sziasztok:)
Éda, nagyon jó lett a honlapotok!
Ági, milyen jót festett a lánykád:)
nálunk most megint csökkent a festési kedv, viszont rajzolni azóta mindig egyedül rajzol (nekem is nagyon kéne már venni ilyen krétákat, mert a ceruza néha túl nagy kihívás...)
Melinda, milyen jelei vannak a lányodnál annak, hogy "túlérzékeny"? vagyis mit jelent ez a kifejezés és miért baj, ha az?
eszterlánc, milyen aranyos vagy, hogy ilyen aggódó nagymama vagy:) nekem nagynéném gyógypedagógus, ő mondta, hogy minden diszlexiás gyereknél kimaradt a mászás, viszont nem minden "mászásmentes" gyerek lesz diszleksziás. Csak ugye ha mászott, akkor elvileg kizárt a diszlekszia, ezért szoktak aggódni, ha nem volt mászás. De elvileg erre az is jó, ha pl olyanokat játszik, amiben másznia kell, pl játssz vele kutyusosat, vagy építs neki székekből alagutat, és eközben négykézláb megy (a kimaradt mászást lehet utólag is pótolni valamennyire). Azt nem tudom, hogy mit mond erről a waldorf, én is kiváncsi vagyok.
Szerintem az, hogy sokat fantáziál, az inkább csak jó, Vekerdynél is olvastam (asszem nála), hogy az ilyesmi az a kifejezetten jó képességű gyerekekre jellemző (ő a képzelt barátokra írta ezt...de lehet, hogy keverem
), de az biztos, hogy pozitív a megítélése:) Csak a pözseség miatt küldte az óvónő pszichológushoz? Ez mondjuk fura
Liv, én is gratulálok a 3. babához, ilyenkor mindig irigykedek:) (mi is szeretnénk még, de most tartunk pár év "szünetet
)
én is kérdeznék nevelési dolgot, nagyon kiváncsi lennék a véleményekre, ötletekre: a kisfiam kedvenc benti elfoglaltsága az építkezés, komplett városokat húz(na) fel, út- és sínhálózatokat, épületeket, lámpasort, annyira szépen eljétszik egyedül...de a kicsilány meg zúz/rombol rendesen, és egész nap ezt hallgatom (most betegek ráadásul, ezért szobafogságra vagyunk ítélve), hogy jaj, vigyem odébb a picit, meg megy a taszigálás, sírás nonstop...Erre mi lenne az okos reakció a részemről? Azért még nincs a pici abban a korban, hogy bízzam rájuk a "vita" megoldását. Azt se hagyhatom, hogy a nagy taszigálja a picit, de azt sem, hogy a pici ne hagyja játszani a nagyot. Meg úgy szeretném, ha béke lenne, de már akkor elkezd jajongani a nagy, ha megindul felé a kis godzilla a szoba túlsó feléről, és végülis teljesen megértem...Egyelőre csak az válik be, ha percenként odébbviszem a picit, aki persze azonnal teper vissza a bátyushoz, mert hát annál semmi sem érdekesebb...lehet, hogy nincs erre semmi jó megoldás, de ez most annyira lemerít, hogy muszáj kicsit panaszkodnom...Sajnálom a nagyot, hogy folyton tönkremennek a "művei", és sajnálom a picit, amiért muszáj folyton korlátozni (holott anno a nagy még szinte bármit megtehetett ebben a "felfedező" korban). Vannak azért békés testvéri pillanatok is, de az most nagyon ritka tünemény