Kiemelt témák

Az enyeim maximalisan mellettem allnak.
Az oveit is hivogatom, na nem minden nap ketszer, de hetente egyszer igen, es lejelentem hogy vagyok, elfecsegek az ottani dolgokrol, es minden alkalommal elmondom hogy egy gyereknek szerintem 4 nagyszuloje van, ha apja nincs is.

Talan elobb utobb attorom a falat es felfogjak.

Sogornom mas teszta. Imadom es viszont. Halistennek. Amugy csecsemosnover koraszulottek mellett intenzivosztalyon, ugyhogy nagyon sokat tud majd segiteni. Es hajlando felkoltozni hozzam.

Es a sajat tesom is fantasztikus. Azt mondta "nem baj Kicsim, leszek apja"

Sziasztok,

Elolvastam Nevtelen tortenetet es nagyon felhaboritott. Hogy lehet valaki ilyen taplo, mint az O ferje. (Na de az a no is megeri a penzet.) Szerintem az ilyeneket ki kellene herelni, hogy ne lehessen tobbet gyerekuk!
Ha az en batyam tenne ilyet a felesegevel azt sem bocstanam meg, hiaba a testverem.

Bocs a durvasagert!

Nevtelen
Ki kellene dobni a ferjedet otthonrol. Ne hagyd magad megalazni.

Hmmm...
nem. miert? Azert, amit O megtesz velem? Nem fogok lemenni arra a szintre.
Itt nem lesz zarcsere, nem lesz lakasbol kivagas.

Vegulis, az apja lesz annak a babanak, aki az ENYEM.
Hogy nem tolerans? miert lenne az? Miert varnek barmifele emberi gesztust? megertest? Megertest abban a helyzetben, hogy rettegek attol, hogy elveszithetem a pockot?
Ugyan!

Reménykedsz még?????????
Itt nem csak rólad van szó....Idézlek:"azért, amit õ megtesz velem.."IGEN,AZÉRT, hohy ne kelljen idegeskedned, hogy hol van , mikor ér haza...stb...hogy ne legyél csupa ideg, ha ott van. Menjen amerre akar. Neked úgyis meg kell tanulnod most berendezkedni arra , hogy "egyedül" vagy.
Feljebb írtad, hogy örülnél, ha mikor hülyeséget csinálsz felrámznánk...hát ezzel, hogy nem rakod ki/vagy Te nem költözöl el, ezzel hülyeséget csinálsz...

Sziasztok!
Most volt idõm végigolvasni a topicot.
Látom milyen csúnya dolgok folynak,szegény névtelen,volt hogy könnyes lett a szemem egyik -másik írásán.
Szívembõl sajnálom,átérzem amit érezhet.
Nálunk a helyzet változatlan,apró hülyeségeken õrjöngés van,de beleuntam.Minden nap azon gondolkodom,mit tehetnék hogy újra a régi legyen.
Könyvet olvasom,igaz nem az a címe amit ajánlottatok,de ugyanarról szól."Mars és vénusz mindörökké együtt"-avagy gyakorlati tanácsok a tartós kapcsolat megõrzéséhez.
Tényleg így utólag,minden stimmel.
Ha bármit mondani akartam neki,csak úgy,veszekedés lett a vége,mert hogy "és most mit csináljak?" lett a vége.
Dehát semmit nem kell csinálni,csak szerettem volna elmondani a problémám-gondom-gondolatom stb...
Most csak várok.Hogy mire,még nem tudom.
Ha lenne saját lakásom,(meg annyi pénzem hogy meg tudjunk élni)szó nélkül elköltöznék.
De egyik veszély sem áll fenn.
Néha -csak nagyon néha- mintha kicserélték volna.
Egész meglepõdtem, nemrég csak úgy átölelt.
Utoljára azt hiszem még terhes voltam mikor volt ilyen.
De egy fél óra,és ugyanaz folytatódik ami általában.
Nem panaszkodom,nem mindig elviselhetetlen,de EGY SZÓT SEM tudok vele megbeszélni,és azt hiszem ebbe õrültem bele.
Ha bármi szóba kerül,jön a szöveg:- na ezt most hagyd abba....
Kész vagyok lelkileg,ha lesz egy kis idõm meglátogatom a dokit.(addig már eljutottam hogy van beutaló)
Szóval nálunk a helyzet változatlan,és lassan beltörõdöm hogy az én életem ezen a téren SOSEM lesz boldog.
Ez van csajok,ha valakinek van tuti tippje kifejezetten ilyen pasira,várom!
Névtelennek:-ha megszületik a babád,õ lesz a világon a legfontosabb,és érte tegyél meg most mindent!A férjed nemsokára ott fog sírni az ajtód elött,és térdenállva fog könyörögni hogy bocsáss meg neki.
Puszi nektek,
M

Vagy nem....de nem veszít vele sokat.(Térden állás, könyörgés)

Örülök M, hogy elõkerültél, már azt hittem, hogy valami komoly baj van. Mit szólnál egy olyan varienshez, csak úgy próba képpen, ha legközelebb balhézni akar veled, nyugodtan megkérdeznéd tõle "Te mit tettél volna az én helyemben? Szerinted mi a helyes?" (Tudom, hogy nehéz, amikor baromságokat mond, de egyszer próbáld ki, hogy nem veszed fel a kesztyût, hanem úgy teszel, mint aki tanácsot vár)

Névtelen, azért az nagyon biztató helyzet, amit a családról írtál. Nem hiszem, hogy megéri a pasinak mindenkit elveszíteni a környezetébõl egy hülye döntés miatt.
Nagyon klasz, hogy nem vagy tök egyedül, és ne is szakítsd meg ezeket a kapcsolatokat!

Névtelen 2-re reagálva: Én nem vagyok az üvöltözés híve, csak magadnak ártassz vele, mondjuk a szolgai belenyugvásé sem!

Elõre leszögezem, nem ismerem egyik félt sem. De véletlenül akadtam bele abba a bizonyos topikba akkoriban, és az a véleményem, egy férfi, aki így tud errõl az idõszakról irni, az késõbb hiába próbál visszavonni bármit, nagyon szerette azt a pici babát.
Névtelen, a Ti történetetekben sok minden benne van valószínûleg. Az embert egy érzelmi trauma, akár teljesen is ki tudja forgatni magából. A másik, mivel a nyilvánosság elõtt mentetek át ezen (a többségnek ez csak szappanopera a neten a javából), ez nem biztos hogy jót tesz egy ilyen kapcsolatnak. Én a saját beírásaimat is megszoktam bánni, ha rólam irna valaki, biztosan rosszul érintene.)
És (ezt tapasztalat, én is álltam gyerek ágya felett tehetetlenül), a nõnek, ha terhes könnyebb, mert ott van a pocok a hasában. Nem azt könnyebb elviselned, hogy a férjed elhagyott, hanem az elõzõ kisangyal miatti érzelmeket.
Érzelmileg kapaszkodó, hiszen azért csak a világ legnagyobb csodája egy bébi, ahogyan a láthatatlanból egyre valóságosabb lesz. Én sose felejtem el azt a pillanatot, amikor ott volt a két csík, pedig életem egyik legrosszabb napjának kellett volna az aznapnak lennie, de így csak egy különlöges nap lett.
A párodnak sokkal nehezebb ezt a részét (de nem tudhatok rólatok semmit) feldolgozni. Neki nem fontos a gyerek, mert talán nem is akarja, fél az elõzmények miatt. Az új nõ számára valóban a szabadságot jelenti.

