2001.04.13 09:06
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Köszönöm a jótanácsokat, és a megerősítést. Most már lassan megnyugtatom magam azzal, hogy a természet tudja a dolgát, s ha ez a baba megfogant és ennyire élni akar, akkor meg is szerzi amire szüksége van. Annyit próbálok megtenni, hogy a napközbeni főzelékezés és gyümölcsözés után nem feltétlenül kínálom meg, mint eddig- úgyhogy nincs desszert, de reggel és este viszont csak szopi van. Este már eddig sem volt teljesen elég, úgyhogy már kb 1,5 hónapja adok neki egy kis tápszert kiegészítésként, max. ezután ha kevesebb lesz a tejem, még többet kap.
Ami a pihenést illeti, hát ebben nem vagyok nagyon ügyes, mert valahogy mintha a ZSófi érezné, hogy itt a konkurrencia, nagpközebn olyan élénk, mint egy 5 éves, az utolsó 3 napban gyakorlatilag nappal összesen nem aludt 1 órát. De megpróbálok legalább téyleg sok zöldséget és gyümölcsöt enni és az ELevitet is most rendesen beszedem. ELkezdtem vasat is szedni, de a gyerekorvos elszörnyülködött, mi szerint az első trimeszterben ezt nem szokás, mert veszélyes. Kicsit furcsállottam, mert a szülés után nagyon rossz volt a vérképem, és azzal engedett haza az orvos a kórházból, hogy min 1/2 évig szedjek még vasat, amit 2 hónap után abbahagytam, mert úgí gondoltam én már naygon jól vagyok.. (Éljenek a felelősségteljes, öndiagnoszta mamák!!!!) Szóval ez is mehetne a 'SZentírás-e ....' topicba. Kinek higgyünk..?
Iden! Neked hoyg ment ez a pihenés téma, hisz nagyjából akkor Te is ilyen tájban estél teherbe mint én? De gondolom a pihenés csak egy a sok közül, itt van pl. a hasbarúgás, később jön az emelgetés... Bár ha arra gondolok, hogy ha ez naygon kritikus lenne, akkor nem születnének 2. 3. gyerekek...
Hú.. nagyon sok gondolat kavarog bennem, össze-vissza csapongok, bocsánat.
Na, de hogy ne csak magamról ömlengjek.
Iden! Azért mert magától próbálkozik, nagyon dicsérd meg. HA már szótagokban viszonylag tisztán meg van a k és a g is, akár napközben is játszhattok (direkt írtam játszást és nem gyakorlást!) hangvadászós játékot. Te mondod a szavakat felváltva k-sakat és t-seket és megegyezhettek, hogy ő mit csinál, ha t-seket ill. k-sakat hall. Pl: tapsol az egyiknél, dobbant a másiknál,v. leguggol-feláll stb., dob egy korongot a T-s kosárba, v. a g-s kosárba. Attól függ, mi van otthon vagy éppen hol vagytok. A lényeg, hogy ne legyen túlságosan bonyolult a kapcsolat, mert akkor a jelzés megjegyzésére megy el az energiája. Ha nagyon ráérsz, csinálhatsz kis jelzőtáblácskákat, egyiken pl. egy autó képével (Tü-Tü), a másikon pl. eyg kakas képével (Ku-Ko-ri Kú), neki csak azt kell emelgetnie, amelyiket hallotta. Először mindenképpen olyan szavakkal játszatok, amelyekeben a szó elején vannak a kérdéses hangok, majd a szó végén, és acsak a legvégén a szóközepiekkel. Az elején hangsúlyozd túl a hangokat, hogy könnyebben felfedezhesse őket.
Az természetes, hogy először idegenül hangzanak az új hangok (és hát ne felejts el, hoyg szegény nehezített környezetben kell hogy tanuljon). A k-val és a g-vel nem sűrűn szokott előfordulni, hogy esetleg egy hibás hang rögzül, mint a sziszegőknél vagy az r-nél, úgy hogy szerintem gyakoroljatok, il.. játsszatok bátran tovább, valószínűleg attól lehet olyan furcsa, hogy még nem elég 'kemény' a felpattanás. (de most csak látatlanban találgatok). A férjeddel egyetértek abban, hogy az állandó javítgatás nem feltétlenül visz előbbre (rögzül "az én hibás vagyok" érzése), viszont foglalkozni kell vele, próbáljátok meg minél játékosabban, autóban, utcán, főzés közben stb. Azt hiszem ez a kérdés a nevelésben oly gyakori 'keskeny ösvény' megtalálásához tartozik, hol van az arany középút... Sok sikert! Szorítok nektek!
Ildi!
Én a XVIII. kerületben, Pestimrén élek. Már lassan 5 éve nem foglalkozom rendszeresen gyerekekkel csak felnőttekkel, úgyhogy a napi gyakorlati rutinom már sajnos nincsen meg a pöszeterápiában, de ha 'látatlanban' megbízol bennem, akkor ha gondolod, nagyon szívesen megnézem a fiadat és ha tudok segítek. Én nem misztifikálom túl a szakmánkat, annak ellenére hogy nagyon szeretem, mert meggyőződésem, hogy nem a logopédusé az eredmény, hanem a szülőé. Én is tanítottam oviban, kórházban is és mindig az volt a tapasztalatom, hoyg azok a gyerekek fejlődtek, akikkel otthon is foglakoztak. Egy logopédus max. hetente egyszer v. kétszer tud egy gyerekkel 30-45 percben csoportban foglakozni, ez max. az iránymutatásra és a hangfejlesztésre elég, az időigényes, aprólékos munka otthonra marad. (Feltéve, ha nem élettani pöszékkel van tele a csoport, akik az idő múlásával maguktól is rendbejönnének... ilyenre is sok példát láttam..)
Bocs a hosszú kitérőért, ha szakmáról van szó, mindig el fog a hév. Szóval, ha egyszer tudunk találkozni és tudok segíteni, akkor nagyon szívesen mondok neked gyakorlatokat. Biztos vygok benne, hoyg amilyen anyai rutionnal te bírsz, két rántás között többet tudsz segíteni a fiadnak, mint egy unszimpatikus logopédus.
A babanetes találkozóval kapcsolatosan most nem vagyok képben hogy végül is mikor lesz, mert az elmúlt hetekben nem tudtam netezni, de majd most megkeresem, és mvel még nincs fix. programunk nyárra, nygon valószínű, hoyg el tudunk menni- legalább is szeretnék. De addig is, ha úyg gondolod, , hogy kirándultok egyet akkor nagyon szívesen látunk benneteket bármikor - természetesen az egész családot! Van egy kicsi kertünk, úgyhogy ha jó idő van a gyerekek még élvezhetik is!
Az email címemet fenn megtalálod, magánban megbeszélhetjük a részleteket. Őszintén örülnék, ha személyesen is találkozhatnánk- sok jó tanácsot kaptam már tőled itt a neten, ha anyukaságból doktorálni lehetne, te már biztosan rég megkaptad volna a címet!!!
SZiasztok, sok-sok locsolót és piros tojást és kalóriaszegény nyuszikákákat kívánok nektek,
Enci