Kiemelt témák

ma beirattam a lányomat bölcsibe,nagyon féltem hogy nem fog tetszeni de megnyugodva sőt jókedvel jöttem haza,főleg az tetszett hogy csak pár órára is be lehet adni,és barátságos is a bölcsi.Mikor hazaértem halottam a rádióban hogy egy kisfiú meghalt a egyik bölcsibe játék közben beszorult a feje a mászokába...nagyon kikészültem,ennyire nem figyelnek a gyerekekre?nagyon félek azt hiszem minden pillanatom rettegéssel fog eltelni amig lányom bölcsibe lesz.

Szia vréka!

Az én kislányom egy hónapja jár bölcsibe. Egy kicsit féltem mert nem vagyok ott én nem látom mi történik vele. A gondozónőkre van bízva a gyerekem. Két hét után amikor mentem érte a kislány szája fel volt repedve. Elesett a motorral. Megfordult a fejembe hogy kivegyem - e a bölcsiből, de aztán úgy döntöttem, hogy nem hisz ez ugyan így itthon is előfordulhatott volna vele. Akár hova fog menni és kerülni az életbe nem tudunk mindig mellette állni. Ugyan úgy az oviba vagy az iskolába is történhet velük baj. És oda már kötelező járatni. Amelyik kisfiúra ráesett a kapufa? Balesetek mindig voltak és lesznek is sajnos!!!!!! Itt kb. 10 évvel ezelőtt a bölcsibe meghalt egy 2 éves kisgyerek mert lenyelt egy pici legó darabot. Azóta betiltották a bölcsibe a legót.
Hosszúra sikeredett a mondani valóm de én is féltem a kislányomat még se állhatok állandóan mellette. Borzasztó lehet egy ilyet átélni még az is szörnyű volt, hogy felrepedt a szája és én nem voltam ott, hogy megvígasztaljam.
Ez a mászókás eset ez valószínű a gondozó nő hibája lehet, de erre van a rendőrség hogy kiderítse. De már a kisfiút ez se hozza vissza....................................
Nekem is az volt az első ahogy reggel vittem a bölcsibe a kislányt, hogy megnézzem van-e olyan mászóka az udvaron, de szerencsére nincs.
Szerintem vréka próbálj megnyugodni, de nem lehet mindentől eltiltani a gyermekünket és bezárni a szobába. Sajnos mint ahogy már írtam balesetek mindig voltak és lesznek is, csak mindenki azon imádkozik, hogy jaj csak az én gyerekemnek ne legyen semmi baja..........
Üdv. Renáta

Réka, azt hiszem, minden szülõ úgy van vele, hogy akárhol, akárkivel is hagyja a gyermekét, sokáig kíséri az aggodalom, hogy jól teszi-e, nem lesz-e baja. Ez így van bölcsivel, ovival, bébiszitterrel , de még nagymamával avagy sokszor az apukával is. Azt hiszem, ebben változást csak a megszokás jelent, hogy ha az ember többször hagyja ott a gyermeket, és tapasztalja, hogy nem történt semmi baj vele, akkor lassan valahogy megnyugszik, természetesebbé, megszokottabbá válik az állapot. Nem tudom, hogy igaziból a kor, hogy mikor hagyjuk ott elõször a gyermeket, vagy pusztán csak maga az elsõ alkalom az, ami leginkább számít. Értem ezalatt, hogy aki nem viszi bölcsibe a gyermekét, az hasonlót él meg az ovi elején. Talán más szempontokból könnyebb nagyobb gyereknél, ha az ember tudja róla, hogy ha valamit akar, valami baja van, szólni tud a környezetének, ilyen értelemben kevésbé esendõ. Ugyanakkor a nagyobb gyerekekkel ugyanúgy rengeteg baleset megtörténik, közösségben is, otthon is. Én is mentem már úgy be az oviba, hogy azzal fogadtak, hogy a gyereket el kellett vigyék a sebészetre, itt-ott össze kellett varrni. De ugyanilyen balesetünk volt otthon, szülõkkel (az orrom elõtt) is, vagy a nagyszülõkkel is.
Azt hiszem, amit tehetsz, egyfelõl amíg megteheted, halogatod a hosszú idõre való "megõrzést", késõbbre teszed a bölcsi-ovi kezdést, megpróbálsz minél többet magad lenni a kicsiddel. Ugyanakkor elõbb-utóbb, ezért-vagy azért muszáj az embernek megtenni ezt a lépést, ilyenkor amit tehet, hogy megpróbál olyan bölcsit-ovit találni, amit a leginkább megbízhatónak, biztonságosnak ítél. Meg kell nézni a választott intézményt egy standard hétköznap (ilyesmire talán eleve joga van a szülõnek), akkor látod, hogy mennyi gyerek jut egy godnozóra, mennyire felelõsségtelien viselkednek a gondozók, és egyúttal azt is, mennyire szimpatikusak, kedvesek, szakértõek, mennyiben felelnek meg az egyéb kívánalmaidnak.
Ildi

Kedves renáta és Ildikó kösz hogy irtatok.Ildikó mondod hogy probáljam halogatni a bölcsít ,eddig ezt tettem,de sajna még tanulok .Eddig hoztam vittam a lányom magammal,meg nem jártam be az órákra,de most már nem húzhatom így tovább.(A nagyszülők külföldön élnek).
Ami még aggaszt a bölcsibe az a gondozók figyelmetlensége.Ma amikor bementem az udvarra észre sem vettek ,beszélgettek egy padon,a gyerekek pedig mind a kapuhoz szaladtak,bármelyiket elvihhette volna bárki.
A gyerekek közti durvaság ,ugyancsak aggaszt: a játszótéren ahová a lányomat viszem szembesültünk már a problémával,egy nagyobb gyerek ütni kezte a fejét a lányomnak közben meg kitépte a csattot a hajából.Csak az vigazstal ,hogy napi négy öt orát hagyom bölcsibe könyvtárazni pedig hétvégén fogok amikor a párom is itthon van.Sziasztok RÉKA

Réka (és mindenki),
szerintem ez az örök 'rettegés' így is úgy is része a gyereknevelésnek. Bárhol történhet baj, bármikor. Én ma hallottam errõl a bölcsis esetrõl, a mai hírek szerint állítólag 16 picire vigyázott egy gondozónõ, egyet elvitt pisilni, akkor történt a baj. Közben az is elhangzott, hogy miért rohantak át vele az orvoshoz, mentõt kellett volna hívni, akik szakszerûen tudtak volna hozzányúlni, stb., stb. Hát, lehet - de igazából sokszor vészhelyzetben az ember csak ösztönösen cselekszik, nem tud higgadtan gondolkodni. Másfél éve, amikor a lányom két éves volt, itt voltunk mellette, apja, anyja, és egy véletlen baleset folytán három métert zuhant az emeleti lépcsõrõl, koponyatörése volt (szerencsés kimenetellel, hál' Istennek...). Mi sem mentõt hívtunk, ölbe kaptuk és mentünk a kórházba. Ösztönösen.
Szóval tragédia történhet a leggondosabb felügyelet mellett is. Ezzel nem a bölcsiket, gondozónõket akarom védeni,mert NAGYON fontosnak tartom, hogy odafigyeljenek a gyerekekre, és pl. ez az utóbbi dolog, amit említettél, hogy a beszélgetnek a padon és nem figyelnek a gyerekekre, hagyják, hogy verekedjenek, stb. számomra nem lenne jó jel. Meg kell figyelni a gondozók, óvónõk viselkedését, és ha a legkisebb kétséged is van felõlük, nem szabad rájuk bízni a gyerekedet, de a másik oldalt is észben kell tartani, mert egyébként megõrülünk. Andi

Sziasztok!

Azt hiszem két részről is felelősségre kellene vonni valakit. Egyrészt aki engedélyezte ezeket a mászókákat. Hisz olyan mászókákat kitesznek amibe beszorulhat a gyerek feje? Hisz a babaágy rácsait is úgy találjuk hogy beszorulhat közé a feje akkor mi is teszünk oda valamit ne hogy baj történjen. Ezeket a mászókákat aki engedélyezte és nem ellenőrizték le, hogy elég biztosnágos - e? Andi! Irod, hogy a gondozónő 16 gyerekre vigyázott és egyet elvitt pisilni! Erről azt gondolom (saját példámon keresztül)! Valamelyik nap vigyáztam egy két éves kisfiúra és a lányom is két éves. A kislányom szólt hogy kell pisilni és beindult a lakásba. A kisfiú kinnt maradt, nem akart bejönni. De ahogy beléptünk megfordult a fejembe, hogy mi van ha a kisfiú odaszalad a lovakhoz, a struccokhoz vagy a bocikhoz és valami baj történik vele amíg én bennt vagyok a kislánnyal. Abba a pillanatva kimentünk és egész egyszerűen kivittem a bilit és így mindenkit szemmel tudtam tartani.
A mi bölcsinkbe is behordják a gyerekeket pisilni ahelyett, hogy mondjuk két bilit kitennének az udvarra és nem kellene otthagyni a többi gyereket. Ez nem nagy munka azt hiszem és még is talán jobban tudnának figyelni. Én nem vagyok teljes mértékkel a gondozónő ellen, mert nagyon is sajnálom szegényt! Az hogy felkapta a gyereket és rohant vele az orvoshoz, érthető. Ösztönösen cselekedett és ha mentőt hivott volna se biztos, hogy hamarabb elátták volna a gyereket. Hisz néha azok is elég sokára érnek ki. Abba nem hibáztatható a gondozónő szerintem , hogy rohant a gyerekkel az orvoshoz.
Csak azt kívánom, hogy valahogy csökkenjen a bölcsödei és ovodai balesetek száma. De azt hiszem ezen a kisfiú kárán most sok gondozónő felkapta a fejét és figyelmesebb lesz. Hisz senki nem akar ilyen helyzetbe kerülni.
Renáta

Kedves Mindenki!
Én falun élek és elég sokszor elmegyek az óvoda elött és sajnos azt tapasztalom, hogy az óvónők és a dadusok csoportossan üldögélnek az árnyékban és jókat beszélgettnek. És nem egy csoport óvónői hanem az összes , kicsi és nagy csoport plussz bölcsi és a gyerekek a nagy kertben össze-vissza vannak. Mászókáknál, hintáknál , homokozónál, két éves a hat évessel és ez szerintem nem csak itt van így hanem nagyobb helyeken is. Valószinű hogy még csak a vakszerencsének és annak az egy-két valóban lelkiismeretes gondozóknak köszönhetjük hogy csak kissebb balesetek történnek az óvódákban(kék folt meg ilyenek)akik az egész óvoda udvarra próbálnak figyelni a pletyizők helyett is! Tímea