Az együttlakás, szerintem nem jó. Szét kellene mennetek.
De egy másik sztori, én egyszer voltam harmadik, (se gyerek se házasság), és a legjobban a vasalt és illatosított ruhák zavartak. Aztán nem is lett belõle hála semmi.
Ez csak a saját véleményem, távolságra lenne szükségetek. És ha elég ingerülten reagál dolgokra, akkor valamit még érez, ha teljesen érdektelen lennél neki, akkor le se ... a dolgokat.

És egy utolsó.
Nagyon szuper nõ vagy. Nagyon erõs. (De nem kell annak lenni mindenáron, mert egyikünk sem viselné jobban). Küldök egy kis vállveregetést, és SOk sok napocskát. (Ismered Halász Judit: Napsugár dalát?)

Kedves Névtelen!

Csak most találtam "Rád", az elõzményekrõl meg aztán végképp csak annyit tudok, mint ami itt a levélváltásból kiderült.
Hátborzongató volt így, két év után is végigolvasni azokat az érzéseket, gondolatokat amikhez hasonlót én is éreztem annak idején és komolyan felkavart, pedig azt hittem, már rég elfelejtettem ezeket az érzéseket. A "fenének sem kellett ez a nagy szabadság", a "mindenkit szebbnek lát rajtam kívül"-érzést, a hidegséget, az elutasítást... Na, és persze egy kismamától alapból elvárják, hogy õ a világon a legboldogabb, ez természetes. Meg az is igaz, hogy a kutya sem akar terhes kismamával megismerkedni, ez csak a filmekben van. És ez még így lesz egy ideig, de szülés után még filózgatni sincs erre az embernek erre ideje. Meg melyik férfinak is kell egy mini bõgõmasina, amikor még sokan a sajátjukkal sem tudnak mit kezdeni (T. a kivételkenek!)? Szóval szülés után egy fél évig nem igazán lehet ebben gondolkozni, utána meg lehet próbálkozni, biztos van egy-két kivételes eset a Te környezetedben is, aki normális és nem ilyednek meg a manóktól. De ebbe egyenlõre még kár belemenni, mert addig még sok mindent hozhat az élet.
Bár nem ismerem a konkrét helyzetet, sajnos, az is igaz, amit valamelyik hozzászóló mondott, hogy bizonyos nehéz helyzetek eléggé át tudják változtatni az ember személyiségét, felszinre tudnak hozni rejtett dolgokat, és ki így, ki úgy tudja a problémákat feldolgozni.
Kedves Névtelen, próbáld meg félretenni, hogy hogy Te meg Õ! Ennek eszközei lehetnek a sok munka, a tanulás (terhesen könnyebb), a baráti társaság, rokonlátogatás, ismerõs babákon elõtanulmányok folytatása, terhestorna, bababoltok, babaápolási könyvek tanulmányozása, Mozart és Vivaldi. A férjed most a "szabadságot" választotta-mint ahogy elõzõ névtelen hozzászóló fogalmazott. Tartsd tiszteletben a döntését! El kell engedni, hadd menjen. Lehet, hogy ez szükséges ahhoz, hogy késõbb majd visszatérjen (de lehet, hogy más miatt lesz esetleg jó, ki tudja?) Nagyon jól teszed, hogy nem indulatoskodsz, mert már az is árt a picurnak, és jelen helyzetben nincsenek elpocsékolható energiáid! Valóban jó lenne, ha minél kevesebbszer találkoznátok, mert annál kisebb a konfliktushelyzetek esélye. Vedd észre, hogy minden konfliktushelyzet, amibe sodor, károsíthatja a babát, lelkileg, és a terhesség elõrehaladtával egyre fokozottabban testileg is (nekem állandóan a viták után bekeményedett a hasam, összehúzódott a méhem, ami esetleg egy koraszülési folyamatot indukálhat!) Én a terhesség kb. 6. hónapjában lezajlott vita után (akkor hánytam elõször a terhesség alatt, majd utána méhösszehúzódások!)rájöttem, hogy egyszerûen velünk lesz, ami lesz, nekem az elsõ számú feladatom most a pocaklakó egészségének megõrzése. A többi most nem érdekes. Hogy õ milyen apa lesz, meg hogy majd megnézi-e, meg neki vajon hogy alakul az élete... Ez mind-mind az õ dolga, ne vállald ezket magadra!!! Persze Rád is kihatással van, de Te nem dönthetsz helyette, most ez nem a Te felelõsséged! Inkább a stresszmenetes környezetet biztosítsd a pocok számára! Ha ezt nem teszed meg, akkor jogosak lehetnek a félelmeid - mindenkinek jobb, ha a manó kihúzza ott bent azt a 9 hónapot. Örülj, hogy van egy segítõkész család a háttérben, akik melletted állnak, ez nagyon fontos lesz az elsõ pár évben! Erõs, ügyes lánynak tûnsz, valószínû akkor is ilyen voltál, amikor megismerkedtetek, és õ ebbe a lányba szeretett bele!
Engem is elhagytak két éve (egy kicsit más okból), manóval a hasamban, de egy idõ után be kellett látnom, hogy fel kell tudni adni, mint ahogy Te is írtad, amikor az ember abszolút süket fülekre talál. Nem mondom, hogy fényûzõen élünk, virágot pl. eszembe nem jutna venni, sok mindennel elég nehéz megbírkózni, nem nagyon van segítségem, ezért mondom, hogy nagyon jó, hogy sokan melletted állnak, szükséged lesz rá.
Csak hogy legyen valami happy-end is: szülés után másfél évnyi teljes szünet volt, én egy alkalommal levélben megkerestem, de elutasítás, õ engem egyszer sem. És most, két év után... virág, kedveskedés, bókok! Mintha kicserélték volna, olyannak tûnik, mint amilyen régen volt. De már hiába töri magát, mert tudom, hogy milyen vadállat tud lenni, és abból meg köszönöm, nem kérek még egyszer.
Kitartás és vigyázz arra a kisemberre!

Sziasztok, szia cicamama!

Igen, epp ezek a gondolatok azok, amelyek jarnak az en fejemben is. Nem akarom mar visszatartani, es csak a lelkem melyen vagyok gonosz. Aki ismer, ezt tudja.
Artani nem fogok...

