Sziasztok!
Kiváncsi! Egyetértek azokkal amiket leirtál, de egy család, ha gyereket tervez, nem társadalmi nézöpontból tervez, hanem a saját érdekeit, lehetöségeit mérlegeli.
Amiket leirtál azok sajnos igazak, és ez tényleg arra felé mutat, hogy fogy a népesség. Viszont a cigány népesség nö, olyannyira, hogy 2030 körül a "fehérek" lesznek kisebbségben Magyarországon, a többség pedig cigány lesz. Ezt nem én találtam ki, hanem olvastam egy lapban, amiben azt elemezték, hogy hova vezet az, hogy a magyar családok egyre kevesebb gyereket vállalnak, mig a cigányok egyre többet. Hát ahhoz, hogy kisebbség leszünk.
Imola
Új privát üzeneted érkezett!
2003.07.09 15:15
Imola!
Nem saját érdek, hogy nyugdíjas korodra legyen támaszod? Nem saját érdek, hogy ne egyetlen gyermekedet terheld meg az összes gondoddal? Nem saját érdek, hogy ha te netán hamarabb meghalsz a vártnál, a gyerekednek legyen támasza a testvére személyében? Nem saját érdek, hogy a gyerek otthon, növekedés közben tanulja meg az együttélés apró technikáit? és így tovább...
Nem saját érdek, hogy nyugdíjas korodra legyen támaszod? Nem saját érdek, hogy ne egyetlen gyermekedet terheld meg az összes gondoddal? Nem saját érdek, hogy ha te netán hamarabb meghalsz a vártnál, a gyerekednek legyen támasza a testvére személyében? Nem saját érdek, hogy a gyerek otthon, növekedés közben tanulja meg az együttélés apró technikáit? és így tovább...
2003.07.09 15:17
Sziasztok!
Kiváncsi és a Többiek!
Szeretnék a másik oldalra állni.
Olvashattátok, hogy nem szeretnék második gyereket!
A miértekben lehet keresni pszichológiai okokat, politikai, gazdasági okokat, bármit!
Nézzük, pszichológiai:
Igen önző vagyok ez tény!
Miért is ne lehetnék az? Az egész Világ (most)erről szól, ebben élünk!
Rövid az élet! Egyre rövidebb! (akárki akármit is mond!) Szeretném annyira kiélvezni, élni (a saját elképzeléseim szerint) ahogy lehet!
Miért baj, ha nekem nem a gyermeknevelés az életcélom???
Imádom a gyerekemet, de köszönöm, nagyon jól megvagyunk vele egyedül.
Lehet, hogy neki majd fájni fog, hogy egyedül van később. Erről is az a véleményem, hogy az ember ne azért szüljön, mert más arra kényszeríti, vagy mert más (társadalom, fajfenttartási ösztön???,család, VALLÁS!!!) elvárja!
Nem a II. Világháború közvetlen utáni időszakban élünk, hogy szaporodjatok, szaporodjatok!
Már így is kevés a Bolygó ennyi embernek!!
Társadalmi-politikai:
Nekem egy társadalom se írja elő, hogy hány gyereket szüljek, vagy hánynál álljak meg!
Ezt mindenki a saját lehetőségeihez és kedvéhez!! mérten tegye! Igen kedv! Ez is kell a gyermekvállaláshoz!
Anyagi háttér! Ez is kell!!
Mi értelme, van úgy sok gyermeket szülni, ha nincs meg a megfelelő anyagi háttered??
Igen, tudom a szeretet a fontos! Csakhogy ez nem igaz!! Mi lesz a sok gyermekeddel 20 év múlva??
Nem tudod megalapozni a jövőjüket! Nem fogod pénz nélkül taníttatni Őket! Milyen jövő elé néznek??
Ez a társadalom és más sem fogja tudni ezt megoldani még vagy 100 évig! De addig, mi lesz???
Most mondhatnád, hogy persze, itt van a dolog elásva, félek a jövőtől!
Csakhogy mi anyagilag nagyon jól állunk és mégsem ez a döntő érv!
Kiváncsi!
Megnéztem az adataidat!
Jöttek a gyerekek Nálad egymás után, régóta nem dolgozhatsz! Lehet, hogy azért szültél 5 gyermeket, mert már nem is akarsz? Vagy nem érdekelt a munkád, nincs semmi olyan hobbid, ami nagyon érdekelt volna?
Ez nagyon régimódi hozzáállás, hogy a nő szüljön, meg legyen otthon a fakanállal!
Tudod olyan az írásaid stílusa, mint hajdan a Ratkó-korszakban volt,: "a szülés asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség!"
Azért vannak tele az árvaházak!
Azt sem lehet rám fogni, hogy nem értem meg a gyermekvállalásra, hisz 34 évesen szültem meg.
Nem a véletlen műve!!
Tudod, az a sanda gyanúm, hogy Te valamelyik vallás erős képviselője vagy, vagy pszichológus, vagy egyszerűen élsz-halsz a gyermekekért (Az biztos, hogy abortusz-ellenes!-erről is tudnék jókat vitatkozni!!).
El kellene fogadnod, hogy nem mindenki gondolkodik úgy mint Te és nem mindenki úgy akar élni, ahogy Te és nem mindenki akar annyi gyerkőcöt, mint Te!
Bocs, ha néha durvább voltam, kikivánkozott belőlem!
Üdv.
Ilusta
Kiváncsi és a Többiek!
Szeretnék a másik oldalra állni.
Olvashattátok, hogy nem szeretnék második gyereket!
A miértekben lehet keresni pszichológiai okokat, politikai, gazdasági okokat, bármit!
Nézzük, pszichológiai:
Igen önző vagyok ez tény!
Miért is ne lehetnék az? Az egész Világ (most)erről szól, ebben élünk!
Rövid az élet! Egyre rövidebb! (akárki akármit is mond!) Szeretném annyira kiélvezni, élni (a saját elképzeléseim szerint) ahogy lehet!
Miért baj, ha nekem nem a gyermeknevelés az életcélom???
Imádom a gyerekemet, de köszönöm, nagyon jól megvagyunk vele egyedül.
Lehet, hogy neki majd fájni fog, hogy egyedül van később. Erről is az a véleményem, hogy az ember ne azért szüljön, mert más arra kényszeríti, vagy mert más (társadalom, fajfenttartási ösztön???,család, VALLÁS!!!) elvárja!
Nem a II. Világháború közvetlen utáni időszakban élünk, hogy szaporodjatok, szaporodjatok!
Már így is kevés a Bolygó ennyi embernek!!
Társadalmi-politikai:
Nekem egy társadalom se írja elő, hogy hány gyereket szüljek, vagy hánynál álljak meg!
Ezt mindenki a saját lehetőségeihez és kedvéhez!! mérten tegye! Igen kedv! Ez is kell a gyermekvállaláshoz!
Anyagi háttér! Ez is kell!!
Mi értelme, van úgy sok gyermeket szülni, ha nincs meg a megfelelő anyagi háttered??
Igen, tudom a szeretet a fontos! Csakhogy ez nem igaz!! Mi lesz a sok gyermekeddel 20 év múlva??
Nem tudod megalapozni a jövőjüket! Nem fogod pénz nélkül taníttatni Őket! Milyen jövő elé néznek??
Ez a társadalom és más sem fogja tudni ezt megoldani még vagy 100 évig! De addig, mi lesz???
Most mondhatnád, hogy persze, itt van a dolog elásva, félek a jövőtől!
Csakhogy mi anyagilag nagyon jól állunk és mégsem ez a döntő érv!
Kiváncsi!
Megnéztem az adataidat!
Jöttek a gyerekek Nálad egymás után, régóta nem dolgozhatsz! Lehet, hogy azért szültél 5 gyermeket, mert már nem is akarsz? Vagy nem érdekelt a munkád, nincs semmi olyan hobbid, ami nagyon érdekelt volna?
Ez nagyon régimódi hozzáállás, hogy a nő szüljön, meg legyen otthon a fakanállal!
Tudod olyan az írásaid stílusa, mint hajdan a Ratkó-korszakban volt,: "a szülés asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség!"
Azért vannak tele az árvaházak!
Azt sem lehet rám fogni, hogy nem értem meg a gyermekvállalásra, hisz 34 évesen szültem meg.
Nem a véletlen műve!!
Tudod, az a sanda gyanúm, hogy Te valamelyik vallás erős képviselője vagy, vagy pszichológus, vagy egyszerűen élsz-halsz a gyermekekért (Az biztos, hogy abortusz-ellenes!-erről is tudnék jókat vitatkozni!!).
El kellene fogadnod, hogy nem mindenki gondolkodik úgy mint Te és nem mindenki úgy akar élni, ahogy Te és nem mindenki akar annyi gyerkőcöt, mint Te!
Bocs, ha néha durvább voltam, kikivánkozott belőlem!
Üdv.
Ilusta
2003.07.09 15:33
Ilusta!
Abortusztémában lásd a másik topikot!
"Mi értelme, van úgy sok gyermeket szülni, ha nincs meg a megfelelő anyagi háttered?? " ezt miért mindig azok mondják, akik utána megállapitják, hogy nincs anyagi gondjuk? Miért nem mondja sose egyetlen sok gyerekes sem? Nem gondolod, hogy ők tudnak valamit, amit te nem?
Hú, még sokat irnék, de sir a négyeske!
Ildi
Abortusztémában lásd a másik topikot!
"Mi értelme, van úgy sok gyermeket szülni, ha nincs meg a megfelelő anyagi háttered?? " ezt miért mindig azok mondják, akik utána megállapitják, hogy nincs anyagi gondjuk? Miért nem mondja sose egyetlen sok gyerekes sem? Nem gondolod, hogy ők tudnak valamit, amit te nem?
Hú, még sokat irnék, de sir a négyeske!
Ildi
Ildi
2003.07.09 21:16
Ilusta drága!
Itt a halálosan unatkozó, semmi iránt nem érdeklődő, posztsztálinista munkakerülő, felelőtlenül szaporodó vallásmániás beszél.
Valóban nem a második világháború közvetlen közelségében élünk. Ma mások a gondjaink, de attól még, hogy mások, vannak, és meg kell oldani őket.
Tetszik, hogy vállalod az önzésedet, mert őszinte vagy és nem bújsz álérvek mögé.
Nem tetszik, hogy vállalod az önzésedet, mert ez azt is jelenti, hogy nem akarsz változtani rajta.
Mielőtt továbbmennék, felidézném néhány korábbi soromat.
"A gyermek vállalása tehát csak egy picit kedvtelés kérdése, csak egy picit attól függ, hogy van-e hozzá kedvem, vagy nincs" - tehát nem írtam azt, hogy a kedv ne lenne részes a dologban. Csak azt, hogy ez a kevésbé fontos. Egy éhhalál közelében lévő embernél nem az a fő, hogy van-e kedve enni, hanem az, hogy ha apránként is, de egyen. A fő tehát, hogy egyen, másodlagos, hogy van-e hozzá kedve.
"Azt várjátok el egyetlen gyermeketektől, hogy ő egyedül cipelje a gondozásotok összes terhét? Ha az anyagiak adottak is, nyilván adottabbak, mint többgyerekes családokban, vannak egyéb terhek is, betegség, magány, amiket az egykés családokban kizárólag a féltve óvott gyerekre zúdítotok." "Ám ha már az érzelmeknél tartunk, ennek kifejeződnie kellene abban is, hogy szeretjük a gyerekeinket annyira, hogy tudjuk, a jövőt nem biztosíthatjuk számukra, ha egyre elfogadottabban egykézünk." Ezzel arra utaltam, hogy a gyereket szeretni nem azt jelenti, hogy e pillanatban gyöngéd érzelmekkel vagyok iránta, hanem azt, hogy szem előtt tartom a jövőjét is.
"Elfogadom, lehet úgy dönteni, hogy csak egy gyereket akarok, vagy akár egyet sem. Még azt is elfogadom, hogy az ilyen családokba jobb is, ha nem születik (több) gyerek. De ezektől az emberektől elvárnám cserébe azt, hogy valami mást, ami tényleg komoly, ami tényleg a többiek hasznára válik, letegyenek az asztalra. Legyenek híres tudósok, művészek, alapítsanak szeretetotthonokat, segélyegyleteket, vidámítsák a humorukkal a kétségbeesetteket, gyógyítsák az éhező kontinensek lakóit, mindegy, csak szóljon. De az ilyen, hogy nem szülök még egyet, mert önző vagyok, magammal akarok foglalkozni, vagy azért, mert csak...! Na neee..." Itt kimodtam, hogy nézetem szerint KI LEHET SZÁLLNI a gyerekprojektből, senkinek nics előírva, és nem is tartanám szerencsésnek, de akkor legyen valami más értelme az életünknek! Hogy a hobby? Mi az a hobby? Utazgatás? Golfozás? Ezek nagyon öncélúak. Tájképfestés? Kémiai kísérletek? Ezekből még lehet valami, akár nagy dolog is, de jobb lenne akkor nem hobbyszinten űzni őket. (Természetesen csak kiragadott példákkal éltem, ezer más is lehet.)
"Minden ember értékes, mindenkiben lehet valamit becsülni. De ezt a döntésüket NE fogadjuk el, és legyen bátorságunk ezt hangoztatni is, amikor szóba kerül! El kellene érnünk azt, hogy ne nekünk, többgyerekeseknek kelljen pironkodnunk, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, ahogy Ildi is írta, hanem azoknak, akik csak magukra, a kényelmükre és az anyagi biztonságukra gondolnak, akik a máért feláldozzák a holnapot." Ez különösen hangsúlyosan szól neked. Kérlek, mielőtt megismernél engem, ne vádolj felelőtlenséggel! A gyerekek felnőtté válásához persze kellenek az anyagiak is, de ezeknél sokkalta lényegesebb az odafigyelés, a mentális fejlődésük biztosítása! Sok, sanyarú körülmények között felnőtt gyerekből lett értékes ember. Nézd Illyés Gyulát, József Attilát, Móricz Zsigmondot: mindegyikük rosszabb körülmények között élt, mint te, de azért valamivel többre vitték...
"Szaporodási kötelezettséget én nem írtam elő. Soha nem is tenném. De van elvárható minimum, amit teljesíteni kell(ene). Nem kell mindenkinek nagycsaládot vinni, de üdvös lenne legalább két gyereknek életet adni." "Én nem írom senkinek sem elő, hogy szüljön sok gyereket" Érted? Soha, írtam, senkinek, írtam, valamint hogy üdvös lenne, s nem azt, hogy valaki mást kényszerítenék arra, amit nem akar.
"A szimpla reprodukció, amiről beszélek, a két gyerek tehát, minden fejlett országban elérendő cél." Azt hiszem, ez elég egyértelmű mondat arra vonatkozóan, hogy a gyerknevelés nem életcél, hanem az élet része. Két gyerek mellé még igen sok minden belefér, a közvetlen ellátásukkal járó időszak néhány év, tehát emellett még bátran lehet egyéb társadalmi szerepeket is betölteni.
"Hogy a nőnek ne kelljen feláldoznia a karrierjét, támogassuk a papákat abban, hogy az egyik gyerekkel pl. ők maradjanak gyesen - ennyi jár a nőnek, is, hogy érvényesüljön, nem?" Tehát nem csak a gyerekvállalást fontolgató nőtől, hanem mindannyiunktól elvárom, hogy ne hagyják/hagyjuk a lében azt, akinek van a tarsolyában még valami.
Most jöjjenek a te kijelentéseid.
"Igen önző vagyok ez tény! Miért is ne lehetnék az? Az egész Világ (most)erről szól, ebben élünk!" Lehetsz az. Szíved joga. De ha önzó vagy, ez azt is jelenti, hogy fontosabb számodra a saját lényed, mint a férjedé, a gyerekedé. Kíváncsi lennék, milyen kommentárt fog fűzni az önzésedhez a gyereked húsz év múlva.
"Rövid az élet! Egyre rövidebb! (akárki akármit is mond!) Szeretném annyira kiélvezni, élni (a saját elképzeléseim szerint) ahogy lehet!" Erről az jutott az eszembe, hogy a szeretet nem osztódik, hanem szaporodik. Akinek egy gyereke van, el sem tudja képzelni, hogy kettőt is tud ugyanakkora intenzitással szeretni. Aki csak magára fordítja az idejét, azt hiszi, hogy őrült kevés jutott neki. Aki viszont másokért él, rájön, hogy hihetetlenül sok idővel rendelkezik. Minden relatív.
"Lehet, hogy neki majd fájni fog, hogy egyedül van később. Erről is az a véleményem, hogy az ember ne azért szüljön, mert más arra kényszeríti, vagy mert más (társadalom, fajfenttartási ösztön???,család, VALLÁS!!!) elvárja!" Valóban, ne azért. Az ember, aki - Judit szerint is - annyira felsőbbrendű, azért szüljön, mert saját maga belátja ennek szükségszerűségét. Belátja, mert neki is fáj, hogy a gyerekének "majd fájni fog" később.
"Már így is kevés a Bolygó ennyi embernek!!" A Bolygó talán, de Európa még tudna helyet biztosítani...
"Nekem egy társadalom se írja elő, hogy hány gyereket szüljek, vagy hánynál álljak meg!" Először is: nem írja elő, legfeljebb ajánlja. Meg, ha jól működik, ösztönzi. Egyébként, nem kötelező társadalomban élni. Vonulj ki belőle a sok pénzeddel, vegyél meg egy szigetet, ott azt csinálsz, amit akarsz. De nem, te élvezni akarod a társadalmi lét előnyeit anélkül, hogy tennél valamit érte.
A többiről nem érdemes hosszan írni, merő vádaskodások.
