Kedves Jutka!
Tök jó ez az idézet, jegyzetből van, vagy vmilyen könyvből? Ha ez utóbbi, kíváncsi lennék a címére...
köszi
Zsóka
Új privát üzeneted érkezett!
2000.07.20 09:58
Sziasztok!
Szerintem semmi szín alatt nem szabad megengedni a gyereknek, hogy bárkit is megüssön! Amikor engem próbál megütni a fiam, elkapom a kezét (határozottan, de nem úgy, hogy fájjon), és szigorúan a szemébe nézek úgy, hogy elszégyellje magát, és megmondom neki, hogy ilyet többet ne csináljon. Fő, hogy lássa, hogy komolyan gondolom, és hogy komolyan bánt engem, hogy megütött, még ha játékból is. Erre az első időkben sértetten elvonult, de ma már inkább elszégyelli magát, azt mondja, "bocsánat, anya!", és kapok tőle egy puszit. Sajnos azt még nem sikerült elérnem, hogy teljesen leszokjon az "ütögetősdiről", de remélem, hogy hamarosan ennek is eljön az ideje!
Üdv: Krisztina
Szerintem semmi szín alatt nem szabad megengedni a gyereknek, hogy bárkit is megüssön! Amikor engem próbál megütni a fiam, elkapom a kezét (határozottan, de nem úgy, hogy fájjon), és szigorúan a szemébe nézek úgy, hogy elszégyellje magát, és megmondom neki, hogy ilyet többet ne csináljon. Fő, hogy lássa, hogy komolyan gondolom, és hogy komolyan bánt engem, hogy megütött, még ha játékból is. Erre az első időkben sértetten elvonult, de ma már inkább elszégyelli magát, azt mondja, "bocsánat, anya!", és kapok tőle egy puszit. Sajnos azt még nem sikerült elérnem, hogy teljesen leszokjon az "ütögetősdiről", de remélem, hogy hamarosan ennek is eljön az ideje!
Üdv: Krisztina
2000.08.01 16:06
Sziasztok! Tettszett Zsóka utolsó mondata. "A
dackorszak is elmúlik csak győzzük kivárni!!!"
Az én fiam 28 hónapos, kb egy hónapja léptünk be a dackorszakba, de én már most kivagyok. Hihetetle, hogy milyen dolgokért megy nálunk az őrjöngés. Képes abból iszonyatos cirkuszt csinálni, hogyha tőlem kér inni, de az apja ad neki, hát itt a világ vége. Ilyenkor nem elég neki, hogy átveszem az apjától és odaadom én, hanem vissza kell tenni a poharat az erdeti helyére és újból nekem odaadni. Vagy labdázom vele, oda jön az apja is, akkor én csak a sárga labdát dobhatom, az apja meg csak a pirosat. Ha nem így történik megint csak balhé van. És még sorolhatnám a kis történeteinket. Ezekben ráhagyok, de van amiben könyörtelenül kitartok az én elképzeléseim mellett. Sajnos nálunk nem válik be a hisztik alkalmával sem a kiabálás, sem a magára hagyás, mindig valamit rögtönöznöm kell. Csak hát ez nem mindig sikerül. Írjatok, vígasztaljatok!
dackorszak is elmúlik csak győzzük kivárni!!!"
Az én fiam 28 hónapos, kb egy hónapja léptünk be a dackorszakba, de én már most kivagyok. Hihetetle, hogy milyen dolgokért megy nálunk az őrjöngés. Képes abból iszonyatos cirkuszt csinálni, hogyha tőlem kér inni, de az apja ad neki, hát itt a világ vége. Ilyenkor nem elég neki, hogy átveszem az apjától és odaadom én, hanem vissza kell tenni a poharat az erdeti helyére és újból nekem odaadni. Vagy labdázom vele, oda jön az apja is, akkor én csak a sárga labdát dobhatom, az apja meg csak a pirosat. Ha nem így történik megint csak balhé van. És még sorolhatnám a kis történeteinket. Ezekben ráhagyok, de van amiben könyörtelenül kitartok az én elképzeléseim mellett. Sajnos nálunk nem válik be a hisztik alkalmával sem a kiabálás, sem a magára hagyás, mindig valamit rögtönöznöm kell. Csak hát ez nem mindig sikerül. Írjatok, vígasztaljatok!
2000.08.01 20:15
Kedves Timea, probalnalak vigasztalni, de allitolag eleg okaig eltart ez a dolo, es en is csak tatott szajjal tudom lesni a fiam megnyilvanulasait, uvolteset, hisztirohamait. Bar Dani neha kezelheto... most is itt szaladgal a hatam mogott, pedig eddig percenkent megkertuk ra, hogy keso van, ne szaladgaljon...(falrahanyt borso). en is azzal biztatom magam, hogy majd elmulik, de akkor jon a lanyom, szoval nekem ugy tunik, hogy eletem elkovetkezo par evet a dackorszak jegyeben fogom leelni.
Krisztina!
Mikor szuletett a fiad? Mert az enyem is harom honap mulva lesz harom eves!
UDv
Eva
Krisztina!
Mikor szuletett a fiad? Mert az enyem is harom honap mulva lesz harom eves!
UDv
Eva
2000.08.01 21:00
Szia Éva!
Titusz fiam még csak márciusban lesz 3 éves. Nekem az esti lefekvéssel szerencsére nincsen probléma (még eddig), az nálunk nagyon olajozottan működik. Végül is a fiam tud nagyon jól kezelhető lenni, mert az esti készületeknél, ha mondom, hogy most már vacsora és fürdés kezd ráhangolódni, sőt már ott tartunk, hogy amíg én a fürdővizét készítem ő saját magától rendet tesz a szobájában. Érdekes, hogy komolyabb, nagyobb dolgokban szót fogad. HA megkérem őt valamire, hogy csinálja meg, akkor csinálja, vásárlásoknál nálunk nincs hiszti, mert ezt valahogy olyan jól eltudom neki magyarázni, hogy nem kell minden játékot megveeni, mert otthon várja őt egy csomó játék. Néha, ha csokit akar, ha azt mondom, hogy inkább vegyünk helyette zöldséget és gyümölcsöt abban is kompromisszumot tud kötni velem. DE...
Jönnek a váratlan kitörések. Ma délután azért volt egy őrületes cirkusz, mert a játszótéren volt egy mászóka, amin egy darabig nagyon jól eljátszott. Az egyik felén, ahol felmászott az apja állt, a másikon ahol lejött, pedig én álltam. Egyszer csak elkezdett hisztizni, hogy ő úgy akar lejönni, hogy az apuci fogja a kezét. Jó, mondtuk, akkor menjen le ott ahol eddig feljött. Erre ő, nem, mert ott akar lejönni, ahol én állok csak az apuci sétáljon a helyemre. Na végül is az lett, hogy az apja levette, és a Titusz ott dobálta magát a homokban, vártunk, hogy lenyugodjon, de hát nem igen működött nála. Mondtam, hogy vagy játszik tovább vagy indulunk haza. Ő ordította, hogy nem játszik, elindultunk, utána persze azért ordított, hogy még játszani akar. Na és közben persze mindenki megvetően néz ránk, hogy szép kis szülők rá se szólnak a gyerekre. (Az ő állapotában ahogy őrjöngött teljesen felesleges lett volna) Na mindegy. Aztán az autóban még 10 percig őnkívületi állapotban őrjöngött. Még most is fáj a fejem, ha rá gondolok, de legalább kiírtam magamból. Neked a lányod mennyi idős? A fiadnál vannak őrületes hisztik? Te hogyan kezeled?
