ezért vagyok itt.

Dia, ez szörnyű amit leírsz édesanyádról és sajnálom. Viszont van egy nagy szép idézet ez mindig jusson eszedbe, ha bántanak vagy bánat ér:
"A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt."
(Mark Twain)

Én édesanyám tekintetében szerencsés vagyok. Szeretem őket és ők is szeretnek engem (édesanyám és édesapám is) és ők segítettek most és náluk lakom jelenleg is a kisfiammal. Én a volt anyósommal jártam meg. Ő már nem igazán szeretett... A fiához való túlzott ragaszkodása és a fia őiránta érzett mély tisztelete vetett véget a volt kapcsolatomnak.

A hit tényleg nagyon fontos! Megint csak egy idézet:
"Akár azt hiszed, hogy sikerülni fog, akár azt, hogy nem, igazad lesz!"
És ebben sok igazság van!

Szia Aida!

Sajnálom hogy ez történt veletek. De az nem normális dolog hogy egy férfi igy gondolkozzon hogy neki az anyja fontosabb. Amikor valaki családot alapít akkor már az a család lesz a fontos. Ugy látszik ő ezt nem tudja, vagy még nem nőtt fel, az anyja meg nem tudja elengedni az ő kicsi fiát. Ugyhogy elég súlyos gondok vannak ott.
Szoktál azért találkozni még a volt pároddal?

Hettie, ez már rég nem újdonság számomra! Mármint a súlyos gondokról tudok, csak éppen nem vagyok sem orvos, sem pszichiáter és így nem tudok rajtuk segíteni. Amúgy elvileg volt anyósom valamikor magától jelentkezett pszichológushoz... bár sztem nem ment el utána. Tehát ők maguk is tudják, hogy gond van. Csak nem akarnak rajta változtatni. Kívülállóként nevetnék rajta meg sajnálkoznék, így azért rosszul érint, mert a kisfiam és én isszuk meg a levét. De mind1.. Ezen már túl vagyok.

Ritkán találkozunk. Az elmúlt 10 hétben kétszer 4 órát volt lent a fiánál az apa. Akkor láttam én is.

Szia aida!

Üdv közöttünk, bár jobb lett volna, ha pl valami sütős-főzős topikban találkozunk. Hát, nagyon szomorú, ami veletek történt. Nálunk az anyósom egy angyal és imádjuk egymást, nálunk apuka "defektes" egy kicsit...de ez mindig így van...vagy az anyóssal van baj, vagy a fiával

Mi is a kisfiammal az édesanyáméknál lakunk éppen és bár apuka most kétnaponta idejár és gyakran találkozunk, valahogy nem érzem már magamban azt a kötődést amit régen. Elvileg most azon vagyunk, hogy megpróbáljuk rendbe hozni a dolgainkat, de már nagyon sok idő eltelt a szétköltözésünk óta.
Én most várakozó állásponton vagyok...nem foglalkozom a dolgokkal, csak elfogadom amit hoz a holnap...aztán majd meglátjuk mi lesz...

Jól látom, hogy a fiaink majdnem egy idősek?

És íme a nagy szerelmem, aki egy kis disznó mostanában de azért imádom:



[/img]

Aithra, szia, köszi az üdvözlést! Valóban jobb lett volna más -vmi vidámabb- témában találkozni. Nálatok mi a baj az apával? Azért az pozitív, hogy látogatja a fiát ilyen sűrűn! Áron baba valóban csak picivel fiatalabb, mint Noel. Az én fiam 2008. december 20-án született. És Áron? Egyébként gyönyörű kisfiú!

Az én kis csibészem:

Informatikus, mint az anyja

Motorozik, mint az anyja

Aithra

Milyen gyorsan megy az idő. Milyen nagy szemei vannak Áronnak
Mi a helyzet a randival? Szoktál még találkozni a pasival?
Aida

A te Noeled is nagyon aranyos

Sziasztok,

Rég jártam erre. Érdekeseket írtatok, nem tudok most írni, mer leragad a szemem, de pótlom. Rólunk annyit, hogy holnap kapom meg a lakást, lassan talán elköltözünk apától, aki nem szerette volna helyrehozni velünk a kapcsolatot. Én sokáig bármit megtettem volna, ma már ennyi hazugság, megalázás és borzalom után (semmi brutalitás meg ilyesmi) inkább csak lelki borzalmak után már azonban nem nem és nem.

Aida: szia... üdv. itt, hát tényleg nem egy vidám hely, de minden csak nézőpont kérdése, lehetnénk a verős topicban is, na ahhoz képest akkor inkább megcsalva.

