Sziasztok!
Úgy veszem észre, egyre többen vagyunk itt, akik 3 gyermeket, vagy többet vállaltak ill. vállalnak. Arra gondoltam, itt megbeszélhetnénk az ezzel kapcsolatos gondjainkat, örömeinket.
MOst konkrétan pl. engem érdekelne, hogy aki a sok gyerek mellett úgy dönt, teljesen az anyaságra adja a fejét, és nem akar visszamenni dolgozni, annál ez lelkileg hogy áll össze. Én most a három gyerek mellett harmadik éve dolgozom, és egyfolytában õrült stressznek érzem, ugyanakkor úgy vélem, "unatkoznék" egész nap otthon, valamit azért csinálni akarok. Hogy bírkóztok meg ezzel? Van elképzelésetek, hogy ha otthon maradtok, és majd a sokadik is iskolába megy, és ti 40-45 körül lesztek (vagy akár fiatalabban), akkor mit fogtok akkor csinálni? ÉN most innen úgy látom, hogy ha most újra abbahagynám, nem nagyon lenne lehetõségem utána újra kezdeni, újra munkát találni. És aki a munka mellett döntött, az hogyan boldogul a napi teeendõkkel?
Írjatok!
IIdi
Új privát üzeneted érkezett!
2001.01.23 16:00
Sziasztok!
Olvastam az elözményt a másik topicban... Én pl. sokszor úgy érzem magam, amióta dolgozom (majdnem 8 éve!) hogy sehol se vagyok "elég jó". Folyton hiányérzetem van.
Ildi, érdekes számomra a cím, amit választottál... 3 vagy több gyermek: te forgatsz valamit a fejedben?
kriszta
Olvastam az elözményt a másik topicban... Én pl. sokszor úgy érzem magam, amióta dolgozom (majdnem 8 éve!) hogy sehol se vagyok "elég jó". Folyton hiányérzetem van.
Ildi, érdekes számomra a cím, amit választottál... 3 vagy több gyermek: te forgatsz valamit a fejedben?
kriszta
2001.01.23 22:43
Sziasztok!
Nekem csak ketto gyermekem van, még van ketto évem a gondolkodásra, de így kettovel is vannak megválaszolatlan kérdéseim.
Visszavennének a munkahelyemre, de
Újpesten lakunk Óbudán van a munkahelyem
8.00 - 1/2 5 tart a munkaido
7.00 - 1/2 8 ovóda
8.00 beesek a munkahelyre
ha minden jól megy 1/2 5 elstartolok
5.00 - 1/2 6 ovoda gyerekek összeszedése.
Ezen a helyen nem lehet elöbb bemenni dolgozni és elöbb hazamenni hiába van rugalmas munka az idodet ki kell tölteni. Hatórás munkára sem vennének vissza.
Ezért keresek majd új lehetoségeket, ha találok.
Addig is szeretném a nyelvvizsgát letenni és egy felsofoku tanfolyamot elvégezni.
Nekem az lenne a kérdésem, hogy Ti, hogy gyoztétek meg a párotokat a harmadik ill. a többedik gyerekrol akkor, ha o nem igazán akar többet, de Te úgy érzed, hogy még elbirnád?
Mostanában egyre többször elfog a vágy, hogy még egyszer babát várni, szülni és szoptatni.
Becsapni nem akarom, hogy csak úgy terhes leszek, az úgy sem vezet jóra, de ha ép érvekkel megtudnám gyozni és o is beleegyezne akkor most rögtön akarom.
bigacsiga Kata
Nekem csak ketto gyermekem van, még van ketto évem a gondolkodásra, de így kettovel is vannak megválaszolatlan kérdéseim.
Visszavennének a munkahelyemre, de
Újpesten lakunk Óbudán van a munkahelyem
8.00 - 1/2 5 tart a munkaido
7.00 - 1/2 8 ovóda
8.00 beesek a munkahelyre
ha minden jól megy 1/2 5 elstartolok
5.00 - 1/2 6 ovoda gyerekek összeszedése.
Ezen a helyen nem lehet elöbb bemenni dolgozni és elöbb hazamenni hiába van rugalmas munka az idodet ki kell tölteni. Hatórás munkára sem vennének vissza.
Ezért keresek majd új lehetoségeket, ha találok.
Addig is szeretném a nyelvvizsgát letenni és egy felsofoku tanfolyamot elvégezni.
Nekem az lenne a kérdésem, hogy Ti, hogy gyoztétek meg a párotokat a harmadik ill. a többedik gyerekrol akkor, ha o nem igazán akar többet, de Te úgy érzed, hogy még elbirnád?
Mostanában egyre többször elfog a vágy, hogy még egyszer babát várni, szülni és szoptatni.
Becsapni nem akarom, hogy csak úgy terhes leszek, az úgy sem vezet jóra, de ha ép érvekkel megtudnám gyozni és o is beleegyezne akkor most rögtön akarom.
bigacsiga Kata
2001.01.25 07:26
Kedves tobbi sokgyerekes anya!
En negy gyerekes csaladbol szarmazom, es annak idejen nem ertettuk anyu miert ideges velunk allandoan. O is dolgozott reggel 8-tol delutan 4-ig, aztan meg mi otthon...
Szoval en ezt nem akarom csinalni. Nekem is van mostmar 3 gyerekem, a kicsi meg csak 4 honapos. Viszont azert jo lenne dolgozni, mas emberek kozott lenni, latni, hogy masra is kepes vagyok, mint fozes, mosas, takaritas...
Talan egy 4 oras munka megfelelo lenne, vagy szamitogepes munka itthonrol dolgozva...csak meg nem tudom hogy talalok ilyet...
Eva
En negy gyerekes csaladbol szarmazom, es annak idejen nem ertettuk anyu miert ideges velunk allandoan. O is dolgozott reggel 8-tol delutan 4-ig, aztan meg mi otthon...
Szoval en ezt nem akarom csinalni. Nekem is van mostmar 3 gyerekem, a kicsi meg csak 4 honapos. Viszont azert jo lenne dolgozni, mas emberek kozott lenni, latni, hogy masra is kepes vagyok, mint fozes, mosas, takaritas...
Talan egy 4 oras munka megfelelo lenne, vagy szamitogepes munka itthonrol dolgozva...csak meg nem tudom hogy talalok ilyet...
Eva
2001.01.25 09:36
Sziasztok! Egyszerüen nem, vagy alig lehet találni 4-5-6 órás állást! Nekem is csak 2 gyerekem van, de én is nagyon el tudnék képzelni egy ilyet, mert szörnyú ez a folytonos kapkodás munkahely és család között.
Szerintem egyébként ha a nöknek nem kellene lemondani a munkabeli sikerekröl azzal, hogy szülnek több gyereket, akkor szülnének is. ÍGy viszont a legtöbben megijedünk és nem merünk többet!
Ezért baj, hogy olyan kevés a nö a parlamenti képviselök között, és ha van is, azok között sincs sok gyerekes. És akinek van, az se érzi a problémát, mert 3 bébiszittter vigyáz a gyerekeire.
Hali Kriszta
Szerintem egyébként ha a nöknek nem kellene lemondani a munkabeli sikerekröl azzal, hogy szülnek több gyereket, akkor szülnének is. ÍGy viszont a legtöbben megijedünk és nem merünk többet!
Ezért baj, hogy olyan kevés a nö a parlamenti képviselök között, és ha van is, azok között sincs sok gyerekes. És akinek van, az se érzi a problémát, mert 3 bébiszittter vigyáz a gyerekeire.
Hali Kriszta
2001.01.25 10:53
Sziasztok!
Bigacsiga-Kata: Nálam a meggyõzés elmaradt, mert bár eredetileg (még elsõvel a pocakban) is azt mondtuk hármat akarunk, de második nekifutásra ikrek jöttek, így gyorsan megvolt a három.
Ami a továbbiakat illeti: nos a cím nem azért három vagy több, inkább azért, mert úgy érzem, kb. itt van a határ, meg a fõállású anyaság intézménye is, meg az is, hogy az állam a harmadikat még valamennyire igyekszik támogatni (szoc.pol., ovis, sulis ebédek féláron a harmadiktól, adócsökkentés), szóval a negyedikhez már tényleg az kell, hogy valaki ezt tekintse fõ céljának.
Sajnos egyelõre a már négy gyerekesek (vagy most negyediket tervezõk) még nem nyilatkoztak, remélem õk is megtalálják ezt az oldalt.
Egyébként ami minket illet, az ikreknek nagy hátránya, hogy a babázást két baba mellett is csak egyszer élvezheti ki az ember, így ilyen szempontból van bennem hiányérzet, ha még ketten lennének, most lenne aktuális a harmadik.
Én a kicsik 3 éves korában elkezdtem dolgozni, pontosabban nekiálltam a PhD-mnek, egy hároméves szerzõdéssel, kb. olyan, mintha ösztöndíjam lenne. A pláne benne, hogy Bp. észak keleti csücskébõl (Rákosliget) járok a nyugati csücsokbe, Csillebércre. A férjem szintúgy. Szóval minden nap kelünk, rohanunk, 9-re beérek, de 3-kor indulni kell viszza, mert a suliban (a nagy most elsõs) csak 5-ig van ügyelet. Fél hat mire otthon vagyunk, és akkor még jöhet a fõzés stb. de sietve ám, mert a nagynak jó lenne, ha 8-kor már aludna, azaz fél 7 körül le kéne ülnünk vacsizni.
És ez megy nap mint nap.
Még fél évem van a háromból. Az egyik fõnököm a minap megkérdezte, mit akarok utána csinálni, mert õ úgy látja, ez a hely, munkakör, most nekem nem az igazi, nem a képességeim, hanem a körülményeim miatt, és nem is csak azért, mert idõben keveset vagyok bent, hanem mert nem tudok eléggé a munkára koncentrálni.
És tulajdonképpen tök igaza van, mindig van valami a gyerekek körül (most pl. tegnap a kisfiamnak kilukadt a gumicsizmája, egy másik csizmában vittem oviba, de mire beértünk ez totál beázott, szóval ma mire érte megyek kell szerezzek neki egy újat), vagy épp a ház körül, vagy egyéb, és az embernek még hobbija is lenne (részemrõl a kert), azaz nem szándékozna hétvégén is a munkával foglalkozni.
