Kiemelt témák

Zita

Amikor mi elkezdtük az 1-3-5 perces módszert,még egy szobában aludtunk a fiammal és működött.Azóta ugyan külön szobában van,de amikor bevezettük,akkor még velünk volt.Szt ez nem feltétlen akadály.Sőt,még a tv is ment nagyon halkan...

Puszi,Anyapoc

Szia Zita!

Nálunk nem vált be az 1-3-5 perces módszer.
De ha a másik gyerek nem alszik majd jól nála biztos nem próbálom ki. (Persze sokaknak segít.)
És ezen kívül is rengeteg mindent próbáltunk. Most két éves múlt talán jobb a helyzet. De van olyan amikor az ember már mindent megtett és mégsem alszik jól a bébi.
Erről nyitottam egy kis témát, a gyermeknenevelésen belül ("Rossz alvó gyerkekek szüleinek")

Lilla

Köszi Dió,
persze hogy tudtál segíteni, minden ötletnek örülök. Most ott tartunk, hogy próbálkozunk ezzel-azzal, és képzeld nálunk is működik az, hogyha rácsukom az ajtót. Max 1x ébred fel éjfélig, van mikor egyszer se....

Ha lesz egy kis lelkierőm, megpróbáljuk a kiságyat is bevezetni.

Veronika

Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek az ötleteket, azt hiszem csoda történt nálunk! 2 éjszakát végigsírt, mert bár felvettem, és dédelgettem, de tejet nem adtam neki, azóta viszont (kb. 1 hete) este 9-től reggel negyed 6-ig alszik! Mindig vigyorogva ébred, bőségesen belakmározik és mind a 6 hónapjával nekilát felfedezni a világot. Azért mi még mindig csendesen létezünk mellette esténként, de úgy tűnik így OK lesz. Elég gonosznak tűnik a módszerünk (én nagyon szenvedtem), de most sokkal boldogabbnak tűnik a pici is.

Jaj de jóóóóóóóó, Zita, azt hiszem nálunk is csoda történt! Én időközben kiköltöztem a nappaliba, azóta fél nyolctól hatig alszik. Aztán cici, majd ismét alvás kilencig. Nem hiszek a szememnek!!!!

Szia Zita!

Kicsit irigyellek. Mert az én 6 hónaposom is még kb. 2-5 ször szopik estétől reggelre. Csak nálunk a sírni hagyás kicsit rizikós, mert a másik gyerek, mostanában kezd jól aludni. De ha az öcsi elkezd sírni...
Az anyósom mondta, hogy az Ő idejükben már 6 hetes koruk után nem igen kaptak semmit éjszaka enni. LEszoktatták róla a babákat. És aludtak mint az anygalok.

Jó alvást minden babának és mamának.

Lilla

Lilla!

Igen, az anyósod jól mondta, nemrég egy "jóakaróm" a kezembe nyomta a "Mit egyen a gyerek?" című azt hiszem 1982-es könyvet, amiben szó szerint az szerepel, hogy az egészséges gyereknek nincs szüksége éjjeli evésre, és ha mégis felsír, az a szülő hibája, mert rászoktatta. Ez azért kicsit erős nem?
Na, aztán velünk annyi történt, hogy felébredt éjjel, de én roppant szigorú voltam és csak vizet adtam neki, ivott egy kicsit, mondott egy halk gő-t, aztán továbbaludt! Azt hiszem alakul a gyerek
Igen, ha nekem is lenne második gyerekem, biztos máshogy kellett volna megszervezni ezt az alvás dolgot! Így is őrült küzdelmek mennek mikor a férjem este még meg akarja nézni a James Bond filmjeit, a pici meg alszik már...este például fülhallgatózott az uram, egész jópofa volt, de a kis Ákos legalább nem ébredt fel.

Szia Zita!

Még nem tudom mi lesz, átmentem a Szoptatás topikba tanácsot kérni.
Mindenestre egy halk gő-nél Petike nem áll meg. Cumi, simi, betakarás nem nyugtatja meg, ha felveszem akkor még jobban felébred. Meg eléggé óriásbébi, lehet, hogy mégis szüksége van rá.

Szép álomokat Ákosnak!

Lilla

Sziasztok!

nálunk nincs gond az éjszakai alvással, de annál nagyobb probléma a napközbeni. A hó végén lesz 8 hónapos a kicsi lányom és nem hajlandó napközben aludni mintegy 1 hónapja. Azelőtt a délelőtti sétát végigaludta (kb. 2-3 óra) és délután is aludt. Mostanában azonban délelőtt fél óra már nagy szám, délután pedig semmi, pedig már majd leragad a szeme, de nem alszik.

van valamelyikőtöknek ilyen tapasztalata?
vagy csak én izgulom túl a dolgot és nem kell egy ekkora gyereknek feltétlenül aludnia?

előre is köszönöm a segítséget
Szilvi

Sziasztok!

Nálunk is gond volt az éjszakai alvással. Kisfiam 3 és fél hónapos, és eddig éjjelente többször felébredt. Este 9-kor evett, felébredt éjfél-fél 1 körül, ekkor hasra fordítottam, aztán aludt hajnali 3-ig, akkor evett, de az igazán fárasztó dolog ezután következett, mert sokszor 1 óráig tartott, mire visszaaludt. Épp elszenderedett volna, ekkor kiesett a szájából a cumi, felsírt. Cumi be, újabb 3-4 perc, cumi ki, újabb sírás, .... és ez így ment néha hajnali 4-fél 5-ig.
Pár napja átraktuk a kiságyát a gyerekszobába, és azóta átalussza az éjszakákat! Még nekem is hihetetlen az egész, de működik. Este 9-től alszik reggel 6-ig, negyed 7-ig. Lehet, hogy épp most érett meg arra, hogy átaludja az éjszakát, és ez nem függ össze azzal, hogy külön raktuk? Nem tudom. De ahol van rá lehetőség, szerintem érdemes megpróbálni, hátha másnál is beválik. Talán nem zavarja az ágyrecsegés, a mozgásunk, vagy bármi más nesz.

Szilvi!
Nagyon eltérő a gyerekek alvási igénye, ismerek olyan babát, aki 2 hónapos kora óta nem alszik nappal semmit. Ha fáradt, akkor előbb-utóbb aludni fog. Éjjel mennyit alszik a kislányod?

És, mit írsz az alvásról, Kíra?

Iboly

Kedves Iboly!

Tudom, hogy nem az alvásról érdekel a véleményem, csak Te is érzékeltetni akartad, hogy nem kellett volna ide is "belopnom" magam. Már megannyi utálkozó levelet kaptam (szerencsére nem csak ilyeneket), de Te voltál az egyetlen, aki ilyen finoman utaltál arra, hogy ez a reklámözön mennyire nem tetsző. Lám, így is megértettem, de nem bántam meg. Sok-sok számítógép előtt töltött órába került volna, ha mindenhol bekapcsolódok a témákba (mert először így gondoltam) és -nem akarok az anyaság mögé bújni, mert ez tényleg magánügy - de sajnáltam volna a körülöttem tébláboló kisfiamat, ha nem inkább Vele töltöm a napot, ahogy szoktuk. A könyv egyébként arról is szól, hogy egy anya mennyire képes megküzdeni az állandó alváshiánnyal.

Igen, van véleményem az alvásról, mert sajnos mi sem abba az un. "zökkenőmentes" kategóriába tartoztunk. 16 hónapig szoptattam, ebből kb.10 hónapon keresztül gyakorlatilag félóránként. A kisfiam csak cicivel volt hajlandó elaludni és egyáltalán aludni, a legkisebb mozdulatra, ébredésre is szopizni akart. A teljes kimerültség határán voltunk mindketten, amikor nekem is ajánlották az "Aludj jól gyermekem" c. könyvet. Kicsit brutálisnak tartottam én is, olykor meg is szegtem a tilalmat és én bizony megsimogattam, amikor már szó szerint "tépte szét a kiságyat"...de mindenesetre azt a félelmemet eloszlatta, hogy mi lesz, ha az éjjelenkénti 20alkalmas szopizás után egyszer csak hirtelen SEMMIT nem kap éjjel. A módszer bevált.
Azt ajánlom azoknak, akik nem szívesen alkalmazzák, hogy az esti fektetést legalább csinálják ilyen 3-5-7 perces módszerrel, akkor mégis valahogy könnyebb "kibírni", mint hajnali 2kor vagy 4kor stb. Ha legalább ezt megszokja a baba, hogy nem fontos összebújva elaludni, hanem lehet egyedül is, akkor éjjel is hamarabb megérti majd, hogy nem fogják kivenni. Szerintem is fontos, hogy ne "társítson" semmit az elalváshoz és ezáltal ne hiányoljon semmilyen "kelléket" ha csak kicsit felébred.

Az éjszakai felriadás teljesen természetes a babáknál, ez még jó ideig nem jelenti azt a későbbi pszichés okokból eredő "pavorozást" (amikor többször ijesztően felriad és utána nem emlékszik rá az egyébként napközben "jól viselkedő" kisgyerek). Ilyenkor szerintem feltétlenül meg kell nyugtatni, megszeretgetni.

Egy idő után aztán (nálunk nagyon hamar eljött ez az idő) a kis 1éves (vagy idősebb) már kimászik a kiságyból és sokaknál akkor indul be csak igazán a szülők közt alvás. Mert ilyenkor hogyan is lehetne erőszakkal visszatuszkolni az ágyba?? Mindenhol olvashatóak fenyegető hangvételű utasítások, hogy "csak ezt ne hagyjuk". Mi is hagytuk, de a kényelmetlenségért általában kárpótolt az az érzés, amikor ott szuszogott köztünk, vagy ahogy reggelente ébresztett minket.
Mivel az elalvás sokaknál csak összebújva működik ezek után, mesével, cumisüveggel vagy ahogy éppen kialakult a rendszeresség én javaslom a matracot a szülői ágy mellett. Ezt is meg lehet úgy csinálni, hogy ne legyen olyan rideg, földre-dobott hatása. Az a fontos, hogy legyen körbevéve a saját kis tárgyaival és főleg, nehogy jöjjön rá a hideg és a matrac körül is legyen párna (pl a szoptatós párna) vagy meleg pokróc, ha le akarna mászni. Így mellé lehet bújni elalváskor, vagy ha felébred, és biztos, hogy mindenki jobban fog aludni és csökken a megerőltető éjszakai felriadások száma is. Tudni fogja, hogy az ott az ő helye és anyu, apu is közel vannak. Ha külön szoba van, akkor is "elmozdítás" és felkeltés nélkül meg lehet nyugtatni, ha nem a kiságyban, hanem külön kis matracon alszik. Nálunk ez jelentette az egyetlen megoldást és azóta kevesebbet is "vándorol", ritkán ébred fel és most már ő is tudja, hogy AZ az ő kis kuckója.

