Kiemelt témák

Timi, ki bizonyitotta azt a "tenyt", hogy az anya mellol kikerulo gyerekek kreativabbak???? Eddig ket pedagogiai diplomaval nem leltem fel ezt a tenyt!! Szerintem, ha egy ovodaban hozzaerto, gyerekszereto, empatikus es megfeleloen rugalmas ovonenik-bacsik vannak, akkor nagyon sokat hasznal a gyerkocnek. Egyebkent en be fogom adni a gyereket, En ugyanis olyan helyen lakom, ahol nincsenek jatszohazak, stb, nem igazan tud a gyerkoc hasonlo koruak tarsasagaban lenni, pedig imadja a gyerekeket.
Egyebkent altalaban "bizonyitott teny", hogy azok kozott a gyerekek kozott, akik nem jarnk legalabb iskolaelokeszitore, kevesebb az un. iskolaerett. es nekik vajon job, ha hatevesen kerul el eloszor a mama mellol,meghozza olyan helyre, ahol kolmoly feladatok varnak ra, ahol 45 percet(jo, mostmar 40)kell vegigulnie, naponta otszor??
Eva

Sziasztok!

Az oviban történő "gyerekvizsgázatás"-ról akakrok írni. Én meg vagyok ált. elégedve az ovinkkal, ezt el kell mondjam az elején.
Minden évben van egy ovis nap ("Bóbita-nap"), mindenféle rendezvényekkel. Tavaly csináltak "versmondó versenyt", amiben semmi verseny nem volt, csak az,hogy a gyerekek mikrofonba, emberek előtt megszólalhattak. A kiscsopisok is, és fantasztikus sikere volt. Egyetlen kislány volt megrémülve, és ő végül nem mondta el. Volt olyan kiscsopis, aki egy komoly hosszú mesét elmesélt. Nem kényszerből, nem félve, stressz nélkül, élvezte!
Gondolhatjátok a szülőket, milyen büszkék voltak.
Idén a vezetőség betiltotta az ötletet, mert nem szabad a gyereket kitenni ilyesminek.
A tavalyi kiscsopis gyerekek nagyon csalódottak voltak, és sokan mi szülők is.
Nincs tét, csak hogy meg merjen szólalni. És ha nem, akkor sincs semmi.
(u.i. a tavalyi megijedt kislány idén az angol"óra" bemutatóján, egy rakás idegen előtt fantasztikusat alakított, semmi ijedtség.)

Sziasztok:

Ildi

Az óvodáról leírtakkal kapcslatban maximálisan egyetértek Évával. Ha a gyerek hozzáértő és gyerekszerető közegben töltheti napjait, az igenis kifejezetten a hasznára van. Véleményem szerint a szülők már eleve félelemmel gondolnak arra, hogy "jaj mi lesz szegény kicsikémmel, ha nem leszek ott mellette". A csemete pedig rövid időn belül feltérképezi a terepet, megtanul együttélni a társaival és számos új, hasznos tapasztalattal gazdagodik, amit óvoda híján nem ismerhetne meg. Azok a gyerekek, akik nem járnak óvodába, sokkal önállótlanabbak. A kiegyensúlyozott családi hátteret, úgy érzem, akkor is biztosítani tudom a gyerekemnek, ha nem a nap 24 óráját töltjük együtt.

Kedves Éva! A fenti tényt
Vekerdy Tamástól szedtem.Való igaz én Őt, mint etalont kezelem és ha hazudott a "lelkerajta". De! Vonatkoztassunk már el a 70-es IQ alatti szülő- állománytól! Azért vagyok hajlamos igazat adni Vekerdy úrnak, mert úgy gondolom, hogy a nagy átlagban a szülők, azért valamennyire felelősséget éreznek a gyermekeikért és a mindennapokban, azért igenis, lehet néhány jó dolgot tanulni az átlagos inteligenciájú anyától is. Megoldási képességet. Az ovi viszont kész feladatsorokat ad és lexikális tudást fejleszt... (Most lesz a fejem leharapva :-))
Én úgy látom, és az óvónénink is, hogy a szülők többsége inkább únja a gyerekét és igyekszik lepasszolni az intézménynek. Hallottam az orvosnál egy anyát, aki alig várta, hogy a gyereke meggyógyuljon és bölcsibe vihesse, mert "teljesen kikészült tőle..." Egyáltalán nem az zavarta, hogy mi lesz a kicsikéjével... Az óvodába nem járató szülők öntudatosak, mint Zsóka vagy szerény személyem...Üdv: Timi

Kedves Timi!

Jól estek soraid!!!!

De jobbnak látom abbahagynom - többek örömére - számomra tanulságos vitát. Jó a vita, mi lenne, ha mindenki egyet értene?

Nekem is van pedagógiai és anyai múltam is, hisz 20 évvel ezelőtt kezdtem a szakmát /hivatást/, teljes mellbedobással. Azóta összejöttek sztorik...
Úgy gondoltam, kompetens személy vagyok, mint szakmabeli és mint anya, hisz két kamaszom már túljutott ezen a koron, legkisebb pedig még csak 16 hónapos lesz...felmérésnek nem volt rossz számomra, mi változott meg azóta? Legidősebb lányom idejében is így vélekedtek, hogy meglátszik ki jön a közösségből...(igaz, 2 évesen önállóan öltözött, stb. bár mellettem tanulta meg és nem a bölcsiben).

Egyik kedvenc versem az volt, amit igen régen Konz Gábor adott elő, ahol kifejtette mi a különbség az Anya és a Szülő közt. Pl. a szülő megdorgálja gyerekét, hogy már megint elszakadt a ruhája; az anya pedig mosolyogva éjjel megvarrja, míg kisded aluszik.
Legutóbbi szülős élményeim közt szerepelt rendszeresen az érkezéskor elképedő szülő, amikor levadászta boldogan és önfeledten játszó gyermekét az udvaron és köszöntés és puszi helyett a "hogy nézel ki?" szerepelt. Ez is elgondolkodtató...
De nem bírálok senkit, semmit...

Kedves Timi!

Aki Haraszti Gáborné is egyben...

Még a héten egyszer elkalandozok ide, kérlek egy sort írj, felvehetem-e Veled a kapcsolatot? Beleegyezésed nélkül nem szeretnék rákattintani a nevedre. Kérlek őszintén válaszolj! Nem leszek sértődős! :-))
Még annyit /bár ez alsós tapasztalásom volt/, hogy lehülyézték (szó szerint!!!) másodszülöttemet, aki fiú, mert nem volt hajlandó nap mint nap ugyanazt a feladatsort végezni. Igaz, 4 évesen olvasott...
Szóval hozzáértő szakemberek úgy látták, ha valaki ennyire nem vesz részt az órán, csak hülye lehet. Javaslatokat adtam, mivel lehetne motiválni, hisz én ismerem őt. Erre én is hülye lettem, meg "mit képzelek"? Behúztam fülem-farkam és eloldalogtam egy pszichológushoz, mert mindennaposak voltak a sírások (Ja! 2 1/2 évesen oviba kényszerült és minicsoportos volt) és ...nem ragozom tovább. Egy éven keresztül jártunk ide. Az volt a baj, hogy kicsimnek 150 az IQ-ja...