Szia Timi
Titusz fiam még csak márciusban lesz 3 éves. Nekem az esti lefekvéssel szerencsére nincsen probléma (még eddig), az nálunk nagyon olajozottan működik. Végül is a fiam tud nagyon jól kezelhető lenni, mert az esti készületeknél, ha mondom, hogy most már vacsora és fürdés kezd ráhangolódni, sőt már ott tartunk, hogy amíg én a fürdővizét készítem ő saját magától rendet tesz a szobájában. Érdekes, hogy komolyabb, nagyobb dolgokban szót fogad. HA megkérem őt valamire, hogy csinálja meg, akkor csinálja, vásárlásoknál nálunk nincs hiszti, mert ezt valahogy olyan jól eltudom neki magyarázni, hogy nem kell minden játékot megveeni, mert otthon várja őt egy csomó játék. Néha, ha csokit akar, ha azt mondom, hogy inkább vegyünk helyette zöldséget és gyümölcsöt abban is kompromisszumot tud kötni velem. DE...
Jönnek a váratlan kitörések. Ma délután azért volt egy őrületes cirkusz, mert a játszótéren volt egy mászóka, amin egy darabig nagyon jól eljátszott. Az egyik felén, ahol felmászott az apja állt, a másikon ahol lejött, pedig én álltam. Egyszer csak elkezdett hisztizni, hogy ő úgy akar lejönni, hogy az apuci fogja a kezét. Jó, mondtuk, akkor menjen le ott ahol eddig feljött. Erre ő, nem, mert ott akar lejönni, ahol én állok csak az apuci sétáljon a helyemre. Na végül is az lett, hogy az apja levette, és a Titusz ott dobálta magát a homokban, vártunk, hogy lenyugodjon, de hát nem igen működött nála. Mondtam, hogy vagy játszik tovább vagy indulunk haza. Ő ordította, hogy nem játszik, elindultunk, utána persze azért ordított, hogy még játszani akar. Na és közben persze mindenki megvetően néz ránk, hogy szép kis szülők rá se szólnak a gyerekre. (Az ő állapotában ahogy őrjöngött teljesen felesleges lett volna) Na mindegy. Aztán az autóban még 10 percig őnkívületi állapotban őrjöngött. Még most is fáj a fejem, ha rá gondolok, de legalább kiírtam magamból. Neked a lányod mennyi idős? A fiadnál vannak őrületes hisztik? Te hogyan kezeled?
Szia Timi
2000.08.02 07:21
Kedves Timi! Az alatalad leirt tortenetrol a lagutobbi Vidamparki setank jutott eszembe Debrecenben. A fiam egy jo felorat acsorgott egy kisvonat elott, de nem akart felulni ra, majd megjelent egy apuka, felultette ra a kisfiat, erre az en Danim olyan hisztgorcsot kapott, hogy zengett a nagyerdo. Nem lehet kiszamitani, a vasarlasnal egyszer az eladok menekulnek elole, viszont tegnap leult egy szekre, es mig en bevasaroltam, ott ult, szotlanul. De meg sorolhatnam az ese5teket. Nalunk olyan sincs meg, hogy elpakolja a jatekokat. csak nez ram azzal a ket banatos szemevel, ha megkerem, majd elszalad.
Nagyon meg tudlak erteni, egy-egy ilyen hisztinel nem tudsz a fiaddal mit kezdeni, hiaba szol ra az ember, minket is mindig hulyenek neznek azok, akik latjak a fiam kitoreseit es a mi tehetetlensegunket.
A kicsi lany egyebkent othonapos, lathatod oket a Fenykeptarban...(ez itt a reklam helye!)
Udv
Eva
Nagyon meg tudlak erteni, egy-egy ilyen hisztinel nem tudsz a fiaddal mit kezdeni, hiaba szol ra az ember, minket is mindig hulyenek neznek azok, akik latjak a fiam kitoreseit es a mi tehetetlensegunket.
A kicsi lany egyebkent othonapos, lathatod oket a Fenykeptarban...(ez itt a reklam helye!)
Udv
Eva
2000.08.02 22:11
Kedves Timi! Sajnos noncs más megoldás, csak az, hogy el kell bolondítani a gyereket! Ki kell találni valami jót, ami elvonja a figyelmét az aktuális hisztijéről! Nagyon találékonynak kell lenni! (Mi ehhez képest egy marketingstratégia kigondolása!:-)))) És ne vedd a szívedre ha nem sikerül! Üdv: Timi (egy másik!)
2000.08.03 13:57
Szia Éva!
Én csak azt nem értem, hogy amikor fejcsóválva és szájukat tátva néznek az emberek, elfelejtik, hogy az ő gyerekük vagy unokájuk is volt ilyen hisztis. Nem elég, hogy ott egy őrjöngő "csomag" melletted, még a rosszalló megjegyzéseket és tekinteteket is el kell viselni. Én megfogadtam magamnak, hogy nem törődöm ezekkel az emberekkel, de sokszor legszívesebben elküldeném őket (BOCS most mindenkitől) a jó büdös francba! És ilyenkor olyan nahéz megállni, hogy ne tegyem meg. Neked és másoknak van valami jó taktikátok?
Majd mst megtekintem a "reklám" babákat.
Üdv. Timea
Én csak azt nem értem, hogy amikor fejcsóválva és szájukat tátva néznek az emberek, elfelejtik, hogy az ő gyerekük vagy unokájuk is volt ilyen hisztis. Nem elég, hogy ott egy őrjöngő "csomag" melletted, még a rosszalló megjegyzéseket és tekinteteket is el kell viselni. Én megfogadtam magamnak, hogy nem törődöm ezekkel az emberekkel, de sokszor legszívesebben elküldeném őket (BOCS most mindenkitől) a jó büdös francba! És ilyenkor olyan nahéz megállni, hogy ne tegyem meg. Neked és másoknak van valami jó taktikátok?
Majd mst megtekintem a "reklám" babákat.
Üdv. Timea
2000.08.04 10:36
Szia, Éva!
Az én fiam október 20-án lesz 3 éves. És a tiéd mikor?
Lányok, nálam újabban az jön be a hisztizésnél, hogy teljesen higgadtan azt mondom a fiamnak, hogy fölösleges hisztizni, mert semmiképp nem kaphat pl. minden nap új kisautót vagy amiért épp hisztizik. Aztán elmondom neki, miért. Ekkor még 1-2 percig folytatja a hisztit, aztán dacosan hallgat, végül el is felejti. Én fontosnak tartom, hogy a fiam megértse, miért nem kaphat meg v. csinálhat valamit, és ha végül mégis megkapja, akkor is várok addig, amíg abbahagyja a hisztit, hogy lássa, hogy nem a hisztivel, hanem a jó viselkedéssel érte el, hogy mégis megkapta, amit akart.
Nálunk egészen működőképesnek tűnik!
Képzeljétek, tegnap a bölcsiben minek voltam tanúja! Felállta a szőr a hátamon! Egy anyuka azzal riogatta a 2-3 év körüli kisfiát, hogy ha egyedül le mer menni a bölcsi lépcsőjén, akkor előugrik egy zsákos "csúnya bácsi", bedugja őt a zsákba, és elrabolja. Miért nem lehet normális magyarázatokat adni a kicsi gyerekeknek is? Miért kell ijesztgetni őket csak azért, hogy meggyőzzük őket? Én hiszem, hogy ezek a pici manók sokkal többet megértenek, mint amit mi, felnőttek feltételezünk róluk, és szerintem ők is rendesebben viselkednek, és megtisztelve érzik magukat, ha "komolyan" beszélgetünk velük és próbáljuk megértetni velük a dolgokat ahelyett, hogy ostoba kitlációkkal traktálnánk őket! Mi a véleményetek?
Üdv: Krisztina
Az én fiam október 20-án lesz 3 éves. És a tiéd mikor?
Lányok, nálam újabban az jön be a hisztizésnél, hogy teljesen higgadtan azt mondom a fiamnak, hogy fölösleges hisztizni, mert semmiképp nem kaphat pl. minden nap új kisautót vagy amiért épp hisztizik. Aztán elmondom neki, miért. Ekkor még 1-2 percig folytatja a hisztit, aztán dacosan hallgat, végül el is felejti. Én fontosnak tartom, hogy a fiam megértse, miért nem kaphat meg v. csinálhat valamit, és ha végül mégis megkapja, akkor is várok addig, amíg abbahagyja a hisztit, hogy lássa, hogy nem a hisztivel, hanem a jó viselkedéssel érte el, hogy mégis megkapta, amit akart.
