2003.02.08 00:14
Szerző: Anonymous
Anthony Smith : Testünk Titkai(Kossuth könyvkiadó 1980)
Körülmetélés. Annak az anyának, aki meg akarja tartani újszülöttének fitymáját, "jól kell
vigyáznia rá, amíg el nem hagyja a kórházat". Így nyilatkozott dr. W. K. C. Morgan 1965-ben.
Ez az Egyesült Államokban mûködõ angol orvos aggodalmát fejezte ki "a phallus elleni
erõszak" miatt,és ezzel az újszülöttek körülmetélésének megszokott voltára utalt. Nehéz
feladatot vállalt, amennyiben meg akarja szüntetni a körülmetélés (circumcisio) mûtétével
kapcsolatos mai álláspontot. Ez a szokás õsrégi (az egyiptomi férfi múmiák mind körül vannak
metélve). Vallások támogatják (a Biblia és a Korán állandóan gyalázza a
körülmetéletleneket). Számtalan társadalomban gyakorolják (s ilyen esetekben vagy a
serdüléskori vallásos szertartás részeként, vagy hagyományos csonkításként végzik). Sok
orvos ajánlja ( a hímvesszõ jobban tisztántartható, a körülmetéltek esetében ritkább a
hímvesszõrák, és kevesebb a méhnyakrákos a körülmetéltek feleségei között). Sok asszony
tevékenyen és kitartóan támogatja ezt az eljárást, nem is vallásos elõítéletbõl, csupán
azért, mert hagyomány, mert elterjedt szokás, mert úgy vélik, ezzel elõsegítik a
férfiasságot. Ezenkívül a mûtétet végzõk közül soknak nagyon is jövedelmezõ. A széles körben
elterjedt véleményekkel, elõítéletekkel és szokásokkal szemben nagyon hosszú harcra kell
felkészülni.
És a mûtét hívei nagyon makacsok. Tekintettel az újszülött fitymájának (praeputium)
jelentéktelen nagyságára, viszonylag fölösleges voltára, a megtartása mellett és az ellene
szóló érvek nagy vihart kavarnak. Nagy-Brittaniában ma kevésbé végzik e mûtétet, mint a két
világháború között. Nehéz megmondani, hogy milyen mértékben végzik, úgy gondolom manapság az
újszülötteknek nem egészen a fele szenvedi el ezt az õsrégi csonkítást. Az Egyesült
Államokban ugyanolyan lelkesen végzik, mint régebben, leggyakrabban a születést követõ
második-harmadik napon. Nagy-Britaniában, ha elvégzik, egy kissé késõbben csinálják. A
zsidók számára gyakorlatilag ugyanolyan jelentõségû, mint régen. Nagy-Brittaniában a
szülõknek az újszülött körülmetélésére vonatkozó kívánságát a kórházak gyakran kereken
visszautasítják. Az Egyesült Államokban - dr. Morgan szerint - a legtöbb kórházban
állhatatosan arra törekszenek, hogy eltávolítsák a fitymát.
Nagy-Brittaniában gyakran elavult eljárásnak tekintik, és Sir James Spence 1950-ben a
kollégáihoz intézett remek levelében fejtette ki nézeteit. "Ha jó érveket tudnak felhozni
arra, hogy miért folytassák Angliában, ahol tiszta az ágynemû és kevesebb a fertõzés
veszélye, azt a szokást, amelynek célja a szíriai sivatag homokjától és legyeitõl okozott
szenvedés elkerülése volt - akkor meghallgatom az érveiket. De ha anatómiai
fogyatékosságokra alapítják érveiket, azt vissza kell utasítanom. Az anatómusok nem
tanulmányozták a fityma nyílásának formáját és fejlõdését. Nem értik meg, hogy a
Természetnek nem áll szándékában, hogy azt kitágítsák, vagy rituálisan eltávolítsák a
templomokban, vagy a beteggondozókban fosszák meg tõle a férfiakat..." Ugyanakkor, és az a
Atlanti-óceán másik oldalán "csaknem általános vélemény az - írja egy tekintélyes szakkönyv
-, hogy a körülmetélés hasznos eljárás". Valamelyiknek biztos, hogy igaza van. Vagy
legalábbis inkább igaza van, mint a többieknek.
Ezek tények; de az értelmezésük körül vita folyik, és a különbözõ vélemények összegyûjtése
is nehézségekbe ütközik. A kérdõívek kitöltésével az a baj, hogy az asszonyok gyakran
zavarosan írnak a férjük hímvesszõjérõl, és a férjek maguk is gyakran tévednek. Egy
Buffalóban (New York állam) végzett felmérés kapcsán azoknak a férfiaknak, akik azt
állították, hogy körül vannak metélve, egyharmada tévedett, és azoknak az egyharmada is
tévedett, akik azt mondották, hogy nincsenek körülmetélve. Az asszonyoktól szerzett adatok
még pontatlanabbak voltak. Általában azt vallják, hogy a körülmetélés gyakorlatilag kizárja
ahímvesszõ rákját. Sok elmaradt országban ez a rák elég gyakori, de ritka az Egyesült
Államokban vagy Nagy-Brittaniában. Angliában és Walesben évente 300-400 eset fordul elõ.
