Kiemelt témák

Dír Zsolt!

Na pont az ilyen lepattintós-nagyképü férfidumákra céloztam, mint ez a "Neked is szaporodnod kéne". Nem jutott eszedbe jobb? Ez azért elég gyenge volt... :-)

ui.: a férjem végigolvasta a topicot az elöbb, hogy mit üzent, azt nem irom le, mert úrinö is vagyok ráadásul.

Adrienn, szerinted egy nö leléphet a családjától bármire hivatkozva, ha úgy érzi, valami nem frankó? Nem igazán és szerencsére nem is túl gyakran teszik meg ezt az anyukák.
Viszont egy férjnek-apának mindig lehet egy jó és a világ által elfogadott indoka, hogy miért "nem birja tovább". Most jön Zsolt, hogy "elöbb kell gondolkozni, mint gyermeket szülni nekünk", mintha minden nö párducként vadászna szegény, naiv férfiakra (biztosan van olyan is, de kivétel mindig van).

Emellett persze egyetértek veled, de tényleg.

Lányok, Fiúk, azért ne áltassátok magatokat, hogy minden a nevelésen múlik. Engem 3 fiúval +egy férjjel áldott meg a sors, komolyan mondom, hogy áldott!!! A férjem anno piszkosul elcsodálkozott, hogy nem csak porszívózásból áll a takarítás, ma o fog hozzá hamarabb a rendcsinálásnak. Igaz, hogy egyszer kipróbáltam, meddig nem zavarja a rendetlenség, egész hétvégén nem pakoltam el semmit, nem mosogattam, stb. Vasárnap este észrevette... Bár szerintem tudta, mire ment ki a játék.
Szóval a fiaimat igyekszem rendre szoktatni. Na, ez kb. ötéves korukig muködött, azóta ledobálják a ruháikat, kifordítva hajítják a szennyesbe a zoknit és persze húzzák a szájukat, ha közlöm, hogy nem csinálom meg helyettük. A középsore néha rátör egy kis pakolási kedv, egyébként is o a legrendesebb, de már sokat tanul a bátyjától.
Ünnepek: a férjem sose felejti el a szülinapomat, ellenben muünnepeket (névnap, nonap) nem tart. De, van hogy betoppan csak úgy, soron kívül, alkalom nélkül egy kis Szamos marcipánnal, ölbe kap és azt mondja, nagyon hiányoztál, egész nap rád gondoltam. Hát ez nekem többet ér, mint egy szál kötelezo virág nonapra.

Iboly

Kedves Nèvtelen!
Te az èn fèrjemrol irtàl, v. helyettem?!
Csatlakozom hozzàd.
Judit

Kedves Pocok!
hajra!!!!!!
Bevallom oszinten, engem is idegesit a sok abszolute tokeletes ferfi, aki genetikai valojuknal fogva egyszeruen csakis tokeletesen cselekedhetnek, ha meg veletlenul nem igy van, akkor van kire kenni a dolgot, hiszen ott van a Sarkany(a'la Zsolt), az asszonyallat, aki csakis hulyesegeket csinalhat. Csak egy a baj: en nem tudok errol indulatok nelkul beszelni, ugyhogy inkabb hallgatok, Zsolt baratunk ugyanis eloszeretettel dongoli foldbe azt, aki azt meri mondani, hogy igenis a ferjek is tehetnek errol-arrol egy hazassagban. nagyon tetszik a stilusod, csak igy tovabb!!!
Udv
Eva

Kedves Pocok!

1. ...nagy levegö, 10-ig számol...

2. Diának irtam a megjegyzést, különösen azért, mert másutt megirta, hogy ő "tökéletes, gyönyörü, és szerény", de "füllentett" (az ö kifejezései).

3. Igen, én is irhatok gyenge dolgot, lévén tökéletes, vagy mi a fene. Különben is, ez dicséret volt, csak rosszul hallottad. Kérdezzük meg Diát, megbántodott-e!

4. Azt hiszem, mindent lepattintos férfidumának hallasz, és kötözködö embereket keresel (Te irtad, bocs). Nem igy van. Valamiért azt is támadásnak veszed, ami nem az.

5. "elöbb kell gondolkozni, mint gyermeket szülni nekünk" ... Bocs, ezt én nem mondtam... De ha figyelmesen olvasod, akkor irtam egy "is" szocskát a megjegyzésemben. Azt hiszem, ha körülnézel a babanetes családokban, akkor megérted amire gondoltam. (amugy rolatok nem sokat találni ott..)

