Kiemelt témák

Sziasztok!

Új vagyok itt. Azért próbálkozom, mert elviselhetetlenül hisztis fiam nagyon elkeserített. Tanácsot várok, különben hamarosan megõrülök...
7,5 hónapos fiam nagyon aktív, mindent lerámol, kirámol, amit elér. Ha nincs a kezemben 15 perc múlva tutira bõgni kezd. Nem is akárhogyan!!!
Folyton azt szeretné, ha segítenék neki állni. Ha belekapaszkodik az ujjaimba, felül, majd feláll fektébõl, de magától nem képes állni vagy ülni. Mászni sem mászik.
A védõnõ azt mondta, azért hisztizik, mert megszokott valami jót (a cipelést és az 'ácsiztatást'), és azt nem tudja csak úgy feladni.
Anyósomék szerint én rontottam el, mert mindig felvettem, ha sírt. És nem szoktattam hozzá a járókához sem. De ez nem igaz.
Valaki azt mondta, hogy õ már pár hetesen elkezdte a járókához szoktatást, mégsem sikerült neki!!!
Állítólag én is 'rossz' gyerek voltam. A férjem nem. Irigylem azokat, akik rendesen csinálhatnak bármit a babájuk mellett. Én már ha WC-re megyek is hisztizik.
Tapasztalt anyukák segítsetek egy elkeseredett kezdõnek!
Judit
knekjudit@axelero.hu

El fog múlni. Vannak nyugodtabb babák, és vannak vehemensebbek...A Zsomi sem volt el nagyon, jött a gyerekzár, és hagytam,hogy mellettem játszhasson, ha akar. Most annyival jobb, hogy önállóan közlekedik, most is éppen egy olyan szekrényt pakol ki, amit "lehet".
ha valamit nem kap meg, pl. kocsikulcs, akkor hiszti, toporzékolás, sikítás van, amit, ha nem reagálok, egy pillanat alatt abbahagyja.
Többnyire a reklámokban vannak az órákon keresztül plafontbámuló "nyugis" babák, akiktõl az anyuka akármit csinálhat. Elsõ gyereknél most furcsa, de a másodiknál már természeteebben veszi az ember az ilyesmit. Gondolj bele, hogy ez a pár hónap milyen hamar eltelik, és túl leszel rajta.

Zsomimama

Szia Judit!
Nekem a védõnõm azt mondta,csak akkor van hiszti,ha van közönség
Próbáld ki hogy amikor hisztizik,ott vagy,de nem figyelsz rá.
Pl olvasol,vagy akármi.
Hidd el egy idõ múlva rájön hogy felesleges kiabálni
(vagy nem)
Nálunk bevált,igaz egy ideig volt ordítás

Szia Juditka!

Nekem még egy dolog eszembe jutott. Az én lányom ilyentájt egy olyan idõszakban volt, amikor elég volt, ha hátat fordítottam neki,és kétségbeesetten visított. Se az apja, se más nem volt neki jó, csak és kizárólag én. Pisilni sem tudtam tõle. Aztán rájöttem, hogy olvastam én már errõl, ez a szeparációs félelem elsõ hulláma. A gyerek attól fél, hogy elveszít téged, és ez az elsõ jele annak is, hogy kezd rólad leválni, és önálló személyiséggé válni. Nálunk kb. 1-1,5 hónapig tartott, utána egyik napról a másikra megszûnt.
Egyébként Bori is mindig fel lett véve, ha sírt, sõt, ha éppen olyanja volt, nem átallottam cipelni magamon teregetés, mosogatás közben. Én is mindenkitõl azt kaptam, hogy na, majd hogy el lesz kényeztetve. Ehhez képest a gyerek most múlt két éves, halál kiegyensúlyozott, vidám kölyök, egyáltalán nincs elkényeztetve, és teljesen egyedül eljátszik akár két-három-x órán át is, mert tudja, hogy ott vagyok, ha baj van. Szóval, a mostani törõdés kamatostul megtérül.
Próbáld meg megfigyelni, hogy a gyerek tényleg csak hisztizik, vagy fél. Ha fél, nehogy sírni hagyd. Ez a kis idõszak rettentõ meghatározó nekik.

Sok sikert és kitartás, semmi sem tart örökké, még a hiszti, a sírás, a félsz sem.

Puszi:

Dia

Szia Judit!

Az én fiam elsõ napjaitól olyan volt, hogy nem lehetett letenni. 4 hónaposan rúgta ki magát ölben ültetésbõl állásba, és 6 hónapos korára rendszer volt, hogy sétálgatni kell vele (két kézen fogva) Uganakkor még hasrafordulni sem tudott egyedül. Nem volt el járókában, nem volt el, ha nem látott stb.
Cserébe viszont egyévesen nekikezdett beszélni, úgy, hogy másfél évesen tisztán beszélt, mondatokkkal, nem volt kettõ, hogy saját költeménye volt. Másfél évesen 1-1.5 órát (nem túlzok) olvastatott, gyakorlatilag a teljes repertoár könyvet végigolvastatta.

Amit tehetsz: egyfelõl fogadd el, hogy õ ilyen és nem te vagy a hibás, normális ahogy viselkedik. Ne akarj tõle semmit elvárni amit nem csinál, ne várd, hogy majd könnyebb lesz ha mászik bárcsak mászna már stb. hanem élvezd olyannak, amekkora és amilyen. Rendezd olyanná az életeteket, hogy meg tudjad neki adni, hogy vele vagy. Rendezd úgy a lakást, hogy amihez hozzá tud férni, azt szabad legyen pakolnia. Ne legyenek veszélyes tárgyak, tiltott dolgok a közelében. A konyhai tevékenység végzéséhez a konyhában biztonságos etetõszék köré pakolva balesetveszélytelen konyhai eszközökkel (fakanál, mûanyag edények) lehetõséget ad arra, hogy amit muszáj, meg tudd mellette csinálni.

Ildi

Szia Judit!

Na, akkor én leszek az ellenvélemény (csak hogy nehogy könnyen tudj dönteni)
Én azon a véleményen vagyok, hogy a gyereknek meg kell tanulnia, hogy tudjon egyedül játszani. Arra kell szoktatni, hogy ne kelljen folyton mellette ücsörögni, vagy felvenni, ha unatkozik. Képzeld el, milyen lesz, ha jön a következõ baba..vajon marad idõd mellette a nagyobb tesóra, hogy mindig mellette legyél?
Az én kisfiam most 8 és fél hónapos, kezdettõl arra szokattuk, hogy el tudjon magától is bogarászni, ne kelljen mindig cipelni, csak ha valami baja van és van egy idõszak minden nap, amikor viszont csak vele foglalkozom/foglalkozunk. Õ is szokott "hisztizni", mert magától még nem tud lépegetni, néha még felállni sem sikerül, de úgy gondoljuk, hogy amig nem megy magától, addig ne csinálja. Ilyenkor nem segitünk neki, hagyjuk, hogy magától jöjjön rá, hogy mûködnek a dolgok. Ez viszont nem jelenti azt, hogy elhanyagolnánk (persze biztos lesz, aki ezt gondolja a leirtak alapján).
Tehát õ önálló baba, nincs is vele semmi gond. Átalussza az éjszakát már hónapok óta, nem úgy, mint egy barátnõm kislánya, aki mindig átment hozzá, amikor csak megnyikkant. Most ott tartanak, hogy éjjel óránként kel, a barátnõm pedig már teljesen romokban hever.
A pakolás meg persze, hogy megy. Amit nem szeretnél, hogy elérjen, azt tedd máshova. Õ még nem érti, hogy nem szabad valamit.
Tehát tégy belátásod szerint, (majd kiderül, mi válik be, hiszen nincs két egyforma gyerek), jó babázást!

