Sziasztok,
a párom szerint ha a gyereknek "beadjuk" a Mikulás, Jézuska, Húsvéti nyuszi, stb. sztorikat, akkor hazudunk neki, és nem számít, hogy ez a gyereknek jó játék -e vagy sem. Ő azt mondja, hogy amikor rájött, hogy ezek nem léteznek nagyon csalódott volt, mert ő volt a legkisebb gyerek, és már mindenki más tudta. De szerintem ezeket a gyerekek aranyos játékoknak veszik, vagy fantáziálásnak. Amikor ezeket mondom neki, akkor egyszerűen azt mondja, hogy ez hülyeség, és ő akkor sem fog hazudni a gyereknek, és nem tudom mit mondjak már neki, mert szerintem meg fontos, hogy ne maradjon ki egy ilyen kedves élmény a gyerek életéből, amikor van mit várnia, meg képzelődnie, hogy miket kér, meg hogy a mikulás szánját milyen szarvasok húzzák, stb. És abban egyet értünk, hogy felnőttként akarjuk kezelni a (leendő) gyerekeinket, és nem akarunk semmire olyan választ adni, hogy mert csak.
Ráadásul, ő meg azt mondja, hogy csak úgy adjunk neki csokit, pl húsvétkor. De szerintem ez hülyeség, mert ha megvan a körítés, akkor nem arra fog várni, hogy akár mi lesz azon a napon csokit kap, hanem akkor a többi társával az oviban beszélgethetnek róla ki mit kért, várhatja a napot, meg izgulhat rajta, hogy jó volt, nem volt jó, stb. Nekem nem tetszik, hogy megmondom neki, hogy mindenki ebben hisz, de elmondom hogy igazából ez hülyeség, és nem is létezik senki, és mindenki a szüleitől kapja a csokit, és csak úgy, mert ez a megszokás. Szerintem akkor már sokkal kedvesebb lenne a megszokást arra alapozni, hogy egy gyerekkori játékból vezetjük át. Plusz szerintem nincs annál szebb látvány amikor a kisgyereked ámulva bámul egy szép karácsonyfára, vagy örömmel keresi a fűben elrejtett csokitojást, stb.
Ti mit gondoltok, szerintetek mit kéne tennünk?
Köszi.
