Azt hittem, sûrûn látogatom majd ezt a topikot mindenféle kérdésekkel, mert nagy fába készültünk vágni a fejszénket. Terveztük, hogy a gyereket "megtanítjuk aludni". Mellettünk alszik (saját ágyban), éjjel egész eddig evett egyszer, a cumit pedig sosem tudta magának visszatenni. Az elalvás pedig úgy ment, hogy beültem mellé, és megvártam, míg elaludt - a saját ágyában (egész pici kora óta). A jó éjszaka az volt, ha csak egyszer kelt föl, enni. Mivel a szopás nálunk sajnos csak öthónapos korig tartott, attól kezdve éjjel tápszert kapott.
Most kb 10 hónapos (holnap lesz annyi), megtanulta a cumit betenni, és megunta a tápszert. Már több mint egy hete egyszerûen rá se bír nézni. Helyette viszont sok vizet iszik, szerencsére. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy éjjel se issza már meg a tápszert, ellenben a víz pillanatok alatt megnyugtatja, visszafekszik, és elalszik. Aztán néhány este pedig az a meglepetés ért minket, hogy mikor kimentünk a szobából valami miatt - szokás szerint azzal, hogy "ha bõg két-három percet, és csak azután megyünk vissza altatni, akkor könnyebben elalszik" - mire visszaértünk volna, abbahagyta a sírást. Magától. És szép csöndben elaludt egyedül. Éjszaka sem kel már fel olyan gyakran, és ha mégis, akkor nem követeli olyan kitartóan, hogy játsszon vele valaki. Egyik éjjel ugyan bõgni hagytuk vagy egy órát (kis megszakításokkal), de azóta nem volt ilyen.
Nem tudom, meddig tart az idilli állapot, remélem, sokáig. Ha igen, az számomra azt az elképzelésemet támasztja majd alá, hogy egyszer csak a gyerek megérik ezekre a dolgokra. Pl. hogy nem kell erõszakkal megvonni tõle az éjszakai evést, mert egyszer csak megunja magától (ez már pl biztosan végleges eredmény, tuti, hogy nem fog visszaszokni a tápszerre). És most így azt sem bánom, hogy nem kezdtük idejekorán az "alvástanítást".
Persze lehet, hogy valami miatt ez csak átmeneti állapot, akkor visszaszívom fentieket. De ne így legyen!
Még nem merek felhõtlenül örülni, de már a remény - hogy ezt a bõgetéses módszert megúszhatjuk - néha egész kitartóan bennem él.
Pl az olyan estéken, mint a mai, mikor szintén segítség nélkül aludt el.