Kiemelt témák

Sziasztok!
Számomra evidens volt, amit mindenhol ajánlanak is mostanában, hogy egy kisbabát nem lehet elkényeztetni. Tehát, ha sír, nyugodtan vegyük fel, dajkáljuk, ringassuk, hiszen nem azért sír, mert manipulálni akar, hanem, mert szüksége van ránk. A kérdésem mégis ezzel függ össze.
Bogi lányunk 5 hónapos. Sosem hagytam sírni, ma sem hagyom. Viszont nagyon igényli a társaságot, hogy Vele foglalkozzunk. Sokszor nem elég, hogy lát, játszani kell Vele, v. felvenni. Van, hogy 20-30 percig is eljátszadozik magában, de nem ez a jellemző. Szerintetek jól csinálom? Vagy ilyen korban hagyni kellene, hátha feltalálja magát? Csak annyira nem szeretem, ha felhergeli magát, utána olyan nehéz megvigasztalni, és elromlik az egész napja. És hát ha van rá időm, miért ne foglalkozzam Vele? Csak mégis felmerül bennem, hogy esetleg lehetne másképp is. Vagy az is érdekelne, kinek milyen tapasztalata van, amit érdekes módon szeret a baba? Gondolok itt olyan dolgokra, amiket véletlen fedeztetek fel. Bogi pl. mindig csaendben és érdeklődve figyeli a porszívózást. Próbáltam becsapni, hogy bekapcsolva hagytam a porszívót dolgom végeztével, de úgy már nem volt érdekes. A másik a hajmosás és hajszárítás műsor, azt is nagyon szereti nézni. :-) Sziasztok PUMUKLI

Szia Pumukli !

Az én kislányom 6 hónapos, nagyon igényli Ő is a foglalkozást, ímád kézbe lenni. Én pedig nem hagyom sírni Őt. Én is mindenhol azt olvasom, hallom hogy egy éves korig nem lehet elkényeztetni a piciket. Így hát én boldogan babázom, nekem Ő a harmadik babám több babám már úgy se lehet, hát most utoljára jól kibabázom magam, úgyis olyan hamar elrepül a idő, megnőnek nagyon hamar.
A házimunkát meg akkor végzem, amikor alszik, vagy éppen egymagában is szépen eljátszik. Ő ímádja a újságokat gyürőgetni, tépkedni, na meg a zacskókat is, a lényeg hogy zörögjön. Ezzel jóideig elvan.
Nem mondom azt hogy állandóan fogni kell, hiszen Neki egyedül is fel kell fedezni a körülötte lévő dolgokat.
De nézzük csak pl. a rizsföldeken dolgozó asszonyokat, akik egész nap magukra kötve cipelik a gyereküket. Gondolod, hogy azokból a babákból elkényeztetett gyerekek lesznek ?
Természetes dolog szerintem, hogy a baba anyukája közelében szeretne lenni, kilenc hónapig cipeltük Őket aztán megszülettek és berakjuk Őket a rácsos ágyba és kötelezően azt várjuk el, hogy egyenek és aludjanak egész nap.
Azt olvastam, hogy vannak többemberes babák, valószínúleg az én kislányom is ilyen, de azt írják, hogy a sok foglalkozásnak megvan a maga előnye is, hiszen sokkal jobban fejlődnek (szellemileg, testileg ).
Én úgy vagyok vele, hogy szeretném ha boldog, kiegyensúlyozott gyerekem lenne.
Nem hiszem hogy manipulálni akarna a sírásával, egyszerúen csak vágyik a közelségemre.
A nagyfiam is ilyen volt, nagyon szerette ha mellette vagyok, aztán ahogy eljött az a időszak, hogy lehetett ismerkedni a külvilággal, akkor szépen elindult felfedezni a körülötte lévő dolgokat.
Addig örüljünk, amíg Ők igénylik a közelségünket, aztán ha majd megnőnnek, akkor vissza sírjuk ezt a időszakot.
A házimunka ... stb. megvár, nem csinálja meg helyettünk senki, viszont a gyerekünknek akkor van szüksége ránk. Ha meg olyan fontos dolgom van, akkor egyszerűen beültetem a babakocsiba és pl. viszem magammal a konyhába s míg én főzök, addig kislányomat fél lábbal tológatom, adok Neki valamit amivel leköti a figyelmét. Közben én meg végzem a dolgom.
Röviden ennyit.

Sziasztok Szilvy

Sziasztok!
Úgy örültem amikor olvastalak benneteket! Nekem nincs szivem sírni hagyni a kislányomat, aki még cask két hónapos lesz, persze többek szerint halálosan elkényeztetük, mert szerintük a gyerek csak hisztizik, és nem kéne állandóan nyugtatgatni. Én viszont nem tudom sírni hagyni!!! Egyébként is azt gondolom, ha már olyan tündérjó baba éjjel, hogy 8-9 órákat alszik egyhuzamban, akkor nem kell az egész napot átaludnia (na jó, néha délután azért elvárnék egy kis durmolást). Szóval azt hiszem, ha ezzel el is kényeztetjük Lilit, de legalább egy boldog kismanónk van!

Sziasztok Szilvi

Szilvi amit csinalsz az nem kenyeztetes hanem Anyasag. Ne hallgass senkire csak a jozan eszedre (ami pedig van eleg szerintem)
szia

Az én Dávid fiam is pont olyan, mint amilyenről Pumukli írt, csak mi az első 10 hónapon már túl vagyunk. Születésétől kezdve azt hallgattuk (és még most is), hogy hagyni kell sírni nem árt Neki, csak elkényeztetjük, ha mindig felkapkodjuk. Mondanom sem kell mi "elrontottuk". Az a baj nálunk is, mint Pumukliéknál. Nagyon felhúzza magát, ha valami nem tetszik neki és utána nehéz megnyugtatni. Állandóan Vele kell lenni. De most javulni látom a helyzetet. Letettünk egy nagy szivacstáblát a közepére ültetem Dávidot egy kosárban mindenféle játékot (és bármint, ami nem veszélyes) elé rakok és melléülök. Ha valamibe nagyon belemerült, megpróbálom otthagyni. Ez bevált, néha észre sem veszi, ha nem vagyok ott. Időnként visszamegyek, de soha nem várom meg, amíg sírni kezd. Most kezd még izgalmasabb lenni a dolog, mert már helyváltoztató mozgásokat is próbálgat és nem mindíg ott van, ahol hagytam. Úgy gondolom, most jött el az az idő, amikor kezd önállóbb lenni és nem igényli mindig, hogy ölben legyen, mert, akkor nem tud jól pakolni. Tehát addig nehéz, amíg nem tud egyedül ülni, és szabaddá válnak a kezei.

Elkényeztetni pedig nem lehet, mert nekem már a kórházban is üvöltött 5 napon át, csak akkor nyugodott meg, ha szorosan magamhoz öleltem vagy mellre tettem. Másnak a babája pedig csak enni kelt fel, amúgy a kiságyban volt.

Kicsit fárasztóbbak az ilyen típusú gyerekekm mint a mieink, de minden perc megtérül.

Viki

Sziasztok! Az igazság az, hogy nem tudok olyat írni, amit el ne mondtatok volna a témáról, szóval hallgass a szívedre! Amit meg kell oldanod (gondolok itt a felhúzásra), hogy le tudjátok vezetni együtt ezt az idegességet! Erre konkrét tanács nincs (mármint a hogyanra). Üdv: Timi

Sziasztok!

Az én Virág babám 11 hónapos múlt. Ez az idő szinte "összenőve" telt el, mert szerintem ekkor alapozódik meg a bizalom és a kötődés. Gyakran eszembe jutott az is, amit Szilvy is írt, hogy most azon kesergünk, hogy már megint csak velem akar lenni, de nem is olyan sokára majd az fog fájni, hogy egyre önállóbb és nem kér annyit a Mamiból. Szóval addig "kényeztessük", amig igényli, és lehet. Ez persze nem jelenti, hogy soha egy nyekkenet nem hagyhatja el a száját, de szerintem minden anyuka érzi és a sirásból hallani is lehet, mikor van a (nagyobbacska) baba elkeseredve és mikor jobb inkább egy kicsit duzzogni hagyni. Egy 2 hónapost még semmi esetre sem!