No comment

Kedves Timi!!
En nem azt allitottam, hogy Vekerdy hazudott. Ot en is nagyon tisztelem, sokmindenben igaza van, olyan esetet viszont meg nem lattam, amikor az "intezmenynek" adott volna igazat. Az a helyzet, hogy csak egyetlen fogalmat emlitenek: ez pedig a szocializacio.Az a folyamat, amikor a biologiai lenybol tarsadalmi lenneye valik. Sajat tapasztalataim szerint azok a gyereker, akik nem jarnak oviba, sokkal nehezebben illeszkednek be, tanuljak meg a kozossegi szabalyokat,tul gyors nekik az atmenet az otthoni legkor es az iskola kozott. Sajnos a mai iskolarendszer(eltekintve nehany pozitiv kiveteltol) abszolut nem tud mit kezdeni a "mas" gyerekekkel, es itt van a kutya elasva. a pedagoguskepzest kellen e gyokeresen megvaltoztatni, ugyanis manapsag a leendo pedagogusok 80%-a(szerintem) nem elkotelezettsegbol megy tanarnak, tanitonak, ovoneninek, hanem azert, mert oda konnyebben be lehet kerulni, mint az un. divatszakmakat oktato felsooktatasi intezetekbe. Marpedig ha valamihez kell a fanatizmus(jo ertelemben vett), az elkotelezettseg, akkor az a gyerekekkel valo foglalkozas. Azalatt a par ev alatt, mig tanitottam(igaz, kozepiskolaban) eppen elegem volt a palya ugynevevzett diszpeldanyaibol. Egy kis pelda:egy gyermeknap szevezese kozepette odajott hozzam az egyik ferfikollegam es megkerdezte tolem(bocsanat a kifejezesert elore is):"kollegina, miert kell ezeknek a kolkoknek a sarga szarig benyalni???"
Es ez a velemeny nagyreszt a gyerekekrol nem emberi lenyeknek, hanem eszkozoknek tekintik oket. De ez nem azt jelenti, hogyha talalunk egy olyan helyet, ahol rendben van az ovonenikkel minden, akkor nem adom be. Szerintem igenis szuksege van erre a fajta kozossegre is, a rendszeressegre, bar van egy sejtesem, hogy en is csak fel napra adom be a fiamat, mert az itteni ovoda nem ugy latszik, hogy az en szajizemnek megfelelo lenne. Csakhat faluban lakunk, valasztasi lehetoseg nuku.
Azert pedig nem az ovoda a hibas, mert a szulok nagy resze csak lepasszolni akarja a gyereket, mert unja. Kicsit hosszu voltam, bocs.
udv
Eva

Nagy öröm számomra, hogy léteztek. Igaz csak így éjszakába nyúlóan ülhetek a gép elé, de minden fáradtságom ellenére igazi kikapcsolódás a böngészés. Egy Budapesthez közeli településen élünk, élvezve a vidéki lét minden gyönyörűségét, de a játszótéri információs szolgálat nekünk nem áll rendelkezésünkre. Ezért fordulok Hozzátok tanácsért. 26 hónapos fiam nagyon szeretne már óvodába járni, és én nagyon szeretnék Neki egy jó óvodát találni. Nincsenek nagy igényeim, nem akarok idegen nyelvet és számítástechnikát, de szeretném, ha sokat kirándulnának, beszélgetnének, énekelnének, rengeteget játszanának.
Hogyan ismerhetnék meg ilyen "különleges" óvodákat, hol keressek, hova forduljak?
A fiam imádja a társaságot, ezért -bár már tervezzük a testvért, így nem létkérdés az óvoda (s nem is bánnám, ha velem maradna még otthon)-, keresek Neki óvodát.
Ha van ötletetek, merre induljak el, kérlek írjátok meg!
Köszönettel: Lőrincz Andrea

Kedves Évák! Abba az érdekes helyzetbe kerültem, hogy -bár a vitában két külön állásponton vagytok, mindkettőtöknek igazat kell, hogy adjak. Azt, hogy a szocializáció miatt örülök az ovinak, az csak most tisztult le előttem.(Szeretem a rövid frappáns meghatározásokat :-)) Abban sajnos nagyon igazad van, hogy a mai pedagógusok többsége nem oda való és nem igazán tud mit kezdeni, egy 150-es IQ-val rendelkező gyerekkel. Sajnos egy dislexiással sem, és képzeljétek el, ha ez a kettő találkozik...
Egyébként az nem igaz, hogy Vekerdy Tamás soha nem az intézményeknek ad igazat. Csak ritkán.
Végezetül, nagyon szívesen látok minden személyemnek szóló érdeklődést és az sem baj, ha valaki nem az egyetértéséről akar biztosítani. Ha valaki tanácsot kér és a véleményemre kiváncsi annak is szívesen válaszolok, feltéve ha tudok. Üdvözlettel: Timi

Pap Éva! Várom a leveled! Üdv: Timi

Kedves mindenki!
Csak egy kérdés az óvoda-pártiaknak (nem akadékoskodásból):
vegyük pl. Dél-Kelet-Ázsiát (ugye ott is élnek emberek), ahol a gyerekek nem igazán járnak óvodába, de csecsemő koruktól rengeteg ember veszi őket körül, felnőttek, gyerekek. Amikor "játszóképes" korban vannak, akkor a körülöttük levő rengeteg gyerekkel-gyxerek közt nagyszerűen eljátszanak, vagyis TÁRSASÁGBAN vannak (avagy rondábban: szocializálódnak). Nagyszerűen beilleszkednek így is a közösségbe (gyerekközösségbe, később pedig a felnőttek közé).
Egyébként hiszek abban (sok másakkal, pl. Vekerdyvel együtt) hogy az óvodának ELSŐSORBAN és CSAKIS játék lenne a lényege, nem pedig a tanítás. A JÁTÉK IS FEJLESZT!!! Sőt, egy kisgyereket igazán csak a játék fejleszt.
Abban biztos van valami, hogy aki nem akarja beadni a gyerekét az oviba, talán tudat alatt nem akarja magától elengedni. Nem vagyok pszichológus. De igenis hiszek abban, hogy nem feltétlenül kell ahhoz óvoda, hogy egy gyerekből egészséges ember váljon...

Zsóka!

Alapjaiban egyetértek az általad leírtakkal, csak egy kérdés:
Hová teszed a határvonalat a játék és a tanítás között? Mert az, ha az óvónéni játszik a gyerekekkel, és közben énekel, verset mond, amit a gyerekek is megjegyeznek, vagy éppen együtt készítenek valamit, akkor ez most tanítás vagy játék?
Azért azt hiszem, a jobb ovikban a "tanítás" inkább fentit jelenti.