Sziasztok !
Én is nagyon elszomorodtam a bölcsis kisfiú halálán. Nagyon igaz, hogy nem lehetünk egész életünkben a gyerekek mellett, nem tudjuk kivédeni az összes balesetet, bajt. De. Amitől lehet, óvjuk meg, kíméljük őket. Lányom már 12 éves, remekül úszik, de egy hete rosszul vagyok, mert hétvégén evezőtúrára mennek a Dunára az osztályával. Persze ezt igyekszem előle eltitkolni, már hogy mennyire félek, viszont felkészítem - persze csak elméletben, minden veszélyhelyzet kivédésére és elkerülésére, ami csak eszembe jut. De ami a bölcsi dolgot illeti: Nincs az a pénz, nincs az a tanulmány, sem semmi, ami az első három évet pótolja gyerekünk életében. Tudom, sokan kényszerhelyzetben vannak, rászorulnak a feleség keresetére is a családok. Az én kis családom is igen nehezen vészelte át anyagilag az én "passzív" időszakomat, férjem közalkalmazottként egy keresetből igyekezett eltartani a családot, ami nem volt könnyű. De úgy tartottuk, inkább éljünk egészen szerényen, gyakorlatilag csak az élelemre és lakásfenntartásra költöttünk, sütöttem, főztem, befőztem, savanyítottam, varrtam,kötöttem, de mindeközben velem volt a két gyerek. Nem idegenek közt. Gyakran hangoztatják, hogy a gyerekek szeretik egymás társaságát. Igen, lehet, egy darabig. De sokkal nagyobb szüksége van egy ilyen picurnak az édesanyjára, mint akárhány kis játszótársra. Arról nem is beszélve, sógornőm kislányán figyeltem meg, az első bölcsis évben, többet volt a pici beteg, mint egészséges. De azért kínlódnak, kéthetente orvos, táppénz, mert kell a pénz. Hatalmas felelősség egy bölcsiben tizensok apróságra vigyázni. De a mienk a felelősség, hogy gyerekeinket magunk óvjuk, vagy másokra bízzuk. Nagyon nem mindegy, hogy adott időn belül csak egy (két-három)gyerekre figyelünk, vagy 15-20-ra, mint egy gondozónő. Az oviban már kevésbé törékenyek, és kiszolgáltatottak, de persze a baj bárhol megtörténhet. Lányom ovis "ballagásán" kitalálták, hogy a gyerekek égő gyertyával a kézben mondják a verseket. Lányomnak nem engedtem meg, hosszú haja kibontva, kezére csöpöghet a viasz. Mindenki ferde szemmel nézett rám, egész addig, míg az egyik kislánynak kigyulladt a kibontott haja. Hát csak ennyit szerettem volna mondani. sziasztok.
Cseri

Szia CSeri!

Szerintem Neked nem ebbe a topicba kellett volna irnod, mert akik ide irtak, mind fajo szivvel es kenyszerusegbol ( gondolok itt az anyagi dolgokra ) vittek a gyermekeiket a bolcsibe es nem azert, mert eppen csak egyedul akartak otthon lenni.Orulok, hogy Te otthon tudtal maradni a gyermekeddel, ( en is ezt szerettem volna) de van aki ezt TENYLEG nem teheti meg. Sajna en is kozejuk tartozom!!!!!!!
Az elobb kozolt leveleddel meginkabb csak lelkiismeretfurdalast okozol azoknak az anyukaknak, akiknek egyebkent is minden perc, amit a gyermekuk nelkul toltenek el, csak onmarcangolas. Tenyleg az lenne a jo, ha mindenki nevelhetne otthon a sajat gyermeket, de sajna a mai vilagban ez egyre inkabb megoldhatatlan. Nekem is minden percben eszembe jut a gyermekem (2,5 eves ) de egyszeruen kenytelen voltam bolcsibe vinni! Lehet, hogy ez a level kisse zavarosra sikeredett, de ma eleg rossz napom van.......

Szoval Cseri, ha lehet ne kelts itt meg tobb anyukaban lelkiismeretfurdalast, elvezd csendben a gyermekeiddel otthon toltott eveket, amig lehet.....

Sziasztok!

Én is a lelkiismeretfurdalásos anyukák közé tartozom, én is a gyerekkel együtt sírtam az elso idoben a bölcsiben.Tényleg sajnos hamarabb kerül a gyerek közösségbe a mai világban és az esetek többségében nem azért, hogy az anyuka otthon tudjon pihenni és magával törodni. A mai napig ha én otthon vagyok valamiért akkor a lányom is otthon marad velem. Ha tanulmányi szabin vagyok, akkor késobb viszem be a bölcsibe és hamarabb hozom el mint általában.Én is tudom, hogy ez egyik félnek se könnyu de sajnos nem mindig van választási lehetoség. És nemcsak 3 évig kell nevelned a gyerekedet, mert mi van ha 3 évig otthon vagy vele és utána már a kutya se fog visszavenni dolgozni? Akkor amikor munkanélküliként mit fogsz mondani a gyerekednek ha nem tudom egyetemre, foiskolára küldeni, mert arra már nem telik.
Megváltozott a világ, az embernek jó stratégának kell ahhoz lennie, hogy az életét kézben tartsa és megszervezze, és nemcsak rövidtávon.
Azért sok minden szól a bölcsi mellett is. Én nap mint nap látom a játszótéren, hogy mekkora a különbség a közösségbe járó ill. nem járó gyerkocök közt. Talán a mai és az eljövendo világban nem árt ha a gyerek hamarabb válik életrevalóbbá és bizony a kötöttségek is végigkísérik az életünket. Bocs, ha nagyon filósra sikerültem, de azt akartam lereagálni, hogy hosszú távon kell gondolkodnunk és nem látom be igazán, hogy miért lenne rosszabb vagy szegényebb az a gyerek aki bölcsibe járt, mint aki az anyukájával 3 évig otthon volt. Lehet, hogy abban a délutáni X órában amit a bölcsi után én töltök a gyerekkel, többet foglalkozok vele, mint az aki egész nap a ygerekkel van, és belefásult és türelmetlen, netán még egy kisebb is ott van mellette.
MIMI

Szia Mimi!

Maximalisan egyet értek veled! Az én kisfiam is bölcsibe jár és én is észrevettem az általad említett különbséget a játszótéren. Persze azért még a mai napig furdal a lelkiismeret, és én is megragadok minden alkalmat, hogy otthon maradhasson velem.

A kicsim viszont nagyon szeret bölcsibe járni, jól érzi ott magát a sok kis pajtás között.
Szerencsére sikerült a régi helyemen csak 6 órás munkaidõt kicsikarnom a fõnökömtõl, így szinte az egész délutánt a gyermekemmel tudom tölteni. Szerintem sokkal tartalmasabban, mint más anyuka, aki egész nap mos, fõz, takarít, ideges, ingerült a gyerekkel.

Nálunk ez így jól bevált.
Mamaka

Sziasztok!

Ez a topic, ugyan nem arra indult, néhány másikon már elfilóztunk hasonlókon.
Azért Mamaka, hadd kérdezzem meg, neked ki mos, fõz, takarít? Mert nálunk akkor is én csináltam, amikor otthon voltam a gyerekekkel, meg akkor is, amikor dolgozom. Csak éppen ez utóbbi esetben erre plusz a gyerekekkel levésre a munka+utazás idejével kevesebb idõm van naponta! Azaz igenis, több ideje van a gyerekére annak, aki otthon van, és anyukája válogatja, hogy ezt hogyan használja ki.
Ezt most nem bölcsiellenesen mondom, csak azért, hogy már tán ne bántsuk azokat, akik igenis nem adták bölcsibe a gyereküket. (mi ösztöndíjból, GYES-bõl (nem GYED-bõl!!) meg önkormányzati segélybõl éltünk, de inkább maradtam)

Ildi

Sziasztok,
az elõbb megírtam egy jó hosszú hozzászólást, és elszállt.
Ugyanezt már megvittattuk, ahogy Ildi is írta, az óvodás topikban (mert olyan is van ám már vhol!!) Cseri, én akkor megkaptam ugyanezt, mint Te, jó sok ütésváltás volt...
Szvsz az óvoda, bölcsöde egy kényszerhelyzet szülte intézmény. És azok akik ara kényszerülnek, hogy pénz, állás stb, miatt be kell adják a gyerkõcüket ide, legyenek szívesek ne jöjjenek nekem azzal a szöveggel, hogy szocializálódás meg életre felkészítés stb. Mert szvsz ezzel a saját lelkiismeretüket nyugtatgatják, és azok ellen beszélnek, akik azt választották, hogy igenis otthonmaradnak a gyerekükkel, ezzel vállalva azt, hogy a gyerek netántán antiszociális, félénk, visszahúzódó, közösségbe illeszkedni képtelen, nem életrevaló lesz. A gyereknek a CSALÁDJÁRA an elsõsrban szüksége, nem pedig arra, hogy egy-két-három évesen MEGTANULJA azt, hogy igenis be kell állni a csapatba, mert nincs egyedül, megtanulja azt, hogy van aki a tyúkszemére lép, stb, stb. Arra lesz még ideje egész életében.
És hadd álljon itt az indexrõl ebben a témában egy pszichológus véleménye:

Gyakran halljuk innen-onnan, hogy a gyerekeknek szükségük van a közösségre. Én úgy gondolom, a gyerekeknek szükségük van a családjukra, de mivel egy idõ után az már csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre, hát nagylelkûen kiegyeznek velünk abban, hogy közösség is jó lesz. Kb négy éves korban válik arra igazán éretté egy kisgyerek, hogy ezt a szivességet zökkenõmentesen megtegye nekünk, ill. addigra képessé válik arra is, hogy ezt lehetõségként hsználja, amit élvezni is lehet.
Mindazonáltal az iskola elõtt - és miatt- mindenképpen hasznos egy másfajta csoportos létet is kipróbálni, mint amilyen az otthoni. (A nagycsoport egyébként is kötelezõ) Emellett késõbb majd biztosan érzed úgy néha, hogy kisfiad
unatkozik veled, és fõleg - ezt most még talán nehéz elképzelned- hogy neked is jó lenne egy kis szabadság.


