Kiemelt témák

Hello,
a gyerekre valo utesnel ha figyelmesen olvastad azt irtam elofordult, es ha nalad ez meg sose fordult elo akkor csoda kivetel vagy. Foleg azt nem irtam, hogy verem vagy verni kellene egy gyereket, eppenseggel azt irtam, hogy teljesen ellene vagyok. Ez olyan dolog, mint amikor veszekszel valakivel es olyat mondasz neki, amit nem is igazan gondolsz ugy, persze feltetelezem te meg nem is veszekedtel senkivelJa es nyugodtan kiprobalhatod, hogy mennyire faj a gyereknek, ha rautsz a pelenkas fenekere, mert legalabbis ahogy en csinalom, abbol semmit se erez. A buntetes pedig valoszinu sarokba allitas lesz majd 2-3 percre, vagy ilyesmi, hiszen a kovetkezetesseghez az is hozza tarozik, hogyha a viselkedese kivetnivalot okoz, es a figyelmeztetes ellenere is folytataja a dolgot, akkor szamolnia kell a kovetkezmenyekkel. Ehhez meg azert kb. egy evet nonie kell, es ez nem az en modszerem, hanem olyan kivalo szakembereke, akiknek adok a velemenyere.

Egyebkent en is megfigyeltem mar, hogy amikor ehes/faradt a gyerek akkor nyugos is, sajnos nalunk nagyon rosszul evo a gerek, ugyhogy ebben az esetben csak keksz mukodik, amit sajnos boltokban szoktam alkalmazni, itthon azert nem akarom kekszel tomni. Nekem nem jott be az, hogy folyamatosan elveszem valahonnan, persze van par dolog amivel mas megoldas nincs es igy vagyunk. Az asztal felmaszas szerencsere megoldodott, mivel lejonni nem tud, eloszor az asztalon hagytam egy idore, de onnan feltem leesik, ugyhogy jo messzire elhuztam a szekeket, amirol szinten nem tud lejonni, na ott mar eltoltott 15 percet, mire levettem, azota probalt felmenni egyszer-ketszer, de megertette, hogy nem szabad, es megsem ment fel.Peldaul ezt ertem azon, hogy szamolnia kell a kovetkezmenyekkel, ha felmegy, akkor ott lesz es nem fogok vele jatszani, hogy en leveszem o meg felmegy, mert tul veszelyes.
A kovetkezetesseggel egyetertek, ez az egyetlen dolog talan ami hasznal, es mindegy mit vagy mennyit engedsz meg, amig kovetkezetesen mindig ugyanazt csinalod...csak hat konnyu mondani, de en is kemenyen probalok kovetkezetes lenni.
Eniko

Enikö,
Szerintem ez a "verés" olyan dolog, hogy nekem az a normális, hogy kiabálok, fel akarom pofozni (de nem teszem), stb, mert én ezzel nöttem fel. Jó lenne, ha nem kellene rajta gondolkodnom, és nyugodt lennék mindig, meg türelmes, de sajnos nem vagyok, és gyakorolnom kell.
Ezzel szemben ismerek olyan gyerekeket, akikkel soha nem kiabál az anyjuk, nem hogy megütné öket. El tudom képzelni, hogy amikor ök szülök lesznek náluk tényleg nem fog elöfordulni, hogy megütnék a gyereket. És ez nem csoda, vagy kivétel, hanem tényleg kezd megváltozni a szemlélet. Szerencsére.

Lili kapott már pofont néhányszor (nem vagyok rá büszke), visszafogtam magam, tényleg csak meglegyintettem. Nem a fájdalom számított (piros sem lett az arca), hanem az a tény, hogy megütöttem. Nagyon megbántódott és érdekes módon számára nem volt összfüggés az elözmény meg a pofon között. Ezért nem is értem, hogyan müködnének a büntetések.

Hallottál már a "natural consequences" "módszerröl"? Én nem használom, de szerintem jó alternatíva.
http://www.theparentreport.com/resources/ages/toddler/limit_setting/108.html

Kati

Szia Enikö!

Remélem nem bántottalak meg, a fenti igazából nem "neked" szólt, csak magamról értekeztem. Ezt azért írom, mert visszaolvasva olyan, mintha a Te írásodat elemezném ki. Ugye nem?