Nálunk egészen működőképesnek tűnik!
Képzeljétek, tegnap a bölcsiben minek voltam tanúja! Felállta a szőr a hátamon! Egy anyuka azzal riogatta a 2-3 év körüli kisfiát, hogy ha egyedül le mer menni a bölcsi lépcsőjén, akkor előugrik egy zsákos "csúnya bácsi", bedugja őt a zsákba, és elrabolja. Miért nem lehet normális magyarázatokat adni a kicsi gyerekeknek is? Miért kell ijesztgetni őket csak azért, hogy meggyőzzük őket? Én hiszem, hogy ezek a pici manók sokkal többet megértenek, mint amit mi, felnőttek feltételezünk róluk, és szerintem ők is rendesebben viselkednek, és megtisztelve érzik magukat, ha "komolyan" beszélgetünk velük és próbáljuk megértetni velük a dolgokat ahelyett, hogy ostoba kitlációkkal traktálnánk őket! Mi a véleményetek?
Üdv: Krisztina
2000.08.04 13:20
Kedves Krisztina!
Bár nincs gyerekem, de véleményem annál inkább. Teljesen egyetértek veled! Ezek a kismanók "nem hülyék, csak kicsik". Ilyen magyarázatokkal pedig csak szorongást lehet kelteni bennük, aminek feloldása sokkal több energiába kerül, mint normális magyarázatot adni. És mellesleg a szorongáskeltéssel lehet, hogy épp az ellenkezőjét érjük el annak, amit akarunk.
Kedves Tímea!
Ha a barátnőmmel és a kislányával kerülünk ilyen helyzetbe, minket is csak egy hajszál választ el attól, hogy el ne küldjük melegebb éghajlatra az okoskodókat.
Az egyik barátom gyerkőce 2,5 éves. A felesége mesélte, hogy legutóbb amikor egy nagyobb élelmiszeráruházban voltak, a kicsi valamit meg akart venni, mire ő azt mondta, hogy nem. Lett is ebből olyan hiszti, hogycsak na! A kicsi hanyattvágta magát a földön, csapkodott a kezével-lábával, és torkaszakadtából üvöltött. A barátoméknak az a taktikája, hogy nem figyelnek oda a hisztire (ez be is szokott jönni: pl beszélgetni kezdenek egymással és ez elterelei a gyerek figyelmét). Ennek megfelelően a felesége sem figyelt oda. De akkor megjöttek az okoskodók az okosságaikkal:
O:"Mi baja van a babának?"
A:"Semmi, csak hisztizik."
O:"Az nem lehet, <U>egy ilyen kicsi gyerek még nem is tud hisztizni</U>!", "Biztosan valami baja van!", "Miért hagyja így sírni ezt a pici gyereket??!!" stb., stb.
Csak úgy fröcsögtek a jóindulattól. A lány nagyon jól állta a sarat, igyekezett rájuk sem figyelni. És ekkor megtörtént a "csoda": a gyerkőc, akit immár sokkal jobban érdekelt a sok fölé hajoló okoskodó, abbahagyta a hisztit, felállt, megfogta az Anyukája kezét, és elmentek. Hát, az okoskodóknak majd leesett az álla!
Én csodálom ezt a lányt, hogy ilyen önuralommal tűrte a sok piszkálódást. Én biztos nem bírnám, hanem elküldeném őket, ahová gondolom!
Ancsa
Bár nincs gyerekem, de véleményem annál inkább. Teljesen egyetértek veled! Ezek a kismanók "nem hülyék, csak kicsik". Ilyen magyarázatokkal pedig csak szorongást lehet kelteni bennük, aminek feloldása sokkal több energiába kerül, mint normális magyarázatot adni. És mellesleg a szorongáskeltéssel lehet, hogy épp az ellenkezőjét érjük el annak, amit akarunk.
Kedves Tímea!
Ha a barátnőmmel és a kislányával kerülünk ilyen helyzetbe, minket is csak egy hajszál választ el attól, hogy el ne küldjük melegebb éghajlatra az okoskodókat.
Az egyik barátom gyerkőce 2,5 éves. A felesége mesélte, hogy legutóbb amikor egy nagyobb élelmiszeráruházban voltak, a kicsi valamit meg akart venni, mire ő azt mondta, hogy nem. Lett is ebből olyan hiszti, hogycsak na! A kicsi hanyattvágta magát a földön, csapkodott a kezével-lábával, és torkaszakadtából üvöltött. A barátoméknak az a taktikája, hogy nem figyelnek oda a hisztire (ez be is szokott jönni: pl beszélgetni kezdenek egymással és ez elterelei a gyerek figyelmét). Ennek megfelelően a felesége sem figyelt oda. De akkor megjöttek az okoskodók az okosságaikkal:
O:"Mi baja van a babának?"
A:"Semmi, csak hisztizik."
O:"Az nem lehet, <U>egy ilyen kicsi gyerek még nem is tud hisztizni</U>!", "Biztosan valami baja van!", "Miért hagyja így sírni ezt a pici gyereket??!!" stb., stb.
Csak úgy fröcsögtek a jóindulattól. A lány nagyon jól állta a sarat, igyekezett rájuk sem figyelni. És ekkor megtörtént a "csoda": a gyerkőc, akit immár sokkal jobban érdekelt a sok fölé hajoló okoskodó, abbahagyta a hisztit, felállt, megfogta az Anyukája kezét, és elmentek. Hát, az okoskodóknak majd leesett az álla!
Én csodálom ezt a lányt, hogy ilyen önuralommal tűrte a sok piszkálódást. Én biztos nem bírnám, hanem elküldeném őket, ahová gondolom!
Ancsa
2000.08.09 22:54
Kedves Timea! Valaki megkérdezte tőlem, hogy hány éves a gyerekem Feltételezve, hogy itt a babaneten én vagyok a Timi, (Te voltál az, aug. 3-án) erre írtam a puszta tényeket! Egyáltalán ne értsd azt, hogy a baj Benned van, hiszen a kicsikék a hisztivel éppen a saját akaratuk határait próbálják megkeresni! Ehhez kell, ennek a jó és frappáns megoldásához kell hihetetlen erő, ügyesség találékonyság! én számtalan kudarccal "büszkélkedhetek" (nem teszem) és próblálom a felgyülemlet tapasztalataimat megosztani veletek! Úgy látom, nem mindenkinek tetszik, de ez meg már az ő baja... Üdv: Timi
2000.08.10 08:19
Kedves Krisztina!
A fiam oktober 29-en lesz harom eves, ezek szerint kilenc nap van a ket lurko kozott. Azzal a kulonbseggel, hogy mig a te fiad Merleg jegyu, az enyem Skorpio.( meg is latszik rajta...)
Timi, valoszinuleg felreertett a masik Timi, valoszinuleg erzett egy kis folenyesseget abban amit irtal. A joszandekot senki sem vitatja.
Udv
Eva
A fiam oktober 29-en lesz harom eves, ezek szerint kilenc nap van a ket lurko kozott. Azzal a kulonbseggel, hogy mig a te fiad Merleg jegyu, az enyem Skorpio.( meg is latszik rajta...)
Timi, valoszinuleg felreertett a masik Timi, valoszinuleg erzett egy kis folenyesseget abban amit irtal. A joszandekot senki sem vitatja.
Udv
Eva
2000.08.10 11:27
Kedves Timi!
Én nem azért kérdeztem rá arra, hogy esetleg a baj bennem van, mert sértene, hanem,mert azt hittem ,hogy neked erre már van tuti taktikád.Azzal, hogy megemlítetted, hogy van 2 és 3 éves gyereked és mégsincs dackorszakban-gondoltam-a hiba bennem van.Ami egyébbként nem is zavar, mert feltételezem, hogy 5 gyerek után te már rájötél, hogy ezeket a kudarcokat (dackorszak) ellehetne kerülni, és lehet, hogy a hiba szülőben van, ha mégis erősen jelen van a hiszti. Tehát tisztázni szeretném, hogy nem vettem bírálatnak a mondatodat, szívesen veszem a tanácsaidat és megjegyzéseidet. Sajnálom, hogy néhányan félreértették a reagálásomat.