Sziaszstok!

Helga: az én fiam nagyon sírós baba volt kicsinek. Hasfájós volt, és állandó testközelséget igényelt. Komolyan érdekelne, hogyan lehet egy gyereket szoktatni arra, hogy egyedül ellegyen. Mikortól? Most már nincs semmi gond. Órákat játszik egyedül a nappaliban, de az elsõ 3 hónapban, csak a kezemben volt jó neki.

cory

Szia Judit!

Ugyanebben a cipõben járok, mint Te, azzal a különbséggel, hogy majdnem 10 hónapos picuri. Szerintem se tehetsz semmit, anélkül, hogy meg ne törd a kis lelkét. Én legalábbis így látom, bár tény, hogy majd megõrülök, mikor 5 percre hagynám az apukájával a szobában, és már attól is zokog. Próbáltam én nem foglalkozni vele, de nem hagyja abba a sírást, szerintem is ilyen a személyisége, aztán kész, én meg megõrülök néha, aztán az is kész, dehát azért vagyok GYES-en, nem azért, hogy csillogjon a háztartás.
Próbáltam én is arra szoktatni, hogy eljátsszon magától, el is játszik, csak szüksége van a jelenlétemre.
Szerintem ez a második gyerekes dolog azért nem stimmel, mert ahogy elnézem a környezetemben a nagyobb akaratlanul is elszórakoztatja a kicsit.

Persze én is hezitálok néha, hogy jól van -e ez így, most éppen ott tartok, hogy igen.(mert épp alszik)

Szia, sok türelmet kívánok, Kinga

Sziasztok!

Köszi, hogy foglalkoztatok a kérdéssel. Bár sejtettem, hogy mindenkit érdekel - ezért vagy azért.
Jó hallani/olvasni, hogy mások is túlélték már, sõt a babák is kinõtték ezt a 'dolgot'.

Abban hiszek, hogy nem lehet kiságyban nevelni.

Az a baj, hogy ha mellette vagyok, akkor sem játszik el, csak 15 percig, aztán kész... Ilyenkor, az a furcsa, mellette sem kell lenni, akkor is el tud játszani ennyit... de hát az ébren töltött 10 órájához képest 2-3-szor 15 perc semmi!
Egyébként nem feltétlenül hozzám ragaszkodik. Ugyanolyan jól el van az apjával, nagymamájával, nagynénjével, stb., csak foglalkozzanak vele - mégpedig intenzíven. Egy kicsit keres a tekintetével, de nem kezd el sírni, ha van még vele valaki, akit ismer és az éppen babázik is vele.

zmariann: Szóval nem vált be, az ott vagyok, de nem figyelek rá. Már sokat próbáltam. Meg hát, szóval, ha lefáraszt, nem is vagyok képes mást csinálni, csak mellette lenni, és 'nem figyelni rá'...

Dia: Lehet, hogy fél? Bár már régebben is ilyen volt, ha jól emlékszem...

Helga: Mi is jó elõre fel akartunk erre készülni, rászoktatni, hogy 'zajban' is tudjon aludni, el legyen a kiságyban, de ez egyszer csak megváltozott, három-négy hónapos kora óta követeli a törõdést. Addig 'jó' baba volt. Más is mondta már, hogy hiába kezdte el nagyon korán a szoktatást, csõdöt mondott...

Cory: Mióta (hány hónapos kora óta) játszik el órákig magában a csemetéd?

u.i.: Most épp anyukámmal játszik pici Máté. Anyu azt mondta az elõbb, hogy úgy tûnik, akkor hisztizik mérgesen, ha akar valamit és azt nem kapja meg, nem sikerül neki. Egy hónapja kb. csak akkor boldog, de akkor nagyon, ha a kezünkbe kapaszkodva állhat, rugózhat, stb. De nem tíz percig, hanem akár órákig sem fárad el! Már õ is szinte lépked kézen fogva...

Köszönöm a segítségeteket, és persze várom továbbra is:
Judit

Sziasztok!

Judit: hát szép fokozatosan ment a dolog. 3-4 hónapos volt, mikor már le tudtam rakni egy plédre a földre, és melléfekve játszottunk. Aztán idõnként kimentem pisilni, akkor is ha sírt, mert hát azt muszáj, és onnan énekeltem neki, ami ugyan eleinte nem zavarta a sírásban, de a lelkemet megnyugtatta. Aztán egyszer csak már nem sírt, ha kimentem egy rövid idõre. De ha nem jöttem be 10 perc múlva sem, akkor igen. Órákig csak azóta, hogy mászik, és utána tud menni az elszórt játékoknak. Ez kb 8 hónapos kora óta van. De azóta is itt kell lennem a szobában, de itt csinálhatok akármit, nem kell vele játszanom.

cory

Szia Judit!
Akkor ne keserítselek el hogy az én kisfiam 17hónapos,és még 10percet sem van el,nemhogy 15öt
Én sem bírtam az ágyban neveléses módszert,az apja meg pláne.
Nálunk úgy mennek a dolgok,ha éppen fõznék valamit,gyerek üvölt a cspóajtó mögött,a házunk meg vísszhangzik tõle,gondolom szomszéd néniknek megvan a véleményük rólam.
De miután az apja azt mondta hogy nem létezik hogy nem tudok tõle semmit csinálni,mikor ennek és ennek is van gyereke,és rend van és tisztaság és kaja,és tiszta ruha meg stb.
Grrrrrrrrrrr
Persze egyszer átpasszoltam neki,mert valamivel el voltam foglalva,és azt hallom a szájából:
-gyere már mert ettõl a gyerektõl semmit nem lehet csinálni.
Lám lám nem csak én vagyok a béna???

Szia, Judit!
Nem rontottál el semmit, sõt, nagyon jól tetted, hogy fölvetted, ha sírt. Az idõsebb rokonokra általában jellemzõ, hogy anno kacagva és hibátlanul nevelték gyermekeiket. Én mind a négy gyerekemet cipeltem magammal mindenhová reggeltõl estig (ajánlom a hordozókendõt, így marad két szabad kezed). Szerintem egy kisbaba természetes igénye, hogy társaságban, testközelben legyen, nem véletlen, hogy a bennszülöttek (és az emberszabású majmok) is magukon hordják a piciket. Úgy látom, ha van összefüggés a cipelés meg az önállóság között, hát éppen az, hogy az olyan gyerek, akit eleget cipeltek, aki pici korában eleget kapott a mamájából, az késõbb bátran le mer válni róla.
Az én húsz hónapos legkisebb lányom legalábbis olyan önálló, hogy attól koldulok. Mert a világot önállóan felfedezõ másfél éves utáni futkosás sem pihentetõbb ám, mint az anyanyúzó cipelése!
Vera

Sziasztok!

Már sokszor filozofáltam azon, hogy vajon én csinálom jól, és teszek jót a fiamnak (16 hó), vagy éppen a Helga módszere lenne célravezetõbb.

