Kiemelt témák

Megnyitottam ezt a topicot, hátha akad, aki örökbefogadás elõtt vagy után megosztaná érzéseit, tapasztalatait.
Sok mindenrõl beszélgethetnénk. Az anyaság megélése? Viszony a biológiai szülõhöz? Hogyan, mikor tudja meg a gyermek? Félelmek-örömök?
Hát majd meglátjuk...

SZia! Nekünk két örökbefogadott fiunk van, 3 és 1 évesek. A mi fiaink!!!!!!!!! Most már alszanak, ezért tudok a gép elé ülni. Amúgy most találtam ezt az oldalt és rögtön regisztráltam magam, bár még nem vagyok teljesen tisztábam a mûködésével.
Örökbrfogadás elõtt állsz? Szívesen megosztom a tapasztalataimat, van bõven! Egyébként mindkét fiamat újszülöttként fogadtuk örökbe.
Szia!

Zsuzsa! Zsebibaba!
De jó, hogy ilyen topik is van!

Zsuzsa!
Gyivi vagy civil szervezet közremûködésével fogadtatok örökbe? Ha civil, melyik?

Edó

Szia Edó!
Mi a hivatali procedúra után magunk intéztük az egészet, ez azt jelenti,hogy kórházakkal tárgyaltunk, és a szülészetrõl szóltak, amint volt örökbefogadható baba. Nekünk szerencsénk volt, mert mindkét esetben csak 4-5 hónapot kellett várni, de ez esetleges, attól függ hogy véletlenül mikor van olyan asszony aki nem akarja hazavinni a kicsit. Ráadásul a legtöbb kórház nem is hajlandó foglalkozni ezzel. Ja és csak nyílt örökbefogadással mûködik!
Amúgy nem elriasztani akarlak, sõt én mindenkinek ezt ajánlom, nekünk nagyon bejött!
Most állsz örökbefogadás elõtt? Hajrá! Rengeteg tapasztalatom van a hivastalokkal, mi érdekel?
Amúgy egy Attilám és egy Gergõm van!
Szia: Zsuzsa

Zsuzsa!

Nem, nem állok örökbefogadás elõtt
A Gólyahír Egyesület nevû civil szervezetben tevékenykedek, talán már hallottál róla.
[url=http://www.golyahir.ini.hu" TARGET="_top]http://www.golyahir.ini.hu[/url]
Az érdekelne, hogy van-e kapcsolatod más örökbefogadókkal, élménybeszámoló, nehézségek megbeszélése stb.
Akik a mi közremûködésünkkel fogadnak örökbe, azoknak rendszeresen szervezünk családi találkozókat, amiket nagyon szeretnek.

Edó
Egyébként én is a nyílt örökbefogadást ajánlom!

SZia Edó!
Késõbb láttam a profilodban hogy Gólyahíres vagy!
Hallottam rólatok, sõt ismertetõt is kértem, csak azért nem vettem fel végül a kapcsolatot, mert ez a kórházas dolog mûködött. Vidéki civilekkel meg azért nem, mert nincs kocsink, és úgy bajos lett volna pl. a babát is hazahozni. A kórházas megoldáshoz úgy jutottunk, hogy a nõgyógyászom, akihez pszichoterápiára is jártam, mondta, hogy az õ kórházukban ez mûködik.
Nem ismerek más örökbefogadó családokat. Tkp. nem is tudom eldönteni, hogy ilyen találkák érdekelnek e. Egyfelõl érdekel, mert a tapasztalatcsere mindig jó, másfelõl nem szeretnék "kasztosodni". Ha jönnek problémák, az megint más dolog ,ráadásul a naygfiam 3 lesz, tehát nemsokára rá is kérdezhet a dolgokra. Bár rólunk mindenki tudja, hogy örökbefogadtuk õket, tényleg mindenki a zöldségesig bezárólag, és eddig is agyerekek elõtt beszéltünk a kérdésrõl, úgyhogy semmi titok! Lehet hogy szerencsénk is volt, mert nálunk mindenki örömmel fogadta a döntést.
Nekünk eddig csak jó tapasztalatunk van!!!!!!
Szia! Zsuzsa

Szia Gyuzsu! Nagyon örülök hogy találkoztam veled,
szivesen vennném ha megosztanád velem tapasztalataidat örökbefogadás elött. Mi is szeretnénk örökbefogadni
1 éve jogerös végzésünk van de sajnos eredményt még
nem értünk el. várom válaszod email cimemre
jmagdi@enternet.hu köszönöm.magdi

Szia Edóka!
Szivesen venném segitségedet,hogy örökbefogadásunk
sikeres legyen,sajnos az idõ nagyon rohan felettünk,
minnél elöbb eredményt szeretnénk elérni.
várom válaszod köszönöm magdi

Sziasztok.Örülök, hogy vagytok!

