Kiemelt témák

Sziasztok!

Mi most tervezgetjük a kistesót lassan 3 éves Olivér fiam mellé. Szerintetek mennyi az "ideális" korkülönbség a testvérek között? (Valakitől azt hallottam, hogy 3-4 év korkülönbség a legrosszabb. Tényleg így van?) Mikor és hogyan kezdjem felkészíteni a fiam az új családtag érkezésére? Hogyan kezeljem majd a fiam, hogy pozitívan fogadja a kistestvért, és ne okozzon neki traumát, hogy már nem ő az egyetlen gyermek? Ti hogyan csináltátok/csinálnátok? Kíváncsian várom tanácsaitokat, tapasztalataitokat, ötleteiteket a témában!

Üdv: Krisztina

Szia!

Nálunk két év a korkülönbség az első és a második között, a második és a harmadik között pedig 1 perc (..., bocs vicc volt, de hát ikrek). A nővérem és én közöttem 4.5 év van. Én ez utóbbit elég rossznak tartottam, tartom, de nem feltétlen van vele mindenki így. Valahogy minden összeállításnál van egy korszak, amíg a kicsi sokkal kisebb, úgy ugrál, ahogy a nagy fütyül, és aztán eljön az az idő, amikor ez kezd nem tetszeni neki. Úgy vélem a korkülönbség ezt az időt variálja. Nálunk már most az megy, hogy a nagy lenne a főnök, de most már sokszor vitába szállnak a kicsik. (7 és 5 évesek most) A nővéremmel valamikor 8-9 éves koromban jött el ez az idő.
A nagyobb korkülönbség előnye lehet, hogy esetleg jobban besegít, jobban felfogja a dolgokat, hamarabb foglalkozik a kicsivel, és főleg vele már kevesebb a gond. (bár ki tudja, kis gyerek kis gond, nagy gyerek, nagy gond) A kis korkülönbség mellett meg az szól, hogy jobban eljátszanak egymással, nálunk ilyen szempontból nagyon jól el vannak.
Az új családtag érkezésére én folyamatosan készítettem fel a lurkót. Akkor kezdtem, mikor már tudtam, hogy lesz, de ezt lehetne előtte is, plátóian, hogy mit szólna hozzá. Amikor meg már bent voltak a pocakban, akkor igyekeztem apránként minél többet beszélni róla, kihasználva az alkalmat a gólya hozza-e kérdéskör tisztázására is. (meglepő módon, mésfél két éves kor között már rengeteget felfogott az ezzel kapcsolatos dolgokból!). Természetesen igyekeztem pozitívan beállítani a dolgot, hogy jó lesz majd velük játszani, de azt is elmondtam, hogy bizony az első időben még a baba nem lesz erre képes. Büszkévé próbáltam tenni, hogy ő már nagy, ő A nagy, ellensúlyozandó az őt érő "hátrányokat".
Ha hozzájutsz, van egy nagyon aranyos könyv, nekem még a 70-es évekbeli kiadás van meg, nem tudom, kiadták-e azóta "Az én kistestvérem" a címe. Mesekönyv, egy kislány (kisiskolás) és a kisöccse szerepel benne. Tényleg, van még pár hasonló könyv, érdemes esetleg ezekből is olvasgatni neki.
(a babáról is, újra kapható a "Sehány éves kislány", gyerekkorom kedvence volt, csodaszép könyv, csak kicsit drága)
(Az enyémek fenti koruk mellett a plátóian emlegetett negyediket momentán rém szívesen fogadnák, a lányom minden ismerős kisbabával órákig ellenne.)

Szia: Ildi

Kedves Ildi!

Köszi a tanácsokat! Én is már most kérdezgetem a kisfiam, mit szólna egy kistesóhoz, erre ugyan volt, hogy azt mondta, hogy nem akarja, viszont azt meg szeretné, ha lakna itt velünk egy kisbaba. Na, erre viszont azt mondta, hogy most, most akarja. Köszi a könyvajánlást, "Az én kistestvérem" szerintem nekem is megvolt kiskoromban... Ez az, ahol Petikének hívják a kistestvért? Az nagyon aranyos könyv! A "Sehány éves kislány"-t nem ismerem, de majd szétnézek a könyvesboltokban, úgyis szeretnék kistesó témájú könyveket beszerezni. A te gyermeked nem volt féltékeny az ikrekre? Nem volt agresszív velük?

Üdv: Krisztina

Szia!