Kati

Szi Katica,
egyaltalan nem, en is csak azokat akartam megvedeni, akiknel ilyen elofordult, es abban biztos vagyok, hogy valoszinuleg mindannyiunk rosszul erzi magat miatta, mert persze, hogy nem akarok annak a lenynek semmi fajdalmat okozni akit a legjobban szeretek a foldon. En is olyan csaladban nottem fel ahol a veres mindennapos dolog volt, ezt ket apatol is sikerult megkapnom, "szerencsere" edesapamra egyaltalan nem emlekszem, mert koran elvaltak, de ugy hallottam nadragszijjal vert el azert, mert koztuk szerettem volna aludni, de biztos vagyok benne, hogy ez a neveloapamhoz kepest semmiseg volt, ott inkabb a leki terror uralkodott, amihez kepest a fizakai dolgok eltorpulnek pedig volt boven veres is. Sajnos nekem ilyen dolgok termeszetesen elojonnek, igaz azert nem fogom verni a gyereket, inkabb a kiabalas amit nehezen tudok visszafogni. A legroszabb az, hogy olyan dolgok megfordulnak a fejemben neha, amit sose tennek meg (remelem), foleg amikor meg kisebb volt, es sokat sirt. Nekem semmi segitsegem nincs itt, akkor meg a ferjemmel se laktam egyutt, es a faradtsag szornyu tud lenni, de ezt csak az erti aki volt mar 24 orat teljesen egyedul egy babaval honapokon keresztul.
Itt rengeteg musor van a tv-ben ilyenekrol, es nagyon sokat tud segiteni, amikor az emberek nem itelkezni akarnak, hanem megoldast talalni a dolgokra, es foleg az a jo, hogy nyiltan beszelnek ilyen dolgokrol, en is ezert irok le mindent oszinten es nyiltan ide, hatha segit valakinek, hogy nincs egyedul es mindenre van megoldas. Nem a vilag vege pl. ha egy pofon elszal, amig ez nem a nevelesi elv, csak probalni kell mas utat keresni. Sajnos sok anyuka az ilyeneket nemhogy leirni nem merne, de meg maga elott is "titkolja", mert "mit gondolnak majd masok". Pedig sokat segit ha legalabb beszelunk ilyen dolgokrol. A kedvenc pszichologusom mondasa:"azt tetted amit az adott pillanatban legjobb tudasod szerint tenni tudtal, de ez nem azt jeleni, hogy nem lehet jobban".
Koszi az oldalt, en igy probalom nevelgetni a fiam, foleg, hogy lassa a dolgok kovetkezmenyet. Nalunk semmi jutalmazas nem volt (gondolom nem fert volna ossze apam nevelesi elvevel), es tenyleg mindent amit elertem magamtol csinaltam, sajat jozan eszt kovetve, ugyhogy ezt valahogy megis jol csinaltak a szuleim. Pszichologiabol en is tanultam, hogy a buntetes, csak addig hatasos amig a bunteto szemely jelen van, tehat sok ertelme nincs. Hat meg nem tudom nalunk, hogy lesz, meg nem tartunk itt.
Eniko

Szia Enikő!

Hát nem lehetett könnyű neked. Szeretnélek megerősíteni: amikor a baba csak sír és sír, anyuka meg hulla fáradt - gondolatban engem is elkap az agresszió egy pillanatra, hogy ez nem igaz, mindjárt földhöz vágom - de a következő pillanatban már mérhetetlen gyengédséget és sajnálatot érzek iránta. Szerintem ilyen gondolatban agresszív pillanatai mindenkinek vannak, ez szerintem teljesen természetes, mint ahogy az is, hogy ez gondolati szinten marad.

Kedvenc pszichológusod mondása nekem is kedvencem

GyeZsu

Szia Gyezsu,
igen ezek a gondolatok amikor csak orakig sirt ok nelkul eleg remisztoek tudtak lenni, szerencsere mindig volt annyi onuralmam, hogy tudtam mikor kell inkabb kimenni a szobabol es venni par nagy lelegzetet (na meg sirni par orat kinomban). Mai napig, ha este felkel (pl. ma hajnal otkor), es nem hagy minket aludni, akkor kb. egy ora mulva feladjuk es megy a szobajaba, ott akar jatszhat, vagy amit akar, de rovid idon belul elalszik, sajnos nincs szivem a szobajaba lefektetni, mert ha felkel altalaban visszaalszik mellettunk, es biztos rossz lenne neki egyedul felebredni, majd ha beszel talan a szobajaba fog aludni, ezt mar ugyis elrontottuk
Szerencsere mar nem akarom kidobni az ablakon, csak a kiabalassal allok hadilabon neha, igaz ez utan is nagyon sajnalom es bocsanatot is szoktam tole kerni, de biztos vagyok benne idovel ez is javulni fog, meg az onuralmat gyakorolnom kell, eleg turelmetlen fajta vagyok.
Ennek a pszichologusnak van jopar konyve es musora is
http://www.drphil.com/show/show.jhtml?contentId=3016_postpartum.xml
http://www.drphil.com/advice/advice.jhtml?contentId=par_discipline_ageappropriat e.xml&section=Parenting&subsection=Discipline
az elso az szules utanni depressziorol szol, de ide vonatkozik, egy nagyon extrem eset, a masodik lehet segit adni nehany otletet mit erdemes es mit nem neveles ugyben.
Eniko

Sziasztok!