Szóval igen, az kéne, hogy legyenek 4-6 órás állások, vagy otthonról végezhetõ munkák, az lenne az ideális (ha valaki tud ilyenekrõl, ne titkolja!!!). Ugyanakkor családom is úgy áll hozzá, ha már eddig tanultam, akkor kamatoztatni is kéne, talán léteznek is helyek, ahova lehetne menni, de tartok tõle, hogy ugyanez lesz a helyzet, nem fogom gyõzni.
A kicsik 3-5.5 éves korukat eddig úgy töltötték, hogy rohantunk, nem kaptak Anyuból sose annyit, amit szerettek volna, minden reggel és este hajtanom kell õket, és nem érek rá játszani velük. Megéri???
Persze, kereshetnék házvezetõnõt, bébiszittert, na de akkor minek szültem a gyerekeimet? A bébiszitternek?
Kriszta sehol sem vagyok jó érzete egy az egyben az enyém is. Se a munkában, se otthon a házkörül, se a gyerekeknél, se a férjemnél, sem az egyéb rokoni és baráti kapcsolatokban nem tudom azt adni, amit elvárnának, vagy én magam elvárnék magamtól. Viszont nem szabad úgy élni, hogy az ember állandóan elégedetlen önmagával, miközben hajszolja magát.
Én tkp. nem sikert akarok a munkától, vagy nagy karriert. Egyrészt, hogy azért anyagilag mégse egy keresetbõl kelljen élni, másrészt pedig azt, hogy használjam a fejemet. Az ikrekkel otthon, az utolsó évben már nagyon untam a dolgot, hiába lett volna idõm velük foglalkozni, már kedvem nem volt, untam a bezártságot, volt bennem valami alkotásvágy.(ja, net nem volt otthon..)
Na, de ha otthonmaradok, akár egy negyedikkel, és nem lesz belõlem semmi, csórók leszünk, mert párom sem keres túl jól (na én se valami nagy pénzért utazom ezt a napi 2*2 órát), és házsártos házi sárkány lesz belõlem. Vagy nem?
Amúgy egyéb vonatkozásaiban is érdekelnének a négy és több gyerekesek. Mert hármat most még berakok a Wartburgba, de hova tenném a negyediket? Egyáltalán hova rakja az ember a lakásban a szaporulatot? (most már nem kicsi a lakásunk, van vagy nyolvan valahány négyzetméter, de szépen telelakjuk ötösben) Hogy lehet egyeztetni a rakás gyerek rakás programját, óhaját, sóhaját? Kire lehet rábízni ennyi gyereket, ha a párjával elmenne az ember?
Azt hiszem az kellene nekünk, hogy a társadalom megbecsülje és ténylegesen támogassa azokat, akik úgy döntenek sok gyereket vállalnak, és olyan világ kéne, hogy azért tisztességesen meg lehessen élni akkor is, ha az ember az otthonmaradás mellett dönt. (lányok, nem akar valaki ezügyben kiállni a politikai palettára?)
Ildi
Bigacsiga-Kata: Nálam a meggyõzés elmaradt, mert bár eredetileg (még elsõvel a pocakban) is azt mondtuk hármat akarunk, de második nekifutásra ikrek jöttek, így gyorsan megvolt a három.
Ami a továbbiakat illeti: nos a cím nem azért három vagy több, inkább azért, mert úgy érzem, kb. itt van a határ, meg a fõállású anyaság intézménye is, meg az is, hogy az állam a harmadikat még valamennyire igyekszik támogatni (szoc.pol., ovis, sulis ebédek féláron a harmadiktól, adócsökkentés), szóval a negyedikhez már tényleg az kell, hogy valaki ezt tekintse fõ céljának.
Sajnos egyelõre a már négy gyerekesek (vagy most negyediket tervezõk) még nem nyilatkoztak, remélem õk is megtalálják ezt az oldalt.
Egyébként ami minket illet, az ikreknek nagy hátránya, hogy a babázást két baba mellett is csak egyszer élvezheti ki az ember, így ilyen szempontból van bennem hiányérzet, ha még ketten lennének, most lenne aktuális a harmadik.
Én a kicsik 3 éves korában elkezdtem dolgozni, pontosabban nekiálltam a PhD-mnek, egy hároméves szerzõdéssel, kb. olyan, mintha ösztöndíjam lenne. A pláne benne, hogy Bp. észak keleti csücskébõl (Rákosliget) járok a nyugati csücsokbe, Csillebércre. A férjem szintúgy. Szóval minden nap kelünk, rohanunk, 9-re beérek, de 3-kor indulni kell viszza, mert a suliban (a nagy most elsõs) csak 5-ig van ügyelet. Fél hat mire otthon vagyunk, és akkor még jöhet a fõzés stb. de sietve ám, mert a nagynak jó lenne, ha 8-kor már aludna, azaz fél 7 körül le kéne ülnünk vacsizni.
És ez megy nap mint nap.
Még fél évem van a háromból. Az egyik fõnököm a minap megkérdezte, mit akarok utána csinálni, mert õ úgy látja, ez a hely, munkakör, most nekem nem az igazi, nem a képességeim, hanem a körülményeim miatt, és nem is csak azért, mert idõben keveset vagyok bent, hanem mert nem tudok eléggé a munkára koncentrálni.
És tulajdonképpen tök igaza van, mindig van valami a gyerekek körül (most pl. tegnap a kisfiamnak kilukadt a gumicsizmája, egy másik csizmában vittem oviba, de mire beértünk ez totál beázott, szóval ma mire érte megyek kell szerezzek neki egy újat), vagy épp a ház körül, vagy egyéb, és az embernek még hobbija is lenne (részemrõl a kert), azaz nem szándékozna hétvégén is a munkával foglalkozni.
Szóval igen, az kéne, hogy legyenek 4-6 órás állások, vagy otthonról végezhetõ munkák, az lenne az ideális (ha valaki tud ilyenekrõl, ne titkolja!!!). Ugyanakkor családom is úgy áll hozzá, ha már eddig tanultam, akkor kamatoztatni is kéne, talán léteznek is helyek, ahova lehetne menni, de tartok tõle, hogy ugyanez lesz a helyzet, nem fogom gyõzni.
A kicsik 3-5.5 éves korukat eddig úgy töltötték, hogy rohantunk, nem kaptak Anyuból sose annyit, amit szerettek volna, minden reggel és este hajtanom kell õket, és nem érek rá játszani velük. Megéri???
Persze, kereshetnék házvezetõnõt, bébiszittert, na de akkor minek szültem a gyerekeimet? A bébiszitternek?
Kriszta sehol sem vagyok jó érzete egy az egyben az enyém is. Se a munkában, se otthon a házkörül, se a gyerekeknél, se a férjemnél, sem az egyéb rokoni és baráti kapcsolatokban nem tudom azt adni, amit elvárnának, vagy én magam elvárnék magamtól. Viszont nem szabad úgy élni, hogy az ember állandóan elégedetlen önmagával, miközben hajszolja magát.
Én tkp. nem sikert akarok a munkától, vagy nagy karriert. Egyrészt, hogy azért anyagilag mégse egy keresetbõl kelljen élni, másrészt pedig azt, hogy használjam a fejemet. Az ikrekkel otthon, az utolsó évben már nagyon untam a dolgot, hiába lett volna idõm velük foglalkozni, már kedvem nem volt, untam a bezártságot, volt bennem valami alkotásvágy.(ja, net nem volt otthon..)
Na, de ha otthonmaradok, akár egy negyedikkel, és nem lesz belõlem semmi, csórók leszünk, mert párom sem keres túl jól (na én se valami nagy pénzért utazom ezt a napi 2*2 órát), és házsártos házi sárkány lesz belõlem. Vagy nem?
Amúgy egyéb vonatkozásaiban is érdekelnének a négy és több gyerekesek. Mert hármat most még berakok a Wartburgba, de hova tenném a negyediket? Egyáltalán hova rakja az ember a lakásban a szaporulatot? (most már nem kicsi a lakásunk, van vagy nyolvan valahány négyzetméter, de szépen telelakjuk ötösben) Hogy lehet egyeztetni a rakás gyerek rakás programját, óhaját, sóhaját? Kire lehet rábízni ennyi gyereket, ha a párjával elmenne az ember?
Azt hiszem az kellene nekünk, hogy a társadalom megbecsülje és ténylegesen támogassa azokat, akik úgy döntenek sok gyereket vállalnak, és olyan világ kéne, hogy azért tisztességesen meg lehessen élni akkor is, ha az ember az otthonmaradás mellett dönt. (lányok, nem akar valaki ezügyben kiállni a politikai palettára?)
Ildi
2001.01.25 12:10
Sziasztok!
Ildi! Nagyon szepen megfogalmaztad a dolgot, es teljes mertekben egyetertek veled. Sajnos a GYET olyan nevetsegesen keves, hogy ha amellett valaki nem megy el negyoraba dolgozni, es a ferje sem keresi agyon magat, akkor igazan nehez helyzetbe kerul a csalad. Nem mintha az en pedagogus fizetesem olyan sokat nyomna a latban, de azert az a 35 ezer mar valami. Szerintem 30 ezer korul kellenne lennie a GYET-nek, hogy mindenki gondolkodas nelkul vallalja a harmadikat, mert azert mar ha a harmadik is nyolc eves, akkor azert mar vissza lehet menni dolgozni, de amig kicsi, addig sok gond van. Nem mintha utana nem, de addigra mar a csalad bejaratodik, mindenki tudja mi a dolga. Lehet, hogy ez csak nekem tunik ilyen egyszerunek, es mas megcafolja, de en most igy latom.
Moni
Ildi! Nagyon szepen megfogalmaztad a dolgot, es teljes mertekben egyetertek veled. Sajnos a GYET olyan nevetsegesen keves, hogy ha amellett valaki nem megy el negyoraba dolgozni, es a ferje sem keresi agyon magat, akkor igazan nehez helyzetbe kerul a csalad. Nem mintha az en pedagogus fizetesem olyan sokat nyomna a latban, de azert az a 35 ezer mar valami. Szerintem 30 ezer korul kellenne lennie a GYET-nek, hogy mindenki gondolkodas nelkul vallalja a harmadikat, mert azert mar ha a harmadik is nyolc eves, akkor azert mar vissza lehet menni dolgozni, de amig kicsi, addig sok gond van. Nem mintha utana nem, de addigra mar a csalad bejaratodik, mindenki tudja mi a dolga. Lehet, hogy ez csak nekem tunik ilyen egyszerunek, es mas megcafolja, de en most igy latom.