Na ja, mindenki azt idézi, ami õt támasztja alá .
Bocsi mindenkiõl az esetleges agresszív hangvételért, asszem egy kicsit olyanra sikeredett, de nem volt szándékos.
üdv
Zsóka

Sziasztok!
A bolcsis tema engem is nagyon erdekel mert lehet hogy a kislanyomat felveszik szept-tol .
De lehet hogy nem.A lenyeg,hogy en meg nem donttotem hogy beadom-e. Tobb okbol de a legfobb ami elriaszt az a sokfele betegseg amit ilyen kicsin (ismetlem KICSIN,miutan tudataban allok,hogy kesobb is beteg lesz ,de szerintem egy nagyobb baba jobban viseli!), ossze szednek, ezenkivul hogy meg nem tudja igazan mondani amit szeretne.Es szerintem egy gondozo neni sem fog ott sopankodni (mint az anyukaja :-)))hogy valjon mit is szeretne! Foleg miutan itt 8 babara jut egy gondozo!! Tehat orakig ulhet a kakijaban is!
Az,hogy tarsagagszereto lesz-e vagy sem szerintem kesobb alakul ki .Sophieka nem jar bolcsibe es megis mindig minden gyereket atolel es megpuszil a jatszoteren ! Most ez a heppje!
Viszont azt eszrevettem Mamaka,hogy ha van olyan nap hogy nem megyek dolgozni (egyebkent csak felnapot dolgozom addig a Babysitter van ) akkor sokkal turelmesebb vagyok Sophieval.
Es itt jon amit Ildi is irt,hogy ha dolgozom ha nem mindent nekem kell megcsinalnom tehat ha nem dolgozom eleve tobb ido jut a babara.
(nem bannam ha nem kene mindennap dolgoznom :-))))
Sziasztok,
Csilla

Zsóka!

Hozzátenni nem is tudok ahhoz, amit írtál, úgyhogy
Maximális egyetértésem!!!!
Még esetleg annyi, hogy lehet, hogy a közösségbe járó gyerek látszólag most jobban feltyalálja magát a játszótéren, stb, de nézd meg ugyanezt iskolás- kamasz- felnőttkorukban!!!!! És itt megfordítanám MIMI állítását: mivel vagy jobb stratéga? mivel tervezel hosszabb távra?
Üdv: Pele

Jaj Pele, de jó hogy mellettem vagy!!! Ha jól rémlik, Te pszicholóhgus vagy, ugye? Mintha vhol ezt olvastam volna...
Annyian nekem estek anno abban a másik topicban...

A gondom még az is, hogy én nem attól félteném a bölcsiben a gyereket, hogy elesik, vagy nem teszik tisztába vagy akármi, hanem ÉRZELMILEG nem kapja meg azt, ami egy ennyi idõs gyereknek ÉLETSZÜKSÉGLET!! Ha neadjisten a gyerekmnek van egy kisebb testvére( egyébként van) és emiatt vele (a nagyobbal) nem tudok annyit foglalkozni, akkor sem lesz tõle szegényebb! Mert látja a kistetvérét, együtt van vele, együtt van az anyjával is, látja, hogyan kell gondoskodni egy kisbabáról, kistestvérrõl, itt (sokkal szeretettelibb légkörben) tanulja mreg, hogy mások is vannak a világon, adott esetben nem õ a világ közepe, néha várnia kell, mire sorra kerül stb., megtanulja, hogy osztoznia kell anyja figyelmén-szeretetén, stb. stb. Van egy barátnõm, aki azon a véleményen van, hogy ha meglesz a kistesó, beadja a nagyobbat bölcsibe. Hát nem tudom, a nagyobbik épphogy elkezdi felfogni, milyen a világ, erre megjön a kisebb, õt meg kirakják otthonról. Ezek után miért szeretné a kistestvérét? Aki szabályosan kitúrta õt az anyja mellõl? Aki miatt feleslegesnek érzi magát?? (Ez az anyuka egyébként pszichológus).
Pele, nálunk egy kicsit rendhagyó a helyzet. A férjem pl. iskolába se akarja beadni a gyereket. Illetve: HA ÚGY LÁTJUK, HOGY A GYEREK IGENIS IMÁDJA A KÖZÖSSÉGET, NEM HAJLANDÓ OVI NÁLKÜL ÉLNI, akkor be lesz adva óvodába. De CSAKIS A GYERKTÕL FÜGG. Az iskolával ugyanez a helyzet. De a mai iskolarendszer... A gyerekeknek úgy 8-10 éves korig arra lenne szükségöük, hogy egész nap rohanjanak amennyit bírnak, mozogjanak, fára másszanak,s tb, erre napi x órában bent kell ülniük az iskolában, egy padban. Hát ez nemigen gyerekbarát...
Na amiért a helyzetünk rendhagyó: a párom természetfilmes, jár a nagyvilágban állandóan. A tervünk az, hogy mihelyt a gyerekek akkorák lesznek, hogy jobban lehet velük utazni, megyünk mi is a párommal. Így együtt lesz a család is, a gyerek esetleg nyelvet is tanul, stb. De nem tudom, ez még nagyon kiforratlan, de az már biztosnak látszik, hogy két év múlva fél-egyévre elmegyünk Alaszkába egy kis faluba, ahol pár éve (még kettesben) voltunk. Kellhet-e egy gyereknek jobb gyerekkor, mint egy vadon? Erdõ, mezõ, folyó, medvék, halak?

Egy barátomnak a gyereke három hónaosan be lett adva bölcsibe, mert a mama visszament dolgozni, jó ajánlatot kapott. Azóta az apuka állandóan azt mondja, mennyivel jobb lett a gyereknek, önállóbb, akármi. Ezt én mergértem, hogy a negítív helyzetben megpróbálja a pozitívumokat nézni, de könyörgöm, ne akarjön engem arra kényszeríteni, hogy a gyerekemet én is beadjam (állandüan azt hallgatom tõle ugyanis, hogy miért nem adjuk be Ábelt ovibas, a Jakabnak is milyen jót tett). A gyerek (Jakab) iszonyúan kezelhetetlen, hisztis, lelkileg kiegyensúlyozatlan. (családi körülémnyek). Neki még plusz nem tett jót, hogy óvodába adták.
Na befejezem
üdv
Zsóka

Sziasztok Lányok,

Zsóka, Pele, Ildi én isképviselem az általatak leirtakat. Bár én úgy gondolom, amig nem kötelezö nem adom egyik gyerekemet sem bölcsibe, sem óviba. Nekünk sem könnyü, mint szerintem az átlagnak, de engem maximálisan kielégit az anyaság egyenlöre. Persze beszélek a gyerekkel ingerültebben néha, söt fáradtabb is vagyok, de nekem is lehet rossz napom. Ráadásul szerintem a dadáknak és az óvónöknek is vannak rossz napjaik ( még akkor is ha mások az elvárások velük szemben ) ök is ingerültebbek néha. Szerintem még mindg jobb, ha engem látnak néha idegesebbnek, mint egy családon kivüli személyt, akihez a csetepaté után nem biztos, hogy hozzá lehet bújni és tiszta szeretet várni.

Bóbita

Szia Bóbita,
"amíg nem kötelezõ" (én sem akarom beadni, de ha agyeeken látom, hogy nagyon szeretne gyerekek között lenni, nem tartom itthon erõnek erejével mert nekem így jó), na errõl az jutott az eszembe, hogy az 5 évesen "kötelezõnek" tekintett utolsó óvodai év sem kötelezõ, asszem a polgármester vagy ki felmentést adhat alóla. Az általam emlegetett óvodás topikban Haraszti Timi legnagyobb gyermeke íygy maradhatott otthon.

A másik: Vekerdy Tamás írta (én nayon nagyra tartom) hogy a tankötelezettség nem azt jelenti, hogy iskolába kell járnia a gyereknek. Otthon is tanulhat vagy magántanárnál vagy akárhol, szóval ha valalki nagyon szélsõséges, se oviba, se iskolába nem kell járatnia a gyerekét. (Hallottam egy házaspárról, nem tudom ontosan hol élnek talán az Alföldön, építettek egy jurtát, teljesen önellátók, a gyerkekeket nem egedik iskolába, elõször az anyuka tanította õket otthon (tanárnõ),de aztán kötewlezték õket arra, hogy magáéntanárhoz járjanak a gyerekek.

Egyébként Bóbita, abszolút egyetértek veled!!! Valami ilyesmit gondolok én is.
üdv
Zsóka

Sziasztok!

Haraszti Timi, mint példa. Az elsõ fia júniusi, így az az ominózus év neki végül is, ha jól tudom, meglett, csak nem akkor, amikor júniusban 5 éves lett, hanem amikor júniusban 6, és utána ment suliba. Szóval itt azért nekem az is kérdés, meddig 5 a kötelezõ, hisz nyári gyerek elvileg 7 évet betölti, mire suliba megy (ugyanakkor kérhetõ, hogy a 6 betöltése után menjen). Na ezt csak azért, mert nekem is mind nyári.

Nekem a nagy "bajom" sokszor azzal van, azt nem értem, hogy minek a 3-4 évest oviba adni, erõnek erejével akár, mikor a pici otthon van. Igaz, én is beadtam, 4 évesen a nagyot, 2 db 2évessel otthon maradva. De ugyanakkor nem adtam be 3 évesen! Amúgy akkor már úgy éreztem, kell neki a közösség. (meg rá egy évre mentek a kicsik, nekik így már ismerõs volt az ovi, és sokkal könnyebb volt)
A másik pedig, hogy hogyan fér be az oviba. Mert egy induló kiscsoportba könnyebb, és a gyereknek is szerencsésebb bekerülni, mint sem 31.-nek egy már meglévõ csoportba. Sajnos nálunk piszok túltelítettek az ovik. És itt van, amit nem értek. Van egy idén odakerült csoporttárs, aki egy évvel fiatalabb, mint eddig a csoport legfiatalabbja, azaz eggyel lejjebbiben kellett volna kerülni, csak oda nem fért be. A gyermek már volt elõtte máshol ovis, és van egy kistesója, aki õsszel kb. féléves lehetett... A gyerek nehéz eset, az óvónõket totál leköti (30 gyerek a csoportban), nem jut ideje másokra, és bent van, sokszor még fél 5- 5 körül is. MIÉRT?
(És bocsá, ha megbántom, de kiakadtam Krisztinán is, akinek most nemrég született a kisebbik fia, hogy mért viszi mégis oviba a nagyot, ha egyszer a kicsivel otthon van. Csak kap egy rakás bacit, vírust, és bocsá, de nálunk nagyon igaz: foglalja a helyet azoktól, akiknek tényleg muszáj beadni. Sajna nálunk van olyan gyerek, aki átszállással buszozik az oviba, mert muszáj a kerületnek elhelyezni, de nem muszáj a legközelebbi oviba)
Tapasztalatom szerint a bölcsibõl oviba kerülõ gyerekek (tisztelet a kivételnek ) általában sokkal nehezebben kezelhetõek, a nehéz mag, rossz gyerekek többsége belõlük kerül ki.
Én igenis megszenvedtem, mikor a kicsik 3 éves korában nekiálltam dolgozni, és a mai napig szenvedek ezen és rágom a csontot, hogy ide vagy oda, de még mindig jobb lenne inkább otthon lenni, akkor is, ha fél nap már muszájból nincsenek otthon, de akkor ezalatt meglenne a házimunka, és ráérnék délután velük foglalkozni, és ráérnék hétvégén programot csinálni, lenne hozzá kedvem, türelmem, energiám.