Nekem is voltak sötétebb pillanataim Lili elsö évében, föleg ha nem aludt el, amikor én azt gondoltam, hogy kéne neki (hanem helyette hosszú üvöltések). Örülök, hogy túl vagyunk ezen, remélem a következö babánál bölcsebb leszek.
Viszont nem nevezném természetesnek, ahogy manapság nevelünk, izolációban, anyuka egyedül álló nap. Még jó ha van egy nagymama aki segít, de általában ök sem velünk laknak. Mennyivel könnyebb lehet azokban a kulturákban, ahol együtt lakik a nagy család, és az anyukák egész nap velük és más nökkel vannak. Én legalábbis így képzelem és szeretek erröl álmodozni (Ehhez persze az kellene, hogy az én anyukám is abból a kulturából származzon és teljesen egyetértsünk gyereknevelésben. Vagy legalábbis el tudja fogadni az én nézeteimet)

Enikö,
Én is állandóan bocsánatot kérek. Így legalább megtanulja, hogy igenis helytelen így beszélni másokkal, és vele se beszéljenek így (még az anyja sem)

Jól elkanyarodtunk a témától

Kati

Szia Katica,
nagyon jol megfogalmaztad a problema gyokeret. Sajnos az uj tarsadalmi szokasok felelosek ebben, mert szerintem egy epeszu ember se birja hosszu tavon faradtan, egy jo alvas nelkul egy uvolto baba mellett. Azert nehany orszagban meg megvan a regi rend, az egyik volt munkatarsam indiai, ket het mulva szules utan, mar jott vissza dolgozni, mert jott anyu a gyerekhez, azota is felevente valtogatja egymast anyos, nagypapa, anyu. Neki otthon csak szoptatnia kellett a gyereket semmi mast nem engedtek neki (de azt se sikerult aztan), persze az osszes nagyszulo indiabol repul ide, csak az unoka miatt, hat azert ez nagy segitseg (nekem volt kint anyu ket honapra, vendegeskedett, segitsegnek nem nevezheto, nem volt eleg a gyereket kiszolgalni, meg ot is).
Igaz elkanyarodtunk, de nalunk a hisztizes abbol is adodik, mert unatkozik a gyerek velem kettesben, nem csodalom, ha a regi nagycsalados rendszerbe lennenk, akkor azert tobbet kommunikalna mas emberekkel is, ami ugye elngedhetetlen a fejlodeshez. Havonta kb. ketszer megyunk rokonokhoz, ahol negy gyerek van, neha meg tobb is van ott, megorul ertuk.
Eniko

Enikő!

Nekem ez az indiai példa nagyon durva. Inkább egész nap egyedül a gyerekkel, mint így.
Ráadásul ha még váltogatják is egymást, akkor mi jelenti a biztonságot? Én úgy tudom az első pár évben az a jó, ha ugyanaz a személy gondozza a gyerekeket!

Betti

Betti,
a lany felidoben dolgozik csak, es persze egyebkent mindig otthon van a babaval, de este nem kel fel hozza, nem foz, nem takarit. Azt hiszem ahhoz, hogy en ellassam a hazimunkat, bevasarlast stb. hanyagolom legalabb annyit a gyereket, mintha reszidoben dolgoznek, akkor mar egy nagymama/nagypapa megiscsak jo lenne folyamatosan mellettem. Amikor a lany ket het mulva megjelent dolgozni (amit egesz biztos nem a penzert tesz), en se tudtam felfogni ennek mi ertelme, de most hogy nekem is itt a baba mar ertem.
Egy baratnomnek (magyar) az anyukaja van kint folyamatosan, de o 8-10 orakat dolgozik, hat napon, szerintem ez rosszabb.
Eniko

Enikő!
Igen, a napi 8-10 óra heti hat napon át tényleg rosszabb! A félállás ehhez képest egész barátságos, főleg, hogy a háztartásra sincs gondja.
Viszont én még a félállást se tudnám elképzelni magamnak. (Igaz azt se, hogy valaki segít a háztartásban)
Nem vagyunk egyformák.
Mikor a fiam 20 hónapos volt, visszamentem dolgozni. Csak 5 hónap volt, de nagyon megbántam. Úgyhogy ezt is próbáltam, meg azt is. Most már addig maradok itthon, amíg megengedhetjük magunknak.
Bocs az offért!
Betti

Betti,
Én is ugyanígy voltam. Csak nekem 7 hónap után járt le a gyes, egy évet dolgoztam. Félállásban, de még az is túl sok volt. Most kicsit csórók vagyunk, de boldogok

2 hét után biztos nem tudtam volna visszamenni dolgozni (sem lelkileg, sem fizikailag). De ezen kívül tetszik az "indiai" módszer. Lilinek nincsenek a közelben nagyszülei, rokonai, amit én nagyon sajnálok.

Kati

Enikö,

Megnéztem dr Phil oldalát - jól értem, a tévében is van? Elég normális tanácsok vannak rajta, bár némelyikkel nem értek egyet (time-out, szobafogság, kiváltságok elvétele). Például azt írja, figyeljük meg mi fontos a gyereknek, és amikor büntetni kell, azt vegyük el töle. Hát nem tudom, én például manipulálhatnám Lilit szopival, vagy annak hiányával (vagy mással ami hasonlóan fontos szopi hiányában), de nem hiszem hogy az eredmény egy egészséges, magabiztos gyerek lenne. De ez csak az én véleményem.