Sziasztok!
Végre van egy hely, ahol lehet errõl a témáról normálisan beszélgetni. Az errõl szóló. TV-mûsorok kicsit idegesítenek, mert csak a szenzációt hajhásszák, a lényeg meg elsikkad.
Most 22 hónapos a kislányunk, akit újszülöttként fogadtunk örökbe. Mi hoztuk haza a kórházból. Nyílt örökbefogadás volt, megismertük elõtte a szülõket, de nem tartunk velük kapcsolatot. Jó ez így.
Az örökbefogadás teljesen magánúton történt, szinte "véletlenül" futottunk össze az örökbe adókkal. Persze sokat segített ebben a gyámügyes hölgy is.
Kb. 10 napos volt az örökbefogadási engedélyünk, mikor hazahoztuk a picit. Kicsit gyors volt a dolog, de csodálatos.
Nem akarok túl sok lenni, kérdezzetek bármirõl. Van kapcsolatunk más örökbefogadókkal és szándékozókkal is.
A lányom már KÉRDEZETT! Bár ez nem hiszem, hogy meg is marad benne. Ha érdekel elmesélem ezt is.

Márti!szivesen venném ha megadnád email cimedet és ott többet tudnánk beszélgetni az örökbefogadásrol, mert mesébe illõ amit irtál magadrol. sajnos nekünk nem megy ilyen könnyen, elöre is köszönöm jmagdi

Szia Magdi és Többiek!
Az e-mail címem: kurucz_marti@freemail.hu
Egyébként itt is szívesen megosztom bárkivel a tapasztalatokat az örökbefogadás elõtti idõszakról is, magáról a csodás eseményrõl is, és a mostani boldog életünkrõl is.
Saját magunk tapasztalatából tudom, hogy az "elszánás" idõszakában mennyire fontos, hogy sorstársakkal találkozzunk.

Bocsika!
Most néztem meg, mit írtam és az e-mail címemben sajnos az aláhúzás miatt elsikkad egy fontos elem: a kurucz és a marti közt van egy alsóvonal. Így: kurucz_marti
Még egyszer bocsi!

Amikor en szultem, es epp hazajovetel elotti atadas-atvetel volt, akkor abban a szobaban inteztek epp egy orokbefogadast is /furcsalltam, hogy elottem/, egy olyan par napos babaert jottek, akit az anyja "ott hagyott" a korhazban, lemondott rola. Hat azt a boldogsagot, arckifejezest leirni nem tudom, ami a leendo szulok arcan volt, amikor odahoztak a picit.
Bocsi az offert, de olyan jo volt latni Es mindig kiborulok, amikor olvasok a szules utan eldobott, kihult babakrol, akiket mas orommel felnevelne

-Afonya

Márti jó lenne, ha ide is leirnád az érzéseidet, élményeidet. Szerintem sokan szivesen olvasnánk.

Köszi
Zsunya

Öt sikertelen lombik után jelentkeztünk örökbefogadásra. Már a harmadik után gyõzködött a barátnõm, de akkor még nem tudtam elképzelni, hogy örökbefogadjunk. Nem is gondolkoztam rajta. Az elhatározásnak belülrõl kell jönnie, más nem tud rábeszélni. Úgy éreztem, mindent meg kell tennem, hogy szülhessek. Öt lombik után már úgy éreztem: megtettem.
Ekkor találkoztunk egy házaspárral, akiknek már 5 hónapos volt az örökbefogadott kisfiuk.(A védõnõ hozott össze minket) Hatás: másnap telefonáltunk a GYIVI-be, hogy mik a teendõk. És belevágtunk...
/Majd folytatom./

Szia Marti!
En azt hittem,hogy Te az vagy, akit eddig is Marti neven ismerek itt, de mint latom nem.
Nem tudok egyenlöre a temahoz hozzaszolni es nem is akarok, de erdekel es olvaslak is titeket.Erdekel a törteneted...Igy tünt fel, hogy kettö Marti van.
Kryss

Bocsi, én csak most kapcsolódtam be, nem tudtam, hogy másik Márti is van. Itt nem találkoztam ezzel a névvel, máshol meg még nem beszélgettem. Kezdõ vagyok ugyanis...
Szóval belevágtunk. Az alkalmassági eljárást nem részletezem, ez egy adott dolog, túl kell lenni rajta. Nekünk a jelentkezéstõl az engedély készhezvétaléig szûk 3 hónap telt el. Viszon úgy hallottam, hogy most komoly változások vannak e téren. Állítólag nem meghatározott idõre adnak ki alkalmassági határozatot, hanem gyerekenként. Tehát, ha újabb manót szeretnél, indul az egész elölrõl, még akkor is, ha csak 1 év telt el az elõzõ óta.
Mit tudtok errõl?????

