Igen igen!
(Úgy meghatódom mindig, mikor olvaslak titeket)
Új privát üzeneted érkezett!
2003.03.18 13:21
Akkor folytatom! Hazamentünk, majdnem minden úgy ment, mintha mindíg is ezt csináltam volna. Annyira pici volt
és annyira kiszolgáltatott, nem lehetett nem imádni. Az elsõ betegségek, örömök szép lassan, észrevétlenül olyon szoros
köteléket varázsoltak közénk, ami ugyanolyan, vagy még talán több is,mint a vérségi kötelék. Persze a problémák is ugyanolyanok voltak, nem alvás, 3 óránkénti etetés éjjel
nappal, a láz, a kruppos rohamok, mentõ, kórház, a hasmenés,
a kiütés, a hasfájás, a fogacskák, a kialvatlanság,egyszóval megtapasztaltam az anyaság felemelõ, felelõsségteljes, csodálatos voltát annak minden szorongásával, félelmével.
És persze a GYIVI családlátogatásai. Mindíg úgy féltem, annyira meg akartam felelni GYIVI nélkül is, sokszor gondoltam amikor sírt a babám, hogy nem vagyok jó anya, megerõsítésre, bíztatásra is szükségem lett volna, és akkor
ezek a látogatások. Rendesek voltak, de mégis.A védõnõnek
kellett volna tudom ezzel foglalkoznia, de a miénk sajnos
csak eldarálta amit tanult, kérdezte, hogy van-e kérdésem,
aztán el. De a doktornénink (aki azóta is) csodálatos, õ mindíg rendbetette a lelkem is. De ezek a problémák sem különböznek azokétõl az anyukákétól, akik saját maguk szültek.
és annyira kiszolgáltatott, nem lehetett nem imádni. Az elsõ betegségek, örömök szép lassan, észrevétlenül olyon szoros
köteléket varázsoltak közénk, ami ugyanolyan, vagy még talán több is,mint a vérségi kötelék. Persze a problémák is ugyanolyanok voltak, nem alvás, 3 óránkénti etetés éjjel
nappal, a láz, a kruppos rohamok, mentõ, kórház, a hasmenés,
a kiütés, a hasfájás, a fogacskák, a kialvatlanság,egyszóval megtapasztaltam az anyaság felemelõ, felelõsségteljes, csodálatos voltát annak minden szorongásával, félelmével.
És persze a GYIVI családlátogatásai. Mindíg úgy féltem, annyira meg akartam felelni GYIVI nélkül is, sokszor gondoltam amikor sírt a babám, hogy nem vagyok jó anya, megerõsítésre, bíztatásra is szükségem lett volna, és akkor
ezek a látogatások. Rendesek voltak, de mégis.A védõnõnek
kellett volna tudom ezzel foglalkoznia, de a miénk sajnos
csak eldarálta amit tanult, kérdezte, hogy van-e kérdésem,
aztán el. De a doktornénink (aki azóta is) csodálatos, õ mindíg rendbetette a lelkem is. De ezek a problémák sem különböznek azokétõl az anyukákétól, akik saját maguk szültek.
2003.03.18 21:47
Szuper! Végre egy GYIVI-s történet! Szóval ilyen is van! Ez bíztató! 
Jutka! Nagyon megható a történeted! Írj még magatokról! Folytasd a "mesédet" - én néha mesének érzem ezeket a történeteket, a magunkét is, annyira csodásak.
És kívánom mindenkinek, aki örökbefogadásra vár, hogy átélhesse mindezt!
A mi történetünk "vége":
5 naposan hoztuk haza a kislányunkat a kórházból. Nézem az akkori fényképeket, és mintha nem is én néznék vissza róluk! Annyira más voltam aznap, annyira boldog, hogy azt leírni nem lehet. A mi aranyos leánykánk rögtön jól beevett a tápszerbõl, mintha mindig ezt ette volna, aztán aludt és hagyta magát csodálni.
Én ezen a napon este eléggé rosszul voltam, talán ekkor jött ki rajtam az elõzõ napok, hetek (évek) aggodalma, feszültsége. Jól kibõgtem magam, aztán minden rendbejött.
Szerencsére a mi kislányunk egészséges, mint a makk, eddigi 2 éve alatt egyszer volt egy kicsit megfázva, láz nélkül. Le is kopogom: kop-kop-kop! De még a beteg gyerekrõl való gondoskodás nélkül is az elsõ perctõl IGAZI anyának, a férjem igazi apának érezzük magunkat. Nem akarom megbántani azokat, akik vér szerinti gyereküket nevelik, de talán annyiban másabb a mi szeretetünk, hogy egészen konkrétan érezzük: ezt a gyermeket RÁNK BÍZTÁK, mi vagyunk érte felelõsek. Talán ezért is aggódunk gyakrabban amiatt, hogy vajon jól csináljuk-e.
Jutka! Nagyon megható a történeted! Írj még magatokról! Folytasd a "mesédet" - én néha mesének érzem ezeket a történeteket, a magunkét is, annyira csodásak.
És kívánom mindenkinek, aki örökbefogadásra vár, hogy átélhesse mindezt!
A mi történetünk "vége":
5 naposan hoztuk haza a kislányunkat a kórházból. Nézem az akkori fényképeket, és mintha nem is én néznék vissza róluk! Annyira más voltam aznap, annyira boldog, hogy azt leírni nem lehet. A mi aranyos leánykánk rögtön jól beevett a tápszerbõl, mintha mindig ezt ette volna, aztán aludt és hagyta magát csodálni.
Én ezen a napon este eléggé rosszul voltam, talán ekkor jött ki rajtam az elõzõ napok, hetek (évek) aggodalma, feszültsége. Jól kibõgtem magam, aztán minden rendbejött.
Szerencsére a mi kislányunk egészséges, mint a makk, eddigi 2 éve alatt egyszer volt egy kicsit megfázva, láz nélkül. Le is kopogom: kop-kop-kop! De még a beteg gyerekrõl való gondoskodás nélkül is az elsõ perctõl IGAZI anyának, a férjem igazi apának érezzük magunkat. Nem akarom megbántani azokat, akik vér szerinti gyereküket nevelik, de talán annyiban másabb a mi szeretetünk, hogy egészen konkrétan érezzük: ezt a gyermeket RÁNK BÍZTÁK, mi vagyunk érte felelõsek. Talán ezért is aggódunk gyakrabban amiatt, hogy vajon jól csináljuk-e.
2003.03.19 12:40
Sziasztok! Akkor folytatom. Nálunk a családban és a környezetemben már a jelentkezésünktõl nyomon követték az
eseményeket, mindenki tudta mire készülünk és mondhatom, mindenki együtt szurkolt, várakozott, izgult velünk. Tehát
soha egyetlen perdig nem titkoltuk és azóta sem titkoljuk.
Nem állok ki az utcára kikiabálni de ha szóbakerül én még bücske is vagyok rá! A gyerek elõtt is teljesen nyiltan beszélünk, õ már tudja is, bár különösebben nem érdekli még.
Alapelv az õszinteség. Bármit kérdez arra õszintén válaszolunk, de csak egyszerûen, tõmondatokban, úgy, hogy õ is megértse. Óvodában is még a legelején elmondtam az óvonéniknek, hogy mi a helyzet, ha netalántán a gyerek kérdez vagy mond valamit ezzel kapcsolatban, megfelelõen tudják majd kezelni. Megköszönték a bizalmat, ez azóta nem témam, de felkészültek és adandó alkalommal tudják majd a
helyzetet normálisan kezelni. Ehhez persze normális óvónõ szükségeltetik.
eseményeket, mindenki tudta mire készülünk és mondhatom, mindenki együtt szurkolt, várakozott, izgult velünk. Tehát
soha egyetlen perdig nem titkoltuk és azóta sem titkoljuk.
Nem állok ki az utcára kikiabálni de ha szóbakerül én még bücske is vagyok rá! A gyerek elõtt is teljesen nyiltan beszélünk, õ már tudja is, bár különösebben nem érdekli még.
Alapelv az õszinteség. Bármit kérdez arra õszintén válaszolunk, de csak egyszerûen, tõmondatokban, úgy, hogy õ is megértse. Óvodában is még a legelején elmondtam az óvonéniknek, hogy mi a helyzet, ha netalántán a gyerek kérdez vagy mond valamit ezzel kapcsolatban, megfelelõen tudják majd kezelni. Megköszönték a bizalmat, ez azóta nem témam, de felkészültek és adandó alkalommal tudják majd a
helyzetet normálisan kezelni. Ehhez persze normális óvónõ szükségeltetik.
2003.03.21 11:55
Itt vagyok,akkor folytatom
4,5 éves volt a gyermek, amikor barátnõm babátvárt és hát nõtt a pocakja. Mivel a 9 hónapot végigkisértük, tudta hogy hogy ott benn nõ a baba. Egyszer aztán - természetesen a tömött buszmegállóban - megkérdezte, hogy "Anyu, a te hasadban is van baba?" Leguggoltam mellé és hát elmeséltem Neki, hogy sajnos az én pocakom beteg, ott nem érezné magát jól egy baba. Õ sem az én pocakomban nõtt meg. "Akkor hol?"
"Hát egy másik néni pocakjában, és mi apuval a kórházba mentünk érted. Olyan nagyon szép pici fiúcska voltál, már annyira vártunk". Kész, ennyi volt. A "másik nénin" egyenlõre átsiklott ez nem érdekli még, viszont azt, hogy hogyan mentünk érte, mennyire vártuk, mit vettünk meg elõre Neki, hogyan választottuk ki a nevét, mit csinált, mit nem csinált még - nos ezeket 100-x kell visszamesélnem Neki és láthatóan
nagyon szereti hallgatni. Én pedig mesélek....
4,5 éves volt a gyermek, amikor barátnõm babátvárt és hát nõtt a pocakja. Mivel a 9 hónapot végigkisértük, tudta hogy hogy ott benn nõ a baba. Egyszer aztán - természetesen a tömött buszmegállóban - megkérdezte, hogy "Anyu, a te hasadban is van baba?" Leguggoltam mellé és hát elmeséltem Neki, hogy sajnos az én pocakom beteg, ott nem érezné magát jól egy baba. Õ sem az én pocakomban nõtt meg. "Akkor hol?"