Nyugodtabb éjszakákat mindenkinek!!

Kíra

Kedves Kíra!

Most csak az első mondatodat volt idő elolvasni, a többit majd kicsit később, de tévedsz! Engem VALÓBAN az érdekel, hogy mi van a könyvedben az alvásról. Másik vesszóparipám a szoptatás, az is érdekel, arról mit írtál.

Iboly

Kedves Iboly!

Ne haragudj, csak nem messze innen, egy topikban, épp engem szedtek szét, mert túl sok témában hirdettem magam. A fenti véleményemnek semmi köze a könyvhöz, bocsi, ez teljesen magán-tapasztalat.
Örülök és köszi, hogy érdekel a könyv is, -mostmár nagyon későre jár, de holnap leírom, hogy mi van benne az alvásról, szoptatásról (nekem is a másik "vesszőparipám" :-)) Röviden: az anya szemszöge.

Sajnálom, Kíra! Megértem, hogy büszke vagy a munkádra és szeretted volna mások figyelmét is felhívni rá.

Várom az írásodat!

Üdv,
Iboly

Kíra, emailben is leírhatod, ha úgy jobban szeretnéd!

Kedves Iboly!

Annyira azért nem vagyok büszke a könyvre, de valóban szerettem volna felhívni rá a figyelmet (túlságosan sikerült), hogy van már végre ilyen is, ami egy kicsit eltér a szokásostól. Bár lehet, hogy nagyobb bestseller lenne abból, ha arról írnék, hogy "Hogyan lehetett kisgyerek mellett könyvet írni" - főleg, aki egész éjjel szopizott és egész nappal rakéta-ként közreműködött :-))

Az alvászavarról nincs szó a könyvben, csak annyiban, hogy az anya alváshiánya mire képes. Az egész könyv egy 4 nagyobb fejezetből álló kis kézikönyv, amelynek utolsó része a "Lelki egyensúly" és ide tartozik minden, ami az anyával/ban, (az otthoni új élettel, a partnerkapcsolattal, a barátokkal, a "külvilággal") zajlik a szülés utáni években. Tippek, ötletek, partnerkapcs., új élet, szociális ingerek, konfliktuskezelés, szépségápolás stb.

A szoptatással kapcsolatban már más a helyzet. A véleményem nagyon hosszú lenne, hogy kifejtsem, de ami nincs a könyvben pl. hogy mennyire sokan nincsenek tudatában sem a szoptatás fontosságának, sem annak, hogy a nők legnagyobb százaléka KÉPES szoptatni és ez mindenkinek a legcsodálatosabb és legkényelmesebb. Sajnos még a védőnők között is akad olyan (nem akarom szidni őket, a családomban is van védőnő), aki ROSSZ tanácsokat ad a szoptatással kapcsolatban. Nem beszélve arról, hogy a szegény alulfizetett csecsemősök sem mindig segítenek és PONT ezeket a kritikus első heteket teszik tönkre ezzel, aztán szegény anyuka, mire felriad a szülés utáni érzelmi állapotból, a gyermekágyi gyengeségből és kialvatlanságból, már el is ment a teje. Akinek van, ritkán ad, akinek nincs, ritkán kér..szóval azt hiszem NAGYON van mit tenni ebben az ügyben. A második könyvem a "SZOPTATÁS" lett volna, de sajnos és szerencsére megjelent egy fordítás közben. Erről sokat tudnék most írni, de hiányol a kismanó, gyorsan vázolom azt, ami a könyvben van.

A könyvben leírtam, hogy mi történik a testünkkel a szülés után, miért is fontos a szoptatás, megpróbáltam elolszlatni olyan tévhiteket pl. hogy tápszer után kell nyúlni ha a baba túl sokat szopizik (szegényke nem azért mert éhes, hanem sokszor csak azért, hogy megnyugodjon) és, hogy a szoptatás teszi "tönkre" a melleket..stb. Beszéltem a tejtermelés fokozásáról, a szoptatás első heteinek ajánlott és "tiltott" gyümölcs és zöldségfogyasztásáról, a fogyás vagy/és a szoptatás ideje alatt szükséges vitaminokról, tápanyagokról és arról, hogy hogyan lehet fogyni a szoptatás alatt úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Van szó a testmozgásról is olyan esetekre, amikor szó szerint NINCS rá idő és erő.

Ezt a könyvet amolyan kis "energiatankoló"-nak szántam, minden szempontból.

Nagyon kapkodva és összeszedetlenül írtam most le ezt a rövidke összefoglalót, ne haragudj, de nem tudom, mikor ülök újra gép elé.

Köszi az érdeklődésed!
Kíra

Kedves Kíra!

Nagyon köszönöm, hogy mindezt leírtad. A munkám során gyakran ajánlok olvasnivalót a mamáknak, ezért fontos, hogy ismerjem a kínálatot. Amint eljutok egy könyvesboltba, beleolvasok a könyvedbe és ha általam vállalható információkat tartalmaz, akkor jó szívvel fogom ajánlani mindenkinek.

Üdv,
Iboly

Még valami: én éppen a Szoptatás: tények és tévhitek című könyvet írom. Ha hallottál olyasmit, ami ebbe a könyvbe illene, kérlek, írd meg nekem magánban vagy az ugyanilyen című topikba!

Köszi,
Iboly

Megy majd a mail a saját címedre! Köszi!
Tetszik az ötleted is! Jelentkezem majd,

Kíra

Sziasztok!

Nem gondoltam, hogy saját problémával fogok ide írni. Örülök, hogy Iboly, itt vagy, és talán Kírának is lesz ötlete.

Nagyon ki vagyok borulva. A kétévesem ma éjjel kb. 15-ször szopott. És ez nem egyedi. Előfordul, hogy 2-szer szopik egy éjjel, ez maga a mennyország, de nagyon ritka. Ma már kimentem a fürdőbe fél 4 körül (akkor döntött úgy, hogy nem alszik többet), és üvöltöttem. Iszonyatosan fárdat vagyok és elkeseredett. És ez nagyjából két éve megy így. Ma már azt éreztem, hogy látni sem bírom a kicsit, meg akarok szabadulni tőle, elég volt. Az igazság az, hogy nagyon haragszom rá. Közben tudom, hogy nem tehet róla, de nem bírom tovább!!! Kevesebb az alvásigénye, mint nekem a nappali alvását is beleszámítva. És nem ő az egyetlen gyerekem... Könyörgöm, segítsetek.

Virág

Ha most erre jön valaki, és azt mondja, hogy a vég nélküli, minden nyikkra cicire tevésnek ez a vége, akkor azt jól lekapjátok a 10 körméről. ha jön valaki, és azt mondja, hogy mégsem oylan hülyeség az aludj jól, gyermekem, akkor is. ha jön valaki, és azt mondja, hogy lehet, hogy valami lelki zavar, figyelemfelkeltés áll a háttérben, és egy pszichomókust érdemes volna megkérdezni, akkor is. Pedig nekem ezek jutnak eszembe. De nyilván olyan válaszokat vársz, hogy türelem, meg megértés, meg majd kinövi. Ugyan.
Egy kétéves gyerek sztem-b.mily hihetetlen, de szoptatáspárti vagyok-ne szopjon. Aludjon. Ez pótcselekvés, amit Te tartasz fönn, tE TÁPLÁLOD.
És igaz, tényleg nem tehet róla. Te tehetsz azzal, hogy partner vagy az ő "devianciájában".
Ha semmi testi-lelki baja, akkor azért ne cicit kapjon, hanem ágyat, ha meg baja van, akkor azzal kell foglalkozni.

Kedves Virág! Nálam is kb ez volt az a pont, hogy felhívtam egy LLL tanácsadót Amikor a 2 évesemtől már teljesen kiborultunk, zombimódra támolyogtunk a lakásban párommal együtt. Ő is velem aludt, ő is sokszor ébredt. Mivel a szopi ugyebár akkor igény szerinti, ha ez az igény kölcsönös, beláttam, hogy részemről az igény már nem áll fenn. És mivel már értelmes emberkéről van szó, elkezdtem vele megbeszélni: sok fogad van már, tudsz enni, inni, inkább csak öleljük meg egymást a szopi helyett stb, stb. És pár hónap alatt "közös megegyezéssel" abbahagytuk a szopizást. (Elképzelhetetlen volt számomra, hogy sikerülhet, és mégis ) Így 27 hónapig szopott, kb ekkor ért véget nála az orális szakasz. Nem mondom, hogy tedd ezt Te is, csak leírtam a saját tapasztalatomat. A nagyobb gyerkőcökkel nem volt ilyen gond anno? Kitartás! Klára

Kedves Virág!

Egyetértek a névtelen hozzászólóval, mindig van pro és kontra..és Klárával is, szerintem is itt a vége fuss el véle. Azt hittem az én kisfiamnál cicifüggőbb nem létezik :-)) Nagy kitartásról és erőről tettél már így is tanubizonyságot, hogy ilyen sokáig szoptattál.
Az ilyen éjszakák hónapok alatt kicsinálják az embert és elhiszem, hogy ingerlékenyebb is vagy, sőt!! a másik kisgyereknek is gondolom nagyon kell a törődésed, a türelmed.
Olvasd el a február 13-i koradélutáni hozzászólásomat, mert csak ugyanazt írnám le. Még annyit hozzá, hogy NE FÉLJ attól, hogy túl nagy lépés, ha mostantól hirtelen SEMMIT nem szopizhat éjszaka. Én is ezt tartottam elképzelhetetlennek..Az Aludj jól..c. könyv nálunk a csodák csodájával határtalan módon 3-4 nap alatt működött. NEm akartam elhinni akkor, hogy mindez igaz. Csak az a bökkenő, hogy a Te kis 2évesed is valószínüleg már ki tud mászni egyedül az ágyikóból, nem? Akkor meg hol "hagyod sírni", ha jön utánad és bújik a cicihez.