Kryss!Lehet, hogy kicsit skizo vagyok és ennyire különbözõ stílusban tudok megnyilvánulni, hogy két különbözõ Mártinak hiszel. Elõször márc 4-én írtam 21:11-kor. Azóta minden Márti én vagyok. Lehet, hogy valamelyik nem szimpi?

Szia MasikMarti!

Nekem eddig meg minden Marti OK,Te is,nem akartam kötözködni.(Csak ha pl. az elmult napon-ra kattintok, akkor a kiadott listan tünik ez fel.Különben eszre sem vettem volna!!!)
Az en Martim az unokanöverem,ö a gyeremekek/2001 juni.1-2002. maj. 31 között születettekbe szokott irni.

Ha örökbe fogadsz az külön penzbe is kerül?

Szia,Kryss

Jónásné Magdi!
Bocs, eddig nem olvastam ezt a topikot.
Van egy telefonunk:
06-30-251-71-20 Itt bátran érdeklõdhetsz az örökbefogadásról.

Afonya!
Az örökbefogadás procedúráját a Gyámhivatalnál kell intézni, valszeg az újszülött átadását láttad te a kórházban.
Egyébként tényleg megható...

Lányok, aki ilyesmibe akar belevágni, mindenképp javasolom a "maszek" megoldások helyett civil szervezet segítségét igénybe venni. Nem azért, hogy magunkat ajánljam , több szervezet van, bármelyikhez lehet fordulni. Késõbb nagyon hasznos lehet, ha nem vagytok egyedül.

Edó (Edit)

Sziasztok!
Emlékszem régebben téma volt, hogy több évet kellett várni, esetleg egy gyerekre. Ezek szerint ma már pár hét az egész procedúra?

köszi
Zsunya

SZiasztok!

OFF:
Kryss és Márti! Én is meglepõdtem elõször, hogy hová írogatok mostanában a tudtomon kívül SZóval: ha valaki regisztrálja magát, akkor a fejlécen megjelenik a neve és zárójelben ismét a neve, mint pld. nálam Márti(Márti). Ezen a néven más nem regisztrálhatja magát, mert foglalt - ugyanakkor regisztrálás nélkül akár mindenki is írhat Márti néven - ez akkor csak egyszer jelenik meg a fejlécen. Én (szinte) mindig password-del írom a mondandómat, ezért mindig kétszer jelenek meg - de ez persze az utolsó nap listájából nem kiszûrhetõ, csak ha már nézi vki a szöveget is.

ON: a történeeteket én is szívesen elolvasom, ha már idekeveredtem!

Márti

Edóka! A mi "maszek" utunk szinte véletlen volt, mi is civ.szerv.-hez készültünk fordulni, csak már nem volt rá idõnk, mert hamar megoldódott a dolog.
Úgy tudom, szerveztek "gólyásoknak" találkozókat. Mi sehova sem tartozunk, de azért elmehetnénk egy ilyenre egyszer?

Zsunya! Ez a hír most is járja, de inkább csak a GYIVI-nél hosszú a várakozási idõ. Civil szervezetnél hallottam 3-4 hónapról is, de ott is elõfordul hosszabb idõ. Egy év szerintem tök normális, terhes is 9 hónapig lennél!

Márti(márti)! Bocsika, regisztrálni fogom magam, amint megmutatják nekem a hétvégén. Tök kezdõ vagyok a neten! Ja, és vigyorgós emberkét is megtanulok csinálni! Tetszik!