6. Férjedet üdvözlöm.

7. Ha kis helyekre teherautoval be tudsz állni, akkor le a kalappal elötted. (ez sem ffiduma, szo szerint értsd).

8. Az egyetértést köszönöm.

9. Ha urinö vagy, akkor ezennel megkövetlek! Bocsánat, ha bántoan fogalmaztam.

üdv: zsolt

Sziasztok!

Zsolt és Pocok és mindenki más!

NEM bántódtam meg Zsolt megjegyzésén, tudtam, hogy viccnek szánja, így annak is vettem és jót vigyorogtam rajta.

Puszi mindenkinek:

Dia

Kedves Dia!

Csak azt nem értem, hogy miért hiszed, hogy néha füllentesz!
üdv
zsolt

Hihi.

Pocok!
Szoval még ki is neveted az embert...
(alig birom visszatartani a "haha"-t)
Na jo. zsolt

Nem is nevettelek ki, csak tetszett a sok kedvesség, meg utoljára a gimnáziumi ofönököm beszélt velem "pontokban". Meg jó kedvem volt csak úgy. Meg most is az van. Nem baj, ha most nem szedem magam pontokba? Az olyan sokáig tart biztos még egy férfinak is, hát még egy buta nönek.
Megyünk aludni.

Sziasztok!

Ezt ma kaptam e-mail-be, elég tanulságos és elgondolkoztató (na nemcsak a vége):


Egy filozófia professzor az elöadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átméröjü kövekkel. Rákérdezett, hogy
ugye tele van az üveg.
Igen - volt a válasz.
Ezután elovett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres
helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elövett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe.
Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. "És most" - mondta a prof,

"vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az
életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az
apróságok.
Ha a homokot töltöd be elöször, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek.
Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idödet és eregiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.
Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetöek a boldogságod érdekében.
Játssz a gyerekeiddel. Szakíts idöt orvosi ellenörzésre. Vidd el a párodat táncolni.
Mindig lesz idöd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni.
Elöször a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok."


Késöbb azonban...


Az egyik hallgató fogta az üveget, amelyröl a prof és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen
a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.


Tanulság:


Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig van benne hely egy sörnek!

Pocok!
Szörnyü dolga lehet a férjednek, ha éppen nincs jokedved. De ha van, akkor meg jo.
Pontok nem baj.
üdv: zsolt

Bigacsiga!

Tetszett! )

Néha én is csodálkozom, hogy miért élvezi még mindig. Hála Istennek kislányom lesz!!!!!!!! Reszkessetek férfiak, jön a pocokinvázió. Hasonló volt már 1x a 10 csapás alkalmával, ha jól tudom.

Pocok!

Ez aranyos volt...

Gratulálok a kislányodhoz. Mikor születik? Mi lesz a neve?

Puszi:

Dia

Szia Dia,

szeptember 20 körül születik (remélem nem sieti el a dolgot) és Lara lesz a neve.

Pocok olvastam, hogy szeot 20. körül szülsz! Én is:-) Csak ő fiu és Ákos lessz a neve! megkérdezhetem, hogy hol fogsz szülni?

ritasol juni 14!
Szőke vagyok,s mégis tovább eltudok számolni mint kettő!!Sőt szeptemberben fiam fog születni, és a párom már most annyit foglalkozik vele (annak ellenére, hogy egy "maco"), hogy az örület.
A hajam szőke és hosszú, ráadásul a megjelenésre is sokat adok!
gyakran kaptam én is olyan beszolésokat, hogy tipikus városi szőke meg hasonlók;de ennek ellenére szeretek takarítani, főzni,(és mg tudok is :-) ) meg ugy alapjáraton, szeretem a házimunkát.
S tudom azt is, hogy ha megszülök ott lesz a baba is, és melette úgyanúgy 1-2 éven belül megint csk " tipikus városi szőke nő leszek"!
De nem bánom, az igazságot a párom is és én is tudom. És az elég: sokaknak ugyanis fáj ha valaki "jó szőke nő és még jó feleság, anya is"
de azért én is ide írom: Tisztelet a kivételnek!
ja és ez nem személyre szoló, hiszen én sem vagyok tökéletes! :-)
Bocs a hosszuságért!