Az én kistestvéremben Öcsikének hívják a kisfiút, Kati a kislány. A Sehány éves kislányba én nemrégiben tán a Skála Metróban levő Kaisers közértben(!) botlottam, kell legyen könyvesboltban is. Ez egy kisalakú könyv, csak pár oldal (nagyságrendileg 20-30), de 800 Ft felett volt. Csodaszép rajzok vannak benne, elmesélve miként növekszik a baba a pocakban.
Bálint eleinte nagyon jól fogadta az ikreket. Tulajdonképpen a féltékenység dolog inkább az elmúlt években jelent meg nála. Akkoriban sose bántotta őket, persze értelemszerűen nem tudott még kellően vigyázni, de inkább ő volt alanya a kicsik részéről való hajhúzásnak stb. (persze ez sem volt szándékos). Sőt! Bálint nagyon cumis volt , sehova nem mertem anélkül elindulni vele, mindig azzal aludt el. És két héttel a kicsik hazajövetel e után elharapva a cumiját, leszokott róla! Szóval visszaesés sem volt. Igaz, ő akkor még pelusos volt, itt nem volt hova visszaesni, cumisüveget meg egyiknél sem használtunk. Szopni viszont nem akart ettől, és a lefejt tej sem ízlett neki (pedig hallottam, hogy adható a nagyobb tesónak, de legfeljebb banánturmixban fogadta el)
Talán közrejátszott mindebben, hogy igyekeztünk sokat foglalkozni vele, nyáron jött az áldás, viszonylag sokat volt otthon a férjem is, meg nagymamák is voltak, és azok is rengeteget foglalkoztak vele. De én is szoptatás közben neki olvastam a meséket.
Az agresszió és féltékenység inkább később jött, az elmúlt egy-két évben.Amióta "nem fogadnak szót neki", pedig igyekszik trükkös lenni velük. Féltékenység meg pl.abban, hogy ki kap nagyobb darab csokit, holott szerintem egyformát kapnak. Ha valami nem egyformán van, akkor Bálint azt hiszi, mindig ő jár rosszul. (akkor is, ha választás volt, választ valamit, majd bizonytalan lesz, hogy mégse ezt kellett volna, a másiknak biztos jobb lett)
Sokat hangsúlyoztam anno neki, hogy ő már nagy, és tényleg nagyként néztem rá, ez a mai napig megmaradt, talán kissé el is túloztuk. Ezt valahogy nagyon óvatosan kell adagolni, azt hiszem. Viszont egy 3-4 évest talán már jobban be lehet vonni, már BÁlint is tolta a babakocsit, gondolom Olivér is szívesen csinálna ilyesmit. Meg bábozni neki(k), mesét, verset mondani.
Még egy eszembe jutott, hogy előjöttek a korai játékok. Adtuk a kicsiknek a csörgőket, meg a csipogós játékokat, amikkel B. már jóideje nem játszott, na akkor persze újra kellett. De szerencsére nem a kezükből marta ki, sőt az hogy előttük játszott, még le is kötötte a kicsik figyelmét. (ez ugyebár nagy segítség tud lenni..!)

Most elbúszúzom, egy darabig (4 hét) nem leszek idebent, és nem leszek netközelben. Szia:
Ildi

Kedeves Krisztina!
en is nagyon feltem, hogy a fiam "megsinyli" a testverke erkezeset. Attol is tartottam, hogy vege annak a gyonyoru osszhangnak, ami harmonk(Dani fiam, a parom es en) kozott kialakult. Es meg valami, a masodik gyereket nem terveztuk, de nem is tettunk ellene semmit, de attol a perctol kezdve hogy tudtam a letezeserol, ugy kezeltuk, mintha kozottunk lenne. Dani most lesz harom eves, a kozottuk levo korkulonbseg kevesebb mint ket es fel ev, a fiam neha feltekeny, foleg a jatekaira, ha szoptatni kezdek, rogton mellemul, ha a picit etetem, az olembe maszik. De ez nagyon jolesik, es szerintem teljesen termeszetes. En rosszabbra szamitottam, de szerencsere a lanyomnak a fiam a legnagyobb hodoloja, a becenevet is o adta neki, onnan is tudjuk, hogy nagyon szereti, mert Picikes Vonatkanak hivja, es csak azt kapcsolja ossze a vonatokkal, amit nagyon szeret...:0)))
azert irtam ilyen hosszan, mert hasonlo koru a fiam, talan te is raveszed magad a masodikra, mert en teljesebbnek erzem az eletem, miota Dorka velunk van, es ezt az erzes nem adnam semmiert...
Udv
Eva

Kedves Krisztina! A tapasztalatom szerint ez a kérdés a második babát váró ( tervező) anyukákban fogalmazódik meg és a probléma abból szokott lenni, hogy az anyuka szorongását a nagyobb gyerek megérzi, és átveszi! Ha megengeded, javaslom, hogy először Te próbáld magaddal elrendezni azt, hogy a testvér érkezésével nyer az első szülötted és nem veszít! Üdv: Timi

Sziasztok!

Köszönöm a tanácsokat! Én nem félek attól, hogy ártok a nagyobb fiamnak a kistesóval, csak szeretném tudatosan minél harmonikusabbá, ideálisabbá tenni az érkezését, illetve nagyon szeretném, ha jó kapcsolat lenne a gyermekeim között. Jó volt olvasni Éva sorait, én is úgy érzem, teljesebbé válna az életem, ha lenne egy(-két) kistesó... Láttam a két lurkót a Fényképtárban, és nagyon megragadott a kép! Ildinek köszönöm a hosszú és részletes írást, jó olvasni azt, hogy mások hogyan élték meg a tesószületést, kinél milyen dolgok jöttek elő. Timi, nálad szobatisztaság terén volt visszaesés, amikor új tesó született? Annyit hallok ilyenről. Lehet ennek elejét venni?