Ildi

Sziasztok
Látom egy kicsit elment a téma a biztonság felõl. Én errõl írnék. Szerintem hülyeség a mászókát hibáztatni a baleset miatt, szinte minden játék lehet életveszélyes, ha egy kisbaba felügyelet nélkül használja.
Ösztönösség: egy anyuka, nagymama cselekedhet ösztönösen (esetleg rosszul), de egy gondozónõnek ez a szakmája, neki meg kellett volna tanulnia, hogy különféle vészhelyzetben mi a teendõ.
Nekem is nagyon rossz tapasztalataim vannak az ovónõkrõl (miközben sétáltatom a lányomat, látom ahogy egy csapatban pletyóznak az udvaron, nem figyelnek a gyerekekre). Sajnos itt mindegyik oviban nagy a csoportlétszám (23-25 fõ), elõre félek, mi lesz, ha oviba megy a lányom.
Lencsi

Szia Zsóka!

Igen, jól emlékeztél! De remélem, azért nem az általad írt barátnőd alapján ítéled meg a pszichológusokat Elképesztő, mert anyukaként sem, de szakmailag meg aztán pláne nem tudom megérteni a döntését. Sőt, én ad absurdum inkább azt tudom elképzelni, hogy ha születik egy kistestvér, az addig pl oviba járó nagyobb is többször otthon maradhasson.
Abszolút igazad van abban, hogy otthon a szeretetteljes légkörben készülhet az életre. A házimunka sem jelenti feltétlenül a gyerek elhanyagolását, hiszen együtt is lehet főzni, takarítani, stb! És ezzel is azt látja-tanulja, hogy hogyan folyik a mindennapi élet, hogy működik a család.
Jaj, tényleg gyönyörű, amit a terveitekről írtál! Micsoda szerencsés helyzetben vannak a gyerekeitek!!
Egyébként nálunk úgy alakult, hogy Áron fél napra jár oviba, merthogy ő akart menni, de nagyon!!! Játszótéri barátai mind mentek, így aztán, ahogy Zsóka írta, nem tartottam itthon erőnek erejével. És azért még azzal együtt is, hogy ő akart menni, meg Hanna már 5 hónapos volt, meg nagyon megértő és szeretetteljes óvónénikre leltünk, megkínlódtuk az első hónapokat. Mostanra kezdem látni a pozitív hatást, de ez még nagyon törékeny így is, hogy csak fél napra jár (ehhez én ragaszkodtam, meg aludni ő is itthon szeretett volna + amikor látom, hogy már fáradt, akkor nem viszem be, hanem együtt töltjük a napot). Különben mindenki hülyének nézett, és sápítozott, hogy miért nem adom be szept-ben, mikor Hannus aug-ban született!!! Nem fogok bírni a 2 gyerekkel - huhogtak. Hát örömmel jelenthetem, hogy bírtam, sőt bizonyos szempontból könnyebb, ha mind2 itthon van. Gondolom, Nektek is hasonlóak a tapasztalataitok.

Lencsi!
Csak azt tudom mondani, hogy olyan óvodát válassz, amelyikben megbízol. Be kell menni előtte, megfigyelni a csoport életét, és ahol nem figyelnek a gyerekre, az nem jó!

Üdv: Pele

Nagyon lehangol talán bánt is az hogy miket irtok arrol az anyukákról akik bölcsibe kényszerülnek adni a gyereküket.Talán érdemes lenne egy kicsit elgondolkodnotok azon a helyzeten amikor -bár én tudom mennyire-fáj az ember szive ,beadni a gyereket a bölcsibe,mert más választás nincs ,ahhoz,hogy a létminimumot előteremtse.Én nem kapok sem gyes-t sem gyed-et sem semmi mást,még ösztöndijat sem,pedig nem rosszak a jegyeim(nem vagyok magyar állampolgár).Albérletben lakunk de élünk ahogy tudunk,nagyon szeressük a gyerekünk és mindent elkövetek azért,hogy jól neveljem .Amit biztosan tudok rolla hogy soha nem lessz rossz mag,sem neveletlen érzelemhiányos,ugyanis itthon mindent megkap talán még többet is.Az amit itthon lát az sokat számít.Én csak azt kivánom nektek,hogy soha ne tudjátok meg hogy milyen érzés az amit én most érzek,amiatt hogy napi pár órára meg kell válnom attol akit a legjobban szeretek a világon és akit a legjobban féltek,mert rá vagyok kényszeritve ,de erről nem szándékszom irni nektek.Ennyi sziaszok Réka

Sziasztok Lányok!

Azért ovóda ügyben próbáljátok azt is szem elött tartani, hogy azon kivül, hogy veletek van egész nap te tudsz-e többet nyújtani neki annál mint amit az ovodába nap mint nap begyakorol, mert ha igen akkor tényleg kár bedni.
Ilyen az én barátno aki pedagogus és az egész életét a gyerekére tette fel. Csuda okos kisfia van, irigylem is érte.
Azt azért ne felejtsük el, hogy az ovónok foiskolát végzett szakemberek és nem takaritóno akik csak megorzik a gyereket.

Én pl. egész eddigi életemben megszenvedtem azt a dolgot, hogy nem járhattam ovodába, mert anyám otthon volt a kistesommal. Nagy csoportba kötelezoen járhattam, de képzeld el úgy, hogy nem kaptam reggelit, ebédet és soha nem aludhattam ott. El tudod te azt képzelni, hogy nekem az milyen érzés volt amikor ok kalácsot és kakaót reggeliztek akkor nekem az anyukám teát és vajaskenyeret csomagolt? És milyen lehetett anyámnak aki kilencre bevitt, mert elöbb nem mehettem fél tizenkettokor meg vihetett haza ha akar ha nem, mert nem kaptam ebédet. O szegény, hogy oszthatta be az idejét? Szoptatott meg délre ebéd is volt. Azon kivül egy egyszerü munkás ember nem egy iskolázott személy igaz, hogy melegséget szeretett adott, de mást nem tudott amire nekem az iskolában nagy szükségem lett volna.

Azonkívül mélységesen nem értek egyett azzokkal a kijelentéssekkel, hogy ha az anya otthon van a gyerek ne járjon ovodába mert foglalja más elol a helyet. Ovodába mindenkinek joga van járni az más kérdés, hogy élek-e jogommal vagy sem.

És már megbocsáss Ildi, de Te ki elol foglalod el a helyet a munkahelyeden ha már így vélekedsz a Krisztina gyerekérol?

bigacsiga Kata

Sziasztok!

Na, akkor vissza a címhez, bár sokat filóztam rajta, megírjam-e. A dolog pénteken történt, akkor, amikor én itt foglaltam a munkahelyem mások elõl.
Az ominózus kisfiú eltûnt. Kiszökött az oviból. Mint azóta tudom, mázlik sora jött, buszra szállt, kocsiba vették fel, hazajutott. Ahol a nagymama volt otthon a kistesóval. Majd még itt is meggondolta magát, és innen is elszökött, szerencsére ekkor már hamar megtalálták.
Most jöhet a kérdés: figyelt-e az óvónõ stb. Az ovi kapuja zárva volt, a kisfiú a kerítésen mászott át. (elég magas, bökõs a teteje, ki is szakadt rajta a nadrágja) Az elég nagy csoportlétszámról hadd írjak valamit: az ovi 4 * 25 gyerekre méretezett. Ehhez képest a csoportokban tipikusan 30-31 gyerek van! (Lencsi, ehhez képest a 23 kellemes létszám!) Bíztatnak, ballagás után marad 25 gyerek, és ide jönnek az iskola elõtt utolsó évre ovis gyerekek is, Önkorm. is szólt, 35 fõig tölteni kell! Most képzeljétek el, egyetlen óvónõ 35 gyerekkel!!! És közte egy olyan, akire egyfolytában figyelni kell! Akkor mit fog tudni a másik 34-el csinálni?! Ismerem az ominózus óvónõt, új nálunk, de mentõangyalként került a szeptember óta egy óvónõvel, meg helyettesítéssel, nyugdíjból visszahívott óvónõvel küzdõ csoportba. Õ is az a típus, aki lelkes, viszi az új meséket, játékokat, ötleteket. Nagyon örülök, hogy odakerült, és roppantul sajnálom, hogy pont vele esett meg. A kisfiúról nekem nem voltak elõítéleteim, a gyerekeimtõl hallottam, hogy ilyen rossz, olyan rossz, mennyi baj van vele. Majd az anyukáktól, hogy állandóan vele kell foglalkozni az óvónõknek, és az õ iskolába menés elõtt álló gyerekeikre nem jut semmi ideje. És ez nem azóta volt, ez még a pénteki eset elõtt volt. Kérdem én, másik száz gyereknek mért nem jut eszébe lelépni az oviból? Ha ez a gyerek haza akart menni (és rákérdeztem, anyuka otthon van a kistesóval, nem dolgozik), akkor vajon jól érzi-e magát az oviban, jó-e neki az ovi? Vagy éppen hogy gond, hogy úgy érzi, otthon a tesó, õt meg ide bedugták? Biztos, hogy erõltetni kell egy ilyen gyereknél az ovit?