Én csak azt tudom tanácsolni, hogy ha nem megy másképp (én elleneztem először, de nálunk nem volt más választás) próbáld meg azt, hogy meleg tejecskét kis kakaóporral vagy annélkül beteszel egy cumisüvegbe. A cumi legyen olyan, amiből a szopizás ütemében jön a tej!! (ilyen pl. a Tesco-ban is kapható MAM TEESAUGER (ne a MILCHSAUGER-t vedd, mert abból nagyon jön). Ezek után én auz csináltam, hogy ugyanúgy lefeküdtünk és odabújt a cicihez, aztán naaagy nehezen egyszer csak elfogadta azt a fene cumisüveget (amit én sem szeretek).
Azóta már azzal alszik el, közben persze fogdossa a cicit és napközben is (bárhol, bármikor) benyúl a nyakamnál a pulcsim alá és "cicizni" akar, ha cumisüveg van a szájában.
EZ mégis teher-mentesítene téged picikét! Gyors sikert kívánok hozzá!!
(a matracozást, amit fent leírtam - ehhez ajánlom, mert akkor nem kell kivenni folyton, hanem csak melléfekszel.) A végén hidd el, hogy pár hét alatt megoldódik ez és nyugodtabban fog aludni. A szoptatás befejezése után egy pár hónappal meg beléd is "visszaszáll" az életerő..mindenkinek jobb lesz!
Sok erőt mindehhez, remélem segít!!

Ja! és a gyermeked NEM alvászavaros!! Hidd el, hogy neki is ugyanannyi az alvásigénye, mint bármelyik egészséges életerős 2 évesnek! Meg fogsz döbbeni, hogy milyen jókat alszik majd! Ezt a cicimániát tényleg akaratlanul mindig az anya "táplálja" egyre jobban. AZ előtted álló "próbaidő" alatt ajánlom, hogy délután mindig sétáljatok jó nagyokat, főleg ebben a szép időben!! Lehet, hogy úgy kifárad, hogy hamarabb beleegyezik a cumisüvegezésbe. Te pedig bújj hozzá jó szorosan, ha igényli (bár ezt is meg fogja szokni..). Minden átalvatlan éjszaka ellenére azért kicsit "fájdalmas" az az utolsó pár alkalom, amikor szoptatunk. Én legalábbis egy újabb nagy elszakadásnak éltem meg és még a könnyem is kicsordult, annyira "furcsa" volt, hogy mostmár az a hülye cumisüveg is megfelel...pedig megérte!! Kapsz cserébe sok nyugalmat és újult erőt!!

Virág, nálunk természetesen nem volt soha cumisüveg, a másodikkal sincs, és Aludj jól módszer sem volt. Csak és kizárólag megbeszélés, és még több összebújás. Ne vedd bántásnak, amit most írok, de nem lehet, hogy mivel nem szeretnél több babát, ezért most, "az utolsó időkben" a végsőkig ragaszkodsz ezekhez a bensőséges pillanatokhoz, és tulképp Te nem akarod abbahagyni a szopit? Ja, és fontos kérdés, hogy Recsi (ugye róla van szó?) kilpett-e már az orális életszakaszból. Üdv, K.

Jaj, mennyire egyetértek a 9.32-es névtelennel! És nem csodálom, hogy ezt csak névtelenül merte megírni. Hogy lehet ilyen jól, bátran és tömören megfogalmazni a lényeget?

Rengeteg anyukát ismerek, aki az éjszakai szoptatással hasonlóan járt a nagy gyerekével. Szerintem már kicsinél is fölösleges egy koron túl, sőt, hidd el, a nappal játszó-mászó vagy tipegő gyerek is jobban jár, ha alvásidőben alszik, étkezési időben meg étkezik. Ne hidd, hogy az önfeláldozásodból neki haszna van. Amilyen kialvatlan vagy te, pont olyan kialvatlan ő is, és neki se tesz jót, a többi gyerekedről meg nem is beszélve, akik nyilván érzik a te kialvatlanságod összes hátrányát. És akkor még nem is beszéltünk rólad, aki szintén fontos vagy, még ha ezt nem is érezteti veled senki, még ha ebben esetleg nem is támogat téged senki.
De ha semmi se győz meg, akkor egy éjszaka vagy nappal írd fel egy papírra az éjszakai szokásaitok előnyeit és hátrányait, aztán döntsd el, hogy leszoktok-e róla, vagy maradtok ennél a mazochista dolognál. Olyan ez nekem egyébként, mintha nem csak az írásod, de maga a nyilvánvalóan el-nem-várható önfeláldozásod is egy segélykiáltás lenne - a családod felé... Szerintem ideje lenne kicsit magaddal foglalkoznod. Ahhoz, hogy visszatérj magadhoz nemigen segít hozzá a fokozódó kialvatlanságod, a családod pedig ha eddig nem hallotta meg az ilyen módon előadott segélykiáltásodat, akkor eztán se fogja, jobb lesz stratégiát váltanod.
Egyébként pedig együttérzek veled.

Még az is eszembe jutott, hogy, a cicire tevés addig tölti be a szerepét, amíg az tényleg megnyugtatja. Viszont, ha éjjel 15x kéri, akkor szemmel láthatóan nem nyugszik meg tőle, tehát nem is erre van szüksége.

Egyébként a dolog legnagyobb hátrányát magad írtad le, Virág: "Ma már azt éreztem, hogy látni sem bírom a kicsit, meg akarok szabadulni tőle, elég volt."
Megéri EZÉRT gyötörni magad az éjszakai szoptatással? És mit gondolsz, neki ez jó? És neked?

Kedves 9:32-es Névtelen!
Elfogadom a véleményedet, és köszönöm, hogy leírtad, de egyet nem értek veled. . Ezzel meg végképp nem: " Viszont, ha éjjel 15x kéri, akkor szemmel láthatóan nem nyugszik meg tőle, tehát nem is erre van szüksége." De most túlságosan zaklatott vagyok, hogy megmagyarázzam. Később megteszem. Pszihomókust megkérdeztem, nem tartotta rendellenesnek.

Kedves Klára!
Neked is köszönöm. Tudod, nálunk kölcsönös a szoptatás iránti igény. Én szeretek szoptatni, semmi bajom nincs vele, csak aludni akarok. Mindemellett tisztában vagyok vele, hogy nehéz elengednem a szoptatás iránti vágyamat, mert Recsi az utolsó babánk, és ha elválasztom, vagy elválasztja magát, soha többé nem kerülök ilyen fajta és ilyen mély intimitásba sem vele, sem mással. (Ez egy koragyermekkori sérülésem, nekem a szüleimmel soha nem volt intim kapcsolatom. Anyám nem szoptatott, féltette a mellét, egyetlen önfeledt ölelésre sem emlékszem, ők távolságtartóak voltak.) Tudom, hogy terápia segítene ezt feldolgozni, de nincs rá pénzem. Ahogy olvastam a hozzászólásaitokat, és felmerült bennem az elválasztá lehetősége, csak zokogni tudtam. Mindemellett tudom mérlegelni - úgy gondolom -, hogy Recsit nem én tartom ebben a testi kontaktusban. Ez még a saját igénye. Remélem, észre fogom venni, ha visszatartanám. (Most látom, hogy a 2. hozzászólásodban pont ezt írtad. ) Honnan tudhatom, hogy véget ért-e az orális szakasz? A többivel nem volt ilyen. A legnagyobb a védőnőnek hála 4 hónaposan elválasztódott (?), a 2. egyévesen maga hagyta abba, a 3-dikat 7 hónaposan én választottam el (ma már bánom, de nem tudtam sokat a szopiról). A megbeszélést jó ötletnek tartom. Recsi megérti majd, csak kérdés, hogy mennyire fogja díjazni...

Kedves Kíra!
Az Aludj jól... módszert nem csak gyerekkínzásnak tartom, de kivitelezhetetlen is nálunk: családi ágyunk van. (Egyébként 4 gyerekünk van) Egyébként az az érdekes, hogy nem érzem magam fáradtnak. Az elmúlt 7 évben nem aludtam sokat, talán már fel sem tűnik. Vagy nem is emlékszem, milyen volt kialudni magam. Általában nagyon nyugodt és türelmes vagyok a "nagyokkal", csak akkor borul a bili, ha ilyen sokszor ébred a kisasszony.

Kedves Adrienn!
Nem nehéz bátran fogalmazni névtelenül. (Ez csak egy kis csipkelődés volt mindkét fél részére, ne tessék komolyan venni. )

Mielőtt bármit írnék: látom, hogy jót akarsz. Látom, hogy mennyire kedves vagy. Meghatottak a soraid. Mégis "bele fogok kötni" jó pár dologba, eszmefuttatás okán, nem piszkálódásén. (Látszik, hogy már nem vagyok olyan zaklatott. )

Kicsit szétcincálom, amit írtál.

"Szerintem már kicsinél is fölösleges egy koron túl" - Szerintem meg mind fizikai, mind pedig lelki igényük és SZÜKSÉGLETÜK, hogy szopjanak.

" nappal játszó-mászó vagy tipegő gyerek is jobban jár, ha alvásidőben alszik, étkezési időben meg étkezik" - A szopás jóval több étkezésnél. És mi az, hogy jobban jár??? Szerintem itt az a kérdés, hogy mi a jó fenéért ébred 15-ször fel.

" Ne hidd, hogy az önfeláldozásodból neki haszna van." - Pedig hiszem. Különben nem csinálnám. Részben erről szól az anyaság. Persze tudom, hogy mérlegelnem kell. Idegbeteg anya rosszabb, mint nem szopni éjjel. De még nem tartunk messze sem ott.

"Amilyen kialvatlan vagy te, pont olyan kialvatlan ő is" - Komolyan? Nem látszik rajta.

" nyilván érzik a te kialvatlanságod összes hátrányát" - Mint fentebb írtam, furcsamód nem érzik. Tényleg furcsállom. Nem értem, hogy tudok nyugodt és jókedvű lenni. (Fontosnak tartom, hogy nem fojtom el az indulataimat, azonnal kiadom, ha dühös vagyok. Talán ezért.)