Üdv: KRisztina

Szia Krisztina!
Nálunk kerek 3 év van a gyermekek között (22 nap eltéréssel), és tökéletesen meg vagyok elégedve az időzítéssel (abszolút terveztük mind a kettőt).
Mi már a pociban lévő babát többször megmutattuk a bátyusnak. Nagyon aranyosan énekelt Neki, símogatta, esti puszit adott a pocimra Neki, stb. A vége felé már nap mint nap kérdezte, hogy mikor láthatja! Ja, közben segített a kiságyat lemosni, babaruhákat hajtogatni, stb. Szóval amikor megszületett, le sem lehetett szedni a kórházban a kiságyról, és mindenkinek elmesélte, hogy már van kicsi Hugija. Iszonyú büszke volt!
S ez azóta sem változott!!! Mindenben megpróbálom igénybe venni a segítségét, s ami nagyon fontos, hogy ugyanannyit foglalkozzatok vele (vagy még többet), mint a Picivel!
Igaz, ezek ellenére nálunk volt egy kis visszaesés: éjszaka 1-2 hónapig kijött a mi ágyunkba aludni (hagytuk neki, s magától szokott le róla), és elég sokáig (kb. fél évig) éjszakánként bepisilt, pedig előtte már szobatiszta volt (de erről is magától leszokott).
Én ilyen jó testvéreket még nem is láttam!!! Igaz még csak 4 és 1 évesek, de megpróbáljuk úgy nevelni őket, hogy NEKIK össze kell tartani mindig! S a békés családi hátteret biztosítani igyekszünk nekik.
Még annyit, hogy mi hárman voltunk testvérek, s elég veszekedősek, verekedősek voltunk (főleg miután az öcsém megszületett), de ez a családi háttérnek volt köszönhető!!! Szóval szerintem nem igazán a korkülönbség számít, hanem az, hogyan kezeli a család a testvéreket!!!
Szóval mindent bele! Drukkolok Nektek! Sokkal jobb négyesben, vagy többesben! Én szívem szerint minden 2-3 év elteltével szülnék egy gyermeket, de az eszem, az anyagi-, és lakáshelyzetünk megállít! Meg persze a férjem sem szeretne több lurkót! Irigylem Timit és a többi sokgyermekes anyukát!
Szia: Bobo

Szia, Bobo!

Köszönöm a biztatást! Nagyon megnyugtattak a soraid. Ezek szerint a korkülönbség nem gond. Jó volt olvasni, hogy ki lehet alakítani egy ilyen kedves testvér-kapcsolatot már a pocakban is! Én is így szeretném csinálni! Remélem, sikerülni fog! Aug. végétől már próbálkozunk. (Mi is nagyon tudatosan terveztük-tervezzük a babáinkat.) Majd tudósítok!

Még egyszer, köszi!

Üdv: Krisztina

Szia Krisztina!
Nagyon fogok Nektek drukkolni augusztusban (és utána is)! Egyébként ahogy "megismertelek" itt az interneten, egy kiegyensúlyozott család vagytok, és a kisfiadról is ez áramlik (a képről), így biztos sikerülni fog a "kapcsolat-kialakítás"!
Sok sikert és jó egészséget!!!
Üdv: Bobo

Kedves Krisztina! Nálam nem volt visszaesés a szobatisztaságnál, de ez csak annak volt köszönhető, hogy az új gyerek születésénél az előtte lévő még egyáltalán nem volt szobatiszta!
A nagyobbaknál ez pedig nem jelentett problémát!
Ami a lelki traumát okozhatja, vagy fokozhatja, hogy egy olyan kicsi, mint a Tiéd is, nem igazán tudja az időt érzékelni és ha elmégy szülni, akkor nem értik, hogy hová tüntél és az eltelt idő egy örökkévalóság számukra! Szerintem ez okoz egy traumát a kicsiknél! Jól felkészített gyerek úgy éli meg a tesót, mint valami örvendetes dolgot! Egyébként hajrá :-)! Üdv: Timi

Sziasztok!
Az én lányom most 9 éves,és már évek óta nyúz minket egy kistesóért(a férjem csak egy éve jött rá,hogy kéne mégegy,addig nem akart). A 3. hónapra jött össze a kis lurkó,most már a 18. hétnél tartunk. A lányom az összes UH fényképet elvitte az iskolába,és mindenkinek dicsekszik,hogy kistesója lesz.Mi azt szeretnénk,ha lenne egy fiunk is,és ha minden igaz az lesz(múlt héten voltunk a dokinál és szerinte valószínű hogy az lesz). Mindannyian várjuk a picit, de a lányom a legizgatottabb,szerinte a 9 hónap túl sok. Remélem,ha meglesz a kistesó akkor is igy fog örülni.
Mindenkinek azt kívánom(korkülönbségtől függetlenül),hogy az egész család által ilyen szeretettel várt gyermeke legyen.
sziasztok
Magdi

Kedves Timi!

Köszi a bátorítást, remélem nem lesz semmi gond, hisz a kisfiunk nagyon együttérző, szerető, érzékeny lelkű gyermek (ahhoz képest, hogy fiú, annyira gyöngéd, mint amilyet még felnőttek között is ritkán tapasztaltam). Mindenesetre mi a férjemmel mindent el fogunk követni, hogy harmóniában, a legszebb csodaként élhesse meg az egész család a kistestvér születését! (Jaj, de szentimentális vagyok, érzem, hogy gyűlnek a könnyeim, és milyen csacskaságokat írok, kérlek bocsássátok meg nekem ezt a kis elérzékenyült írást!)

Üdv: Krisztina

Timi!

Lehet hogy írtál már róla, de nem nagyon emlékszem rá, hogy a te lurkóid hogyan is követték egymást??? (időben)
Írod hogy nehéz volt amikor a pici baba előtti baba is még kicsi volt , és nem értette hova tűntél, ez viselte meg, hogyan lehet ezt a problémát kezelni, elviselhetővé tenni mind a tesó, mind az anya számára??

Zorkanya

Kedves Zorkanya! 7,6,5,3,2 évesek!Az első kettő között 11 hónap van, amásodik és harmadik között 15 hónap, a harmadik negyedik között 16 hónap, a negyedik és ötödik között 18 hónap! Az új baba előttiek nagyon kegyetlenül bántak velem: nem voltak hajlandók tudomást venni rólam, a kórházban látogatáskor, hazaérkezéskor! Ez a legszörnyűbb az egészben és nem tudom, miként kell elviselni! A kórházból pedig, mint az őrült hajtottam haza! Egyébként is bosszantónak találtam, hogy 3,4,5 gyerekesként, csupán kórházfinanszírozási szempontok miatt kellett volna bennt töltenem öt napot! Így saját felelősségre jöttem haza és próbáltam visszaédesgetni a kicsinyeimet! Üdv: Timi

Timi

És sima szülés után mentél haza saját felelősségre??
Nekem azért szarabb, mivel császár nagyon úgy tűnik hogy 1 héttel előtte már be kell feküdnöm, és ha rendben is lesz minden akkor is a szülés után még egy hét. És ez borszasztó sok idő..