Aithra: nem válaszoltál nékem, pedig tök kiváncsi voltam, hogy mi van veletek. Fiad már mekkora.

Szép estét mindenkinek
Johanna és a Babák

Johanna: ne haragudj, hogy nem írtam, de mostanában nem sok időm volt. Áronkámnak és így nekem is voltak nehéz napjaink
Összességében jól vagyunk. bár nem találkoztam azóta sem a randis sráccal. Néha beszélünk telefonon meg msn-en, de ennyi.
Az az igazság, hogy most se időm, se energiám nincs találkozgatni senkivel, illetve Áron apukájával arra jutottunk, hogy lehet, hogy mégis megpróbáljuk valahogy rendbe hozni a dolgokat és abba nem férne most bele, hogy mással találkozgassak. Nem tudom, hogy ez menni fog-e, de majd meglátjuk. Egy esélyt adok magunknak, de többet nem. Jöő héten moziba megyünk, meg elvileg augusztusban beterveztük, hogy elmegyünk hármasban pár napra valamerre. Meg most jön kétnaponta látogatni....aztán hogy mi lesz, az a jövő zenéje.
Lehet, hogy most hülyének tartotok, de úgy vagyok vele, hogy az idő nekem dolgozik. Ha tudunk változtatni a dolgainkon és apuka is hajlandó változni, akkor jó, ha meg nem, akkor is az idő nekem dolgozik...

Hahó, kivel mi ujság van?

Sziasztok!
Nálunk az van,hogy szeptember 24.-én lesz az első válóper,de mivel 2 kiskorú gyerek van,így min.kettő tárgyalás lesz.Elvileg mindenben megegyeztünk,remélem nem rukkol majd elő valamivel.Neki(a férjemnek)már van egy nője akihez jár kúrogatni,de nem járnak együtt,a csajnak van vagy 5 ilyen partnere.Az elmúlt 4 év sok szarsága,a bejelentése,hogy megcsalt,a mostani nő után,még mindig azzal jön nekem,hogy kezdjünk új,boldog életet!NORMÁLIS?Sajnos túl sokáig mindig újra és újra én is rendbe akartam hozni a házasságunkat és egyszerűen nem fogja fel,hogy besokalltam.Még most is azt hiszi,hogy majd meggondolom magam.Kinyír idegileg.Most itthon volt 2 hónapig,7végén megy külföldre dolgozni megint,amit már én egyáltalán nem bánok.Szóval ezek mennek mostanában!Veletek mi a helyzet?

Katya

Nem semmi hogy ujra akarja kezdeni. Nem tudom mit képzel az ilyen, azt hiszi hogy csak ugy el lehet felejteni amit csinált?
Még szerencse hogy kimegy külföldre. Az a nő, meg no comment...
Velünk mondhatnám minden rendben. Volt egy utolsó húzása, legutóbb juniusban bevallotta, hogy míg nem tudta mi legyen pontosan kettönk közt a nő után(tavaly) akkor azért még megcsalt azzal a kis kurvával a szomszédból, akit irtam hogy mindig idejárt. Persze nem feküdtek le de nekem már a csók is megcsalásnak számít. Aztán nemrég vagy másfél hónapja buktattam le őket, mert előtte való nap hazakísérte a férjemet a buszmegállóból ("véletlenül " arra járt ) én meg szintén "véletlenül" arra jártam. Azt mondja a férjem hogy már a terhére volt, a kis hülye nyávogása, de persze elküldeni nem merte... ilyenek ezek, megmondani nem mernek semmit. Ugyhogy ez kellett ahhoz hogy elküldje a fenébe, hogy ne járkáljon utána. Irta neki hogy nem akarja elrontani velem.. stb. Hát ez volt az utolsó. Többet már nem tudok elnézni neki semmit. Ugyhogy beszélgettünk erről, azt mondja hogy ezek a dolgok kellettek hogy rájöjjön dolgokra, hogy olyan legyen amilyen most. Hát remélem is hogy ne tegye meg többet.
Ja meg a kis hülye nekem célozva irogatott msn-en a saját neve után, tehát nem nekem irt üzenetet közvetlen. Mikor aznap kimentem ugye én is a buszmegállóba, este láttam hogy kiirta a következőt: szerencséd hogy az asszonykád nincs netközelbe mert ugy lebasznám hogy beszarna. Te hazudós g.ci..
Ugyhogy nem feltünő... nem tudom mit képzel magáról az ilyan kis hugyos hogy ilyeneket üzenget. Nem találkoztam vele azóta , de nem is ajánlom hogy összefussak vele. Sokáig gondolkoztam hogy irjak e neki, de aztán nem irtam semmit, pedig egy jo nagy lebaszást megérdemelne. Csak annyit irtam ki én meg válaszul hogy rohadt kis qva. Erre pár hete irt a lacinak hogy ez neki szólt? Jó gyors a felfogó képessége. Kis hülye. Mert hogy ő félti magát nehogy megtudják mások. Hát előbb gondolkodna a kis szarházi, aztán cselekedne. De ebből is látszik hogy milyen őnző csak magára gondol. Nem számít semmi.
Ugyhogy jobb ha meghúzza magát a férjem, de ugy látom nem is nagyon megy sehová. mert nem ment el semmilyen céges rendezvényre sem amire eddig eljárt. Ugy látom tudja a helyét.
Aztán hogy később mi lesz azt nem tudni. De most egyenlőre egész jol megvagyunk.