De csak hogy tisztán láss. Nem egymás után jöttek. Egymást megelőzően
A harmadik gyerek mellett is dolgoztam még. A többi mellett csak azért nem, mert a férjem munkája miatt nem élünk most otthon. Volt tehát munkám, amit szerettem, amiben nem is voltam rossz. Ezt most átmenetileg valóban nem végezhetem, de nem azért, mert nekem csak a főzőkanál a fontos, hanem azért, mert földrajzilag nem vagyok a tetthelyen. Egyébként igen, pillanatnyilag ráadásul VAN ennél fontosabb dolgom.
Hobbym is van, nem is egy. Belefér az életembe az is. Nem minden hobbyimnak tudok most hódolni, de van, amelyiknek igen, és tudod, én úgy látom, hogy az élet hosszú, semmiről nem maradok le, ha nem ma élek a kedvtelésemnek, hanem holnap. Mert NEKEM lesz még holnap is.
"Tudod, az a sanda gyanúm, hogy Te valamelyik vallás erős képviselője vagy, vagy pszichológus" Ezen azért jót mosolyogtam.
"Tudod olyan az írásaid stílusa, mint hajdan a Ratkó-korszakban volt,: "a szülés asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség!"
Azért vannak tele az árvaházak!" No comment.
Elfogadom, hogy nem mindenki akar sok gyerkőcöt. Nem is könnyű teher. De ne az oktasson ki gyerektáji kérdésekben, akinek fogalmai sincsenek arról, mit jelet ez.
Mert - ellentétben veled, aki nem tudod, milyen többel - nekem arról is van tapasztalatom, milyen egy gyerekkel élni.
Kíváncsi
Itt a halálosan unatkozó, semmi iránt nem érdeklődő, posztsztálinista munkakerülő, felelőtlenül szaporodó vallásmániás beszél.
Valóban nem a második világháború közvetlen közelségében élünk. Ma mások a gondjaink, de attól még, hogy mások, vannak, és meg kell oldani őket.
Tetszik, hogy vállalod az önzésedet, mert őszinte vagy és nem bújsz álérvek mögé.
Nem tetszik, hogy vállalod az önzésedet, mert ez azt is jelenti, hogy nem akarsz változtani rajta.
Mielőtt továbbmennék, felidézném néhány korábbi soromat.
"A gyermek vállalása tehát csak egy picit kedvtelés kérdése, csak egy picit attól függ, hogy van-e hozzá kedvem, vagy nincs" - tehát nem írtam azt, hogy a kedv ne lenne részes a dologban. Csak azt, hogy ez a kevésbé fontos. Egy éhhalál közelében lévő embernél nem az a fő, hogy van-e kedve enni, hanem az, hogy ha apránként is, de egyen. A fő tehát, hogy egyen, másodlagos, hogy van-e hozzá kedve.
"Azt várjátok el egyetlen gyermeketektől, hogy ő egyedül cipelje a gondozásotok összes terhét? Ha az anyagiak adottak is, nyilván adottabbak, mint többgyerekes családokban, vannak egyéb terhek is, betegség, magány, amiket az egykés családokban kizárólag a féltve óvott gyerekre zúdítotok." "Ám ha már az érzelmeknél tartunk, ennek kifejeződnie kellene abban is, hogy szeretjük a gyerekeinket annyira, hogy tudjuk, a jövőt nem biztosíthatjuk számukra, ha egyre elfogadottabban egykézünk." Ezzel arra utaltam, hogy a gyereket szeretni nem azt jelenti, hogy e pillanatban gyöngéd érzelmekkel vagyok iránta, hanem azt, hogy szem előtt tartom a jövőjét is.
"Elfogadom, lehet úgy dönteni, hogy csak egy gyereket akarok, vagy akár egyet sem. Még azt is elfogadom, hogy az ilyen családokba jobb is, ha nem születik (több) gyerek. De ezektől az emberektől elvárnám cserébe azt, hogy valami mást, ami tényleg komoly, ami tényleg a többiek hasznára válik, letegyenek az asztalra. Legyenek híres tudósok, művészek, alapítsanak szeretetotthonokat, segélyegyleteket, vidámítsák a humorukkal a kétségbeesetteket, gyógyítsák az éhező kontinensek lakóit, mindegy, csak szóljon. De az ilyen, hogy nem szülök még egyet, mert önző vagyok, magammal akarok foglalkozni, vagy azért, mert csak...! Na neee..." Itt kimodtam, hogy nézetem szerint KI LEHET SZÁLLNI a gyerekprojektből, senkinek nics előírva, és nem is tartanám szerencsésnek, de akkor legyen valami más értelme az életünknek! Hogy a hobby? Mi az a hobby? Utazgatás? Golfozás? Ezek nagyon öncélúak. Tájképfestés? Kémiai kísérletek? Ezekből még lehet valami, akár nagy dolog is, de jobb lenne akkor nem hobbyszinten űzni őket. (Természetesen csak kiragadott példákkal éltem, ezer más is lehet.)
"Minden ember értékes, mindenkiben lehet valamit becsülni. De ezt a döntésüket NE fogadjuk el, és legyen bátorságunk ezt hangoztatni is, amikor szóba kerül! El kellene érnünk azt, hogy ne nekünk, többgyerekeseknek kelljen pironkodnunk, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, ahogy Ildi is írta, hanem azoknak, akik csak magukra, a kényelmükre és az anyagi biztonságukra gondolnak, akik a máért feláldozzák a holnapot." Ez különösen hangsúlyosan szól neked. Kérlek, mielőtt megismernél engem, ne vádolj felelőtlenséggel! A gyerekek felnőtté válásához persze kellenek az anyagiak is, de ezeknél sokkalta lényegesebb az odafigyelés, a mentális fejlődésük biztosítása! Sok, sanyarú körülmények között felnőtt gyerekből lett értékes ember. Nézd Illyés Gyulát, József Attilát, Móricz Zsigmondot: mindegyikük rosszabb körülmények között élt, mint te, de azért valamivel többre vitték...
"Szaporodási kötelezettséget én nem írtam elő. Soha nem is tenném. De van elvárható minimum, amit teljesíteni kell(ene). Nem kell mindenkinek nagycsaládot vinni, de üdvös lenne legalább két gyereknek életet adni." "Én nem írom senkinek sem elő, hogy szüljön sok gyereket" Érted? Soha, írtam, senkinek, írtam, valamint hogy üdvös lenne, s nem azt, hogy valaki mást kényszerítenék arra, amit nem akar.
"A szimpla reprodukció, amiről beszélek, a két gyerek tehát, minden fejlett országban elérendő cél." Azt hiszem, ez elég egyértelmű mondat arra vonatkozóan, hogy a gyerknevelés nem életcél, hanem az élet része. Két gyerek mellé még igen sok minden belefér, a közvetlen ellátásukkal járó időszak néhány év, tehát emellett még bátran lehet egyéb társadalmi szerepeket is betölteni.
"Hogy a nőnek ne kelljen feláldoznia a karrierjét, támogassuk a papákat abban, hogy az egyik gyerekkel pl. ők maradjanak gyesen - ennyi jár a nőnek, is, hogy érvényesüljön, nem?" Tehát nem csak a gyerekvállalást fontolgató nőtől, hanem mindannyiunktól elvárom, hogy ne hagyják/hagyjuk a lében azt, akinek van a tarsolyában még valami.
Most jöjjenek a te kijelentéseid.
"Igen önző vagyok ez tény! Miért is ne lehetnék az? Az egész Világ (most)erről szól, ebben élünk!" Lehetsz az. Szíved joga. De ha önzó vagy, ez azt is jelenti, hogy fontosabb számodra a saját lényed, mint a férjedé, a gyerekedé. Kíváncsi lennék, milyen kommentárt fog fűzni az önzésedhez a gyereked húsz év múlva.
"Rövid az élet! Egyre rövidebb! (akárki akármit is mond!) Szeretném annyira kiélvezni, élni (a saját elképzeléseim szerint) ahogy lehet!" Erről az jutott az eszembe, hogy a szeretet nem osztódik, hanem szaporodik. Akinek egy gyereke van, el sem tudja képzelni, hogy kettőt is tud ugyanakkora intenzitással szeretni. Aki csak magára fordítja az idejét, azt hiszi, hogy őrült kevés jutott neki. Aki viszont másokért él, rájön, hogy hihetetlenül sok idővel rendelkezik. Minden relatív.
"Lehet, hogy neki majd fájni fog, hogy egyedül van később. Erről is az a véleményem, hogy az ember ne azért szüljön, mert más arra kényszeríti, vagy mert más (társadalom, fajfenttartási ösztön???,család, VALLÁS!!!) elvárja!" Valóban, ne azért. Az ember, aki - Judit szerint is - annyira felsőbbrendű, azért szüljön, mert saját maga belátja ennek szükségszerűségét. Belátja, mert neki is fáj, hogy a gyerekének "majd fájni fog" később.
"Már így is kevés a Bolygó ennyi embernek!!" A Bolygó talán, de Európa még tudna helyet biztosítani...
"Nekem egy társadalom se írja elő, hogy hány gyereket szüljek, vagy hánynál álljak meg!" Először is: nem írja elő, legfeljebb ajánlja. Meg, ha jól működik, ösztönzi. Egyébként, nem kötelező társadalomban élni. Vonulj ki belőle a sok pénzeddel, vegyél meg egy szigetet, ott azt csinálsz, amit akarsz. De nem, te élvezni akarod a társadalmi lét előnyeit anélkül, hogy tennél valamit érte.
A többiről nem érdemes hosszan írni, merő vádaskodások.
De csak hogy tisztán láss. Nem egymás után jöttek. Egymást megelőzően
A harmadik gyerek mellett is dolgoztam még. A többi mellett csak azért nem, mert a férjem munkája miatt nem élünk most otthon. Volt tehát munkám, amit szerettem, amiben nem is voltam rossz. Ezt most átmenetileg valóban nem végezhetem, de nem azért, mert nekem csak a főzőkanál a fontos, hanem azért, mert földrajzilag nem vagyok a tetthelyen. Egyébként igen, pillanatnyilag ráadásul VAN ennél fontosabb dolgom.
Hobbym is van, nem is egy. Belefér az életembe az is. Nem minden hobbyimnak tudok most hódolni, de van, amelyiknek igen, és tudod, én úgy látom, hogy az élet hosszú, semmiről nem maradok le, ha nem ma élek a kedvtelésemnek, hanem holnap. Mert NEKEM lesz még holnap is.
"Tudod, az a sanda gyanúm, hogy Te valamelyik vallás erős képviselője vagy, vagy pszichológus" Ezen azért jót mosolyogtam.
"Tudod olyan az írásaid stílusa, mint hajdan a Ratkó-korszakban volt,: "a szülés asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség!"
Azért vannak tele az árvaházak!" No comment.
Elfogadom, hogy nem mindenki akar sok gyerkőcöt. Nem is könnyű teher. De ne az oktasson ki gyerektáji kérdésekben, akinek fogalmai sincsenek arról, mit jelet ez.
Mert - ellentétben veled, aki nem tudod, milyen többel - nekem arról is van tapasztalatom, milyen egy gyerekkel élni.
Kíváncsi
2003.07.09 21:49
Döbbenet
Álljatok már le. Hogy lehet valakit felelősségre vonni azért mert kettőnél több gyereket nevel rendesen, szeretetben? Aki nem akar ne szüljön. De aki többet vállal a szép átlagos 1-nél, esetleg van olyan bátor és hármat négyet is felnevel, azt ne rugdossuk már.
Túlnépesedés van. Olyanok vagyunk mint a rák. Mindent felfalunk és tönkre teszünk. De ez egy családban nem látszik. És nem is szabad látszania. Ha jó morálban nevelik őket, nem önzővé és kizsákmányolóvá, akkor talán elmúlik az is, hogy ennyire hasonlitsunk faj szinten a rákra. Nem pedig attól, hogy olyasmit csinálunk ami nem nekünk való. Ha valaki azt tartja fontosnak üljön mikroszkóp mögé, de ha valaki anya akar lenni, az sem lehet kisebb érdem mint amaz. Az csak a lényeg, hogy szivvel és tőlünk telhető legjobban csináljuk. Aszem...
Tolerancia, hölgyeim, tolerancia. E heti vesszőparipám.
És elnézést, hogy beleszóltam, én az egygyerekes.
Álljatok már le. Hogy lehet valakit felelősségre vonni azért mert kettőnél több gyereket nevel rendesen, szeretetben? Aki nem akar ne szüljön. De aki többet vállal a szép átlagos 1-nél, esetleg van olyan bátor és hármat négyet is felnevel, azt ne rugdossuk már.
Túlnépesedés van. Olyanok vagyunk mint a rák. Mindent felfalunk és tönkre teszünk. De ez egy családban nem látszik. És nem is szabad látszania. Ha jó morálban nevelik őket, nem önzővé és kizsákmányolóvá, akkor talán elmúlik az is, hogy ennyire hasonlitsunk faj szinten a rákra. Nem pedig attól, hogy olyasmit csinálunk ami nem nekünk való. Ha valaki azt tartja fontosnak üljön mikroszkóp mögé, de ha valaki anya akar lenni, az sem lehet kisebb érdem mint amaz. Az csak a lényeg, hogy szivvel és tőlünk telhető legjobban csináljuk. Aszem...
Tolerancia, hölgyeim, tolerancia. E heti vesszőparipám.
És elnézést, hogy beleszóltam, én az egygyerekes.
2003.07.10 00:01
Judit!
Sajnálom, hogy teljes huszonnégy óra alatt nem tudtál a topikra reagálni. Sajnálom, hogy neked csak az volt fontos, hogy nagy mellénnyel kioktass.
Örülök, hogy hozzászóltál, mert engem ez is továbbgondolásra serkentett. Ha nem olvasod el, amit írtam, azt se bánom. Hiszen én legalább gondolkodtam egy jót.
Köszi!
Kíváncsi
Sajnálom, hogy teljes huszonnégy óra alatt nem tudtál a topikra reagálni. Sajnálom, hogy neked csak az volt fontos, hogy nagy mellénnyel kioktass.
Örülök, hogy hozzászóltál, mert engem ez is továbbgondolásra serkentett. Ha nem olvasod el, amit írtam, azt se bánom. Hiszen én legalább gondolkodtam egy jót.
Köszi!
Kíváncsi
2003.07.10 00:18
Kíváncsi!
ha hiszed, ha nem, én nem ülök a gép előtt egész nap. most éjjel negyd kettő van és most jutottam el idáig. gyerekkel is voltam ma orvosnál, nekem is volt egy vizitem és egyéb dolgaim is akadtak/akadnak. olyan sokat írtál, hogy biztosan nem fogok mindenre reagálni, csak , ami hirtelen eszembe jut: én nem gondolom, hogy azért kell a gyerek, hogy legyen, aki ápoljon. arra van személyzet. és úgy is lehet támasza valakinek, hogy egyke. pl. barátok, barátnők személyében.
a másik: engem abszolút nem hoz lázba egy-egy faj kihalásának a veszélye. kihaltak a dínók is, veszélyben a panda. És? sajnos, ettől bennem nem indul meg semmi.
és még egy: minden rabbi zsidó, nem kell külön jelzővel ellátni
Több gondolatodra most nem tudok reagálni, talán holnap.
jó éjt!
ha hiszed, ha nem, én nem ülök a gép előtt egész nap. most éjjel negyd kettő van és most jutottam el idáig. gyerekkel is voltam ma orvosnál, nekem is volt egy vizitem és egyéb dolgaim is akadtak/akadnak. olyan sokat írtál, hogy biztosan nem fogok mindenre reagálni, csak , ami hirtelen eszembe jut: én nem gondolom, hogy azért kell a gyerek, hogy legyen, aki ápoljon. arra van személyzet. és úgy is lehet támasza valakinek, hogy egyke. pl. barátok, barátnők személyében.
a másik: engem abszolút nem hoz lázba egy-egy faj kihalásának a veszélye. kihaltak a dínók is, veszélyben a panda. És? sajnos, ettől bennem nem indul meg semmi.
és még egy: minden rabbi zsidó, nem kell külön jelzővel ellátni
Több gondolatodra most nem tudok reagálni, talán holnap.
jó éjt!
2003.07.10 06:05
Sziasztok!
"Igen önző vagyok ez tény!
Miért is ne lehetnék az? Az egész Világ (most)erről szól, ebben élünk!"
Erről nekem az jut esembe, hogy egy csomó minden van ebben a mai világban, ami nekem nem tetszik, és hiába ilyen a világ és ilyenek sokan benne, attól én még nem akarok ilyen lenni. Elég szomorú, hogy ez a világ most erről szöl! Én erre nem lennék büszke, hogy követem a nagy birkacsapatot (jesszus, nem jut eszembe minek hivják a rakás állatot együtt, ez már orvosi eset), büszke vagyok viszont arra, ha merek más lenni, önálló gondolatokkal rendelkezni, és meg merem tenni a világ ellenében is azt, amit helyesnek tartok. Szóval számomra ez egy nagyon rossz érv.
"Lehet, hogy neki majd fájni fog, hogy egyedül van később. " Fog. Jó eséllyel. És akkor majd megmutathatod neki ezeket a sorokat. Büszke lehetsz majd rá.
"Már így is kevés a Bolygó ennyi embernek!! " A Bolygó eltartana ennyi embert, ha nem a fenti idézet szerint élnének rajta az emberek. Van egy régi, bölcs mondás: sok jó ember kis helyen is elfér. Ez egyre inkább igaz lesz erre a Bolygóra is.
"Mi értelme, van úgy sok gyermeket szülni, ha nincs meg a megfelelő anyagi háttered??
Igen, tudom a szeretet a fontos! Csakhogy ez nem igaz!! Mi lesz a sok gyermekeddel 20 év múlva??
