2000.06.04 17:18
Szerző: Anonymous
Szia Szilvy!
Megpróbálunk mindenre válaszolni. Zorka lányunk 14 hónapos. 1 hónapos koráig kizárólag csak szopizott. Ekkor a mérés során kiderült, hogy az 1 hónap alatt mindössze 225 gr-ot hízott. Valószínűleg rossz volt az én szoptatási technikám is, ami ugye ne mondjam az orvos és a védőnő tanácsát követte. (2 mellből, szigorúan 15 percig- addig ki kell hogy szívja a megfelelő adagot, időrendhez alkalmazkodva, utána fejés- amire hol volt időm hol nem, így jól felborítottam a kereslet-kínálatot.) Szóval én is hibás voltam, mentségemre szolgáljon hogy elsőgyermekes anyuka révén én mindig hallgattam a "jószándékú" tanácsokra. Szóval a mérés eredményére a védőnő elszörnyedt, azonnal küldött az orvoshoz aki rögtön felírta a tápszert. Lényegtelen, de szerintem a gyerekorvosk egy része érdekeltté van téve a minél hamarabbi, bizonyos márkájú tápszer felírására, vajon az oltás miatt síró gyerekek miért kapnak mindig ajándékba biz. gyártó biz. termékét reklámozó matricákat??- Mindegy ez most csak egy kitérő. Nagyon sírtam, mert ott szörnyülködtek, mintha legalább halálán lenne a gyerek, és így utólag nagyon haragszom is, mert egy szó nem esett arról, egy fia tanácsot nem adtak, hogy taán mit tegyek azért hogy eredményesebben szoptassak- azt hiszem ez lenne a dolguk- hanem rögtön megkaptam a tápszerreceptet. Kétségbeesésemet látva a védőnő megnyugtatott 2 hét alatt visszaállhatunk a kizárólagos szopira, de most siessek a receptet kiváltani, mert a akövetkező szopi után kapjon azt is már a baba. A többit tudod. Hamar rászoktunk a tápszerre, vagy inkább a cumisüvegre, bár még 2 hónap heroikus küzdelem következett, fejtem magam és üvegből adtam, nem kellett, a cici nem kellett, és azután feladtam. Nem kellett volna. Szóval tápszer. Utálta mindet pedig 3 félét is kipróbáltunk. Gyötrelem volt, utált enni, próbáltuk a tápszert megbolonítani pl. gyümölccsel- úgy sem kellett. Így azután mi elég korán, 4 hónapos kora körül elkezdtünk mást is enni. Ne mondjam, a főzelékeimet soha nem volt hajlandó megenni, bármit csináltam. A tejpépeket sem igazán szerette, a bébiétel közül 3 fajta ment, majd azok közül is csak egy. A gyümölcsöket szerette. Ezek után be kellett látnunk, hogy ez a gyerk utál enni. MInden etetés kész kínszenvedés volt, és persze nem is hízott rendesen. (Az etióp anyák még fizettek is volna Zorkért- ő nem sírt soha hogy éhes). A legtöbb hízása 750 gr volt a legkevesebb 80 gr egy hónap alatt. Fogyni sohasem fogyott, de örökké elégedetlenek voltak vele. Voltunk vizsgálaton is, de mindent rendben találtak. A dr. nő rendes volt, ő kimondta, hogy ez a gyerek ilyen fajta, megtömni nem lehet. Különben is elég mozgékony volt mindig, a nagy nehezen bevitt kalóriákat örökké ledolgozta magáról. A védőnő hozzáállása katasztrofális volt, minden mérés után sírtam az utcán hazafelé. Nagyon megviselt ez az 1 év, a férjem már teljesen ki volt akadva rám, azt mondta beteg vagyok. Mindenesetre a környezet reagálása is ilyen volt "Úristen, csak annyi?" "Jézusom" "Mi már biztos elvittük volna kivizsgáltatni". Zork egyébként 14 hónaposan 9 kg körül van. Az átlag gyerek 6 hónapos korára megduplázza a súlyát, Zork a 8. hónapra tudta csak, és az egy éves korra eső triplázást a mai napig nem sikerült teljesíteni. Változást az 1 éves kor hozott. Addigra Zork rámozdult a felnőtt kajára, és teljesen abbahagyott minden bébi dolgot. 1 éves korában elhagytuk a gyűlölt tápszert, tehéntejet kap- kakaó formájában- imádja, követeli, sír érte. Mára nem válogat, mindent megeszik, többet is, és végre élvezettel. Mindenesetre a többkilós lemaradásunkat szerintem nem tudja behozni, de az értékek szerint mégha "girnyó" is a normális kategóriába tartozik. Élénk, virgonc gyerek, imád kacagni, és mindent időben csinált, a súlytól eltekintve teljesen normálisan fejlődik, fejlődött. Mindenesetre nem volt könnyű ezt az 1 évet átvészelni ebben sz anyák által teljesítményorientálttá tett babavilágban, ahol a beszédtéma nem rólad, vagy a a babáddal töltött boldog percekről szóltak, hanem a gyermek kilóiról, fogairól, miegymásról. Az anyák első kérdése mára nem az, hogy fiú, vagy leány, hanem hogy hány kiló, és ez bizony eléggé fájdalmas egy ilyen kis tökmag anyukájának. Szerencsémre a környéken 3 gyerek anyukáját is felfedeztem akik hasonló cipőben jártak, így mi sorstársak bíztathattuk egymást. Talán érdekes- de mind a 3 gyerek kislány volt, és persze mind a 3 ugyanúgy megkapta rögtön a tápszerreceptet.
Hát, ha nem is tömören de ennyi. Köszönjünk a türelmet, és sok puszi:
Zork és anya