Kiemelt témák

Sziasztok!

Nagyon érdekes gondolatokat olvastam itt az otthon tanulással kapcsolatban. Magam is rengeteget töprengtem azon, hogy milyen iskolát válasszak a most elsõs fiamnak. Az is megfordult a fejemben, hogy magam tanítom, hiszen ez - legalábbis az alsós években - vélhetõleg nem jelentett volna gondot. A szinte egyetlen, de nagyon lényeges érv ellen az volt, hogy így megfosztottam volna õt a közösség élményétõl. Úgy éreztem, hogy ehhez nincs jogom. Ahhoz viszont igen, hogy olyan iskolát válasszak, ami megfelel azoknak az elvárásoknak, amiket véleményem szerint az iskolának teljesíteni kell. Léteznek olyan iskolák, ahol kimondottan az a cél, hogy minden egyerek önmaga lehessen (és errõl még sokat lehetne írni, hogy még milyen is az az iskola). Sajnos a párom nem ért egyet velem abban, hogy a mai iskola nagyon jelentõs kárt tesz a gyerekek természetes tudásszomjában és még sok-sok mindenben (amirõl szintén hosszan lehetne írni).
Errõl jut eszembe, hogy azt hiszem Csukás István mondta egyszer egy interjúban, hogy minden gyerek zseni 6 éves koráig, ekkor a riporter megkérdezte, hogy miért, mi történik akkor, erre Csukás azt mondta, hogy akkor sajnos iskolába kerülnek (nem szó szerint idéztem). Keserû valóság!
Tehát a párom nem óhajtott "más" iskolát, így maradt a hagyományos. Ezért arra lennék kíváncsi, hogy férjeitek, az apák mit szólnak az otthon tanításhoz?
A magam részérõl elhatároztam, hogy amennyiben a legapróbb jelét észlelem annak, hogy a fiam kedvetlen, fél vagy szorong az iskola miatt, azonnal megkeresem a "másik" iskolát.

Üdv. Édesanya

Szia! Mi most õsszel kezdjük a fiammal az iskolát, itthon. Tulajdonképpen, ha jól emlékszm, bennem fogalmazódott meg a gondolat elõször, nagyon sok évvel ezelõtt. A páromnak elmondtam, utánajártunk, gondolkodtunk rajta sokat. Szóval nálunk teljes az egyetértés. Ez fontos hozzá, szerintem Édesanya, ha a párod nagyon ellene van, érdemesebb egy olyan iskolát megkeresni, ahol jobban figyelembe veszik a gyerekek egyéni fejlõdését.
Liesel

Liesel, irnal arrol hogyan gondolod az otthoni iskolat? Miert pont szeptemberben kezditek? Lesz valami "igazi" iskolara hasonlito metologia/tanrend? "Orakat" tartasz majd neki, vagy valami egybefuggo altalanos dolog lesz, ez is az is benne? Nagyon erdekel minden ezzel kapcsolatban. Gondolom van hatteriskolatok, milyen a kapcsolat, es melyik iskola az ha szabad ezt kerdezni. Az iskolaban mit szoltak?
Orulnek ha valaszolnal

szia
idi

Ildi, otthon tanuló úgy lehet egy gyerek, ha magántanuló valamelyik iskolánál. Azaz oda jár be vizsgázni, félévente vagy negyedévente. Ez választ arra is, hogy miért szeptemberben kezdjük. Az iskolához, ahova tartozni fog, sokan mennek magántanulók, így elég nagy gyakorlatuk van abban, hogyan kell stressz mentesen vizsgáztatni. És persze nem kell ott elmagyarázni, hogy mi miért így, és miért nem úgy, és tudjuk-e hogy ... stb. Maga a tanulás úgy fog zajlani, hogy reggel adott idõpontban kezdünk, pl. 8-kor. Ez fõleg amiatt fontos, hogy ne ússzunk el. Az iskolában használt könyvek alapján vesszük az anyagot, de nem szigorú órarend alapján. Ami gyorsabban megy, az gyorsabban megy. Amire pedig látom, hogy több idõt kell szánni, hát ott tovább idõzünk. Valószínûleg nem fogom megbontani a napot úgy, hogy sok tantárgy legyen, hanem inkább nagyobb egységekben veszünk tantárgyakat. Így jobban figyelembe lehet venni, hogy éppen mi az. amire fogékonyabb a gyerek. Megfigyelhetõ, hogy vannak periódusai, amikor nagyon megy a számolás, nagyon érdekli, minden játékba beleszövi. Ilyenkor úgy szívják magukba az ezzel kapcsolatos ismeretet, mint a szivacs. Azután pár nap, múlva inkább olvas, ír, stb. A tananyag teljesítésével nem leszünk megszorítva, mert már most többet tud, mint az elsõs követelmény. Így itthon lehetõsége lesz megszeretni a tanulást és megtanulni tanulni. Ami külön érdekli, abba mélyebben is beleáshatja magát.Megtanul önállóan tanulni, kutatni. A tanulást nem szigorúan, tanárnénisen fogom csinálni. Játékosan is lehet pl. számolni. Akkor minek tegyem szárazzá? Remek játék pl. a boltos, igazi aprópénzzel. Ami még fontos, hogy ha látom, hogy kezd szétszórt lenni, nem tud már figyelni, akkor nem fogom erõltetni, hogy üljön, miközben ide-oda teszi magát, vagy babmbán mereng, ahogyan az az iskolákból ismerõs. Akkor menjen ki egy kicsit a levegõre, vagy tornázzon egyet, stb. Ami még nagy elõny, hogy így kb. délre végzünk. És nincs délutánra házi feladat, mivel mindent meg lehet tanulni délelõtt. Akikkel együtt jár zeneoviba, és már elkezdték az elsõt, bizony délelõtt iskolában vannak, délután leckét írnak, tanulnak. Ha még különórára is járnak, nincs is idejük játszani. A tanév végére igencsak ki voltak már merülve ezek a kis elsõsök, na és a szüleik is.
Üdv,
Liesel

Jol hangzik :-) Nagyon jol hangzik :-) Milyen hatterinfokat gyujtottel ehhez? Van valamilyen pedagogusi kepzettseged, tapasztalatod, vagy ehhez az nem is szukseges? Ha jol emlekszem neked nem o az egyetlen gyereked. Ha van testver/ek, akkor veluk mi tortenik a "iskolaido" alatt? Oviba sem jart a most iskolat kezdo? Na hirtelen ennyi kerdesem lenne, ha van idod, kerlek valaszolj. Es koszonom hogy ilyen gyorsan valaszoltal :-)
Nekunk van meg 3 evunk gondolkodni ezen :-)

szia
idi

Liesel,

remek, amit írsz! Az un. alternatív iskolák egyikében-másikában is hasonló módon próbálják elérni, hogy a gyerekek megtanulják, amire szükségük van. Fontos szerintem, hogy ne próbálj számon kérni semmit, az eredményeket "láthatod, ha van hozzá szemed". Márpedig úgy látom, van. A hagyományos iskolában én pl. nem tudok együtt tanulni, mondjuk leckét írni a gyerekemmel, de ez nem azért van, mert ügyetlenek vagyunk, hanem azért, mert ez a módszer alkalmatlan a szülõ-gyerek együtt-tanulására, egyáltalán: a "jó" tanulásra. Szinte mindig veszekedéssé, sírássá fajul, ezért ezt a napközire bízom. Csodálatos módon a fiam nagyon jól érzi magát az iskolában, és kifejezetten kéri, hogy délután is maradhasson a napköziben.
Nem hinném, hogy az írás, olvasás, számolás elsõ lépéseinek elsajátításához pedagógusi végzettség kellene. De kell hozzá sok szeretet, és SEMMI ELVÁRÁS, SEMMI FELELTETÉS! Az eredmény szinte magától jön, sírás, görcsölés, veszekedés nélkül.
Szerintem is gond lehet a kisebb testvér, bár elképzelhetõnek tartom, hogy azt is meg lehet oldani.
Gartulálok az elhatározásodhoz, sok sikert kívánok, ne hagyd magad lebeszélni! Szerintem mindannyian örülnénk, ha beszámolnál arról, hogyan boldogulsz.

Üdv. Édesanya

Sziasztok!

Édesanya: elõször is, én matek tanár szakra járok az egyetemen. Túl vagyok néhány gyakorlótanításon, és vannak évek óta magántanítványaim is.
Azt mondod: "Nem hinném, hogy az írás, olvasás, számolás els? lépéseinek elsajátításához pedagógusi végzettség kellene." Ezzel nagyon nem értek egyet. Lehet, hogy sok gyereknél tényleg így van. Mint ahogy én sem az iskolában tanultam meg számolni (összeadás, kivonás, szorzás), hanem már jóval korábban, de vannak olyan gyerekek - még csak nem is gyengébb képességûek -, akiknek nem megy ez. Engem megkértek, hogy segítsek egy 2-os kislánynak a matekban. Nagyon nehéz volt elmagyarázni neki, hogy hogyan kell összeadni a 6-ot meg a 8-at. Erre a módszert, igenis tanítják a pedagógusoknak. Hiába tudod te, hogy 6+8=14, nem biztos, hogy meg tudod tanítani. Az igaz, hogy valszeg az ezirányú képzettség egy átlagos gyereknél kiváltható a gondos utánaolvasással, tájékozódással.

cory

[url=http://www.education-otherwise.org/" TARGET="_top]http://www.education-otherwise.org/[/url]

Ezt most talaltam, talan valakit erdekel

joccakat
idi

Hát, legelõször is elnézést kérek, hiszen éppen az a mondat, amit Cory idézett, hibásan került ki a "tollamból", de talán nem is kell magyaráznom, hogy természetesen nem az elsajátításhoz kell ped. végzettség, hanem a megtanítás-hoz!!!

Cory,

sajnálom, ha megbántottam volna pedagógusi önérzetedet, legkevésbé sem szándékom, hogy bárkit megbántsak. Amit leírok, az csupán a saját vélenyem, s amivel - hiszed, nem hiszed - nem is vagyok egyedül. Szuper azonban, hogy olyannal akadok össze, aki ezt épp most tanulja. Nagyon érdekelne engem ugyanis, hogy hány fajta módszert tanítanak a leendõ pedagógusoknak arra, hogy hogyan lehet megtanítani 6-7-8 éves gyerekeknek az általad említett nagyon egyszerû matematikai feladat kiszámítását? Arra is kíváncsi lennék, hogy milyen módszert alkalmaztál az említett másodikos kislánynál? Van erre egy bizonyos tuti módszeretek? Abból, amit írtál én így értelmezem.

Édesanya

Kedves Édesanya!

Sajnos nem tudok válaszolni a kérdésedre, mert én nem tanítónak készülök, hanem felsõ tagozatos és középiskolás tanárnak.
Ezzel együtt bennem is felmerült már az otthontanítás ötlete, csak az a gondom, hogy mi van akkor, ha az én fiam az, akinek nem megy simán az összeadás, olvasás stb.

cory

Épp most olvastam újra Ildi régebbi, azt hiszem novemberi írását. Azt írja, hogy az iskolákat kellene olyanná "varázsolni", hogy gyerekhez méltó legyen. Én ezzel nagyon egyetértek, továbbra is fenntartva, hogy az otthon tanítás - annak aki ezt választja, és teljes odaadással mûveli - tökéletes megoldás, feltéve, hogy a gyerkõc társaság iránti igényét is valamilyen módon kielégítik.
Ildi, hogyan lehet szerinted ezt megvalósítani? Mármint, hogy az iskola - minden iskola - legyen gyerekbarát. A pedagógusképzésen keresztül? Vagy a szülõk igényeit kell felébreszteni ez iránt? Azt tapasztalom az iskolában a szülõk között, hogy ha voltak is valaha ilyen igényeik, az iskola megkövült, néha rettenetesen romboló szokásait (feleltetés, osztályzás, túl sokszor bevetésre kerülõ tesztek, feladatlapok) szinte minden más, eredményességében esetleg jobb lehetõségeket ígérõ kezdeményezéssel szemben támogatják, követelik.
Úgy tûnik, hogy nagyon sokan gondolkoznak alternatív megoldásokon, mert a mai iskola kezd a gyerekeknek valahogy nagyon kényelmetlen lenni.
Ki legyen az szerintetek, aki az iskola jó értelemben vett megváltoztatását kezdeményezi?
Cory, azt mondod, "igenis" vannak módszerek, amiket tanítanak, de most azt írod, nem tudod, hogy mik ezek (azt csak tudod, hogy a másodikos kislánynál mit alkalmaztál!?).
Vajon érdekel-e téged pl., mint olyan leenedõ pedagógust, aki majd meg fogod kapni az ált. iskolákban elfuserált nebulókat? Úgy gondolod, hogy ez téged nem érint? Beéred majd azzal, hogy szidhatod az általános iskolás tanítókat, miért nem tanították meg az alapokat? És akkor nálad is folytatódik a szelekció "jó" és "rossz" tanulók között, hogy a szakadék egyre mélyebb és szélesebb legyen köztük, stb. stb.? Mert ezt tapasztaltam saját iskolás éveim alatt, és tkp. ez lehet a helyzet napjainkban is, de nagyon szeretném remélni, hogy te nem ezek közé a pedagógusok közé tartozol majd, mert ha még mindig ez a típusú pedagógus generáció nevelkedik, akkor semmi reményünk, hogy a gyerekeink értõ kezekbe kerüljenek.(Itt persze szeretném kinyilvánítani legmélyebb tiszteletemet azoknak a pedagógusoknak, akik családi körülményekre, felekezeti hovatartozásra, stb. való tekintet nélkül bármelyik gyereknek képesek megtanítani az írás, olvasás, számolás alapjait, mert tudják, hogy az nem "tananyag", hanem ezeknek az ismereteknek a megszerzése örömforrás a gyerekek számára. A csendesen, örömmel tevékenykedõ tanító nénikre (vagy tanítókra) gondolok, akiknek nincsenek kiemelkedõ, versenyekre küldhetõ csodatanítványaik, de nincsenek megbuktatott mostohái sem.)
Egyszóval: hogyan induljon el egy ilyen változás???

Édsanya

Sziasztok!