Nem tudod megalapozni a jövőjüket! Nem fogod pénz nélkül taníttatni Őket! Milyen jövő elé néznek?? "
Na ez a nagy kedvencem. Egyszer ilyen témában csináltam is egy topikot, az pontosabban a megélhetésre vonatkozott, de hasonló a dolog. Rettenetesen relativ, hogy mit tekintünk megfelelő anyagi háttérnek. Lehet azt mondani, annyi gyereket vállalok, hogy mindet bármikor bárhova elvihessem, bármit megadhassak neki. Luxusjachtot is. Hát ezzel kihalna a faj. Lehet megelégedni a lakással, kocsival. Lehet azzal is, hogy embert tudok belőle faragni, lesz fedél a feje fölött, lesz kaja, ruha. Ez a pénz nélkül taníttatni duma, ez mostanában nagy divat. Lehet, én vagyok a nagyon naiv, de egyelőre nem élem ezt meg ennyire tragikusnak. Politika keveredik bele, de lényeg, van úgy, hogy nincs tandij, vannak állami egyetemek, ösztöndijak, diákhitel. Sőt, van olyan is, hogy egyetemista dolgozik. Mondjuk tanit. Persze, lehet, hogy jobb, ha már első általánostól magántanár tanitja, és mindig minden a feneke alatt van annak a gyereknek, szerintem nem. Szerintem meg kell tanulnia, hogy vannak fontos anyagi dolgok, amiket muszáj, de van sok,ami csak a fogyasztói társadalom velejárója, és semmit nem fog veszteni azáltal, ha kihagyja. Nagyszüleim mindkét ágról igen csórók voltak, egyiknek se volt saját lakása, csak tanácsi, mégis mindkét szülőm elvégezte az egyetemet, kitanult, ha úgy tetszik. Egész normális jövőjük lett.
"Csakhogy mi anyagilag nagyon jól állunk és mégsem ez a döntő érv! " Na ja.
"Jöttek a gyerekek Nálad egymás után, régóta nem dolgozhatsz! Lehet, hogy azért szültél 5 gyermeket, mert már nem is akarsz? Vagy nem érdekelt a munkád, nincs semmi olyan hobbid, ami nagyon érdekelt volna? " Ez az, amitől a falra tudnék mászni. Ez úgy hangzik, hogyha netán tényleg igy lenne, akkor milyen nulla lenne az illető. Na ez egy nagy baj ebben a társadalomban. Mert a munka csak az, ami munkahelyen történik. Ha esetleg életem 20 évére munkámnak egészséges (lelki értelemben) emberek felnevelését tűzöm ki célnak, az nem munka, az csak lébecolás, azt azért akarom csinálni, mert én egy lusta, tehetségtelen, felelőtlen ember vagyok. Ez a szemlélet az, ami rendkivül káros. Ha valakinek sok gyereke van, akkor előbb utóbb megkapja valakitől ezt a dumát. Mikor jutunk el oda, hogy a főállásu anyagág ne egy segélyformát jutasson az emberek eszébe, hanem egy hivatást???? Ha a magánoviban egy ovonő napi 7 órában (heti 35-ben) ellátja a rá eső 6-7 gyereket, akkor ő dolgozik, munkát végez, becsületes, rendes ember. Ha egy másik nő napi 24 órában, heti 168 órában ellátja 5 gyermekét, akkor ő nem végez munkát, ő nem akar dolgozni.
"Ez nagyon régimódi hozzáállás, hogy a nő szüljön, meg legyen otthon a fakanállal! " Szerintem meg nagyon el van tűntetve ez a hozzáállás, és ha valaki igy akar tenni, akkor megkapja, hogy ez nem normális dolog. Nem mondom azt, hogy mindenkinek igy kellene tenni, de lehessen már egy nő otthon kezében a fakanállal, és lehessenek már normális családok, amelyekben vannak otthon gyerekek, szülők és nem csak mindenki rohan mindenhova, gyerek az oviba-suliba (bölcsibe) elpakolva, apa anya látástul mikulásig melózva. Ez normális lenne?
"Tudod olyan az írásaid stílusa, mint hajdan a Ratkó-korszakban volt,: "a szülés asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség!"
Azért vannak tele az árvaházak! " Ez egy nagy marhaság. Nem a nagy család reklámozása miatt lesznek tele az árvaházak, hanem a maradj gyerek nélkül mert igy szabadon élhetsz a munkádnak, bobbidnak felfogás miatt! Egyébként érdekes lenne egy statisztika arról, hogy az árvaházba kerülő gyerekek anyja hány gyereket nevel otthon átlagosan!
"Tudod, az a sanda gyanúm, hogy Te valamelyik vallás erős képviselője vagy, vagy pszichológus, vagy egyszerűen élsz-halsz a gyermekekért (Az biztos, hogy abortusz-ellenes!-erről is tudnék jókat vitatkozni!!). " Ennek a mondatnak az eleje úgy hangzik, hogy valami hibbant vagy, aki valami szekta tag, aztán ezzel párhuzamosan jön az élsz-halsz a gyerekekért. Úgy hangzik, mintha manapság az nem lenne normális, aki él-hal a gyerekekért. Vegyük már észre magunkat, te jó ég, elitélendő az aki imádja a gyerekeket????? Abortusz dolgot már irtam, számomra nagyon kontrasztos volt, hogy pont most olvastam azt a topikot is, és merő véletlen, de pont ezelőtt irt oda Kiváncsi is...
És a legnagyobb poén az egészben, hogy kezdem megérteni Kiváncsi mondókáját. Igenis a szemét, disznó egygyerekesek ( nem komolyan venni a jelzőket) rontják az én jövőmet, hiszen az én nyugdijam is azért lesz kevesebb, mert hiányzanak az általuk meg nem szült gyerekek a termelésből. És tényleg, valahol bele lehetne tenni a nyugdijrendszerbe, ahogy már ötlet szintjén volt róla valahol szó, hogy a gyerekeim adójának egy része a nyugdijas szülőre szálljon, mert bizony az én gyerekeim (is) tartják majd el a most anyagi érvekre (is) hivatkozó, önző csak egy gyereket vállalókat. (Hangsűlyozom, nem akarok konkrétan senkit bántani, csak a szöveg hangsúlyozásához kellettek a jelzők, és nem azt akarom bántani, akinél különböző pl. eü okok miatt nem lett több gyermek, hanem azt akarom hangsúlyozni, hogy az önzésből csak egy gyereket vállalás -a társadalmi önellátás hangsúlyozásával- tulképpen hosszútávon nagyobb teher a társadalomnak.)
"engem abszolút nem hoz lázba egy-egy faj kihalásának a veszélye. kihaltak a dínók is, veszélyben a panda. És? sajnos, ettől bennem nem indul meg semmi. " Na, erre sem lennék büszke. ez is jellemzően a mai fogyasztói társadalmunk jellemző képe.: most élek, most akarok mindent, mit érdekel engem milyen lesz itt később?
"aki ápoljon. arra van személyzet" Lehet, hogy még van, de nem lesz, mert ha ma nincs gyerek, akkor 30 év múlva nem lesz dolgozó!
Na, most ennyi, bocs, hogy eléggé csak egy emberke irását veséztem, de ezek olyan gondolatok voltak, amiket sosem birok szó nélkül hagyni.
Ildi
"Igen önző vagyok ez tény!
Miért is ne lehetnék az? Az egész Világ (most)erről szól, ebben élünk!"
Erről nekem az jut esembe, hogy egy csomó minden van ebben a mai világban, ami nekem nem tetszik, és hiába ilyen a világ és ilyenek sokan benne, attól én még nem akarok ilyen lenni. Elég szomorú, hogy ez a világ most erről szöl! Én erre nem lennék büszke, hogy követem a nagy birkacsapatot (jesszus, nem jut eszembe minek hivják a rakás állatot együtt, ez már orvosi eset), büszke vagyok viszont arra, ha merek más lenni, önálló gondolatokkal rendelkezni, és meg merem tenni a világ ellenében is azt, amit helyesnek tartok. Szóval számomra ez egy nagyon rossz érv.
"Lehet, hogy neki majd fájni fog, hogy egyedül van később. " Fog. Jó eséllyel. És akkor majd megmutathatod neki ezeket a sorokat. Büszke lehetsz majd rá.
"Már így is kevés a Bolygó ennyi embernek!! " A Bolygó eltartana ennyi embert, ha nem a fenti idézet szerint élnének rajta az emberek. Van egy régi, bölcs mondás: sok jó ember kis helyen is elfér. Ez egyre inkább igaz lesz erre a Bolygóra is.
"Mi értelme, van úgy sok gyermeket szülni, ha nincs meg a megfelelő anyagi háttered??
Igen, tudom a szeretet a fontos! Csakhogy ez nem igaz!! Mi lesz a sok gyermekeddel 20 év múlva??
Nem tudod megalapozni a jövőjüket! Nem fogod pénz nélkül taníttatni Őket! Milyen jövő elé néznek?? "
Na ez a nagy kedvencem. Egyszer ilyen témában csináltam is egy topikot, az pontosabban a megélhetésre vonatkozott, de hasonló a dolog. Rettenetesen relativ, hogy mit tekintünk megfelelő anyagi háttérnek. Lehet azt mondani, annyi gyereket vállalok, hogy mindet bármikor bárhova elvihessem, bármit megadhassak neki. Luxusjachtot is. Hát ezzel kihalna a faj. Lehet megelégedni a lakással, kocsival. Lehet azzal is, hogy embert tudok belőle faragni, lesz fedél a feje fölött, lesz kaja, ruha. Ez a pénz nélkül taníttatni duma, ez mostanában nagy divat. Lehet, én vagyok a nagyon naiv, de egyelőre nem élem ezt meg ennyire tragikusnak. Politika keveredik bele, de lényeg, van úgy, hogy nincs tandij, vannak állami egyetemek, ösztöndijak, diákhitel. Sőt, van olyan is, hogy egyetemista dolgozik. Mondjuk tanit. Persze, lehet, hogy jobb, ha már első általánostól magántanár tanitja, és mindig minden a feneke alatt van annak a gyereknek, szerintem nem. Szerintem meg kell tanulnia, hogy vannak fontos anyagi dolgok, amiket muszáj, de van sok,ami csak a fogyasztói társadalom velejárója, és semmit nem fog veszteni azáltal, ha kihagyja. Nagyszüleim mindkét ágról igen csórók voltak, egyiknek se volt saját lakása, csak tanácsi, mégis mindkét szülőm elvégezte az egyetemet, kitanult, ha úgy tetszik. Egész normális jövőjük lett.
"Csakhogy mi anyagilag nagyon jól állunk és mégsem ez a döntő érv! " Na ja.
"Jöttek a gyerekek Nálad egymás után, régóta nem dolgozhatsz! Lehet, hogy azért szültél 5 gyermeket, mert már nem is akarsz? Vagy nem érdekelt a munkád, nincs semmi olyan hobbid, ami nagyon érdekelt volna? " Ez az, amitől a falra tudnék mászni. Ez úgy hangzik, hogyha netán tényleg igy lenne, akkor milyen nulla lenne az illető. Na ez egy nagy baj ebben a társadalomban. Mert a munka csak az, ami munkahelyen történik. Ha esetleg életem 20 évére munkámnak egészséges (lelki értelemben) emberek felnevelését tűzöm ki célnak, az nem munka, az csak lébecolás, azt azért akarom csinálni, mert én egy lusta, tehetségtelen, felelőtlen ember vagyok. Ez a szemlélet az, ami rendkivül káros. Ha valakinek sok gyereke van, akkor előbb utóbb megkapja valakitől ezt a dumát. Mikor jutunk el oda, hogy a főállásu anyagág ne egy segélyformát jutasson az emberek eszébe, hanem egy hivatást???? Ha a magánoviban egy ovonő napi 7 órában (heti 35-ben) ellátja a rá eső 6-7 gyereket, akkor ő dolgozik, munkát végez, becsületes, rendes ember. Ha egy másik nő napi 24 órában, heti 168 órában ellátja 5 gyermekét, akkor ő nem végez munkát, ő nem akar dolgozni.
"Ez nagyon régimódi hozzáállás, hogy a nő szüljön, meg legyen otthon a fakanállal! " Szerintem meg nagyon el van tűntetve ez a hozzáállás, és ha valaki igy akar tenni, akkor megkapja, hogy ez nem normális dolog. Nem mondom azt, hogy mindenkinek igy kellene tenni, de lehessen már egy nő otthon kezében a fakanállal, és lehessenek már normális családok, amelyekben vannak otthon gyerekek, szülők és nem csak mindenki rohan mindenhova, gyerek az oviba-suliba (bölcsibe) elpakolva, apa anya látástul mikulásig melózva. Ez normális lenne?
"Tudod olyan az írásaid stílusa, mint hajdan a Ratkó-korszakban volt,: "a szülés asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség!"
Azért vannak tele az árvaházak! " Ez egy nagy marhaság. Nem a nagy család reklámozása miatt lesznek tele az árvaházak, hanem a maradj gyerek nélkül mert igy szabadon élhetsz a munkádnak, bobbidnak felfogás miatt! Egyébként érdekes lenne egy statisztika arról, hogy az árvaházba kerülő gyerekek anyja hány gyereket nevel otthon átlagosan!
"Tudod, az a sanda gyanúm, hogy Te valamelyik vallás erős képviselője vagy, vagy pszichológus, vagy egyszerűen élsz-halsz a gyermekekért (Az biztos, hogy abortusz-ellenes!-erről is tudnék jókat vitatkozni!!). " Ennek a mondatnak az eleje úgy hangzik, hogy valami hibbant vagy, aki valami szekta tag, aztán ezzel párhuzamosan jön az élsz-halsz a gyerekekért. Úgy hangzik, mintha manapság az nem lenne normális, aki él-hal a gyerekekért. Vegyük már észre magunkat, te jó ég, elitélendő az aki imádja a gyerekeket????? Abortusz dolgot már irtam, számomra nagyon kontrasztos volt, hogy pont most olvastam azt a topikot is, és merő véletlen, de pont ezelőtt irt oda Kiváncsi is...
És a legnagyobb poén az egészben, hogy kezdem megérteni Kiváncsi mondókáját. Igenis a szemét, disznó egygyerekesek (
nem komolyan venni a jelzőket) rontják az én jövőmet, hiszen az én nyugdijam is azért lesz kevesebb, mert hiányzanak az általuk meg nem szült gyerekek a termelésből. És tényleg, valahol bele lehetne tenni a nyugdijrendszerbe, ahogy már ötlet szintjén volt róla valahol szó, hogy a gyerekeim adójának egy része a nyugdijas szülőre szálljon, mert bizony az én gyerekeim (is) tartják majd el a most anyagi érvekre (is) hivatkozó, önző csak egy gyereket vállalókat. (Hangsűlyozom, nem akarok konkrétan senkit bántani, csak a szöveg hangsúlyozásához kellettek a jelzők, és nem azt akarom bántani, akinél különböző pl. eü okok miatt nem lett több gyermek, hanem azt akarom hangsúlyozni, hogy az önzésből csak egy gyereket vállalás -a társadalmi önellátás hangsúlyozásával- tulképpen hosszútávon nagyobb teher a társadalomnak.) "engem abszolút nem hoz lázba egy-egy faj kihalásának a veszélye. kihaltak a dínók is, veszélyben a panda. És? sajnos, ettől bennem nem indul meg semmi. " Na, erre sem lennék büszke. ez is jellemzően a mai fogyasztói társadalmunk jellemző képe.: most élek, most akarok mindent, mit érdekel engem milyen lesz itt később?
"aki ápoljon. arra van személyzet" Lehet, hogy még van, de nem lesz, mert ha ma nincs gyerek, akkor 30 év múlva nem lesz dolgozó!
Na, most ennyi, bocs, hogy eléggé csak egy emberke irását veséztem, de ezek olyan gondolatok voltak, amiket sosem birok szó nélkül hagyni.
Ildi
Ildi
2003.07.10 06:40
Csak még három apróság:
Az egyik, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Nem beteg az sem, aki nem szül ötöt. A másik, hogy akár egy gyerek után (3 év után) visszamenni dolgozni is nagyon nehéz. Ha nem vesz vissza a régi cég. Nemhogy három vagy négy után. Szóval ez a karrier a harmadik után és jöhet még kettő kicsit irreális. A harmadik pedig, hogy ha mindenki diplomás az nagyon nagy baj, mert akkor semmi értéke a diplomának, és a kétkezi munkát nincs aki elvégezze (boldogan, vagy elégedetten).
Zsunya
Az egyik, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Nem beteg az sem, aki nem szül ötöt. A másik, hogy akár egy gyerek után (3 év után) visszamenni dolgozni is nagyon nehéz. Ha nem vesz vissza a régi cég. Nemhogy három vagy négy után. Szóval ez a karrier a harmadik után és jöhet még kettő kicsit irreális. A harmadik pedig, hogy ha mindenki diplomás az nagyon nagy baj, mert akkor semmi értéke a diplomának, és a kétkezi munkát nincs aki elvégezze (boldogan, vagy elégedetten).
Zsunya
2003.07.10 07:10
Zsunya,
én egyszer sem mondtam, hogy beteg, aki nem vállal ötöt. Az is lehet, hogy éppen az beteg, aki vállalja.
Annyit bátorkodtam mondani, hogy KETTŐ minden szempontból ideális és kielégítő. Ezt többször, több irányból megvilágítottam.
Azt sem írtam, hogy nagy karriert lehet befutni sok gyerek mellett. Csupán azt, hogy lehet olyan munkát végezni, amit szeret az ember.