Ildi

Bár az egész beszélgetésünk nem erről szól a szó szoros értelmében, de üsse kő, szívesen lennék óvodaellenes, ha megtehetném, hogy itthon maradok a gyerekkel. De nem tehetem meg... Mint ahogy a legtöbb nő sem teheti meg, következésképp a jó oldalát kell látnunk a dolgoknak, különben nem biztos, hogy mosolyogva tudnánk nap mint nap beballagni a munkahelyünkre. Szerencsére nálunk nem csak a látszat jó, hanem valóban dicsérendő az intézmény az összes elhivatott dolgozójával egyetemben. Azt hiszem, ha minden óvoda ilyen lenne, többen megszeretnék ezen intézményt.

Kedves Ildikó!
Lehet, hogy rosszul fogalmaztam. Talán helyesebb így: egy gyerek (minél kisebb, annál inkább) JÁTSZVA TANUL. Szó szerint JÁTSZVA, azaz játék közben. Énekel az óvónénivel (avagy a mamájával), mondókát "tanul", fest, színez, gyöngyöt fűz. Labdázik, várat épít. Sorolhatnám még hosszan. Én ezt értem játszva tanuláson, azon, hogy igenis a játék fejleszt - ilyen kicsi gyerekeket legalábbis. Sajnos akad néhány óvoda, ahol szabályos órák vannak, mint az iskolában. (Szintén Vekerdy a példa, hozzá szoktak rémes olvasói leveleket írni ilyen ügyben.) Sajnos a nagy többség anyagi okok miatt nem teheti meg, hogy otthon maradjon a gyerekével. De ha otthon maradhatna, ő is ugyanígy "tanítaná" a gyerekét.
(Teszi is, ameddig teheti, aztán - sajna - a gyerkőc három éves korában megy dolgozni).
üdv.:
Zsóka

Sziasztok!
Tudtok nekem tanácsot adni? A kislányom 2.5 éves, pont év végén jár le a GYES-em. A férjem szeptembertől bölcsibe szeretné adni, én viszont csak az ovit szeretném majd januártól kezdeni. Ez lehetséges? Úgy tudom az oviba jelentkezés határideje május 15. volt. Lehet egyáltalán félévkor belépni?
Fentiekhez hozzászólva: a muszáj és a kényszer nagy úr. A jobb életszínvonal tartása vagy elérése végett a családban pont a lényeg veszik el, maga a család. Ha valaki kénytelen beadni oviba a gyerekét, szerintem tegye saját ízlése szerint. Az államnak kéne leginkább az anyaságot támogatni, de mint tudjuk ...
Egy ovis sztori: a ..... ker. egyik óvodájában a gyerekeknek azt tanítják, hogy ha a bácsi szép bélyeget ad a kerítésen át, azt ne fogadd el és ne vedd a szádba; ha a földön találsz, vidd az óvónénihez. Ugyanis a drogdealerek az udvarra beszórják a bélyeget. Szép nem?
Biztosan napokat lehet arról vitatkozni, vélekedni, milyen nevelési vagy tanítási szempont a legjobb, de egyéb dolgokra is érdemes figyelni egy óvoda kiválasztásánál: milyen környéken van, milyen a közbiztonság; ha kimegy a gyerek játszani az épületből, akkor közvetlenül kipufogó gázt szagol-e vagy kicsit egészségbarátabb a levegő, milyen az óvónéni (akár csak a külseje). Jó dolog, ha a gyerek hatéves korára jól beszél-ért angolul vagy szépen játszik egy hangszeren (korához képest), de szerintem sok egyébre is figyelni kell/kéne, hiszen nem minden gyerekből lesz Einstein v. Bill Gates.
Vélemény?
Sziasztok! Anett

Szia, Anett!


Korábban kiszálltam a vitákból, de Neked annyit tudok mondani: ahogy én emlékszem ez az óvodák helyi adottságától függ, van-e elég hely? Nálunk lehetett évközben is jelentkezni, persze volt, aki előjegyzésbe vetette magát. Mint tudjuk, szabad óvoda választás is van, tehát függ attól is, hogy éppen a kiszemelt ovi a körzetes-e? Be kellene menned a vezetőnőhöz, mert ő a kompetens személy.
Időnként hallottam javasolni a bölcsit, mert ott sokkal kevesebben vannak egy gondozónénire. Meg nem olyan oktató-jellegű. De Te ismered lányodat, milyen típusú, mit bírna jobban?
Tuti Te is a legjobbat fogod akarni picurodnak!

Evelyn

Kedves Anett! Kedvenc témámat vettetted fel az ún. korai fejlesztést. Aki ismeri erről Vekerdy álláspontját, ismeri az enyémet is. A gyerekek ilyen idős korukban nagyon jól fejleszthetők, csak éppen a kreativitásukat vesztik el. A nyelvtanulással pedig, ha nem hozzáértő szakember csinálja, akkor többet lehet ártani, mint nyerni! Az ovi, bölcsi kérdésnél pedig fontos szempont nehogy a fürdővízzel kiöntsd a gyereket is! Vagyis egy ilyen korú kicsinél még néhány hónap is sokat számít, hogy mellette vagy. Lehet, hogy az a négy hónap elég arra, hogy érett, vagy érettebb legyen a közösségre. Én az ovit próbálnám meg a helyedben, ne kelljen gyors egymás utánban két közösséget megszoknia. A kiválasztásban sajnos nem tudok segíteni...Üdv: Timi

Sziasztok!
Most egy ideig nem voltam gepkozelben, mert vizsgara keszultem es vizsgaztam. Most egyben olvastam el az eltelt masfel het irasait, es nem is tudom hol kezdjem.
Talan az evzaroval. Egyaltalan nem szerepeltetes volt, hanem ahogy az ovonenik is mondtak a bevezetesben, hogy kozos jatek. Az vett reszt benn, akinek kedve volt. A mi ovinkban, egyebkent semmi sem kotelezo, a foglalkozasokba mindenki eppen kedve szerint kapcsolodik be. Evkozben az oviban az ovonenik keszitettek videofelvetelt, ami altal mi szulok is bekukkanthattunk az ovi eletebe. Nem tudom hany ovi van, ahol csinalnak ilyetaz ovonenik. Junius 5-en pedig felkerekedett az egesz ovi es mentunk kirandulni. Megneztuk Csengen a Weores Sandor emlekhazat, majd Mesteri furdore mentunk pancsolni. Mondanom sem kell hatalmas elmeny volt. Mindenkivel jott valaki szulo, mert anelkul csak a nagycsoportosoknak lehetett menni.
Megegyszer az ovi-nemovi vitarol. En nem akartam vitatkozni, en csak mint mar irtam is, a velemenyem irtam le. Nagyon ugy tunik, hogy akik megtehetik, hogy nem adjak oviba csemeteiket, azok leszoljak azokat, akiknek elni kell az ovoda intezmenyevel. En ezt ereztem az itt leirtakbol. Annak idejen fajo szivvel adtam bolcsibe felnapra, de muszaj volt. Amikor tehettem otthon voltam vele. Az ovi szerintem fel napra szukseges. Bar en most is ugy vagyok vele, ha tehetem otthon vagyok vele. Csak az a baj, hogy a munkahelyen ezt nem nezik jo szemmel. En egy kozepiskolaban tanitok, es nem nagyon tudjak a szakszeru helyettesitest megoldani.