Kati

Sziasztok,
engem nagyon erdekel az, hogy mi volt a gond, amikor visszamentetek dolgozni, mert en allandoan ezen vitazok a ferjemmel, hogy vissza akarok menni, csak itt a bolcsi gondot nem sikerult megoldani.

Szia Katica,
hat ehhez a musort is latnod kellett volna, mert azok a gyerekek extrem esetek, pl. rugdossa az anyjat, veri a testveret, par gyerek a szuleit akarta megolni (hat mondjuk azokat erre specializalt helyre kuldte). Van egy idolista is a masodik lap aljan, amin ott van, hogy masfel ev alatt time-out hatastalan, negy ev alatt elvenni barmit tole hatastalan stb. A doki nem szokott altalanossagban beszelni, mindig a konkret esetre mond velemenyt, ez csak iranyvonal. Ha erdekel be tudsz menni a The show menupontban a Show archivra, ott a konkret musoroknak a szovege le van irva, ugy pontosabb kepet kapsz, mikor ajanl mit. Ja igen, minden nap van egy oras musora, mindenfele tema, hazassag, penzugyek, fogyokura stb. Szeretem, hogy nagyon racionalisan all a dolgokhoz. Ez sokkal jobb oldal onnan, gyakori nevelesi hibak:
http://www.drphil.com/advice/advice.jhtml?contentId=par_discipline_commonmistake s.xml&section=Parenting&subsection=Discipline
ketevesre vonatkozo:
http://www.drphil.com/advice/advice.jhtml?contentId=par_raising_tame2yearold.xml &section=Parenting&subsection=Infants/Toddlers
Ja szopival egesz biztos nem lehet buntetni, mert az etel, csak olyannal, mint jatek, TV, tehat ami extra, azaz ha nem ertekeli raebreszteni, hogy ezek a dolgok nem maguktol ertetodoek, de mivel negy ev alatt nem ajanlott ezert ez nem is vonatkozik rank.
Egyebkent ertem, hogy mi hangzott rosszul neked, mert a szovegbol kiemelve ezek a mondatok kicsit erosen hangzanak, de az adott esetben nem voltak azok.
Eniko

Sziasztok, még egyetlenegy komment, látom sikerült cselekvésre sarkallódnotok! Pasik bevonása idejében azért is fontos, mert előfordulhat (bizonyos korban teljesen normális), hogy a gyerkőc rettentőmód anyás lesz és akkor esélyed se lesz arra, hogy ne te menj hozzá éjjel, vagy esetleg más foglalja le játékkal. Nálunk most tört be ez a periódus, gyermek 1,5 éves.

Hajrá!!!!)

ui: dr. Phil tényleg érdekes és hasznos is lehet! Köszi a linket!

Sziasztok,
Hat nalunk hiaba szinte mindig csak en vagyok vele, de az apjaert jobban rajong, es elaltatni napkozben nagyon jol megy neki. Raadasul ha megyunk rokonokhoz, ahol gyerekek is vannak, velunk nem is foglalkozik tovabb, csak megy a tobbi gyerekhez es nagyon jol elvan veluk. Az erdekes az, hogy nalunk soha nem alakult ki az idegenektol valo felelem, mindenkivel baratsagos azonnal, hat nem tudom ez mennyire jo.
Az ejszakat mi megoldottuk ugy, hogy mar nem hasznaljuk a kisagyat, hanem egy gyerekagy van mellenk tolva, a masik oldalon a fal, igy nem esik le. Igaz a kisagy is mellettunk volt, de az csak arra volt jo, hogy fel kelljen kelnem es a vegen atrakni kozenk, amit eloszor is a derekam nem birt es mi sem fertunk el valami jol. Ugyhogy amiota igy van vegre mindenki tud jol aludni, reggel szokott csak felebredni a fiam inni, es akkor kozenk is jon, de ez igy sokkal jobb. Arrol nem is szolva, ha veletlenul felriad valmi miatt, tudja, hogy azonnal oda tud jonni hozzank, jon is es rogton megnyugszik es alszik is tovabb, olyankor visszarakom a masik oldalra es kesz, regen ilyen esetben akar tobboras siras/nem alvas kovetkezett, amit mar egyikunk se birt valami jol.

Visszaterve az eredeti temahoz, a hiszti egyre kevesebb nalunk. Igazabol nem tudom miert, valoszinu, mert az eves es alvas gondjaink kezdenek megoldodni. Remelem az igazi hiszti idoszak nem lesz tul heves majd...
Eniko

Arkangyalkára szeretnék reagálni...

Szerintem Arkangyalkának alapjában véve teljesen igaza van már ami az elveket jelenti. Külön szerencséje is van, hogy olyan gyereke született, akinél ezeket az elveket alaklmazni is lehetett.

Amiben maximálisan igaza van:
-következetesség (ha valamit ma nem engedünk meg, azt máskor sem, és egyáltalán legyünk tisztában azzal, hogy mit is akarunk megtiltani, de azt aztán MINDIG).