SZiasztok!
Rég jártam már erre, nagyon örülök,hogy így beindult ez a topic.
Mártihoz hasonlóan mi is ezer kezelésen voltunk túl, amikor teljesen kiborulva mentem el a nõgyógyászomhoz, aki pszichológus is. A férjem már mondta többször is, hogy fogadjunk örökbe, de én nem tudtam ezzel azonosulni, a dokival való bszélgetés után vált magától értetõdõvé, hogy ez a megoldás.
Ma már két gyönyörûm van...
Márti! A kislányod mit és hogyan kérdezett? Az én fiam már lassan 3 éves, de még nem kérdezett errõl, igaz mindig elõtte beszélek a történetérõl, lehet, hogy még elég neki amit lefülelt.
jmagdi! Egyszer már elkezdtem írni neked, de elszállt. Elküldöm emilben a telefonszámomat, hívj fel.
Üdv mindenkinek: gyuzsu

Gyuzsu! A "kérdezés nem volt még teljesen konkrét, hiszen csak 22 hónapos a lányom, de határozott elsõ lépés volt.
Vendégségben voltunk a terhes barátnõmnél és nézegettük a jó nagy pocakját. Elmondtam a lányomnak, hogy ott lakik bent egy pici baba. Olyan pici, mint te voltál, mikor megszülettél. Ez nagyon érdekelte. Esti mese közben egyszer csak elkezdte mondogatni a "pocakbaba" dolgot. Mondtam neki, hogy minden baba ilyen pocakban nõ, te is ilyenben nõttél, míg meg nem születtél. Erre õ: "Anya hasában?" Mondtam, hogy nem, nem az én hasamban, hanem egy másik néni hasában. Erre nagy csönd, majd egy kis nyekkenés, amit akkor szokott hallatni, ha valami furcsa dolgot kell felfognia. Még jó, hogy sötét volt, bevallom könnybe lábadt a szemem, de azóta ül a dolog, és sikerként könyveltem el. Innen már könnyebb lesz folytatni.

Márti!
Természetesen eljöhettek, sõt!!! Örülnénk neki! Majd informállak, ha lesz valami!
Nagyon jól csinálod a kislányoddal, mindig mondj is el mindent az õ szintjén. Túl sokat nem kell, csak amennyit õ kérdez.
Sokan úgy mondják a gyereküknek, hogy anya hasa beteg volt, nem tudott benne pici baba nõni. Egy másik néni hasában nõttél, de én a szívemben hordoztalak! (valahogy így)

Edó

Márti, persze értem én, hogy ez relativ sok. De én mégsem hasonlitanám össze a kinti és a benti (pocakban) eltõltött 9 hónapot. Szóval ha rajtam múlna egy megszületett babát nem váratnék egy évig, mire szeretõ családba kerülhet. Pláne ha van mód rövidebb, esetleg sokkal rövidebb várakozási idõre is.

Meséljetek még! Olyan jó olvasni.

Puszi
Zsunya

SZiasztok!
Márti!
NAgyon szép a történeted. Azért kérdeztem, mert én is felkészültem már az elsõ ilyen kérdésre, valahogy úgy is képzeltem el , ahogy Nálatok történt.A majdnem 3 éves fiam viszont még nem kérdezett semmit, pedig a legjobb barátnõjének a mamája (aki történetesen az én barátnõm) 10 hónapja szült, és naponta találkoztunk, látta a pocakot, volt is szó a pocaklakóról, szoptatást is számtalanszor látott. Vajon miért nem kérdez?
Neked mi a tapasztalatod a környezetedben? Találkoztál elutasítással? Mi szerencsére nem, sõt mindenki a legnagyobb örömmel fogadta a hírt, pedig a fodrásztól a boltosig mindenki tudja. Sõt azt tapasztaltam, hogy mára már nem is érdekes a kérdés, mindenhol úgy tekintenek rájuk, -ahogy én is- mint a gyerekeimre.

Edó! Szerinted mikor tájt várható az elsõ kérdés? Jelent valamit, hogy a kicsim még nem kérdezett?

Sziasztok: GYuzsu

Sziasztok! Én vagyok a Márti, aki végre regisztrálta magát!

Edóka! Köszi!

Gyuzsu! Szerintem teljesen gyerekfüggõ, hogy ki mikor kérdez. Eljön annak is az ideje. De errõl egy szakértõ okosabbat tudna mondani. Az ismerõsöm 2 és fél éves fia sem kérdezett még.
Mi sem találkoztunk elutasítással, a fogadtatás hasonlóan pozitív volt, mint nálatok. Viszont sajnálkozással igen. egy környezetünkben lévõ nõ állandóan azzal jön, hogy "szegény kislány"! A lányomat a szülõanyja 4 napig szoptattta a kórházban, utána igazi, szeretõ családi körbe került. Ki itt a szegény?? (Egyszer lelövöm azt a nõt! Mit csináljak, ha nem érti meg az elõzõ érveimet?)