Szia hettie!
Nálatok mióta tart ez a bonyodalom?Úgy értem mióta romlott meg és több a rossz mint a jó?Nekünk 4 éve kezdődött,úgyhogy elég sokáig mentem tovább azt remélve,hogy talán sikerül.Remélem ti,vagyis inkább a férjed előbb rájön,hogy végleg elveszíthet,mert az enyém csak azután kapcsolt mikor én már végleg besokalltam.Amúgy a legnagyobb,hogy a gondok az ő teljesítményével kezdődtek,szóval vagy nem tudott semmit csinálni,vagy fél perc volt,érdekes módon a ostani nővel semmi gond ilyen téren.Ezzel egy időben állandóan azt mondja,hogy ő csak engem kíván.Mondom,hogy kettyós egy kicsit!:)

Tavaly mondta el hogy van valakije, de még a házasság előtt is volt neki, de csak 1 csók volt. Aztán a dolgok ott kezdődtek mikor kiment Koreába 2 hónapra, ott megcsalt egy szintén házas ronda szlovák nővel. Akkor voltam terhes. Aztán volt egy másik nője 2 éve is, meg tavaly, meg utána még ez a kis hülye. De most ezekután rájött hogy mi kellünk neki, de több alkalom nem lesz, mert akkor már azt mondom elég volt!
Hát tényleg érdekes a férjed. Ez az hogy az idegen nővel megy... veleg meg nem. Látszik hogy már kellett neki a másé is... ilyenek mind egy idő után unalmas lesz nekik az ember.
Most ő újra szerelmes belém, és nem akar elveszíteni, hát remélem hogy később nem fogja meggondolni magát megint.

sziasztok!

Hetti! ne haragudj, hogy így idegenként írok neked. Csodálom a kitartásodat, és a hitedet, hogy még mindig bízol vagy remélsz a férjedben. Én asszem a második megcsalásnál mondtam volna, hogy a viszontlátásra. Az elsőnél még reméltem volna, hogy kutyából szalonna lesz, de a másodiknál megbizonyosodtam volna a közmondás helyességéről.
Hihetetlen, hogy képes a férjed újra és újra elhitetni veled, hogy szerelmes beléd.

Ne haragudj rám, még ezer és ezer kijózanító gondolat kavarog bennem, de tényleg nem szeretném, hogy azt hidd bántalak!!!!!!

Aithra! ti hogy álltok az volt pároddal? Sikerült újrakezdeni?

Csilla

Nem bánt amit írsz. Végülis a tavalyi mondhatni az első volt. mert akkor vallotta be a többit is, ugyhogy ilyen téren tényleg ravasz volt. Két évig nem tudtam a többiről sem.
A másik hogy nem hiteti el mindig hogy szerelmes belém, mert most először van ugy hogy szeret. Előtte én is éreztem hogy nem szeret.
A másik meg az hogy egyik férfiben sem hinnék, akkor meg minek keressek másikat amikor legalább ő az apja a gyerekemnek, mano is nagyon szereti, meg szerintem én is, ha nem is ugy már mint a legelején. Én nem hiszek abban hogy egy férfi is hűséges lenne a feleségéhez, mert ez csak a tündérmesében van. Én már felébredtem belőle ezek után. Meg ugye amit látok hallok magam körül, minden férfi megcsalja a feleségét, hazudnak. Ugyhogy engem már nem tudnak érdekelni. Csak szórakozni tudom őket elképzelni de férjnek, komolyabb kapcsolatra nem. Ugyhogy én maradok nála, aztán meglátjuk mi lesz.

