Sziasztok!
Papucs!Semmi gond, csak én is utálom, ha beleszólnak a nevelésembe, meg az az igazság, hogy annyiszor végigzongoráztuk ezt a témát már anyósomékkal, hogy már nagyon meguntam és ugrok rá. szerencsére már tényleg ott tartunk, hogy rájött a csajszi arra, hogy nem bezárni akarom őt oda, hiába érezte ott jól magát, nem akart elválni, ma már várja az ovit, szereti az ovónénit(legalábbis az egyiket nagyon), és mosolyogva integet nekem az ablakból. Ehhez hozzájárult az is, hogy a sírós időszakban kitaláltam egy mesét egy kislányról (talán ő maga volt az), aki a szülinapja és a nyaralás után óvodás lett, és sírt, de aztán rájött, hogy ott milyen jó, blabla, és hogy szereti az ovit és nagyon boldog...stbstb. És azt vettem észre, hogy azon a reggelen nem sírt, amelyik előtti este ezt meséltem neki. na mindegy. Erről ennyit.
Szobatisztaság miatt jöttél, csak mi már nem tudunk egymásnak a témában írni, de kérdezz, vagy írj nyugodtan, végülis idevág a téma
Enikő!
Nagyon édesek a képek és sokat javult a szeme, sztem ez már abszolut nem vészes, és felnőttkorban még szexepilt is ad majd neki
Balázs megy majd bölcsibe jövő szeptembertől, ez kényszerhelyzet, mert a gyesből már nem fogunk tudni megélni. Bár az is igaz, hogy már nagyon vágyom el itthonról, mert 4 év egy kicsit már sok nekem, főleg, hogy még 1 rájön. Én azt hittem,még beszélgettünk is róla, hogy ha apa úgy fog keresni, akkor nem is megyek vissza dolgozni, mert milyen jó lesz, milyen idilli... Hát inkább kicsit érdektelen(remélem jól írtam
)lettem, kicsit türelmetlen, és hát apa sem keres úgy...
Szóval már vágyom egy kis "magánéletre".
Játszótérre már mi sem nagyon járunk, egyrészt az összevissza idő miatt, másrészt(ill.ennek a következménye, hogy) folyamatosan és felváltva betegek. Itthon meg bolondokháza. Balut írtam, hogy meggyógyult. Hát most megint elég taknyos, Tündi sem ment ma oviba, mert ő is szörcsög és köhög, szerencsére nem volt eddig lázas. Nálunk is úgy áll a dolog, hogy gyerekszoba tele játékkal, de annyit csinálnak vele, hogy kiborítják a szőnyegre, kicipelik a mi szobánkba, és ezzel el van intézve. Pakolás már a mi dolgunk, mert ha leordítom a házat, elfenekelem, akkor sem csinál semmit.
Mindegy, nem panaszkodom tovább, mert összességében nézve nincs okom panaszra, ezek csak a hétköznapi bosszúságok.
Na megyek is! Aztán írjatok, megpróbálom Samit is idecsábítani
Sziasztok!
Boncsi