Kisfiam kb. 4 hónapos koráig igen jól elvolt a kiságyban, aztán egyszer csak megtanult forogni, és én kivettem leterítettem egy szõnyeget, és azon fedezte fel a világot. Ettõl kezdve kiságyat csak alváshoz látott.
Viszont hiszek benne, hogy ez inspiráló volt számára, gyorsan felállt, mászott majd elindult. Minden érdekli, okos, talpraesett.
Ez viszont azzal jár, hogy a nap 24 órájában igényli a közelségemet. Mindegy mit csinálok, õ is azt akarja. Én bizony etetõszékbe teszem ha fõzök, vagy éppen a mûanyagtálakat pakolja.
Ha takarítunk, akkor õ is porszívózik és töröli a port. Persze a lakás az állandóan "szalad", de végül is gyereket nevelni vagyok itthon, nem házvezetõnõnek.

Szóval választhatunk. Vagy nagy sírások árán elérjük, hogy a gyerek kiságyban maradjon, vagy évekre lemondhatunk arról, hogy ragyogjon a lakás, vagy hogy nyugodtan elolvassunk egy könyvet.

Néha úgy érzem túlteljesítem az igényeit, talán szigorúbbnak kellene lennem. De valahogy úgy gondolom én is, mint Dia, hogy valahol meg lesz ennek (sõt látom is ha hasonló korú gyerekek közt vagyunk) az eredménye.

Az én fiam is igen akaratos pici kora óta. Fõként abban az idõszakokban lett hisztis, amikor megtanult valamit, de még magától nem mindig sikerül neki. Most is egy ilyen korszakát éli, csak sokkal nagyobb vehemenciával esik neki a hisztériának. Sokszor az agyamra megy vele, kiakadok, kimerülök. Ilyenkor az jut az eszembe, hogy végül is örülhetek, mert legalább látom, hogy õ egy kis önálló egyéniség, van akarata, és sajna általában érvényesíti is
Általában a hagyom hisztizni be szokott jönni, végén õ jön oda hozzámbújni

A másik amit gondolok, hogy minden anya, és minden gyermek más. Sõt sokat hozunk észrevétlen a szülõi házból. Hiába akarsz egy örökmozgót kiságyhoz kötni, annak jó vége nem lesz. Egy nyugodt, "lassabb" babával pedig egészen más a helyzet.

Nos ettõl függetlenül tényleg nem tudom, hol a megoldás. Akkor tudnám meg ha máshogy kezdenék hozzá. De úgy sejtem a következõ gyereket is ugyanígy "el fogom rontani", mert nekem ilyen a személyiségem.

Évi

Szerintem lányok mi mindent úgy csinálunk jól,ahogy csináljuk
Nincs igazam???
Nem kell foglalkozni semelyik felmenõnkkel hogy mit mondanak,mert az õ idejükben minden más volt.
Az én nagymamám bizony hagyta ordítani anyukámat,mert a nagypapámnak ebéd kellett mikor bejött a földrõl,és 1évesen már szobatiszta volt,mert jött a hugija,és nem tudott volna annyit mosni.
És mindegyikbõl ember lett,de ugyanúgy minden korosztály mást kapott,és mást szokott.
Szerintem higgyünk magunkban hogy minden úgy jó ahogy csináljuk,hisz az ösztöneinkre hallgatunk,az meg nem lehet rossz

Lányok!
Azt nem tudjátok véletlen,hogy hisztis gyerek hisztis apjával mit lehetne csinálni

Mariann!

Tedd be a kiságyba, majd csak abba hagyja

Évi

Ja,nem is rossz ötlet

Sziasztok!
Lányok, nem tudom ki találta ki, de én egy szóval sem mondtam, hogy a kisfiam egész nap a kiságyban van, hiszen ezt lehetetlen lenne megoldani, és nem fejlõdne sehova. Én csak arról beszéltem, hogy egyedül el tud játszani. Nem a kiságyban (ott csak aludni szokott), hanem a földön, hiszen szinte egész nap ott mászkál. De nem kell, hogy állandóan mellette legyek és fogjam a kezét, hogy ugrálni, sétálni tudjon. Én is úgy kezdtem, mint Cory: letettem egy plédre és ott körbevettem játékokkal. A többit rábiztam.

Cory!
Én nem az annyira pici babáról irtam, hogy egyedül kell játszania, hiszen ha valami baja van, természetesen segiteni kell rajta!
Én annak a 7,5 hónapos kicsi anyukájának irtam, hogy azért ilyen korban már általában elvannak egyedül a babák, de természetesen ez csak arra vonatkozik, ha a baba egészséges és nincs baja az unatkozáson kivül!
Hogy mikortól lehet szoktatni az egyedüli játékra? Amikor elmúlt a hasfájós idõszak és a baba már nem csak alszik egész nap. Legalábbis én igy gondolom, de nem akarom senkinek a véleményét és módszerét leszólni.

További jó babázást!

Helga

Sziasztok!

Én is leírnám a véleményemet, tapasztalatomat.
Én úgy gondolom, nem lehet szoktatni a babákat. Persze nem teljesen. Vannak babák, akiket egyszerûen nem lehet magukra hagyni. A fiam ilyen volt (most 2,5 éves). Olyat is próbáltam, sok tanács után, hogy hagytam sírni. Eredmény, belázasodott a sírástól. A kislányom pont ellentéte. 8 hónapos, és gyönyörûen eljátszadozik egyedül, akár órákon keresztül is, ha nincs semmi baja. Pedig Õt ugyanúgy ölben tartottam, amikor kicsi volt, nagyon sokat. Még a doktornéni is megjegyezte (akkoriban sokat járt hozzánk), hogy amikor jön, mindig ölben van. És igaza volt. De aztán magától igényelte, hogy rakjam le. Ezután persze már lehet irányítani, hogy egyedül játsszon, mert hát ha mellé ülök az elejétõl, és soha nem hagyom ott, biztos megszokja az állandó jelenlétemet, és késõbb igényelni is fogja. Így most nagyon szépen el tud játszani egyedül is, meg velünk is. De mondom, ez a fiamnál nem így volt. Már most játszik sokat egyedül, de még mindig több törõdést igényel, mint a kicsi.

Gabi

Sziasztok!

Szerintem sem neveléd kérdésee, hogy el van a babus egyedül vagy sem. Nálunk a két nagy fiú nem szeretett egyedül játszani a legnagyobb kifejezetten sírós hasfájós nagyon anyás volt. A pici lány meg lassan fél éves kitûnõen el van egyedül is. Na nem órákra, de mindent meg lehet csinálni mellette, pedig lévén ua. az anyjuk ugyan úgy felveszi, szeretgeti õket!
Kitartás, nem hiszem hogy sok nehezebb eset volt mint az én nagyfiam de túléltük azt a korszakot is, ma már lassan 10 éves kiskamasz.

Pussz: Dzsili

Ha jól emléxem,a védõnõm mondta hogy a kislányok sokkal jobban elvannak picinek mint a fiúk,viszont ha nagyobbak,sokkal hisztisebbek,a fiúk picinek "aktívak" és nagyobbnak jobbak.
Persze biztos vannak kivételek,de a mi családunkban visszamenõleg is beigazolódott amit mondott

Szóval az a baj, hogy fiam van?
Az az érdekes, hogy az esti alvásnál hozzá lehetett szoktatni ahhoz, hogy a kiságyban is el tudjon aludni - ha nem olyan kimerült, hogy már szopi közben elalszik. Igaz, volt egy ideig sírás(3/4 aztán 1/2 óra, stb.).
Nappal nem megy!