Édesanya: a másodikos kislánynál maradtunk az ujjszámolásnál, és kerestem neki egy nálam jobban hozzáértõ magántanárt.
A pedagógus képzés negatív oldalairól oldalakat tudnék írni
A legnagyobb baj ma a matematika oktatásban (én ezt látom, mert ez a szakterületem), mint minden más tárgyban is valószínûleg, hogy az anyag mennyisége nincs arányban a rászánható idõvel. Így az ember örülhet, ha ennyi idõ alatt az átlag felfogja. Aztán persze a tanárok lelkiismeretesebbje csinál korrepetálást, és megpróbálja elmagyarázni a gyengébbeknek, de ez tényleg kevés. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy a gyerekektõl sem várható el, hogy a heti 4-5 matek órán felül még bent maradjon délután matekozni. A másik nagy baj a szülõkkel van szerintem. Mert elvárják, hogy mindenféle tagozatok legyenek a gyerekeknek már általános iskola 1. osztályától kezdve. Persze ezt a többség nem bírja. De a szülõknek egyszerûbb a tanárokat szidni, hogy nem tanítanak jól. Amirõl pedig Liesel írt, hogy rossz hatások érik a gyerekeket, szerintem kisebb százalékban múlik a pedagóguson, és inkább a többi gyereken.

cory

Sajnos matektanári véleményem nekem is van, a lányom 2.oszt. volt most. Az utolsó elõtti héten! írtak egy dolgozatot a mértékegységek átváltásából. A kg, m, l, ás az óra, és ezek le, fel válátsaiból. A 16 gyerekbõl 8 egyes lett, 2kettes, 3 hármas, 1 négyes, 2 ötös. A tanár elmondta, hogy a tanterv 1-1 órát ad ezek megtanítására ebben az évben, Így egy hétig !!tanulták.(4 matek van 1 héten)Itthon is gyakoroltunk, nem is vártam jobb eredményt, a gyerek el sem bírta képzelni vizuálisan a 25 méter 9 dm-t, vagy a 315 dl-t. Szóva lméricskéltünk, de ehez idõ kell, és gyakorlás.
Megkérdeztem, hogy ha már mégis ez van a suliban, akkor milyen módszert ajánl, milyen tanulási stratégiát a matek ezen területéhez?! Hát csak a habogás volt. Mindennap találkozom a tanárokkal, és megbeszéljük az aktuális dolgokat, de nem értem, ha ilyen kevés az idõ, akkor pl. miért kell a kihívás napja alkalmából matek helyett tesit tartani, amikor naponta 2 óra mozgás egyébként is van, + udvari játszás is.
A tanulásban való segítéshez önmagunknak is újra kell tanulnunk. Pl. az ovis tudja mennyi a 2+3. Bekerül suliba, ott látja leírva: 2+3=
Fogalma sincs a gyereknek, mit jelent leírva a +, és a =
Pl. ezt a részt simán kihagyta tavaly a tanár, mert úgy gondolta, ezt mindeki tudja!!
Aztán itthon szépen elmagyaráztam, é megtanulta.
C:G:JUNG Gondolatok az apáról, anyáról, és a gyermekrõl, ezt azért érdemes átolvasni. Biztos, hogy az a legjobb, amit mi akarunk a gyerekünknek, illetve mi befolyásolja a döntéseinket a gyerekeinkkel kapcsolatban. tényleg csak 120 oldal, azok is kicsik. Ez nagyon ebbe a témába vág!! "Semmi sincs lelkileg erõteljesebb hatással a gyermekre, mint a szülõk meg nem élt élete"
Kérdés még a szocializáció. Nem sérül-e, be tud-e illeszkedni gond nélkül esetleges felsõbboktatási intézménybe?
Ha megfogalmazódik benne az igény 9-10 éves kor körül az önálló barát, barátikör, társaság választására, saját döntése alapján, nem hátrány-e az addigi elkülönülés?
Most csak ennyi hirtelen, bocs ha hosszú lett.
Zsomimama

Zsomimama!

Jó lenne, ha olvasna bennünket alsós tanító, mert akkor meg tudná esetleg mondani, hogy mennyire kap szabad kezet abban, hogy pl. a mértékegységekre hosszabb idõt szánjon, mint azt a tanterv teszi. Szerintem a mértékegységek átváltása az ÉLETBEN mindig porondon van, tehát baromira fontos. Egy ilyen rohadt dolgozat örökre elveszi a gyereknek még a kedvét is, hogy próbálkozzon az átszámítgatással. Mondjátok, tanítók, miért teszitek ezt? Még ha az az átkozott tanterv elõírja is! Hol van a józan ész? Ha valaki csak egy pindurkát is elgondolkodik ezeken a dolgokon, és mellesleg szereti a gyereket, mint olyat, meg kell hogy tagadjon egy ilyen tantervet.

Zsomimama, kérlek ne vegyük el a gyerekektõl a mozgás lehetõségét, mert szerintem ez még így is kevés. Tulajdonképpen az összes alaptudást mozogva kellene ilyen kicsiknek megszerezniük. Ugrálás közben lehet számolni, a legbonyolultabb mûveleteket is el lehet végezni mozgás közben, fejben! (Mellesleg szerintem nagyon értékes tudomány a fejben számolás! Miért vesszük el a gyerekektõl még a lehetõségét is? Vagy ez csak szerintem értékes tudomány?)
Cory, kezdetnek szerintem egész jó az ujjakkal való számolás is, nem értem, miért mellõzik annyira, hiszen olyan "kézenfekvõ".
A betûket le lehet rajzolni az aszfaltra nagyban és végig szaladgálni rajta. Úgyis kín az a sok bolha betû, amit az igen szûkre szabott sorok közé kell nyomorgatniuk szegényeknek. Amikor már a "vérükben van" úgymond, lehet papírra vetni. Nem beszélve a mértékegységekrõl, mert ugy-e a méterek, pláné kilóméterek vagy a hektóliterek az osztályteremben élég bajosan érzékelhetõek. Mozgás, mozgás, mozgás!!!
Szinte fáj, hogy ezek az természetüknél fogva izgõ-mozgó apróságok mennyi sokat csücsülnek egész nap.
Az osztályzatok, amiket írsz, borzasztóan hangzanak! Nem tudom, a tanítók, tanárok miért ragaszkodnak annyira az osztályzáshoz, hiszen az az õ sikertelenségüket tükrözi. Egyest nagyon szeretnek adni (bocs, aki nem), pedig az a saját bizonyítványukba kerül!
Igen, mindig meg kell jegyezni, hogy vannak számosan érzõ szívû tanítók is. De miért vannak olyan kevesen?
Kösz a JUNG-ot, meg fogom keresni! Nagyon igaz, hogy a szülõknek maguknak kell kiokosodniuk "gyerektanból". Azt mondják, hogy gyereket nevelni mindenki tud. Szerintem pedig csak nagyon kevesen!
Hát ez sem sikerült éppen rövidre, én is bocs!

Édesanya

Sziasztok, megpróbálom ideirányítani Emesét, õ tanítónéni.
Vettem egy könyvet, a ygereket abból fogom tanítani. A címük: Színezd ki, és rajzolj te is! A másik: Színezd ki, és számolj te is!
Nagyon jók!!!!!!
A Göncöl kiadó adta ki, 1519 Bp Pf 351.
Érdemes utáõna keresni.
üdv
Zsóka

Zsóka!

Nem kötözködni akarok, de ha én magam tanítanám a gyerekemet, akkor csakis és kizárólag a saját fantáziámra és persze a gyerekére hagyatkoznék rajzolás terén is. Biztosan nagyon szépek ezek a füzetek, de nekem az a legszebb, amit én illetve legfõképpen az én gyerekem rajzol. (Ezt persze a gyerekemmel ilyen direkt módon nem tudatom. Egyszerûen csak hagyom, hogy rajzoljon!) Szerintem nincs direkt összefüggés a rajzolás és az írás-olvasás-számolás tanulása között. Ezt csak a tankönyv- és munkafüzet-írók "találták ki", mert 1.) a jó szándék vezérli õket, 2.) másként nem tudnak kapcsolatot teremteni minden kisiskolással, 3.) másként nem tudnák eladni egyébként néhány kivételtõl eltekintve nagyszerû ötleteiket. Valszeg az elsõ egy évben számolás, írástanulás céljából csak akkor folyamodnék papírhoz, ha éppen kezünk ügyében van. Egyébként, ahogy írtam, nincs szoros összefüggés. (Aki persze minden áron meg akarja találni az összefüggést, az meg fogja találni, itt azonban nem ez a feladat!)
Lányok, dolgoztassátok meg a fantáziátokat, hogyan lehet papír-ceruza nélkül megtanulni számolni, uram bocsá' írni (itt persze az írás tanulás elõkészítésérõl van szó). Mondjuk, játszásiból ebben a mi országunkban nincs papír és ceruza.
Ja, hát gondolhatjátok, hogy én piszkosul ráérek. Ez úgy van, hogy a komplett család elutazott a nagyihoz, én tehát most nyaralok néhány napot. Megpróbálom behozni összes lemaradásomat ablakpucolástanból, függönyvarrástanból, kukázástanból, stb.,stb. (Nyaralás...?) Most ez a kikapcsolódásom két függöny között meg két kupac rongyos gönc között, hogy benézek néha hozzátok. Ki merné állítani, hogy nincs erre szükségem??
Várjuk a jobbnál jobb ötleteket, hogy ne csak szidjuk szegény tanítókat, hanem ötleteket is kapjanak! Annál érdemesebb lesz ide tanító néniknek, pláne tanító bácsiknak is benézni. (Vannak egyáltalán tanító bácsik???)

Ésanya

Sziasztok,
hú, ez a topic nem semmi. Rengeteg értékes gondolatot olvastam pro és kontra. Nem is szeretnék állástfoglalni. De van egy kérdésem: mit gondoltok a Waldorf iskolákról? Mennyire liberális, következetes?
Köszi:

Virág

Sziasztok!

Ne haragudjatok, csak a vége felé olvastam el a topicot, de igyekszem bepótolni.
Én tanítónéni vagyok és a következõ az álláspontom:
igazából nem tartom jónak az otthon tanítást. Nagyon-nagyon nehéz (mégha könnyûnek is tûnik) saját gyermeket otthon leültetni, mert egy idõ után bizony azt is kell, hiszen ezeknek a gyermekeknek is kell osztályozó vizsgát tenniük negyedévenként, és ott az írásbeli dolgokat is számonkérik. Ha viszont belegondoltok, akkor ugyanott áll a helyzet, CSAK a kicsi gyermek nem ismeri a tanítókat(!), akik vizsgáztatják stb.
Egy kicsit más, de vhol mégis idekapcsolódik: nekem volt olyan ismerõsöm, akinek a saját édesapja volt a kézilabda edzõje. Siralmas volt, higgyétek el!
Hadd térjek vissza az iskolára:
sajnos nagyon szomorúan olvastam, amit Zsomimama felvetett. Ugyanis, igaz, hogy a tanterv meghatározza (körvonalakban), hogy mennyi órát kell bizonyos anyagrészekre használni, de ez csak útmutató!!! Ma már nincs elõíró tanterv, mint amilyen a mi idõnkben volt, hogy még azt is elõírta milyen színû kockával dobhatunk az órán, bár bizonyos tankönyvírók törekednek erre. Sajnos el kell, hogy mondjam, hogy a legtöbb tanár örömére! (Tisztelet a kivételnek!) Mert, hogy a fantáziájukban elõ sem fordulhat olyan ötlet mint, amiket Édesanya felvetett-betû írás az asztfalton stb.
És már is itt vagyunk a következõ témánál:
sajnos az iskolák jelenlegi "antigyermekbarát" helyzetén csak a pedagógus képzéssel lehetne változtatni. Mint ahogy vannak is olyan iskolák, ahol nagyon jó tanárok, tanítók vannak a tanárikarban, és halad is a munka, a gyerekek is szeretnek odajárni... De addig, amíg felvesznek olyan embereket a tanítóképzõbe, akiknek gyakran még érettségit sem adnék a kezébe, nehéz ügy... Épp a napokban beszélgettünk a férjemmel, akinek középiskolai matematika tanár diplomája van, és az egyetemen is tanított, hogy néha azért elfogta a borzadály, hogy lehet, hogy ilyen emberhez fog kerülni a leendõ gyermeke?!
De ez egy ördögi kör: a fõiskoláknak kell a hallgató a fejkvóta miatt. Évek óta már elég hiányos tudással vesznek fel fiatalokat a középiskolákból. Ezt pedig tetézi az, hogy nemcsak pl. matematikából csekély a tudás, hanem minden másból. Gondolhatná azt vki, hogy már csak meg tudja tanulni, hogyan kell megtanítani azt, hogy 2+3=! Ezt meg kell tanulni! Csak sokan ott is így vannak, hát ezt majd csak meg tudom tanítani...És akkor lesznek az ilyen jelöltekbõl tanítók, akik bizony odaérve nem tudják ezt végrehajtani.
A mértékegység váltásra áttérve:
ez is csak fantázia kérdése: be lehet illeszteni úgy az órák anyagába, hogy jusson is, maradjon is idõ. Nem kell a porontyokat órákon keresztül ezzel nyüstölni, fõleg, ha nincsi is rá keret. De, ha minden nap 5 percet szán a tanítónéni a matek órák elején, nagyon jó dolgozatot lehet ám úgy írni. Ezt nem csak úgy hasraütésbõl mondom, tapasztalat. Mint ahogy a szorzó-, bennfoglalótáblát. Nagyon jó játékos feladatokat lehet kitalálni, nem is uncsi a matek.
Mikor én a fõiskolára mentem a jeles érettségimmel, mindenki nézett, hogy miért! Szívvel-lélekkel tanultam végig a 4 évet, bár 1-2 tanár nem igazán értette, miért nem jó nekem az, hogy bemegyünk, jelentünk, leülünk, írunk, számolunk, jó tanulók válaszolnak a kérdésekre, oszt kész. Én mindig azokat is meg akartam mozgatni, akik amúgy passzívak voltak. Sokszor sikerült. Ez vhogy nem fért a fejébe a szakvezetõmnek.
Aztán már az elsõ évben bemutatóótákat tartottam a szülõknek, imádtak az elsõs(!) gyerekeim iskolába járni, a matek dolgozatot a gyerekek úgy jelentették be otthon, mintha azt mondanák, holnaptól csak játszunk az isiben. Mert az is volt: egy nagy játék az egész tanulás, hogy ne utáljon járni iskolába, hanem szeressen a kis csimuta. Pedig nagyon szigorú tanítónéni voltam. Ennek ellenére reggel nem kellett kiverni õket az ágyból, hogy már megint suli. Látszott is az eredményeken!
Mindez nem egy alternatív iskola keretein belül, hanem igencsak begyöpösödött légkörben zajlott. De a kollégák nem tudtak mit csinálni, és nem is nagyon akartak.
Távol álljon tõlem, hogy kérkedjek, hogy aztán én milyen nagyszerû tanító vagyok, de ezek kikívánkoztak belõlem.
Elnézést a hosszúságét, de most szaladok, mert az én kicsi fiam most már nagyon türelmetlen.
Sziasztok:
Ágci