Üdv. Timea
Én nem azért kérdeztem rá arra, hogy esetleg a baj bennem van, mert sértene, hanem,mert azt hittem ,hogy neked erre már van tuti taktikád.Azzal, hogy megemlítetted, hogy van 2 és 3 éves gyereked és mégsincs dackorszakban-gondoltam-a hiba bennem van.Ami egyébbként nem is zavar, mert feltételezem, hogy 5 gyerek után te már rájötél, hogy ezeket a kudarcokat (dackorszak) ellehetne kerülni, és lehet, hogy a hiba szülőben van, ha mégis erősen jelen van a hiszti. Tehát tisztázni szeretném, hogy nem vettem bírálatnak a mondatodat, szívesen veszem a tanácsaidat és megjegyzéseidet. Sajnálom, hogy néhányan félreértették a reagálásomat.
Üdv. Timea
2000.08.10 21:54
Kedves Timea! Én még valahol az elején figyelmeztettem a kedves olvasókat, hogy üldözési mániám van!:-))) Bocsánatot kérek, mert igazad van, az N. megnyilvánulása mérgesítette el a helyzetet és be kell vallanom, hogy nagyon csúnya kudarcokat éltem át ezen a fronton, hogy ordítoztam a gyerekeimmel és szenvedtem a szüleimtől, akik készek voltak a megoldással, hogy le kell önteni ilyenkor a kicsit egy pohár vízzel!... És én kénytelen voltam szemlesütve hallgatni, mert nem volt megoldásom! Pedig az okokat pontosan tudtam! Ezeket azért írom le, mert lehet, hogy igaza van N-nek és tényleg a tökéletesség látszatát keltem! És nem ez az egyetlen dolog, ahol rendre alul maradok és nem állok anyai hivatásom magaslatán! Üdv: Timi
2000.08.14 14:05
Szia, Timi!
Ez a vízzel leöntéses taktika valami szörnyű! Az egyik barátnőm is esküszik rá pedig, de szerintem ez csak a szülői tehetetlenség megnyilvánulása, mint ahogy a verés is. Inkább legyen az ember találékony és maximum kiabáljon a gyerekkel (ha végképp elfogy a türelme, bár ez se szerencsés), minthogy "szadista" és megalázó módszereket használjon! Szóval szerintem nincs okod szégyenkezni a szüleid előtt!
Egyébként bevallom töredelmesen, hogy velem is előfordul néha, hogy elfogy a türelmem, és rákiabálok Olivérre, de nagyon fontosnak érzem, hogy ilyen eset után bocsánatot kérjek a fiamtól, illetve elmagyarázzam neki, hogy miért kiabáltam rá, pl. "Ne haragudj, Olivér, hogy anya kiabált, de nagyon ideges lettem, mert többször megkértelek, hogy ne dobáld szét a játékaidat, és te mégis szétdobáltad..."
A dackorszakkal kapcsolatban még arra jöttem rá, hogy mindig, mindent a gyerek számára érthetően meg kell magyarázni a gyereknek, hogy miért nem szabad ezt v. azt csinálni. Sose elég azt mondani, pl. ha szétdobálja az építőkockákat, hogy "ezt azért nem szabad, mert rendetlenség lesz, és a nagyfiúk/nagylányok ilyet nem csinálnak". Az ilyet a gyerek nem tudja értelmezni. Helyette egyszerűbb indokot kell mondani pl. "ezt azért nem szabad, mert ha szétszórod az építőkockáidat, akkor ha belelépsz, megszúrja a talpad".
Kézenfekvő, de én is csak tapasztalatból jöttem rá (mint elsőgyerekes anyuka). Azért reménykedem benne, hogy valakinek talán még hasznára lehet...
Üdv: Krisztina
Ez a vízzel leöntéses taktika valami szörnyű! Az egyik barátnőm is esküszik rá pedig, de szerintem ez csak a szülői tehetetlenség megnyilvánulása, mint ahogy a verés is. Inkább legyen az ember találékony és maximum kiabáljon a gyerekkel (ha végképp elfogy a türelme, bár ez se szerencsés), minthogy "szadista" és megalázó módszereket használjon! Szóval szerintem nincs okod szégyenkezni a szüleid előtt!
Egyébként bevallom töredelmesen, hogy velem is előfordul néha, hogy elfogy a türelmem, és rákiabálok Olivérre, de nagyon fontosnak érzem, hogy ilyen eset után bocsánatot kérjek a fiamtól, illetve elmagyarázzam neki, hogy miért kiabáltam rá, pl. "Ne haragudj, Olivér, hogy anya kiabált, de nagyon ideges lettem, mert többször megkértelek, hogy ne dobáld szét a játékaidat, és te mégis szétdobáltad..."
A dackorszakkal kapcsolatban még arra jöttem rá, hogy mindig, mindent a gyerek számára érthetően meg kell magyarázni a gyereknek, hogy miért nem szabad ezt v. azt csinálni. Sose elég azt mondani, pl. ha szétdobálja az építőkockákat, hogy "ezt azért nem szabad, mert rendetlenség lesz, és a nagyfiúk/nagylányok ilyet nem csinálnak". Az ilyet a gyerek nem tudja értelmezni. Helyette egyszerűbb indokot kell mondani pl. "ezt azért nem szabad, mert ha szétszórod az építőkockáidat, akkor ha belelépsz, megszúrja a talpad".
Kézenfekvő, de én is csak tapasztalatból jöttem rá (mint elsőgyerekes anyuka). Azért reménykedem benne, hogy valakinek talán még hasznára lehet...
Üdv: Krisztina
2000.08.15 10:22
Kedves Krisztina!
Olvastam egy könyvet, Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát cimmel. Az iró szerint jó, ha vállaljuk, hogy mi is követünk el hibákat, mint minden emberi lény. A gyereknek nemcsak hibátlan, mindentudó, minden tekintetben tökéletes felnőttekre van szüksége. Olyan nevelő is kell nekik, aki elkövet hibákat, és azt be is vallja. "Mások hibáját látva merítünk bátorságot ahhoz, hogy megpróbáljunk valamit máshogy, talán jobban csinálni." Az őszinteség része az is, hogy nem fojtjuk el teljesen érzelmeinket. A tökéletes szülő nyomasztja a gyereket és arra ingerli, hogy addig keresse a gyenge pontját, amig fel nem fedezi a gyarló embert. Az iró szerint a személyiség kibontakozása agresszió nélkül elképzelhetetlen. (Félreértés ne essék, létezik romboló nevelői agresszió, amely természetesen káros (Majd én megmutatom neked... stb), most nem erről beszélek.)
Nem akarom túl hosszúra nyújtani, de szerintem az is nagyon helyes, hogy megmagyarázod a dolgokat. A kisgyermek nem hülye, csak kicsi még. Vagyis, megérti, ha értelmesen elmagyarázzák neki dolgokat. A lehető legrosszabb, ha állandóan csak tiltunk, nem is érti miről van szó. Ne dobd a kabátodat a földre, ne nézd a tévét állandóan, stb. Nekünk azt kell tudatositanunk a gyerekben, hogy mi azt helytelenitjük, amit csinál és nem személy szerint vele van bajunk. Ezt pedig egy egyszerű tiltással nem tudjuk tudatositani. Csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Krisztina, csak gratulálni tudok ahhoz, ahogy a gyerekkel bánsz, szerintem nagyon jól csinálod. Olivér teljesen kiegyensúlyozott gyermek, látszik, hogy egyenrangú partnerként kezelitek! Off: És az újabb képen is nagyon aranyos!!! Sziasztok, Bea
Olvastam egy könyvet, Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát cimmel. Az iró szerint jó, ha vállaljuk, hogy mi is követünk el hibákat, mint minden emberi lény. A gyereknek nemcsak hibátlan, mindentudó, minden tekintetben tökéletes felnőttekre van szüksége. Olyan nevelő is kell nekik, aki elkövet hibákat, és azt be is vallja. "Mások hibáját látva merítünk bátorságot ahhoz, hogy megpróbáljunk valamit máshogy, talán jobban csinálni." Az őszinteség része az is, hogy nem fojtjuk el teljesen érzelmeinket. A tökéletes szülő nyomasztja a gyereket és arra ingerli, hogy addig keresse a gyenge pontját, amig fel nem fedezi a gyarló embert. Az iró szerint a személyiség kibontakozása agresszió nélkül elképzelhetetlen. (Félreértés ne essék, létezik romboló nevelői agresszió, amely természetesen káros (Majd én megmutatom neked... stb), most nem erről beszélek.)