Sziasztok,
csak egy pár szó:
Én egyáltalán nem szólom le azokat, akik nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak a gyerekkel. Móni, ha figyelmesen olvasod az üzeneteimet, ezt többször ki is hangsúlyoztam. De pl. lásd Timit, ő is otthon van, mégis beadja a gyerekeit az oviba, mert így látja jónak.
Még az is lehet, hogy majd annak idején meggondolom magam, és Timi példáját fogom követni. De minden a gyerektől függ. Ha úgy látom, hogy több gyerektársaságot igénylene, vagy olyasmit, amit én nem tudok nyújtani neki, beadom az oviba. De ki tudja?
Zsóka

Szia Zsoka es mindenki!

Bocs hogy felre ertettelek, de nagyon ezt ereztem. Lehet, hogy nem a te leveledbol, hanem masebol, mert egyszerre sokat olvastam el. Egybkent jovore tervezzuk a kistestver erkezeset, es mar most azon torom a fejem, hogy hogyan legyen utana. Ebed utan menjek erte, vagy alvas utan. Persze ez a picitol is majd fugg, legfokeppen az o alvasi ritmusatol. Nem tudom meg. Meg ott vannak a magantanitvanyaim is. Nagyon szeretek otthon tanitani, de nem tudom, hogy ket gyerek mellett hogy fogom birni. A ferjem mar most mondja, hogy felejtsem el, keres o annyit, hogy nem szorolunk ra. De mit csinaljak, ha imadok tanitani, es nem a penzert csinalom?! Majd meglatjuk!

Sziasztok, Moni

Kedves Moni!
Nekem is rengeteg magantanitvanyom volt itthon, de amint a masodik pocok megszuletett, abba kellett hagynom, egyszeruen nem birtam energiaval. Pedig en is nagyon szerettem csinalni. Most ismet kezdenek a "regiek" jelentkezgetni, a lanyom betolti az ot honapot, ujra kezdem, az biztos. szerencsere kialakult egyfajta napirendunk, es a papa vallalta, hogy segit. szoval, ha szeretted csinalni, ne add fel, szerintem kell egy kismamanak is annyi kikapcsolodas.
Mit tanitasz?
Eva

Szia Eva!

Matek-szam.tech. szakon vegeztem, elsosorban matekot korrepetalok otthon. Van ket angolos tanitvanyom is, ugyanis imadom az angolt, csak nincs eleg idom tovabbfejleszteni a tudasomat, pedig nagyon szeretnem. Es te mit tanitasz?
Moni

En angolt tanitok es regbben magyarbol is korrepetaltam, van egy harmadik szakom is, a nepmuveles, de azzal nem tudok mit kezdeni:-)
nagyon szeretek angolorakat adni, es en is imadom az angolt, alig varom, hogy ujrakezdhessem az orakat.
Eva

Kedves Zsóka! POntosítsunk! Elején csak a kényszer(merthogy nálunk ovoda vagy tankötelezettség van) adtam be az oviba a gyerekeket, (Ha kettő megy nézzük meg mit csinál a többi, és ha nem tetszett volna annyira nekik, akkor bármikor abbahagyhatták volna) Magamtól a színe felé sem mentem volna az ovinak! De nem vagyok benne biztos utólag, hogy jól tettem volna! Üdv: Timi

Szia Timi!
Nem leszólásképpen írtalak téged példának, sőt!!!!
Minden tiszteletem a tiéd, komolyan. És ahogy írtam is, lehet, hogy követni fogom a példádat minden a gyerektől függ, igényli-e. De ki tudja ezt még most?

Kedves angoltanárok!
Írjátok meg legyetek szívesek, hogy vállaltok-e és mikortól magántanítványokat, no meg hogy mennyiért. Jó lenne végre egy kicsit fejleszteni a tudásomat. Ha nem akartok nyilvánosan, írjatok magánban.
köszi
Zsóka

Sziasztok!

Én csak most olvastam végig ezt a témát és több gondolatom is támadt.
Nekem új az ovi-nem ovi vita,mert én eddig csak a bölcsi-nem bölcsi kérdéssel találkoztam.Én a nem bölcsi pártján állok, viszont őszel óvodába adom 3 éves gyermekemet. Több oka van: nagyon szeretne menni, hiányoznak neki a gyerekek, bár mi isokat mozgunk (játszótér, játszóház, táncház ,kis barátok stb.) és egy kicsit úgy érzem, hogy én egyedül már egy kicsit szűk keresztmetszet vagyok számára (nagyszülők vidéken, férj estig dolgozik,rokonok vidéken).Úgy látom, hogy nagyon jót tesz neki a változatosság ilyen módja. a másik prózai ok pedig az, hogy visszamegyek dolgozni, mert lejár a GYES és nem szeretném elvesziteni a munkahelyemet amit szeretek és nem mellesleg anyagilag is visszabillent bennunket egy kicsit a regi kerekvagasba. A fenti ket ok egyforman fontos, eszembe sem jutott, hogy ne menjunk oviba. Viszont az ovodakeresesrol oldalakat tudnek irni, rengeteg ovit megneztunk persze egyutt mre vegul is egy olyan céges óvvodánál kötöttünk ki ahol nekünk,mint külsősöknek kell fizetni. Nem magánóvodai árat, hál' Istennek. Ez éppen azért alakult igy, mert itt találtuk meg azokat a számunkra fontos feltételeket, amiért szívesen áldozunk. Nem flancoskülönfoglalkozásokra kell gondolni, hanem olyan prózai dolgokra, mint kis létszámú csoport (egy másik szintén nagyon klassz helyen a 27. lett volna a lányom), egészséges étkezés (nem édesség, hanem zöldség-gyümölcs, kevés felvágott,
több kefir, joghurt,tejfol,stb.stb.), és nem utolsó sorban vegyes csoport. És még nem utolsó sorban olyan pedagógia felfogás ahol a játék, a gyerek, a természetes anyagok, ahagyományápolás stb. a fontosak. nem kis munka volt, mig ezeket egy helyen megtaláltuk. Mondhatjátok, hogy tul igényesek vagyunk vagy bolondok de nekunk fontos, hogy amit eddig itthon kapott, az folytatodjon tovabbra is - étkezés, természetes dolgok stb.

