Sziasztok!
Tegnap volt a kisfiam keresztelõje!
Az õ neve Bánk Botond, úgyhogy egyik névenek sincs ezzel megegyezõ védõszentje. Mindenesetre a Julcsi két és fél évvel ezelõtti keresztelõje óta már bürokratikusabbá vált ugyanannál a plébániánál a keresztelés. A bejelentkezésnél már a nõ aki felvette az adatokat rosszallóan csóválta a fejét, hogy nekünk nem volt egyházi esküvõnk. Kicsit kételkedve fogadta, hogy ez az elsõ két gyerek keresztelõjénél egyáltalán nem volt probléma. Végülis problémát most sem jelentett, de azért mindenáron rá akart venni bennünket, hogy a keresztelõvel egyidejûleg kössük meg az egyházi esküvõt is. Én majd valamikor szeretném, na de nem 5 nap leforgása alatt! Mindenesetre az elõkészítõ beszélgetés most is megvolt, valamilyen segédlelkész-féle tartotta, és nagyon személyreszabott volt, mivel csak a mi fiunknak volt aznap a keresztelõje, így az egy nappal elõbb megtartott beszélgetésen is csak mi voltunk ott, vagyis a két szülõ meg a két keresztszülõ. Nagyon részletesen "vizsgáztatott minket", hogy miért akarjuk megkereszteltetni a gyereket, meg hogy majd katolikus iskolába fog-e járni (most 11 hetes), meg efféléket kérdezett, na meg a vallással kapcsolatban is számos kérdése volt. (A korábbi két keresztelõnknél ennyire nem volt részletes beszélgetés, egyrészt mivel mindig sok gyereknek volt a keresztelõje egyszerre, másrészt mert más tartotta és csak ismertette a keresztelést mint szertartást, magát a ceremóniát.) Mikor most odaértünk a beszélgetésben hogy mi a gyerek neve, akkor kicsit gondolkodott és kérdezte hogy van-e ilyen nevû szentünk. Mondom neki, hogy nem tartom valószínûnek, erre megint gondolkodott, és a végén kibökte, hogy hát jó, ha így hívják akkor így lesz megkeresztelve. Tehát nem kellett védõszentet találnunk akinek a nevét a keresztségben kapja.
Na kicsit hosszú lettem, elnézést érte. Csak a tapasztalataimat akartam megosztani azokkal akik még a keresztelõ elõtt állnak!
Sziasztok: Norcsi.