Nem akarom túl hosszúra nyújtani, de szerintem az is nagyon helyes, hogy megmagyarázod a dolgokat. A kisgyermek nem hülye, csak kicsi még. Vagyis, megérti, ha értelmesen elmagyarázzák neki dolgokat. A lehető legrosszabb, ha állandóan csak tiltunk, nem is érti miről van szó. Ne dobd a kabátodat a földre, ne nézd a tévét állandóan, stb. Nekünk azt kell tudatositanunk a gyerekben, hogy mi azt helytelenitjük, amit csinál és nem személy szerint vele van bajunk. Ezt pedig egy egyszerű tiltással nem tudjuk tudatositani. Csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Krisztina, csak gratulálni tudok ahhoz, ahogy a gyerekkel bánsz, szerintem nagyon jól csinálod. Olivér teljesen kiegyensúlyozott gyermek, látszik, hogy egyenrangú partnerként kezelitek! Off: És az újabb képen is nagyon aranyos!!! Sziasztok, Bea
2000.08.15 21:25
Kedves Krisztina! Nagyon helyesen szóltál! (nem szeretek helyeselgetni, de most fontosnak érzem!)
Nagyon lényeges, hogy a gyerek egyenrangú partner a nevelésben és ne úgy nézzen rám, ránk, mint a tökéletes és teljhatalmú felnőttre! Mi is tévedünk és rosszat is szoktunk tenni, de (együtt) próbálunk jobbá válni!
Ami a szüleimet illeti, sajnos nehezen tudom megvédeni az igazamat egy kudarc kellős közepén, így inkább nem vitatkozom, csak hallgatok. Le a porosz nevelési elvekkel! :))) Üdv: Timi
Ui: Elkiabáltam, a kicsi fiam dacol velem. Vasárnap pl. azon hisztizett, hogy miért raktam paradicsomot és paprikát az ételbe! Nem volt igazán frappáns megoldásom a dologra!
Nagyon lényeges, hogy a gyerek egyenrangú partner a nevelésben és ne úgy nézzen rám, ránk, mint a tökéletes és teljhatalmú felnőttre! Mi is tévedünk és rosszat is szoktunk tenni, de (együtt) próbálunk jobbá válni!
Ami a szüleimet illeti, sajnos nehezen tudom megvédeni az igazamat egy kudarc kellős közepén, így inkább nem vitatkozom, csak hallgatok. Le a porosz nevelési elvekkel! :))) Üdv: Timi
Ui: Elkiabáltam, a kicsi fiam dacol velem. Vasárnap pl. azon hisztizett, hogy miért raktam paradicsomot és paprikát az ételbe! Nem volt igazán frappáns megoldásom a dologra!
2000.08.15 22:02
Kedves Timi!
Azért ez a "gyerek egyenrangú partner a nevelésben" , nagyon átgondolandó. Véleményem szerint a szülőnek kell mindenképpen a "falka vezérnek" lenni, nem vezet az jóra, ha a gyerek egyenrangú a szülővel, mert miért is lenne jó? Az igaz, hogy a gyereket tiszteletben kell tartani, igenis vannak jogai, és a szülő ne kizárólag - a te szavaiddal élve - a tökéletes és tejhatalmú felnőtt legyen( mert gyakran nem az sok szülő), de akkor is a szülő szerepét nem lehet egyenrangúként kezelni a gyerek szerepével. Az én környezetemben vannak olyan 15-18 évesek (nem is egy), akik gyerekként a "nagyegyenrangúak" voltak, ma pedig a családon uralkodnak. (érzelmileg, anyagilag stb.) És ismerek jelenleg kettő olyan 6 éves kisgyereket, ahol szintén a "nehogy csorba essen a gyermek személyiségén, kezeljük őt partnerként", és már látni a komoly gondokat. Már-már szinte kezelhetetlenek, és a szülő iránt egy fikarcnyi tisztelet sincs. (Két különböző család gyermekéről van szó)
Na erről most azért írtam hosszasan, mert a napokban pont ez járt az agyamban, beszélgettem is valakivel erről, úgyhogy most érdekel is ez a téma.
Valóban túlzás a porosz nevelési elv, de szerintem az utóbbi 1-2 évtized laza nevelési elve sem megoldás.
Üdv. Timea
Azért ez a "gyerek egyenrangú partner a nevelésben" , nagyon átgondolandó. Véleményem szerint a szülőnek kell mindenképpen a "falka vezérnek" lenni, nem vezet az jóra, ha a gyerek egyenrangú a szülővel, mert miért is lenne jó? Az igaz, hogy a gyereket tiszteletben kell tartani, igenis vannak jogai, és a szülő ne kizárólag - a te szavaiddal élve - a tökéletes és tejhatalmú felnőtt legyen( mert gyakran nem az sok szülő), de akkor is a szülő szerepét nem lehet egyenrangúként kezelni a gyerek szerepével. Az én környezetemben vannak olyan 15-18 évesek (nem is egy), akik gyerekként a "nagyegyenrangúak" voltak, ma pedig a családon uralkodnak. (érzelmileg, anyagilag stb.) És ismerek jelenleg kettő olyan 6 éves kisgyereket, ahol szintén a "nehogy csorba essen a gyermek személyiségén, kezeljük őt partnerként", és már látni a komoly gondokat. Már-már szinte kezelhetetlenek, és a szülő iránt egy fikarcnyi tisztelet sincs. (Két különböző család gyermekéről van szó)
Na erről most azért írtam hosszasan, mert a napokban pont ez járt az agyamban, beszélgettem is valakivel erről, úgyhogy most érdekel is ez a téma.
Valóban túlzás a porosz nevelési elv, de szerintem az utóbbi 1-2 évtized laza nevelési elve sem megoldás.
Üdv. Timea
2000.08.16 12:30
Kedves Tímea!
A gyermek partnernek tekintése nem egyenlő a mindenkori engedékenységgel! Nem azt jelenti, hogy a gyereknek mindent szabad, nehogy meggátoljuk a személyiségfejlődését!
A partnerség alatt azt értem, hogy figylmesen meghallgatom, amit mond, javasol, és mérlegelem. Megmagyarázom neki, mit miért nem szabad. Elvárom önmagamtól is, hogy a gyermekem számára felállított értékrendnek megfelelően éljek. Úgy is lehet hatékonyan nevelni (sőt, szerintem elsősorban így lehet), hogy a gyermeket partnerként, és nem alárendeltként kezeled. És ez nem csak a szülő-gyermek kapcsolatra igaz, hanem általában véve is.
Megkérdezhetem, hogy neked van-e már gyermeked, és ha igen, milyen korú?
Üdv: Krisztina
A gyermek partnernek tekintése nem egyenlő a mindenkori engedékenységgel! Nem azt jelenti, hogy a gyereknek mindent szabad, nehogy meggátoljuk a személyiségfejlődését!
A partnerség alatt azt értem, hogy figylmesen meghallgatom, amit mond, javasol, és mérlegelem. Megmagyarázom neki, mit miért nem szabad. Elvárom önmagamtól is, hogy a gyermekem számára felállított értékrendnek megfelelően éljek. Úgy is lehet hatékonyan nevelni (sőt, szerintem elsősorban így lehet), hogy a gyermeket partnerként, és nem alárendeltként kezeled. És ez nem csak a szülő-gyermek kapcsolatra igaz, hanem általában véve is.
