Katinka,
a többihez nem szólnék hozzá, nem szorulsz védelemre( szvsz nagyon jól érvelsz), csak egyet: (miért írnak az olyanok ide, akik nem járatjk a gyereket bölcsibe)
hogy idézzem Ildit (és ennél jobb érvet magam sem tudnék írni): nem kell ahhoz a kútba ugranom, hogy véleményem legyen róla.
Azonkívül mégegyszer, utoljára: (most írom kb. ötödször) itt SENKI nem szóltr azok ellen, akik MUSZÁJBÓL adták be a gyereket a bölcsödébe/óvodába. Azoknak (de nem ellenük) írtunk, akik megtehetnék hogy otthon maradjanak a gyerekkel, de nem teszik. Szvsz a Te eseted ilyen, de én a magam részérõl elfogadom az érveidet, te meggyõztél. (asszem)
üdv
Zsóka
Új privát üzeneted érkezett!
2001.05.31 20:19
Zsóka, ne hagyd magad! Fel se vedd a névtelenek beleszólását, nem érdemelnek annyit!
Katinka!
KIkérem magamnak, hogy nem értek a témához!!!! Túl azon, hogy szakmámba vág, tanulmányaim során szerintem több bölcsit és bölcsist láttam, mint te! Vagy az orvosnak is csak akkor hiszed el a diagnózist, ha ő is az adott betegségben szenved??!!
Üdv: Pele
Katinka!
KIkérem magamnak, hogy nem értek a témához!!!! Túl azon, hogy szakmámba vág, tanulmányaim során szerintem több bölcsit és bölcsist láttam, mint te! Vagy az orvosnak is csak akkor hiszed el a diagnózist, ha ő is az adott betegségben szenved??!!
Üdv: Pele
2001.05.31 21:11
Kedves Névtelen,
Minek vagy itt a Babaneten, ha úgy érzed itt mindenki csak a mellét veri és piszkál másokat?
Ha nekem nem tetszik valami, biztos nem megyek oda többet, mert nem hiányzik az a fajta társaság!
Eszedbe sem jut, hogy segiteni akarunk, bátoritani akarjuk egymást, mert mindenkinek vannak problémái, esetleg kétségei adodhatnak valamivel kapcsolatban! Arról nem is beszélve, hogy a dolgok minden oldalát meg kell ismerni, hogy dönthessünk, igazolva lássuk magunkat.
Ja és ird már alá, ha véleményed van, hogy megismerhessünk. Mert én személy szerint nagyon kiváncsi vagyok arra, kinek a tanácsát, ötleteit ne fogadjam el egy témában sem !!!
Zsóka,
remélem nem tulságosan zaklatott fel a dolog!! Én melletted állok!!!
Bóbita
Minek vagy itt a Babaneten, ha úgy érzed itt mindenki csak a mellét veri és piszkál másokat?
Ha nekem nem tetszik valami, biztos nem megyek oda többet, mert nem hiányzik az a fajta társaság!
Eszedbe sem jut, hogy segiteni akarunk, bátoritani akarjuk egymást, mert mindenkinek vannak problémái, esetleg kétségei adodhatnak valamivel kapcsolatban! Arról nem is beszélve, hogy a dolgok minden oldalát meg kell ismerni, hogy dönthessünk, igazolva lássuk magunkat.
Ja és ird már alá, ha véleményed van, hogy megismerhessünk. Mert én személy szerint nagyon kiváncsi vagyok arra, kinek a tanácsát, ötleteit ne fogadjam el egy témában sem !!!
Zsóka,
remélem nem tulságosan zaklatott fel a dolog!! Én melletted állok!!!
Bóbita
2001.05.31 22:04
Lapozzunk!!!
Hadd közelítsem meg a "néha muszáj" témát más oldalról, egy példával szemléltetve.
Helyszín: egy kicsi falu kicsi óvódája, egy vegyes-csoporttal. (2 óvónéni, 2 dadus)
Adva van egy kisfiú, friss kiscsoportos. Égetnivalóan rossz, betöri az ablakot, hozzávágja a játékokat az óvónokhöz és a gyerekekhez, néha komoly sérüléseket okozva, beleönti az ivólevet a gyerekek fozelékébe. Rémálom gyereknek, szülonek, pedagógusnak.
Pár hónap elteltével néhány szülo aláírásgyujtésbe kezd azért, hogy tegyék ki a gyereket az oviból.
Ennyit tudsz. Aláírnád?
Ha válaszoltál, folytatom.
A gyerekkel lenne, aki otthon maradjon. Van egy nagyon fiatal, szinte még gyerek anyukája, apuka nélkül, éppen aktuális élettárssal. Alkoholista nagyszülok; a nagypapa gyakran elveri az anyukát, aki egyébként a kistestvért várja. A gyereket is gyakran elnáspángolják. Futésre nemigen jut pénz, meleg étel sem kerül az asztalra mindennap.
Hol jobb ennek a gyereknek? Otthon vagy az oviban? Most válaszolj!
A válasz elképesztoen nehéz, hiszen te egy másik szülo vagy, jóllehet a te gyerekedet is bántja a rosszcsont. Aki mellesleg, az óvónénik kitartásának köszönhetoen, szépen fejlodik, már egész mondatokat tud érthetoen elmondani, szaval, énekel és kezd beilleszkedni. A Mikulás kedvéért például egész nap rendesen viselkedett!
Itt a vége, fuss el véle. (?)
Iboly
ui. Ez nem teljesen ebbe a témába illik, de azért bátorkodom mégis beletenni, mert kicsit már úgyis elkalandoztatok a pedagógia felé is.
Hadd közelítsem meg a "néha muszáj" témát más oldalról, egy példával szemléltetve.
Helyszín: egy kicsi falu kicsi óvódája, egy vegyes-csoporttal. (2 óvónéni, 2 dadus)
Adva van egy kisfiú, friss kiscsoportos. Égetnivalóan rossz, betöri az ablakot, hozzávágja a játékokat az óvónokhöz és a gyerekekhez, néha komoly sérüléseket okozva, beleönti az ivólevet a gyerekek fozelékébe. Rémálom gyereknek, szülonek, pedagógusnak.
Pár hónap elteltével néhány szülo aláírásgyujtésbe kezd azért, hogy tegyék ki a gyereket az oviból.
Ennyit tudsz. Aláírnád?
Ha válaszoltál, folytatom.
A gyerekkel lenne, aki otthon maradjon. Van egy nagyon fiatal, szinte még gyerek anyukája, apuka nélkül, éppen aktuális élettárssal. Alkoholista nagyszülok; a nagypapa gyakran elveri az anyukát, aki egyébként a kistestvért várja. A gyereket is gyakran elnáspángolják. Futésre nemigen jut pénz, meleg étel sem kerül az asztalra mindennap.
Hol jobb ennek a gyereknek? Otthon vagy az oviban? Most válaszolj!
A válasz elképesztoen nehéz, hiszen te egy másik szülo vagy, jóllehet a te gyerekedet is bántja a rosszcsont. Aki mellesleg, az óvónénik kitartásának köszönhetoen, szépen fejlodik, már egész mondatokat tud érthetoen elmondani, szaval, énekel és kezd beilleszkedni. A Mikulás kedvéért például egész nap rendesen viselkedett!
Itt a vége, fuss el véle. (?)
Iboly
ui. Ez nem teljesen ebbe a témába illik, de azért bátorkodom mégis beletenni, mert kicsit már úgyis elkalandoztatok a pedagógia felé is.
2001.05.31 22:33
Hello Iboly,
Nem, nem írnám alá!!! Még akkor sem, ha nem ismerném a történetet, csak az elejét.
Bár baromi rossz lenne azt látnom, hogy az én gyerekem ilyen példát lát maga elött - Ezt is meg lehet tenni? - és még esetleg utánozná is, akármit is lát otthon. Mert nincs kizárva, hogy többen átveszik ezt a fajta magatartási formát, pláne ha esetleg nem egészen rendezett a családi viszony az otthonukban sem. Ráadásul mit látnak ezek a gyerekek, hogy az óvónök többet foglalkoznak "rosszcsontkával", hogy felzárkóztassák a többi gyerek szintjére. Tehát azért foglalkoznak vele, mert rossz. Akkor ezt ök is kipróbálják, esetleg otthon is, mert ha müködik az oviban, biztos otthon is fog. És általában müködik. Szóval szerintem nagyon könnyen visszaüt a dolog.
Valószinü én venném ki a gyerekem és keresnék neki valami jobb helyet. Ez persze nem tökéletes megoldás, de biztosan elgondolkodnék rajta, még akkor is ha 10 km-el "arrébb" kell mennem. És elbeszélgetnék vele - megelözvén a dolgokat - hogy ugye tudja, hogy "rosszcsontka" nem példa és semmi követendö nincs a viselkedésében. Talán még a saját szintjén azt is megpróbálnám neki elmagyarázni, hogy miért. Aztán ha ez hatásos, lehet, hogy el sem kellene vinnem az óviból, persze ehhez ismernem kellene a többi gyereket is.
Bóbita
Ui: off - megkaptátok Andris üdvözlökártyáját?
Nem, nem írnám alá!!! Még akkor sem, ha nem ismerném a történetet, csak az elejét.
Bár baromi rossz lenne azt látnom, hogy az én gyerekem ilyen példát lát maga elött - Ezt is meg lehet tenni? - és még esetleg utánozná is, akármit is lát otthon. Mert nincs kizárva, hogy többen átveszik ezt a fajta magatartási formát, pláne ha esetleg nem egészen rendezett a családi viszony az otthonukban sem. Ráadásul mit látnak ezek a gyerekek, hogy az óvónök többet foglalkoznak "rosszcsontkával", hogy felzárkóztassák a többi gyerek szintjére. Tehát azért foglalkoznak vele, mert rossz. Akkor ezt ök is kipróbálják, esetleg otthon is, mert ha müködik az oviban, biztos otthon is fog. És általában müködik. Szóval szerintem nagyon könnyen visszaüt a dolog.
Valószinü én venném ki a gyerekem és keresnék neki valami jobb helyet. Ez persze nem tökéletes megoldás, de biztosan elgondolkodnék rajta, még akkor is ha 10 km-el "arrébb" kell mennem. És elbeszélgetnék vele - megelözvén a dolgokat - hogy ugye tudja, hogy "rosszcsontka" nem példa és semmi követendö nincs a viselkedésében. Talán még a saját szintjén azt is megpróbálnám neki elmagyarázni, hogy miért. Aztán ha ez hatásos, lehet, hogy el sem kellene vinnem az óviból, persze ehhez ismernem kellene a többi gyereket is.
Bóbita
Ui: off - megkaptátok Andris üdvözlökártyáját?
2001.05.31 23:04
Lányok ne álljatok ennyire mellém mert csak még jobban utálni fognak. 
Kedves Névtelen, az elõbb írt igen csúnya kifejezést visszavonom. Nagyon tele lett a hócipõm, mert
1. hülyeségeket irkálsz
2. névtelenül teszed.
Miért van az,hogy a lefitymáló, gúnyt ûzõ stb. üzenetek csaknem mindig névtelenek??
Kedves Névtelen, azért még mindig lenne egy-két keresetlen szavam... Jó lenne ha figyelmesebben olvasnátok, hogy nem a "bölcsis anyukák" ellen vagyunk! Ezt már többször írtuk.
Én nagyon örülök annak, hogy itthonmaradhatok a gyerkeimmel. Abban biztos vagyok, hogy ha anyagilag rákényszerülnék arra, hogy a gyerekeket bölcsibe-oviba adjam éls elmenjek dolgozni, biztosd hogy minden követ megmozgatnék, hogy ne kelljen, megpróbálnék vmi itthon végezhetõ munkát találni. (Mellesleg most is dolgozom, itthon).
üdv
Zsóka
Kedves Névtelen, az elõbb írt igen csúnya kifejezést visszavonom. Nagyon tele lett a hócipõm, mert
1. hülyeségeket irkálsz
2. névtelenül teszed.
Miért van az,hogy a lefitymáló, gúnyt ûzõ stb. üzenetek csaknem mindig névtelenek??
Kedves Névtelen, azért még mindig lenne egy-két keresetlen szavam... Jó lenne ha figyelmesebben olvasnátok, hogy nem a "bölcsis anyukák" ellen vagyunk! Ezt már többször írtuk.
Én nagyon örülök annak, hogy itthonmaradhatok a gyerkeimmel. Abban biztos vagyok, hogy ha anyagilag rákényszerülnék arra, hogy a gyerekeket bölcsibe-oviba adjam éls elmenjek dolgozni, biztosd hogy minden követ megmozgatnék, hogy ne kelljen, megpróbálnék vmi itthon végezhetõ munkát találni. (Mellesleg most is dolgozom, itthon).
üdv
Zsóka
2001.05.31 23:24
Sziasztok!
ha tudtam volna,hogy idáig fajul ez a téma el sem kezdem volna.Nem értem,hogy eddig békés embereknek tűnő valakik ilyeneket irogassanak egymásnak ennyire agressziv hangon.Kiváncsi voltam a bölcsis anyukák tapasztalataira ezért indítottam a témát és nem azért hogy felülbirálják elhatározásomat arra vonatkozolag ,hogy a lányom ,vagy bárki más gyereke járjon-e bölcsibe vagy sem!!!!!Akinek a gyereke nem jár bölcsibe az nem tudom mit is keres itt ezen az oldalon,senki sem kiváncsi ,hogy miért vagy miért nem bölcsis az ő csemetéje,legalábbis én nem.
RÉKA
ha tudtam volna,hogy idáig fajul ez a téma el sem kezdem volna.Nem értem,hogy eddig békés embereknek tűnő valakik ilyeneket irogassanak egymásnak ennyire agressziv hangon.Kiváncsi voltam a bölcsis anyukák tapasztalataira ezért indítottam a témát és nem azért hogy felülbirálják elhatározásomat arra vonatkozolag ,hogy a lányom ,vagy bárki más gyereke járjon-e bölcsibe vagy sem!!!!!Akinek a gyereke nem jár bölcsibe az nem tudom mit is keres itt ezen az oldalon,senki sem kiváncsi ,hogy miért vagy miért nem bölcsis az ő csemetéje,legalábbis én nem.
RÉKA
2001.06.01 08:39
Szia vreka!
Maximálsan egyetértek veled, én is "csak" a tapasztalatokra lettem volna kíváncsi, de itt csak lehurrogni tudják a másikat. ( ráadásul olyanok, akiknek semmi közük hozzá, mert az életben még nem jártak bölcsi közelébe ) Nem tudom egyesek miért gondolják azt, hogy nekik kötelezõ mindenbe beleszólniuk?
Én azért még mindig kíváncsi lennél a TE ( és nem az eddig jó tanácsokat osztogatók ) véleményedre, tapasztalaidra.
Hogy tetszik a gyermekednek a bölcsi?
Nálunk minden OK.
ha van kedved írj, de ha ezekután nincs, én azt is megértem.
Katinka
Maximálsan egyetértek veled, én is "csak" a tapasztalatokra lettem volna kíváncsi, de itt csak lehurrogni tudják a másikat. ( ráadásul olyanok, akiknek semmi közük hozzá, mert az életben még nem jártak bölcsi közelébe ) Nem tudom egyesek miért gondolják azt, hogy nekik kötelezõ mindenbe beleszólniuk?
Én azért még mindig kíváncsi lennél a TE ( és nem az eddig jó tanácsokat osztogatók ) véleményedre, tapasztalaidra.
Hogy tetszik a gyermekednek a bölcsi?
Nálunk minden OK.
ha van kedved írj, de ha ezekután nincs, én azt is megértem.
Katinka
2001.06.01 08:54
Sziasztok,
Elnézést kérek mindenkitõl a fwentebbi üzenet stílusáért (mindenki tudja melyikrõl van szó). Ezen járt este a fejem, tök szarul aludtam miatta, szóval bocs. Tanulság (nekem elõbb gondolkodj, aztán írj. Vagy aludj rá még egyet...
Figyelem! A stílust vontam vissza, a véleményem nem!
Réka! És mindenki!