Anett!
Hol laktok? Talán tudok segíteni a fenti tapasztalatok alapján az ovodakeresesben.
Gabó!
Milyen a ti szuper óvodátok? És hol van? És mitől jó?
Zsóka!
Irigyellek a lehetőségeidért és a helyedben én is kihasználnám ezeket a keveseknek megadatott élményeket.

Sziasztok,
Antónia

A bölcsi-nem bölcsihez tenném hozzá, hogy az én fiam (2,5 éves) imádja a bölcsit, van egy csomó haverja ott, és bár otthon is "jó dolga" van, amióta bölcsiszünet miatt otthon van, azóta majdnem minden nap bölcsibe akar menni. Én úgy látom, hogy jót tett neki a bölcsi, mivel első és eddig egyedüli gyerek, már nagyon igényelte a gyerektársaságot, és a nagyobb mozgásteret (40 nm a lakásunk, és ugye nekem főznöm, háztartást vezetnem stb. is kellett, így nem tudtam egész nap játszani, játszóterezni a gyerekkel). Szóval van olyan gyerek, aki igényli a bölcsit!
Üdv: Krisztina

Kedves Antónia!
Köszönöm hogy (a kevesek között) valamiféle szimpátiát érzel irányomban... Próbálkozom, hogy a gyerkőc ne szenvedjen semmiben hiányt (foglalkozás, énekelünk, játszunk, gyerektársaságban sem szenved hiányt), úgyhogy remélem megadom neki amire szüksége van. Hát ennyi.
üdv: Zsóka

Kedves Antónia!
Én is hasonló óvodát keresek, nagyon óvodába vágyó fiamnak. Melyik ez az óvoda, amiről írtál?
Köszi:Lőrincz Andrea

Antónia, kérdezted, hogy mitől szuper az ovink. Egyrészt attól, hogy mindössze 5 éve épült és kertvárosban, egy tágas telken található, zsákutca végén. Következésképp a felszereltsége kitűnő. Persze ez nem lenne elég. Az egész gárda /óvónők, dadusok, konyhás nénik stb/ abszolút gyerekszerető és kitűnően összedolgoznak. Számomra a napirendjük is kedvező, rengeteg plussz programot szerveznek, ahol a családok is megismerhetik egymást. Ennyi dióhéjban.

Hozzászólhatok?

Jó néhány hete egyike voltam az ún. "oviellenesek" táborának...de hogy mondja a közmondás?
Ember tervez, Isten végez!

Nos, a sztori:

Két kamasz gyermekünk és a közel másfél éves kicsink bármennyire tudva és akarva felvállalt gyermekek, be kell lássuk, mindegyik számosságával megnyomja a kiadásainkat. Hogy nem szabad erre fogni? Jó! De a kicsi kapott 6 (!) hete egy szandált, 6 ezer forintért, ami mára kicsi lett!!! No, újra ennyi lesz az övé...és ez csak ötünkből egy pár lábacska...és a kamaszoké is nő! És jön a suli!!! És 10 éve nem nyaraltunk...

Persze ez egyéni probléma, nem is ezért írok. Hanem mert a 15 ezer Ft gyes mellé befutott kis Bt.-nknek egy jó munka. 20 órán keresztül muszály verni a gépet, hisz határidős a munka...el tudjátok képzelni, mi jut a picinek anyuból????

Jó, a kamaszok is játszanak vele...de sokkal nyűgösebb azóta! És persze nem mindegy, a gyest osztom be, vagy egy nullával többet?
Ráadásul Bálint ha meghall egy gyerekzsivajt, eszeveszetten keresi a gyerekeket! Elmentünk egy barátságos ovi-bölcsibe (egy épület), nincs forgalom és ott főznek. /Télen a hóelakadás idején nem megvetendő/ És boldogan rohant be a szobába, mert sok olyan játék van, ami itthon nincs. És nem kell majd folyton rászólni, ne nyúlj a videóhoz, ne piszkáld a számítógépet, ne nyúlj a cserépkályhába!!! Olyan sok a tiltás, mint a Lóci versben...:-)))

Nos, remélem nem csak kedve lesz menni ősztől, hanem hosszútávon is beválik majd!

Ilyen az élet! Néha fintort vág!!!

Evelyn

Szia Evelyn! Ha arról van szó, hogy kell a bölcsi, akkor kell! De én magamban mindíg ott tartottam annak a lehetőségét, hogy ha nem akar, akkor nem kell mennie! Persze én nem vagyok kényszer helyzetben! Üdv: Timi

Hahó Timi!!!

Kösz és bocs, a privát címedhez meg végképp nem jutok...ha ráérek, nincs elég pénzem, ha sok a melo, elhanyagolva a barátok. Ez van...

Mi is úgy gondoljuk, megpróbáljuk a bölcsit...persze, ha nem bírja, nem fogjuk erőltetni!!!

Csak könnyebb lenne neki is, hisz a bölcsi rájuk méretezve, nekik berendezve...és szereti a korosztályát. Igazán azért a kicsit idősebbekkel tud jót játszani!!! Ezt mi gondoltuk, a kamaszok imádják, ha kell tisztába teszik, megetetik, sőt a múltkor meg is fürdették és mire megérkeztem, el is altatták.

Ja, altatás. Ez kicsit gondom, mivel úgy alszik el, de 2 perc (!) alatt, hogy fotelágya mellé fekszem én is, a hajamat turcikálja és elaszik...No, ez nem lesz a bölcsiben...

Akinek bölcsis a picije!!!
Hogy van ott a napirend? Én mint óvónéni tudom, alvás ebéd után...már erre szoktattam itthon is az úrfit. Engem az érdekel, mi van, ha csak 1 órát alszik???? Felkelhet? Mert itthon felébred és kitotyog...hogy veszik majd őt arra rá, maradjon nyugton az alvás végéig? Egy 3 évest is nehéz, de sikerül. Bálint meg másfél...és még nem beszél, mindent ért!!!Sőt, minden testrészét mutatja, a legapróbb részletig!!!

És az etetés...egyedül eszik, de kézzel...mármint evőeszköz nélkül. Adom neki, mutatom is, de mindig az a vége, belenyúl. Engedik majd? No, ilyenkor facsar egyet a szívem...és nem adnám. Higgyétek el, nem könnyű a döntés!!!

Mára ennyi sopánkodás...