"És akkor még nem is beszéltünk rólad, aki szintén fontos vagy, még ha ezt nem is érezteti veled senki, még ha ebben esetleg nem is támogat téged senki." - Na itt elég sokminden van. Egyrészt, hogy kimondod, hogy fontos vagyok. Köszönöm. Nagyon. Hála Istennek, éreztetik. Rengeteg szeretetet, törődést kapok a férjemtől és a gyerekeimtől. Valamilyen szinten álomcsaládban élünk. A férjem annyit vállal át tőlem, amennyit csak tud. Azt sem értem, hogy tud ennyi mindent.

"Szerintem ideje lenne kicsit magaddal foglalkoznod" - Na ez volt az a mondat, ahol másodszor tört el a mécses. nagyon vágyom rá. De tudod, mit jelentene ez most konkretizálva? Hogy lefogyok, nyelveket tanulok és egyetemre megyek, meditálhatok, alhatok, és sorra megvalósítom az összes álmomat. De ez most, ebben a pillanatban önzés volna. Még igen. Még Recsi kicsi. Ha ovis lesz, mindezt megtehetem. De addig nem. Már csak egy-két év, és aztán enyém a világ. De addig nem. Ezt a kis időt még kibírom.

"a családod pedig ha eddig nem hallotta meg az ilyen módon előadott segélykiáltásodat, akkor eztán se fogja, jobb lesz stratégiát váltanod." - Miből gondolod, hogy nem hallották? És mégis milyen stratégiára gondolsz?

"Egyébként pedig együttérzek veled." - Nagyon szépen köszönöm. Komolyan.

És végül:
"Megéri EZÉRT gyötörni magad az éjszakai szoptatással? És mit gondolsz, neki ez jó? És neked?" - A válaszom, hogy amíg ez pillanatnyi érzés, és ki tudom dühöngeni magam egy helyen, ahol nem lát, addig neki nem árt. Nekem pedig kell az a tudat, hogy mindent megtettem érte, ami csak erőmből futotta. Hidd el, tovább nem küzdök, mint ameddig birok. Felismerem a korlátaimat, tudom azt mondani, hogy nincs tovább erőm. De még van. És keresem a megoldást, ami mindkettőnknek jó. Bízom benne, hogy meg is találom.

Mégegyszer köszönöm mindenkinek, aki hozzászólt, még Névtelen konfrontálódninemakarónak is , mert segítetek átgondolni ezt az egészet. Még ötlet?

Virág

Jézusom, Kíra, ha a könyvedben is ilyesmit írsz, akkor biztos, hgy nem fogom ajánlani senkinek! Ne keseríts el!

Virág, kitartás! Nem biztos, hogy lesz alkalmam este, amikor időm lenne írni, gépközelbe jutni, de ha addig nem írnék, hívj fel este 9 után, jó?

Iboly

Virág! Szoptatni nem szoptattam, de ha onnan ragadjuk meg a dolgot, hoyg sokszor felébred, abbban van tapasztalatom. Talánebben a topikban is írtam már korábban, hoyg a nagyobbik (lassan 4 éves) fiam nagyon zűrös éjjeleket produkált, tkp. 9 hónaos korától 3,5 éves koráig egyetlen éjjelt sem aludt végig, volt hoyg 8-10-szer is ébrtedt, volt hoyg 3-4 órát(!) ült (csak ülve volt jó neki) az ölemben, ha megmoccantam, ordított. voltak pánikrohamai, vagy mik is. Semmit nem tudtam tenni ellene, sose jöttem rá, ohyg mi okozta. mA is nagyon érzékeny gyerek, de már alszik. mInden éjjel. Én csak a türelmet tudom mondani - persze könnyen beszélek, nekem csak kettő van. Kitartás, és próbálj meg pihenni, hacsak lehet.
Zsuzsa

Virág!
Gratulálok a sok csemetéhez. Az, hogy 15ször kel fel, az azt jelenti, hogy ha kicsit felébred (de más esetben visszaaludna) és nem vagy ott a cicivel, öleléssel, anyaillattal, akkor KERESI, mert ezt szokta meg. Csodálom, ha birod ezt a sok ébredést, de ne haragudj, ha azt mondom, hogy attól még, hogy jó anya vagy és tudod a dolgod és Te is imádod ezt a fantasztikus intimitást (én is nagyon nagyon szeretem!) a gyermekeddel és érzed azt, hogy mikor lennél esetleg túl türelmetlen és nem teszed stb.. attól még nálad is kimerülnek az energiatartalékok. Csak ezt valahogy könnyebb megélni egy ilyen szerető családban - én is azt mondom, figyelj kicsit saját magadra is!!

Iboly! Nem tudom mire gondolsz pontosan, hogy mi nem tetszett..már elmondtam, hogy a könyvem az anyáról szól a szülés után és nem a gyerekek alvászavaráról. Itt a SAJÁT tapasztalataimat írtam le és tudod, bármit is határoz el az ember (pl. hogy NEM lesz cumisüveg), amikor már tényleg nyilvánvaló, hogy 49 kg-val nem kellene tovább szoptatni félóránként egy 15 kg-os makkegészséges kiskölköt, akkor én, mint anya, megpróbáltam azt, amit a legjobban láttam. Megtartani a testi intimitást és valahogy leszoktatni a ciciről, amivel közben más is történt :-(( de ez magánügy.

Köszönöm

Kíra

Iboly,
igyekszem ébren maradni, köszönöm. (Most mért bőgök? Hogy a p*cs*b* maradjak fent addig? Fél 4 óta nem alszom)

Zsuzsa,
köszönöm, amit írtál. Nagyon jól esik, hogy látom, hogy túlélted. : Szörnyű lehetett... És az én problémám szerintem semmi a tiédhez. Komolyan. 4 gyerek nudli a 3-4 órán át való üléshez képest...

Virág

Virág, oké, nem akarod az aludj jól gyermekem módszert, és most nem érzed, hogy jogod lenne magaddal foglalkoznod. Ha így gondolod, a te dolgod, én meg sajnálom, hogy ilyen szigorú vagy magadhoz. Hogy mennyire vagy kiegyensúlyozott... Nem tudom. Lehet, hogy látszatra nagyon, mert fegyelmezett csaj vagy. Ebben biztos vagyok, különben már rég feladtad volna ezt a végletes önfeláldozást. Szóval a fegyelmed engem lenyűgöz, ugyanakkor aggaszt is, mert a fegyelem sokmindenre képes, de a tudatalattiban azért gyűlnek a dolgok, és néha kipattannak. A legutóbbi írásaidban is látok némi ilyen-olyan hangulatot. Hol előtör a fáradtság, hol meg tartod magad.
Na, a többivel tételesen, de nem bántásból, hanem mert szerintem nem fogod sokáig bírni, és attól tartok, akkor is kötelezővé teszed magadnak, ha már nem őszintén kívánod ezt az egészet. (Nem általában a szoptatást, hanem az éjszakai tizenötszöri cicizést.) Már most is érzem az írásaidon, hogy néha előtör belőled az (esetedben ezerszeresen jogos és időszerű) "önzés" vagy mi. Nem is lehet önzésnek nevezni. De te biztos úgy hívnád, ez a baj.

Na, a többihez tételesen:

"Szerintem meg mind fizikai, mind pedig lelki igényük és SZÜKSÉGLETÜK, hogy szopjanak." Na de tizenötször egy éjszaka? És: szerinted, vagy az LLL szerint? Vagy az ugyanaz? Ha te már kivagy a dologtól, akkor azért éjjel 15-ször talán mégse kell szoptatni egy kétéves gyereket. Egy csecsemőt esetleg, de egy kétévest, és 15-ször... Hát ez semmiképp sem fizikai szükséglet. Lelkileg meg nem a cici kell, hanem az összebújás. Azt lehet cici nélkül is, habár nem egyszerű, ha már azt szokta meg. De hidd el nekem, nincs rendjén, ha egy kétéves gyerek egy éjszaka tizenötször felébred. Ott valami nem stimmel, és foglalkozni kéne vele, hátha az ok számára is rossz, és így csak megnyilvánul. Például nem lehet, hogy a te titkolt belső feszültségedet érzi, és azért alszik nyugtalanul? Én azt gondolom, nem jó neki a nyugtalan alvás, ez semmiképp se természetes egy ennyi idősnél. Nem a szoptatás a megoldás, és nem is az az egyetlen szempont. Ez az, amely gondolatra az LLL biztos okosan elmagyarázza majd, hogy de bizony, márpedig igen. De nem biztos, hogy ebben igazuk van!

A következő: szerintem is az a kérdés, hogy mi a fenéért ébred fel tizenötször... Ezt persze nem könnyű kitalálni. Az alváslaborban viszont nem foglalkoznak veletek addig, míg cicin alszik vissza a gyerek. És ha akarod, biztos elmondják, hogy miért nem. Én megkérdezném a helyedben, mert ugyanúgy lehet nekik igazuk. Mért pont az LLL szava a szentírás, miért nem lehet más oldalról közelítő szakembernek hinni? Mi alapján döntöd el, ki által hagyod magad meggyőzni? Szép-szép, amit az LLL képvisel, de a te gyermeked két éves, és nyilvánvalóan valami gondja van, amit meg kell oldani, de nem csak tünetileg. Meg hát ez nem is megoldás, még tünetileg se, hisz az a probléma azért a cicitől még megoldatlan marad, hgoy nem alszik megfelelően.

Az, hogy foglalkozz magaddal is, nem feltétlenül jelenti azt, hgoy mindent megadsz magadnak, amire vágysz. De azért valami neked is jár. Ha nem is lehet az egészet, de lehet belőle a legfontosabbat.

Tudod, Virág, szerintem neked az önbizalmad oly gyenge (és egyre gyengébb) lábakon áll, hogy ezért akarsz bizonyítani magadnak. Erről árulkodik ez a mondatod is: "Nekem pedig kell az a tudat, hogy mindent megtettem érte, ami csak erőmből futotta." Miért kell? Magyarázd meg, de ne nekem, hanem magadnak!
Ha kegyetlen akarok lenni, akkor így is fogalmazhatok: a te lelki nyugalmad fontosabb, vagy a gyerek éjszakai nyugalma?
Azt pedig, hogy a rossz érzéseidet a gyerekeid nem érzik, egyszerűen nem hiszem el, és te se gondolhatod komolyan! Tudod jól magad is, hgoy a gyerekek receptorai félelmetesen érzékenyek. Lehet, hgoy nem fogják kimondani vagy azonnal és érthetően kimutatni, ha bajuk van belül, de attól még érzik a feszültségedet, akármilyen fegyelmezett vagy is. És látják a rossz példát, hogy tűrni kell, hogy anyának semmi nem jár, még egy nyugodt alvás se, hogy anya a szolga. Nem hiszem, hogy jó irányba hat, ha ezt látják. Ne mutass ennyire példát határtalan önfeláldozásból, mert a lányaid igen rossz esélyekkel indulnak majd neki a saját felnőttkori családi életüknek.