De a Pocok, a mehosszehuzodasok, a rosszulletek, amikrol Te is irsz, azok tudod, nem iranyithato dolgok. En csak annyit kertem tole, hogy amig egyutt kell lakni, addig ne hozzon olyan helyztbe, hogy ez bekovetkezzen.
Az emberi gyarlosag azonban nem mindig engedi az "embert" helyesen cselekedni. Meg ha be is latja a keresem jogos voltat, ha el is fogadja, hogy ebbol baj lehet, a szive, vagy ki tudja milye nem engedi hogy "helyesen" cselekedjen.

A kicsi egyre helyesebben viselkedik. Neha annyira kell nevetnem rajta...
Es valami, ami ide kivankozik, bar nem minden soraval ertek MAR egyet. pl. az utolsoval. De nagyon megrazo, legalabbis nekem, azzal a tudattal, hogy a 2 honapos kisfiam meghalt tavaly....


Kányádi Sándor
BÁNTANI ÉN NEM AKARLAK

Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem rád haragszom,
de kit bántsak, ha nem téged,
az én vétkem, a te vétked,
mert akarva, akaratlan,
halálom hordod magadban,
s a fiammal, akit szültél,
halálom részese lettél,
és történhet már akármi
történhetõ, e világi,
oldhatatlan köt hozzád
a magasztos bizonyosság,
világrészek, galaktikák
távolából is mindig rád
emlékeztet ez a vétked.
Kit szeressek, ha nem téged.

Sziasztok!
Veletlenul tevedtem erre es en is hasonlo cipoben jarok.En 11 evig voltam egyutt a ferjemmel ebbol 7 evet eltunk egyutt.Tavalyelott volt az eskuvonk es utana jott is a baba ahogy terveztuk.A kisfiam most 8 honapos.A ferjem pedig teljesen kifordult onmagabol.Mar a terhessegem kozepetol furcsalottam a viselkedeset(ekkor lephetett be az a bizonyos harmadik), de mindenki biztatott, hogy ha majd megszulok minden megvaltozik.Sajnos nem igy lett.Amiota hazajottunk korhazbol egyetlenegy hetveget nem toltott velunk a hetkoznapokat is hebe-hoba.Ossze-vissza hazudozik mindenkivel megszakitta a kapcsolatot.Nekem pedig allandoan igergette, hogy majd minden rendbe jon.En naiv lelek persze hittem neki a baratnoim szerint mar reg ki kellett volna rugnom.De azert a 11 ev csak mellette szolt hiszen soha nem voltak komolyabb problemaink.Nehez ez a helyzet mar pszichologusokkal is beszeltem, hogy mi lehet ennek az oka.En szemetladanak tartom ezeket a ferfiakat gerinctelen gyava alakok.Akarki akarmit mond hiszen ok is akartak a gyermeket vagy ha mar besikeredett es ugy dontottek, hogy megtartjak akar legalabb gondoskodna rola es megprobalna nyugalmat biztositani neki es a tarsanak es nem taposna bele a lelki vilagaba a masiknak ilyen aljas modon.En most jutottam el odaig, hogy kezdek beletorodni sorsomba ami persze nagyon nehez, de muszaly nincs mit tenni.Hiszen meg sem erdemelnek minket ezek a ferfiak akik ilyenkor tudjak ezt megtenni mikor a no a legkiszolgaltatottabb helyzetben van es a legtobb szeretettet kellene, hogy kapja.En kivanom neked kedves nevtelen, hogy probalj meg magaddal es a babaval foglalkozni tudom nagyon nehez mert en is ateltem.De probalj nyugott maradni hiszen a gyermeked eleted vegeig melletted lesz es szeretni fog.Ilyen embert meg barmikor talalunk sot kulomebbet.Nehogy neked es a babanak barmi baja legyen. Azert is mutasd meg, hogy milyen kemeny no vagy es sajat magad is meg tudsz allni a talpadon.En mindig mikor szemet volt velem abbol merittetem az energiat, hogy azert is megmutatom neki.Ugyhogy legy mindig csinos probald magad lekotni valamivel ne ragodj ezen hidd el nem erdemes.Gabi


h

Gabi!

Na szepen leszunk, ha mi kezdunk el egymasnak tanacsokat adni ))))))

De azert egy kerdes, es egy tanacs:
Kerdes: miert nem valtok el? Egyedul meg mindig jobb, mar latom, mint lelkileg megtorve, es labtorlonek hasznalva

Tanacs: ha elhataroztad, akkor ragaszkodj a dolgokhoz. Ha nem erdemes ra hogy szeresd, marpedig nem erdemes ra, akkor lepj Te! valj, szakits!

es talan egyszer majd ki is lepek a nevtelen szerepbol. Majd ha megszuletik a kisfiam felvallalom a nevem is.

En probalok elore nezni. Nekem jo lesz, csak egy darabig lesz rossz. De mar latom, hogy merre az elore.
Koszonom csajok!

Lanyok,

Nalam is terhesen tetozodtek a problemak. Fogalmam sincs, hogy volt-e dologban harmadik vagy sem. Igazandibol nem is erdekelt. Az egyeduli amit ereztem az volt, hogy en igy boldogtalan vagyok, s az en boldogtalansagom ki fog vetitodni a picuromra. At kellett gondolnom az eletemet. 35 eves voltam, "oregedo" no, gyerekkel. S akkor rajottem, hogy senkinek sem teszek szivesseget azzal, ha turok, szenvedek es magalazom magam. Sem magamnak, sem a gyerekemnek, aki egy megkeseredett, boldogtalan anyat kap. Nem viccelek, de egy ejszaka alatt olyan lelki nyugalom szallt ram, amit elotte honapokig el sem tudtam kepzelni. Erosnek ereztem magam, erzelmileg fuggetlennek...., masnap lecsereltem a zarakat az ajton, osszepakoltam a parom holmijat, es egyszeruen kiraktam.
Tanacsom: Legyetek egy picit onzok. Magatokat kell helyrerakni elsodlegesen. Addig a gyerekeinkrol sem tudunk 100%-osan gondoskodni, amig mi hadilabon allunk a vilaggal. S hinni kell benne, hogy a vilag ferfiak nelkul is szep tud lenni......

Hadd maradjak Nevtelen

Szia!
Es megkerdezhetem, hogy hazassagban voltal-e, mert igy nem olyan konnyu.
Es persz, hogy onzonek kell lenni, de amikor harmadik van, nem olyan szep elviselni az eltaszitast.

Persze, az emberben motoszkal, hogy ugyis visszakapjak meg. Meg hogy az elet igazsagos, de tuti biztos ez?

Es meselj, kedves Nevtelen, most hogy vagy?

sziasztok
a masik Nevtelen

Az élet nem igazságos. De van olyan ember, aki egy fél pohár vízre azt mondja, már félig üres, és van olyan aki azt mondja, még félig tele.

A cucckirakás akkor oldható meg ha nem a férj lakása, de legalább közös.
Névtelen, most mosol rá, takarítasz utána? (Ez utóbbit persze nehezebb megoldani.)

Szia Nevtelen,

9 evnyi egyuttlet utan tortent az eset.... Nem, nem voltunk hazasok, "csak" a kozos gyerkocunk volt a pocakomban. Meg arra sem meltatott, hogy elvegyen felesegul!

