Szisztok,
A bölcsödei beszoktatással vannak igen nagy problémáim és ebbben szeretnék segítséget kérni.
A fiam most volt két éves, ez a 3. hete a bölcsiben. Az első héten minden rendben volt, pár órára hagytam ott, jól érezte magát, nem sírt. Második héten kezdtük ott alvással és azóta teljes az őrület, gyakorlatilag egész nap ordít a bölcsiben és semmivel nem tudják megnyugtatni. Áll az ajtóban és azt ordítja, hogy anya-anya. Most már a gyerekeket is zavarja, semmi módon nem lehet lefoglalni és bevonni a társaságba. Nekem viszont a jövő héttől vissza kell mennem dolgozni. Szerintetek van megoldás??? (közben persze én itthon sírok, mert soha nem hagytam, hogy ennyit sírjon)
Köszönettel:
Mammamó
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2007.09.06 09:04
Szia Mammamó!
Segíteni sajnos nem tudok, de amióta írtál eltelt egy kis idő, kíváncsi lennék, hogy javult e a dolog a kisfiaddal a bölcsiben?
Nekem lassan 20 hónapos lesz a kisfiam, és Ő 3 hét múlva kezd a bölcsiben. Mondanom se kell, hogy Én is tele vagyok izgalommal, hogy vajon milyen lesz, hogy viseli majd a beszoktatást meg az egész bölcsit Gergő fiam!
Annyit talán mondhatok, hogy próbáld nem kimutatni a fiad előtt, hogy Te is rosszkedvű, szomorú vagy! Ez nagy kihatással van rá, ha látja, hogy a mamája is szomorú. A mi bölcsinknél 2 hét a beszoktatás, az első héten nem hagyom magára, mindig együtt vagyunk, csak a második héten kezdek én eltűnni onnan, de akkor is a közelben maradok, vész esetére. Lehet, hogy a kisfiadnak túl gyors volt az iram, és emiatt vette ennyire zokon a dolgot. Szerintem ehhez türelem kell, az addig együtt töltött 2 évet nem lehet egy hét alatt fenekestől megváltoztatni. Persze ez a bölcsi feladata és felelősége kéne, hogy legyen, nekik kéne alkalmazkodni a kicsikhez!!
Kíváncsian várom, hogy alakulnak a dolgok nálatok!
Üdv!
Segíteni sajnos nem tudok, de amióta írtál eltelt egy kis idő, kíváncsi lennék, hogy javult e a dolog a kisfiaddal a bölcsiben?
Nekem lassan 20 hónapos lesz a kisfiam, és Ő 3 hét múlva kezd a bölcsiben. Mondanom se kell, hogy Én is tele vagyok izgalommal, hogy vajon milyen lesz, hogy viseli majd a beszoktatást meg az egész bölcsit Gergő fiam!
Annyit talán mondhatok, hogy próbáld nem kimutatni a fiad előtt, hogy Te is rosszkedvű, szomorú vagy! Ez nagy kihatással van rá, ha látja, hogy a mamája is szomorú. A mi bölcsinknél 2 hét a beszoktatás, az első héten nem hagyom magára, mindig együtt vagyunk, csak a második héten kezdek én eltűnni onnan, de akkor is a közelben maradok, vész esetére. Lehet, hogy a kisfiadnak túl gyors volt az iram, és emiatt vette ennyire zokon a dolgot. Szerintem ehhez türelem kell, az addig együtt töltött 2 évet nem lehet egy hét alatt fenekestől megváltoztatni. Persze ez a bölcsi feladata és felelősége kéne, hogy legyen, nekik kéne alkalmazkodni a kicsikhez!!
Kíváncsian várom, hogy alakulnak a dolgok nálatok!
Üdv!
Sudi És
2008.01.03 18:29
Sziasztok!
Kisfiam 22 hónapos és itt a nagy kérdés, hogy bölcsibe adjam-e, vagy jobb lenne, ha itthon maradnánk még egy évet, utána pedig jöhet az ovi. A kérdést az is nehezíti, hogy tervezzük a kistesót. Én mindenképp a gyerek érdekeit nézem. Mi a jobb neki? Itthon a kistesóval, vagy inkább heti pár alkalommal társaságban? Félek, hogy a pici mellett már nem tudom kielégíteni az igényeit. (persze a beszoktatást nem a kistesó születésekor fogom megoldani, nehogy úgy érezze, hogy őt a kicsi kitúrta
)
Kérlek, írjatok a tapasztalataitokról!
