Kiemelt témák

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásokat. Az a baj, hogy a gyerek sok esetben a bosszú fegyvere az elvált szülõk kezében. A hatóságok meg nem tesznek semmit, sõt szinte bûnözõként kezelnek, pedig az égvilágon semmiröl nem tehetek. Na jó, nem kellett volna annyit dolgozni, és többet kellett volna lenni a családdal, törõdni a lelki egészségükkel, de akkor meg az lett volna a veszekedés tárgya, hogy nincs elég pénz. Ördögi kör.
A gyámhatóságról kidobtak, amíg nincs bírói döntés a gyerekek elhelyezéséröl nem foglalkoznak velem. Hogy aggódom a gyerekek egészségi állapota miatt, az mellékes. Majd ha tragédia történik, vagy a szomszédok tesznek feljelentést akkor majd intézkednek. A rendõrség szerint, az hogy kifosztottak, elvitték a gyerekeimet nem bûncselekmény, mert a feleségem tette. Az ügyészségen megnyugtattak, hogy jogilag minden a legnagyobb rendben van. (?) Egyszerûen nem akartam elhinni, hogy egy civilizált társadalomban ilyet meg lehet tenni. Na ezeken már túl vagyok. Naív voltam, ez tény. De hát bizalom nélkül nem lehet egy kapcsolatot fenntartani. Vagy eleve bizalmatlannak kell lenni?
Okulásként írom le ezeket, bár azt hiszem aki ezeket a sorokat olvassa, annak már esõ után köpönyeg
Jogilag semmit nem tehetek, ebbe már beletörõdtem. Akkor meg minek fizessem az ügyvédet? Ugyis az lesz amit Õ akar. Még a perköltséget is rámvarrják.
A gyerekek szerettek, ebben biztos vagyok. Mikor kisebbik lányomat a korházban meglátogattam, nagyon rossz állapotban volt. Szörnyû volt ugy viszontlátni. Egész nap vele voltam. Másnap mikor bementem, a nõvér tájékoztatott, hogy a gyerek este elõször aludt nyugodtan, szinte tünet mentesen ébredt. Aznap megtette elsõ önálló lépéseit
Rá két napra került be nagyobbik lányom is szintén tüdõgyulladással, nagyon rossz állapotban. Ö kezelhetetlenül hiszériás lett. Elötte nem volt ilyen. Biztos vagyok benne, hogy lelki okok is közrejátszottak a betegségükben.
Nem tudok beletörõdni abba, hogy ezek után semmi közöm nincs a gyerekekhez. Mégcsak nem is láthatom Õket.
Sok apa egyébként talán azért látogatja keveset a gyerekét mert ha nem találkozik velük könnyebb elviselni a hiányukat. Nálam legalább is ez van. Bebeszélem magamnak, hogy jól vannak, nincs semmi gond. Ez nem felelõtlenség. Védekezés. Amikor láttam Õket nagyon kiborultam. Depressziósan nem lehet élni, dolgozni.

Üdv
Ati

Ati!

Amit leírsz, az szörnyû. Neked kis gyermekeid vannak, akiknek kellesz, szükségük van Rád! Egyébként pedig van egy számomra érthetetlen dolog, hogy kórházban vannak a lányaid, és ugye írtad, hogy egész nap velük voltál. Kérdem én, hol van ilyenkor a kedves anyuka?? Vagy csak elkerültétek egymást?

Régebben is betegesek voltak a gyerekeid? Mert nekem ez a kettõs tüdõgyulladás is furcsa.. Semmit nem tudsz róluk hol és miként élnek?
Beszélni nem lehet az anyjukkal? Bár gondolom ezt is próbáltad. Szívem szakad meg õszintén. Ha bármiben esetleg segíthetek írj!

Adri

Szia Ati!!!