Mindenkinek boldog babázást, és minden babának ilyen kedves anyukát, mit Ti vagytok.
Jutka

Sziasztok!
Nagyon aranyosak vagytok mindannyian, azt hiszitek, hogy ahogy telnek a honapok, ugy fog egyre kevesbe igenyelni a babatok. En is ezt hittem addig amig a fiam meg nem probalt felallni.
Akkor jott csak az igazi anya-baba egyuttlet!Ugyanis o egyre inkabb kivancsi volt a vilagra, egyre inkabb gyakorolni akarta a jarast, csak meg nem tudott egyedul menni. Ennek az lett a kovetkezmenye, hogy egesz aldott nap kezen fogva jarkaltunk. Semmi mast nem tudtam csinalni, csak ha aludt, akkor volt egy kis szabadidom. De hat 1 evesen mar csak egyszer aludt egy nap. Az a helyzet, hogy a fiamnak akkora ujdonsag volt, hogy o labra allt, hogy semmi mas nem erdekelte, csak a jaras. Ugyhogy nyugodjatok meg, mert 11 honaposan az en fiam is eljatszott akar 1 orat is egyedul a kisagyban, de utana ahogy felallt, 5 percet nem jatszott a jatekaival, csak mind nyujtotta a kezet es huzott maga utan, hogy menjunk. De miutan mar elindul egyedul, akkor sem hagyhatod egy percre sem egyedul, mert mindent amit eler utkozben, magara borithat. A fiam elso felfedezesei koze tartozik a fozokalyha sutoajtaja, amit ki lehet nyitni, akar forro az az ajto akar nem.
Kedves Timi! Csodalkozom, hogy te nem keszitetted fel a kismamakat ezekre a dolgokra.
Ugyhogy mindenkinek kivanom, hogy lelkiismeretfurdalas nelkul kenyeztesse a babajat 1 eves korig, mert utana meg inkabb szuksege lesz a gyermeknek az edesanyjara. Nem szegyellem bevallani, de engem 34 evesen meg mindig kenyeztetnek a szuleim, es ezt en ugy fogom fel, mint a merhetetlen szeretet jelet. Ezt kivanom en is tovabbadni a gyermekemnek, a feltetel nelkuli szeretet.
Ani

Biztos mindenki olvasta, de azert megis jo ujbol felidezni:

"Szóval: a babára oda kell figyelni és értelmezni kell: legalább százféle "síráshangja" van fél-egy éves korára.

A gyakorlatiasabb válasz: döntse el (próba alapján):
- éhes-e
- lázas-e
- fájhat-e a hasa (fordítsa hasra és a bemelegedéssel párhuzamosan a görcsök és reakciók szűnnek...)
-gondolja végig, hogy a napja komfortos volt-e, nem történt-e valami rendkívüli esemény (pl. egy védőoltás ide tartozhat...)
HA mindez negatív: vegye a vállára és nyugtassa, mert Ön az Anyja és ez a legbensőségesebb kapcsolat.

A gyermek egyéves kora előtt általában nem " hisztizik". Ugyanakkor hajlamos arra, hogy megszokjon valami jót, ami esetleg csak kivételes (ld. cumisüveg esete kontra szoptatással nehezebb 'munka'). Egy biztos: a gyerek az első egy-két évére nem fog tudatosan emlékezni, de a szülői "kihagyások", következetlenségek terheit Ön fogja viselni egész a kamaszkor utánig."

Nekem az a tapasztalatom, hogy legtobbszor ott rontjak el az anyukak, hogy mindig azt hiszik, hogy ha sir a baba, akkor ehes! Pedig ezernyi mas gondja is lehet szegenynek! Pl. almos , vagyakozna egy nyugodt helyre, a kisagyaba. Ehelyett a mama mellre teszi, pedig igazabol nem ehes. Igaz megnyugszik es elalszik. De megsem ez a jo megoldas! Evvel csak raszokik a "kicsit de nagyon sokszor" evesre. Vagy egyszeruen tuleszi magat es hanyhat is. Evvel meg lehet zavarni az ejszakai alvast is! Innen is kialakulhat alvasi problema! ( Regen tenyleg az " osasszonyok kendoben magukkal cipeltek a babajukat. A gyermek szinte onkiszolgalo modon evett, mikor kivanta. Na de ennek is voltak hatranyai! Ebben a korban nagyon sok hasfajos baba volt! Es miert? Mert ossze-vissza ettek!)
Ismerjetek meg a babat, figyeljetek oda ra!
Meg kell tanulnia egyedul jatszani az elso evben!
( Evvel nem azt akarom mondani, hogy ne vedd fel! ) Okosan iranyitsd, szamara eszrevetlenul!

Sziasztok!

Nálam az első, ma már tudom, többemberes baba volt. Akkor persze aggódtam, hogy én vagyok béna szülő. Szép és jó, hogy "az Anyuka meg tudja állapítani a gyerek sírásából, hogy miért sír". Tegyétek a kezeteket a szívetekre, nálatok ez működik? Nos nekem vele, abszolút nem volt ilyen. Sokat próbálkoztam, de azt hiszem ált. nem tudtam igazán kitalálni. Rengeteget volt kézben, voltak olyan napok (semmi extra mellett), amikor reggeltől estig fel-alá kellett vele mászkálni, (vállon nézelődött), mert különben ordított. Szerencsére akkor még lelkesek voltak ilyesmiben a nagyszülők, csak én voltam időnként kellően ki a dologtól. (Aztán a másik kettő, igaz, esélyük sem volt hasonló bánásmódra, sokkal jobban el volt egyedül.)
Szóval egy-egy fenti nap végén bizony megtettük, hogy hagytuk 15-20 percet sírni. (sose unta meg)
Amúgy már 5 naposan, a csecsemős nővér megmondta róla, hogy nehéz eset lesz (akaratos, kitartóan síró stb.).
Viszont tény, hogy 14 hónaposan beszélt, másfél évesen pedig tökéletesen.
Ja, 6 hónapos kortól kellett kézenfogva sétáltatni, hamarabb, mint hogy egyedül hasra tudott volna fordulni!

Szóval szerintem vannak esetek, amikor hagyni kell sírni, nem a gyerek miatt, hanem mert a szülőnek is kell a "pihi". Az ikrekkel standard program volt, hogy fürdés előtt 10-15 percet üvöltöttek. Viszont a háromból kettő gyermek csodaalvó volt, 2 hetes kortól, éjjel. (A harmadik játszott el legjobban nappal...)

Ma már nagyobbak, és nem mondhatnám azt, hogy az első, ezzel a rengeteg kézben levéssel, el lenne kényeztetve. Sőt.
Úgyhogy az első két év ilyen szempontból tényleg nem számít, amíg győzitek, foglalkozzatok vele, amennyit csak tudtok! (Értelmi fejlődésben, főleg a beszédben nagyon meg fog látszani)

És bízzatok benne, ki fog alakulni, hogy magában is el legyen, pláne ha van-lesz, nem túl nagy különbséggel tesó.

Ami pedig a lakásban való állandó odafigyelést illeti. Neki kell állni átalakítani a lakást, hogy ne történhessen baleset. Szinte mindent meg lehet oldani ezen a területen.

És szerencsés, ha úgy tud játszani, hogy közben rálásson a mamára.
(nálunk pl. a konyhai munkák idejére sokszor az asztalra szerelhető etetőszékben üldögélt az első gyerek, odahordtam neki ezt-azt, vagy éppen kapott egy-egy kenyérhéjat) Nagyon sokszor elég nekik ha látnak téged!

Kitartás. Sziasztok:

Ildi

Ildi!

Nagyon megutotte a szemem, hogy hat honaposan tudott jarni! Meg mielott hasra tudott volna fordulni! Nem akarlak megbantani, ez nagyon messze alljon tolem, de elotte magatol allt fel? Mert ha nem, akkor altalaban evvel a setalgatassal csak rosszat tesz az ember! Egyszeruen nem tudom elkepzelni, hogy egy gyerek hamarabb alljon fel egyedul es jarjon, mint hogy a hasara tudjon fordulni! Semmit sem szabad eroltetni, csak magatol tegye azt a gyerek, amit akar. Nem szabad siettetni a fejlodest. Iszonyuan sokat lehet vele artani!
Egyet olyan jo lenne, ha mindenki tudna! Az hogy mikor mit kezdett a gyerek csinalni, annak semmi jelentosege nem lesz az eletben! Semmivel sem fejlettebb az a gyerek, aki hamarabb jar! Semmivel sem lesz ugyesebb es okosabb! Ne evvel akarjunk dicsekedni anyukak!
Ildi! Az utolso bekezdest ne vedd magadra! Azt mar csak altalanossagban irtam. Amugy tenyleg kivancsi lennek ra, hogyan sikerult hat honaposan felallnia!