Egyébként nem csak a gyerekek számán, sok más tényezőn is múlik, hogyan alakul a női karrier sorsa. Van-e pl. támogató nagyszülői háttér, milyen típusú az a vágyott karrier, apa hogyan száll be, és így tovább.
Azt meg, hogy mindenki legyen diplomás, nem tudom, hol olvastad, nekem elkerülte a figyelmemet.
én egyszer sem mondtam, hogy beteg, aki nem vállal ötöt. Az is lehet, hogy éppen az beteg, aki vállalja
. Annyit bátorkodtam mondani, hogy KETTŐ minden szempontból ideális és kielégítő. Ezt többször, több irányból megvilágítottam.
Azt sem írtam, hogy nagy karriert lehet befutni sok gyerek mellett. Csupán azt, hogy lehet olyan munkát végezni, amit szeret az ember.
Egyébként nem csak a gyerekek számán, sok más tényezőn is múlik, hogyan alakul a női karrier sorsa. Van-e pl. támogató nagyszülői háttér, milyen típusú az a vágyott karrier, apa hogyan száll be, és így tovább.
Azt meg, hogy mindenki legyen diplomás, nem tudom, hol olvastad, nekem elkerülte a figyelmemet.
2003.07.10 07:17
Judit!
Amint látod, visszavontam az utolsóként hozzád intézett soraimat. Azért tettem, mert pont olyan volt, amilyet nem szeretek, amolyan bokánrúgós, mint ahogy te szoktál reagálni. Sajnos időnként beleesem én is ebbe a csapdába, aztán győzhetem kikozmetikázni!
De sajnos te sem lettél jobb tegnap óta. Már megint ez a kis finom lefajgyűlölőzés...!
Ha jól veszem ki, orvos vagy. Akkor kicsit jobban törekedni kellene arra, hogy ne ítélj felületesen!
Amint látod, visszavontam az utolsóként hozzád intézett soraimat. Azért tettem, mert pont olyan volt, amilyet nem szeretek, amolyan bokánrúgós, mint ahogy te szoktál reagálni. Sajnos időnként beleesem én is ebbe a csapdába, aztán győzhetem kikozmetikázni!
De sajnos te sem lettél jobb tegnap óta. Már megint ez a kis finom lefajgyűlölőzés...!
Ha jól veszem ki, orvos vagy. Akkor kicsit jobban törekedni kellene arra, hogy ne ítélj felületesen!
2003.07.10 08:30
Kiváncsi ne vegyél már te is mindent magadra.
Nem konkrét mondatokra reagáltam, hanem amiket gondolok globálisan erről, azt irtam le. Sokan gondolnak úgy a diplomásokra, hogy az valóban értékesebb ember. Én meg nem győzöm csodálni az asztalost aki galériát épit, a kerámikust, a jóféle kőművest. Mert ha nézed ahogy dolgozik, na az maga a varázslat. Nem billentyűket pötyög és fiktiv dolgokkal matat pl mint egy bróker. Hanem kézzelfogható valóban szükséges, létszükséges dolgokat készit. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy maradandóbbakat, mint a bróker.
Csak azért jutott eszembe, mert ha valakinek van négy gyereke, de egy sem diplomás, az már olyan mmmmm. Pedig nem kellene igy nézni. Nem tudom érthetőbben leirni.
Lehet hogy van ilyen ideális eset, hogy sok gyermek mellett lehet dolgozni. Én most azt látom, hogy az én szakmámban képtelenség akár egy gyerekkel elhelyezkedni. Nem azért mert nem tudnék dolgozni, hanem mert ha kiderül, hogy van gyerekem, akkor nem vesznek fel. Ilyen egyszerű ez.
Nem konkrét mondatokra reagáltam, hanem amiket gondolok globálisan erről, azt irtam le. Sokan gondolnak úgy a diplomásokra, hogy az valóban értékesebb ember. Én meg nem győzöm csodálni az asztalost aki galériát épit, a kerámikust, a jóféle kőművest. Mert ha nézed ahogy dolgozik, na az maga a varázslat. Nem billentyűket pötyög és fiktiv dolgokkal matat pl mint egy bróker. Hanem kézzelfogható valóban szükséges, létszükséges dolgokat készit. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy maradandóbbakat, mint a bróker.
Csak azért jutott eszembe, mert ha valakinek van négy gyereke, de egy sem diplomás, az már olyan mmmmm. Pedig nem kellene igy nézni. Nem tudom érthetőbben leirni.
Lehet hogy van ilyen ideális eset, hogy sok gyermek mellett lehet dolgozni. Én most azt látom, hogy az én szakmámban képtelenség akár egy gyerekkel elhelyezkedni. Nem azért mert nem tudnék dolgozni, hanem mert ha kiderül, hogy van gyerekem, akkor nem vesznek fel. Ilyen egyszerű ez.
2003.07.10 08:47
Kíváncsi!
Te paranoiás vagy! Én nem jöttem semmi fajgyűlölettel.És orvos sem vagyok. Honnan veszel ilyesmit?
Ildi!
Nem egy ember írását vesézted ki. Nem gond.
A nyugdíjad meg nem annyi lesz, amennyit az utódok keresnek. Épp ezért nyíltak az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárak, hogy olyan időskort biztosíthass magadnak, amilyet csak szeretnél, ne legyél rászorulva külső tényezőkre. És, ha neked az a fontos, hogy kire támaszkodhass később, az elég fura ok a gyerekvállalásra, de annyi pénzből, amennyiből az ember 3-4-5 gyereket felnevel, annyiból takarékoskodni is lehet.
Te paranoiás vagy! Én nem jöttem semmi fajgyűlölettel.És orvos sem vagyok. Honnan veszel ilyesmit?
Ildi!
Nem egy ember írását vesézted ki. Nem gond.
A nyugdíjad meg nem annyi lesz, amennyit az utódok keresnek. Épp ezért nyíltak az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárak, hogy olyan időskort biztosíthass magadnak, amilyet csak szeretnél, ne legyél rászorulva külső tényezőkre. És, ha neked az a fontos, hogy kire támaszkodhass később, az elég fura ok a gyerekvállalásra, de annyi pénzből, amennyiből az ember 3-4-5 gyereket felnevel, annyiból takarékoskodni is lehet.
2003.07.10 09:09
Off
Magánnyugdijpénztár. Nekem volt munkahelyem aki tőlem levonta, de oda nem fizette be. Még jó, hogy nem dolgoztam ott egy évtizedet... Amikor kiderült már nem is létezett. A munkajogász szerint esélytelen. Éljen éljen. Jókis rendszer ez.
Alapozza erre Ön is a jövőjét!
Magánnyugdijpénztár.
Nekem volt munkahelyem aki tőlem levonta, de oda nem fizette be. Még jó, hogy nem dolgoztam ott egy évtizedet... Amikor kiderült már nem is létezett. A munkajogász szerint esélytelen. Éljen éljen. Jókis rendszer ez. Alapozza erre Ön is a jövőjét!
2003.07.10 09:21
PIldi, Kiváncsi!
Úgy látom sikerült kicsit felkavarnom az állóvizet!
Nem baj!
Legalább kiadtátok magatokból a gőzt!
Több gyereknél ez biztos kell is!
Úgy látom kettőtöknek sikerült belegázolnom a lelki világába amit, persze viszonoztatok is!
Attól függetlenül, nem gond, ha nem vagyunk egyformák! Szép is lenne!
Tudom, hogy több gyerekkel több a gond,(mind a gyerekekkel, mind a férjekkel!) ezt ne is tagadjátok, olvastam pár hozzászólásotokat.
Ti ezt felvállaltátok, én nem teszem. Ha lehet, kerülöm a gondokat (persze ez nem mindig sikerül) szeretnék sokáig, egészségben élni, fel kell nevelnem az egykémet, lehetőleg a párommal együtt!
Az a baj a sokgyermekes anyákkal (már előre elnézést kérek azoktól, akikre nem igaz!!!)hogy legtöbbjük meg sem beszéli a párjával a leendő gyermekeik számát, hanem "magánakcióba kezd" és csak úgy jönnek!
Ezek a hölgyek aztán ne csodálkozzanak, ha párjuk aztán egyszercsak lelép, ő meg ott marad a sok gyermekével.
Sajnos a környezetemben sok ilyet láttam! Lehet, hogy ez is visszatart a sok gyermektől...
Mondjuk az én párom megelégszik ezzel az aranyos egykével.
Igazatok van, nem tudom milyen sok gyermeket nevelni...biztos sok öröm forrása..eleinte.
Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de nem érzem azt az erős késztetést, (mondhatjuk anyai ösztönnek)hogy több gyermekem legyen.
Az meg, hogy azért szüljek több gyermeket, hogy öregkoromra többen ápolhassanak, vagy csak azért szüljön valaki, hogy öregkorára legyen támasza, ezt nagyobb önzőségnek tartom, mint a magamét!
Az én egykém nem fog engem ápolni, ha olyan beteg leszek...ezt a terhet nem fogom rárakni, ezt a büszkeségem is tiltaná, épp ezért engem a Te gyermekeitek sem fognak nyugdíjas koromra eltartani.
Azért vannak a Magánnyugdijpénztárak, nyugdíj-előtakarékossági betétek és egyebek, hogy ezeket, lehetőleg mellőzzék.
Kiváncsi!
Egy másik topicban írtad, hogy gondjaid vannak a középső lurkóval, meg, hogy ők úgy érzik, hogy nem tudsz annyi figyelmet és szeretetet adni nekik, mint mondjuk más az egykének.
Még azt is írtad itt, hogy még kicsik ahhoz, hogy felmérjék, a testvérség előnyeit.
Azért kiváncsi lennék 15 év múlva, valóban ezt gondolják-e majd ők is az előnyökről!
Az anyámék is 5-en voltak testvérek. (3 fiú, 2 lány)
Csak a nagymama úgymond szigora tartotta össze a családot!
De milyen áron??
Túlzás volt amit műveltek, bár én inkább sznobságnak nevezném.
Kívűlről, minden haj, de jó, szép nagy, összetartó család, belülről meg gyermekszemmel, csak szenvedtem az ilyen összejöveteleken.
Minden névnap, szülinap, más ünnepek alkalmával összegyűlt a nagycsalád és állandóan veszekedtek, ordibáltak!
Ennek mi értelme volt így??
Amint a nagymama meghalt érdekes, már nem járnak össze, szinte sehogy!
Köztük írigység dúl (van akinek jobban fut a szekér, a többségnek kevésbé, de mindenki úgy tesz, hogy ő maga a szuperman!), az örökség körül is gondok voltak (kié legyen az egy szem lakás, és telek??)
Szóval nekem nincs jó tapasztalatom a nagycsalád intézményében.
Nekem van egy öcsém, anyámék elváltak (öcsém 7 én 9 éves voltam akkor) állandóan szenvedtem apám hiányától, öcsémmel serdülőkorunkban állandóan verekedtünk, úgyhogy még jobban megnehezítettük anyánk dolgát.
Lehet, hogy már így érthetőbb számotokra miért lettem ilyen degenerált (szerintetek)amiért nem akarok több gyereket.
Azt hiszem be is fejeztem ezzel a egy gyerek-több gyerek témát, a lényeg, mindenki úgy él, ahogy akar, tud.
A sorsát mindenki maga irányítja!
Egy dolog fontos! Mindenki jól érezze magát az életében!
Ehhez kivánok Mindenkinek sok sikert és egészséget!
Üdv.
Ilusta
Úgy látom sikerült kicsit felkavarnom az állóvizet!
Nem baj!
Legalább kiadtátok magatokból a gőzt!
Több gyereknél ez biztos kell is!
Úgy látom kettőtöknek sikerült belegázolnom a lelki világába amit, persze viszonoztatok is!
Attól függetlenül, nem gond, ha nem vagyunk egyformák! Szép is lenne!
Tudom, hogy több gyerekkel több a gond,(mind a gyerekekkel, mind a férjekkel!) ezt ne is tagadjátok, olvastam pár hozzászólásotokat.
Ti ezt felvállaltátok, én nem teszem. Ha lehet, kerülöm a gondokat (persze ez nem mindig sikerül) szeretnék sokáig, egészségben élni, fel kell nevelnem az egykémet, lehetőleg a párommal együtt!
Az a baj a sokgyermekes anyákkal (már előre elnézést kérek azoktól, akikre nem igaz!!!
)hogy legtöbbjük meg sem beszéli a párjával a leendő gyermekeik számát, hanem "magánakcióba kezd" és csak úgy jönnek! Ezek a hölgyek aztán ne csodálkozzanak, ha párjuk aztán egyszercsak lelép, ő meg ott marad a sok gyermekével.
Sajnos a környezetemben sok ilyet láttam! Lehet, hogy ez is visszatart a sok gyermektől...
Mondjuk az én párom megelégszik ezzel az aranyos egykével.
Igazatok van, nem tudom milyen sok gyermeket nevelni...biztos sok öröm forrása..eleinte.
Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de nem érzem azt az erős késztetést, (mondhatjuk anyai ösztönnek)hogy több gyermekem legyen.
Az meg, hogy azért szüljek több gyermeket, hogy öregkoromra többen ápolhassanak, vagy csak azért szüljön valaki, hogy öregkorára legyen támasza, ezt nagyobb önzőségnek tartom, mint a magamét!
Az én egykém nem fog engem ápolni, ha olyan beteg leszek...ezt a terhet nem fogom rárakni, ezt a büszkeségem is tiltaná, épp ezért engem a Te gyermekeitek sem fognak nyugdíjas koromra eltartani.
Azért vannak a Magánnyugdijpénztárak, nyugdíj-előtakarékossági betétek és egyebek, hogy ezeket, lehetőleg mellőzzék.
Kiváncsi!
Egy másik topicban írtad, hogy gondjaid vannak a középső lurkóval, meg, hogy ők úgy érzik, hogy nem tudsz annyi figyelmet és szeretetet adni nekik, mint mondjuk más az egykének.
Még azt is írtad itt, hogy még kicsik ahhoz, hogy felmérjék, a testvérség előnyeit.
Azért kiváncsi lennék 15 év múlva, valóban ezt gondolják-e majd ők is az előnyökről!
Az anyámék is 5-en voltak testvérek. (3 fiú, 2 lány)
Csak a nagymama úgymond szigora tartotta össze a családot!
De milyen áron??
Túlzás volt amit műveltek, bár én inkább sznobságnak nevezném.
Kívűlről, minden haj, de jó, szép nagy, összetartó család, belülről meg gyermekszemmel, csak szenvedtem az ilyen összejöveteleken.
Minden névnap, szülinap, más ünnepek alkalmával összegyűlt a nagycsalád és állandóan veszekedtek, ordibáltak!
Ennek mi értelme volt így??
Amint a nagymama meghalt érdekes, már nem járnak össze, szinte sehogy!
Köztük írigység dúl (van akinek jobban fut a szekér, a többségnek kevésbé, de mindenki úgy tesz, hogy ő maga a szuperman!), az örökség körül is gondok voltak (kié legyen az egy szem lakás, és telek??)
Szóval nekem nincs jó tapasztalatom a nagycsalád intézményében.
Nekem van egy öcsém, anyámék elváltak (öcsém 7 én 9 éves voltam akkor) állandóan szenvedtem apám hiányától, öcsémmel serdülőkorunkban állandóan verekedtünk, úgyhogy még jobban megnehezítettük anyánk dolgát.
Lehet, hogy már így érthetőbb számotokra miért lettem ilyen degenerált (szerintetek)amiért nem akarok több gyereket.
Azt hiszem be is fejeztem ezzel a egy gyerek-több gyerek témát, a lényeg, mindenki úgy él, ahogy akar, tud.
A sorsát mindenki maga irányítja!
Egy dolog fontos! Mindenki jól érezze magát az életében!
Ehhez kivánok Mindenkinek sok sikert és egészséget!
Üdv.
Ilusta
2003.07.10 09:21
Zsunya!
Alapban teljesen egyetértek veled, fő a tolerancia! Mindenki annyit szüljön amennyit úgy érez hogy hiányzik neki. DE!
Amiket és főleg ahogy Judit ír, az felháborító!
Komolyan mondom sajnálom a gyerekét, és hiszem hogy neki tényleg nem is való több! Már amit a fajok kipusztulásáról ír, az is önmagában jól jellemzi őt, még szerencse hogy nem mindenki így gondolkodik. Sajnálom, de ez a véleményem. És írom mindezt úgy hogy nekem is csak egy gyerkőcöm van, és még pillnatnyilag nincs eldöntve hogylesz e mégegym, bár kizárva sincs. Szóval nekem egyáltalán nem az a bajom hogy van aki csak egy gyereket akar.
Bár megjegyzem én is egyke vagyok tul képp, épp érzem az össze terhét is ennek, amikről már ti is írtatok. Pl apukám meghalt, és anyukám így magányos maradt, csak én vagyok neki, és higyjétek el ez nagy teher néha. Hiszen a gyerek nem társ, és nehéz néha hogy az összes gondolat csak én körülöttem forog, semmi más nem érdekli csak én és én. Az anyagiakról meg annyit hogy én is azért lettem egyke, mert"ennek az egynek mindnet megadok". És így is ment 14 éves koromig, amikor apukám meghalt, jött a rendszerváltá és MINDENt elveszítettünk. de úgy képzeljétek el hogy elvették a lakásunkat (szolgálati volt), szinte a 0-ról kellett kezdenünk. Szóval erre nem lehet adni szerintem, egyáltalán nem anyiagi okokból kell agyerek vállalás mellet vagy ellen dönteni, mert az mindíg változik. JKa, és így is sikerült azért kijárnom a főiskolát.