Sziasztok!
ZMariannt megerõstve ugyanezt olvastam az ehavi ismama újságban.
Ágci

Sziasztok!

Én úgy találtam a babanetre pár nappal ezelõtt, hogy már nagyon bizonytalan voltam ebben a kérdésben, és írtam egy hosszú kérdést a pszichológusnak. (Pedig a kisfiam még csak 10 hetes, de a kiságyat sajna elejétõl fogva utálja, csak éjszakai alvás közben marad benne.)
Ha válaszol, majd bemásolom ide az írását. A kérdés nem kimondottan arra vonatkozik, hogy a házimunka kedvéért ráneveljem-e a fiamat arra, hogy nincs mindig a kezemben, mert erre egyértelmû "nem" a válaszom magamtól is. A házimunka ennyit nem érne. Ami jobban izgat az az, hogy nem szeretném, ha szép lassan kis zsarnokká válna a gyengeségem eredményeként. Az ugyanis nekem se lenne jó, de neki meg fõleg nem. Meg az sem válik az elõnyére, ha nem tud sajátmaga örömöket keresni az életben, mindig szórakoztatni kell. (Az angol gyerekeket modern elvek alapján nevelik, és számomra nem túl meggyõzõ az eredmény. A nagy áruházakban például mindig elborzadtam az angol gyerekek viselkedésén, amúgy meg az angol fiatalok is elég elrémítõek.)
Ugyanakkor az is igaz, hogy a magyar hagyományok szerinti neveléssel is lehet valami gond, mert vezetünk depresszióban és öngyilkosságban, ami többek között a gyerekek állandó frusztrálásával is összefügghet (ez nálunk évtizedeken, évszázadokon át gazdasági kényszer is volt). Szóval nem tudom, mi lenne a helyes, mi lenne hosszú távon a legjobb a gyereknek, ezért tettem föl a kérdést a pszichológusnak. Remélem, hamarosan válaszol.

Addig is egy kézzelfogható ötlet, ami nekünk bejött: a férjem fölszerelte az autósülést úgy, hogy egy nagyon biztonságos hinta lett belõle. Ádámka órákat is elhintázik benne. A másik az, hogy beütemezzük, hogy kb délután hattól kilencig szórakoztatni kell õt, mégpedig anélkül, hogy azt õ harcolná ki magának. Így nem tanulja meg, hogy van értelme hisztizni (mert meg se várjuk, hogy elkezdje). A doktornõ pedig azt javasolta, hogy akkor vigyük babakocsiban sétálni, mikor a legnyûgösebb, vagyis hat óra körül. A babakocsiban jól érzi magát, szóval addig sem szokik kézbe. Csak most túl meleg van ehhez, és ez okozza a problémát. De egy ideális nap így nézne ki (ha nincs hõség): délelõtt magától alszik (nem tudom, miért), aztán eszik, utána hintázik, utána megint eszik, aztán elég nyugodt, olyankor tornáztatom a pelenkázóasztalon a csípõjét, meg énekelek neki. Utána hinta vagy alvás a karomban (hogy ez is meglegyen mindkettõnk örömére), aztán kaja, majd séta a városban. Este az altatás egyre jobb, most tanultam egy könyvbõl, hogy hogyan kell, és az bejönni látszik!
Nos, ennyi lenne, de azt még mindig nem tudom, hogy a hiszti esetén mi az, ami számára hosszú távon jó: ha hagyom vagy ha engedek neki... Ezért alakítom egyelõre úgy az életünket, hogy ne is legyen oka hisztizni. (Csak a férjem egyre fogy, úgyhogy lassan ideje lenne visszaszokni a fõzésre...) Egyébként hullafáradt vagyok, ez nagyon zavar, keresek is egy topicot, hogy mit lehet tenni kialvatlanság ellen...

Kedves Adrienn!

Kialvatlanság ellen legjobb orvosság az alvás! Erre más gyógymód nincs.
A hiszti mostanában több topic témájában elõfordul, és igen eltérõek a vélemények. Mondjuk én úgy gondolom, hogy egy 10 hetes csecsemõ még nem hisztizik, egyszerûen "igénye" van valamire. Gondold el, még alig bújt ki a biztonságot adó anyaméhbõl

A másik oldala a dolognak pl. az én 17 hónapos fiam, akinél igencsak elgondolkodtató, életkori sajátosságban "szenved" vagy õ natúr ilyen, vagy én rontottam el.

Mindenesetre azt tanácsolom Te a picidet még jó pár hétig csak és kizárólag kényeztesd, ráérsz még a nevelsére!!!

Évi

Szia Adrien!

PiciLaci is olyan volt kicsinek, mint Ádámka, csak kézben érezte jól magát, szívet tépõen üvöltött még akkor is, ha csak a WC-re mentem el, és arra az 5 percre letettem. Nekem Anyukám besegített a fõzésbe, hetente egyszer eljött, és telefõzte a frigót, így nem fogyott le senki, de ha neked nincs, aki segítsen, akkor rendelni is lehet. Pl. a [url=http://www.foodexpress.hu/" TARGET="_top]http://www.foodexpress.hu/[/url] -ról csak jót hallottam.
Szóval a lényeg, amit írni akartam, hogy tarts ki, amikor kezd az önálló mozgása fejlõdni, a helyzet sokat fog javulni. 4 hónapos kora körül Lacika már direkt követelte, hogy tegyem le, hogy babrálhasson. Most meg (7,5 hónapos) alig akar megmaradni a kezemben. Az, hogy egy 10 hetes kisbaba nem tudja még elszórakoztatni magát szerintem természetes. Ahogy majd ügyesedik, akkor kell egyre több teret adni az önállóskodáshoz, és tuti, hogy élni fog vele!
Kimerültség ellen nekem az jött be, hogy nappal Lacikával összebújva alszom én is a nagy ágyunkban. Igaz, ezzel elértem azt, hogy nappal csak velem hajlandó aludni, de valamit valamiért.

BMárti

Köszike, megnyugtattatok, hogy egyelõre nem nevelem kis zsarnokká, az meg különösen megnyugtatott, hogy BMárti bébije mikor nagyobb lett, magától kérte, hogy tegyék már le egy kicsit. Ebben bízom én is.
Szerintetek mikortól, hány hónapos kortól lehet attól tartani, hogy elronthatom a kényeztetéssel? (A gyerekorvos szerint elsõ perctõl, de még ha igaza van is, én nem tudtam megállni eddig, hogy ne kényeztessem).

A kajarendeléssel az a gond, hogy a férjem spec kajákat eszik (nem beteg, csak kicsit mániás), anyukája meg én tudunk neki megfelelõt készíteni. Szóval a fõzés nevû átok sajnos marad a nyakamon. Sajnos nagyon utáltam mindig is, ezért van az, hogy most ha nincs idõm, akkor épp a fõzés esik áldozatul a házimunkák közül. És egyre inkább én vagyok - joggal - a büdös bogár, anyukája meg a jó fej. Egyébként az is, csak kezdem kirekesztettnek érezni magam...

