Sziasztok!
Beletelt egy kis időbe, mire átfutottam - tényleg csak átfutottam - az utolsó 40 archív és a mostani hozzászólást. Húúú! Ennyi a véleményem, és nem állok senki mellé és ellen sem.
Igazából Mamacica hozzászólása miatt írok én is.
Bár nem vagyok művészlélek, de talán mégis elég önző ahhoz, hogy egyformán gondolkodjunk.
Nekem is egy gyerekem van, egy kislány. És most úgy gondoljuk a férjemmel, hogy itt meg is álltunk.
Mikor még csak terveztük a családot, három, de minimum 2 gyerekben gondolkodtunk. Amint megszületett a kislányunk, úgy éreztük, hogy inkább egy gyerekes családmodell leszünk. Nem, nem negatív élmények miatt! Egyszerűen ez az érzés jött.
Sok dolog miatt gondoljuk így, de persze ezek a dolgok változhatnak, és lehet, hogy néhány év múlva mi is belépünk a 2 gyerekesek táborába. De most szinte biztosak vagyunk benne, hogy nem.
Az okok teljesen szubjektívek,úgymond egyéni szoc. problémákból, mentalitásunkból fakadnak.
Ami miatt "lecsaptam" erre a topikra: az az időnként feltörő leliismeretfurdalás, hogy nem teszek-e rosszat a gyerekemmel, hogy megfosztom egy testvértől.
De mindig arra az eredményre jutok, hogy biztosan jó lenne egy tesó a lányomnak, de egy meghibbant, ideges, gyagya anya?! Az gondolom nem hiányzik neki.
A lányunk most 2 éves múlt. Most így gondolkodunk. Aztán 3-4 év múlva lehet hogy újra felgyúl bennünk a láng, és vágyunk egy másik gyerekre. Lehet.
És akkor már bele merek vágni, mert tényleg akarjuk, nemcsak a lelkiismeret lökdös az újabb gyerek felé.
De ha nem jön meg ez a szikra, marad a gyerekünk "egyke". Bár ezt a környezetemben néhányan elítélik. Ezzel néha nem tudok mit kezdeni.
Tőletek most nem azt várom, hogy segítsetek eldönteni, hogy jól gondokodom-e a gyerekszámot illetően, ebben úgyis a mi családi tanácsunk dönt. Azt szeretném, ha lenne közetetek olyan (pl. Mamacica), aki hasonló cipőben jár, megosztaná valem, hogy an reagálja le a kellemetlen megjegyzéseket: "Egy gyerek nem gyerek!", mocorog-e neki is a lelkiismerete és mit kezd vele.
Persze elolvasom majd a tiltakozókat is, de nem ígérem, hogy tudok majd velük valamit kezdeni. A vita nem az erős oldalam.
Köszönöm, hogy elolvastatok!
Különben viszonylag új vagyok itt a Babaneten, egyetlen topikban vagyok törzstag, meg valamikor, talán tavasszal írtam egyszer-kétszer egy másikba is.
Bővebben is írok magamról később, ha érdekellek benneteket, de egyelőre ennyi, lehet, hogy ez is sok volt belőlem.
Sziasztok!
Új privát üzeneted érkezett!
2003.07.31 21:33
Szia Márti!
Igaz, hogy Mamacicától várod a választ, de megelőzöm egy kicsit.
Nemcsak a Te családodban, környezetedben ítélik el (bár szerintem ez rossz szó, hiszen aki ilyenért elitél, azt melegebb éghajlatra szoktam küldeni...).
Ne legyen lelkiismeretfurdalásod!! Nincs miért!! Nem az Ő életük, hanem a Tiéd! Ne érdekeljen mások mit gondolnak! Nem nekik kell megfelelned, hanem a férjednek és a lányodnak!! Hogy minél jobb anya légy az egykédnek! Ha ún. ideges, gyagya tipus vagy (Én is!) akkor mindenkinek jobb, ha így marad! Neked is, a lányodnak is! Ha most belemennél egy második gyermek szülésébe, akkor lehet, hogy utólag bánni fogod, hogy befolyásolható voltál és az senkinek sem jó!
Ha most így érzed, így érzed! És akkor mi van?
Ha netán 4 év múlva is így érzed, akkor is mi van?
Ne más mondja meg neked, hogy neked és a családodnak mi a jó! A sorsát mindenki maga irányítja!
UFF! Én beszéltem!
(Na mostmár jöhetnek a sokgyerekes ellenzék is! )
Igaz, hogy Mamacicától várod a választ, de megelőzöm egy kicsit.
Nemcsak a Te családodban, környezetedben ítélik el (bár szerintem ez rossz szó, hiszen aki ilyenért elitél, azt melegebb éghajlatra szoktam küldeni...).
Ne legyen lelkiismeretfurdalásod!! Nincs miért!! Nem az Ő életük, hanem a Tiéd! Ne érdekeljen mások mit gondolnak! Nem nekik kell megfelelned, hanem a férjednek és a lányodnak!! Hogy minél jobb anya légy az egykédnek! Ha ún. ideges, gyagya tipus vagy (Én is!) akkor mindenkinek jobb, ha így marad! Neked is, a lányodnak is! Ha most belemennél egy második gyermek szülésébe, akkor lehet, hogy utólag bánni fogod, hogy befolyásolható voltál és az senkinek sem jó!
Ha most így érzed, így érzed! És akkor mi van?
Ha netán 4 év múlva is így érzed, akkor is mi van?
Ne más mondja meg neked, hogy neked és a családodnak mi a jó! A sorsát mindenki maga irányítja!
UFF! Én beszéltem!
(Na mostmár jöhetnek a sokgyerekes ellenzék is!
)
2003.07.31 22:32
Márti!
Nekünk 2 gyerekünk van, és igazából sosem volt kérdés, mindig úgy gondoltam-gondoltuk, hogy 2 lesz, kb. 3 év korkülönbséggel és ezen nem is sokat agyaltunk. Aztán, mikor terhes lettem, az 1. öröm után elkezdett marcangolni a lelkiismeret, hogy most aztán jól kitoltam a nagyobbikkal. Remélem, hogy hosszú távon több jó lesz neki ebből, mint rossz. Az első 2,5 hónap maga volt a pokol, de most már nagyon sok örömünk van benne.
Én azt gondolom, hogy testvér nélkül is teljes lehet az ember élete ill. testvérrel is lehet szörnyű, ez nagyban függ a szülők nevelésétől is. Ha az egykét jószívűnek, társas lénynek neveled, akkor lehet, hogy jobb természete lesz, mint egy olyannak, akinek folyamatos létharc az élete egy rossz testvér miatt.
A sokgyerekesek persze, hogy azt fogják mondani, hogy az a jó. Ha már 3, vagy még több gyereke van v.kinek, akkor nem fogja azt mondani, hogy "Úristen, mekkora hiba volt, vissza az egész!" -akárhogy is szenved ESETLEG.
Szóval, ezt neked kell eldöntened, ne hagyd magad meggyőzni se pro, se kontra, mert aztán idegeneket okolhatsz utólag. Ha úgy érzed, hogy egy elég, akkor tényleg elég, ezt nem lehet ímmel-ámmal csinálni. Ha meg eljön az idő, azt úgyis tudni fogod.
Nekünk 2 gyerekünk van, és igazából sosem volt kérdés, mindig úgy gondoltam-gondoltuk, hogy 2 lesz, kb. 3 év korkülönbséggel és ezen nem is sokat agyaltunk. Aztán, mikor terhes lettem, az 1. öröm után elkezdett marcangolni a lelkiismeret, hogy most aztán jól kitoltam a nagyobbikkal. Remélem, hogy hosszú távon több jó lesz neki ebből, mint rossz. Az első 2,5 hónap maga volt a pokol, de most már nagyon sok örömünk van benne.
Én azt gondolom, hogy testvér nélkül is teljes lehet az ember élete ill. testvérrel is lehet szörnyű, ez nagyban függ a szülők nevelésétől is. Ha az egykét jószívűnek, társas lénynek neveled, akkor lehet, hogy jobb természete lesz, mint egy olyannak, akinek folyamatos létharc az élete egy rossz testvér miatt.
A sokgyerekesek persze, hogy azt fogják mondani, hogy az a jó. Ha már 3, vagy még több gyereke van v.kinek, akkor nem fogja azt mondani, hogy "Úristen, mekkora hiba volt, vissza az egész!" -akárhogy is szenved ESETLEG.
Szóval, ezt neked kell eldöntened, ne hagyd magad meggyőzni se pro, se kontra, mert aztán idegeneket okolhatsz utólag. Ha úgy érzed, hogy egy elég, akkor tényleg elég, ezt nem lehet ímmel-ámmal csinálni. Ha meg eljön az idő, azt úgyis tudni fogod.
2003.08.07 15:38
Sziasztok!
Én nem érzem magam se sokgyerekesnek (a tervezett három nekem nem sok), se ellenzéknek (ha nem olyan lenne a férjem, amilyen, talán gyerekem sem lenne), ráadásul nincs is időm átolvasni a legújabb termést. Csak azért kukkantotam be, hogy felhívjam a figyelmeteket a mai HVG (online is) vezércikkére a népesedésről. Van egy keretes írás a nők hozzáállásáról, érdemes elolvasni. Sok igazság van benne, sajnos.
Mónika
Én nem érzem magam se sokgyerekesnek (a tervezett három nekem nem sok), se ellenzéknek (ha nem olyan lenne a férjem, amilyen, talán gyerekem sem lenne), ráadásul nincs is időm átolvasni a legújabb termést. Csak azért kukkantotam be, hogy felhívjam a figyelmeteket a mai HVG (online is) vezércikkére a népesedésről. Van egy keretes írás a nők hozzáállásáról, érdemes elolvasni. Sok igazság van benne, sajnos.
Mónika
2003.08.07 20:25
Szia Márti!
Nagyon tetszett amiket írtál. Megkockáztatom, hogy rokon lelkek vagyunk, ugyanis totálisan egyformán látjuk a dolgokat. Kezdjük a veszekedéssel, na az nekem sem műfajom. Igyekszem másoktól véleményt kérni, azt megfontolni és elfogadni, esetleg kompromisszumot kötni ha nem vagyok a másikkal egy hullámhosszon.
Itt van aztán a lelkiismeret ill. furdalás kérdése. Engem is rág belülről. Mi lesz ha évek múlva a fiam majd neheztel mert nem szültem neki testvért? De mi lesz ha szülök és iszonyú viszonyban lesznek? Dilemma. Sokat hallani ilyet. Úgyhogy úgy döntöttem, előveszem a híres önzésemet és azt fogom tenni ami nekem most jó, vagyis most nem szülök. És ha nem jön az a bizonyos szikra, az az ellenállhatatlan érzés, hogy kisbaba kell, akkor egyeltalán nem szülök. Nagyon tetszett amit írtál, hogy a lelkiismeret nem lökdöshet egy újabb gyerek felé, mert abból semmi jó nem lesz.
Egyet gondoltunk akkor is, amikor azt írtad, ha adnál a lányodnak testvért akkor jó lenne, de kell e neki egy gyagya anya? Ugyaníg vélekedek én is, ugyanis tudom, hogy az örökös testvéri marakodást (add ide, megmondalak, kis hülye vagy stb...) nem bírnám és hamar valami elmeosztályon kötnék ki. Jó lenne-e ez a gyermekeimnek?
Kedves Márti, tegyük azt amit a szivünk diktál csak tegyünk hozzá egy kis önzést. Nem lehet tudni évek múlva mi lesz. De az fontos, hogy most jó legyen! Kényszerből, ezért mert megszólnak vagy azért mert így kívánja a magyar nemzet semmiképpen ne szüljünk. Csakis belső indíttatásra.
Írod, hogy a környezetedben egyesek elítélik azt aki nem akar egynél több gyereket. Azokkal ne is foglalkozz, mert aki igazán bölcs, az elfogad. Úgy, ahogy Te is a sokgyerekeseket. Itt van pl. drága anyósom akit egyébként szeretek, mert nagyon rendes. De amikor szóba került a tesótéma és kijelentettem, hogy nem akarok többet szülni, azt mondta, jajj, mindjárt sirvafakad. Nos tárgyilagosan eligazítottam, hogy ezt én érzem és az ő kedvéért szülnék legutóljára.
De. Itt van a párom akit imádok. Ő szeretne még egyet. Én szeretem őt. Megteszem az ő kedvéért? Mert megtenném. De félek, hogy a kétgyerekes ideggombócba már nem lenne szerelmes. Így aztán a fejünket kissé a homokba dugva kezeljük a témát és várunk, hogy az idő megoldja. Valószínűleg meg is fogja, a lényeg, hogy most boldogok vagyunk így hármasban!
Szia és írj ha van még észrévételed akár emailben is!
Mamacica
Nagyon tetszett amiket írtál. Megkockáztatom, hogy rokon lelkek vagyunk, ugyanis totálisan egyformán látjuk a dolgokat. Kezdjük a veszekedéssel, na az nekem sem műfajom. Igyekszem másoktól véleményt kérni, azt megfontolni és elfogadni, esetleg kompromisszumot kötni ha nem vagyok a másikkal egy hullámhosszon.
Itt van aztán a lelkiismeret ill. furdalás kérdése. Engem is rág belülről. Mi lesz ha évek múlva a fiam majd neheztel mert nem szültem neki testvért? De mi lesz ha szülök és iszonyú viszonyban lesznek? Dilemma. Sokat hallani ilyet. Úgyhogy úgy döntöttem, előveszem a híres önzésemet és azt fogom tenni ami nekem most jó, vagyis most nem szülök. És ha nem jön az a bizonyos szikra, az az ellenállhatatlan érzés, hogy kisbaba kell, akkor egyeltalán nem szülök. Nagyon tetszett amit írtál, hogy a lelkiismeret nem lökdöshet egy újabb gyerek felé, mert abból semmi jó nem lesz.
Egyet gondoltunk akkor is, amikor azt írtad, ha adnál a lányodnak testvért akkor jó lenne, de kell e neki egy gyagya anya? Ugyaníg vélekedek én is, ugyanis tudom, hogy az örökös testvéri marakodást (add ide, megmondalak, kis hülye vagy stb...) nem bírnám és hamar valami elmeosztályon kötnék ki. Jó lenne-e ez a gyermekeimnek?
Kedves Márti, tegyük azt amit a szivünk diktál csak tegyünk hozzá egy kis önzést. Nem lehet tudni évek múlva mi lesz. De az fontos, hogy most jó legyen! Kényszerből, ezért mert megszólnak vagy azért mert így kívánja a magyar nemzet semmiképpen ne szüljünk. Csakis belső indíttatásra.
Írod, hogy a környezetedben egyesek elítélik azt aki nem akar egynél több gyereket. Azokkal ne is foglalkozz, mert aki igazán bölcs, az elfogad. Úgy, ahogy Te is a sokgyerekeseket. Itt van pl. drága anyósom akit egyébként szeretek, mert nagyon rendes. De amikor szóba került a tesótéma és kijelentettem, hogy nem akarok többet szülni, azt mondta, jajj, mindjárt sirvafakad. Nos tárgyilagosan eligazítottam, hogy ezt én érzem és az ő kedvéért szülnék legutóljára.
De. Itt van a párom akit imádok. Ő szeretne még egyet. Én szeretem őt. Megteszem az ő kedvéért? Mert megtenném. De félek, hogy a kétgyerekes ideggombócba már nem lenne szerelmes. Így aztán a fejünket kissé a homokba dugva kezeljük a témát és várunk, hogy az idő megoldja. Valószínűleg meg is fogja, a lényeg, hogy most boldogok vagyunk így hármasban!
Szia és írj ha van még észrévételed akár emailben is!
Mamacica
2003.08.07 21:20
Sziasztok!
"iszonyú viszony", "örökös testvéri marakodás": azért nem ez a jellemző, inkább a testvéri szeretet szókapcsolatot ismeri a magyar nyelv. Persze, kivételek vannak, de erre hivatkozni önbecsapás. A gyermeki veszekedések meg a felnőtté válás, a szocializálódás része, ebbe szülők nem szoktak belebolondulni.
Ezzel nem elítélni akarlak, nem tisztem és nem is jogom, pusztán annyit írni, hogy őszintébb elismerni, hogy önzés az ok, amit magad is bevallottál. Ennyi
Lina
"iszonyú viszony", "örökös testvéri marakodás": azért nem ez a jellemző, inkább a testvéri szeretet szókapcsolatot ismeri a magyar nyelv. Persze, kivételek vannak, de erre hivatkozni önbecsapás. A gyermeki veszekedések meg a felnőtté válás, a szocializálódás része, ebbe szülők nem szoktak belebolondulni.
Ezzel nem elítélni akarlak, nem tisztem és nem is jogom, pusztán annyit írni, hogy őszintébb elismerni, hogy önzés az ok, amit magad is bevallottál. Ennyi
Lina
2003.08.08 02:02
Itt a sokgyerekes ellenzék!
Most őszintén lányok!
Egymást hátát veregetitek hogy milyen jó fejek vagytok mert beéritek egy gyerekkel, akkor vajon honnan az a lelkifurdalás?
Ha engem nem bánt valami, nem is görcsölök rajta!
Piszkálnak és megszólnak azért mert csak egyet szeretnétek?
Engem meg azért mert három, van!
Na hogy is van ez?
Honnan tudjátok mit csinálnátok két vagy több gyerekkel ha még nem próbáltátok?
Én nem érzem magam Gyagyának, ez nem gyerkőcök számával arányos szerencsére!