Szia Anna,

a SOTE I.-en szülök majd. Nálunk mindenki nagyon örül a kislánynak, a férjem is, bár ö nem tulajdonitott tul nagy jelentöséget a baba nemének. Viszont a szomszéd bácsi simán lecseszett ma reggel, hogy miért lesz lány a baba, mert "ugyis annyi nö van" és ö férfipárti. Szép, nem? Kiváncsi vagyok, öt vajon az édesapja honnan huzta elö... ha már ilyen férfipárti.

Pocok!
Nem lehet, hogy a szomszéd bácsi homokos? :-)vagy talán csak időssebb!
Az ilyesmin nem is érdemes felhuzni magunkat. A fő, hogy egészséges legyen! Egyépként mi is szeretnénk egy hugicát neki, persze csak pár év mulva. Mellesleg bízonyos szempontból írigyellek, bár én fiut szerettem volna és az is; de egy lányt könnyebb öltöztetni, kényesztetni. Szóval mindegy, mert mindkettőnek megvan a maga szépsége.
Egyépként mikorra vagy kiirva?

lehet. Bár ismerek homokos fiukat és ök a legkevésbé férfisoviniszták. Söt, nagyon nyitottak és toleránsak. Talán mert tudják, milyen érzés, ha olyan alapon nézik le az embert, amin nem tud és/vagy nem akar változtatni.

a Dátum: szept. 20.

Kedves Fiuk es Lanyok!

Elolvasgattam a topicot es a panaszaitokat.
Sajnos megertelek benneteket. Az en ferjem is rettentoen el volt kenyeztetve, otthon soha semmi hazimunkat nem vart el tole a mamaja, igy hat nem volt meglepetes, hogy nagyon fanyalog arra, ha valami hazimunkat kell vegeznie.
Mi most ott tartunk, hogy a munka egy reszet en felvallalom (mondjuk a nagyobb reszet), en takaritok, mosok, es mosogatok. De most mar o is szivesen bevasarol, mert azt nagyon szeret, foz is, es minden ferfimunkat megcsinal, barkacsol. Es a kertben is hajlando segiteni, gyomlal, fuvet nyir.
Ez a kezdeti allapotokhoz kepest mar nagyon jo.
Mi is par eve vagyunk hazasok, hala istennek a kommunikacio megmaradt koztunk, este mindig beszamolunk egymasnak a napjainkrol, es meghallgatjuk egymast.
Ami a kozos programokat illeti, azokat joreszt en szervezem, muszaj ravenni, hogy kimozduljunk otthonrol, ami nem konnyu, de ez van.
Neha elmegyunk moziba, szinhazba vagy talalkozunk a haverokkal, es ez sokszor eleg. Nem ugyanaz, mint akkor, amikor meg csak egyetemre jartunk, de nincs ertelme elegedetlenkedni. Ez a hazassag.
Szoval szerintem ez a ket dolog kell: hogy beszelgessetek, es hogy kimozduljatok. Akkor nem unjatok meg egymast.
A munkakat a haz korul o is csak akkor csinalja meg, ha kulon kerem, de legalabb megcsinalja.
De az tuti, hogyha fiam is lesz, kimeletlenul ranevelem a hazimunkara!
Angi

Sziasztok,
Talán nem illik a témába de nekem is gondok vannak apárommal igaz más jellegűek.
6 éve élünk együtt, 2 éve házasok, ö volt az első férfi az életemben. Nagyon szeretjük egymást, igazán két összeillö ember vagyunk.
Azonban a szex nem jó. Erre egy azaz egy éve döbbentem rá mikor be kell vallanom elcsábított valaki. Nem volt könnyű dolga, de valahogy mégis engedtem magam. Sajnos rá kellett döbbennem hogy valószinű nem egy lángon élek a férjemmel, és nekem sokkal erösebb a libidóm. Amellett a valaki mellett éreztem, hogy kívánatos vagyok és szép, a férjem mellett soha.
És ezek után még rosszabb lett. Pedig próbálkozom mindennel, annyi tippet kaptam barátoktól a mély elbeszélgetéstől a különféle lellenállhatatlan trükkökig. Semmi nem jött be. Csak is kizárólag akkor akciózunk, ha én kezdeményezek, akkor is minden második alkalommal elutasít és minden harmadik alaklommal hisztiig fajul a dolog, hogy figyeljen már rám kicsit. Szerintem ez nem normális...
A heti két alkalmas igényem helyett havi kettő jut... Nem s tudom mit tegyek. Talán szexuálpszichológushoz kéne fordulni. Amúgy minden rendben lelkileg és testileg is köztünk, nem arról van szó hogy nem érünk egymáshoz sem. A puszi mindennapos és az összebújás...
Azt mondja, hogy neki nem olyan fontos, nem kívánja annyira ilyenek. Lehet hogy lenne valakije? Ezt sem hiszem, lelkileg nagyon kötődik és megbízható és rendes férj ...
Nem tudom....