Szia Névtelen!

A sztori a következő:
A gyermek mindig erős típus volt. Ebből adódóan a szokvány csipővizsgálatnál nem tudták rendesen szétrakni a lábát, ezért 4 hónapos koráig terpeszbetétes gumibugyit hordott.(rá a rendes pelusra). Valószínű ez is közrejátszott benne, hogy későn fordult hasra, hiszen ez akadályozta a mozgásban.
4 hónaposan lekerült ez a vacak. (amúgy ekkor sem hitték teljesen a dokik, hogy minden oké, ezért volt röntgenje (akkor még nem volt ott UH, vagy csak még nem volt eléggé elterjedt, ez 1993-ban volt), de az tök oké volt.
Nos, hazajöttünk aznap.

A gyermeket a kezemben tartva, függőlegesen, rögtön aznap kirúgta magát állásba.
Azaz még nem tudott egyedül felállni, és ez igaz volt 6 hónaposan is.
És természetesen nem akarom azt állítani, hogy 6 hónaposan járt a gyerek, csak azt, hogy ha megfogtam a kezét, akkor kirúgta magát, ezzel felállt, vagy pl. hóna alatt fogva kvázi felállítom, és akkor egyensúlyozgatott stb.
Nos ugyanebből a felállásból rakosgatta a lábát, és tény, rengeteget körbegyalogoltatta velünk a lakást.
(amúgy mászni is későn mászott, viszont onnan hogy ült, nagyon hamar felállt a járókába kapaszkodva, és jött ment kapaszkodva.ja, és az üléssel is úgy volt,hogy ha felültettem, akkor megült)

Na, amúgy az egészet amiatt írtam, hogy mivel nagyon igényelt bennünket (és a sok dajkálgatás közben az ember mindenfélét kitalál), nálunk a gyalogolj vele korszak is meglehetősen hosszúra sikeredett.
(nem bántódtam meg, de nem volt célom dicsekedni ezzel a teljesítménnyel)

Azzal egyébként teljesen egyetértek, hogy nem kell erőltetni, siettetni a gyerek fejlődését. Nálunk tényleg egyszerűen arról volt szó, hogy nem volt elég őt csak úgy ölben tartani, rengeteg hancúr és mozgás volt, amit nem egyedül csinált.

Amúgy Ő ma már 7 éves (épp 10 nap múlva lesz pontosan) és szerencsére úgy tűnik, hogy semmi problémája nem származott a sétáltatásból.

Szia:

Ildi

Sziasztok!

Az én Dávid fiam is pont olyan volt, mind az Ildiék Babája. A kórházban 5 napig csak sírt, erőszakosan követelt valamit, amit szzopizhat. 1 hónapos korától nem volt hajlandó feküdni. 7 hetesen fordult hasra. Két hónaposan ült az ölemben, amire a védőnő is azt mondta " Ez a gyerek úgy ül ott, mint egy 8 hónapos!" 3 hónaposan nekünk is problémánk volt a csípővizsgálaton, mert egyszerűen nem bírták szétfeszíteni a combjait. 4 hónaposan felnyomta magát állóhelyzetbe. 6 hónaposan sétált, ha fogtuk a kezét és csak 7 hónaposan ült egyedül. Mászni pedig csak ma kezdett el 10 hónaposan. Tehát az elején gyorsan fejlődött, aztán olyan lett, mint az átlag.

Mi is megilyedtünk, hogy ferdék lesznek a csontjai, de az orvos megnyugtatott, mindent szabad, amit magától csinál. Megnyugodtunk és úgy tűnik nincs is semmi probléma.

Viki

Közel áll hozzám a nemrég szóló névtelen véleménye. Számomra ez a sétáltatás, járattatás mindig is ellenszenves volt, mert csak azt láttam hogy szegény gyerek még megtartani se bírja magát de a szülő csak vonszolja, közben meg büszkén feszít, hogy lám az ő gyereke micsoda "number one". Szerintem amíg a gyerek nem áll magától fel, és nem tudja magát megtartani, addig nem szabad erőltetni a járást. Az én gyerekemmel ezt az elvet követtük, és 13,5 hónaposan kezdett el járni, ami szerintem egy teljesen normális idő. Ismerek viszont olyant is mikor ez járattatás úgy megzavarta a gyerek fejlődését, amit a szülők sikeresen ráerőltettek hónapokon keresztül, hogy a gyerek azóta sem tud felállni magától, meg menni sem. Az agyamra megy ez a teljesítményhajhászás, minden anya csak kitűnni akar valamivel, és ennek a szerencsétlen gyerekek isszák meg a levét.
Állítólag ahogy nő a testvérek száma úgy növik ki az anyukák ezt az "én gyerekem már..." korszakot.

Kedves Ildikó! Most hallottam. hogy a dixlexiás gyerekek, általában kihagynak egy fejlődési fázist. Nekem ez ugrott be arról, amit írtál! Nem akarlak sem ijesztgetni, csak mondom.
Kedves Ani! Mindenre nincs időm és azt hiszem nem is tisztem, hogy mindenről írjak.
Névtelennek: Valóban az ötödik gyereknél már semmi ilyesmi nincs!( Az én gyerekem már...)
De! Még az ötödiknél is előfordult, hogy félre értelmeztem a sírását! Sőt a mai napig előfordul, hogy nem értem meg a "félmagyar" nyelven közölt mondandóját! Ettől aztán ideges! Üdv: Timi

Sziasztok!
A Nevtelen beleszolasok miatt eltertunk a targytol!
En felhaborodassal olvasom az olyan nagyokos-kioktato "velemenyeket", amit aztan az illeto nem mer felvallalni, es GYAVAN ODAIRJA, HOGY NEVTELEN. Es meg az ember valaszoljon is ra, mert nevreszoloan okitgat! HAT SZEGYELJE MAGAT MINDEN NEVTELEN! HA VAN VELEMENYED, AZT VALLALD FEL!!!
Visszaterve az eredeti kerdeshez, szerintem a torodest, az odafigyelest a gyermekre nem kene osszeteveszteni a kenyeztetessel. Ha egy gyermek azt igenyli, hogy az anyja mellette legyen, eljatszik ugyan egyedul is egy kis ideig, de errol az igenyerol nem fog leszokni. Tehat ne az legyen a cel, hogy minel hamarabb onallositsuk a gyermeket, hanem az, hogy az igenyeinek megfeleloen foglalkozzunk vele. Es szerintem ez nem kenyeztetes.
Ani

Sziasztok!
Tenyleg nagyon meglepo dolgokrol irtatok. Az en kisfiam, "nagyon lusta" baba volt. 10 honaposan kezdett kuszni, 11 honaposan maszni. Addig csak uldogelt, vagy fekudt es hempergedt. Pedig 2 honapos koratol fogva csak az alvas idejere volt kisagyban, egyebkent a foldre teritett takaron jatszott. Megis 13 honapos koraban elindult. A szomszed kislany 1 honnappal fiatalabb a Martinnal, es meg igy is mindent elobb csinalt, es 16 honaposan indult el onaloan. Van egy ismerosom, akinek masfel honappal fiatalabb a kislanya mint a Martin, es azert nem szerettem vele ebben az idoszakban talalkozni, mert allandoan azt mondogatta, hogy a Luca mar... Lehet, hogy nem azert mondta, de megsem esett jol.
Visszaterve a kenyeztetesre. En is imadtam kenyeztetni a Martint, es meg most is amikor lassan 4 eves lesz. Persze azert probalom az esszeru hatarokat betartani, mert azt sem akarom, hogy azt erezze, hogy o kigondol valamit, es az egyszerre teljesul. Mert ez sajnos nem igy van az eletben, es meg kell neki is tanulnia, hogy van amikor varni kell. Amikor pici volt, en is hadilabon alltam a siras teren, bar nem volt siros baba. Azert probaltam mindig megtalalni az arany kozeputat. A Martin ejjelente mindig atjon hozzank, es odafekszik a kanapera, ami kozvetlenul az agyunk mellett van. Anyosom szerint ez neveles kerdese, es hogy a ferjem es testvere sose csinaltak ilyet. Bevallom oszinten, en meg altalanos iskolas koromban is vandoroltam ejjel. Es leszoktam rola.
Moni