Megkérdezhetem, hogy neked van-e már gyermeked, és ha igen, milyen korú?
Üdv: Krisztina
2000.08.18 07:01
Kedves Timea!
Ugyan nekem a nevelésről inkább elméleti elképzeléseim vannak, mivel kicsi lányom 7 hónapos és nem tudhatom, hogy a gyakorlatban hogyan fognak ill. hogyan fogom tudni hasznositani, mégis engedd meg, hogy néhány dologra reagáljak. Ha azt, hogy a "szülőnek kell a falkavezérnek lenni"-t úgy érted, hogy neki kell megmutatni a helyes utat, példát kell statuálnia, akkor egyetértünk. Az egyenrangúság abban nyilvánul meg gyermek és szülő között, hogy a gyermek semmiképpen nem alárendelt. Vagyis nem mondom azt neki pl, hogy "Te ehhez még kicsi vagy", rosszabb esetben "Hülye vagy hozzá", azaz nem éreztetem vele azt, hogy ő nem tud valamit, helyette inkább biztatom, hogy "Sikerülni fog!". Persze ez csak példa és nagyon összetett dologról beszélgetünk, de talán igy jobban megérted, mire gondolok. Én abban hiszek, hogy ha én tisztelem és szeretem őt, ő is tisztelni és szeretni fog (ez is egyfajta példa számára). Azaz tisztelem őt az ő saját szerepkörében (és emberi méltóságában)!Ő pedig az enyémben engem. Kölcsönösség! Egyszóval itt nem "laza nevelési elvekről" van szó, hanem következetesen alkalmazott nevelésről, amelyben a gyermek elfoglalja a maga szerepét a családban és tisztában van a szülők szerepével is. Hú, pedig nem akartam hosszú lenni. Persze, tudom, hogy ezt mind nagyon könnyű mondani és baromi nehéz kivitelezni, de az ember, ha tisztában van vele és szem előtt tartja, akkor sikerül. És ha néha nem (erről beszélgettünk az előbb), akkor bocsánatot kér a gyerektől, jelezve, hogy a tisztelet továbbra is fennáll. Azonban a szülő is ember és olykor-olykor előfordul, hogy hibázik, de azt be is ismeri. Na most már tényleg befejezem. Sziasztok, Bea
Ugyan nekem a nevelésről inkább elméleti elképzeléseim vannak, mivel kicsi lányom 7 hónapos és nem tudhatom, hogy a gyakorlatban hogyan fognak ill. hogyan fogom tudni hasznositani, mégis engedd meg, hogy néhány dologra reagáljak. Ha azt, hogy a "szülőnek kell a falkavezérnek lenni"-t úgy érted, hogy neki kell megmutatni a helyes utat, példát kell statuálnia, akkor egyetértünk. Az egyenrangúság abban nyilvánul meg gyermek és szülő között, hogy a gyermek semmiképpen nem alárendelt. Vagyis nem mondom azt neki pl, hogy "Te ehhez még kicsi vagy", rosszabb esetben "Hülye vagy hozzá", azaz nem éreztetem vele azt, hogy ő nem tud valamit, helyette inkább biztatom, hogy "Sikerülni fog!". Persze ez csak példa és nagyon összetett dologról beszélgetünk, de talán igy jobban megérted, mire gondolok. Én abban hiszek, hogy ha én tisztelem és szeretem őt, ő is tisztelni és szeretni fog (ez is egyfajta példa számára). Azaz tisztelem őt az ő saját szerepkörében (és emberi méltóságában)!Ő pedig az enyémben engem. Kölcsönösség! Egyszóval itt nem "laza nevelési elvekről" van szó, hanem következetesen alkalmazott nevelésről, amelyben a gyermek elfoglalja a maga szerepét a családban és tisztában van a szülők szerepével is. Hú, pedig nem akartam hosszú lenni. Persze, tudom, hogy ezt mind nagyon könnyű mondani és baromi nehéz kivitelezni, de az ember, ha tisztában van vele és szem előtt tartja, akkor sikerül. És ha néha nem (erről beszélgettünk az előbb), akkor bocsánatot kér a gyerektől, jelezve, hogy a tisztelet továbbra is fennáll. Azonban a szülő is ember és olykor-olykor előfordul, hogy hibázik, de azt be is ismeri. Na most már tényleg befejezem. Sziasztok, Bea
2000.08.18 17:10
Kedves Bea!
Az én véleményem szerint a gyermek valamennyire alárendelt, hiszen ő az én írányításom alatt áll
(ami alatt nem csak az utasításokat értem, hanem bármit amit tőlem megtanul, vagyis egyenlőre az egész életet.) Egyébként minden másban teljesen egyetértek veled, de ettől függetlenül fenntartom a véleményemet, mármint, hgy a gyermek nem egyenrangú a szülővel.
Kedves Krisztina!
Kérted hogy osszam meg veled a tapasztalataimat, ha rakoncátlan a gyermekem. Majd megteszem, ha lesz adott szituáció. Ide igazából most nem a gyakorlati jótanácsok valók, mert ugye, mi most nevelési elvekről dobjuk oda-vissza a labdát.
Megmondom őszintén, már egy kicsit megbántam, hogy a Timibe "belekötöttem" a szülő és gyermek egyenragúsága témájánál. Itt nem lehet tanácsokat adni egymásnak úgy, mint mondjuk a "Hogyan szoktassam a gyereket a bilire?" vagy "Mit csináljak a dacos gyerekkel?" stb. Mert ezekre ugye adhatunk egymásnak gyakorlati jótanácsot, de hogy hogyan neveljük a gyereket, arról azért nem olyan egyszerű tanácsokat osztogatni ( mert nem is lehet.)
Most egy hétre elutazunk, addig is sziasztok.
Üdv. Timea
Az én véleményem szerint a gyermek valamennyire alárendelt, hiszen ő az én írányításom alatt áll
(ami alatt nem csak az utasításokat értem, hanem bármit amit tőlem megtanul, vagyis egyenlőre az egész életet.) Egyébként minden másban teljesen egyetértek veled, de ettől függetlenül fenntartom a véleményemet, mármint, hgy a gyermek nem egyenrangú a szülővel.
Kedves Krisztina!
Kérted hogy osszam meg veled a tapasztalataimat, ha rakoncátlan a gyermekem. Majd megteszem, ha lesz adott szituáció. Ide igazából most nem a gyakorlati jótanácsok valók, mert ugye, mi most nevelési elvekről dobjuk oda-vissza a labdát.
Megmondom őszintén, már egy kicsit megbántam, hogy a Timibe "belekötöttem" a szülő és gyermek egyenragúsága témájánál. Itt nem lehet tanácsokat adni egymásnak úgy, mint mondjuk a "Hogyan szoktassam a gyereket a bilire?" vagy "Mit csináljak a dacos gyerekkel?" stb. Mert ezekre ugye adhatunk egymásnak gyakorlati jótanácsot, de hogy hogyan neveljük a gyereket, arról azért nem olyan egyszerű tanácsokat osztogatni ( mert nem is lehet.)
Most egy hétre elutazunk, addig is sziasztok.
Üdv. Timea
2000.08.21 21:14
Kedves Tímea, Krisztina és Bea!
Tulajdonképpen csak a személyes "megtámadottság" jogán-okán szólok hozzá a dolgokhoz, :-)))mert nem nagyon van még mit elmondanom! Én a Krisztina- Bea páros nézetével tudok azonosulni, de nem érzek nagy különbséget Tímea nézetében sem! Inkább árnyalatokról van szó. Szerintem a tisztelet az embernek kell, hogy szóljon! Nekem, Neked mindenkinek! Arra kell, hogy példát mutassunk a gyereknek! De ez csak lehelletnyi különbség! Üdv: Timi
Tulajdonképpen csak a személyes "megtámadottság" jogán-okán szólok hozzá a dolgokhoz, :-)))mert nem nagyon van még mit elmondanom! Én a Krisztina- Bea páros nézetével tudok azonosulni, de nem érzek nagy különbséget Tímea nézetében sem! Inkább árnyalatokról van szó. Szerintem a tisztelet az embernek kell, hogy szóljon! Nekem, Neked mindenkinek! Arra kell, hogy példát mutassunk a gyereknek! De ez csak lehelletnyi különbség! Üdv: Timi
2001.06.18 12:13
Szia Andi2!