Másrészt olyan kicsik még ez első számuk, honnan tudjátok mi lesz pár év múlva beálltok az "ellenzékhez"?
Ha valaki kíváncsi lenne, hogyan lehet három gyerek mellett internetezni, hát így... és ilyenkor....
Dzsili
Most őszintén lányok!
Egymást hátát veregetitek hogy milyen jó fejek vagytok mert beéritek egy gyerekkel, akkor vajon honnan az a lelkifurdalás?
Ha engem nem bánt valami, nem is görcsölök rajta!
Piszkálnak és megszólnak azért mert csak egyet szeretnétek?
Engem meg azért mert három, van!
Na hogy is van ez?
Honnan tudjátok mit csinálnátok két vagy több gyerekkel ha még nem próbáltátok?
Én nem érzem magam Gyagyának, ez nem gyerkőcök számával arányos szerencsére!
Másrészt olyan kicsik még ez első számuk, honnan tudjátok mi lesz pár év múlva beálltok az "ellenzékhez"?
Ha valaki kíváncsi lenne, hogyan lehet három gyerek mellett internetezni, hát így... és ilyenkor....
Dzsili
2003.08.08 07:16
Nálunk is három. Meg az első házasságából a férjemnek még kettő. 16-17 évesek. És minden szombaton nálunk dekkolnak, mert valószínűleg jól érzik magukat, annak ellenére, hogy a tesóik, 8, 4, 4 hónap, valószínűleg sokmindenben nem partnereik. De látszik, hogy szeretik őket, pedig asszonypajtás kőkeményen dolgozott ellenünk. Kétéves volt az én legnagyobbam, mikor megtudták, hogy van testvérük.
És tudjátok mit? Azt hiszem szeretnék még egyet. Főleg azért, mert a páros számokat inkább kedvelem, és azt remélem, hogy a Középső gyerek probléma is oldódik. Akkor a párt alkotók nem kizárják majd a harmadikat, hanem két pár lesz. Persze a variációk száma végtelen. Egyszerűen cska nem tudom elképzelni, hogy többet nem lesz baba, aki odahajtja a fejét, és akár éjszaka is szuszog a nyakadban.
Persze nem panaszkodhatom, mert bár nem csillagászati a fizetésünk, mindenféle ingatlan hátterünk van. Abból nem tudok ugyan kenyeret venni, de ha odajutnak, talán segíthetünk majd a lakásnál. És amire nagyon kell a pénz, arra megteremtjük. A két nagy volt idén síelni, jövőre pedig együtt akarnánk megtekinteni a Horvát tengerpartot. Tény, hogy nem all inclusive rendszerben, de garantálom, hogy vidám nyaralás lesz.
Az első gyerek mellett én is úgy éreztem, hogy semmire nem jut időm, minden úszik. Most meg még dolgozom is. Nem annyira a pénzért, inkább magamért. Persze nem patika tisztaságú a lakás, de nem hiszem azt, hogy akár egy gyerek mellett az lenne a legfőbb célom.
És tudjátok mit? Azt hiszem szeretnék még egyet. Főleg azért, mert a páros számokat inkább kedvelem, és azt remélem, hogy a Középső gyerek probléma is oldódik. Akkor a párt alkotók nem kizárják majd a harmadikat, hanem két pár lesz. Persze a variációk száma végtelen. Egyszerűen cska nem tudom elképzelni, hogy többet nem lesz baba, aki odahajtja a fejét, és akár éjszaka is szuszog a nyakadban.
Persze nem panaszkodhatom, mert bár nem csillagászati a fizetésünk, mindenféle ingatlan hátterünk van. Abból nem tudok ugyan kenyeret venni, de ha odajutnak, talán segíthetünk majd a lakásnál. És amire nagyon kell a pénz, arra megteremtjük. A két nagy volt idén síelni, jövőre pedig együtt akarnánk megtekinteni a Horvát tengerpartot. Tény, hogy nem all inclusive rendszerben, de garantálom, hogy vidám nyaralás lesz.
Az első gyerek mellett én is úgy éreztem, hogy semmire nem jut időm, minden úszik. Most meg még dolgozom is. Nem annyira a pénzért, inkább magamért. Persze nem patika tisztaságú a lakás, de nem hiszem azt, hogy akár egy gyerek mellett az lenne a legfőbb célom.
2003.08.08 15:18
Idézet Mamacicától: "Kedves Márti, tegyük azt amit a szivünk diktál csak tegyünk hozzá egy kis önzést"
Kedves Mamacica!
A többi mondatodra nem reagálok (nem értek egyet velük, de akceptálom az álláspontodat, végtére is nem vagyunk egyformák), de erre azért ha nem haragszol kérdeznék valamit: miért kellene önzést tenni hozzá? Az ember önző akkor is, ha nem ad rá engedélyt magának. Mi lesz akkor, ha meg is engedjük magunknak? Önzés a köbön.
Van egy bizonyos kora az embernek, amikor nem magáért él. A szüleink se magukért éltek életerős harmincas korukban. Ha magukért éltek volna, akkor mi most nem lennénk. Most nem az a feladatunk, hogy magunkra gondoljunk. A gyerekkor és a fiatalkor az önépítés időszaka. Az "aktív kor" az az időszak, mikor másokat kell "építenünk". Ennek is megvan a szépsége. (Még akkor is, ha ma nem az a legdivatosabb kor.) És ha most nem ezt tesszük, azt később súlyosan megbánjuk.
Kedves Mamacica!
A többi mondatodra nem reagálok (nem értek egyet velük, de akceptálom az álláspontodat, végtére is nem vagyunk egyformák), de erre azért ha nem haragszol kérdeznék valamit: miért kellene önzést tenni hozzá? Az ember önző akkor is, ha nem ad rá engedélyt magának. Mi lesz akkor, ha meg is engedjük magunknak? Önzés a köbön.
Van egy bizonyos kora az embernek, amikor nem magáért él. A szüleink se magukért éltek életerős harmincas korukban. Ha magukért éltek volna, akkor mi most nem lennénk. Most nem az a feladatunk, hogy magunkra gondoljunk. A gyerekkor és a fiatalkor az önépítés időszaka. Az "aktív kor" az az időszak, mikor másokat kell "építenünk". Ennek is megvan a szépsége. (Még akkor is, ha ma nem az a legdivatosabb kor.) És ha most nem ezt tesszük, azt később súlyosan megbánjuk.
Szabó istvánné
2003.08.08 15:24
Még valami: ha elsősorban magunkra gondolunk, vagyis önző álláspontra helyezkedünk, akkor is az jön ki, hogy gyerekeket szülni érdemes, még ha az első évek nehezek is. Hiszen leszünk egyszer öregek is. És az az egy szem gyerekünk kitől kap majd segítséget ahhoz, hogy elboldoguljon velünk, ha nem a testvérétől?
Még valami: igenis sokszor a lelkiismerete lökdösi az embert afelé, hogy a feladatait elvégezze. A szülés is egy feladat, nyilván senki se magáért a szülésért meg a terhességért vállal gyereket. Ez az egész egy feladat, amit akkor is meg kell oldani, ha sokszor nehéz, és őszintén szólva nem mindig fűlik hozzá a fogunk. Az, hogy csak azt kell tenni, amit az ember szívesen csinál, az egy hatalmas félreértés. Már a suliban elkezdik ezzel a "játszva tanulás" című fából vaskarikával. Ez egy nagy átverés. Tanulni - hatékonyan - nem lehet játszva. Mégis tanulni kell. Ugyanez van a gyerekneveléssel is: az emberek zömének nem megy úgy, mint a tortaevés. Mégis meg kell csinálni.
Még valami: igenis sokszor a lelkiismerete lökdösi az embert afelé, hogy a feladatait elvégezze. A szülés is egy feladat, nyilván senki se magáért a szülésért meg a terhességért vállal gyereket. Ez az egész egy feladat, amit akkor is meg kell oldani, ha sokszor nehéz, és őszintén szólva nem mindig fűlik hozzá a fogunk. Az, hogy csak azt kell tenni, amit az ember szívesen csinál, az egy hatalmas félreértés. Már a suliban elkezdik ezzel a "játszva tanulás" című fából vaskarikával. Ez egy nagy átverés. Tanulni - hatékonyan - nem lehet játszva. Mégis tanulni kell. Ugyanez van a gyerekneveléssel is: az emberek zömének nem megy úgy, mint a tortaevés. Mégis meg kell csinálni.
Szabó istvánné
2003.08.08 21:13
Mamamcica
Engem csak azért lepsz meg, mert még tisztán emlékszem, amikor a ..."megint megjött" topicba írtál,majd a Friss kismamákba ,olyan szeretettel vártad hogy babátok legyen, amilyen hévvel állsz most itt ki amellett, hogy ebből köszönöd egy is elég volt!
Engem ez elszomorít kicsit.
Hogy még várnátok az teljesen érthető, de hogy visszautasítsátok a több gyermekes életmódot az azért furcsa, nem olyan rossz ám amilyennek látszik némely emberből kiindulva.
Sok mindent bántam már meg életemben, de a srácaimat NEM!
Márti
A vita nem veszekedés pusztán különböző nézetek ütköztetése, ahol lehet érvelni, és ellen érvelni, ennyi.
Nekem kissé rosszul esik, hogy úgy csinálsz mintha mi "ellenzékiek" valami idióták lennénk, akikkel nem érdemes szóba állni, pusztán olyanokkal, akik adják alád a lovat.
Az ellenzéki szó is fura, különben hiszen mindannyian egy oldalon állunk a saját családunkén!
Nekem a három gyerkőc miatt azzal kell egyet értenem, hogy a sok gyerek az üdvözítő ugyebár, de ha olvastátok ez előző hsz.-imat tudhatnátok, hogy sokan gondoljuk úgy, hogy csináljátok, ahogyan nektek jó, de....
Ne állítsatok olyanokat, hogy több gyerkőc tiszta idegbaj és csupa veszekedés!
Ez nagy fokú butaság.
Hatalmas szeretet és energiát lehet belőlük meríteni!
Egy felnőttnek tudnia kéne, hogy nem kell igazságot tenni a gyerekek között, ha össze is vesznek, csak ha már minden kötél szakad, majd megoldják maguk, adnak és kapnak is sebeket egymástól, amik aztán összeforrnak, és ez összekovácsolja őket.
Sasha
Olvastam soraidat, és nem igazán értem
a kirohanásodat mondtam én ellent neked????
A lányom másfél éves és szopik, annak ellenére, hogy ezt is nehezményezik többen.
Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a SZAKÉRTŐK /orvosok, védőnők, szaklapok/ mennyire ellentmondásosak és hogy pár év alatt is úgy megváltoztatják a véleményüket gyökeresen /természetesen mindig alátámasztva a maguk kutatási eredményeivel és statisztikáival/ hogy döntsd el melyik az üdvözítő éppen.
Azt is írtam, hogy ekkor vegyük elő a józan paraszti eszünket, amivel leszűrhetjük a lényeget, és hogy hallgassunk a megérzéseikre többnyire, jól beválnak.
Ebbe tartozik a szoptatás is, természetesen számomra is a lehető legjobb és legősibb táplálási mód, szerintem valahol félre értettél!
Dzsili
Engem csak azért lepsz meg, mert még tisztán emlékszem, amikor a ..."megint megjött" topicba írtál,majd a Friss kismamákba ,olyan szeretettel vártad hogy babátok legyen, amilyen hévvel állsz most itt ki amellett, hogy ebből köszönöd egy is elég volt!
Engem ez elszomorít kicsit.
Hogy még várnátok az teljesen érthető, de hogy visszautasítsátok a több gyermekes életmódot az azért furcsa, nem olyan rossz ám amilyennek látszik némely emberből kiindulva.
Sok mindent bántam már meg életemben, de a srácaimat NEM!
Márti
A vita nem veszekedés pusztán különböző nézetek ütköztetése, ahol lehet érvelni, és ellen érvelni, ennyi.
Nekem kissé rosszul esik, hogy úgy csinálsz mintha mi "ellenzékiek" valami idióták lennénk, akikkel nem érdemes szóba állni, pusztán olyanokkal, akik adják alád a lovat.
Az ellenzéki szó is fura, különben hiszen mindannyian egy oldalon állunk a saját családunkén!
Nekem a három gyerkőc miatt azzal kell egyet értenem, hogy a sok gyerek az üdvözítő ugyebár, de ha olvastátok ez előző hsz.-imat tudhatnátok, hogy sokan gondoljuk úgy, hogy csináljátok, ahogyan nektek jó, de....
Ne állítsatok olyanokat, hogy több gyerkőc tiszta idegbaj és csupa veszekedés!
Ez nagy fokú butaság.
Hatalmas szeretet és energiát lehet belőlük meríteni!
Egy felnőttnek tudnia kéne, hogy nem kell igazságot tenni a gyerekek között, ha össze is vesznek, csak ha már minden kötél szakad, majd megoldják maguk, adnak és kapnak is sebeket egymástól, amik aztán összeforrnak, és ez összekovácsolja őket.
Sasha
Olvastam soraidat, és nem igazán értem
a kirohanásodat mondtam én ellent neked???? A lányom másfél éves és szopik, annak ellenére, hogy ezt is nehezményezik többen.
Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a SZAKÉRTŐK /orvosok, védőnők, szaklapok/ mennyire ellentmondásosak és hogy pár év alatt is úgy megváltoztatják a véleményüket gyökeresen /természetesen mindig alátámasztva a maguk kutatási eredményeivel és statisztikáival/ hogy döntsd el melyik az üdvözítő éppen.
Azt is írtam, hogy ekkor vegyük elő a józan paraszti eszünket, amivel leszűrhetjük a lényeget, és hogy hallgassunk a megérzéseikre többnyire, jól beválnak.
Ebbe tartozik a szoptatás is, természetesen számomra is a lehető legjobb és legősibb táplálási mód, szerintem valahol félre értettél!
Dzsili
2003.08.09 20:59
Ha nem három, hanem csak két lehetőség közül lehet választani - apa nélkül és gyerek nélkül, vagy apa nélkül de gyerekkel - akkor már jobb apa nélkül de gyerekkel. A gyerek is inkább él apa nélkül, mint sehogy. Persze nyilván a teljes család a legszerencsésebb, de a csonka család még mindig jobb a teljes magánynál. Minden résztvevőnek. A gyereknek meg a csonka családban lét mindenképp jobb a nemlétnél. Ha nem sikerült volna férjhez mennem (hú, de csúnyán hangzik), gyereket asszem akkor is akartam volna. Persze így sokkal jobb.
Egyébként pedig apukát utólag lehet találni. De ha ez sokára sikerül, és esetleg már késő lesz gyereket szülni, az nem jó. Ebből a szempontból igenis inkább most legyen babád, amíg lehet. De ha örökre kizárnád az életedből a párban élés lehetőségét, az nem volna jó. De biztos nem teszel ilyet, már csak a gyerek miatt se.
Egyébként pedig apukát utólag lehet találni. De ha ez sokára sikerül, és esetleg már késő lesz gyereket szülni, az nem jó. Ebből a szempontból igenis inkább most legyen babád, amíg lehet. De ha örökre kizárnád az életedből a párban élés lehetőségét, az nem volna jó. De biztos nem teszel ilyet, már csak a gyerek miatt se.
Szabó istvánné
2003.08.10 00:51
Anyatigris!
Szerintem nem elítélésről van szó egyik esetben sem, hiszen az senkinek nem tiszte, inkább megvitatásról.
Egyébként tényleg elgondolkodtató amit kérdeztél.
Az tény, hogy egy gyereknek szüksége van apára is, ebből meríti a későbbi apa képet illetve főleg ha fiú a kicsi, a férfias viselkedés mintát is.
Az tudjuk jól hogy sokkal inkább a viselkedésünk határozza meg a srácokat, mint amivé nevelni szertnénk őket, ha nincs apuka a családban ezt nehéz pótolni.Akaratlanul is meghatározó amit az édesapjuk tesz, mindenképpen levonak következtetéseket és még ha nem is tökéletes egy család, gondolok itt veszekedésekre, akkor is jobb mint ha egy szülő neveli őket.
Én legalább is így gondolom, és azért írtam le, mert azt mondtad, hogy te magad szeretted volna egyedül vállalni a kicsit.
Vannak persze olyan helyzetek amikor saját akaratán kívül kerül ilyen helyzetbe az ember, haláleset, elhagyás stb. miatt az borzasztóan nehéz lehet, remélem te nem ebbe a kategóriába tartozol.
És vannak a brutális, verekedős stb. apák akiktől jobb megszabadulni mint szenvedni családilag mellettük, az ilyen apa képre szerintem nincs szükség.
És hogy elítélnélek-e azért mert úgy döntöttél, hogy szeretnél gyermeket, de nem találtál olyan férfit aki a párod is tudot volna lenni, a partnered aki megosztaná veled mindezt?
Ugyan dehogy!
Bizony jó párszor gondoltam arra, hogy milyen lenne ha a férjem nélkül folytatnám az életem a srácaimmal, azt hiszem sokkal nyugisabb, fele annyi veszekedés,több nyugalom!
De... Attól még hogy érzésem szerint engem már nem igen szeret a srácokat úgy érzem nagyon!
Nem tehetem meg velük,sem a párommal sem a gyerkőcökkel, hogy elválasszam őket, csak mert nálunk takarékon vannak az érzelmek!