Na jo, valasztok egy nevet magamnak. En leszek a Kakukkmadar!
Amugy nem ertem miert vagy felhaborodva.Szerintem van meg olyan, aki nem a salyat nevet hasznalja! Akkor meg nem mindegy, hogy minek hivnak?
A targytol valo elteresrol! Nem ez az egyetlen csevego oldal, ahol eltertek a targytol! Es ezt olyanok tettek, akiknek nem Nevtelen volt a nevuk! Na meg ha itt vetodik fel valami, akkor itt lehet megbeszelni!
Amugy amit irtam, azt nem kiokitasnak szantam. Egyszeruen kifakadtam, mert ha anyukakat hallok beszelgetni, akkor csak azt hallom, hogy az en fiam vagy lanyom mikor mit kezdett csinalni! Alig gyozik egymast tulszarnyalni!
El lehet-e kenyeztetni a babat vagy nem? Mikortol? Ez a kerdes? Szerintem 6 honapos korig nem lehet, de vehet fel rossz szokasokat. Addig csak Te letezel szamara, a vilagot Te jelented szamara. Aztan mikor mar kezd onallosodni, rajon, hogy letezik mas is a vilagban, akkor mar vigyazni kel. De a szeretetet tovabbra is nagykanallal kell merni! Es szeretetbol kel neha az embernek a szivet megkemenyiteni. Csak a gyerek erdekeben. Kenyeztetni kel olyan szempontbol, hogy tudja, o a legfontosabb a szuleinek, hogy ot szeretik, tisztelik!

Kakukkmadar

Sziasztok!

Timi! Bízom benne, hogy elkerüljük a dyslexiát, majd beszámolok róla. Egyelőre korának megfelően böngészi a betűket, és várja a sulit.
Névtelen2-nek és Kakukmadárnak: A gyermek kacagva, örülve, nagyon élvezve rakta a lábait, a saját súlyát pedig elbírta, csak az egyensúly (és egyéb agyi funkciók) hiányoztak még. És továbbra is tartom az állításom, hogy mindezeket nem az én gyerekem mit mikor tudott büszkélkedésből írtam. (Most mit vágnék fel vele, hogy 6 hónaposan fordult hasra?)
Amúgy a mászást tényleg szinte kihagyta, volt vagy 2 hónapja ilyen, de nem igazán szerette.
Kakukkmadár véleményét a mit hol megbeszélniről osztom, hiszen ez már bevett dolog ezeken az oldalakon, hogy az ember ott reagál, ahol reagálni valót olvasott.
Amúgy semmi jelentősége, a gyerek szempontából, hogy mit mikor csinált, legfeljebb a szülő terhelését illetően vannak különbségek...
Na, akkor büszkélkedjek, hogy a kisebbik fiamnak csak 10 hónaposan volt foga? Meg hogy 2.5 évesen kezdett beszélni? Ezzel együtt saját véleményem szerint a gyerek egy zseni (naná), az óvónői, és az óvóda egyéb óvónői imádják, az utcákon mindenki őt szúrja ki a háromból. És én is imádom. És tán ő van leginkább elkényeztetve nálunk.
Ja, mégvalami. Ha a gyermek szeretne valamit, amit ugyan még a kora szerint nem kéne, és egyedül nem is tudja véghezvinni, de ő nagyon szeretné, és nagyon örül neki, ha segítenek neki benne, akkor azt meg kell akadályozni? Majd ha egyedül tud akkor lehet? (Most itt nem olyanokra gondolok, ami eleve ésszerűtlen.) Senki se tanítja rajzolni a gyerekét, mert aztán rosszul fogja rajzolni a karikát? Ne is adjunk neki ceruzát, csak majd az iskolában? És bicikli se kell, csak ha már a gyerek tud biciklizni? Vagy esetleg segítek neki, fogom a seprű nyelét, és a gyerek kevesebb eséssel megszereti a biciklit? Ráadásul még foglalkoztam is vele, és nem otthagytam egyedül, "menj a homokba az való neked a te korodban?"

Mindenkinek.Mit csinálnátok egy 6 hónapos, erős (8 kg) gyerekkel, akit ha leteszel egyedül, akkor egész nap bőgne? És ne 10-20 percre való dolgot gondoljatok ki, hanem reggeltől estig! Minden nap!
Ha nem akarod megunni, akkor elég hosszú listát kell kitalálni.

És mennyi egyéb hülyeséget lát az ember. Szerintem ha a gyerek menni akar, és segítek neki, az nem hiba. Ha nem akar, akkor úgyse csináltam volna.
És aki bébikompba teszi, a járni szintén nem tudó gyerekét? Az szerintetetk humánus megoldás? Szerintem sokkal veszélyesebb, és embertelenebb.

Az eredeti kérdésre visszatérve. Akkor lehet elkényeztetni, ha már van hozzá elég értelme a kicsinek. És ez szerintem valahol két éves kor után van.

Sziasztok:

Ildi

Szia Ildi!

Megegyszer! Nem akartalak egyaltalan megbantani! Ha igy tortent, Bocsanatot kerek! En tudom, hogy Te nem hencegni akartal vele!
De a kezen fogva setalgatas eleg felreertheto fogalmazas volt. Az en babam is kinyomja magat, egyszeruen nem tudom leultetni, de az eszembe se jutott volna, hogy azt mondjam, mi kezenfogva setalgatunk! En azert felek az o-lab es egyeb kovetkezmenyektol. Ugy hogy nem szoktam vele nagyon ilyeneket jatszani. Inkabb megvarom, hogy maga alljon fel. Nem akadalyozom meg benne, hogy csinalja, de nem is batoritom egyenlore.
A kovetkezo csak felvetodott bennem, lehet hogy nincs igazam: nem fogom kesleltetni az allando setalgatassal, hogy egyedul is felalljon? Kevesbe probalkozik igy vele, mert tudja, hogy jon az edesanyja, es majd o segit. Nem tudom igy van-e. Te jobban tudsz ra valaszolni.
Amugy egyeb mas velemenyedben teljesen egyetertek! Le kel foglalni a gyereket es az nem kenyeztetes. Talan egyben nem egyezik a velemenyunk. Szerintem hamarabb is el lehet kenyeztetni. Hamarabb is el jut a tudataig a kinti vilag. Hamarabb rajon, hogy mi jo neki es mi nem.

Kedves Ayukák!

Osztom a nézetet miszerint a gyerekkel való foglalatoskodás nem összekeverendő a kényeztetéssel.

Ubika most 15 hónapos.
Régebben, ha igénye volt rá mindig felvettem, mikor sirdogált, úgy végeztem a házimunkát, hogy magamra kötözetem a kenguruba és együtt csináltunk mindent.
Sokszor úgy éreztem, ha sir és én nem ölelem magamhoz, az marad majd meg benne, hogy hiába hivom anyát, hogy segitsen nem jön. Azt szeretném, ha az vésődne be neki, hogy anya mindig ott van, ha szükség van rá, mindig megvéd és segit.
De amikor elkezdett önnállósulni, elkezdett megtanulni egyedül játszani. A lakásunk elég kicsi, úgyhogy nem is tudunk nagyon eltávolodni térben egymástól. Általában én a konyhában tevékenykedem ő pedig lát engem a szobából.
Mostanra pontosan tudja kinél mit érhet el. Ha a nagypapa vigyáz rá, aki mindig felveszi - csak úgy, kérés nélkül is- ehhez már annyira hozzászokott, hogy rögtön felveteti magát.
Mostanra teljesen le szokott arról, hogy otthon én kézbevegyem.
Lassan tanuljuk a türelmességet is.
Egyébként nem sirós bébi, viszon hisztis és akaratos, de ezen is dolgozunk.

Ti hogyan oldottátok meg a gyerekek szabad mozgását? Járókában lakik napközben vagy valamilyen elkeritett lakásrészben vagy az egész lakás az ővé?
Ez is nagyon fontos, hogy ne legyen ingerszegény és kicsi az ő élettere.
Persze belátom, hogy a gyerek "tipusától" is függ, hogy mennyire tud egyedül elleni, játszani és felfedezni a világát.
Ubi nagyon önnálló, ami jó is hisz szabadságot ad, de néha nehéz érzés, mert tudom, hogy egyre jobban elszakad majd. Egy kicsit talán gyors ez nekem.