Ismeros a helyzet és a kor is stimmel. Szerintem ez ennek a korszaknak is a sajátossága, illetve függ attól is mennyire eros kis egyénisége van a gyerkocnek.
Én mindig úgy viszem fel a játszótérrol, hogy megbeszélem , hogy utána otthon mit fogunk csinálni, igyekszem valami jót kitalálni neki, illetve, a kis barátjának az anyukájával egyeztetek, hogy menjünk egyszerre haza, mert akkor nincs hiszti. Egyébként nálunk ez az az idoszak amikor úgy kezdi a mondatot:"Én akarom..."
Sok türelmet: Mariann
Ismeros a helyzet és a kor is stimmel. Szerintem ez ennek a korszaknak is a sajátossága, illetve függ attól is mennyire eros kis egyénisége van a gyerkocnek.
Én mindig úgy viszem fel a játszótérrol, hogy megbeszélem , hogy utána otthon mit fogunk csinálni, igyekszem valami jót kitalálni neki, illetve, a kis barátjának az anyukájával egyeztetek, hogy menjünk egyszerre haza, mert akkor nincs hiszti. Egyébként nálunk ez az az idoszak amikor úgy kezdi a mondatot:"Én akarom..."
Sok türelmet: Mariann
2001.06.18 13:40
Szia Szabó Marianna!
Olvastam valahol, hogy Te is Miskolcon laksz!
Érdekelne, hogy merre, mert én is miskolci vagyok!
gondolom azért a címed nem publikus, de ha gondolod, írhatok egy E-mailt neked,hogy megtudd az én címemet, csak nem akartalak feleslegesen zavarni.
Egyebként valahol a bölcsis témánál Írtam Neked levelet, de már régebben és most nem találtam meg.
Még az is lehet,hogy egy bölcsibe járnak a gyerkõceink...
Bocs mindenkitõl, hogy ez a téma nem idevág.
Kati
Olvastam valahol, hogy Te is Miskolcon laksz!
Érdekelne, hogy merre, mert én is miskolci vagyok!
gondolom azért a címed nem publikus, de ha gondolod, írhatok egy E-mailt neked,hogy megtudd az én címemet, csak nem akartalak feleslegesen zavarni.
Egyebként valahol a bölcsis témánál Írtam Neked levelet, de már régebben és most nem találtam meg.
Még az is lehet,hogy egy bölcsibe járnak a gyerkõceink...
Bocs mindenkitõl, hogy ez a téma nem idevág.
Kati
2001.06.18 13:49
Köszi Mariann!
Kezdek megnyugodni, hogy nem csak az én lányom ilyen "erős egyéniség".
Én is kaptam hasonló kedves hozzászólásokat, mint Nina, hogy a neveletlenség....
Van aki azt mondta, hogy lám ez a gyerek majd mindent kiharcol az életben magának.
Probálom normális keretek közé szorítani az akaratosságát.
Köszi a hozzászólást!
Andi2
Kezdek megnyugodni, hogy nem csak az én lányom ilyen "erős egyéniség".
Én is kaptam hasonló kedves hozzászólásokat, mint Nina, hogy a neveletlenség....
Van aki azt mondta, hogy lám ez a gyerek majd mindent kiharcol az életben magának.
Probálom normális keretek közé szorítani az akaratosságát.
Köszi a hozzászólást!
Andi2
2001.06.18 14:21
Szia Kati!
Borsodi vagyok, de nem miskolci hanem barcikai így tehát biztos nem egy bölcsibe járnak a gyerkocök, de a körülmények(álláslehetoség, távolságok stb.) azonosak.A bölcsis témát én se tudom elérni, valahogy csak a májusi beszélgetések jönnek be. Egy hétig nem tudtam netezni így lemaradtam a válaszodról.E mail címem igazad van nem publikus, de azért mert mhelyi, majd kigondolok valami megoldást rá. Szió: Mariann
Borsodi vagyok, de nem miskolci hanem barcikai így tehát biztos nem egy bölcsibe járnak a gyerkocök, de a körülmények(álláslehetoség, távolságok stb.) azonosak.A bölcsis témát én se tudom elérni, valahogy csak a májusi beszélgetések jönnek be. Egy hétig nem tudtam netezni így lemaradtam a válaszodról.E mail címem igazad van nem publikus, de azért mert mhelyi, majd kigondolok valami megoldást rá. Szió: Mariann
2001.06.18 15:00
Kati!
Tudnal Miskolcon egy jo jatszoteret ajanlani? En mar nem elek Miskolcon kb. 12 eve, de a szuleim igen. A kozelukben nincs jo jatszoter, es a nyaron ott szandekozunk tolteni egy honapot. Nyitottam egy topicot evvel kapcsolatban, de nem kaptam valaszt. Ugyhogy elnezest, hogy nem a temaba vag a kerdesem.
Elore is koszonom a tippeket!
Alma.
Tudnal Miskolcon egy jo jatszoteret ajanlani? En mar nem elek Miskolcon kb. 12 eve, de a szuleim igen. A kozelukben nincs jo jatszoter, es a nyaron ott szandekozunk tolteni egy honapot. Nyitottam egy topicot evvel kapcsolatban, de nem kaptam valaszt. Ugyhogy elnezest, hogy nem a temaba vag a kerdesem.
Elore is koszonom a tippeket!
Alma.
2001.06.18 20:07
Lányok!
Nekem is most jöttek fel az unókatesómék Miskolcról Pestre. Itt el tudtak helyezkedni, csak az albérlet visz el elég sokat.
Mi nagyon szeretjük Lilafüredet. Jókat kirándultunk arra-felé. Igaz a gyerekek akkor még nem voltak meg.
Most Szilvásváradra megyünk pár napra. Az is nagyon szép környék.
Andi2
Nekem is most jöttek fel az unókatesómék Miskolcról Pestre. Itt el tudtak helyezkedni, csak az albérlet visz el elég sokat.
Mi nagyon szeretjük Lilafüredet. Jókat kirándultunk arra-felé. Igaz a gyerekek akkor még nem voltak meg.
Most Szilvásváradra megyünk pár napra. Az is nagyon szép környék.
Andi2
2001.06.23 20:06
Szia Rita!
Persze, van összefüggés a hiszti és a nevelés között. Hisztisebb lesz az a gyerek, akit túlkorlátoznak, aki ezzel jól el tudja érni a céljait, illetve aki főleg ezzel tudja kivívni azt, hogy figyeljenek rá (ilyen értelemben igaz a "keveset foglalkozás"). De valamilyen mértékben minden gyerek "hisztis", ez 2-3 éves korban fiziológiás, ez a normális. Ez az első leválási kísérlet, kitörés az első időszak nagyon szoros kapcsolatából az anyával, amikor még szinte egyek voltak.
Üdv: Pele
Persze, van összefüggés a hiszti és a nevelés között. Hisztisebb lesz az a gyerek, akit túlkorlátoznak, aki ezzel jól el tudja érni a céljait, illetve aki főleg ezzel tudja kivívni azt, hogy figyeljenek rá (ilyen értelemben igaz a "keveset foglalkozás"). De valamilyen mértékben minden gyerek "hisztis", ez 2-3 éves korban fiziológiás, ez a normális. Ez az első leválási kísérlet, kitörés az első időszak nagyon szoros kapcsolatából az anyával, amikor még szinte egyek voltak.
Üdv: Pele
2001.08.09 21:41
[url=http://www.babybell.hu/SID0X83171517ba807892d19f033863e7f315/cikk.cmt?cikk_id=80" TARGET="_top]http://www.babybell.hu/SID0X83171517ba807892d19f033863e7f315/cikk.cmt?cikk_id=80[/url]
Ha dühöng az édes...