Úgyhogy mindenkit kérek, ne próbálja csak racionális érvek alapján jó időpontra időzíteni a gyerk vállalást, mert nagyon nagyot lehet koppanni. (Anyukám még a mai napig nem heverte ki, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy ő tervezte.)
manó
Alapban teljesen egyetértek veled, fő a tolerancia! Mindenki annyit szüljön amennyit úgy érez hogy hiányzik neki. DE!
Amiket és főleg ahogy Judit ír, az felháborító!
Komolyan mondom sajnálom a gyerekét, és hiszem hogy neki tényleg nem is való több! Már amit a fajok kipusztulásáról ír, az is önmagában jól jellemzi őt, még szerencse hogy nem mindenki így gondolkodik. Sajnálom, de ez a véleményem. És írom mindezt úgy hogy nekem is csak egy gyerkőcöm van, és még pillnatnyilag nincs eldöntve hogylesz e mégegym, bár kizárva sincs.
Szóval nekem egyáltalán nem az a bajom hogy van aki csak egy gyereket akar. Bár megjegyzem én is egyke vagyok tul képp, épp érzem az össze terhét is ennek, amikről már ti is írtatok. Pl apukám meghalt, és anyukám így magányos maradt, csak én vagyok neki, és higyjétek el ez nagy teher néha. Hiszen a gyerek nem társ, és nehéz néha hogy az összes gondolat csak én körülöttem forog, semmi más nem érdekli csak én és én. Az anyagiakról meg annyit hogy én is azért lettem egyke, mert"ennek az egynek mindnet megadok". És így is ment 14 éves koromig, amikor apukám meghalt, jött a rendszerváltá és MINDENt elveszítettünk. de úgy képzeljétek el hogy elvették a lakásunkat (szolgálati volt), szinte a 0-ról kellett kezdenünk. Szóval erre nem lehet adni szerintem, egyáltalán nem anyiagi okokból kell agyerek vállalás mellet vagy ellen dönteni, mert az mindíg változik. JKa, és így is sikerült azért kijárnom a főiskolát.
Úgyhogy mindenkit kérek, ne próbálja csak racionális érvek alapján jó időpontra időzíteni a gyerk vállalást, mert nagyon nagyot lehet koppanni. (Anyukám még a mai napig nem heverte ki, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy ő tervezte.)
manó
2003.07.10 09:25
Zsunya,
megint nagyon tetszett, amit a jó iparosokról írtál! (Kár, hogy elég kevés van belőlük.) Sajnálom, hogy nem tudsz elhelyezkedni... milyen szakterületen? (Jó, bevallom, én is kicsit nagyképűsködtem, hogy tudnék az öt mellett, ez ma még nem igaz, mert túl kicsik, és lehet, mire megnőnek, már azért nem kellek sehova, mert túlkoros leszek. De hárommal még tudtam, otthonról, dolgozni. De az enyém biztosan másféle munka.)
Judit,
ja. Paranoiás vagyok. Még nem mondtam? A fiamnak meg az a nickje, hogy paranoidman. Télleg!
megint nagyon tetszett, amit a jó iparosokról írtál! (Kár, hogy elég kevés van belőlük.) Sajnálom, hogy nem tudsz elhelyezkedni... milyen szakterületen? (Jó, bevallom, én is kicsit nagyképűsködtem, hogy tudnék az öt mellett, ez ma még nem igaz, mert túl kicsik, és lehet, mire megnőnek, már azért nem kellek sehova, mert túlkoros leszek. De hárommal még tudtam, otthonról, dolgozni. De az enyém biztosan másféle munka.)
Judit,
ja. Paranoiás vagyok. Még nem mondtam? A fiamnak meg az a nickje, hogy paranoidman. Télleg!
2003.07.10 10:14
Ilusta,
hol írtam, hogy kicsik felmérni a testvérség előnyeit? Nem emlékszem... lehet, hogy a paranoia teszi?
Az, hogy időről-időre gond van az egyik körül, teljesen normális dolog, ez csak egy jelzés, hogy figyelj jobban rám, mama! Csak annyi, hogy észre kell venni a jelzéseket. Ugyanilyen gondod neked az egykéddel éppígy lehet majd. EGY gyerekre is lehet nem odafigyelni.
Nem jut annyi idő egyre, mint neked az egykédre? Ebben lehet valami, de őszintén szólva nem győztél eddig még meg arról, hogy a büszkén vállalt önzésed engedi, hogy a tenger sok szabadidődet a gyerekedre fordítsd, s ne pl. a hobbydra.
Amiket meséltél a családodról, elég hervasztó, s teljességgel megértem, ha elriasztanak a "tömegjelenetektől". De lehet a gyerekeket másként is nevelni, nem törvényszerű, hogy csak felsőbb utasításra tartsanak össze. Persze az sem biztos, hogy sikerül olyan embert nevelni, amilyet szeretnénk. De ehhez (hogy ne sikerüljön) úgyszintén elég egy gyerek is. S akkor egészen sikertelen vagy. Míg, ha legalább kettő van, magadnak is két esélyt adsz, nem? Ez most kicsit cinikusan hangzik, pedig nem annak szántam.
Az időskori támasznyújtásra visszatérve: ez is kétoldalú. Egyrészt valóban fontos az időseknek is, hogy a fiatalok gyámolítsák őket, te innen nézve jelentetted ki, hogy önző álláspont ezért gyereket szülni. De van másik oldala is: a túl kevés fiatal hogyan gyámolítsa a túl sok öreget? Szakadjon meg? A te aranyos picid is közöttük lesz ám! Ezért mondom én azt, hogy önző álláspont NEM vállalni be a kettőt. Mert az egykéddel barálsz ki végső soron. és itt nem csak olyan dolgokról van szó, amiket nyugdíjjal ki lehet elégíteni. Mert hiába van neked nyugdíjad, ha betegeskedsz, rossz a közérzeted, szellemileg leépülsz, csak épp annyira, hogy ne kelljen kórházba vinni. Vagy idős korodra úgy fogsz majd esetleg érezni, hogy be nem vonulnál egy idősotthonba. Akkor mindennek a - főleg lelki - terhe a gyerekedre hárul. Aki még azt sem mondhatja, hogy kifulladtam, gyere öcsém-húgom, válts föl! Ezt is nézd.
Magánnyugdíjpénztárak. Szép, hogy oda betszed a pénzedet ma, holnap és holnapután kamatozik, míg végül szép kis summa lesz a nyugdíjad. Csakhogy ez úgy van, hogy az a pénz, ami a pénztárakban van, nem magától kamatozik ám, hanem kikerül a gazdaságba, s vállalkozások hasznából gyarapodik. Ha a szükségesnél kevesebb ember van a munkaerőpiacon, akkor kevesebb érték termelődik, kisebb lesz vagy elmarad a haszon, és elmehetsz te a sóhivatalba a magánnyugdíjpénztári kötvényeddel, mert nem sokat fog érni. Gondold át, ne bízz annyira az ígéretekben, mert könnyen felültetnek!
Sokfélét lát és hall az ember, de azért arra kíváncsi lennék, hogy vajon hol nagyobb arányú a válás: az egy-, a két-, vagy a többgyerekes családokban? Valami azt súgja, hogy ti nyernétek! Olyat meg, hogy anya titokban becsúsztatja a bébit - na jó, olyat ismerek, akinek komolyan meg kellett dolgoznia a férjét a harmadik után, aki talán jobb meggyőződése ellenében fogadta el a felesége akaratát, de most hét(!!!) gyerekük van, együtt vannak, szépen élnek, és ez azért számomra utólag meggyőző.
Már megint sokat írtam.
Szia!
hol írtam, hogy kicsik felmérni a testvérség előnyeit? Nem emlékszem... lehet, hogy a paranoia teszi?
Az, hogy időről-időre gond van az egyik körül, teljesen normális dolog, ez csak egy jelzés, hogy figyelj jobban rám, mama! Csak annyi, hogy észre kell venni a jelzéseket. Ugyanilyen gondod neked az egykéddel éppígy lehet majd. EGY gyerekre is lehet nem odafigyelni.
Nem jut annyi idő egyre, mint neked az egykédre? Ebben lehet valami, de őszintén szólva nem győztél eddig még meg arról, hogy a büszkén vállalt önzésed engedi, hogy a tenger sok szabadidődet a gyerekedre fordítsd, s ne pl. a hobbydra.
Amiket meséltél a családodról, elég hervasztó, s teljességgel megértem, ha elriasztanak a "tömegjelenetektől". De lehet a gyerekeket másként is nevelni, nem törvényszerű, hogy csak felsőbb utasításra tartsanak össze. Persze az sem biztos, hogy sikerül olyan embert nevelni, amilyet szeretnénk. De ehhez (hogy ne sikerüljön) úgyszintén elég egy gyerek is. S akkor egészen sikertelen vagy. Míg, ha legalább kettő van, magadnak is két esélyt adsz, nem? Ez most kicsit cinikusan hangzik, pedig nem annak szántam.
Az időskori támasznyújtásra visszatérve: ez is kétoldalú. Egyrészt valóban fontos az időseknek is, hogy a fiatalok gyámolítsák őket, te innen nézve jelentetted ki, hogy önző álláspont ezért gyereket szülni. De van másik oldala is: a túl kevés fiatal hogyan gyámolítsa a túl sok öreget? Szakadjon meg? A te aranyos picid is közöttük lesz ám! Ezért mondom én azt, hogy önző álláspont NEM vállalni be a kettőt. Mert az egykéddel barálsz ki végső soron. és itt nem csak olyan dolgokról van szó, amiket nyugdíjjal ki lehet elégíteni. Mert hiába van neked nyugdíjad, ha betegeskedsz, rossz a közérzeted, szellemileg leépülsz, csak épp annyira, hogy ne kelljen kórházba vinni. Vagy idős korodra úgy fogsz majd esetleg érezni, hogy be nem vonulnál egy idősotthonba. Akkor mindennek a - főleg lelki - terhe a gyerekedre hárul. Aki még azt sem mondhatja, hogy kifulladtam, gyere öcsém-húgom, válts föl! Ezt is nézd.
Magánnyugdíjpénztárak. Szép, hogy oda betszed a pénzedet ma, holnap és holnapután kamatozik, míg végül szép kis summa lesz a nyugdíjad. Csakhogy ez úgy van, hogy az a pénz, ami a pénztárakban van, nem magától kamatozik ám, hanem kikerül a gazdaságba, s vállalkozások hasznából gyarapodik. Ha a szükségesnél kevesebb ember van a munkaerőpiacon, akkor kevesebb érték termelődik, kisebb lesz vagy elmarad a haszon, és elmehetsz te a sóhivatalba a magánnyugdíjpénztári kötvényeddel, mert nem sokat fog érni. Gondold át, ne bízz annyira az ígéretekben, mert könnyen felültetnek!
Sokfélét lát és hall az ember, de azért arra kíváncsi lennék, hogy vajon hol nagyobb arányú a válás: az egy-, a két-, vagy a többgyerekes családokban? Valami azt súgja, hogy ti nyernétek! Olyat meg, hogy anya titokban becsúsztatja a bébit - na jó, olyat ismerek, akinek komolyan meg kellett dolgoznia a férjét a harmadik után, aki talán jobb meggyőződése ellenében fogadta el a felesége akaratát, de most hét(!!!) gyerekük van, együtt vannak, szépen élnek, és ez azért számomra utólag meggyőző.
Már megint sokat írtam.
Szia!
2003.07.10 10:49
OFF
Kiváncsi!
Reklámgrafikus vagyok. Mivel nem akarok magánvállakozó lenni, ezért studiokban végezhető munka. Ahol nincs gyakorlatilag munkaidő. 9-től irány az égalja. Akár másnap reggelig, ha a kedves megrendelőnek olyan sürgős. Nem baj ez, ha egyszer egyszer becsúszik, de én betege vagyok hogy nem lehet tervezni mert heti egy biztos van ilyen. És mivel a munkaadó sem hülye, tudja, hogy felállok, ha zár az ovi és csókolom. Fel sem vesz.
Most szakmát készülök váltani, egy évvel a diplomám előtt. De még fogalmam sincs mi legyek.
Kiváncsi!
Reklámgrafikus vagyok. Mivel nem akarok magánvállakozó lenni, ezért studiokban végezhető munka. Ahol nincs gyakorlatilag munkaidő. 9-től irány az égalja. Akár másnap reggelig, ha a kedves megrendelőnek olyan sürgős. Nem baj ez, ha egyszer egyszer becsúszik, de én betege vagyok hogy nem lehet tervezni mert heti egy biztos van ilyen. És mivel a munkaadó sem hülye, tudja, hogy felállok, ha zár az ovi és csókolom. Fel sem vesz.
Most szakmát készülök váltani, egy évvel a diplomám előtt. De még fogalmam sincs mi legyek.
2003.07.10 11:59
Sziasztok!
Nem akarok belefolyni a vitába, rövid leszek.
Idén januárban temettem el az édesapámat, anyám már régen itt hagyott minket. Egyke vagyok.
Apám hosszú betegeskedés után ment el, fél éven keresztül pelenkáznom, etetnem, fürdetnem kellett.
Furán hangzik, de szinte "megváltás" volt a halál. Napi 24 órás ápolást igényelt, a munkahelyemet fel kellett adnom. De soha nem adtam volna intézetbe, azt nem érdemli meg senki!
Jól jött volna egy testvér, akivel egymást támogathattuk volna, stb..
Nekem négy gyerekem van, és örülök, hogy vannak egymásnak. Ők legalább soha nem lesznek egyedül!
Üdv.
Zs.
Nem akarok belefolyni a vitába, rövid leszek.
Idén januárban temettem el az édesapámat, anyám már régen itt hagyott minket. Egyke vagyok.
Apám hosszú betegeskedés után ment el, fél éven keresztül pelenkáznom, etetnem, fürdetnem kellett.
Furán hangzik, de szinte "megváltás" volt a halál. Napi 24 órás ápolást igényelt, a munkahelyemet fel kellett adnom. De soha nem adtam volna intézetbe, azt nem érdemli meg senki!
Jól jött volna egy testvér, akivel egymást támogathattuk volna, stb..
Nekem négy gyerekem van, és örülök, hogy vannak egymásnak. Ők legalább soha nem lesznek egyedül!
Üdv.
Zs.
2003.07.10 11:59
Szia Kíváncsi!
Most olvasom ezt a topikot, most értem a július hetediki "eretnek" hozzászólásodhoz. Én is úgy gondolom, ahogy te, de soha nem mertem ilyen nyíltan leírni, mert sajnos ezt a nagyon is jogos elméletet lejáratták egy kicsit azok, akik politikai kérdést csináltak belőle. Végül is valamilyen szinten tényleg politikai, pontosabban társadalmi kérdés, de bevonták a "napi politika" című érdek-színjátékba, és ezzel a jó ügyet lejáratták. Így már dafke azt mondja sok "szabad lelkű", "modern gondolkozású" ember, hogy "ő magára is szeretne majd gondolni, joga van hozzá, vagy nem?" (ld. L'Oreal - "...mert megérdemlem...")
Amit te írsz, annak én minden szavával egyetértek.
Úgy érzem, kezdelek megismerni. Tudom, mennyire távol áll tőled a jobboldalinak nevezett értékrend, pontosabban hogy a napi politikához hogyan viszonyulsz, és nagyon értékelem, hogy egyik irányzatnak sem hódolsz be, hanem valahogy nagyon normális a hozzáállásod. És ezt nem csak a véleményed, hanem az életviteled is tükrözi, hisz nem csak papolsz a nagycsaládról (mint én egyelőre), hanem magad is olyat alkottál.
Én négy gyereket szeretnék, vagy minimum hármat. Még csak egy van meg, néhány hónap múlva pedig elkezdünk dolgozni a másikon, és már alig várom.
Amikor még nem tudtam pontosan, hogy milyen érzés anyának lenni, akkor is már sok gyereket akartam, mert úgy éreztem - akkor, húszévesen -, hogy akkor is ez a kötelességem, ha esetleg kényelmesebb volna csak magamért élni. Ma már tudom azt is, hogy amit akkor vágy és kötelességtudat vegyesen mondatott velem, azt már öt évvel később is teljesen a vágy mondatta. De erre meg kellett érni. Viszont ahhoz, hogy megérjek rá, kellett egy értékrend. Tehát valahogy együtt kell meglenni a két dolognak: akkor kell összehozni a babá(ka)t, mikor vágyunk rá, mikor megértünk rá, és szerintem ez a vágy természettől fogva ott szunnyad mindenkiben, de vannak, akik hagyják ezt a természetes vágyat helyettesítődni természetellenes vágyakkal ("mert megérdemlem").
Szerintem nagyon észen kell lenni, hogy hogyan neveljük a gyerekeinket, mert ők lesznek boldogabbak hosszú távon, ha arra tanítjuk őket - akár a divatnak erősen ellentmondva is -, amire engem tanítottak: hogy szaporodni kell!
Na, lehet, hogy megint durva volt, amit írtam, de tudom, hogy aki most nem akar egynél több gyereket, az mennyire bánja majd már tíz év múlva is. Láttam magam körül nem egy ilyen embert, és volt aki szó szerint megfogalmazta - majdnemhogy könnyek között -, hogy el ne kövessem azt a hibát, amit ő elkövetett.
Most olvasom ezt a topikot, most értem a július hetediki "eretnek" hozzászólásodhoz. Én is úgy gondolom, ahogy te, de soha nem mertem ilyen nyíltan leírni, mert sajnos ezt a nagyon is jogos elméletet lejáratták egy kicsit azok, akik politikai kérdést csináltak belőle. Végül is valamilyen szinten tényleg politikai, pontosabban társadalmi kérdés, de bevonták a "napi politika" című érdek-színjátékba, és ezzel a jó ügyet lejáratták. Így már dafke azt mondja sok "szabad lelkű", "modern gondolkozású" ember, hogy "ő magára is szeretne majd gondolni, joga van hozzá, vagy nem?" (ld. L'Oreal - "...mert megérdemlem...")
