Sziasztok!
Bea! A társadalomban is hasonló végletes indulatokat "szül" az otthonszülés témája. Dr. Geréb Ágnest el is tiltották úgy tudom a hivatása gyakorlásától, ő egyébként az otthonszülés újra meghonosítója, az egész mozgalom motorja.
GOndolom, hogy mivel ebbe a környezetbe nőtt bele a lánya, noha ikreket várt, mégsem csodálkozom, hogy vállalta a kockázatot. Talán mindkét baba fejvégű volt, de nem is érdekes ez. Hittek benne, a nagymama nagyon ért a dolgához és szerencséjük is volt. Mindamellett, hogy nagyon tetszik a történet, nekem eszembe sem jutott volna egy gyerekkel sem. Mindez köszönhető a mai terhesgondozásnak és a szülési gyakorlatnak.
Remélem gyerekeink majd választhatnak olyan kórházat is, ami inkább hasonlít egy születésházhoz/otthonhoz, mint egy rideg, hideg kórházhoz.
Kérdezted, hogy hova jártam, a Nagy Lajosba, amikor már csak a híre volt jó, de a tanári gárda már kevésbé. És Te?
Doris, ügyesek a prüntyök! Az éjszakai alvás most milyen? Férjed is otthon volt veletek?
Vikics!
Biztosan sokat segített a kórház is, de ezek szerint Nándus is nagyon jó kis alany volt
Tényleg szerencsések vagytok!
Eri!
Gratula a végzéshez!
Nálunk minden rendben, egy kis mallőrt leszámítva: kb. 10 napja egy elég kellemetlen szokásuk van a fiúknak: elkezdtek mindenkit ütögetni és homokkal leszórni a játszótéren. Iszonyú strapás minden nap kétszer végigstrázsálni a játékidőt. Péter köszönés helyett így "üdvözli" az új és régi kollégákat a homokozóban. Mondom nekik szépen, 5-ször, 10-szer, 100-szor, hogy ez nem szép és nem szabad és fáj a kisfiúnak és sírni fog a kislány, de eddig még nem használt semmi. Van valami ötletetek??? A többi anyuka, apuka szerint majd elmúlik, ez is csak egy korszakuk. Volt, aki kicsit kárörvendve annyit mondott: na, végre, már túl jók voltak ezek a fiúk
. Persze van, aki marha pipa lesz, általában a kislányos szülők. Pláne az apukák... Húú, nagyon kellemetlen.
Most már egy ideje gyalog (lábbal, ahogy ők mondják) járunk a Károlyi kertbe. Nagyon szeretik ezeket a 15-20 perces sétákat. Eddig nagyobb galiba nélkül mindig megúsztuk, fogják a kezemet rendesen.
Marcsi