"Hát egy másik néni pocakjában, és mi apuval a kórházba mentünk érted. Olyan nagyon szép pici fiúcska voltál, már annyira vártunk". Kész, ennyi volt. A "másik nénin" egyenlõre átsiklott ez nem érdekli még, viszont azt, hogy hogyan mentünk érte, mennyire vártuk, mit vettünk meg elõre Neki, hogyan választottuk ki a nevét, mit csinált, mit nem csinált még - nos ezeket 100-x kell visszamesélnem Neki és láthatóan
nagyon szereti hallgatni. Én pedig mesélek....
2003.03.21 19:25
Jutka! Nagyon tetszik a történeted arról, ahogy a fiad kérdezett, és amit te meséltél neki!
Mi is megszálottan gyûjtögettük a születéséhez kapcsolódó emlékeket: kórházi karszalag, videofelvétel a hazahozásról, rengeteg fénykép az elsõ napokról, hajtincs, kéz- és láblenyomat. Csupa olyan dolog, amit a vér szerinti szülõk is megtesznek. Tehát semmiben nem fogja magát kevesebbnek érezni társainál.
Szerintem mire arra a "másik nénire" kerül majd sor a beszélgetésekben, addigra aezek a gyerkõcök annyira természetesnek tartják majd azt, hogy õk nem a mi hasunkban nõttek, (de egyébként minden szép és jó volt), hogy nem fognak fennakadni egy másik néni képbe kerülésén.
A leírásod alapján arra következtetek, hogya tiétek titkos örökbefogadás volt. Jól gondolom?
Mi is megszálottan gyûjtögettük a születéséhez kapcsolódó emlékeket: kórházi karszalag, videofelvétel a hazahozásról, rengeteg fénykép az elsõ napokról, hajtincs, kéz- és láblenyomat. Csupa olyan dolog, amit a vér szerinti szülõk is megtesznek. Tehát semmiben nem fogja magát kevesebbnek érezni társainál.
Szerintem mire arra a "másik nénire" kerül majd sor a beszélgetésekben, addigra aezek a gyerkõcök annyira természetesnek tartják majd azt, hogy õk nem a mi hasunkban nõttek, (de egyébként minden szép és jó volt), hogy nem fognak fennakadni egy másik néni képbe kerülésén.
A leírásod alapján arra következtetek, hogya tiétek titkos örökbefogadás volt. Jól gondolom?
2003.03.23 20:07
Sziasztok!
SZia Jutka, üdv a fedélzeten!
Most van egy kis idõm, folytatom a történetünket. Tehát otthon voltunk. Az egy hónapos gondozási idõ alatt egyszer volt kint a családsegítõs hölgy, a kicsi akkor éppen aludt. A hivatalos rész húzódott, mert mire a családsegítõs megírta a jelentését, mire az alpján a gyámügy határozatot hozott, és utána aszülõanyát nem lehetett elérni, mert elköltözött, és ilyen kor néhányszor kézbesítik a lavalat, mire elkezd ketyegni a fellebbezési idõ. Végül õszre megvolt a végleges határozat és megtörtént az új anyakönyv kiadása is. Ekkor nyugodtam meg teljesen.
A napok békességben teltek, a védõnõ se járt túl sokat, beállt minden a normális kerékvágásba.
1,5 éves volt a fiam amikor elkezdtük a "tesóprojektet". Felhívtam a kórházat, de rossz híreket kaptam, 25. voltam a sorban, mert a fiam után egy héttel született egy örökbeadható baba, majd másfél évig egy sem, az örökbefogadásra váró anyukák pedig csak gyûltek. Az elsõ elkeseredés után nekiültem a telefonkönyvnek, és végigtelefonáltam a fõvárosi kórházakat. Közülük mindössze kettõ helyen vették fel az adataimat. GYorsan felhívtam a Gyivit is, ott kb. nyár elejére jósolták, hogy sorra kerülök. Végül 5 hónappal késóbb egy este már aludtunk, mikor csörgött a telefon...
Folytatom majd.
Sziasztok! ZSuzsa
SZia Jutka, üdv a fedélzeten!
Most van egy kis idõm, folytatom a történetünket. Tehát otthon voltunk. Az egy hónapos gondozási idõ alatt egyszer volt kint a családsegítõs hölgy, a kicsi akkor éppen aludt. A hivatalos rész húzódott, mert mire a családsegítõs megírta a jelentését, mire az alpján a gyámügy határozatot hozott, és utána aszülõanyát nem lehetett elérni, mert elköltözött, és ilyen kor néhányszor kézbesítik a lavalat, mire elkezd ketyegni a fellebbezési idõ. Végül õszre megvolt a végleges határozat és megtörtént az új anyakönyv kiadása is. Ekkor nyugodtam meg teljesen.
A napok békességben teltek, a védõnõ se járt túl sokat, beállt minden a normális kerékvágásba.
1,5 éves volt a fiam amikor elkezdtük a "tesóprojektet". Felhívtam a kórházat, de rossz híreket kaptam, 25. voltam a sorban, mert a fiam után egy héttel született egy örökbeadható baba, majd másfél évig egy sem, az örökbefogadásra váró anyukák pedig csak gyûltek. Az elsõ elkeseredés után nekiültem a telefonkönyvnek, és végigtelefonáltam a fõvárosi kórházakat. Közülük mindössze kettõ helyen vették fel az adataimat. GYorsan felhívtam a Gyivit is, ott kb. nyár elejére jósolták, hogy sorra kerülök. Végül 5 hónappal késóbb egy este már aludtunk, mikor csörgött a telefon...
Folytatom majd.
Sziasztok! ZSuzsa
2003.03.24 20:03
Nem tudom, mi történt, de nem a múltkor valamiért nem írta ki a regisztrált nevemet (Márti/tuccy/). Valamit félrenyomhattam...
Zsuzsa! Tök izgi a történeted! Remegve várom a folytatást!!
(Költöztök még?)
A családsegítõs hölgy nélatok kit takar? A gyámügytõl jön, vagy önkorm. dolgozó? Nálunk nem volt ilyen. A mi védõnõnk a gyermek- és ifj. védelmi felelõs, talán ezért. Vagy a nyílt örökbefogadásnál nincs annyi ellenõrzés? Mert nálunk soha nem volt senki, csak az elõzetes környezettanulmánynál 1x a gyivis és 1x a gyámügyes. Nem mintha hiányzott volna bármilyen ellenõrzés. A védõnõ pedig szerencsére elég ritkán jött.
Viszont a gyámügyes hölggyel nemrég beszéltem telefonon, õ név szerint emlékezett ránk, még a kislány születési idõpontjára is napra pontosan! Õ kérdezte meg úgy nem hivatalosan, hogy hogy vagyunk. Egy ilyen érdeklõdést azért szívesen vettem volna valami illetékes részérõl.
Körültekintõek az engedélyek kiadásánál, nehezen lehet babához jutni, és most tovább szigorítják a feltételeket, de ha már ott a gyerek, akkor ki néz utána a dolgoknak: hogyan boldogulnak a feladattal? Nem ellenõrzésre gondolok, hanem olyasfajta segítségre, mint pl. a Gólyahíreseké.
Valahol olvastam, hogy egy helyen pl. a gyámügy mûködtet klubot az örökbefogadó szülõknek. Ez jó, nem?
Zsuzsa! Tök izgi a történeted! Remegve várom a folytatást!!
(Költöztök még?)
A családsegítõs hölgy nélatok kit takar? A gyámügytõl jön, vagy önkorm. dolgozó? Nálunk nem volt ilyen. A mi védõnõnk a gyermek- és ifj. védelmi felelõs, talán ezért. Vagy a nyílt örökbefogadásnál nincs annyi ellenõrzés? Mert nálunk soha nem volt senki, csak az elõzetes környezettanulmánynál 1x a gyivis és 1x a gyámügyes. Nem mintha hiányzott volna bármilyen ellenõrzés. A védõnõ pedig szerencsére elég ritkán jött.
Viszont a gyámügyes hölggyel nemrég beszéltem telefonon, õ név szerint emlékezett ránk, még a kislány születési idõpontjára is napra pontosan! Õ kérdezte meg úgy nem hivatalosan, hogy hogy vagyunk. Egy ilyen érdeklõdést azért szívesen vettem volna valami illetékes részérõl.
Körültekintõek az engedélyek kiadásánál, nehezen lehet babához jutni, és most tovább szigorítják a feltételeket, de ha már ott a gyerek, akkor ki néz utána a dolgoknak: hogyan boldogulnak a feladattal? Nem ellenõrzésre gondolok, hanem olyasfajta segítségre, mint pl. a Gólyahíreseké.
Valahol olvastam, hogy egy helyen pl. a gyámügy mûködtet klubot az örökbefogadó szülõknek. Ez jó, nem?
2003.03.26 19:31
Sziasztok, szia MÁrti/Tuccy!
Köszi a kérdést, ügyintézés OK, három hét múlva költözünk!!!!
A környezettanulmány nálunk is megvolt, még az engedélyhez. Azután, amikor még a baba nem volt itthon ,jött a gyámügyes hölgy is környezettanulmányt csinálni, mert az kellett a gyermekkihelyezõ határozathoz, aza hogy hazahozhassuk a babát. (pontosabban az elsõ esetben már itthon volt akicsi is, ugyanis úgy oldottuk meg a ygámügyesek súgására, hogy a babát még a szülõanya hozta ki a kórházból, azaz aláirt egy papírt a szülészeten, de a babát mi hoztuk haza.)Ez a konspiráció viszont nem mûködött a második esetben. NYílt örökbefogadásnál van egy egy hónapos gondozási idõ, amit ha jól abszolválunk, akkor születik meg a végleges örökbefogadási határozat. Ezt a kijelölt családsegítõ szolgálat alkalmazottja ellenõrzi, és küld jelentést a tapasztaltakról a gyámügynek.Nálunk ez az ellenõrzés minden esetben igen formális volt.