-szülői tekintély: igen kedves kismamákok ebben is maximálisan igaza van. Bármennyire is imádjuk a csinotákat, de mi vagyunk az anyja (apja), akárhogyan is fordul a sors kereke, de egy ideig mi leszünk érte a felelősek, és mi mondjuk meg, hogy (szerintünk) mi is a jó és mi is a rossz, és MI jelüljük ki NEKIK a határokat és nem ők nekünk (mármint a gyerekek).

- amiben kicsit koncepciózusnak érzem a beírását: pl. az együttalvás. Ez úgy van, hogy kinél így működik, kinél amúgy. SEMMI baja nem lesz attól egy gyereknek, ha éjszaka az ágyukba veszik, sőt. Majd leszokik ha akar, de mivel kettő darab lányt neveltem úgy, hoyg akkor másztak áz az ágyukba mikor akartak éjszaka ha úgy tartotta úri kedvük, tanúsíthatom: 7-8 éves kor után ez csak akkor következik be, ha a gyerek nagyon beteg, vagy ha valóban rémálma van...

És még valami: valaki írta - tán enikönc? - hogy az amerikai mindent megengedő nevelés rossz... hát ezt igazolom! A mindent megengedő nevelés maga a csőd! Négyfajta nevelé van: meleg-megengedő (no ez az amerikai) meleg-korlátozó (ez az ami a nyerő szerintem), hideg-megengedő (ez az mikor nem is érdekes mit akar a gyerek, nem is érdekes a gyerek, adunk neki pénzt aztán csináljon amit akar) ez csőd, meg a hideg-korlátozó (ez meg a poroszos drill nevelés, hogyaszondja én vagyok a szülőd vazze én mondom meg te mit is szeressél) - na ez számomra a legutálatosabb...

Sziasztok!

Alice!

Jókat írtál!

Arkangyalka módszerei mégsem tetszenek nekem. Főleg ez:
Én bevallom (itt valaki már írta) úgyszintén ezt a "járókába pakolást" használom büntetésnek. Amikor már nem bír magával, és hülyeséget hülyeségre halmoz vagy rosszalkodik (ez általában este, a lefektetés előtti fáradt-nyűgös szakaszban van), akkor felkapom és bevágom a járókába. Szájacska görbül, 1 perc múlva zokogás egymillió decibellel, hogy a fél utca hallja, krokodilkönnyek potyognak literszám. Ránézek és kinevetem: "Sírj csak, engem nem zavar! Sírj hangosabban, mert az utca végén még nem hallják!".....
Nem akarom az egészet kimásolni, aki nem emlékszik a mese végére elolvashatja. Nekem ez olyan szívtelenségnek hangzik! Főleg, hogy ő is írta, már álmos, fáradt a gyerek. Nem tennék ilyet, inkább ringatom egy kicsit a vállamon, amit szeret, vagy kap egy kis nyugtató cicit.

A másik dolog,a mit már akkor is leírtam ez a hatalmas büszkeség arra, hogy ő milyen frankón neveli a gyerkőt. Vagyis nekem az jön le, hogy jó anya = jó gyerek, rossz anya = rossz gyerek.
Jó, lehet hogy van benne valami de azért nem ilyen egyszerű az élet!

Szió!
Andi

Ui."én vagyok a szülőd vazze ....." Ez jó!

Hát ez az, nagyon szépek ám az elvek, de aztán mindig közbeszól az a bizonyos "emberi tényező", mert az úgy van, hogy ahány gyerek annyiféle.

Én nem hinném, hogy a járókát kvázi büntetésnek kéne használni, jó az a járóka, különösen akkor, ha éppen olyan dolgunk van, hogy nem tudjuk szemmel tartani az amúgy önveszélyes kisgyereket, olyankor milliószor biztonságosabb neki a "ketrecben" mint odakinn. Az én lányaim mondjuk kifejezetten szerettek benne lenni, eltötyögtek a játékaikkal, elvoltak benne mint a befőtt hálistennek.
Még az unokám is időszakosan elvan benne hálistennek, pedig az - fiugyerek lévén - olyan mint az eleven tűz, egész nap csak mozogna, és őt nem lehet állandóan benne tartani természetesen.
Na nála pl. egyáltalán nem jön be a külön altatás, sőt az sem, hogy egyszerűen leteszi az ágyba az anyja, mert úgy el nem alszik az istennek sem sajnos. Elég nyűgös kisbaba volt, sokat volt kézben, sokat ringattuk meg énekeltünk neki ilyenkor, nos ehhez körömszakadtáig ragaszkodik, ha álmos akkor ölbe kell venni, ringani és énekelni neki, majd ha mélyen elaludt, akkor lehet csak betenni a kiságyba. Fárasztó de hát ez van... gondolom később ha már kicsit kinyílik az esze - most 10 hónapos - szépen meg beszéli majd vele a lányom, hogy a nagyfiúk már egyedül fekszenek le, és ő csak mesélget neki míg elalszik... de nem mondom, hogy mindenki ezt tegye, mert valóban sokkal szerencsésebb és a szülőnek is sokkal kényelmesebb ha a gyerek egyedül elalszik.
(De hát az emberi tényező ugye...)