Most hogy vagyok? Nagyon jol. Tele tervvel, energiaval, eletkedvvel. O is ismet a kepben van, megunta a nagy szabadsagot. Egyenlore probaidos. Lehet, hogy visszajohet, de az is lehet, hogy nem. Meg mindig szeretem, nekem o volt a nagy szerelem. De rengeteg megalaztatason mentem keresztul vele, a noiessegembe, a lelkembe tiport nap mint nap. Onmagamat lattam rondanak, butanak, tehetetlennek. A teljes egzisztenciam fuggott tole. Most mar nem. Szexinek, okosnak, talpraesettnek erzem magam. Nincs szuksegem ra. Amikor kozel engedem magamhoz az azert van, mert akkor ez esik jol. A gyerekkel remek a kapcsolata. S most dolgozunk a masodik lurkon. (Sokszor mondja, hogy csak spermadonornak hasznalom........) Ja! Mostmar en nem akarok hazasodni!!!!!!

Kedves Nevtelen,
Tudom, most neheznek tunik minden. Egyet kell megerts - sokkal tobbet erdemelsz mint amit most kapsz. Nem ertek egyet az egyik elottem szoloval. Miert ne "kellhetne" az ember terhesen, vagy akar siro babaval valakinek? Rosszul fogjuk fel a dolgot. Nem az a kerdes kellunk-e masnak. Az a kerdes, nekunk kell-e az a masik? Fel a fejjel es higgy magadban. Amit eddig toled/rolad ovastam, azt mondja, hogy egy nagyon ertekes emberke vagy.

Nevtelen7

Huh, a Nevtelenek gyurujeben elvesztunk

Akkor mondjuk magamra veszem Sokadik kerdeset a mosassal, fozessel kapcsolatban, es kinevezem magam Nevtelennek, é nelkul...
(Rendort megsem allithatunk magunk melle, nem igaz?)

Szoval igen. Meg mindig mosok, es ha kedvem van fozok is. Nincs gyakran kedvem.
Cserebe O elvisz a varos masik vegere a pszichologusomhoz, zinten, ha kedve van. Ha nincs, akkor nem. Na jo, legyunk igazsagosak, ilyen meg nem volt, csak emiltes szinen. De ez eleg ahhoz, hogy altervativ megoldast keressek az idopontot es a helyszint illetoen.

Annyiban latszik rendezodni az elet, hogy visszamentem egy reges regi melohelyemre, ahol ertekesnek erezhetem magam, mert az EN munkamra van szukseg, EN csinalom, NEKEM szolnak ha valami jo/nemjo.
Es ott sokat tudok nevetni a regi ujakkal.

Felig ures/teli pohar esete: a tipikus optimista/pesszimista szemlelet kerdese. Olvastam valahol egy almas hasonlatot errol. Miszerint zsak alma megvasarol a tel elejen.
Az optimista a szepeket kezdi enni, es ha elfogynak, vagy a maradek megrothad, akkor kompotot foz, vagy egyszeruen kidobja.
A pesszimista a kicst utodottebbekkel kezdi, es ugyan kitart egesz telen, viszont sosem eszik egeszseges szep almat, mert ami korabban az volt, a tel vegere z is meglottyed.

Valas folyamatban.
Erdekes, hogy 1-2 kiveteltol eltekintve mostanaban mindenhozzan sikertorteneteket hallok. Hogy majdnem vege lett, de el lett kuldve a hibas fel es milyen jo, mert meggondolta es merlegelt es visszajott.
Vagy a nem hibas koltozott es 3 nap utan a hibas jeletkezett, hogy megsem...
De ott, okos ertelmes felelossegteljes emberekrol volt szo.
Itt nem. Nem bantani akarom, de nem az a szint, nem az a gondolkodasi mod, nem az a stilus.

Itt nincs segitseg, ebbe bele kell nyugodni.
nos, maradok tisztelettel,
Nevtelen

Sziasztok!
Na most egy ujabb dologra jottem ra. A valas soran, a gyerektartassal, a miegymassal, ird es mond, a TGYAS idoszakaban 20ezer forintom marad majd kajara, a gyerekre, pelusra, ruhara, tehat a megelhetesre.

Amikor ez lejar, es a maximalt GYES alapjan kapok majd juttatast, ez az osszeg mintegy 12 ezerrel fog csokkenni. Megis, hogy lehet megelni 20 majd kesobb 8 ezer forintbol?

(jelzalog van a lakason, plusz a fenntartasi koltsegei, ezert marad csak ennyi.)
Es ha ezt megemlitem, azt mondja, en bajom, oldjam meg, ennyit tud adni/nyujtani. De egyszeruen nem ertem, hogy nem latja, hogy a legnagyobb joindulattal sem fogok tudni igy megelni.

Szoval el vagyok kettyenve ismet.

Kizárt dolognak tartom. Hol egy jogász????

Szar ugy, ez van.
Azzal egyutt hogy kapok gyerektartast, majd, de az epp arra lesz eleg, hogy a jelzalog reszelteit tudom fizetni. a gyesem meg arra lesz eleg hogy a lakas fenntartasat finanszirozom, es csokolom.

es halistenneik itt jon a kepbe a Fantasztikus csaladom....
mert eron felul is de segiteni fognak.

Nem tud valaki kevesebb mint 19%ra hitellehetoseget? Mert ez most annyi.... tkp a duplajat fizetem majd vissza, mire vege lesz.
Es az a szornyu, hogy enelkul a -42 nelkul qrva jol meglennek....

aludni akarok. mint csipkerozsika, hatha mire felebredek rendben van az eletem

Kedves Névtelen!

Az én férjemnek már volt egy házassága, a válásra azért került sor, mert a közösnek hitt 3 hónapos gyerek mégsem közös. Ezután költözött hozzám a férjem. Ez már több, mint 2 éve volt, nem tudom változtak-e valamit a jogszabályok, de akkoriban, mivel közös volt a lakás, a válásig minden hónapban a rezsi felét nekünk kellett fizetni, + még a gyerektartást egy olyan gyerek után, akihez nem is volt semmi köze a férjemnek. Úgyhogy ha közös a lakásotok, akkor nyugodtan mondd meg a férjednek, hogy van egy ilyen törvény, hogy a közös lakás fenntartására nem kötelezhetõ egyedül csak az egyik fél. Váláskor a lakáshasználatot odaítélik az egyik félnek (már amennyiben közös a lakás), de akkor viszont a másik fél felé lakbérfizetési kötelezettséged van, amiért az õ részét használod. Ettõl persze el lehet tekinteni, közös megegyezéssel. És ha a közös lakás törlesztését te egyedül fizeted, akkor a befizetett csekkek alapján, osztozkodás esetén a te részed annyival nagyobb lesz. Ha a lakás kizárólag csak a tiéd, akkor sajnos nincs ötletem.
Üdv
Zita

Kedves Nevtelen!

