Hú, de sokat írtatok.
Sztem 2-féle megcsalás van. Nem aszerint, hogy 1x vagy többször, hanem, hogy érzelmileg mennyire vonja el a családtól a férfit (vagy akár a nőt). Férfiaknál ez inkább tud működni. Kötődik a családhoz, feleséghez, de szüksége van a vadászatra, újfajta numerákra. Ha meg tudja oldani, hogy ne derüljön ki, akkor működhet. Akkor jön a baj, ha érzelmileg is belebonyolódik, ill., ha otthon kiderül. Mert akkor már a feleséget nem érdekli, hogy szereti-e a másikat vagy csak ágyba hordja.
Sajnos nem hiszem, hogy létezik olyan férj, aki soha nem csalja meg a feleségét, inkább csak oylan, aki "ügyes".
Egyik b.nőm apja világéletében félrelépett, de ez sosem zavarta meg a családi életet. Most, 60 évesen bukott le először.
Apám pedig úgy szokta csinálni, hogy ne kelljen színt vallani, de azért hamar kiderüljön. Õ simán továbbáll néhány évente, itt-ott egy-két gyereket hátrahagyva.
Adri!
Csodálom a hozzáállásodat. Én is sokat tanultam a hibáimból, de én már csak új kapcsolatokban tudom esetleg hasznosítani.
Én nem pesszimistának, hanem realistának tartom magam.
Másfél évig minden erőfeszítést megtettem annak érdekében, hogy kimásszunk a sz.r-ból, de az én volt férjem nem az a fajta, akivel beszélgetni lehet, aki mondatokba önti a gondolatait, néha az volt az érzésem, hogy nincsenek is neki.
Aztán az is gond volt, hogy ő soha semmiért nem tesz semmit. Ezért ment csődbe a vállalkozása is, ezért nem tanult tovább, nem azért mert buta volna.
Nem az a küzdős fajta. Nálunk a következő fázisok voltak:
1.minek szajkózod folyton ugyanazt?
2.utólag minek jössz ezzel (amikor a kedvenc "ugye megmondtam"-ot márnem bírtam magamban tartani)
3. és amikor már tök mindegy volt, akkor kezdte, hogy ebben is, meg abban is, meg lényegében mindenben nekem volt igazam
De ehhez el kellett válnunk.
Mondjuk ő szélsőséges, azért a legtöbb ffi nem ennyire makacs. Talán.
Nadi!
Olvasom Adrit, látom, mennyi energiát szán arra, hogy meggyőzzön téged arról, hogy a te készülékeden, hozzáállásodon kéne változtatni, de én, aki nem olyan rég csináltam ezt végig, más oldalról látom.
Annyira rossz olvasni a soraidat, olyan sok emlék villan be. A lakásunkba ugyan nem hozott fel senkit, de az összes többi, amit írsz, kísérteties.
Szvsz nem érdemes annyira büszkének lenni az önállóságra, ha ez valaminek a kárára, rovására van.
Én bizony nem szemérmeskednék-ha van, aki segít, akkor azt elfogadom, és nem az árnyoldalait firtatom, hanem annak örülök, ami a hasznomra van belőle. (mármint nem anyagi)
Szóval én sem egy partnerrel való közös programot nem hagynék ki, sem a gyerekeket nem cipelném magammal -merthogy nekik sem jó, meg nekem is kell egy kis kikapcs.-ha máshogy is megoldható.
Ezek is kompromisszumok, akmet meg kell hozni.
Ha tele van az ember lével, akkor fizet, de akkor még ott van a bizalom kérdése. Az anyós ingyen van az összes hozadékkal együtt, de hosszú távon talán több a pozitív oldala, mint a bosszúság.
Érdemes mérlegelni, mit nyerünk a büszkeséggel és mire nyílik lehetőségünk, ha egy kicsit lejjebb adunk belőle.
Én most 2 hétig nem leszek, aug. közepéren csupa jó híreket szeretnék olvasni