Ez is egyfajta önzés -mit ahogyan már előtem is írta valaki- nem kell egy másik emberhez alkalmazkodni, senki nem magyaráz bele, mikor mit tegyek a kicsivel stb.
Ennek ellenére biztosan tudom, hogy vannak fantasztikus férfiak /az én férjem is valahol ilyen/ akik tűzbe mennének a családjukért és a gyerekeikért.
Sőt mindezek mellett még a feleségükre is fordítanak energiát, /na ide már nem tartozik bele a párom/ tehát érdemes keresgélned!!!!!!!!!
Vagy lehet hogy csak hagynod kell hogy megtaláljon, a férfi, aki apukája lehet a gyermekednek!
Nekem még valami eszembe jutot a kérdésed kapcsán ami mindannyiunkhoz szól?
Mi a helyesebb pár kapcsolat nélkül gyermeket vállalni vagy kiegyensúlyozott házasságban /legalábbis akik itt az egy gyerekesek oldalán felszólaltak, nekem ilyennek tűntek/ EGY gyermeket vállalni ?
Szerintem minden család formát lehet jól, és boldogan művelni házasságot egy vagy több gyermekkel, vagy pár kapcsolat nélkül a kicsivel, és el is lehet rontani sok-sok pozitív és negatv példa áll mindkét oldalon.
Bízom benne hogy bármelyiket is válaszuk sikerül a számunkra leghelyesebbet megtalálni!
Dzsili
Szerintem nem elítélésről van szó egyik esetben sem, hiszen az senkinek nem tiszte, inkább megvitatásról.
Egyébként tényleg elgondolkodtató amit kérdeztél.
Az tény, hogy egy gyereknek szüksége van apára is, ebből meríti a későbbi apa képet illetve főleg ha fiú a kicsi, a férfias viselkedés mintát is.
Az tudjuk jól hogy sokkal inkább a viselkedésünk határozza meg a srácokat, mint amivé nevelni szertnénk őket, ha nincs apuka a családban ezt nehéz pótolni.Akaratlanul is meghatározó amit az édesapjuk tesz, mindenképpen levonak következtetéseket és még ha nem is tökéletes egy család, gondolok itt veszekedésekre, akkor is jobb mint ha egy szülő neveli őket.
Én legalább is így gondolom, és azért írtam le, mert azt mondtad, hogy te magad szeretted volna egyedül vállalni a kicsit.
Vannak persze olyan helyzetek amikor saját akaratán kívül kerül ilyen helyzetbe az ember, haláleset, elhagyás stb. miatt az borzasztóan nehéz lehet, remélem te nem ebbe a kategóriába tartozol.
És vannak a brutális, verekedős stb. apák akiktől jobb megszabadulni mint szenvedni családilag mellettük, az ilyen apa képre szerintem nincs szükség.
És hogy elítélnélek-e azért mert úgy döntöttél, hogy szeretnél gyermeket, de nem találtál olyan férfit aki a párod is tudot volna lenni, a partnered aki megosztaná veled mindezt?
Ugyan dehogy!
Bizony jó párszor gondoltam arra, hogy milyen lenne ha a férjem nélkül folytatnám az életem a srácaimmal, azt hiszem sokkal nyugisabb, fele annyi veszekedés,több nyugalom!
De... Attól még hogy érzésem szerint engem már nem igen szeret a srácokat úgy érzem nagyon!
Nem tehetem meg velük,sem a párommal sem a gyerkőcökkel, hogy elválasszam őket, csak mert nálunk takarékon vannak az érzelmek!
Ez is egyfajta önzés -mit ahogyan már előtem is írta valaki- nem kell egy másik emberhez alkalmazkodni, senki nem magyaráz bele, mikor mit tegyek a kicsivel stb.
Ennek ellenére biztosan tudom, hogy vannak fantasztikus férfiak /az én férjem is valahol ilyen/ akik tűzbe mennének a családjukért és a gyerekeikért.
Sőt mindezek mellett még a feleségükre is fordítanak energiát, /na ide már nem tartozik bele a párom/ tehát érdemes keresgélned!!!!!!!!!
Vagy lehet hogy csak hagynod kell hogy megtaláljon, a férfi, aki apukája lehet a gyermekednek!
Nekem még valami eszembe jutot a kérdésed kapcsán ami mindannyiunkhoz szól?
Mi a helyesebb pár kapcsolat nélkül gyermeket vállalni vagy kiegyensúlyozott házasságban /legalábbis akik itt az egy gyerekesek oldalán felszólaltak, nekem ilyennek tűntek/ EGY gyermeket vállalni ?
Szerintem minden család formát lehet jól, és boldogan művelni házasságot egy vagy több gyermekkel, vagy pár kapcsolat nélkül a kicsivel, és el is lehet rontani sok-sok pozitív és negatv példa áll mindkét oldalon.
Bízom benne hogy bármelyiket is válaszuk sikerül a számunkra leghelyesebbet megtalálni!
Dzsili
2003.08.10 08:28
Sziasztok!
Én azt hiszem ez az a tipikus téma (topik témája), amiben valahol, mindenkinek igaza van. Mert ha azt vesszük tökéletesen igaza van a több gyermekes anyukáknak is meg az egykéseknek is. Érvek és ellenérvek zuhatagában, mindekét oldalról ki lehet hámozni azokat a gondolatokat, véleményeket amikkel egyetértünk, nem?
Én személy szerint több gyerek párti vagyok. A világ legszebb dolga,feladata és állapota anyának lenni. A világ összes kincséért sem mondanék le erről az "élményről". A tesó meg hát...hát igen, akinek nincsen az nem tudja, de akinek van -és jó tesója van- az viszont tudja, mit veszítene, ha nem lenne.... én imádom az enyémet és nagyon, de nagyon szeretnék tesót a kislányomnak.....mert félek, hogy üres lenne az élete...Nem lenne kire támaszkodnia felnőtt korában, nem lenne kivel megossza a boldogságát, örömét,bánatát.
Nekem egy kislányom van és egyedül nevelem. De ettől függetlenül bevállalnék mégegyet.(ha lehetne ugyanattól az apától) Nem én választottam ezt a helyzetet, de miután már így alakult egy cseppet sem bánom, hogy egyedül kell végigcsinálnom.
Igazából én szülnék még de azt is csak egyedül. Nem igazán jövök ki a férfiakkl. Nem vagyok leszbi, vagy feminista, egyszerűen nem vagyok velük egy hullámhosszon. Lehet, hogy azért mert még sosem találkoztam az "igazival", bár én nem hiszek a csodákban.......
23 éves voltam amikor terhes lettem. A pasi 5 hetes terhesen hagyott ott. Nem érdekellt, mert nekem ez a gyerek kellett. Úgy éreztem most vagy soha...hogy miért? Nem tudom...Tényleg így éreztem. És én is önző voltam, de én nem a gyerek terén, hanem a pasi kapcsán. (ezt ő mondta egyébként, hogy önző vagyok, mert egyedül döntöttem az ügyben) Naná, hogy egydül döntöttem, hiszen ő azt akarta vetessem el- amire képtelen lettem volna- én meg meg akartam tartani! Tudatosan készültem az anyságra és piszok nehéz volt. Amikor a kórházba feküdtem nagy pocakkal, a szobatársaimhoz naponta jött be a férjük,élettársuk a család. Hozzám nem jött senki. Gondolhatjátok..... De ezen gyorsan túl jutottam. A szülés után az eleje nehéz volt, az első 3-4 hónap, azt nem kívánom senkinek, de utána napról-napra jobb, egyszerűbb, könnyebb és szebb
Én tudom, hogy itt a babaneten a legtöbb anyuci aki ideír annak férje van, gyermekeik ugye, és normális kapcsolatban él. Aki nem próbálta annak elképzelhetetlen egyedül megszülni és felnevelni egy gyereket! Az összes férjes-babás ismerősöm, barátnőm csodának titulálja, hogy teljesen egyedül be mertem vállalni a babát. Tudjátok mit? Néha sokkal könnyebb így, egyedül. Ez most komoly. Nem kell senkit elviselni, úgy neveled (ezt a szót utálom) irányítgatod a gyerkőcöt, ahogy te jónak látod, nem szól bele senki. A magad ura vagy és ez jó!
Persze ehhez, kell egy olyan karakter,személyiség aki határozott, erős. Meg sok minden más.Pl nekem van saját lakásom (én vettem saját magamnak 22 évesen!!!- külföldön dolgoztam, hajón), biztos egzisztencia......stb
Egyetlen egy dolog bánt viszont, és hazudnék ha azt állítanám, hogy nyugodt vagyok. Az apuci téma. Előbb utóbb úgy is meg fogja kérdezni tőlem, hogy hol van apu? Neki miért nincs apja.....stb és akkor mit mondok???
Igaz, hogy elég sok nő nevelei egyedül az egy vagy 2 vagy akár több gyermekét is, ott se biztos, hogy apuci eljár őket látogatni. Sőt!! van egy barátnőm akit 12 év házasság után hagyott ott "apuci" 3 gyerekkel, 2 évvel ezelőtt. Azóta rájuk se nézett!! Milyen érzés lehet ez a gyerekeknek?? Akkor már inkább az elejétől fogva "ne legyen" apukája, nem??? Mert akkor nem tudja a gyerek, hogy milyen az ha van apuci. Értitek???
Szóval most azon dolgozom, hogy meggyőzzem a kislányom apukáját, hogy egy kistesót hozzunk össze Szerettem volna ha egy apától lenne az összes gyermekem. Itt hozzá tenném, hogy a kislányom az én nevemen van és nem kértem tartásdíjat, semmit apucitól.
Remélem sikerül megdumálnom
Anyatigris
Én azt hiszem ez az a tipikus téma (topik témája), amiben valahol, mindenkinek igaza van. Mert ha azt vesszük tökéletesen igaza van a több gyermekes anyukáknak is meg az egykéseknek is. Érvek és ellenérvek zuhatagában, mindekét oldalról ki lehet hámozni azokat a gondolatokat, véleményeket amikkel egyetértünk, nem?
Én személy szerint több gyerek párti vagyok. A világ legszebb dolga,feladata és állapota anyának lenni. A világ összes kincséért sem mondanék le erről az "élményről". A tesó meg hát...hát igen, akinek nincsen az nem tudja, de akinek van -és jó tesója van-
az viszont tudja, mit veszítene, ha nem lenne.... én imádom az enyémet és nagyon, de nagyon szeretnék tesót a kislányomnak.....mert félek, hogy üres lenne az élete...Nem lenne kire támaszkodnia felnőtt korában, nem lenne kivel megossza a boldogságát, örömét,bánatát. Nekem egy kislányom van és egyedül nevelem. De ettől függetlenül bevállalnék mégegyet.(ha lehetne ugyanattól az apától) Nem én választottam ezt a helyzetet, de miután már így alakult egy cseppet sem bánom, hogy egyedül kell végigcsinálnom.
Igazából én szülnék még de azt is csak egyedül. Nem igazán jövök ki a férfiakkl. Nem vagyok leszbi, vagy feminista, egyszerűen nem vagyok velük egy hullámhosszon. Lehet, hogy azért mert még sosem találkoztam az "igazival", bár én nem hiszek a csodákban.......
23 éves voltam amikor terhes lettem. A pasi 5 hetes terhesen hagyott ott. Nem érdekellt, mert nekem ez a gyerek kellett. Úgy éreztem most vagy soha...hogy miért? Nem tudom...Tényleg így éreztem. És én is önző voltam, de én nem a gyerek terén, hanem a pasi kapcsán. (ezt ő mondta egyébként, hogy önző vagyok, mert egyedül döntöttem az ügyben) Naná, hogy egydül döntöttem, hiszen ő azt akarta vetessem el- amire képtelen lettem volna- én meg meg akartam tartani! Tudatosan készültem az anyságra és piszok nehéz volt. Amikor a kórházba feküdtem nagy pocakkal, a szobatársaimhoz naponta jött be a férjük,élettársuk a család. Hozzám nem jött senki. Gondolhatjátok..... De ezen gyorsan túl jutottam. A szülés után az eleje nehéz volt, az első 3-4 hónap, azt nem kívánom senkinek, de utána napról-napra jobb, egyszerűbb, könnyebb és szebb
Én tudom, hogy itt a babaneten a legtöbb anyuci aki ideír annak férje van, gyermekeik ugye, és normális kapcsolatban él. Aki nem próbálta annak elképzelhetetlen egyedül megszülni és felnevelni egy gyereket! Az összes férjes-babás ismerősöm, barátnőm csodának titulálja, hogy teljesen egyedül be mertem vállalni a babát. Tudjátok mit? Néha sokkal könnyebb így, egyedül. Ez most komoly. Nem kell senkit elviselni, úgy neveled (ezt a szót utálom) irányítgatod a gyerkőcöt, ahogy te jónak látod, nem szól bele senki. A magad ura vagy és ez jó!
Persze ehhez, kell egy olyan karakter,személyiség aki határozott, erős. Meg sok minden más.Pl nekem van saját lakásom (én vettem saját magamnak 22 évesen!!!- külföldön dolgoztam, hajón), biztos egzisztencia......stb
Egyetlen egy dolog bánt viszont, és hazudnék ha azt állítanám, hogy nyugodt vagyok. Az apuci téma. Előbb utóbb úgy is meg fogja kérdezni tőlem, hogy hol van apu? Neki miért nincs apja.....stb és akkor mit mondok???
Igaz, hogy elég sok nő nevelei egyedül az egy vagy 2 vagy akár több gyermekét is, ott se biztos, hogy apuci eljár őket látogatni. Sőt!! van egy barátnőm akit 12 év házasság után hagyott ott "apuci" 3 gyerekkel, 2 évvel ezelőtt. Azóta rájuk se nézett!! Milyen érzés lehet ez a gyerekeknek?? Akkor már inkább az elejétől fogva "ne legyen" apukája, nem??? Mert akkor nem tudja a gyerek, hogy milyen az ha van apuci. Értitek???
Szóval most azon dolgozom, hogy meggyőzzem a kislányom apukáját, hogy egy kistesót hozzunk össze
Szerettem volna ha egy apától lenne az összes gyermekem. Itt hozzá tenném, hogy a kislányom az én nevemen van és nem kértem tartásdíjat, semmit apucitól. Remélem sikerül megdumálnom
Anyatigris
2003.08.10 09:04
Kedves Anyatigris!
Szerintem te nagyon szerelmes vagy a gyereked apukájába, érződik minden sorodon. Valószínűleg kész regény lehet az életed. Engem nagyon érdekelne. Nem akarnád megírni részletesen? A zanzásított változatot olvastam a legutóbbi hozzászólásodban. Egyszerűen kíváncsivá tett.
Egyébként szerintem szerezd meg magadnak azt a pasit! Nem szép tőle hogy otthagyott, de ha szereted, akkor jobb lesz vele, mint nélküle, bármilyen gyarló is. Milyen pasi? Ugye nincs családja máshol? Szeret téged valamennyire? És hogy tudsz vele kommunikálni? Ha beszéltek, az azt jelenti, hogy tud a gyerekéről is. Mégsem látogatja? Miért? És mit szólt az ötletedhez, hogy hozzatok össze egy kistesót? És mit szól ahhoz, hogy ilyen jól boldogulsz a már meglévővel egyedül?
Ugye értékeli a büszkeségedet és az önállóságodat? Ha vissza akarod szerezni a pasit, ez a két tulajdonságod fog neked a legtöbbet segíteni. Meg az, ha figyelsz rá is, de csak finoman. Tedd magad nélkülözhetetlenné, de ne látványosan, csak hatékonyan!
Sok sikert!
Szerintem te nagyon szerelmes vagy a gyereked apukájába, érződik minden sorodon. Valószínűleg kész regény lehet az életed. Engem nagyon érdekelne. Nem akarnád megírni részletesen? A zanzásított változatot olvastam a legutóbbi hozzászólásodban. Egyszerűen kíváncsivá tett.
Egyébként szerintem szerezd meg magadnak azt a pasit! Nem szép tőle hogy otthagyott, de ha szereted, akkor jobb lesz vele, mint nélküle, bármilyen gyarló is. Milyen pasi? Ugye nincs családja máshol? Szeret téged valamennyire? És hogy tudsz vele kommunikálni? Ha beszéltek, az azt jelenti, hogy tud a gyerekéről is. Mégsem látogatja? Miért? És mit szólt az ötletedhez, hogy hozzatok össze egy kistesót? És mit szól ahhoz, hogy ilyen jól boldogulsz a már meglévővel egyedül?
Ugye értékeli a büszkeségedet és az önállóságodat? Ha vissza akarod szerezni a pasit, ez a két tulajdonságod fog neked a legtöbbet segíteni. Meg az, ha figyelsz rá is, de csak finoman. Tedd magad nélkülözhetetlenné, de ne látványosan, csak hatékonyan!
Sok sikert!
Szabó istvánné
2003.08.10 10:44
Szerintem a férfiak nem szeretik, ha valaki túl független és önálló. Azt csípik, ha érezteted velük, hogy milyen nélkülözhetetlenek akár anyagilag, akár barkácsolásban, vezetésben, bármiben. Ez nem azt jelenti, hogy a nőnek el kell hagynia magát és mindenben a férfira hagyatkozni, mert azt sem szeretik,-bonyolult lelkük van- de a büszkeségüknek igenis kell, hogy érezzék, hogy rájuk szükség van. A túl önálló nőktől tartanak.
MT!