Zorkanya

Kedves Haraszti Gáborné!

Gratulálok a sok kis jövevényhez. Nekem most lesz a második babám decemberbe és 20 hónap lesz közöttük. Azt hiszem nem is kérdezhetném mást mint téged,hogy mennyire nehéz egy picivel meg egy kicsive. Én egy kicsit félek, hogy nagyon nehéz lesz, de valaki azt mondja, hogy jobb ez így mert együtt fognak felnőni. Téged csak csodálni tudlak, te egy igazi anya vagy. A párom is valahogy ilyen feleségre vágyik, de én még a másodiktól is félek, és el se merem neki mondani, hogy a harmadikat csak 3 év után merem vállalni, ha ezek a lurkók nem készítenek ki. A kislányom nagyon jó gyerek, csecsemőnek se volt vele semmi baj nem tudtam milyen az, hogy éjszakázni kell egy gyerekkel, de mindenki azt mondta, hogy 2-szer nem lehet ekkora szerencsém. És hát most itt lesz a nagyobbik is aki még beszélni nem tud, nem szobatiszta, szóval kérdezném, hogy mi a jó anyaság titka?
Szia Renáta

Szia Zorkanya !
Együtt érzek veled a szorongásaidat illetően . Én is császárral szültem mind a kettőt és engem is be akartak fektetni . Próbáltam alkudozni az orvossal , hogy húzzuk az időt amig lehet és igy végül 2 nappal a tervezett a császár előtt kellett befeküdnöm . Szülés után pedig az ötödik napon hazaengedett és utána mentem vissza varratszedésre. Szóval összesen 7 éjszakát töltöttem a kórházban ,de még így is rettenetesen hosszúnak tűnt. Minden nap bejöttek a kórházba az apjával így nem szakadtunk el annyira egymástól de a vége felé nehéz volt az elválás. Hallottam már több ismerősömtől , hogy jobb ha egyáltalán nem megy be látogatni a nagytesó de én nem bírtam volna ki nélüle olyan hosszú ideig . Szóval talán ettől szorongtam a legjobban ,hogy mennyire fogja őt megviselni a távollétem , de végül is ő nem fogta fel ilyen tragikusan a dolgot. Állandóan programot csináltak az apjával , pizzát rendeltek "bűnöztek a Mc Donalds-ban meg ilyenek . Szóval kitartás és próbálj meg megnyugodni! Szurkolok Nektek !

Szilvia

Sziasztok!
Nagyon szeretném megszerezni "Az én kistestvérem" című könyvet. Tudnátok ebben segíteni?
Azt sem tudom, ki a szerzője. Ha valakinek volna felesleges példánya, szívesen megvenném. Még gyerekkoromban olvastam belőle részleteket, nagyon aranyos könyv, szívesen olvasnám újra.

Az én lányom 11 éves lesz, mikor a kistesója megszületik. Nagyon várja, mindig kérdezi, hogy már mekkora. Úgy látom, tisztában van vele, hogy meg fog változni az életünk. Ilyen helyzetről van valakinek tapasztalata?
Ildi

Szia Ildi!
Mi januárra várjuk a babánkat és a lányom addigra lesz 9,5 éves. Ő is eszméletlenül várja a kistesót(már évek óta fűz minket),mindig kérdezi hogy van, mikor rugdos. Mindenkinek csak dicsekszik,hogy kisöccse lesz(az UH szerint legalább is).Ti mikorra várjátok a kis jövevényt? Ha a mienk jön előbb, akkor majd tájékoztatlak.
Szia
Magdi

Kedves Második Gyermeküket Várók!

Légyszi írjatok már nekem a "Miben más a második terhesség, mint az első?" topicba arról, hogy milyen a második terhességetek, nehezebb-e vagy sem stb.! Én most nézek a második terhességem elé (ez az első próbálkozós hónap), és nagyon érdekelne a tapasztalatotok e téren. Jó lenne tudni, mire számíthatok, hogy szokott lenni ilyenkor!

Köszönettel: Krisztina

Szia Krisztina!
Mi is most szeretnenk masodikat, eddig meg nem jott ossze. De akivel eddig beszeltem, mindenki azt mondta, hogy sokkal konnyebben vette, es sokkal oromtelibben elte at. Persze biztos hogy van kivetel, de en magam is ugy vagyok vele, hogy sokkal jobban varom, hogy kismama lehessek, mint amikor a Martint terveztuk. Egyben felek is, hogy mi lesz, ha nem jon ossze egyhamar. Persze probalom lekuzdeni ezeket a gondolatokat, es azt mondogatni, hogy raerunk, de mikor "megjott" az elso probalkozas utan szomoru voltam. Tudom hogy ez nem jo, ezert nyugtatgatom magam, hogy miert lesz ugy jobb, ha kesobben szuletik. Kisfiam is nagyon szeretne kistestvert, de egyenlore meg csak itt tartunk, nem beszelunk konkretan rola, majd csak akkor, ha biztos lesz, hogy ne kelljen csalodnia.
Moni

Sziasztok!