Amit te írsz, annak én minden szavával egyetértek.
Úgy érzem, kezdelek megismerni. Tudom, mennyire távol áll tőled a jobboldalinak nevezett értékrend, pontosabban hogy a napi politikához hogyan viszonyulsz, és nagyon értékelem, hogy egyik irányzatnak sem hódolsz be, hanem valahogy nagyon normális a hozzáállásod. És ezt nem csak a véleményed, hanem az életviteled is tükrözi, hisz nem csak papolsz a nagycsaládról (mint én egyelőre), hanem magad is olyat alkottál.
Én négy gyereket szeretnék, vagy minimum hármat. Még csak egy van meg, néhány hónap múlva pedig elkezdünk dolgozni a másikon, és már alig várom.
Amikor még nem tudtam pontosan, hogy milyen érzés anyának lenni, akkor is már sok gyereket akartam, mert úgy éreztem - akkor, húszévesen -, hogy akkor is ez a kötelességem, ha esetleg kényelmesebb volna csak magamért élni. Ma már tudom azt is, hogy amit akkor vágy és kötelességtudat vegyesen mondatott velem, azt már öt évvel később is teljesen a vágy mondatta. De erre meg kellett érni. Viszont ahhoz, hogy megérjek rá, kellett egy értékrend. Tehát valahogy együtt kell meglenni a két dolognak: akkor kell összehozni a babá(ka)t, mikor vágyunk rá, mikor megértünk rá, és szerintem ez a vágy természettől fogva ott szunnyad mindenkiben, de vannak, akik hagyják ezt a természetes vágyat helyettesítődni természetellenes vágyakkal ("mert megérdemlem").
Szerintem nagyon észen kell lenni, hogy hogyan neveljük a gyerekeinket, mert ők lesznek boldogabbak hosszú távon, ha arra tanítjuk őket - akár a divatnak erősen ellentmondva is -, amire engem tanítottak: hogy szaporodni kell!
Na, lehet, hogy megint durva volt, amit írtam, de tudom, hogy aki most nem akar egynél több gyereket, az mennyire bánja majd már tíz év múlva is. Láttam magam körül nem egy ilyen embert, és volt aki szó szerint megfogalmazta - majdnemhogy könnyek között -, hogy el ne kövessem azt a hibát, amit ő elkövetett.
Szabó istvánné
2003.07.10 12:37
Sziasztok!
Ilusta, megirhatnád, hol panaszkodtam arra, hogy több a gond a párommal! A gyerekekre talán lehet találni, bár szerintem olyan nagyon a többségükből adódó dologra náluk sem panaszkodtam.
Ez az öregkori pelenkázás dolog. Anyósom anyósa (azaz a dédi) lett ilyen magatehetetlen. 5 gyereke volt (2 fiú, 3 lány), illetve van. Dédinek közel 5 évig tartott ez a "végstádium", kórházból legfeljebb elfekvőbe mehetett volna, ellátni magát nem tudta. A ciki a dologban, hogy az 5 gyerek közül egyedül anyósomék vállalták, igy a menyére maradt a dolog neheze. Ráadának még folyton szidta is. Na anyósom meg is mondta, ha egyszer ő lesz ilyen, mi ne vacakoljunk vele igy. Jó lett volna, ha a testvérek is segitenek, váltogatva hol itt, hol ott lett volna a dédi, de nem. Hiába volt a sok gyerek ebből a szempontból.
Tudom, hogy magam ellen beszélek, de ide tartozott. Valahol erre azt mondom, mindegy mennyi, de nem mindegy hogyan neveljük őket, és itt egyáltalán nem az anyagiakról van szó. És szerintem azért könnyebb jól nevelni nagy családban, mert nem fogják az anyagiak kompenzálni a szeretet hiányát. Nem fogják tele tömni a gyereket kacattal, hanem önmagukat próbálják neki adni.
Ilusta:Nem tudom, milyen sokgyerekes anyukákat ismersz, akiket én ismerek, ott egyiknél sem igaz az, hogy párjukkal meg sem beszélték és csak úgy jöttek. Olyan van, hogy nem volt tervben, de nem arról van ott se szó, hogy anyuka magánakciózott és titokban juszt is teherbe esett.
Igen,a válási statisztikákat is érdemes lenne megnézni gyerekszám függvényében! Van pár ismerősöm ahol még csak egy vagy max kettő gyerek van, de már többször váltak.
Több gyerek több öröm eleinte, irod. Mennyi az eleinte szerinted? Én most a 10 és 8 éves nagy gyerkőceimmel hol vagyok az eleintéhez képest? Merthogy eszement jó érzés volt elmenni az évzáróra és élvezni, amikor a diri felolvassa az iskola összes kitűnő tanulóját, és könnyeim potyogtak az elérzékenyüléstől, mikor mindhármuk nevét hallhattam. Csuda nagy öröm ám! És az is, ahogy sorba állnak anyák napján, ahogy csillog a szemük, amikor tudják, hogy most valamiben ügyesek voltak és jönnek. És az is, ahogy elsirják magukat, hogy elmennek nyaralni a kicsi nélkül és vajon a kicsi megismeri-e őket, ha hazaérnek. Ahogy egymás kezéből kapnák ki a tesójukat, hogy dajkálhassák, ahogy büszkén fogják a babakocsit a suliban az oszttársaik előtt. Tény, marakodnak is sokat, és mégis, ha felajánlom nekik, hogy most választhatnak hányasban mennek nagyikhoz nyaralni, akkor hármasban akarnak. Vajon miért?
végezetül pedig bevallom őszintén, én semelyik gyerkőcöt sem öregkorom ellátása érdekében szültem, hanem az első babázás tapasztalatai után a baba és babázás utáni vágy, a szeretek várandós lenni érzés, a szoptatás örömei inditották el bennem, hogy akarjak újabb babát. (pedig az első gyerkőc eléggé többemberes baba volt, de mégis)
Ildi
Ilusta, megirhatnád, hol panaszkodtam arra, hogy több a gond a párommal! A gyerekekre talán lehet találni, bár szerintem olyan nagyon a többségükből adódó dologra náluk sem panaszkodtam.
Ez az öregkori pelenkázás dolog. Anyósom anyósa (azaz a dédi) lett ilyen magatehetetlen. 5 gyereke volt (2 fiú, 3 lány), illetve van. Dédinek közel 5 évig tartott ez a "végstádium", kórházból legfeljebb elfekvőbe mehetett volna, ellátni magát nem tudta. A ciki a dologban, hogy az 5 gyerek közül egyedül anyósomék vállalták, igy a menyére maradt a dolog neheze. Ráadának még folyton szidta is. Na anyósom meg is mondta, ha egyszer ő lesz ilyen, mi ne vacakoljunk vele igy. Jó lett volna, ha a testvérek is segitenek, váltogatva hol itt, hol ott lett volna a dédi, de nem. Hiába volt a sok gyerek ebből a szempontból.
Tudom, hogy magam ellen beszélek, de ide tartozott. Valahol erre azt mondom, mindegy mennyi, de nem mindegy hogyan neveljük őket, és itt egyáltalán nem az anyagiakról van szó. És szerintem azért könnyebb jól nevelni nagy családban, mert nem fogják az anyagiak kompenzálni a szeretet hiányát. Nem fogják tele tömni a gyereket kacattal, hanem önmagukat próbálják neki adni.
Ilusta:Nem tudom, milyen sokgyerekes anyukákat ismersz, akiket én ismerek, ott egyiknél sem igaz az, hogy párjukkal meg sem beszélték és csak úgy jöttek. Olyan van, hogy nem volt tervben, de nem arról van ott se szó, hogy anyuka magánakciózott és titokban juszt is teherbe esett.
Igen,a válási statisztikákat is érdemes lenne megnézni gyerekszám függvényében! Van pár ismerősöm ahol még csak egy vagy max kettő gyerek van, de már többször váltak.
Több gyerek több öröm eleinte, irod. Mennyi az eleinte szerinted? Én most a 10 és 8 éves nagy gyerkőceimmel hol vagyok az eleintéhez képest? Merthogy eszement jó érzés volt elmenni az évzáróra és élvezni, amikor a diri felolvassa az iskola összes kitűnő tanulóját, és könnyeim potyogtak az elérzékenyüléstől, mikor mindhármuk nevét hallhattam. Csuda nagy öröm ám! És az is, ahogy sorba állnak anyák napján, ahogy csillog a szemük, amikor tudják, hogy most valamiben ügyesek voltak és jönnek. És az is, ahogy elsirják magukat, hogy elmennek nyaralni a kicsi nélkül és vajon a kicsi megismeri-e őket, ha hazaérnek. Ahogy egymás kezéből kapnák ki a tesójukat, hogy dajkálhassák, ahogy büszkén fogják a babakocsit a suliban az oszttársaik előtt. Tény, marakodnak is sokat, és mégis, ha felajánlom nekik, hogy most választhatnak hányasban mennek nagyikhoz nyaralni, akkor hármasban akarnak. Vajon miért?
végezetül pedig bevallom őszintén, én semelyik gyerkőcöt sem öregkorom ellátása érdekében szültem, hanem az első babázás tapasztalatai után a baba és babázás utáni vágy, a szeretek várandós lenni érzés, a szoptatás örömei inditották el bennem, hogy akarjak újabb babát. (pedig az első gyerkőc eléggé többemberes baba volt, de mégis)
Ildi
Ildi
2003.07.10 15:01
Kíváncsi!
Az a baj, hogy te valamit keresel, de ezt nem találtad meg a munkádban,,hisz akkor nem szültél volna 5 gyereket. nem találtad meg a gyerekeidben sem, mert akkor nem ülnél naphosszat a gép előtt, hanem velük törődnél. Ahogy olvastam itt-ott, volna mit a rossz alvó-visítóval és az 5.-kel is. Már-már kényszeresen bizonygatod, hogy 5 gyerek az ideális, de mégsem érződik a soraidból a boldog anya és feleség-fíling. viszont itt sem találod meg a helyed, különben nem konfrontálódnál, aztán meg kérnél bocsánatot folyton. Neked az az önmegvalósítás, hogy száz helyen látod a neved az "elmúlt napon"?
Pildi!
Ilusta nem neked írta, hogy panaszkodsz a férjedre, hanem az is Kíváncsinak szólt.
Amúgy ez a "szeretetben nevelni, pénz nem számít"-duma annyira üres. Szeretetért mit kapsz a boltban? A közüzemi csekkeket is a szeretet fizeti? Egy vagy két gyerekkel is ugyanúgy lehet szeretetben élni, sőt, sokkal több meghitt, nyugodt perc jut, mint ott, ahol 3-4-5 gyerek nyüzsög folyton. És én nem csak úgy akarom szeretni a gyerekemet, hogy szeretlek és kész, hanem el szeretnék vele jutni programokra, utazni, megtanítani/taníttatni sportokat, nyelveket, majd jogsi, diploma stb.. Számomra az IS a szeretet része, hogy mindent megadok neki ahhoz, hogy szabad akaratából dönthessen és ne az anyagi kényszer szabjon határt a céljai elérésében.
Az a baj, hogy te valamit keresel, de ezt nem találtad meg a munkádban,,hisz akkor nem szültél volna 5 gyereket. nem találtad meg a gyerekeidben sem, mert akkor nem ülnél naphosszat a gép előtt, hanem velük törődnél. Ahogy olvastam itt-ott, volna mit a rossz alvó-visítóval és az 5.-kel is. Már-már kényszeresen bizonygatod, hogy 5 gyerek az ideális, de mégsem érződik a soraidból a boldog anya és feleség-fíling. viszont itt sem találod meg a helyed, különben nem konfrontálódnál, aztán meg kérnél bocsánatot folyton. Neked az az önmegvalósítás, hogy száz helyen látod a neved az "elmúlt napon"?
Pildi!
Ilusta nem neked írta, hogy panaszkodsz a férjedre, hanem az is Kíváncsinak szólt.
Amúgy ez a "szeretetben nevelni, pénz nem számít"-duma annyira üres. Szeretetért mit kapsz a boltban? A közüzemi csekkeket is a szeretet fizeti? Egy vagy két gyerekkel is ugyanúgy lehet szeretetben élni, sőt, sokkal több meghitt, nyugodt perc jut, mint ott, ahol 3-4-5 gyerek nyüzsög folyton. És én nem csak úgy akarom szeretni a gyerekemet, hogy szeretlek és kész, hanem el szeretnék vele jutni programokra, utazni, megtanítani/taníttatni sportokat, nyelveket, majd jogsi, diploma stb.. Számomra az IS a szeretet része, hogy mindent megadok neki ahhoz, hogy szabad akaratából dönthessen és ne az anyagi kényszer szabjon határt a céljai elérésében.
2003.07.10 15:30
(diploma itt is)
csak Ildit és kiváncsit olvasod el ugye? Vagy csak azt ahol a neved ott van? Sajnálom. De tényleg.
Aszem részemről itt ennyi.
Sziasztok
csak Ildit és kiváncsit olvasod el ugye? Vagy csak azt ahol a neved ott van? Sajnálom. De tényleg.
Aszem részemről itt ennyi.
Sziasztok
2003.07.10 20:37
Judit, te tényleg nagyon ráérhetsz, hogy volt időd utánanézni, milyen gondja van épp Kíváncsinak az ötödikkel.
Enyhén szólva tisztességtelennek tartom, hogy idehozod ezt a dolgot. Ez nem egyszerűen övön aluli ütés, mert az akkor lenne, ha te komolyan vennéd ezt a vitát. De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy valami miatt te itt (vagy itt is) éled ki magad. Csak az a célod, hogy hergeld a másikat. Sosincs normális nicked, de mindig ugyanaz vagy. Felismerni ezt a sunyizást, nem először csinálod.
Az meg egyenesen nevetséges, mikor kioktatod az embert, hogy micsoda dolog itt ülni a gép előtt, és társalogni... Tudod, még mindig jobb a gép előtt ülni és társalogni őszintén, mint poénból vagy bosszantósdiból csak hergelni másokat itt. És hát utóbbi sem épp időtakarékos dolog. Főleg hogy még utána is nyomozol annak, akit épp kipécéztél magadnak. Nem értem, hogy nem sajnálod erre az egészre az időt. Inkább olvasnál el valami jó könyvet. Neked leginkább Dosztojevszkijt ajánlom.
Enyhén szólva tisztességtelennek tartom, hogy idehozod ezt a dolgot. Ez nem egyszerűen övön aluli ütés, mert az akkor lenne, ha te komolyan vennéd ezt a vitát. De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy valami miatt te itt (vagy itt is) éled ki magad. Csak az a célod, hogy hergeld a másikat. Sosincs normális nicked, de mindig ugyanaz vagy. Felismerni ezt a sunyizást, nem először csinálod.
Az meg egyenesen nevetséges, mikor kioktatod az embert, hogy micsoda dolog itt ülni a gép előtt, és társalogni... Tudod, még mindig jobb a gép előtt ülni és társalogni őszintén, mint poénból vagy bosszantósdiból csak hergelni másokat itt. És hát utóbbi sem épp időtakarékos dolog. Főleg hogy még utána is nyomozol annak, akit épp kipécéztél magadnak. Nem értem, hogy nem sajnálod erre az egészre az időt. Inkább olvasnál el valami jó könyvet. Neked leginkább Dosztojevszkijt ajánlom.
Szabó istvánné
2003.07.10 21:26
SZiasztok!
Sok gyerek és pénz kérdéshez szeretnék hozzászólni:
A páromék 5-en vannak testvérek. 13, 15, 27, 28 és 31 évesek. A három nagy közül kettőnek diplomája van, a harmadik nem akart továbbtanulni. Anyósomék egy vidéki városban laknak, és nem veti fel őket a pénz. Anyósom ápolónő a helyi kórházban apósom meg minimálbért kap. Amíg tanultak, végig támogatták őket elég jelentősen (mindketten másik városban tanultak), és ma már mindháromnak saját lakása van, bár ez már önerőből. A két "kicsi" még otthon lakik, tanulnak, de mindkettő előtt ott a lehetőség, ha akarnak ők is továbbtanulhatnak majd. Nem tudom, hogy csinálja az anyósom. Én ennyi pénzből nem tudnám ezt megoldani, de nekik sikerült. Azt hiszem ez az esetek többségében csak szervezés kérdése.
Ja, és nagyon sajnálom, hogy az én gyerekkoromból kimaradtak azok a nagy családi összejövetelek, amik náluk Karácsonykor és Húsvétkor vannak, és ott vagyunk anyósoméknál 15-20-an.
cory
Sok gyerek és pénz kérdéshez szeretnék hozzászólni:
A páromék 5-en vannak testvérek. 13, 15, 27, 28 és 31 évesek. A három nagy közül kettőnek diplomája van, a harmadik nem akart továbbtanulni. Anyósomék egy vidéki városban laknak, és nem veti fel őket a pénz. Anyósom ápolónő a helyi kórházban apósom meg minimálbért kap. Amíg tanultak, végig támogatták őket elég jelentősen (mindketten másik városban tanultak), és ma már mindháromnak saját lakása van, bár ez már önerőből. A két "kicsi" még otthon lakik, tanulnak, de mindkettő előtt ott a lehetőség, ha akarnak ők is továbbtanulhatnak majd. Nem tudom, hogy csinálja az anyósom. Én ennyi pénzből nem tudnám ezt megoldani, de nekik sikerült. Azt hiszem ez az esetek többségében csak szervezés kérdése.