Nem egészen értelek, azt hiszem. Te már úgy rendezkedtél be, hogy férfi nélkül akarod leélni az életedet? Csak azért kérdezem, mert szerintem, ha a két gyereknek ugyanaz lesz az apja, utána már elég nehéz lesz valakit találni, akinek két idegen gyerekkel is kellesz. És, ha az is akar, akkor megint szülsz egyet-kettőt? Szerintem egy gyereknek nem az a fontos, hogy a testvér édes- vagy féltesó-e. De egy gyerekkel még simán megismerkedhetsz v.kivel, akitől még szülhetsz és teljes családot alkothatnátok.
Hidd el, tapasztalatból beszélek. Az anyám gyakorlatilag egyedül nevelt föl minket, mert az öcsém születése után elváltak, és végignéztem, hogy milyen az, ha v.ki 2 gyerekkel kapcsolatot keres/talál. Milyen apa nélkül felnőni, pláne az öcsémnek. És, ha a következő gyerek fiú lesz?Milyen anyagilag intézni mindent, pedig mi kaptunk tartásdíjat, de az nem fedezi a nyaralást, különórát, stb., csak az alapvető szükségleteket. Anyám is igyekezett független és önálló lenni, mert a szükség így hozta, de ez nem imponál a férfiaknak.
Szerintem, ha az ember terhes lesz és a párja lelép, nem önzőség megtartani. Ha valakinek ketyeg az a bizonyos biol. órája, akkor is el tudom fogadni, hogy egyedül belevág. De direkt csonka családban nevelni gyerekeket, ráadásul ilyen fiatalon, nem szerencsés dolog sem a Te, sem a gyerek(ek) szempontjából.
MT!
Nem egészen értelek, azt hiszem. Te már úgy rendezkedtél be, hogy férfi nélkül akarod leélni az életedet? Csak azért kérdezem, mert szerintem, ha a két gyereknek ugyanaz lesz az apja, utána már elég nehéz lesz valakit találni, akinek két idegen gyerekkel is kellesz. És, ha az is akar, akkor megint szülsz egyet-kettőt? Szerintem egy gyereknek nem az a fontos, hogy a testvér édes- vagy féltesó-e. De egy gyerekkel még simán megismerkedhetsz v.kivel, akitől még szülhetsz és teljes családot alkothatnátok.
Hidd el, tapasztalatból beszélek. Az anyám gyakorlatilag egyedül nevelt föl minket, mert az öcsém születése után elváltak, és végignéztem, hogy milyen az, ha v.ki 2 gyerekkel kapcsolatot keres/talál. Milyen apa nélkül felnőni, pláne az öcsémnek. És, ha a következő gyerek fiú lesz?Milyen anyagilag intézni mindent, pedig mi kaptunk tartásdíjat, de az nem fedezi a nyaralást, különórát, stb., csak az alapvető szükségleteket. Anyám is igyekezett független és önálló lenni, mert a szükség így hozta, de ez nem imponál a férfiaknak.
Szerintem, ha az ember terhes lesz és a párja lelép, nem önzőség megtartani. Ha valakinek ketyeg az a bizonyos biol. órája, akkor is el tudom fogadni, hogy egyedül belevág. De direkt csonka családban nevelni gyerekeket, ráadásul ilyen fiatalon, nem szerencsés dolog sem a Te, sem a gyerek(ek) szempontjából.
2003.08.10 16:22
Adrienn:
Nagyon édes vagy
A kérdéseidre a válaszok:
Milyen pasi? Jó!!
Nincs családja de van egy barátnője. A srác fiatalabb tőlem 2 évvel!!
Nem hinném, hogy szeret, inkább elvisel. Úgy van vele, ez van ezt kell szeretni, mármint a szituációt! Nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy megtartottam a babát, sőt! Rám se nézett a terhesség alatt és azóta se. Én hívtam párszor telefonon, ott aranyos volt megigérte, hogy eljön meglátogat bennünket....., azóta is jön! Küldtem neki képet a lányról, elfogadta, de nem jelentkezett azóta sem. Telefonon beszéltünk a múlt héten és említettem neki, hogy jól jönne egy kistesó Ő csak nevetett, egyébként pedig nem hinném, hogy rá tudnám venni. Esetleg pénzért, olyan mélyre viszont nem süllyedek!!! De azért még próbálkozom, hátha....
Tudod ő olyan tökéletes. Jól néz ki, kimondottam szép arcú, baromi jó teste van és nagyon értelmes intelligens, egyszóval tökéletes apa. Csak éppen engem nem szeret. De nem bánom mert én se őt, csak tetszik. Sose volt közöttünk olyan egetrengető nagy szerelem. Neki se volt éppen akkor barátnője, nekem sem volt éppen akkor pasim és így összejöttünk. A csúcs az egészben az, hogy több, mint 4 hónapig nem bújtam vele ágyba, direkt azért, hogy nehogy azt gondolja rólam, hogy egy....... És az első alkalommal, hogy együtt voltunk megfogant a kisleány.
Amikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok örült. Legalábbis nekem úgy tűnt. Kérdezősködött olyan kisfiúsan, aranyosan, hogy akkor most ez hogy is van, gólya.....meg egyebek... Aztán nekem el kellett utaznom pár napra és amikor visszajöttem akkor közölte, hogy gondolkozott, de neki nem kell gyerek mert ő még túl fiatal hozzá, na meg hát a karrierje.......
Felajánlotta, hogy ha elvetetem velem marad, mert tulajdonképpen velem nincsen baja, de gyerekről hallani sem akar! Én meg felajánlottam neki, hogy he nem tetszik el lehet menni...... elment!
Azóta nem láttam csak telefonon beszéltünk!
Nem sírtam, nem törtem össze. Ha éreztem volna iránta szerelmet akkor biztosan kiakadtam volna, nem?? Akkor volt pocsék amikor az utolsó napokat a kórházban töltöttem. Na akkor állandóan bőgtem, de az a szülés előtti idegállapotom miatt volt, nem apuci miatt. Jólesett volna ha bejön meglátogatni, de tudtam, hogy úgysem fog. Így hát nem is éltettem magamban ezt a dolgot.
Na ő nem az a férfi tipus aki értékeli az önnállóság,határozottságot. Jól mondta RJuli, hogy nem minden férfi értékeli ám azt! Nem is tudom hogy jöttünk mi össze. Így visszagondolva egyáltalán nem illünk egymáshoz, egy dekát sem
Teljes ellentétek vagyunk. Én szeretek bulizni ő otthonülős, én imádok főzni, enni élvezni az élet minden örömét, ő betelik egy hamburgerrel. Ő állandóan a konditermeket és a butikokat rója és a legtutibb tapadós szerelésben jár, amiből kidomborodnak az izmai. Én a látványtól is rosszul vagyok, amikor egy pasi ki van gyúrva (hát ő ki van)és nem vagyok különösebben öltözködős. Én nem értek hozzá, de én vízöntő vagyok ő meg rák, ha ez számít valamit! Szóval nem tudom, hogy gabalyodtunk mi össze.Halvány fogalmam sincs. De jó volt!!
Adrienn én nem szeretném visszaszerezni ezt a pasit, megmondom neked őszintén. Esetleg egy kistesó erejéig, de azért keményen meg kell dolgoznom még!!!
Én nem szeretnék senkivel együtt élni, sokkal jobb így egyedül, könnyebb, egyszerűbb. A másodikat is így stzeretném, sőt egy harmadikat is majd kb 30 körül. 30 fölött már nem szeretnék szülni, nekem az baromi sok!! Azért is sürgettem az elsőt
Egyébként van pasim, amire kell arra van, másra meg nem kell. Ez tudom nagyon gusztustalanul hangzik és elítélendő, de nekem így jó. Van egy barátom akivel nem élünk együtt nem is fogunk. Néha találkozunk, elmegyünk ide-oda jól érezzük magunkat majd hezemegyünk. Én a saját lakásomba ő meg a sajátjába. A lányom ismeri és jól kijönnek, de semmi esetre sem szeretnék tőle gyereket, mert már elég idős, meg nem veti meg a márkás alkoholt !! Szóval nemnem! Itt azért hozzá tenném, hogy nem cserélgetem a pasijaimat. Ez az egy van a lányom apja óta. Illetve a szülés óta. Kb 2 hónapos volt a lányom amikor megismerkedtünk. Azóta "együtt" vagyunk. Ő elvált egyedül él. Nem lennék képes nős pesival kezdeni!!! Ez törvény! És itt még a szükség sem bont törvényt, mert nincs az a szükség!!!
Szóval nem vagyok frigid vagy ilyesmi, nagyon is vannak igényeim bizonyos dolgokra de azt van kitől megkapnom és kinek adnom
A gyerekdolog meg.....ez van!!
MT
Nagyon édes vagy
A kérdéseidre a válaszok:
Milyen pasi? Jó!!
Nincs családja de van egy barátnője. A srác fiatalabb tőlem 2 évvel!!
Nem hinném, hogy szeret, inkább elvisel. Úgy van vele, ez van ezt kell szeretni, mármint a szituációt! Nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy megtartottam a babát, sőt! Rám se nézett a terhesség alatt és azóta se. Én hívtam párszor telefonon, ott aranyos volt megigérte, hogy eljön meglátogat bennünket....., azóta is jön! Küldtem neki képet a lányról, elfogadta, de nem jelentkezett azóta sem. Telefonon beszéltünk a múlt héten és említettem neki, hogy jól jönne egy kistesó
Ő csak nevetett, egyébként pedig nem hinném, hogy rá tudnám venni. Esetleg pénzért, olyan mélyre viszont nem süllyedek!!! De azért még próbálkozom, hátha.... Tudod ő olyan tökéletes. Jól néz ki, kimondottam szép arcú, baromi jó teste van és nagyon értelmes intelligens, egyszóval tökéletes apa. Csak éppen engem nem szeret. De nem bánom mert én se őt, csak tetszik. Sose volt közöttünk olyan egetrengető nagy szerelem. Neki se volt éppen akkor barátnője, nekem sem volt éppen akkor pasim és így összejöttünk. A csúcs az egészben az, hogy több, mint 4 hónapig nem bújtam vele ágyba, direkt azért, hogy nehogy azt gondolja rólam, hogy egy....... És az első alkalommal, hogy együtt voltunk megfogant a kisleány.
Amikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok örült. Legalábbis nekem úgy tűnt. Kérdezősködött olyan kisfiúsan, aranyosan, hogy akkor most ez hogy is van, gólya.....meg egyebek... Aztán nekem el kellett utaznom pár napra és amikor visszajöttem akkor közölte, hogy gondolkozott, de neki nem kell gyerek mert ő még túl fiatal hozzá, na meg hát a karrierje.......
Felajánlotta, hogy ha elvetetem velem marad, mert tulajdonképpen velem nincsen baja, de gyerekről hallani sem akar! Én meg felajánlottam neki, hogy he nem tetszik el lehet menni...... elment!
Azóta nem láttam csak telefonon beszéltünk!
Nem sírtam, nem törtem össze. Ha éreztem volna iránta szerelmet akkor biztosan kiakadtam volna, nem?? Akkor volt pocsék amikor az utolsó napokat a kórházban töltöttem. Na akkor állandóan bőgtem, de az a szülés előtti idegállapotom miatt volt, nem apuci miatt. Jólesett volna ha bejön meglátogatni, de tudtam, hogy úgysem fog. Így hát nem is éltettem magamban ezt a dolgot.
Na ő nem az a férfi tipus aki értékeli az önnállóság,határozottságot. Jól mondta RJuli, hogy nem minden férfi értékeli ám azt! Nem is tudom hogy jöttünk mi össze. Így visszagondolva egyáltalán nem illünk egymáshoz, egy dekát sem
Teljes ellentétek vagyunk. Én szeretek bulizni ő otthonülős, én imádok főzni, enni élvezni az élet minden örömét, ő betelik egy hamburgerrel. Ő állandóan a konditermeket és a butikokat rója és a legtutibb tapadós szerelésben jár, amiből kidomborodnak az izmai. Én a látványtól is rosszul vagyok, amikor egy pasi ki van gyúrva (hát ő ki van)és nem vagyok különösebben öltözködős. Én nem értek hozzá, de én vízöntő vagyok ő meg rák, ha ez számít valamit
! Szóval nem tudom, hogy gabalyodtunk mi össze.Halvány fogalmam sincs. De jó volt!! Adrienn én nem szeretném visszaszerezni ezt a pasit, megmondom neked őszintén. Esetleg egy kistesó erejéig, de azért keményen meg kell dolgoznom még!!!
Én nem szeretnék senkivel együtt élni, sokkal jobb így egyedül, könnyebb, egyszerűbb. A másodikat is így stzeretném, sőt egy harmadikat is majd kb 30 körül. 30 fölött már nem szeretnék szülni, nekem az baromi sok!! Azért is sürgettem az elsőt
Egyébként van pasim, amire kell arra van, másra meg nem kell. Ez tudom nagyon gusztustalanul hangzik és elítélendő, de nekem így jó. Van egy barátom akivel nem élünk együtt nem is fogunk. Néha találkozunk, elmegyünk ide-oda jól érezzük magunkat majd hezemegyünk. Én a saját lakásomba ő meg a sajátjába.
A lányom ismeri és jól kijönnek, de semmi esetre sem szeretnék tőle gyereket, mert már elég idős, meg nem veti meg a márkás alkoholt !! Szóval nemnem! Itt azért hozzá tenném, hogy nem cserélgetem a pasijaimat. Ez az egy van a lányom apja óta. Illetve a szülés óta. Kb 2 hónapos volt a lányom amikor megismerkedtünk. Azóta "együtt" vagyunk. Ő elvált egyedül él. Nem lennék képes nős pesival kezdeni!!! Ez törvény! És itt még a szükség sem bont törvényt, mert nincs az a szükség!!! Szóval nem vagyok frigid vagy ilyesmi, nagyon is vannak igényeim bizonyos dolgokra de azt van kitől megkapnom és kinek adnom
A gyerekdolog meg.....ez van!!
MT
2003.08.10 18:17
Sziasztok!
Kicsit elmaradtam, mert nyaralni voltunk!
Dzsili!
Ettől tartottam egy kicsit, ahogy te válaszoltál nekem. De ez az én bajom, hogy kissé túlérzékeny vagyok.
Az "ellenzék" szót nem is használtam, és az egy kicsit túlzás, hogy idiótának tartom a többgyerekeseket. Ennél azért próbáltam udvariasabb lenni.
Nem nevezem veszekedésnek a vitát, de ebben a témában még vitázni sem akartam. (A gyerekek számáról most sem fogok.) Senkit nem szeretnék meggyőzni az egykeségről. A többgyerekeseket nem tartom ellenzékinek, csak másfajta családmodellnek, amit én TISZTELEK(!), de nem nekem valónak tartok.
Ez nem olyan dolog, amit csak úgy ki lehet próbálni! Felelős döntés! Te próbáltál már 5-6 gyerekes anya lenni? Próbáld ki! Vagy ezt már inkább nem? Te így érzed jól magad 3-mal. Én meg így az 1-gyel!
Nem érzem magam "jó fejnek" attól, hogy csak 1 gyerekem van.
Mi így érezzük kereknek, egésznek a családunkat. A férjem is!
Akkor hol a gond? Mint ahogy az elején írtam: most csakis azért vállaljunk következőt, mert a "gyereknek testvér kell", minden belső indíttatás nélkül? Érez-e valaki még így, vagy mi vagyunk abnormálisak? Meg hogy segítséget kapjak az "anyósféle támadáshoz".
Teljesen megértem a többgyerekesek érveit, látom több körülöttem élő többgyerekes család örömét. De mindezek mellett mégis így érzem jól magam. Ez van.
Ja, és most nem vagyok idegbajos az egy gyerekemtől, és többtől sem lennék az, csak a létszám, vagy a testvéri marakodás miatt. Más van dolgok mögött.
A szüléstől nem félek, mert ebben sajnos nem lehetett, nem lehet soha részem.
Sziasztok!
Kicsit elmaradtam, mert nyaralni voltunk!
Dzsili!
Ettől tartottam egy kicsit, ahogy te válaszoltál nekem. De ez az én bajom, hogy kissé túlérzékeny vagyok.
Az "ellenzék" szót nem is használtam, és az egy kicsit túlzás, hogy idiótának tartom a többgyerekeseket. Ennél azért próbáltam udvariasabb lenni.
Nem nevezem veszekedésnek a vitát, de ebben a témában még vitázni sem akartam. (A gyerekek számáról most sem fogok.) Senkit nem szeretnék meggyőzni az egykeségről. A többgyerekeseket nem tartom ellenzékinek, csak másfajta családmodellnek, amit én TISZTELEK(!), de nem nekem valónak tartok.
Ez nem olyan dolog, amit csak úgy ki lehet próbálni! Felelős döntés! Te próbáltál már 5-6 gyerekes anya lenni? Próbáld ki! Vagy ezt már inkább nem? Te így érzed jól magad 3-mal. Én meg így az 1-gyel!
Nem érzem magam "jó fejnek" attól, hogy csak 1 gyerekem van.
Mi így érezzük kereknek, egésznek a családunkat. A férjem is!
Akkor hol a gond? Mint ahogy az elején írtam: most csakis azért vállaljunk következőt, mert a "gyereknek testvér kell", minden belső indíttatás nélkül? Érez-e valaki még így, vagy mi vagyunk abnormálisak? Meg hogy segítséget kapjak az "anyósféle támadáshoz".
Teljesen megértem a többgyerekesek érveit, látom több körülöttem élő többgyerekes család örömét. De mindezek mellett mégis így érzem jól magam. Ez van.