Jogod van-e az ovihoz? Az ovi akkor köteles felvenni a gyereked, ha az május 31-ig betölti az 5 évet, avagy ha mindkét szülõ dolgozik. Egyébként nem köteles rá! (mintahogy a körzetes nekem se vette fel a 4 éves fiamat, holott 2 másikkal voltam otthon, még segítségnek is jó lett volna) És sajna, még akkor sem biztos, hogy a körzetes felvesz, ha dolgozol. Nem köteles rá, ha tele a létszám. AZ Önkorm. arra köteles, hogy valahol a kerületben biztosítson egy helyet. Azaz esetleg a kerület totál messzi pontján, és nálunk a tömegközl. pocsék, ritkán járó buszok, mind be a kerület közepébe, a kerület részei között közvetlen kapcsolat nincs, tehát átszállásra szorulsz.
És azt mondom, kinek jó az, hogy olyanok járnak oviba, akik nem érzik jól magukat ott, egy egész felnõttet igényelnek maguk mellé, és erre lehetõsége is van anyukájuknak? Kinek jó az, ha neki joga van erre alapon, neki joga van rá, hogy az óvónõ csak vele foglalkozzon, a másik 29 (34)-nek meg arra van csak joga, hogy õrá majd a dadus néni ránéz? Nem, neki ugyanolyan joga van az óvónõre, arra is, hogy az óvónõ ráérjen vele is foglalkozni? Jó ez az anyukának, hogy naponta hallja, ez volt a gond a fiával, az volt a probléma, meg nem lehet nyugodt, hogy jól érzi ott magát a gyereke? (nem tudom, az eset után mi lesz, mit gondol, tesz most az anyuka)

Nem lenne kellemesebb hely az ovi, ha csak 20-25 fõs csoportok lennének? Az óvódákat elsõsorban arra találták ki, hogy a gyermekekre vigyázzanak, szakszerûen, fejlesztéssel, amíg anyuka dolgozik! Klassz hely lehet, jól érzi magát a gyerek, kell a közösség, ezzel egyetértek. De szerintem meg kéne gondolni, mikor, hol, hogyan. Járjon-e három évesen egy kisgyerek, érezze-e féltékenynek magát, hogy õ nem lehet anyuval, és közben mindez jelentsen-e problémát az Önkorm-nak, ovivezetõségnek stb. Ha van hely, járjon, na de 31.-nek felvenni???
És igenis állítom, pedig ovisok a gyerekeim, szeretik, jó, sokat fejlõdnek stb. hogy sokkal jobb lenne, ha én sem foglalnám a munkahelyet, meg õk sem az ovis helyet, hanem otthon lehetnénk! De sajnos nem olyan a férjem fizuja, hogy abból 5-en megéljünk, ez van, ez a közszféra.

Ildi

Sziasztok!

Úgy látom nagyon sok indulatot kavart fel ez az egyszeru, de szinte mindenkit foglalkoztató téma.
Bigacsiga Kata! Tök igazad van, nem mindenki képzett pedagógusként neveli otthon a gyermekét és az egyszeru, nem képzett embereknek is vannak gyerekeik, tehát igenis van olyan eset,amikor kifejezetten segít ha a gyerek közösségben tanul. A szeretetett persze, hogy az édesanya adhatja meg a legjobban szerintem ez nem is vitatéma.A másik oldal meg a képzett anyuka esete:lehet, hogy pont akkor és attól lesz o jó anyuka, ha igenis van rá módja, hogy hamár x évet végiggürcölt az egyetemen, akkor dolgozhasson is ,és amikor munka után ölbekapja gyermekét akkortól kezdve sokkal nagyobb türelme van hozzá, mintha egész nap otthon lenne vele, mert akkor szellemileg nem kapná meg azt az energiát amire neki szüksége van.Ez nem jelenti azt, hogy az anyuka nem szereti a gyerekét, meg nem törodik vele, egyszeruen csak azt, hogy nem vagyunk egyformák, nem egyformák a szükségleteink és a körülményeink sem. Mintahogy nem egyformák a gyerekeink sem.Ildikó! Éppen ezért nem biztos, hogy az a kisfiú azért szökött el az oviból mert ott nem volt neki jó, hanem o egyszeruen ilyen rosszcsont. Természetesen mindig bele lehet magyarázni a dolgokba bármit, de nem evidenciaszeru.
Persze vannak olyan anyukák, akik azért teszik a nagyobb gyereket oviba, mert jön a kicsi. Ezzel én sem értek egyet.De azzal sem, ha egy gyerek szeret oviba járni, miért szólják meg az óvónok illetve a többi szülo az anyukát, hogy minek viszi oviba.Sajnos én is hallottam már olyant, hogy az anyuka otthon van, vigye el ebéd után a gyereket, és hallottam amikor ugyanez a gyerek direkt kérte az anyukáját, hogy késo menjen érte.mert o úgy szeret az oviban játszani. Na és ugye egy gyerek nemcsak azért szerethet közösségbe járni mert otthon nem érzi jól magát.?!
Egyébként furcsa, de mi vidéken élünk és itt meg éppen az az ovodák gondja, hogy kevés a gyerek, nem tudnak egy kiscsoportot indítani.
ÜDV:MIMI

Sziasztok !