Evelyn

Evelyn!
Az én kislányom még nem volt két éves, amikor bölcsibe került (szintén anyagi okok miatt), de szerencsére nagyon jól és hamar sikerült a "beszokás". Azóta imád oda járni és most a szünetben is minden nap megkérdezte, hogy mikor kezdődik a bölcsöde (igaz, hogy már 3 éves elmúlt és szeptembertől ovis lesz).
Aggódtál az alvás miatt. Nikinél ugyanez volt a helyzet, csak úgy tudott elaludni, ha ott feküdtem mellette és simogathatta a karomat, könyökömet. Én is nagyon aggódtam, mi lesz az alvással, mi lesz, ha nem alszik egy óránál többet, de a többiek még aludnának? Nagyon féltem és szintén facsarodott rendesen a szívem.
De ezek a problémák valahogy autómatikusan oldódtak meg. Előszőr is a gondozónőkkel megbeszéltem, hogy mit szokott csinálni elalvás előtt, után, stb. Egyáltalán, az egész napirendjét "átveséztük". Úgy tűnt, nem csodagyerek az én lányom, másoknál is előfordult már ilyesmi és mindig megoldották valahogy. Vagy úgy, hogy az elején még odaültek melléjük vagy más ötletekkel, de az biztos, hogy lelkileg egy percig sem okozott Nikinek problémát a bölcsiben való elalvás, evés, stb.
De szerintem ezek a picikék annyira tudnak minden helyzethez alkalmazkodni, mintha ők is tudnák, éreznék, hogy ezt most úgy nem lehet, nem tudják csinálni, mint ahogy otthon szokták.
És szerintem az sem nagy gond, hogyha nem alussza át a teljes három órát (ez a csendespihenő), hiszen nagyon ritka az ilyen pici. Biztosan lekötik a gondozónők, vagy rávezetik valahogy őket, hogy oké, ha nem alszik, de akkor is pihenjen még egy kicsit.
Hidd el, hogy én is ugyanezekkel az érzésekkel, félelmekkel éltem jó pár hetet, és mindezek megoldódtak maguktól. Szerencsére.
Az evésről annyit, hogy Niki sem nagyon evett önállóan amikor bölcsibe került. És amikor az anyás beszoktatás alkalmával láttam azokat a piciket enni egyedül, önállóan, de úgy, hogy egy csöpp sem csöpögött mellé, akkor úgy éreztem, hogy Niki sosem fog így enni, szinte hihetetlen volt az egész. De az én picikém pár nap elteltével önállóan, szépen evett a bölcsiben. Hangsúlyozom, hogy a bölcsiben, mert otthon sokszor kéri, hogy segítsek neki és ilyenkor nem nagyon tudok nemet mondani.
A napirend pedig kb. ennyi: reggel hattól lehet őket bevinni, nyolckor reggeli, tízkor tízórai (általában egy kis szörpi vagy joghurt), utána kimennek játszani az udvarra vagy benti foglalkozások vannak, fél 12-kor hívják be őket, kézmosás, fésülködés, terítés és ebéd. Utána pedig alvászat, háromig. Háromtól uzsonna, úgyhogy mi fél négy körül szoktuk elhozni, így nyugodtan megeheti az uzsit is. De hatig mindenképp el haza kell őket vinni.
Remélem tudtam segíteni és tényleg ne aggódj!
Timi.

Kedves Timi!!!

Nagyon köszönöm ezt a bő tájékoztatást! Igazán aranyos vagy, hogy ennyire részletesen kifejtetted.
Nos, van amitől megnyugodtam, de sajnos azért nem mindentől, azt sejted...
Itt van pl. a cumisüveg. Mi az oviban még a kiscsoportosnak is megengedtük -főleg év elején-,
hogy magával hozza a cumisüveget. Remélem ezt is jól fogadják majd! Meg ez azért pláne kell az elalváshoz. Azt észrevettem, hogy itthon rátör a "nemtudokmitkezdenimagammal" :-))), és ekkor állandóan inni kér.
Viszont, a múltkor majd' 2 órát játszótereztünk és csak hazafele ittunk. Biztos valami csodára várok, no meg hogy vígasztalódjam, de talán tetszeni fog neki a bölcsi és ezek a hazai szokások is beilleszthetők a bölcsis napirendbe.
Azt hiszem éppen most kezd nagyon ügyesen dolgozgatni, megcsinálja, amire kérjük, egész nap inkább dolgozgatna, mint játszana (nagylányom, aki most 16 éves, u. ilyen volt!)és kezd beszélni. No, szív szakadj meg! Nem láthatom egész nap...bár nagyon nem lehet tőle semmit dolgozni. Nekem meg itthon végezhető munkám szokott lenni. Le sem ülhetek jelenlétében a gép elé. Csak én nem! Bárki itt ülhet, de engem kihúz a székből! Biztos félti anyja egészségét és szemét :-)))
Köszönöm segítségedet!!!

Evelyn

Kedves Evelyn!
Sajnos a cumisüveggel kapcsolatban semmi megnyugtatót nem tudok mondani. Mi ebből kimaradtunk. Az ujjszopás pedig mindig megoldható, kéznél van. Megmondom őszintén én egy gyerkőcnél sem láttam cumisüveget, még az egy hetes anyás beszoktatásnál sem. Most nem tudom, hogy a mi csoportunk olyan kivételes helyzetben volt, hogy nem volt cumis-baba, vagy pedig már leszoktatták őket.
Egyébként Niki mától óvodás és most is csak azt mondhatom, hogy imádott bölcsis lenni, és nehezen vált meg a két gondozó nénitől. Egyébként a Solymár utcai bölcsibe jártunk (III.ker.), és csak ajánlani tudom mindenkinek, pláne a mi két gondozó néninket: Marika néni és Rózsika néni. Nagyon nagy szeretettel és türelemmel viseltettek mindvégig irántuk. Ráadásul az óvodai beszoktatást is elkezdték már pár nappal előbb, átkísérték őket a szomszédos óvodába, eltölthettek ott pár órát és nagyon élvezték. Szóval egy percig sem bántam meg, hogy bölcsis lett a lányom!
Timi.

Sziasztok Lányok!

Ebbol a könyvbol szeretnék idézni nektek:
Gyermekegészségkönyv szülok enciklopédiája
Kossuth könyvkiadó 1994

Gyermekintézmények Bölcsode

„Még mindig sokan úgy vélik, komoly lelki sérülés éri a gyermeket, ha három éves kora elott „idegen” kezekbe kerül.
Valójában már rég megdolt ez a nézet – amióta a bölcsode nem egyszeru „gyermekmegorzo” többé.
Ha a környezet ösztönzo hatású és a kicsik biztos és folyamatos kapcsolatot építhetnek ki gondozóikkal, a bölcsodés gyerekek ugyanúgy fejlodnek, mint otthoni környezetükben nevelkedo társaik.”

„Ha megfelelo környezeti és tárgyi feltételeket, személyre szabott foglalkozást és fejlodési szintjüknek megfelelo játéklehetoségeket biztosítunk számukra, a közösségi élet elonyt jelent a gyermeknek.”


Óvoda

„Az óvodai tapasztalatok pótolhatatlanok, és aligha szerezhetok meg másutt. Sehol máshol így nem tapasztalhatják meg a gyerekek, mit jelen eligazodni egy közösségben, beilleszkedni és érvényesülni. Bár ma már senki nem vitatja az óvoda fontosságát, még sincs minden gyereknek lehetosége élvezni elonyeit.”

