Sziasztok!
Újra itt vagyok.
Bár a többiek nem nagyon ismerhetnek.
Évi, nagyon jól csinálod, komolyan.
Elmehetnél ilyen internetes szülősegítőnek!! Tetszett, amiket írtál, és én is tanultam belőle.
Bár én eddig is tudtam, hogy nagyon jó anyuka vagy, hiszen azért ismerlek -sajna csak ilyen inetes szinten, de barátnők vagyunk (talán):)-, de tényleg, süt rólad, hogy három gyermeked van. S még egyet hozzátennék. Ismerek pár 3, vagy akár több gyerekes anyukát, mindegyiken látszik az önbizalom, és a gyakorlat, a tapasztalat, de te tényleg alapból kiegyensúlyozottabb és jobb anyuka vagy, mint a legtöbb ismerősöm.
Én is ilyen kiegyensúlyozott voltam, meg a Dávid is (talán a magzatkori és azutáni fantasztikus szimbiózis miatt), de amióta 1,5-2 éves lett, már nem olyan álombéli minden. Talán köze van ehhez a halálesetnek is, ami engem szörnyen -lelkileg- tönkretett, mindig magamat hibáztatom... Azán persze könnyen lehet, hogy csak a dackorszak... De hát azért nem olyan egyszerű a gyereknek sem egy gyászoló anyukával... Mára már könnyebb, mondhatnám sokkal. De azért a kapcsolatunk nem áll úgy ukmukfukk helyre... Persze, mit panaszkodok, nagyon-nagyon jól kijövünk. Biztosan sokan irigyelnek. De persze nem olyan szimbiózisban, mint régen. Ez nagyon hiányzik nekem. Persze lehet, hogy ez önzőség, de ő is olyan önfeledten boldog volt akkor. Most meg néha olyan kis dacos... á, mindegy. Ez az a korszak.
Igaz, amit azt hiszem Andrea irt- ha nem akkor bocsi-, hogy általában az igaz, hogy kevesebbet hiszünk a gyermekünkről, mint amit tudnak. Persze néha igaz az ellenkezője is...
Évi, várom a mailt.
Legyetek jók, aztán írjatok, mert nem hiszem el, hogy csak ennyi dackorszakos anyuka van!!
De nagyon jó, hogy itt vagytok!!!!! Örülök nektek! Ezért irtam annak idején, hátha feléled a topic, és sikerült, persze nem nekem, hanem Évinek köszönhető, de egy pici szerepem van benne
És erre büszke vagyok!
Legyetek jók, és amennyire telik türelmesek!
Szép időt is kivánok, mert most nagyon elsötétedett az elmúlt napokban....
Susie