Ha vki nyit egy topicot, akkor õ annyit tett, hogy megírta a kezdõ hozzászólst, felvetett egy új témát. Slussz. Ezután mindenkinek szíve joga oda azt írni, amit akar, ha a mondanivalója a témával vmilyen összefüggésben van. És ezután már SENKINEK nincs beleszólása abba, hogy oda ki mit ír. (A sértõ hangvétel kivétel...) SENKI nem korlátozhat senkit, nem rugdoshat ki a topikból senkit. A topiknyitó nenm a topik tulajdonosa!! A hozzászólók nem a topik tulajdonosai! De!!! El kell fogadni - nem kell egyetérteni vele - azt is, ha másnak más a véleménye.
Nyitottabnak kellene lenni lányok... Ne haragudjatok meg érte, de olyanok vagytok, mint a sértõdött gyerekek. Valami nem tetszik, azt rögtön ki innen! Tessék iberálisabbnak lenni.
Még egyszer utoljára leírom: itt senki nem bírálta azokat, akik muszájból adják be a gyereket bölcsödébe. Csak elmondtuk a véleményünket arról, (azokról) akik megtehetnék hogy otthonmaradjanak...
Ráadásul ezt sem Ildi, sem én vetettük fel elõször.
Szóval lányok, békesség!
üdv mindenkinek
Zsóka
(aki "békülni" akar, mert ez már túlságosan elfajult, és az senkinek nem jó)
Elnézést kérek mindenkitõl a fwentebbi üzenet stílusáért (mindenki tudja melyikrõl van szó). Ezen járt este a fejem, tök szarul aludtam miatta, szóval bocs. Tanulság (nekem
elõbb gondolkodj, aztán írj. Vagy aludj rá még egyet... Figyelem! A stílust vontam vissza, a véleményem nem!
Réka! És mindenki!
Ha vki nyit egy topicot, akkor õ annyit tett, hogy megírta a kezdõ hozzászólst, felvetett egy új témát. Slussz. Ezután mindenkinek szíve joga oda azt írni, amit akar, ha a mondanivalója a témával vmilyen összefüggésben van. És ezután már SENKINEK nincs beleszólása abba, hogy oda ki mit ír. (A sértõ hangvétel kivétel...) SENKI nem korlátozhat senkit, nem rugdoshat ki a topikból senkit. A topiknyitó nenm a topik tulajdonosa!! A hozzászólók nem a topik tulajdonosai! De!!! El kell fogadni - nem kell egyetérteni vele - azt is, ha másnak más a véleménye.
Nyitottabnak kellene lenni lányok... Ne haragudjatok meg érte, de olyanok vagytok, mint a sértõdött gyerekek. Valami nem tetszik, azt rögtön ki innen! Tessék iberálisabbnak lenni.
Még egyszer utoljára leírom: itt senki nem bírálta azokat, akik muszájból adják be a gyereket bölcsödébe. Csak elmondtuk a véleményünket arról, (azokról) akik megtehetnék hogy otthonmaradjanak...
Ráadásul ezt sem Ildi, sem én vetettük fel elõször.
Szóval lányok, békesség!
üdv mindenkinek
Zsóka
(aki "békülni" akar, mert ez már túlságosan elfajult, és az senkinek nem jó)
2001.06.01 08:56
Iboly!
Érdekelne a gondolatsorod, megspékelem. Legyen a szóban forgó gyermek a csoportban nagyon sokadik (mondjuk 30, de akkor a két óvónõ váltásban dolgozik). Mindemellett kösse le totál az óvónõt, aki mellesleg kikészül tõle idegileg, olyannyira, hogy egyik zûrje közben odáig ragadtatja magát, hogy kijelenti, vagy a gyerek megy az oviból vagy õ. A te odajáró gyermeked sok óvónõváltás után ott tart, hogy ezt az óvónõt elfogadta a csoport, értelmes, nagyon kedveled. Az ovival sem volt ezelõtt semmi kifogásod.
Totál megértem, hogy ominózus gyereknek jobb az oviban, mint otthon. Azért érzem ennyire a példádat, mert nagyon hasonlít a mi konkrét helyzetünkre, azzal a különbséggel, hogy még nem tartunk aláírás gyûjtésnél. De akkor menjen el 30 gyerek az oviból? Tényleg, én is úgy vagyok vele, hogy kezd úgy tûnni, jobb neki az oviban, ahol ugyan nem fogadják el a gyerekek, nem játszik senkivel, és lassan felõrli az óvónõk idegeit, de ha a szülõ tényleg olyan amilyen, akkor talán tényleg jobb lenne neki itt. De ezért cserébe azt kapod, hogy elmegy az óvónõ, jönnek a helyettesítések, bizonytalanság a többi gyereknek. MIt lehet ilyenkor csinálni?
Katinka, csatlakozom Peléhez, csak olyan orvostól fogadj el véleményt, aki maga is szenved ugyanabban a betegségben. Most képzeld el, volt itt tavaly nyáron egy abortusz-vita, és nem átallottak olyanok is beleszólni, akiknek sose volt abortuszuk. Mégse vitatta senki a beleszólási jogukat. Hja, a régi szép idõk!
Ildi
Érdekelne a gondolatsorod, megspékelem. Legyen a szóban forgó gyermek a csoportban nagyon sokadik (mondjuk 30, de akkor a két óvónõ váltásban dolgozik). Mindemellett kösse le totál az óvónõt, aki mellesleg kikészül tõle idegileg, olyannyira, hogy egyik zûrje közben odáig ragadtatja magát, hogy kijelenti, vagy a gyerek megy az oviból vagy õ. A te odajáró gyermeked sok óvónõváltás után ott tart, hogy ezt az óvónõt elfogadta a csoport, értelmes, nagyon kedveled. Az ovival sem volt ezelõtt semmi kifogásod.
Totál megértem, hogy ominózus gyereknek jobb az oviban, mint otthon. Azért érzem ennyire a példádat, mert nagyon hasonlít a mi konkrét helyzetünkre, azzal a különbséggel, hogy még nem tartunk aláírás gyûjtésnél. De akkor menjen el 30 gyerek az oviból? Tényleg, én is úgy vagyok vele, hogy kezd úgy tûnni, jobb neki az oviban, ahol ugyan nem fogadják el a gyerekek, nem játszik senkivel, és lassan felõrli az óvónõk idegeit, de ha a szülõ tényleg olyan amilyen, akkor talán tényleg jobb lenne neki itt. De ezért cserébe azt kapod, hogy elmegy az óvónõ, jönnek a helyettesítések, bizonytalanság a többi gyereknek. MIt lehet ilyenkor csinálni?
Katinka, csatlakozom Peléhez, csak olyan orvostól fogadj el véleményt, aki maga is szenved ugyanabban a betegségben. Most képzeld el, volt itt tavaly nyáron egy abortusz-vita, és nem átallottak olyanok is beleszólni, akiknek sose volt abortuszuk. Mégse vitatta senki a beleszólási jogukat. Hja, a régi szép idõk!
Ildi
2001.06.01 09:14
Na, akkor most még egyszer megkérdezem, TI NEM TUDTUK OLVASNI???????,
Mert vreka nem arra volt kíváncsi ( és én sem ), hogy vigyem-e a gyereket bölcsibe, vagy nem, hanem tapasztalatokat szerettünk volna cserélni!
De én úgy gondolom, aki nem próbál ki valamit, arról nem is lehet tapasztalata, maximum "csak" véleménye, de vreka és én sem, most nem erre vagyunk kíváncsiak.
Javaslatom: Nyissatok egy új topicot, mondjuk, szidjuk a bölcsit, vagy a bölcsis anyukáékat címmel! Ott aztán kitárgyalhatjjátok, hogy milyen rossz gyerekek lesznek a bölcsisekbõl!
Katinka
Mert vreka nem arra volt kíváncsi ( és én sem ), hogy vigyem-e a gyereket bölcsibe, vagy nem, hanem tapasztalatokat szerettünk volna cserélni!
De én úgy gondolom, aki nem próbál ki valamit, arról nem is lehet tapasztalata, maximum "csak" véleménye, de vreka és én sem, most nem erre vagyunk kíváncsiak.
Javaslatom: Nyissatok egy új topicot, mondjuk, szidjuk a bölcsit, vagy a bölcsis anyukáékat címmel! Ott aztán kitárgyalhatjjátok, hogy milyen rossz gyerekek lesznek a bölcsisekbõl!
Katinka
2001.06.01 09:33
Katinka, hogy ki nem tud olvasni, olvasd el korábbi hozzászólásomat, aztán számold meg, ki hányszor írt a gyermekelhelyezõ megoldások biztonságáról.
Ildi
u.i.:szerintem ezer éve senki nem beszél arról, hogy most akkor mi is van a bölcsis gyerekek rosszaságával, avagy az ilyen gyerekek anyukájával kapcsolatban.
Ildi
u.i.:szerintem ezer éve senki nem beszél arról, hogy most akkor mi is van a bölcsis gyerekek rosszaságával, avagy az ilyen gyerekek anyukájával kapcsolatban.
2001.06.01 09:37
Katinka, még egy, végignéztem, máj 31 14 06-on kívül (ahol is kifejezetten az én felszólalásomra tetted) egy kukkot nem írtál a bölcsi jóságáól, biztonságáról (bocs, valahol még a húgodat emlegetted, legfeljebb az még ideszámíthat), senkit nem kérdeztél ezzel kapcsolatban. Szóval nem tudom, te végül is mit szerettél volna, mert a hozzászólásaidból nem az derült ki, amit legutóbb állítottál.
Ildi
Ildi
2001.06.01 10:34
Ildikó hányszor kell még elmondanom, hogy senki nem arról kérdezett, hogy jó-e a bölcsi vagy sem, nem erre indult a topic sem.
Most õszintén gondolj bele vreka helyébe, muszály volt neki bölcsibe adni a gyermekét, gondolom ezt a döntést jó néhány álmatlam éjszaka elõzte meg, majd nehéz szívvel eldöntötte, OK jöhet a bölcsi. El is mennek, örül, hogy nem volt semmi gond, majd hazaérvén a rádióban hallja, meghallt egy kisfiú a bölcsiben....
Szerintetek vrekanak, éppen arra volt szüksége, hogy végighallgassa azt a sok sületlenséget, amiket a bölcsirõl, a bölcsis gyerekkrõl, szívtelen anyukákról írtatok?
Kérdezem én, nem szerencsésebb lett volna ha olyan szülõktõl hall némi bátorító szót, és jó tanácsokat, akik tényleg bölcsibe hordják a csemetéiket és tényleges tapasztalatokkal rendelkeznek, és esetleg lelkileg egy kicsit megtámogatták volna. Nem pedig rásütik a bélyeget, hogy rossz anya, "rossz mag " válik majd a gyerekébõl??????
Ok, rendben van, ti nem viszitek, vittétek a gyermeteiteket bölcsibe, de akkor akinek muszály, miért szóljátok meg?
Minden ember más és más. Kinek kinek mások a gondjaik, mások a lehetõségeik.
Én tudom, milyen fájó érzés otthagyni a gyerkõcöt idegen kezek között, és gondolom ez vrekat is nagyon megviselte, ugyhogy kár volt mégjobban elkeseríteni a lelkét.
Egyebkent a drága munkaidõmet nem fogom többet rátok fecsérelni, mert ti meg olyanok vagytok, mint a strucc, a fejeteket a homokba dugjátok, és csak fújjátok a saját "igazatokat", arra nem is gondolva , hogy más emberek ( pl. vreka ) lelkébe mennyire belegázoltok!!!!!
Nincs bennetek egy cseppnyi együttérzés sem...
Gondolom, mikor szegény vreka elolvasta a soraitokat, csak mégszerencsétlenebbnek érezte magát.
Kedves vreka!
Ne is hallgass ezekre, tudod az ember a más életét könnyebben el tudja rendezni, mint a sajátját, más gyerekét sokkal jobban meg tudja nevelni, mint a sajátját, de nyugodj meg, az én gyerkõcöm se lett rosszabb, mint más otthon nevelkedõ gyerek.
Nem lett lelki sérült sem, úgyhogy kitartás, nem fog" maradandó sérülést" okozni a bölcsi!
Ha van kedved ird meg az emil címedet, én szívesen csevegek veled a bölcsirõl elõítéletek nélkül. Tapasztalat van, ugyanis már egy éve járunk.
KatinkA
Most õszintén gondolj bele vreka helyébe, muszály volt neki bölcsibe adni a gyermekét, gondolom ezt a döntést jó néhány álmatlam éjszaka elõzte meg, majd nehéz szívvel eldöntötte, OK jöhet a bölcsi. El is mennek, örül, hogy nem volt semmi gond, majd hazaérvén a rádióban hallja, meghallt egy kisfiú a bölcsiben....
Szerintetek vrekanak, éppen arra volt szüksége, hogy végighallgassa azt a sok sületlenséget, amiket a bölcsirõl, a bölcsis gyerekkrõl, szívtelen anyukákról írtatok?
Kérdezem én, nem szerencsésebb lett volna ha olyan szülõktõl hall némi bátorító szót, és jó tanácsokat, akik tényleg bölcsibe hordják a csemetéiket és tényleges tapasztalatokkal rendelkeznek, és esetleg lelkileg egy kicsit megtámogatták volna. Nem pedig rásütik a bélyeget, hogy rossz anya, "rossz mag " válik majd a gyerekébõl??????
Ok, rendben van, ti nem viszitek, vittétek a gyermeteiteket bölcsibe, de akkor akinek muszály, miért szóljátok meg?
Minden ember más és más. Kinek kinek mások a gondjaik, mások a lehetõségeik.
Én tudom, milyen fájó érzés otthagyni a gyerkõcöt idegen kezek között, és gondolom ez vrekat is nagyon megviselte, ugyhogy kár volt mégjobban elkeseríteni a lelkét.
Egyebkent a drága munkaidõmet nem fogom többet rátok fecsérelni, mert ti meg olyanok vagytok, mint a strucc, a fejeteket a homokba dugjátok, és csak fújjátok a saját "igazatokat", arra nem is gondolva , hogy más emberek ( pl. vreka ) lelkébe mennyire belegázoltok!!!!!
Nincs bennetek egy cseppnyi együttérzés sem...
Gondolom, mikor szegény vreka elolvasta a soraitokat, csak mégszerencsétlenebbnek érezte magát.
Kedves vreka!
Ne is hallgass ezekre, tudod az ember a más életét könnyebben el tudja rendezni, mint a sajátját, más gyerekét sokkal jobban meg tudja nevelni, mint a sajátját, de nyugodj meg, az én gyerkõcöm se lett rosszabb, mint más otthon nevelkedõ gyerek.
Nem lett lelki sérült sem, úgyhogy kitartás, nem fog" maradandó sérülést" okozni a bölcsi!
Ha van kedved ird meg az emil címedet, én szívesen csevegek veled a bölcsirõl elõítéletek nélkül. Tapasztalat van, ugyanis már egy éve járunk.
KatinkA
2001.06.01 12:09
Kedves Hozzászólók!
Katinka! Teljesen pártatlan szeretnék lenni ebben a vitában, és kérlek Téged, hogy fogadd el Ildikó és Zsóka békülési szándékát! Így kívülállóként (vagyis olyanként, aki még nem szólt hozzá ehhez a vitához - mert egyébként érintett vagyok, ugyanis kisfiam bölcsibe jár) nekem úgy tűnik, hogy nem egy nyelvet beszéltek, és -hangsúlyozom, pártatlanként - "elbeszéltek egymás mellett! Próbáljuk meg újra, tegyen fel valaki egy konkrét kérdést a bölcsivel kapcsolatban, és kezdjük újra a beszélgetést! Tavaly egy hasonlóan eldurvult vitában én voltam az egyik fél egy másik topikon, és se a beszélgetőpartnerem, sem én nem voltunk közvetlenül érintettek a témában, mégis az érintettek befogattak bennünket, és az eldurvult vitát sikerült kölcsönös bocsánatkéréssel lezárni, azóta is több levelet váltottam akkori "ellenfelemmel".
Azért téged szólítottalak meg, mert Zsóka és Ildikó már felajánlották a "békekötést".
Szerintem megérne egy próbát!
