Sziasztok Csajok!!!
Először is, nagyon örülök, hogy lassan lassan többen idetalálnak hozzánk. Ha csak kiöntitek a lelketeket, szerintem már az segít
Reni, neked is külön szia, és neked is gartulálok Bálint babához, tényleg borzasztó, mikor az ember lánya ott fekszik egy kórházban, amíg a gyerekét tök máshol műtik. Nekem szerencsém volt, mert sikerült simán szülni és saját felelősségre meglóghattam a kórházból ahol szültem és mentem vele a másikba. Mondjuk nem maradhattam ott, de szerencsére közel lakunk a Bókayhoz és járkáltam be hozzá naponta kétszer. De így se sokat láttam belőle egy jó hétig, csak a csöveket meg azt a pinduri bébit. Ha belegondolok, hogy az a pinduri bébi ma már 17,5 kiló
Félrenyelésünk nekünk is volt bőven az elején, most hogy mondod emlékszem is, de szerencsére nem lett belőle nagyobb gond sose, csak felültettem (foglalkoztam is én a gerincével akkor) sréhen, kiköhögte megát és ment vissza szopizni.
Szilvi, nekem is a szopizás volt az, amibe kapaszkodtam, hogy mást nem tudok neki adni, csak ezt... És akkor mániásan nekiálltam fejni. Azért érte meg, mert hiába szondán küldték le a tápszert, később meg az anyatejet, mikor átváltottunk LASSSSSSSAN szájon át etetésre, akkor volt tejem, amivel próbálkozhattam. És annyit nyüstöltem magam, hogy nagyon szép hozamom volt és jó sokáig kitartott. Igaz, az elején csak üvegből lehetett, de nagy kínkesrvek árán még a kórházban elkezdtünk megtanulni szopizni is és lassan felváltotta az üveget a cici. Ha nem tartok ki, nem lett volna mivel próbálkozni. Úgyhogy szerintem, ha tényleg szopiztatni szeretnéd Anettet, nagyon jó úton haladsz. Hát istenem, addig lemegy a lefolyón amit termelsz, vagy mondjuk ha van jó fagyasztód lefagyaszthatod és mikor már pépeset ehet, azzal higíthatod, de ha eljutotok odáig, hogy cicire teheted néha néha, akkor már a tejtermelés beindításával nem kell foglalkoznod.
Az, hogy a dokik miért nem adják oda neki még, az biztos összefügg azzal, hogy még mindig picúr, és szegénykének az immunrendszer még megtépázva áll, ezzel is egy rizikót kilőttek. Ami nem jelenti azt, hogy sose iszik majd anyatejet, csak ha felhizlalták egy kicsit, megerősödik az immunrendszere, akkor majd 1, elbánik az esetleges bélbacikkal illetve 2, már elég erős lesz ahhoz hogy tudjon szopizni és akkor kiiktatva a bélbaci. Úgyhogy most még hurrá és éljen, hogy van tápszer és hurrá és éljen, hogy ott áll az anyatej készenlétben, hogy mikor váltani tudtok, ott legyen kéznél
Én is úgy féltem attól, hogy mi lesz, ha majd hazamegyünk. rettegtem, hogy én nem tudom majd 'megmenteni' ha bármi baj lesz, a kórházban csak mindenre felkészültek, esküszöm, néha megfordult a fejemben, hogy beköltöznék oda, csakhogy biztonságban tudhassam. Aztán egyre kevesebb cső lógott ki belőle, már nem kellett leszívni a nyákot a tüdejéből, elég bénán, de meg tudtam normálisan etetni és akkor bedobtak a mélyvízbe, vihettük haza. És semmi baj nem volt otthon
Megismertem a gyerekemet, megtudtam, hogy milyen jelzése mit jelent, nem is óvtam egy idő után annyira (a gyógyszeresszekrényke azért tele volt lázcsillapítóval meg légzéskönnyítővel) de Alex az első évben egyszer sem volt beteg, csak akkor ment fel a láza, mikor kapta a kötelező oltásokat. Kétszer rohantunk ügyeletre, mondkettő nagyobb baba korában, egyszer, amit már meséltem, a normális kaja elakadása (és az is fölösleges volt, dehát honnan tudhattam volna, hogy ez mindennapos lesz egy ideig), egyszer meg ledőlt a pelenkázóról.
Másfél évesen volt mikor 5X mentünk vele külföldre egy évben (szét van szórva a család mindenfele) és nagyon stramm kölyök lett.
A "szörnyű" dolgok amiket meg mi leírtunk, valószínűleg kívülről szörnyű, mert mikor te átéled, lehet, hogy az első 10 mpben lesokkol és beparázol, de te vagy az anyja a gyereknek, csak rád számíthat és megoldod. És mindig megoldod. Mert egyszerűen meg tudod oldani. Előre nem hiszem hogy bármilyen helyzetre fel lehetne készülni (az csak folyamataos stresszhez vezet) de mikor ott az adott szitu: félrenyelés, magas láz, lenyelt egy pénzdarabot, megakadt a kaja stb akkor te ott és akkor tudni fogod, hogy mit kell tenni.
Na, jó bő lére eresztettem a mondanivalómat, de remélem, hogy meg tudtalak nyugtatni téged egy kicsit
Megyek lasagnát gyártanmi a TOFos nagyfiamnak, mert megőrül érte
pussz,
Katy