Még soha nem jártam ezen az oldalon,mert szerencsére nem érintett a dolog. De az ilyen nõktõl amilyen a feleséged, borsódzik a hátam. 8éves kislányom,és 6éves fiam van,akik rajonganak az apjukért.Sokszor beszélgettünk már a férjemmel az ilyen nõkrõl,és egyszerûen nem értem õket. Aki igazán szereti a gyerekét,az boldognak is akarja látni õket,még ha ez avval is jár,hogy jópofizunk a volt férjemmel.Ráadásul ha nem is õ a hibás. Én is azt mondom fel a fejjel,és igenis látogasd õket!!! Igazad van,ha nagyok lesznek úgyis tudni fogják maguktól az igazat,bárki bármit mond nekik.És arra igenis emlékezzenek,hogy hiába szidta az Anya az Aput,õ akkor is itt volt mindig.
Tudom közhely,de az idõ mindent gyógyít,és más rendes nõ vár még rád az életben. BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK neked is és mindenkinek!!! Szia! Dorina

Sziasztok!

Az ünnepi nagy készülõdésben elfelejtettem Boldog Karácsonyt kívánni, amit most megteszek. Karácsonyi ajándékként kaptam a páromtól egy képeslapot, amiben megírta, hogy Õ is szeretne egy csemetét. Így 2002-ben nekikészülõdünk.
Így szeretném megköszönni mindenkinek, aki leírta a véleményét, tanácsát nekem.

Üdv:
Panni

Boldog Újévet Mindenkinek!

Ati

Sziasztok

En csak amulok!Valoban ilyen nok vannak a vilagban!?:-(
Azert kukkantottam be ide mert mis is valni fogunk es kivancsi voltam arra,hogy egy ferfi hogyan eli ezt meg amikor el kell? hagynia a gyerekeit.Ha nem jottetek volna meg ra en a feleseg vagyok!
De sokkal fontosabbnak tartom azt,hogy a ferjem hogyan fogja tulelni hiszen a gyerekek/kozos megegyezessel!/nalam lesznek.Szeretnek neki segiteni hiszen ha neki segitek azzal a gyerekeimnek segitek!
remelem toletek kapok valaszokat azokra a kerdeseimre amiket megvalaszolatlanul hagy a ferjem.Mi ugyan meg egyutt lakunk de 2 honapja nem tartozunk ossze.Azt hiszem ez egyikunknek sem tul jo de nagyon nehez raszanni magunkat a koltozkodesre.De erzem,hogy minel elobb meg kell tenni,iszonyu feszult ez a helyzet.A gyerekeink is nagyok mar,a nagyobbak mar tudja,hogy el fogunk valni de meg nemigazan fogta fel.
Ti meddig laktatok meg egyutt miutan kimondtatok a vegszot!?
Segitsetek nehogy hibat-hibara halmozzak ha mar ide jutottunk!!

Panni
Gratulalok,szerencses babasodast!!

Baliapu
Komolyan mondod,hogy te mar `csak`Balazs vagy??Te ebbe csak igy belenyugszol!!!??Fel vagyok haborodva APA mindig te maradsz.
Ugye nem vagy mar egyedul?

Atiapuka
Mekkorak a gyerekeid?Egyedul elsz azota is?

NEM SZABAD egyedul maradni azt senki nem fogja nektek megkoszonni!!!
Az anyukam 26 eve elvalt apamtol azota egyedul van,meg csak 50 eves de en azt mondom nem erte meg.

Udv,Krisztinka

Szia Kriszti!

Én is egyenlõre még válás elõtt vagyok, és nem költözködtem még. De mindenképe visszamegyek a szüleimhez egyenlõre, mégha a "végszót" nem is mondják ki.
Engem is érdekelne, hogy mit hogy kellene csinálni. Szintén közös megegyezéssel nálam lenne a kisfiam (3 és fél éves ovis). És nem bántani v. kisemmizni akarom a férjemet, lehetõleg minél normálisabban végigcsinálni ezt a procedúrát.
Az is felmerült, hogy egyenlõre külön költözöm a gyerkõcömmel, és nem adom be a válókeresetet. Egyébként soha életemben nem voltam ügyvédnél, és fogalmam sincs mennyibe kerül egy válás? Mindenben megegyezve.
Tud valaki vmi okosat mondani e témában?
Puszi,
Dóri

Szia Kriszti!