Elkezdtem olvasni ezt a topicot, és én is Rád ismertem.Amikor megtudtam hogy ez történik ami,akkor teljesen ledöbbentem. Én azt hittem ilyen nincs.
És nem tudok mit mondani...ez olyan...szomorú.
Én csak kitartást kivánok és egy tündéri, egészséges kisbabát Aki a Tiéd és õ MINDIG szeretni fog Téged

De van, latod hogy van...
es vannak gatlastalan emberek, akik minderre azt mondjak hogy jo, igy kell lennie....

Kedves ékezet nélküli névtelen!

Tudod mi jár a fejemben mostanság? Vajon miért kell Neked állandóan újabb és újabb fórumokon lejáratni a születendõ gyermeked apját? Ha komolyan vissza szeretnéd kapni õt, akkor ez nem a megfelelõ forma... Ha én férfi lennék, egy ilyen akciótól biztos nem szeretném meg jobban a párom... sõt!
Olvasva az egész történetet egyre inkább az az érzésem, hogy Te tulajdonképpen már nem szereted a férjed, csak az olyan rosszul venné ki magát, ha be is vallanád...
Sokkal jobb, ha a látszatra építve gyûjtöd magad mellé azokat, akik neked adnak igazat feltétel nélkül.
Tudod van olyan is, hogy azért akar menni valaki, mert olyan légkört teremtenek neki, hogy menni akar... És az elõny kétségtelenül nálad van. Csak ne lenne az a sok csúsztatás abban, amit írsz...

Kibic

Kibic,

Csak ne lehetne erre a stílusra ráismerni, ahogy írsz itt is Mindig jó ilyen véleményeket olvasni, amiben mindent jobban tudtok, mint az akivel történik (nem szereti a férjét, stb. - persze ki szeretné igazán azt az embert aki így viselkedik?) Légkörteremtés: nem lehet, hogy inkább a harmadik próbálja megmagyarázni (úgy látszik elég nagy sikerrel) a férjnek, hogy ez neki szörnyû, innen mindenképpen mennie kell? És milyen elõny van nála? Hogy egyedül várhatja ezt a kis pockot ott bent? Nem hiszem, hogy ez olyan elõny amire bárki is vágyna...

Valóban sokan ismerik az õ történetüket. Ezért is ez a nagy megdöbbenés, hogy ez velük elõfordulhatott. És persze bele lehet magyarázni ebbe sok mindent, hogy ki mit nem tudott feldolgozni, stb. De ha a másik fél is élheti nyilvánosan (neten) az életét, akkor Nevtelen miért ne írhatna bárhova, ha úgy érzi, hogy ettõl neki könnyebb?

Kibic, talán mégis jobb lenne, ha maradnátok a saját fórumotokon, hiszen ha Nevtelen szerinted nem írhat akárhová, akkor Te miért teszed???

Még valami: a születendõ gyerek apja már lejáratta saját magát, még mielõtt Nevtelen megtehette volna...

B.

Kibic! Te ennyit tudsz errol a dologrol? Tobbet, mint maga a szenvedo alany? Jobban latod a dolgokat, mint Nevtelen? Ott ulsz a lakasukban, amikor vitatkoznak? Ugy gondolom, hogy te is egy vagy azok kozul a verebek kozul, akik rogton tovabbcsiripelik, amit Nevtelen ir, legyen az barmilyen forum is. Azt hiszem, hogy nemcsak Nevtelen ferjere, hanem jopar emberre jellemzo az, hogy iszonyatos dolgokat muvelnek, (keves embertelenebb dolgot tudok mondani, mint azt, ha valaki egy terhes novel banik igy..., megha "csusztat" is Nevtelen...)de ha valaki emiatt egy szot is szol rajuk, akkor kikerik maguknak. Nevtelen ferjenek ugyanolyan lehetosege lenne itt leirnia a dolgokat az o szemszogebol, de nem teszi. Miert nem? Mert nagyon sokan vagyunk itt a neten, akik tudjuk, hogy kirol van szo? Mert amikor a kisfiukkal az a szornyuseg tortent, akkor napra keszek voltunk, rengeteg ember mellejuk allt, akkor jo volt neki a net nyilvanossaga?
Masreszt ide elsosorban kismamak-anyukak irnak, akik mar akkor is sokat gondoltak Nevtelenre, amikor a kalvariat jarta a babaval. Akkor ugy veltuk, hogy joga lenne egy kis felhotlen boldogsagra. En most is igy gondolom.
Kedves "Nevtelen"! Ne haragudj, hogy igy kikeltem magambol,
de sokat gondolkodtam mostanaban rajtad-rajtatok, es nagyon szurkolok neked és a babadnak.
Udv
Eva

"Nevtelen ferjenek ugyanolyan lehetosege lenne itt leirnia a dolgokat az o szemszogebol, de nem teszi. Miert nem?"

Mert lehet, hogy uriember...

Kibic

A TÜKÖR TÖRVÉNYEI

1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb. AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - bennem van.

2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. - AZ NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erõs.

3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ Õ PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.

4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegûségünk mutatkozik meg.

Gondolkozzatok el rajta mindannyian!

Kibic

Kibic,

Csak beírtad, vagy tudod értelmezni is? Vagy rád nem vonatkozik?

Uriember ... persze. Te meg az urinõ? Aki csak élvezettel figyeli a másik problémáját? És úgy gondolja, hogy na ugye, én tudtam, hogy benne van a hiba?

Az már persze csak egy dolog, hogy az embernek forog a gyomra ettõl. És persze egyikünk se tudhatja, hogy mi zajlik le kettõjük között (még a harmadik se, hiába hiszi azt). Mindenkinek joga van eldönteni, hogy melyik félnek hisz. Függetlenül attól, hogy õ leírná-e mindenkinek, hogy mi történik, vagy sem.

Attól meg nem hiszem, hogy változna valami, hogy Nevtelen kiírná a nevét. Vagy le kellett volna írnia mind a hármuk nevét?

B.

Kibic!

A gyûjtögetésben nagymester az állítólagos uriember is akit emlegetsz, nem is beszélve új választottjáról. Arról hogy ki kit és hogyan próbál(t) lejáratni, megintcsak nem kéne beszélni. Jó lenne ha legalább a történtek után leszállnátok a magas lóról, és békén hagynátok végre szegényt.

"Valaki aki Nevtelen mellett áll"

Kibic!

A gyûjtögetésben nagymester az állítólagos uriember is akit emlegetsz, nem is beszélve új választottjáról. Arról hogy ki kit és hogyan próbál(t) lejáratni, megintcsak nem kéne beszélni. Jó lenne ha legalább a történtek után leszállnátok a magas lóról, és békén hagynátok végre szegényt.

"Valaki aki Nevtelen mellett áll"

Ha az emberiseg egyetlen ember kivetelevel azonos velemenyen volna, meg akkor sem lenne joga ezt az embert elhallgattatni, ahogy annak sem lenne joga - ha hatalma volna is ra - az emberiseget elhallgattatni.

