Sziasztok!
Idusa! Lilikének és Nektek nagyon sok boldogságot kivánok OTTHON!
Köszönöm szépen az e-mailt!
Diti!
Nem, szerencsére (kopp-kopp-kopp) nálam nincs baj munakügyileg, a páromnak van munkaügyi pere, azért irtam.
Örülök, hogy sikerült megvenni a kiságyát a manónak!
Mosolygós! Gratulálok a férjedtől kapott ajándékhoz! Igazán nagyon szép!
Tölti! Engem nagyon érdekelne, minden ami Veletek kapcsolatos, úgyhogy ha lehet kérném a honap cimét. Az e-mailcimem a profilomban.
Nagyon érdekel minden Nikike cseperedéséről!
Renóca! Milyen volt ma az oviban a gyerekekkel?
Norka! Azt hiszem Te kérdezted, miben vittük haza a kicsit. Hát nálunk ez elég változó volt, mert Máté téli gyerekként született, a kórházban felöltöztették (pelus, body, rugi, sapka) Kapott még kezes lábast rá. Akkor még nem volt hordozónk, és pólyánk se, (nem akartuk előre megvenni) igy a fentieken kivül egy nagyon meleg takaróba burkoltuk, beültünk egy taxiba, tartottam a karomban és szágoldoztunk haza. Na nem a taxi, csak a szivünk száguldott, de az nagyon. Aztán mikor hazaértünk, apa átvette a kicsit, ő vitte be az akkori lakásunkba, de nem fázott meg.
Nikinozso! Emlékszel az előzmények ismeretében, mikor a taxiból felhivtalak, hogy úton vagyunk haza? Még most is a hideg fut végig a hátamon, ha visszagondolok rá, természetesen a boldogságtól!
Unokáid hogy vannak?
Dancsi nyáron született: a kórházban a csecsemősök kérték, ha lehet vigyünk pólyát. Kapott egy bodyt, rugit, sapkát, és a pólyában jött haza.
Még a mai napig emlékszem milyen ruha volt a két gyereken, hazajövetelkor.
Renóca! Milyen napod volt ma az oviban?
Ugye nem baj, ha én leirok valamit az ovival kapcsolatban, olyan nagyon jó érzés keritett ma hatalmába:
Tudjátok, már irtam, hogy én mozgássérült vagyok, meg már a párom is dolgozik. Ma én vittem a fiúkat az oviba, nagyon jó volt látni azt a környezetet, ahol a napjaikat töltik, az óvónők meg egyszerűen tündériek voltak mind velem, mind a fiúkkal.
De amit ez ügyben le szerettem volna irni: korábban mindig a férjem vitte a fiúkat, egyik jobb, másik bal oldalt sétálva ment vele. Ma amikor odaértünk az ovihoz, és kiszálltunk az autóból, olyan, de olyan boldogság volt, hogy én vihettem őket!
Ne értsetek félre nem magamra voltam büszke, hanem arra, hogy én vihetem őket, és részese lehettem annak a csodának, hogy egy kicsit belelátok az ottani világukban és örömmel jönnek velem, és engem vártak ebéd után!
Egyszóval olyan büszke és boldog vagyok, hogy van nekem, nekünk a két kis gyönyörűség!
Máté egyébként olyan hirtelen beszaladt játszani, hogy el is felejtett köszönni, úgy kérte őt az óvó néni, hogy jöjjön vissza hozzám. Dancsinak kicsit legörbült a szája, elkezdett pityeregni, és bújt hozzám nagyon, de aztán megnyugodott. Sajnáltam, hogy sirt, de olyan jó volt érezni, hogy bújik és nagyon szeret. Mikor mondtam, hogy megyek értük mindenképp, akkor megnyugodott.
Bocsánat, hogy ilyen sokat irtam, de szerettem volna megosztani veletek ezt az érzést, és kivánom, hogy minden várakozó mihamarabb érezze meg, milyen szuper, hogy ők vannak nekünk!
Nyugodalmas jó éjszakát!