Köszönöm a kedves fogadtatást!
A beszéddel kapcsolatban nem vagyok teljesen nyugodt, mert azért már minden korunkbéli gyerek beszél. 2,5 évesek voltak szeptember végén. Azért annyira nem is estem kétségbe, csak hát szeretném én is, ha az enyémek is ügyesednének ezügyben. Mondjuk azért már látok némi fejlődést, Ádám Dedőnek szólítja Gergőt (néha a Gegő is sikerül).
Azért már mindent megértetnek, szótagokat mondanak sokszor. Így pl. a múlt hétvégén elmagyarázták a kórházban, h a doktor néninek nagy a körme, le kell vágni
Most a legnagyobb problémájuk, hogy mi kié. Nem hajlandók pl a másiktól örökölni, a másik törölközőjében törölközni stb. És most már önzetlenebbek egymással, ha valamelyikük kap valamit, rögtön kéri a másiknak is. Ha nem adnék, akkor a sajátjukat felezik meg, nagyon cukik.
Amúgy a méretet tekintve már nem olyan kicsik (de nem is nagyok), 13400 g és 92 cm Ádám, Gergő meg 13500g és 91 cm.
Szobatisztaság még nem tart sehol, bár hozzátartozik, hogy nem is erőltettük a dolgot. Ádám egyáltalán nem hajlandó ráülni a bilire, Gergő meg csak a móka kedvéért csöpögtetne nekem naponta 100-szor a bilibe, de mennyiséget nem pisil. Kakiról nem is beszélünk. Ádám csak és kizárólag tiszta pelusba kakil, ez is valamiféle hóbort, gondolom, ezzel is haladunk a szobatisztaság felé, ha már egyáltalán tudja így szabályozni, hogy csak a tiszta pelusba engedje bele.
Egymással jobban eljátszanak mint régebben és jobban is ragaszkodnak egymáshoz. Egyik a másik nélkül nem megy sehová. Ha azt mondom, h az egyiket itthon hagyom, ha nem viselkedik, a másik határozottan követeli, h vigyük. Persze amúgy sem hagynám itthon.
Én még mindig nem érzem a fáradozásaim gyümölcsét, bár néha előjön azért, és most pl az autó mellett, ha azt mondom, h meg ne moccanjanak, akkor földbe gyökerezik a lábuk. De egy boltban már nem tudom semmilyen formában fegyelmezni őket.
Végre szereztem jogosítványt a nyáron, így már kicsivel könnyebb a mozgás, bár a belváros még egy kicsit félelmetes így gyakorlat hiányában.
A tieitek mivel játszanak mostanában?
Nálunk még mindig az autózás a nagy sláger, azaz vonatot építenek az autókból, vagy összetoldják a pótkocsis autókat és azzal játszanak.
Esténként fürdetés előtt mesét szoktunk olvasni, kisvakond a kedvenc, és mélyen sajnálják, amikor sír. Néha meg is simogatják vígasztalásul. Thomas változatlanul nagy kedvenc, csak egy dvd lejátszót kellene beszerezni, mert így egész nap megy a tv, úgy meg akkor néznének Thomast, amikor én akarom. Mondjuk jutalomként.
És nem tudom másnál hogy van, nálunk javarészt még mindig én pakolok utánuk, ezt azt hiszem nagyon elszúrtam, mert a bölcsiben is beírták a füzetbe, hogy anyuka elmondása szerint ő pakol utánuk. És ott már elrakják a dolgokat a helyükre, itthon viszont csak most kezdenek elpakolni és azt sem mindig. Ha rájuk szólok, h tessék elrakni, akkor csak azért sem! Ha valaminek a feltétele az, h elpakoljanak, akkor általában rá lehet venni őket. De csak, ha én is segítek.
Önálló öltözködés még nincs, bár nagyon próbálkoznak. Gergő épp a legnehezebbel, mert cipőt szeretne fűzni. Hát nem megy. Azért egy sapka fel, egy nadrág le, ez már jól megy.
jaj, és 92, de inkább 98-as overallt keresek nekik használtan, ha van valakinek eladó, szóljon.
Lilla!
Milyen eljárással műtötték a szemed? Prk?
Ezekről a szemműtétekről csak szuperlatívuszokban hallottam embereket beszélni. Én is tervezem, hogy majd, ha úgy alakul, akkor részletfizetéssel meoldom és megműttetem, mert jó szemüvegem még sosem volt, így tökéletes látásom sem. 20 év szemüveg után jött rá Sényi drnő, hogy a cilinderem volt eddig sokkal gyengébb, mint kellett volna, ezt meg már szemüvegben nem bírná elviselni a szemem.
Tényleg csoda aranyosak a gyerkőceitek, ahogy megszakértik a dolgokat! Úgy várom, hogy az enyéim is elmondhassák, hogy látják az összefüggéseket! mert most még az igényeik kielégítésének szintjén folyik a kommunikáció.
No, azt hiszem, túlteljesítettem a tervet
Ádám:
így nézett ki még szeptember elején
Gegő:
És hajvágás után:
Mamával