Hetti!

Ajaj én még hiszek a csodákban, de értem az álláspontodat. Lehet, hogy én nem tudnék így élni, de ezt persze egy boldog kapcsolatban egyenlőre nem tudhatom...


Mindenesetre sok sikert kívánok!

Szia Hetti!

Ne haragudj, hogy így ismeretlenül írok, de úgy érzem reagálnom kell az erőssebbik nem érdekében is.. Igenis vannak még gerinces, egyenes, hűséges férjek, akiknek a család a fontos, a hűség és a szeretet. És vannak férfiak és nők egyaránt, akik össze vissza csalnak, hazudnak és a házasságot nem tartják szent eskűnek. A férjed sajnos ezek közé tartozik és ami a legszomorubb, hogy elhiszed, hogy ez így normális, ennél jobb nem lehet és alkut kötsz egy ilyen kapcsolatban.. A férjed egy nagyon gyenge jellem, önző, hazug, aki nem szeret magán kivül senkit, játszik az érzelmeddel és a szereteteddel. De ha neked jó, akkor mindenki másnak ez így jó, de ne hidd egy percig sem, hogy minden kapcsolat ilyen, minden házasság hazugságban telik, mert vannak nagyon szép és példamutató kapcsolatok.. de ehhez két fél szülségeltetik.
Remélem sikerül visszanyerned egyszer a házasságban vetett bizalmad és akkor majd látni fogod a különbséget. Én kívánom, hogy ez sikerüljön Neked és Mindenki másnak aki ebbe a topikban ír.

Sziasztok!

Mi is megvagyunk ám még! Csak a kismanóm beteg volt, meg fogzik, úgyhogy volt két nagyon kemény hetünk. Előtte meg nyaraltunk.
Apuka a levesben van...nem ér egy gondolatot sem. Most már kicsit könnyebben veszem a dolgot és inkább előre nézek. Nem mindig könnyű, de most már nem alkuszom. Ennél jobbat, sokkal jobbat akarok és bízom benne, hogy még nekem is megadatik.

hettie: azért nem egyszerű ám a te helyzeted sem. Nem tudom, hogy bírod?!

katya: nem akarlak elkeseríteni, de tuti mindig elő fog hozakodni a férjed valamivel...ezek már csak ilyenek...amikor már végleg látják a vesztüket, akkor vetik be újra a mézes madzagot...most már én is átlátok a páromon...

Perec

Hát nem tudom, de az a baj hogy én nem hiszek már a tündérmesében. Ez a világ már nem olyan mint régen, vagy akár csak 10 éve! Nagyon el van korcsosulva a világ. Mindenhol csak a fertő borul rá az emberre, és ez csak rosszabb lesz, ha nem történik valami.

Aithra

Csak így tovább, biztos Neked is lesz még jobb! Merre voltatok nyaralni? Csak kettesben a fiaddal?
Hát én ugy bírom, hogy nem érdekel már ez a férfiakkal való dolog, mint ahogy írtam. Nem bízok bennük, és mivel nem hiszek abban hogy valamelyikkel is jó lenne, igy nem fáj hogy lehetne mással jobb is, mert szerintem nem. Remélem végre találok munkát is és a szakmámban is tudok majd előbbre jutni, akkor meg aztán abszolút nem fog érdekelni. Kicsit bánom is hogy annakidején otthagytam , vagyis félbehagytam amit csináltam, de remélem ujra be tudok kerülni.

Hettie,

Egyetértek, hogy a világ nagyon rossz fele halad, az emberiség saját magát teszi tönkre minden téren. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek még rendes, harmoniára, hűségre, jó tettre törekvő emberek. Vannak és meg is lehet őket találni, talán nehezebb mint 10 évvel ezelőtt, de nem reménytelen. Én úgy gondolom, hogy együtt maradni egy olyan emberrel, aki folyamatosan megaláz, megbánt, becsap, megcsal, tiszteletelen, a házasság szentségét megtöri, részesévé vállik a nő is ebben az ördögi körben. Azzal, hogy egy nő így is megtartja a férjet, a férj "felhatalmazottnak" érzi magát, hogy továbbra is azt tegyen amit akar, ezzel az adott szituációt "törvényessé" téve. Ezt nem lenne szabad és nem lenne szabad a játszmáikba bele menni, még akkor sem, ha a gyerekek javára fogják a nők töbsége. Én biztos, hogy nem tudnám tolerálni, régen kimásztam volna egy hazigsággal tele kapcsolatból.. ennél még az egyedüllét is jobb. azért remélem, hogy visszakapod az önbizalmad és lépni is tudsz te is, visszanyerve méltoságod és büszkeséged.