Ja, és most nem vagyok idegbajos az egy gyerekemtől, és többtől sem lennék az, csak a létszám, vagy a testvéri marakodás miatt. Más van dolgok mögött.
A szüléstől nem félek, mert ebben sajnos nem lehetett, nem lehet soha részem.
Sziasztok!
2003.08.11 13:01
Kedves Anyatigris (MT)!
Nem semmi csaj lehetsz! Totál az ellentétem. Én nem tudnék úgy élni, ahogy te, de kapaszkodj meg: szimpi voltál nekem az eddigi h.sz-ok alapján!
Ha nem is vagyok olyan vagány, független, önálló, mint te, de beleérző képességem ezért van. Végül is megértem, hogy így döntöttél. Jobb egyedül nevelni egy vagy több gyereket, mint zűrös családban, apával felnevelni. Te úgy gondolod magadról, hogy veled csak zűrösen lehet?
Azért ez nem biztos! Úgy gondolom, te igenis kibírható vagy. Valaki számára biztosan. Csak még nem találtad meg az igazit. Ha meg nem futsz össze vele, akkor maradsz így. Kibírod, nem?
Csak egy valamit nem egészen értek: miért pont ugyanattól a hapsitól akarsz gyereket? Annyira jó a "pedigréje"? Ne legyél már ilyen! Annyi más jó hapsi szaladgál az utcán! Miért ragaszkodsz hozzá ennyire? Főleg, hogy kunyerálni kell tőle a gyereket? Ez nem megalázó egy kicsit? Ettől ő marhára fontosnak érezheti magát, és úgy érzi, ő áll a helyzet magaslatán. De így is van, nem?
Vagy pedig ő érzi megalázónak, hogy csak "donornak" kell? Szerintem keress más "apánakvalót", vagy eszelj ki valami nagyon trükkös haditervet, mert ez így nem jó.
Üdv: Eszter
Nem semmi csaj lehetsz! Totál az ellentétem. Én nem tudnék úgy élni, ahogy te, de kapaszkodj meg: szimpi voltál nekem az eddigi h.sz-ok alapján!
Ha nem is vagyok olyan vagány, független, önálló, mint te, de beleérző képességem ezért van. Végül is megértem, hogy így döntöttél. Jobb egyedül nevelni egy vagy több gyereket, mint zűrös családban, apával felnevelni. Te úgy gondolod magadról, hogy veled csak zűrösen lehet?
Azért ez nem biztos! Úgy gondolom, te igenis kibírható vagy. Valaki számára biztosan. Csak még nem találtad meg az igazit. Ha meg nem futsz össze vele, akkor maradsz így. Kibírod, nem?
Csak egy valamit nem egészen értek: miért pont ugyanattól a hapsitól akarsz gyereket? Annyira jó a "pedigréje"? Ne legyél már ilyen! Annyi más jó hapsi szaladgál az utcán! Miért ragaszkodsz hozzá ennyire? Főleg, hogy kunyerálni kell tőle a gyereket? Ez nem megalázó egy kicsit? Ettől ő marhára fontosnak érezheti magát, és úgy érzi, ő áll a helyzet magaslatán. De így is van, nem?
Vagy pedig ő érzi megalázónak, hogy csak "donornak" kell? Szerintem keress más "apánakvalót", vagy eszelj ki valami nagyon trükkös haditervet, mert ez így nem jó.
Üdv: Eszter
2003.08.12 05:17
Kedves Anyatigris!
Tényleg nem semmi csaj lehetsz.
Én a saját életemet nem tudnám élvezni (elképzelni el tudnám, csak élvezni nem) ha nem lenne "teljes". A férfiakat szeretem, viszont a tipikus női szerep sokszor nekem se megy a legjobban, és az alkalmazkodóképességem sem az igazi. De szerencsére van egy toleráns férjem, aki elviseli azt, hogy nem vagyok egy "igazi" nő. Viszont női mivoltomtól teljesen függetlenül is imádom a gyerekeket, szeretnék is még párat a meglévő mellé. Ha nem lenne férjem, akkor is legalább két gyereket akarnék. Ezt biztosan tudom. Úgyhogy ezügyben abszolút megértelek.
Ezzel együtt én is azt mondom, hogy valahol neked is van egy férfi "félretéve", és még az is lehet, hogy egyszer, mikor nem számítasz rá, meg fogod találni. Egy olyan férfi, aki egyrészt olyannak szeret téged, amilyen vagy, másrészt a tulajdonságai alapján is pont neked van kitalálva.
Üdv. és minden jót
Adrienn
Tényleg nem semmi csaj lehetsz.
Én a saját életemet nem tudnám élvezni (elképzelni el tudnám, csak élvezni nem) ha nem lenne "teljes". A férfiakat szeretem, viszont a tipikus női szerep sokszor nekem se megy a legjobban, és az alkalmazkodóképességem sem az igazi. De szerencsére van egy toleráns férjem, aki elviseli azt, hogy nem vagyok egy "igazi" nő. Viszont női mivoltomtól teljesen függetlenül is imádom a gyerekeket, szeretnék is még párat a meglévő mellé. Ha nem lenne férjem, akkor is legalább két gyereket akarnék. Ezt biztosan tudom. Úgyhogy ezügyben abszolút megértelek.
Ezzel együtt én is azt mondom, hogy valahol neked is van egy férfi "félretéve", és még az is lehet, hogy egyszer, mikor nem számítasz rá, meg fogod találni. Egy olyan férfi, aki egyrészt olyannak szeret téged, amilyen vagy, másrészt a tulajdonságai alapján is pont neked van kitalálva.
Üdv. és minden jót
Adrienn
Szabó istvánné
2003.08.13 00:21
Márti
Te talán próbáltál udvaris lenni, számomra nem úgy tünt,sajnálatos hogy nem a lényeget láttad meg abban amit írtam, ez van.....
Hozzászólásoból merítve:
Július 31 csütörtök - 20h 55:
"De mindig arra az eredményre jutok, hogy biztosan jó lenne egy tesó a lányomnak, de egy meghibbant, ideges, gyagya anya?! Az gondolom nem hiányzik neki."
"Persze elolvasom majd a tiltakozókat is, de nem ígérem, hogy tudok majd velük valamit kezdeni. A vita nem az erős oldalam. "
Ha nem szeretsz vitázni /ebben a témában/miért írsz?????? A topic erről szólt, ti vettetétek fel, őszintén nem értelek.......
Más részt, lehetséges hogy nem jól tagoltam, de a többi dolgot mindannyiótoknak szántam azért volt külön gondolat!
Hogy próbáljam ki a még több gyereket...lehetéges hogy megteszem, semmi sincs kizárva, nem tudhatod, de én már tudom miről beszélek hiszen voltam egy gyermekes szülö közel négy évig, aztán két gyermekes további több mint öt éven át, és most másfél éve három gyermekes,van némi fogalmam a testvér viszályról, és a többi csatolt dologról ami ezzel jár, veled szemben akinek legfeljebb elképzeléseid lehetnek.......ezt pusztán ezért említettem.
Ja, és nem voltál sértő.....dehogy!
MT
Hát én valahol irígyellek.
Rengeteg életkedv és ami fontos határozottság árad belőled.
Remélem így is marad és sikeresen felneveled a gyerkőc/öket !
Néhány gondolt:
Ha egzisztenciálisan megengedhettem voln, mint te, tutira megtartottam volna én is a babát!
De..a következőt már nem ugyan attól szertném.
Mert...azt írtad hogy nem volt ez egy lángoló szerelem. Még jöhet!!!
Ha ügyes vagy kevésbé viseli meg a gyerekeket hogy más az apjuk, mint hogy nincs mert csak addig volt míg "elkészültek".
Szerintem ha tényleg nem köt gyermeked apjához komolyabb érzelem, és ő nem kíváncsi rátok, ne fuss utánna, inkább nézz szét, hátha megtalálod az igazit!
És még valami több gyerek, több boldogság, de több gond és elfoglaltság is, valamint arról már mások is írtak, hogy a férfiak nagy része, a germektelen, legfeljebb egy gyermekes nőket kívánnák társul fogadni egy életre.
Dzsili
Te talán próbáltál udvaris lenni, számomra nem úgy tünt,sajnálatos hogy nem a lényeget láttad meg abban amit írtam, ez van.....
Hozzászólásoból merítve:
Július 31 csütörtök - 20h 55:
"De mindig arra az eredményre jutok, hogy biztosan jó lenne egy tesó a lányomnak, de egy meghibbant, ideges, gyagya anya?! Az gondolom nem hiányzik neki."
"Persze elolvasom majd a tiltakozókat is, de nem ígérem, hogy tudok majd velük valamit kezdeni. A vita nem az erős oldalam. "
Ha nem szeretsz vitázni /ebben a témában/miért írsz?????? A topic erről szólt, ti vettetétek fel, őszintén nem értelek.......
Más részt, lehetséges hogy nem jól tagoltam, de a többi dolgot mindannyiótoknak szántam azért volt külön gondolat!
Hogy próbáljam ki a még több gyereket...lehetéges hogy megteszem, semmi sincs kizárva, nem tudhatod, de én már tudom miről beszélek hiszen voltam egy gyermekes szülö közel négy évig, aztán két gyermekes további több mint öt éven át, és most másfél éve három gyermekes,van némi fogalmam a testvér viszályról, és a többi csatolt dologról ami ezzel jár, veled szemben akinek legfeljebb elképzeléseid lehetnek.......ezt pusztán ezért említettem.
Ja, és nem voltál sértő.....dehogy!
MT
Hát én valahol irígyellek.
Rengeteg életkedv és ami fontos határozottság árad belőled.
Remélem így is marad és sikeresen felneveled a gyerkőc/öket !
Néhány gondolt:
Ha egzisztenciálisan megengedhettem voln, mint te, tutira megtartottam volna én is a babát!
De..a következőt már nem ugyan attól szertném.
Mert...azt írtad hogy nem volt ez egy lángoló szerelem. Még jöhet!!!
Ha ügyes vagy kevésbé viseli meg a gyerekeket hogy más az apjuk, mint hogy nincs mert csak addig volt míg "elkészültek".
Szerintem ha tényleg nem köt gyermeked apjához komolyabb érzelem, és ő nem kíváncsi rátok, ne fuss utánna, inkább nézz szét, hátha megtalálod az igazit!
És még valami több gyerek, több boldogság, de több gond és elfoglaltság is, valamint arról már mások is írtak, hogy a férfiak nagy része, a germektelen, legfeljebb egy gyermekes nőket kívánnák társul fogadni egy életre.
Dzsili
2003.08.13 13:24
Sziasztok!
Dzsili!
A meghibbant, gyagya anyát nem rátok értettem, azt hittem, világos, hogy magamról írok. Ebben a topikban egyszer sem nyilatkoztam negatívan a többgyerekesekről! Sőt!
aug.08. 22:13:
"Nekem kissé rosszul esik, hogy úgy csinálsz mintha mi "ellenzékiek" valami idióták lennénk, akikkel nem érdemes szóba állni, pusztán olyanokkal, akik adják alád a lovat."
Ezt találtam kissé erősnek. És itt értettem úgy, hogy nekem tulajdonítod az ellenzéki szót. Félreértés volt ezek szerint.
Az, hogy béna vitázó vagyok - ez talán már ki is derült - és nem nagyon szeretnék belebonyolódni, az nem azt jelenti, hogy idiótának nézem az ellenvéleményen lévőket!
Mivel az a címe a topiknak, ami, gondoltam, írnak ide 1 gyerekesek is, akik ugyanúgy stabilan eldöntötték, hogy 1 mellett maradnak, és az ebből fakadó gondolataikat osztják meg másokkal.
Én NEM AKAROK A GYEREKSZÁMRÓL VITATKOZNI!!!
Vagy itt csak vitázni lehet, eszmét cserélni pedig nem?
Ha ez így van, akkor ezer bocsánat mindenkitől, tényleg én tévesztettem el a házszámot.
És még valami, Dzsili! Mindenkitől, véleményeket kaptam: jó a sok gyerek vagy elégedettek az eggyel, jó oldaláról, rossz oldaláról írtak mindkettőnek. Átolvastam a te hozzám írt hozzászólásaidat... Háát... Olvasd el te is őket!
Dzsili!
A meghibbant, gyagya anyát nem rátok értettem, azt hittem, világos, hogy magamról írok. Ebben a topikban egyszer sem nyilatkoztam negatívan a többgyerekesekről! Sőt!
aug.08. 22:13:
"Nekem kissé rosszul esik, hogy úgy csinálsz mintha mi "ellenzékiek" valami idióták lennénk, akikkel nem érdemes szóba állni, pusztán olyanokkal, akik adják alád a lovat."
Ezt találtam kissé erősnek. És itt értettem úgy, hogy nekem tulajdonítod az ellenzéki szót. Félreértés volt ezek szerint.
Az, hogy béna vitázó vagyok - ez talán már ki is derült
- és nem nagyon szeretnék belebonyolódni, az nem azt jelenti, hogy idiótának nézem az ellenvéleményen lévőket! Mivel az a címe a topiknak, ami, gondoltam, írnak ide 1 gyerekesek is, akik ugyanúgy stabilan eldöntötték, hogy 1 mellett maradnak, és az ebből fakadó gondolataikat osztják meg másokkal.
Én NEM AKAROK A GYEREKSZÁMRÓL VITATKOZNI!!!
Vagy itt csak vitázni lehet, eszmét cserélni pedig nem?
Ha ez így van, akkor ezer bocsánat mindenkitől, tényleg én tévesztettem el a házszámot.
És még valami, Dzsili! Mindenkitől, véleményeket kaptam: jó a sok gyerek vagy elégedettek az eggyel, jó oldaláról, rossz oldaláról írtak mindkettőnek. Átolvastam a te hozzám írt hozzászólásaidat... Háát...
Olvasd el te is őket!2003.08.13 15:30
Sziasztok,
Itt megint a sajtószemlézős.A mai Népszabadságban van egy érdekes riport a tb-rendszer és a gyerekszám összefüggéseiről, online is olvasható. Szép lenne, ha a kutató tanácsait követné (bármelyik) kormány!
Más újságokban nem írnak ilyesmikről? Én csak egy napilapot tudok olvasni meg egy hetilapot, azt is inkább átfutom.
Mónika
Itt megint a sajtószemlézős.
A mai Népszabadságban van egy érdekes riport a tb-rendszer és a gyerekszám összefüggéseiről, online is olvasható. Szép lenne, ha a kutató tanácsait követné (bármelyik) kormány! Más újságokban nem írnak ilyesmikről? Én csak egy napilapot tudok olvasni meg egy hetilapot, azt is inkább átfutom.
Mónika
2003.08.13 21:46
Márti
Tudod , azzal kezdted, hogy átolvastad a hozzászólásainkat a témában, tehát tudtad miről van szó.
Nekem ezért nem kell újra átrágnom magam azon amit írtam, mert tudom mi áll benne, te viszont nem annyira ha nem vagy tisztába a véleményemmel és az álláspontommal ez ügyben.
Ugye nem gondolod komolyan hogy üres óráimban azon rágom magam hogy melyőtök hány babát akar szülni?
Így aztán EZT NEM IS AKAROM MEGVITATNI, ha nem tűnt volna fel.
Na ezt hívom én veszekedésnek és nem vitának hiszen nincs téma,részemről inkább hagyjuk egymást lógva.
Dzsili
Tudod , azzal kezdted, hogy átolvastad a hozzászólásainkat a témában, tehát tudtad miről van szó.
Nekem ezért nem kell újra átrágnom magam azon amit írtam, mert tudom mi áll benne, te viszont nem annyira ha nem vagy tisztába a véleményemmel és az álláspontommal ez ügyben.
Ugye nem gondolod komolyan hogy üres óráimban azon rágom magam hogy melyőtök hány babát akar szülni?
Így aztán EZT NEM IS AKAROM MEGVITATNI, ha nem tűnt volna fel.
Na ezt hívom én veszekedésnek és nem vitának hiszen nincs téma,részemről inkább hagyjuk egymást lógva.
Dzsili
2003.08.14 14:19
Dzsili!
Hát akkor mit akartál megvitatni?
Mert erre nem bírtam rájönni.
Tehát tényleg hagyjuk!
Az hogy elolvastam a régebbi hozzászólásokat, számomra nem zárta ki a témát, amit én hoztam fel.
A többiektől bocsi, hogy idemerészkedtem és rontottam a hangulatot ahogy Dzsilivel "diskurálgattunk".
Nem volt szép tőlem, belátom.
Köszi a hozzá(m)szólásaitokat!
Hát akkor mit akartál megvitatni?
Mert erre nem bírtam rájönni.
Tehát tényleg hagyjuk!
Az hogy elolvastam a régebbi hozzászólásokat, számomra nem zárta ki a témát, amit én hoztam fel.
A többiektől bocsi, hogy idemerészkedtem és rontottam a hangulatot ahogy Dzsilivel "diskurálgattunk".
Nem volt szép tőlem, belátom.
Köszi a hozzá(m)szólásaitokat!
2003.08.14 20:23
Sziasztok!
Csak úgy bekukkantottam megint egy kicsit.
Igen, tök jó lenne, ha Márti és Dzsili "lógva hagynák egymást". Legalábbis ebben a témában.
Viszont én úgy éreztem, hogy Márti mintha elköszönt volna. Úgy végleg.
Pedig vártam volna, hogy jön még.