Moni
2001.01.26 03:23
Szia Ildiko!
Leveled jo. Csak nevetni tudok.... Kérdéseid csodálatosak!
Jelenleg amugy ha jol tudom, csak a 6 oranal tobb allas ad nyugdijat, nem?
Megsugom, ha 5-en laktok otthon, akkor a továbbiakat észre se fogod venni....
Eleinte a továbbiak nem olyan nagy különbség.
Aztan: Wartburg eldobhato, pároddal soha többet nem mész kettesben sehova, csak 3 évente, de lagalább inygért esznek a gyerekek az oviban, suliban.. Eleve nem fognak a Harvardon tanulni. stb.
A Bokros csomag volt az utolso nyilt beszéd, amikor is kimondták, hogy a gyereknevelés magánpasszio..
Te vagy a fizikus? KFKI?
NOE-nak tagja vagytok?
Leveled jo. Csak nevetni tudok.... Kérdéseid csodálatosak!
Jelenleg amugy ha jol tudom, csak a 6 oranal tobb allas ad nyugdijat, nem?
Megsugom, ha 5-en laktok otthon, akkor a továbbiakat észre se fogod venni....
Eleinte a továbbiak nem olyan nagy különbség.
Aztan: Wartburg eldobhato, pároddal soha többet nem mész kettesben sehova, csak 3 évente, de lagalább inygért esznek a gyerekek az oviban, suliban.. Eleve nem fognak a Harvardon tanulni. stb.
A Bokros csomag volt az utolso nyilt beszéd, amikor is kimondták, hogy a gyereknevelés magánpasszio..
Te vagy a fizikus? KFKI?
NOE-nak tagja vagytok?
2001.01.26 23:42
Kedves Ildikó,
nekünk 3 fiunk van, a negyediket saját örömömre, merő önzésből akarom, mert nekem nagyon hiánytik már egy kisbaba, és nem tartom magam olyan öregnek, hogy a terhesség, szoptatás élménye számomra elérhetetlen legyen.
Sokat rágódtam én is ezen a témán, elvégeztem egy egyetemet meg egy főiskolát, nyelvvizsgáztam néhányat és most alig várom, hogy megint "csak" otthon üljek és "menedzseljem" a családom.
Egyébként hallottam olyat, hogy a négy gyerekes családot nagyon gyakran negatív megjegyzésekkel illetik a gyerekszám miatt-ha valakinek van erről tapasztalata,tegye közkinccsé!-
Szerencsére én még fizetést kapok, a kedvesem nem keres rosszul, de azt hiszem akkor is a gyereknevelést választanám, mindennel ami vele jár, ha kevesebből élhetnénk csak, mert úgy érzem olyan érzelmi pluszt adok ezzel a gyerekeimnek, amit sehol máshol, senki mástól soha többet meg nem kaphatnak.
Pl. a tegnap mesélte a tanítónénink, hogy a másodikos Ábel fiam volt az osztályban az egyetlen, aki a családról nyilatkozva azt mondta ,hogy a család az a szeretet, és nem felsorolásszerüen a családtagokat említette csupán.
nekem a hasonló "nagy horderejü" dolgok igazolják, hogy jó amit csinálok, boldogok a kicsinyeim.
Várom a 3-nál több gyerekesek véleményét ebben a témában, különben most szívesen szülnék ikreket...
Kinga
nekünk 3 fiunk van, a negyediket saját örömömre, merő önzésből akarom, mert nekem nagyon hiánytik már egy kisbaba, és nem tartom magam olyan öregnek, hogy a terhesség, szoptatás élménye számomra elérhetetlen legyen.
Sokat rágódtam én is ezen a témán, elvégeztem egy egyetemet meg egy főiskolát, nyelvvizsgáztam néhányat és most alig várom, hogy megint "csak" otthon üljek és "menedzseljem" a családom.
Egyébként hallottam olyat, hogy a négy gyerekes családot nagyon gyakran negatív megjegyzésekkel illetik a gyerekszám miatt-ha valakinek van erről tapasztalata,tegye közkinccsé!-
Szerencsére én még fizetést kapok, a kedvesem nem keres rosszul, de azt hiszem akkor is a gyereknevelést választanám, mindennel ami vele jár, ha kevesebből élhetnénk csak, mert úgy érzem olyan érzelmi pluszt adok ezzel a gyerekeimnek, amit sehol máshol, senki mástól soha többet meg nem kaphatnak.
Pl. a tegnap mesélte a tanítónénink, hogy a másodikos Ábel fiam volt az osztályban az egyetlen, aki a családról nyilatkozva azt mondta ,hogy a család az a szeretet, és nem felsorolásszerüen a családtagokat említette csupán.
nekem a hasonló "nagy horderejü" dolgok igazolják, hogy jó amit csinálok, boldogok a kicsinyeim.
Várom a 3-nál több gyerekesek véleményét ebben a témában, különben most szívesen szülnék ikreket...
Kinga
2001.01.29 10:30
Sziasztok!
Igen, Zsolt, KFKI, bár ki tudja meddig. A NOE kérdéskörrel pár éve foglalkoztam, akkor kértem,küldjenek tájékoztatót, mivel jár a dolog. Ami akkor kiderült, sok politikai duma, aktív elõny a tagságból akkor az állatkerti olcsóbb belépõ volt, egyéb dolgokról nem szóltak. Akkoriban fergeteges anyagiaink nem voltak, és különösebben nem láttam értelmét a belépésnek. Most más fejjel gondolkodom, de most sem tudom, sikerül-e bármit is elérniük, mennyire hangzatos a fórumuk?
Amúgy nagyon bíztatóak a tapasztalataid. Látszik, hogy nálatok is a józan megfontolás és az állami támogatottság vezérelte a létszámterveket!
Kinga, ha otthon vagy (leszel) egész nap, tudsz mellette valami gyerekfüggetlen (háztartásfüggetlen) dolgot csinálni? Jó érzés, ha elismertetik a sikeres anyaságod, de kérdés, mennyit kapsz ebbõl nyíltan vissza, és mennyit abból, hogy ha lám nem dolgozol? Én is rém büszke vagyok, ha pozitív visszajelzések jönnek, de tartok tõle, ha maradnék, a család felõl inkább jönne a minek is tanultam akkor, meg mégis hogyan, mibõl stb. akarom felnevelni õket, biztonságot teremteni nekik stb. Hogy viszonyulsz a tanulással eltöltött éveidhez? Tudod õket így is hasznosítani? Avagy kidobott idõnek bizonyul? (néha elgonodolom, mi mindent vállaltak már a gyerekeim is azért, hogy tanuljak, és mindezt hiába?) Én is tudom, hogy a legfontosabb a család részérõl nem az anyagiak stb. biztosítása, hanem a szeretet, a belsõ dolgok átadása, ami pedig nem létszámfüggõ, sõt inkább fordítva az.
Még egy: lehet gyõzni türelemmel, ha az ember "csak" a családért tesz-vesz?
Négygyerekes családnak íme itt a miniszterelnöki minta, lám lám, õ példát mutat elõttünk. Amúgy szerencsére konkrétan nem hallottam negatív példát, de tény, hogy elgondolkodnak tán, mért is van annyi gyerekük, és ezt sajnos nem mindig pozitívan teszik.
Ildi
Igen, Zsolt, KFKI, bár ki tudja meddig. A NOE kérdéskörrel pár éve foglalkoztam, akkor kértem,küldjenek tájékoztatót, mivel jár a dolog. Ami akkor kiderült, sok politikai duma, aktív elõny a tagságból akkor az állatkerti olcsóbb belépõ volt, egyéb dolgokról nem szóltak. Akkoriban fergeteges anyagiaink nem voltak, és különösebben nem láttam értelmét a belépésnek. Most más fejjel gondolkodom, de most sem tudom, sikerül-e bármit is elérniük, mennyire hangzatos a fórumuk?
Amúgy nagyon bíztatóak a tapasztalataid. Látszik, hogy nálatok is a józan megfontolás és az állami támogatottság vezérelte a létszámterveket!
Kinga, ha otthon vagy (leszel) egész nap, tudsz mellette valami gyerekfüggetlen (háztartásfüggetlen) dolgot csinálni? Jó érzés, ha elismertetik a sikeres anyaságod, de kérdés, mennyit kapsz ebbõl nyíltan vissza, és mennyit abból, hogy ha lám nem dolgozol? Én is rém büszke vagyok, ha pozitív visszajelzések jönnek, de tartok tõle, ha maradnék, a család felõl inkább jönne a minek is tanultam akkor, meg mégis hogyan, mibõl stb. akarom felnevelni õket, biztonságot teremteni nekik stb. Hogy viszonyulsz a tanulással eltöltött éveidhez? Tudod õket így is hasznosítani? Avagy kidobott idõnek bizonyul? (néha elgonodolom, mi mindent vállaltak már a gyerekeim is azért, hogy tanuljak, és mindezt hiába?) Én is tudom, hogy a legfontosabb a család részérõl nem az anyagiak stb. biztosítása, hanem a szeretet, a belsõ dolgok átadása, ami pedig nem létszámfüggõ, sõt inkább fordítva az.
Még egy: lehet gyõzni türelemmel, ha az ember "csak" a családért tesz-vesz?
Négygyerekes családnak íme itt a miniszterelnöki minta, lám lám, õ példát mutat elõttünk. Amúgy szerencsére konkrétan nem hallottam negatív példát, de tény, hogy elgondolkodnak tán, mért is van annyi gyerekük, és ezt sajnos nem mindig pozitívan teszik.
Ildi
2001.01.29 19:16
Szia Ildiko!
NOE. Én annak idején oda jutottam, hogy normális forum, érdekemben jártatják a szájukat. És ha már ilyen van, akkor az nekik erösités, ha több a tagságuk. Tehát nem az állatkerti belépö izgatott fel, hanem normalisnak tartottam, hogy legyen egy ilyen hang is (kontra Bokros), és akkor legyen mögöttük több erö. Egyébként deklaráltan nem politizálnak (nem párt, bal, jobb stb.)
Elérniük is sikerül ezt azt, föleg a polgári kormányzat vonja be öket több egyeztetésbe, mint az elözö ciklus (a havi info-levelükben erröl részletesen beszámoltak).