A történetünk folytatása: tehát jött a telefon, hogy született egy kisfiú, és aki elõttunk állt a sorban nem elérhetõ, ezért kell e nekünk? NAná, hogy kell, fel se merült más. É shogy õ is fiú? HA én szülöm sincs válogatás, amúgy meg a férjem nagyon fiú párti, én is fiús anyukának érzem magam, úgyhogy nagyon boldogok voltunk.
Másnap rohantam be a kórházba, és éreztem, hogy egy fekete hajú babát fognak mutatni...és így lett. Eyg alvó, fekete hajú baba!!!!
Köszi a kérdést, ügyintézés OK, három hét múlva költözünk!!!!
A környezettanulmány nálunk is megvolt, még az engedélyhez. Azután, amikor még a baba nem volt itthon ,jött a gyámügyes hölgy is környezettanulmányt csinálni, mert az kellett a gyermekkihelyezõ határozathoz, aza hogy hazahozhassuk a babát. (pontosabban az elsõ esetben már itthon volt akicsi is, ugyanis úgy oldottuk meg a ygámügyesek súgására, hogy a babát még a szülõanya hozta ki a kórházból, azaz aláirt egy papírt a szülészeten, de a babát mi hoztuk haza.)Ez a konspiráció viszont nem mûködött a második esetben. NYílt örökbefogadásnál van egy egy hónapos gondozási idõ, amit ha jól abszolválunk, akkor születik meg a végleges örökbefogadási határozat. Ezt a kijelölt családsegítõ szolgálat alkalmazottja ellenõrzi, és küld jelentést a tapasztaltakról a gyámügynek.Nálunk ez az ellenõrzés minden esetben igen formális volt.
A történetünk folytatása: tehát jött a telefon, hogy született egy kisfiú, és aki elõttunk állt a sorban nem elérhetõ, ezért kell e nekünk? NAná, hogy kell, fel se merült más. É shogy õ is fiú? HA én szülöm sincs válogatás, amúgy meg a férjem nagyon fiú párti, én is fiús anyukának érzem magam, úgyhogy nagyon boldogok voltunk.
Másnap rohantam be a kórházba, és éreztem, hogy egy fekete hajú babát fognak mutatni...és így lett. Eyg alvó, fekete hajú baba!!!!
2003.03.27 20:04
Mi meg lányt szerettünk volna nagyon. De mikor jött a hír, hogy szül a fiatalasszony, már meg sem fordult a fejemben, hogy milyen nemû lesz a baba. Amikor megmutatták, csak azt fogtam fel, hogy gyönyörû. Az, hogy valóra vált a lányos álmunk, igazából csak késõbb tudatosult bennem. És akkor még boldogabb lettem. De lehet, hogy ugyanígy éreztem volna egy fiúnál is. Egyébként mi a férjemmel meg lányos szülõknek érezzük magunkat. Talán azért, mert éppen lányunk van...
Sok kórház hajlandó foglalkozni az örökbeadással? Milyen szinten foglalkoznak vele? Van erre külön emberük? Kapcsolatban állnak a gyámüggyel? Csak szólnak, hogy van baba, vagy ügyet is intéznek?
Tudom, ez most ezer kérdés, de nagyon kíváncsi vagyok.
Sok kórház hajlandó foglalkozni az örökbeadással? Milyen szinten foglalkoznak vele? Van erre külön emberük? Kapcsolatban állnak a gyámüggyel? Csak szólnak, hogy van baba, vagy ügyet is intéznek?
Tudom, ez most ezer kérdés, de nagyon kíváncsi vagyok.
2003.03.27 22:47
Márti!
Bocs, csak most jutottam at olvasáshoz.
Hétvégén lesz közgyûlésünk, a kolléganõktõl mindezt megkérdezem. Legutóbb még valóban állt az ügymenet a tanfolyammal kapcsolatban.
Az engedély érvényességét megtudakolom.
Én személyesen fõleg a másik oldallal, a babájukat mégis vállalók számára babakelengye küldésével foglalkozom, a törvényeket nem fújom kívülrõl, a változás idõszakában pláne újra kell tanulnom.
Sziasztok
Edó
Bocs, csak most jutottam at olvasáshoz.
Hétvégén lesz közgyûlésünk, a kolléganõktõl mindezt megkérdezem. Legutóbb még valóban állt az ügymenet a tanfolyammal kapcsolatban.
Az engedély érvényességét megtudakolom.
Én személyesen fõleg a másik oldallal, a babájukat mégis vállalók számára babakelengye küldésével foglalkozom, a törvényeket nem fújom kívülrõl, a változás idõszakában pláne újra kell tanulnom.
Sziasztok
Edó
2003.03.31 21:03
Szia Edóka!
Köszi elõre is, ha megtudsz valamit a tanfolyammal vagy egyébbel kapcsolatban!
A cseten említetted, hogy májusban(?) lesz összejövetel a már örökbefogadó szülõknek is. Hol szoktátok ezeket tartani?
Milyen idõtartamúak? Ugye a lurkóknak is ott a helyük?
Sziasztok többiek! Itt vagytok még?
Magdi! Mi van veletek? Sikerült valahol érdeklõdnötök?
Köszi elõre is, ha megtudsz valamit a tanfolyammal vagy egyébbel kapcsolatban!
A cseten említetted, hogy májusban(?) lesz összejövetel a már örökbefogadó szülõknek is. Hol szoktátok ezeket tartani?
Milyen idõtartamúak? Ugye a lurkóknak is ott a helyük?
Sziasztok többiek! Itt vagytok még?
Magdi! Mi van veletek? Sikerült valahol érdeklõdnötök?
2003.04.01 07:49
SZia Márti!
Bocs, de csak most van idõm válaszolni!
Tehát a kórházakban általában a védõnõ, a fõnõvér esetleg a gyerekorvos írta fel az adataimat. A közremûködésük csak abban áll, hogy szólnak, amikor van örökbefogadható baba. Jobb esetben elmondják az ügymenete, de általában nem nagyon tudják - érthetõ. ritkán van ilyen esetük. Az ügyintézés ránk vár. Mondjuk az fontos, hogy a szülõanya elérhetõségét feljegyzik, és õt is tájékoztatják valamennyire.
Bp.-en a kórházak kb. 85-90 százalékát felhívtam, de csak 3 helyen foglalkoztak velem. A többi helyen ilyen válaszokat kaptam: -ált. házon belül megtalálják az örökbefogadókat
-a fõorvos megtiltotta (!!!)
-az ilyen babákat viszik a gyivibe, és õk intézik
Elég elkeserítõ volt a nemtörõdömség
Sziasztok, ébred a fiam, most megyek!!
Bocs, de csak most van idõm válaszolni!
Tehát a kórházakban általában a védõnõ, a fõnõvér esetleg a gyerekorvos írta fel az adataimat. A közremûködésük csak abban áll, hogy szólnak, amikor van örökbefogadható baba. Jobb esetben elmondják az ügymenete, de általában nem nagyon tudják - érthetõ. ritkán van ilyen esetük. Az ügyintézés ránk vár. Mondjuk az fontos, hogy a szülõanya elérhetõségét feljegyzik, és õt is tájékoztatják valamennyire.
Bp.-en a kórházak kb. 85-90 százalékát felhívtam, de csak 3 helyen foglalkoztak velem. A többi helyen ilyen válaszokat kaptam: -ált. házon belül megtalálják az örökbefogadókat
-a fõorvos megtiltotta (!!!)
-az ilyen babákat viszik a gyivibe, és õk intézik
Elég elkeserítõ volt a nemtörõdömség
Sziasztok, ébred a fiam, most megyek!!
2003.04.01 15:48
Sziasztok Mindnyájan!
Most jól meglepõdtem!! Annak idején próba-szerencse, én indítottam el a topicot, de mivel senki nem jelentkezett, és nem vagyok egy nagy "csetelõ", elmaradoztam a babanetrõl.
Egyelõre nem sikerült végigböngésznem, ki-kicsoda, de nagyon örülök, hogy úgy látom, lettek állandó tagok. Kölönösen Jutkát olvastam, akinek már 5éves a kisfia, és KÉRDEZ. Engem ez nagyon foglalkoztat.
Az én kisfiam egyéves. Mi is hasonlókon mentünk át, sokéves várakozás, lombik, trallala-trallala. Most pedig itt szundít, és ha én szültem volna sem lenne gyönyörûbb. Ami engem néha aggaszt, az az, hogy mi Kezdettõl fogva tudjuk, és teljesen elfogadtuk a helyzetet, míg õ az életének egy bizonyzos pontján fog ezzel szembesülni. Mi választottuk ezt a lehetõséget, neki kellett. Szóvel ez.
Persze én is hiszem, hogy az a meghitt, szeretetteljes kapcsolat amiben élünk, majd természetessé teszi ezt a másságot, de mégis néha ott motoszkál.
Ezért is örültem Jutkának, mert pont így szeretném hogy legyen. Átsiklani azon, ami megváltoztathatatlan, és örülni, ismételni, mesélni a többi történetet.
Amûgy érdekelne, a környezetetek, hogy reagál. Néha muris helyzetekkel találom magam szemben. Anyós: "milyen szerencsénk van", hogy ilyen édes, ismerõs: "nahát, nem is látszik rajta", stb.
Most mennem kell, de örülök, higy itt találtalak Titeket.
Zsebi
Most jól meglepõdtem!! Annak idején próba-szerencse, én indítottam el a topicot, de mivel senki nem jelentkezett, és nem vagyok egy nagy "csetelõ", elmaradoztam a babanetrõl.
Egyelõre nem sikerült végigböngésznem, ki-kicsoda, de nagyon örülök, hogy úgy látom, lettek állandó tagok. Kölönösen Jutkát olvastam, akinek már 5éves a kisfia, és KÉRDEZ. Engem ez nagyon foglalkoztat.
Az én kisfiam egyéves. Mi is hasonlókon mentünk át, sokéves várakozás, lombik, trallala-trallala. Most pedig itt szundít, és ha én szültem volna sem lenne gyönyörûbb. Ami engem néha aggaszt, az az, hogy mi Kezdettõl fogva tudjuk, és teljesen elfogadtuk a helyzetet, míg õ az életének egy bizonyzos pontján fog ezzel szembesülni. Mi választottuk ezt a lehetõséget, neki kellett. Szóvel ez.