J.S.Mill

És kinek, mi köze van ahhoz, hogy névtelen milyen hangulatot csinál otthon? A nevetõ harmadiknak?
Mivel gyakorlatilag mindenki tudja, kikrõl van szó, tényleg nem változtat sok mindenen, ha nevesítenénk. Egy embernek a szempontjából lenne kellemetlen, ez a harmadik személy, aki a fejét bedugta a homokba. És ott is hagyta...
Tisztázzunk valamit:
Mi az uriember fogalma?
Az uriember nick-nevekkel osztja meg problémáját, megtalálja bennük támaszát és végül könnyû egérutat nyer velük (vele) karonfogva.
Mindeközben az uriember otthon felépíti kõkemény falát, köszöni, neki ebbõl elég és ringatja kamasz álmait tovább, egészen a megvalósításig. Az uriember tehát menekül. Végülis mindegy, hogy kivel, hová, a végén már az is lényegtelen lesz, hogy honnan.
Csakhogy egy uriember leülne és lehiggadna. És átgondolná, hogy minek, mikor van itt az ideje. Eldöntené, hogy mennyit akar érni mások és saját maga szemében és mélyen elmélázna a tükör törvényein 1-tõl a 4-es pontig, majd komoly következtetéseket vonna le.
Mert persze mehetne, nem ezt vitatja a jónép. Miért most... Miért így... Ja, persze: itt a tavasz...
Tehát kedves kibic, harmadik, férj, boldog és boldotalan:
Felülrõl nézve nincs itt szó semmiféle uriemberrõl, csak egy kamaszos érzelmeit kergetõ párocskáról, akik megpróbálják magasztos dobozba pakolni az egészet, hogy meglegyen számukra az önigazolás. És sajnos kívülröl teljesen mindegy, hogy milyen ember, feleség és társ névtelen. Egyelõre úgy tûnik, hogy olyan, aki tiszteletben tartja a másik fél fórumait, nem rondít oda.
Ezért javaslom: Aki szeretné keblére ölelni, bátorító buksisimogatást adni, Ady, Shakespeare vagy Nagy verseket idézni a férj tiszteletére és bátorítására, az nyisson egy másik topicot. Vagy olvasson Hvg-t, Népszabit, Kiskegyedet.
És egyáltalán, foglalkozzon a saját kis szemétdombjával, van mit söpörgetni arrafelé, nagyon úgy nézem.

üdvözlettel:
v.

Jó reggelt.
Nem akarok véleményt mondani. Bár elég világosnak tûnik a kép. Mégis azt kérném, ha valahol a férj is leirta az álláspontját linkeljétek be, vagy küldjétek el mailben vagy valami. Én ugyan nem ismerem egyik felet sem, csak azért is izgat a dolog, mert tapasztalataim szerint nincsenek abszoludt igazságok. De ha mégis, erre csak akkor jöhetek/jöhetünk rá, ha pontosan ismerjük a másik oldal álláspontját is.

Kibic ez a tükrös dolog egy baromság. No comment.

Köszi
Zsunya
zsunya@freemail.hu

Na most már nem bírom tovább szó nélkül, eddig csak olvasgattam a topikot, de most rendesen felment bennem a pumpa.kibic te milyen alapon oktatod ki Nevtelent és mitõl vagy olyan bátor, hogy ítélkezz fölötte? Gondolod, hogy ezzel segítesz bárkinek is vagy csak már nem bírod tovább hogy ne hallasd a hangodat? miért nem vállalod nyíltan az álláspontodat? A "csúsztatásról" csak annyit, hogy a tényeket nem lehet csúsztatni, a pasi megy, válik, ott hagyja a feleségét a születendõ gyerekével. Ennél alattomosabban nem is bánhatott volna el vele. Persze nagyon jól tudom hogy egy házasságot nem menthet meg egy gyerek ha az már végleg megromlott, de akkor is hogy lehet valakit állapotosan otthagyni. Nekik vajon mitõl ilyen sûrgõs a válós okiratok megléte? Csak nem baba érkezik azon a vonalon is? Adott a férj idõt és lehetõséget arra hogy megpróbálják rendbe hozni a kapcsolatukat? besszélgettek a problémákról?
más, én hála az égnek szintén elvált szülõk gyermeke vagyok úgy hogy az apám nem igazán látogatott,remek nevelõapát kaptam aki az elsõ perctõl jobban tudott szeretni és õ van a szívemben az APA helyen, a "másikra" csak úgy gondolok mint aki a spermát adta. És ezt õ csak most kezdi felfogni mikor az unokája is csak a keresztnevén szólítja. Csak most kezd el gondolkodni azon hogy nem követett-e el valami hibát annak idején de ez most már egy kicsit késõ.
Sascha

Tudjátok, én nem ismerem személyesen az érintett feleket. Nem látok bele a házasságukba... Sõt még veréb sem vagyok, teljesen véletlenül találtam meg a topicot, bevallom a címe alapján lettem rá figyelmes.
Engem csak az gondolkodtatott el, hogy Ti, kedves hozzászólók, szintén anélkül, hogy ismernétek belülrõl az ügyet, gátlástalanul akartátok kidobatni, keheréltetni az apát... Milyen alapon? Mibõl gondoljátok, hogy nevtelennek csak azért igaza van, mert babát vár... Én is voltam terhes, nem is egyszer, ez önmagában nem mentõöv semmire.
Én is voltam hasonló helyzetben, azért hasonló, mert nem én, hanem a harmadik, a pipi, a nõcske várt babát... Ha a párom csak azért jött volna vissza, mert megjött az esze, ma, sok-sok évvel az események után, biztos nem lennénk még együtt...
Ja, és rájöttem honnan olyan ismerõs ez az egész: Eric Berne: Emberi játszmák, 6. Láthatod, hogy mindent megpróbáltam, 133. o.

Kibic

Nekem ez a "menekül a férj" megfogalmazás megédesítve az "Úriember" szósszal lassan kezdi megfeküdni a gyomromat.

A tisztességes ember vállalja a tetteit, sõt elõre gondolkodik és tudatosan cselekszik. Azt mondja a párjának nem vagyok még túl a fiam halálán. Nem vagyok még arra felkészülve, hogy kilenc hónapot végig izguljak, hogy rendben van-e minden, egészséges lesz-e a babánk. Várjunk néhány hónapot. Ez a baba nem balesetbõl, egy bokorban fogant. Ezt mindketten akarták, hiszen másként egy házasságban élve nehezen elképzelhetõ.
Szerelem ellen nincs beoltva senki, de az a kamaszkor privilégiuma, hogy az ember felrugjon minden kötelezettséget a farka után menjen, esetleg lelki vezére bölcs útmutatása alapján, önálló gondolkodásra képtelenül tagadja meg addigi érzéseit, emlékeit, önmagát. Tisztességes ember idõt ad magának arra, hogy rendet tegyen a lelkében, de úgy, hogy közben nem teszi tönkre azt, aki az õ gyermekét hordja a szíve alatt. Végiggondolja, s ha úgy döntött mégsem kíván igy élni, akkor abban a 12 hétben, amikor még "tenni lehet valamit" oda áll a felesége elé, és õszintén elmondja a helyzetet. Lehetõséget ad a feleségének, hogy döntsön, vállalja-e egyedül a babát, vagy sem. Meggyõzõdésem, hogy vállalta volna, de egészen más, ha szabad akaratából dönt úgy valaki, hogy egyedül is felneveli a csemetét, és egészen más, amikor heteken keresztül paranoiásnak kiálltják ki, majd közlik vele, hogy tulajdonképpen el sem akarták venni feleségül, az elsõ babát sem akarták, ezt meg azután véképp nem, hogy feleségnek semmit nem ér.