Na, nem bölcselkedek tovább, érzem, hogy nagyon más lesz a véleményed ezekről a dolgokról, de azért ne vedd kötekedésnek. Szoktam néha kötekedni, de veled eszemben sincs, különben sem elvi kérdésről van szó, hanem arról, hogy sajnállak azért, amire kényszeríted magad. Saját lelkiismereted rabja vagy, és ez borzasztó kimerítő lehet. Valami neked is jár, hidd el! És semmi okod emiatt aztán bűntudatot érezni, ha hiszed, ha nem, már így is épp eleget tettél le az asztalra. De ezt nem fogod elhinni nekem, ezt pontosan érzem. Ezt nem én kéne, hogy mondjam... talán akkor elhinnéd, ha az mondaná, aki a legeslegfontosabb neked. Nem tudom, ki az, de ha nem értékeli, hogy felneveltél négy gyereket, akkor nem biztos, hogy annyira adnod kell a véleményére. De attól tartok, ezt se fogod elhinni. Pedig jobban járnál.
És ha tudnád, mennyire szurkolok neked. Még akkor is, ha megharagszol fenti gondolatok némelyike miatt. Akkor is szurkolok, hogy megoldás szülessen, és a megoldás NEKED is jó legyen.

Jaj, Virág most látom még azt a kérdésedet is, hogy milyen stratégiára gondolok... Hát, te biztos nagyon bízol a pszichológusban, akihez jársz. De ha semmi rendelleneset nem lát abban, hogy te éjszaka akár tizenötször is cicizteted a kétéves lányodat, akkor a pszichi nénid nekem azért fura. Egyrészt akkor ő sosem fog téged arról meggyőzni, hogy Te is fontos vagy, hogy megengedhetsz magadnak többet, mint eddig. Másrészt stratégiának gondolom azt is, hogy kínzod magad, azzal a tévhittel, hogy ezzel "megadsz mindent a gyereknek". Ez nem úgy működik ám, hogy minél jobban szenvedsz te fizikailag, annál jobb lesz neki, minél több lemondás van részedről, annál többet kap ő. Vegyél a kezedbe néhány olyan könyvet, ami a gyereknevelésről szól, és olvasd el, mit gondolnak a pszichológiával foglalkozók a totális önfeladásról, és hogy mennyire érzik azt hasznosnak a gyerek szempontjából. És hogy mit gondolnak az olyan szülő-gyerek kapcsolatról, ahol a szülő a saját lelki szükségleteit elégíti ki azzal, hogy "mindent megtesz a gyerekért. Na, nem ragozom tovább, már így is biztos ki fogsz akadni, pedig nem azt akarom.

Kedves Adrienn!
Dehogy haragszom. Egyáltalán nem. Elgondolkodtattak a soraid. Érzem, önigazolásnak tűnik majd a válaszom., de nem bánom.


Kiegyensúlyozottság: azt jól látod, hogy borul olykor a bili. Tudod, miért láthatod? Mert a legtöbb emberrel ellentétben én nem várok hónapokat, vagy akár napokat sem, ha bajom van. Azonnal kimondom, ha tehetem, mert így lehet eredményesen problémákat megoldani szerintem. És vállalom magam, a gyengébb napjaimat is itt, a neten is. Ezért tűnhet úgy, hogy nem vagyok kiegyensúlyozott. Pedig nagyon hamar megtalálom ilyenkor a lelki békémet, olyannyira a saját középpontomban vagyok, hogy annál csak kicsivel lehetnék jobban ott. A tudatalattim: folyamatosan azon dolgozom, hogy "tudatfeletti" legyen. Miden egyes másodpercemben őszinte vagyok magamhoz, így átlátom nagyon sokszor a valós indítékaimat. Nem játszmázom, és nem mártírkodom.

Amikor kitör belőlem, hogy szükségleteim is vannak, azokat nem nevezem önzésnek. Ilyenkor megbeszélem a kedvesemmel, és lelépek csavarogni. Vagy moziba, zülleni, akárhová. Ő ebben tökéletes partner.


LLL kontra Virág: előfordul velem, hogy teljesen azonosulok egy eszmével, szervezettel, stb. Emellett figyelmeztetni szoktam magam arra, hogy szükséges részemről a gyakori átgondolás, "felülvizsgálás". Igyekszem pontról pontra végiggondolni, mivel értek egyet, és mivel nem. Az esetek túlnyomó részében egyetértek az LLL ajánlásaival. A maradékot nem ismerem. Na meglátjuk, mit mond ma este Iboly (ha még kihúzom azt a bő egy órát), aztán majd eldöntöm arról is, hogy elfogadom-e.

" Ha nem is lehet az egészet, de lehet belőle a legfontosabbat." - Ezzel az a baj, hogy nekem kompletten a szabadság hiányzik. Az, hogy önálló és valamilyen szinten különálló nő legyek. Nincs legfontosabb. De azért nem kellene azt gondolnod, hogy elsorvadok itt a nagy anyaságban. Én nagyon jól érzem magam anyaként, ez is a kiteljesedésem egy része! Nem nyűg!

Önbizalom: itt melléfogtál. Egyébként logikus, amit írtál, de nem csak egy magyarázat lehet egy dologra. Nem, nem azért kell az a tudat. Hanem mert maximalista vagyok magammal szemben. Azért kell az a tudat, mert a legeslegjobb anya akarok lenni, aki csak lehetek. Hogy olyan boldog gyerekeink legyenek, amilyeneket én (mi) csak képesek vagyunk útrabocsájtani. (amilyen én soha sem lehettem...) Tudod, azt a beképzeltnek tűnő mondatot is vállalom, mert így gondolom, hogy nagyon jól ismerem magam. Nem féltem belenézni igazán a tükörbe. Láttam ott mindenfélét, és nem fordítottam el az arcom akkor sem, ha nem csak a szépet láttam. Ismerem magam. A hibáimat is. És elfogadom magamat, szeretem magamat olyannak, amilyen vagyok. A jót is, a javítani valót is. És ez az önbizalom. A csendes, mély önbizalom. Amikor megnyugszol, szereted magad, békében élsz magaddal.

"a te lelki nyugalmad fontosabb, vagy a gyerek éjszakai nyugalma?" - Azt a megoldást keresem, ahol ez a kettő egyszerre van jelen. Ha nincs ilyen, akkor az én lelki nyugalmam van előrébb. (Mert rosszabb az idegbeteg anya, mint nem szopni éjszaka. )

" hogy a rossz érzéseidet a gyerekeid nem érzik, egyszerűen nem hiszem el, és te se gondolhatod komolyan!" - Nem is gondolom. Nem ezt írtam. Addig dühöngök, sírok magányosan, amíg meg nem nyugszom. Akkor már nincs, amit érezhetnének. Mert nyugodt vagyok. Ha hiszed, ha nem.

"És látják a rossz példát, hogy tűrni kell," - Na neeeeeeeem. Azt tuti nem látják. Én nem az a típus vagyok, aki némán tűr. Egyszer tölts velünk egy napot. Majd ha Pesten jársz.

"Saját lelkiismereted rabja vagy, és ez borzasztó kimerítő lehet" - szép kifejezés volt. De nem vagyok rab. Csak a saját magam szabta - számomra - értelmes határok között tartom magam. Mint írtam, szeretem magam, és ezért megbocsájtó is vagyok magammal. Tudom, hogy jóval maximalistább az átlagnál. De mivel nem fojtok el lehetőleg semmit, nem merülök ki. Sőt. Élvezem. Izgalmas ám ez. (Lehet, hogy ez neked valamiféle perverziónak látszik. )

"talán akkor elhinnéd, ha az mondaná, aki a legeslegfontosabb neked. Nem tudom, ki az, de ha nem értékeli, hogy felneveltél négy gyereket, akkor nem biztos, hogy annyira adnod kell a véleményére" - Két részre bontom: igen határozott elképzelésem van a világról. Arról, hogy milyen akarok lenni. Ez a sajátom. Nem irányítja senki. Ha nagyon szakszerű akarok lenni (de lehet, hogy nagy igyekezetemben nem fogalmazok jól ), a felettes énemet függetlenítettem attól az embertől, aki a mintát adta: az apámtól. Nem az ő értékeit követem, és nem is az övével ellentéteset. Ebből a szempontból tökéletesen független vagyok. Ha az, aki a legeslegfontosabb nekem, azt mondaná, amit te (vagy bármi mást), meghallgatnám, ahogyan téged is, elgondolkodnék azon, amit mondott, de valószínűleg, mivel igyekszem észérvekkel dönteni, nem nyomna többet a latban, mint a te véleményed. (Na ne tessék azt leszűrni ebből, hogy egy érzelemnélküli nőci vagyok. Az aztán messze nem. ) Egyébként a családom a legfontosabb nekem: a férjem és a gyerekek. Már többedszer piszkálod kimondatlanul a férjemet. (Jó szándékkal, tudom.) Semmit nem tudsz szinte róla. Ő a legcsodálatosabb férfi, akit valaha láttam. Mégha vannak is problémáink, amiről beszélgettünk másik topicban, nem akarok senki más felesége lenni. (Még ha az naponta szexelne, akkor sem. ) Ő egy fantasztikus ember, a legjobb barátom, imádott társam. Mellette akarom leélni a maradék, remélem legalább 50-60 évemet. Kérlek, ne bántsd őt többé.

"És ha tudnád, mennyire szurkolok neked. ...hogy megoldás szülessen, és a megoldás NEKED is jó legyen."

KÖSZÖNÖM. NAGYON.

Virág

A második hsz:

1. nem járok pszihológushoz.

2. Nem adok meg mindent. Csak addig, amíg van erőm rá. Utána nem. A válasz többi része az első hsz-omban.

Szia Virág!

Itt valóban nem a szoptatás a kérdés. Hanem hogy miért ébred fel. Írtunk 3-4 hónapja egy másik topikba, amit én nyitottam. (rossz alvó, felébredő gy.sz...) Akkor is volt párszor ilyen gondod.