))
Jó hétvégét Mindenkinek: Judó
Katinka! Teljesen pártatlan szeretnék lenni ebben a vitában, és kérlek Téged, hogy fogadd el Ildikó és Zsóka békülési szándékát! Így kívülállóként (vagyis olyanként, aki még nem szólt hozzá ehhez a vitához - mert egyébként érintett vagyok, ugyanis kisfiam bölcsibe jár) nekem úgy tűnik, hogy nem egy nyelvet beszéltek, és -hangsúlyozom, pártatlanként - "elbeszéltek egymás mellett! Próbáljuk meg újra, tegyen fel valaki egy konkrét kérdést a bölcsivel kapcsolatban, és kezdjük újra a beszélgetést! Tavaly egy hasonlóan eldurvult vitában én voltam az egyik fél egy másik topikon, és se a beszélgetőpartnerem, sem én nem voltunk közvetlenül érintettek a témában, mégis az érintettek befogattak bennünket, és az eldurvult vitát sikerült kölcsönös bocsánatkéréssel lezárni, azóta is több levelet váltottam akkori "ellenfelemmel".
Azért téged szólítottalak meg, mert Zsóka és Ildikó már felajánlották a "békekötést".
Szerintem megérne egy próbát!
)) Jó hétvégét Mindenkinek: Judó
2001.06.01 12:42
Kedves Judo!
Nagyon kedves Tõleg, hogy békíteni szertnél minket, egyébként én nem haragszom senkire, csak saját magamról tudom, mennyire jól esett volna nekem is annak idején ( mikor kezdtuk a bolcsit ) hogy valaki néhány bátorító szóval, jó tanáccsal ellásson.
Szerintem vreka is erre vágyott volna, és elsõsorban olyan anyukák leveleit szerette volna olvasni, akik hasznos, mindennapi tanácsokat adhattak volna neki. Ehellyett mit kapott? Mindenki lerohanta, szinte átmentek raja, mint egy úthenger.
Ildikó kérdezte, hogy nem is tett fel senki konkrét kérdést, amire valaszolni lehetne. Igenis volt itt kérdés, vagy inkább aggodalom, amire lehetett volna valaszolni:
1. "ennyire nem figyelnek ott a gyerekekre"
2. "Ami még aggaszt a bölcsibe az a gondozók figyelmetlensége.Ma amikor bementem az udvarra észre sem
vettek ,beszélgettek egy padon,a gyerekek pedig mind a kapuhoz szaladtak,bármelyiket elvihhette volna
bárki."
3. "A gyerekek közti durvaság ,ugyancsak aggaszt: a játszótéren ahová a lányomat viszem szembesültünk már
a problémával,egy nagyobb gyerek ütni kezte a fejét a lányomnak közben meg kitépte a csattot a
hajából."
Hát ezekre a kérdésekre nem igazán kapott szegény vreka válaszokat.
Most persze, tudom az lesz a következõ kérdés, akkor miért nem válaszoltam én?
Azért nem, mert annyi butaságot hordtatok itt össze, hogy nem maradt idõm erre is válaszolni, sokkal fontosabbnak éreztem, hogy valaki kiálljon vreka mellett. Már ha ezekután még belenéz-e egyáltalán ebbe a topicba. Nem csodálnám, ha elment volna Tõletek a kedve.
Na ennyit mára, mostmár én is megyel haza.
Katinka
Nagyon kedves Tõleg, hogy békíteni szertnél minket, egyébként én nem haragszom senkire, csak saját magamról tudom, mennyire jól esett volna nekem is annak idején ( mikor kezdtuk a bolcsit ) hogy valaki néhány bátorító szóval, jó tanáccsal ellásson.
Szerintem vreka is erre vágyott volna, és elsõsorban olyan anyukák leveleit szerette volna olvasni, akik hasznos, mindennapi tanácsokat adhattak volna neki. Ehellyett mit kapott? Mindenki lerohanta, szinte átmentek raja, mint egy úthenger.
Ildikó kérdezte, hogy nem is tett fel senki konkrét kérdést, amire valaszolni lehetne. Igenis volt itt kérdés, vagy inkább aggodalom, amire lehetett volna valaszolni:
1. "ennyire nem figyelnek ott a gyerekekre"
2. "Ami még aggaszt a bölcsibe az a gondozók figyelmetlensége.Ma amikor bementem az udvarra észre sem
vettek ,beszélgettek egy padon,a gyerekek pedig mind a kapuhoz szaladtak,bármelyiket elvihhette volna
bárki."
3. "A gyerekek közti durvaság ,ugyancsak aggaszt: a játszótéren ahová a lányomat viszem szembesültünk már
a problémával,egy nagyobb gyerek ütni kezte a fejét a lányomnak közben meg kitépte a csattot a
hajából."
Hát ezekre a kérdésekre nem igazán kapott szegény vreka válaszokat.
Most persze, tudom az lesz a következõ kérdés, akkor miért nem válaszoltam én?
Azért nem, mert annyi butaságot hordtatok itt össze, hogy nem maradt idõm erre is válaszolni, sokkal fontosabbnak éreztem, hogy valaki kiálljon vreka mellett. Már ha ezekután még belenéz-e egyáltalán ebbe a topicba. Nem csodálnám, ha elment volna Tõletek a kedve.
Na ennyit mára, mostmár én is megyel haza.
Katinka
2001.06.01 13:19
Üdv mindenkinek,
előrebocsátom hogy érdekelt vagyok a témában. A gyerekem 26 hónapos és bölcsis. Sajnos az önkormányzati bölcsi ahova a kisfiam jár inkább "ruhatár" kisgyerekeknek. Nálam a helyzet a muszáj kategória (egyedül maradtam vele és a szüleimnél lakunk) de talán akkor is beadtam volna ha nem ennyire KELL. Lehet hogy megkapom most a magamét de én nem vagyok a gyerekemmel összenőve. Nagyon intim volt vele a viszonyunk az elején de sosem kizárólagos. Aztán ez lazult és most nekem van arra szükségem hogy "távolság" legyen köztünk. Lehet ezt ideológiagyártásnak is nevezni, talán az is de nem látom hogy a gyerek megsinylené a hiányomat. Lehet hogy ha "problémák" lennének vele akkor változtatnék de nincsenek. És szeretem a munkámat is. És nem érdekel mások véleménye magamról. :-)
Jó babás hétvégét mindenkinek (azt azért szinte mindig együtt töltjük de pl. a tavasszal elmentem egy hétre nélküle üdülni, horribile dictu.)
idike
előrebocsátom hogy érdekelt vagyok a témában. A gyerekem 26 hónapos és bölcsis. Sajnos az önkormányzati bölcsi ahova a kisfiam jár inkább "ruhatár" kisgyerekeknek. Nálam a helyzet a muszáj kategória (egyedül maradtam vele és a szüleimnél lakunk) de talán akkor is beadtam volna ha nem ennyire KELL. Lehet hogy megkapom most a magamét de én nem vagyok a gyerekemmel összenőve. Nagyon intim volt vele a viszonyunk az elején de sosem kizárólagos. Aztán ez lazult és most nekem van arra szükségem hogy "távolság" legyen köztünk. Lehet ezt ideológiagyártásnak is nevezni, talán az is de nem látom hogy a gyerek megsinylené a hiányomat. Lehet hogy ha "problémák" lennének vele akkor változtatnék de nincsenek. És szeretem a munkámat is. És nem érdekel mások véleménye magamról. :-)
Jó babás hétvégét mindenkinek (azt azért szinte mindig együtt töltjük de pl. a tavasszal elmentem egy hétre nélküle üdülni, horribile dictu.)
idike
2001.06.05 17:13
Sziasztok!
A lányom még nem bölcsis csak ősztől lesz az .Ugyhogy én tapasztalatról nem irhatok semmit,talán mégis annyit,hogy mikor beirettem nagyon kedves volt mindenki,és tetszettek az ottani viszonyok.Bővebben majd ősszel irhatok tapasztalataimról ha ez érdekelni fog valakit. Sziasztok Réka.
A lányom még nem bölcsis csak ősztől lesz az .Ugyhogy én tapasztalatról nem irhatok semmit,talán mégis annyit,hogy mikor beirettem nagyon kedves volt mindenki,és tetszettek az ottani viszonyok.Bővebben majd ősszel irhatok tapasztalataimról ha ez érdekelni fog valakit. Sziasztok Réka.
2001.06.06 15:08
Sziasztok !
Elhűlve olvastam ezt a topicot, és az az érzésem, hogy egyesek nincsenek teljesen tisztában, mi is ez az egész. A babanet társalgója arról szól, hogy feltesz valaki egy kérdést, és arra válaszok érkeznek. Nem kötelező sem kérdezni, sem válaszolni, legföképpen a topicot kinyitni.
Kedves Katinka, Vréka, nem is beszélve a Névtelenség homályába merülőkről. Ha nem érdekelnek benneteket mások (esetleg tiétektöl eltérő) véleménye, akkor emilezgessetek egymásnak, ahol senki nem fog beleszólni a levelezésetekbe és föleg nem fog ellenvéleményt nyilvánítani.
Zsóka, PethesIldi (ha jól emlékszem) kismilliószor leírták, amit magam is alátámasztanék, nem támadta senki a gyermekét igazán kényszerből bölcsibe adókat. Az "otthonpárti" anyukák azt kifogásolták, aki saját kényelmi érdekéből dugja a gyereket bölcsibe, mikor otthon is lehetne. Ehhez viszont szíve joga van bárkinek. Miért ne mondhatná bárki is azt, hogy én nem tenném ezt, vagy azt a gyerekemmel.
Más. A kérdésekről. Minek véleményt kérni, ha egyszer valaki tuti eldöntötte, hogy a gyerek bölcsibe megy. Ha el van döntve, akkor csak a lelkiismeret megnyugtatása miatt kár bölcsiről faggatózni, hogy jaj, mi lesz most, jó lesz-e neki, nem éri-e baj, jaj mit is gondoljak......
Ha el van döntve, hogy megy a baba bölcsibe, akkor úgyis megy, akárki akármit ír vagy olvas, egy ilyen topicban. Ha viszont még kérdéses a dolog, és valóban tanácsot vár az anyuka, akkor igenis,hogy ott a helye a bölcsit bíráló véleményeknek, hiszen nem légből kapottak. Az egyszerűen nevetséges, hogy csak az mondjon véleményt a bölcsiről, akinek oda jár a gyereke. A bölcsi különben is csak egy intézmény, nem az intézmény a lényeg, hanem hogy a gyerekre milyen hatással van az intézményesítés, és ezeket a hatásokat hogyan lehet leküzdeni.
Azt meg végképp nem értem, hogy nincs együttérzés ? Nem arról szól az egész topic, hogy együttérzünk és sajnáljuk ELSÖSORBAN a bölcsibe iratott gyerekeket, és kívánnánk mindegyiküknek, hogy bárcsak olyanok lehetnének a családi körülményeik, hogy otthon maradhatnának édesanyjukkal, akinek (remélhetőleg) ők a legfontosabbak a világon, és nem csak a "munka tárgyai"? A nyafogó, lelkiismeretének megnyugtatására váró anyákkal nemigen tudok részvéttel lenni. Aki rákényszerül, mert olyan helyzetben van, azt úgysem nyugtatná meg igazán, ha itt csupa olyasmit olvasna, hogy igen, a bölcsi az valami szuper hely, jobb a dolga a babának, mint otthon, semmi veszély nem leselkedik rá, stb.stb. Tán VRéka ezt várta volna ? Egyébként meg nem lett VRéka lehengerelve, és a magunk módján nem próbáltunk-e válaszolni ? Hogy igenis van olyan, hogy nem figyelnek a gyerekre, hogy figyelmetlenek lehetnek a gondozónők, és bizony van a bölcsikben és az ovikban is goromba, durva gyerek. Mindenki órákhosszat sorolhatná a saját életből merített tapasztalatait pro és kontra. De próbáljunk már meg személyeskedés nélkül általánosítva vitát zárni. A gyermekpszichológia szerint a gyereknek az első 3 évben az anyja mellett a helye. Aki rászorul és semmi más megoldást nem talál, az bölcsibe adja a gyerekét, mert kényszerhelyzetben van. Ebben az esetben kár egymásnak esni, kár a lelkiismeret megnyugtatására pártoló tagságot és önvédelmi bázist kiépíteni. Akinek ez a döntése, az vállalja fel, még ha fájó is, ha egyszer nincs más megoldás, akkor nincs. A lényeg hogy a babák AZ ADOTT KÖRÜLMÉNYEKHEZ KÉPEST a lehető legjobbat kapják. És kész. Tök kár egymásnak esni, a világ egyik legnagyobb találmánya a szabad véleménynyilvánítás, aki nem tudná, az egész internetesdi erről szól.
Azért egy kis személyeskedés a végére.
Kedves Ildike !
Ha nem érdekel mások véleménye magadról, miért feltételezed, hogy másokat érdekel a te véleményed magadról ? Nyugodtan tartsd meg, és akkor nem kell foglalkoznod másokéval.
Cseri
Elhűlve olvastam ezt a topicot, és az az érzésem, hogy egyesek nincsenek teljesen tisztában, mi is ez az egész. A babanet társalgója arról szól, hogy feltesz valaki egy kérdést, és arra válaszok érkeznek. Nem kötelező sem kérdezni, sem válaszolni, legföképpen a topicot kinyitni.
Kedves Katinka, Vréka, nem is beszélve a Névtelenség homályába merülőkről. Ha nem érdekelnek benneteket mások (esetleg tiétektöl eltérő) véleménye, akkor emilezgessetek egymásnak, ahol senki nem fog beleszólni a levelezésetekbe és föleg nem fog ellenvéleményt nyilvánítani.
Zsóka, PethesIldi (ha jól emlékszem) kismilliószor leírták, amit magam is alátámasztanék, nem támadta senki a gyermekét igazán kényszerből bölcsibe adókat. Az "otthonpárti" anyukák azt kifogásolták, aki saját kényelmi érdekéből dugja a gyereket bölcsibe, mikor otthon is lehetne. Ehhez viszont szíve joga van bárkinek. Miért ne mondhatná bárki is azt, hogy én nem tenném ezt, vagy azt a gyerekemmel.
Más. A kérdésekről. Minek véleményt kérni, ha egyszer valaki tuti eldöntötte, hogy a gyerek bölcsibe megy. Ha el van döntve, akkor csak a lelkiismeret megnyugtatása miatt kár bölcsiről faggatózni, hogy jaj, mi lesz most, jó lesz-e neki, nem éri-e baj, jaj mit is gondoljak......
Ha el van döntve, hogy megy a baba bölcsibe, akkor úgyis megy, akárki akármit ír vagy olvas, egy ilyen topicban. Ha viszont még kérdéses a dolog, és valóban tanácsot vár az anyuka, akkor igenis,hogy ott a helye a bölcsit bíráló véleményeknek, hiszen nem légből kapottak. Az egyszerűen nevetséges, hogy csak az mondjon véleményt a bölcsiről, akinek oda jár a gyereke. A bölcsi különben is csak egy intézmény, nem az intézmény a lényeg, hanem hogy a gyerekre milyen hatással van az intézményesítés, és ezeket a hatásokat hogyan lehet leküzdeni.
Azt meg végképp nem értem, hogy nincs együttérzés ? Nem arról szól az egész topic, hogy együttérzünk és sajnáljuk ELSÖSORBAN a bölcsibe iratott gyerekeket, és kívánnánk mindegyiküknek, hogy bárcsak olyanok lehetnének a családi körülményeik, hogy otthon maradhatnának édesanyjukkal, akinek (remélhetőleg) ők a legfontosabbak a világon, és nem csak a "munka tárgyai"? A nyafogó, lelkiismeretének megnyugtatására váró anyákkal nemigen tudok részvéttel lenni. Aki rákényszerül, mert olyan helyzetben van, azt úgysem nyugtatná meg igazán, ha itt csupa olyasmit olvasna, hogy igen, a bölcsi az valami szuper hely, jobb a dolga a babának, mint otthon, semmi veszély nem leselkedik rá, stb.stb. Tán VRéka ezt várta volna ? Egyébként meg nem lett VRéka lehengerelve, és a magunk módján nem próbáltunk-e válaszolni ? Hogy igenis van olyan, hogy nem figyelnek a gyerekre, hogy figyelmetlenek lehetnek a gondozónők, és bizony van a bölcsikben és az ovikban is goromba, durva gyerek. Mindenki órákhosszat sorolhatná a saját életből merített tapasztalatait pro és kontra. De próbáljunk már meg személyeskedés nélkül általánosítva vitát zárni. A gyermekpszichológia szerint a gyereknek az első 3 évben az anyja mellett a helye. Aki rászorul és semmi más megoldást nem talál, az bölcsibe adja a gyerekét, mert kényszerhelyzetben van. Ebben az esetben kár egymásnak esni, kár a lelkiismeret megnyugtatására pártoló tagságot és önvédelmi bázist kiépíteni. Akinek ez a döntése, az vállalja fel, még ha fájó is, ha egyszer nincs más megoldás, akkor nincs. A lényeg hogy a babák AZ ADOTT KÖRÜLMÉNYEKHEZ KÉPEST a lehető legjobbat kapják. És kész. Tök kár egymásnak esni, a világ egyik legnagyobb találmánya a szabad véleménynyilvánítás, aki nem tudná, az egész internetesdi erről szól.