Elõszõr is le a kalappal elötted. Nagyon szimpatikus a felfogásod. Sajnos a környezetemben sok válás volt és nem ez a jellemzõ a nökre. Legtöbbször a nök úgy viselkednek egy válásnál, mintha a gyerek az ö tulajdonuk lenne (mintha legalább is a saját bugyijukról beszélnének) és sajnos a törvényeink is ilyenek (de erröl már sokszor dühöngtem).

Hogy a kérdésedre válaszoljak, a kisfiam márciusban lesz 7 éves. És a mai napig is egyedül vagyok. Nem igazán jó így, de félek, hogyha valakivel együttélnék, megint megégetném magam.

Én az exemmel a válás elött kb. 2 évig éltem egy fedél alatt. Megpróbáltunk emberien viselkedni, föleg a gyermekünk elött, de amikor 2 ember ideges nem mindig megy a halk beszéd. Engem is megviselt a válás, és nem az exem miatt hanem a csemetém jövöje miatt.
Azt írod, hogy csak 2 hónapja nem vagytok jól. Ez még nem hosszú idö. A válás csak a legutolsó menedék legyen. Hidd el, senkinek sem jó. Biztos vagyok benne, hogy a férjed is oda van a gyerekekért. És az ne nyugtasson meg, hogy közös megegyezéssel váltok. Az még a gyerekeiteket nem nyugtatja meg. De való igaz, hogy ha a kapcsolat már menthetetlen, akkor nincs más választás. De úgy érzem, hogy Nálatok még ilyen vész nincs!!! Ne csináljatok hülyeséget, nem kell gyarapítani az elváltak számát, vagyunk elegen.

Azt kérdezed, hogy egy férfi, hogy éli meg azt a pillanatot, amikor az addig minden napját eltöltõ szeretett gyerekeivel meg kell szakítania ezt a kapcsolatot. Nos, ugyanúgy mint egy anya. Az én véleményem az, hogy ezek az érzések teljesen függetlenek a nemtöl. Éld bele a férjed helyzetébe magadat. Gondolj bele abba, hogy milyen rossz érzés az, amikor a gyereked megy az anyjához és azt kérdezi, hogy apa mikor látlak megint. Látod most is könnyes a szemem, pedig "csak" max. 2 napig nem látom a fiamat. És tudom, hogy anyjánál is jó helyen van. Csak egyszerûen rettentõen hiányzik a közelsége, hangja, hisztije, mosolya...

Szóval harcoljatok, beszéljetek! Ne rontsátok el a saját és mások életét ha nem muszáj. Azt hiszem, hogy elég okosak és bölcsek vagytok a választáshoz.

Ehhez sok sikert!!!!
Atiapu

Draga Atiapu

koszonom,hogy valaszoltal!Nekem nagyon fontos egy kivulallo ferj gondolata.Azert ez a ket honap csak a jeghegy csucsa ota szamolodik a problema mint mindenhol tizen egy-ket eves:-(
Mar tobbszor mondtuk,hogy na meg egy probat de aztan minden vissza all a regi kerekvagasba.
Hidd el meg most is probalkoznek de tudod a ferjem szokta mondani `csak egy eletem van`Talan igaza van.Mikor alljak majd fel 40 evesen!!??Mar 30 eves vagyok!!
Tudod ha veszekszunk akkor meg is ut neha,ugyan azt mondja mindig,hogy `O nem ilyen csak en hozom ki belole az allatot.`szerencsere a gyerekek meg sosem lattak,hogy megut `csak` a veszekedest halljak.Ok viszont azt mondjak,hogy `akar mennyit veszekszunk akkor is az a legjobb ha anya es apa egyutt van`Imadom oket:-))
Nezd!En belehalnek ha nem ebredhetnek minden reggel egy lakasban a gyerekeimmel.Nagyon sajnalom azokat az apukakat akiket megfosztanak ilyenkor a gyerekeiktol de igazan csak a gyerekek a vesztesek.

