Kristof Tortenete - csak kemeny idegzetueknek ajanlom
Amikor tavaly februarban eldontottuk, hogy johet a baba, nem gondoltuk, hogy Kristofunk csak a vegszora vart. Szinte rogton babas lettem, es bar hirtelen jott, nagyon nagyon orultunk neki. Az elso ijedelem akkor volt, amikor meg nagyon pici volt,ugy 10 hetes. Kozoltek, hogy nem fejlodott egy heten at a baba, valami nem stimmel. A kovetkezo uh mar rendben volt, legalabbis ez a resze. Viszont akkor valami hasfal nem zarodott szerintuk idoben. Persze a kovetkezo alkalomnal mar a pocakkal minden rendben volt. Kozben, volt egy toxoplasma szures, amire az jott ki, hogy pozitiv. Amig kiderult, hogy nem csinaltak meg rendesen a vizsgalatot, szetragtam a kormomet. A labor hibaja, elnezest kernek. De ez meg semmi nem volt ahhoz kepest, ami vart rank. A 12. heten ujabb telefon az uh utan, miszerint a baba nyaki redoje a hatarerteket surolja, es hogy nagy valoszinuseggel Down koros a baba. Hat gondolhatjatok, nem is jutottam szohoz, csak zokogtam. Mit tudtam en, mirol beszelnek, csak azt halottam, hogy nagy valoszinuseggel Down koros. Eletem legrosszabb idoszaka kovetkezett. Megcsinaltak az AFP-t, abszolut alacsony volt, az esely a Down korra meg nagyobb lett. Elkerulhetetlen volt az amnio. Maga a vizsgalat nem volt veszes, kicsi dragamat nagy kivetiton lattuk, ahogy elhuzodik a tutol a meh sarkaba. Es azt is lattuk, hogy igen, egy kicsi fiu az en pocaklakom. Egyszerre sirtam meg nevettem, nem akartam lelkiekben hozzanoni, ha esetleg kiderulne hogy nagyon beteg es el kell vetetnem. Ket hetet, 14 napot kellett varni, sokszor csak keringtem a lakasban kisirt szemekkel, nagyon nagyon feltem attol, amikor majd megcsorren a telefon. Vegulis jellemzo, nem csorrent meg, nekem kellett hivni (jo hirrel altalaban nem sietnek). A kromoszomak rendben vannak, es valoban kisfiu. Zokogtam az oromtol es vegre valahara elvezni kezdtem a terhesseget. Mivel itt kb 2 uh jar egy terhessegre es en mar kaptam eleget az elejen, igy az utolso uh-m a 18. heten volt, amikor is keresztben fekudt a gyerekem. Utana hiaba mondtam, hogy szerintem nincs lent a feje, en maskepp erzem, egyre csak azt hajtogattak, hogy a baba fejjel lefele van.A 18. het utan abszolut nem foglalkoztak velem. Meg akkor is ezt mondtak, amikor a 39. heten a szuloszoban fekudtem. A rezidens vizsgalt meg, ki tudja csinalt e mar ilyet.Szoval elkezdtunk vajudani, epit megkaptam (itt majndem mindenki kap), jol elvoltam, az ido meg csak ment, baba meg sem mozdult, elvolt maganak. Egy ido utan a fajasok lealltak. Na, ugy 8 ora multan eszukbe jutott, nezzuk mar meg miert nem akar kijonni ez a gyerek, es jee, hat mert a popsija volt lent nem a buksija. Na, vittek is rogton muteni, igy vegul Kristof Noveber 18-an, csaszarral latta meg a napvilagot, 3650 g-al es 50 cm-el. Fellelegeztunk, minden rendben, gyonyoru edes fiam vegre itt van. Vagy megsem? Meg aznap reggel a gyerekorvos aki megvizsgalta bejott a szobamba, es kozolte, hogy ugy gondolja, Kristofnak lehet, hogy Down korja van. Elhultem. Mar megint kezdik? Arra alapozta a gyanut, hogy fiam mind ket tenyeren csak egy vonal van keresztben. Alatalaban ketto van mindenkinek, kiveve a normal lakossag 3 %-at, ahol is ez egy normal variacio, illetve nagyon gyakori a Down koros gyerekeknel. Emellett a kisujja befele hajlik kicsit, de az nekem is meg az egesz apai csaladomnak. Mivel volt mar egy kromoszoma vizsgalatunk, ez eleg volt ahhoz, hogy akkor meggyozze magat az orvos, Kristof nem Down koros. Masnap megint jon a gyerekorvos (mar ludborzott tole a hatam ha meglattam): most ugy gondolja, hogy valahogy furcsa a fiam feje, lehet, ossze vannak nove a koponyacsontjai, amiknek ugye meg nem kene hogy osszenove