Azért egy kis személyeskedés a végére.
Kedves Ildike !
Ha nem érdekel mások véleménye magadról, miért feltételezed, hogy másokat érdekel a te véleményed magadról ? Nyugodtan tartsd meg, és akkor nem kell foglalkoznod másokéval.
Cseri
2001.06.07 08:09
Mért nem hagyjátok már békén ezt a topicot kedves bölcsi ellenes anyukák?
Ha az internetesdi a szabad véleménnyílvánításról szól, mért nem lehet szabadon leírni a véleményunket?
Cseri!
"Ha nem érdekel mások véleménye magadról, miért feltételezed, hogy másokat érdekel a te véleményed
magadról ? Nyugodtan tartsd meg, és akkor nem kell foglalkoznod másokéval. "
EZ LENNE A SZABAD VÉLEMÉNNYILVÁNÍTÁS???????
MÉRT GONDOLOD? HOGY A TE VÉLEMÉNYED ÉRDEKEL VALAKIT??????
Szóval így írhatják le a véleményüket mások, hogy tartsák meg maguknak??????
És még egy kérdésem lenne: Ha ti alakíthattok ilyen bölcsi ellenes klubbot, akkor a bölcsis anyukák miért nem irogathatnak egymásnak azt amit akarnak?
""Nem kötelezõ; sem kérdezni, sem válaszolni, legföképpen a topicot kinyitni."" ( csak téged idéztetek)
NEKED SEM KÖTELEZÕ KINYITNI EZT A TOPICOT!!!!!
Vagy netán kényszert érzel rá??????
Ha az internetesdi a szabad véleménnyílvánításról szól, mért nem lehet szabadon leírni a véleményunket?
Cseri!
"Ha nem érdekel mások véleménye magadról, miért feltételezed, hogy másokat érdekel a te véleményed
magadról ? Nyugodtan tartsd meg, és akkor nem kell foglalkoznod másokéval. "
EZ LENNE A SZABAD VÉLEMÉNNYILVÁNÍTÁS???????
MÉRT GONDOLOD? HOGY A TE VÉLEMÉNYED ÉRDEKEL VALAKIT??????
Szóval így írhatják le a véleményüket mások, hogy tartsák meg maguknak??????
És még egy kérdésem lenne: Ha ti alakíthattok ilyen bölcsi ellenes klubbot, akkor a bölcsis anyukák miért nem irogathatnak egymásnak azt amit akarnak?
""Nem kötelezõ; sem kérdezni, sem válaszolni, legföképpen a topicot kinyitni."" ( csak téged idéztetek)
NEKED SEM KÖTELEZÕ KINYITNI EZT A TOPICOT!!!!!
Vagy netán kényszert érzel rá??????
2001.06.07 09:34
Kedves Ildikó!
Döbbenten olvastam hozzászólásaidat ebben a témában, és kicsit elgondolkoztam valamin.
Vajon tényleg jobb volt-e-a Te gyermekeidnek?
Mert tudod mikor az én csemetém kijelenti, hogy olyan jó lenne ezt-vagy azt venni a boltban ( gondolok itt egy drágább csokira vagy mondjuk paradicsomra a tél kellõs közepén )nekem nagyon jólesõ érzés, hogy meg tudom neki venni, és nem kell azt mondanom, hogy nincs rá pénzünk. ( hozzáteszem, nincs elkényeztetve a gyerek, mert pl. a boltban is mingig csak egy valamit választhat, nem dögivel, amit épp meglát, de szerencsére sohasem kellett azt mondanom neki, kicsim, nézzél olcsóbb csokit. És még azt is hozzáteszem, soha nem cirkuszolt a boltban, csak szépen elmondta, hogy õ most mit szeretne venni.)
Vagy éppen mennyivel finomabb az a kirándulásra vitt szendvics, amiben van egy kis felvágott, neagyisten, téliszalámi és mondjuk paradicsom, paprika?
Vagy mint Bigacsiga ( azt hiszem õ volt, de ha nem akkor ezer bocs )írta, lehet, hogy valakinek az a minimum, hogy egészséges reggeli legyen az asztalon, ne csak vajaskenyér?
Ha ebbõl a szemszögbõl nézem a dolgokat, már nem is olyan szörnyû, ha a gyerek napi pár órát bölcsibe van, és én mellette pénz tudok keresni.
Én viszont teljesen megértelek, hogy nem adtál ikreket bölcsibe, mert az szerintem sem lett volna szerencsés, mert mondjuk, ha betegek lettek volna, biztosan nem egyszerre zajlott volna le mindkettõnél, és ez dupla kiesés a munkában, amelyet ugye sehol nem szeretnek.
Szóval én arra a következtetésre jutottam, hogy te igenis kényszerbõl maradtál otthon, és ha lehetett volna, igenis visszamentél volna dolgozni, és most azért támadod a bölcsis anyukákat, hogy egy kis elégtételt végy.
Agnes
Döbbenten olvastam hozzászólásaidat ebben a témában, és kicsit elgondolkoztam valamin.
Vajon tényleg jobb volt-e-a Te gyermekeidnek?
Mert tudod mikor az én csemetém kijelenti, hogy olyan jó lenne ezt-vagy azt venni a boltban ( gondolok itt egy drágább csokira vagy mondjuk paradicsomra a tél kellõs közepén )nekem nagyon jólesõ érzés, hogy meg tudom neki venni, és nem kell azt mondanom, hogy nincs rá pénzünk. ( hozzáteszem, nincs elkényeztetve a gyerek, mert pl. a boltban is mingig csak egy valamit választhat, nem dögivel, amit épp meglát, de szerencsére sohasem kellett azt mondanom neki, kicsim, nézzél olcsóbb csokit. És még azt is hozzáteszem, soha nem cirkuszolt a boltban, csak szépen elmondta, hogy õ most mit szeretne venni.)
Vagy éppen mennyivel finomabb az a kirándulásra vitt szendvics, amiben van egy kis felvágott, neagyisten, téliszalámi és mondjuk paradicsom, paprika?
Vagy mint Bigacsiga ( azt hiszem õ volt, de ha nem akkor ezer bocs )írta, lehet, hogy valakinek az a minimum, hogy egészséges reggeli legyen az asztalon, ne csak vajaskenyér?
Ha ebbõl a szemszögbõl nézem a dolgokat, már nem is olyan szörnyû, ha a gyerek napi pár órát bölcsibe van, és én mellette pénz tudok keresni.
Én viszont teljesen megértelek, hogy nem adtál ikreket bölcsibe, mert az szerintem sem lett volna szerencsés, mert mondjuk, ha betegek lettek volna, biztosan nem egyszerre zajlott volna le mindkettõnél, és ez dupla kiesés a munkában, amelyet ugye sehol nem szeretnek.
Szóval én arra a következtetésre jutottam, hogy te igenis kényszerbõl maradtál otthon, és ha lehetett volna, igenis visszamentél volna dolgozni, és most azért támadod a bölcsis anyukákat, hogy egy kis elégtételt végy.
Agnes
2001.06.07 10:15
Sziasztok, nem ildike vagyok hanem idike :-).
Kb egy éve olvastam az indexen egy történetet. Egy anyuka otthon a gyerekével, gyerek a magasszékben, anyuka elfordul valamiért a konyhában, gyerek kibukik a köre. Koponytörés, kórház ahol azzal eresztik haza őket hogy "anyuka most vigyázzon rá mert ha beüti valahova a fejét ugy nyilik szét neki mint egy görögdinnye". Anyuka már addig is nem tudta hova tegye a lelkifurdiját (az tegye fel az ujját aki még sosem forditott a magasszékben ülő gyereknek hátat egy pillanatra).
Másik történetem a saját fiammal esett meg. Munkából hazamenetel előtt felhivtam anyukámat akivel a gyerek bölcsi után van hogy mit vásároljak stb. Miközben beszélünk hallom a puffanást aztán anyám hangját amint közli: most leteszlek mert lehet hogy eltört a gyerek lába. És letette! Aztán még sikerült beszélnünk és a kórházban beszéltünk meg találkozót ahol kiderült hogy hálisten "csak" a nagyujja tört el. Mindez otthon két szerető és figyelő és óvatos és megbizható és tapasztalt (3 gyerek) nagyszülővel. Felkapaszkodott a bárszékre amit már millioszor megtett korábban csak most megcsuszott és a lábára húzta az egészet. A bölcsiben még csak megharapták eddig...
A mások véleménye pedig érdekel, azért olvasom el csak nem magamról. Mint ahogy én sem formálok véleményt és föleg nem itélkezem vadidegen emberekröl akiknek ki tudja mi baja gondja van, mit miért csinálnak.
puszi mindenkinek
IDIKE (l nélkül)
Kb egy éve olvastam az indexen egy történetet. Egy anyuka otthon a gyerekével, gyerek a magasszékben, anyuka elfordul valamiért a konyhában, gyerek kibukik a köre. Koponytörés, kórház ahol azzal eresztik haza őket hogy "anyuka most vigyázzon rá mert ha beüti valahova a fejét ugy nyilik szét neki mint egy görögdinnye". Anyuka már addig is nem tudta hova tegye a lelkifurdiját (az tegye fel az ujját aki még sosem forditott a magasszékben ülő gyereknek hátat egy pillanatra).
Másik történetem a saját fiammal esett meg. Munkából hazamenetel előtt felhivtam anyukámat akivel a gyerek bölcsi után van hogy mit vásároljak stb. Miközben beszélünk hallom a puffanást aztán anyám hangját amint közli: most leteszlek mert lehet hogy eltört a gyerek lába. És letette! Aztán még sikerült beszélnünk és a kórházban beszéltünk meg találkozót ahol kiderült hogy hálisten "csak" a nagyujja tört el. Mindez otthon két szerető és figyelő és óvatos és megbizható és tapasztalt (3 gyerek) nagyszülővel. Felkapaszkodott a bárszékre amit már millioszor megtett korábban csak most megcsuszott és a lábára húzta az egészet. A bölcsiben még csak megharapták eddig...
A mások véleménye pedig érdekel, azért olvasom el csak nem magamról. Mint ahogy én sem formálok véleményt és föleg nem itélkezem vadidegen emberekröl akiknek ki tudja mi baja gondja van, mit miért csinálnak.
puszi mindenkinek
IDIKE (l nélkül)
2001.06.07 11:58
Kedves Névtelen !
Előszöris, ha valamiről van véleményed, akkor miért névtelenül írogatsz ? Talán mert magad is érzed, hogy valami sántít ?
És bocsika, de nem én voltam az, aki azt írta, hogy "nem érdekel mások véleménye magamról". Engem érdekel mindenki véleménye, és feltételezem, hogy másokat is érdekel az én véleményem, mert ha nem érdekelné, akkor nem ezt a topicot olvasná, akit nem érdekel, hanem pl. a "Fürge ujjakat", vagy akármi mást. Te is azért olvasod a topicot, mert érdekel mások véleménye, nem ? Vagy házifeladat ? Egyébként meg miért veszel mindent támadásnak, és miért kellene bölcsiellenes klubot alapítani bárkinek is ? Akit érdekel a bölcsit ellenzök véleménye, az olvassa el, akit nem, az ugorja át. Ehhez nem kell klubot alapitani sem a bölcsi mellett, sem ellene. Egyébként meg mondhatnám, hogy engem baromira nem érdekel, hogy ki adja bölcsibe a gyerekét és miért, de nem erről szól a történet. És ki a csuda mondta (írta), hogy a bölcsis anyukák nem írhatnak egymásnak amit akarnak. Én annak javasoltam, hogy ne nyissa ki ezt a topicot, aki folyamatosan hangoztatja, hogy a bölcsimentes anyukák húzzanak el ebböl a topicból, mert a bölcsis anyucik nem kíváncsiak a véleményükre. Akit annyira irritál más véleménye, hogy legszivesebben kitörölné ezt a topicot, hogy ne kelljen az övével ellentétes véleményeket olvasnia. Kényszert meg nem érzek, ÉN azért nyitom meg ezt a topicot is, ugyanúgy ahogy a többit, mert érdekel mások véleménye, és ha téged nem is, de rajtad kívül bizonyára van, akit érdekel a véleményem.
Ja és még valami. Szavazati joga annak van, akinek neve is. (ez ugyan nem pont erre a topicra vonatkozik, és nem én mondom, de nagyon nagy igazság)Mi vállaljuk a nagy meglepődést, szeretünk meglepődni, tehát nem kell ránk tekintettel lenni,nyugodtan felvállalhatod a neved.
Kedves Ágnes !
Az, hogy mindent meg tudsz venni a gyerköcnek, tényleg jó. Bizonyára. De a tárgyak, csokik nem pótolják a nem tárgyiasult dolgokat. Szerintem Ildikó gyerekei jártak jobban, még ha esetleg nem is tudott számukra a drágábbik, csak az olcsóbbik csokiból venni. De ez mindenkinek a saját dolga, hogy mit tart fontosabbnak. De az, hogy Ildikó azért "támadná" a bölcsis anyukákat, mert ö kényszerből maradt otthon, hát ez elég erös kiforditása a dolgoknak. Te is, mint a legtöbb bölcsis anyu, névvel és név nélkül, vajon miért érzitek a SZEMÉLYETEK elleni támadásnak azt, hogy van, aki nagyon ellenzi a bölcsit, és csak nagy szükség esetén érzi elfogadható szükségmegoldásnak ?Mintha állandó védekezéskényszeretek lenne, és mint tudjuk, legjobb védekezés a támadás.
Idikétől elnézést kérek, amiért elírtam a nevét. És amit írsz, az természetesen létező, fennálló dolog, a gyerekeinket nem csak a bölcsiben, oviban, suliban érheti baj, hanem persze, hogy a legjobban szerető, figyelő szülők, nagyszülők mellett is. Fulladtak gyerekek a Dunába az imádott nagymami és anyuka mellett is. Ez sajnos így van, nem tudjuk a gyerekeinket mindentöl megvédeni egy életen át. Nem foghatjuk a kezüket mindig. De ahogy az állni, járni tanuló babák kezét megfogjuk, és amig biztonságosan meg nem áll a lábacskáján addig fogjuk bizony, ugyanúgy, a 3-4 év alatti kicsik kezét - jelképesen - még fognunk kellene, mert nem csak a járáshoz kell segítség az életben. És a bölcsis gondozónők, az óvónők többsége hatalmas szeretettel van a kicsik iránt, de más gyereke, nem egy, nem kettő, hanem hat, nyolc, tíz, húsz, és mind egykoru, nem ugy mint egy nagycsaládban, ahol esetleg tényleg van 6-8 gyerek, de azok nem egykoruak !!!Ez a legföbb baj a bölcsivel. És különben sem lehet általánosítani, hogy vajon biztonságos-e egy bölcsi, vagy sem. Tehát erre a vitaindító kérdésre egyszerűen nem lehet egyértelműen válaszolni.
Cseri
Előszöris, ha valamiről van véleményed, akkor miért névtelenül írogatsz ? Talán mert magad is érzed, hogy valami sántít ?