A tagdij az cca akkora, hogy szerintem éppen fedezi az egy évre való posta és másolási költségét a havi kis hirlevelüknek. Ebben engem mindig az "érdekvédelem" fejezet érdekel, mert az összes családokat és támogatásokat érintő változásokról, rendeletmodositásokrol általában beszámolnak, ha végre hozzájut az a pár lelkes tag, aki csinálja. A faleveleket továbbra sem a panellakás kisszobájában komposztálom, ahogy a környezetbarát rovatuk irja
Na, remélem felfogtad, amit mondani akartam.
Van egy honlapjuk, de még készülöben.
[url=http://w3.datanet.hu/~noe/" TARGET="_top]http://w3.datanet.hu/~noe/[/url]
Tapasztalataim? Oh, hogyne, minden bizonnyal jol látod! Ja igen, köszönöm, s dicséretnek vesszük!
üdv
Zsolt
NOE. Én annak idején oda jutottam, hogy normális forum, érdekemben jártatják a szájukat. És ha már ilyen van, akkor az nekik erösités, ha több a tagságuk. Tehát nem az állatkerti belépö izgatott fel, hanem normalisnak tartottam, hogy legyen egy ilyen hang is (kontra Bokros), és akkor legyen mögöttük több erö. Egyébként deklaráltan nem politizálnak (nem párt, bal, jobb stb.)
Elérniük is sikerül ezt azt, föleg a polgári kormányzat vonja be öket több egyeztetésbe, mint az elözö ciklus (a havi info-levelükben erröl részletesen beszámoltak).
A tagdij az cca akkora, hogy szerintem éppen fedezi az egy évre való posta és másolási költségét a havi kis hirlevelüknek. Ebben engem mindig az "érdekvédelem" fejezet érdekel, mert az összes családokat és támogatásokat érintő változásokról, rendeletmodositásokrol általában beszámolnak, ha végre hozzájut az a pár lelkes tag, aki csinálja. A faleveleket továbbra sem a panellakás kisszobájában komposztálom, ahogy a környezetbarát rovatuk irja
Na, remélem felfogtad, amit mondani akartam.
Van egy honlapjuk, de még készülöben.
[url=http://w3.datanet.hu/~noe/" TARGET="_top]http://w3.datanet.hu/~noe/[/url]
Tapasztalataim? Oh, hogyne, minden bizonnyal jol látod!
Ja igen, köszönöm, s dicséretnek vesszük! üdv
Zsolt
2001.01.30 09:48
Nem nagyon látni, ki és hol emeli fel a szavát azért, hogy mi, nök, ne legyünk választásra kényszeritve: vagy munka vagy család, hanem lehessen IS-IS! ()pl oszott munkaidö lehetösége, mely kis hazánkban gyakorlatilag nem létezik, ráadásul azzal sújtják, hogy nem jár utána nyugdíj. Vajon milyen alapon?
Ez nem pusztán magánérdek, a kormányzat is úgy gondolja, több gyerek kellene, hogy szülessen, mert az országnak arra szüksége van.
Kéne egy-két mama-párti nö a parlamentbe...
Ez nem pusztán magánérdek, a kormányzat is úgy gondolja, több gyerek kellene, hogy szülessen, mert az országnak arra szüksége van.
Kéne egy-két mama-párti nö a parlamentbe...
2001.01.30 11:36
Sziasztok!
Kriszta igazad van, de szerintem egy no vagy politikus, vagy csaladanya, a ketto egyutt nem igen megy. Mert biztos, hogy maskepp gondolkodik egy politikus anya, mint egy szivvel-lelekkel anya. Lehet, hogy rosszul latom, a helyzetet, de nekem ez a velemenyem. Vannak ismeroseim, ahol van gyerek, de esetleg csak egy, es o sincs megbecsulve, mert fontosabb a penz es a munka. Sot a baratnom a munka miatt nem szul... Ki erti ezt?
Moni
Kriszta igazad van, de szerintem egy no vagy politikus, vagy csaladanya, a ketto egyutt nem igen megy. Mert biztos, hogy maskepp gondolkodik egy politikus anya, mint egy szivvel-lelekkel anya. Lehet, hogy rosszul latom, a helyzetet, de nekem ez a velemenyem. Vannak ismeroseim, ahol van gyerek, de esetleg csak egy, es o sincs megbecsulve, mert fontosabb a penz es a munka. Sot a baratnom a munka miatt nem szul... Ki erti ezt?
Moni
2001.01.30 12:19
Szia Moni! Igen, éppen ez bajom, hogy pont a szívvel-lélekkel anyákat, akikről Moni, te írsz, ki képviseli a parlamentben????
Csak odáig jutnak el, hogy legyen nekik több a gyed. Ez persze nagyon fontos. De sok nö elsösorban mégsem a pénzt szeretné, hanem hogy azt IS használhassa, ami a fejében van, mégse kelljen egész napra oviba-bölcsibe dugdosni a gyerekeit.
Vagy ez illúzió? szerintetek?
Csak odáig jutnak el, hogy legyen nekik több a gyed. Ez persze nagyon fontos. De sok nö elsösorban mégsem a pénzt szeretné, hanem hogy azt IS használhassa, ami a fejében van, mégse kelljen egész napra oviba-bölcsibe dugdosni a gyerekeit.
Vagy ez illúzió? szerintetek?
2001.01.30 14:55
Szerintem illuzio, es egy darabig meg az is marad. Egy orszagban, ahol mindenki tud arrol, hogy a tobbgyermekes anyak hatranyban vannak azokkal szemben, akiknek nicsenek gyermekeik peldaul a munkavallalasnal, de melyen hallgatnak rola, ignoraljak, mintha nemletezo dolog volna, hat nem sok jovot latok. En egy kicsit meg vagyok ijedve: volt egy munkahely, ahova nem vettek fel egy gyerekkel, mit fognak szolni a ket gyerekre, ha majd itt az ideje, hogy dolgozzak???
Udv
Eva
Udv
Eva
2001.01.31 10:18
Sziasztok!
Hát igen, a munkahelyeknek többnyire olyan munkavállalókra van szükségük, akik az õ minimális pénzecskéjükért maximális munkamennyiséget végeznek, napi 10-12 órában. És azt ugye õk is, mi is tudjuk, hogy egy anya nem az, aki ezt vállalni akarná és tudná. A baj az, hogy nincsenek olyan munkahelyek, akik vállalnák a félállásos, távmunkás dolgozókat. Pontosabban gondolom nem éri meg nekik, járulékok az ilyen dolgozók után is bõven vannak. Talán itt léphetne be az állam, ha kellõen támogatná az ilyen típusú munkahelyeket.
Zsolt! Ez a komposztálásos dolog felkeltette az érdeklõdésemet, lehet, hogy mégis csak kapcsolatba lépek az egyesülettel! A helyzet az, hogy nagy komposztálás barát vagyok, ez komoly. (most képzeld el, laksz a fõváros kertvárosában, ahova kimentél, vállalva a napi másfél-két-négy órás buszozásokat, abban a reményben, hogy jó levegõn (stb) leszel. Erre szeptemberõl nov. végéig nem lehet szellõztetni, udvarra (napra) teregetni, és egyáltalán torokkaparás nélkül végigmenni az utcán, mert sajna sok "kedves" lakótárs úgy véli, hogy ha õsz, akkor égetni kell. És amikor ezt fiatalok, gyerekesek, akikrõl azt hitted, nekik is számít a környezetük, azok teszik, hát akkor már nem is tudom, mit lehet tenni!)
Tényleg, a parlamentben leledzõ többgyermekes apák vajon hogyan látják ezt a helyzetet? Legalább nekik látni kéne!
És még egy. Nem elég, (az országnak sem!), hogy több gyermek szülessen. Mert nem mindegy, hogy ezekbõl a gyermekekbõl milyen ember lesz! És milyen ember lesz egy gyerekbõl, aki csak ovit, sulit, meg rohanó és idegeskedõ (stb) szüleit látja!
Ildi
Hát igen, a munkahelyeknek többnyire olyan munkavállalókra van szükségük, akik az õ minimális pénzecskéjükért maximális munkamennyiséget végeznek, napi 10-12 órában. És azt ugye õk is, mi is tudjuk, hogy egy anya nem az, aki ezt vállalni akarná és tudná. A baj az, hogy nincsenek olyan munkahelyek, akik vállalnák a félállásos, távmunkás dolgozókat. Pontosabban gondolom nem éri meg nekik, járulékok az ilyen dolgozók után is bõven vannak. Talán itt léphetne be az állam, ha kellõen támogatná az ilyen típusú munkahelyeket.
Zsolt! Ez a komposztálásos dolog felkeltette az érdeklõdésemet, lehet, hogy mégis csak kapcsolatba lépek az egyesülettel! A helyzet az, hogy nagy komposztálás barát vagyok, ez komoly. (most képzeld el, laksz a fõváros kertvárosában, ahova kimentél, vállalva a napi másfél-két-négy órás buszozásokat, abban a reményben, hogy jó levegõn (stb) leszel. Erre szeptemberõl nov. végéig nem lehet szellõztetni, udvarra (napra) teregetni, és egyáltalán torokkaparás nélkül végigmenni az utcán, mert sajna sok "kedves" lakótárs úgy véli, hogy ha õsz, akkor égetni kell. És amikor ezt fiatalok, gyerekesek, akikrõl azt hitted, nekik is számít a környezetük, azok teszik, hát akkor már nem is tudom, mit lehet tenni!)
Tényleg, a parlamentben leledzõ többgyermekes apák vajon hogyan látják ezt a helyzetet? Legalább nekik látni kéne!
És még egy. Nem elég, (az országnak sem!), hogy több gyermek szülessen. Mert nem mindegy, hogy ezekbõl a gyermekekbõl milyen ember lesz! És milyen ember lesz egy gyerekbõl, aki csak ovit, sulit, meg rohanó és idegeskedõ (stb) szüleit látja!
Ildi
2001.01.31 10:23
Sziasztok!