Gyuzsu!
Szerintem is gyerekfüggõ a dolog. Neki valszeg nem kérdés, hogy õ is ugyanígy volt.
Csak magánvélemény, hogy talán a lányok hamarabb érdeklõdnek, egyáltalán az anyaság hamarabb téma. A 3 éves lányom babázik, anyáskodik stb. És a társas kapcsolatok fontosabbak nekik, mint a fiúknak.
Eljön az ideje!
És nem gyõzök örülni, hogy fel se merült egyikõtökben sem, hogy titkolózzatok, mellébeszéljetek, ne akarjátok elmesélni stb.
A komoly problémát az eltitkolás okozhatja késõbb, erre számos példa van.

Próbálkozott valamelyikõtök szoptatni? Vagy éreztetek mellfeszülést, esetleg kis tejtermelõdést a baba hazaérkezése utáni idõben?

Edó

Még a titkos örökbefogadásnál sem tartom helyesnek a titkolózást a gyerek elõtt! Eddig csak arra hallottam példát, hogy ez csak bajt okozott. A nyíltságról még sosem.

Mindenki! Kismama, 2003. januári száma, 90-91. oldal!!!

A szoptatással komolyan szándékoztam próbálkozni, mert én is hallottam már olyat, hogy sikerülhet. Van ehhez segédeszköz is, érdeklõdjetek a védõnõktõl! Egy kis tartály, amibe a hozott anyatejet v. tápszert teszed, és egy vékony csövön vezeted a mellbimbóhoz. Így a baba, ha elfogadja a melledet, rögtön némi tejhez is jut, és ez motiválja az szopást. Az erõteljes, rendszeres szívás pedig kiválthatja a tejelválasztást. De ehhet 2 óránként mellre kell tenni a tej beindulásáig.
Bevallom, végül nekem nem jött össze, mert a baba eleve nem fogadta el a mellemet (lehet, hogy azért, mert elõtte a szülõanya szoptatta), ezenkívül kaptunk anyatejet is két hónapig (két hétig még a szülõanya is küldte!).

A titkolódzás eszembe sem jutott. Láttam rá példát, ugyanis tanár vagyok, és még évekkel ezelõtt volt egy tanítványom, akit örökbe fogadott az enyja, de nem mondta el neki. A tanítványom persze érezte, majd kutatott az iratok között és rájött. Onnantól kezdve viszont nem mondta el az anyjának , õ is titkolózott, és ráment vagy két éve a depresszióra kamaszkorában.
Amúgy azt láttam, hogy elõször mindenki zavarban volt, mikor errõl kérdezett, de mikor látták hogy én természetesen kezelem, õk is így tettek.
Márti!
Sajnálkozással én nem találkoztam, de az bosszant, amikor a szülõanyákat szidják. Õk a maximum gondoskodást megadták a törpöknek, azzal, hogy kórházba mentek szülni és nem akadályozták az örökbefogadást. Mi meg nekik köszönhetjük a gyermekeinket.
Szoptatni én is próbáltam, de a fiam nekem sem fogadta el a mellemet (azóta viszont sokat játszik vele ma is).Anyatejet mi is kaptunk.

Szerintem sem az örökbefogadás tényének elítélése a gyakoribb, azt elég hamar tudomásul veszik az emberek. A gyermekükrõl lemondó nõk esnek negatív megítélés alá. Nagyobb szégyennek tartja a köztudat, mint az abortuszt, vagyha elhanyagolná, éheztetné, nem adna meg neki képességei szerint mindent.
Ennek kellene sürgõsen megváltoznia, mert valahol itt gyökerezik az is, hogy néhány "anya" kukába teszi vagy megöli a gyermekét. Ezekben az esetekben soha nem nézi senki a nõ környezetét. Pedig ezek a nõk nagyon egyedül maradtak a problémájukkal, ezért döntöttek rosszul.
Az a nõ, aki másra bízza a gyermekét, mondván az biztosan jobban gondoskodik róla, a gyermek szempontjából a leghelyesebben cselekedett. Ez inkább becsülendõ.
(Én is pedagógus vagyok.)

Márti!
Szeretnétek tesót is a lányodnak?