És bocsika, de nem én voltam az, aki azt írta, hogy "nem érdekel mások véleménye magamról". Engem érdekel mindenki véleménye, és feltételezem, hogy másokat is érdekel az én véleményem, mert ha nem érdekelné, akkor nem ezt a topicot olvasná, akit nem érdekel, hanem pl. a "Fürge ujjakat", vagy akármi mást. Te is azért olvasod a topicot, mert érdekel mások véleménye, nem ? Vagy házifeladat ? Egyébként meg miért veszel mindent támadásnak, és miért kellene bölcsiellenes klubot alapítani bárkinek is ? Akit érdekel a bölcsit ellenzök véleménye, az olvassa el, akit nem, az ugorja át. Ehhez nem kell klubot alapitani sem a bölcsi mellett, sem ellene. Egyébként meg mondhatnám, hogy engem baromira nem érdekel, hogy ki adja bölcsibe a gyerekét és miért, de nem erről szól a történet. És ki a csuda mondta (írta), hogy a bölcsis anyukák nem írhatnak egymásnak amit akarnak. Én annak javasoltam, hogy ne nyissa ki ezt a topicot, aki folyamatosan hangoztatja, hogy a bölcsimentes anyukák húzzanak el ebböl a topicból, mert a bölcsis anyucik nem kíváncsiak a véleményükre. Akit annyira irritál más véleménye, hogy legszivesebben kitörölné ezt a topicot, hogy ne kelljen az övével ellentétes véleményeket olvasnia. Kényszert meg nem érzek, ÉN azért nyitom meg ezt a topicot is, ugyanúgy ahogy a többit, mert érdekel mások véleménye, és ha téged nem is, de rajtad kívül bizonyára van, akit érdekel a véleményem.
Ja és még valami. Szavazati joga annak van, akinek neve is. (ez ugyan nem pont erre a topicra vonatkozik, és nem én mondom, de nagyon nagy igazság)Mi vállaljuk a nagy meglepődést, szeretünk meglepődni, tehát nem kell ránk tekintettel lenni,nyugodtan felvállalhatod a neved.
Kedves Ágnes !
Az, hogy mindent meg tudsz venni a gyerköcnek, tényleg jó. Bizonyára. De a tárgyak, csokik nem pótolják a nem tárgyiasult dolgokat. Szerintem Ildikó gyerekei jártak jobban, még ha esetleg nem is tudott számukra a drágábbik, csak az olcsóbbik csokiból venni. De ez mindenkinek a saját dolga, hogy mit tart fontosabbnak. De az, hogy Ildikó azért "támadná" a bölcsis anyukákat, mert ö kényszerből maradt otthon, hát ez elég erös kiforditása a dolgoknak. Te is, mint a legtöbb bölcsis anyu, névvel és név nélkül, vajon miért érzitek a SZEMÉLYETEK elleni támadásnak azt, hogy van, aki nagyon ellenzi a bölcsit, és csak nagy szükség esetén érzi elfogadható szükségmegoldásnak ?Mintha állandó védekezéskényszeretek lenne, és mint tudjuk, legjobb védekezés a támadás.
Idikétől elnézést kérek, amiért elírtam a nevét. És amit írsz, az természetesen létező, fennálló dolog, a gyerekeinket nem csak a bölcsiben, oviban, suliban érheti baj, hanem persze, hogy a legjobban szerető, figyelő szülők, nagyszülők mellett is. Fulladtak gyerekek a Dunába az imádott nagymami és anyuka mellett is. Ez sajnos így van, nem tudjuk a gyerekeinket mindentöl megvédeni egy életen át. Nem foghatjuk a kezüket mindig. De ahogy az állni, járni tanuló babák kezét megfogjuk, és amig biztonságosan meg nem áll a lábacskáján addig fogjuk bizony, ugyanúgy, a 3-4 év alatti kicsik kezét - jelképesen - még fognunk kellene, mert nem csak a járáshoz kell segítség az életben. És a bölcsis gondozónők, az óvónők többsége hatalmas szeretettel van a kicsik iránt, de más gyereke, nem egy, nem kettő, hanem hat, nyolc, tíz, húsz, és mind egykoru, nem ugy mint egy nagycsaládban, ahol esetleg tényleg van 6-8 gyerek, de azok nem egykoruak !!!Ez a legföbb baj a bölcsivel. És különben sem lehet általánosítani, hogy vajon biztonságos-e egy bölcsi, vagy sem. Tehát erre a vitaindító kérdésre egyszerűen nem lehet egyértelműen válaszolni.
Cseri
2001.06.07 12:26
Sziasztok!
Névtelen, szeretem a meglepetéseket, nyugodtan írd meg ki vagy. Én is tudom, hogy vannak ismerõsök itt, akikkel esetleg sok mindenben egyetértünk, akár szimpatikusak is, de vállalom, hogy esetleg olyat is írok, amivel "rontok a képen". De szerintem így korrekt, vállalom a véleményemet, az is én vagyok.
Ágnes! Tudod ez, amit felvetettél egy jó téma. HOgy mi a jobb, ha a gyereknek meg tudok venni tárgyakat, vagy ha van idõm magamból adni neki. (kíváncsi vagyok ez ügyben a többiek véleményére is, remélem hozzászólnak majd) Amióta dolgozom, azóta több mindent meg tudok venni nekik, ellenben kevesebb idõm van. És lelkileg szinte visszasírom a régi idõket! Igen, élvezem, hogy nem vagyunk annyira kiszámolva, hogy jutunk elõre a lakással is. Mintahogy azt is, hogy dolgozom, abban amiért tanultam. De ha visszagondolok rá, persze lehet, hogy csak az idõ szépíti, de mintha akkor boldogabbak lettünk volna. És ugyanez a saját gyerekkorommal! Emlékszem, amikor anyám vett egy-egy pici csokit (mint pl sport-szelet), és este az volt az egész családnak szétosztva. Porciózva, felaprítva, és megkérdezte, ki mit csinált, jó volt-e stb. és ezekre lehetett kapni (persze gondolom õ is úgy tette fel a kérdéseket, hogy igazságosan jusson). Gyönyörû szép emlékként él bennem! A gyerekeim imádják a közönséges háztartási kekszet, lányom a vajas kenyeret. A gyerekeimnek is volt-van választási lehetõsége a boltban. Én mondjuk a tejtermékeket (joghurt, túró rudi) részesítem elõnyben, és ha választás van, azokból választhatnak. De pl. nálunk az nem rendszer, hogy minden boltba menésnél (azaz sima tej-kenyér szintû vásárlásnál) lehessen édességet is venni, ez most se rendszer, 3 gyerekkel eleve durva is, de szerintem nem is jó rendszer. És elfogadják, nem sírtak és nem sírnak ma se, hogy x kap ezt meg azt, õk meg mért nem! Ismerek olyan családot, ahol az egyszem gyermek tényleg bármit megkap, ha kinézi a kirakatban, de amit a szüleitõl emberileg megkap attól nem vagyok elájulva. És talán valahol megtanulni azt, hogy nem mindig lehet mindent megkapni, hogy tudni kell lemondani, talán az életben ez sem hátrány.
De talán az is igaz, hogy nem mindig a drágább dolog a jobb, sokszor a gyerekek olcsóbb játéknak jobban tudnak örülni, jobban az lesz a kedvenc. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy kevés pénzbõl is lehet szépen élni, finomakat enni, boldognak lenni.
Az pedig vitathatatlan, hogy egészség szempontjából jobb minél késõbb kerülni közösségbe, minél fejlettebb immunrendszerrel.
Ildi
Névtelen, szeretem a meglepetéseket, nyugodtan írd meg ki vagy. Én is tudom, hogy vannak ismerõsök itt, akikkel esetleg sok mindenben egyetértünk, akár szimpatikusak is, de vállalom, hogy esetleg olyat is írok, amivel "rontok a képen". De szerintem így korrekt, vállalom a véleményemet, az is én vagyok.
Ágnes! Tudod ez, amit felvetettél egy jó téma. HOgy mi a jobb, ha a gyereknek meg tudok venni tárgyakat, vagy ha van idõm magamból adni neki. (kíváncsi vagyok ez ügyben a többiek véleményére is, remélem hozzászólnak majd) Amióta dolgozom, azóta több mindent meg tudok venni nekik, ellenben kevesebb idõm van. És lelkileg szinte visszasírom a régi idõket! Igen, élvezem, hogy nem vagyunk annyira kiszámolva, hogy jutunk elõre a lakással is. Mintahogy azt is, hogy dolgozom, abban amiért tanultam. De ha visszagondolok rá, persze lehet, hogy csak az idõ szépíti, de mintha akkor boldogabbak lettünk volna. És ugyanez a saját gyerekkorommal! Emlékszem, amikor anyám vett egy-egy pici csokit (mint pl sport-szelet), és este az volt az egész családnak szétosztva. Porciózva, felaprítva, és megkérdezte, ki mit csinált, jó volt-e stb. és ezekre lehetett kapni (persze gondolom õ is úgy tette fel a kérdéseket, hogy igazságosan jusson). Gyönyörû szép emlékként él bennem! A gyerekeim imádják a közönséges háztartási kekszet, lányom a vajas kenyeret. A gyerekeimnek is volt-van választási lehetõsége a boltban. Én mondjuk a tejtermékeket (joghurt, túró rudi) részesítem elõnyben, és ha választás van, azokból választhatnak. De pl. nálunk az nem rendszer, hogy minden boltba menésnél (azaz sima tej-kenyér szintû vásárlásnál) lehessen édességet is venni, ez most se rendszer, 3 gyerekkel eleve durva is, de szerintem nem is jó rendszer. És elfogadják, nem sírtak és nem sírnak ma se, hogy x kap ezt meg azt, õk meg mért nem! Ismerek olyan családot, ahol az egyszem gyermek tényleg bármit megkap, ha kinézi a kirakatban, de amit a szüleitõl emberileg megkap attól nem vagyok elájulva. És talán valahol megtanulni azt, hogy nem mindig lehet mindent megkapni, hogy tudni kell lemondani, talán az életben ez sem hátrány.
De talán az is igaz, hogy nem mindig a drágább dolog a jobb, sokszor a gyerekek olcsóbb játéknak jobban tudnak örülni, jobban az lesz a kedvenc. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy kevés pénzbõl is lehet szépen élni, finomakat enni, boldognak lenni.
Az pedig vitathatatlan, hogy egészség szempontjából jobb minél késõbb kerülni közösségbe, minél fejlettebb immunrendszerrel.
Ildi
2001.06.07 13:41
Ildi!
A leírtakban igazad van, de kérdezem én, a minnél fejlettebb immunrendszer kiépítéséhez nincs szükség minnél változatosabb táplálkozásra is?
és itt jön elõ megint a csak vajas kenyér és a rávaló feltétek vagy zöldségek kérdése!
Méert jobb a limonádé, mint esetleg a 100%-os gyümölcslevek?
Szükségük van a gyerekeknek a szeretetre is ( de még mennyire ) de csupán csak a szeretettõl nem válik belõle fejlett immunrendszerû, egészséges felnõtt.
Gondolom, Te is hallottál az egyoldalú táplálkozás veszélyeirõl.
Egyébként meg mért nehéz azt elképzelni, hogy az is szeretheti nagyon-nagyon a gyermekét aki a bölcsi mellett dönt, fõleg, ha a gyerek is szeret ott lenni és látszlólag élvezi az ott töltött órákat. Szándékosan nem napokat írtam, mert az én csemetém csak pár órát van ott.
Nem tudom, hogy egyes emberek miért nem tudjak elfogadni, hogy mások szeretnének " mindent " megadni gyermekeiknek (nem drága játékokra gondolok, hanem egészséges dolgokra, sok-sok kirándulásra, amelyhez azért pénz is kell és együtt töltött feledhetetlen percekre gondolok. pl: még az állatkertbe is kell belépõt fizetni....) és ezért vállalják azt, hogy heti pár órát külön töltenek imádott gyermekeiktõl.
Valamit-valamiért!
Kinek-kinek döntenie kell arról, neki mi a fontosabb, de nem hiszem, hogy az én gyerkõcöm kevesebb szeretet kap, mint az, aki otthon van 3 évig.
Így mi sok olyan helyre is el tudunk jutni, ahová 1 fizetésbõl lehetetlen lenne, és határtalan boldogsággal tölt el, ha látom, hogy a gyermekem is élvezte és hasznosan töltötte el a hétvégét.....
Agnes
A leírtakban igazad van, de kérdezem én, a minnél fejlettebb immunrendszer kiépítéséhez nincs szükség minnél változatosabb táplálkozásra is?
és itt jön elõ megint a csak vajas kenyér és a rávaló feltétek vagy zöldségek kérdése!
Méert jobb a limonádé, mint esetleg a 100%-os gyümölcslevek?
Szükségük van a gyerekeknek a szeretetre is ( de még mennyire ) de csupán csak a szeretettõl nem válik belõle fejlett immunrendszerû, egészséges felnõtt.
Gondolom, Te is hallottál az egyoldalú táplálkozás veszélyeirõl.
Egyébként meg mért nehéz azt elképzelni, hogy az is szeretheti nagyon-nagyon a gyermekét aki a bölcsi mellett dönt, fõleg, ha a gyerek is szeret ott lenni és látszlólag élvezi az ott töltött órákat. Szándékosan nem napokat írtam, mert az én csemetém csak pár órát van ott.
Nem tudom, hogy egyes emberek miért nem tudjak elfogadni, hogy mások szeretnének " mindent " megadni gyermekeiknek (nem drága játékokra gondolok, hanem egészséges dolgokra, sok-sok kirándulásra, amelyhez azért pénz is kell és együtt töltött feledhetetlen percekre gondolok. pl: még az állatkertbe is kell belépõt fizetni....) és ezért vállalják azt, hogy heti pár órát külön töltenek imádott gyermekeiktõl.
Valamit-valamiért!
Kinek-kinek döntenie kell arról, neki mi a fontosabb, de nem hiszem, hogy az én gyerkõcöm kevesebb szeretet kap, mint az, aki otthon van 3 évig.
Így mi sok olyan helyre is el tudunk jutni, ahová 1 fizetésbõl lehetetlen lenne, és határtalan boldogsággal tölt el, ha látom, hogy a gyermekem is élvezte és hasznosan töltötte el a hétvégét.....
Agnes
2001.06.07 13:52
Sziasztok!
Én Ildi felvetéséhez szeretnék hozzászólni.Szerintem minden szülo igyekszik mindent megadni a gyerekének amit csak meg tud adni.És az, hogy valaki mindent megad a gyerekének amit o jónak lát, vagy egyszeruen csak azért mert szereti boldognak, örülni látni a gyerekét, az még nem jelenti azt, hogy ezek a szülok rosszabbak, vagy kevésbé foglalkoznak a gyerekeikkel.Én dolgozom, lányom bölcsibe jár 20 hónapos korától, de az együtt töltött ido szent.Igyekszem minél többet lenni vele, és minden más marad akkorra amikor o már alszik.Én azokat a szüloket ítélem el, vagyis nem ítélkezhetek, de nem értem oket, akik munka után inkább a tenisz, az aerobic, a barátokkal való kirándulás az elsodleges és a gyereket csak aludni viszik haza a nagymamától vagy éppen attól aki vigyázz rá. Sajnos a mai vilásban a gyerekek nagyon hamar fogyasztóvá válnak, és célpontjai lesznek a reklámoknak, amiket ha TV-t nem is néz, akkor is ki van téve. Nagyon nehéz kérdés, hogy mi a fontosabb dolog, hogy mindene meglegyen e a csemetének, vagy anyukával legyen otthon.Csak sajnos nem zárhatjuk le annyival, hogy 3 év otthon és utána vissza a mama a munkahelyre és akkor bovebbek az anyagi lehetoségek. Ez egy ok okozati összefüggés, mert ha a mama nem megy vissza a munkahelyére 1-2 év múlva, akkor lehet, hogy egy tartós munkanélküli állapotot indít el, és nem biztos, hogy olyan nyugodt és kiegyensúlyozott lesz otthon a gyerekével 3-4 akár 5 év elteltével,küszködve az anyagi gondokkal, mintha visszamegy a gyerek kétéves korában és megtalálja az egyensúlyt a munka- háztartás-gyermeknevelés kapcsolatában.
Egyébként engem még az is érdekelne, hogy aki dolgozik, és bölcsis a gyereke, mennyi idot tölt távol a gyerektol( tehát munkába utazás ottlét, visszaút), illetve mennyi ideig van a gyerek bölcsiben meg tudjátok e oldani, hogy valaki hamarabb hozza haza?