Csak szeretnék mindenkit megnyugtatni. Az ikrek és a császár miatt én majdnem három hetet voltam bent, a nagy ekkor 2 éves volt (szülinapja után 2 nappal mentem be). Én is nagyon tartottam az egésztől, pláne, hogy az elsővel nehezen viseltem a kötelező 5 napot is odabent. És így utólag elmondhatom, hogy végül is mindenki elég jól viselte, a fiammal sem volt sértődés vagy egyebek. 2-3 naponta hozták be hozzám, és amikor megvoltak a tesók, kikértük őket (=némi pénz a csecsemősnek) hogy megnézhesse. A mai napig emlékszik rá, hogy a kisebb fiam lila ingbe volt öltöztetve! (pedig 3 év alatti dolgok nem nagyon maradnak meg). Szóval nekünk végül is rendben ment minden. ILyen is van.
Ildi

Szia, Móni!

Mennyi idős Martin? Az én Olivérem nemsokára 3 lesz (okt. 20.), és azt hallottam, a gyerekek 3-5 éves koruk között fogadják legkevésbé jól a kistesó érkezését. De én ebben nem hiszek! Jó, hogy te is most próbálkozol, együtt izgulhatunk! Majd tudósíts a fejleményekről! Én pont most vagyok termékeny, vagyis 2-3 hét múlva tudom meg, sikeres volt-e az első hónap, de azért ilyen gyorsan még nem számítok sikerre. (Bár a fiammal az első hónapban terhes maradtam) Az első próbálkozás után még igazán nincs okod szomorkodni! Több barátnőm már évek óta próbálkozik - eredmény nélkül, az egyiknek pedig már a második gyereke lenne, de nem jön össze, mert nincs ovulációja. Hát, ilyen is van. Azért ne aggódjunk, leghamarabb akkor jön össze, ha oda se figyel az ember! Csak "lazán"!

Üdv: Krisztina

Kedves Magdi!
Mi február végére várjuk a babát.
Igazán kíváncsi lennék, hogy nálatok hogyan alakul majd. A lányomnál jobban csak a barátnője várja a picinket, azt mondta, hogy ha lehetne, hozzánk költözne, babázni. És százszor elmondja a lányomnak, hogy "de jó neked...". Persze ő egyedüli gyerek.
De ez még arréb van. Már alig várom, hogy megszülessen, egy kicsit lehet, hogy rossz az időzítés, az iskola miatt, talán jobb lett volna, ha a nyári szünetben születik, de ez már így marad, és biztosan jó lesz így is
Üdv minden nagytesónak, és a mamáknak is
Ildi

Kedves Ildi!
Már én is nagyon várom, hogy megszülessen, de az még három és fél hónap. Bár a hasam most akkora, mint a Nikivel a végén volt,addig azért csak kihúzzuk valahogy.
Szia
Magdi

Helló Magdi!
Rajtam még nem látszik igazán a babácska, majdnem minden nadrágomba beleférek. A héten felpróbáltam egy kismamanadrágot, de elég furcsán állt rajtam.Pedig már lassan a 16-ik hétben leszek,ilyenkor már illene egy picit domborodni a pocinak, nem?
Szia
Ildi

Szia Ildi!

Én amikor a lányommal voltam terhes, éppen ötödévfolyamos voltam a suliban, és csak a 7. hónapban szóltam, hogy babám lesz(észre sem vették).Akkor az utolsó hónapban nött meg a hasam igazán. Most meg már akkora, mint régen a 8. hónapban volt(most vagyok a 24. hétben).
Szóval ne ijedj meg, különben is állítólag van olyan is amikor csak onnan tudják meg, hogy terhes volt valaki, hogy bement a kórházba szülni, pedig nem is látszott rajta.
Egyébként Te melyik kórházban akarsz szülni? Én az Istvánban fogok.
Szióka
Magdi

Sziasztok!

Magdi írásáról eszembe jutott egy sztori. Harmadéves voltam, júli 2-re kiírva. Mivel a vizsgaidőszak végére esett, igyekeztem előrehozni a vizsgákat. Így volt egy május elején, amire nem sikerült igazán jól felkészülni. Erre a vizsgáztató megkérdezte: "miért is akart maga még szorgalmi időszakban vizsgázni?" Mire én, hogy mert szülni készülök. Nagy elnézést kérések, de ő nem vette észre. Van ez így.
Ildi

sziasztok!

Nem vagyok megijedve, tudom, hogy lesz még nekem pocakom!!!
Persze, amikor Dorka lányomat szültem, a kórházban megkérdezték tőlem, hogy minek jöttem.Mondtam hogy szülni. Azt mondta a doki, hogy az nem létezik, de azért megnéz. Aztán közölte: Tényleg szülni fog...
Ja, és abban a ruhában mentem haza, amelyikben jöttem. Caak egy kicsit kényelmesebben állt rajtam. A szobatársaim megkérdezték: -Hozattál másik ruhát a férjeddel?
Jó, mi? Majd meglátjuk, hogy most milyen lesz.

Magdi!
Én nem Bp-n lakom, hanem kissé keletebbre, Nyíregyházán. Itt csak egy kórház van, lehet választani. Jól felszerelt kórház, elég modern, nemrég épült. A kisbaba júliusi számban mutatták be.
Néha irigylem a pestieket, hogy mennyi választási lehetőségük van. Vagy szerintetek vidéken egyszerűbb a dolgunk? Ami van, oda megyünk.
Minden jót!
Ildi

Kedves Ildi!

Én a fiammal csak a 7. hónapban kezdtem pocakot növeszteni, pedig roppantul igyekeztem már előtte is "domborítani" valamit, dehát nemigen látszott rajtam. Bezzeg aztán a 7-8. hónapban bepótolta, akkora lett a hasam (főleg hogy a többi testrészem vékony maradt), mint egy óriási görögdinnye...

A mostani terhességemnél (még az első hónapban vagyok, ha jól gondolom) meg már csak 51 kilóról indulok (170 centihez), hát, majd meglátjuk!