Hat igen, sajnos ez van. Nekem is az egyik volt osztalytarsam vissza szeretett volna menni dolgozni, de mivel a regi munkahelye megszunt, ezert ujat probalt keresni.(Utazasi irodaban dolgozott). Es mikor megtudtak, hogy van mar gyereke, tovabb szoba sem alltak vele... Sajnos, hogy ez van. Es egyre tobb ilyenrol hallani, meg olyanrol is, hogy nem mehet valaki tappenzre, mert kulonben repul. Hat milyen vilagban elunk?! Az az igazsag, hogy en szivesen elnek a mult szazad vegen, e szazad elejen, a haborukat leszamitva, es lennek haztartasbeli. Pedagogus diplomam nyujtotta tudast kamatoztathatnam gyermekeim neveleseben, tanitasaban(legalabb nem kell matek korrepre jarniuk... ) es szepen kenyelmesen lenne idom mindenre, nem lennek turelmetlen, es ezt azert szerintem megerezne a csalad is. Nem kallodnanak el a gyerekek, mert mindig szamithatnanak ram. En olyan boldog voltam, amikor anyukam nyugdijas lett, hetedikbol maradtam ki.(kesoi egyke vagyok) Olyan jo volt, hogy nem volt ures a lakas, amikor hazaertem, friss ebed vart, es mielott nekialltam a tanulasnak egy jot dumcsiztunk. De elotte nem volt ido ilyenre, mert raadasul anyu 3 muszakban dolgozott.
Moni
Hat igen, sajnos ez van. Nekem is az egyik volt osztalytarsam vissza szeretett volna menni dolgozni, de mivel a regi munkahelye megszunt, ezert ujat probalt keresni.(Utazasi irodaban dolgozott). Es mikor megtudtak, hogy van mar gyereke, tovabb szoba sem alltak vele... Sajnos, hogy ez van. Es egyre tobb ilyenrol hallani, meg olyanrol is, hogy nem mehet valaki tappenzre, mert kulonben repul. Hat milyen vilagban elunk?! Az az igazsag, hogy en szivesen elnek a mult szazad vegen, e szazad elejen, a haborukat leszamitva, es lennek haztartasbeli. Pedagogus diplomam nyujtotta tudast kamatoztathatnam gyermekeim neveleseben, tanitasaban(legalabb nem kell matek korrepre jarniuk...
) es szepen kenyelmesen lenne idom mindenre, nem lennek turelmetlen, es ezt azert szerintem megerezne a csalad is. Nem kallodnanak el a gyerekek, mert mindig szamithatnanak ram. En olyan boldog voltam, amikor anyukam nyugdijas lett, hetedikbol maradtam ki.(kesoi egyke vagyok) Olyan jo volt, hogy nem volt ures a lakas, amikor hazaertem, friss ebed vart, es mielott nekialltam a tanulasnak egy jot dumcsiztunk. De elotte nem volt ido ilyenre, mert raadasul anyu 3 muszakban dolgozott. Moni
2001.02.01 15:30
Zsolt!
Megnéztem a NOE oldalt, hát sajna még elég üres! Valamikor kb. fél-egy éve már jártam egyszer erre, emlékeim szerint akkor is ennyi volt meg belõle. Hát nincsenek számítógépbarát nagycsaládosok, akik vállalnák megcsinálni?!
Ja, még egy a frissességérõl az oldalaknak. Az egyik (Történetünk dióhéjban) oldal szerint 800 Ft a tagdíj, ez elég elavult lehet, mert amikor én kérdeztem kb. 1996 vagy 1997-ben, akkor válaszoltak 1200-at, és az éppen utolsónak fentlevõ hírlevelük egyik oldala alapján legalább 1500 volt tavalyra...
Ildi
Megnéztem a NOE oldalt, hát sajna még elég üres! Valamikor kb. fél-egy éve már jártam egyszer erre, emlékeim szerint akkor is ennyi volt meg belõle. Hát nincsenek számítógépbarát nagycsaládosok, akik vállalnák megcsinálni?!
Ja, még egy a frissességérõl az oldalaknak. Az egyik (Történetünk dióhéjban) oldal szerint 800 Ft a tagdíj, ez elég elavult lehet, mert amikor én kérdeztem kb. 1996 vagy 1997-ben, akkor válaszoltak 1200-at, és az éppen utolsónak fentlevõ hírlevelük egyik oldala alapján legalább 1500 volt tavalyra...
Ildi
2001.02.06 14:53
Nem csak a 3 vagy több gyerekeseknek jelent ez gondot... A NOE, nevéböl adódóan, csak velük foglalkozik.
Viszont a nök valódi jogaiért (tehát nem a férfias élethez való jogra gondolok, hanem éppen a nöi létre, az otthon ápolására, gyerekekre...) szóval ezek a jogok nem függnek a gyerekek konkrét számától. Ezekért nem küzd senki. Szerintem olyan mamák kellenének erre, akiknek már felnöttek a gyerekei, és több idejük marad a politikára. MEg a joghoz is értenek.
Na, én egyik se vagyok, de hátha lesz majd valaki.
Viszont a nök valódi jogaiért (tehát nem a férfias élethez való jogra gondolok, hanem éppen a nöi létre, az otthon ápolására, gyerekekre...) szóval ezek a jogok nem függnek a gyerekek konkrét számától. Ezekért nem küzd senki. Szerintem olyan mamák kellenének erre, akiknek már felnöttek a gyerekei, és több idejük marad a politikára. MEg a joghoz is értenek.
Na, én egyik se vagyok, de hátha lesz majd valaki.
2001.02.07 20:25
Sziasztok!
Nekem 3 kislányom van, a chat-rol már ismerhettek, Begany néven.
Mi eloször csak egy gyereket akartunk a szülés (2 és fél nap volt) követoen azt mondtam, "ha még egyszer gyereket akarok lojetek fejbe!"
Aztán eltelt pár hónap, és amikor Dominika 8 hónapos volt, újra várandós lettem.
Aztán Boglárka megszületett, ismét eltelt pár hónap, és amikor 13 hónapos volt, megint várandós lettem.
A legkisebb (Réka), most már 14 hónapos, de kezd hiányozni az igazán kisbaba a családból...
A terhességem alatt elkezdtem egy sulit, most fogom befejezni. És 1996-ban jöttem el veszélyeztetett terhesként betegácsiba a munkahelyemrol.
Most azért tanulok, hogy vissza tudjak menni. Ha minden igaz, szeptemberben visszamegyek, de csak négyórára, közben bevállalom a foállású anyaságot.
Nekem nagyon rendes munkahelyem van, ha úgy vesszük, mert egyelore szeretettel várnak. Ez azért egy bank-tól nem semmi....
De ha mégsem jön össze, akkor is kerítek egy négyórás munkát, mert apus már nem bírja az állandó munkát, és már nem is elég az, amit keres.
De nincs kizárva, hogy lesz egy negyedik baba is, sot. Én már most nagyon szeretném. Kb. 6 év múlva, mert mi még egyébként is nagyon fiatalok vagyunk. Én 25 éves vagyok, apa 27.
Én is szívesen keresnék egyébként itthoni állást, de bizonyos szempontból jobb, ha az ember kijut a négy fal közül.
Noe-tagok is vagyunk, egyelore élvezzük az állatkerti megtakarítást, többre nem igen jutunk vele.
szóval szerintem el lehet menni dolgozni több emberrel, de biztos, hogy lényeg, hogy ki mennyit bír.
Én azt hiszem, elég jól bírom a strapát. Hála istennek!
Nekem 3 kislányom van, a chat-rol már ismerhettek, Begany néven.
Mi eloször csak egy gyereket akartunk a szülés (2 és fél nap volt) követoen azt mondtam, "ha még egyszer gyereket akarok lojetek fejbe!"
Aztán eltelt pár hónap, és amikor Dominika 8 hónapos volt, újra várandós lettem.
Aztán Boglárka megszületett, ismét eltelt pár hónap, és amikor 13 hónapos volt, megint várandós lettem.
A legkisebb (Réka), most már 14 hónapos, de kezd hiányozni az igazán kisbaba a családból...
A terhességem alatt elkezdtem egy sulit, most fogom befejezni. És 1996-ban jöttem el veszélyeztetett terhesként betegácsiba a munkahelyemrol.
Most azért tanulok, hogy vissza tudjak menni. Ha minden igaz, szeptemberben visszamegyek, de csak négyórára, közben bevállalom a foállású anyaságot.
Nekem nagyon rendes munkahelyem van, ha úgy vesszük, mert egyelore szeretettel várnak. Ez azért egy bank-tól nem semmi....
De ha mégsem jön össze, akkor is kerítek egy négyórás munkát, mert apus már nem bírja az állandó munkát, és már nem is elég az, amit keres.
De nincs kizárva, hogy lesz egy negyedik baba is, sot. Én már most nagyon szeretném. Kb. 6 év múlva, mert mi még egyébként is nagyon fiatalok vagyunk. Én 25 éves vagyok, apa 27.
Én is szívesen keresnék egyébként itthoni állást, de bizonyos szempontból jobb, ha az ember kijut a négy fal közül.
Noe-tagok is vagyunk, egyelore élvezzük az állatkerti megtakarítást, többre nem igen jutunk vele.
szóval szerintem el lehet menni dolgozni több emberrel, de biztos, hogy lényeg, hogy ki mennyit bír.
Én azt hiszem, elég jól bírom a strapát. Hála istennek!
2001.02.09 13:10
Kedves Nevtelen!
Le a kalappal elottetek! Mi is harmat szeretnenk, de azert nem vagyunk ilyen batrak. Most jon a masodik ot ev korkulonbseg lesz a ketto kozott. De a 2. es 3. kozott sem mernek sokkal kisebb korkulonbseget vallalni! Lehet, hogy a lakotelepi lakas miatt is, mert most jutottunk meg csak oda, hogy vegyunk egy 2 szobas lakast. Csaladi hazra meg 10 eeven belul biztos, hogy nem fog telleni. Ti hogy oldjatok meg a gondokat? Es ezt nem csak toled kerdem. Batoritsatok! Mert en kacerkodom a negyedik gondolataval is, de hat... Irjatok a mindennapjaitokrol, ha gondoljatok!
Moni
Le a kalappal elottetek! Mi is harmat szeretnenk, de azert nem vagyunk ilyen batrak. Most jon a masodik ot ev korkulonbseg lesz a ketto kozott. De a 2. es 3. kozott sem mernek sokkal kisebb korkulonbseget vallalni! Lehet, hogy a lakotelepi lakas miatt is, mert most jutottunk meg csak oda, hogy vegyunk egy 2 szobas lakast. Csaladi hazra meg 10 eeven belul biztos, hogy nem fog telleni. Ti hogy oldjatok meg a gondokat? Es ezt nem csak toled kerdem. Batoritsatok! Mert en kacerkodom a negyedik gondolataval is, de hat... Irjatok a mindennapjaitokrol, ha gondoljatok!