A 18 hónapos- 3 éves kor közötti életkor a kisgyerek látványos jeleneteinek idoszaka. Hogyan kezelje, irányítsa ezeket a konfliktusokat?
A frusztráció vagy a nemtetszés, illetve minden ami ellentétes a gyerek pillanatnyi vágyával, remek alkalmat szolgálhat arra, hogy a gyerek dühkitörést kapjon! A játékbolt kirakatában látott tuzoltóautót, társasjátékot, a szomszéd kisfiú futball labdáját stb. mindet akarja, de azonnal! Nem viseli el, ha rászólnak, nem turi, ha enni, mosakodnia, öltözködnie vagy lefeküdni kell. Bármilyen fiatal is, o szeretne az élete kérdéseiben dönteni. De még kicsinek és tehetetlennek érzi magát önnel szemben. Hát akkor mit tud csinálni? Vagy engedelmeskedni, hogy örömet szerezhessen, vagy elviselhetetlenné lesz, és megpróbálja akaratát kikényszeríteni. Minden esetben próbálja megérteni, megnyugtatni és keresztülvinni akaratát, de anélkül, hogy dühbe gurulna!
Kerülje a látványos és hangos kitöréseket!
- Haragja sose legyen nagyobb és hangosabb mint a gyereké, különben nagyon megijeszti! Jobb, ha elszigeteli a gyereket: vagy hagyja ott, és tegyen úgy, mintha semmit nem halott volna, vagy vigye be a szobájába: "akkor jöhetsz ki, ha megnyugodtál!". Elobb utóbb az idegi feszültsége elmúlik. Emlékezzék arra, hogy viselkedése és magatartása mindig példaértéku a gyerek számára!
- Soha ne engedjen neki (ez lenne a legrosszabb dolog, amit csinálhatna), és ne tudja ezzel a viselkedéssel elérni a célját! Ha rájön arra és tudatosodik benne az, hogy a viselkedési krízisei "kifizetodoek", akkor egyre gyakoribbá fognak válni!
Amikor lenyugodtak a kedélyek:
- Ha úgy érzi, hogy a gyerek kiadta haragja nagy részét, segítsen neki megnyugodni! Vegye a karjaiba és szorítsa magához erosen, mégis gyengéden! Egyszóval kössenek békét! A gyereknek feltétlenül tudnia kell, hogy a haragja nem csorbította iránta érzett szeretetét!
- Ha mérgében heves mozdulatai voltak és kárt okozott magában vagy összetört valamit, akkor segítsen neki a javításban! Bocsánatot is kérhet testvérétol, vagy összeszedheti a kirakós vagy a földhöz vágott csésze darabjait! Eközben lesz elég ideje arra, hogy elmagyarázza neki: teljes mértékben joga van dühösnek lenni és ezt kifejezni, de arra viszont nincs, hogy fájdalmat okozzon vagy romboljon!
Próbálja meg a részekre törni "krízis" idotartamát!
- Amikor érzi egy várható roham kitörését, próbálja meg elterelni a figyelmét! Maradjon nyugodt, javasoljon a gyereknek egy kis süteményt vagy édességet, vagy nézze a tévét. A lényeg az, hogy vonja el a figyelmét, illetve terelje másra.
- Éreztesse vele, hogy megérti vágyát, még mielott visszautasítaná kérését: "Igazad van, az a csokoládé nagyon finom, majd holnap, ha vásárolni megyünk, veszünk belole."
- Néha egy korlátolt "igen" tárgyaláshoz vezethet el, és megtörhet egy dühkitörési folyamatot: "rendben van, még játszhatsz 5 percet, de nem többet!"
Általában ha el akarja kerülni azt, hogy a gyerek a legkisebb frusztrációra is ne mérgesen és ordítva reagáljon, akkor szép lassan korlátokat kell rákényszeríteni: világossá kell váljon a számára az, hogy otthon nem o irányit, nem o hozza a döntéseket! De a felnotteknek is jó példaként kell szolgálni: minden körülmények között tudniuk kell kontrollálni az érzelmeiket, és megorizni a nyugalmukat!
Ha dühöng az édes...
A 18 hónapos- 3 éves kor közötti életkor a kisgyerek látványos jeleneteinek idoszaka. Hogyan kezelje, irányítsa ezeket a konfliktusokat?
A frusztráció vagy a nemtetszés, illetve minden ami ellentétes a gyerek pillanatnyi vágyával, remek alkalmat szolgálhat arra, hogy a gyerek dühkitörést kapjon! A játékbolt kirakatában látott tuzoltóautót, társasjátékot, a szomszéd kisfiú futball labdáját stb. mindet akarja, de azonnal! Nem viseli el, ha rászólnak, nem turi, ha enni, mosakodnia, öltözködnie vagy lefeküdni kell. Bármilyen fiatal is, o szeretne az élete kérdéseiben dönteni. De még kicsinek és tehetetlennek érzi magát önnel szemben. Hát akkor mit tud csinálni? Vagy engedelmeskedni, hogy örömet szerezhessen, vagy elviselhetetlenné lesz, és megpróbálja akaratát kikényszeríteni. Minden esetben próbálja megérteni, megnyugtatni és keresztülvinni akaratát, de anélkül, hogy dühbe gurulna!
Kerülje a látványos és hangos kitöréseket!
- Haragja sose legyen nagyobb és hangosabb mint a gyereké, különben nagyon megijeszti! Jobb, ha elszigeteli a gyereket: vagy hagyja ott, és tegyen úgy, mintha semmit nem halott volna, vagy vigye be a szobájába: "akkor jöhetsz ki, ha megnyugodtál!". Elobb utóbb az idegi feszültsége elmúlik. Emlékezzék arra, hogy viselkedése és magatartása mindig példaértéku a gyerek számára!
- Soha ne engedjen neki (ez lenne a legrosszabb dolog, amit csinálhatna), és ne tudja ezzel a viselkedéssel elérni a célját! Ha rájön arra és tudatosodik benne az, hogy a viselkedési krízisei "kifizetodoek", akkor egyre gyakoribbá fognak válni!
Amikor lenyugodtak a kedélyek:
- Ha úgy érzi, hogy a gyerek kiadta haragja nagy részét, segítsen neki megnyugodni! Vegye a karjaiba és szorítsa magához erosen, mégis gyengéden! Egyszóval kössenek békét! A gyereknek feltétlenül tudnia kell, hogy a haragja nem csorbította iránta érzett szeretetét!
- Ha mérgében heves mozdulatai voltak és kárt okozott magában vagy összetört valamit, akkor segítsen neki a javításban! Bocsánatot is kérhet testvérétol, vagy összeszedheti a kirakós vagy a földhöz vágott csésze darabjait! Eközben lesz elég ideje arra, hogy elmagyarázza neki: teljes mértékben joga van dühösnek lenni és ezt kifejezni, de arra viszont nincs, hogy fájdalmat okozzon vagy romboljon!
Próbálja meg a részekre törni "krízis" idotartamát!
- Amikor érzi egy várható roham kitörését, próbálja meg elterelni a figyelmét! Maradjon nyugodt, javasoljon a gyereknek egy kis süteményt vagy édességet, vagy nézze a tévét. A lényeg az, hogy vonja el a figyelmét, illetve terelje másra.
- Éreztesse vele, hogy megérti vágyát, még mielott visszautasítaná kérését: "Igazad van, az a csokoládé nagyon finom, majd holnap, ha vásárolni megyünk, veszünk belole."
- Néha egy korlátolt "igen" tárgyaláshoz vezethet el, és megtörhet egy dühkitörési folyamatot: "rendben van, még játszhatsz 5 percet, de nem többet!"
Általában ha el akarja kerülni azt, hogy a gyerek a legkisebb frusztrációra is ne mérgesen és ordítva reagáljon, akkor szép lassan korlátokat kell rákényszeríteni: világossá kell váljon a számára az, hogy otthon nem o irányit, nem o hozza a döntéseket! De a felnotteknek is jó példaként kell szolgálni: minden körülmények között tudniuk kell kontrollálni az érzelmeiket, és megorizni a nyugalmukat!