talan valoban beszelgetnunk kell de a figyelem mindig csak par honapig van meg azutan minden a regi lesz.Nagyon bizonytalanok vagyunk mindketten es ez megneheziti a dolgot.

Neked kivanok minden jot,a fiadnak pedig kivanom,hogy maradjon mindig iyen az apukaja.De a mamaja legyen kicsit okosabb!!

Udv,Krisztinka

Dori

Nem igazan tudok tanacsokat adni mert szerintem NINCS jo recept valasra.Mi nagyon-nagyon hatarozatlanok vagyunk csak azt tudjuk,hogy nagyon nem jol elunk.
Az jo ha vissza tudsz menni a szuleidhez ok biztosan segitenek es egy lakast sem egyszeru leakasztani.Ram meg ez is var!!Lakast kell venn tok egyedul no letemre.Hat ez nem kis feladat.Tudom,hogy gyerektartast fog fizetni asszem nem is keveset talan 40ezer korul de azert abbol marha nehez lakast venni pedig jol keresek en is.

Irj magadrol!

Szia Krisztinka

Szia Kriszti!

Elõször is köszi a jókívánságaidat. Nagyon jólesett. Tényleg!

Majd még írok, de most rengeteg melóm van. Ne haragudj!
Addíg is szorítok Neked meg a Dórinak is!

Addíg is egy nagyon fontos dolog, amit szemetek elött kell tartani, hogy a gyerekek elött TILOS veszekedni. Annak idején az exem is próbálkozott, de akkor azt tanácsoltam neki, hogy este ha a csemete elaludt, menjünk le a térre, és ott kiabálhatunk. (persze nekünk könnyû volt mert anyu vigyázott addíg a gyerekre).

Szóval próbáljatok higgadtak maradni! Legalább a gyerekek miatt!!!

Pusszantalak Benneteket!
Atiapuka

Sziasztok sorstársak!

ezer meg egy éve, hogy utoljára erre jártam. A helyzet változatlan, már ami az ex nejecskémet illeti. Továbbra is én vagyok a "Balázs", az új férj pedig az apa. Idõközben megszületett a közös gyerekük is, úgyhogy most sulykolják a gyerekekbe, hogy az az igazi család. Hogy miért hagyom és miért nem harcolok? Mert a válásunk óta eltelt 3 év, és annyi szemétségen és pofonon kellett átesnem, hogy már belefáradtam abba, hogy olyannal harcoljak akivel nem érdemes. Ahogy mondani szokás, a sas nem vadászik legyekre. Én bízom benne, hogy a gyerekeim értékelni fogják azt a szeretetet amit tõlem kapnak, és felnõtt fejjel majd el tudják dönteni, hogy kell-e nekik az apjuk vagy nem. Nehéz kimondani, de amin keresztül mentem az elmúlt években, azt nem kivánom senkinek.

Mivel elváltam, nincs jogom azt mondani a válófélben levõ elöttem szólóknak, hogy ne tegyék... De ha tudom, hogy mennyire tönkre fog tenni a válás, akkor azt hiszem, hogy sokmindent másképpen tettem volna. Olyan problémákkal találtam magam szembe, amikrõl álmodni sem mertem. Szóval én mindenek ellenére azt mondom, hogy jól gondolja meg mindenki mielõtt válik és csak utána döntsön.

Üdv:Baliapu

Szia Kriszti!