Perec

Egyetértek veled, hogy így felhatalmazva érzi magát, és büntetlenül csinálhat bármit.
Ne haragudj hogy ezt írom, de teljesen ugy beszélsz mint egy nő, nehéz elhinni hogy van még ilyen férfi, mint Te.
Köszi a jókivánságokat!

Sziasztok!
Én teljesen egyetértek perec-el,ezért is nem tűrök tovább!Megint újabb bizonyítéka,hogy jól döntöttem:Megkérdezte tőlem a férjem,hogy nem gondolom,hogy nem találok tőle jobbat??????????Mondtam neki,hogy ezt a kérdést talán magának kellett volna feltennie mikor a gyerekével a hasamba kurvázni járt!Én nem vagyok naív nő,sosem mondtam,hogy soha nem fog engem megcsalni,de akkor,10 évvel ezelőtt semmi oka nem volt rá,nem is tudott magyarázatot adni.Ja,annyit,hogy fiatal volt(26 éves) és meggondolatlan, azóta nem volt senkije!Hihető!Amúgy meg 15 éve voltunk együtt és ez nem évül el az idő múlásával,mert ő megpróbálta így kimagyarázni,hogy régen volt,én miért cirkuszolok rajta!Mondjuk azért,mert én most tudtam meg!Egy biztos,sosem voltam féltékeny típus,nem gondolom,hogy bármilyen kapcsolatomra a jövőben rányomná a bélyeget ez a dolog,de biztos,hogy fogok hallgatni a megérzésemre,mert annak idején is éreztem!Én hiszem,hogy vannak ilyen férfiak,mint perec,és rám fog találni egyszer!Most is,mint mindig,a gyerekek a legfontosabbak az életemben!

Aranyosak vagytok Lányok.. de nő vagyok.. nőként álltam a férfiak védelmében..
Egyszer egy 3 éves kapcsolatban esküvő előtt engem is megcsaltak "csak úgy".. Ott akkor kisétáltam az egész helyzetből, jól döntöttem. Utólag tudtam meg, hogy mai napig megbízhatatlan, csalja a feleségét a volt pasim..

Ma két gyerekkel egy csodálatos férjel, hűségben, biztonságban élek a házasságban.. De ehhez arra volt szükség, hogy higyjek magamban és ne adjam a kapcoslatot aprópénzért.. egyedül jobb mint egy rossz kapcsolatban.. ezt bizton állítom.. minél hamarabb elengeditek a rosszat, annál hamarabb jön a jó..

Jol gondoltam akkor hogy nő vagy Ez is bizonyítja hogy nincs ilyen férfi. Mert az ellenkezne a természetével, a férfi az férfi marad. De biztos ismeritek azt a mondást hogy Mi a baj azzal a férfival aki érzékeny, figyelmes, udvarias? Hogy barátja van.
Az én férjem is nagyon rendes, hűséges, stb volt, aztán rájött ő is hogy csak férfi. A férfi lételeme a hódítás, hogy minél több örökítő anyagot szórjon szét, hisz ez a feladata. Ugyhogy én továbbra sem hiszek a mesékben. És ennek megfelelően fogok élni is, nem akarok többet csalódni. Nem tudom hogy aki azt hiszi hogy a férje hűséges, az miért biztos benne? Minden percben követi? Nem mindenki bukik le. Én is csak 2 évre rá tudtam meg. De az első kettöt nem is tudtam volna meg soha ha nem mondja el. Honnan tudja az a valaki hogy a munkahelyen mit csinál? Sehonnan. Van aki lebukik, van aki nem, ennyi, de mindegyik megcsalja a feleségét. De aki hisz nekik akkor sok sikert hozzá, nem akarom elvenni a kedvét.

Hetti! Bárcsak beszélhetnék a férjeddel, jól megmondanám neki a magamét, hogy ilyen keserű, kiábrándult embert csinált belőled!!!!
Mindazonáltal továbbra sem értek egyet veled. Mint ahogy van hűséges nő, így lennie kell hűséges férfinak is...