legyenek. Ez mit is jelent? Hat ha igy van, akkor fejmutet, es javasolja, hogy egy ilyen mutetet mindenkeppen Phyladelphiaban vegeztessunk el, az a legjobb. En csak fasult arccal bamultam ra, nem jutottam szohoz. Konyorgom, egy napja sem szultem! Teljesen kiborultam. A csecsemos nover amikor meglatott hogy sirok, elbeszelgetett velem, atolelt es o is elkezdett sirni. Kristofot alig ket naposan mar vittek a rontgenbe, de ez a nover megigerte, hogy szemelyesen viszi le, es nagyon vigyaz ra. Ennek ellenere ismet orakba tellet mire hajlandoak voltak megmondani, hogy aaa, vaklarma, semmi baja nincs a gyereknek, csak valoszinuleg a farfekves miatt megnyomodott a feje. Mar annyira vagytunk a megnyugvasra, hogy ismet leesett a ko a szivunkrol, es vegre hazamentunk, remenykedve, magunk mogott tudunk minden borzalmat. Pedig meg csak most kezdodott igazan. Nem reszletezem, sosem fejeznem be. A gyerekem elete elso hat honapjaban az orvos talalgatasa szerint rendelkezett: valami ritka genetikai betegseggel (ismeteltuk a kromoszomat, lattunk genetikust - abszolut normalis), farkastorokkal (abszurd dolog,a gegesz szakorvos ugy nezett ram, mintha marsrol jottem volna), gyerekorvos szerint az egyik laba rovidebb mint a masik (ortopedia hulyesegnek nyilvanitotta -negativ), csipoficam (csipo uh - negativ). 3 honaposan ismet: "furcsa a gyerek feje" cimszoval idegsebeszhez mentunk, amibol lett egy CT es egy csomo rontgen, minden negativ. Ezenkivul voltunk neurologusnal, aki mint irtam, mindent normalisnak talalt. O csinaltatott valami enzim felszivodasi tesztet verbol, normalis volt. A CF-rol mar irtam, horrorunk legutolso allomasa az volt.
Ami valos problema volt es sokaig nem volt kezelve az Kristof reflux-ja (rengeteget, de ugy ertsetek, ogy iszonyu sokat bukott es jott fel a gyomorsava). Sajnos az anyatej irritalta a gyomrat ezert egy specko hipoallergen tapszert kezdtunk el neki 3 honapos koratol adni ami csodakent mukodott. Sajnos a szopit emiatt abbahagytam. Azota is gyogyszeren van a fiam hogy kordaban tartsuk a dolgot. Voltunk allergia teszten, ugy tunik nem allergias a fobb dolgokra, igy bator vagyok a fozikkel, de azert figyelem nagyon. Masik valos problema a torticollis, azaz kicsit ferde nyak, a farossagabol adodik, de gyogytornaval ugy rendbehoztuk, hogy nem is latszik mar. Ezen kivul volt egy fitymamutetunk, kicsit ferde volt Mano futyije, de egy nagyon egyszeru mutettel rendbehoztak, meg sem viselte. Amugy meg nem volt igazan beteg sosem.
Hat ez a mi tortenetunk. Bevallom, engem nagyon megviselt ez az idoszak, es nagyon nagyon mergesd vagyok, hogy a sok hulye orvos igy tonkretette azt ami a legszebb idoszak lehetett volna az eletemben. Azota eleg sokat szorongok es ezen nem tett jot egy kiados szules utani baby blues sem. De ezen mar nem nyavajgok, most ugy nez ki nincs tobb doki egy darabig, es talan, most mar vegleg, megnyugodhatunk. Kristofom egy egeszseges, eleven, nagyon aranyos baba, hihetetlen, de mar szavakat ismetel, allandoan, meg almaban is beszel, felismer allatokat kepeken, es az elso perctol fogva van benne valami nagyon kulonleges. De ez a kulonlegesseg foleg a mi szivunkbol jon, mert nekunk o az eletunk, es nagyon nagyon szeretjuk.
Megjegyzem, Tony Blair-nek is ilyen a tenyere mint a kicsimnek, szoval ki tudja, lehet, hogy o lesz az amerikai elnok
Koszonom, hogy elolvastataok es nagyon szeretnek rolatok is minel tobbet megtudni. Lehet?
Udv mindenkinek
Barbus
Nalunk most jon az egy eves meres, hat... de mult heten voltunk oltas miatt, kerdeztem a dokit errol, azt mondta, nem kell uszogumit novesztenie a gyereknek azert, mert nyar van, ne aggodjak mar
Nahát, én sem jártam túl jól a dokiváltással... - gondoltam én. 
! 