Végezetül annyit, már vártam mikor jelenik meg Kibic, vagy sorolhatnám ismert és kevésbé ismert neveit, hogy elkezdje az észt osztani, mint mindelhol, és mindig. Csak egyet: Kibicnek a kártyaasztal mellett is KUSS a neve.

Kedves Kibic!

Te nagyon tapasztalt vagy igen. És halt már meg a kéthónapos kicsi fiad úgy hogy Te tudtad tehetetlen vagy és lassan kezdesz beleõrülni és akkor még a férjed is kitartott melletted , és éreztétek hogy ennél rosszabb már nem történhet de ti egymás mellett álltok és késõbb, hogy talán lehet mégegy esély, vállaltok KÖZÖSEN újra egy babát, szorongással, félelemmel teli várakozással??? Tudva hogy igen KÖZÖSEN mindenre képesek vagyunk? És érezted már azt, milyen az,amikor ezt az egészet a másik fél egyszercsak felrúgja???Amikor õ is ugyanazt átélte? Csak most menekül a probléma elõl, mert lehet hogy õ túl gyenge ahhoz hogy a terhességet végigizgulja!És könnyebb ha inkább nem foglalkozik vele...Ha igen akkor rossz volt Neked is. Ha nem akkor pedig ne itéld el Nevtelent hiszen mi meghallgatjuk melléállunk és nem azért vagyunk itt hogy elitéljuk mikor tudjuk hogy most a bátoritásra van szuksége, arra, hogy erõs maradjon és egy egészséges bébit hozzon a világra akivel majd boldog lehet újra!!!
Bocsánat. Nagyon kiakadtam.

Ez itt egy mosoly nektek ... vagy rajtatok? :-)

Sziasztok!
Egyetlen kérdésem lenne.
Ha a leendõ ex valóban úriember, akkor ez miért nem jelenik meg abban, hogy a házasság anyagi részébõl is úriember módjára száll ki?

Kedves Mosolypostás Névtelen (vagy inkább mondjuk úgy a másik fél???)!

HA már erre tévedtél olvasgatni, mi lenne ha elárulnád mosolygásod okát? Vagy a mosolyban lévõ cinizmus jellemez Téged? Mert akkor tényleg jobb annak a bébinek ha gyorsan távozol.....

F.

Mibõl gondolod, hogy nem száll ki úriember módjára?
Csak azért, mert ide még nem lett leirva?

Kedves Névtelen!
Lehet, hogy Te is többet tudsz, a konkrétumokról, mint itt elhangzott?
Mert a hozzászólásodból azt lehet kiolvasni, hogy igenis tudod, hogy esetleg "úriember" módján száll ki Nevtelen férje.

Ha ez így van, ne titkold a forrást légy szíves, had ismerjük meg mi is a másik fél véleményét, szavait, és ne érjen minket a továbbiakban az a vád, hogy egyoldalú állítások alapján tartunk valakit aljasnak.

"Csak azért, mert ide még nem lett leirva? " - Írod... Nos, akkor hol az az "ott", ahol le lett?

Véleményem szerint, ha "úriember"-ként akar kiszállni valaki ebbõl a helyzetbõl, az nem teheti meg a várandós feleségével, hogy olyasmiken kelljen gondolkodnia, amik itt kiszakadtak Nevtelenbõl.

Bocsanat egypar gondolat. Kibic elso hozzaszolasabol ugy vilaglott ki, mintha ismerne teljes reszletesseggel a szituaciot, ismerne a szenvedo feleket, az utolso beirasaban viszont az all, hogy nem tud semmirol sem tobbet, mint mi, csak innen szerezte az informacioit. Hogy van akkkor bor a kepen "csusztatassal" vadolni Nevtelent???? honnan tudja, hogy a ferj egy uriember???????( nekem valszoinuleg az uriember lenne ra az utolso szavam, amit hasznalok vele kapcsolatban.)
Es kedves utolso nevtelen! Ha akarja bebizonyithatja az a bizonyos ferj itt is sajat uriemberseget. Nincs kitiltva az o velemenye sem. Senki sem akadalyozta abban, hogy leirja a sztorit az o szemszogebol. addig azonban ne varja el senkitol, hogy az o partjara alljon, es ne csodalkozzon azon, hogy a csunya, rossz emberek nem veregetik vallon azert, mert elhagyta a terhes feleseget.
Eva

Kibic!

Te ugy nöttél fel, hogy anyagilag hátrányosabb helyzetben voltál? Te ugy nöttél fel, hogy apukád nem tartott igényt rád? Te ugy nöttél fel, hogy a szülinapodon-névnapodon-ünnepeken láttad az apukád? Te tisztába vagy vele, milyen érzés egyedül várni egy kicsit? Te nem probálnál meg mindent, hogy a gyerekednek is jo legyen? Ha neked van gyereked és láttad ahogy megtanitotta a apja biciklizni, jol esett????? Hát ugy alakulnak a dolgok, hogy nevtelen kicsije nem igazán fogja ezeket megkapni! Ha TE anya vagy, hogy a fenébe tudsz ilyenek irni???? Ha el akar menni az állitolagos uriember, akkor miért van még mindig ott, miért késziti ki nevtelent? Miért kétségbe ejtö, ha a jövöre gondol? Anyagilag paff - érzelmileg labilis - várandos! Ha neked ez nem elég indok arra, hogy elmondja nekünk a gondjait, akkor mit akarsz, miért szenvedjen még szerencsétlen? Neked van élettársad/férjed? Te nem szoktad vele megbeszélni a gondjaidat? Ha nem lett volna eddig feltünö, akkor leirom, kisbabát vár nevtelen. Minden állapotos nönek nyugalomra van szüksége, mert veszélyeztetheti a terhességet!!! Otthon nem tudja megbeszélni a gondjait, mert süket fülekre talál! És ha te vagy bármelyik "mosolygos" nem értitek ezt, akkor szégyelhetitek magatokat!!! Neked pedig legyen annyi gerinced, hogy ne egy állapotos nöt szekirozz!!!!!!! Ha nincs jobb dolgod ennél, menj le a közértbe és köss bele a pénztárosba vagy bárkibe aki nem állapotos!!!! A SZÜLETENDÖ GYERMEK ÉDEKÉBEN!!!!! Ha segiteni nem tudsz akkor legalább ne árts!! Ez egy alapszabály, hisz érzö emberek vagyunk, állitolag!!! Nem Kibic?