Mindezt azért kérdezem, mert én nem Pesten élek, nagyon vidékpárti vagyok, és valahogy az én elképzelésem szerint, itt ahol nem kell annyit utazgatni, valahogy több idonk jut a gyerkoceinkre akkor is ha dolgozunk. Üdv mindenkinek:Mariann
Ui.: egyébként örülök, hogy kezd visszatérni a normális hangnem a topicba
Én Ildi felvetéséhez szeretnék hozzászólni.Szerintem minden szülo igyekszik mindent megadni a gyerekének amit csak meg tud adni.És az, hogy valaki mindent megad a gyerekének amit o jónak lát, vagy egyszeruen csak azért mert szereti boldognak, örülni látni a gyerekét, az még nem jelenti azt, hogy ezek a szülok rosszabbak, vagy kevésbé foglalkoznak a gyerekeikkel.Én dolgozom, lányom bölcsibe jár 20 hónapos korától, de az együtt töltött ido szent.Igyekszem minél többet lenni vele, és minden más marad akkorra amikor o már alszik.Én azokat a szüloket ítélem el, vagyis nem ítélkezhetek, de nem értem oket, akik munka után inkább a tenisz, az aerobic, a barátokkal való kirándulás az elsodleges és a gyereket csak aludni viszik haza a nagymamától vagy éppen attól aki vigyázz rá. Sajnos a mai vilásban a gyerekek nagyon hamar fogyasztóvá válnak, és célpontjai lesznek a reklámoknak, amiket ha TV-t nem is néz, akkor is ki van téve. Nagyon nehéz kérdés, hogy mi a fontosabb dolog, hogy mindene meglegyen e a csemetének, vagy anyukával legyen otthon.Csak sajnos nem zárhatjuk le annyival, hogy 3 év otthon és utána vissza a mama a munkahelyre és akkor bovebbek az anyagi lehetoségek. Ez egy ok okozati összefüggés, mert ha a mama nem megy vissza a munkahelyére 1-2 év múlva, akkor lehet, hogy egy tartós munkanélküli állapotot indít el, és nem biztos, hogy olyan nyugodt és kiegyensúlyozott lesz otthon a gyerekével 3-4 akár 5 év elteltével,küszködve az anyagi gondokkal, mintha visszamegy a gyerek kétéves korában és megtalálja az egyensúlyt a munka- háztartás-gyermeknevelés kapcsolatában.
Egyébként engem még az is érdekelne, hogy aki dolgozik, és bölcsis a gyereke, mennyi idot tölt távol a gyerektol( tehát munkába utazás ottlét, visszaút), illetve mennyi ideig van a gyerek bölcsiben meg tudjátok e oldani, hogy valaki hamarabb hozza haza?
Mindezt azért kérdezem, mert én nem Pesten élek, nagyon vidékpárti vagyok, és valahogy az én elképzelésem szerint, itt ahol nem kell annyit utazgatni, valahogy több idonk jut a gyerkoceinkre akkor is ha dolgozunk. Üdv mindenkinek:Mariann
Ui.: egyébként örülök, hogy kezd visszatérni a normális hangnem a topicba
2001.06.08 09:04
Sziasztok!
Ágnes, azt hiszem, azért a 100%-os gyümölcslé, meg a februári paradicsom és az egyoldalú táplálkozás között nagyon sok szint van. Azaz elõbbi nem teljesítésével még nem hiszem, hogy akár az enyémek egyoldalúan táplálkoztak. Lehet azért sok vitamint adni kevesebb pénzbõl is (pl. februárban almát, lilahagymát vagy káposztát, netán a szezonban eltett befõtteket adva, speciel a februári paradicsom -néha azért én is veszek - sajna messze nem olyan finom,mint a nyári érett, én emiatt kevésbé is szeretem). Mi sem csak vajas (zsíros, üres) kenyeret, meg krumplit és lisztet ettünk. Speciel a párizsis kenyér meg nem is igazán hasznos, amik ezekben a párizsikban vannak... Na, mindegy szóval azt akarom mondani, hogy azt hiszem, azért az már egy elég eldurvult állapot, amikor egyoldalú táplálkozás alakul ki, ettõl sokan messze vagyunk.
Hasonló kérdéskör végett nyitottam a Mennyibõl lehet megélni? topicot, bár a minimumra kevés hozzászólás jött, a normálisként elvárhatóra kaptam egy tippet, ha jól emlékszem ebben a koszt a végsõ 310 ezerbõl összesen 70-et tett ki. Ha ehhez veszem a havi rezsit, ott nekik 12 ezer szerepel, de legyen 20, akkor ez még mindig messze van a végeredménytõl. És persze a kajás 70 sincs lebontva, biztos, hogy vannak az egyoldalú táplálkozás veszélye nélkül kihúzható tételek (ebben pelus is van nekik pl). Mindegy, most nem akartam számokba bocsátkozni, csak szeretném elmondani, hogy lehet takarékosan is vitamindúsan táplálkozni. Persze, remek lenne mindig 100 %-os gyümölcslét, gabonapelyhet, friss zöldséget stb. enni, de cserébe húzzuk ki az össses félkész, aromákat, íz és festékanyagot, tartósítószert tartalmazó dolgot, stb.stb. Hú, ezt most jól elragoztam, nem ér annyit, mindegy, remélem a lényeg átjut.
Ami még a kirándulások stb költségeirõl jutott eszembe. Az állatkert kijött évi egyszer akkor is, amikor az egy fõre esõ jövedelmünk lazán alatta volt a minimálnyugdíjnak. A többi kirándulásunk pedig lényegében ingyen ment! Gyalogoltunk, BKV-ztunk, és rengeteg olyan program van, amihez nem kell belépõt fizetni (ma reggel is volt a metró újságban, tegnap (v tegnapelõtt) is olvastam, szinte minden héten van). Meg nekem a kirándulásban a természet a kedvencem, szerencsére az erdõbe nem kell még beléptidíjat fizetni. (ja, kocsit mi ehhez nem használtunk anno se, persze sok függ az adottságoktól elismerem, de szerintem többnyire megoldható)
Nyilván jó, ha minél több mindent megadhatunk nekik, de higyjétek el, az egészséges határ hozható relative kevés pénzbõl is. (sok mindenrõl hamarabb le lehet mondani, ami esetleg másnak nem is olyan triviális)
Az egy sokkal súlyosabb kérdés, hogy a munkavállalás szempontjából mikor milyen esélyeink vannak. De szerencsére ilyenbõl is olvashattunk már itt valakitõl egy szép pozitív végeredményû történetet.
Az egyensúly. Ez jó. Elkezdtem dolgzoni, ment a hajtás. Két év után rájöttem, a gyerekeimmel tölthetõ legszebb éveket pazarlom így el, hisz tíz év múlva már nem fogom õket annyira érdekelni, már a barátaikkal töltenek sok idõt, rám most van szükségük. Szóval én nem találtam meg az egyensúlyt, keresem.
Ildi
Ágnes, azt hiszem, azért a 100%-os gyümölcslé, meg a februári paradicsom és az egyoldalú táplálkozás között nagyon sok szint van. Azaz elõbbi nem teljesítésével még nem hiszem, hogy akár az enyémek egyoldalúan táplálkoztak. Lehet azért sok vitamint adni kevesebb pénzbõl is (pl. februárban almát, lilahagymát vagy káposztát, netán a szezonban eltett befõtteket adva, speciel a februári paradicsom -néha azért én is veszek - sajna messze nem olyan finom,mint a nyári érett, én emiatt kevésbé is szeretem). Mi sem csak vajas (zsíros, üres) kenyeret, meg krumplit és lisztet ettünk. Speciel a párizsis kenyér meg nem is igazán hasznos, amik ezekben a párizsikban vannak... Na, mindegy szóval azt akarom mondani, hogy azt hiszem, azért az már egy elég eldurvult állapot, amikor egyoldalú táplálkozás alakul ki, ettõl sokan messze vagyunk.
Hasonló kérdéskör végett nyitottam a Mennyibõl lehet megélni? topicot, bár a minimumra kevés hozzászólás jött, a normálisként elvárhatóra kaptam egy tippet, ha jól emlékszem ebben a koszt a végsõ 310 ezerbõl összesen 70-et tett ki. Ha ehhez veszem a havi rezsit, ott nekik 12 ezer szerepel, de legyen 20, akkor ez még mindig messze van a végeredménytõl. És persze a kajás 70 sincs lebontva, biztos, hogy vannak az egyoldalú táplálkozás veszélye nélkül kihúzható tételek (ebben pelus is van nekik pl). Mindegy, most nem akartam számokba bocsátkozni, csak szeretném elmondani, hogy lehet takarékosan is vitamindúsan táplálkozni. Persze, remek lenne mindig 100 %-os gyümölcslét, gabonapelyhet, friss zöldséget stb. enni, de cserébe húzzuk ki az össses félkész, aromákat, íz és festékanyagot, tartósítószert tartalmazó dolgot, stb.stb. Hú, ezt most jól elragoztam, nem ér annyit, mindegy, remélem a lényeg átjut.
Ami még a kirándulások stb költségeirõl jutott eszembe. Az állatkert kijött évi egyszer akkor is, amikor az egy fõre esõ jövedelmünk lazán alatta volt a minimálnyugdíjnak. A többi kirándulásunk pedig lényegében ingyen ment! Gyalogoltunk, BKV-ztunk, és rengeteg olyan program van, amihez nem kell belépõt fizetni (ma reggel is volt a metró újságban, tegnap (v tegnapelõtt) is olvastam, szinte minden héten van). Meg nekem a kirándulásban a természet a kedvencem, szerencsére az erdõbe nem kell még beléptidíjat fizetni. (ja, kocsit mi ehhez nem használtunk anno se, persze sok függ az adottságoktól elismerem, de szerintem többnyire megoldható)
Nyilván jó, ha minél több mindent megadhatunk nekik, de higyjétek el, az egészséges határ hozható relative kevés pénzbõl is. (sok mindenrõl hamarabb le lehet mondani, ami esetleg másnak nem is olyan triviális)
Az egy sokkal súlyosabb kérdés, hogy a munkavállalás szempontjából mikor milyen esélyeink vannak. De szerencsére ilyenbõl is olvashattunk már itt valakitõl egy szép pozitív végeredményû történetet.
Az egyensúly. Ez jó. Elkezdtem dolgzoni, ment a hajtás. Két év után rájöttem, a gyerekeimmel tölthetõ legszebb éveket pazarlom így el, hisz tíz év múlva már nem fogom õket annyira érdekelni, már a barátaikkal töltenek sok idõt, rám most van szükségük. Szóval én nem találtam meg az egyensúlyt, keresem.
Ildi
2001.06.08 10:34
Sziasztok!
Szabó Marianna felvetésére szeretnék írni. Kisfiamat 2 éves és 1 hónapos korában adtam be bölcsibe. Ekkor kaptam másodszor lehetőséget a munkahelyemtől, hogy visszamenjek dolgozni (először akkor, mikor egy éves volt a fiam, de azt gondolkodás nélkül visszamondtam). Másodszorra a régi munkakörömbe hívtak vissza, és ezt már nem volt "logikus" visszautasítani. (Az észérvek szerint). Bérelt lakásban élünk, a fizetésemre nem 100%-ig a megélhetéshez, hanem a kedvezményes lakáskölcsön felvételéhez van szükség. Most tartunk ott, hogy belevágunk a hitel segítségével egy lakásvásárlásba. Lehet azt mondani, hogy én is kibúvókat keresek, lelkiismeretemet akarom megnyugtatni. De! Gödöllőn élünk, itt túl sok választási lehetőség munkahely szempontjából nincs. Ha Budapestre kellene járnom dolgozni, nem 8 és fél órát lennék távol a fiamtól, hanem legalább 11-et. Így minden reggel én viszem a fiamat a bölcsibe, 3/4 8-ra. Tavaly Édesanyám járt érte, du. 3-kor elhozta. Ebben az évben már én megyek érte, fél ötre. Szeretem hallani, mit mondanak róla a gondozónők, evett-e, aludt-e rendesen, mit mesélt, miket játszottak. Persze Ő is sokat mesél minden nap. Nem mondom, hogy könnyű, de hamar beszokott a bölcsibe, nem sírt reggelente, csak az első héten. Most már "nagyöreg" a csoportban, majdnem 4 éves, és nagyon szereti a közösséget, igazi barátai is vannak (tényleg olyan aranyosak, ha valaki beteg volt és hiányzott, úgy megörülnek egymásnak, mikor újra találkoznak, megölelik egymást, és nagy barátságban játszanak). Azt sem állítom, hogy nincsenek olyan napok, mikor nincs kedve reggel menni, de ez ritka. Ha beteg, szeretek én otthon lenni vele, ha ez nem megy, Édesanyámra mindig számíthatok (igaz, Ő nehezebben bír vele, neki néha nem hajlandó elaludni délután)
Ja, és kocsival 3 perc alatt elérek a bölcsibe, és ez nekem nagyon sokat számít!!! Ha bármi van, azonnal oda tudok rohanni (egyszer fordult elő, hogy alvási időben nagyon sírni kezdett, és nem tudták megnyugtatni, szaladtam, és hazavittem) Persze ehhez kell egy maximálisan toleráns munkahely, és az enyém ilyen, ezért sem akartam elszalasztani a lehetőséget.
Nem járok tornázni (ezt azért sajnálom) és nem járok szoláriumozni, az összes többi időmet a családommal töltöm. Hogy milyen anya vagyok, ebben a kérdésben csakis a fiam véleményét fogadom el. Nagyon imádjuk egymást, és alig várom, hogy a második gyermekemnek is adhassak magamból.
Még ezernyi dolog felmerült bennem, de majd legközelebb.
Judó
Szabó Marianna felvetésére szeretnék írni. Kisfiamat 2 éves és 1 hónapos korában adtam be bölcsibe. Ekkor kaptam másodszor lehetőséget a munkahelyemtől, hogy visszamenjek dolgozni (először akkor, mikor egy éves volt a fiam, de azt gondolkodás nélkül visszamondtam). Másodszorra a régi munkakörömbe hívtak vissza, és ezt már nem volt "logikus" visszautasítani. (Az észérvek szerint). Bérelt lakásban élünk, a fizetésemre nem 100%-ig a megélhetéshez, hanem a kedvezményes lakáskölcsön felvételéhez van szükség. Most tartunk ott, hogy belevágunk a hitel segítségével egy lakásvásárlásba. Lehet azt mondani, hogy én is kibúvókat keresek, lelkiismeretemet akarom megnyugtatni. De! Gödöllőn élünk, itt túl sok választási lehetőség munkahely szempontjából nincs. Ha Budapestre kellene járnom dolgozni, nem 8 és fél órát lennék távol a fiamtól, hanem legalább 11-et. Így minden reggel én viszem a fiamat a bölcsibe, 3/4 8-ra. Tavaly Édesanyám járt érte, du. 3-kor elhozta. Ebben az évben már én megyek érte, fél ötre. Szeretem hallani, mit mondanak róla a gondozónők, evett-e, aludt-e rendesen, mit mesélt, miket játszottak. Persze Ő is sokat mesél minden nap. Nem mondom, hogy könnyű, de hamar beszokott a bölcsibe, nem sírt reggelente, csak az első héten. Most már "nagyöreg" a csoportban, majdnem 4 éves, és nagyon szereti a közösséget, igazi barátai is vannak (tényleg olyan aranyosak, ha valaki beteg volt és hiányzott, úgy megörülnek egymásnak, mikor újra találkoznak, megölelik egymást, és nagy barátságban játszanak). Azt sem állítom, hogy nincsenek olyan napok, mikor nincs kedve reggel menni, de ez ritka. Ha beteg, szeretek én otthon lenni vele, ha ez nem megy, Édesanyámra mindig számíthatok (igaz, Ő nehezebben bír vele, neki néha nem hajlandó elaludni délután
) Ja, és kocsival 3 perc alatt elérek a bölcsibe, és ez nekem nagyon sokat számít!!! Ha bármi van, azonnal oda tudok rohanni (egyszer fordult elő, hogy alvási időben nagyon sírni kezdett, és nem tudták megnyugtatni, szaladtam, és hazavittem) Persze ehhez kell egy maximálisan toleráns munkahely, és az enyém ilyen, ezért sem akartam elszalasztani a lehetőséget.
Nem járok tornázni (ezt azért sajnálom) és nem járok szoláriumozni, az összes többi időmet a családommal töltöm. Hogy milyen anya vagyok, ebben a kérdésben csakis a fiam véleményét fogadom el. Nagyon imádjuk egymást, és alig várom, hogy a második gyermekemnek is adhassak magamból.
Még ezernyi dolog felmerült bennem, de majd legközelebb.
Judó
2001.06.08 13:12
Sziasztok Lányok!
Végre a rendes kerékvágásba terelõdött a téma.