Üdv.
Adrienn

Adrienn ne keseredj el. Anyósom szerint, aki három fantasztikus fiút nevelt fel, (mellesleg nagyon szeretem) fél éves kor alatt nem lehet, utána is nehéz elkényeztetni. Igazán szerinte az a lényeg hogy érezze hogy szereted és fontos neked, de vannak dolgok amiket meg kell csinálni. Valami napirend azt mondják sokat segit. Pl kicsi kortól este, a délután és esti szopi között csak vele foglalkoztok. délelõtt meg el kell foglalja magát, amikor házimunka van. Kb persze, nem mindenáron, csak amennyire lehet. Sirni nem érdemes hagyni, szerintem. De az érdemes elérni, hogy ne kelljen minden nyüszögésnél felvenni. Nálunk mostanában megnyugtató ha a hátá vagy a pociját megsimogatom. Kicsi a lakásunk ezért az is mûködik, hogy folyamatosan beszélek amikor kimegyek a konyhába, igy olyan kicsit mintha bent lennék vele. Ha bent vagyok sem lát mindig mert teszek veszek, õ meg elõfordul hogy a képeket nézi a fal felöli oldalon.

De én nem vagyok mérvadó, mert a Peti nem egy anyján lógó tipus. Nem szoktatás miatt, hanem eleve. Személyiség függõ ez is, persze.

De ha nem megy, nem megy. A lényeg az, hogy nyugott békés légkör legyen. Úgyis egy idõ után vad õnállósági vágy tör rájuk, és akkor ha akárnád sem fog rajtad lógni.

Mennyit birok rizsázni, uramisten... ehh
Köszi a türelmet.

Zsunya

Köszi Zsunya, Ádám alszik, én meg épp internetezek, úgyhogy örülök, hogy hamar és hosszan "rizsáztál".
Ismét egy érv amellett, hogy nem lehet túlzásba vinni a szeretetet. Egyébként igen, a kora esti és a késõ esti szoptatás között övé vagyok, ez bejön. A nap többi részében meg a már említett hinta jön be, most is ott van.

Üdv.
adrienn

Sziasztok!

Új fejlemények vannak hisztis csecsemõmmel kapcsolatban.
Kedden délután magára hagytam a fiút a szivacson a játékaival és elkezdtem mosogatni. Túl nagy volt a csend, ezért benéztem a szobába, mert attól tartottam, az én fiam csak akkor lehet csendben, ha valami baj van. Éppen az ajtó felé tartott enyhe hintázásokkal tarkított kúszással a szõnyegen. Azóta próbálkozik az egyre ügyesebb mászással, a lábamba, ruhámba kapaszkodva feltérdeléssel, felállással. És azóta feltûnõen nyugodtabb. Már nem csak negyed órákat van el egyedül, hanem egyre többet!!!! Csak el ne kiabáljam...
Mintha tényleg lett volna egy félelem korszak...Bár egy kicsit hosszú volt...
Persze próbáltam ésszerû keretek közt 'szoktatni' az egyedülléthez, úgy ahogy az esti elalváshoz is sikerült már (többé-kevésbé), meg a napirendjét is próbáltam jobban hozzá alakítani.
Lehet, hogy megoldódott a problémám?
Persze soha nem lesz belõle plafont bámuló nyugis baba, az biztos. De ha eleget izeghet-mozoghat 'felnõtt módra', akkor úgy tûnik elégedett.
10 hetes babára én tutira azt mondanám, hogy 'valami hasfájás' lehet, és fontos figyelni rá. Mert az én fiamra rásütötték a hisztis jelzõt 4 hónaposan is, pedig akkor a füle fájt, és ezért a hülyeség miatt mentünk késõn orvoshoz!
Azt olvastam valahol, hogy három hónapos korig nagyon kell figyelni a babák minden igényére, mert hasfájásnak vagy másnak nevezzük, de tényleg azért sírnak, mert van valamiféle kellemetlenség érzésük, és ezt komolyan is kell vennünk.
Kíváncsi vagyok, mit ír a pszichológus.
J

Nem tudom, mit ír majd a pszichológus, már nagyon várom. De addig is megpróbálkoztam egy módszerrel, és bejön. Ha Ádámot egy jó pozícióból számára kevésbé kellemes pozícióba vagyok kénytelen helyezni, azt két lépésben teszem. Mondjuk elhatározom, hogy eddig ringattam a kezemben, de most le kell tennem, akkor a következõ a menet: lerakom a kanapén lévõ párnájára. Sírni kezd. Kicsit várok, aztán egy gyors mozdulattal beteszem a hintájába, és hintáztatni kezdem. Így örül a hintának, mert jobb a mozdulatlan kanapénál, én meg mehetek fürdõvizet csinálni neki nyugodtan. Ha viszont a kezembõl egyenesen a hintába tettem volna, akkor nem tetszett volna neki a hinta.

Egyébként Ádám tényleg elsõ pillanattól hasfájós, így "szoktattuk kézbe", ezért nem hajlandó szinte egyetlen percet se tölteni a kiságyban nappal.

Egyébként eszünkbe se jutott volna ezen a helyzeten bánkódni, ha nem hívták volna többen föl rá a figyelmünket, hogy egy olyan picinek még ott a helye, mert a gerincének nem tesz jót, ha egész nap karban (késõbb pedig karban vagy autósülésben) van.

Ja, és még valami: nem csak õ igényli, hogy a karomban legyen, hanem én is. Hiába akarják segítõkész ismerõsök elvenni tõlem néha egy kicsit, hogy pl ebédelhessek, nem szoktam odaadni, vagy ha igen, alig várom, hogy valamilyen ürüggyel visszavehessem. A saját gyengeségem miatt félek attól, hogy annyira túlszeretem, hogy az õ személyiségfejlõdésének ártok vele.
Képzeljétek el, ha végre elalszik, bekapcsolom a légzésfigyelõt, de még a saját ágyamból is kiugrok egyszer-kétszer ránézni... Egyetlen fal választ el tõle, az ajtó nyitva, de még így is hiányzik! Késõ este is! Még akkor is, mikor már hulla vagyok a fáradtságtól.
Az iskolában nagyon szigorú voltam mindig a gyerekekkel. Sose hittem volna, hogy a sajátommal szemben majd így elgyengülök, és úgy is maradok...

Üdv.
Adrienn

Adrienn!
Ezt a gerinc dolgot sajna nem tudom megállni szó nélkül!
Az afrikai, dél-amerikai természeti népeknél a babák 1-2 éves korukig is folyamatosan karban, kendõben, mamára, nagytesóra kötözve vannak, kiságy babaszoba és harcias védõnõ híján. A "mûvelt" Európában, É-Amerikában kiságyban, bölcsõben, babakocsiban. És hol van több gerincferde, elkényeztetett, hisztis 5-6-7-8-stb. éves gyerek? Hát épp ez utóbbi helyeken! Úgyhogy itt valami nagyon nem stimmel.

Én, ha a szintén 10 hetes Lucám nagyon nem akar hagyni valami nem hanyagolhatót, hordozókendõben magamra kötöm. Úgy majdnem minden házimelót el lehet végezni.

Más! A párod spéci kajáit nem lehet nagy tételben csinálni? Elkészíten 2-3 napi adagot egyben, amikor a Picuri nyugisabb, vagy van segítség?