DM

Keresd vissza ahol Nevtelen arról ír, milyen anyagi helyzetben lesz a szülés után. Többek között ebbõl gondolom.

Reg jartam erre, es nagyon sziven utott, ami Nevtelennel tortent/tortenik. Oket kettojuket szemelyesen nem ismerem, persze mint nagyon sokan, en is hallottam a tragediajukrol.

Viszont ismerem - sajnos - a harmadikat. Ha szerinted, Kibic, lehet uriember Nevtelen ferje (akit en nem minositenek, tobb okbol sem), akkor milyen jelzovel illetnel egy olyan not, akinek ugymond "mindene megvan", 2 gyermeke melle a harmadikat tervezi, kozben Nevtelenek tragediajat zaszlajara tuzve az onzetlen barat szerepeben tetszeleg, majd amikor ok kezdenenek egyenesbe jonni, lecsap erre a szerencsetlen flotasra? Miert pont o??? Szamit barmi? Baratsag, gyerekek, ferj, csalad, otthon? Annyira kivancsi lennek, mire gondol, amikor este a "tukorbe" nez. Es mire gondolnak azok, akik ehhez asszisztalnak neki?... (Es mit mondanak errol a csillagok? Mert gondolom, azert ez ki lett szamolva, ugye?)
Ha netan osszetevesztettelek valakivel (amit ugyan erosen ketlek), itt es most bocsanatot kerek, de a stilusod valoban eleg egyedi. ((

Kedves Nevtelen, kivanok neked egy gyonyoru, egeszseges kisbabat es boldog eletet mindkettotoknek, es hogy ezt mihamarabb meg is talaljatok.

Jutka
(aki utal ujabbnal ujabb nickeket kitalalni, csak azert, hogy ne ismerjek fel azok, akik ugyis felismerik)

Kedves, okos lányok!

Ha hiszitek, ha nem, nem szoktam újabb és újabb nickeket kitalálni. Ezzel az egyetlennel írtam eddig is ide, a babanetre... és eggyel írok az indexre is. Nincs másod, harmad, sokadik nickem, szemben nevtelennel, akinek az indexen eddig 4 nickjét fedeztem fel.

Nem tudom kivel kevertek össze, de õszintén szólva nem is érdekel.

Tyúkanyó, ha az én lányomról lenne szó, én is így reagálnék.

Amit próbáltam érzékeltetni az az, hogy ezzel a mentalitással nem segítitek nevtelen és gyermekenek apja kapcsolatának a rendezõdését. Most gondoljatok bele...

Kedves DM!
Igazad van, tényleg nem így nõttem fel. De ezzel a szélmalomharccal nevtelen pont azt éri el, hogy a gyermeke ebbe a helyzetbe kerüljön. Ha engem tárgyalnának ki állandóan ismeretlen emberek ország-világ elõtt, úgy, hogy nem ismernek, én is kiakadnék. Szerintem Te is.

Kedves eva!
Nem ismerem belülrõl a történetet, csak olvasok. Itt is, és az indexen is. Most nem fogom tételesen felsorolni, hogy hol csúsztatni nevtelen. És tudod miért? Mert nem szekírozom, csak gondolkodom.

Kedves Jutka!
A harmadikat én is ismerem, de a csillagokra vonatkozó utalásaidat nem értem. Szoktál horoszkópokat olvasni?
Ha tényleg felismertél, írj nyugodtan az indexen megadott címemre, ígérem válaszolni fogok.

És mostantól KUSS a nevem...

Elmegy az apa(?) ?
Deák Bill:
"Anyám tudta, így is jól járt.
Békében viselte sorsát,
Miattam félt, értem szolgált."
Nem tudom, mit fogok tudni segíteni, de írok Neked egy levelet.

Ismeretlenül, a leírtak alapján, a harmadik fél egy disznó. Mondhat kibic, amit akar, papolhat a tükör tövényérõl (ami ritka nagy marhaság), többek elõtt nyilvánvaló, hogy szellemileg elnyomott és befolyásolt. Most már kussol, az a legegyszerûbb megoldás. Nem ez az álmûveltség lenne itt a fontos, hanem az emberség.

A tükör törvényei #2:
1 Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb. AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - bennem van.
Ez azt jelenti, hogy a világ legnagyobb vesztese vagy, mindenki hülyeségét a válladra veszed.

2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. - AZ NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erõs.
Sérül az ego, mert erõs. Bravo. Ha az ego erõs, akkor vastagon lesz@rja, hogy ki mit akar megváltoztatni.

3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ Õ PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.
Ez úgy hülyeség, ahogy van. Itt kellett volna az egoról megemlékezni, hogy csorbítsa ezt a marhaságot.

4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegûségünk mutatkozik meg.
Itt már csak az hiányzott, hogy rázendíts a zsoltárra. Honnan szedted ezt a lökött dumát? Tudom, a csillagok...

Persze az én szûk mûveltségi körömbe ez az iromány nem lopta be magát, elnézést azoktól, akik ismerik és elismerik. (kivéve kibic ))


Kibicrõl nekem az ElectroWorldbe zúduló emberek egyszerûsége jut eszembe. Mindegy, hogy mi a cél, megmondta valaki, hogy az jó. Nincs is olyan tv? Verekedni kell a bejutásért? Nem érdekes...
Itt is szapulni kell névtelent, rúgjunk bele minnél többen, az jobban fáj. Nincs igazunk? Na és! Nálunk "okosabbak" ezt mondták. Ezt kell szeretni...

Kedves nevtelen!
A leírtak alapján a férjed egy alamuszi senki. Kibicék majd megvígasztalják, de én minden rosszat kívánok neki. És remélem úgy fogja bánni ezt a lépését, hogy nagyon fájdalmas lesz. Amikor a vér szerinti fia tündöklik a suliban, a sportban, az életben, õ pedig végignéz a nevelt fián, akihez semmi köze és fásultan elveszi tõle a speed tablettát... Szenvedni fog, örökre egy nulla marad. Remélem ezt tudatosítod benne.

Sziasztok!
Most olvastam végig az Index-et(elõzõleg nem ismertem,nem járok az Index-en)...(kibic, a Te hozzászólásaid -ebben a témában-nem leltem...egyéb babás témában sem)
Az igazság az, hogy én soha nem írnék le ennyi mindent magamról, mint Nevtelen, de megértem õt...van, akinek ez segít.
Éppen ezért nem kéne "Neki menni"...nem erre van most szüksége...akji nem tud segíteni Neki, ne jöjjön ebbe a Topicba.
Nevtelen!!!
NEM szabad ennyit stresszelni!!!!!!!!(Olvastam, hogy ezt utálod, ha mondják, de így van!!!)Kapcsolj ki!Menj emberek közé.A helyzeted vagy megoldodik vagy nem,de MOST a baba a legfontosabb!!!!
Névtelen 2