Nem figyeltetek fel a zárómondatára az aug. 10-i hsz-ban? (19:17)
"A szüléstől nem félek, mert ebben sajnos nem lehetett, nem lehet soha részem."
????
Üdv: Eszter
Csak úgy bekukkantottam megint egy kicsit.
Igen, tök jó lenne, ha Márti és Dzsili "lógva hagynák egymást". Legalábbis ebben a témában.
Viszont én úgy éreztem, hogy Márti mintha elköszönt volna. Úgy végleg.
Pedig vártam volna, hogy jön még.
Nem figyeltetek fel a zárómondatára az aug. 10-i hsz-ban? (19:17)
"A szüléstől nem félek, mert ebben sajnos nem lehetett, nem lehet soha részem."
????
Üdv: Eszter
2003.08.14 21:31
Márti
Ne...ezt ne tedd!
Ne menj el csak azért mert valaki nem értett egyett veled, sőt olyan hangot ütött meg amit személyes sértésnek vettél!
Számomra egyértelművé vált hogy nem akartál megbántani, valószínűleg kemény voltam veled, egyszerűen fájt amit az elején mondtatok és ez egyedül rajtad csapódott le!
Természetesen jogos volt a felvetésed, de azt is meg kell hogy értsd hogy ellenvéleményt is fogsz kapni.
Vitázni nem arról kell szerintem, hogy Te hány babát vállalj azt majd te/ti a pároddal eldöntitek, inkább aról hogy miért!
Hogy miért gondolod úgy hogy egy és ezzel vége.
Erre lehet válaszolni estleg véleményt formálni.
A miértekre vannak hogyanok, de azok a kijelentések hogy én egy önző ember vagyok aki magára gondol,valahol én is, nekem is fontos hogy kikapcsolódjak és olyan dolgokat is csináljak ami nkem jó esik, de ez nem gyerkőc szám függő, nem igen.
Dzsili
Eszter
Utánnam írtál csak nem voltam kapcsolatban
én úgy éreztem Márti császárral szült és ezért amit írt, de talán tévedek.
Ne...ezt ne tedd!
Ne menj el csak azért mert valaki nem értett egyett veled, sőt olyan hangot ütött meg amit személyes sértésnek vettél!
Számomra egyértelművé vált hogy nem akartál megbántani, valószínűleg kemény voltam veled, egyszerűen fájt amit az elején mondtatok és ez egyedül rajtad csapódott le!
Természetesen jogos volt a felvetésed, de azt is meg kell hogy értsd hogy ellenvéleményt is fogsz kapni.
Vitázni nem arról kell szerintem, hogy Te hány babát vállalj azt majd te/ti a pároddal eldöntitek, inkább aról hogy miért!
Hogy miért gondolod úgy hogy egy és ezzel vége.
Erre lehet válaszolni estleg véleményt formálni.
A miértekre vannak hogyanok, de azok a kijelentések hogy én egy önző ember vagyok aki magára gondol,valahol én is, nekem is fontos hogy kikapcsolódjak és olyan dolgokat is csináljak ami nkem jó esik, de ez nem gyerkőc szám függő, nem igen.
Dzsili
Eszter
Utánnam írtál csak nem voltam kapcsolatban
én úgy éreztem Márti császárral szült és ezért amit írt, de talán tévedek.
2003.08.14 22:02
Dzsili!
Köszi!
Tulajdonképpen erre vártam! Vagyis arra, hogy vagy egy hozzám hasonló megossza velem a gondolatait, vagy mások a miértekről kérdezzenek. De sajnos kissé vakvágányra futottunk mindketten, talán inkább én?
Nem sértődtem meg, viszont azt hittem, hogy te igen. Hülye helyzet, mi?
Nem, nem akartam elmenekülni, csak vártam volna egy kicsit, míg elévül ez a szócsata köztünk, aztán újra bekapcsolódtam volna.
Szóval: Nem, egyáltalán nem szültem. A kislányunkat örökbe fogadtuk, de újszülöttként.
5 naposan hoztuk haza a kórházból, de én már rögtön a születése után is láttam, akárhány percesen.
Nálunk nem jön össze a dolog természetesen, és 5 lombik után én már nem szeretnék többet. Eléggé megviseltek. Ezért is döntöttünk az örökbefogadás mellett.
Sok okunk van egy gyerek mellett maradni, nem is kezdenék bele most rögtön ebbe, mert majd leragad a szemem.
De már egész más hangulatban lépek ki innen!
Sziasztok!
Köszi!
Tulajdonképpen erre vártam! Vagyis arra, hogy vagy egy hozzám hasonló megossza velem a gondolatait, vagy mások a miértekről kérdezzenek. De sajnos kissé vakvágányra futottunk mindketten, talán inkább én?
Nem sértődtem meg, viszont azt hittem, hogy te igen.
Hülye helyzet, mi? Nem, nem akartam elmenekülni, csak vártam volna egy kicsit, míg elévül ez a szócsata köztünk, aztán újra bekapcsolódtam volna.
Szóval: Nem, egyáltalán nem szültem.
A kislányunkat örökbe fogadtuk, de újszülöttként. 5 naposan hoztuk haza a kórházból, de én már rögtön a születése után is láttam, akárhány percesen.
Nálunk nem jön össze a dolog természetesen, és 5 lombik után én már nem szeretnék többet. Eléggé megviseltek.
Ezért is döntöttünk az örökbefogadás mellett. Sok okunk van egy gyerek mellett maradni, nem is kezdenék bele most rögtön ebbe, mert majd leragad a szemem.
De már egész más hangulatban lépek ki innen!
Sziasztok!
2003.08.14 23:27
Jajj Márti!
Hogy lehetsz ekkora dinnye!
Nézd... az emberek többnyire magukból indulnak ki, de lagalább is tipikus helyzetekből a tiéd nem ilyen, ha mindjárt az elején tisztázzuk ezt, nem beszélünk el egymás mellett!
Hát persze hogy egész más a helyzeted mint egy "átlag" nőnek,mint nekem aki akkor szül amikor akar, legalábbis megteheti, mert van választási lehetősége!
Tényleg nagyon sajnálom hogy vannak olyanok, mint te, akiknek rengeteg erőfeszítésük ellenére sem sikerül saját gyermeket a világra hozni.
Na látod ez egy tipikusan olyan eset amikor megértem hogy a kislányodra szeretnél koncentrálni és minden tiszteletem a tiéd, amiért egy más ember gyermekét sajátodként fel neveled! Ez nagy dolog!
Nagyon megértem hogy nem szeretnél tovább küszködni a saját babáért, nem tudom nálatok mi az ok, talán tényleg képtelenség a kicsi,de sok olyan esetről hallottam már ahol, az orvosi beavatkozás eredménytelen volt és az első örökbefogadás után fogant meg a bébi!
Dzsili
Hogy lehetsz ekkora dinnye!
Nézd... az emberek többnyire magukból indulnak ki, de lagalább is tipikus helyzetekből a tiéd nem ilyen, ha mindjárt az elején tisztázzuk ezt, nem beszélünk el egymás mellett!
Hát persze hogy egész más a helyzeted mint egy "átlag" nőnek,mint nekem aki akkor szül amikor akar, legalábbis megteheti, mert van választási lehetősége!
Tényleg nagyon sajnálom hogy vannak olyanok, mint te, akiknek rengeteg erőfeszítésük ellenére sem sikerül saját gyermeket a világra hozni.
Na látod ez egy tipikusan olyan eset amikor megértem hogy a kislányodra szeretnél koncentrálni és minden tiszteletem a tiéd, amiért egy más ember gyermekét sajátodként fel neveled! Ez nagy dolog!
Nagyon megértem hogy nem szeretnél tovább küszködni a saját babáért, nem tudom nálatok mi az ok, talán tényleg képtelenség a kicsi,de sok olyan esetről hallottam már ahol, az orvosi beavatkozás eredménytelen volt és az első örökbefogadás után fogant meg a bébi!
Dzsili
2003.08.15 07:10
Dzsili!
Lehet, hogy tényleg "dinnyeség" volt tőlem, hogy nem mondtam rögtön az elején, hogy nálunk ez a szitu. De direkt nem tettem.
Igazad van abban, hogy annyit küzdöttünk azért, hogy legyen legalább egy gyerekünk, hogy valószínűleg ezért is elégít ki bennünket ez az egy. Teljes imádatunk az övé, és én most nem tudok elképzelni mellé egy másikat. Egyszerűen nem hiányzik! Annyira boldogok vagyunk attól, hogy végre hárman vagyunk!
Az, hogy mi örökbe fogadtunk nem mentség arra, hogy csak egy legyen. Igaz, nem egyszerűen, de lehet 2-t, 3-at is örökbe fogadni, még újszülöttként is. Csak kellő kitartás és idegzet kell hozzá. Na ettől félek, hogy én azt már kevésbé bírnám ki. De tudod, ez olyan önzőnek hangzik.
Most még sorolhatnám a további okokat, és lehet, hogy később meg is említek egyet-egyet, de azt hiszem, mindegyik csak magyarázkodás lesz ahhoz képest, hogy mi most tényleg így érezzük kereknek, egésznek, csodálatosnak a családunkat.
Ja, és nálunk sajnos teljesen reménytelen a csoda. Biztosan nem lehet közös gyerekünk a férjemmel. De tudod, ez most már nem is bánt annyira. A gyermek utáni vágyam kielégítődött, a terhesség utáni vágy most inkább csak kíváncsiság, vágyakozás. Ez a vágy régebben kínzónál is kínzóbb volt, de mióta van gyerekem, már alig jut eszembe. Minthogy az sem, hogy ő "más" gyereke. Nem, ő az enyém, a miénk, teljesen!
Egyáltalán nem hőstett örökbe fogadni. Csak egy helyzet elfogadását jelenti, és azt, hogy nagyon erős a gyermek utáni vágy ahhoz, hogy ezt az utat válasszuk.
Szia!
Sziasztok!
Lehet, hogy tényleg "dinnyeség" volt tőlem, hogy nem mondtam rögtön az elején, hogy nálunk ez a szitu. De direkt nem tettem.
Igazad van abban, hogy annyit küzdöttünk azért, hogy legyen legalább egy gyerekünk, hogy valószínűleg ezért is elégít ki bennünket ez az egy. Teljes imádatunk az övé, és én most nem tudok elképzelni mellé egy másikat. Egyszerűen nem hiányzik! Annyira boldogok vagyunk attól, hogy végre hárman vagyunk!
Az, hogy mi örökbe fogadtunk nem mentség arra, hogy csak egy legyen. Igaz, nem egyszerűen, de lehet 2-t, 3-at is örökbe fogadni, még újszülöttként is. Csak kellő kitartás és idegzet kell hozzá. Na ettől félek, hogy én azt már kevésbé bírnám ki. De tudod, ez olyan önzőnek hangzik.
Most még sorolhatnám a további okokat, és lehet, hogy később meg is említek egyet-egyet, de azt hiszem, mindegyik csak magyarázkodás lesz ahhoz képest, hogy mi most tényleg így érezzük kereknek, egésznek, csodálatosnak a családunkat.
Ja, és nálunk sajnos teljesen reménytelen a csoda. Biztosan nem lehet közös gyerekünk a férjemmel. De tudod, ez most már nem is bánt annyira. A gyermek utáni vágyam kielégítődött, a terhesség utáni vágy most inkább csak kíváncsiság, vágyakozás. Ez a vágy régebben kínzónál is kínzóbb volt, de mióta van gyerekem, már alig jut eszembe. Minthogy az sem, hogy ő "más" gyereke. Nem, ő az enyém, a miénk, teljesen!
Egyáltalán nem hőstett örökbe fogadni. Csak egy helyzet elfogadását jelenti, és azt, hogy nagyon erős a gyermek utáni vágy ahhoz, hogy ezt az utat válasszuk.
Szia!
Sziasztok!
2003.10.01 21:17
Sziasztok!
Most, hogy a topiknyitó felfedte kártyáit, már senkinek nincs kedve arról beszélgetni, hogy vajon miért van, hogy ennyi vagy annyi gyerek születik? Hogy ez jó-e vagy rossz? Hogy mivel lehetne ezt megváltoztatni bármelyik irányba? Vagy fölösleges ezen gondolkozni, mert úgysem tehetünk semmit?
Mónika
Most, hogy a topiknyitó felfedte kártyáit
, már senkinek nincs kedve arról beszélgetni, hogy vajon miért van, hogy ennyi vagy annyi gyerek születik? Hogy ez jó-e vagy rossz? Hogy mivel lehetne ezt megváltoztatni bármelyik irányba? Vagy fölösleges ezen gondolkozni, mert úgysem tehetünk semmit? Mónika
2003.10.02 21:28
Szia Kíváncsi!
Hát itt:
Elküldve 2003 Augusztus 14 csütörtök - 23h 02
Szerintem sok mindent megmagyaráz, hogy ő sokat és hiába küzdött a vér szerinti gyerekért és betölti az életét az örökbe kapott kislánya (az is nagy macera, örökbe fogadni). Meglehet, nem így gondolkodna, ha mint a nők nagy részének, "magától" menne a dolog.
Szóval szerintem érdemes lenne személyes tapasztalatok alapján elbeszélgetni arról, ki mit lát és érez, miért van ennyi gyerek, amennyi van. Valóban fontos-e, hogy az európai népesség reprodukálja önmagát, hogy lehetne összeegyeztetni az anyaságot a munkával, megoldható-e, hogy megbecsülés övezze a csak anyát, a csak dolgozót, az ezeket összehangolót; hogyan tudnánk a társadalmi előítéleteket lassan fölszámolni (a meddőség, a leányanyaság, az elvált nő, a "szívtelen" anya, aki hatkor esik be a gyerekért az oviba, a henye főállású anya, a megbízhatatlan munkaerő anya). Mert hiszen ezek is mind közrejátszanak abban, hogy hány gyerek születik. A megszült gyerekek fele véletlenül fogan ma Magyarországon - vajon ez jó, mert különben ennyi sem lenne, vagy rossz, mert kettétöri egy fiatal tanulmányait és nem tud olyan anyagi és érzelmi biztonságot teremteni, amibe több fióka is beleférne; esetleg nem a megfelelő partnertől van a gyerek és az azt egyedül nevelő szülő nagyon nehezen talál megfelelő párt, fél az újabb rossz döntés következményeitől. Mi segítheti az érett, felelős párválasztást, amiből talán több egész, boldog család lesz; hol csúszik el a "ne nélkülözzön a gyerekem" odáig, hogy annyira mindent meg akarnak neki adni - és annyira nem akarnak bizonyos saját élvezetekről lemondani -, hogy inkább nem vállalnak testvért.
Szerintem érdemes lenne ezekről is beszélgetni, nem? A gyermekteleneknek, az egy-, kettő, három és többgyerekeseknek is lehetnek nagyon eltérő indítékaik, mércéik, véleményeik. Engem érdekelnek.
Mónika
Hát itt:
Elküldve 2003 Augusztus 14 csütörtök - 23h 02
Szerintem sok mindent megmagyaráz, hogy ő sokat és hiába küzdött a vér szerinti gyerekért és betölti az életét az örökbe kapott kislánya (az is nagy macera, örökbe fogadni). Meglehet, nem így gondolkodna, ha mint a nők nagy részének, "magától" menne a dolog.
Szóval szerintem érdemes lenne személyes tapasztalatok alapján elbeszélgetni arról, ki mit lát és érez, miért van ennyi gyerek, amennyi van. Valóban fontos-e, hogy az európai népesség reprodukálja önmagát, hogy lehetne összeegyeztetni az anyaságot a munkával, megoldható-e, hogy megbecsülés övezze a csak anyát, a csak dolgozót, az ezeket összehangolót; hogyan tudnánk a társadalmi előítéleteket lassan fölszámolni (a meddőség, a leányanyaság, az elvált nő, a "szívtelen" anya, aki hatkor esik be a gyerekért az oviba, a henye főállású anya, a megbízhatatlan munkaerő anya). Mert hiszen ezek is mind közrejátszanak abban, hogy hány gyerek születik. A megszült gyerekek fele véletlenül fogan ma Magyarországon - vajon ez jó, mert különben ennyi sem lenne, vagy rossz, mert kettétöri egy fiatal tanulmányait és nem tud olyan anyagi és érzelmi biztonságot teremteni, amibe több fióka is beleférne; esetleg nem a megfelelő partnertől van a gyerek és az azt egyedül nevelő szülő nagyon nehezen talál megfelelő párt, fél az újabb rossz döntés következményeitől. Mi segítheti az érett, felelős párválasztást, amiből talán több egész, boldog család lesz; hol csúszik el a "ne nélkülözzön a gyerekem" odáig, hogy annyira mindent meg akarnak neki adni - és annyira nem akarnak bizonyos saját élvezetekről lemondani -, hogy inkább nem vállalnak testvért.
Szerintem érdemes lenne ezekről is beszélgetni, nem? A gyermekteleneknek, az egy-, kettő, három és többgyerekeseknek is lehetnek nagyon eltérő indítékaik, mércéik, véleményeik. Engem érdekelnek.
Mónika
2003.10.02 22:32
Mónika,
a topikindító Mamacica volt, ha jól tudom, ő nem azonos Mártival. Sőt, biztos vagyok benne, mert bár Mamacica már nagyon régen nem látogatott meg minket, mások emlékeztek rá, mégpedig a babaváró topikból.
