Az én esetem:
Kisfiam két hónapos korától átaludta az éjszakákat, aztán 5 hónapos kora körül egyre többször ébredt éjjel (külön szobában van). Eleinte csak éjfél után 1-2-szer, aztán egyre gyakrabban. Átmentem hozzá, megsimogattam, odaadtam a cumiját, és már aludt is tovább. De néha teljesen éber lett, ilyenkor cicire tettem, és így altattam vissza. Sûrüsödtek az éjjeli felsírások és én már 10-szer is felugrottam éjjelente hozzá, hol simizésre, hol cicizésre. Nagyon megviselt ez engem, nem tudtam folyamatosan egyhuzamban 1 óráknál többet átaludni. Döntöttem egy napon, mikor már 7 hónapos volt a fiam. Mikor felsírt, bementem hozzá, kedvesen halkan megnyugtattam, de ha nem hagyta abba a sírást, kijöttem és bezártam a szobája ajtaját. Nagyon elkeseredetten sírni kezdett, de megálltam hogy ne menjek vissza és csak 10 percig tartott a sírás, aztán elaludt.
Bementem, betakargattam - és alig akartam elhinni, azon az éjjelen a szokásos 8-10 alkalom helyett csak egyszer ébredt fel. Akkor is bementem hozzá, megsimogattam, és kijöttem. Õ folytatta a sírást, de csak 10 percig, aztán ismét elaludt, reggelig. Következõ este már csak 5 percig nyöszörgött, aztán az egész éjjelt átaludta, egyetlenegyszer sem ébredt fel reggelig! Harmadik este már csak 1-2 percet tiltakozott miután kijöttem a szobából, negyedik este pedig sírás nélkül magától csendben elaludt! És az éjszakák zavartalanok! Néha én ébredek fel néhány óra alvás után, mert olyan furcsa a mély csend és szinte hiányzik hogy nem "ugráltat" már éjjelente.
Alig bírom elhinni, hogy ilyen könnyen sikerült, megúsztuk nagy, hosszú sírások nélkül és ilyen egyszerû volt! Azt hiszem az volt a titok, hogy határozott voltam, és ezt megérezte rajtam. Mindkettõnknek jobb így!
Puszi és szép álmokat mindenkinek:
Katus