Hogy büszke rá? Hát édes istenem valamilyen formában mindenki büszke a maga gyerekére, és hatalmas önbizalmat ad a szülőnek, ha a gyerek úgy működik, ahogyan ő akarja. Hadd legyen büszke..

Én inkább arra koncentráltam amiben igaza van, pl az is jó tanács, hogy inkább kevesebbet tiltsunk de azt követezetesen. Számomra itt van pl. elrettentő példaként a volt sógornőm, az pl. egész nap LAMENTÁLT a gyerekeinek, még hallgatni is keserves volt: "Jaaaj Csabika most miért másztál fel oda, jaaaj már megint mit csinálsz, jaaj nem szabad ám a gipszport megenni miért csinálod, most moshatom ki a szádat jaaaj, jaaaj.." Iszonyatos volt, és életem során nem ő volt az egyetlen lamentáló anya, később egyik szomszédasszonyomnál tapasztaltam ugyanezt, csak ott az volt a különbség, hogy ott az anya is meg a nagyanya is felváltva kórusban lamentált, látszik, hogy a nagymama volt a vén tanítómester a nevelésben - aztán csodálkoztak, hogy előbb utóbb a gyereknek ez olyan volt mint a patakcsobogás, egyszerűen semmire nem figyeltek oda.

Szóval szerintem jobb, ha valaki valamiféle elvek mentén nevel, mint az ahogy esik úgy puffan "elve" szerint.

(Nopersze ez is nagyon veszélyes lehet, ha az elvek eleve hibásak! Ha valaki mániákus tisztaságpárti vagy mániákusan vallásos vagy hasonlók.. - de ez gondolom nem ennek a beszélgetésnek a témája)

Elolvastam Arkangyalka írását,huh....

A járókás témát pláne,amire Andi reagált.
Elég megdöbbentő a "mész a ketrecbe" és társai,bár az alapelv nem lenne rossz,csak a tárítás,legalább is szt.
Az én fiam kb 2 éves kora után kezdte a dackorszakot(?). Én úgy oldottam meg,ha nem értette meg,miről beszélek és csak üvöltött tovább (magyarul meg sem hallott/hallgatott),akkor bevezettem szépen a szobájába,és behajtottam az ajtót és azt mondtam neki,hogy majd akkor kijöhet,ha már lehet vele beszélni.Vagyis nem zártam be,hanem elkülönítettem(vagy hogy is mondjam).Kb 2 perc múlva bömbölésnek nyoma sem volt,hanem békésen játszott ő is.Azóta ugye kis értelme nyiladozik,tehát már tényleg lehet vele utána beszélni és kiváncsi is rá,hogy mi volt a gond.
És persze amióta beszél,már így jön ki: "befejeztem"..hüpp-hüpp.

Ezért írtam,hogy az alapelv nem lenne rossz,az elkülönítés,csak ez a "ketrecbe" bezárás nekem nagyon vad és durva.

Nem tudom,hogy ki írta,mit szólnánk hozzá,ha mi sem tudnánk viselkedni és a férjünk bezárna...Hát ha a szó szoros értelmében nem is,de szt ilyenkor az ember otthagyja a másikat,hadd puffogjon...Ami felnőtt viszonylatban tekinthető hasonlónak.

Lamentálás: ez jó.Nekem is van ilyen ismerősőm és mindig az az érzésem,hogy ő beszéli bele a gyerekbe,hogy miféle rosszaságokat csinál pontosan ezzel a viselkedéssel.

Szóval nálunk ez van.

Mindenkinek jó gyereknevelést és szeretgetést.

Anyapoc

Sziasztok!

A következetesség nagyon jó elv, de a gyakorlatban nálam így néz ki (csak néhány példa): Otthon nem zavar, ha szaladgál a gyerekem, hangoskodik, ugrál a bútorokon (mert mondjuk aznap nem voltunk a parkban) stb. Vendégségben, étteremben, buszon ugyanezeket nem engedném meg neki. Vannak napok (és napszakok) amikor fáradtabb vagyok, ingerlékenyebb, akkor sem fogom megengedni neki. Egy ilyen napon biztos nem engedném, hogy késsel vágjon valamit, viszont egy kiegyensúlyozottabb napon, amikor a háttérből is jól tudok rá figyelni, nem lenne semmi akadálya. A szó szigorú értelmében nem vagyok következetes, de ez nem jelenti azt, hogy nem nevelek.

Tekintély - ezzel teljesen egyetértek, csak azokkal a módszerekkel nem, amit egyesek hirdetnek ennek fenntartására. A gyerek is ember, az ő igényeit is figyelembe kell venni. Én nem veszem be az ilyen "ebben a korban már profin manipulálják az anyukát" jellegű dumákat. (Ezt tegnap olvastam egy amerikai könyvben - héthónapos babákról volt szó )

Ahogy esik úgy puffan, hát ez szerintem nagyon jól működne, ha mindenki, vagyis mi felnőttek és a környezetünk is, úgy viselkedne, ahogy mi azt elvárjuk a gyerekünktől. Nem is kellene semmit tanítani, ott lenne a jó példa. Persze ehhez megint jó lenne a nagycsalád, meg szorosabb közösségek.