Szia Nevtelen,

Csereljunk. En meglennek a havi ket (minosegi)alkalommal a mi, heti ketto ugyan, de tempojaban "wham, bam, thank you Ma'am" stilusu osszeugrasunk helyett.

Mi lenne ha az eheztetesi modszerhez folyamadnal?

Cipomama

Nagyon kényes ez a téma, és nem véletlen, hogy a szokásos majdnem azonnali válaszok nem jönnek, mint ahogy azt más témáknál itt a Babaneten megszoktuk. Mert nem lehet rá semmi kész választ adni. Mert lehet minden igaz és semmi sem az. Hiszen lehet, hogy valóban tökéletesen összeilletek. De akkor miért nem passzol a szerelmi igényetek is? Lehet, hogy van valakije. De akkor miért nincs ennek bármi más jele? (Ha lenne valaki, azt számos apró jelbõl észreveszi két egymást ismerõ ember.) Ha nincs harmónia a testi szerelemben, akkor nincs szerelem a lélekben sem (ebben én mondjuk nem hiszek teljesen, de általában ez a vélekedés). Van az ideálok szerelme (lélekben és szellemi szinten szeretni egymást), de azt hiszem ez majdnem lehetetlenség a valós emberszagú mindennapokban, ez inkább valami Weöres Sándor féle Nárcisz és Psyché vonzalom. Ha a férjed kevésbé kíván téged, az jelentheti (ahogy õ is mondja) a testi szerelem kisebb hõfokát nála, ami mögött semmi más ok nem húzódik. Bár ez esetben kicsit megkérdõjelezõdik, hogy valóban összeilletek-e, mint férfi és nõ. Mert hogy szeretitek egymást, talán, mint két testvér, az a leveled alapján nem kétséges. Hú, nem irigyellek, de tisztellek, hogy ennyire a lényeget látod egy kapcsolatban: a szerelem teljességét keresed. Mit számít ehhez képest a szétdobált zokni-problematika...

Eliza,

Köszi a hozzászólásod, tényleg elég kényes és nem könnyű eset ez. Úgy érzem annál több van köztünk, mint testvéri szeretet a testi együttlét, érintkezés nem szexuális formája teljesen mindennapos és gyakori. Tudom, hogy nagyon szeret és én is őt.
Valójában szerintem tényleg"csak" arról lehet szó, hogy alacsonyabb hőfokon ég, mint én. Nála az élet valós problémái talán fontosabb szerepet töltenek be (új munkahley, megfelelés az új elvárásoknak, karrierépítés, építkezés a szívem alatt hordott baba, az új tipúsú felelősség stb.)
Megértem de nem könnyű, hogy a nálam alapvetőnek számító szükséglet kielégítése hiányzik...
Zokni és fogkrém típusú problémák egyáltalán nincsenek
Névtelen Vica

Vica, a te problemad nekem is ismeros.
A parom es enkozottem is voltak eleinte ilyen kulonbsegek. Kivantuk egymast, de altalaban nem egyszerre. Az en libidom kisebb volt, mint az ove, hetkoznapokon este nekem sokszor jartanyi erom sem volt, a szexhez meg kedvem sem, igy neha duzzogassal aludt el. Ahhoz azert nem volt kedvem, hogy ugy tegyek, mintha baromira elveznem, aztan meg megsem.
Het vegen viszont nekem is kedvem lett volna, akkor viszont altalaban nem voltunk otthon, es mashol, vagy masoknal... Hat nem.
Aggodtam is, hogy mi lesz ebbol, de szerencsere az ido megoldotta. Mostanaban ritkabban jarunk el, ugyhogy altalaban hetvegere idozitodik a dolog, akkor viszont minosegi. Es ugy tunik, ez neki is eleg. (Remelem)
Angi

Vica!
A kiéheztetést próbáld ki. Várd meg mikor kezdeményezne o. Persze ha túl hosszúra nyúlna a pause akkor kezdeményez. Írtad, hogy kaptál már sok trükköt, ötletet, és nem jött be. Én is csak ötleteket tudnék adni, pl. próbáljatok meg együtt megnézni egy erotikus vagy szexfilmet. Fürödjetek együtt ; menjetek el valahova, ahol csak ketten vagytok, és napozzatok meztelenül...Állítólag a nap serkentoleg hat a szexuális étvágyra..
Jó próbálkozást, írd meg mi lett az eredménye, azaz, hogy lett e eredménye.
ÜDV:M.