Üdv: Krisztina

Sziasztok!
Nem tüntem el, csak a múltkor nem tudtam belépni a babanetre, nem is egszer.

Szóval: Az én pocim már kezd növekedni, a múlt héten vettem észre, hogy kezdenek kényelmetlenné válni a nadrágjaim. Persze, néha az a jó, hogy nem túl terebéjes, mert könnyebb így mozogni, néha pedig azt szeretném, ha mindenki látná, hogy baba lakik benne.

Mozog a babucim! A papa és a tesó még nem érzik kívülről, de én tudom, hogy jelzett nekik a picúr, amikor a hasamra rakták a kezüket.

Ennyi lenne egyszerre, ne tűnjetek el!!
Ildi

Kedves anyukák!
A kislányom már 6 hónapos lesz maholnap, de még mindig jó érzés visszagondolni arra, hogyan várta a kistesót a kisfiam. Odahajolt a pocakomra, símogatta, beszélt hozzá, pedig még csak két éves volt. Egy kicsit izgultam, hogy mit fog hozzá szólni, ha már valóban megszületik. Mindig mondogattam neki, hogy a 'tesi',-így nevezte-, nagyon szeret téged. /És ez így is volt. Neki mindig megmozdult./ Aztán elérkezett a nagy nap! Egy hóhappal előbb, mint ahogyan azt mi vártuk. A húsvéti nyuszi úgy gondolta, hogy búcsúzóul 'tojik' nekünk egy kishugit. Éjszaka, mikor elindultunk férjemmel a kórházba, szó nélkül elfogadta, hogy Ő most megy a nagyihoz aludni. Anya pedig pár napig nem lesz itthon. /Persze ezt is többször megbeszéltük a terhességem folyamán, így hát nem érte váratlanul a dolog./
Másnap, amikor jöttek apával látogatni, berohant a kórterembe, felhajtotta a paplant és ámulva felkiáltott: 'Anya, poci nincsen! Tesi???????'
Majd miután megmutatták neki a nővérkék az üvegen keresztül, megnyugodott. Akkor kezdett el sírni, mikor kiderült, hogy nem viheti haza rögtön.
Amikor hazavittük a kicsit, vettünk a nevében egy kis homokozó készletet. 'Ezt hozta neked a TESI'. Később kapott tőle egy kisbiciglit is. /Persze nem az ajándék értéke a fontos. Inkább az, hogy érezze, hogy Ő ugyanolyan fontos maradt, mint régen volt, sőt jött valaki, akinek szintén nagyon fontos, és szereti őt. Persze mindig mindenben segédkezett a kicsi ellátásában. Még büfiztette is, persze mindig csak apával vagy anyával. Felvenni mondjuk nem lehetett soha. De olyan érdekes, hogy a lányom is nagyon szereti a fiamat. Ha véletlenül nincs otthon, egészen látszik a kicsin, hogy hiányzik a bátyus. Már előre félek az óvodába lépéstől.Teljesen unatkozni fog a kislányom. Még nincs 6 hónapos sem mégis rengeteget játszanak együtt. Pl. a lányom hasról hátra fordult, és magyarázta a fiamnak, hogy fordítsa vissza. Ezt eljátszogatták fél óráig.Többször is. Labdáznak, ha kell játékkal látja el a kicsit, vagy éppen felhúza a lejárt zenélős játékot, szóval imádják egymást. Bocsánat, hogy ennyit írtam, de remélem nem untattalak benneteket. Kívánom, hogy mindegyikőtöknek legyenek hasonló szép élményei a kistesó várásában és persze utána is.
Sziasztok!
Beugeot

Szia, Beugeot!

Egyáltalán nem untattál, sőt, nagyon jó volt olvasni a tapasztalataidat. Az én fiam 3és fél éves lesz, mikor megszületik majd a kistesója jövő májusban, és egyelőre ő is ilyen lelkesen fogadja, mint a te fiad. (simogatja és puszilgatja a hasam stb.) Reménykedem benne, hogy jövőre hasonló élményeim lehetnek, mint neked!

Üdv: Krisztina

Sziasztok!

Immár hivatalos papírral megerősítve jelenthetem, hogy mi is készülünk a kistesóra.
2001.06.07 körül várható az érkezése.
Hirtelen felindultságomban - a dokitól hazaérvén - el is újságoltam alig másfél éves fiamnak.
Máté csak ült az ölemben és értetlenkedett. Amikor még egyszer előadtam, hogy baba van a pocimban, lehámozta a pólót és megnézte, de nem látott semmit. "Baba?" Mondom, benne van, ilyen icike-picike ni, mutatom. Erre ráhajtja a kis buksi fejét a pocakomra és azt mondja: "Baba, kukk!" -magyarul Elbújt a baba.
Azt hittem elolvadok!
Szerintem sokkal többet értenek ezek a picik, mint amit kinézünk belőlük, pedig egy anya mindig elfogult.
Olvasva a Ti történeteiteket: be kell látnunk - joggal!

Anta

Sziasztok!
4 eves fiammal kapcsolatban minden igyekezet ellenére az a tapasztalat, hogy nem a friss kishugát szereti kevésbé, hanem az anyjával lett követelözőbb, és ingerlékenyebb.
Antának GRATULÁLOK! Ez TÖK jó!