Kati
"olyan mint az eleven tűz, egész nap csak mozogna" lány anyukája

Katoca egy jó tanács konkrétan: OTTHON SEM szabad megengedni a bútorokon való ugrálást. Ha otthon megengeded, akkor neki ez a normális. Bármennyire is tűzrőlpattant lányod van. Ugyanis a bútorok nem erre vannak kitalálva...
És hadd ne ecseteljem, hogy mennyire kínos az, mikor szeretett ismerőseink elhozzák hozzánk (általános alany) a kicsinyeiket, és azok elkezdenek a bútorokon ugrálni... hadd ne ecseteeljem, hogy mennyi barátság ment tönkre csak amiatt, mert amúgy a szülőket nagyon szereti az ember, de az édes bútorokon ugráló édeskéket a pokolba kívánja..

Szóval a dolog ott kezdődik, hogy semmit nem engedünk meg a saját gyerekeinknek, amit a más gyerekeinktől nem tűrnénk el (vagy legalábbis halálra idegesítene.)

Sziasztok!

Ágyon ugra-bugra:
Nálunk egyetlen ágyon szabad. A többi bútor tabu, ugrálás kizárva. (TÖbb okból is.) Ez elég jól bejött eddig, már Peti is tudja, hogy ha Kitti bemegy az "ugrálós ágyra" akkor jó lesz gyorsan követni, mert jó móka következik!

Mi elég ritkán járunk vendégségbe, de Kittikém nagyon is visszafogott olyankor, eszébe sem jut szerintem, hogy nekik is van "ugárlós ágyuk".

A helyzet lehet, hogy más lesz a picivel, ő is az a bizonyos ELEVEN TÛZ! Bár minden viszonyítás kérdése, a hétvégén találkoztam egy háromemberes 2 évessel a játszón, fura volt, mert tényleg csak úgy kapkodtam a fejem, hogy követni tudjam.....

Jóccakát!
Andi

UI.
Van egy pár antik bútorunk, köztük egy állólámpa. Egyszer véletlenül felborítottam. Kittike megszólal: De anya, az egy 100 éves lámpa!!!!!!
Ezt szoktam mondani a kanapéra, ha nem ül rajta rendesen.
Amúgy csak majdnem annyi!

Alíz,

Lehet, hogy nem is annyira ugrálásról van szó, de MINDENRE felmászik, főleg ha én vagy az apja is rajta ülünk az adott tárgyon (és akkor egészen a nyakunkig). Egyéves kora körül döntöttem úgy, hogy másra fordítom az energiámat, mint hogy állandóan levegyem. Elég normális neki, igen. De én még nem sértődtem meg azért, ha valaki más szólt rá a gyerekemre (ha nem én látom meg először). Nem is az ugrálás szokott lenni a baj. Egyszer viszont megszívtam, mert a "barátaim" nem szóltak egy árva szót sem, csak szívták a fogukat.

Egyébként ma annyira örültem. Mostanában rá sem kell szólni, hogy fogja a kezem az utcán, sőt, még szét is néz, hogy nem jön-e autó.

Kati

Sziasztok!

Bocsi, beledumálok egy kicsit...

Katival értek egyet abban, hogy nem kell mindig azon görcsölni, hogy következetesek legyünk. Mást se hall az ember, mint azt, hogy ha nem következetes, akkor a gyerek nem értesül megfelelően, hogy mit szabad és mit nem.
Szerintem a gyerekek sokkal okosabbak, semhogy "következetesség" címszóval leegyszerűsített szabályokat kelljen kreálni számukra. Elég gyorsan le fog jönni neki, hogy otthon szabad, máshol nem, pedig mind a kettő bútoron ugrálás.

Sőt, ha látszólag még "következetlenebb" vagy, pl. otthon egyszer megengeded, mert pihent vagy és tudod figyelni fél szemmel, egyszer nem, mert hulla fáradt vagy, akkor se fog megzavarodni a gyerek, sőt sokkal inkább a valóságos életre neveled ezzel, mert ott sincsenek egyszerű szabályok, hanem neki kell majd eligazodnia a nehezen felismerhető helyzetekben is, és erre nagyon jó "tréning", hogy neki kell észrevennie pl, hogy fáradt vagy-e, vagy nem.

Sztem ha magadat adod, nem lehetsz következetlen akkor se, ha egy kívülálló számára úgy tűnik.
Ez most bonyi lett, de én értem.
Amúgy Katival mindig egyetértek titokban, csak nem látszik, mert olvasni is csak ritkán van időm, írni meg semennyire.