Moni
2001.02.14 08:49
Találtam az origon egy cikket a Családbarát Munkahely pályázatról... tavaly tudjátok hányan pályáztak az egész országból??? 49-en. Nem valami sok.
Megpróbálom idebiggyeszteni a címet:
[url=http://www.origo.hu/csalad/szuloknek/010206mar.html" TARGET="_top]http://www.origo.hu/csalad/szuloknek/010206mar.html[/url]
sziasztok!
Megpróbálom idebiggyeszteni a címet:
[url=http://www.origo.hu/csalad/szuloknek/010206mar.html" TARGET="_top]http://www.origo.hu/csalad/szuloknek/010206mar.html[/url]
sziasztok!
2001.02.15 22:56
Nálunk még csak kettő van, de már most vágyom a harmadikra. ÉS igazándiból sok időm sincen rá, mert már a 32.-ben. Az első nagyon nehezen jött össze, a második viszont hipp-hopp.
A korkülönbség éppen ezért nagyon kicsi.
A legnagyobb kérdésem mostanság, hogy mikor jöjjön az a harmadik:-)))
Piglet
A korkülönbség éppen ezért nagyon kicsi.
A legnagyobb kérdésem mostanság, hogy mikor jöjjön az a harmadik:-)))
Piglet
2001.02.22 07:41
Piglet!
Nalunk is az elso ketto kozott nagyon kicsi, csak 15 honap a korkulonbseg, es nem akartam persze, hogy igy legyen a 2. es 3. kozott is. Igy "nagyon hosszu ido utan", 2 ev 4 honappal kesobb szuletett meg a 3. gyerkocunk, egy kislany vegre. Szamunkra (a ferjem es az en szamomra) ez tenyleg nagy korkulonbseg. Igy most van ket nagyfiunk (4 es majdnem 3 evesek) es egy pici baba. Nincs tobb gondom veluk igy a harommal, mert a fiuk nagyon jol elvannak egyutt miota megvan a kicsi. (De ugy is mondhatom, hogy a kettovel is mar annyira le voltam terhelve, hogy a pici baba gondja mar meg se kottyan.)
Viszont egyre jobban zavar, hogy a ferjemmel mostanaban szinte soha nem tudok ket szot sem valtani, mert a gyerekeknek mindig van valami mondanivalojuk. Masoknal van ilyen gond? Hogy oldottatok meg?
Evi
Nalunk is az elso ketto kozott nagyon kicsi, csak 15 honap a korkulonbseg, es nem akartam persze, hogy igy legyen a 2. es 3. kozott is. Igy "nagyon hosszu ido utan", 2 ev 4 honappal kesobb szuletett meg a 3. gyerkocunk, egy kislany vegre. Szamunkra (a ferjem es az en szamomra) ez tenyleg nagy korkulonbseg. Igy most van ket nagyfiunk (4 es majdnem 3 evesek) es egy pici baba. Nincs tobb gondom veluk igy a harommal, mert a fiuk nagyon jol elvannak egyutt miota megvan a kicsi. (De ugy is mondhatom, hogy a kettovel is mar annyira le voltam terhelve, hogy a pici baba gondja mar meg se kottyan.)
Viszont egyre jobban zavar, hogy a ferjemmel mostanaban szinte soha nem tudok ket szot sem valtani, mert a gyerekeknek mindig van valami mondanivalojuk. Masoknal van ilyen gond? Hogy oldottatok meg?
Evi
2001.02.22 09:09
Kedves Evi!
Bar meg nekem nincs haromgyermekes tapasztalatom( mert meg csak ketto van, de lesz harmadik, sot negyedik is ha a joisten is ugy akarja...)de a batyamnak harom rosszcsontja van es o is azt mondta, hogy az nagy kulonbseg, hogy az embernek egy vagy ket gyereke van, a ketto es a harom kozott mar nincs akkora kulonbseg.
Egyebkent ketgyerekes letunkre mi sem nagyon tudunk egymassal beszelgetni, ha a gyerekek is ott vannak, mert foleg a fiamnak van allando kozleskenyszere, most erkezett a "miert' korszakaba. Meddig tart ez a korszak???? minden mondatunk utan jona miert!!! ( nagyon aranyos, en elvezem a dolgot, csak a beszelgeteseink egfy kicsit "vontatotta" valtak az utobbi idoben...
Udv
Eva
Bar meg nekem nincs haromgyermekes tapasztalatom( mert meg csak ketto van, de lesz harmadik, sot negyedik is ha a joisten is ugy akarja...)de a batyamnak harom rosszcsontja van es o is azt mondta, hogy az nagy kulonbseg, hogy az embernek egy vagy ket gyereke van, a ketto es a harom kozott mar nincs akkora kulonbseg.
Egyebkent ketgyerekes letunkre mi sem nagyon tudunk egymassal beszelgetni, ha a gyerekek is ott vannak, mert foleg a fiamnak van allando kozleskenyszere, most erkezett a "miert' korszakaba. Meddig tart ez a korszak???? minden mondatunk utan jona miert!!! ( nagyon aranyos, en elvezem a dolgot, csak a beszelgeteseink egfy kicsit "vontatotta" valtak az utobbi idoben...
Udv
Eva
2001.02.22 09:30
Évi!
Ez a gond még csak most kezdõdik és romlik!! Ha egyikünk késõbb ér haza, 4-en várják, és mindenki mindent egyszerre akar elmesélni-megmutatni. Persze ugyanez evés közben és egész nap, zeng a ház olykor. Érdemes nagyon figyelni a legkisebbre, avagy a legkevésbé jól beszélõre, mert nálunk mindig õ maradt le-ki, elnyomták a többiek, alig jutott szóhoz.
Ildi
Ez a gond még csak most kezdõdik és romlik!! Ha egyikünk késõbb ér haza, 4-en várják, és mindenki mindent egyszerre akar elmesélni-megmutatni. Persze ugyanez evés közben és egész nap, zeng a ház olykor. Érdemes nagyon figyelni a legkisebbre, avagy a legkevésbé jól beszélõre, mert nálunk mindig õ maradt le-ki, elnyomták a többiek, alig jutott szóhoz.
Ildi
2001.02.22 22:01
Sziasztok, most találtam Rátok.
37 éves vagyok, van egy 11 éves és egy 8 éves lányunk, és most született egy fiúnk, most lesz 5 hónapos. Nagyon sokáig csak két gyereket akartunk, aztán két éve szinte egyszerre fogalmazódott meg a lányokban is és a páromban is, hogy legyen még egy. Szerencsére könnyen össze is jött. és az csak hab a tortán, hogy fiú lett.A lányok nagyon kisfiút vártak, a férjem sokáig lányt - ő ilyen lánypárti -aztán amikor már biztos volt, hogy fiú lesz, egyre inkább ízlelgette, s mára már olyan büszke a kicsi fiára, hogy azt el sem lehet mondani. A lányok imádják, első perctől kezdve pelenkázzák hozzák-viszik, segédkeznek a fürdetésnél stb.Én mindenkinek azt mondom, hogy jó a nagy korkülönbség, mert most ezt a picit mindannyian a végsőkig kiélvezzük, nincs féltékenység, nekem is több időm van a picire, mert a nagyok már sokmindenben önállóak, és egy újabb örömforrást tudtam adni a családomnak, a gyermekeimnek. Egy ajándéknak fogják fel.
Dokacsa
37 éves vagyok, van egy 11 éves és egy 8 éves lányunk, és most született egy fiúnk, most lesz 5 hónapos. Nagyon sokáig csak két gyereket akartunk, aztán két éve szinte egyszerre fogalmazódott meg a lányokban is és a páromban is, hogy legyen még egy. Szerencsére könnyen össze is jött. és az csak hab a tortán, hogy fiú lett.A lányok nagyon kisfiút vártak, a férjem sokáig lányt - ő ilyen lánypárti -aztán amikor már biztos volt, hogy fiú lesz, egyre inkább ízlelgette, s mára már olyan büszke a kicsi fiára, hogy azt el sem lehet mondani. A lányok imádják, első perctől kezdve pelenkázzák hozzák-viszik, segédkeznek a fürdetésnél stb.Én mindenkinek azt mondom, hogy jó a nagy korkülönbség, mert most ezt a picit mindannyian a végsőkig kiélvezzük, nincs féltékenység, nekem is több időm van a picire, mert a nagyok már sokmindenben önállóak, és egy újabb örömforrást tudtam adni a családomnak, a gyermekeimnek. Egy ajándéknak fogják fel.
Dokacsa
2001.04.11 19:33
Szia Kinga!
Igen, tudom. Bár ma éppen rettenetes napom volt. Éppen tombol rajtam a GYES-betegség:-)))
Ennek ellenére tudom, hogy akarom a következőt. És ha nem lennék a 32 határán, és nem lenne az az elvem, hogy 35 felett nem szülök, akkor még talán egy negyedik is jöhetne.
A nagyobbik 2 éves és lány, a kisebbik 9 hónapos és fiú.
Nálad mi a kor és nem megoszlás???
Piglet
Igen, tudom. Bár ma éppen rettenetes napom volt. Éppen tombol rajtam a GYES-betegség:-)))
Ennek ellenére tudom, hogy akarom a következőt. És ha nem lennék a 32 határán, és nem lenne az az elvem, hogy 35 felett nem szülök, akkor még talán egy negyedik is jöhetne.
A nagyobbik 2 éves és lány, a kisebbik 9 hónapos és fiú.
Nálad mi a kor és nem megoszlás???
Piglet
2001.05.02 21:18
Szia Piglet!
Azt tudom mondaní, hogy nagyszerü háromgyerekes anyának lenni.Nekem három lányom van, az elsö kettö közötti korkülönbség 18 hónap. Nem volt könnyü kezdetben, de most nagyszerüen eljátszanak, nagyon jó barátok, kisebb-nagyobb veszekedésekkel. A "35 éves korig szülni, késöbb nem" gondolat engem is foglalkoztat, de leginkább az,hogy ha a negyedik gyermek is útnak indulna hol találnánk olyan méretü,ÁRÚ lakást Pesten vagy környéken, hogy el is férjünk mindannyian és kifizethetö legyen még az életünk során.