Persze én is hiszem, hogy az a meghitt, szeretetteljes kapcsolat amiben élünk, majd természetessé teszi ezt a másságot, de mégis néha ott motoszkál.
Ezért is örültem Jutkának, mert pont így szeretném hogy legyen. Átsiklani azon, ami megváltoztathatatlan, és örülni, ismételni, mesélni a többi történetet.
Amûgy érdekelne, a környezetetek, hogy reagál. Néha muris helyzetekkel találom magam szemben. Anyós: "milyen szerencsénk van", hogy ilyen édes, ismerõs: "nahát, nem is látszik rajta", stb.
Most mennem kell, de örülök, higy itt találtalak Titeket.
Zsebi
2003.04.02 13:30
Sziasztok!
Nem akarok sok helyet foglalni,most olvastam el a tpoikot és nagyon meghatódtam minden történeten.
Annyi tapasztalatom van nekem is,mint Áfonyának,akkor mondott le vki a babájáról,amikor én szültem.Azóta sem értem,de biztos oka volt rá.
Ráadásul a baba ide került a lakótelepre,bár személyesen nem ismerem,de egyik barátnõm látja el tejcivel,aki szintén aznap szült.
Végezetül:nagyon örülök,hogy ezek a pici emberkék ilyen jó helyre kerültek és nagyon büszke vagyok arra(ha szabad ezt írnom),hogy ilyen anyukák is vannak,mint Ti!
Elnézést,ha hosszú voltam..
Üdvözlettel
Anyapoc
Nem akarok sok helyet foglalni,most olvastam el a tpoikot és nagyon meghatódtam minden történeten.
Annyi tapasztalatom van nekem is,mint Áfonyának,akkor mondott le vki a babájáról,amikor én szültem.Azóta sem értem,de biztos oka volt rá.
Ráadásul a baba ide került a lakótelepre,bár személyesen nem ismerem,de egyik barátnõm látja el tejcivel,aki szintén aznap szült.
Végezetül:nagyon örülök,hogy ezek a pici emberkék ilyen jó helyre kerültek és nagyon büszke vagyok arra(ha szabad ezt írnom),hogy ilyen anyukák is vannak,mint Ti!
Elnézést,ha hosszú voltam..
Üdvözlettel
Anyapoc
2003.04.03 20:35
Sziasztok!
Szia Zsebibaba! Örülök (és szerintem a többiek is), hogy megnyitottad ezt a topicot! Szükség van erre. Kár, hogy sokan nem tudnak róla.
Azzal kapcsolatban szeretnék hozzászólni, hogy te úgy érzed, a gyerek az életének egy bizonyos pontján fog ezzel az örökbefogadás dologgal találkozni, míg mi elejétõl fogva tudtuk.
Én inkább pont fordítva érzem, bár nem láthatok be a gyerek fejébe, de ha nagy lesz, megkérdezem tõle, hogyan éli meg.
A gyerek ugyanis - ha jól csináljuk - a legeslegelejétõl ebben a tudatban nõ fel. Más gyereknek is új, mikor elmesélik a "normális" családbakerülésének a történetét. A mi gyerekeink a saját történetüket fogják ugyanilyen természetességgel elfogadni. Tehát családon belül nem hiszem, hogy gond lenne, ha mi jól csináljuk. Ott jöhetnek a problémák, amikor a gyerek közösségbe kerül, szembesül azzal, hogy a többségnél másképp történt a dolog. De még ezt is elõkészíthetjük idejekorán. Ami zûrt okozhat, az a többi gyerek, felnõtt hozzáállása. És az, hogy mindezt hogyan tudja majd a gyermekünk kezelni.
A szülõk esete pedig egyáltalán nem olyan egyszerû, mint írtad, mert szerintem senki sem készült eleve örökbefogadó szülõnek. Nekünk kellett megemésztenünk azt, hogy nem szülhetünk, csak másként lehet gyerekünk. Szerintem a gyerek sokkal könnyebben fogadja el a dolgot, mint mi annak idején, mikor az orvosok rádöbbentettek minket a valóságra, vagy mi magunk döbbentünk rá, hogy csak ez az út áll elõttünk. És talán emiatt gondoljuk, hogy a gyereknek is ilyen nehéz lesz majd megemésztenie.
A fentiek persze szigorúan a saját érzéseimet tükrözik, megértem, ha más másképp érez. Viszont fontosnak tartottam leírni ezt is.
Szia Zsebibaba! Örülök (és szerintem a többiek is), hogy megnyitottad ezt a topicot! Szükség van erre. Kár, hogy sokan nem tudnak róla.
Azzal kapcsolatban szeretnék hozzászólni, hogy te úgy érzed, a gyerek az életének egy bizonyos pontján fog ezzel az örökbefogadás dologgal találkozni, míg mi elejétõl fogva tudtuk.
Én inkább pont fordítva érzem, bár nem láthatok be a gyerek fejébe, de ha nagy lesz, megkérdezem tõle, hogyan éli meg.
A gyerek ugyanis - ha jól csináljuk - a legeslegelejétõl ebben a tudatban nõ fel. Más gyereknek is új, mikor elmesélik a "normális" családbakerülésének a történetét. A mi gyerekeink a saját történetüket fogják ugyanilyen természetességgel elfogadni. Tehát családon belül nem hiszem, hogy gond lenne, ha mi jól csináljuk. Ott jöhetnek a problémák, amikor a gyerek közösségbe kerül, szembesül azzal, hogy a többségnél másképp történt a dolog. De még ezt is elõkészíthetjük idejekorán. Ami zûrt okozhat, az a többi gyerek, felnõtt hozzáállása. És az, hogy mindezt hogyan tudja majd a gyermekünk kezelni.
A szülõk esete pedig egyáltalán nem olyan egyszerû, mint írtad, mert szerintem senki sem készült eleve örökbefogadó szülõnek. Nekünk kellett megemésztenünk azt, hogy nem szülhetünk, csak másként lehet gyerekünk. Szerintem a gyerek sokkal könnyebben fogadja el a dolgot, mint mi annak idején, mikor az orvosok rádöbbentettek minket a valóságra, vagy mi magunk döbbentünk rá, hogy csak ez az út áll elõttünk. És talán emiatt gondoljuk, hogy a gyereknek is ilyen nehéz lesz majd megemésztenie.
A fentiek persze szigorúan a saját érzéseimet tükrözik, megértem, ha más másképp érez. Viszont fontosnak tartottam leírni ezt is.
2003.04.05 14:23
Márti!
Amit írsz, azzal teljesen egyetértek. Én fogalmaztam félreérthetõen. Úgy gondoltam, hogy mi a -babával induló-közös Kezdettõl tudjuk és választottuk ezt a helyzetet. Míg õ -bár lehetõleg minél korábban, 3-4 éves kora körül- váratlanul fog ezzel szembesülni (pont ahogy Te is írod, amikor látja más gyerekeknél a "példát"). És életének különbözõ szakaszainál a történetnek más-más elemei kerül(het)nek elõtérbe. A hangsúlyt persze majd megpróbáljuk a mi kapcsolatunkra helyezni, de ahogy önállósul, biztosan megfogalmazódik benne a kérdés, hogy õ miért "nem kellett" a biológiai anyjának. Tudom, hogy mindenkinek megvan a saját története a saját nehézségeivel, betegséggel, akármivel. És hogy éppen ezt kell majd átfordítanunk "hátrányból" egyszerû és tiszta szívvel kimondható mássággá, de azért belül elfog néha a szorongás.
Puff, felébredt a délutáni szunyából, és azt kiabálja a kiságyból, hogy "filózás helyett gyere hancúrozni!". Legalábbis így értettem (1éves).
Üdv
Amit írsz, azzal teljesen egyetértek. Én fogalmaztam félreérthetõen. Úgy gondoltam, hogy mi a -babával induló-közös Kezdettõl tudjuk és választottuk ezt a helyzetet. Míg õ -bár lehetõleg minél korábban, 3-4 éves kora körül- váratlanul fog ezzel szembesülni (pont ahogy Te is írod, amikor látja más gyerekeknél a "példát"). És életének különbözõ szakaszainál a történetnek más-más elemei kerül(het)nek elõtérbe. A hangsúlyt persze majd megpróbáljuk a mi kapcsolatunkra helyezni, de ahogy önállósul, biztosan megfogalmazódik benne a kérdés, hogy õ miért "nem kellett" a biológiai anyjának. Tudom, hogy mindenkinek megvan a saját története a saját nehézségeivel, betegséggel, akármivel. És hogy éppen ezt kell majd átfordítanunk "hátrányból" egyszerû és tiszta szívvel kimondható mássággá, de azért belül elfog néha a szorongás.
Puff, felébredt a délutáni szunyából, és azt kiabálja a kiságyból, hogy "filózás helyett gyere hancúrozni!". Legalábbis így értettem (1éves).
Üdv
2003.04.05 22:07
Zsuzsa!
Elgondolkoztam ezen a kórházból való örökbefogadáson. Vajon miért zárkózik el ez elõl a kórházak nagy része. Persze, gondolom, az elzárkózás sokszor névleges, mert tényleg "házon belül" megoldódik az ügy. Ez a jobbik eset. Megértem õket, mert félnek a felelõsségtõl. Pedig lenne megoldás. De szerintem itt nem nekik kellene kezdeményezni, hanem a GYIVINEK, vagy egyéb cilvil szervezeteknek.
Az lenne a cél, hogy az a gyermek, akirõl már a kórházban lemond a szülõanya, ne kerüljön csecsemõotthonba, hanem rögtön egy családba térjen haza a kórházból. Vagyis minden kórházban ott kellene lennie egy ezzel foglalkozó szakembernek.
Így könnyebb lenne a kórháznak is, nem beszélve az örökbefogadásra várakozó szülõkrõl. Nem kellene vaktában, némiképp reménytelenül keresgélniük.
Lehet, hogy nem hibátlan a gondolatmenetem, javítsatok ki, ha ti másképp érzitek!
Én meg filózás helyett (után) megyek aludni! Sziasztok!