Nálunk az a helyzet, hogy a férjemmel nem lehet beszélni, struccpolitikát folytat, és ez megy már közel 2 éve. Semmilyen kapcsolat nincs már közöttünk azóta, és most megérett a helyzet arra, hogy kilépjek ebbõl a tényleg idegörlõ szituációból. Mi nem veszekszünk soha a gyerek elõtt, de akkor is érzi, hogy vmi nincs rendben a szülei között.
Sikerült újra állást találnom, egyéb dolgaim is rendezõdnek, már az új ovival is felvettem a kapcsolatot. Nehéz döntés, idõnként rámtör az érzés jól cselekszem-e, nem sérül-e nagyobbat a gyerek, ha különköltöznek a szülei.. De válasz már egyértelmû lett, ezt nem szabad így folytatni tovább. Az a szörnyû, hogy a férjem (miután bejelentettem elköltözünk a kisfiammal) még mindig azt hiszi meggondolom magam, és a kényelmet választom! Fogalma sincs róla mekkora erõ van bennem, és végigviszem az egészet. Persze egyedül ez nem menne..
Neked mekkorák a gyerekeid? Mitõl romlott meg a kapcsolatotok a férjeddel?

Szia Atiapu!

Köszi az együttérzésed, nagyon szimpatikus a gondolkodásod!
Gyerek elõtt sosem veszekszünk, meg általában a hangoskodás vagy a vélemény kifejtés helyett a férjem inkább a "fejet homokba dugni" politikát választja, és reménykedik a reménytelenbe. Pedig a szüleimtõl kezdve, már sok ember próbált rávilágítani arra, hogy itt már csak egyetlen megoldás létezik.

Írj, ha tudsz!

Puszi,
Dóri

Sziasztok.
Elolvastam gyorsan az eddigieket, s a többi hasonló témáju topikot.
Én is sajna döntés elõtt állok - s az egyetlen, ami komolyan nyom a latban: anyukám 21 évig férj-terror alatt élt, egyedül "a gyerekek=2 db, kedvéért" maradtak együtt. Mivel apuci alig a házasságkötésük után, megbolondult... Érettségink után döntött úgy anyukám, h. "vége", nem birja a rengeteg szóbeli-fizikai durvaságot, megaláztatást. Elköltözött, s õ tuti nem bánta meg. Öcsém ment vele, én elköltöztem más városban jött össze munka, apám elvolt magában. Végül is, igy volt jó. Én akkoriban kézzel-lábbal hadakoztam a válásuk ellen, elvi alapon (ok, mondjuk ugy: vallási okokból). Azóta is a válásuk mellett vagyok. Jó, nem tudom mi lett volna, fõleg velünk gyerekekkel, ha korábban elválnak, de anyukám biztos meguszta volna a 20 éves folyamatos cseszegetést, rágalmazást, amit ahhoz képest szegény (már meghalt autóbalesetben) nagyon jól viselt. Az egy dolog, h. folyamatosan beteg volt, hol ez, hol az jött ki rajta. Dehát, a sérült lélek nem tud egészséges testet fenntartani... -
Az én férjem gyerekhez (1 db 4 éves) hozzáállására jellemzõ: néhányszor emlitette, ki kéne mennem külföldre, próbáljam meg, ott jobb életem lehet (már éltem külföldön a házasságunk elõtt) - amibõl én azt a következtetést vonom le, h. neki annyira nem is hiányozna az én kicsikém. Õ mellesleg ez a tipus: boldogan el-evickélne egy kis vitorláson tök egyedül, egy óceán közepén.
Jó ez a nagy nõi egyenjogúság. De mekkora teherrel jár. "Wer die Wahl hat, hat die Qual" mondják németül: akinek választania kell, kinban van. Ez az egyetlen mondat, amire német tanulmányaimból konkrétan emlékszem. de való igaz!!!!!!!
S csak a jóisten tudja, mikor leszek/leszünk képesek, döntést hozni, vagy máshogy alakitani a kapcsolatunkat.
Jó volt ezt az egészet igy ide leirni.
Szivesen elolvasom, ha irtok nekem valamit.
puszi mindenkinek
Zebra

