Kedves Judit és Szandra!
Olvastam a leveleiteket az altatással kapcsolatban, és ha nem baj, kicsit hosszan, de reagálnék rá.
Judit, nem, nem minden gyerek ilyen. Van olyan, mint az enyém is (1,5 éves), és még párunké, akit betesznek a kiságyba és "úgymarad". Szó nélkül, sírás nélkül elalszik, bárki teszi is le. És Szandra, igazuk van a barátnőidnek, mert VALÓBAN megtanulnak EGYEDÜL IS elaludni. Mindezt nem azért írom, hogy bántsalak/megbántsalak Benneteket, távol álljon tőlem, de tényleg van ilyen.
Valóban sokan küzdenek ilyen problémával, mint amiről írtok, és meg is értem a problémátokat, mert szörnyű lehet, de higgyétek el, működik a "gyors altatás módszere".
A barátnőim sorában a harmadik voltam a hatból, aki szült. Az első kettőnek hasonlóan rémisztő volt az altatás. Ebből okulva elhatároztam, hogy én már az első pillanattól a következőt fogom csinálni, és csinálom ma is pl. este:
vacsi: halk zene, rádió mellett, leeresztett roló mellett (lényeg, hogy érzi, hogy már este van, vége a játéknak)
+majd vetkőzés, és bilizés(11hótól)
+fürdés (közben gyerekszobában roló leresztve, kislámpa felkapcsolva.)
+bili
+gyors, játék nélküli! pizsiöltözés
+gyors, játék nélküli! ágybabe
+gyors cumisüveg szájba (nekünk még kell), cumi kézbe (ez is kell, de csak alcáshoz)
+villanyoltás
+simi az arcra
+majd gyors, halk távozás a szobából.
Mindig elalszik, nem sír. (Ő még este nem igényli a mesét.)
A másik három barátnőm közül a negyedik nem hitt benne, az ötödik, és hatodik soron következő, dettó ezt csinálta, nekik is bevált a módszer.
A negyediknek 9-10 hónapos a kisfia, és 7-8 hónaposan kezdte el ezt a gyors taktikát. Természetesen eleinte volt egetrengető sírás, mindkét részről, és veszekedés a férjével, stb. De egy hónap alatt (vagy csak pár hét? nem is tudom) elérte, hogy neki is azonnal elalszik a babája. Az az egy hónap nagyon nehéz volt neki, mert ráadásul a férje ki nem állhatja, ha sír a kicsi, így még vele is küzdenie kellett. De most a mennyekben érzi magát.
Megmondom őszintén,
én sem értek egyet azzal, ha sírni hagyják a gyereket. Én sosem hagytam. Szerintem, míg nem beszél, minden sírásnak hárítandó oka van. (Az enyém csak akkor sír, ha hisztizik, de tudja, hogy azzal nem ér el semmit, és 1 percen belül mindig abbahagyja. De próbálkozik, amit ugye szabad.
)
De amikor már képes beszélni, akkor azt is tudja, hogy a sírásával mindent elér: pl. oda tudja hívni magához anyát!!!
Én úgy gondolom, de mindenki azt tesz, amit akar, hogy mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb: pár heti, szívszaggató sírásos gyors fektetés, aminek eredménye az önálló alvás. Vagy a hónapok, évek óta tartó általatok leírt kényelmetlenségek, amelyek ki tudja mikor érnek véget. Ha kipróbáljátok, biztos sikerülni fog!!!
Megjegyzem, nem magamtól vagyok ilyen "okos" a témában. Szinte Bibliaként néztem, és nézem Dr. Tanya Byron: Vásott kölykök (Little Angels) című műsorát. Rengeteg okos dolog van benne, ez is egyike azoknak. A Zone Clubon szokott menni minden nap du. 3-kor és ism. este 7-kor. ( nézzétek meg ezt: forum.port.hu/viewtopic.php?topic_id=8906 )
Mivel valóban működik, én ezt a taktikát, úgy hírdetem mamás körben, mint az igét
. Eleinte nem hittek nekem, csak akkor mikor saját szemükkel látták, ugyanis volt olyan, aki megkért, mutassam meg. Megtettem.
Ráadásul a picifiam befordult a fal felé, és úgy aludt el azonnal. Megdöbbentek.
Én nagyon kényeztetős, puszilgatós, mosolygós, de elég tudatos nevelést nyújtó, és következetes anyukája vagyok a kisfiamnak. Ezért biztosan állíthatom, hogy összefér ez a gyors fektetési módszer az anyai szeretettel, és hogy Nektek is bevállna ez a módszer (is), ha kipróbálnátok. Sok sikert, ha belevágtok, és bocs, ha csak raboltam az időtöket. Lényeg, hogy párunknál működik, és jó lenne, ha minél többeteknek sikerülne. Mert tuti sikerülne!
Üdv,
Ka-ta