A napozas meztelenul nem rossz otlet.
Bar eleinte en idegenkedtem tole, de a ferjem (akor meg baratom) ravett, es tenyleg viharos szex lett belole. En eleg szegyenlos vagyok, ugyhogy sokaig tartott, mire idaig jutottunk, de szerintem megeri.
angi

M, Angi,

Köszi az ötleteket. A szexfilm eddig is bejött de sajna nincs videónk, hétvégén meg vagy nem vagyunk otthon, vagy túl későn kezdődnek...
A napozás meztelenül jól hangzik, de ehhez hely kell és alakalom.. Ez a nyár ilyen szempotból elég fura...
Mindenesetre lehet hogy megpróbálom a kivárást de az a tapasztalatom, hogy eddig két hétnél nem bírtam tovább.. Mindegy. Igyekszem, hogy rendbejőjjünk. Most vettem egy könyvet valami Szexualitás intimitás a címe, szerintem nagyon jó, arról szól, hogy hogy lehet a szexuális életet minél jobbá és ensőségesebbé tenni. Csomó probléma és a forrása is le van írva benne és persze javaslatok a javításra. Most próbálgatom finoman rávenni a párom, hogy ő is olvassa el.
Köszi mindenkinek még egyszer,
Vica

Sziasztok Mindenki!

Olvasgattalak itt titeket és úgy látom, hogy jó vegyes a probléma.
Nálunk tulajdonképpen minden oké. A párom mindenben segit (mosogat, porszivózik stb)
Rengeteget foglalkozik a fiunkkal. Leginkább azt lehet mondani, hogy csak vele foglalkozik, velem nem nagyon. Beszélgetésre inkább hétvégén jut idő, de a lényeg (szerinte), hogy ne legyen túl fontos a téma! Most éppen az a probléma, hogy legyen-e kistesó vagy sem. Egyszerüen képtelenség ezt vele megbeszélni. At idő rohan, sokáig más nem huzhatom. Én nagyon szeretnék még egy babát.
Nálatok volt ilyen probléma?

djeszter

Kedves Djeszter!

Nalunk mar az elso korul sincs megegyezes. Jo par eve hazasok vagyunk, megis, allandoan halasztodik a gyerek. Jo, en ertem, hogy azert nem mindegy, hogy az ember hova szuli a kolket, de akkor is. Eddig az volt, hogy egyetemre jartunk, raadasul kulfoldon, azt be kellett fejezni. Most lakasfelujitottunk, es meg mindig nem vagyunk keszen, arra megy a penz. De most mar johetne a gyerek, o azonban meg mindig nem akar belevagni. Pedig mondom neki, olyan ugysem lesz, hogy megvan mindenunk. Mindig jon valami uj dolog. Autot is vettunk, reszletre, kell a munkahoz, azt is fizetjuk, es ehhez bizony nem art ket fizu. Szoval most eloszor nincsenek anyagi gondjaink, es ez most kenyelmes. En viszont szeretnek mar gyereket.
Mindenesetre mondtam neki, hogy jovo nyaron szeretnem elkezdeni a probalkozast. Hat, nem repes az oromtol. Most mit csinaljak?? Egyedul semmikepp nem akarok donteni, az szemet dolog lenne vele szemben.
Angi

Szia Vica!

Remélem, hogy megoldódott a problémád!
Tudsz adni email címet? Nagyon kiváncsi vagyok Rátok! Nagyon eltüntél.

Puszi Atiapuka

Szia Angi!