Üdv Garam

Sziasztok!

Kakukkmadár: Szerencsére ominózus kisfiam nem lett o lábú. Egyébként 1 éves korában már járt önállóan, most itt nem tudom pontosan megmondani, otthon fel van természetesen írva. De valahogy 9 hó körül állt fel egyedül és mindjárt körbesétálta a járókáját kapaszkodva. Szóval szerintem nem késlelteti, inkább arról van itt szó, hogy a gyerek hamarabb szeretné csinálni,mintsem tudja. Attól hogy segítünk, a vágya, motivációja nem csökken, sőt. De azért hamarabb se nagyon fog tudni semmit, szóval szerintem ez semelyik irányban nem nagyon változtat. A másik két gyerekkel kevesebbet "sétáltunk", a kisebb fiam, aki a nagyobb 6 hónapjával szemben 3 hónaposan fordult hasra, kb. 11 hónaposan kezdett járni (a gyerek még nem volt 8 kg), a lányom meg egyedül csak 13 hónaposan mert. És ez utóbbi tényleg a merészséget jelentette, egy kézzel fogva ment hamarabb is, de ha elengedtük akkor megállt.
Azt hiszem ez a téma ennél többet már nem nagyon ér meg.

Garam:
Nálunk a gyerekek elég keveset voltak járókában, amikor már tudtak "közlekedni", akkor már nem nagyon szerették. Inkább csak az ment, hogy ha muszáj volt lerakni valahova, akkor tettem be őket, meg ilyesmi. A kisebb gyerekek nagy mászók voltak, és szabad volt nekik lényegében az egész lakás. Akkor még 1.5 szobás panelban laktuk. A wc, fürdőszoba ajtót becsuktuk, a többiben szabadon mehettek. Amikor elköltöztünk, 16 hónaposak voltak az ikrek, ott megpróbáltam a konyhát lecsukni előlük, de nem sokáig lehetett.
Inkább az ment később, hogy volt egy "dolgozó"szoba, ahonnan ki voltak tiltva, és ott voltak a "fontos2 dolgok. A lakás többi részét pedig igyekeztünk megfelelően pakolni.

Szerintem nem nagyon lehet egy lakásrészt kijelölni nekik, nagyon hamar megtanulnak ajtót nyitni, és akkor jönnek utánad. Szekrényzárak, sarokvédők, és minden törékenyt, veszélyest el vagy magasra. A konyhában meg ha megy a főzés, akkor ott kell maradni mellette.(már a főzés mellett). Persze azért viszonylag hamar meg lehet tanítani nekik a szabályokat. A fő kedvenc volt nálunk a szemetes, ami zárt szekrényben (mosogató alatt) van, de azért mindegyik gyerek rém kíváncsi volt rá.

Sziasztok:

Ildi

Kedves Garam! A szemetes nálunk is a kedvencek közé tartozik! A mi házunknak van egy nagy hibája: egy otromba, nagy lépcső! A mi szobánkon kívül ez a lépcső a tiltott zóna, egyébként jöttek velem a gyerekek! Mind a két szinten volt járóka, de ilyen idősen már ritkán használtuk! Menj végi a lakáson és rakj el az útból minden törékenyet és veszélyest! Menjen Ubi, fedezze fel a világot! Egyébként ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz! :-))))Üdv: Timi

Hú, de jó, hogy ennyien reagáltatok a felvetésemre! Olyan jó olvasni, hogy nem vagyok egyedül a problémával, hogy mások is átélték ezt és egyszer csak önállósodni kezdett a gyerkőcük.
A kérdésem második fele viszont feledésbe merült, miszerint milyen érdekes dolgokat tudtok a saját tapasztalataitokból, ami szórakozttja a babát? Én ma kipróbáltam a lufit. Éppen csak egy picit fújtam fel, egy szalagot kötöttem rá és azt a Bogi kezébe adtam. Fél órán át "beszélgetett" vele. De többször sajnos nem érdekelte. Arra gondoltam, hogy naponta csak esteleg 1-2-szer adom neki oda, hogy ne unja meg, és ha megkapja, az újdonság erejével hasson. Majd beszámolok az eredményről.
Sziasztok PUMUKLI

Szia Pumukli!

Akkor most megpróbálok sok év emlékezetéből felidézni pár dolgot.
Az egyik nagyon nyerő volt a papírból hajtogatott figurák. Lehetett fényesből (alufólia) is, és fellógattam az ágy fölé, meg pl. amikor az ikreket eleinte mértem, akkor a mérleg fölött is volt egy, hogy szépen nyugton maradjanak mérés közben.
Nagyon nyerő nagyobb gyereknél: mindenféle -veszélytelen - konyhai eszköz.Pl. tölcsér, teaszűrő, fakanál.
Ja. Kisebbnél: a felhúzható zenélő állatka volt az egyik első nyerő.

4-5 hónapos kortól én bizony köré raktam a gyerekeknek a keménylapos mesekönyvet is. (igaz, 20 éves példányokat...)

Az is tipikus volt, hogy a játékok egy részét mindig elpakoltam, és mondjuk néhány hetente lecseréltem a dolgot. (később ez több hónaponkéntra nőtt). Így mindig a megunt dolgot elteszem, és amikor előkerül, újdonság erejével hat.

Most is vannak olyan játékok, amik un. elővevéses játékok. Ezt kezdetben a pici játékok, és egyéb veszélyesebb játékok alkották, amikkel a nagyobb már eljátszott, de a kicsik miatt nem mertem felügyelet nélkül előlhagyni. Később idekerült minden olyan játék, ami komolyabb felnőtt segítséget igényelt, vagy nagyobb felfordulással járt, vagy csak egyszerűen kicsik voltak még hozzá, vagy pedig sok darabos, amiket nem jó elveszteni stb. Ezek elővevése mindig egy nagy élmény.

Az újságpapírtépés is nagy kedvenc volt, de itt vigyázni kell, meg ne egye. (A cumis első gyerekemnél ilyenkor egyszerűen a szájába dugtam a cumit, és eszébe se jutott a papírt is oda tenni.)

Állítólag anno a nővérem a rádióért volt oda, ha zene ment már csöndben is volt.

Most hirtelen ennyi.

SZia:
ILdi

Kedves Timi!
Valamit féreértettél, nincs járókánk, Ubika a lehetőségeinkhez képest (1 szoba) nagy szabadságban él. A szobát hozzá "igazitottuk", igy nem kell folyton azt magyaráznunk, hogy mit nem szabad.

A szemeteshez úgy látszik minden bébi vonzódik, ki tudja miért.
Ubinál három sláger játék van: a labdázás (tehát minden ami gömbölyű, a lufit is beleértve), a telefonálás - erre vendégségben nagyon kell figyelni, és az egymásba pakolás. Utobbi tevékenységhez kapott használaton kivüli, kemény műagyag poharakat, tányérokat és tálakat.

Garam

Sziasztok!

A 9 hónapos babán most van rajta a szeparációs szorongás, és nem hagy egyedül fürödni, mindig bamászik hozzám. Mindig félek, hogy beveri magát a kád szélébe (azt rágicsálja, miközben engem stíröl). Hogyan lehet a fürdőszobát bababiztossá tenni?
A baba szabadon császkál a lakásban, a következők a veszélyzónák (őrá vagy a tárgyakra):
elektromos cuccok
minden zsinór
virág
szemét
kamra
könyv
sütő
borulós bútorok
cipők
Most ennyi jut eszembe

Sziasztok!
Zsumama

Ui. Egész megnyugodtam, mert mindig kicsinyellettem a babámat, hogy csak 7 kiló. Ráadásul van a szomszédban egy hasonló korú óriásbaba, mindig nyomasztott.
Van egy szlogenünk:
Mit ér a nagy, ha mafla,
Legyen pici, de ügyes!!!

Kedves Hakapeszi !

Igazad van a szlogennel kapcsolatban. Az én pici lányom is nagyon picurka, kevés a súlya is, de különben jól néz ki, sőt jó kis húsis. Ő most lett 7 hónapos és még nincs 6 kiló sem, de a védőnénink engem is azzal vigasztal, hogy nyugodjak meg, hiszen olyan mozgékony, ügyes, jókedvű. 6 hónaposan már rendesen mászik, most a napokban pedig már fel is állt. Nagyon élvezi, hogy tud ide-oda mászni, megy felfedezi a világot, persze most már mindent el kell pakolnom a keze ügyéből, hiszen villám gyorsan ott terem ami érdekli.