Ágci,

köszönjük, hogy leírtad, mi a helyzet a pedagógusképzés terén. Ezt újra és újra halljuk, hogy gyenge a tanítónak jelentkezõk mezõnye. Esetleg ott a fõiskolán mondjuk meg lehetne hozni a kedvüket valahogyan? Van egyáltalán alkalmassági szûrõ? Ha van, milyennek kell lennie eszerint a leendõ jó tanítónak?
Azt is köszönjük persze, hogy TE ilyen vagy és hogy vannak még hozzád hasonló tanító nénik.
Otthon tanítás:
Valószínüleg nem elég figyelmesen olvastam a korábbi írásokat, nekem nem tûnt ki, hogy ilyen gyakran, tehát negyedévente kell vizsgát tenni. Nincs lehetõség arra, hogy évente, vagy még inkább a kvázi második osztály végén tegyenek vizsgát? Hiszen az egy egységnek tekinthetõ, már amennyit én errõl tudok vagy inkább érzek. Akkor tehát ugyanazt kell tudnia egy-egy etap végén, amit az iskolásoknak? Akkor tehát nem is haladhatnak az otthon tanulók a saját tempójukban? Ennek így nem sok értelme lenne.
Az valóban szörnyû, hogy ilyen gyakran kell vizsgázni!!! Persze egy idõ után már a vizsgáztatók sem idegenek, de mégsem jó a vizsga. Ellenzem a számonkérésnek ezt a formáját, ez olyan mint a feleltetés!! Nem sokkal jobb egy vizsgabizottság elõtt megszégyenülni, mint az egész osztály elõtt. Liesel, Zsóka, és mindenki, aki otthon akar tanítani: azt hiszem mindenképpen megpróbálják elrontani a játékotokat!
Liesel problémáján komolyan elgondolkodtam. Én elég sokáig azt gondoltam, hogy a tanítás módszerével van baja, és most újra olvasva döbbenek rá, hogy a közösségtõl szeretné megóvni a kicsijét. Teljesen meg tudom érteni, de én emiatt nem tartanám otthon gyerkõcöt. Látom a fiamon, mennyire fontosak neki az osztálytársai és még a tanító néni is.
Reménykedem, hogy valaki válaszol a még korábban feltett kérdésemre: hogyan tud elindulni a változás az iskolában, a rendes, normális, hagyományos suliban?

Cory azt írja, hogy a tananyag mennyisége nincs arányban a rászánható idõvel. Ez is igaz, de vajon ki diktálja ezt a tempót?
Fontos lenne, hogy az elsõ iskolaévek valóban alapózó évek legyenek. Mi az alap? Kicsi "polcrendszerecskéket, fiókocskákat" kellene óvatosan, lassan, szorgos munkával felépíteni, felcímkézni, hogy oda majd valamikor a felsõ tagozat vége felé, de lehetõleg inkább csak a gimnáziuban a megtanultakat, a valódi információkat el lehessen rakni úgy, hogy amikor arra szükség van, elõ lehessen venni a megfelelõt az õ helyérõl. Ehelyett az történik, hogy teletömjük már az elsõ osztályban õket un. információval, amit szegények - polc híján - nem igen tudnak hová tenni. Aztán elvárjuk, hogy elõvegyék. Ez a feleltetés. Bizony ma én is hiába próbáltam a bikinim felsõ részét elõvenni, az bizony nem volt sehol. Szégyen ide, szégyen oda: a bikimnek nincs olyan helye ebben a lakásban, ahova mindig visszakerül, és ahonnan mindig elõ lehet venni. Így aztán a véletlenre van bízva, hogy elõbújik-e vagy sem. Tuti, hogy így mûködik a gyerek is, vagy elõkerül a tudomány, vagy nem. Minél stresszesebbek a körülmények (iskola, felelés), annál nehezebben kerül elõ. Otthon meg, jéé, hiszen tudja az a büdös kölyök, hát akkor miért nem mondja az iskolában. Azért, mert amikor a nagy rendetlenségbõl véletlenül valami nem odaillõ tudomány került elõ, akkor jól egyest kapott, meg jól megszégyenítették, meg kiröhögték. Naná, hogy meg se próbálkozik vele legközelebb. Szép lassan sikerül elõállítani a szuper szorongó, elsõ osztályú rossz tanulót. Olyan tökéletes, hogy a tíz ujjunkat megnyalhatjuk utána. Itt van mindjárt az a szó, hogy matematika. Azt nem tudja szegényke elsõske gyerekecske, hogy mi az. Csak azt tudja, hogy azt a "nagyok" szokták mondani, és azt a téves képzetet kelti a gyerekben, hogy már õ is nagy. Régen az volt a szép neve ennek a korai tantárgynak, hogy SZÁMTAN, MÉRTAN. (Lehet, hogy ti erre nem is emlékeztek? Vajon mikortól hívják matematikának? És egyáltalán, miért? Kinek a hülye ötlete volt? -bocs-) Tessék megcáfolni, hogy a gyerekhez ez sokkal közelebb áll. Azt hiszem egyértelmûen cáfolhatatlan. Egybõl tudhatja, hogy itt mirõl van szó, a leghátrányosabb is. És már fel is állítottuk az elsõ, egyik legfontosabb polcunkat. Ne röhögj. Ez komoly. (Hányok, ha elsõsöktõl azt hallom, hogy MATEMATIKA.)

Bocsánat, megint sokat ...
Ötletek?

Üdv. Édsanya

Sziasztok!
Édesanya, jó ötleteid vannak. Valahogy én is így próbálom csinálni. A fiam úgy tanult meg sok mindent már eddig is, hogy nem érezte tanulásna, és nagyon megszerette azt az érzést, hogy milyen jó egyre több mindent tudni. Mostanában pl. magától a mértékegységek érdeklik. Ma a szabászcentimen gyakorolt. Számolni fejben számol, ill. kitalál magának segédeszközöket. Pl. kisautókat is lehet csoportosítani. A papír nálunk bármikor hozzáférhetõ, nagy adag zsírkrétával. Így bármikor tudnak rajzolni. Nem tanítottam, írányítottam a rajzukat sose, de ha kérdezett, arra válaszoltam. Így, most már elég jól ábrázol a nagyobb, térben is. Így mindig csak annyit csinál, ami még kellemes. Szinte észrevétlenül fejlõdik a kézügyessége, és mire a betûkre kerül a sor, nem okoz gondot. Szerintem, sok ismeretet játszva el lehetne sajátítani, ha megvárnák, amíg a gyerek megérik rá. Akkor kínlódás nélkül, pár perc alatt megérti, amit elõtte hónapokig gyakoroltathattak vele, mégsem ment. Csak sajnos az iskolában erre nincs lehetõség, tovább kell menni a tananyaggal. A még meg nem szilárdult alapra már húzzák is fel a házat. De szerintem így sem épül fel hamarabb, mint ott, ahol várnak, csak jól elmegy a kedve a gyereknek az egésztõl.
Ágci, az is tetszik, amiket írsz, hogy úgy is lehetne ill. lehet is tanítani. Ennek ellenére az otthontanítás is nagyon jó szerintem. Amit felhozol ellene, hogy nehéz leültetni a gyereket, ez családonként változó. Ahol nem megy, ott ne tanítsanak otthon. Minden gyereknél egyedileg, csak õt figyelembe véve kell eldönteni ezt. Azért sok család van, ahol otthon tanítanak, és igen eredményesen. Az, hogy az ismerõsöd a saját gyerekének nem volt jó edzõje, nem jelenti azt, hogy másoknál sem válik be. Pl. a Polgár lányokat a saját apjuk tanította, elég eredményesen. A zsolnai módszer kidolgozója is otthon tanította a gyerekeit, akik mindketten nagyon jó eredményeket értek el. Róluk csak ennyit tudok, most szeretném majd elolvasni az önéletrajzát, amiben leírja, hogyan tanította õket. Azt, pedig, hogy nem ismerik a vizsgáztató tanárt, megint nem kell általánosan elfogadni. Ahova mi fogunk menni, nagyon jók, kedvesek a tanárok, nem teremtenek vizsga helyzetet, és van lehetõség összeismerkedni velük. Szerintem még jobban is megismerhetik, mint az iskolában tanítókat. Legalábbis amikor én jártam iskolába, a legtöbb tanár, bejött, leadta az anyagot, utána ment. Persze egy idõ után tudta a neveket. Ennyi. Nem igazán tudták felmérni, hogy kibõl mit lehet kihozni. Volt egy osztálytársam, aki elég okos volt, de dolgozat és felelés blokkolta. Elkönyvelték rossz tanulónak.
Virág, a Waldorf iskolákról nem sokat tudok, de nekem a Waldorf óvoda, amit kipróbáltunk a környékünkön, nem tettszett, és a fiam is útál még rágondolni is. Itt is szerintem az történt, hogy hiába a módszer, annak a személyiségétõl függ a legtöbb, aki foglalkozik a gyerekekkel.
És most megyek, mert a fiaim koncertet adnak, én leszek a közönség.
Liesel

Csak egy apró megjegyzés.
A Polgár apuka csak egy darabig tanította a lányait. Amikor felismerte, hogy nem tudnak elég ütemben fejlõdni akkor csak a menedzselést csinálta és megkereste a leghozzáértõbb embert az tanította a lányait. pl. sakk

bigacsiga Kata

Sziasztok!
Édesanya, az ujjakon való számolás TILOS volt elsõ osztályban. titokban használta a gyerek, illetve elképzeltettem vele a kezeit, ujjait. Jobb nem jutot eszembe. A jövõ héten vizsgázom pedagógiából. A NAT is tétel.
A tantervet az iskola készíti el, mindenhol kell lennie.
Sajna ez van.
Zsomimama

Zsomimama,

ezt én értem, hogy az iskola készít tantervet, mert annak kell lennie. De hogy abban mi van, az kitõl függ. Úgy értem akár lehetne benne fejenállás közben számolás, csak bizonyos teljesítményeket majd számos lehessen kérni?? (Te padagógusnak készülsz? Bocs, lehet hogy valamibõl korábban kimaradtam.)

Édsanya

Sziasztok!
Zsóka irányított ide, eddig nem nagyon olvastam ezt a topicot, pedig csak most látom, hogy kellett volna! (csak a mai termést olvastam, bocs, ha nem vagyok képben teljesen.)
Én is tanító vagyok, normál, önkormányzati iskolában, átlagos, városszéli gyerekeket tanítottam. És imádtam! Imádtam köztük lenni, játszani velük, okosítani õket, szóval mindent, és azt hiszem, õk is imádták a sulit. Lehet, hogy szerencsém van, de a kollégáim mind nagyon normálisak, nagyon szeretik a gyerekeket és a gyerekek is õket. És van tanító bácsink is!
Ágcival egyetértek sokmindenben.
A tanítónak ott van ugyan a tanterv, de nem szentírás. Ott van ugyan a tankönyv, a munkafüzet, de nem kell minden sorát elolvasni, kitölteni. (Azt azért megjegyezném, hogy vittek már el az osztályomból olyan gyereket, akinél az volt a szülõk kifogása, hogy nincs minden kitöltve a munkafüzetben.) Mert nem arról szól a tanítás, hogy amit okosok (?) könyvbe írnak, azt nekünk szó szerint bele kell verni a gyerekek fejébe.
Ujjakon számolni pl. szabad, sõt, sokszor KELL is. Mert ugyan hol számoljon a 6-7 éves, ha nem az ujjain? Emellett kellenek a szemléltetõ eszközök, kell pálcikákat, kisautókat, gesztenyéket, ugrásokat számolni. Minden gyereknél meg kell találni, mi az, ami megfogja a tanulásban. És egy normálius tantónéni ezt meg is teszi. Csak egy példa: rendkívül buta cigány kislányom volt, aki képtelen volt 3+2-t összeadni, de ha megkérdeztem tõle, hogy 3Ft + 2Ft mennyi, azt kapásból tudta!
A mértékegységeket tényleg nagyon nem értik. Mert egy 6 évesnek tök mindegy, hogy hektoliter vagy kilométer, mindkettõ idegen szó, amelyik a szájára jön, azt használja. DE nem igaz, hogy nem lehet szemléletessé tenni a dolgot, elvinni õket vásárolni, lemérni 1 kg kenyeret, 10 dkg párizsit, poharak ûrtartalmát kipróbálni, csukott szemmel idõt mérni stbstsbstb...
És ez mind csak a számolás, az olvasásról, írásról még nem is beszéltem... Isteni játékok vannak!
Közösség: szerintem kell a gyerekeknek, én nem igazán félteném õket ettõl. Mert nem óvhatom egész életükben õket attól, hogy találkozzanak csúnyákkal-szépekkel, okosakkal-butákkal, jó- és rosszindulatúakkal. És ez 6 évesen még kicsiben megy, nem olyan élesben, mint ha felnõttként zúdul rájuk. Hülyeség?
A tanítóképzéssel kapcsolatban is igaza van Ágcinak. Oda régebben is azért mentek, mert "minden hülyét felvesznek". Van ismerõsöm most is, aki a tanítóképzõn tanít, szerinte is siralmas a helyzet. Azért vannak kivételek, tényleg kiváló pedagógusok, akiknek bátran merem a kezükbe adni a gyerekeimet. Csak meg kell találni õket.
Saját gyereket szerintem igenis lehet tanítani (nem saját akaratomból, de lehet, hogy én is ezt fogom tenni jövõ õsztõl a suliban), szerintem megoldható. De errõl majd máskor, így is jó hosszú lettem, pedig csak 2 sort akartam írni...

