Szia Yoan!
Ma már jobban van, kicsit elvan magában is, hál'Istennek.
Hát, azt hiszem, nagyon nehéz időszaknak néztek ti is elébe. Nálunk nem volt olyan, hogy ő nem akar ovis lenni, sőt, volt egy olyan lehetőség az ovinkban, hogy augusztus ut.két hetében be lehetett menni, amikor az udvaron voltak, szoktatásra, és szinte nem is akart már a végefelé hazajönni, ut. napokban megengedték, hogy ott ebédeljen, pedig nem is volt befizetve. A gond akkor kezdődött, amikor aludni is kellett volna. Így aztán, mikor elkezdődött a rendes ovis időszak, jött a reggeli kegyetlen hiszti, másfél hónapig. Akkorra már úgy volt, hogy nem minden nap sírt, akkor nem, ha a kedvenc ovónénije volt ott. Mindegy, szerencsére átvészeltük, de a végefelé már pénteken az öltőzőben azon nyafogott, hogy hétfőn menni kell, és nem annak örült, hogy két napig maradhat.
most már szeret oviba járni, hízott 1,5 kilót, mert ott azt is megeszi, amit itthon nem(szinte semmit nem eszik itthon), és mikor hazaér, még akar második uzsonnát is.És szinte folyamatosan enni akar. Vannak barátnői, és egyik nap mesélte, hogy már sarokba állították, mert nem fogadott szót, tehát kezdi adni önmagát
Õ is nagyon anyás volt, mamája a piacon dolgozik, és nem tudtam nála hagyni 10 percre, míg elmentem kenyérért, meg akármiért, mert jönni akart utánam, pedig a mamáját is imádja. Gyerektársaságba mi sem nagyon jártunk, sajnos, kérdeztem is az ovónéniket, hogy azért kommunikál-e, mondták, hogy persze, vannak barátnői, játszanak, bár Tündi inkább olyan megfigyelő fajta, és nagyon precíz, ami előrevetíti, hogy a tanulásban is vszínűleg ilyen precíz lesz.
Szerintem a délutáni szopiról lassan próbáljatok meg leállni, mert nekem is azt tanácsolták, ill.szerintem is jobb úgy, ha kezdettől úgy szoktatod, hogy délutáni alvás után mész érte,mivel megszokja majd, hogy mettől meddig tart, és ha úgy szokja, hogy délben hazaviszed, akkor később is ezt igényli majd,és nehezebb lesz, mint kezdettől a délutánra ráállni. De ez az én véleményem, úgy csináljátok, ahogy szerinted nektek a legjobb.
Tündi is játszotta sokat a kisbabát, persze egy adag féltékenység miatt a testvérével szemben. Kinövi majd, ne foglalkozz vele, ésszerű keretek között nyugodtan belemehetsz a játékba.
A lényeg, amit ki akartam hozni az egészből: Tündinél nagyon pozitív változások mentek végbe(eltekintve a hülyeségektől, amit ott tanul másoktól
), megtanult egyedül enni rendesen, egyedül öltözködik a legtöbbször, könnyebben nyit az emberek felé(most inkább gyerekekre gondolok), élménybeszámolókat tart, az elején alig lehetett kiszedni belőle harapófogóval, hogy mi történt aznap, egyedül alszik el(!), folytathatnám...
És,amitől nagyon féltem, hogy dacolni fog velem, haragudni fog, amiért beraktam oda és nem lehet velünk, de szinte még szorosabb a kapcsolatunk, jobban ragaszkodik, és olyan komoly dolgokat mond, olyan felnőttesen, hogy majd megzabálom
És úgy veszem észre, hogy szeret ott lenni, játszani, persze még mindig várja, hogy mikor lehet itthon, de ez természetes. Most a téli szünet után volt egy két sírós reggel, de még ez is belefér.
Megint összegzek
: szerintem ne aggódj, a lányod is beszokik majd, persze nehéz lesz majd, talán két hónapba is beletelik majd, de meglátod, hogy enni is fog, aludni is, a délelőtti udvarozás alkalmával el fog annyira fáradni, hogy nélküled is elaludjon,talán az ovónéniket meg lehet kérni, hogy üljenek mellé, ha nagyon muszáj.
És tényleg ne aggódj, mert megérzi, és ki is használja, hogy bizonytalan vagy.Nagyon nehéz, de muszáj keménynek lenni, még ha sírva is jösz haza az oviból(egy hétig én is sírtam minden nap, miután kijöttem, szinte kiszakították a kezemből, annyira ragaszkodott, e nem szabad sokáig búcsúzkodni, mert annál rosszabb neked is meg neki is, aztán később már maradtam hallgatózni, kb. két perc múlva már csend volt, ez egy kicsit megnyugtatott, és később leskelődtem,mikor kinn voltak az udvaron, szépen játszott a többiekkel)
Mindig biztatót akarok írni, és mindig belekavarodok a nehézségekbe, bocsi.
Tényleg az a legfontosabb, hogy te nyugodt legyél, és azt sugározd, hogy jó lesz ott neki, és hogy biztos vagy a dolgodban.Nem szabad bizonytalanságot éreznie, mert akkor könnyen kihasználja, hogy átbillentsen.
Hát ennyi.
Bocsi a kisregényért, remélem sikerült valami segítséget is kibogoznod ebből a nagy kupac körmondatból, én örülök, hogy nem hagytam magam lebeszélni az oviról, sajnos volt egy-két ember, aki mindenáron ovi ellen volt, most már nem beszélünk erről, mert talán már nem is beszélnénk semmiről, Tündi szeret ovis lenni, büszke magára, amiért egy csomó dolgot megtanult, tud önállóan játszani
...és már megint elkezdtem a körmondatozást
Azért remélem értettél belőle valamit, nem is merem végigolvasni.
(néha rámjön a szófosás, bocs)
Boncsi