Esetleg terápiás célzattal ráhaygni egy kicsit, hogy rájöjjön, nem feltétlen a Te "kézbalkezességed", hogy némely napokon nem jutsz egyrõl a kettõre.

Éljenek a kisregények! Jó hosszúra nyúltam...

Borcsa

Szia Borcsa!

Valószínûleg igazad van gerinc-ügyben, én se sokat foglalkozom már ezzel a beijesztéssel, most is a szoptatóspárnán alszik, sokkal jobban tetszik neki, mint a kókuszmatracos kiságy.

Terápiás célzatról: ha õ egy nap terápiás célzattal rám hagyná a pénzkeresést, biztos tombolnék otthon este, ha nem várna minden úgy, ahogy én szeretem...

A férjem kajája csak frissen ehetõ. Fõleg az egyszerûbbje. Anyukája viszont vasárnap mindig olyat csinál, ami eláll, így pl hétfõn sose fõzök. Tegnap pórul is jártam: rutinból nem fõztem, de férjuram azzal jött haza, hogy a vasárnapi már elfogyott. Mondtam, hogy csinálok mákos tésztát. Ezt õ cukor helyett mézzel szokta enni. Nos, tészta nem (vagy: tészta sem) volt otthon. Erre fõztem neki pehely-mixet, ezt egyszer már elviselte tészta helyett. Sajnos kicsit túlfõztem, mert közben vendégem volt. Így szegény férjem vacsira mézes-mákos kását evett. Utána pedig megtalálta a hûtõben a tegnapi kaját, amit én is láttam délelõtt, ami miatt nem fõztem vacsit. De azt már ezek után nem ette meg. Majd ma este. Kár, hogy gomba van benne... Ennyit az étkezési(?) szokásainkról. Nagy elmaradásom nekem a fõzés. Pali egyszer megjegyezte - joggal - hogy ragyogóan tiszta lakásban fogunk egy napon éhen halni.


Nos, ez is egy kisregény lett. De én mindig kisregényt írok.

Üdv.
Adrienn

Igazából azt hiszem tényleg nem lehet elrontani. A hugom nagyon hisztis volt kicsinek, és egyáltalán nem volt bújós. Üvöltött a kiságyban hogy ott nem jó, de ölben sem volt jó. Erre mondja a párom hogy nulla gravitáción kényelmes henyélni, mert nem nyom sehol. Aztán most 11 éves a hugom és nagyon bújós és nagyon hisztis (továbbra is).

Adrienn a te életed sem egyszerû! Az a legfontosabb hogy jól érezzétek magatokat együtt. Ha neked ez jó igy akkor nincs semmi baj. Nyilván te meg hajad tépnéd a mi rendszerünktõl. De igy szép ez.

Zsunya

Adrienn!
Szerintem biztos fini a mézes-mákos kása!
Azért a hordozókendõ még segíthetne: én -igaz több heti gyakorlás után- a hátamra tudom kötni Lucát, és így elég sokáig hagy vasalni vagy fõzni, amit hasamra kötött gyerkõccel nem mernék.
Bár, ha jól értelmezem, a fõ probléma az, hogy Te nem szeretsz fõzni, a párod meg szeretne enni .
Esetleg nincs az étkeknek olyan állapota, ahogy tárolni lehetne? Pl. tisztított-darabolt-elõfõzött zöldségek, vagy hasonló? Amit nagyobb adagban el lehetne készíteni, és aztán a napi frisset csak összeállítani belõle?

Még egy ötlet jutott eszembe: a netpincér emlékeim szerint szállít valamelyik reform-étterembõl is (már ha jól tippelek, és a párod reformétkezõ). Persze árban nem olyan, hogy mindennapra OK lenne, de talán egy-egy fõzés és lelkifurka mentes estéhez juttathatna.

Amúgy, most fél kézzel pötyögök, mert Luca pocifájós napot tart, és csak kézben ringatva nem nyöszörög. (mellesleg több, mint 6 kg)

Több órán át, többször megszakítva született regényke ez, remélem nem túl zavaros.

Borcsa

Kedves Zsunya!

Milyen a rendszeretek? Szerintem jó humorotok lehet, szóval nem hiszem, hogy a hajam tépném tõle. Ahol humor van, ott jó - ez az egy biztos pontja van változás alatt álló értékrendemnek...

Kedves Borcsa!
A mézes mákos kását én a világért se kóstolnám meg. Pali se, mikor nem akar éhenhalni. Hordozókendõ helyett kenguru van nálunk, a hordozókendõtõl idegrohamot kaptam percek alatt, így jött a kenguru. Kb. húsz percig szereti. A hinta viszont egyre jobban bejön. Örülök is neki. Amúgy most Ádám ébrentartás alatt áll (este hattól tizenegyig ébren tartjuk, ha véletlen elõtte átaludta a napot, mert nem akarjuk a másnapot éjjel kettõkor kezdeni...), és a férjem ölében ül (Startrek-et néznek), míg én nyomom itt a rizsát.
Szóval már vannak nagyon jó napjaink. Egyre több. Pali is kezdi unni az éjjel-nappal munkát, úgyhogy néha már kezd az életünk a régire hasonlítani, kiegészítve egy kis aranyos babával, akinek egyre jobban értünk a nyelvén, akit egyre jobban ki tudunk számítani.

Igen, az ételeknek van egy kellemes állapota: ahogy elõre csomagolva elhozom õket az Auchan-ból vagy a Tesco-ból, és beteszem a tegnapelõtt leolvasztott mélyhûtõbe. Az egy tetszetõs állapot, gyorsan lehet ehetõ kaját varázsolni. Ma például ettünk. Én délben, mert jött egy barátnõm, és addig õ fogta a babát. Pali meg azért, mert este felkereste a helyi McDonald's-ot, és vett Fish mac-et.
A netpincér azért nem ok., mert - szerencsére - nem Pesten lakunk.

Attól tartok, Ádámnak nem tetszik a Star Trek, vagy inkább az, hogy az apja mozdulatlanul ülve nézi, úgyhogy mindjárt visszakapom.
Üdv.
Adrienn

Sziasztok!

Adrienn,
szerintem nem igazán jó, hogy megpróbáljátok ébren tartani Ádámot 11-ig! Ne haragudj, de ettõl nem fog jobban aludni, csak esetleg jobban alvászavaros lesz késõbb! Napközben próbáld ébrentartani: séta, látogatók fogadása, játék. Este hadd aludjon!

Ágci

Sziasztok!