Szia Szilvy

Szia ZSumama avagy Hakapeszi!

Nem tudom a lista azért készült-e, hogy tippeket adjunk a felsoroltak megoldására. Ha nem, akkor bocs.

Nos.
Elektromos cuccok: csak addig bedugva, amíg használod, utána a konnektorba konnektorvédő, a kisméretű, mozgatható dolgok elrakva (szekrény, magas polc)
Minden zsinór: selejtezés! Ami nem feltétlen kell, felszámolni, elektormosakat pl. rögzíteni és kapni lehet ilyen takaró bigyót, azzal elzárni. Függönyzsinór jellegű nem kellhet.
Virág: nálunk évegig a szekrény tetején éltek, ill. előtte egy magas asztalon. Amúgy szépen díszlenek 2 m magasban is.
szemét: zárható szekrény pl. mosogató alatt. Rá gyerekbiztos szekrényzár, korábban elég rá egy rigli is.
Kamra: (na ezt nekem sose bántották). Ha külön helység, és nem tiszteli a kilincsrezártat, akkor kulcsra zárni, ill. magasba egy rigli. ha szekrény akkor kulcsos, avagy gyerekzáras zárás.
Könyv:csak azt mentsd, amit nagyon sajnálsz, ill. hagyj elérhető magasban neki valót, a védetteket tedd magasra, de felügyelettel engedd meg, hogy nézegesse, és közben magyarázd, hogy ez ilyen meg ilyen szép könyv, lásd ilyen szép képek vannak benne, erre vigyázni kell, ezért csak anyával együtt nézheted. hamar túljutnak könyvügyileg a veszélyes koron, később már csak kopik nekik is, de akkor már inkább a sajátjuk.
Sütő: menthetetlen. Ha be van kapcsolva, ne hagyd ott, ill. zárd a konyhát ha ki kell menni.
Borulós bútor:aminek fix helye van (szekrény, polc) azt tiplivel a falhoz lehet rögzítnei. Fotel jellegűt nem tudom, valahogy úgy kell elhelyezni, pl. sarokba, hogy lehető legjobban védve legyen. Felesleges kisbútorokat (pl. virágtartó, nekünk az volt borulósban) ideiglenesen kiselejtezhető akár (padlás, pince, avagy gyermek által nem látogatott helyiségek, amúgy ha van rá mód, ilyenből jó egyet tartani, és azt kulcsra zárni, és akkor oda minden "fontos" elmenthető.)
Cipők: ezt nem tudom minek menteni, sűrűn kell tisztítani, egyébként meg hadd pakolja. De vannak cipősszekrények is, arra is lehet gyerekzárat valahogy feltenni.

Na, remélem volt benne használható. Alapelv, hogy válogatni, ami tkp. nem kell, azt jól eltenni, egyébként meg gyerekzárak, és zárható szekrények.
De tényleg csak annak, ami veszélyes rá, avagy nagyon félted.

Szia:
ILdi

Szia Ildi!

Örültem a hozzászólásodnak. Dorcsi nemsokára abba a korba lép, hogy ilyesmire is kell gondoljunk. Az utóbbi időben próbálok olyan szemmel a lakásra nézni, hogy egy kis ördög rámolja szét, dugja kicsi ujját a konektorba, vegyszereket rámol, rántja magára az elöl hagyott forró levest, kávét, töri össze a vázát, stb. Elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik mindent elzárni, és mindentől óvni. Így nekem nagy segítség, hogy összefoglaltad, amire oda kell(ene) figyelni. Köszi, Bea

Sziasztok!
Bogi babám nemrég 5 hónapos. Születése óta nagyon rendes kislány. Igen keveset sírt. Az éjszakákat átalussza 1 hónapos kora óta, azelőtt is csak hajnalban egy szopizásra ébredt fel. Az éjszakákkal most sincs gond.(lekopogom)
Nappal viszont pár napja sem a kiságyában, sem a járókában nem tetszik neki. Eddig olyan jól eljátszott, forgolódott az ágyacskájában és most mit tegyek vele? Azt mondják, ha felveszem, akkor el fogom kényeztetni.,de hát sírni sem hagyom ugye?! Szerintetek mi a megoldás? Vegyem fel, ha ez megnyugtatja és majd megint lesznek olyan napjai mikor eljátszik egyedül.
Üdv.:Sissy

Kedves Sissy!
Egyszer egy pszichológus nekem azt mondta, hogy egy gyerek kb. 18 hónapos korára érik meg arra, hogy elkényeztetheto legyen, szerintem a te 5 hónapos kislányodnak egyszeruen a te tested közelségére van szüksége. Az én lányom is végigaludta az éjszakákat születésétol kezdve, de szerintem pont azért, mert napközben minden az o igényei szerint történt.Beleértve ebbe, hogy a 7-9 hónapos korszakot majnem a karomban tartva "vészeltük át", ami elég kemény teher volt rám nézve, mivel egyrészt okelme már elég nehéz volt(8-9 kg), másrészt pedig egyáltalán nem tudtam mással foglalkozni, ha o ébren volt. És szerintem mégis megérte a dolog, pedig mondhatom a hátamat néha alig éreztem, illetve nagyon is! Nekem is mondogatták egy páran, hogy így csak elkényeztetem a gyereket, meg hogy majd nekem lesz rosszabb, de szerintem az a legfontosabb már ilyen pici kortól kezdve, hogy a gyerek tudja, hogy mindig ott vagy ha hív, mert szüksége van rád. Szóval én fütyültem mindenkire és boldogan cipeltem a terhemet. Most 14. hónapos a lelkem, és mióta jár már egyre kevesebbet kéreckedik az ölembe. Én személy szerint azt tanácsolom, hogy addig vedd ölbe a lányodat, amíg lehet, mert én pl. visszasírom a "régi" idoket, mivel addig csak én voltam a világ közepe, mostanság meg a világ érdekli jobban a kishölgyet, és sajna nem a közepe:-))).
Szia, Katica

Kedves Sissy és Katica!

Mindkettőtöknek igaza van.
Bár én az arany középutat tartom helyesnek. Bogit mindenképpen felvenném, megvígasztalnám, s amikor már a kis lelke megnyugodott, leülnék vele játszani.
Nálam nagyon bevált módszer, hogy a földön vastag pokrócra helyeztem a babát, melléültem, vagy szembe hasaltam vele, s közös játékokba kezdtünk. Például: kukucskálás, különféle tárgyakkal való ismerkedés, vagy egyszerű babatorna. Így mindig megnyugodott, együtt voltunk, s hátamat kímélve nem kellett egyfolytában kézben tartanom. A közös játékok után Noémi (aki most Katica kislányával egyidős) nyugodtabban, s tovább aludt. Ekkor az elmaradt feladataimat pedig könnyen be tudtam pótolni.

Természetesen mondhatnád, hogy ezt a célt szolgálja a járóka is. Igen, de sok gyermek nem szeret egyedül lenni, tásaságra, s ez esetben az édesanyjára vágyik. Gondolni kell arra is, hogy a járóka bezártságérzetet is okozhat.

Katicának pedig nagyon is igaza van abban, hogy most kell a kicsit ölbe venni, mert Bogi most igényli édesanyja közelségét. Hamar elszalad ez az idő, s furcsa, de nagyon fog fájni, amikor Te magadhoz ölelnéd a gyermeket, s Ő szalad tovább, mert már az érdeklődés középpontjában más áll. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szeret már, s nem ragaszkodik hozzád, ellenkezőleg, csak akkor nehéz hírtelen feldolgozni az önállósodási vagy akár mondhatnám az elszakadási folyamat kezdetét.

Sziasztok, Klári

Az én lányom is 5 hónapos múlt, és eddig mindig féltem, hogy elkényeztetem. Nagyon megnyugtattatok, hogy nem így van.Legnagyobb problémát az altatások okozzák. Sír, ha leteszem, és sírva alszik el. Ha mellette vagyok, akkor engem figyel és nem akar aludni.Mit csináljak? Hagyjam ott, hadd sírjon, majdcsak elalszik, vagy legyek mellette, és nem alszik el csak egy óra múlva. Csak küszködik, hiszen fáradt.
Tudnátok valami jó ötletet adni?