Köszönöm, hogy válaszoltál.
Én is úgy gondolom, mint Te, nem szeretnék egyedül dönteni. A fiam véletlenül jött össze. Semmink nem volt, nem hogy lakásunk. 12 nm-en laktunk a nagymamámnál. 2 hétig nem lehetett a páromhoz szólni, meg kellett emésztenie a dolgot. Utána nem volt gond. Ő is nagyon várta a babát. Mire megszületett meglett a lakás is.
Azóta eltelt 6 év. Nem dicsekvésként mondom, de van lakásunk, vettünk autót, igaz 2005 lesz, mire kifizetjük, van hétvégi házunk és néhány földünk. (Ezek örökség útján jöttek össze, de vannak). Tehát nem halunk éhen. Jövőre Bp-ről Szfvár-ra költözünk, a fiam iskolába megy, és akkorra terveztük a hétvégi ház felújítását (ami szerintem igazán várhat egy évet még).
29 éves vagyok, az idő (úgy érzem) nagyon rohan. Mondtam a férjemnek, hogy olyan nem lesz az életünkben, amikor nem lesz semmi dolgunk, és ne jönne "rosszkor" egy baba. Ráadásul nem akarok Fehérváron szülni. Arról nem is beszélve, hogy nagy lesz (már így is az) a 2 gyerek között a korkülönbség. Különben a fiam nagyon szeretne egy kistesót.
Azt hiszem megértette, de nem mond semmit, és ez a legrosszabb. Sem azt, hogy legyen, sem azt, hogy ne. Mivel én rövidesen szeretnék állapotos lenni, úgy gondoltam megteszem az első lépéseket. Levetettem a spirálomat (amúgy is időszerű volt már). Beszéltem a belgyógyászommal, hogy mi legyen a gyógyszeremmel (Betaloc-ot szedek magas vérnyomásra), Csináltattam vérképet, hogy minden rendben van-e, elkezdtem vitaminokat szedni, és augusztusban szándékozom felkeresni azt a nőgyógyászt, akit a barátnőm ajánlott, egy előzetes elbeszélgetés céljából. Egyenlőre ennyi.
Természetesen ezekről beszámolok a páromnak is. Úgy veszem észre, hogy annak ellenére, hogy nem kérdez, nem mond semmit, azért figyel és megjegyzi amit mondok. És ez nagy dolog, mert ha nem érdekelné, akkor valószinüleg kiabálna és közölné, hogy fejezzem be ezt a "marhaságot".
Meglátjuk mi lesz.
Szerintem Angi ne add fel! Persze nem szabad sokszor felhozni nekik ezt a témát, mert az csak ront a helyzeten.
Nem lehet, hogy Ő is csak attól fél (még ha nem is vallja be), hogy milyen lesz az élet egy kisbabával?

Üdv. Djeszter

Szia Atiapuka,
Jól esik, hogy nem felejtetted el a problémám. Ez természetesen mégnem oldódott meg, nem lehet 2 nap alatt megoldani, ez hosszabb időt igényel. Meg aztán talán nem is ez a legalkalmasabb időszak ennek a megoldására...
Az email címem: vica28@freemail.hu

Vica

Szia Vica!

Örülök, hogy jelentkeztél!
Hogy is felejthettelek volna el. Megigérem, holnap írok, de most rohannom kell a gyerekemhez. Tudod, én mindig rohanok! Szerintem én futtában születtem.

Remélem, hogy egészségileg minden OKÉ!!!

Ui: Üdvözlöm otthon a fiukat!

Puszillak!

Szia Vica!

Én írtam Neked de visszapattant.

Puszi Atiapuka

Kedves Djeszter!

Igazad van, en sem akarom eroltetni a dolgot. Nem beszelek rola allandoan, de azert foglalkoztat a dolog, es jo lenne vele megosztani. Hat,o egy ideig hallgatja, aztan kozli, hogy fejezzem be, nem akar errol beszelgetni. Unja. En is ugy gondolom, hogy fel attol, ami ra var, de hat ezzel elobb-utobb szembe kell neznie. Ugy dontottem, jovo tavaszig nem hozom szoba a dolgot. Majd akkor megemlitem, hogy itt az ideje, hogy elhagyjam a tablettat, es nyaron el akarok kezdeni probalkozni. Azt azert nem hiszem, hogy o nem gondolkodik rajta, es azt sem, hogy nem akarna gyereket, mert ezt mar eskuvo elott megbeszeltuk. Csak a mikor kerdeseben nem tudunk megegyezni.
Szoval masnak is van olyan tapasztalata, hogy a ferjjel nem tud errol beszelgetni?
Angi

Atiapuka,

Dehogy pattant Megkaptam és válaszoltam is
Vica

Köszi Vica!

Jó egészséget!

Szia Atiapuka

Kedves Angi!