Fontos-e, hogy fennmaradjon az európai népesség? Valójában fontosnak kellene lenni - neki. De ha neki nem az, akkor végülis nem is fontos. Akkor jöjjenek az új, rátermett vállalkozók, és teremtsék újra ezt a földrészt. De akkor ne tessék itt kérem mindenféle fajvédő dumát megereszteni, hogy juj, mi lesz itt, mert hogy szaporodnak a cigányok, meg az arabok is, nahát! (Ez persze nem rád vonatkozik, csak jelenségleírás.) Ha az európai népességnek nem fontos a saját reprodukciója, illetve nem annyira fontos, hogy ne helyezzen előbbre más dolgokat - anyagi biztonság, kényelem, szórakozás, hobbi, karrier, önmegvalósítás -, akkor megérdemli sorsát. Ha lassanként kihal, évszázadok távlatából majd így volt igazságos.
Azért én még remélem, hogy képesek vagyunk megtalálni az egyensúlyt, még ha elég rossz tendencia formálódik is manapság e témában.
Kíváncsi
a topikindító Mamacica volt, ha jól tudom, ő nem azonos Mártival. Sőt, biztos vagyok benne, mert bár Mamacica már nagyon régen nem látogatott meg minket, mások emlékeztek rá, mégpedig a babaváró topikból.
Fontos-e, hogy fennmaradjon az európai népesség? Valójában fontosnak kellene lenni - neki. De ha neki nem az, akkor végülis nem is fontos. Akkor jöjjenek az új, rátermett vállalkozók, és teremtsék újra ezt a földrészt. De akkor ne tessék itt kérem mindenféle fajvédő dumát megereszteni, hogy juj, mi lesz itt, mert hogy szaporodnak a cigányok, meg az arabok is, nahát! (Ez persze nem rád vonatkozik, csak jelenségleírás.) Ha az európai népességnek nem fontos a saját reprodukciója, illetve nem annyira fontos, hogy ne helyezzen előbbre más dolgokat - anyagi biztonság, kényelem, szórakozás, hobbi, karrier, önmegvalósítás -, akkor megérdemli sorsát. Ha lassanként kihal, évszázadok távlatából majd így volt igazságos.
Azért én még remélem, hogy képesek vagyunk megtalálni az egyensúlyt, még ha elég rossz tendencia formálódik is manapság e témában.
Kíváncsi
2003.10.03 10:21
Te Kíváncsi! Engem irtóra érdekel, hogy ti pl. eleve nagycsaládot terveztetek? Vagy ahogy egymás után jöttek, mindig elkezdtetek újabbra vágyakozni? Vagy van, aki "becsúszott"? Mindenképpen tuti dolog a nagy család a sok gyerek. Mi pl. úgy terveztük, de aztán az első fiam eléggé megviselt minket, és sajnos leredukáltuk a tervezett számot... Ez szomorú. Rájöttünk, hogy az idegeink, a vérmérsékletünk nem jogosítanak fel arra, hogy nagycsaládosok legyünk. Bár lehet, hogy ez túlzott aggályoskodás. Nekünk most kettő van, ha "becsúszik" még egy, természetesen jöhet, de jelen pillanatban nem tervezünk többet. (Igaz, a pici még csak 8 hónapos.) Érdekes, de az anyagi oldala abszolút nem izgat, amivel a legtöbben példálóznak, hogy miből lesz majd lakásuk és egyebek. Valahogy csak lesz, ennyire azért bízom a Gondviselésben.
Az európai gondolkodásmód ebben a kérdésben ugyanolyan rövidlátó, mint pl. a hulladékok kezelése meg a természeti erőforrások kizsigerelése terén. Nem gondolnak arra, hogy rövidesen katasztrófa lehet, csak legyintenek, biztos nem azon a kicsin múlik, amit személy szerint elkövetnek. "Nem azért fogy a népesség, mert nekem csak egy gyerekem van, nem azért szennyeződik a világ, mert én eldobom az utcán a papírzsepit és folyóvízben mosogatok."-gondolhatják. Pedig igen.
Még egy dolog: nekem nincs tesóm, és nagyon szenvedtem emiatt, máig nyögöm. Semmi esetre sem akartam ezt a fiamnak! Az első szülésem szörnyű volt, az első gyerekem hpermódon többemberes, mindenki megdöbbent, hogy még egyet vállalunk. És megtörtént a csoda: a második szülés könnyű volt, a második gyerek nyugis! Alleluja! Klára
Az európai gondolkodásmód ebben a kérdésben ugyanolyan rövidlátó, mint pl. a hulladékok kezelése meg a természeti erőforrások kizsigerelése terén. Nem gondolnak arra, hogy rövidesen katasztrófa lehet, csak legyintenek, biztos nem azon a kicsin múlik, amit személy szerint elkövetnek. "Nem azért fogy a népesség, mert nekem csak egy gyerekem van, nem azért szennyeződik a világ, mert én eldobom az utcán a papírzsepit és folyóvízben mosogatok."-gondolhatják. Pedig igen.
Még egy dolog: nekem nincs tesóm, és nagyon szenvedtem emiatt, máig nyögöm. Semmi esetre sem akartam ezt a fiamnak! Az első szülésem szörnyű volt, az első gyerekem hpermódon többemberes, mindenki megdöbbent, hogy még egyet vállalunk. És megtörtént a csoda: a második szülés könnyű volt, a második gyerek nyugis! Alleluja! Klára
2003.10.03 11:10
Mónika!
Tényleg nem én indítottam a topikot, és csak később kapcsolódtam be! (Most azonosítót kellett változtatnom, mert volt egy régebbi Márti és vele kevertek. De ő sem a topiknyitó - szerintem. Vagy erre gondoltál?)
Igazad van, lehet, hogy másképp gondolkodnék, ha spontán és gyorsan jött volna a baba, és elkerültük volna a közel 6 éves hercehurcát, idegeskedést, anyagi terheket. Ezt már sosem tudom meg, hogy akkor hogyan gondolkodtam volna. Amikor az egészbe belefogtunk, még 3 gyerekben gondolkodtunk...
De ha most valaki azt mondaná, hogy tutira szülhetek, akkor sem vállanám be, azt hiszem. Hiányzik az a bizonyos szikra. De hát lehet, hogy mi az elsőt hatalmas hévvel, szinte már görcsösen vágytuk, és újra erre az érzésre számítok egy újabb gyerekkel kapcsolatban. Lehet. De azt hiszem, az az érzés már nem lesz még egyszer. Most vagy tudomásul vesszük, hogy akkora vágy nélkül is be lehett vállalni még egy gyereket, vagy maradunk így, mert tényleg jól érezzük magunkat. Persze, ha véletlenül terhes lennék, nem lennék olyan őrült, hogy elvetessem!! Dehogy is! De hát ennek az esélye gyakorlatilag 0.
És hát benne van a döntésünkben az is, amit Klára írt, hogy a tényleges tapasztalat mutatja meg, hogy hány gyerekre vagy hitelesítve. Ábrándozni, és ténylegesen gyereket nevelni nem ugyanaz.
És egy kicsit az anyagi oldal is izgat, de az nem annyira, mert ha a sors úgy hozná, hogy ide "akar" jönni egy gyerek, akkor nem tiltakoznék. (Pont úgy, mint Klára a 3. ellen sem tiltakozik, de nem tervezi.)
Kíváncsi!
Tudod, a lét határozza meg a tudatot! Az emberek nem a társadalomnak, hanem maguknak szülnek gyerekeket - vannak persze kivételek. És akkor szülnek, ha biztonságban érzik magukat. Az állatok szaporodását is meghatározza az, hogy milyen az élőhelyük táplálékellátása az adott pillanatban.
Ez a biológia. De hát az ember tudatos (talán értelmes?) lény, és minderre rátesz egy lapáttal, mert nagyon önző is. A biztonság fogalmát ki-ki másképp szabja meg. Van, akinek elég, ha per pillanat van fedél a feje felett (akár albérlet), és van éppen akkor munkája, és párja, aki úgyszintén akarja a gyereket. Aztán van, akinek ennél sokkal, de sokkal több kell. És van olyan is, aki nem mérlegel, csak szül, szül, vagy nemtörődömsége miatt, vagy a családi pótlék és segélyek miatt.
Hogy ki hol szabja meg a biztonsága szintjét, az igényeit, az nagyon egyedi lehet. De erről írtam már előzőleg, azt hiszem. Azért írtam le megint, mert Mónika ezekről szeretne beszélgetni.
Szerintem mesterségesen nem szabad, nem lehet meghúzni ezt a határt, senkit sem lehet gyerekvállalásra kötelezni, csak mert elér egy bizonos anyagi hátteret, vagy jövedelemszintet. És senkit sem lehet eltiltani attól, hogy gyereket vállajon, mert nincs meg a megfelelő háttér.
Az állam kötelessége megteremteni a megfelelő hátteret, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat, és így talán megnő a gyermekvállalási kedv. Ha az anya otthon maradhatna, mert az apa eleget keres egyedül is, ha nem kellene lakásgondokkal küzdeniük, ha nem kellene az anyának attól rettegnie, hogy elveszíti a munkáját, ha gyereket vállal, vagy fél évnél tovább marad otthon.
Nem állítom, hogy ez mindent megoldana, hiszen ma divat is a késői gyerekvállalás. De ez is egy társadlmi betegség, mert a nők csak úgy bizonyíthatnak, ha feladják tényleges női szerepüket. Nem divat anyának lenni. Divat szinglinek, menő üzletasszonynak lenni.
És végül lehet, hogy egy olyan megállapítást teszek, ami nem igaz, de örülnék, ha nem lenne igaz.
Egy nő, ha gyereket vállal, alacsonyabb rendűvé válik a társadalom szemében, mert ő "csak" otthon van, ő csak egy beszűkült anya, aki csak a sorozatokat nézi, és csak a pelenkákról lehet vele beszélgetni. És többé nem számít annyira megbízhatónak a munkahelyén sem, mert hiszen bármikor beteg lehet a gyereke. Pedig sokan még ekkor is tanulnak, vagy dolgoznak. És természetes, hogy az életük központi témája a gyerek lesz, de ezt nem kellene lenézni!
Ti ezt másképp látjátok? Jó lenne!
Márti
Tényleg nem én indítottam a topikot, és csak később kapcsolódtam be! (Most azonosítót kellett változtatnom, mert volt egy régebbi Márti és vele kevertek. De ő sem a topiknyitó - szerintem. Vagy erre gondoltál?)
Igazad van, lehet, hogy másképp gondolkodnék, ha spontán és gyorsan jött volna a baba, és elkerültük volna a közel 6 éves hercehurcát, idegeskedést, anyagi terheket. Ezt már sosem tudom meg, hogy akkor hogyan gondolkodtam volna. Amikor az egészbe belefogtunk, még 3 gyerekben gondolkodtunk...
De ha most valaki azt mondaná, hogy tutira szülhetek, akkor sem vállanám be, azt hiszem. Hiányzik az a bizonyos szikra. De hát lehet, hogy mi az elsőt hatalmas hévvel, szinte már görcsösen vágytuk, és újra erre az érzésre számítok egy újabb gyerekkel kapcsolatban. Lehet. De azt hiszem, az az érzés már nem lesz még egyszer. Most vagy tudomásul vesszük, hogy akkora vágy nélkül is be lehett vállalni még egy gyereket, vagy maradunk így, mert tényleg jól érezzük magunkat. Persze, ha véletlenül terhes lennék, nem lennék olyan őrült, hogy elvetessem!! Dehogy is! De hát ennek az esélye gyakorlatilag 0.
És hát benne van a döntésünkben az is, amit Klára írt, hogy a tényleges tapasztalat mutatja meg, hogy hány gyerekre vagy hitelesítve. Ábrándozni, és ténylegesen gyereket nevelni nem ugyanaz.
És egy kicsit az anyagi oldal is izgat, de az nem annyira, mert ha a sors úgy hozná, hogy ide "akar" jönni egy gyerek, akkor nem tiltakoznék. (Pont úgy, mint Klára a 3. ellen sem tiltakozik, de nem tervezi.)
Kíváncsi!
Tudod, a lét határozza meg a tudatot! Az emberek nem a társadalomnak, hanem maguknak szülnek gyerekeket - vannak persze kivételek. És akkor szülnek, ha biztonságban érzik magukat. Az állatok szaporodását is meghatározza az, hogy milyen az élőhelyük táplálékellátása az adott pillanatban.
Ez a biológia. De hát az ember tudatos (talán értelmes?) lény, és minderre rátesz egy lapáttal, mert nagyon önző is. A biztonság fogalmát ki-ki másképp szabja meg. Van, akinek elég, ha per pillanat van fedél a feje felett (akár albérlet), és van éppen akkor munkája, és párja, aki úgyszintén akarja a gyereket. Aztán van, akinek ennél sokkal, de sokkal több kell. És van olyan is, aki nem mérlegel, csak szül, szül, vagy nemtörődömsége miatt, vagy a családi pótlék és segélyek miatt.
Hogy ki hol szabja meg a biztonsága szintjét, az igényeit, az nagyon egyedi lehet. De erről írtam már előzőleg, azt hiszem. Azért írtam le megint, mert Mónika ezekről szeretne beszélgetni.
Szerintem mesterségesen nem szabad, nem lehet meghúzni ezt a határt, senkit sem lehet gyerekvállalásra kötelezni, csak mert elér egy bizonos anyagi hátteret, vagy jövedelemszintet. És senkit sem lehet eltiltani attól, hogy gyereket vállajon, mert nincs meg a megfelelő háttér.
Az állam kötelessége megteremteni a megfelelő hátteret, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat, és így talán megnő a gyermekvállalási kedv. Ha az anya otthon maradhatna, mert az apa eleget keres egyedül is, ha nem kellene lakásgondokkal küzdeniük, ha nem kellene az anyának attól rettegnie, hogy elveszíti a munkáját, ha gyereket vállal, vagy fél évnél tovább marad otthon.
Nem állítom, hogy ez mindent megoldana, hiszen ma divat is a késői gyerekvállalás. De ez is egy társadlmi betegség, mert a nők csak úgy bizonyíthatnak, ha feladják tényleges női szerepüket. Nem divat anyának lenni. Divat szinglinek, menő üzletasszonynak lenni.
És végül lehet, hogy egy olyan megállapítást teszek, ami nem igaz, de örülnék, ha nem lenne igaz.
Egy nő, ha gyereket vállal, alacsonyabb rendűvé válik a társadalom szemében, mert ő "csak" otthon van, ő csak egy beszűkült anya, aki csak a sorozatokat nézi, és csak a pelenkákról lehet vele beszélgetni. És többé nem számít annyira megbízhatónak a munkahelyén sem, mert hiszen bármikor beteg lehet a gyereke. Pedig sokan még ekkor is tanulnak, vagy dolgoznak. És természetes, hogy az életük központi témája a gyerek lesz, de ezt nem kellene lenézni!
Ti ezt másképp látjátok? Jó lenne!
Márti
2003.10.03 13:15
Márti!
Szerintem a lé határozza meg a tudatot! Mindkét értelmében - konkrétan is, ebben a témában meg elvonatkoztatva, hiszen minél több a lé, annál kevesebb gyerek születik egy társadalomban! Talán nem így látod? Nézd csak meg a különböző országok mutatóit! Ezért sántít nekem az, amikor a gyerekvállalás kérdésének feszegetésekor mindig erre hivatkoznak, hogy az anyagi biztonság. Mi az, hogy anyagi biztonság, kinek mit és mennyit jelent, és ki lehet-e mondani, hogy mindig úgy lesz, mint ahogy ma van? Nem vállalsz gyereket azért, mert rosszul megy a sorod, húsz év múlva meg az öledbe hullik a szerencse, de akkor már késő? Vagy vállalsz most hármat, mert hűnnye de jól megy, aztán tíz év múlva nyeled/nyelitek az éhkoppot? (ált. alany)
Nem hiszem, hogy efféle dolgok határozzák meg a vállalt gyerekek számát. Hogy tényleg ezek határozzák meg, nem csak kibúvót jelentenek. Egyébként nincs mesterségesen meghatározva, nem is mesterséges, egyszerű józan paraszti számítás: két emberből kettőnek kell születnie ahhoz, hogy megmaradjon az egyensúly. Nevelési szempontból is ez a jobb.
Na persze, a te eseted más, de most nem is erről beszélünk, hiszen az egyedi, de legalábbis ritka (és gyönyörű!) példa.
Utolsó megállapításod sajnos jellemző. Mit lehet tenni? Ezt kéne kiokoskodnunk!
Klára,
részben tudatos, részben véletlen. Annyiban tudatos, hogy én már elég korai ifjúkoromtól vonzódtam a sokgyerekes családmodell felé. Annyiban megint tudatos, hogy hármat a férjem is mindig szeretett volna. Annyiban viszont véletlen, hogy már az elsőt se terveztük - mondhatni, derült égből villámcsapásként jött -, a többieket is csak annyira, hogy hát esetleg nem nagy baj, ha most kivételesen nem védekezünk. (Természtes módon szoktunk.) De amúgy nem voltak tervezve, nem készültünk rájuk elő, ha erre gondolsz.
Ha ismernéd az én vérmérsékletemet, lehet, azt mondanád, egy is minek egy ilyen ideggócnak. Nem hiszem, hogy ne bírnád, ha már kettővel ilyen jól elvagy, mi újat hozhat a harmadik? Több melót, több lemondást, az biztos, de több hitet, több reményt és sokkal több örömöt is egyúttal!
Kíváncsi
Szerintem a lé határozza meg a tudatot!