„A családon belül is egyre kevesebb személyhez kötodhet a gyerek. A nagyszülok gyakran messze laknak, a többi rokonnal sem nagyon ápolják a kapcsolatot. Sok család két-három emberbol álló szuk maggá olvad, s többé nem képes a személyiségek és jellemek gazdag tárházát felmutatni, amelyre pedig minden gyereknek szüksége volna, kibontakoztathassa a képességeit.
Legkésobb hároméves koruktól a kicsik maguktól is új kapcsolatokra vágynak, meg akarnak ismerkedni más gyerekekkel.
Ki akarnak menni a „világba”, hogy összemérjék magukat kortársaikkal, hogy – a felnottektol függetlenül – kipróbálják eroiket és megtapasztalják gyengéiket. Hogy fejlesszék képességeiket a festés és ábrázolás terén, hogy másokkal együtt élvezzék a mozgást: a futást, mászást, birkózást, a csúszdázást és hintázást.
Mindez alig – vagy csak nagy konfliktusok árán – lehetséges a mai zsúfolt lakótelepeken, a parányi, vékony falú lakásokban. Az óvoda megadhatja a gyermeknek azt a szabadságot, azokat a lehetoségeket, amelyek nélkülözhetetlenek fejlodése szempontjából.
Ám nem könnyu rátalálni a megfelelo intézményre.

[url=http://www.babanet.hu/ovodak/index.php" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/ovodak/index.php[/url]

SZiasztok!
Megpróbálom felhozni ezt a topikot. Az én fiam most kezdte az ovit.Beszélgethetnénk arról, hogy viselik, melyek a nehezebb időszakok, mik a problémák, nekünk miért nehéz stb.
Zsuzsa

Szia Zsuzsi!

Akkor örömmel csatlakoznék én is

Az én fiam is most kezdte az ovit. Előtte bölcsibe járt egy évet, igy az oviba nem kellett beszoktatnom, "zökkenőmentes " volt az átállás.
Ami jó, hogy az oviban már eszik, a bölcsiben szinte sosem ebédelt (igaz, elég lehetetlen kajcsik voltak)
Ebéd után alszik, ahogy azt kell.
Tetszik az ovi és a szemlélete is, amit még eddig tudok róla, a többi úgyis menetközben dől el. Mi vegyes csoportba járunk és úgy tűnik elég jó ez igy (több a kiscsoportos, mint a nagy és a középsős) A nagyok odafigyelnek a kicsikre, igy a kicsik sokat tanulnak tőlük.
Egyszóval eddig még minden rendben megy nálunk.

Giti

Szia Giti!
AZ én fiam nem volt bölcsis, így most kezdi a közösséget. Enni ő is eszik, néhány nap bent is alszik. Ennek ellenére nem tudom, hogy jó e neki az ovi. KÉt hétig járt, de ma már nem vittem be, mert annyire köhögött. Amikor mondtam ezt neki, azt válaszolta, hogy nem veszi be a köhögős gyógyszert többé, hanem kiönti a szemétbe. Rájött, ha beteg, nincs ovi. SZóval nem nagyon akaródzik elmenni neki.
Zsuzsa

Szia Gyuzsu! És szia Giti! Mi is most kezdtük az ovit, és egy hét után le is cseréltük... Egy hagyományosabb szemléletű, kötött napirendű, merevebb kiscsopiból átmentünk egy (szerintem) jobb hangulatú vegyesbe. Én is úgy éreztem, hogy Gellért nem érzi jól magát a régiben. Ő is bölcsiből jött, ezért különösebb sírás nem volt, csak olyan rezignáltnak tűnt. Ő abszolút nem hajlandó enni az oviban, de a bölcsiben sem arról volt híres, pedig ott sokkal finomabb hamik voltak. Nála ebben merül ki a lázadás. (Ehhez képzeljetek el egy igazi kis vasgyúrót, mindenki kinevet, ha a nemevés miatt panaszkodom...) A betegséget meg sajna nem lehet megúszni. Vagy a bölcsiben, vagy az oviban, de óhatatlanul lesz olyan idő, hogy gey hétig jár, kettőig nem, Nálunk ez a dolog mandulaműtétig fajult, ami elég durva 3 éves kor alatt. Giti! A vegyes csopival kapcsolatban nekem az az aggályom, hogy egy kialakult közösségbe kell beilleszkednie, ami nehezbb, mint ha csupa új gyerek van. Viszont több figyelem juthat a kicsikre öltözködésnél, evésnél, ha a többség már önállóbb, nagy. Érdekes, hogy Gellért nem akar még ott aludni az oviban, pedig a bölcsiben ebből sosem volt gond. Talán nem érzi még elég otthonosan magát. Amúgy ti hová jártok oviba? Van-e kert, hány csoport van? És egy csoportban hány gyerek? Klára

Sziasztok!

Mi Csepelen lakunk és oda is jár oviba. Összesen ebben az oviban 5 csoport van, csoportonként 24 gyerek. Van egy nagy kertje, sok játékkal és főleg fajátékokkal, amiket most vásárolt az ovi alapitványi pénzből. Csúszda, hinta, homokozó, mászóka, vár és egyéb játékok.
Mi választhattunk ovónőt (bár ált. minden oviban igy van azt hiszem) igy már az megnyugtató volt,hogy oda került, ahová szerettem volna. Nagyon aranyos az ovónénije, kicsit szigorú, de kedves is.
Amikor az ovi mellett döntöttünk, kicsit aggódtam,hogy jó lesz-e a vegyes csoport. Sok anyuka, akinek ilyen csoportba jár vagy járt a csemetéje azt mondta,hogy több a jó, mint a rossz oldala.

Zsuzsi!
Nekünk azt mondták az oviba, ha csak lehet, ne hiányozzon senki. Itt már vannak foglalkozások és jó ha részt vesz rajtuk, valamint később az iskolába sem lesz az, hogy ha nincs kedve, vagy nem szeret tanulni, akkor nem megy.
A bölcsibe mi kicsit lazábbra engedtük a "gyeplőt" és ha éppen olyan helyzet adódott, akkor nem vittük bölcsibe. (nyáron szinte alig volt) De elhatároztuk,hogy az oviból nem fog hiányozni ha nem muszáj, mert ez valahol az ő érdeke is.

Zsuzsi! mivel a te fiad még nem járt előtte bölcsibe, ezért ő még nincs hozzászokva. Idő kell neki, hogy belerázódjon az ovis életbe és megszeresse. Eleinte sajna többször betegek mint nem, de ez is hozzátartozik, mert a közösségben sok új bacival találkozik. aztán egre immunisabb lesz ezekkel szemben.
Biztosan meg fogja szeretni a legényke is az ovit annyi jó dolgot csinálnak ott, és közösségbe van, korabeli gyerekekkel
Geriék például sok verset, mondókát és éneket tanulnak és a faliújságra mindig ki van téve, hogy éppen melyik dalt, verset tanulták.
Októberben lesz családi sportnap, amit az ovi rendez évente kétszer és a szülők+gyerekek együtt sportolnak, a végén pedig vmi jelképes jutalmat (csokit stb) kapnak

Egyelőre ennyi!
Giti

Sziasztok!