Ja, és nagyon sajnálom, hogy az én gyerekkoromból kimaradtak azok a nagy családi összejövetelek, amik náluk Karácsonykor és Húsvétkor vannak, és ott vagyunk anyósoméknál 15-20-an.
cory
cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
2003.07.10 22:07
óóóóóó, Adrienn!
komolyan azt hiszed, hogy a babaneten csak én vagyok időnként más véleményen, mint a "csorda"?
miért kötözködsz a nick-emen? van megszólításom, nem a sokadik névtelen vagyok, meg lehet szólítani, lehet tudni, melyiket írtam én.más funkciója nincs a nick-nek. hatalmas tévedésben vagy, ha azt gondolod, hogy a valódi, teljes név a lényeg, vagy akár csak az, hogy máshol mit használok. itt így hívnak, és így mindenki tudja, hogy a gyerek-témáról mi a véleményem. és ez az egyetlen szerepe a nick-választásnak.akár névtelenül is írhatnék, mert ehhez is jogom van, de tudom, hogy ezt képtelen vagy fölfogni. mindig ez az utolsó adu ász, ha elfogy az érvelés, pedig a net lényege nem a személyes ismeretség.meg aztán regisztrálhatnék freemailről teljes álnévvel is. akkor elégedett lennél. érts meg végre, hogy a tartalmat kell nézni, nem a feladót.
komolyan azt hiszed, hogy a babaneten csak én vagyok időnként más véleményen, mint a "csorda"?
miért kötözködsz a nick-emen? van megszólításom, nem a sokadik névtelen vagyok, meg lehet szólítani, lehet tudni, melyiket írtam én.más funkciója nincs a nick-nek. hatalmas tévedésben vagy, ha azt gondolod, hogy a valódi, teljes név a lényeg, vagy akár csak az, hogy máshol mit használok. itt így hívnak, és így mindenki tudja, hogy a gyerek-témáról mi a véleményem. és ez az egyetlen szerepe a nick-választásnak.akár névtelenül is írhatnék, mert ehhez is jogom van, de tudom, hogy ezt képtelen vagy fölfogni. mindig ez az utolsó adu ász, ha elfogy az érvelés, pedig a net lényege nem a személyes ismeretség.meg aztán regisztrálhatnék freemailről teljes álnévvel is. akkor elégedett lennél. érts meg végre, hogy a tartalmat kell nézni, nem a feladót.
2003.07.10 22:18
Sziasztok!
Az a legnagyobb baj, hogy Zsunyán kívül már megint kezd itt is két pártra szakadni a hozzászólók tábora.
Én azt az álláspontot képviselem, hogy annyit szüljön, -vagy egyáltalán ne ha úgy érzi jónak-, amennyi gyerkőccel boldog lehet!
Nekem három van, de tiszteletben tartom ha valakinek nincs vagy csak egyet akar.
Ő tudja,hogyan jó neki.
Tényleg megértem ha egy nő karriert épít és nem szül, hogy később majd hogyan érzi magát most még nem tudhatom, de az már az ő dolga lesz!
Némi egészséges önzés azért kell az élethez és nem szabad babákat vállalni ha aztán csak a sarokban elmélkedünk hogy miért is tettük!
De....
Azért nálam nem sem véletlenül vannak hárman, a korkülömbség sem kicsi köztük.
Apukák bepalizásához csak annyit hogy sokszor maguk sem tudják mit akarnak boldogan "legyártmányozzák" a kicsit és átbeszélik asszonypajtással a dolgot hogy aztán megkérdezzék évek múlva hogy ki akarta?
Judit
Hogy jössz te ahhoz hogy másokról, mint pl.kíváncsi ilyenek írjál.
Ő érvel és vitázna ha lenne kivel, te meg veszekszel és sértegetsz!
Talán rá ért elolvasni és írni neked, de lagalább átgondolta mielőtt leírta volna, ami rólad már kevésbé mondható el!
Mellesleg azért ahhoz is kellet idő hogy átnyálazd a hozzászólásokat amiket írt és még el is olvasd!
Egy másik topicban elhangzó gond hogy jön ide????
Attól még hogy vannak, lehetnek az embernek gondjai a párjával, vagy a gyerekekkel /mert hogy ez is az élet része!!/ lehet hogy sosem bánta meg a gyermekeit és a férjét!
Mint ahogyan én sem, pedig biztosan találsz egy olyan topicot ahol jó volt kiönteni a bánatomat olyan embereknek akik megakartak hallgatni és próbáltak megérteni!
Mondogatja a magáét!
Na ja és te mit teszel?
Már látjuk neked egy gyerek kell, hurrá-hajrá, szíved joga, mindene meg lesz stb.
Ilyen is van léteznek egykék akikkel még foglakoztak is munka mellett a szüleik nem csak ide oda pattogtak nagyszülők, iskola és táborok között, remélem a te babád is boldog ember lesz!
De a testvérek sok olyan dolgot tanítanak egymásnak és sok olyan apróság tudja őket összekovácsolni amit te nem tudsz a gyermekednek megmutatni, bármilyen jó anya is legyél, ezt ne felejtsd el!
Szerintem sem kell mindenárom szaporodni, de az ugye csak vicc hogy kiművelt emberfő lesz belőle csak azért mert egy gyerek?
A nem kívántból /akik a többiek, mert én inkább egy gyermekes családokban láttam a bepottyant babákat/ meg lelki sérült lenne?
Ugyan már!!
Már megbocsás de nálunk remélem mind a három művelt ember lesz, akik közé sorolom magam is -még ha ezt most furcsálod is- és a szeretetemet sem kell elapróznom köztük, mert minden gyermekemmel több lett a hely és a szeretet a szívemben így jut belőle elég! /Nem vagyok vallásos mielőtt erre az elhatározásra jutnál,ebből!/
Még hogy üres szó, hogy nem pénz kérdés minden, miért te próbáltad már?
Lehet hogy akinek kevesebb van több emberileg, mint akinek bővebb gatya jutott!
És most nem az éhezőkről és a napi számlával küzdőkről írok mint ahogyan ezt már mások is említették hanem az "ÁTLAGRÓL".
Ahol kajára meg rezsire futja a többit meggondoljuk! Bizony lehetsz boldogabb kisebb igényekkel és több gyerekkel mint ellenkezőleg!
Azért azt ne felejtsd el hogy mi voltunk egy gyermekes család, de te még nem voltál több gyermekes anya!!!!!!!
PIldi
Nagyon egyet értünk, nem addig ad örömet egy gyermek amíg pici hanem amíg él!
Én iszonyú büszke vagyok a nagyobbakra is, minden korosztálynak meg van a gondja de a maga szépsége is!
Ez is olyan dolog amit csak ott érthet meg az ember amikor a könnyei potyognak!
Az én nagy fiam is több emberes baba lett volna, ha nem csak én vagyok neki, de ez később olyan kapcsolatot eredményezett közöttünk amire mindig vágytam, megérte a sok éjszakázás és kínlódás vele, meghálálta sokszorosan pedig még csak 11 lesz!
Ilusta
Ha nem érzel késztetést ne szülj!
Ez nem bűn, de ne akard mindenkivel elhitetni hogy úgy lesz a jobb a gyermekednek! Mert ezt nem tudhatod!
Sajnálom hogy olyan családot ismersz ahol az öt gyerek csak marakodik, nekem is van itt kéznél a férjem családjának a példája, szigorú apával, de a séma ugyan az, mégsem hiszem hogy csak így lehet. Mi is hárman vagyunk testvérek megtanultuk hogyan toleráljuk egymás butaságait és számíthatok rájuk ha kell! Ez a lényeg!!!
A nevelés! Én hiszek ebben!
kíváncsi
Többnyire egyet értünk, tudhatod!
Egy dologban nem, azért emelem ezt ki mert a többi tetszik!
Mégpedig a társadolm kérdését, én nem szülök csak azért hogy legyen aki eltartson, nyugdíj miatt stb.
A társadalom is sz@rik a fejemre, én mért figyeljem ezt? Igenis csak a saját érdekeimet vagyok ebben a nagyon fontos kérdésben hajlandó nézni!
Ami segítséget az államtól kapunk abból nem tudjuk a következő generáció kis adófizetőit eltartani! Ahhoz még erősíteniük kéne egy kicsit!
Dzsili
Az a legnagyobb baj, hogy Zsunyán kívül már megint kezd itt is két pártra szakadni a hozzászólók tábora.
Én azt az álláspontot képviselem, hogy annyit szüljön, -vagy egyáltalán ne ha úgy érzi jónak-, amennyi gyerkőccel boldog lehet!
Nekem három van, de tiszteletben tartom ha valakinek nincs vagy csak egyet akar.
Ő tudja,hogyan jó neki.
Tényleg megértem ha egy nő karriert épít és nem szül, hogy később majd hogyan érzi magát most még nem tudhatom, de az már az ő dolga lesz!
Némi egészséges önzés azért kell az élethez és nem szabad babákat vállalni ha aztán csak a sarokban elmélkedünk hogy miért is tettük!
De....
Azért nálam nem sem véletlenül vannak hárman, a korkülömbség sem kicsi köztük.
Apukák bepalizásához csak annyit hogy sokszor maguk sem tudják mit akarnak boldogan "legyártmányozzák" a kicsit és átbeszélik asszonypajtással a dolgot hogy aztán megkérdezzék évek múlva hogy ki akarta?
Judit
Hogy jössz te ahhoz hogy másokról, mint pl.kíváncsi ilyenek írjál.
Ő érvel és vitázna ha lenne kivel, te meg veszekszel és sértegetsz!
Talán rá ért elolvasni és írni neked, de lagalább átgondolta mielőtt leírta volna, ami rólad már kevésbé mondható el!
Mellesleg azért ahhoz is kellet idő hogy átnyálazd a hozzászólásokat amiket írt és még el is olvasd!
Egy másik topicban elhangzó gond hogy jön ide????
Attól még hogy vannak, lehetnek az embernek gondjai a párjával, vagy a gyerekekkel /mert hogy ez is az élet része!!/ lehet hogy sosem bánta meg a gyermekeit és a férjét!
Mint ahogyan én sem, pedig biztosan találsz egy olyan topicot ahol jó volt kiönteni a bánatomat olyan embereknek akik megakartak hallgatni és próbáltak megérteni!
Mondogatja a magáét!
Na ja és te mit teszel?
Már látjuk neked egy gyerek kell, hurrá-hajrá, szíved joga, mindene meg lesz stb.
Ilyen is van léteznek egykék akikkel még foglakoztak is munka mellett a szüleik nem csak ide oda pattogtak nagyszülők, iskola és táborok között, remélem a te babád is boldog ember lesz!
De a testvérek sok olyan dolgot tanítanak egymásnak és sok olyan apróság tudja őket összekovácsolni amit te nem tudsz a gyermekednek megmutatni, bármilyen jó anya is legyél, ezt ne felejtsd el!
Szerintem sem kell mindenárom szaporodni, de az ugye csak vicc hogy kiművelt emberfő lesz belőle csak azért mert egy gyerek?
A nem kívántból /akik a többiek, mert én inkább egy gyermekes családokban láttam a bepottyant babákat/ meg lelki sérült lenne?
Ugyan már!!
Már megbocsás de nálunk remélem mind a három művelt ember lesz, akik közé sorolom magam is -még ha ezt most furcsálod is- és a szeretetemet sem kell elapróznom köztük, mert minden gyermekemmel több lett a hely és a szeretet a szívemben így jut belőle elég! /Nem vagyok vallásos mielőtt erre az elhatározásra jutnál,ebből!/
Még hogy üres szó, hogy nem pénz kérdés minden, miért te próbáltad már?
Lehet hogy akinek kevesebb van több emberileg, mint akinek bővebb gatya jutott!
És most nem az éhezőkről és a napi számlával küzdőkről írok mint ahogyan ezt már mások is említették hanem az "ÁTLAGRÓL".
Ahol kajára meg rezsire futja a többit meggondoljuk! Bizony lehetsz boldogabb kisebb igényekkel és több gyerekkel mint ellenkezőleg!
Azért azt ne felejtsd el hogy mi voltunk egy gyermekes család, de te még nem voltál több gyermekes anya!!!!!!!
PIldi
Nagyon egyet értünk, nem addig ad örömet egy gyermek amíg pici hanem amíg él!
Én iszonyú büszke vagyok a nagyobbakra is, minden korosztálynak meg van a gondja de a maga szépsége is!
Ez is olyan dolog amit csak ott érthet meg az ember amikor a könnyei potyognak!
Az én nagy fiam is több emberes baba lett volna, ha nem csak én vagyok neki, de ez később olyan kapcsolatot eredményezett közöttünk amire mindig vágytam, megérte a sok éjszakázás és kínlódás vele, meghálálta sokszorosan pedig még csak 11 lesz!
Ilusta
Ha nem érzel késztetést ne szülj!
Ez nem bűn, de ne akard mindenkivel elhitetni hogy úgy lesz a jobb a gyermekednek! Mert ezt nem tudhatod!
Sajnálom hogy olyan családot ismersz ahol az öt gyerek csak marakodik, nekem is van itt kéznél a férjem családjának a példája, szigorú apával, de a séma ugyan az, mégsem hiszem hogy csak így lehet. Mi is hárman vagyunk testvérek megtanultuk hogyan toleráljuk egymás butaságait és számíthatok rájuk ha kell! Ez a lényeg!!!
A nevelés! Én hiszek ebben!
kíváncsi
Többnyire egyet értünk, tudhatod!
Egy dologban nem, azért emelem ezt ki mert a többi tetszik!
Mégpedig a társadolm kérdését, én nem szülök csak azért hogy legyen aki eltartson, nyugdíj miatt stb.
A társadalom is sz@rik a fejemre, én mért figyeljem ezt? Igenis csak a saját érdekeimet vagyok ebben a nagyon fontos kérdésben hajlandó nézni!
Ami segítséget az államtól kapunk abból nem tudjuk a következő generáció kis adófizetőit eltartani! Ahhoz még erősíteniük kéne egy kicsit!
Dzsili
2003.07.10 22:20
Sziasztok!
Moni,
nagyon sajnálom, ami veletek történt! Különösen kontrasztos, így még nehezebben megélhető lehetett a ti földönfutóvá válásotok akkor, amikor az egész ország mámoros volt a rendszerváltástól. Klassz, hogy megálltad a helyed!
Zsuzsii,
köszönöm, hogy elmondtad!
Ildi,
ismerős a téma a lerobbant nagyiról. Nálunk is Anyukám ápolta az utolsó éveiben az anyósát, aki hasonlóképpen rajongott a menyéért. A továbbiakban már más volt a helyzet, mert Apuék csak ketten voltak testvérek, a nővére meg külföldön él, így a nagyi-teher maradt egyedül ránk. De tényleg vannak rossz testvérek is, mint Ilusta mesélte. Nem is könnyű két, vagy több felnőttnek megfelelni egymásnak. De azért, a legtöbb esetben a testvérek mégis megbocsátnak egymásnak, míg idegenek gyakran nem.
Adrienn,
szépeket írsz. Köszi a védelmet
Ilusta, te nem férfi
az, hogy valaki elmeséli, milyen gondokkal küzd, nem jelenti azt, hogy ettől szenvedne, legalábbis nem nyomasztóan sokáig. Azért is meséljük el, hogy meghallgassunk másokat, hátha kapunk valami jó tanácsot. Az nem baj, ha az embernek gondjai vannak, a nehézség és akár még a szenvedések is építik a személyiséget.
Judit!
a másik topikban edit névvel küldött kedves soraidra közlöm: semmi közöd hozzá! Feliratkoztál azok listájára, akikkel nincs megbeszélnivalóm.
Zsunya, ne izélj!!
Cory,
nálunk is 15-20 fősek a Karácsonyok, pedig én vagyok az első igazi nagycsaládos. Egyébként egyetértek: tényleg nagyon jó hangulatúak ezek a közös ünnepek!
Mindenkinek jó éjszakát!
Kíváncsi
Moni,
nagyon sajnálom, ami veletek történt! Különösen kontrasztos, így még nehezebben megélhető lehetett a ti földönfutóvá válásotok akkor, amikor az egész ország mámoros volt a rendszerváltástól. Klassz, hogy megálltad a helyed!
Zsuzsii,
köszönöm, hogy elmondtad!
Ildi,
ismerős a téma a lerobbant nagyiról. Nálunk is Anyukám ápolta az utolsó éveiben az anyósát, aki hasonlóképpen rajongott a menyéért. A továbbiakban már más volt a helyzet, mert Apuék csak ketten voltak testvérek, a nővére meg külföldön él, így a nagyi-teher maradt egyedül ránk. De tényleg vannak rossz testvérek is, mint Ilusta mesélte. Nem is könnyű két, vagy több felnőttnek megfelelni egymásnak. De azért, a legtöbb esetben a testvérek mégis megbocsátnak egymásnak, míg idegenek gyakran nem.
Adrienn,
szépeket írsz. Köszi a védelmet
Ilusta, te nem férfi
az, hogy valaki elmeséli, milyen gondokkal küzd, nem jelenti azt, hogy ettől szenvedne, legalábbis nem nyomasztóan sokáig. Azért is meséljük el, hogy meghallgassunk másokat, hátha kapunk valami jó tanácsot. Az nem baj, ha az embernek gondjai vannak, a nehézség és akár még a szenvedések is építik a személyiséget.
Judit!
a másik topikban edit névvel küldött kedves soraidra közlöm: semmi közöd hozzá! Feliratkoztál azok listájára, akikkel nincs megbeszélnivalóm.
Zsunya, ne izélj!!
Cory,
nálunk is 15-20 fősek a Karácsonyok, pedig én vagyok az első igazi nagycsaládos
. Egyébként egyetértek: tényleg nagyon jó hangulatúak ezek a közös ünnepek! Mindenkinek jó éjszakát!