Elgondolkoztam ezen a kórházból való örökbefogadáson. Vajon miért zárkózik el ez elõl a kórházak nagy része. Persze, gondolom, az elzárkózás sokszor névleges, mert tényleg "házon belül" megoldódik az ügy. Ez a jobbik eset. Megértem õket, mert félnek a felelõsségtõl. Pedig lenne megoldás. De szerintem itt nem nekik kellene kezdeményezni, hanem a GYIVINEK, vagy egyéb cilvil szervezeteknek.
Az lenne a cél, hogy az a gyermek, akirõl már a kórházban lemond a szülõanya, ne kerüljön csecsemõotthonba, hanem rögtön egy családba térjen haza a kórházból. Vagyis minden kórházban ott kellene lennie egy ezzel foglalkozó szakembernek.
Így könnyebb lenne a kórháznak is, nem beszélve az örökbefogadásra várakozó szülõkrõl. Nem kellene vaktában, némiképp reménytelenül keresgélniük.
Lehet, hogy nem hibátlan a gondolatmenetem, javítsatok ki, ha ti másképp érzitek!
Én meg filózás helyett (után) megyek aludni! Sziasztok!
2003.04.24 09:44
Lányok!
Olvasgatlak Benneteket, és mivel mi is örökbefogadás elõtt állunk, lenne egy-két kérdésem.
Mit takar a pszichológiai vizsgálat? Hogy zajlik le egyáltalán?
A másik a háziorvosi igazolás. Ezt hivatalból kérik, vagy pedig személyes kell ellátogatni a háziorvoshoz? És történik egyáltalán valamilyen vizsgálat?
A válaszokat elõre is köszönöm:
Ildikó
Olvasgatlak Benneteket, és mivel mi is örökbefogadás elõtt állunk, lenne egy-két kérdésem.
Mit takar a pszichológiai vizsgálat? Hogy zajlik le egyáltalán?
A másik a háziorvosi igazolás. Ezt hivatalból kérik, vagy pedig személyes kell ellátogatni a háziorvoshoz? És történik egyáltalán valamilyen vizsgálat?
A válaszokat elõre is köszönöm:
Ildikó
2003.04.24 10:01
Üdvözlet Dikó! Pszihológusi vizsgálat beszélgetéssel kezdõdik. Ilyen kérdések lesznek pl. miér döntöttetek az örökbefogadás mellett? legkedvesebb gyerekkori emléked? legkellemetlenebb gyerekkori emléked? anyukáddal való viszonyod? miért szereted a férjed? mit szeretsz benne? mit nem szeretsz benne? ha gyermeked lesz, hogyan fogod büntetni? miért fogod büntetni? hogyan és miért fogod jutalmazni.
Na ilyen és ehhez hasonló. A mienk kb. 3 órán keresztül tartott. pszichológus néni nagyon kedves volt, szinte baráti beszélgetés alakult ki.
Háziorvoshoz mi személyesen mentünk, ismert minket, semmit nem vizsgált 1 perc alatt írt egy igazolást.
Ha még van kérdésed, bátran!!!!!!! Jutka
Na ilyen és ehhez hasonló. A mienk kb. 3 órán keresztül tartott. pszichológus néni nagyon kedves volt, szinte baráti beszélgetés alakult ki.
Háziorvoshoz mi személyesen mentünk, ismert minket, semmit nem vizsgált 1 perc alatt írt egy igazolást.
Ha még van kérdésed, bátran!!!!!!! Jutka
2003.04.24 12:29
Jutka!
Nem tudom, hogy Ti melyik TEGYESZ-nél voltatok pszichológiai vizsgálaton, mi a budapestihez megyünk a jövõ héten. És ezzel a vizsgálattal kapcsolatban "csak" egyetlen-egy dolog zavar, mivel még sohasem volt gyermekem, tehát a büntetéssel-jutalmazással kapcsolatban, nehogy valami ökörséget mondjak-írjak. E témában tudnál-e valami segítséget adni.
Köszi:
Ildikó
Nem tudom, hogy Ti melyik TEGYESZ-nél voltatok pszichológiai vizsgálaton, mi a budapestihez megyünk a jövõ héten. És ezzel a vizsgálattal kapcsolatban "csak" egyetlen-egy dolog zavar, mivel még sohasem volt gyermekem, tehát a büntetéssel-jutalmazással kapcsolatban, nehogy valami ökörséget mondjak-írjak. E témában tudnál-e valami segítséget adni.
Köszi:
Ildikó
2003.04.24 13:32
Mi is pesten voltunk. Ne idegeskedj, csak õszintén mondd azt amit gondolsz. Nem gyanakvóan fognak faggatni, segítõek, együttérzõek. Legalább is velünk azok voltak. Nincs rossz meg válasz meg jó válasz. Persze hogy nem tudod, de valami elképzelésed csak van. Pl. téged hogyan büntettek vagy jutalmaztak a szüleid? Megfelelõ példa az Neked, vagy éppenséggel pont úgy nem szeretnéd csinálni. Gondolkozz.
Én speciel büntetés ellenes vagyok, ezt el is mondtam. Nálam inkább a megbeszélés, megértés a hangsúlyos. Pl. hogy ne nyúljon a konektorba azt azzal semmiképp sem fogom elérni, hogy sarokba állítom vagy ilyesmi. Ha már annyi idõs, hogy megérti megbeszéljük. Ha meg kicsi, résen vagyok. Ez speciel nagyon tetszett a pszihológusnak, azt mondta Õ pont így gondolja. De õk sem egyformák. Az elképzeléseidre kiváncsiak, a fõ irányvonalra. Valami kép csak alakult ki a viszonylagosan jó gyereknevelésrõl benned is, környezetbõl, olvasmányok alapján. Nem lesz probléma ne félj.Ha valamiben bizonytalan vagy azt is mondd el. Azért vannak, hogy segítsenek. Itt vagyok, kérdezz, ha érdekel még valami részletesebben! Szia
Én speciel büntetés ellenes vagyok, ezt el is mondtam. Nálam inkább a megbeszélés, megértés a hangsúlyos. Pl. hogy ne nyúljon a konektorba azt azzal semmiképp sem fogom elérni, hogy sarokba állítom vagy ilyesmi. Ha már annyi idõs, hogy megérti megbeszéljük. Ha meg kicsi, résen vagyok. Ez speciel nagyon tetszett a pszihológusnak, azt mondta Õ pont így gondolja. De õk sem egyformák. Az elképzeléseidre kiváncsiak, a fõ irányvonalra. Valami kép csak alakult ki a viszonylagosan jó gyereknevelésrõl benned is, környezetbõl, olvasmányok alapján. Nem lesz probléma ne félj.Ha valamiben bizonytalan vagy azt is mondd el. Azért vannak, hogy segítsenek. Itt vagyok, kérdezz, ha érdekel még valami részletesebben! Szia
2003.04.28 05:47
Szia, Dikó! Üdvözöllek! Mostanában elmaradoztam innen, most látom, Te is itt vagy!
A pszichológus velünk ennyire részletesen nem beszélgetett, csak elolvasta az önéletrajzunkat, feltett egy pár semmitmondó - szerintem nem is témába vágó - kérdést és ennyi. Nekünk kellett IQ és EQ tesztet is írnunk, de közösen dolgozhattunk a férjemmel. Nem vészes.
Remélem még nem késõn írtam. csak ezután mentek a pszichológushoz.
Sok sikert, és tényleg ne izgulj, nincs miért. Aki ennyire aggódik a siker miatt, az biztosan alkalmas a gyermeknevelésre!
A pszichológus velünk ennyire részletesen nem beszélgetett, csak elolvasta az önéletrajzunkat, feltett egy pár semmitmondó - szerintem nem is témába vágó - kérdést és ennyi. Nekünk kellett IQ és EQ tesztet is írnunk, de közösen dolgozhattunk a férjemmel. Nem vészes.
Remélem még nem késõn írtam. csak ezután mentek a pszichológushoz.
Sok sikert, és tényleg ne izgulj, nincs miért. Aki ennyire aggódik a siker miatt, az biztosan alkalmas a gyermeknevelésre!
2003.05.12 07:47
Sziasztok, lányok!
Õszintén szólva nagyon el vagyok keseredve, hogy a már sokat emlegetett tanfolyammal kapcsolatban még mindig áll az egész ügy. Éppen hétvégén volt szó róla a televízióban, hogy az EÜ Minisztérium sem egészen tudja, hogy mit nem tud. Pontosabban még halvány elképzeléseik sincsenek, hogy mirõl is szóljon a tanfolyam. Mi pedig - nagyon sokan - várunk, várunk, várunk...
Edóka, Te esetleg hallottál valami konkrétabbat?
Ildikó
Õszintén szólva nagyon el vagyok keseredve, hogy a már sokat emlegetett tanfolyammal kapcsolatban még mindig áll az egész ügy. Éppen hétvégén volt szó róla a televízióban, hogy az EÜ Minisztérium sem egészen tudja, hogy mit nem tud. Pontosabban még halvány elképzeléseik sincsenek, hogy mirõl is szóljon a tanfolyam. Mi pedig - nagyon sokan - várunk, várunk, várunk...
Edóka, Te esetleg hallottál valami konkrétabbat?
Ildikó
2003.05.12 14:28
[url=http://www.origo.hu/itthon/20030512othonapja.html" TARGET="_top]http://www.origo.hu/itthon/20030512othonapja.html[/url]
ha jól értelmezem, akkor a korábban beadott igényeket ez nem érinti, csak a frisseket, de õk még úgysem kerültek volna sorra. nem mintha ez bármi mentséget jelentene, de azért így legalább "halad a sor" és a gyerekek is mehetnek családokhoz.
ha jól értelmezem, akkor a korábban beadott igényeket ez nem érinti, csak a frisseket, de õk még úgysem kerültek volna sorra. nem mintha ez bármi mentséget jelentene, de azért így legalább "halad a sor" és a gyerekek is mehetnek családokhoz.
2003.05.14 17:29
Nekünk pl. érvényes engedélyünk van, csak az 1 éves meghosszabbításra várunk - hiába, mert felfüggesztettek bennünket a fentiek miatt.
Tudom, a GYIVInél ezzel a huzavonával semmi idõveszteség nem történik: a papírra többet kell várni, de a sorbanállás ideje rövidül. (Feltéve, ha 2 éven belül kitalálják, mi legyen.)