Zsuzsa!
Háááát... Érzékeny pontra tapintottál. Most úgy érezzük, hogy nem, és emiatt sok negatív kritikát is kaptunk. Pedig, más a szitu, mint ha "csak úgy" szülhetnék.
Nagyon boldogok vagyunk így, teljesnek érezzük az életünket. A lányunk annyira aranyos, szép, egészséges, okos, és annyira gyorsan, egyszerûen zajlott ez az örökbefogadás, hogy félek, túl szép ez, és egy másik nem lenne ilyen. Persze, ez nem igazi indok, nem ez dönt, hanem a belsõ indíttatás megléte vagy hiánya egy másik gyermek iránt. Persze vannak praktikus szempontjaink is, amik egyelõre az egy gyermek mellett szólnak.
Mindezek ellenére pár napja küldtem el a kérelmet a gyivibe az örökbefogadási engedélyünk meghosszabbítására. Sose lehet tudni... Lehet, hogy mint elõzõ esetben jön egy telefon, hogy lenne egy baba... Annak lehet, hogy nem tudnék ellenállni. De konkrétan nem járunk utána a dolognak.

A te gyerekeid milyen idõsek? A nagyobbik(Attila?) 3, ugye?
Az én lányom 2 lesz április végén.

Úgy látom, a többiek nem érnek rá idenézni, de azért folytatom a történetünket, amit elkezdtem.

Az engedélyt kb, 2 és fél hónap alatt kaptuk meg, és pont ekkor "futottunk össze" szinte véletlenül a Gyámügynél az örökbe adó lánnyal, akinek a kiírás szerint kb. 10 napja volt a szülésig. A gyámügyes hölgy segített megszervezni köztünk egy találkozót, és akkor rögtön szimpatikusak lettünk egymásnak. Pedig nagyon izgultunk, hát még õ! Mi féltünk, nehogy olyan ember legyen, aki nem szimpatikus, mert úgy nagyon nehéz a dolog. Õ meg félt, hogy mi elítéljük õt amiatt, amit csinál. De mindannyian megnyugodtunk. Nekünk elég volt az, amit õ elmondott indokként, ez az õ döntése, az adott körülmények között a legjobb. Inkább magunkról igyekeztünk beszélni, hogy dönteni tudjon, ránk bízza-e a születendõ picit. Úgy láttuk rajta, hogy megnyugodott. Ezentúl úgy fogta fel ezt az egészet, hogy ez a baba "eltévedt", õ mindig is hozzánk készült, õ csak a születéséig gondoskodik róla, aztán "hazakerül", ahová eddig is készült. Talán így neki is könnyebb megbírkózni ezzel a nagy-nagy lelki teherrel.
/folytatom/

De de! Én minden nap megnézem irtatok e.

Márti!
A nagyobbik fiam (Attila) március végén lesz 3 éves, a kisebbik (Gergely) január végén volt 1 éves.
A mi történetünk:
REngeteget jártam orvosokhoz, kis kihagyásokkal 10 évig, még a lombikig sem jutottunk el, mert akkor még hat inszemináció után lehetett lombikra jelentkezni, nekem meg nagyon nehéz volt gyógyszerekkel is peteérést elõidézni. Végül amikor a havi gyógyszerköltségem meghaladta a havi fizetésemet, reménytelennek láttam az ügyet. Ekkor egy nõgyógyász-pszichológus segítségével eljutottam az örökbefogadás elfogadásához. A hivatali ügyek elintézése után vártunk...nem sokáig (novembertõl márciusig), mert egyszer, egy pénteki napon az iskolában keresett telefonon az említett orvosom, hogy éppen születik a gyerekem. Látatlanul elfogadtam, hát még amikor megláttam a nay fekete haját!!!!
A szülõanyával a kórházban ismerkedtünk össze, szimpatikusak voltunk egymásnak, de szinte nem is beszéltünk, csak az ügymenetrõl. A lány annyira el akarta távolítani magától a történteket, hogy délben szült, esete pedig haza ment. Szerencsére nagyon együttmûködõ volt, és látszott rajta, hogy megkönnyebbült, amikor a baba sorsa elrendezõdött.
Mára ennyit, folyt. köv.