Biztos, hogy nem szabad ébren tartani!
Nálunk a lefárasztásos módszer nagyon sikeresnek bizonyult. Például fürdetés elõtt egy kiadós kengurus séta, stb. Bár kisebb babánál még nehéz fárasztó programot csinálni. Maximum a felfüggesztett játékok, zenélõ micsodák jöhetnek számításba, meg a repülõztetés, tükörnézegetés. Anyósom mindig azt mondta, sokat levegõztessem, mert attól jobban fog aludni éjszaka is. Talán, ez is használt.
Egyébként pedig csak azt a pár hónapocskát kell kibírni, amíg meg nem tanul mászni, ülni, állni, és ezzel fantasztikusan lefoglalja és el is fárasztja magát...
Adrienn,
az a fantasztikus ötletem támadt, hogy nekünk egy háztartást kéne vezetnünk. Én a fõzést szeretem inkább, a többit meg nem komálom annyira.
Egyébként tündéri férjem van, mert elég sokat dolgozik, mégis segít a takarításban. És bizony kellett is a segítsége, hogy átvészeljem a kezdeti nehézségeket, legalábbis, ami az anyaságot illeti.
J

Adrienn ha megnyugtat egy teljesen kivulallo, a babad abszolut normalis. Minden amit csinal. Ugy tunik Te csinalsz problemat magadnak, de ezt nem bantasbol irtam hanem megnyugtatasbol

10 hetes gyereket nem lehet elkenyeztetni, pont ellenkezoleg, ha most nem kapja meg azt a biztonsagerzetet amire szuksege van, kesobb lesz bizonytalan, anyas, stbstb. Egy doktorneni ugy fogalmazta meg (nekem nagyon tetszett) hogy minden gyerek annyit van kezben amennyit o szeretne. Te csak azt dontod el hogy 6 kilosan cipeled vagy 16 kilosan. Es nekem be is jott

Köszi, igazatok van. A tizenegyig ébren tartás egyébként onnan jön, hogy magától ezt az idõszakot választja, illetve mostanában csak az elejét. Délelõtt alszik, bármit csinálok is. Délután szintén. Este viszont éber. Igaz, nem tizenegyig, csak kilencig, de tízkor jönnek a lefekvéskori szertartások, és rossz, mikor egy órácska alvás után kell õt felrázni enni, fürdeni, stb. A korábbi fürdetést is próbáltuk, de másnap (minden alkalommal) felkelt éjjel kettõkor(!), és úgy is maradt. Neki akkor reggel volt. Most ötkor kel, az már elviselhetõ.
Eleinte csak éjfél felé tudtuk letenni (még a zavaros újszülöttkori napokban), és fokozatosan hozom egyre elõbbre a lefekvés idejét. Tegnap már fél tizenegykor ágyban volt. Igaz, nem aludt rögtön el, de azért haladunk. A végsõ cél kilenc óra körüli fekvés lenne, és lehetõleg nem túl korai kelés. Én ugyanis reggel szeretek kb két órán keresztül egyedül mindent elrendezni. Szóval neki kb. nyolckor kéne kelnie, nem elõbb. Meg az is az igazság része, hogy olyan az életformánk, hogy a kb. kilenc órás fektetés az, ami ideális lenne. Férjem késõn jár haza, sokszor van egész napos programunk, stb. Reggel viszont jobb lenne, ha a rohanós idõszakot átaludná a bébi.

Egyébként mióta olvasom az írásaitokat, egyre kevésbé hagyom elbizonytalanítani magam azáltal, hogy sokan megszólnak, amiért egész nap cipelem õt. Egyre inkább hiszem, hogy jól teszem. De azért még mindig kíváncsi vagyok, mit fog írni a pszichológus, ha válaszol.

üdv.
Adrienn

Szia Adrienn!

Megtaláltalak itt is

Szóval az jutott eszembe, ami pár napja nálunk szállóigévé vált: Anya tervez, Csongi végez (Õ a kisfiam)
Hú, de sok mindent elterveztem én is, mikor még ilyen kicsi volt. Nos, õ megmutatta, hogy akarhatom én õt bárhogy alakítani, végül mégis úgy lesz ahogy õ akarja No, jó ez túlzás, de az alvással kapcsolatban igaz

Egy ötlet. Ha õ is 9-ig bírja, és nektek is az lenne a jó, akkor kezd el a fürdetést, egyéb "mûveleteket" kb. fél 9-kor. Ha jó gyerekként mûködik, egyre tovább fog aludni, és végül lehet, hogy csak hajnalban ébred elõször, és alszik utána 8-ig.

A mi programunkat le sem merem írni, mert elrémítelek Nem igen alkalmazkodik a Ti idõbeosztásotokhoz. De remélem neked sikerül

Évi

Köszi Évi. Ezt próbálgatom csinálni, és hiszek benne, hogy sikerülni fog. Végül is már a mait is eredménynek könyvelhetem el. Az iedális az lenne, hogy szoptatás fél kilenc körül, fürdetés utána, "nassolás" cumisüvegbõl azután, és alvás. De már legalább az altatást kezdem jól csinálni. Vettem hozzá könyvet. Hát, nem volt pénzkidobás, pont jó úton voltunk afelé, hogy elrontsuk. Épp idejében került a kezembe a könyv.

A nappali lefárasztásról: ha napközben alszik, és túl sokat, akkor szabad felébreszteni? Mert mindig olyan lelkifurdalásom van. És hogyan lehet kíméletesen?

Üdv.
Adrienn

Sziasztok!
Adrienn,
szerintem ne. Nálunk a következõ volt ilyen idõs korában:
altalában "betartotta" a szabályokat, kialakította saját magának a rendet. De volt olyan idõszak, hogy átaludt egy etetést is. pl. délben. Hát, ha éhes volt felkeltette a pocakja! Nálunk a fürdés, vacsi este fél 7 körül volt, ezt szigorúan betartottuk, ekkor fel is ébresztettük. 2x kellett csak, soha nem volt máskor gond. Ilyenkor megcirógattuk. megsimogattuk.
Csatlakozom Évehez: anya tervez baba végez ügyben. Ahogy nõtt a kisfiam, úgy változtatta a napirendjét. Nem tudod úgysem szigorúan betartatni vele, amíg nem tudod elmagyarázni. Egy fix pont van a fürdés és vacsi idõpontja. A többi, hát hiába. Pedig nekünk tündéri, nyugodt és nagyon rendes gyerkõcünk van. Csak pl. õ pacsirta típu, reggel korán kel, és este korán fekszik. Hát mi nem vagyunk éppen ilyenek, de nem is kell messze mennem, mert a nagypapik pont ilyenek. Tudom, alakítani lehet rajta, de szerintem még nem igazán van itt az ideje.
Megkédezhetem, hogy a cumisüvegbõl nasizás mit jelent és miért kell?


Visszatérve a topic témájához: szerintem életkori sajátosság a "hiszti" a 7-8 hónaposoknál. Nekünk is úgy kezdõdött, ahogy Judit írta, és már megszûnõben van.
óóó, most látom milyen hosszú lett, elnézést!

Ágci

Csak felve merem megjegyezni hogy szerintem egy 10 hetes gyereknel meg nem olyan fontos az esti "lefekves" betartasa. Olyan kozel van o meg a pocakhoz es ott ugyebar nemigen voltak idopontok.

Adrienn el fogsz jutni oda (es nagyon helyesen teszed) hogy magadra meg a babadra hallgatsz.
Ti ketten tudjatok mi a jo nektek, mondjon barki barmit. Hallgasd meg a tanacsokat es azt hogy masok hogyan csinaljak (en szeretem es kulonosen terhesen szerettem figyelni hogyan "anyukak" masok, hogyan bannak a babajukkal/gyerekukkel) de ne hallgasd meg a biralatokat arrol hogy te hogyan csinalod. Hacsak direkt nem kered valakinek a velemenyet.

Olyan nehez nekunk ma az osztoneinkben bizni Bizunk a gepekben, a muszerekben, az orvosokban, a vedonoben, az ujsagcikkekben, a konyvekben, csak eppen magunkban nem.