Nálunk érdekes volt a dolog, mert mindig is tudtam, hogy a párom csak egy gyereket szeretne. Igazából soha nem értettem, hogy miért. Imádja a gyerekeket, azok is Őt.
Különben volt egy döntő dolog. Mondtam neki, hogy ki kell venni a spirálomat, és ha most nem is lesz baba, egy darabig nem akarok másikat. Mikor nem tiltakozott, már tudtam, hogy lehet valami a gologból.
Szerintem vannak olyan férfiak, akik egyszerüen nem szeretnem erről beszélni. Azt hiszem én is ilyet fogtam ki. És lehet, hogy Te is!?

Djeszter

Kedves Angi!

A párommal én is sokat beszélgettem a "mikor legyen baba?" kérdésröl, és mi sem igazán tudtunk megegyezni. Nagyon szereti a gyerekeket, a növérem kislányával (8 éves) napokig nagyon jól elvannak, még akkor is, ha nekem dolgoznom kell, és biztos vagyok benne, hogy minta apa lenne (lesz) belõle. Ennek ellnére a mikor kérdésben nem tudtunk dülöre jutni. Volt, mikor úgy nyilatkozott, hogy ö is szeretné, mire én beleéltem magam, és egyre többet beszéltem arról, milyen jó is lenne, ha már lenne babánk, ettöl ö bepánikolt, megmakacsolta magát, és kijelentette, hogy legkorábban 1-2-3 év múlva, most azonban KIZÁRT! Végül sikerült meggyöznöm azzal, hogy elmondtam, milyen sokan vannak, akik hónapokig, évekig próbálkoznak, és csak nagy nehézségek árán sikerül egy közös gyerköc. Mi sem vagyunk már túl fiatalok (én 27, ö 31), és ha 1-2 év múlva szeretne gyereket, akkor nem árt próbálkozni, mert mi van, ha sokáig nem sikerül??!! Az az én külön mázlim, hogy elsõre összejött a bébi, és néha viccesen a fejemhez vágja, hogy jól átvertem, és ez a több hónap/év várakozás duma csak kamu volt, de most nagyon boldog és büszke kispapa, aki esténként beszélget az alig gömbölyödõ pocakommal, és szó nélkül, együttérzõen fogja a homlokomat, mikor reggelenként ölelgetem a porcelán kormányt

Szóval ha a baba ellen nincs kifogása, csak a "mikor" a gond, szinte biztos, hogy fél, és ezért odázza a dolgot. Próbálj rá ész érvekkel hatni, és a te szemszögedbõl rávilágítani a dologra, hátha használ, de ne eröltesd.

Sok sikert!

Lilla

A nővéremnek van a férje, aki nem akarta a második babájukat és nem változott a helyzet, éerezteti a ygerekkel(már 1 éves) hogy nem ő a kedvenc és nem szívesen foglalkozik vele, szerintem annak aki nem akar, annk nem szabd szülni

Szia Lilla!

Egyetértek veled
Nálunk is így volt, mint fentebb írtam. Lehet úgy "irányitani" a dolgot, hogy Ő is akarja. Csak ügyesen kell.

Angi!

Sok sikert kivánok én is. Biztos, hogy várni akarsz jövő tavaszig? Mint Lilla írta, nem biztos, hogy rögtön sikerül.
Nem akarom elkiabálni, de azt hiszem nálunk sinem van a dolog.

Djeszter

Kedves Eliza!
Én a júni.8.-ai leveledhez szeretnék hozzászólni.
Engem elgondolkoztatott,és arra jutottam,hogy valóban nem ér annyit az a "wc deszka".
Sok ilyen hülyeség miatt szoktam vele raplizni,de most rájöttem,hogy nincs értelme most megváltoztatni,ha ezelött 7 éve elfogadtam olyannak amilyen.
Tanulságos volt a leveled.
Üdv.:névtelen