Ezzel a körülmetélést védõ hosszú lejáratú érvvel szemben több, rövid lejáratú érvet
sorakoztatnak fel: a mûtét fájdalmat okoz a gyermeknek, fekélyek gyakrabban fordulnak elõ
körülmetélteken, nagyobb a fertõzés veszélye - néhány kórház ezzel az indokkal be is
tiltotta a mûtétet, valamint azzal, hogy következménye halálozás is lehet. Dr Morgan évente
15 halálesetet tulajdonít Nagy-Brittaniában a körülmetélés következményének (igaz, ez az
adat egy 1949-ben végzett vizsgálaton alapul).
Tény az, hogy az apácák sohasem és a zsidó asszonyoki igen ritkán betegszenek meg
méhnyakrákban. Elismerve azt, hogy az apácák a társadalom egyéb tagjaitól sok tekintetben
különböznek - nem közösülnek, nem használnak fogamzásgátlókat, nem szülnek -, de a zsidó
asszonyok általában nem térnek el a többitõl - csak abban, hogy a férjük kivétel nélkül
körülmetélt. Még egy különbség az, hogy a zsidók vallási törvényei elõírják a niddahot,
vagyis megtiltják a közösülést a menstruáció kezdetétõl számított egy hétig, sõt még tovább
is, de néhány zsidóközösség laza nézeteket vall e tekintetben. A méhnyakráktól való
mentessége a zsidó asszonyoknak földrajzilag is változó, az észak-afrikai zsidók között
gyakoribb az elõfordulása.
Vajon a fityma és különösen a szmegma, a fityma alatt levõ mirigyek faggyús váladéka
elõsegíti-e a hímvesszõrák vagy a méhnyakrák keletkezését ? Ezt senki sem tudja, de sokan
szeretnék tudni, minthogy a méhnyakrák mintegy 5000 asszonyt pusztít el évente Angliában és
Walesben. Miért kerülik el oly eredményesen a zsidó nõk, elsõsorban Közép- és
Kelet-Európában ? Talán azért, mert a zsidók higénés színvonala magasabb ? Vannak
baktériumok, amelyek a szmegmában élnek. Talán az ezek által termelt rákkeltõ anyag okozza a
betegséget, és a tisztább embereken kevesebb a baktérium ? A rendelkezésre álló bizonyíték
arra enged következtetni, hogy a tisztán tartott fityma nem hordoz több veszélyt, mint a
fityma hiánya. A jelenlegi álláspont - a "British Medical Journal" egyik vezércikke szerint
- a következõ : "...nincs ok arra, hogy a méhnyakrák megelõzésére inkább ajánljuk a
körülmetélést, mint a higénés rendszabályok betartását a felnõtteknek." Ugyanez a vezércikk
kifejti, hogy az újszülöttek körülmetélése az esetben inkább ajánlható, ha "a megfelelõ
higénés rendszabályok megtartása elõreláthatóan akadályokba ütközik".
Egy másik gyakran idézett érv szerint - azt gyanítják, ez inkább az asszonyoktól származik -
a hímvesszõ makkja, amelyet egyébként fityma borít, és amely a legérzékenyebb része a
penisnek, a fityma eltávolításának következtében veszít az érzékenységébõl, mert a ruházat
állandóan dörzsöli. Ezért, és ennek az érvelésnek van is valami alapja, a körülmetélt férfi
hosszabb idõ alatt éri el az orgazmust, ezért nagyobb a valószínûsége annak, hogy egyszerre
érje el lassúbb partnerével. (Ámbár a William H. Masters és Virginia E. Johnson által írt
"Human Sexual Response" - (Az ember szexuális reagálása) - c. mû szerint nincsen különbség a
körülmetélt és a körülmetéletlem férfiak hímvesszõmakkjának érzékenységében.) Olykor,
ritkán, a körülmetélés szükségessé válhat: a fitymaszûkület (phimosis) például olyan
állapot, amely árthat a gyermeknek, akadályozhatja a vizelet kiürítését. Balanitis, a makk
gyulladása is bármikor felléphet; a második világháborúban az észak-afrikai hadszíntéren a
homok nem ritkán okozott balanitist. Azonban a fityma bõrének mindennapos tömeges
eltávolításához viszonyítva, e panaszok igen ritkán fordulnak elõ.