Bocsi perec,valamit félre értettünk,de attól még hiszek benne,hogy megtalál a szerelem egy odaadó férfi személyében!Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek,de ha a szeretet,tisztelet,netán szenvedély megmarad a szerelem elmúlása után,akkor nem gondolom,hogy másnál keres sexet,lehet csak magamból indulok ki.Ami még nagyon fontos szerintem egy kapcsolatban,az a humor,a nevetés.Van egy olyasmi mondás is,aminek az a lényege,hogy ha még tudsz együtt nevetni a pároddal,akkor még nincs minden veszve!Na hát én már halálra untam magam a férjemmel,ritka unalmas ember,amit persze annak idején is tudtam,csak szerettem és nem gondoltam,hogy ennyire fontos!Mindenki azt gondolta róla,hogy ő sosem tenne ilyet,hogy megcsal,aztán mégis.Alamuszi nyuszi....

Sziasztok!

Jár még vki erre??
Engem fizikailag nem, csak lelkileg csaltak meg.
Tanácsra, véleményre lenne szükségem.

Judit

Judit
Bár én már boldog vagyok a férjemmel, bár engem is csaltak meg nem egyszer, írd le, hogy mi a gond és hátha tudok segíteni.
Móni

Szia Móni!

A párom sosem csalt meg, de nem törődött a családjával, inkább elment szórakozni, mint nekem segítsen a baba körül. Ezen már túl vagyunk, 4 hónapja megkértem, hogy költözzön el. Jobb nekünk kettesben Vivivel. Mellesleg most is előtérbe helyezi a piát, mint a gyerekét. Ez van, nem tehetek róla, hogy nem szereti eléggé.
De mikor anyós megtudta, hogy szétmentünk, engem elmondott mindennek a legdurvább fajtából. Persze, hogy én vagyok a hibás.
Mondtam neki, hogy elfelejtheti az unokáját, Vivit sosem fogja látni.

Anyós olyan, hogy kis idő múlva elfelejti, hogy "mit tett", és lehet, hogy látni akarja majd Vivit. Én nem szeretném. Mert többet árt neki, mint használ. Jogom van a gyereket eltiltani?
Mellesleg van neki nagyanyja az én oldalamról, aki imádja, és 2 nagybátyja.
Igaz ez még odaébb van, de A gyerek apja már mondta, hogy egyszer leviszi az anyjához vidékre. Látogatni. 3 éves koráig megtilthatom, node utána? Nem akarom, hogy oda lemenjen, mert egy sz.rkeverő az anyós, esetleg bebeszél vmit a gyereknek.
Tudom milyen az, az én szüleim egymást mocskolták előttünk.

Sajnos az expárom le fog csúszni, én már nem tudok többet rajta segíteni, de a gyerek nagyon sérülni fog. Apja nem lehetek helyette, nagyon nehéz egyedül az anyjának lennem, ezt szeretném jól csinálni.
Nem egyszerű. Mit csináljak?
Kíváncsi lennék, hogy azok az anyukák, akik egyedül maradtak, hogy csinálták, hogy a gyermek ne érezzen semmit abból, hogy "nincs" apja??

Judit

Judit
Priviben leírom a válaszom, mert szeretném, ha mindenki elolvassa.
Móni.

Judit

Én azt mondom jól tetted, hogy otthagytad, egy részeges apa rosszabb, minthogy most még nincs apukája, majd biztos találsz rendesebbet is. Mióta iszik, azelőtt nem volt ilyen?
Nem irigyellek, ebben a helyzetben én sem tudom mit tennék, de biztos hogy én is hasonlóan éreznék. Nálunk tavaly volt ilyen hogy itthagy a férjem egy kis k.. miatt. Ő is el akarta volna vinni a gyereket ugy hogy a kis p... is ott van, de én megmondtam hogy nem, ha a gyerekkel akar lenni vele legyen mert ő fontosabb. De szerencsére nem következett be, mert minket választott.
Anyósból akkor kifogtad a rosszabbik fajtát, nekem szerencsém van, mert mellettem állt annakidején. De ne foglalkozz vele, hogy mit mond, szerintem nem sok köze van a gyerekhez. Hogy 3 éves kor után hogy megy a láthatás azt nem tudom.

Többiek?
Hogy vagytok????

Sziasztok!

Móni, írtam privit!
Hettie!