eliza vagyok,
most tévedtem vissza erre a topikra. Örülök, hogy valakinek tudtam érdekeset mondani. Életem nagy rádöbbenése volt tévedésemre a válásom után, hogy hebrencs tinédzser módjára évekkel a házasságkötés után is "izmoztam" a férjemmel. Egyik oldalról hihetetlenül tiszteltem azért, amilyen volt (hihetetlenül tudott koncentrálni arra, ami érdekelte, egyenes volt és gerinces), a másik oldalról viszont halálba idegesítettem magam amiatt, hogy az erõs koncentrációja mindig másra irányult, mint rám (nem másik emberre!). Emiatt kapaszkodtam bele a hétköznapi csipkelõdésekbe, éltem vissza a szórakozottságával, játszottam rá a feledékenységére. Nem bántam vele fair módon. És majdnem minden beszélgetésünk csapkodásba és elrohanásba torkollott. Ezt nem szabadott volna. Most már, évekkel a válás után egészen máshogy látok dolgokat. De azt is pl., hogy nagyon különbözõ emberek vagyunk, és alapvetõen nem szabadott volna összeházasodnunk. Mert sem én, sem õ nem tudunk ANNYIT változtatni saját magunk alaptermészetén, hogy egyenrangúak lehessünk. Õ mindig kissé háttérbe fogja tolni a párját, tehát kevésbé önérzetest kell választania, mint én vagyok, én pedig mindig 90%-ig részese akarok lenni a párom életének és õt is ugyanígy részesévé kívánom tenni az enyémnek. Ha valaki tisztázza magában, mit vár a kapcsolatától, akkor nagy esélkye van arra, hogy állhat az a wc deszka akárhogy. Azt hiszem...

Sziasztok Lányok!

Edit vagyok, nekem is hasonló jellegû problémám van, hogy a párom még nem akar gyereket. Folyton arra hivatkozik, hogy a válása és az, hogy az elõzõ házságából született kislányt a volt párja neveli nagyon megviselte, meg arra hogy nincs türelme a gyerekekhez. Holott nagyon jól ért a gyerekek nyelvén, szeret játszani mesélni foglalkozni velük, türelmetlenség csak annyi van benne, amennyit az ember hétköznapi problémái tesznek indokoltá.
Már többször beszéltünk errõl, de mindig halasztódik a dolog, ugyanakkor én sem akarok türelmetlennek látszani.
Nem tudom, hogy mi lenne a legokosabb dolog?
Üdv: Edit

Kedves Edit!
Szerintem ne is legyel turelmetlen( persze, konnyu ezt mondani, en is annak idejen mar annyira vagytam gyerekre, hogy ha nem szuletik meg akkor a fiam, lopok magamnak egyet... )
Sajna a ferfiak ugy mukodnek, hogy ha valamit rajuk eroltetnek, akkor ugy erzik magukat, mintha kepelcebe zarnak oket. Szerintem egy ido utan ugyis kialakul bennuk valamifele vagy a gyerek utan, bar azt irtad, hogy neki mar van. Mennyi idos a kislanya?
Egyebkent a legtobb ferfi-amennyre en latom- azt hiszi, hogy nincs turelme a gyerekekhez, de amikor megszuletik a sajat gyerekuk, akkor jonnek ra, hogy igenis, nagyon turelmesek tudnak lenni, ha akarnak...
Udv
Eva

Szia Éva!

Kérdésedre válaszolva hat éves a kislány, most nagycsoportos, de még lehet, hogy a következõ évet is az óvodában tölti, mert szociálisan még nem éret az iskolára. (az ovi pszichologusa szerint)- de ez nem is baj.
Kistestvért azonban nagyon szeretne, és már többször megkérdezett hogy mikor kap "Tõlem" egyet. Megpóbáltam elmagarázni Neki, hogy ez két emberen múlik, de kérésével folyamatosan ostromol.
Hát a helyzet az nem egyszerû..., de azért optimista vagyok.

Üdv: EDIT

Hát szerintem neki kellene futni, és puhítani a férjedet, ha te tényleg annyira vágysz egy kisbabára. És neki is ezt kellene elmondani szépen tisztán, õszintén, mellébeszélés nélkül. Hogy nagyon szeretnél egy kisbabát, és most szeretnéd. De ne mondd azt, hogy úgyis te fogsz vele törõdni, és neki nem is kell majd, hanem igenis úgy beszélj vele, mint egy leendõ apukával. Hogy milyen édes votl a kislánya is annak idején, emlékezzen csak vissza. Hogy te imádod a kicsi lányt is, de annyira szeretnél egy közös gyereket, aki rátok kettõtökre hasonlít. És annyira szeretnél ennivaló kicsi tappancsokat puszilgatni naphosszat. És így tovább. A férjed habitusához igazítva, persze, mert lehet, hogy õt ez a stílus nem hozza lázba. Bár én még egy nagyon macsó férfinél is megpróbálnám... A lényeg az, hogy ha te tényleg akarsz gyereket és mostanában, akkor most kell megmondani neki szeretettel de határozottan, hogy neked ez nagyon fontos és kényelmi szempontokból nem akarsz gyerektelen maradni.
Jusztina