Van egy kis idõm, a lányom még alszik.
A történet folytatása:

Nagyon mozgalmasan telt a várakozás idõszaka. Papírforma szerint 10-11 napunk volt elõkészülni a baba fogadására. Aztán végül 18 nap múlva született meg a lányunk. A szülõanya megkérdezte még elõtte tõlünk, hogy milyen nevekre gondoltunk. Mi mondtunk neki néhányat, hogy válasszon õ azok közül, az lesz majd a baba harmadik neve. Azt is felajánlotta, hogy szól, ha indul szülni, hogy én is ott lehessek a szülésnél. De ez nem jött össze, mert nagyon hamar, 20 perc alatt megszületett a pici. De mikor kihozták, megmutatták nekem. A kórházban senki sem tudta, hogy mi a helyzet, hogy én ki vagyok. Az unokanõvéreként jelentkeztem, és õ is aként emlegetett. A kórházi tartózkodás alatt minden nap bejártam látogatni, de a babát csak képernyõn keresztül láthattam. A lány vállalta a szoptatást, hogy ne derüljön ki az igazság, de ezzel nagyon jót tett a babával.
/folyt. köv./

Zsuzsa! Az elsõ fiad történetérõl kérdeznék: miután hazament a szülõanya, te mentél be a babához, vagy ott az ápolónõk oldották meg a gondozását? Fürdethetted, pelenkázhattad, mielõtt hazavittétek?

Nekem ez hiányzott, kicsit meredek is volt így hazajönni egy újszülöttel, de itthon szinte a kapuban várt a védõnõ és a sógornõm, hogy segítsenek. Én meg nagyon elszánt és nagyon boldog voltam.

Márti!
Én is bejárta a kicsihez naponta, de a gondoztász alapvetõen az ápolónõl oldották meg. Néhányszor etettem, hazamenetelkor megmutatták a tisztába tevést, ennyi. Én is aggódtam, de itthon valahogy annyira természetesnek tünt, hogy mit kell csinálnom, hogy magam is csodálkoztam. A 3 gyerekes barátnõmet hívhattam fel, ha gond volt, de ritkán éltem vele. Neki volt egy jó mondata: "ne félj, nem törékenyek", ez nagyon sok biztonságot adott nekem. JA, és folyamatosan olvastam az összes jelenségnél az összes szakirodalmat, ez mindenesetre arra jó volt, hogy rájöjjek, nincsenek egyedül üdvözítõ igazságok. Mindenestere a magától értetõdõség volt számomra a legfontosabb élmény.
A történetünk:
A hivatal kicsit idõigényes volt, de lezajlott. Mi a szülõanya által adott keresztnevet hagytuk második névnek.
Amikor otthon voltunk, elkezdtem olvasnia Kismama magazint, az volt az érdewkes, hogy szinte szenvedélyesen elolvastam az összes születéstörténetet, mintha a kimaradt élményt így akartam volna pótolni, és ez hosszú hónapokon keresztül így volt. MA viszont egyértelmûen azt mondom, hogy nem lett vlna értelme tovább próbálkozni az orvosi megoldással, az örökbefogadás számomra a tökéletes megoldás.
Folyt.köv.
JUDIT!!!! HA olvasod, ürítsd ki a levelesládádat, mert visszajött a levelem!!!!!!!

JUDIT! Én is hibaüzenetet kaptam mind 2 levelemrõl. De az elsõre válaszoltál, talán a második is odaért. Üzenj ide, ha nem, elküldöm újra a legutóbbit!

Zsuzsa! A magától értetõdõség nálam is megvolt, úgy látszik, ez a vérünkben van, nem a szüléstõl alakul ki, hogy gondozni tudsz egy újszülöttet. Én még szakirodalmat sem bújtam nagyon, csak egy könyvet, ami bevált. A barátnõmet hívtam én is, ha kérdésem volt.

Én nem tudok ma sem szülést látni, vagy róla olvasni könnyek nélkül. Ez az érzés végképp kimaradt az életembõl, és ez fáj. De teljesen belátom, hogy tovább próbálkozni, a mi esetünkben sem lett volna értelme, és örülök, hogy így döntöttünk.

A történet...
A hazajövetel elõtti napon mentünk be a gyámügyhöz aláírni az örökbefogadási papírokat. A lány kimenõt kért hivatalos ügy miatt, mi vittük magunkkal a kórházból, aztán utána vissza. Nehéz pillanatok voltak. Sírt õ is, sírtunk mi is, és kis híján a gyámügyes hölgy is. Nem kimondottan a boldogság miatt fakadtak ki ekkor a könnyeim... Ezek a pillanatok a nyílt örökbefogadás talán egyetlen negatívumai, de még mindig azt mondom, hogy megéri. Nem bánom, hogy él egy kép bennem a szülõanyáról. Egyszer úgyis kérdezni fog errõl is a lányom.

(Én az elõzõben valamiért harmadik nevet írtam, de én is a második keresztnévre gondoltam.)

