Mire is jó a kétórás etetés?
Most születnek a nagy gondolatok....
Szóval , pár nappal ezelőtt kártyáztam Balázzsal és Zsófival ( Zsófi az ölemben nagy lesipuskás
) és egyszer csak Balázs megkérdezte, illetve kinyilatkoztatta: Zsófit ..........-nak is lehet szólítani. Meg is kérdeztem tőle, miért? Arra számítottam azt mondja majd, mert ez a második neve. ( Valóban megtartottuk második keresztnévnek az életetadó által adott nevet-egyrészt tiszteletből, másrészt ez az egyetlen dolog, amit kapott tőle-a világértsem vennénk el.)
De nem, Ő a durvább változatot mondta (eredeti keresztnév+vezetéknév) . Hoppá, gondoltam magamban-van hátránya is annak, ha az elsőbe most induló folyékonyan olvas. ( A kiskönyvön látta ezt a nevet, oltásra jött velünk)
Balázs folytatta, majd Ő megmondja Zsófinak, ha nagyobb lesz, mi is az igazi neve.
Szóval, ez volt az alaphelyzet, és a beszélgetés innen indult.
Megbeszéltük, hogy
igen, Zsófinak ez az eredeti neve, de nem az igazi. Az igazi a miénk.
igen, megmondjuk majd Zsófinak, de együtt: apa+anya+Balázs, majd ha eljön az ideje. Külön, egyedül senki nem beszélhet a családból erről Zsófival.
az ideje akkor jön el, ha Zsófit ez komolyan érdekli, de a nevet 14 éves koráig nem tervezzük elmondani, és nem mondjuk el!!!!
Nagyon nehéz volt nekem, nem akartam Balázs azt higgye, itt valami titkos, misztikus dolog van, ami Zsófit körülveszi. Nem akartam, hogy azt higgye mi BÁRMIKOR is az életben becsapjuk majd az őszintétlenségünkkel Zsófit...hisz akkor Őt is becsaphatjuk bármikor.
Arról beszélgettünk, mennyire nagy
ajándék mindhármunknak, hogy Zsófi velünk éli a mindennapjait...egy kicsit olyan, mint egy szép ajándék, amire vigyáznunk kell, és tudjuk eljön az a nap, amikor vissza kell adnunk, de addig tiszta szívből szeretjük, és nem fordul meg a fejünkben, hogy nem az én pocakomban lakott.
Beszélgettünk arról, milyen rossz lenne Zsófinak, ha játék közben -veszekedés közben-tudna meg olyan dolgokat, amiket máshogy kell elmondani. Mennyire fog fájni Zsófinak, hogy Őt nem tudta hazavinni a mami, és azért bízta ránk, hogy helyette is szeressük nagyon... ( Anya, ez olyan szomorú, én mindjárt sírok! -mondta Balázs...)
Még többször megrágtuk a témát, a végén Balázs megkérdezte:
És Zsófi elmegy majd, hogy megkeresse a nénit, akinek a pocakjában volt?
Hát, remélem Balázs, hogy egy szép nap felkerekedik!-mondtam én.
Anya, az nagyon rossz nap lesz Zsófinak, én nem bírom ki, vele megyek! Vele mehetek??
Én azt nagyon, nagyon megköszönöm Neked Balázs!-mondtam én.
Mélységes tisztelettel és szeretettel néztem Balázsra, és arra gondoltam, mennyire szeretem a gyerekeimet. Ez a kismazsola három hónapja van nálunk és a testvére( mert ettől a naptól ez a szó teljesen jogos megnevezés) osztozni akar élete talán legnehezebb napján.
Tudjátok, azóta sok gondolat jár a fejemben. Mindig is úgy gondoltam Zsófira ( egyébként Balázsra is) nagy ajándék nekünk, ésd soha nem jutott eszembe, hogy birtokoljam a gyerekeimet. De Zsófi esetében azért eszembe jut: olyan tökéletes, olyan tökéletesen illik a családunkba...a fene egye meg... miért nem én szültem???????
Milyen fintora ( nem is fintora: óriás, szamárfüles grimasza) a sorsnak ez?
Aztán rájöttem, mindennap, a családom minden tagja több lesz azáltal, hogy Zsófi velünk van. Meg kell oldanunk olyan dolgokat, beszélnünk kell olyan dolgokról, amikről más családokban nem, össze kell tartanunk jobban, védenünk és segítenünk kell egy kis életet: ezt a drága ajándékot a sorstól, Zsófit.
Mindannyiunknak: Balázsnak, apának és nekem! Ebből nem hagyhatom ki, és nem is akarom kihagyni Balázst, ez az Ő családja , az Ő élete.
És ez a beszélgetés megerősített abba, hogy a kisfiam tudja majd felelősséggel és odaadással kezelni ezt a helyzetet, hogy érett arra, hogy teljesjogú tagja legyen a családi tanácsnak!
A beszélgetés végén Balázs megkérdezte,hogy az Ő eredeti neve mi volt? ( Ez volt a 100 Ft-os kérdés, már rég vártam rá!)
Bíztosítottam róla, hogy az Ő eredeti neve az igazi,megmutattam az UH felvételeket, amikor a pocakomban volt, megmutattam a kórházi zárót, amivel hazahoztuk( ha hiszitek, ha nem -átböngészte!), sokat meséltem róla, milyen volt, amikor a pocakomban lakott. Remélem nem maradt benne kétely. Annyira hangsúlyoztam, hogy mindegy ki kinek a pocakjában lakott, hogy teljesen elbízonytalanítottam! Hát, azért tőle sem akarom elvenni a gyökereit....
Az egyik legnehezebb nap lesz életemben az a bizonyos, amikor Zsófi felkerekedik ( Balázs óvó segítségével), hogy megkeresse a gyökereit. Amit NEM vehetünk el tőle, joga van hozzá, és bármilyen fájó, egy napon meg kell lennie!
Kirepül a fészekből, és csak az együtt töltött napok milyensége, a nevelésünk őszintesége dönti el, visszaszáll-e ....
Én reménykedem....
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek is ennyire fontosak a "gyökerek"?
Én próbálom ezt a kutyanehéz érzelmi helyzetet jól kezelni, de olyan nehéz...a beszélgetés olyan volt Balázzsal, mintha sötétben bolyonganék, arra gondoltam: vajon ez jó válasz? Aztán mindig azt mondtam, amit a szívem diktált, akkor is, ha arra gondoltam? na, ezt húzós mondani egy hétévesnek...jól tettem szerintetek?
Szeretném jól csinálni, megtalálni a jó válaszokat, megnyugtató helyzetet teremteni....meg tudom tenni-e majd MINDIG?
Tudom, a kételyek és a könnyek szülik a jó válaszokat.
Hát, sajna én akkor a szuper választ találtam ki!
Megyek aludni, mert Zsófipocakot bizony nem érdelki, anya min töpreng itt éjszaka...
Szeretettel bízta rátok ezeket az "okos" gondolatokat Gabszi, aki közben meg is éhezett
De többet majd Marci_anyu 
Most a férjemnél van a masina, de este nyaggatom majd, hogy csináljunk már friss fényképet a kicsilányról 
Szerintem ha már nincs gyermekorvosi ügyelet, akkor a felnőtt ügyeleten fel kell írni a tápszert... Vagy egy másik gyermekorvosi ügyeletre kellett átmennetek? Hogy oldódott meg a helyzet?
szóval teljesen tanácstalan vagyok...
[/
Nahát?! 