Szabó Marianna és Judó teljesen egyet értek veletek és jó végre látni, hogy más is tud harmonikusan és kiegyensúlyozottan élni, annak ellenére, hogy bölcsis a csemetéje. Eddig komolyan mondom, azt hittem velem van valami "baj", hogy én így is jónak, kiegyensúlyozottnak mondom az életünket. Mármint, annak ellenére, hogy bölcsibe járunk.
Az én kisfiam 18 hónapos korától jár bölcsibe ( majd megszakadt a szívem, mikor kezdtük, de ez már más tészta ). Nálunk sem volt nehéz a kezdés, hamar beszokott és nagyon szereti a gondozónéniket, akik ugyanúgy szívvel-lélekkel vannak a gyerekek iránt.
Ezt azért tudom így kijelenteni, mert volt pár nap amikor a munkahelyemrõl el kellett szaladni egy-két helyre, és ilyen alkalmakkor nem álltam meg, hogy ne kukucskáljak be a bölcsi udvarra, hogy mit csinálnak a gyerkõcök. Azt kell mondjam, nagyon aranyosak, amikor a kis mocijukkal, mennek egymás után libasorba, vagy pl. a dadusok által felállított kis kuckóban apást- anyást játszanak és képes a nagymama korabeli dadus is bemenni ebbe a gyerkõc méretû kuckóba, ha épp arra kéri valamelyik csöppség....( ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. Õk viszont nem láthattak emgem, mert oyan a bölcsi udvar, hogy rá lehet látni egy kis hídról. )
Nekünk szerencsénk volt, mert a fiam azonnal a szívébe zárt egy szép göndörhajú kislányt, akivel egész nap szépen eljátszanak, és mindenben megértik egymást. Egy idõ után mi is összebarátkoztunk a kislány szüleivel, úgyhogy most hétvégenként együtt jár a két család kirándulni, meg különbözõ gyerekprogramokra. Azt persze mondanom sem kell, hogy Fannika és a kicsim minden huncutságba egyutt vágnak bele a bölcsibe és amikor "napjuk van" igazi két kis csibész válik belõlük, de a gondozónénik még ilyenkor is csupa szeretettel mesélnek a kis rosszaságaikról ....
Tornázni, szoliba és egyéb ilyen luxus helyyekre én sem járok, munka után azonnal rohanok a gyermekemért és a délután már csak kettõnké, adott esetben hármunké a papával.
A munkahellyel kapcsolatban nekem is nagy szerncsém van, mert a fõnökeim nagyon megértõ emberek, és így bármi gond akadt eddig, mindig sikerult elrendeznem. ( pl. ha beteg, otthon tudok maradni vele, ami azért nagyon megnyugtató dolog ). ja és sikerült 6 ill. bizonyos hónapokban 4 órás munkaidõt kicsalni tõlük. Ami azért Borsodban elég nagy dolog. Szóval nekem ezért volt "muszály" visszamennem a régi munkahelyemre amikor engem is már másodszor hívtak, mert ha elszalasztottam volna, nem hiszem, hogy a három év leteltével sikerült volna új munkahelyet találnom egy kisgyerekkel. Itt már elõtte bizonyítottam, tudták, hogy megbízható munkaerõ vagyok, de ezt egy új munkahelyen, elég nehéz lett volna bebizonyítani, fõként ha esélyt sem kaptam volna rá.
Hát ennyi a mi történetünk!
Lányok! szívesen olvasnék olyan dolgokról, amik csemetéitekkel estek meg a bölcsiben ( és itt nem csak a rosszakra lennék kíváncsi )
Ja! jut eszembe, biztonság.
Még szerencsére semmilyen nagy balaset nem történt egyik gyerekkel sem a bölcsiben. Nem tudom, hogy ez inkább szerencse vagy a gondozónénik figyelmessége, de én ennek nagyon örülök és egy kicsit meg is nyugtat.
És mégvalami eszembe jutott.
Azért ezek a mai bölcsik, ha a felszerelésük nem is sok mai, divatos és korszerû játékból áll, azért már nem olyanok, mint a régi, "katonás" intézmények.
pl: nem kell a gyerkõcöket egyforma 20 éves bölcsödei ruhákba öltöztetni, így nem veszik el a kicsiknek a személyiségét. Tudom, ez egy kicsivel több kiadás a családi kasszából, de mindig akad otthon egy-egy viseletesebb ruhadarab, ami azért még a bölcsibe megfelel.
Nálunk minden kisgyereket önnálló egyéniségként kezelnek, senkit nem kényszerítenek olyan dolgokra, amihez nincs kedve.
Az elején be lehetett vinni a saját csõrös poharunkat, aztán egy idõ után már a saját gyerekem akart "bölcsis pohárból" inni.
És már tényleg csak egy gondolat. Én úgy tudom, régen semmilyen otthoni játékot, cumisuveget vagy alvós dolgot nem lehetett bevinni a bölcsibe eü. okok miatt. Manapság mi minden nap egy játékkal, plussz egy alvós kukaccal járunk bölcsibe, és mégsem neheztelnek érte a gondozónõk, hogy nekik még plussz erre, is kell figyelni. És soha egyetlen játékunk sem tünt még el.
Sõt még arra is volt energiájuk a múlt hónapban, hogy a fiamnak külön, allergiaellenes szappannal mossák meg minden kézmosásnál a kezét, mert valamilyen dologtól pici kis kiütések jelentek meg a tenyerén, ami hálistennek már nyomtalanul eltûnt, de elég makacs volt, és sokáig kellett kezelni.
Lehet, hogy most egyesek azt hihetik, ez valamilyen álomkép, de nálunk tényleg ez a helyzet a bölcsiben, szóval én egyáltalán nem bántam meg ezt az egész bölcsi dolgot.
NA ez jó hosszú lett, remélem volt türelmetek végig olvasni.
Mindenkinek jó hétvégét sok-sok szép, gyerkõccel töltött pillanatot!
Üdv: Katinka
Kedves bölcsi ellenesek, nevezhetitek ezt csak lelkiismeret megnyugtatására felállított teóriának, de szerintem mindenki a maga életét rendezze el a tõle maximálisan elvárható módom, és ne gázoljunk egymás lelkébe, mert lehet, hogy a másiknak még súlyosabb problémái vannak......
Végre a rendes kerékvágásba terelõdött a téma.
Szabó Marianna és Judó teljesen egyet értek veletek és jó végre látni, hogy más is tud harmonikusan és kiegyensúlyozottan élni, annak ellenére, hogy bölcsis a csemetéje. Eddig komolyan mondom, azt hittem velem van valami "baj", hogy én így is jónak, kiegyensúlyozottnak mondom az életünket. Mármint, annak ellenére, hogy bölcsibe járunk.
Az én kisfiam 18 hónapos korától jár bölcsibe ( majd megszakadt a szívem, mikor kezdtük, de ez már más tészta ). Nálunk sem volt nehéz a kezdés, hamar beszokott és nagyon szereti a gondozónéniket, akik ugyanúgy szívvel-lélekkel vannak a gyerekek iránt.
Ezt azért tudom így kijelenteni, mert volt pár nap amikor a munkahelyemrõl el kellett szaladni egy-két helyre, és ilyen alkalmakkor nem álltam meg, hogy ne kukucskáljak be a bölcsi udvarra, hogy mit csinálnak a gyerkõcök. Azt kell mondjam, nagyon aranyosak, amikor a kis mocijukkal, mennek egymás után libasorba, vagy pl. a dadusok által felállított kis kuckóban apást- anyást játszanak és képes a nagymama korabeli dadus is bemenni ebbe a gyerkõc méretû kuckóba, ha épp arra kéri valamelyik csöppség....( ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. Õk viszont nem láthattak emgem, mert oyan a bölcsi udvar, hogy rá lehet látni egy kis hídról. )
Nekünk szerencsénk volt, mert a fiam azonnal a szívébe zárt egy szép göndörhajú kislányt, akivel egész nap szépen eljátszanak, és mindenben megértik egymást. Egy idõ után mi is összebarátkoztunk a kislány szüleivel, úgyhogy most hétvégenként együtt jár a két család kirándulni, meg különbözõ gyerekprogramokra. Azt persze mondanom sem kell, hogy Fannika és a kicsim minden huncutságba egyutt vágnak bele a bölcsibe és amikor "napjuk van" igazi két kis csibész válik belõlük, de a gondozónénik még ilyenkor is csupa szeretettel mesélnek a kis rosszaságaikról ....
Tornázni, szoliba és egyéb ilyen luxus helyyekre én sem járok, munka után azonnal rohanok a gyermekemért és a délután már csak kettõnké, adott esetben hármunké a papával.
A munkahellyel kapcsolatban nekem is nagy szerncsém van, mert a fõnökeim nagyon megértõ emberek, és így bármi gond akadt eddig, mindig sikerult elrendeznem. ( pl. ha beteg, otthon tudok maradni vele, ami azért nagyon megnyugtató dolog ). ja és sikerült 6 ill. bizonyos hónapokban 4 órás munkaidõt kicsalni tõlük. Ami azért Borsodban elég nagy dolog. Szóval nekem ezért volt "muszály" visszamennem a régi munkahelyemre amikor engem is már másodszor hívtak, mert ha elszalasztottam volna, nem hiszem, hogy a három év leteltével sikerült volna új munkahelyet találnom egy kisgyerekkel. Itt már elõtte bizonyítottam, tudták, hogy megbízható munkaerõ vagyok, de ezt egy új munkahelyen, elég nehéz lett volna bebizonyítani, fõként ha esélyt sem kaptam volna rá.
Hát ennyi a mi történetünk!
Lányok! szívesen olvasnék olyan dolgokról, amik csemetéitekkel estek meg a bölcsiben ( és itt nem csak a rosszakra lennék kíváncsi )
Ja! jut eszembe, biztonság.
Még szerencsére semmilyen nagy balaset nem történt egyik gyerekkel sem a bölcsiben. Nem tudom, hogy ez inkább szerencse vagy a gondozónénik figyelmessége, de én ennek nagyon örülök és egy kicsit meg is nyugtat.
És mégvalami eszembe jutott.
Azért ezek a mai bölcsik, ha a felszerelésük nem is sok mai, divatos és korszerû játékból áll, azért már nem olyanok, mint a régi, "katonás" intézmények.
pl: nem kell a gyerkõcöket egyforma 20 éves bölcsödei ruhákba öltöztetni, így nem veszik el a kicsiknek a személyiségét. Tudom, ez egy kicsivel több kiadás a családi kasszából, de mindig akad otthon egy-egy viseletesebb ruhadarab, ami azért még a bölcsibe megfelel.
Nálunk minden kisgyereket önnálló egyéniségként kezelnek, senkit nem kényszerítenek olyan dolgokra, amihez nincs kedve.
Az elején be lehetett vinni a saját csõrös poharunkat, aztán egy idõ után már a saját gyerekem akart "bölcsis pohárból" inni.
És már tényleg csak egy gondolat. Én úgy tudom, régen semmilyen otthoni játékot, cumisuveget vagy alvós dolgot nem lehetett bevinni a bölcsibe eü. okok miatt. Manapság mi minden nap egy játékkal, plussz egy alvós kukaccal járunk bölcsibe, és mégsem neheztelnek érte a gondozónõk, hogy nekik még plussz erre, is kell figyelni. És soha egyetlen játékunk sem tünt még el.
Sõt még arra is volt energiájuk a múlt hónapban, hogy a fiamnak külön, allergiaellenes szappannal mossák meg minden kézmosásnál a kezét, mert valamilyen dologtól pici kis kiütések jelentek meg a tenyerén, ami hálistennek már nyomtalanul eltûnt, de elég makacs volt, és sokáig kellett kezelni.
Lehet, hogy most egyesek azt hihetik, ez valamilyen álomkép, de nálunk tényleg ez a helyzet a bölcsiben, szóval én egyáltalán nem bántam meg ezt az egész bölcsi dolgot.
NA ez jó hosszú lett, remélem volt türelmetek végig olvasni.
Mindenkinek jó hétvégét sok-sok szép, gyerkõccel töltött pillanatot!
Üdv: Katinka
Kedves bölcsi ellenesek, nevezhetitek ezt csak lelkiismeret megnyugtatására felállított teóriának, de szerintem mindenki a maga életét rendezze el a tõle maximálisan elvárható módom, és ne gázoljunk egymás lelkébe, mert lehet, hogy a másiknak még súlyosabb problémái vannak......
2001.06.08 13:21
Bocs Ildi, ezt még a közepén akartam beleírni, de utána úgy gondoltam, kitörlöm, de úgy látszik csak lejjebb toltam, a végén pedig csak gyorsan, átolvasás nélkül elküldtem, és bennemaradt, szóval az " NINCS OTT "
Mégegyszer bocs!
Katinka
sajna, ahogy mindig "entereztem" lejjebb csúszott és nem láttam.
Mégegyszer bocs!
Katinka
sajna, ahogy mindig "entereztem" lejjebb csúszott és nem láttam.
2001.06.08 14:04
KAtinka Judó!
Örülök, hogy hasonló a véleményünk, és ugye hogy vannak jó dolgok is a bölcsiben?!
Én például imádok bekukkantani a csoportba, vagy az udvaron figyelni oket. Sot párszor már beadtam a fényképezogépet és a videokamerát is hogy hadd lássam, hogyan viselkedik a csemetém amikor én nem vagyok ott. Én is nagyon pozitívnak tartom, hogy saját ruhájában mehet be a gyerek, bármit bevihet amihez ragaszkodik.Sot nekünk is tündéri gondozónéniink vannak, mert például ha olyan kaja van amit alányom nem szeret, képesek elkérni hamarabb az o ebédjüket és abból adni neki, ha azt megeszi.Vagy egy másik példa: temetésre kellett mennünk, ahová nem akartam vinni a 3 éves lányomat, de a nagyszülok is jöttek volna, így nem tudtam volna hova tenni .Gondozónéni ( mind a ketto) felajánlotta, hogy hazaviszi és vigyázz rá amíg haza nem érünk.Sot olyan is volt már, hogy reggelre egy nagy tányér palacsintát sütöt az egyik gondozónéni, mert imádják a gyerekek. Szóval én 100% biztos vagyok abban hogy jó a bölcsi!
KAtinka!
Én is borsodi vagyok, ha nem titok, Te honnan írsz pontosan?
Üdv és jó hétvégét: Mariann
Örülök, hogy hasonló a véleményünk, és ugye hogy vannak jó dolgok is a bölcsiben?!
Én például imádok bekukkantani a csoportba, vagy az udvaron figyelni oket. Sot párszor már beadtam a fényképezogépet és a videokamerát is hogy hadd lássam, hogyan viselkedik a csemetém amikor én nem vagyok ott. Én is nagyon pozitívnak tartom, hogy saját ruhájában mehet be a gyerek, bármit bevihet amihez ragaszkodik.Sot nekünk is tündéri gondozónéniink vannak, mert például ha olyan kaja van amit alányom nem szeret, képesek elkérni hamarabb az o ebédjüket és abból adni neki, ha azt megeszi.Vagy egy másik példa: temetésre kellett mennünk, ahová nem akartam vinni a 3 éves lányomat, de a nagyszülok is jöttek volna, így nem tudtam volna hova tenni .Gondozónéni ( mind a ketto) felajánlotta, hogy hazaviszi és vigyázz rá amíg haza nem érünk.Sot olyan is volt már, hogy reggelre egy nagy tányér palacsintát sütöt az egyik gondozónéni, mert imádják a gyerekek. Szóval én 100% biztos vagyok abban hogy jó a bölcsi!
KAtinka!
Én is borsodi vagyok, ha nem titok, Te honnan írsz pontosan?
Üdv és jó hétvégét: Mariann
2001.06.08 14:06
Katinka!
Én nem érzem sajnos teljesen harmonikusnak és kiegyensúlyozottnak az életünket, mert hat órában szeretnék dolgozni, de ezt nem sikerült elérnem. Soknak tartom, hogy egy ilyen kicsi gyerek 8 órát legyen közösségben. Annak ellenére, hogy alapvetően szereti a fiam a közösséget, volt és van is sok konfliktusa, amiket nehéz megoldani. Ha megverik, mit mondjak? Verd vissza? Szólj a gondozónéninek (=árulkodj)? Tűrd el? Jó lett volna, ha érettebben találkozik ezekkel a dolgokkal. Bármennyire figyelnek rájuk a dadusok, ezeket nem lehet mindig kiszűrni.
Én még mindig kötéltáncolok a család és a munka között. Immáron másfél éve.