TÖBB TAPASZTALT SZÜLŐ, OBJEKTÍV SZEMÉLY SZERINT IS A FELÉBREDÉSEK OKA:
IDEGRENDSZERI ÉRETTSÉGHEZ KÖTHETŐ ELSŐSORBAN AZ ESETEK 60-70%-BAN. (és a REM/ NREM szakaszok)
(a többi a csecsemőkori éhség, később szeparációs félelem/anyai közelség hiánya, forgzás, de ezek 2 éves korra azért már elmúlnak)
Tehát sajnos csak akkor fog nyugodtan aludni ha MEGÉRIK RÁ. Ez elég borzasztóan hangzik, de ki kell várni. Mi is türelmetlenül vártuk már ezt, és egy kis mágnes terápiával rásegítettünk, hátha előbb beérik a Zsófi és szerintem ez is segített.

Ja, a szakemberek/alváslaborok szeretik a fekete-fehér dolgokat, és azt a legegyszerűbb mondani, hogy rosszul van szoktatva a gyerek, a szülő rontotta el. Milyen ciki már azt mondani "hát nem lehet tudni, miért nem alszik rendesen, majd kinövi"

Ja, és azt te is tudod, hogy a REM szakaszokban ha éberebben alvó fajta, akkor még sokáig akár 10 éves koráig is fel fog picit ébredni, de ha MEGÉRETT rá, akkor lehet, hogy már 2,5 éves korától vissza is tud aludni egy-egy REM szakasz után.
(Nálunk Zsófit hallom, hogy néha felébred, motyog, nevet, sír álmában, REMszakaszban, de visszaalszik 95%ban.)

Klára, az orális szakasz vége az anális szak. eleje? Vagyis mikor a fő motiváció, hogy felnőtt módjára ürítsen, bilibe, WC-be?

Ha igen, Virág, Recsi bilizik már?
Mert jól emlékszem a tanulmányaimból az orális szakasz végére, és Recsi bilizik már akkor lehet, hogy tényleg kevésbé kezdi majd igényelni a cicit.

Lilla

Szia, Lilla!

Köszi, amit írtál. Még egy tudományos magyarázat. Egyébként eddig ez áll legközelebb az én elképzeléseimhez. Recsi még nem bilizik. Már észreveszi, ha pisil vagy kakil, de még nem tudja megkülönböztetni, mi is jön tulajdonképpen a pelusba. Ha földre megy, nem esik kétségbe (tehát ugye nem fél elengedni), csak szól, hogy hova pisilt. (Ha már látja, akkor tudja, hogy kaki vagy pisi. Meg ha érzi a szagát. )

Neked is köszi a választ.

Virág

Valahol én is iagzat adok a névtelen hozzászólónak.Én is írtam már ide többször,persze csak miután a problémám megoldódott.Nem csak kétévesnél tartom soknak az éjjeli 15-szöri szopit,de az 5 hónaposnál is.Még hameg is köveznek érte.Afiam uezt csinálta majd' 5 hónapig.Ennek az lett az eredménye,amit most Virág érez.És 2 nap alatt megoldottuk,igen,az Aludj jól... könyvvel.
Nem tartom kínzásnak.Azt sokkal inkább,hogy a gyerek egy fáradt,testileg-lelkileg megtört anyával legyen,aki képtelen megadni neki azt,amire a legnagyobb szüksége van, a szeretetet.Félreértés ne essék,magamról beszélek.Így gondolom,mert én így éltem meg.És leginkább a saját kínzásomnak éltem meg.Igen,mert nekem is szükségem volt alvásra és mert lelkileg gyötrődtem,mert fájt bevallanom,hogy a gyerekemet okolom a kialvatlanságomért és mérges vagyok rá emiatt.
Borzalmasan éreztem magam(mint sokan mások),fájtak a melleim(perszemár azt is megkaptam,hogy ugyan mitől),és úgy éreztem,hogy minden napot úgy kell túlélni.

Ettől függetlenül azt mondom,aki nem képes "dresszírozni" a gyerekét,az ne tegye.De ne is ítéljen el egy olyan módszert,ami másoknak segít.És egy okból kérem ezt.Azok miatt,akiknek szüksége lenne segítségre,megtennék,de nem merik,mert úgy éreznék,rossz anyák,mert "kínozzák" a gyereküket.Hiszen már a médiából is ez jön át,amiért bosszankodom is ,amikor a Kismamát olvasom.Nagyon jó,hogy olyan anyukák mellé áll,akik képtelenek ilyenre,de láttatlanban elítél olyanokat,akik a gyerekük érdekében tették.Mitől lennének rosszabbak?
Sokkal korrektebbnek tartom,ha vki azt mondja,nekem nem jött be,én nem tudom megtenni,mint hogy elítélje azt,ami másoknál működik, és segít.

Puszi,Anyapoc

Sziasztok! Jó ez a téma.
Lilla, én is úgy emlékszem, hogy az orális szakasz után az anális jön, de talán akkor kezd végetérni az orális, amikor már nem vesz mindent a szájába a ded. (Ha ez nem túlzott leegyszerűsítés.)
Virág, értem én, hogy a szopás igénye mindkét félnél fennáll még, csak félő, hogy a Te részedről a már kitárgyalt motívumok miatt, vagyis nem a szopit igényled, hanem a vele járó meghittséget. Recsinél pedig megszokás. Az éjszakai "mamanyúzás" egy szint után tényleg rossz szokás, amennyiben: felriad (REM NREM), és enélkül nem tud visszaaludni. Ez ált. tényleg olyan gyerekeknél van, akik szopival szoktak elaludni is. (Nekem is mindkettő ilyen, meg is szenvedem, szenvedtem, amiről beszélek ) Amit meg lehetne próbálni: először csak megölelgetni, megsimogatni, szavakkal nyugtatgatni, nem rögtön cicivel kínálni. Ha elég elszánt vagy, megérzi, és beéri ezzel. Mert nem az a acél, hogy oldja meg egyedül a problémáját (jelen esetben a felriadást), ahogy tulképp az Aludj jól... tanácsolja, hanem az, hogy minél kisebb megerősítésre biztonságban tudja magát, és visszaaludjon. Recsi nappal mennyit szopizik?
Amit Lilla ír, azt megtapasztaltam én is: egyszer csak megérik egy gyerek, hogy átaludja az éjszakát. Sokan 2-3 éves kor között, van, aki csak később. A fiam 2,5 éves kora óta gyakorlatilag nem ébred fel éjjel, míg azelőtt nagyon is sokszor. Pont egybeesett a szopi abbahagyásával ez a változás, de az ok-okozati öf. nem bizonyított A lányom 1 éves, ő is ébredget, és együtt alszunk. Nálunk a fő baj akkor volt, amikor megpróbáltam módszereket, hogy a fiam aludjon. Tök reménytelen volt. Marad a türelem. (Ez az alvás-téma talán öröklődik is, én kicsinek híresen rossz alvó voltam, de ovis koromtól teljesen megváltoztam )
Ja, és még valami: inkább gondolnám alvászavarnak, hogy a (többi) csemetéid annyira borzasztóan korán kelnek. Ez vajon miért alakult így? Nem lehet valahogy későbbre tolni? Na ez az, amit végképp nem bírnék, és szvsz Téged is ez készíthet ki igazán.
Klára

Virág, a félreértések elkerülése végett: nem a férjedre gondoltam. Azt, hogy mit várunk el magunktól elsősorban a gyerekkori környezetünk határozza meg. Viszont erre már meg is adtad a választ, hogy ettől már függetlenítetted a gondolkodásodat. Csak épp maximalista maradtál.
Arról meg - attól félek - nem könnyű leszokni, mert a maximalista ember maximalistának szereti magát, legborzasztóbb rémálma, hogy egyszer csak többé már nem lenne maximalista. Szóval ha azt mondom, hogy neked is jogod van ehhez vagy ahhoz, az tuti, hogy nem fog meggyőzni, mert maximális elvárásaid vannak magaddal szemben, és ez így is marad.
Azért azokat a könyveket ennek ellenére javaslom. Mert az, hogy ne add fel magad teljesen, nem csak érted lenne, hanem azért is, hogy a gyerekeid kiegyensúlyozott példát lássanak, ne váljanak ők is majd túl odaadóvá felnőttként, vagy éppen kihasználóssá kamaszként (veled szemben).
Na, megígérem, hogy többet már nem szólok ezügyben. Nem akarok erőszakos lenni, bár nem úgy tűnik, de tényleg nem. Ezért fogadom meg, hogy most szóltam utoljára.

Sziasztok!

Virág:beszéltél Ibollyal? Azért ha publikus, jó lenne itt is olvasni az ő véleményét!

Kira: jól értem, most rendre kakaóval cumisüveggel alszik a gyerkőcöd? Azért szerintem ez nem szerencsés, a fogai miatt, akkor legyen inkább viz, ha már muszáj a cumisüveg!

Az Aludj jól vagy más egyéb módszerre esküdökhőz: van olyan ismerős gyerkőc (most 10 hós), akinél szerencsétlen anyuka mindenféle módszert kipróbált már, de nem és nem, nem vált be! Pedig nem is cicizik fél éjjel a gyerek, mert sokszor el se fogadja! még se alszik! Van cumija, cumisüvege, szóval nem az az elvakult szopi-fun, de nem ezen múlik.
És olyan ismerős is van, innen a babanetről, aki csinálta az aludj jól féle (vagy hasonló) módszert, valahogy kibírták az egy hét (két hét) bőgést, utána aludt is a gyerek, kb egy hónapig, amikor is jött valami (betegség, fog, mindegy), amitől megint felborult és kezdődött minden elölről.
Ráadásul ezekkel a módszerekkel az van, hogy akármit is mondunk, akárhogy is színezzük, az a lényege, hogy azt kell elfogadja-megtanulja a gyerkőc, hogy hiába is bőg, anya nem fogja felvenni (szoptatni/ringatni stb), magától kell elaludnia, nem érdemes anyát hívogatnia.

Nekem ez a megbeszélős dolog tűnik a legszimpatikusabbnak, ha valaki addig kibírja. Tán Sződy Judittól olvastam egy olyat, hogy azt kell megbeszélni a gyerkőccel, hogy addig nincs szopizás, amig sötét van. Kötni kell valamihez, amit maga el tud dönteni (az óra ugye korai, a reggel nem egy jól definiált állapot, de hogy sötét van, vagy felkelt már a nap, azt azért el tudja dönteni). És természetesen nappal "kárpótolni" őt.