Szia Edóka!
Köszönöm a telefonszámot és remélem segitségre találok, de
az az igazság hogy a további beszélgetést nem itt a weboldalon szeretném veled folytatni, ha lehetne az email
cimedet elkérném. Köszönöm Magdi

Szia Edóka! az elöbb elfelejtettem leirni az email cimem:
jmagdi@enternet.hu köszönöm Magdi

Sziasztok!
Olvasok ám én is, csak másként vagyok érintett, és nem akarok belekotyogni folyton...

Márti!
Nekem tetszik ez az "eltévedt a baba" dolog, el fogom mesélni a Gólyahírben.

Magdi!
Ha a levél fejlécénél a nevemre kattintasz, ott megtalálod, amit kértél

Lányok, nagyon tetszik amiket írtok, az egész hozzáállásotok!
Lenne kedvetek részt venni Gólyahíres családi találkozókon, attól függetlenül, hogy nem onnan fogadtatok örökbe? Lesz egy országos, gyereknap körül, de vannak kisebb területik is.
Ott is hasonló szuper szülõk vannak!
Semmilyen kötelezettséggel nem jár, csak jól érezzük magunkat és tanulunk egymástól.

Sziasztok
Edó

Edóka!
Jó, hogy itt vagy! Tõled szeretnék kérdezni!
Változott az örökbefogadási engedély megszerzésének módja, ill. érvényességének ideje. Leírom, mit tudok, kérlek javíts ki, egészíts ki!
Úgy tudom, a szokásos procedúrákon kívül tanfolyam is lesz. Errõl azonban még nincs konkrét határozat, ezért áll az ügymenet, míg nincs döntés.
Ezenkívül az engedély érvényessége változatlan (2+1 év), de amint babát kapsz, érvényét veszti, egy újabb gyerekhez elõlrõl kell kezdeni az egészet. Ezen kívül, nekünk, akik már régebben szereztünk engedélyt, de most jár le a 2 év, a hosszabbításhoz szintén tanfolyamot kell végeznünk. Ezt csak azért kell, mert az elsõ babánkkal "érvényét" vesztette az elõzõ, vagy ezentúl így lesz mindenikinél, aki hosszabbítani szeretne?
Ugyan fizetõs lesz ez a tanfolyam???

Sziasztok lányok!
Olvasom a topicot, én is folytatom majd a történetünket, csak most egyszerre beteg a fél család, beleértve a nagymamát is, közben lakást cserélünk, költözünk......
Amint szusszanok, írom tovább. Sziasztok
Zsuzsa

Gratulálok mindegyikötöknek!

Olvaslak Titeket, örülök, hogy rátok találtam. Örökbefogadó
anyuka vagyok én is. Kisfiam most öt és fél éves. Két hetesen hozhattam haza, addig is bejártam ismerkedni.
Kisfiam már kérdezett, ha érdekel valakit, vagy valakinek
segíteni tudok, csak bátran. Bármire bármikor. Jutka

Kedves Jutka!
Örülök, hogy itt vagy Te is! Én személy szerint kíváncsi lennék a te történetedre is, de még inkább a tapasztalatadra. Mikor, hogyan, mit kérdezett a fiad? Te hogyan reagáltál? Annak idején milyen volt a fogadtatása az örökbefogadásnak a családban és a tágabb környezetben?
Fõleg az óvodai környezetre gondolok, az óvónénik hozzáállására. (kicsi vagy nagy településen éltek?)

Zsuzsa!
Jobbulást az egész családnak! Teljen sok örömötök az új lakásotokban! (pesze miután már az utolsó kiskanalat is megtaláltátok!)

Szia Márti! Köszi!
Hát akkor a történetem röviden:11 év próbálkozás, 3-szori
sikertelen lombikeljárás után férjem unszolására és az én
egyre jobban erõsödõ érzéseimre hagyatkozva jelentkezés a
GYIVI-nél. Pont egy év várakozási idõ után jött a telefon,
elsõ vagyok a sorban, készüljek. 1 hét múlva újabb telefon.
Kórház, csodás pici 1 hetes kicsi fiú. 1 hétig mindennap
bennvoltam, etettem,csodáltam, nem hittem, hogy az enyém.
Amikor elsõ nap etetni mentem és nõvérke szólt hogy ANYUKA
siessen, mert éhes nagyon a legény, hátranéztem, meg sem
fordult a fejemben, hogy nekem szólt......
Folytassam?