Köszi, Kinga
Kisfiam 22 hónapos és itt a nagy kérdés, hogy bölcsibe adjam-e, vagy jobb lenne, ha itthon maradnánk még egy évet, utána pedig jöhet az ovi. A kérdést az is nehezíti, hogy tervezzük a kistesót. Én mindenképp a gyerek érdekeit nézem. Mi a jobb neki? Itthon a kistesóval, vagy inkább heti pár alkalommal társaságban? Félek, hogy a pici mellett már nem tudom kielégíteni az igényeit. (persze a beszoktatást nem a kistesó születésekor fogom megoldani, nehogy úgy érezze, hogy őt a kicsi kitúrta
)
Kérlek, írjatok a tapasztalataitokról!
Köszi, Kinga
2009.09.24 15:54
Kedves anyukák! Nagy a problémám! Bölcsődei beszoktatásról van szó. 
Minden szépen indult az első 3 napon. Majd jött a két utolsó nap amikor minket szülőket kiküldtek az én fiam első nap sírt csak csütörtökön, a másik gyerek egész héten nyafogott, de a cumikája megnyugtatta. Az én fiam péntekre teljesen mérges volt és hisztizett a szerető gondozónak nem nevezném a zuglói bölcsiseket, azt mondták az én fiam miatt esik vissza a kisfiú. Megjegyzem ő is ordított pénteken cumi nélkül is, hiába nem sírt az én fiam. Majd, hogy megnyugodjanak a kedélyek anyuka és gondozók se akadjanak ki ránk, beteg is lett hétvégére, e hét szerdán mentünk először. Már észrevettem tegnap is, ha a másik gondozó megjelenik, már sír a fiam. Gondolom, nem ok nélkül. Tegnap is otthagytam bizakodva, de megint jött a szokásos mondanivaló, hogy a Milos milyen könnyű eset és okos, ügyes és egyéb jó dolgok, az enyém persze nehéz eset. Ma már olyasmiket mondtak ránk a gondozónénik, hogy nem e az a baj, hogy rossz a kapcsolatom a gyerekkel, mert tegnap reggel az apja is ott volt, és lehet, hogy ezért volt nyugodtabb a gyermek. Mindkét nap sírt és szegény kínjában elaludt, nem eszik és azt mondják nem is mindig fogadja el a gondozókat. Már ma arra se méltattak, hogy kihozzák nekem a gyerekemet, de szerencsére az a másik gondozónéni hozta ki, akit a gyermekem kiválasztott magának. Ők ugyanis ,akik a mi gondozóink ebédeltek. A másik gyermektől természetesen mindketten elköszöntek, mi velünk pedig nem tudnak mit kezdeni. Ma megnéztem magamnak azt a fantasztikus gyereket, hát úgy üvöltött, mint a sakál nem volt nála a cumija és nem volt az Ancika néni ölébe. Hát ez az én szomorú sorsom, mint rossz anya, de ez a legkönnyebb mindennek mondani minket, minthogy kicsit vennék a fáradságot a gyerek felé. 
Minden szépen indult az első 3 napon. Majd jött a két utolsó nap amikor minket szülőket kiküldtek az én fiam első nap sírt csak csütörtökön, a másik gyerek egész héten nyafogott, de a cumikája megnyugtatta. Az én fiam péntekre teljesen mérges volt és hisztizett a szerető gondozónak nem nevezném a zuglói bölcsiseket, azt mondták az én fiam miatt esik vissza a kisfiú. Megjegyzem ő is ordított pénteken cumi nélkül is, hiába nem sírt az én fiam. Majd, hogy megnyugodjanak a kedélyek anyuka és gondozók se akadjanak ki ránk, beteg is lett hétvégére, e hét szerdán mentünk először. Már észrevettem tegnap is, ha a másik gondozó megjelenik, már sír a fiam. Gondolom, nem ok nélkül. Tegnap is otthagytam bizakodva, de megint jött a szokásos mondanivaló, hogy a Milos milyen könnyű eset és okos, ügyes és egyéb jó dolgok, az enyém persze nehéz eset. Ma már olyasmiket mondtak ránk a gondozónénik, hogy nem e az a baj, hogy rossz a kapcsolatom a gyerekkel, mert tegnap reggel az apja is ott volt, és lehet, hogy ezért volt nyugodtabb a gyermek. Mindkét nap sírt és szegény kínjában elaludt, nem eszik és azt mondják nem is mindig fogadja el a gondozókat. Már ma arra se méltattak, hogy kihozzák nekem a gyerekemet, de szerencsére az a másik gondozónéni hozta ki, akit a gyermekem kiválasztott magának. Ők ugyanis ,akik a mi gondozóink ebédeltek. A másik gyermektől természetesen mindketten elköszöntek, mi velünk pedig nem tudnak mit kezdeni. Ma megnéztem magamnak azt a fantasztikus gyereket, hát úgy üvöltött, mint a sakál nem volt nála a cumija és nem volt az Ancika néni ölébe. Hát ez az én szomorú sorsom, mint rossz anya, de ez a legkönnyebb mindennek mondani minket, minthogy kicsit vennék a fáradságot a gyerek felé.
Oldal: 1 / 1