Kíváncsi
2003.07.10 22:29
Cory
Nálunk is vannak nagy Karácsonyozások, ezt mindenki sokkal jobban szereti mint itthon csak mi öten a fa alatt! Jó is az ha az ember érzi hogy szeretik!
Judit
Igazad van jogod van véleményt formálni, és bármilyen nick névvel vagy névtelenül írni, azt én sem szeretem hogy sokan nem hiszik el hogy nem egy két ember műve az összes ellenvetés.
Köszi a csorda szót!
Bármikor regisztráltathatom magam bármely névvel sőt még fiktív fényképeket is lopok hozzá, ettől még nem leszek hitelesebb.
Figyeljük a mondanivalót!
Rendben, az sok esetben roppant sértő volt mint már feljebb említettem!
Adrienn erre akart utalni legalábbis remélem!
Dzsili
Nálunk is vannak nagy Karácsonyozások, ezt mindenki sokkal jobban szereti mint itthon csak mi öten a fa alatt! Jó is az ha az ember érzi hogy szeretik!
Judit
Igazad van jogod van véleményt formálni, és bármilyen nick névvel vagy névtelenül írni, azt én sem szeretem hogy sokan nem hiszik el hogy nem egy két ember műve az összes ellenvetés.
Köszi a csorda szót!
Bármikor regisztráltathatom magam bármely névvel sőt még fiktív fényképeket is lopok hozzá, ettől még nem leszek hitelesebb.
Figyeljük a mondanivalót!
Rendben, az sok esetben roppant sértő volt mint már feljebb említettem!
Adrienn erre akart utalni legalábbis remélem!
Dzsili
2003.07.10 22:37
Akkor mégse, mert közben bejött Dzsili is
Dzsili,
ennek nem az a lényege, hogy a "társadalomnak szülök", mert ez így butaság is, meg hátborzongató is. Az ember nemigen szül nagyon elvont fogalmaknak. Arról van szó, hogy ennek az elvont izének a tagjai vagyunk mindannyian, a gyerekeink is, akik előbb-utóbb a felnőtt tagjai lesznek nekije. És ha nem gondolkozunk előre, hogy milyen folyamat hova vezet vagy vezethet, akkor végsősoron nekik teszünk ezzel rosszat. Ez olyasmi, mint amit a zöldek mondanak, hogy a Földet nem a nagyszüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól vesszük kölcsön. Tehát nem a társadalomért vállalja az ember, hogy reprodukálja magát, hanem a gyerekei kedvéért. (Már aki nem vonja ki magát teljesen a gyerekvállalásból.)
Ja, és Ildinek még akartam gratulálni az okos gyerekeihez! (Az enyémek is nagyon okosak, de a tanáraik nem veszik észre)
Puszi, lányok! Jóéjt-puszi!
Dzsili,
ennek nem az a lényege, hogy a "társadalomnak szülök", mert ez így butaság is, meg hátborzongató is. Az ember nemigen szül nagyon elvont fogalmaknak.
Arról van szó, hogy ennek az elvont izének a tagjai vagyunk mindannyian, a gyerekeink is, akik előbb-utóbb a felnőtt tagjai lesznek nekije. És ha nem gondolkozunk előre, hogy milyen folyamat hova vezet vagy vezethet, akkor végsősoron nekik teszünk ezzel rosszat. Ez olyasmi, mint amit a zöldek mondanak, hogy a Földet nem a nagyszüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól vesszük kölcsön. Tehát nem a társadalomért vállalja az ember, hogy reprodukálja magát, hanem a gyerekei kedvéért. (Már aki nem vonja ki magát teljesen a gyerekvállalásból.) Ja, és Ildinek még akartam gratulálni az okos gyerekeihez! (Az enyémek is nagyon okosak, de a tanáraik nem veszik észre
) Puszi, lányok! Jóéjt-puszi!
2003.07.10 23:46
Sziasztok!
A néha nevetségesen primitív beszólásokon kívül/pl.Edit/, igen klassz beszélgetés folyik itt!
De én azt hiszem, nem az az alap, hogy hány gyerek a gyerek, hanem az, hogy milyen az ember.
Nem fogjuk tudni meggyőzni egymást, hiszen nem csak arról van szó, hogy ki mennyit vállal, hanem arról, hogy ki-milyen. Juditot nem arról kell meggyőzni, hogy jobb a több gyerek, hanem arról, hogy amit gondol, az alapjában véve nem jó /szvsz/. Ha ezt elhiszi, akkor valószínűleg a gyermekvállalásról is más lesz a véleménye.
Az, hogy kinek-milyen a világnézete, kitárgyalható, de talán nem megváltoztatható.
Azt gondolom, hogy Ti, akik fentebb vitáztok, sok más kérdésben sem értenétek egyet, mert alapvetően más a világnézetetek. Ez nem baj.
A topik címére utalva:szerintem egy gyerek is gyerek. Egyet éppúgy fel lehet nevelni lelki sivárságban,érzelmi nyomorékká téve, mint hármat, vagy kettőt. Mint ahogy fel lehet egyet nevelni EMBERNEK, és többet is.
Komolyan azt gondolom, hogy a gyerekek számától sok minden nem függ.
Ha Juditnak-Ilustának elsőre ikrei születnek, akkor sem hiszem, hogy alapjaiban másként nyilatkoznának meg itt.
Mint ahogy Kíváncsi két gyerkőc után is éppolyan fontosnak tartaná az elveit, mint ahogy most teszi.
Nem gondoljátok?
Csi
A néha nevetségesen primitív beszólásokon kívül/pl.Edit
/, igen klassz beszélgetés folyik itt! De én azt hiszem, nem az az alap, hogy hány gyerek a gyerek, hanem az, hogy milyen az ember.
Nem fogjuk tudni meggyőzni egymást, hiszen nem csak arról van szó, hogy ki mennyit vállal, hanem arról, hogy ki-milyen. Juditot nem arról kell meggyőzni, hogy jobb a több gyerek, hanem arról, hogy amit gondol, az alapjában véve nem jó /szvsz/. Ha ezt elhiszi, akkor valószínűleg a gyermekvállalásról is más lesz a véleménye.
Az, hogy kinek-milyen a világnézete, kitárgyalható, de talán nem megváltoztatható.
Azt gondolom, hogy Ti, akik fentebb vitáztok, sok más kérdésben sem értenétek egyet, mert alapvetően más a világnézetetek. Ez nem baj.
A topik címére utalva:szerintem egy gyerek is gyerek. Egyet éppúgy fel lehet nevelni lelki sivárságban,érzelmi nyomorékká téve, mint hármat, vagy kettőt. Mint ahogy fel lehet egyet nevelni EMBERNEK, és többet is.
Komolyan azt gondolom, hogy a gyerekek számától sok minden nem függ.
Ha Juditnak-Ilustának elsőre ikrei születnek, akkor sem hiszem, hogy alapjaiban másként nyilatkoznának meg itt.
Mint ahogy Kíváncsi két gyerkőc után is éppolyan fontosnak tartaná az elveit, mint ahogy most teszi.
Nem gondoljátok?
Csi
2003.07.10 23:49
kíváncsi
Szerintem nem baj ha vannak akik kivonják magukat a reprodukálásból, én még minig ezt tartom, mert nem mindenkinek való.
Inkább vállalja hogy nem képes úgy csinálni mint ahogyan szeretné és nem is kísérlezetik a srácokon mint hogy holmi társadalmi célért senyvedejenek a gyerekek egy tiszta ideg anyától!
Nem?
Mondjuk Judit vagy bárki más nem olyan gyerek mániás mint én úgy dönt hogy feladja a céljait a munkáját vagy csak a kedvtelésit hogy a társadalmi norma szerinti két gyermeke meg legyen hiszen, meg lett győzve arról hogy így jó, ezt kell tennie, hogy majdani utódainak is ugyan ilyen feltételei legyenek mint ma neki!
Gondolod hogy ez a muszáj család működne?
Hogy az anya vagy a gyerekek boldogok lennének?
Ha tényleg úgy érzed hogy képes vagy több gyermeket is szeretetben felnevelni akkor igen, vállajuk, de azért hogy az elvárásoknak eleget tegyünk ....
Ésszerűen természetesen igazad van én ezt belátom, de ez olyan gondolati síkon működik csak szerintem, mert állapolgárokat néz nem pedig embereket!
Mónika
Te annyi mindent írtál hogy ezt még meg kell emésztenem és ma már fáradt vagyok, de tényleg sokat dolgozhattál rajta!
Dzsili
Szerintem nem baj ha vannak akik kivonják magukat a reprodukálásból, én még minig ezt tartom, mert nem mindenkinek való.
Inkább vállalja hogy nem képes úgy csinálni mint ahogyan szeretné és nem is kísérlezetik a srácokon mint hogy holmi társadalmi célért senyvedejenek a gyerekek egy tiszta ideg anyától!
Nem?
Mondjuk Judit vagy bárki más nem olyan gyerek mániás mint én úgy dönt hogy feladja a céljait a munkáját vagy csak a kedvtelésit hogy a társadalmi norma szerinti két gyermeke meg legyen hiszen, meg lett győzve arról hogy így jó, ezt kell tennie, hogy majdani utódainak is ugyan ilyen feltételei legyenek mint ma neki!
Gondolod hogy ez a muszáj család működne?
Hogy az anya vagy a gyerekek boldogok lennének?
Ha tényleg úgy érzed hogy képes vagy több gyermeket is szeretetben felnevelni akkor igen, vállajuk, de azért hogy az elvárásoknak eleget tegyünk ....
Ésszerűen természetesen igazad van én ezt belátom, de ez olyan gondolati síkon működik csak szerintem, mert állapolgárokat néz nem pedig embereket!
Mónika
Te annyi mindent írtál hogy ezt még meg kell emésztenem és ma már fáradt vagyok, de tényleg sokat dolgozhattál rajta!
Dzsili
2003.07.11 07:17
Ebben a karrier vagy gyerek témában azért szerintem nem olyan tiszta a helyzet, mint amilyennek látszik. Egyrészt nem feltétlen kell dönteni a karrier (hobbi) és a gyerek között, mert ha valakinek tényleg olyan iszonyú fontos a karrierje, akkor a gyerek két éves korától akár bölcsibe is mehet (bár nem ideális megoldás, de három éves korától mindenképp mehet oviba), és anyuka nyugodtan dolgozhat a karrierjén, persze nem napi huszonnégy órában, de a 24 órás munka úgysem okozna örömet (gyerek nélkül sem), bármilyen imádott szakma is az.
Másrészt - ezt kicsit nehezen tudom majd árnyaltan megfogalmazni - a karrierépítés a nők jelentős hányadának nem is olyan fontos már 30 fölött. Vannak, akiknek még akkor is, de a többség szerintem addigra a munkájában már nem a kihívást látja, hanem a napi megélhetést. A karrierépítés a huszas éveinkben talán izgalmas, de azután már a legtöbb nő ugyanúgy jár be reggel a csoda munkakörbe, mint a többi nő az átlagosba. Megszokja az ember, hogy neki mi a munkája, és egy idő után már nincs oda annyira az előrejutásért. Ez az összes nőismerősömre igaz, talán egy kivételt ismerek, sőt a férfiismerőseim egy részére is igaz. Van olyan barátnőm, aki addig tartotta fontosnak a karrierjét, míg a gyereke meg nem született, aztán átértékelődött minden, és ma már nem érdekli, ki mit gondol az előrejutásáról, teszi a dolgát a munkahelyén, aztán rohan az oviba a lányáért. És kicsit bánja, hogy fiatalon ilyen melós munkahelyet választott. A karrier szót az iskolában a fejünkbe verik, és a lányok el sem gondolkodnak azon, hogy akarják-e tényleg. Sokan nem is olyan ambiciózusak, csak a divat vagy a szülők elvárásai miatt gondolkoznak elsősorban karrierben. És sokan közülük csak akkor jönnek rá, hogy milyen pótcselekvés ez az egész, mikor már megvan a gyerek, és nem ésszel rangsorolnak, hanem érzelemből.
Én úgy érzem, hogy a karrierépítés a nők egy részénél meg arra való, hogy jól kvalifikált párt találjanak. Miután megvan, már nem is olyan fontos maga a szakmai előrejutás. És ez így normális is. De számomra azt mutatja, hogy a karrier kérdést a társadalom (az általam már devianciának tartott fogyasztói őrület) eléggé túldimenzionálja. És ez megint olyasmi, amitől nem leszünk boldogabbak. És akik csak a "diktált" életmódot próbálják ki, azok nem is tudják, hogy miről maradnak le.
Másrészt - ezt kicsit nehezen tudom majd árnyaltan megfogalmazni - a karrierépítés a nők jelentős hányadának nem is olyan fontos már 30 fölött. Vannak, akiknek még akkor is, de a többség szerintem addigra a munkájában már nem a kihívást látja, hanem a napi megélhetést. A karrierépítés a huszas éveinkben talán izgalmas, de azután már a legtöbb nő ugyanúgy jár be reggel a csoda munkakörbe, mint a többi nő az átlagosba. Megszokja az ember, hogy neki mi a munkája, és egy idő után már nincs oda annyira az előrejutásért. Ez az összes nőismerősömre igaz, talán egy kivételt ismerek, sőt a férfiismerőseim egy részére is igaz. Van olyan barátnőm, aki addig tartotta fontosnak a karrierjét, míg a gyereke meg nem született, aztán átértékelődött minden, és ma már nem érdekli, ki mit gondol az előrejutásáról, teszi a dolgát a munkahelyén, aztán rohan az oviba a lányáért. És kicsit bánja, hogy fiatalon ilyen melós munkahelyet választott. A karrier szót az iskolában a fejünkbe verik, és a lányok el sem gondolkodnak azon, hogy akarják-e tényleg. Sokan nem is olyan ambiciózusak, csak a divat vagy a szülők elvárásai miatt gondolkoznak elsősorban karrierben. És sokan közülük csak akkor jönnek rá, hogy milyen pótcselekvés ez az egész, mikor már megvan a gyerek, és nem ésszel rangsorolnak, hanem érzelemből.
Én úgy érzem, hogy a karrierépítés a nők egy részénél meg arra való, hogy jól kvalifikált párt találjanak. Miután megvan, már nem is olyan fontos maga a szakmai előrejutás. És ez így normális is. De számomra azt mutatja, hogy a karrier kérdést a társadalom (az általam már devianciának tartott fogyasztói őrület) eléggé túldimenzionálja. És ez megint olyasmi, amitől nem leszünk boldogabbak. És akik csak a "diktált" életmódot próbálják ki, azok nem is tudják, hogy miről maradnak le.
Szabó istvánné
2003.07.11 09:02
Dzsili,
július 9. 11h 38. De ha még mindig nem világos, akkor itt újra leszögezem: nem a nemkívánt gyerekek érdekében, hanem a gyerekkívánás érdekében írtam e sok mindent. Sok dologban tökéletesen egyetértve Mónikával. Tegyük vonzóvá a dolgot anyagilag, erkölcsileg! Az is sokat segíthet, ha nem mondunk le mindenkiről olyan könnyedén, hogy ha nincs kedved, hát ne szülj. Akik pedig ennek ellenére nem akarnak (több) gyereket, úgysem fognak szülni, nem látom tehát annak a veszélyét, hogy majd megszületik a sok kötelességből vállalt gyermek. Ezek a lányok nem fognak kötelességől szülni. És CSAK azért nem is kell. Mi úgyis tudjuk, miről maradnak le, nem?
Csi,
valóban, ez világnézeti kérdés. De ezekről lehet a legjobbakat dumálni, nem? Már persze, ha valaki beszélgetni akar, és nem kellemetlenkedni.
offocska
Még készítek Nektek valamit, mindőtöknek, csak most számítógép-elvonókúrát kezdek meg, csökkentem a napi adagot, mert pár nap múlva véget ér a nagy szabadság: jön a barátnőm és együtt a gyerekeim után indulunk, akik már két hete nyaralnak. Addig meg még annnyi dolgom van, hogy ajjaj!
július 9. 11h 38. De ha még mindig nem világos, akkor itt újra leszögezem: nem a nemkívánt gyerekek érdekében, hanem a gyerekkívánás érdekében írtam e sok mindent. Sok dologban tökéletesen egyetértve Mónikával. Tegyük vonzóvá a dolgot anyagilag, erkölcsileg! Az is sokat segíthet, ha nem mondunk le mindenkiről olyan könnyedén, hogy ha nincs kedved, hát ne szülj. Akik pedig ennek ellenére nem akarnak (több) gyereket, úgysem fognak szülni, nem látom tehát annak a veszélyét, hogy majd megszületik a sok kötelességből vállalt gyermek. Ezek a lányok nem fognak kötelességől szülni. És CSAK azért nem is kell. Mi úgyis tudjuk, miről maradnak le, nem?
Csi,
valóban, ez világnézeti kérdés. De ezekről lehet a legjobbakat dumálni, nem?
Már persze, ha valaki beszélgetni akar, és nem kellemetlenkedni. offocska
Még készítek Nektek valamit, mindőtöknek, csak most számítógép-elvonókúrát kezdek meg, csökkentem a napi adagot, mert pár nap múlva véget ér a nagy szabadság: jön a barátnőm és együtt a gyerekeim után indulunk, akik már két hete nyaralnak. Addig meg még annnyi dolgom van, hogy ajjaj!
Társoldalunk kínálatából
Minden negyedik magyar gyerek küzd olvasási nehézséggel, erre reagált az olvasást népszerűsítő pedagógiai program
Évek óta segíti az olvasásban lemaradt gyerekeket a United Way az olvasásért... »