Némileg megkésve jutottam ismét ehhez a témakörhöz. Nem baj, legalább van mire válaszolni. Kicsit elcsodálkoztam egy NÉVTELEN válaszadásán, valami ilyesmi volt a zárógondolata: "élvezd csendben az otthon töltött éveket, amíg lehet" Kedves névtelen, ezalatt azt érted, hogy ne is írjak ilyen dolgokat, legyek csak csendben, amiért megengedhettem magamnak, hogy otthon legyek a gyerekeimmel ? Nem vettem - veszem a fáradtságot, hogy visszakeressem a levelemet, hogy vajon leírtam-e, szerintem igen, hogy meglehetősen szűkös körülmények között voltam otthon a két nagy gyerekemmel. Ennek jópár éve, mivel a fiam 14 éves, a lányom 12. Tehát most nem élvezem - még, mert a harmadikkal hamarosan élvezni fogom - az otthon töltött éveket. De akkor bizony élveztem. Nem voltam sem belefásult, sem türelmetlen, nagyon élveztem minden egyes percet, amit otthon töltöttem a gyerekekkel. Nem tudom, Mimi mire alapozza ezt, hogy aki otthon van a kicsikkel az belefásult és türelmetlen. Tán ő olyan. Mert van olyan anyuka is, közelről ismerem, aki megőrült otthon a gyerekkel. Nem öltözhetett, nem sminkelhetett,(otthonra) nem csodálták a férfi kollégák a lábát, nem járhatott el minden hétvégén dizsibe, totál utált otthon "egyedül" lenni a kicsivel, alig várta, hogy visszajöhessen dolgozni. És csak azért nem dugta be a gyereket bölcsibe, mert 2 nagymami és egy dédi kapaszkodott a gyerek után, hogy ha vissza szeretne jönni dolgozni ők vigyáznak rá. Szóval vannak ilyen anyukák is, ők biztos belefásulnak a pelenkázásba, és türelmetlenek, hiszen alig várják, hogy kitegyék a lábukat otthonról. Én bizony akkor lettem türelmetlen magammal, a gyerekekkel, amikor visszamentem dolgozni, és pár óra (meg hétvége) alatt kellett ugyanazt a házimunkát elvégezni, mint amikor egész nap otthon lehettem.
Mamakától csak annyit szeretnék megkérdezni, hogy az első napokban hogyan váltál el a picidtől a bölcsiben ? Elköszöntetek, és ő rád sem nézve rohant a többiekhez játszani ? Vagy sírva kapaszkodott beléd, hogy ne hagyd ott ? Gyanítom, hogy az utóbbi, (ugyanis ha nem így történt, akkor a kettőtök közti kötődéssel van valami kis gond) és akkor máris nem értem, hogy gondolhatod, hogy a böli JÓ a kicsidnek ? Azt el tudom képzelni, hogy megpróbált alkalmazkodni a picid ehhez a számára idegen környezethez, idegen emberekhez, az önvédő mechanizmusa is beindult, próbál a meglevő lehetőségek közt evickélni, de ez nem azt jelenti, hogy számára ez az ideális.
Azt pedig fizikailag (időtényező) nem értem, hogyan tölthetné tartalmasabban az a délutánt a gyerekével, aki napközben (délelőtt) a munkahelyén van ? Esetleg ha bejárónő, házicseléd, bébicsősz van a dologban, akkor el tudom képzelni, hogy valaki fogja délután a picurt, és azzal, hogy na, most van rád időm, gyere édes, most nekiállunk tartalmasan eltölteni ezt a délutánt. Egyéb esetben ki főz, takarít, mos, vasal, bevásárol ? Pontosabban ezekre a dolgokra mikor jut idő annak, aki napközben (még akár ha csak délelőtt is) dolgozik, délután pedig "tartalmasan" gyerekezik? Tartalmasabban, mint aki "egész nap mos, főz, takarít, ideges, ingerült"? Akkor lettem volna ideges és ingerült, ha munka után rohanhattam volna a fantasztikus tömegközlekedéssel a gyerekért, jaj odaérek-e érte, nem esett-e el, nem kapott-e el valami betegséget, mit szól a főnök, ha megint otthon maradok a gyerekkel, mert hőemelkedése van, köhög? Vagy vigyem el félig betegen a bölibe, hátha nem veszik észre ? Na asszem, akkor idegeskedtem volna eleget. Így meg ? Prímán beoszttam a napokat, mikor milyen házimunkát végzek, előre kitaláltam hetekre, hogy mit főzök, ráértem a legolcsóbb helyen megkeresni, ugyanis bőven volt időm rá. Együtt mostunk a picikkel (ők dobálhatták bele a gépbe a szennyest) megtanulták, mert 300x elmondtam nekik évente, ahogy értették miről beszélek, hogy melyik dologhoz nem szabad nyúlni, mert méreg, hogy a kés, villa és az olló szintén anyáé, hogy az abc-ben azt vessszük meg amit felírunk a cetlire, nem mindazt, ami ott van, megtanultak 5 éves korukra írni és olvasni, abszolút észrevétlenül és játékosan (mit jelent ez a betü, szó, hogy kell leírni betüvel ezt a Gombóc Artúr képet. )Rengeteget sétáltunk, kirándultunk, és közben beszéltem-beszéltem-beszéltem, mese mese hátán, a hatszázhatvanhatodik kérdésre sem ingerülten válaszolva, hiszen nem volt miért ingerültnek lenni, akartam őket megszülni, akartam velük lenni, ők is velem, és nem utolsó sorban de valóban nagyon csendesen hozzáteszem, mielőtt beterveztük őket, komoly számolások voltak, hogy egy fizetésből ki tudunk-e jönni, (éppencsakhogy, de lemondva egy csomó dologról, ami a gyerekkel töltött időhöz képest nulla - utazás, új ruha, új cipő, új könyv -tele a könyvtár könyvekkel-mozi, bulik, stb.)mert azt mondtuk, magunknak szeretnénk gyereket, a saját örömünkre és az ő örömükre. Nem az államnak, nem a bölcsinek, ovinak, és nem kötelességből, mert az úgy szokás, hogy ha az ember felnő, akkor csinál 1-2 gyereket. De ha arra jutottunk volna, hogy 1 fizuból nem megy akkor még vártunk volna és belevetettük volna magunkat ezerrel a melóba. De tudtunk lemondani, és cserébe kaptunk sokkal fantasztikusabb dolgokat.Szerintem így érdemes. Nagyon-nagyon sajnálom Rékát, biztos hogy vannak akik tényleg iszonyúan rákényszerülnek a bölire, mert felkopna az álluk, ha otthon maradnának, és azt is megértem, hogy mindenkinek joga van gyerekhez. Nem ítélek meg senkit (kivéve a fentebb vázolt anyucit, aki rosszul volt attól, hogy otthon volt "bezárva a négy fal közé") hiszen mire fel, de attól eldőlök, mikor valaki ideológiát gyárt, hogy tulképp a gyereknek tök jó a böli, mert milyen jó a közösség, meg milyen életrevaló lesz, na ettől égnek áll a hajam. A bölcsi mellett SEMMI nem szól, egy iszonyú rossz kényszermegoldás azoknak a családoknak, ahol a létfenntartást veszélyezteti az anya otthonmaradása. (Nem a nyaralást, a butikozást, a plázást stb.)
Nem értem MIMIt, aki nem látja be miért szegényebb akit a bölcsi nevel, mint aki 3 évig otthon volt. MIMI, tényleg nem látod be? Nem vagyok pszichológus, más a tanulmányi köröm, de hallgattam 3 félév pszichológiát, és mivel érdekelt, rengeteget hozzáolvastam. Ajánlom minden bölcsit helyből pártoló (nem a kényszerből bölcsiztető) anyukának Vekerdy doktor könyveit. Ha érzéseitek nem súgjátok meg nektek, hogy mi a jó a gyereknek, olvassátok el. És úgyérzem, igenis van jogom szólni, mert nem bébiszityi és nem bejárónő mellett voltam otthon, mert rengeteg dologról lemondtam, hogy otthon lehessek a gyerekekről, de érdemes és megéri, és semmi de semmi nem pótolja a gyerekeiteknek az első három évet, amit veletek tölthet. (ebbe belefér az is, hogy a játszótéren annyit játszanak kortársakkal,kispajtásokkal, amennyi beléjükfér, de csak addig, amíg ők is akarják.)
Szóval a legyártott ideológiák csak azt győzik meg, aki maga is próbál jó képet vágni, az anyagi kényszerből bölibe dugott gyerekek anyukáit nagyon sajnálom, de szerintem ha már 300x is átgondoltátok, gondoljátok át 301x is újra és újra, a picikért, hogy lemondva bizonyos dolgokról nem tudtok-e mégis valahogy otthonmaradni velük. És én nem magamat, és a hozzám hasonlóan "otthonmaradókat" akarom piedesztálra emelni, csak a ti picurkáitokért szurkolok, és szövegelek ilyen hosszan. Változott, változik a világ, nagyok a követelmények, az elvárások, nehéz nőnek, anyának, családfenntartónak lenni, összetartani a családokat, megtalálni az ideális megoldásokat. De a jövő a gyerekeinkben van. Nagyon-nagyon tudni kell súlyozni, hogy mi mit ér meg. Megér egy munkahely megtartás 2-3 évet a mi és picink életeiből. Járnak egyetemre nagyon csóró nagycsaládosok gyerekei is (akiket én ismerek 9 !!!! gyereket "dipolmáztak ki"persze eszméletlen sok melóval, egy keresetből, hiszen anyuka ennyi gyerek mellett nem tudott dolgozni. Tudok hasonlót 4 gyerekkel, ahol ugyan csak 1 gyerek lett diplomás, de a többi is - jó alapokkal, az anyuval töltött idővel - szépen felnőttek anyagi nehézségek ellenére eszükbe nem jutott, hogy anyjukra támadjanak, amiért nem volt munkája, és nem járhattak mind a négyen egyetemre. Egyébként meg semmi akadálya már egyetemre járni felnőtt korban is. Magam is ezt teszem munka, két gyerek mellett, és szeptembertől tandíjhitelt lehet felvenni, amit csak akkor kell törleszteni, ha van munkája az illetőnek. Szóval az sem állja meg a helyét, hogy ha otthon maradsz, munkanélküli leszel, és akkor aztán mi lesz a gyerekkel, nem tudod iskoláztatni, egyetemre járatni. Ha bedugod bölibe, ugyanúgy bármikor munkanélküli lehetsz. Ha olyan bunkó a főnök, hogy gyes alatt kivág, megteheti bármikor is. Ha olyan a munkád, hogy bizonytalan, vissza tudsz-e menni, használd ki a gyest tanulásra is ! Ha gyesen vagy, nem kell tandíjat (költségtérítést) fizetni !!!Több százezret megspórolhatsz, és könnyebb gyesen, mint munka mellett tanulni. Tanulj, tanulj és tanulj. És lesz munkád. Végigcsináltam, tudom. Én munkanélküliként startoltam 5 év gyes után, tehát ismét nem a levegőbe beszélek.
Jaj, lányok, bocsi, hogy ilyen iszonyú sokat írtam, ritkán szólok de akkor sokat. Mert szeretném megosztani veletek, amit az elmúlt 15 évben, mióta felnőttéletet élek, ezalatt mit láttam, tapasztaltam, olvastam, éltem át. És mert úgy látom, érzem, elcsúsztak az életben a hangsúlyos dolgok, ha nem tudunk megfelelően súlyozni, a gyerekeink sem fognak megtanulni. Mégegyszer bocsi a teleregényért.
Cseri

Sziasztok,
beollóznék egy pár általam leírt dolgotb az "Óvodásokról" topikból:

Egyébként hiszek abban (sok másakkal, pl. Vekerdyvel együtt) hogy az óvodának ELSÕSORBAN és CSAKIS játék lenne a lényege, nem pedig a tanítás. A JÁTÉK IS FEJLESZT!!! Sõt, egy kisgyereket igazán csak a játék fejleszt. Abban biztos van valami, hogy aki nem akarja beadni a gyerekét az oviba, talán tudat alatt nem akarja magától elengedni. Nem vagyok pszichológus. De igenis hiszek abban, hogy nem feltétlenül kell ahhoz óvoda, hogy egy
gyerekbõl egészséges ember váljon...
...
Kedves Ildikó!
Lehet, hogy rosszul fogalmaztam. Talán helyesebb így: egy gyerek (minél kisebb, annál inkább) JÁTSZVA TANUL. Szó szerint JÁTSZVA, azaz játék közben. Énekel az óvónénivel (avagy a mamájával), mondókát "tanul", fest, színez, gyöngyöt fûz. Labdázik, várat épít. Sorolhatnám még hosszan. Én ezt értem játszva tanuláson, azon, hogy
igenis a játék fejleszt - ilyen kicsi gyerekeket legalábbis. Sajnos akad néhány óvoda, ahol szabályos órák vannak, mint az iskolában. (Szintén Vekerdy a példa, hozzá szoktak rémes olvasói leveleket írni ilyen ügyben.) Sajnos a
nagy többség anyagi okok miatt nem teheti meg, hogy otthon maradjon a gyerekével. De ha otthon maradhatna, õ is ugyanígy "tanítaná" a gyerekét.
(Teszi is, ameddig teheti, aztán - sajna - a gyerkõc három éves korában megy dolgozni).
...

csak egy pár szó:
Én egyáltalán nem szólom le azokat, akik nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak a gyerekkel. Móni, ha figyelmesen olvasod az üzeneteimet, ezt többször ki is hangsúlyoztam. De pl. lásd Timit, õ is otthon van, mégis beadja a gyerekeit az oviba, mert így látja jónak. Még az is lehet, hogy majd annak idején meggondolom magam, és Timi példáját fogom követni. De minden a gyerektõl függ. Ha úgy látom, hogy több gyerektársaságot igénylene, vagy olyasmit, amit én nem tudok nyújtani neki, beadom az oviba. De ki tudja?

És még egy, nem én írtam , de érdemes rajta elgondolkodni:
De ahogy látlak benneteket, az az érzésem, hogy igazából nem is a gyerek érdekében adjátok be õket az oviba, hanem a magatok érdekében. Visszamentek dolgozni (bár kérdés, hogy ha otthonmaradhatnátok, akkor a gyereket otthon tartanátok-e), nektek így jobb, kényelmesebb, le van véve a gond a vállatokról. Plusz még ott van amit
Móni írt: mi az hogy az aki nem járatja a gyerekét az oviba, az nem lehet részese az ovis ünnepeknek, nem láthatja a gyerekét szerepelni? Vagyis az anya szemszögébõl nézi a dolgokat, és nem a gyerekébõl.
Ez azért jelent valamit.
Egyébként ez szerintem hülyeség. Ugyanis ha a gyerek nem jár oviba, attól még felköszöntheti az anyját anyáknapján, ha a mama megtanítja egy mondókára, versre, az öröm mindkettõjüknek (sõt, nbagyobb öröüm, mintha oviban tanulta volna, mert EGYÜTT tanulták), stb.
Nem fogja látni a gyerekét nagy társaság elõtt szerepelni, de látja a bartái tárasaság gyerekeivel játszani, indiánosat játszani vagy akármit.
...

Ahogy én ezt a mostani (szülõ)társadalmat elnézem, az az érzésem, hogy nagyon sokan bele sem gondolnak abba, hogy miért adjuk-ne adjuk be a gyereket óvodába, egyszerûen beadják, mert ez a szokás, ezt látják mindenhol,
õket is beadták annak idején stb. Aki pedig ebbõl ki akar lépni, mert másként gondolkodik, mint a
többség,(pontosabban egyáltalán elgondolkodik ezen, nem megy a többiek után), az a fekete bárány.