Üdv:Anna

Kedves Anna!
A te problémád a mi problémánk is volt. Majd megszakadt a szivem amikor ott kellett hagyni az ágyban. De sajnos volt olyan hónap, hogy napközben nem aludt semmit, mert velem játszani akart egyedül meg nem aludt. Egyetlen megoldást láttunk, hogy rászoktatjuk az alvásra. Ez jól hangzik ugye? Nos mi ott hagytuk és sokáig csak úgy aludt el, hogy sírt. Most már rá sem ismernél. Mielött égyba megy mindenkitől elköszön, puszit ad és azt mondja, hogy aludj jól. Aztán befekszik az ágyba és már alszik is. Kb. egy hónapig sírtunk, aztán aludt. Azóta csak 2-3 alkalommal nem bírt elaludni, de akkor baj volt (betegvolt, foga jött, stb.) Én azt tanácsolom, hogy próbáld meg nem felvenni. De persze az anyai szív közben megszakad.
Hajni

Kedves Anna!

Az alvásprobléma valamilyen formáját minden anyuka átéli egyszer. Többgyermekes anyuka vagyok, s bizony a "nagykönyvekben leírt" alvási idő mindegyik gyermekemnél másképp alakult. Gyermekeim alvásigénye teljesen változó volt. Ma már lassan 16 éves nagyfiam két éves korában már csak minden második nap aludt napközben. Ennek ellenére kiegyensúlyozott volt, s szépen fejlődött. Ezért lányaimnál már kevésbé erőltettem, illetve most sem erőltetem 14 hónapos lányomnál az alvást. Arra törekedtem, s törekszem, hogy az ébrenlét időszakában félretegyek minden házimunkát, s a picivel töltsem az időt. Közös játékok, olvasás, séta jellemezte, s jellemzi az együttléteket. Amikor eljött az alvás ideje, már kellően fáradtak voltunk. Nálunk is előfordult nem egyszer, hogy nem akartunk aludni. Amikor sírt a kicsi igyekeztem csillapítani a sírását, felvettem, nyugtatgattam, s ennek az lett a következménye, hogy ez már szertartássá vált, hiszen olyan jó volt a dédelgetés. Ezért egy idő után meg kellett keményíteni anyai szívem, s be kellett látnom, hogy ha a gyermek evett, ivott, tisztában van, nem beteg, nem fájhat semmi, akkor én mindent megtettem az érdekében, s ezért bizony bármennyire is rossz hallani a kicsi sírását, nem követek el semmi rosszat, ha hagyom sírni egy kicsit. A szertartást felváltotta egy jó pihenést, jó éjt simogatás, s pár nap alatt a kicsi átált, megszokta, hogy most aludni kell.

Érekesség: Pár hónapja történt, hogy hírtelen ötletből kiindulva egyébként szőke hajamat vörösre festettem. Noémi első perctől kezdve kitörő sírással fogadta a változást, majd a hangomról megismerve elfogadta, hogy ez a néni az anya. Egy hónapig még álmában is felsírt. Nem tudtam mi lehet a gond, csak sejtettem, hogy a hajam szine lehet a baj, ezért visszafestettem szőkére a hajamat. Amikor a picikém meglátott boldogságkönyekkel ölelte át a nyakam, s a sírás is abbamaradt.
A napokban találkoztam egyik barátnőmmel akinek ugyanolyan vörös haja van, mint amilyen nekem volt. Noémi sírva, görcsösen kapaszkodott a nyakamba, s hol rám, hol pedig barátnőmre nézve győzködte magát, hogy az igazi anya itt van, s mostmár nem engedem el.

Mindezt azért említem neked, mert lehet, hogy egy apró változás is felborítja kislányod bioritmusát.

Remélem tudtam segíteni.

Klári

Kedves Hajni és Klári!
Köszönöm a sok hasznos tanácsot, majd próbálom őket alkalmazni az életben. Az az igazság, hogy minden gyerek más és más,- mint mi felnőttek is. Persze sokat fejlődnek a szülők minden egyes gyermekük után, mégis úgy gondolom, hogy ha lesz esetleg egy harmadik gyermekem is, ugyanúgy lesznek kétségeim sok-sok helyzetben, mint most is, pedig már átéltem mindezt 3 éves kisfiammal is. De ő például csak cumisüveggel volt hajlandó elaludni, és sírt, ha kimentünk a szobából, Persze most már tudom, hogy mindez csak ideig-óráig tartott volna, aztán elaudt volna. Nade kezdő szülőként...minden óhaját lestük a férjemmel.Ezekután lányom még cumisüveget sem látott igazán közelről.
Persze mint említettem, minden gyerek más és más. Jó példa erre, hogy kislányom születése pillanatától teljesen megnyugodott a hangomra, míg kisfiamra jóval kisebb hatást tudtam gyakorolni.
Egy szó mint száz: nem könnyű gyereket nevelni.

Még egyszer köszi a tanácsokat, és én is szívesen segítek, ha tudok valamiben.
Sziasztok: Anna

Sziasztok Lányok!

Mindenkinek köszi a tanácsokat. Imádom ölelgetni a kislányom és már olyan jókat tudunk együtt játszani.Szerintem is azért vagyok itthon, hogy vele foglalkozzak. A házimunka stb.megvár.
Azért örülök, hogy ti is így godoljátok, mert sajnos amikor meghallották, hogy Bogi babát napközben többször ki kell venni a kiságyából, akkor többen rögtön azt mondták, hogy már most így elkényeztettük, akkor mi lesz késöbb...
Egyébbként (el ne kiabáljam!), de pár napja ismét eljátszik egyedül is, viszont nagy mosollyal,sikongatással örül ha megpillant és szereti a közös játékokat is.

Üdv.:Sissy

Kedves Sissy!

Mielőtt Dorcsi megszületett, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, nem fogom felvenni és hurcibálni a gyereket, mert ugye mindenkitől csak ezt hallani, hogy: "ha állandóan felveszed: elkényezteted és nem fogsz vele bírni!" Erről azonban születése után hamar letettem, mivel hasfájós volt és sokszor a tej sem volt elég, igen sokat panaszkodott. És bizony nem hagytam sirni! Igyekeztem lefoglalni, de ha másként nem ment, bizony fél órát is hurcibáltam és közben énekeltem neki! Amint megoldódtak a pocigondok ill a hami-gondok, eszébe se jutott, hogy őt hurcibálni kéne. Lehet, hogy egyszerűen csak azt szeretné, hogy foglalkozz vele. Biztos, hogy oka van, amiért sír! Szerintem ilyen pici korban még nem is lehet elkényeztetni! Egyszerűen csak meg kell találni, mi a baj. Ez nem mindig könnyű, de ha sikerült, meglátod neked sem fogja többé igényelni, hogy felvedd. Szerintem ne aggódj amiatt, hogy ezzel elkényezteted! Örülj neki, élvezd ahogy hozzád simul, olyan gyorsan nőnek!!! Nem fog rászokni. Ha azonban mégis túllősz a célon (későbbiekben), pár nap alatt következetesen le lehet szoktatni! Üdv, Bea

Köszi Bea a tanácsot én is így gondolom. Nekem azért volt furcsa Boginál,hogy sír az ágyában,mert ő elejétől fogva jó kislány volt. Szerencsére nem volt hasfájós sem,enni imádott és volt is mit. Enni továbbra is imád. Pár napja ismét jól eljátszik magában, mert hasról,hátra és vissza profi módon tud már. Gurulgat ide-oda a járókában, így eléri ami épp kell neki. Lehet, hogy azért volt egy nyügi időszaka, mert a hasáról nehezen tudott még visszafordulni a hátára.
Üdv.:Sissy

Kedves Sissy!

Örülök, hogy megoldódott a gond. Nagyon rossz, amikor az ember úgy érzi, nem tud segíteni... Üdv, Bea

Sziasztok Lányok!

Ne hagyjuk, hogy ez a rovat kihűljön, Panka lányom 5 hetes lesz és eddig csak a szülés és szoptatás topicot bújtam, de most ez is aktuálissá vált. Olyan jó ötleteket olvastam. Nálunk az első naptól kezdve külön szobába, saját kiságyba alszik Panka, és érdekes, hogy este elég nehezen alszik el, néha 11, 11,30-ig is nyűglődik, és éjjel eszik, amiután egyből alszik, és hajnalban 6 körül de ezután nem akar aludni, én meg pont akkor durmolnék még nagyon lévén éjjeli bagoly tipus vagyok. Mi is morfondírozunk, hogy mit lehetne tenni, hiszen nappal meg nem marad meg az ágyában, csak ha sokáig és kitartóan állok mellette és simogatom és kapja a cumit, de néha ezt unom és akkor jön velem a kanapéra ahol akkor én is tudok vele aludni. De én is félek az elkényeztetéstől, mindenki mondja, hogy akkor majd máskor és máshol sem fog egyedül aludni nappal, csak velem akar majd. De még olyan kicsi, és én is sajnálom ha sír. Mi a véleményetek? És hogyan tudnám a hajnali evés után még alvásra bírni?