Judó
Én nem érzem sajnos teljesen harmonikusnak és kiegyensúlyozottnak az életünket, mert hat órában szeretnék dolgozni, de ezt nem sikerült elérnem. Soknak tartom, hogy egy ilyen kicsi gyerek 8 órát legyen közösségben. Annak ellenére, hogy alapvetően szereti a fiam a közösséget, volt és van is sok konfliktusa, amiket nehéz megoldani. Ha megverik, mit mondjak? Verd vissza? Szólj a gondozónéninek (=árulkodj)? Tűrd el? Jó lett volna, ha érettebben találkozik ezekkel a dolgokkal. Bármennyire figyelnek rájuk a dadusok, ezeket nem lehet mindig kiszűrni.
Én még mindig kötéltáncolok a család és a munka között. Immáron másfél éve.
Judó
2001.06.08 21:26
Szia Ildi!
Nem reagáltam még az ezer évvel ezelotti válaszodra
Érdekes ez a hasonlóság, már csak azért is mert a mi ovinkból is távozni készülnek az óvónok. Az egyik már el is ment, most helyettesíti valaki, aztán szeptembertol jön két új. Ha találnak valakit...
(Nálunk ugyan nem az említett kisfiú miatt mennek el elsosorban, hanem a sok unatkozó, intrikázó anyuka miatt. Az említett kisfiú fejlodését, szerintem, sikerként élik meg, teljes joggal.)
Valóban nonszensz, hogy huszonvalahány gyerek szenvedje meg azt, hogy ez a gyerek az óvódában tölthesse a napját. Ördögi kör. Mi a megoldás? Jó lenne tudni. Mi egyelore azt találtuk ki, hogy megbeszéltük Andrissal, hogyan viselkedjen. Habár nem vagyok a verekedés, uszítás híve, azt javasoltuk neki, hogy ha szép szóval nem megy, egyszer keverjen le a Gabinak egy akkora pofont, hogy többé ne legyen mersze kikezdeni vele. (Ez a módszer a nagyobbik fiúnknál bevált egyszer.)
A "baj" csak az, hogy Gabi kisebb Andrisnál és a mi kicsi fiunk következetesen nem hajlandó bántani a kisebbeket. Ellenben megvédi oket!
Tehát akkor mi is a megoldás?
Amit a táplálkozással és az anyagiakkal kapcsolatban írtál Ágnesnek, azzal teljesen egyetértek. (Habár ez a téma inkább a Mennyibol lehet megélni oldalra kívánkozik.)
Andris két éves volt, amikor kaptam egy nagyon jó állásajánlatot, amit nem fogadtam el, pedig drága albérletben laktunk és anyagilag nem volt éppen fényes idoszak. De a gyerekeknek mindig jutott friss zöldség, gyümölcs, joghurt és jártunk kirándulni, sátorban aludtunk és igenis boldogok voltunk. Amikor újra dolgozni kezdtem, nem sokkal azután, hogy kiköltöztünk az albérletbol, sokkal kevesebb idom maradt rájuk, türelmetlenebb voltam, pedig több pénzünk volt, több mindenre jutott. Nem bántam meg, hogy elobb az otthonmaradást választottam, bár ezért néhányan hülyének néztek.
Lányok! Régebben a bölcsikben ápolónok voltak a gondozónok. Ez ma is így van?
Iboly
Nem reagáltam még az ezer évvel ezelotti válaszodra
Érdekes ez a hasonlóság, már csak azért is mert a mi ovinkból is távozni készülnek az óvónok. Az egyik már el is ment, most helyettesíti valaki, aztán szeptembertol jön két új. Ha találnak valakit...
(Nálunk ugyan nem az említett kisfiú miatt mennek el elsosorban, hanem a sok unatkozó, intrikázó anyuka miatt. Az említett kisfiú fejlodését, szerintem, sikerként élik meg, teljes joggal.)
Valóban nonszensz, hogy huszonvalahány gyerek szenvedje meg azt, hogy ez a gyerek az óvódában tölthesse a napját. Ördögi kör. Mi a megoldás? Jó lenne tudni. Mi egyelore azt találtuk ki, hogy megbeszéltük Andrissal, hogyan viselkedjen. Habár nem vagyok a verekedés, uszítás híve, azt javasoltuk neki, hogy ha szép szóval nem megy, egyszer keverjen le a Gabinak egy akkora pofont, hogy többé ne legyen mersze kikezdeni vele. (Ez a módszer a nagyobbik fiúnknál bevált egyszer.)
A "baj" csak az, hogy Gabi kisebb Andrisnál és a mi kicsi fiunk következetesen nem hajlandó bántani a kisebbeket. Ellenben megvédi oket!
Tehát akkor mi is a megoldás?
Amit a táplálkozással és az anyagiakkal kapcsolatban írtál Ágnesnek, azzal teljesen egyetértek. (Habár ez a téma inkább a Mennyibol lehet megélni oldalra kívánkozik.)
Andris két éves volt, amikor kaptam egy nagyon jó állásajánlatot, amit nem fogadtam el, pedig drága albérletben laktunk és anyagilag nem volt éppen fényes idoszak. De a gyerekeknek mindig jutott friss zöldség, gyümölcs, joghurt és jártunk kirándulni, sátorban aludtunk és igenis boldogok voltunk. Amikor újra dolgozni kezdtem, nem sokkal azután, hogy kiköltöztünk az albérletbol, sokkal kevesebb idom maradt rájuk, türelmetlenebb voltam, pedig több pénzünk volt, több mindenre jutott. Nem bántam meg, hogy elobb az otthonmaradást választottam, bár ezért néhányan hülyének néztek.
Lányok! Régebben a bölcsikben ápolónok voltak a gondozónok. Ez ma is így van?
Iboly
2001.06.08 21:33
Sziasztok! Jó volt elolvasni, hogy van, aki szerencsés volt a bölcsivel. Nálunk -ez egy fővárosi külső kerület- sajnos az egy órán belül elérhető egyetlen bölcsi borzasztó volt, és nem a külsőségek miatt, hanem hogy az első két nap egyáltalán nem szóltak a gyerekhez, a harmadik nap is csak azért, mert mondtam, hogy most akkor kislányom beszélünk az Éva nénivel. Nem részletezem, amúgy mennyire nem törődtek a gyerekekkel, és a tisztaságot sem. Viszont a munkahelyem miatt én is kényszerhelyzetbe kerültem, és azt gondolom, senki nem örömujjongással válik meg a gyerekétől ilyen kicsi korban(2,5 év). Ha nem megyek vissza, a gyes lejárta után nem vettek volna vissza. Valaki még az elején elég rossz szájízzel írt a magánovikról, de nekünk nem volt más lehetőség. Igaz, hogy ez nem kevés pénzbe kerül, de mivel nincs három éves, oviba még nem vennék fel, sőt novemberben sem, mert azt mondták, úgyis visszairányítanák a bölcsibe.Nem tudtam ilyen lelketlen -tisztelet a jó dadusoknak, sajnos nekünk nem volt szerencsénk- emberekre otthagyni. Most nagyon szereti a magánovit, ahová két éves kortól járhatnak a gyerekek, és én is rohanok érte, vagy aki előbb odaér, a férjem vagy az apukám. Ha jó helyen van a gyerek, és szeretik, törődnek vele, akkor szerintem jól fogja érezni magát minden gyerek, akár bölcsibe, oviba, magánoviba jár.Remélem, akik emberekkel, főleg gyerekkel foglalkoznak, egyszer ráébrednek, hogy mekkora felelősség van rajtuk.
2001.06.11 08:03
Szia Mariann!
Örülök, hogy nektek is sikerült jó bölcsit találni amit szeret is a csemetéd.
Én Miskolcon lakom, ha te is , még az is lehet, hogy egy bölcsibe járnak a gyerekeink, vagy lehet, hogy közel lakunk egymáshoz. Hát elég meglepõ lenne!
Érdekelne, Te hol dolgozol, hol laktok és még egy csomó minden a bölcsivel kapcsolatban is.
Ha van kedved, és van e-mail cimed, folytathatjuk a magánlevelezést ott is.
Várom válaszod!
Katinka
Örülök, hogy nektek is sikerült jó bölcsit találni amit szeret is a csemetéd.
Én Miskolcon lakom, ha te is , még az is lehet, hogy egy bölcsibe járnak a gyerekeink, vagy lehet, hogy közel lakunk egymáshoz. Hát elég meglepõ lenne!
Érdekelne, Te hol dolgozol, hol laktok és még egy csomó minden a bölcsivel kapcsolatban is.
Ha van kedved, és van e-mail cimed, folytathatjuk a magánlevelezést ott is.
Várom válaszod!
Katinka
2001.06.11 08:41
Iboly!
Érdekesek ezek az esetek a kisfiúkkal. Nálunk az ominózus kisfiú állítólag (óvónõk) jó anagiak között él. A témával foglalkozó szülõk egyöntetû véleménye szerint az anyjának elege van belõle, ezért dugja oviba. És közben van egy kistesó is, nem igazán értem az anyukát. Amúgy nálunk is sokkal kisebb a többinél, speciel az én gyerekeim is próbálják pátyolgatni, lányom szerint õrá hallgat a gyerek. (na itt mondtam neki, hogy akkor talán valami óvónõi pályát kéne választania). A minap meg együtt jöttünk busszal haza, nagymama vitte (mit ne mondjak, majdnem 5 óra volt...) Hát én vigyáztam a gyerekre, nem a nagymama. Felszálltakk az elsõ ajtón, mi középen, és a kisfiú a tömegben átfurakodott, persze a nagymama csak lassabban bírt. De egyébként a nagymama is rémes véleménnyel van a kisfiúról, és valahol ez szerintem nem helyes! Az jut róla eszembe, hogy a gyerekek megpróbálnak olyanok lenni, amilyennek mondják õket. Szóval kicsit sajnálom a kisfiút, és közben reménykedek, hogy átkerül egy másik csoportba tõlünk...
Ildi
u.i.Katinka, oké!
Érdekesek ezek az esetek a kisfiúkkal. Nálunk az ominózus kisfiú állítólag (óvónõk) jó anagiak között él. A témával foglalkozó szülõk egyöntetû véleménye szerint az anyjának elege van belõle, ezért dugja oviba. És közben van egy kistesó is, nem igazán értem az anyukát. Amúgy nálunk is sokkal kisebb a többinél, speciel az én gyerekeim is próbálják pátyolgatni, lányom szerint õrá hallgat a gyerek. (na itt mondtam neki, hogy akkor talán valami óvónõi pályát kéne választania). A minap meg együtt jöttünk busszal haza, nagymama vitte (mit ne mondjak, majdnem 5 óra volt...) Hát én vigyáztam a gyerekre, nem a nagymama. Felszálltakk az elsõ ajtón, mi középen, és a kisfiú a tömegben átfurakodott, persze a nagymama csak lassabban bírt. De egyébként a nagymama is rémes véleménnyel van a kisfiúról, és valahol ez szerintem nem helyes! Az jut róla eszembe, hogy a gyerekek megpróbálnak olyanok lenni, amilyennek mondják õket. Szóval kicsit sajnálom a kisfiút, és közben reménykedek, hogy átkerül egy másik csoportba tõlünk...
Ildi
u.i.Katinka, oké!
2001.06.11 16:36
"közben reménykedek, hogy átkerül egy másik csoportba tõlünk... "
Nekem egy autista gyerekem van, es kb harom honapig volt "szerencseje" egy bolcsodebe jarnia. Nem en talaltam ki, egy gyogypedagogus kapcsan kerultunk oda. Kinezetre semmiben, es meg korban sem kulonbozott a tarsaitol, csak annyiban, hogy nem beszelt, es kicsit maskepp jatszott. Es ha valamit nem ertett, vagy valamit akart es nem ertettek, akkor elkezdett sirni (magyarul hisztizett) es nem lehetett megnyugtatni. De kb hetente egyszer, ha mondtak, hogy nagyobb hisztije volt. Ezzel allitolag megijesztett egy ottani kislanyt. Es a szulok bementek szolni.
O persze, mivel nem beszel, soha nem mondta el, mi is tortent ott vele, ha bantottak, azt sem.
Nem hiszem, hogy tudtak, hogy "beteg" a kisfiu, az elso szuloin sem esett szo rola, es en sokszor feltem elmondani.
Azt meg megjegyzem, a bolcsode emelt kvotat kapott a gyerek utan.
Elhoztuk, azota nem jar, de nekem uldozesi maniam van a jatszoteren, es azt varom, mikor kezdenek el a lakok alairast gyujteni ellenunk (nem fognak, mint ahogyan a jatszoterrol sem zavart meg el minket senki).
Amikor igy osszefogtok egy szerencsetlen gyerek ellen, legyen annak problemaja valoban nevelesi, vagy egyszeruen valami masbol adodo, ez engem megremit.
Ildi, nem te irtad valahol, hogy kivancsi vagy, hogyan is elunk mi. Hat valahogy igy.
Hadd maradjak nevtelen
Csak azt tudnam, minek irogatok en ennyit.
Nekem egy autista gyerekem van, es kb harom honapig volt "szerencseje" egy bolcsodebe jarnia. Nem en talaltam ki, egy gyogypedagogus kapcsan kerultunk oda. Kinezetre semmiben, es meg korban sem kulonbozott a tarsaitol, csak annyiban, hogy nem beszelt, es kicsit maskepp jatszott. Es ha valamit nem ertett, vagy valamit akart es nem ertettek, akkor elkezdett sirni (magyarul hisztizett) es nem lehetett megnyugtatni. De kb hetente egyszer, ha mondtak, hogy nagyobb hisztije volt. Ezzel allitolag megijesztett egy ottani kislanyt. Es a szulok bementek szolni.
O persze, mivel nem beszel, soha nem mondta el, mi is tortent ott vele, ha bantottak, azt sem.
Nem hiszem, hogy tudtak, hogy "beteg" a kisfiu, az elso szuloin sem esett szo rola, es en sokszor feltem elmondani.
Azt meg megjegyzem, a bolcsode emelt kvotat kapott a gyerek utan.
Elhoztuk, azota nem jar, de nekem uldozesi maniam van a jatszoteren, es azt varom, mikor kezdenek el a lakok alairast gyujteni ellenunk (nem fognak, mint ahogyan a jatszoterrol sem zavart meg el minket senki).
Amikor igy osszefogtok egy szerencsetlen gyerek ellen, legyen annak problemaja valoban nevelesi, vagy egyszeruen valami masbol adodo, ez engem megremit.
Ildi, nem te irtad valahol, hogy kivancsi vagy, hogyan is elunk mi. Hat valahogy igy.
Hadd maradjak nevtelen
Csak azt tudnam, minek irogatok en ennyit.
2001.06.11 21:48
Szia Ildi!
Na, ja, nem egyszeru a dolgunk, hiszen sajnáljuk az ilyen lurkókat, de a saját csemetéinket azért még jobban. Mindenesetre az itteni anyukák csak ellenségeskedni tudnak (tisztelet a kivételnek), azon még egy sem gondolkodott, hogyan lehetne segíteni ennek a családnak.
Nálunk néhány hónapra megoldódott a helyzet, mert az anyuka elvitte a kisfiút a másik nagyszülokhöz, ott voltak egy ideig és hát mit mondjak, mindenki fellélegzett az oviban. Most visszajöttek, de bennünket nem érint most a probléma, mert mindjárt itt a nyári szünet és Andris amúgy is többet van itthon, mint oviban. Nem vesszük túl komolyan ezt az ötéves kori tankötelezettséget.
Szorítok nektek is.
Iboly
Na, ja, nem egyszeru a dolgunk, hiszen sajnáljuk az ilyen lurkókat, de a saját csemetéinket azért még jobban. Mindenesetre az itteni anyukák csak ellenségeskedni tudnak (tisztelet a kivételnek), azon még egy sem gondolkodott, hogyan lehetne segíteni ennek a családnak.
Nálunk néhány hónapra megoldódott a helyzet, mert az anyuka elvitte a kisfiút a másik nagyszülokhöz, ott voltak egy ideig és hát mit mondjak, mindenki fellélegzett az oviban. Most visszajöttek, de bennünket nem érint most a probléma, mert mindjárt itt a nyári szünet és Andris amúgy is többet van itthon, mint oviban. Nem vesszük túl komolyan ezt az ötéves kori tankötelezettséget.
Szorítok nektek is.
Iboly