De mi van azokkal, akiknek még nincs engedélyük és nem a GYIVI-nél kívánnak sorban állni, hanem - tegyük fel - van az ismeretségi körükben egy hamarosan örökbefogadható baba.
És mi van azokkal, akik emiatt az idõhúzás miatt kifutnak az idõbõl? (Elmúlnak 45 évesek, így újszülöttet már nem fogadhatnak örökbe.)
Megnyugtató lenne tudni, hogy mit is akar a minisztérium.
Egyáltalán miért kellett a régi rendet felrúgni, mikor az újról még elképzelés sincs?!
Most megint jól kidühöngtem magam emiatt...
Tudom, a GYIVInél ezzel a huzavonával semmi idõveszteség nem történik: a papírra többet kell várni, de a sorbanállás ideje rövidül. (Feltéve, ha 2 éven belül kitalálják, mi legyen.)
De mi van azokkal, akiknek még nincs engedélyük és nem a GYIVI-nél kívánnak sorban állni, hanem - tegyük fel - van az ismeretségi körükben egy hamarosan örökbefogadható baba.
És mi van azokkal, akik emiatt az idõhúzás miatt kifutnak az idõbõl? (Elmúlnak 45 évesek, így újszülöttet már nem fogadhatnak örökbe.)
Megnyugtató lenne tudni, hogy mit is akar a minisztérium.
Egyáltalán miért kellett a régi rendet felrúgni, mikor az újról még elképzelés sincs?!
Most megint jól kidühöngtem magam emiatt...
2003.05.19 17:45
Sziasztok, lányok!
Ismét itt vagyok, és ismét szeretnék kérdezgetni. Túl vagyunk a pszichológuson és már a környezettanulmányozáson is. És most megint csak állunk, várunk, állunk, várunk - és ahogy Márti is említette, az idõ halad (persze lehet, hogy én vagyok nagyon türelmetlen?). Azt szeretném megkérdezni Tõletek, hogy a gyámügyeseknek milyen papírokat kell vinnünk, és mikor - tehát akkor, amikor végre majd a Tegyesz-tõl átkerül az egész paksamétánk -?
Márti, nem tudom Nektek mekkora idõtartamot "jósoltak", hogy végre-végre a kezetekbe foghassátok a babátokat? Nekünk már össze-vissza mondogatták, hol három év, de lehet, hogy másfél, de még az is lehet, hogy egy év... Jaj, de jó lenne...
Lányok!
Nagyon köszönöm az eddigi szorítást értünk, és én is mindenkinek ugyanúgy szurkolok.
Ildikó
Ismét itt vagyok, és ismét szeretnék kérdezgetni. Túl vagyunk a pszichológuson és már a környezettanulmányozáson is. És most megint csak állunk, várunk, állunk, várunk - és ahogy Márti is említette, az idõ halad (persze lehet, hogy én vagyok nagyon türelmetlen?). Azt szeretném megkérdezni Tõletek, hogy a gyámügyeseknek milyen papírokat kell vinnünk, és mikor - tehát akkor, amikor végre majd a Tegyesz-tõl átkerül az egész paksamétánk -?
Márti, nem tudom Nektek mekkora idõtartamot "jósoltak", hogy végre-végre a kezetekbe foghassátok a babátokat? Nekünk már össze-vissza mondogatták, hol három év, de lehet, hogy másfél, de még az is lehet, hogy egy év... Jaj, de jó lenne...
Lányok!
Nagyon köszönöm az eddigi szorítást értünk, és én is mindenkinek ugyanúgy szurkolok.
Ildikó
2003.05.20 12:46
Sziasztok, lányok!
Jutka!
A pszichológus néni nagyon szimpatikus volt, kellemesen csalódtam. Nekünk nem kellett tesztet töltögetnünk, hanem csak egy közel kétórás beszélgetés zajlott, kettõnkrõl, családról, elképzelés - a remélem nem is olyan nagyon távoli - babánkról. Ja, meg egy-két helyzetgyakorlat, például ilyen, hogy hogyan fogok reagálni, ha majd a gyerekem mondjuk hisztizik egy bevásárlóközpont kellõs közepén. És mivel a válaszom egész más volt minthogy nyakom verem, így dicséretben részesültem. SZóval ilyenek, meg ehhez hasonló dolgok. A beszélgetés végén - de közben is - szóba került a tanfolyam, azt mondta a pszichológus, úgy néz ki, hogy mi bekerülünk a "júniusi"? csoportba. Ami nagyon-nagyon-nagyon jó lenne, csak már induljon el az a nyavalyás tanfolyam, aminek én - lehet, hogy laikus vagyok - nem sok értelmét látom. Nem hiszem, hogy az alatt a 36 óra alatt fogom(fogjuk) megtanulni a gyereknevelést.
Jutka! Tõled is szeretném kérdezni, hogy a gyámügyeseknek milyen papírok kellenek? Én már annyira szeretném, ha túl lennénk a tanfolyamon, a gyámügyes dolgokon.
Ildikó
Jutka!
A pszichológus néni nagyon szimpatikus volt, kellemesen csalódtam. Nekünk nem kellett tesztet töltögetnünk, hanem csak egy közel kétórás beszélgetés zajlott, kettõnkrõl, családról, elképzelés - a remélem nem is olyan nagyon távoli - babánkról. Ja, meg egy-két helyzetgyakorlat, például ilyen, hogy hogyan fogok reagálni, ha majd a gyerekem mondjuk hisztizik egy bevásárlóközpont kellõs közepén. És mivel a válaszom egész más volt minthogy nyakom verem, így dicséretben részesültem. SZóval ilyenek, meg ehhez hasonló dolgok. A beszélgetés végén - de közben is - szóba került a tanfolyam, azt mondta a pszichológus, úgy néz ki, hogy mi bekerülünk a "júniusi"? csoportba. Ami nagyon-nagyon-nagyon jó lenne, csak már induljon el az a nyavalyás tanfolyam, aminek én - lehet, hogy laikus vagyok - nem sok értelmét látom. Nem hiszem, hogy az alatt a 36 óra alatt fogom(fogjuk) megtanulni a gyereknevelést.
Jutka! Tõled is szeretném kérdezni, hogy a gyámügyeseknek milyen papírok kellenek? Én már annyira szeretném, ha túl lennénk a tanfolyamon, a gyámügyes dolgokon.
Ildikó
2003.05.20 13:53
sziasztok
szia Dikó! Örülök, hogy simán ment minden.
A kérdésedre hogy a gyámügynek milyen papir kell, nem nagyon tudok válaszolni, tudod az én fiam (!!!!) már 6 éves, azóta változott a dolog. Nekünk annak idején kellett a pszichológusi vélemény, a környezettanulmány és a körzeti orvosi papír. Csak ennyi.
Akinek friss tapasztalati vannak, kérjü segítsen.
Tanfolyamnak túl sok értlmét én sem látom, max. akkor ha klubszerûen tapasztalatok megosztása lenne már gyakorló szülõkkel. Egyébként miért kell örökbefogadónak felkészítés?
Mitõl lennénk mi rosszabban felkészültek mint akiknek megadatott, hogy maga szülje meg????? Engem ez picit idegesít, de hát nem én hozom a törvényeket.
szia Dikó! Örülök, hogy simán ment minden.
A kérdésedre hogy a gyámügynek milyen papir kell, nem nagyon tudok válaszolni, tudod az én fiam (!!!!) már 6 éves, azóta változott a dolog. Nekünk annak idején kellett a pszichológusi vélemény, a környezettanulmány és a körzeti orvosi papír. Csak ennyi.
Akinek friss tapasztalati vannak, kérjü segítsen.
Tanfolyamnak túl sok értlmét én sem látom, max. akkor ha klubszerûen tapasztalatok megosztása lenne már gyakorló szülõkkel. Egyébként miért kell örökbefogadónak felkészítés?
Mitõl lennénk mi rosszabban felkészültek mint akiknek megadatott, hogy maga szülje meg????? Engem ez picit idegesít, de hát nem én hozom a törvényeket.
2003.05.25 14:05
Sziasztok!
Teljesen egyetértek Jutkával! Lekezelõnek, megalázónak érzem, hogy az örökbefogadóknak tanfolyamot kell végezni. Aki szül, annak miért nem? Már az alkalmassági vizsgálatok ténye sem semmi, de ez mindennek a teteje!
Arról, meg hogy mirõl fognak a tanfolyamon tanítani, halvány sejtelmem sincs. Talán elõször bennünket, már gyakorló, örökbefogadó szülõket kellett volna errõl megkérdezni!
Ja, de hát ha még a mi alkalmasságunkat is megkérdõjelezik? Mert ugye nekünk is újabb vizsgálatra, tanfolyamra van szükségünk, hogy meghosszabbíthassuk a kérelmünket.
Dikó! Nekünk a Gyámügyhöz már semilyen papírt nem kellett vinni. Az összes addigit a GYIVI-tõl (gondolom nálatok ez a Tegyesz) átküldték, a Gyámügynél már csak adatokat egyeztettünk, meg õk is kijöttek környezettanulmányozni. Mi az orvosi, és egyéb szakvéleményeket nem is kaptuk a kezünkbe, ezeket hivatalból a "szerzõk" továbbították.
Tényleg indulnak már júniustól tanfolyamok?? Én még nemrég azt hallottam, hogy azt sem tudják, mi lesz a tananyag!
Tényleg, kell ezért a tanfolyamért fizetni?
A 36 óra hogyan oszlik meg?
És akinek van már egy (két) lurkója, hova teszi addig? Mennyire családbarát a szervezés? (munka, gyerekek elhelyezése)
Ha valaki tud ezekrõl valamit, írja meg!
Teljesen egyetértek Jutkával! Lekezelõnek, megalázónak érzem, hogy az örökbefogadóknak tanfolyamot kell végezni. Aki szül, annak miért nem? Már az alkalmassági vizsgálatok ténye sem semmi, de ez mindennek a teteje!
Arról, meg hogy mirõl fognak a tanfolyamon tanítani, halvány sejtelmem sincs. Talán elõször bennünket, már gyakorló, örökbefogadó szülõket kellett volna errõl megkérdezni!
