Sziasztok, hát megérkeztem
)))
Nagyon nagyon nehéz elmesélni a mai nap történetét....
Hatalmas boldogság ért minket a mai nap, annak ellenére, hogy örülni még nem lehet.
Egész nap sírtunk, csak sírtunk...
Mikor Gabikát hívtam, még nem voltam benne biztos, hogy ezért keresett, így nem mertük hívni csak 8 óra után.
Aztán felvette a telefont, hogy: "Na végre!"
Én meg mondtam, de hát nem mertem elöbb stb...
Aztán mire ezt megtárgyaltuk, megkérdezte, hogy mondhatja-e a lényeget. Én mondtam, hogy persze (de fogalmam sem volt, hogy mi lehet az..), hát Gabika akkor mondta, hogy 2,90 kg... stb... Még akkor sem fogtam fel, hoyg igazából miről bezsél, még akkor sem hogy kisfiú...
Amikor aztán tudatosult, hogy mehetünk megnézni azonnal, hát akkor elbőgtem magam, ezért nagyon gyorsan letettem a telefont
Sírógörcsben hívtam fel a férjemet, aki nagyon megijedt engem hallva
persze mondtam neki hogy örömömben bömbölök, erre ő aztán gondolta, hogy jó hírt fog hallani.
Egyből hazajött, persze ez neki 2 órába telt, hisz helyileg nem a mi városunkban dolgozik.
Aztán indultunk el a 3 órás útra, oda-vissza 500 km. (De nem számít!!)
Aztán beértünk a városba Gabika segítségével, ahol egy helyi védőnő már várt ránk! Beinvitált a kórházba, és nagyon sokmindenben segített.
Megismermerkedtünk a kisfiúnkkal, akit ma még nem így hívnak, de mi már így beszélünk róla: Norisz
Különleges kisbabánknak különleges nevet választottunk
És ez illik is rá!
Gyönyörű, nagyon édes babuci
Mikor karjaimba adták megnyugodott, hihetetlen elmesélni az érzést, még most is hatalmába kerít.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer megérünk ekkora boldogságot!
Párom mikor hazaértünk végleg kibukott, nagyon rájött a sírhatnék (még kkor is ha nem biztos!).
Azt mondta nekem: Hogy most már van miért élni
/Persze ez most kicsit furán hangzik, de ő egy életimádó, mindig vidám, jókedvű ember. Egyszerűen csak úgy gondoljuk, hogy mi értelme van az életnek gyermek nélkül./
Imádjuk egymást, és most már 3-an fogjuk úgy néz ki
Ayukával beszélgettünk, nagyon jóra sikeredett a beszélgetés szerintünk, ahhoz képest, hogy mennyire féltünk tőle.
Nagyon elhatárolódott a babától és a dolgoktól, igazából nekünk sem akart mit mondani. Kérdeztea védőnő, hogy lenne-e kérdésünk még.
Erre szerettem volna elmondani, hogy nagyon fogjuk őt szeretni, és mindent megadunk neki ami tőlünk telik, hát negyedénél elcsuklott a hangom és egy szót sem bírtam kimondani, mert kitört belőlem a sírhatnék....
Ekkor a párom átkarolt és ő is sírni kezdett, utána meg már az anyuka és a védőnő is...
Az anyuka folytatta a monológom: "látom, hogy nagyon jó helyre fog kerülni, látom..."
És ekkor kicsit jobban tudtunk bezsélgetni egymással. Láttuk rajta, hogy nem nagyon akar belebonyolódni a dologba, így eljöttünk.
Pénteken fél 10-re megyünk a hivatalba.
Szorítsatok!!!
Nem tudom lesz-e időm a következő napokban bezsámolni. De mihelyst gépközelbe kerülök akkor írok. Mindent elraktározok, hogy beszámoljak nektek róla!
Gabikáék hozzáállását, önzetlenségét, segítőkészségét nem tudom szavakba önteni.
A védőnőnek is nagyon nagyon hálásak vagyunk!
Hát úgy néz ki, megérkezett hozzánk a gólya...
Megismerhettük a pici kisfiúnkat
Holnap ismét megyünk
Intézzük a papírokat stb..
Puszi mindenkinek, és nagyon köszönöm a sok sok drukkot, ránk gondolást!!!
Remélem nemsokára én is viszonozhatom;)))
Bocsi, hogy össze-vissza írtam kissé, de beleszerelmesedtem Noriszunk búzakék szemeibe
Alig várom, hogy ismét megnyugodjon a karjainkban
És hogy megmutassa gyönyörű égszínkék szemeit
))
Ja, még a hétvégén hallottam egy idézetet, ami valahogy így szól:
"Nem a hús és vér, sokkal inkább a szív tesz minket, apákká és fiakká!"