Szia: Andrea
Azt tudom mondaní, hogy nagyszerü háromgyerekes anyának lenni.Nekem három lányom van, az elsö kettö közötti korkülönbség 18 hónap. Nem volt könnyü kezdetben, de most nagyszerüen eljátszanak, nagyon jó barátok, kisebb-nagyobb veszekedésekkel. A "35 éves korig szülni, késöbb nem" gondolat engem is foglalkoztat, de leginkább az,hogy ha a negyedik gyermek is útnak indulna hol találnánk olyan méretü,ÁRÚ lakást Pesten vagy környéken, hogy el is férjünk mindannyian és kifizethetö legyen még az életünk során.
Szia: Andrea
2001.05.17 20:50
Kedves Ildi!
Igyekszem kérésednek eleget tenni. Bocs,hogy csak most, de sok dolgom volt mostanában..
27 éves vagyok, a férjem 29. Van 4 gyönyörü gyerekünk (8,6,3.5 évesek és van egy 2 hónapos)Jelenleg egy 70 m2-es lakás másfél szobájában lakunk, nyáron szeretnénk vidékre költözni..
Most GYET-en vagyok, a férjem pedig itthon dolgozik.(fordít, az anyagot faxon kapja, a kész munkát pedig e-mailban küldi vissza)
Ez nem mindig volt így, a férjem a házasságunk kezdetén a vendéglátásban kezdett el dolgozni, viszonylag rugalmas idöbeosztásban. Én egy ideig egy Kft.-nél dolgoztam, de Hanna születése után nem sokkal megszünt a cég, így inkább itthon tanultam. Majd megszületett Tomi és késöbb Kari is. Amikor Ö 1 éves lett, azt találtuk ki, hogy cserélünk. Azaz a papa marad a gyerekekkel, a háztartással..stb, én pedig eljárok dolgozni.(arról külön kellene egy levelet írni, hogy mennyire nem egyszerü egy 3 gyerekes nönek állást találni...a munkáltatónak ugyanis nem a tudásod és a képességeid számítanak, csak az, hogy férjnél vagy-e, van-e gyereked. Elöbb alkalmaznak egy független 18 éves lányt, mint egy három-gyerekes nöt, akinek meg van a tudása, szakértelme, tapasztalata, stb...)
Eleve úgy kaptam munkát, hogy elöre kikötötték: nincs betegség, hasfájás, semmi, és 6 hónap próbaidö. Borzasztó volt! Reggel, mikor ébredtem, a gyerekek aludtak még, este volt, hogy csak 11-re értem haza (én is 2 órát töltöttem az utazással), szenvedtem, mikor a férjem mesélte, hogy milyen ügyes volt a lányom az iskolában (akkor volt elsös), ha a gyerek beteg volt, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy most mi lehet vele...Így persze a munka sem ment úgy, ahogy kellett volna. Fél év után azt mondtam, hogy köszönöm, de nem. Én ezt ÍGY nem akarom csinálni. A gyerekeimmel akarok lenni, hiszen most vannak abban a korban, amikor mindkét szülöt igénylik, akár a nap 24 órájában. Közben a férjem is rájött az otthonlét szépségeire.(merthogy van!)
A gyerekeink kiegyensúlyozottak, megvan mindenünk ,ami kell (nem az anyagiakra gondolok itt elsösorban, hanem pl. arra, hogy Tomi is akármikor odamehet az apjához, hogy úgy beszélhessenek, mint "férfi a férfival", nem kell megvárni a hétvégét, vagy hogy jut arra idö mindig, hogy lefekvés elött elmondjunk egy mesét.)
Amikor én voltam kisgyerek, anyukám és apukám is állandóan dolgoztak, "hogy nekünk jobb legyen" , de közben a 9 éves növérem vitt el engem óvodába, és ha nem volt már elég idö, akkor csak eleresztett: Ott az ovi, mehetsz! Ezt persze anyámék csak felnött korunkban tudták meg.(És még van jó pár ilyen sztori) Na, én nem akarok ugyanebbe a hibába beleesni. Valóban a pénz diktál sokmindent, de ha nagyon hajszoljuk, elvész mindaz, amiért eleinte elkezdtük az egészet. Szerintem a legfontosabbak a gyerekeink, és az ö szempontjukból sokszor egészen más értékes, mint a mi szempontunkból. A tudásunk és az értékeink - pláne ha ápoljuk öket - sosem vesznek el, söt idövel csak értékesebbé válnak, és ha már a gyerköcök nagyobbak lesznek, akkor is élhetünk ezekkel, ezekbol. Most viszont, mivel még kicsik a gyerekek, tényleg kellünk nekik, méghozzá minnél többször. Nem akarok 15 év múlva rádöbbenni, hogy régen kellett volna velük több idöt tölteni, mert akkor már késö!! Ha már kamaszok, úgyis a saját életüket kezdik el élni...Akkor fogjuk majd mi is a sajátunkat!
Lehet, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, de mi a férjemmel teljesen egyetértünk ebben a dologban - és ez a lényeg!
Nem tudom, hogy erre gondoltál-e ,mikor azt írtad, írjam meg a történetünket...
Üdv.: Verus
Igyekszem kérésednek eleget tenni. Bocs,hogy csak most, de sok dolgom volt mostanában..
27 éves vagyok, a férjem 29. Van 4 gyönyörü gyerekünk (8,6,3.5 évesek és van egy 2 hónapos)Jelenleg egy 70 m2-es lakás másfél szobájában lakunk, nyáron szeretnénk vidékre költözni..
Most GYET-en vagyok, a férjem pedig itthon dolgozik.(fordít, az anyagot faxon kapja, a kész munkát pedig e-mailban küldi vissza)
Ez nem mindig volt így, a férjem a házasságunk kezdetén a vendéglátásban kezdett el dolgozni, viszonylag rugalmas idöbeosztásban. Én egy ideig egy Kft.-nél dolgoztam, de Hanna születése után nem sokkal megszünt a cég, így inkább itthon tanultam. Majd megszületett Tomi és késöbb Kari is. Amikor Ö 1 éves lett, azt találtuk ki, hogy cserélünk. Azaz a papa marad a gyerekekkel, a háztartással..stb, én pedig eljárok dolgozni.(arról külön kellene egy levelet írni, hogy mennyire nem egyszerü egy 3 gyerekes nönek állást találni...a munkáltatónak ugyanis nem a tudásod és a képességeid számítanak, csak az, hogy férjnél vagy-e, van-e gyereked. Elöbb alkalmaznak egy független 18 éves lányt, mint egy három-gyerekes nöt, akinek meg van a tudása, szakértelme, tapasztalata, stb...)
Eleve úgy kaptam munkát, hogy elöre kikötötték: nincs betegség, hasfájás, semmi, és 6 hónap próbaidö. Borzasztó volt! Reggel, mikor ébredtem, a gyerekek aludtak még, este volt, hogy csak 11-re értem haza (én is 2 órát töltöttem az utazással), szenvedtem, mikor a férjem mesélte, hogy milyen ügyes volt a lányom az iskolában (akkor volt elsös), ha a gyerek beteg volt, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy most mi lehet vele...Így persze a munka sem ment úgy, ahogy kellett volna. Fél év után azt mondtam, hogy köszönöm, de nem. Én ezt ÍGY nem akarom csinálni. A gyerekeimmel akarok lenni, hiszen most vannak abban a korban, amikor mindkét szülöt igénylik, akár a nap 24 órájában. Közben a férjem is rájött az otthonlét szépségeire.(merthogy van!)
A gyerekeink kiegyensúlyozottak, megvan mindenünk ,ami kell (nem az anyagiakra gondolok itt elsösorban, hanem pl. arra, hogy Tomi is akármikor odamehet az apjához, hogy úgy beszélhessenek, mint "férfi a férfival", nem kell megvárni a hétvégét, vagy hogy jut arra idö mindig, hogy lefekvés elött elmondjunk egy mesét.)
Amikor én voltam kisgyerek, anyukám és apukám is állandóan dolgoztak, "hogy nekünk jobb legyen" , de közben a 9 éves növérem vitt el engem óvodába, és ha nem volt már elég idö, akkor csak eleresztett: Ott az ovi, mehetsz! Ezt persze anyámék csak felnött korunkban tudták meg.(És még van jó pár ilyen sztori) Na, én nem akarok ugyanebbe a hibába beleesni. Valóban a pénz diktál sokmindent, de ha nagyon hajszoljuk, elvész mindaz, amiért eleinte elkezdtük az egészet. Szerintem a legfontosabbak a gyerekeink, és az ö szempontjukból sokszor egészen más értékes, mint a mi szempontunkból. A tudásunk és az értékeink - pláne ha ápoljuk öket - sosem vesznek el, söt idövel csak értékesebbé válnak, és ha már a gyerköcök nagyobbak lesznek, akkor is élhetünk ezekkel, ezekbol. Most viszont, mivel még kicsik a gyerekek, tényleg kellünk nekik, méghozzá minnél többször. Nem akarok 15 év múlva rádöbbenni, hogy régen kellett volna velük több idöt tölteni, mert akkor már késö!! Ha már kamaszok, úgyis a saját életüket kezdik el élni...Akkor fogjuk majd mi is a sajátunkat!
Lehet, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, de mi a férjemmel teljesen egyetértünk ebben a dologban - és ez a lényeg!
Nem tudom, hogy erre gondoltál-e ,mikor azt írtad, írjam meg a történetünket...
Üdv.: Verus
2001.05.18 08:49
Verus!
Köszönöm. Pontosan ilyesmire gondoltam. Mint olvashattad több helyen, nálam is nagy a tipródás. Harmadik éve dolgozom (három éves szerzõdésem van), és egyre inkább úgy vagyok vele, hogy semmi kedvem hozzá, nem éri meg, hogy nem tudok a gyerekekkel lenni. Lehet, hogy ezért keresem minden hasonló sorsú személy esetét, véleményét, mert bizonytalan vagyok az igazamban, a lelkem egyre inkább erre húz, de az eszem még nem tudja, helyes-e ez. (az hogy esetleg tovább bõvítjük-e a családot, ezzel egyenesen összefüggõ kérdés) MOst úgy vagyok, val. kapok még itt egy fél évet, azalatt a PhD-met be kéne fejezni, aztán a fõnökségem szerint is jobb ha váltok (napi összesen 4 óra utazás mellett 6 óránál többet nem vagyok képest itt lenni, egyszerûen a gyerek fizikai begyûjtése miatt). MOst nagyon filózok, hogy valami otthoni munkát (távmunkát) kéne találni, végül is most se keresek fergetegesen, talán annyit úgy is lehet. Én is tartok tõle, hogy hiába a végzettség, képzettség, ha valahol én kinyögöm, hogy 3 gyerekem van (igaz, hogy már 6 évesek lesznek a kisebbek a nyáron), nem hiszem, hogy lelkesednének értem, pláne, hogy eleve max6-8 órát (közlekedéssel együtt mondjuk 9-10) tudnék vállalni, de még akkor is strapa.