Üdv mindenkinek:
Emese

Virág!

[url=http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/279/1692.html?" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/279/1692.html?[/url]#POST88525
edusmamee 2002 Május 18 szombat - 18h 31: Edit
A Waldorf: én tanárként végeztem anno a fõsulin, és pedagógia szeminárium keretében ellátogattam a Waldorf iskolába. Rég volt, de ami leülepedett bennem az az, hogy én ebbe az iskolába csak akkor iratnám be a gyerekemet ha az nem tûrne semmilyen korlátot, egy hagyományos iskolában esetleg kezelhetetlennek tartanák. Arra emlékszem, hogy nekem hiányzott a rendszer, az egész olyan alaktalan összevisszaság volt. Na most az élet nem ilyen. Az életben igen is vannak korlátok. Csatlakozva simishez én is azt szeretem ha az életre nevel az iskola.

kockás (kockás) 2002 Május 21 kedd - 09h 21: Edit
A Waldorf-óvodában voltunk már játszóházban is. Az óvónéni aranyos, a játékok jók, de nem jobbak mint a mostani ovinkban. Azt mondta az óvónéni, õk azért nem használnak mûanyag játékot, mert nem akarják becsapni vele a gyerekeket. Ezzel nem értettem egyet. Véleményem szerint az is része a mindennapi életünknek, csak meg kell nézni, mikor használjuk azt, és mikor természetes alapanyagú tárgyat.
*****
Kispesti Waldorf iskola és óvoda
[url=http://garfield.chem.elte.hu/Waldorf/Waldorfh.html" TARGET="_top]http://garfield.chem.elte.hu/Waldorf/Waldorfh.html[/url]

Váci Waldorf iskola és óvoda
[url=http://www.zpok.hu/waldorf/" TARGET="_top]http://www.zpok.hu/waldorf/[/url]

Barangolás Waldorfiában...
[url=http://www.mmi.hu/org/vasmuv/waldorf.html" TARGET="_top]http://www.mmi.hu/org/vasmuv/waldorf.html[/url]

Mindenki nyer! Együttmuködés-játékok és -tevékenységek
[url=http://www.foek.hu/zsibongo/kneveles/jatek.htm" TARGET="_top]http://www.foek.hu/zsibongo/kneveles/jatek.htm[/url]

Dunakanyar Erdei Iskola
[url=http://www.sulinet.hu/kabo/doc/1998/okt/1-3.htm" TARGET="_top]http://www.sulinet.hu/kabo/doc/1998/okt/1-3.htm[/url]

"Forrás" Waldorf Általános Iskola
[url=http://www.sulinet.hu/kabo/doc/1998/nov/2-1.htm" TARGET="_top]http://www.sulinet.hu/kabo/doc/1998/nov/2-1.htm[/url]

Index, Waldorf iskola
[url=http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9020368&uq=357" TARGET="_top]http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9020368&uq=357[/url]

Óvoda
[url=http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9006146&w=40" TARGET="_top]http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9006146&w=40[/url]
[url=http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9006146&uq=287" TARGET="_top]http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9006146&uq=287[/url]
*****
[url=http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/279/3863.html?2002prilis11cstrtk20h42" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/279/3863.html?2002prilis11cstrtk20h42[/url]#POST63200
maco 2002 Február 05 kedd - 21h 44: Edit
Sziasztok!
A Waldorf ovit néztem ki magunknak.Nekem szimpatikusnak tünik,hogy nem igazán eröltetik a tudományt a gyerek fejébe.Afiuk úgyis késõbb érnek,s addig sem megy el akedvük az egésztöl.
Persze azért még meditálok azon,hogy mit tegyek,remélem nem szúrom el.
Valakinek van kapcsolata Waldorfosokkal?
Maco.
maganyos 2002 Február 06 szerda - 20h 21: Edit
Szia Maco,
nem hiszem, hogy a W. ovival bármit is el lehetne szúrni. Mivel nincsenek "foglalkozások", ezért sok idejük van, így rengeteget vannak a szabadban, mindenféle kreatív dolgot csinálnak (többek között kenyérsütést minden héten), és szinte automatikusan felveszik õket a W. iskolába,- ha ez a vágyatok. De azt tudod, ugye, hogy ebbe az oviba 4 éves kor körül vesznek fel?
Mi "rendes" oviba járunk, mert a w.ovi csak félnapos, nekem meg a friss baba elõtt 6 órás állásom volt. (Most izgulunk, hogy a nagyobbik fiam "beférjen" a w. suli 1. osztályába.)
Persze, amit írtam, csak általánosságban igaz, itt is meg kell nézni az óvónénit, a vezetõ(ke)t, mert az emberi tényezõ mindkét irányba nagyot lendíthet a mérlegen....
Elég sok w.ovist ismerek, ha referenciára lenne szükséged...
"Magányos" Szilvi
maco 2002 Február 07 csütörtök - 22h 40: Edit
Szia Szilvi!
Igazábol én is a w. sulira pályázom. Igaz senkit nem ismerek aki odajár.Csupán az ösztönöm súgja,hogy így talán délutánonként bõven lessz idõnk játszani,s nem kell annyit a házifeladattal foglalkozni.Talán egy kis ösztönzés ténleg jol jönne,ha valakit/valakiket/ajánlanál.
Azt,hogy elszúrom,úgy gondoltam,hogy mivan,ha mégsem tanul annyit,hogy megfeleljen a mai igen magas elvárásoknak.
Viszont önbizalmat ad az a tény,hogy a fiamat miután a tesztelõ szakember jobban megismerte,széles látokörü,korának megfelelö értelmiképességünek tartja.
A tesz kitöltésének értékelésekor/logopédus,pszihologus/,az eredmény lesúlyto volt.
Maco
Anna 2002 Február 08 péntek - 09h 32: Edit
Lányok, miért fontos nektek a W. suli? Mi a baj a régi, porosz rendszerû iskolákkal? Ha talaltok egy lelkes, jo tanitonenit, akkor szerintem sokkal jobb, mint a w. suli.
Azzal en is egyetertek, hogy nagyon jo a W. ovi es suli általános iskolai programja, de mi lesz a gyerekeitekkel utana?????
Tudom, hogy a W. rendszerben elvileg mar el lehet vegezni a kozeiskolat, de mi lesz utana?
Az egyetemekre, fõiskolakra jövõre már csak felvételivel lehet majd bejutni, es ezek a felvételi anyagok mind a porosz iskolai rendszer anyagabol vannak összeallítva.
Nagy kar lenne igy elpocsekolni a jo eszu gyerekeket. Es gondoljatok bele, mit fog erezni a gyermeketek (18 evesen), mikor megirja a felvetelit, es messze elmarad majd a többitöl?
Mielott megköveztek, nem azt akarom mondani, hogy a W. modszer nem jo, csak nalunk nincs még meg a teljes rendszer!!!!!!
Ezt tapasztalatbol irom, mert egy baráti család csemeteje 14 evesen ( a W. modszeru általános isiben osztalyelso volt ) csak a varos legrosszabb, leggyengebb közepiskolajaba kerülhetett be a tudasa alapjan. Tudjatok mekkora csalodas volt ennek a kis kamasznak, hogy elsobol csakhogynem utolso lett?
Szoval szerintem a W: elv jo, csak kb.10-20 evnek meg el kell telnie, hogy jol is tudjon mûködni.
Es a felsooktatas is belassa, hogy az onnan kikerulõ emberek is okosak, es sokat tudnak a vilag dolgairol.
Na, gondolom, most jo beletiportam a lelkivilagotokba, de en csak leirtam a velemenyem.
Ha kivancsiak vagytok reszletesebben a temara, szivesen irok meg, de ha senkit nem erdekel, nem akarom közvelemeny idegeit feleslegesen borzolni.
Anna
RebekAnna (rebekanna) 2002 Február 08 péntek - 13h 25: Edit
A Waldorf iskola pedagógiai módszerei mások, mint a hagyományosé; ez azt jelenti, hogy a gyereket nem egy elõre meghatározott tanmenet szerint tanítják, nem egy meghatározott szintre kell eljutnia év végére, hanem a gyerek saját fejlõdési ritmusához alakítják a tanmenetet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha egy hét éves gyerek nagyon ügyes mondjuk kézmûves dolgokban, vagy jó az irodalmi érzéke, de a matematikai képességei nwm úl jók, akkor támogatják, fejlesztik a jól mûködõket, és nem erõltetik (úgy, mint az általánosban) a gyengébbeket, hanem az ahhoz szükséges részképességeket fejlesztik, észrevétlenül, s csak akkor rakják komoly matematikai probléma elé, ha már érett rá, és sikerrel megoldja, nem éri kudarc...
az Anna által említett gyerek valószínûleg többségi iskolában közepes, közepesen rossz tanuló lett volna, tele egyesekkel, sok szidással, rossz bizikkel, ezéltal kudarcokkal, büntikkel, önbizalomhiánnyal...
a w. iskola, a házi feladat hiánya nem azt jerlenti, hogy a gyerekkel otthon nem tanulunk: csak nem a könyv felett, hanem az érdeklõdési körünk bõvítésével látensen! (ez amúgy a házi mellett se lenne hátrány, nem lenne olyan sok féldilettáns egyetemett végzett értelmiségi, minimális általános mûveltséggel)
Amúgy a "rendes" iskolai rendszer is átalakulóban van a NAT miatt, nem évenjént vannak követelményszintek, tágul a látókör stb...
A tanítónéni személye valóban döntõ, az a legfontosabb!! egy kisgyerek nem szorgalomból, tudásvágyból tanul, teljesít, hanem a tanító néni kedvéért!
és még egy dolog: vannak olyan gyerekek (személyiségükbõl kifolyólag), akiknek nem a w., hanem a hagyományos rendszer felel meg, szüksége van a tanórákra, a szünetekre, hogy legyen házija, kötelezõ dolgai legyenek, ne kelljen döntést hoznia...
sok sikert a döntéshez:
Eszter
maganyos 2002 Február 08 péntek - 21h 18: Edit
Kedves Anna, Maco,
egyetértve Eszterrel, és reszkírozva az off-topic-ságot, még a következõt fûzném hozzá.
Ma a W. iskola megkapta a 13. évet arra, hogy az arra vágyók "porosz" érettségit szerezzenek. Ez alatt a plusz év alatt fel lehet készülni a felvételire is,ugyanis itt csak lexikális tudást kell pótolni, ami már elnézést, fenék kérdése. Én 9 éve végeztem a Közgázon, és ott már akkor rengeteg önálló gondolkodást vártak (volna) el, amit addig nem tanultunk sehol. Egyre több egyetemrõl hallom, hogy az angolszász (pont, ill. kredit)rendszerre tér át, és ott szintén nem a poroszos tananyagvisszaadásra építenek. Tehát én nem érzem, hogy a gyerekeim 13-18 év múlva hátránnyal indulnának mert
1. kialakult jó korán a belsõ motivációjuk (a tudásvágyat nem ölték ki belõlük, mint anno pl. belõlem),
2. széleskörû tudással és mûveltséggel rendelkeznek, ami elõsegíti, hogy a jövõben se váljanak szakbarbárokká, nyitottabbak legyenek a változások irányában,
3. toleránsabbak a gyengébbekkel szemben, nem érzik magukat a jobbak által annyira fenyegetve - tehát az önbizalmuk egészséges.
Nekem fontosabb, hogy a gyerekeimnek legyen bátorsága felismerni, hogy milyen életút tenné õket boldoggá, és kövessék azt, akkor is, ha nem milliomos brókerek vagy a legtiszteltebb orvosok lesznek... És úgy érzem, hogy a hagyományos szemléletû, kompetitív, tehetséggondozó iskola pont erre nem képes.
Bocsánat, hogy ennyire elkanyarodtam az ovis témától. Maco, Te merrefelé laksz, melyik ovi, suli érdekelne? Irhatsz "direktbe" is, theo@mail.datanet.hu
Sziasztok,
"magányos" Szilvi

Sziasztok!
Átrágtam magam az egész topicon, jó volt! Sajnos az ajánlott linkeket még nem olvastam el, de igyekszem.

Édesanya,
csak úgy lehetne változtatni a mai rendszeren, ha a tanárok, tanítók akarnak változtatni! Tehát egy iskolán belül, ha van olyan pedagógus(ok), akik fel merik vállalni, hogy egy kicsit mást akarnak, és ezt alá is támasztják a tetteikkel, akkor lehet belõle vmi az adott iskolában. Ehhez különben -tudom, nevetségesen hangzik-, de óriási bátorság, tartás, akarat és eltökéltség kell. Fõleg, ha több az olyan kolléga, aki kicsit belefásult az elmúlt évtizedek küzdelmeibe, és köszöni szépen, nem szeretne már mást csinálni, csak nyugdíjba vonulni, esetleg pár évig még tanítgatni, de semmi extra.
DE be lehet lopni az iskolába a gyermekszeretet, a mókát, az odafigyelést. Hogy ez nehéz? Igen, valóban az! Számontartani, melyik kisgyereknek mi épp az aktuális problémája, nemcsak tanulás terén. Ugyanakkor, nem nehéz egy-egy figyelmes szóval köszönteni reggel, ha éppen borús hangulat van, odavonni magad mellé, és elpanaszoltatni, mi bántja. Csak néha ezek nem is jutnak eszünkbe! Sajnos. Pedig úgy tartják, hogy az iskola a második otthonunk. Hogy miért nem teremtjük meg akkor azt a légkört? Ki tudja? Ez csak pedagógustól függ, és semmi mástól!
Annak idején az én osztályommal csináltunk családi hétvégéket: imádtak a gyerekek bejönni még hétvégén is a suliba. Egy kis közös váltóverseny, kidobó, süti, szendvics. A szülõk eleinte nem igazán tudták mira vélni a dolgot. Aztán a váltóverseny elsõ fordulója után (már) kezdték megízlelni az ízét. Sokan alig bírtak haza menni, annyira elfáradtak, de az az 1-2 óra nevetéssel, és sok-sok élménnyel gazdagította õket. A következõre már kérdezték, hogy eljöhetnek a szomszéd játszópajtások (szülõstül)? következõ évben, õket is ide íratták be. Ezt csak azért írtam le, hogy bizony így is lehet...
Liesel,
minden jót kívánok az otthontanításhoz, remélem beválnak a hozzáfûzött remények! Ezt tiszta szívbõl mondom! Egyúttal szeretnélek megkérni arra, hogy tájékoztass majd minket itt az oldalakon, vagy magánban is nyugodtan. Szeretek tapasztalatokat gyûjteni.