Nekem a 4 gyerkőc 4féleképp aludt/alszik. Bálint néhány hetesen aludt, másfél hónaposan este 8-től reggel 7-ig. Cumija is volt, de anélkül, egyben. Aztán 3 hósan elkezdett ébredni, de már nem akartam visszaszokni a cicizésre, cumit kapott csak. Ezzel együtt sokáig voltak ébredései, olyan is, hogy cumi a szájába, baba a kézbe, és órát-másfelet ültünk-bóbiskoltunk a fotelben, karunkban a gyerekkel, mert lerakni nem lehetett. De éjjelente tipikusan csak egy-egy ilyen menet volt, és volt hogy nem volt. Aztán lassan átszokott a fogja a kezemet dologra, majd apránként anélkül is tudott aludni. Ilcsi 3 hetesen magának aludt, se cumi, se cici, se ujjacska, és nem is romlott el az alvókája. Igaz viszont, ha felkeltették a tesók, akkor sokáig sehogy se lehetett visszaaltatni.
Gergő 3 hótól egyre többet kelt, 7 hósan 8-10-szer, ott adtam fel, sirni hagyós-ágyban ringatós módszer szerencsére jól működött nála, kb egy hét alatt megtanult aludni. Igaz, később is, ha beteg volt, nem mindig aludt, de normál állapotban nem kellett menni éjjel (másfél éves korig kb este cicivel aludt el)
Ancsi pedig úgy tűnik követi Virág Recsijét, most 10 hós (3 hónapig relative aludt), és változó, van, ohgy 10-szer, van, hogy csak 3-szor kelt éjjel. (nappal sem egy jó alvó általában)

Bár én nem oly régóta csinálom, totál meg tudom érteni Virágot. Ha csak 3-4 ébresztés van, teljesen jól viselem, és eszem ágában sincs erről leszoktatni őt, neki is jó, nekem is jó. Amikor viszont jön egy 10 ébredéses éjjel, akkor bizony előfordul, hogy kialvatlan (?) maradok, türelmetlenebb leszek, és nem látom, vajon vége lesz-e ennek valaha. Aztán ha történesen következő éjjel megint csak 4 ébresztés van, nem értem magamat, miért is gondoltam rosszakat előző éjjel, milyen "döganya" is vagyok én.
Nyilvánvaló, hogy ezeknél a gyerkőcöknél arról van szó, amit Lilla irt. Amit nem tudok, min múlik, hogy felébred, vagy vissza bir magától aludni (azaz 3-4 ébredés avagy 15 lesz egy éjjelre), ha jól tudom Recsivel ugyanez van. Én most naivan hiszek benne, hogy a megbeszéléses módszer humánusan működik, mondjuk Ancsi még kicsi hozzá (talán a nyáron, akkor rövidek az éjjelek is), kiváncsi lennék, Recsinél bejön-e!

Jaj, Virág, még egy: olyan nagyon ne higyj szerintem az ovival megváltozik a világ, és mindenre lesz időd dologban! Életem legkeményebb évei akkor jöttek, mikor ovis lett a 3 gyerkőc! Munka, háztartás, gyerek, férj, esetleg saját magam? Mindezt időben sokkal nehezebben összeegyeztetve, folyamatosan azzal, hogy nem tudok maximálisan megfelelni az elvárásaimnak egyik területen se. Beteg gyerkőc nagyival, hogy ne hiányozzak melóból, mégis keveset tudtam melóhelyen lenni. Rohanás, mégis a gyerek volt az utolsó az oviban, akiért odaértek. Este roham, hogy legyen vacsi, ruha, másnapi bevinni való (mindig van valami az oviban suliban, ami ált utolsó percben derül ki), és akkor még foglalkozni a gyerekkel nem volt időm, magamról nem is beszélve. Huh, ez itt nagyon off, csak valahogy nagyon naivnak éreztem az ovival sok minden megváltozik és lesz időm magamra elképzelést.

Na, volt még néhány gondolat, csak ezt igy is 3 óra alatt irtam -közben gyerkőc lerendez-, most már elküldöm.

SZiasztok:
Ildi

Sziasztok!
Virág!
Én megértelek, eléggé hasonló cipőben járunk. Igaz, nekem "csak" három kicsi gyerekem van, de az éjszakák nagyon hasonlóan telnek. Kisebbik lányom 10 hónapos lesz, és éjszaka sokszor negyedóránként felébred, és/vagy órákig ébren van, és nem hajlandó visszaaludni. Hat hónapos koráig minden éjszakát átaludt születésétől fogva, teljesen magától, mindenféle szoktatás nélkül. Aztán hat hónapos korában ennek egyik napról a másikra minden átmenet nélkül vége lett, azóta borzasztóak az éjszakáim. Sokszor én is nagyon dühös vagyok rá, és semmi másra nem vágyom, csak hogy csönd legyen már végre és alhassak. Tudom, hogy ez normális reakció, ha az ember nem aludt át egyetlen nyomorult éjszakát sem az elmúlt 4 évben, de nekem sokszor mégis lelkiismeret-furdalásom van emiatt.
Nálunk annyiban más a helyzet, hogy Véda külön szobában alszik, a kiságyában. Próbáltam magunkhoz venni, de hiába, ott is ugyanúgy ordított, meg fel akart kelni, meg mászott a fejemre, fejest akart ugrani az ágyról, stb. Mi négyen alszunk egy szobában, reggelre általában mindkét nagyobb gyerek köztünk köt ki(egy 140x190-es franciaágyon!!!). Védát első naptól külön szobában altattam, és hat hónapig ez be is vált. Mondjuk ő nem szopizik minden alkalommal, amikor felébred(bár mindig megkínálom), sokszor elég neki, ha csak a karomba veszem, és már vissza is alszik, de csak egy újabb negyed-fél-egyórára.
Én is kaptam már mindenféle tanácsokat, sokat meg is fogadtam, hiába. Az Aludj jól módszert saját magam számára elfogadhatatlanak tartom, annak idején a legnagyobbal sajnos kipróbáltuk, nagyon nem vált be, Dani nem jobb alvó lett tőle, hanem lelkileg sérült. Szerencsére azóta megoldódott a problémája. Mindhárom gyerekem rossz alvó volt. Előbb-utóbb mindegyiknél el fog múlni, én most már úgy vagyok vele, hogy ezt a kicsit még kibírom, ha már ennyit kibírtam. Én is sokszor hullafáradt vagyok, és sajnos én még abban a szerencsés helyzetben se vagyok, mint te, hogy a férjemre bízhatnám olykor a gyerekeket, és kicsit kikapcsolódhatnék.
Szóval szerintem kitartás és türelem, ki fogják nőni a gyerekeink az éjszakai ébredéseket. Én mindig azzal vigasztalom magam, hogy már csak 1-2 év, és minden gyerkőc ovis lesz, én meg még mindig fiatal, és akkor majd végre lesz időm magamra, meg önmegvalósításra is.

Én is szeretnék tökéletes anya lenni, de nekem sajnos nagyon nem megy. Félek, még jó anya se vagyok, nemhogy tökéletes.

Engem is érdekelne, mit mondott Iboly.

Anyakati

Sziasztok!

Azért nem reagáltam eddig, mert 9-kor felhívtam Ibolyt, aztán éjfél volt, mire letettük. (Lécci, ne lincseljetek meg!!! ) Aztán ezért tegnap 3-tól aludtam reggelig kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Anyapoc,
köszi, hogy leírtad a véleményed. És soha nem ítéltem al azt a szülőt, aki az Aludj jól, anyukám (copyright Iboly ) című módszert alkalmazza, viszont a módszert igen. Pele, mint szakértő véleményét lehetett olvasni erről itt a babaneten.

Adrienn,
akkor e félreértéseket elkerültük. Igen, maximalista vagyok, de tudok lazítani, és tudom, hogy jogom van bizonyos dolgokhoz. Sokszor épp a gyerkőcök miatt. Ahhoz, hogy vidám, nyugodt anyuka lehessek, ki kell elégítenem a sajt szükségleteimet, és (hihetetlen, mi? ) a vágyaim egy részét is, ami nem feltétlenül szükségletem. Nem voltál erőszakos. És írjál,ha még eszedbe jut vmi!

PIldi,
igen beszéltem vele. Alább nagyon röviden vázolom. Nekem is a megbeszélős dolog tetszik a legjobban első körben. Aztán ha nem jön be, vannak még alternatívák. Ovi: én nem fogok viszamenni hipp-hopp dolgozni. Miután mire Recsi ovis lesz, mi már (nagyon remélem) Svédországban élünk, az anyagilag elég jó lesz ahhoz, hogy adjak magamnak egy évet, amikor semmit nem dolgozok és tanulok, csak a nyelvet meg angolt. (Hogy aztán tovább tudjak tanulni.) De nem hiszem, hogy maga az ovi megváltoztatna valamit, persze nem is zárom ki. Remélem, nem szenvedünk addig.

Írtad: "nem értem magamat, miért is gondoltam rosszakat előző éjjel, milyen "döganya" is vagyok én." - Tudod, hogy valami ilyesmit gondoltam tegnap reggel?

Anyakati,
az a 140 centi kiborító!!! Minekünk is annyi volt... Reggelente úgy ébredtem, mintha éjjel szétrugdostak volna. Minden reggel mindenem fájt... Nem tudjátok földre rakni a matracot+még egykét matrac?

"azzal vigasztalom magam, hogy már csak 1-2 év, és minden gyerkőc ovis lesz, én meg még mindig fiatal, és akkor majd végre lesz időm magamra, meg önmegvalósításra is." - Én is ugyanígy gondolom. Csak abban reménykedem, hogy az éjszakai szopik szempontjából nem kell ennyit várnom. Végül: amíg terápiára jártam, és erős kétségeim voltak affelől, hogy jó anya vagyok, a terapeuta mindig azt mondta: "Nagyon jó anya vagy." Utólag megértettem, miért: Mert látta, hogy a legjobbat akarom. Látta hogy mindent megteszek azért, hogy a legjobbat adjam magamból. Azzal segített a legtöbbet, hogy segített száműzni a lelkiismeretfurdalást, és elérte, hogy bízom magamban és értékelem magam. Mégha messze sem voltam (és leszek) tökéletes. Anyakati, nagyon jó anya vagy.