Előtte annyit ivott, amit más is megiszik, munka után 1 sör. Sőt, nem is volt itthon minden este, olyan a munkája. Szépen lassan abból az 1 sörből 2,3...4 stb lett. És már túl sűrűn csillogott a szeme, és ilyenkor nem engedtem, hogy a pár hónapos babát felvegye, hátha elesik vele. Nem mintha ragaszkodott volna, hogy segítsen a baba ellátásában...
A gyerek 1. szülinapján 5 napot itthon volt, 5 napig lerészegedett. Ekkor mondtam, hogy költözzön el, nem fog hiányozni, hiszen amúgyis mindent egyedül csinálok. És tényleg, egyedül is mindent megoldok, hiszen eddig is ezt csináltam.
Én együttalvásos vagyok, a gyerek velem alszik, képzelhetitek, amikor befekszik a gyerek mellé egy pia szagú apa.., hajnalban keltettem, hogy menjen dolgozni. Itt a gyerek egészsége a fontos.

Hettie, akkor már minden rendben veletek? De jó, hogy nem estél kétségbe, és harcoltál...

Judyt
Ne legyél kétségbe esve én a két fiammal maradtam egyedül és most egy olyan férjet kaptam magam mellé aki a másik két fiamat is sajátjaként szereti,pedig neki is van az előző házasságából egy fia és egy lánya.
Valahol neked is van egy társ csak nem találtátok meg egymást.

Sziasztok!
Szia Móni! Köszi a privit, már nem agyalok az egészen, 3 éves koráig úgysem viheti el senki, utána majd meglátjuk. Anyós lehet el is felejti, hogy van unokája
Nem is érdeklődik utána.

Amíg ilyen pici a gyerek, amúgy sem akarok kapcsolatot, most csak rá szeretnék koncentrálni, hogy megkapjon minden szeretetet, amit az apjától nem kap meg. Utána majd keresgélek:) Most úgysem tudnám hova tenni a gyereket.
Csak elég rossz érzés, nem így terveztem az életemet, csak egy vmi, vki boldogít, hogy van egy szép gyerekem. Minden pasinál és anyósnál többet ér

Judyt
Én sem azt mondtam, hogy most azonnal keressél új kapcsolatot, hiszen ez a kapcsolatod "ki sem hűlt még", hiszen elég friss a szétválás.
Én sem azonnal kerestem új társat, elég sokáig kerestem mire megtaláltam a mostani férjemet.
A többi priviben megy.

Sziasztok!

Mi is jól vagyunk! Apuka ügy nem lett jobb, a randim meg ugye leépítettem apuka miatt (mert ugye az volt, hogy megpróbáljuk újra) így most már hülyén nézne ki, ha megint elkezdeném keresni, főleg, hogy ő meg talált magának időközben valakit...sz@r ügy...


Judyt: sajnálom, hogy egyedül maradtál a lányoddal, de szerintem nagyon okosan döntöttél. 3 éves koráig távol tudod tartani apukát is, illetve csak a jelenlétedben lehet a gyerekkel, de utána én sem tudom, hogy mit lehet tenni...Fizet gyerektartást? Mert ha nem ,akkor szerintem nyugodtan korlátozhatod a láthatási jogokat, bár nem vagyok jártas ebben.

Anyós ügyben én sem tudok mit mondani, mert nálunk is mellettem áll.

aithra
Örülök, hogy próbáljátok a kapcsolatodat a pároddal rendezni, kívánom, hogy sikerüljön. Eddig hogy haladtok, ha szabad ilyet kérdezni?

Miért nem lehet megbízni egy farkat viselőben sem?????

Bocsánat, csak ki kell adnom a mérgem valahol......

Vica
Azért vannak kivételek. Igaz engem is megcsaltak nem is egyszer, de most Hála Istennek egy hűséges és szerető férjet kaptam.
Nyugodtan írd ki magadból a mérgeset, ha tudok valamiben tanácsot adni akkor szóljál.
Móni.

Köszönöm Móni!

Ha én most elkezdeném sosem érnék a végére.
Nem tudok bízni a páromban egyetlen percig sem. Olyan mintha lenne egy másik élete amibe én nem férek bele. Lassan megszületik a közös babánk, de a családjának még nem volt hajlandó bemutatni. Szerintem a létezésemről sem tudnak. Sehol nem vállalja fel a kapcsolatunkat. Egyébként egy francos nőcsábász. Már a kapcsolatunk első hónapjaiban is csalt. (Ezzel most szembesültem)
Szóval az van, hogyha ez így marad és menni fognak a csajozós dolgai, meg a külön élete tovább akkor bizony én lépni fogok. Nem hagyom, hogy bazári majmot csináljon belőlem....
ÁÁÁ megint csak felhúzom magam, az meg nem jó a babának.
Viszont jól esik kipanaszkodni magam....