Mindkét értelmében - konkrétan is, ebben a témában meg elvonatkoztatva, hiszen minél több a lé, annál kevesebb gyerek születik egy társadalomban! Talán nem így látod? Nézd csak meg a különböző országok mutatóit! Ezért sántít nekem az, amikor a gyerekvállalás kérdésének feszegetésekor mindig erre hivatkoznak, hogy az anyagi biztonság. Mi az, hogy anyagi biztonság, kinek mit és mennyit jelent, és ki lehet-e mondani, hogy mindig úgy lesz, mint ahogy ma van? Nem vállalsz gyereket azért, mert rosszul megy a sorod, húsz év múlva meg az öledbe hullik a szerencse, de akkor már késő? Vagy vállalsz most hármat, mert hűnnye de jól megy, aztán tíz év múlva nyeled/nyelitek az éhkoppot? (ált. alany) Nem hiszem, hogy efféle dolgok határozzák meg a vállalt gyerekek számát. Hogy tényleg ezek határozzák meg, nem csak kibúvót jelentenek. Egyébként nincs mesterségesen meghatározva, nem is mesterséges, egyszerű józan paraszti számítás: két emberből kettőnek kell születnie ahhoz, hogy megmaradjon az egyensúly. Nevelési szempontból is ez a jobb.
Na persze, a te eseted más, de most nem is erről beszélünk, hiszen az egyedi, de legalábbis ritka (és gyönyörű!) példa.
Utolsó megállapításod sajnos jellemző. Mit lehet tenni? Ezt kéne kiokoskodnunk!
Klára,
részben tudatos, részben véletlen. Annyiban tudatos, hogy én már elég korai ifjúkoromtól vonzódtam a sokgyerekes családmodell felé. Annyiban megint tudatos, hogy hármat a férjem is mindig szeretett volna. Annyiban viszont véletlen, hogy már az elsőt se terveztük - mondhatni, derült égből villámcsapásként jött -, a többieket is csak annyira, hogy hát esetleg nem nagy baj, ha most kivételesen nem védekezünk. (Természtes módon szoktunk.) De amúgy nem voltak tervezve, nem készültünk rájuk elő, ha erre gondolsz.
Ha ismernéd az én vérmérsékletemet, lehet, azt mondanád, egy is minek egy ilyen ideggócnak
. Nem hiszem, hogy ne bírnád, ha már kettővel ilyen jól elvagy, mi újat hozhat a harmadik? Több melót, több lemondást, az biztos, de több hitet, több reményt és sokkal több örömöt is egyúttal! Kíváncsi
2003.10.03 13:17
Nem divat anyának lenni. Mert nem vagy produktiv gazdasági szempontból. Egyetlen gazdasági előnyöd a kis potenciális ügyfél és tuti fogyasztó akit nevelsz. Ja, és a helyzetednél fogva jobb vásárló vagy, mint a szinglik.
Nem lennék szingli. Ők sem. Sajnos a férfiak, mivel vannak a szinglik, mint tömegjelenség nem is tartják esetleg olyan vonzónak az anyát mint a szinglit. Meg lesz ennek a böjtje. Valaki egyszer azt mondta, hogy a természet úgymond a szinglikkel védi magát. Egy szingli nem szül. Mi meg ha tetszik ha nem, mint faj túlnépesedtünk, és veszélyeztetjük a többi faj fenmaradását.
Úgyhogy meg fogjuk kapni a magunkét (faj szinten) ha a betegségekre rezisztensek maradunk kapunk társadalmi fogamzásgátlót.
Egyén szinten szomorú. Föld szinten örvendetes.
Mondok csúnyábbat. Azok a népek, akik annyira szaporodnak (india, kina, arabok) még mindig közelebb élnek öko szinten, egy főre jutó viz felhasználásban és egy főre jutó szeméttermelésben, mint mi itt a menő nyugati kultúránkban. Szóval, ha a föld felöl nézzük, mi sokkal több kárt okozunk, bár kevesebben vagyunk, mint ők akik sokan vannak, de nem olyan szennyezően élnek.
Nehogy félre értsetek, semmi bajom azzal, aki sok gyermeket vállal. Tegye. Csak ha lehet (márpedig miért ne?) nevelje környezetvédelemre. Aki pedig egyet vállal az is.
Na ezt jól megaszontam.
Nem lennék szingli. Ők sem.
Sajnos a férfiak, mivel vannak a szinglik, mint tömegjelenség nem is tartják esetleg olyan vonzónak az anyát mint a szinglit. Meg lesz ennek a böjtje. Valaki egyszer azt mondta, hogy a természet úgymond a szinglikkel védi magát. Egy szingli nem szül. Mi meg ha tetszik ha nem, mint faj túlnépesedtünk, és veszélyeztetjük a többi faj fenmaradását. Úgyhogy meg fogjuk kapni a magunkét (faj szinten) ha a betegségekre rezisztensek maradunk kapunk társadalmi fogamzásgátlót.
Egyén szinten szomorú. Föld szinten örvendetes.
Mondok csúnyábbat. Azok a népek, akik annyira szaporodnak (india, kina, arabok) még mindig közelebb élnek öko szinten, egy főre jutó viz felhasználásban és egy főre jutó szeméttermelésben, mint mi itt a menő nyugati kultúránkban. Szóval, ha a föld felöl nézzük, mi sokkal több kárt okozunk, bár kevesebben vagyunk, mint ők akik sokan vannak, de nem olyan szennyezően élnek.
Nehogy félre értsetek, semmi bajom azzal, aki sok gyermeket vállal. Tegye. Csak ha lehet (márpedig miért ne?) nevelje környezetvédelemre. Aki pedig egyet vállal az is.
Na ezt jól megaszontam.
2003.10.03 13:54
Kíváncsi!
Egyet kell értenem veled, mert az anyagi jólét önmagában valóban nem változtatná meg a helyzetet.
Attól, hogy valakinek jól megy, még nem feltétlenül dönt több gyerek mellett. Persze vannak kivételek, de rájuk elég furcsán néznek a "kasztjukba" tartozók.
Maradnék az utolsó felvetett gondolatomnál, miszerint nem divat, nem sikk anyának lenni. Ez lehet a fő ok. Divat önzően saját magunkat kényeztetni, extrém sportokat űzni, világkörüli utakat tenni, konditerembe járni, önmegvalósítani.
De nem divat otthon lenni egy, vagy több gyerekkel.
Ezen kellene változtatni valahogyan.
Ti is úgy vettétek észre, hogy általában az vállal több gyereket, aki vagy nem igényli a fentieket, vagy nincs rá pénze/lehetősége? Akinek van, az annyira sajnálja mindezt feladni, hogy akár a gyerekről/több gyerekről is lemond inkább.
Zsunya!
Igen, a szinglik nem egészen önszántukból azok. Egy másik topikban írtam erről. Arról, hogy ez egy társadalmi betegség. Kitenyésztette a társadalom a harmadik nemet. Aki ugyan nőnek született, de nem lehet igazán az. Ahhoz, hogy egy nő az üzleti életben sikeres legyen, fel kell adnia a női mivoltának egy részét. Gyakorlatilag csak a külső marad.
Ezt ők választották, tudták, hogy ez ezzel jár. Ha annyira utálnák, feladnák ezt az életmódot, munkát. Felemás helyzet, tudom.
Márti
Egyet kell értenem veled, mert az anyagi jólét önmagában valóban nem változtatná meg a helyzetet.
Attól, hogy valakinek jól megy, még nem feltétlenül dönt több gyerek mellett. Persze vannak kivételek, de rájuk elég furcsán néznek a "kasztjukba" tartozók.
Maradnék az utolsó felvetett gondolatomnál, miszerint nem divat, nem sikk anyának lenni. Ez lehet a fő ok. Divat önzően saját magunkat kényeztetni, extrém sportokat űzni, világkörüli utakat tenni, konditerembe járni, önmegvalósítani.
De nem divat otthon lenni egy, vagy több gyerekkel.
Ezen kellene változtatni valahogyan.
Ti is úgy vettétek észre, hogy általában az vállal több gyereket, aki vagy nem igényli a fentieket, vagy nincs rá pénze/lehetősége? Akinek van, az annyira sajnálja mindezt feladni, hogy akár a gyerekről/több gyerekről is lemond inkább.
Zsunya!
Igen, a szinglik nem egészen önszántukból azok. Egy másik topikban írtam erről. Arról, hogy ez egy társadalmi betegség. Kitenyésztette a társadalom a harmadik nemet. Aki ugyan nőnek született, de nem lehet igazán az. Ahhoz, hogy egy nő az üzleti életben sikeres legyen, fel kell adnia a női mivoltának egy részét. Gyakorlatilag csak a külső marad.
Ezt ők választották, tudták, hogy ez ezzel jár. Ha annyira utálnák, feladnák ezt az életmódot, munkát. Felemás helyzet, tudom.
Márti
2003.10.03 13:58
Zsunya!
Igen szivesen nevelem környezetvédelemre a gyerekem. Pl nem szoktam utcán szemetelni, egyéb apróságok, nem bántom az állatok és tisztletben tartom az élőhelyeket. Sajnos ennél többet nem tehetek. De az igazi környezetvédelemhez nem a gyermekek emberek ilyen kis mértékű változása lenne a fontos, hanem egy teljesen új dolog. Reformra lenne szükség. Pl szelektív hulladékgyűjtés az újrafelhasználás érdekében. A komposztálható megmaradt élelmiszerek külön kukába való gyűjtése és napi elszállítása... Folytathatnám, de felesleges, a lényeg az, az, hogy hiába dobom a kukába, ha az a levegőbe (égetéssel) vagy a földbe kerül.
sasha
Igen szivesen nevelem környezetvédelemre a gyerekem. Pl nem szoktam utcán szemetelni, egyéb apróságok, nem bántom az állatok és tisztletben tartom az élőhelyeket. Sajnos ennél többet nem tehetek. De az igazi környezetvédelemhez nem a gyermekek emberek ilyen kis mértékű változása lenne a fontos, hanem egy teljesen új dolog. Reformra lenne szükség. Pl szelektív hulladékgyűjtés az újrafelhasználás érdekében. A komposztálható megmaradt élelmiszerek külön kukába való gyűjtése és napi elszállítása... Folytathatnám, de felesleges, a lényeg az, az, hogy hiába dobom a kukába, ha az a levegőbe (égetéssel) vagy a földbe kerül.
sasha
2003.10.03 17:00
A Nagy OFF
Nagyon sok dolgot lehet ezen kivül is tenni. Nem ennek a topiknak a témája, de azért ide irok párat, amit bárki megtehet, ha akar. Igenis ennyi is számit.
- használt olajat összegyűjteni és leadni a hulladékudvarokban mondjuk havonta.
- viztakarékosan öbliteni a wc-t. Ha van szabályozható vizmennyiséges tartály akkor úgy. De egy vizzel teli műanyag doboz elhelyezése a tartályban (ha nem szabályozható) is sokat számithat
- fogmosás közben ne hagyjuk nyitva a csapot
- ne folyó viznél mosogassunk
- helyi gyártású (hazai) terméket érdemes venni, nem a hungarizmus hanem a szállitás végett
- a papirszemetet a papirtárolóba dobni
- érdemes nagyobb kiszereléső kevésbé agyoncsomagolt holmikat vásárolni
- nem beszélve a visszaváltható üvegekről
(az európai és amerikai háztartási hulladék tetemes része édességcsomagolás + üditő/sördoboz)
Ez nem kerül semmibe gyakorlatilag, és messze túl mutat a nem-dobom-el-a-szemetet alapon.
Hajrá Sasha!
Hogy van a férjed? Nem irtál aztán, hogy mi lett, vagy hogy vagytok.
Elnézést az offért, de ha ez valakit bármi ilyen elkezdésére ösztönöz, máris megért
Köszi a türelmet
Zsunya
Nagyon sok dolgot lehet ezen kivül is tenni. Nem ennek a topiknak a témája, de azért ide irok párat, amit bárki megtehet, ha akar. Igenis ennyi is számit.
- használt olajat összegyűjteni és leadni a hulladékudvarokban mondjuk havonta.
- viztakarékosan öbliteni a wc-t. Ha van szabályozható vizmennyiséges tartály akkor úgy. De egy vizzel teli műanyag doboz elhelyezése a tartályban (ha nem szabályozható) is sokat számithat
- fogmosás közben ne hagyjuk nyitva a csapot
- ne folyó viznél mosogassunk
- helyi gyártású (hazai) terméket érdemes venni, nem a hungarizmus hanem a szállitás végett
- a papirszemetet a papirtárolóba dobni
- érdemes nagyobb kiszereléső kevésbé agyoncsomagolt holmikat vásárolni
- nem beszélve a visszaváltható üvegekről
(az európai és amerikai háztartási hulladék tetemes része édességcsomagolás + üditő/sördoboz)
Ez nem kerül semmibe gyakorlatilag, és messze túl mutat a nem-dobom-el-a-szemetet alapon.
Hajrá Sasha!
Hogy van a férjed? Nem irtál aztán, hogy mi lett, vagy hogy vagytok.
Elnézést az offért, de ha ez valakit bármi ilyen elkezdésére ösztönöz, máris megért
Köszi a türelmet
Zsunya
2003.10.03 17:02
T-Márti, a szinglik többsége nem boldog ettől, és nem választotta. Egyszerűen igy alakul az életük. És minél tovább él valaki egyedül, annál nehezebben mond le ennek a kényelméről. Még akkor is, ha nagyon vágyik társra, családra. Ezért mondom, hogy ez már a természet lépése, nem az egyéné.
2003.10.03 17:17
Sziasztok! SZerintem sokan túlbecsülik az anyagiak szerepét. Bemennek az első bababoltba, és összeadják a aszüiségesnek vélt cuccok árát és elszörnyednek, ill. azt mondják, hoyg a gyereknek mindenből alegjobb kell. Pedig használt vagy márkátlan babakocsival is felnő, nem is beszélve a használt ruhákról! Ezzel nem bagatelizálni akarom az anyagi oldalt, sokan irreálisan túlspirázzák.
Más. Ahhoz csatlakoznék, amit Márti írt, divat önzőan önmagunkat kényeztetni. Szerintem paradox módon, amióta a gyerek különös tartalommal ruháztatott fel, azaz "életműnek" számít, azóta tart az utódok elkényeztetése, kímélése. (kissé zavarosan fogalmaztam, érthető mire gondolok?) MInden a gyerek körül forog, mindenből a legjobbat kapja, semmi tennivalója nincs otthon "te csak tanulj fiam" "te csak pihenj, dolgozhatsz még eleget". Mindent elétesznek, kiszolgálják. Ráadásul nincs vagy csak 1 testvére van. Már gyerekkorában beléprogramozódik az, hoyg ő a világ közepe, neki mindenből a család számára elérhető legjobb jár. Így felnőttként sem tud lemondani, önmagát legalább néha háttérbe helyezni, ill. ha rákényszerül, szenved ettől. Újratermelődik az önzően csak saját magát kényeztető, csak önmegvalósító emberek sokasága.
Néhány hete beszélgettem egy egygyerekes anyukával a játszótéren, aki a 20 hónapos gyerekének még külön főzőtt, mert a kicsi nem eszik meg mindent, és nagyon válogatós. (semmi betegség, allergia, diéte) Anyuka egyetlen lépésre sem hagyta egyedül egyébként ügyes mozgású gyermekét. Arról panaszkodott, hoyg ezt a terhelést ő már alig bírja, ezért biztos nem lesz testvére a kicsinek.A ded egyébként elég nyugisnak tűnt.
SZóval mintha eltűnt volna a természetesség a gyereknevelésből, és a valódinál is nagyobb megoldandó problémává léptették volna elő.
REmélem ki lehet valamit bogarászni a soraimból.
Zsuzsa
Más. Ahhoz csatlakoznék, amit Márti írt, divat önzőan önmagunkat kényeztetni. Szerintem paradox módon, amióta a gyerek különös tartalommal ruháztatott fel, azaz "életműnek" számít, azóta tart az utódok elkényeztetése, kímélése. (kissé zavarosan fogalmaztam, érthető mire gondolok?) MInden a gyerek körül forog, mindenből a legjobbat kapja, semmi tennivalója nincs otthon "te csak tanulj fiam" "te csak pihenj, dolgozhatsz még eleget". Mindent elétesznek, kiszolgálják. Ráadásul nincs vagy csak 1 testvére van. Már gyerekkorában beléprogramozódik az, hoyg ő a világ közepe, neki mindenből a család számára elérhető legjobb jár. Így felnőttként sem tud lemondani, önmagát legalább néha háttérbe helyezni, ill. ha rákényszerül, szenved ettől. Újratermelődik az önzően csak saját magát kényeztető, csak önmegvalósító emberek sokasága.
Néhány hete beszélgettem egy egygyerekes anyukával a játszótéren, aki a 20 hónapos gyerekének még külön főzőtt, mert a kicsi nem eszik meg mindent, és nagyon válogatós. (semmi betegség, allergia, diéte) Anyuka egyetlen lépésre sem hagyta egyedül egyébként ügyes mozgású gyermekét. Arról panaszkodott, hoyg ezt a terhelést ő már alig bírja, ezért biztos nem lesz testvére a kicsinek.A ded egyébként elég nyugisnak tűnt.
SZóval mintha eltűnt volna a természetesség a gyereknevelésből, és a valódinál is nagyobb megoldandó problémává léptették volna elő.
REmélem ki lehet valamit bogarászni a soraimból.
Zsuzsa