Iboly:

1. variáció: nem találjuk meg a gyakori ébredés okát, idegrendszeri érettlenség, ahogy Lilla is írta, és elmúlik magától.

2. Lehet, hogy nem jön be a családi ágy a babának, mert beleütközik vkibe, ha forgolódni akar, ezért ébred föl. Külön matracra vagy ágyba tenni, hogy senkihez ne érjen hozzá, változatlanul mindig megszoptatni, ha kéri.


3. Valóban igaz az, ha a kisgyerekeket leszoktatják az éjszakai szopiról, kevesebbszer ébrednek éjjelente. Ha jól értettem, jobb ilyenkor a külön ágy, mellé ülni, simogatni, beszélni hozzá, szeretgetni.

4. Fogzik, ilyenkor nem kéne piszkálni.

Hát ennél biztos többet mondott, de ennyire emlékszem.

Virág

Most két napig nem volt telefonvonalunk, nem tudtam följönni a netre. Virág, ahogy ígértem, beteszem ide, amit még akkor délután írtam neked és azóta megbeszéltünk telefonon.

Szia Virág!

Amíg kel a pizzatészta és a srácok kint játszanak a hóban, írok neked, remélem, sikerül a végére érnem.

Először is nagyon sajnállak, és nagyon együttérzek veled! Rémesek az ilyen éjszakák! Sokat segíthet, ha megpróbálod megérteni, miért is ébredhet Recsi akár 15x is éjjel és aztán megtalálod a nektek legjobb megoldást.

Először is nem lehet kizárni a fogzást, mint kiváltó okot. Amíg ki nem jött az összes foga, addig bármikor zavarhatja őt, fájhat neki. Mint tudod, a szopizásnak fájdalomcsillapító hatása van. A babában a szopás hatására endorfinok szabadulnak fel, s a mamában is felszabadulnak a szoptatás során, melyek átmennek az anyatejbe. Így a baba kétszeresen jut a fájdalomcsillapítóhoz. Nem beszélve magáról az összebújásról, a közelségedről, ami megnyugtatólag hat rá.
A másik haszna a szopinak éjjel, hogy ellazítja, megnyugtatja, visszaaltatja a babát és a mamát is.

Neked nem kell mondanom, hogy egy babának addig van szüksége a szopizásra, míg ki nem növi eziránti szükségletét. Akkor magától abbahagyja. Ez persze nem egyik napról a másikra történik, ez egy folyamat, amit nem jó siettetni. Az éjszaka átalvásához egy fajta agyi érettség szükséges, ami sokszor csak iskolás korban következik be. Addig a gyerekek nem úgy vannak "kitalálva", hogy átaludják az éjszakát. A gyerekek alvásának nagy részét az ún. REM-szakasz, vagyis a gyorsszemmozgásos alvásfázis, más néven aktív alvásszakasz teszi ki. Akkor álmodik, akkor felületesebb az alvása. Erre az agyfejlődéshez van szükség. Ebben a szakaszban könnyebben felébrednek. Egy kis szopizás segít a visszaalvásban, különösen ha a már említett fogzással kapcsolatos kényelmetlenségek okozzák az ébredést. Ranschburg Jenőt idézve, a gyerekeknek az elalváshoz szükséges ellazuláshoz, befeléforduláshoz szükségük van a szopómozgásra. A mellen való elalvás, visszaaltatás tehát természetes jelenség. Akár csak az éjszakai többszöri ébredés. Óriási hiba ezt alvászavarnak címkézni, mint ahogy manapság ezt előszeretettel teszik. Az, hogy egy gyerek nem tud magától elaludni, nem tud magától visszaaludni, nem a szülő hibája! Bármennyire is szeretik a sikerkönyvek és egyes alvászavarral foglalkozó szakemberek ezt a bűntudatot kelteni bennünk, anyákban! A saját ösztöneinkkel való szembefordulás az Aludj jól... módszer alkalmazása. Az anyai ösztön azt diktálja, hogy vegyük fel a síró csemetét, vigasztaljuk meg, bújjunk össze vele. Így érzi magát biztonságban. A módszer hívei szeretik azt hangoztatni, hogy a gyerekekben nem okoz lelki törést a trenírozás. Sajnos,a lelki törés nem olyan látványos, mint egy lábtörés! És az sem látszik, hogy a gyerek nem megtanult magától elaludni, hanem reményvesztetten aludt el. Megrendült a szüleiben való bizalma, azt tanulta meg, hogy nem elégítik ki egy alapvető szükségletét, ami közvetetten kihat a későbbi viselkedésére, a világgal szembeni nyitottságára. (Ez persze megint csak nem látszik meg reggel a gyereken, aki boldogan mosolyog az anyjára, hogy végre fölveszi.)És az is tapasztalat, hogy a legtöbb trenírozott gyerek is elkezd újra felébredni később. A többemberes babákra pedig egyáltalán nem hat a módszer: ők a hányásig, a fulladásig képesek sírni, de nem alszanak el egyedül.

Dr. William Sears, amerikai gyermekorvos és hétgyerekes apuka szerint alvászavarról tulajdonképpen akkor beszélünk, amikor a szülő már nem képes kooperálni a gyermeke éjszakai ébredéseivel. Ilyen esetben -meg egyébként is- érdemes megtalálni a legmegfelelőbb módszert arra, hogy az éjszakák nyugodtabban teljenek. Vannak családok, akiknek az együttalvás válik be. Biztos, hogy sokkal könnyebb egy gyereket szinte félálomban megszoptatni és visszaaltatni, ha mellettünk fekszik, semmint hogy állandóan ki kelljen kelni az ágyból, kivenni a babát is, kókadozni a fotelban, visszatenni az alvó gyereket, aki azonnal felébred, amint lepedőt ér. Mindezt 15-ször. De vannak gyerekek, akik jobban alszanak a kiságyban és kevesebbszer ébrednek, mint ha állandóan beleütköznének a szüleikbe. Van aki eleinte jól alszik a nagyágyban, de eljön az ideje, amikor át kell költöztetni a sajátjába. Én a matracos megoldást is nagyon jónak tartom. Próbáld ki, Virág, hogy letesztek egy matracot Recsinek a ti ágyatok közelébe, ahol elaltatod és utána átmész a saját ágyatokba. Ha éjjel ébred, mellébújsz, visszaaltatod. Ha elaludt, vagy visszamész az ágyadba, vagy ha közben te is elaludtál, akkor nyilván maradsz.
Megpróbálhatod éjjel simogatással is visszaaltatni. Hátha egyszer-egyszer sikerül. De nem biztos, a legtöbb szopis baba szopival szeret visszaaludni. Van, amikor azért ébrednek a babák oly gyakran, mert kiszárad a nyálkahártyájuk, szomjasak. Mindenképpen párásíts a lakásban, teregesd ki a mosott ruhákat!

Ha nincs más megoldás, és végképp nem bírod az éjszakai ébredéseket, akkor megpróbálhatod leszoktatni Recsit az éjszakai szopiról. A jelszó: kíméletesen! Légy nagyon határozott, amikor felébred, bújj hozzá, öleld meg, simogasd, de ne szoptasd meg! Érezze, hogy ugyanúgy szereted, ott vagy mellette, csak az éjszakai szopizásnak van vége. Ne hagyd magára!!!
Számíts rá, hogy sírni fog! (Az egész családot készítsd föl rá!)
Azt is megtehetitek, hogy a férjed kel fel hozzá éjszaka és ő vigasztalja, simogatja, dédelgeti. Az anya személyéhez a szopásélmény párosul, még a tejcsi illatát is érzi, így vele nehezebben fogadja el, hogy nincs cici.

Virág, még egy nagyon fontos gondolat: vannak esetek, amikor tényleg meg kell fontolni, hogy leszoktasd a babádat az éjszakai szopiról. Habár az anyaság főként lemondásokból áll, azért neked is szükséged van egy s másra. A családodnak pedig nem mártíranyára van szüksége!
Nem könnyű a döntés, de biztos vagyok benne, hogy megtalálod a számotokra legjobb megoldást. Gondolok rátok!

Puszi,
Iboly

ui. Még arról beszéltünk, hogy nem minden éjjel kel Recsi ezerszer, sokkal inkább az a baj, hogy hajnalban felkel és nem altatható vissza. Még szopival sem. Mivel nálatok nem válik be a későbbi fektetés este, és a korai kelés miatt az egész napotok másképp alakul, mint ideális lenne, abban maradtunk, hogy megpróbálod Recsit rászoktatni, hogy reggel szép csöndben játsszon, amíg a többiek alszanak. Majd mesélj, hogy sikerült-e ezt megvalósítani, illetve, hogy a többiek hogy bírták!

Sziasztok!

Iboly,
köszi mindent.

Továbbra is megmaradt az 5-10-15 ébredés, de valamiért jól viselem. Úgy döntöttem, hogy egyelőre marad a megbeszélés. Tegnap meséltem Recsinek a sötét-szopi összefüggésről , és hogy ilyenkor simizem, és láss csodát, az éjjel első felében működött.

Reggel: nekünk tökéletesen megfelel, ha 5-kor kelünk. És egyre inkább sikerül a felkelés időpontját kitolni (szopival) 4 - fél 5-ig. Ha nem indulunk ki a konyhába AZONNAL, amikor Recsi gondolja, elkezd kiabálni. Úgyhogy egyelőre nincs apelláta. Ezt is meg lehet majd beszélni, de nem akarok egyszerre két dolgot.

Szóval jól vagyunk, idomulunk egymáshoz. Köszi mindenkinek mindent!!!

Virág

Virág, mi itt tépjünk a szánkat és közben kiderül, hogy minden jó úgy, ahogy van???

Örülök, hogy minden oké és derűsebb vagy!

Iboly

Iboly,
több szempontból sem hiába téptétek a szátokat. Pl. mert megértettem, hogy miért ébred annyit Recsi, könnyebben vészelem át. Aztán eszembe sem jutott volna megbeszélni vele, hogy simogatva aludjon vissza. Ráadásul ugye hányan és hányan nem szólnak hozzá, csak olvasnak. Azt hiszem, közel sem volt ez hiábavaló.

És jó volt tudnom, hogy leszoktathatom Recsit az éjjeli alvásról úgy, hogy nem sérül tőle, ha már nem bírom. Így nem kényszer mégis szoptatni.

Puszi,
Virág