Én többször is megírtam és emgírom most is, hogy egyáltalán nem akarom bántani azokat, akik anyagi kényszerbõl adják be a gyerkõcöt oviba, bölcsõdébe. De aki megtwehetné, és méis beadja, ott úgy érzem, érdemes lenne elgondolkodno valamin...
üdv
Zsóka

Sziasztok Lányok!

Ebbol a könyvbol szeretnék idézni nektek:
Gyermekegészségkönyv szülok enciklopédiája
Kossuth könyvkiadó 1994

Gyermekintézmények Bölcsode

„Még mindig sokan úgy vélik, komoly lelki sérülés éri a gyermeket, ha három éves kora elott „idegen” kezekbe kerül.
Valójában már rég megdolt ez a nézet – amióta a bölcsode nem egyszeru „gyermekmegorzo” többé.
Ha a környezet ösztönzo hatású és a kicsik biztos és folyamatos kapcsolatot építhetnek ki gondozóikkal, a bölcsodés gyerekek ugyanúgy fejlodnek, mint otthoni környezetükben nevelkedo társaik.”

„Ha megfelelo környezeti és tárgyi feltételeket, személyre szabott foglalkozást és fejlodési szintjüknek megfelelo játéklehetoségeket biztosítunk számukra, a közösségi élet elonyt jelent a gyermeknek.”


Óvoda

„Az óvodai tapasztalatok pótolhatatlanok, és aligha szerezhetok meg másutt. Sehol máshol így nem tapasztalhatják meg a gyerekek, mit jelen eligazodni egy közösségben, beilleszkedni és érvényesülni. Bár ma már senki nem vitatja az óvoda fontosságát, még sincs minden gyereknek lehetosége élvezni elonyeit.”

„A családon belül is egyre kevesebb személyhez kötodhet a gyerek. A nagyszülok gyakran messze laknak, a többi rokonnal sem nagyon ápolják a kapcsolatot. Sok család két-három emberbol álló szuk maggá olvad, s többé nem képes a személyiségek és jellemek gazdag tárházát felmutatni, amelyre pedig minden gyereknek szüksége volna, kibontakoztathassa a képességeit.
Legkésobb hároméves koruktól a kicsik maguktól is új kapcsolatokra vágynak, meg akarnak ismerkedni más gyerekekkel.
Ki akarnak menni a „világba”, hogy összemérjék magukat kortársaikkal, hogy – a felnottektol függetlenül – kipróbálják eroiket és megtapasztalják gyengéiket. Hogy fejlesszék képességeiket a festés és ábrázolás terén, hogy másokkal együtt élvezzék a mozgást: a futást, mászást, birkózást, a csúszdázást és hintázást.
Mindez alig – vagy csak nagy konfliktusok árán – lehetséges a mai zsúfolt lakótelepeken, a parányi, vékony falú lakásokban. Az óvoda megadhatja a gyermeknek azt a szabadságot, azokat a lehetoségeket, amelyek nélkülözhetetlenek fejlodése szempontjából.
Ám nem könnyu rátalálni a megfelelo intézményre.

Kata, szorgos voltál, 4 vagy 5 topicba tetted? Most hova válaszoljak rá? (ez egyébként ugyanaz, végül is, ahogy szerinted is beillik mindegyik topicba, az megint az, hogy ugyanazt vesézzük immár 5 helyen, össze kéne vonni õket)
Ildi

Ja. Tegnap szülõi volt, ahol (csodálom az óvónõket) kifejtették: úgy látják a gyerekek viselkedésén, talán a nagy meleg miatt is, hogy nehéz velük bírni mostanában, és hogy nagyon igénylik, hogy a szüleikkel lehessenek, ünnep nekik, ha kivételesen délben hazamehetnek, napokkal elõbb már várják, csak errõl beszélnek. És kérték a szülõket, aki teheti, tegye meg, hogy minél többet legyen a gyerekével, próbálja meg hazavinni, mihelyst tudja. Akik nem ismerték a pénteki sztorit, meglepetten hallgatták, kérdezgették, mégis mi történt a héten, de csak fenti szöveget kapták. Akik tudjuk mi történt (van bõven óvónéni anyuka is), tudjuk, hogy fantasztikus diplomáciával szólt a szöveg ominózus kisfiú anyukájához. Egyébként kérdeztem az anyukát, mit reagált az esetre. Gondolkodtam,m it fog válaszolni, a kérdés elég tág kört hagyott, elmondhatta volna rá a véleményét az ovi biztonságáról, az aggódását, ijedtségét stb. A válasz: ha nem a nagymama lett volna otthon, rögtön visszahozom. Így is visszahoztam, mikor hazaértem. Gondolkodtam a büntetésen, egy nagy verés itt most kevés, valami komolyabb kell. Mivel most a bicikli a favorit a kisfiúnál, azt vontam meg két hétre tõle.
No comment.
Ildi

Ildi!

A konkrét esetre jogos a no comment!Szegény kisfiú szerintem (bár nagyon felszínesek az ismereteim, csak a te általad leírtakra szorítkoznak) lehet, hogy jobb neki ha inkább az oviban van mint ilyen mamával.
Az ovónok kérését, hogy vigyék el a gyerekeket abéd után, megmosolyogtam. Voltam anno érettségi és az egyetem közt egy fél évet ovodában ped.asszisztens( egyébként minden leendo anyukának ajánlanám, mert én nagyon sok tapasztalatot szereztem +és - is)és a drága ovónok szeretik ,ha netalán du-n 3 óra után már nincs senki, addigra a vezetono is hazamagy és akkor nekik is szabad a pálya, letelt a mai muszak.Szegény szülo meg kétségbe esik, hogyan is tudná megoldani, hogy ebéd után valahogy hazajöjjön a gyermek, hamár "tényleg olyan káros rá az ovi"
Marianna

Kedves Anyukák !
Mire elolvastam a topicban lévő hozzászólásokat, a rosszullét kerülgetett. Én a lányomat bölcsődébe kényszerültem adni, mert egyedül maradtam a kicsivel, lakásom nincs, az édesanyámnál lakunk.
Kérdezem, hogy akkor én egy rossz és szívtelen anya vagyok, akinek a gyereke az óvodába kerüléskor "rossz mag" lesz, kezelhetetlen, stb...
(csak amit írtatok).
Sajnos én még csak nem is mérlegelhettem, hogy otthon maradjak vagy sem a fenti okok miatt.
Úgy gondolom, hogy aki mögött ott áll egy férj, vagy társ, akkor az anyagiakat valahogy meg lehet oldani, de egyedül, egy szál magam a nagyvilágban nem sokat tehetek, azonkívül, hogy elmegyek dolgozni.
Egyébként a lányom egy magánbölcsödébe járt, ahol egy gondozónőre három gyerek jutott, de sajnos az önkormányzat bezáratta a bölcsit azzal, hogy mindenki menjen az önkormányzati bölcsibe. Most az állami bölcsödébe jár, ahol hat kicsivel foglalkozik egy gondozónő (de délután váltják egymást). Úgy látom, hogy szeretettel gondoskodnak róla.
Szóval az a lényeg, hogy minden embernek más és más problémája van, más és más okokból íratja be a gyerekét bölcsödébe, óvodába, azonban általánosítani nem lehet, főleg nem előítélettel viseltetni senki iránt.
Szilvi

Kedves Szilvia,
többen leírtuk többször, hogy nem azok ellen szólunk, akik BE KÉNYSZERÜLNEK ADNI a gyereküket bölcsibe/oviba. Jó lenne, ha ezt is elolvasnátok!!
Csak éppen többen megkérdõjeleztük, hogy be KELL-e adni a gyereket, ha van/lenne rá lehetõség, hogy otthon maradjon a mamával.
Itt senki nincs elõítélettel senki iránt, de jó lenne, ha végre mindenki minden mondatot elolvasna.
Bocsánat, hogy így kiakadtam, de nem Te vagy az elsõ, aki azon kesereg, hogy most õt miért nézzük le, alázzuk meg amiért be kellett adnia a gyerkõcét, mert nem volt rá lehetõsége. OLVASSATOK!!
üdv
Zsóka

Sziasztok!
Zsóka, megelőztél Pont ugyanezt akartam én is megírni, csak a betegeskedés miatt nem volt erőm az elmúlt napokban.
Még csak annyit, hogy senki nem mondta, hogy MINDEN bölcsibe adott gyerek lelke visszafordíthatatlanul károsul. Ilyet nem is lehet kijelenteni, mert a psziché tekintetépben (is) minden dolog többtényezős. Ám vannak bizonyos összefüggések, tendenciák, amikről jó, ha tudunk, hogy ezek fényében mérlegelhessük döntéseinket, ill. próbáljuk kiküszöbölni azok negatív következményeit!
Üdv: Pele

Szerintem lelkiismeretfurdalásotok van, azért siránkoztok. Hisz van a mondás: akinek nem inge, ne vegye magára...
na ugye.

Azért írtam be a többi topicba is, hogy felszinre kerüljenkek ne kelljen keresni és el lehessen olvasni a már megírt dolgokat.

Szerintem is jó lenne ha nem is egybevoni az ilyen sok egyforma topicot, de legalább egy könyvtárba betenni.

Én olvastam, azért vannak benne másokra nézve bántó dolgok is nem csak egyéni vélemények.

bigacsiga Kata

Igen, kedves Névtelen, valóban lelkiismeretfurdalásom van, azért, mert a gyermekemet bölcsibe KELLETT HOGY ADJAM,és nem lehetek vele otthon és minden nap maga a gyötrelem, amit nélküle kell eltöltenem, de egyszerûen nincs más megoldás számomra.

Kedves Szilvi,
én is egyetértek Veled, egyszerûen borzalmas, hogy itt miket hordanak össze......
Mért van még mindig az a felfogás, hogy csak az a jó, amit én csinálok, és mindenki más hülye, mert másképp kényszerül élni.
Jó lenne már végre befejezni, ezt a sok sületlenséget, mert csak még jobban megzavarjátok szegény bölcsis anyukákat!

Egyáltalán miért kell nektek olyanba beleszólni, amely dologra egyáltalán nibcs rálátásotok?
Mert szerintem annak, aki még bölcsöde környékén sem járt, nem tudja, hogy mennek ott a dolgok, mit csinálnak a gyerekek EGYÁLTALÁN NEN KELLENE úgy tennie, mintha õ lenne a világ legokosabb embere!
Én egyáltalán nem szoktam olyan dolgokba beleszólni, amelyrõl halvány fogalmam sincsen.
Akkor más hogy veszi ehhez a bátorságot?
könnyû úgy ideológiákat gyártani. hogy csak a magam szemszögét nézem!