Üdv: PankaMama

Pankamama!

Azt mondjak, 6 honapos korig nem lehet a babakat elkenyeztetni. A tied meg alig tobb, mint egy honapos! Van meg idod ezen gondolkodni, addig is elvezd vele a hajnali durmicolast a kanapen!
Evi

Szia Pankamama!

Tenyleg nagyon kicsi meg a babad. Elkenyeztetni nem fogod tudni meg. Viszont jo szokasokat kialakitani benne mar most kell. Az elso eppen az alvas. Talan meg kene probalnotok egy kicsit korabban letenni aludni. Mar most kialakitani egy esti programot, ami minden nap ugyanugy megy vegbe. Talan ha hamarabb elalszik, Te is tudsz egy kicsit kikapcsoladni.
Pl este 7-kor furdetes, egy kis enekles, jatszas, szopizas majd johet az agyiko ( a lanyom is az elso pillanattol kezdve kulon szobaban aludt). Nalunk este fel nyolckor ment a lanyom aludni es ez azt jelentette, hogy en is. Ha nem aludt el rogton, akkor az apja hordozgatta, szeretgette, az volt az o ideje. Egyre hamarabb elaludt, es az elso honap vegere mar egyaltalan nem kellett hordozgatni, betettuk az agyaba es aludt. Nagyon fontos, hogy itt az apak segitsenek! Ha Te csinalnad, akkor az egesz tortura folytatodna sokaig. Szerintem igy egyaltalan nem hagyjuk egyedul a csecsemot, megtanulja, hogy az apjaban is bizhat, szamithat ra, es megtanulja, hogy mikor jon el az alvas ideje. Lehet hogy nekunk szerencsenk volt, nem tudom, de nalunk nagyon bejott, az alvas korul a mai napig nincs problemank.
Es az, hogy reggel hatkor felkel, es nem hajlando aludni, az teljesen normalis, el kell fogadni, es megprobalni akkor aludni, amikor a baba. Valtozni fog ez a szokasa, talan, de az is lehet , hogy nem. Ez ellen nem tudsz szerintem tenni. Neked kell a napirendedet ugy alkitani, hogy Te is ki tudd magad pihenni.Egy a fontos, amikor a baba alszik, akkor Te is aludjal!
Persze, ha meg tudod tenni.
Hogy hol alszik a baba napkozben az olyan szempontbol fontos, hogy hol tud nyugodtan aludni. Ha melleted, akkor melleted. De ha raszokik, hogy ejjel az agyban alszik el, akkor a nappali alvas korul is meg fognak oldodni a problemak. Egy ido utan eszre fogod venni, hogy a sajat agyaban tudja a legjobban kialudni magat nappal is.


Miden jot, es sok oromet kivanok a lanyodhoz!

Alma.

Kedves Pankamama!

HOgy hogy nem, én is elkövettem azt a hibát (?), hogy a lány legtöbbször már csak velünk tud elaludni este(köztünk alszik). Nappal azonban ezt nem várja el. Igaz, hogy nappal sosem aludtunk együtt. Én, a részemről egyáltalán nem bánom, hogy együtt alszunk, nem érzem semmiben sem hátrányát, nem okoz nehézségeket, és imádom, hogy ott szuszog mellettem!!! Sőt, Nagyon jól jön, hogy ha valami baja van, karnyújtásnyira van. Üdv, Bea

Pankamama!

A pszichológusok szerint a babákat csak úgy 14-16 hónapos korától lehet elkényeztetni, amikor kezd kialakulni az én képük, ez az első dackorszak ideje is. Ekkor tanulja meg, mi az hogy nem, ebben az időszakban gyakran is használja. NA, ITT KELL ŐKET NAGYON MEGFOGNI. Addig pedig dédelgesdd csak nyugodtan, még incurka-pincurka... Gondold el, egy hónapja még teljesen körbeölelted, tökéletes biztonságban volt, a nap 24 órájában érezte a jelenlétedet...
Hajnaltól mi is együttalszunk a lányommal, amit rendkívül szeretek, és most csak azért szeretném visszaszoktatni a kiságyba, mert mióta mászik, többször arra ébredtem reggel, hogy a padlón landolt. Nem szeretném megvárni, hogy baja essen...
Viszont Alma levele nagyon tetszett, amit írt, nagyon szimpatikus és emberséges megoldásnak tűnik, ha tehetném és itthon lenne esténként az apja, én is így csinálnám... Próbáld ki, ha meg tudjátok oldani!

Puszi:

Dia

Sziasztok!

Én még új vagyok a csapatban, de ha "meghallgattok, én is elmondom a saját történetünket ebben a témában.
Kislányom 14 hónapos most. A korházból való haza érkezése után, mivel a kis gyönyörűmnek sürgős volt a kijövetel (6 héttel hamarabb) 2 teljes hónapig mellettem aludt. Ez után hirtelen ötlettől vezérelve jobb neki a saját helyén egyik napról a másikra a kiságyba került.
Különösebben nem rázta meg az esemény. Akkor :-))
Később viszonyt mi is átéltük egy pár napig a sírva alszunk el korszakot. Ekkor kaptam egy jó könyvet melynek azt hiszem az a címe, hogy "Aludj jól gyermekem." Nagyon jó könyv, tudom ajánlani mindenkinek. Röpke 1-2 hét alatt a lányomból csendben és egyedül elalvó baba lett. Mind a mai napig szépen elalszik, gond nélkül végig alussza az éjszakát.
"Csak" ennyi lett volna a mondani valóm.
Sziasztok

Sziasztok Lányok!

Köszönöm a tanácsokat, bocs, hogy így elmaradtam. Prób áltuk mi a 7 órai fürcsit és utána a többit, de akkor éjfélkor felkel enni, és az nekem fárasztóbb. Mostmár 8 hetes Panka és pár napja 1/2 10-kor fürdünk, 10-kor etetem és utána alszik kb. fél óra múlva. Ezután 4 vagy 5-kor kel, jobb esetben azonnal alszik vissza és 8-kor kel újra. Én nem tudok este 8-kor aludni menni. Hát ez van, szeretgetem és kényeztetem. Baj az ha cumival alszik el, de ha elaludt kiköpi?


Üdv: Pankamama

Pankamama!

Mi is így kezdtük a cumit. Aztán jött, hogy éjjeli megébredésre (két héttõl kvázi átaludta az éjjelt, két hótól meg totál, este 8-tól reggel 6-ig, 7-ig) is cumit adtunk neki. Akkor viszont már nem volt kedvünk megvárni, hogy elalszik és kilopjuk, így egyre inkább maradt. A végén a fiam nagy cumis lett, totál cumival aludt. Ilyen értelemben erre lehet számítani, kérdés, hogyan állsz hozzá.
Nekünk a cumi nem okozott semmi gondot, sem a szopásban (eltekintve attól, hogy én ahelyett, hogy újra etettem volna éjjel, ragaszkodtam a már átaludt éjjelhez, és ez nem biztos, hogy jó volt), sem a fogakban (van ún. fogszabályozós cumi, speciel nekünk az nem vált be, ezzel együtt szépen nõttek a fogai). A leszokás pedig 2 évesen, épp a kistesók érkezésével együtt lazán lezajlott.

Ildi

Pankamama!

Az éjjeli cumitól egy dolog miatt óvnálak. Ha a gyermek megszokja, hogy cumival alszik el, csak úgy fog elaludni. Sogórnőm éjszakára sorbarakja maga mellé a cumikat, mert ha a kicsi felébred, csak úgy alszik vissza, ha cumit érez a szájában, s ahhoz még kicsi, hogy erről maga gondoskodjon. Gondold hát végig, cumi nélkül van remény arra, hogy szépen visszaalszik magától, s te észre sem veszed, hogy megébredt. Cumival viszont lehet, hogy csinálsz magadnak jó néhány plusz éjszakai felkelést.

Mse