A vizsgákról: Liesel is a negyed-, féléves vizsgákat említette. Nekem volt egy tanítványom, aki más volt mint a többiek, s a szülõk sokáig tanakodtak elsõ elõtt mi lehetne a jobb. Akkor hallottam, hogy osztályozóvizsgát negyedévente kell tenni. Ez persze változhatott azóta, illetve iskola függõ lehet, én csak ennyit tudok róla.
Még vmit szeretnék leírni a közösség erejérõl:
Fenntebb említett kislány igencsak más volt mint egy normál ált isk-ba irányított gyermek. A nev. tanácsadó kisegítõ iskolába akarta küldeni, amit a szülõk igencsak elvetettek, mondván még azt is visszafejleszti a gyermeken, amit addig tõlük sikerült elsajátítani (mindketten nagyon jó hírû ügyvédek, imádják a csemetéjüket). Hozzá kell tennem voltam én kisegítõ iskolában Pesten képesítés nélküli napközis nevelõ, amirõl úgy gondolom, valóban megvalósította a kitûzött célokat. No, ez az iskola nem olyan.
Átrágtuk a dolgot, próbáljuk meg döntésre jutottunk. A gyerekek elfogadták, a szülõk kénytelenek voltak (tanítói szigor), a kislány pedig szárnyakat kapott és el tudta végezni az elsõ, második, harmadik osztályt. Mi lesz vele késõbb nem tudom! De sok szépre és jóra tanította vele való törõdés a többieket is, tolerancia, a másság elfogadás, úgy hogy közben a többieket sem érte hátrány! Hogy mi a recept? igazából szeretni kell a gyerekeket és figyelni rájuk! Mint ahogy szerintem mi megtesszük ezt a sajátjainkkal, csak egy tanítónak valami oknál fogva ez kiesik a fejébõl, ha már több csemeténél kell ugyanezt megtenni. Nem könnyû, de nem lehetetlen!
Megint nagyon hosszú lett, elnézést kérek:
Ágci
A pedagógiai alkalmasságiról majd késõbb, jó?

Sziasztok!
Egy barátnõmmel elég sokat beszélgettünk a tanító- és a tanárképzésrõl. Én csak az egyetemi matek tanár képzést látom.
Ide többségében olyan emberek felvételiznek, akiknek középiskolában jól ment a matek, de nem akarnak matematikusok lenni, és más tárgy nem érdekelte õket. Felvételi csak matekból van. Kibukni az egyetemrõl csak algebrából, analízisbõl, geometriából lehet. Ez azt jelenti, hogy elemi matekból (ez azt fedi, amit késõbb tanítani fogunk) vagy pszichológiából, pedagógiából nem, de még 3-ast kapni is mûvészet. Tehát lényegében bárki el tudja végezni. Persze, a 90% nem akar tanítani, de a lehetõség a kezében lesz, és ez szerintem nagyon szomorú. Tényleg változtatni kéne az iskolákban, de ezt valahonnan nagyon mélyrõl kéne kezdeni.
cory

Lányok,

a magam részérõl nagyon köszönöm minden szeretettel tanító néni hozzászólását, ami még kimaradt, azt meg repesve várom/várjuk. És várjuk még több tanító néni jó példáját, öröm olvasni.

Waldorf:
Igen, ez valami olyasmi, amit elképzelünk, rengeteg mindent tudok róla, az alapelképzelés nagyon jó, persze, mint azt fent is olvastuk, a pedagógus személye sorsdöntõ (Érdekes módon valamiféle garancia erre is be van építve a Waldorfba, de az most hosszú lenne. Akit érdekel, szívesen elmesélem. Nem tudok hivatkozni semmilyen irodalomra, mert ami errõl pillanatnyilag bennem, mint kép összeállt, az eléggé sajátos, olyan innen-onnan összeolvasott, és saját magamra adaptált.). Néhány dologgal viszont vitatkoznék, azért nem teszem, mert ezek már olyan mélységû ügyek, amikre jobb megoldást sajna én sem tudnék (egyelõre!).

Cory, az világos, hogy aki gimiben akar, már komolyabb szinten, matekot tanítani, annak valamit azért illik konyítani hozzá. A pedagógia, sõt a pszichológia is legalább olyan fontos! Hiszen amikor odaállsz a gyerekek elé, tõled nem csak a tantárgyadat tanulják, hanem a viselkedésedet, az erkölcsödet, stb.) Ezt azért valahogy tudatosítani lehetne a fejekben ott "fent, a nagy egyetemen". El tudom képzelni, hogy errõl szó sem esik.
Elmesélem röviden az én gimis matektanárom esetét, csak mert te éppen gimis matektanárnak készülsz.

Fiatal, de talán már nem kezdõ, tanárnõ volt, akkor nem régen költözhettek oda abba a kisvárosba, aminek én a legelitebb gimijébe jártam. Nem matekos voltam, hanem "nyelves". A matekról a mai napig szívsajdító emlékeim vannak, amihez gyanítom, ennek a tanárnõnek köze lehet. Szóval elsõben, mert akkor még nem kilencedik volt, a legelsõ órák egyikén, sõt talán többször is "szidalmazta" a mi városunkat, saját szülõvárosáról, és Budapestrõl pedig ódákat zengedezett. Ezek után én és még többen matekból elindultunk a jól elõkészített lejtõn, érettségire el is jutottunk annak a legaljára, és akkor, mert úgy-e mi tkp. "csak" nyilvisek(=segghülyék a matekhoz) vagyunk, kaptunk tõle nagylelkûen kegyelemkettest. Sejtelmem sem volt róla akkor, hogy miért utálom annyira a matekot, õt, és így aztán magamat is. Sajnálom, de nem tudok rá szeretettel gondolni. Eleinte csak mélységesen gyûlöltem.
Aztán, sokkal-sokkal késõbb, tkp. csak mostanában elkezdtem próbálni megérteni.
Õ nyilván, elkerülve otthonról, hátrahagyva a gyerekkorát és a fiatalságát, egyetemi éveit Budapesten, két picike gyerekkel, a megélhetésért küzdve, úgy-e nem is kell tovább részletezni, hogy milyen pocsékul érezhette magát olykor-olykor. Tudjuk ezt mindannyian, akik kicsi gyerekkel, a gyermekágyi vagy ne adj' isten masszív depresszóval bajlódunk, a párunkkal éppen az összecsiszolódás kellõs közepén állunk, anyagilag meg sehogyan sem állunk.

Vajon van-e joga egy PEDAGÓGUSnak mindennek ellenére ahhoz, hogy ilyen gyalázatos módon belegázoljon nyiladozó fiatalok lelkivilágába?

Sajnos azt kell, hogy mondjam, én sem érzem magam igazán jól, ott és úgy, ahol és ahogy vagyok. Ettõl a tanárnõtõl ezt tanultam. Hogy nem teszem ezt a környezetemmel, mert ettõl nekem nem lesz jobb, nekik meg rengeteget ártok. (Matekot nem tanultam tõle, pedig tanulhattan volna!)
Jobb lett volna persze, ha olyan tanáraink vannak, akik pozitív példával tanítanak (voltak olyanok is!)
Itt el is érkeztünk szerintem a lényeghez: te magad légy a példa a gyereked elõtt, a tanítványaid elõtt. Én a magam részérõl legalábbis ezt tûztem ki célul, és szenvedek, mert nem mindig sikerül.
Az alkalmassági vizsga legfõbb kérdése az lehetne: úgy élek, hogy azzal példa lehetek a gyerekeknek? Ha <U>tiszta lelkiismerettel</U>(!) azt válaszolom, hogy igen, akkor az kezdetnek megteszi, és akkor sem heverek aztán elégedetten a babérjaimon, hanem onnantól kezdve ezt életem végéig egyre tökéletesíthetem. (Ezek után kíváncsian várom, hogy errõl van-e szó az alkalmassági vizsgán, ha van ilyen.)

És akkor jöhet nekem bárki azzal, hogy a neten nem számít a helyesírás, de igenis számít, mindenhol számít. Felemelem a fejemet, és azt mondom, hogy nekem számít, és még sok-sok minden számít, amire a mai rohanó világban sokan csak legyintenek, és ezért megpróbálok tenni is.(Na, ez sem mindig sikerül.)

Ennyi röviden. Már nem is kérek bocsánatot, aki nem kíváncsi rá, az egyszerûen ugorja át.

Üdv. mindenkinek
Édeasnya

Bigacsiga,
köszönöm. Már azt sem tudom, merre áll a fejem. Asszem, megyek, megnézek személyesen egy pár W.sulit, a leendõ tanítónéninek bemegyek óráira, és úgy döntök. Vagyis döntünk a férjemmel. Kimerítõ volt. Angyal vagy.

Virág

Matematikai versenyek feladatai, oktatóprogramok
[url=http://www.matek.host.sk/peldak.php?pld=oktprg.htm" TARGET="_top]http://www.matek.host.sk/peldak.php?pld=oktprg.htm[/url]

Olvasástanítás számítógép segítségével
[url=http://www.profi-media.com/cegunkrol/cikkek/szakmai/abc.html" TARGET="_top]http://www.profi-media.com/cegunkrol/cikkek/szakmai/abc.html[/url]

Manó sorozat CD, nyelvoktató Cd stb.
[url=http://www.profi-media.com/" TARGET="_top]http://www.profi-media.com/[/url]

Az egyik választott témám a Waldorf oktatási rendszer. sajna, nálunk azért esett ki, mert a város talán legrosszabb körülményû iskolája, egy vol kicsi oviban mûködik, amihez ugyan van kert, udvar, de érdemes megnézni, igencsak lepusztult, nem igazán van pl, környezeti kultúra.Nics tornaterem, vagy más sportra alkalmas hely, még folyosó sem.
Ismerek viszont egy olyat, amit a szülõk akarata hozott létre, ovit is, majd iskolát is.
A lányom klasszikus balettot tanul, az is érdekli pici kora óta, azért is járunk most ilyen irányú áltaános isibe. Ami jó, hogy csak 16-an vannak egy osztályban.
volt még egy jó példa: Hársfaszender. Nem tudta a lányom,mi az. A környetet könyvben benne van,mint valami igen ismert rovar.
Egyest írt belõle év elején. Egyébként én sem tudtam mi az.
Megkérdezte a lányom, milyen is a hársafa, akkor jutott eszébe a tanítónéninek, hogy jéé, az udvaron olyanok állnak. Ha esetleg levonszolta volna magát oda, és öt perc alatt megnézik a fát, tuti találnak élõsködõt rajta, máris tiszta kép a Hársfaszender.Inkább a fásult rutint érzem ilyenkor a tanárokon.

A Waldorf módszer lassan száz éves lesz. Én az átjárhatóságot hiányolom, ez nem a W. módszer bûne, hanem az oktatási rendszer követelményeinek elavultságát mutatja.
Egyébként voltam olyan családnál, ahol vadul tombolt a Waldorf(csak poén, ne tessék sértõdni)no TV,no mûanyag.
A konyhában, hadélje ki magát a gyerek, nem kapkodtak az étel után, az ebédidõ felét az asztal alatt töltötték, meg azzal, hogy inkább mást kérek, meg mégse.., meg nekem fura volt, hogy 6-8 évesen is kézzel ettek MINDENT, aztán az lett a vége, hogy nem akartak enni, csak csokit, És akkor csokit ettek.
Én meg csak nyeltem egyet, mert ez elég távol áll tõlem.
Ez soha sem fordult, és fordulna nálam elõ. Ha idõ van, akkor jönnek segítenek teríteni, villával, késsel is esznek már nagy csoportos koruk óta, bár a húst néha felvágom még, és megeszik az ebédet. A leveset is, a salátát is. a nasi nem része az étkezésnek, estleg uzsonna-kiváltó, vagy extra.
Annyit kapnak az ételbõl amennyit kérnek, és ha nem kér többet, nem kell megenni. Megvárjuk míg befejezzük, ilyenkor is szoktunk beszélgetni. Aztán kérés nélkül is megköszönik az ebédet,megkérdezik mehetnek-e , és mehetnek.
Nem hiszem, hogy nagyon károsodott emiatt a lelkiviláguk.
Zsomimama

Sziasztok!
Zsomimama fenti hozzászólásához lenne néhány gondolatom. Én egyetemistaként Németországban egy olyan családnál voltam gyerekvigyázó, ahol a gyerekek Waldorf-óvodába jártak. Nagy kertjük volt, és hetente egyszer az egész csoport náluk töltötte a délelöttöt, ott is tízóraiztak. Az étkezésekkel kapcsolatban nekem egészen más tapasztalataim vannak. Egyszerre kezdték, általában egy rövid, közösen elmondott áldásszerüséggel. Teljesen normálisan evett az összes gyerek, nem volt ebéd helyett csoki, és többnyire meg is várták az étkezés végét, vagy legalábbis megkérdezték az óvónötöl vagy az anyukájuktól, hogy elmehetnek-e az asztaltól.
Ami engem izgat a Waldorf-pedagógiában, az a mögötte húzódó filozófiai háttér. Különösen a valláshoz, és a kereszténységhez való viszonya. Úgy tudom, kimondja, hogy nem kötödik egyik egyházhoz, felekezethez sem, de a keresztény ünnepkör és a katolikus egyház szentjeivel kapcsolatos legendák, történetek nagy szerepet játszanak a gyerekek mindennapjaiban.
KB

Sziasztok!