Tudom, hogy nem igazán idevaló a kérdésem...., de novemberben költözünk a XIII. kerületbe, és szeretnék infót gyűjteni a FUTÁR utcai oviról. Ki hallott róla akár jó, akár rosszat.

Előre is köszi a segítséget.
Bea

Sziasztok.Az én lányom már középsős.Tavaly összesen 4 nap volt sírás az első héten.Ő bennt bőgött én kinnt.Decemberig elhoztam délben,később már csak péntekenként.Idén minden nap ott alszik,bár sokszor próbálkozik hátha mégsem kell.El tudnám hozni,mert itthon vagyok a kicsivel(19hó),de egész nyáron nem aludt délután és nagyon kimerült.Ott legalább alszik.Megpróbáltam mindent,hogy itthon is aludjon délben,de semmi nem használt.Este is épp elég nehéz a két kisasszonyt ágyba dugni.Bölcsibe nem jártunk és nem is fogunk a kicsivel sem.Ő már úgy megy be az oviba,mintha neki is kéne,pedig még van addig másfél éve.Vele biztos nem lesz gond a beszoktatás.A nagylányról még annyit:soha előtte nélkülem nem volt még sehol.Senki nem vigyázott rá csak az apja,amikor a kicsi született.

Kedves Mindenki!
nálunk egyelőre elég kialakulatlan a helyzet és nem is tudom még pontosan hogyan lesz. kislányommal kifogtunk tavaly másfél hónapra egy kiabálós óvónőt (ezt ő mondja, hogy sokat kiabált). ez azt jelenti, hogy állandóan rászólt a gyerekekre, fegyelmezett, a közelében kedvetlenek voltak a gyerekek, mintha nem is óvoda lett volna és nem is óvónő. ráadásul a dadával egymásra találtak, mert az kizárólag úgy beszélt a (három éves!) kisgyerekekkel, mint egy markotányosnő. akkor azt éreztem, hogy ezeket fel kellene jelenteni! azóta kirugták már az ún. óvónőt.
kislányom azóta nem marad ott ovodában, csak ha én is ott vagyok. most négy éves, szeptembertől már nagyon kellene, hiszen ő is imád gyerekek között lenni. szegény, elvették a bizalmát azt hiszem az óvónőktől.
az elején semmi ilyen gond nem volt, ő bizalommal állt a dolgok elé, bízott bennem. előző nyáron járt pár hétig egy maszek oviba, egy hét alatt gond nélkül vidáman beszokott, jól érezte magát. persze ott is csak addig, míg az egyik óvónőből (nem is volt igazából az, csak a másik) elő nem jött a banya oldala is és haragudni kezdett rá, mikor nem aludt el. mert elkezdtük megpróbálni az ottalvást. azt mondta a nő, "nekem nem fogja felrikácsolni a többi gyereket". istenem... még sírok is. a másik óvónővel szokott be ott egyébként, ő kedves is volt. utána aztán már nem szivesen ment oda, nem is maradt meg és már én sem akartam, nem is maradtunk. rögtön levette, naná, hogy nem szeretettel, megértéssel fordulnak hozzá és szerencsére elutasította. csak akkor még 2 és fél éves volt és korai ez még ilyenkor. az első években azt hiszem csak a szeretetre van szükségük, hogy megerősödjenek.
aztán jött a két banya három és negyed éves korában, azóta meg két helyen próbálkoztunk tavaly ősszel, sikertelenül.
keresem a legjobbat, a megfelelőt, egy szeretetteljes, elfogadó, invitáló óvónőt. most már óvodaalapításban vagyok benne néhányakkal, waldorf vagy esetleg egyéb alternatív. de a szeretet, megértés ott is az első.
azóta meg, mint előtte is, nagyon sokat vagyunk együtt, gyerekekkel a játszótéren vagy egy-egy más alkalommal, illetve a tornán. többet kéne neki gyerekekkel, ráadásul a házban sincsenek gyerekek, bár hamarosan költözni szeretnénk. de hát egy ilyen kisgyereknek két-három hónap is nagy idő, ami alatt jó dolgok történhetnek, vagy éppen kevesebb, ha csak kevesebbre van lehetőség és én már nagyon szeretném, hogy érezze, gyerekek között, sőt lehetőleg, hogy (jó) közösségben van.
remélem kialakul, csak most még minden bizonytalan, nem mondom, hogy könnyű. azelőtt is igényes voltam, de most nagyítóval nézem az óvodákat, óvónőket és a környéken nincs is olyan, amit még kis kompromisszummal is el tudnék fogadni. általában érdemben bent sem lehet lenni, hogy tényleg lásson valamit az ember, ne csak egy-két blikket, az óvónő személye meg csak az utolsó pillanatban derül ki, még a legjobb helyen is. akkor mégis hogyan válasszon az ember.
Volt valaki hasonló helyzetben? egyébkén a II.-ben lakunk jelenleg.
köszi, sziasztok, Ancsa

ha tudtok kérlek írjatok saját tapasztalatot, vagy tanácsot, azt hiszem, most minden segítés, bátorítás jól jönne, mivel úgy érzem szinte egyedül vagyok a feladat megoldásában. köszi előre is

Szia Ancsa!
Csak néhány sorra van időm.
Szerintem óvónő választáskor fontos a személyes szimpátia,az első!!! benyomás,megérzés.Intuitív megérzés.Vajon őszintén kedves,hiteles ember lehet?
Ismerősök ajánlására is érdemes odafigyelni.
Az ottalvásról annyit,hogy más-más a gyerekek alvásigénye.Ha nem alszik a picúr,akkor klassz,ha csendben fekszik legalább.Ha nagyon nem megy a pihenés,jobb ha haza tudják vinni ebéd után.Vannak-voltak olyan próbálkozások,hogy a nem alvó gyerekek másik helyiségben játsszanak addig,amíg a többiek pihennek.Ami persze plussz személyzetet jelent általában.(pénz)A gond csak az,hogy a többi gyerkőc is tudomást szerez a lehetőségről,így az alvást-amire pedig sokaknak igen is szüksége van-kényszerként,'büntetésként' élik meg.(tapasztalat)
Az óvónéninek pedig muszály a többi gyerek érdekeit is figyelembe vennie.Õket is szeretnie kell.Persze szeretettel meg kell próbálnia elmagyarázni ezt a nem alvó lurkóknak.Esetleg símogatással,dúdolgatással álomba 'ringatni'.
Most ennyi.
Szia!
Edit

Sziasztok!
Nem tudjátok hol lehetne óvodai jeleket letölteni?
Köszönöm, előre is!
Bogosz

http://ovisjelek.fw.hu/

Köszönöm