Kedves Atiapu,Baliapu,Dori

Ugy erzem tartozom mar nektek annyival,hogy megkoszonjem a szavaitokat es elujsagoljam,hogy nem lesz valas.Kemeny 3 honap volt de maradunk egyutt!
Most dul a szerelem!!
Koszonok nektek minden jo szot es kivanom,hogy mindannyian talaljatok meg a boldogsagotokat

udv,Krisztinka

Szia Kriszta!

Szivemböl örülök a hírednek!!! Csak maradjatok mindig együtt!!! Jó egészséget és sok boldogságot Nektek!

Puszi Atiapu

Sziasztok!
Érdeklõdéssel olvasgattam a levelezéseteket.
Kéréssel fordulok hozzátok:
Egy készülõ televíziós mûsorhoz keresünk olyan elvált apukákat, akik egyedül nevelik gyermekeiket, és szívesen beszélnének örömeikrõl, bánataikról.
Ha valaki jelentkezne, kérem írjon az alábbi címre, vagy hívjon fel, a részletek megbeszélése miatt.
Köszönettel
Wandracsek Tamás
RTL KLUB

wandracsek@rtl.hu
0620-9735-594

Hah! Hah! Itt a vége?

Happy az End? Mivégre?

Minden megoldódott, az exed meglógott?

Vagy csupán ez a topik is belefáradt a reménytelenségbe?

Nos, én is egy apa vagyok. Igaz nem elvált, csak élettársi kapcsolatból kilépett.

Egy I. és II. fokú bírósági ítélettel a kezemben, amely 2 hétbõl 5 napot engedi látni a lányomat, Laurát, aki most 6 éves.

Csak az a gond, hogy az ítéletet a kihirdetése óta nem tartják be. Sõt, 2002. május 9.-e óta egyáltalán nem látom a lányomat.

A volt nõm és a pasija eltûnt. Leléptek, a régi címükön nem lehet elérni õket, a telefonjuk kikapcsolva.

Gyámhatóság intézkedési szakaszban, de kissé tanácstalan, hiszen kommunikációra képtelen az anyával.

Na ez milyen?

Üdv
Skyler

Skyler,
Ha így van,akkor ez szomorú.De lehet,hogy most kell egy pert indítanod."gyermekelhyezés megváltoztatása",ugyanis nem biztosítja a gyerek láthatását.(Van esélyed.)
Csak az én exem ezt meg ne tegye.(németül tanul éppen keményen, 0-ról kezdte....)

Indíts pert mindenképpen! Azzal szemben, aki a láthatást akadályozza, jó esélyeid vannak! Hajrá!

Nincs itt köztetek egy elvált apuka, aki egy babás barátnőt keres magának, és még esetleg szeretne közös csemetét is???
Nincsenek nagy igényeim Csak rendes legyen és normális,jó humorú, lehessen vele beszélgetni, szeresse a hasát, a kiskocsmákat, a jó bort és a kislányomat meg engem
Ha van valaki akkor írjon ide
Köszike!
BB

Úgy látszik, nem tolakodnak a jelentkezők. Pedig én is vevő lennék egyre.

@Anonymous:

Sziasztok!

Nem tudom él-e még ez a fórum, mert a bejegyzések régiek.
Én is elváltam, és a gyermekeimmel a kapcsolattartást akadályozza az exem. A gyámhivatali és bírósági tapasztalataim alapján eléggé diszkriminatívan áll a hatóság az ügy kezeléséhez.
Szerintem csak úgy tudnánk előre lépni, ha sok esettel fordulnánk felsőbb törvényhozó szervekhez. Aki szeretne csatlakozni, írjon!

Üdv! HP