Vica
Bocsi a tolakodó kérdésért, ti össze vagytok házasodva vagy csak élettársak vagytok?
Azért ez egy kicsit fura tényleg, hogy már mióta együtt vagytok és a családja nem ismer téged és a lányodat/lányotokat.
Sajnos én az anyósomékat már nem ismerhetem meg, de a párom szerint nagyon szeretnének jobban mint a volt feleségét.
De a párom rokonait ismerem voltunk is már náluk nem egyszer.
Szerintem, ha tudtok akkor üljetek le és beszéljétek át ezt az egész köztetek lévő kapcsolatot, hogy most ő mit akarhat, mert az biztos, hogy sokáig így nem lehet élni ahogy most vagytok.
Hidd el, ha külön is mentek, neked csak jobb életed lesz, bár tudom, hogy először elég nehéz lesz a 2 picivel (ezen sajnos én is átmentem, hogy 2 gyerekkel maradtam egyedül). De én bízom benne, hogy neked is van valahol egy olyan férfi aki mellett boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban fogtok élni.
Én vagyok rá az élő példa.
Tudod mi a párommal (most egy jót fogsz mosolyogni tudom) telefonos társkereső segítségével ismerkedtünk össze. (2007 július elején).
De a többi az még érdekesebb, a párom már több mint 10 éve jár Hit gyülekezetbe (olyan mint Pesten a Hit Park), ő régebben mindig leírta az imáját egy füzetbe.
Abba beleírta, hogy milyen feleséget szeretne magának (kinézet, természet stb), amikor megismerkedtünk nekem ezt említette is, hogy ő leírta, de bevallom akkor nem igazán akartam neki hinni.
Annyira szimpatikusnak tartottuk egymást az első találkozáskor (3 napot töltöttünk nála a fiuknál, de nem történt semmi köztünk, az utolsó napon volt csak a csók), hogy 2007 augusztusában le is költöztünk hozzá.
Mi is járunk azóta rendszeresen abba a gyülibe, és ott 2007 október 27.-én össze is házasodtunk. ( ha érdekel ez a Hit Gyülis dolog nyugodtan kérdezz).
Polgárilag most házasodtunk össze június 13.-án.
Most én voltam egy kicsit nagyon hosszú, de remélem nem baj.

Örülök, hogy írtál, erőt adnak a soraid.

Kicsit lehiggadtam, muszáj a baba érdekében erőt venni magamon.
Nos, mi élettársak vagyunk, és még csak 10 hónapja vagyunk együtt.
A baba nem volt tervezve, gyógyszer mellett estem teherbe. Viszont örülünk neki mindketten, úgyhogy ezzel nincs is gond.
Ha valaki kívülről látna minket azt mondaná mi vagyunk az álompár. Soha egy hangos szó, de még csak vita sincs köztünk. Az, hogy én évődök egyrészt az amiatt van, mert mást sem hallok csak, hogy ilyen meg olyan csajai voltak, meg az előző barátnőjét is rendszeresen csalta. És még el is meséli mint ha a haverja lennék. Aztán meg jött a sötét felismerés, hogy míg nem éltünk együtt volt bizony mellettem más ágyasa is. Most nem tudok konkrét esetről, csak sok az intő jel amik aztán vagy igazak vagy csak felnagyítom őket. De hiába nem tudok már bízni benne....

Vica
Örülök, ha tudok segíteni még ha csak azzal is, hogy van valaki kívülálló aki meghallgat.
Nem tudnál vele leülni beszélni a problémákról?
Szerintem üljetek le és beszéljétek meg, hogy téged zavarnak ezek a dolgok és a többi, hátha megérti és ő is akar rajta változtatni.
A kislányod után kapsz gyerektartást? Bocsi, ha tolakodó a kérdésem, ha nem akarsz ne válaszoljál rá.
Egyébként hol laksz te Pesten?

Vica

Kicsit hasonló fazon részben az én férjem is, amit leírtál, nekem egy kicsit még éretlennek tűnik. Hogy azzal henceg milyen női voltak stb.. ez elég sértő dolog. Fel kellene fognia hogy te nem a haverja vagy, hanem annál sokkal több. Mond el neki hogy szeretnéd ha komolyabb lenne. Megkérdezném tőle azt is hogy miért nem mutatott még be a szüleinek. Én is a beszélgetést tudom ajánlani, hogy tisztázzátok a dolgokat, mert lehet hogy ő nem is gondolja hogy mi járhat a fejedben és azt hiszi hogy neked jó így. A kislányod az előző kapcsolatodból van?