Zsolt

Kedves mindenki,
csatlakozom az előttem szólóhoz, egy a különbség: az én fiam két és fél éves... (az anyja meg én vagyok, és hát a türelmem sajna néha fogytán... )
üdv
Zsóka

sziasztok!
Elég régi hozzászólások vannak elottem, de hátha sikerül felrázni ezt a témát. Nekem most nagyon aktuális lenne. Szeptemberben lesz 2 éves a kislányom és szeptember végére babát várok. Remekül megvoltunk. Volt egy menetrend ami szerint szépen haladt a napunk és az is belefért, hogy mondjuk amíg gyorsan megfozök (max 1 óra) o valamelyest önállóan játszott. Mostanra ez megszunt. Minden lépésemet követi. Minden másodpercben velem akar lenni. Senki nem érhet hozzám. Mindenben csak én vagyok a jó. Ez valahol nagyon szép és megható ugyanakkor ha valaki átélte már tudja, hogy nehéz is. Igyekszem mindent félretenni és csak rá koncentrálni, mégha semmivel sem készülök el. Mindenki azt mondja, hogy a tesó miatt van, mert érzi. Szerintem nem. Szerintetek? Mit csináljak? Akarjak-e lazítani ezen az eros kötodési vágyon vagy hagyjam és örüljek neki? Nem fogja-e éppen emiatt nehezen viselni ha megérkezik a tesó?
Azt elhatároztam ezután sokkal többet beszélek neki róla. Én ugyanis meg voltam gyozodve, hogy úgysem fogja még fel.
Írjatok. Nagyon tanácstalan vagyok!
Vali

Szia Vali!
Először is: fel a fejjel! Nálatok 2 dolog adódik össze: a kistesó érkezése valóban okoz ilyen ragaszkodást, másfelől meg 1,5 éves kor körül amúgy is van egy ún. újraközeledési fázis, amikor a gyerek mintegy ellensúlyozandó az addigra pl. az önálló járással kivívott függetlenséget, hirtelen "levakarhatatlanná" válik.De ez normális, és elmúlik majd azáltal, hogy a gyerek a függetlenséget választja, ha kielégítik azt az érzelmi igényt, amit ilyenkor támaszt!!! Tehát ne lazíts a kötödési vágyán, épp ellenkezőleg, leggyél vele minél többet, akár a házimunka rovására is, vagy főzhettek pl. együtt, még ha úgy lassabb is. Épp így fogja könnyebben venni a tesó érkezését.
Az pedig nagyon fontos, hogy sokat beszélj neki a babáról, esetleg nézzetek ilyen könyvet. A gyerek sokkal többet megért, mint hinnéd. Akkor is tudja, hogy valami készül, ha nem beszélsz róla, csak úgy szorongást kelt benne. (Az én fiam 18 hónapos volt, mikor testvérkéje fogant, és 21 hónapos, mikor elvesztettük a babát, és a megjegyzéseiből az derült ki, hogy megdöbbentően átélte és megértette a történteket.)
Üdv: Pele

Szia Vali,

Nálunk is két év a korkülönbség a gyerekek között!
Szerintem beszélj minnél többet a gyermekednek a kistestvér érkezéséről, mondj el róla mindent amit gondolsz, ezek a kis lurkók hihetetlenül sok dolgot megértenek és föleg megéreznek abból, amit mondasz nekik.
Én még szoptattam a nagyfiam, mikor már várandós voltam és még azt is megbeszéltem vele, hogy az egyik cici a kistestvéré lesz, amikor kibújik a pocakomból.
Szerintem ne lazits a kettötök érzelmi kötödésén, amíg bírod fizikailag elégítsd ki az igényeit, hogy ne érezze a gyermeked, hogy hátrányba került a kistesóval szemben. Próbáld elmondani neki, hogy ha majd megszületik a kisbaba mennyi dolgotok lesz, pelusozni kell majd, szoptatni stb... és próbáld meg lehetöség szerint bevonni a kisbabával kapcsolatos teendökbe.
Egyébként szerintem sem kifejezetten a kistesó miatt kötödik ennyire a lányod. Inkább azért mert érzi, hogy valami változóban van, lehet, hogy azt sem tudja mi, csak érzi, hogy Te is változol, a tested is és a légkör is, amiben éltek.
Azt mondják a gyerekeket mindenképp megviseli a kistesó érkezése. Szerintem, ha sokat törödsz most a gyermekeddel és megpróbálosz majd a kicsi születése után is sokat törödni vele és a segitségét kérni, kevésbé fogja a dolog megviselni. Ilyenekre gondolok, hogy szoptatások idejére odahordasz magatoknak egy csomó játékot, mesekönyvet és aktivan részt veszel a játékában, odateszed magad mellé a nagyobbiknak szánt inni vagy rágcsálnivalót, hogy ne kelljen azt mondani neki, várj most szoptatok stb... Biztos, hogy megkönnyitik a te dolgod is és a gyereked is látja, hogy nem szorul a kicsi mögé. Persze el kell fogadnia, hogy egy új jövevénnyel gyarapodik a család és ez biztosan beletelik valamennyi idöbe de igy talán könnyebb lesz.

Bóbita

Sziasztok Bóbita és Pele!
Köszönöm a jó tanácsokat. Örülök, hogy visszaigazolást kaptam a megérzésemben. Én nem tudtam ilyen jól megfogalmazni az "újrakötodést", de valahogy kimondatlanul is ezt éreztem.
Eddig egyébként nem lazítottam a "szálakon" - nincs is sok lehetoségem rá, a férjem sokat dolgozik a nagyik meg messze vannak - de ezek után nem is fogok. Ha azt érzem már nem bírom eszembe fog jutni amit írtatok és biztos vagyok benne ez adni fog egy kis erot és kitartást ahhoz, hogy jól csinálhassam. Mármint jól neveljem, mert hát a cél az ez..
Az itt olvasottak hatására ma reggel beszéltem neki a babáról, oda vontam a kezét a pocakomra. Biztos vagyok benne, hogy érezték egymást. Mondtam neki, hogy benn van a tesója egy pici kicsi baba. Kértem, hogy szeresse, erre o megsimogatta a hasamat és adott egy puszit. Aztán többször is felhúzatta velem a hálóingem és vagy simogatott vagy ütögetett. Látszott, hogy nem hagyja nyugodni a dolog.
Csak ennyi és nagyon örülök, hogy írtatok.
Vali

Szia Vali!