Katicabogár,
megerõsítettél abbéli hitemben, hogy ez már megint vmi "magyartúlzásbavitel". Elnézést, hogy ilyen magyartalanul írtam le, de kapásból ez jutott eszembe, mikor Zsomimama levelét olvastam reggel!

A másik téma:
most írtam be az egyik keresõbe a pedagógiai alkalmassági vizsgát, csak a marosvásárhelyi tanító szakon talált ilyet. Ez persze még nem jelenti azt, hogy itt nálunk nincs, de azt nem igazán "reklámozzák" a neten. Pár évvel ezelõtt Szombathelyen volt, bár mivel én sok pontot vittem ez alól fel voltam mentve! Miért? nem tudom! Ugyanakkor énekbõl, rajzból, tesibõl kellett tennem. Elég nevetségesen hangzik, igaz? Fõleg azért mert, ahogy így visszagondolok a felvételire, hát abból minden le lehetett szûrni, csak azt nem milyen a hozzáállásod ezekhez a foglalatosságokhoz. Mert kérdem én, minek kell tesibõl megcsinálnom egy ilyen felvételit, amikor 10-en évig versenyszerûen sportoltam, NBI-es kerettag voltam? És az én alkalmásogam mérték, nem azt hogyan tudok levezetni mondjuk egy kidobót...
A pedagógiai alk. vizsgáról csak történeteket hallottam: bármivel elüthetted az idõt, kb. 15 perc volt, egy csoport gyereket beültettek, a tanárok, szakvezetõk, pszihológusok, pedagógusok pedig egy üveg mögül nézték, hogy mit alkotsz. Az egyik oldalról lehet nézni, a másikról nem. Persze a gyerekek tündériek voltak, alig várták a kis jelöltetek.
Hogy most hány felvételi zajlik így, sajnos nem tudom.
Ez azonban szerintem csak részben ad reális képet. Ugyanis elõre fel lehet készülni. Nem is kell csak egy fajtából: a hugom pl. szépen énekel, éneket tanított nekik, és kész. Az idõ nagyon rövid. A gyerekek fel vannak készítve, hogy itt aztán figyelni, kell, nem szabad rendetlenkedni stb. Szóval nem "életszagú".
Ellenben semmilyen pszichológiai-pedagógiai tesztet nem íratnak a felvételizõkkel, ami pedig borzasztó fontos lenne!
Ha vki tud, kérem cáfoljon meg!
A másik pedig sokat beszélgettünk annak idején a fõiskolán: vmit azzal kellene kezdeni, hogy aki nem érez eziránt elhivatottságot, ne menjen el tanítani. Sokan a tanítóképzõt is ugródeszkának használják a jogi, közgáz stb. egyetemekre, csak hogy hoppá nem sikerül a felvételi, mit csináljak, ja van egy tanítói diplomám, elmegyek tanítani! Igaz ugyan, hogy 3-4 évig nem úgy készültem, de úgyis csak 1 legfeljebb 2 évet leszek a pályán. Aztán van, aki belejön és nagyon jó pedagógus lesz, van aki nem. A gyerekek pedig szenvednek, szó szerint.
Nem lenne rossz egy gyakorló évet bevezetni, akár még a fõiskola elõtt. Valami módon. Biztos, hogy elmenne 1-2 nem odaillõ emberkének a kedve az egész tanítóságtól! No, mindegy, engem nem kérdez senki, hogyan lehetne ezen változtani.

Cory,
azért felkeltette az érdeklõdésemet: ti nem tanuljátok, hogyan kell megtanítani a tízes átlépést? Nem tanuljátok, hogyan kell alsós matekot tanítani?

Édesanya,
azért matematika, mert ez egy komplex tantárgy. Ezt nem most találták ki, azt hiszem a 70-es évek elején, addig ugyanis tényleg számtan volt, meg mértan azt slussz. De most már a gyerkõcöknek a tantervben van: Számtan, geometria, sorozatok, függvények, kombinatorika, mérés. Azt hiszem nem hagytam ki semmit, javítsatok nyugodtan ki, ez csak fejbõl volt.

Húúú, megint igen hosszú voltam, elnézést.
Ágci

off: Katicabogár, mi van veled? Örülök, hogy látlak!

Sziasztok!

Az evést, egyeb viselkedési formákat illetõen egyetértek Katicabogárral! Ez nem attól függ, hogy Waldorf vagy más!

A mögötte húzódó ideológiai, filozófiai kérdés, az érdekes beszélgetésekhez, álláspontok ütközéséhez vezethet. Nem állítom, hogy minden fenntartás nélkül elfogadom, de mondjon valaki a mi kultúránkban ennél szebb, mesebelibb, vagy legalább ennyire szép, de! ideológiamentes módszert arra, hogy a gyerkõcöket az életkoruknak megfelelõ szinten bevezessük úgymond "a világ dolgai"-ba! Mert úgy-e vitathatatlan, hogy valahogy navigálni kell õket! Mióta gyerekeim vannak, azóta keresem azt az utat, amerre õket vezetgethetem, de valahogy nem sikerül rátalálnom. Szívesen megtartanám az "ideológia-mentességemet", de asszem, ez naiv elképzelés. Vagy mégsem? ...? Néha irigykedem azokra, akik um. beleszületnek valami szép, kerek világba, és azt egy életen keresztül nem óhajtják megkérdõjelezni, aztán egy következõ pillanatban meg nem is irigylem õket annyira ...

A Waldorf azért mondja, hogy nem kötõdik egyetlen egyházhoz sem, mert valóban ez lenne a cél. A keresztény ünnepkörhöz való kapcsolódást még valahogy meg lehet magyarázni, a 'katolikus egyház szentjei' állításoddal õk (W) lehet, hogy vitatkoznának, én nem teszem, mert annyira nem vagyok tájékozott a dologban (hálás lennék, ha valaki felhomá-
lyosítana pl.!?)

Zsomimama, az milyen iskola, amirõl írsz, hogy a szülõk akarata hozta létre? Ott milyen oktatás folyik?
(Ja, még csak annyit, hogy én speciel egy jó ideje már nem nagyon mondogatok olyat, hogy "ez sohasem fordulna nálam elõ", mert ez a jó kis "bomba" eddigi tapasztalataim szerint elég gyakran a saját kezemben robbant!)

Üdv. Édesanya

Ágci!

Döbbenet, hogy a pedagógusi alkalmasságot ki lehet váltani valamilyen, esetleg teljesen más területrõl jövõ tudomány által szerzett pontokkal. Ez logikus?, Ezek egymással szemben konvertálhatóak?? Ezzel persze nem a te értékeidet szeretném lebecsülni! Jó nagy káosz uralkodik ebben is!

Ha mindenki azt mondja, hogy engem senki sem kérdez, akkor szerintetek fog történni valami??

A tesztekrõl fujj a véleményem, akár pedagógiai- pszichológiai, akár más, semmire nem jó. Arra azonban én is kíváncsi lennék, hogy hogyan lehet ezt mérni, erre is szívesen vennék ötleteket, akár nagyon szabadon engedett fantáziával!

A gyakorló évek bevezetésével egyetértek, lehet hogy ezen a nyomon el lehet indulni.

Köszönöm, most már tudom, hogy mit jelent a matematika!
De a kérdésem nem ez volt, lehet hogy nem jött ki világosan. Tehát akkor úgy kérdezem: minek traktálják szegény elsõsõket, másodikosokat, de mondjuk, hogy az alsósokat matematikával???????? Szerintem ez még(!) nem az õ bulijuk.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát pontosan ez a baj, hogy tantervben van!! Vagy rosszul látom? (most, hogy tudom, mi is a pontos definíciója a matematikának, még jobban elborzadok!!)
Remélem senki sem gondolja most, hogy mert én nem tanultam meg rendesen a matematikát, hát senki se tanulja meg! Éppen ellenkezõleg! De mindent a maga idejében! Vagy tévedek?


Üdv. Édesanya

Sziasztok!

A matekról szeretnék szólni, ha össze bírom szedni kavargó gondolataimat.
Kezdve azzal, hogy Édesanya korábbi írása (miért Matematika, rémes szó, mért nem számtan stb) már éreztette velem, hogy õ hadilábon állt ezzel a tárggyal, amit aztán késõbbi írása kifejtett.
Én másként állok ehhez a dologhoz.
A dolog 78-ban kezdõdött. Talán a pedagógusvégzettsgéûek tanultak errõl, hogy pontosan mi mikor. Az bizti, a nõvérem még számtant, mértant tanult. ÉN már nem, kb. velünk kezdõdött. Ja, a Romankovics módszeres olvasás is.

Szóval mi már matematikát tanultunk. Ráadásnak úgy tûnik, mázlista voltam, vagy csak jó tannéniket fogtam ki, de sose volt gondom vele. Gimiben spec. matekra jártam. Felvételin se volt gond a matek, bár a 4 év gimi meggyõzött róla, hogy ne akarjak matematikus lenni. (így fizikusnak tanultam)

Párommal (szintén fizikus) szoktunk beszélgetni a matematika tanításról. És nagyon nagy véleménnyel van arról, ahogy anno nálunk kezdték. Mert hasonlított arra, ami az igazi matematikának is a felépítése.
Nem a kilóra való anyag bemagolását, hanem a logikus gondolkodást próbálta a módszer tanítani. Neki rémlenek a halmazelmélet alapjai (teljesen kisgyereknek érhetõ szinten), meg a másik kedvenc a gépek. Amikor fönt bedobom, lent kiesik, mit csinál a gép? Ez ugyanis aztán valahogy elsikkadt késõbb, és egyetemen, mikor operátorokról tanultunk, akkor jött elõ újra.
(emlékszem, nekünk még nagyon az elején lényegében tudatalá bevezették a számrendszereket is, most a másodikos fiam még eddig nem tanulta, hova lett ez a tananyagból?? pedig értelmes lenne, ma a bináris rendszer világában)

Szóval másodikat végzett fiam nagyon jó matekos tannénit fogott ki. Mondhatjátok, hogy könnyû neki, mert jó adottságokat örökölt, de szerintem nem csak ezen múlik a dolog.
Matekból én az eddigi alsós anyagot (mondom, másodikig ismerem most) egyáltalán nem érzem túlzottnak. Nem tudom, hogy régen, amikor számtan meg mértan volt, mit tanítottak, ma naívul úgy képzelem, hogy számolni tanítottak, míg a matematika a gondolkodást is tanítani kívánta. (aztán az másik kérdés, mennyire valósult meg)

Én környezetbõl hallok ijesztõ példákat, ahogy itt fentebb is volt, meg nõvérem lányától is (õ a mit eszik a vöröshangya kérdés miatt rontott el dolgozatot...). Érdekes módon saját fiam imádja a környezetet (mindennapok csodái név után a csodát), mint kiderült, õk is tanultak citromlepkét meg hasonlókat, de sose kínlódott emiatt. Valószínû, tényleg jó a tanítónénink.

Ja, rájöttem miért kevés a jó tanítónéni. Mert elmennek szülni (lásd Emese, Ágci). Netán mire visszamennek, addigra beleesnek az idõs, már csak húzzam ki nyugdíjig, hagyjon engem ez a gyerek békén, elég nekem otthon a sajátom, stb korszakba? (remélem nem! )

Visszatérve. Az, hogy számtannak vagy matematikának nevezek el egy tárgyat, az csak név. Ahogy ha belegondolsz, az se logikus, hogy az alma mért alma. Mégis, elég könnyen megtanulja a gyerek, hogy az alma szó azt a gömbölyû, finom gyümölcsöt jelöli. Számomra az, hogy matematika az azt jelenti, hogy nem arról szól az egész, hogy csak azt szajkózzák belém, hogy mennyi 2+3, hanem a szépségeit is megmutatják. Nehéz nekem elfogadni, hogy az elsõs gyerek, ha otthon nem hallott-látott semmilyen elõítéletet, akkor pusztán a név miatt féljen a tárgytól! Sõt, szerintem ha látja, mi mindent fognak használni ezeken az órákon, korongok, pálcikák, színes rudak, logikai lapok, játékpénz, tükör stb. csupa-csupa érdekes dolog, olyan, amivel szívesen játszana, ezért kíváncsian, érdeklõdve várja, hogy használhassa.
Ja, ez a teljes sulis hozzáállásban is van. Sok szülõ úgy áll hozzá, hogy jaj szegény gyerek, addig jó, míg ovis, milyen rossz-nehéz lesz neki ha már sulis lesz, milyen sok a tananyag, minek tanítanak ennyi hülyeséget stb. Pl. nálunk az oviban is hallottam ilyet egy óvónõtõl, amint a 6 éves gyerekek elõtt ilyeneket mondott. Hát ez az, ami õrült nagy hiba. Ha így érzi, így várja a gyerek ezt a valamit, akkor sokkal nehezebb dolga lesz a tanítónéninek, hogy megmutathassa, hogy bizony ez egy érdekes dolog, tanulni.
Ja. Ezt hiányolom sok tanítónénibõl is. Hogy nem az a célja, hogy a gyengébb képességûnek is találjon valamit, ami felkelti az érdeklõdését, amitõl lelkes lehet. Alsós tannéni barátnõmet hallgatom néha, amint panaszkodik. És kifejti, megmagyarázza, hogy bizony, neki rossz, vagy nehéz, mert olyan helyen van, hogy a 13 gyerekbõl 9 megy papírral, tudnillik a nevelési tanácsadóból, azaz problémás gyerekek sokan vannak. És persze a szüleik is problémásak. És hogy ez így azért nem olyan szép stb. És én nem értem. Mi a csudának lett akkor tanítónéni, mi a csudának választotta a differenciált akármi irányt (azaz végzettsége szerint direkt alkalmas olyan osztályban tanítani, ahol problémás gyerekek vannak), ha ezt nem találja szépnek, ha nem azt érzi, hogy milyen klassz, mikor sikerül a gyerekeket belelkesíteni, mikor csillog a szemük amikor megértenek valamit a természet szépségeibõl? Én mindnekinek elhiszem, hogy ez tényleg nehéz stb, és tudom, hogy én nem lennék rá képes. De én nem is akartam sose tanító lenni (pedagógus anya gyermekeként ezt láttam legelõször, hogy én nem tudnék pedagógus lenni, nem nekem való)

Ja, ez ugyan nem fed ide teljesen, de eszembe jutott. Az ujjak használatáról. Másodikos fiam tanulta a szorzótáblát (ezt tényleg legjobb módszer a megértése után be is magolni, de szigorúan az értése után!), az ikrek (szeptembertõl elsõsök) is figyelték a dolgot. HOzzáteszem, Gergõ kb. 3 éve megértette a szorzás fogalmát, roppant egyszerû módon a fürdõkádban. Ahol is csempe van a falon, szépen rendezett sorokban, és õ meg akarta õket számolni. Tök jó szemléletes módszer a szorzás megértésére. Szóval tudták mit jelent szorozni, csak a magolás nekik még 2 év múlva esedékes csak. De azért próbálták utánozni a nagyot. Így elmeséltem Gergõnek, hogyan kell az ujjaival számolni a 9-es szorzótáblában (azaz a 9*valamit hogyan kell kiszámolni). Hamarosan az óvónénitõl hallom, hogy csak lesett, miket tud ez a gyerek, miként bûvészkedik az ujjaival, és kifejtette, hogy neki bizony sötét a matek, mindig az volt, így ezt õ úgyse érti. És ettõl megint leültem kicsit, mert mégiscsak immár fõiskolai végzettséggel nehogy már ne értse meg, amit egy 6-7 évesnek be lehet adni?
Ja a módszer: tedd ki magad elé egymás mellé a két kezed, kinyújtott ujjakkal. Amivel szorozni akarod a 9-et, legyen X.(mondjuk legyen a példában 4). Hajlítsd be az X-edik ujjadat, balról számolva. (azaz 4-nél a bal kéz mutatóujját) Most számold meg a becsukott ujjadtól balra levõ ujjaidat (3), és külön a jobbra levõket (6). A szorzat eredménye pedig az a szám, ahol a tizesek helyén az elõbbi, egyesek helyén utóbbi számjegy áll, azaz itt 36.

