Keli, azt hiszem anyóstémáról már beszéltünk
Megnyugtatásul elmondanám, hogy anyósom nem csak Bobit, az örikénket nem fogadja el, hanem a többit sem.
A nagyoknál nem jött ki ilyen élesen a helyzet, Dominik első unoka volt, és adni kellett a látszatra.
Most 7 unokájuk van, egyiket sem komálják igazán.
(képletesen - van kötelező ajándék, bár sose kérdik, mit szeretnének, de nincs egy palacsinta...)
Bobi olyannyira nem ismeri, hogy néninek hívta karácsonykor, meg anyós nővérének a nevén (mondta neki Magdus mama nem nem Magdus... de azt nem tudta, hogy ez a néni Márta).
Apóst azért ismeri Gyusziból Nyuszi papa lett.
A helyzet szerintem Zóránál tetőzött, (lehet, mert kinézetre tiszta anyja
) akire olyannyira nem voltak kiváncsiak, hogy a magzatvízvétel után sem érdeklődtek, mi van vele, megmaradhat-e a baba, a szülésig nálam sose érdeklődtek, megjegyzem utána sem, a babócát eddig kétszer látták, egyszer a kötelező látogatáson (de neki már nem járt a kórházban, csak később, amikor ráértek), és karácsonykor 3 órára, ekkor fogta meg egyszer anyós 5 percre. És amikor az ő városukban voltunk ügyintézni, nem mehettünk be az 1 hete epeműtött anyóshoz látogatni, hátha megrúgják a gyerekek. Főképp ugye a 2 hónapos.
Meg Bobi, aki nem ismeri, így a közelébe sem megy. Vagy ugye a 9 és 13 éves....
Én azt hiszem, ez nem a gyerekeknek szól örökbefogadástól függetlenül, hanem nekünk.
Ebben az esetben nekem.
Ugyanis amíg a sógorom le nem állította, addig az ő feleségét piszkálta, amióta sógornőmet nem szabad, azóta vagyok terítéken én.
De kemény fába vágta a fejszéjét, beletörött...
És igen, én is azt gondolom, ő, ők veszítenek vele a legtöbbet.
Nekünk még maradt nagymamánk és nagypapánk, sőt pótnagyink is van.
Nekik mi maradt? Ki nyitja rájuk öregkorukban az ajtót? Képletesen szólva, ki szedi ki a sz@rt alóluk? ...