Idike!
Igen. Én is meg meg inogtam, de anyósom mindig hasonló dolgokat mondott, és biztatott, hogy nem lehet elrontani, csináljam a megérzéseim szerint. Igy ma már elég magabiztos vagyok (maunkban).

Én hagytam az elsõ hetekben, hogy aludjon ahogy neki tetszik. 4 óra után felkeltettem, de éjjel még azt sem. Ma is olyan ütemben alszik, ahogy õ akar. De ma már jól követhetõ ritmusa van. Nyugodt vidám baba, de eleve nem egy izgága.
Az esti utolsó cicizás igy 8-10 között van. De ha tizkor eszik sem alszik el rögtön. Legtöbbször 11-ig fent van. Fekszik az ágyában, trécsel a babákkal, meg van egy kis lámpaszerü gyérfényû valami odatéve, azt is szereti nézegetni. Aztán egyszercsak elalszik. Nem hiszem hogy szórakoztatni kéne a piciket. Ha anyaigénye van úgyis szól. Ezzel a menettel egyszer kellett hozzá éjszakánként felkelni kb 4-kor. De egy hete hirtelen nem ébred fel, hanem átlag 7-ig alszik.

Hát nálunk igy.
Zsunya és a ma három hónapos Peti

Zsunya
Igen en is ezt vallottam, az en gyerekemet sem kellett sose altatni. Aztan megszuletett a Hugom babaja es bar latom hogy Hugi mindent tokeletesen csinal (persze ahogy en mondom neki )) ) a babaja iszonyu nagyigenyu. Ugyhogy mara beletorodtunk (foleg persze o) hogy ez a gyerek nem olvasott gyerekgondozasi konyvet es igy rengeteget van kezben. Ennek ellenere nagyokat bog, rikoltozik es latni a kis budoson hogy semmi mas baja nincs csak merges. PL a meleg miatt amit senki nem tud szamara mersekelni de ot nagyon zavarja es uvolt. De ilyenkor is olyan edes, kockas lesz a szaja es remeg. )

Jo fej anyosod lehet ) gratula

Sziasztok!

Magyarázkodom, mert lehet, hogy többen félreértettek:

Szerintem FELÉBRESZTENI és ÉBREN TARTANI nem kell.
Ez azt jelenti, amit ti is mondtok, hogy a baba az úr a saját napirendjét illetõen.

Felébreszteni csak az elsõ kb 3 hónapban 'érdemes' az anyatej miatt, ha 4 óránál lényegesen többet akarna aludni nappal vagy sárga a baba. Bár szopizni nem is kell felébreszteni a babát. Nekem mûködött, hogy magam mellé vettem, és megcirógatva a pofiját jót szopizott álmában. Ha fel is ébredt végül, az kellemes élmény maradt számára.

Sokaktól hallottam, hogy még egy évesen sem lehet óramû pontos napirendet kialakítani, fõleg ha sokáig szopik is a baba. De viszonylag következeteset igen, hogy ne csak a babának legyen jó, hanem a szüleinek is.
Nekünk is csak az esti fürdetés-altatás szertartás a fix (idõpontját illetõen). És nagyon örültünk, amikor néhány hónap után észrevettük, hogy sikerült megfelelõ idõpontot találnunk mind3unknak.

A LEFÁRASZTÁS nem azt jelenti, hogy agyba-fõbe tréningezem a babát akarata ellenére. Csak a mozgékonyabb, minden-lében-kanál babáknak kell az eseménydús napirend, hogy jobban aludjanak, stb. Legalábbis a fiamnak tutira, mert enélkül kínszenvedés lenne a nevelgetése. Szenved, ha nem õrületesen ingergazdag a környezete.
Még a nagyokos könyvek is csak azt mondják, hogy a kezdeti kaotikus napirendbõl kell terelgetni a babát valami ésszerûbb felé. Csak terelgetni - amennyire hagyja...

Adrienn, milyen könyvrõl írtál altatás ügyben? Milyen módszert javasol? A hagyjam sírni dolgot? Egyéb módszert még nem nagyon hallottam, ami anyakímélõ lenne végül.

Én is sokat írok, de mit tegyek, ha megihlettetek...
J

Adrienn!

Ide írok, máshol nem akarlak már "fárasztani"!
Az elsõ dolog, hogy szerintem jó lenne bekukkantanod a Szoptatás topicba. Ha így haladsz, nagyon gyorsan rá fog szokni a gyermeked a cumisüvegre, és gyorsan le fog szokni a cicirõl. Nem vagyok szakértõ, sajnos "csak" 10 hónapig szoptattam, de elég sok segítséget kaptam innen a netrõl. Ha elfogadod a tanácsomat, megpróbálod elõször is az egyik cicidbõl "teljesen" (üres sosem lesz) szoptatni a kicsit, és amikor már azt jól kiszopizta, akkor megkínálni a másikkal. Leírásod alapján úgy tûnik, hogy mindig csak az elsõ "híg" tejcsit szopizza ki, a "hátsó" laktató tejcsid meg valószínû fejéssel távozik. Így lehet, hogy nem lakik jól, azért kiabál, és persze elfogadja az üvegbõl, ugye azért nem kell megdolgozni...
Errõl röviden ennyit, a Szoptatás topicban nálam sokkal jobb szakértõk vannak, érdemes lenne velük elbeszélgetni egy kicsit.

Szépen megtervezted az életetek, kíváncsian várom, hogy tudod megvalósítani?? De komolyan! Írj majd, hogy hogy alakulnak a napjaitok!

Évi

Sziasztok!

A szoptatás topicba be fogok nézni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egy vírusos betegség miatt elment pár hete a tej (totál), és most dolgozom rajta, hogy visszajöjjön. Már alakul. Csak a két mell közti növekvõ különbség zavar kissé. Nem tudom, nem lesz-e balõle baj.

Szóval egyelõre az a helyzet, hogy Ádám bizony teljesen ki szokta üríteni néha. Ha nem, akkor fejek. Szerintem még minimum két hét, hogy ok. legyen újra a tejtermelés. A bébi azért szépen fejlõdik, és szopástól a következõ szopásig általában négy óra telik el. Kivéve, mikor direkt sûrítem.
Mindenesetre be fogok nézni a szoptatás topic-ba.

Hogy hogyan alakulnak a dolgaink, azt tényleg meg fogom írni (elég beszédes fajta vagyok.)
Most például az rúgja fel kissé a terveket, hogy visszatért a hasfájósság...

Az altatásos könyv címe: Aludj kicsim, aludjál. Van benne olyan módszer, ami nem a "hagyjuk sírni". Azt nem is bírnám. Ha sír, nekem remeg a kezem, olyan ideges vagyok. Szóval azt csak ritkán és nagy önuralom árán bírom.
Másik könyvet is kaptam: Aludj jól gyermekem! Most kezdem majd olvasni. Szerzõ: Eduard Estivill és Sylvia de Béjar.
Nekem bejön az a módszer, amit az elsõnek említett könyv javasol. Lényege, hogy ágyban altassuk. (Az övében.)

Még valami: a fiam napról napra kevésbé "hisztis", pedig továbbra is kényeztetjük. Szóval igazatok van, nincs összefüggés kényeztetés és hiszti közt.

Üdv
Adrienn

Persze hogy igazunk van