Épp elég baj az nekünk, hogy nem lehetünk otthon a csemetéinkkel, semmi szükség rá, hogy még nagyobb lelkiismeretfurdalást idézzetek elõ.
Tudjuk mi azt, nagyon jól, hogy jobb lenne a gyereknek otton, de van aki ezt nem teheti meg.
Amikor terhes voltam, szóba sem jött, hogy majd az én gyermekem bölcsibe fog járni, sõt még egy bébit szerettünk, volna, és így talán még oviba sem, járt volna amíg én otthon vagyok, de sajna az élet közbeszólt..........


De hát tudjátok: Ember tervez, Isten végez! Sajnos!!!!!!

Katinka

Katinka!

Ha attól jobban érzed magad, nyugodtan szídjál mindenkit! Körülbelül százszor elmondtuk, hogy nem tartjuk rossznak azokat, akiknek MUSZÁJ közösségbe vinni a kicsit. Egyébként mindenkit, aki így volt, várnék a másik, Mennyibõl lehet megélni? topicba, mert engem ezügyben igenis érdekel mások véleménye.
Egyébként pedig a társalgó nyilvános, nem kell vizsgát tenni hozzá, hogy ehhez vagy ahhoz ért-e valaki. Attól, hogy nem ugrottam kútba, még tudhatom, hogy az milyen veszélyekkel jár, és lehet róla véleményem.
Ildi

Jaj, bocs, mégegy, az utolsó mondatomhoz. Van egy híres közmondás: más kárán tanul az okos.
Ildi

De jó neked, hogy te ilyen okos vagy!

Csak tudod az a baj, hogy aki elindította ezt a topicot, és kíváncsi volt mások véleményére ( elsõsorban azokéra, akiknek van róla tapasztalata) egyáltalán nem kapott a kérdésére választ, mert ti eltereltétek a beszélgetés fonalát.
Nem kellene egy olyan topicot is indítani, hogy jó anya, rossz anya?

Biztosan Ti lennétek a követendõ példa!

Katinka


Ui: a mennyibõl lehet megélni? topichoz csak annyit szeretnék hozzátenni, ha már annyira kíváncsi vagy, mennyibõl lehet megélni, hogy amikor mi a bölcsöde mellett, döntöttünk, azt azért tettük, mert a férjem munkahelye egyik napról a másikra hirtelen megszûnt ( mert az egyik fõnök lelépett a pénzzel, de elõtte még csõdbevitte a vállalatot )és sajna nem voltunk olyan életmûvészek, hogy az én egyszem gyesembõl+ családi pótlékból finanszírozni tudtuk volna az életünket. Ennyi pénzbõl még kenyérre és tejre sem tellett volna, nemhogy a számlákra, pelusra stb...

Ja, kérdezhetnéd, miért nem volt tartalékunk? Volt, csak szépen lassan elment az is ( nem nyaralásra, hanem a napi szükségletekre )

Azóta viszont már a férjemnek is van újra jól fizetõ állása, én is dolgozom napi négy órában, de a gyerkõcöt már nem szívesen venném ki a bölcsibõl, mert jól érzi ott magát. Ja, egyébként 9-14 ig jár mindennap bölcsibe.
Na, most vessetek rám követ, ha akkoor másként kellett volna cselekednem. ( a szülõk nem tudtak, és sajnos ma sem tudnak anyagilag támogatni, sõt én szoktam kisegíteni õket )
Hát errõl ennyit

KAtinka

KAtinka

Szia Ildi,
megint egyetértek veled!!
KAtinka, jó lenne ha nem ugranál rögtön mások torkának! Mi sem ugrottunk senkiének!!!
üdv
Zsóka

Komolyan, fogok nyitni egy Dühöngõ-topicot...

Uram bocsá, nem ugrottam senki torkának, azt hiszem név szerint senkit nem említettem.

Egyébként meg pontosan ti írtátok: Akinek nem inge, ne vegye magára!
Akkor kérdezem én, ha a ti gyermekeitek nem járnak bölcsibe, miért írtok ide? Ha jól értelmezem, "nektek nem ingetek" mért érzitek kötelezõnek a válaszadást?
Esetleg jól esik másokat bosszantani?
Vagy netán az orruk alá dörgölni, bebe, az én gyermekem nem járt bölcsibe....

Egyebkent hozzáteszem, az én húgom is járt annak idején bölcsibe és semmilyen káros hatással nem lett rá. Fõleg nem lett "rossz mag ", nem voltak vele nevelési problémák, nem okozott tanulási nehézségeket stb...
Épp ellenkezõleg, általános iskolában és gimnáziumban végig kitûnõ tanuló volt, ma pedig fõiskolára rá, és ott is szépen teljesít.
Ezekszerint nem volt a bölcsinek semmiféle káros hatása. Pedig anno, nem hat gyerek jutott egy gondozónénire, hanem 16.......


Katinka

Katinka!

Na, gyerünk, essünk egymás torkának. Figyu csak:
te írod:
"valóban lelkiismeretfurdalásom van, azért, mert a gyermekemet bölcsibe KELLETT HOGY ADJAM,és
nem lehetek vele otthon és minden nap maga a gyötrelem, amit nélküle kell eltöltenem"

aztán meg:
"Azóta viszont már a férjemnek is van újra jól fizetõ állása, én is dolgozom napi négy órában, de a gyerkõcöt már nem
szívesen venném ki a bölcsibõl, mert jól érzi ott magát"

Most akkor azt mondod, ugyan már nem muszáj a bölcsi, de most már marad a gyerek, és ugyan lelkiism. furdalásod van,de csak maradjon, mert jó neki, stb stb.

Ildi

Katinka!

A legfrissebbre:
Olvasd el a topic elejét, meg azt is, hogy én mit írtam az elején (május 10). És azt is, hogy én voltam tán az egyetlen, aki azóta a biztonság kérdésére visszatértem (igaz, ovis kérdéssel, de nem nagy különbség)!

Mért, te tán arról írsz, hogy mennyire biztonságos a bölcsitek???? Mert a topic erre indult! Úgyhogy ebben ugyanolyan érintett vagy, mint más.

Ildi

Kedves Ildi!

Valóban félreérthetõ voltam, ma már egyre kevésbé van lelkiismeretfurdalásom, de anno, mikor elkezdtük, nagyon erõs volt bennem ez az érzés.
Most pedig már azért nem veszem ki, mert szerintem csak megzavarná, hogy most még otthon van 1 évet, utána pedig úgyis kezdõdik az ovi. Joggal kérdezhetné akkor a gyerek, hogy ha a bölcsi sem volt muszály, akkor az ovi mért az??
Ha most jönne esetleg a másik bébi, biztos, hogy kivenném a bölcsibõl, de mivel erre egyáltalán nincs esély, mostmár nem zavarom meg a gyereket.

Katinka


Igen, a biztonság kérdése:
1. nalunk egyáltalán nincs mászóka
2. egy dadusra kb. 5 gyerek jut ( ha minden gyerek ott van )
3. Szerencsére soha semmilyen balaset nem érte még egyik gyermeket sem ebben a bölcsiben ( ez lehet persze csak szerencse is, de ha a másik oldalról nézem, azt is levonhatom belõle, hogy a dadusok tényleg figyelnek a kicsikre.)
4. egyáltalán nem értem, miért írnak olyanok is ebbe a topicba, akik a bölcsiket csak hallomásból ismerik.

Katinka

Ugyan már, azt az egy évet minek is töltse velem az a gyerek, jobb neki a bölcsiben!
Ildi

Ameddig szívesen megy, nem hiszem, hogy az a napi 5 óra, amelybõl 2.5 óra egyébként is alvással el, annyira nagyon káros lenne rá. Így effektive 2.5 órát van nélkülem a gyerek.

Azt meg meg sem említve, hogy 4 órában többet keresek, mint sokan teljes munkaidõben, így hétvégeken rengeteg helyre el tudunk menni, (és itt nem bevásárlóközpontokra gondolok ) hanem kirándulni az ország különbözõ tájaira, amihez azért megint csak kell pénz. ( mondjuk pl. a benzinre )

Katinka

Na, látod, itt már rég nem a létszükségletrõl van szó, hanem arról, hogy jól keresel, jól jön a pénz, és sajnálnád újra feladni azt az állást. A többi csak ideológia hozzá. Hát persze, hogy úgy érezted, neked (ellened) is szólnak azok az írások, melyek azt vitatják, hogy ha nem muszáj, akkor miért a bölcsi!
Totál más: ki viszi haza? Mikor mosol, fõzöl, vasalsz? Írj nekem számokat a másik topicba!

Ildi

Tudod Ildi, ha most feladom ezt az állást a helyemre kb. 100 jelentkezõ lenne, és egy év múlva egyáltalán nem tudnék visszajönni ide.
Azt elfelejtettem leírni, hogy mi Borsodban lakunk, ahol köztudottan igen magas a munkanélküliség, úgyhogy az ember igyekszik megtartani az állását , mert itt nagyon nehéz új munkahelyet találni ( fõleg kisgyerekkel )

És hogy számokat is írjak:
A gyermekem kb. 7.30-kor kel, teljesem magától, nem kell költenem és 8.30-kor indulunk bölcsibe.
10 perc alatt ott vagyunk, mert 2 megállóra van tõlunk a bölcsi. Ezután én még lazán beérek dolgozni 9-re, mert ismét csak 2 megállót kell mennem. Majd du. kettõ után szintén én megyek a gyerekért és ezután együtt megyünk haza. A délután általábban játákkal telik el, ugyanis fõzni csak hétvégén szoktam, mert a férjem is és én is a munkahelyeinken ebédelünk.
Este kb. 9 órakor már ágyban van a gyerkõcöm és alszik. Mivel én egy éjjelibagoly típusú ember vagyok, mindig elég soká szoktam felleni, így nem okoz különösebb gondot a vasalás kérdése sem , mert TV nézés közben ragyogóan meg lehet csinálni. A mosás megint nem nagy ügy, mert ugyebár már van automata mosógép, amelybe csak be kell rakni a ruhát, majd kiteregetni, úgyhogy ez sem okoz különösebb gondot.


Katinka

Katinka ne is válaszolj nekik és ne vedd fel a labdát úgyis csak cseszegetnek.
Ezt csinálják elejitol fogva verik a mellüket és másokat piszkálnak.