Ja, de hát ha még a mi alkalmasságunkat is megkérdõjelezik? Mert ugye nekünk is újabb vizsgálatra, tanfolyamra van szükségünk, hogy meghosszabbíthassuk a kérelmünket.
Dikó! Nekünk a Gyámügyhöz már semilyen papírt nem kellett vinni. Az összes addigit a GYIVI-tõl (gondolom nálatok ez a Tegyesz) átküldték, a Gyámügynél már csak adatokat egyeztettünk, meg õk is kijöttek környezettanulmányozni. Mi az orvosi, és egyéb szakvéleményeket nem is kaptuk a kezünkbe, ezeket hivatalból a "szerzõk" továbbították.
Tényleg indulnak már júniustól tanfolyamok?? Én még nemrég azt hallottam, hogy azt sem tudják, mi lesz a tananyag!
Tényleg, kell ezért a tanfolyamért fizetni?
A 36 óra hogyan oszlik meg?
És akinek van már egy (két) lurkója, hova teszi addig? Mennyire családbarát a szervezés? (munka, gyerekek elhelyezése)
Ha valaki tud ezekrõl valamit, írja meg!
2003.05.26 11:03
Engedjétek meg, hogy kívülûllóként beleszóljak a tanfolyam kapcsán. Elsõ olvasatra tényleg furcsa, hogy szülni bárkinek szabad, nem vizsgálják, örökbefogadáskor meg mindenféle van. De arra is gondolni kell, hogy egy otthagyott gyerek esetében -fõleg, ha nem kisbaba- már lehet számolni egy adag lelki és egyéb hátránnyal, tehát nem engedhetõ meg a hibázás, hogy esetleg egy arra felkészületlen, alkalmatlan családhoz kerül a gyerek, és visszaviszi, mint a garanciális árut. Akkor az a gyerek már kétszer lett eldobva. Sokszor az is gondot jelenthet, hogy míg vér szerinti gyereknél egy-egy rossz tulajdonságot tudok mihez kötni, tudom eredeztetni, addig egy fogadott gyereknél felmerülhet, hogy mégis miért ilyen vagy olyan. "Én nem ilyen lovat akartam."
Egy néhány éves gyereknek már emlékei, múltja, kialakult szokásai vannak, és míg egy kezdettõl családban nevelkedett gyereknél ezeket mind ismeri a szülõ, addig a késõbb örökbefogadottnál végülis egy "idegen" kerül a családba, akinek sok esetben kiszámíthatatlanok a reakciói.
Jó esetben ilyen konfliktusokra való felkészítésre és azok kezelésére lehet jó egy tanfolyam. Bár kérdés, hogy néhány óra mire elég.
Ha egyszerû ápolási, gondozási tudnivalók lesznek csak, akkor az tényleg értelmetlen dolog.
Egy néhány éves gyereknek már emlékei, múltja, kialakult szokásai vannak, és míg egy kezdettõl családban nevelkedett gyereknél ezeket mind ismeri a szülõ, addig a késõbb örökbefogadottnál végülis egy "idegen" kerül a családba, akinek sok esetben kiszámíthatatlanok a reakciói.
Jó esetben ilyen konfliktusokra való felkészítésre és azok kezelésére lehet jó egy tanfolyam. Bár kérdés, hogy néhány óra mire elég.
Ha egyszerû ápolási, gondozási tudnivalók lesznek csak, akkor az tényleg értelmetlen dolog.
2003.05.26 14:53
kedves rjuli
nem értek egyet Veled. 6 éves fiam van, aki tudja az elõzményeket. Semmilyen gondot, lelki problémát nem okozott a dolog, pedig nem tudományosan, hanem csak egyszerûen õszintén és szeretettel nevelgetjük. Rossz tulajdonságok felmerülése esetén nem a kiváltó okokat, hanem annak megszüntetését kell keresni, függetlenül attól, hogy mik az elõzmények.Ezeket nem lehet 30 óra alatt megtanulni.
Kizárt. Ha valaki nem így áll hozzá, Neki se kezdjen. De ez azért a psychológusnál nagyjából kiderül. Konfliktuskezelést nem lehet 30 óra alatt megtanulni, sõt 300 vagy 3000 óra alatt sem. Vagy van érzék hozzá vagy nem. Nem kötelezõvé kéne tenni, hanem klubokat támogatni kellene, ahová ha akarok, ha szükségét érzem elmegyek, és olyanok segítenek akik ugyanebben a cipõben jártak. Nem pedig olyanok, akik megtanulták jóesetben 2 év alatt az iskolában. Mert a helyes válaszokat mindannyian tudjuk, de a helyzetek kiszámíthatatlanok.
nem értek egyet Veled. 6 éves fiam van, aki tudja az elõzményeket. Semmilyen gondot, lelki problémát nem okozott a dolog, pedig nem tudományosan, hanem csak egyszerûen õszintén és szeretettel nevelgetjük. Rossz tulajdonságok felmerülése esetén nem a kiváltó okokat, hanem annak megszüntetését kell keresni, függetlenül attól, hogy mik az elõzmények.Ezeket nem lehet 30 óra alatt megtanulni.
Kizárt. Ha valaki nem így áll hozzá, Neki se kezdjen. De ez azért a psychológusnál nagyjából kiderül. Konfliktuskezelést nem lehet 30 óra alatt megtanulni, sõt 300 vagy 3000 óra alatt sem. Vagy van érzék hozzá vagy nem. Nem kötelezõvé kéne tenni, hanem klubokat támogatni kellene, ahová ha akarok, ha szükségét érzem elmegyek, és olyanok segítenek akik ugyanebben a cipõben jártak. Nem pedig olyanok, akik megtanulták jóesetben 2 év alatt az iskolában. Mert a helyes válaszokat mindannyian tudjuk, de a helyzetek kiszámíthatatlanok.
2003.05.26 22:01
Jutka!
Nem tudom, hogy a 6 éves fiad mikor került hozzátok, én arról beszéltem, amikor intézetben nevelkedett gyerek kerül családhoz, nem arról, hogyan lehet megbeszélni egy fogadott gyerekkel, hogy annak idején hogyan került a családba.
Én sem gondolom, hogy 30 óra bármire is elég, de esetleg szembesítheti, felhívhatja a figyelmet tipikus problémákra , konfliktusokra. Ne magadból indulj ki, nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, nem egyformán reagálnak az emberek. A klubok nyilván ettõl függetlenül hasznosak lehetnek.
Nem tudom, hogy a 6 éves fiad mikor került hozzátok, én arról beszéltem, amikor intézetben nevelkedett gyerek kerül családhoz, nem arról, hogyan lehet megbeszélni egy fogadott gyerekkel, hogy annak idején hogyan került a családba.
Én sem gondolom, hogy 30 óra bármire is elég, de esetleg szembesítheti, felhívhatja a figyelmet tipikus problémákra , konfliktusokra. Ne magadból indulj ki, nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, nem egyformán reagálnak az emberek. A klubok nyilván ettõl függetlenül hasznosak lehetnek.
2003.05.27 08:36
sziasztok rjuli! ebbõl a szempontból a tervezet nem tesz különbséget. Annak is részt kell vennie, aki csecsemõt vesz magához és annak is aki intézetbõl hozza haza. Miután számos örökbefogadási ügyet ismerek elég közelrõl, gondolom Te is, Te is tudod, hogy az intézetbõl kihozott gyerekeket nem egyik napról a másikra engedik elhozni, hónapokig kell bejárni ismerkedni, folyamatos psychológusi felügyelet mellett. Ha ez nem elég a felkészülésre, akkor a 30 óra szerinted segít? De szerintem ezen ne vitatkozzunk, ezt is végig fogjuk csinálni, örökbefogadásra várok, mint annyi minden mást, függetlenül attól hogy mennyire tartjuk jónak, csak jussunk már hozzá ahhoz a picikéhez belátható idõn belül. Mert hogy mi is lenne igazán segítég vagy jó, azt csak tõlünk meg a gyerekektõl nem kérdezi meg senki.
2003.05.27 09:20
Jutka!
Egyáltalán nem áll szándékomban vitatkozni, nem is venném a bátorságot, hogy olyanokkal szálljak vitába, akik évek óta várnak ill. végigcsináltak mindenféle herce-hurcát. Nekem csak néhány szempont jutott eszembe, ami talán elfogadhatóvá teszi ezt a tanfolyamot. Akárhogy is gondolkodom, egyszerûen nem jut eszembe semmi olyan indok, akár politikai, akár anyagi, akár egyéb, ami v.mi mögöttes magyarázatot adna erre a tanfolyamra. Lehet, hogy olyanok a tapasztalatok, hogy úgy gondolták, kell valamit lépni. Az más kérdés, hogy nem biztos, hogy jó ez az ötlet, de talán a szándék nem rossz.
Egyáltalán nem áll szándékomban vitatkozni, nem is venném a bátorságot, hogy olyanokkal szálljak vitába, akik évek óta várnak ill. végigcsináltak mindenféle herce-hurcát. Nekem csak néhány szempont jutott eszembe, ami talán elfogadhatóvá teszi ezt a tanfolyamot. Akárhogy is gondolkodom, egyszerûen nem jut eszembe semmi olyan indok, akár politikai, akár anyagi, akár egyéb, ami v.mi mögöttes magyarázatot adna erre a tanfolyamra. Lehet, hogy olyanok a tapasztalatok, hogy úgy gondolták, kell valamit lépni. Az más kérdés, hogy nem biztos, hogy jó ez az ötlet, de talán a szándék nem rossz.
2003.05.27 09:28
rjuli! Ha igazán segíteni szeretnének, akkor én elmondanám,hogy mikor kellett volna nagyon a segítség, a jó szó, a bátorítás. Örökbefogadás elõtt annyi mindenen keresztül megyünk, hogy alig tudjuk követni. Alaposan ki vagyunk és megvagyunk vizsgálva. Aztán mikor ott a gyerek, a kutya nem kérdezi meg, hogy na, kell-e egy kis segítség, vagy hogy bírod, egyáltalán bírod-e. Fizikailag, lelkileg, sehogy senki. Na akkor vagy magadra hagyva, amikor a legjobban kellene a bátorítás, a jó szó, egy mosoly bármi.