Örülök, hogy segítettem Gyönyörű volt, amit leírtál a gyereked reagálásáról: "vagy simogatott, vagy ütögetett" - mert hát a testvérrel való viszony mindig ambivalens, és a mi feladatunk, hogy a simogatás felé billentsük a mérleget.
Nálunk Hanna a pocakban mindig örömmel és élénken reagált a tesó érintésére. Azóta is mindig olyan kitörő örömmel üdvözli, ha meglátja!
Minden jót Nektek!
Pele

Sziasztok Lányok!

Amikor a kicsi már másra is tudott figyelni nem csak evett meg aludt mint egy fél istenre úgy nézett a nagyra. Szerintem is összefüghet ez azzal, hogy simogattuk a pocakomba és beszélgettünk vele/róla.

bigacsiga Kata

Szia Vali,

Nagyon sok boldogságot, örömet kívánok nektek a játszadozásokhoz,

Bóbita

Sziasztok!
Mégegyszer köszönöm a tanácsokat és igen azóta is, mostmár sokkal inkább itt van velünk valaki aki a pocakomból figyel. Ma rugdosott Flórának. Teljesen megdöbbent. Azóta amióta megmutattam neki - a tanácsotokra - a babát a pocakomban, reggel mindig megnézi és simogatja.
Tényleg csodálatos.
Még egyszer köszi. Hasonló csodákat kívánok nektek is:
Vali

Sziasztok
A héten nekem is két csíkos lett a tesztem, úgyhogy gyorsan nekiállok a készülõdésnek Rengeteg kérdésem és aggodalmam van:
Robi fiam 2 éves 4 hónapos a pocilakó január végére várható. Mikor mondjam meg neki, hogy testvére lesz? Már úgy nagyjából említettem, s mikor kérdésére "hol fog aludni" mondtam, hogy kicsiágyban gyorsan rávágta, hogy az a Robié. Mikor költöztessük át nagyágyba? Õsztõl oviba szertném adni, hogy ne legyen összeköttetés a kistestvér és az ovóda között, meg a szobáját is át kéne rendezni.
Milyen tanácsaitok vannak??

Ildics!
Nagyon sok gratula a csíkok okozóihoz!!
Mi akkor mondtuk el a kistesót, amikor elõször láttuk uh-n.6-8 hetes koruk után.Addig nem mertük. A nagy ágy, egy nagyon nagyfiús dolog, valami óriási csodaként kell elõadni, hogy neki már lehet ilyenben aludni. Kságyat eldugtuk addig, míg nem kellett. Nekem 21 hónap van a két nagyobb között, így oldottuk meg,nem volt gond belõle.Az oviba már ellátogatnék vele sûrûn, míkor nyáron, szünet után kinyit.Ha van esetleg ismerõs kisgyerek aki odajár, az sokat segít. Az ovit mi úgy adtuk elõ, mint valami csodás dolgot, ahová szintén kiételesen okos, ügyes nagyfiúk-lányok járhatnak, akik pont akkorák, mint õ.Még sok sok idõ míg a kistesó meg lesz.
NAgyon kell érezteni vele, hogy szeretitek. A középsõ gyerekem mindennap beszélt, mesélt a pocaklakó kistesónak, akinek majd õ lesz a mintaképe, õ fogja megtanítani csibészkedni stb.
Amikor majd eljön az ideje az átrendezésnek, kérdezzétek meg õt is, mit szeretne, legyen saját kuckója.
Sok sikert a gyerekekhez

Zsomimama

Zsomimama!
Köszi szépen a bátorító szavakat Én úgy gondoltam, hogy majd csak õsszel mondom el a testvérkét, mert - legalábbis úgy gondoltam én, hogy túl sok az a kilenc/nyolc hónap. Nem voltam türelmetlenek a gyerekek, nem mind kérdezgették, hogy mikor jön már, vagy jobb így, mert több idejük van felkészülni? De akkor csak össze tudja kötni az ovibamenést és a nagyágyba költözést a testvér érkezéssel nem?

Hát az enyémek sokat nyaggattak kistesóért, de annyira örültünk, hogy amikor elõször láttuk UH-n, utána azonnal elmondtuk. Megkérdeztük öket, melyikük fogadná be a szobájába a leendõ kistesót.... A fiam azonnal igent mondott, a lányom meg azt, ha lány lesz jöhet. Annyi mindent akartak tudni, folyton válaszolgattam.Nem baj, ha összeköti a nagyágyat, az ovit, és a kistesót, csak ne érezze, hogy ez a hátrányára válhat, hanem próbálj elõnyt kovácsolni belõle.Jó elõre.A legsimábbnak tûnõ tesós helyzetekben is vannak súrlódások, lehet, hogy nem is azonnal jön elõ, csak hónapok, esetleg egy-két év múlva.
Zsomimama

Zsomimama nagyon aranyos vagy Tényleg köszi nagyon szépen a tanácsokat. Ma voltam én is UH-n valóban 7 hetüs a picur. Lehet, hogy akkor hamarosan szépen elkezdem és is "beadagolni" a testvérkét Robinak. Nálunk még lesz egy gond a lakásátrendezéssel, mert mi fogunk átköltözni egy másik szobába és a picié lesz a mostani hálószoba. Én úgy gondoltam, hogy elsõ két hónapban még a együtt aludjunk a picivel, s csak utána költözzünk a másik szobába. Vagy talán mégis jobb volna minden elõre elrendezni?