Ja. Szóval a matematika megszerettetése. Játszok az 5-6 éves gyerekkel számolósat. (azt hiszem Gergõ volt 5 mikor történt a dolog) Megmutatok neki egy trükköt, miképp kell látszólag nagy számokkal könnyen számolni. Történetesen mondjuk a 100-12. Ez ugye az ujjaival eltart egy darabig. Viszont azt már remekül szajkózta, hogy 10,20,30 stb, és azt is, hogy 10+10 az 20, hasonlókat. (ja, ezt természetesen úgy "tanulta", hogy játszott az 1+1 az 2-vel és mikor az ment, akkor utána ennek sémájára jöttek a nullára végzõdõ kétjegyûek), Na, szóval kivonásba sem egy bonyolult, mert 10-1=9 az könnyen ment, így rávezethetõ, hogy 100-10=90. Azt is tudta, hogy 10-2=8. És az volt a szép (élveztem), ahogy rá lehetett lépésenként vezetni, hogy 12=10+2, 100-10=90, és ha 10-2=8, akkor 20-2=18, 30-2=28 stb, rávágta, hogy 90-2=88.
Na, nem sikerült szépen leírnom. Pedig volt utána még egy lépés, mikor tudta, hogy 100-2=98, 100-12=88, hamar érezte, hogy 100-22=78.
Ne nevessetek ki, nem csodagyereket akarok csinálni belõle meg hasonlók, és ne mondjátok, hogy á ezt így nem lehet, mert lehet, hogy leírva erõs, és persze, hogy nem nulláról indulva lehet végigcsinálni, de végig lehet csinálni hasonlókat még nem iskolás korú gyerekkel is. Azzal a szándékkal, hogy azt lássa, hogy "ez tök logikus", hogy még a sima számolás is tele van érdekességekkel. Hogy a matematika (de tõlem nevezd számtannak) SZÉP.

Ildi

Na, most látom, hogy az ebéd elõtt elkezdett és mostanra elkészült írásom részben idejétmúlt lett, mire elküldtem. Mindenesetre még Édesanya legutóbbi matematikás felvetését nem reagálja. Majd valamikor tán folyt. köv.
Ildi

Na, szóval egy kicsit gyorsan.
Legyen mondjuk a kombinatorika. Ha megkérdezed a 8 éves gyereket, mi az a kombinatorika, nem tudja (helyes, nem is kell). Ha megkérdezed, hogyan lehet egy három sávos zászlót három színnel (három színûre) kiszínezni, illetve felveted, hogy próbáljunk meg minél több különbözõ zászlót csinálni, akkor a gyermek rávágja, jé, ilyet csináltunk a suliban.(piros, fehér, zöld színekkel, fentrõl lefele, minden színt csak egyszer használva PFZ PZF ZFP ZPF FPZ FZP) Ha azt mondom neked, kombinatorikát tanítottak a gyereknek a suliban, elborzadsz, ha azt mondom neked, hogy zászlókat színezgettek, akkor is?? Azt mondod, minek neki zászlókat színezgetni, ráér még? Miért, nehéz zászlókat színezni?
Mert alsóban nem az a cél, hogy megtanítsd (és nem is fogják), hogy mennyi például k alatt az n (formázás oldal, be lehet-e ilyet ide szerkeszteni...),vagy hogy milyen képlettel tudod megmondani, hogy hányféle zászlót tudsz színezni. Alsóban ezt a feladatot próbálgatás módszerével kezdik megoldani és aztán lassan rávezetik õket, hogy ha szisztematikusan kezd el színezni (felül mindig piros, hány ilyen különbözõ zászló van (2), felül fehér (2), felül zöld(2), lehet még más felül? (nem), mennyi van összesen (2+2+2) (vagy másképp 3*2, mivel 3 féle lehet a legfelsõ, és egyfajta legfelsõhöz 2 zászló tartozik)), akkor könnyebb megtalálni az összes zászlót, és a sokadik ilyen feladat után rájön, hogy hogyan lehet próbálgatás nélkül is megoldani a feladatot.
Vagy sorozat. Már a 4-5 éves gyerek is használ sorozatot. Amikor azt mondja, 1,2,3,4.. vagy kicsit késõbb azt mondja 2,4,6... Ez már sorozat, és ha 8 évesnek azt mondod, mondd meg mi a szabály, ha azt mondom 2,4,6 akkor mi jön a 6 után, akkor ez túlzott dolog, minek ilyet tanítani??? Pedig ez a sorozat. Amikor ez a feladat, hogy mond meg a szabályt és folytasd, akkor a sorozatról tanultál. Ijesztõ, érthetetlen dolog???
Szerintem azért félsz-tek tõle, mert a szavak, amiket nem ismertek belülrõl, idegenek, ezért ijesztõek.Pedig ha jól tanítják a mögéjük bújó dolgokat, akkor csak játék. Egy érdekességekkel teli játék.

Ildi

Ágci!
Hogy mit tanítanak matematika tanár szakon az egyetemen, azt Cory helyett a férjedtõl is meg tudod kérdezni, nem?
OFF: Fogok írni a szegedi topikba, vagy e-mail-ben.
Katicabogár

Amirõl írtam az a Szombathelyi Társaskör ltal létrehozott isi.
Azt tudtátok, hogy mitõl Waldorf a Waldorf??
1919-ben, No-ban a Waldorf Astoria cigarettagyár támogatta Rudolf Steiner gondolatai alapján alaítot iskolákat.
Waldorf pedagógus képzés van Magyarországon, speciálisan, egy ismerõsöm most jár oda, hát nem gyorstalpaló, az biztos.
Ez a pedagógiai irányzat az antropozófiai emberismeret eredményeibõl kiindulva kívánja a gyermekek fejlõdését elõsegíteni. Ezek az iskolák nem egyházi iskolák, nem tartoznak egyetlen felekezethez sem. Mivel a magyar kultúra az európai keresztény kultúrkörben gyökerezik, ezért a tananyagban megtalálható ez a fajta ismeretanyag is, is ünnepeik is keresztény hangoltságúak.
Üdv
Zsomimama

Már fáradok: bocs a hibáért: alapított

Sziasztok!
tegnap utánakérdeztem, valóban az egyetemen csak a középiskolás matekot tanítják. És a tanárképzõn?

PIldivel nagyon-nagyon egyetértek! A matek jó buli is tud lenni, fõleg alsóban, csak vhogy mumus a legtöbb ember szemében! Pedig jókat lehet mókázni. Fõleg, ha esetleg még 1-2 érdekességet is tanítanának a tanítóképzõben is, mert a gyerekek arra nagyon vevõk.
A környezettel kapcsolatban is hasonló a véleményem. Ebben különben szerintem a tankönyvíróknak is belejátszik a hülyesége. Véleményem szerint az ovi és az iskola között borzasztó szakadék van, amit nem azzal próbálnak sok helyen áthidalni, hogy akkor átvezetjük az oviból az isibe, hanem "felemeljük" az ovit az isishez. Micsoda különbség?! És mennyire kár, hogy nem az elõbbit próbálják meg többen? Biztos vagyok benne, hogy a szülõk nem tiltakoznának ellene, ha nem kényszerítenék sok helyen kapásból 45 percig a padba a kicsi elsõsöket, hanem oldottabban menne a tanulás. Nem is beszélve arról, hogy így a gyerkõcben magában érik meg, hogy húúú de jó ezt is tudom, húúú de jó már azt is. Sõt, fel lehet kelteni az érdeklõdést is! Magától kezdi el lapozgatni a könyvet, mi következik, nem pedig bevágja a sarokba otthon a táskáját, még a színét se lássa másnapig.

Milyen matekkönyvbõl tanul a kisfiad PIldi?
Meg tudok õrülni a fent említett tanítóktól, panasz-panasz. Hát istenem, van aki nem volt elsõ amikor az észt osztották! És, mindenkiben van vmi csodálatos, és szeretnivaló, és ha mi akik elvileg ezt választottuk hivatásunknak nem teszünk meg minden tõlünk telhetõt, hogy felemeljük az elesettebbeket, akkor kire számítson?

Édesanya,
én ha tehetem, akkor tettekkel próbálom megváltoztatni a körülöttem lévõ világot, de néha van ami lehetetlen. A fõiskolán az uccsó évben, igencsak ódon falakat döngettünk, majd döntöttünk le a szakképzéssel kapcsolatban. Sokan rettegtek, hogy majd a tanárok hiúságból az államvizsgán jól visszavágnak, de ez egyáltalán nem így alakult. (talán szerepet játszott ebben az is, hogy nem csak a szánkat járattuk, hanem tudás is volt mögötte! )

No, jól elkanyarodtunk a topic címtõl, mindenesetre olvasva a példáitokat, nem is csodálkozom, hogy néhány szülõben felmerült az otthon tanítás gondolata...!
Ágci

Sziasztok!

Ágci: nem tanulunk alsós módszereket, de még a felsõs, középiskolás dolgokhoz is csak beszélgetés szinten 1-2 tippet (ha jó tanára van az embernek). Aztán tapasztald ki!
A pszichológia oktatásról csak annyit, hogy mi lényegében semmi használhatót nem tanultunk. A következõ évfolyamok már kicsit többet. Az elsõ félévben megtanultuk a pszichológiához tartozó biológiát, a második félévben meg tanultunk a gyerekek fejlõdésérõl kb 9-10 éves korig. A papírunk arról fog szólni, hogy 10-18 éves gyerekeket taníthatunk. A kamasz korról viszont semmit nem tanultunk

Édesanya: szerintem a matematika fontos tárgy, csak nem úgy, ahogy most tanítják. Arról kellene, hogy szóljon, hogy a gyerekek megtanuljanak logikusan gondolkozni. Sokkal több életbõl vett példán keresztül, és sokkal kevesebb általános, elvont feladatot kellene látniuk.

Matematikáról általában: most úgy néz ki, az érettségi rendszerrel egyszerre ez is változni fog. Ha minden igaz, akkor tényleg életszagú matematika lesz az iskolákban. Az már biztos, hogy jövõre én ebbõl fogok szakdolgozatot írni. Ha van valami ötletetek (leginkább feladat ötletek) ezzel kapcsolatban (felsõs, és középiskolás témakörben), akkor szívesen várom a cory@tar.hu címre.

Most hirtelen ennyi.

cory

No , megérkezett a családom egyik "fele", így most már nagyon keveset olvasgathatom a számomra nagyon érdekes és tanulságos írásaitokat.

Ildi, most nem igazán részletesen fogok kitérni arra, hogy a szavak jeltése mi mindent árulhat el, annak, aki megfelelõ intenzitású kíváncsisággal fordul hozzájuk. Így tehát az, hogy az almát almának nevezik, bár elsõ ránézésre valóban nem logikus, de az, hogy pont így alakult, az egyáltalán nem véletlen.
Továbbra is gondom a tempó az elsõ osztályokban, még akkor is, ha a matematika amúgy nagyon gyönyörû tantárgy, meg még akkor is, ha ez egyeseknek valóban könnyen megy.
Gondom a korong, pálcika, logikai lap, mert ezek - bár kiegészítésképpen ritkán be lehetne vetni õket - mégiscsak elvont eszközök. Az iskolában szinte csak ezeket alkalmazzák (tisztelet a kivételnek). Lehet, hogy a kisgyerek érdekesnek találja õket (azok is!), de idõvel, szép csendben, alattomosan a matematika azonossá válik ezekkel az elvont eszközökkel, elveszti kapcsolatát a valódi világgal, õ maga is emészthetelenül elvonttá válik a legtöbb ember számára. Az, hogy a matematika elvont is lehet, az természetes, de talán ez nem az az életkor, amikor ez aktuális. Nemtom, világos-e, hogy mi a gondom.

Igen, Cory, szerintem is igaz, amit nekem üzensz. Elárulom, hogy szerintem még a gimiben sem késõ a srácok szemét felnyitni, ha addig még senkinek sem sikerült volna, neked sikerülhet majd.