Ezért mérgelõdöm. Ha segíteni szeretnének, segitsenek! De akkor, amikor szükség is van rá.
Ezért mérgelõdöm. Ha segíteni szeretnének, segitsenek! De akkor, amikor szükség is van rá.
2003.05.27 11:16
Szia Jutka!
Nagyon jó, hogy ezt leirtad. Mert nekem pl innen a partvonalról eszembe nem jutna, hogy akkor kell a támogatás lelkileg amikor már ott a baba. Nekem ugyan nem örökbefogadott gyerekem van, de a nagyszülei vidéken élnek és aktivan dolgoznak. A tesóink pedig még iskolába járnak. Tulajdonképpen nincs segitségünk. Nem is tudom, hogy valaha megkérdezték volna tõlem, hogy birom e.
De teljesen jogos amit irsz, mert valóban az elsõ pár hónapban nagyon ki lehet borulni, ha nem mennek a dolgok gördülékenyen. Bár késõbb is. Gondolom az lehet benne, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy elszántabbak és erõsebbek vagytok azáltal, hogy igy megharcoltatok a babáért. Természetesen nincs igazunk.
Sokat tanultam már ebbõl a topikból! Irjatok még! Hogy vannak a gyerekek?
puszi
Zsunya
Nagyon jó, hogy ezt leirtad. Mert nekem pl innen a partvonalról eszembe nem jutna, hogy akkor kell a támogatás lelkileg amikor már ott a baba. Nekem ugyan nem örökbefogadott gyerekem van, de a nagyszülei vidéken élnek és aktivan dolgoznak. A tesóink pedig még iskolába járnak. Tulajdonképpen nincs segitségünk. Nem is tudom, hogy valaha megkérdezték volna tõlem, hogy birom e.
De teljesen jogos amit irsz, mert valóban az elsõ pár hónapban nagyon ki lehet borulni, ha nem mennek a dolgok gördülékenyen. Bár késõbb is. Gondolom az lehet benne, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy elszántabbak és erõsebbek vagytok azáltal, hogy igy megharcoltatok a babáért. Természetesen nincs igazunk.
Sokat tanultam már ebbõl a topikból! Irjatok még! Hogy vannak a gyerekek?
puszi
Zsunya
2003.05.27 12:03
szia Zsunya! Na ugye? Errõl beszélek!
Elszántabbnak lehet, hogy elszántabbak vagyunk, de erõsebbnek nem gondolnám. Ugyanolyan gondjaink vannak (vagy beszéljek csak a magam nevében, a többiek, majd ha úgy gondolják, megerõsítik)mint Nektek, semmiben nem különbözünk. Sõt a görcs, hogy Te legyél a legtökéletesebb, hogy mindent a lehetõ legtökéletesebben csinálj és menjen
minden flottul sok szorongást okoz. Akárcsak Nálatok.
Na de hol van olyan baba, aki úgy viselkedik ahogy a nagykönyvben meg van írva?? Tuti nem akkor éhes, szomjas, álmos amikor szerintem,tünk és akönyv szerint kellene. Eleve borul a napirend és a többi, és a többi amit minden anya jól ismer. Csak a mi kétségeink más gyökerekbõl fakadnak.
Egyébként köszi a kérdést, én gyermekm nagyon jól van hála Istennek. Kicsit szottyog, de ez minden. És a Tiéd???
Elszántabbnak lehet, hogy elszántabbak vagyunk, de erõsebbnek nem gondolnám. Ugyanolyan gondjaink vannak (vagy beszéljek csak a magam nevében, a többiek, majd ha úgy gondolják, megerõsítik)mint Nektek, semmiben nem különbözünk. Sõt a görcs, hogy Te legyél a legtökéletesebb, hogy mindent a lehetõ legtökéletesebben csinálj és menjen
minden flottul sok szorongást okoz. Akárcsak Nálatok.
Na de hol van olyan baba, aki úgy viselkedik ahogy a nagykönyvben meg van írva?? Tuti nem akkor éhes, szomjas, álmos amikor szerintem,tünk és akönyv szerint kellene. Eleve borul a napirend és a többi, és a többi amit minden anya jól ismer. Csak a mi kétségeink más gyökerekbõl fakadnak.
Egyébként köszi a kérdést, én gyermekm nagyon jól van hála Istennek. Kicsit szottyog, de ez minden. És a Tiéd???
2003.05.27 15:04
Jaj ne légy már ilyen mérges. Azért járunk ide, és olvassuk a gondjaitokat és örömeiteket mert érdekel. Mert szeretnénk megtudni, hogy hogy vagytok.
Az enyém? Köszi jól. Most kiflit rágcsál és hallgatja a madarakat. Ritka nyugis gyerek.
Az enyém? Köszi jól. Most kiflit rágcsál és hallgatja a madarakat. Ritka nyugis gyerek.
2003.05.28 06:19
Nem csodálom, ha így felpörgött a hangulat. Idegesítõ egy téma.
rjulinak igaza van abban, hogy alkalmassági vizsgálat azért kell. Bár az más kérdés, hogy mennyit ér. Sokan tudnak intelligensem válaszolgatni, de ha már ott a gyerek, és jönnek a konfliktusok???
Jutkával maximálisan egyetértek!!!
A tanfolyam helyett az örökbefogadás után szerveznék egy "kötelezõ jellegû" klubot. Ennek már több értelme lenne, és sokan még örülnének is neki, hiszen mi a saját bõrünkön érezzük a szükségét.
Az, hogy ebben a témakörben senki nem kérdezte meg az örökbefogadó szülõk véleményét, nagyon jól példázza azt, hogy az örökbefogadás után a kutya sem foglalkozik velünk.
Pedig ez lenne igazán a gyerekek (és a szülõk érdeke). Hogy ne jöhessenek létre olyan konfliktusok, helyzetek, hogy egy gyerek neadjisten újra kikerül egy családból.
Legalább ezt a topicot olvashatná valami "illetékes". Sokat "tanulhatna" belõle.
Az én kislányom szuperjól van, éa szuperhisztis. (2 éves múlt )
rjulinak igaza van abban, hogy alkalmassági vizsgálat azért kell. Bár az más kérdés, hogy mennyit ér. Sokan tudnak intelligensem válaszolgatni, de ha már ott a gyerek, és jönnek a konfliktusok???
Jutkával maximálisan egyetértek!!!
A tanfolyam helyett az örökbefogadás után szerveznék egy "kötelezõ jellegû" klubot. Ennek már több értelme lenne, és sokan még örülnének is neki, hiszen mi a saját bõrünkön érezzük a szükségét.
Az, hogy ebben a témakörben senki nem kérdezte meg az örökbefogadó szülõk véleményét, nagyon jól példázza azt, hogy az örökbefogadás után a kutya sem foglalkozik velünk.
Pedig ez lenne igazán a gyerekek (és a szülõk érdeke). Hogy ne jöhessenek létre olyan konfliktusok, helyzetek, hogy egy gyerek neadjisten újra kikerül egy családból.
Legalább ezt a topicot olvashatná valami "illetékes". Sokat "tanulhatna" belõle.
Az én kislányom szuperjól van, éa szuperhisztis. (2 éves múlt
)2003.05.28 09:56
sziasztok!
Márti! És még azért is hiányolom az ilyen összjöveteleket, mert akkor a gyermekeink látnák, hogy nem csodabogarak, sok-sik ilyen manócska él boldogan, így a késõbbiekben ez nagy segítség lehet az elõzmények elfogadásához, feldolgozásához. Arról nem is beszélve, hogy jókat pletyizhetnék
U.i. Az én gyermekem 2 napja világgá akar menni, hogy ha nem veszek neki kellõ mennyiségû Kinderpingvint (nem így kell írni).
Márti! És még azért is hiányolom az ilyen összjöveteleket, mert akkor a gyermekeink látnák, hogy nem csodabogarak, sok-sik ilyen manócska él boldogan, így a késõbbiekben ez nagy segítség lehet az elõzmények elfogadásához, feldolgozásához. Arról nem is beszélve, hogy jókat pletyizhetnék
U.i. Az én gyermekem 2 napja világgá akar menni, hogy ha nem veszek neki kellõ mennyiségû Kinderpingvint (nem így kell írni).
2003.05.28 22:08
sawati! Én viszont már hallottam olyat, hogy az örökbefogadó "anyuka" (itt jogos az idézõjel) pár év után visszaadta a gyereket! Ez egyedi eset, de emiatt adtam igazat rjulinak is. Viszont ebben az esetben vajon mennyit ért az elõzetes alkalmassági vizsgálat? És mennyit ért volna egy tanfolyam? Viszont talán megelõzehetõ lett volna ez az eset, ha az örökbefogadás után valaki törõdik ezzel az anyával. (Egyedülállóként fogadta örökbe a gyereket, késõbb férjhez ment, akkor jöttek a gondok.)
Továbbra is kötöm az ebet a karóhoz, hogy elõre semmit sem lehet tudni, a fenti eset is bizonyítja, hogy mit sem ér az alkalmassági. Igenis utólagos "családgodozásra" lenne szükség!
Hol lehet ezt egy illetékesnek elmondani?!
Jutka! Szerencsére a mi környezetünkben van más örökbefogadott gyerek, nem is egy, pedig kis falu vagyunk. Sõt a szomszéd kis faluban is tudok ilyen esetrõl. Ennek örülök, mert nem érzi majd egyedüli csodabogárnak magát a gyerekem. Ennek ellenére jó lenne egy klub elérhetõ távolságban.
De azért ez a topic is rengeteget jelent nekem!
Továbbra is kötöm az ebet a karóhoz, hogy elõre semmit sem lehet tudni, a fenti eset is bizonyítja, hogy mit sem ér az alkalmassági. Igenis utólagos "családgodozásra" lenne szükség!
Hol lehet ezt egy illetékesnek elmondani?!
Jutka! Szerencsére a mi környezetünkben van más örökbefogadott gyerek, nem is egy, pedig kis falu vagyunk. Sõt a szomszéd kis faluban is tudok ilyen esetrõl. Ennek örülök, mert nem érzi majd egyedüli csodabogárnak magát a gyerekem. Ennek ellenére jó lenne egy klub elérhetõ távolságban.
De azért ez a topic is rengeteget jelent nekem!