Azért arra még kíváncsi lennék, mi a véleményed arról, hogy 10 év múlva (15), amikor kamaszodnak, és élheted a saját életed, munka és egyéb terén (hiszen addigra 15-20 éve végzett az ember, nem tartja a kapcsolatot a témájával, akkor totál kiesett belõle) milyen esélyek vannak?
Úgyhogy nagyon köszönöm, hogy megírtad a történeted!
Ildi
Köszönöm. Pontosan ilyesmire gondoltam. Mint olvashattad több helyen, nálam is nagy a tipródás. Harmadik éve dolgozom (három éves szerzõdésem van), és egyre inkább úgy vagyok vele, hogy semmi kedvem hozzá, nem éri meg, hogy nem tudok a gyerekekkel lenni. Lehet, hogy ezért keresem minden hasonló sorsú személy esetét, véleményét, mert bizonytalan vagyok az igazamban, a lelkem egyre inkább erre húz, de az eszem még nem tudja, helyes-e ez. (az hogy esetleg tovább bõvítjük-e a családot, ezzel egyenesen összefüggõ kérdés) MOst úgy vagyok, val. kapok még itt egy fél évet, azalatt a PhD-met be kéne fejezni, aztán a fõnökségem szerint is jobb ha váltok (napi összesen 4 óra utazás mellett 6 óránál többet nem vagyok képest itt lenni, egyszerûen a gyerek fizikai begyûjtése miatt). MOst nagyon filózok, hogy valami otthoni munkát (távmunkát) kéne találni, végül is most se keresek fergetegesen, talán annyit úgy is lehet. Én is tartok tõle, hogy hiába a végzettség, képzettség, ha valahol én kinyögöm, hogy 3 gyerekem van (igaz, hogy már 6 évesek lesznek a kisebbek a nyáron), nem hiszem, hogy lelkesednének értem, pláne, hogy eleve max6-8 órát (közlekedéssel együtt mondjuk 9-10) tudnék vállalni, de még akkor is strapa.
Azért arra még kíváncsi lennék, mi a véleményed arról, hogy 10 év múlva (15), amikor kamaszodnak, és élheted a saját életed, munka és egyéb terén (hiszen addigra 15-20 éve végzett az ember, nem tartja a kapcsolatot a témájával, akkor totál kiesett belõle) milyen esélyek vannak?
Úgyhogy nagyon köszönöm, hogy megírtad a történeted!
Ildi
2001.05.19 22:32
Kedves Ildi!
Igazán jó kérdést tettél fel... Ezen gondolkoztam én is! Azt hiszem, hogy amikor a legkisebb is már "kiskamasz" lesz, akkor esetleg vissza lehet menni dolgozni 4-6 órára, egyfajta belerázódás végett! (a családnak sem árt, ha lassan van beadagolva a dolog)És addig is müködhet a szintentartás..Nem?
Nem tudom,hogy mi lesz 10-15 év múlva, de talán így fogom csinálni!( a szintentartás már mgkezdödött..)
Üdv:Verus
Igazán jó kérdést tettél fel... Ezen gondolkoztam én is! Azt hiszem, hogy amikor a legkisebb is már "kiskamasz" lesz, akkor esetleg vissza lehet menni dolgozni 4-6 órára, egyfajta belerázódás végett! (a családnak sem árt, ha lassan van beadagolva a dolog
)És addig is müködhet a szintentartás..Nem? Nem tudom,hogy mi lesz 10-15 év múlva, de talán így fogom csinálni!( a szintentartás már mgkezdödött..
) Üdv:Verus
2001.09.30 07:37
Sziasztok! Idetaláltam, de látom, hogy már nagyon régóta nem írt itt senki. Az Erről-Arról címszó keretein belül indítottam hasnló témában egy rovatot. Mi nemsokára (kb.6 hét múlva) válunk háromgyerekes családdá, akkor születik majd meg a harmadik babánk (aki állítólag kisfiú). Két kislányom van, egy 5 és egy két és fél éves. Én egy meglehetősen értelmiségi pályán dolgozom (dolgoztam a gyerekek születéséig) - erről most nem kívánok bővebben beszélni -, ami teljes embert kíván. A pályámon a nők is a saját karrierjüket építgetik, így gyereket sem nagyon vállalnak, ha vállalnak is - vagy besikerül -, akkor is csak egyet, és azt az egyet is korán bölcsibe adják és vissza a karrierépítéshez. Így engem - mint ritka fehér hollót - nem tudnak és nem is akarnak megérteni, igyekszenek keresztbe tenni ott ahol tudnak, ami persze nagyon rosszul esik. És ilyenkor örülök, hogy vannak a gyerekeim, akik ártatlanok, naívak és nekem kell őket felnevelnem. Ilyenkor tudok igazán örülni a hétköznapok apró szépségeinek - amik mellett sokszor elsiklom -, és arra gondolok, hogy ezek a kolléganők sohasem fogják megtudni, hogy milyen jó az, ha az embernek több gyermeke van, lógnak rajta, elhalmozzák a szeretetükkel. Nem is beszélve arról, hogy ők kihagyták a legyszebb időszakot, amikor a kisgyerek elméje megnyílik, beszélni, járni kezd stb. Én ezt nem cserélném el semmiféle karrierért sem, hiszen nem azért szültem és fogok most is szülni, hogy állami intézményekben nőjenek fel a gyerekeim valódi szülői szeretet nélkül. Egyenlőre ennyit, nem tudom, hogy mikor és ki fog majd válaszolni, de izgatottan várom a véleményeiteket! Sziasztok: Norcsi.
2001.09.30 19:01
Norcsi!
A szívemböl szóltál, pontosan ebböl az elgondolásból hanyagolom én is az igen izgalmas munkámat, 2 diplomával, egynéhány nyelvvizsgával ülök itthon már elég rég- kis szünetekkel.
Most pedig március óta nem dolgozom, boldogan várjuk az új kisbabáinkat-ikreink lesznek-, Velük már 5 kicsi fiú rajongva szeretett anyukája leszek, a legboldogabb anyuka a világon-és egyáltalán nem érdekel SENKI negatív véleménye ez ügyben!!!!!
Nem vagyunk se cigányok, se vallásosak, csak saját örömünkre szülünk.
Üdv.:Kinga
A szívemböl szóltál, pontosan ebböl az elgondolásból hanyagolom én is az igen izgalmas munkámat, 2 diplomával, egynéhány nyelvvizsgával ülök itthon már elég rég- kis szünetekkel.
Most pedig március óta nem dolgozom, boldogan várjuk az új kisbabáinkat-ikreink lesznek-
, Velük már 5 kicsi fiú rajongva szeretett anyukája leszek, a legboldogabb anyuka a világon-és egyáltalán nem érdekel SENKI negatív véleménye ez ügyben!!!!! Nem vagyunk se cigányok, se vallásosak, csak saját örömünkre szülünk.
Üdv.:Kinga
2001.09.30 19:27
Szia Kinga! 5 fiú, az aztán nem semmi! Gratulálok az ikrekhez is! Mikorra várod őket? Mekkorák a nagyobb fiúk? Nálatok viszont nincs az a szöveg, hogy most már jó lenne egy kislány is? Nálunk ugyanis mindenki (de tényleg, még a piaci kofa is) mind azt szajkózza, hogy "Na lesz nagy öröm, ha kisfiú lesz!". Nem beszélve anyósomékról, akik ezen a téren is meglehetősen bigottak, már az első babánál is fiúra számítottak. Mintha egy kislány nem lenne teljesen egyenértékű a fiúkkal. Szóval lehet, hogy most már teljesül a vágyuk és tényleg kisfiunk lesz, legalábbis egy ultrahang az orvos szerint azt mutatta. Azelőtt és azóta sem mutatta magát a kis huncut.
Egyébként azt sem értik meg sokan, hogy miért maradok végig itthon a gyerekeimmel, amikor meglehetősen jól keresnék, amihez viszonyítva a GYES egy nagy nulla. Meg érvelnek (főleg anyósom, aki teljesen ki akarná sajátítani magának a gyereknevelést és elmenni helyettem GYES-re mondván, hogy menjek csak vissza pénzt keresni), hogy a mai időben meg kell becsülni a munkahelyet, stb. Amelyik munkahelynek én nem fogok kelleni amikor vissza akarok majd menni dolgozni, az a munkahely sem fog nekem kelleni. Ezen a téren elég pozitívan gondolkozom. Ott aztán tényleg nem bennünk van a hiba, ahol a kisgyermekes anyákat nem alkalmazzák pusztán azért mert szülni mertek egy, két, vagy több gyereket, ugyanakkor viszont panaszkodnak arra, hogy fogy a nemzet. Nem a kisgyerekeseket kellene büntetni, hanem inkább a karrierista nőket, akik pusztán amiatt nem szülnek gyereket, nehogy lemaradjanak valamiről. Egyenlőre ennyi, remélem jelentkezel majd még, szia: Norcsi.
Egyébként azt sem értik meg sokan, hogy miért maradok végig itthon a gyerekeimmel, amikor meglehetősen jól keresnék, amihez viszonyítva a GYES egy nagy nulla. Meg érvelnek (főleg anyósom, aki teljesen ki akarná sajátítani magának a gyereknevelést és elmenni helyettem GYES-re mondván, hogy menjek csak vissza pénzt keresni), hogy a mai időben meg kell becsülni a munkahelyet, stb. Amelyik munkahelynek én nem fogok kelleni amikor vissza akarok majd menni dolgozni, az a munkahely sem fog nekem kelleni. Ezen a téren elég pozitívan gondolkozom. Ott aztán tényleg nem bennünk van a hiba, ahol a kisgyermekes anyákat nem alkalmazzák pusztán azért mert szülni mertek egy, két, vagy több gyereket, ugyanakkor viszont panaszkodnak arra, hogy fogy a nemzet. Nem a kisgyerekeseket kellene büntetni, hanem inkább a karrierista nőket, akik pusztán amiatt nem szülnek gyereket, nehogy lemaradjanak valamiről. Egyenlőre ennyi, remélem jelentkezel majd még, szia: Norcsi.