Azokat a fogalmakat, hogy sorozat, meg a többit tapasztalatom szerint bizony ki is mondják, ami talán csak a kisebbik rossz, de a kicsiktõl még számon is kérik, értjük, úgy-e, hogy nem csak azt kérik számon, hogy érti-e, a sorozat, stb. mögött lévõ értelmet, hanem magát a megfogalmazást, stb. Ez pedig magolás nélkül ebben az életkorban nem igen szokott menni. Innen már csak egy lépés, hogy nem is fektetünk túl nagy súlyt arra, hogy értse is, elég ha szépen elmondja. És aki az efféle iskolában "jó tanuló" akar lenni, az bizony be is fogja magolni. És akkor õ jó tanuló???? És akkor õ fogja érteni a matematikát???

Nem véletlen, hogy a meséket - az eredetiket - sem szokták megmagyarázni, hogy, tudod, a Piroskának is azért esett baja, mert nem fogadott szót az anyukájának, stb. stb. Ez mind benne van a mese egészében, amaz meg a matematikában, magyarázkodás nélkül. Nagyon fáradságos, de én pl. elolvasok minden mesét, mielõtt elmesélem, még azt is, amit egyébként ismerek, mert manapság, csupa jószándékból, újra fogalmazzák a meséket, és szépen meg is magyarázzák.

Igen-igen jó, ha otthon megpróbáljátok a dolog játékos oldalát megtalálni. Legalább otthon. Itt ez feltétlenül kapcsolódik az eredeti témához, hiszen folyamatosan azt boncolgatjuk - szerintem -, mi a csuda lehet az oka annak, hogy valaki sk, otthon akarja tanítani a gyerekét.

Frenetikusan jónak találom viszont azokat az ötleteket, amikkel a kicsiket próbáljátok rávezetni a számolásra. Írjatok még ilyeneket. Azt a ujjas szorzósdit csak a kilencessel lehet? Az én fiam (7ésfél éves, most volt elsõs) most a negatív számok bûvöletében él. Nem tudom, honnan vette, de számolás közben simán közlekedik a nulla alá, amirõl én azt gondolom, hogy ebben a korban nem feltétlenül természetes, de lehet, hogy igen. Adjatok ötleteket, hogyan lehet vele ezen a területen játszani! Természetes gõze nincs arról, hogy ezeket a számokat hogyan hívják.

Igazuk van azoknak a szülõknek, akik azt mondják, hogy sok hülyeséget túl korán tanitani rossz, de errõl a gyerek elõtt beszélni, egyetértek, nem csak rossz, de egyenesen tilos.

Szinte biztosra veszem és is, hogy valóban nem az óvodát kell iskolává változtatni, hanem az iskolát kicsit óvodaszerûen indítani. Ez már-már közhellyé válik. De azért örömmel látom, hogy erre igen komoly törekvések vannak egyre több helyen.

Ami az elõítéleteket illeti, hogy is van az, hogy a pedagógus anya, meg a gyereke, aki biztos nem lenne pedagógus??? Ne haragudj, nem bántani akarlak, csak nem bírtam kihagyni.

Üdv. Uncsi esetén bátran átugorni.

Ésanya

Sziasztok!
Végigolvastam a topicot.
Nagyon érdekes (és értelmes) gondolatokat találtam itt.
Édesanyának annyira egyetértek minden szavával, hogy szinte már magam is túlzásnak érzem. Ráadásul én is amolyan elfajzott humán ("nyelves") voltam a gimiben, akinek az életét megkeserítette a matematika. Sõt, nekem is van egy gyerekem, aki most volt elsõs, és "negatívan" számol. Még szerencse, hogy az enyém kislány, mert már arra gondoltam, hogy valami mentális probléma miatt nem tudok róla, hogy néha "Édesanya" néven írogatok ide. )
Hogy visszakanyarodjak, én elég ambivalens vagyok ebben az otthon tanítás-dologban. Abban biztos vagyok, hogy -legalábbis alsó tagozatban- a tárgyi tudás sokkal hatékonyabban elsajátítható otthon, hiszen az osztályban 20-30 gyerek ül, a 45 percbõl 10 elmegy fegyelmezésre, füzetek keresgélésére, erre-arra. Vannak persze esetek, mikor vagy a szülõ, vagy a gyerek nem lenne alkalmas az otthon tanításra/tanulásra, én mégis azt hiszem, az átlagszülõ az átlaggyereknek legalább olyan jó alapokat tudna adni, mint az átlagpedagógus.
Igazából én nem is azért irattam be a gyerekeimet az iskolába, hogy ne legyenek analfabéták, -ettõl valahogy nem féltem-,hanem mert úgy gondoltam, egy hét éves kor körüli gyereknek igénye van arra, hogy a szüleitõl kicsit függetlenedjen, kipróbálja magát a közösségben anélkül, hogy anyja-apja óvó tekintetét magán érezné.
Most, a tanév utolsó napjaiban, mikor már tanításról szó se volt, csak egymást gyúrták a kölkök az udvaron, elõször arra gondoltam: micsoda marhaság bejárni, hiszen ezt otthon is remekül csinálhatnák!
Aztán rájöttem, hogy ez fordítva van. Pont ez az, amit én nem tudnék megadni nekik.Hogy tíz kissrác elhatározza, hogy megdöntik a homokvárépítés rekordját, de nyolc alávaló kilencéves gonosztevõ ellenük dolgozik. Ilyenkor persze õõröket kell állítani, kidolgozni a haditervet, és mindezt úgy, hogy nem irányítja õket más, csak saját maguk.
Azt hiszem, -inkább abban reménykedem-, hogy az a sok rossz, amit az iskola "nyújtani tud" a gyerekeimnek, nem nyomja el azt az alapvetõen pozitív élményt, amit a közösséghez tartozás és a szülõtõl való függetlenedés elsõ ízlelgetése ad.
Vera

Sziasztok!

Jajj, de darázsfészek ez! Nem tudtam még mindent végigolvasni, épp csak átfutottam, de ha megjöttünk a nyaralásból, akkor elolvasok mindent, az utolsó szóig! Mert annyi mindenre akarnék reagálni ... csak sajnos ahogy pörgettem a "lapokat", már nem nagyon tudom, kitõl mit olvastam, pláne nem, hogy milyen sorrendben De azért nagyon azt érzem, hogy itt a helyem nekem is!
Szóval: én szociológusként (többek közt) oktatáskutatással foglalkozom, emellett (korábbról) van egy tanítói diplomám, amit ugyan a megszerzése után sosem használtam, legfeljebb magántanítványokat oktattam, viszont még a fõiskola elõtt 4,5 évig tanítottam képesítés nélkül. És hát magam is voltam iskolás néhány évig! A kisfiam még nem érintett, mert csak 7 hónapos, de persze, már most is sokat beszélgetünk a mostani fejlõdése mellett a majdani tanulmányairól is.
A topik kezdõkérdésére: én szívesebben adnám majd iskolába, mint nem, mert szerintem a szocializációjához, társas kapcsolataihoz nagyon is hozzátartozik, hogy gyerekközösségben legyen, meg hogy a családon kívül is találjon ilyen-olyan minõségû ismerõsökre, szóval, szerintem az iskola jó találmány - de persze, azt is nagyon megnézném, hogy hová! Nem annyira azt, hogy mennyire elit, alsó tagozatban jóval inkább azt, hogy milyen a tanító. És itt jön az, hogy adnám én jó tanítóhoz, de csatlakoznom kell Ágcihoz, hogy bizony, a jó tanító, ha nem is fehér holló, de nem gyakori madár Nagyon kevés az olyan ember, aki annak ellenére, hogy okos, kreatív, szellemes, tájékozott, intelligens, stb.tanítónak megy és a pályán is marad, és ennek jó sok oka van.

Bocs, hogy itt most félbehagyom, de Ármin baba szólít! És most egy hetet ki is kell hagynom, de folytatom, ha hazajöttünk!

Márti

Most már csak tanulok 3 napig ,egyfolytában pedagógigát. Majd beszámolok mennyire lett sikeres a Waldorf dolgozatom, már ha pont ezt választaja az öt beadandóból.
ÜDv
Zsomimama

Sziasztok!

Ágci, Hajdú könyv (Apáczai). Meg mellé azért hoz egy-két fénymásolatot más könyvekbõl a tanítónéni. MOndjuk szerencsés a dolog, mert két tan.nénijük van (volt) (gurulósok), így összepárosítható, hogy tényleg az tanítja a matekot, aki szereti.

Édesanya:Rá kellett jönnöm, hogy én ehhez buta vagyok. Pontosabban nekem a matematika, pláne alsós szinten, annyira "normális" dolog, hogy nem igazán vagyok képes felfogni a problémákat. Nem unom, de légyszi magyarázzátok számomra jobban el! Nem értem, miért elvont és így káros dolog a korong, a pálcika (amibõl remek kutyusokat lehet építeni, és aztán fordítsd meg a kutyust 1 pálcika áthelyezésével, de ehhez rajz kéne). Szóval azt még valahogy értem, hogy ezt elvontnak lehet titulálni (ilyen értelemben amikor egy feladat pénztárcát, meg 1,2,5 stb forintosokat tartalmaz, az jó?), csak nem érzem, hogy hol nehéz ez a gyereknek. Mondom, ez tuti az én személyes hibám, lehet, mázlista vagyok, hogy mind nekem, mind a gyerekemnek ezek értelmes és könnyû dolgok, és val. ezért nehezen értem a gondot.
Történetesen 4 évesen vettem nekik egy-egy elsõs matek munkafüzetet (fiúknak a mozaik matek-gyakorlóját, leányzónak valami színesebbet, nem ugrik be a kiadó, szerzõ), mert untam a kétnaponta 2-300 ft-os ekkora gyerekeknek kitalált foglalkozó füzetekre való kiadást. Nem végezte ki egyik gyerek se, de csinálgatták a nekik tetszõ feladatokat. Most épp két napja kitört az ikreken (õsszel elsõsökoóön), hogy iskolást akarnak játszani, elõjött. Na, a mozaikos könyvben tényleg szerepelnek a címek, sorozat, kombinatorika, valszám. Lányom lelkesen kibetûzte õket. Fiam meg nézegette a képeket, mutattam neki, hogy itt jönnek a gépes feladatok, kapásból rávágta, hogy azt imádja.... Mindenesetre sokkal érdekesebb feladatok jönnek itt a könyben, mint elõtte a kétjegyû számokkal való monoton számolgatások (20-as számkör, összeadás-kivonás tizesátlépéssel).

Beugrott még egy tipp. HOgyan "tanítottam meg" 4-5 éves gyerekeimnek a páros és páratlan szám fogalmát. FOgtam egy kupac bábut. MOndtam neki, ezek itt a gyerekek, kiültek a padra ebéd után, és mennek kettesével a mosdóba. És szépen párba állítottuk õket. És gyönyörûen látszott, hogy a végén marad-e valaki pár nélkül.
Egy friss: Gergõ panaszkodik a feladat közben, hogy jó nagy számokat akarnak vele számoltatni, mert a 6-nál 9-el nagyobb számot kell beírni a kockába. Mire én: tudod, hogy kell 9-et hozzáadni egy számhoz? (merthogy õ többnyire az ujjacskáin ad össze egyelõre) Adjál hozzá 10-et (ezt már tudja) és aztán abból vegyél el egyet! Pillanatok alatt megvolt neki a 6+9, utána még megemlítettem, hogy 8-at is tán könnyebb a 10 és -2 alapon számolni.

A mért nem lettem pedagógus poént valahogy nem értem, de hát ez van... Sose éreztem magamban elég türelmet 25-30 gyerekhez. Igazi elhivatottságot. Elõítélet az inkább olyan volt, hogy az én anyukám még a ballagásomra se tudott eljönni, mert éppen ballagott, meg esténként dolgozatkupaccal aludt el, de mai fejjel meg épp fordítva vagyok, és azt mondom: "könnyû" a pedagógusnak, mert nincs olyan gondja, hogy hova tegye iskolai szünetekben a gyerekét...

Visszatérve a matekra, érdekelne, hogy szerintetek mi az, amit tanulni kéne a gyerekeknek, ami nem elvont, életszerû stb. A mennyiségi kifogás egy külön téma.
Ja, és érdekelne az is, hogy miért logikus, hogy az almát almának hívják???? Szerintem tipikusan az egyszerû szavak azok, amik nem megmagyarázhatóak, magolandók, csak éppen életünk elejétõl elég sok idõnk van bemagolni. Az összetett és képzett szavaknál lehet keresni a szóban a töveket, és megpróbálni megérteni õket úgy.

Huh, jól elkanyarodtam az eredeti címtõl. Vagy mégse? Ha otthon, valamennyire magad szabta módon tanítanád a matekot, akkor mit tanítanál, és hogyan?

Ildi

Sziasztok!

Ildi: én mondjuk csak a késõbbi matekhoz tudok hozzászólni, de úgy gondolom, hogy alapvetõen csak fejben számolni kéne az elsõ években. A gyorsabbaknak meg logikai feladatokat adnék, ha már unják a számolást.

Középiskolánál felmerült, hogy pl a különbözõ iskolatípusoknál más legyen az elvárás. Pl ne tanítsák szakmunkásban a logaritmust, mikor törteket sem tudnak összeadni. Meg felmerült a trigonometria kihagyása is (gimiknél), amit nem tudok elképzelni.

cory

Van itt ket nezet, a fejben szamolas es az ujjon szamolas. Kifejtenek a kbozo nezetek kepviseloi, miert jo ill. nem jo egyik ill. masik? Koszonettel olvasnam :-)

Szemelyes velemeny (jo matekos voltam, aztan meg mernok), a matek erdekes. Anno meg szeptemberben megoldottam az osszes "gepes" feladatot a konyvben. Vajon miert volt/van ez a markans valasztovonal a real/human beallitottsaguak kozott. Gimnaziumban a lanyok inkabb "human" beallitottsaguak voltak, a fiuk meg "real", en meg kozepen a "belga", szerettem es tudtam a matekot de szerettem olvasni is meg a nyelveket. Szinte szegyen volt nem tokhulyenek lenni matekbol, sosem ertettem miert. Raadasul a mi giminkben a "jofej" tanarok keves kivetellel "human" vonaluak voltak. Volt olyan gimis matektanarom aki nem ertette az integralszamitast!!