Bóbita

Hát tudod ez az... az emberek többsége nem szivesen szól rá a vendég gyerekre, mert onnan indul ki, hogy mindenki a saját gyerekét nevelje meg.
Hogy "rátok mászik" ill. "megmászik titeket akárhol vagytok" az mondjuk nem ugyanaz a bútorokon való ugrálással, ez igaz... de a társalgást eléggé zavarja, ha mindez vendégségben zajlik.

A kisgyerekes szülők ott vesztik el az önkontrolljukat - és most kérem senki ne sértődjön meg - hogy abban a hitben élnek, hogy mindenkinek egy hatalmas szenzáció és hatalams élmény az ő gyereküket nézni, és mindenki ugyanúgy el lesz ragadtatva tőlük. Márpedig egy gyerektelennek avagy egy lyannak aki már kinőtt a babázásból ez inkább zavaró.

Látom én ezt a lányomnál is és magam is visszaemlékszem ezekre. Egy anyának természetes, hogy akárhol van, minndig a gyereke az első, de mondjuk mikor még én voltam gyerektelen és a barátnőmnek volt két kicsije - és én imádtam őket amúgy, később sokszor el is kértem őket az anyjuktól, mentünk Állatkertbe meg mindenhová - engem rohadtul idegesített, hogy a mondat közepén abbahagyta a témát és a gyerek kérdésére válaszolt - pedig ez csak úgy automatikusan jött. Aztán mikor már nekem is volt két gyerekem, akkor én ugyanezt tettem. És rajtam is megütköztek az akkori gyerektelen barátnőim. Nem is igen jártunk egy ideig sehová, leginkább csak olyanokhoz, akiknek hasonló korú gyerekeik voltak - ott meg az volt a baj, hogy pl. engem az idegesített, hogy ők mondjuk mennyivel többet megengednek az övéiknek, nem értettem, hogy ha én az enyémekre rászólok és azok aszerint cselekednek ez miért nem működik másoknál? Most utólag meg kell mondanom, hogy szerencsém is volt, mert én két "zsúrgyereket" szültem, ezt a kifejezést az enyémekről úgy hallottam vissza pl... - de abban már nem vagyok biztos, hogy az unokámmal ugyanezt el lehet majd játszani, mert ő sokkal de sokkal mozgékonyabb. Majd meglátjuk... még csak 10 hónapos, és a lányom hálistennek nem a mindentmegengedek elv híve...

Sziasztok!

A következetesség elég nehéz dolog szerintem is.
Mi most talán a legnehezebb korban vagyunk Petivel, mert azért sok mindent még nem ért meg. Pl. hogy egyszer miért tolhatja a babakocsit, és máskor miért nem? Ugyanis beleülni csak akkor szeret, ha elmegyünk itthonról, aztán kb. 5 perc múlva, az utcán már ki szeretne szállni, és tolná, vagy gyalogolna, de persze nem arra amerre kell. Ezt sokszor nem lehet, de azért néha igen. A férjem szerint hülyeség volt rászoktatni, mert ha soha nem engedném, akkor nem is akarná. De ő látja a nagyobbiktól, hogy ő is a kocsit fogja és persze hogy utánozná, csak éppen olyan lassan tolja, hogy kb. fél óra alatt érünk az 5 percre lévő játszótérre. Szóval néha engedem, néha nem.
Ezzel elég sokszor kerülünk összeütközésbe Petivel, de csak megszokja egy idő után, hogy a most nem, mit is jelent.
Vannak dolgok, amiben nem lehet engedni, bár én néha már arra hajlok, pl. az autóban a gyerekülésben ülés. Én mint kisgyerek azt sem tudtam mi az, (gondolom ti sem) és meg tudom érteni Petit, amikor ki szeretne mászni belőle. A férjem szerint csak egyszer vegyük ki, és mindig ki fogja harcolni magának. Tuti igaza van, de sajnos néha úgy jön ki a lépés, hogy bármit csinálunk Peti csak ordít a gyerekülésben. (nem éhes, nem szomjas, nem kakis, csak KIAKARJÖNNI!!!)
A harmadik példám, hogy nagyon szeret az asztalon ülni. Néha megengedem neki, olyankor nagyon boldog, és mindent szétszed ami az asztalon van.
A férjem ezt sem szereti, persze mert Kitti soha nem "vágyott" az asztalon ülni, és szerinte minek kellett nekem erre is rászoktatnom???? Dehát én is örülök, ha ő boldog, és vannak ötletei a drágámnak, a legritkább esetben ül le szépen játszani a játékaival, ahogy anno Kittike.
Ma pl. amíg én valami csekkeket adtam össze, ő az asztalon ülve, az összes fogpiszkálót bedugdosta a sószóró kicsi lyukain, majd a cukorszóró következett! Persze mindez a földön ülve már nem is olyan izgi.

Nagyon engedékeny vagyok????

Pusz.
Andi

Háááát...

Hát igen...
Ilyen dolgokban - ha az apa "normális" és szertei a kölköt - általában neki van igaza, mert kicsit távolabbról szemléli a dolgokat.

Autósülés: ezzel nagyon vegyesek az érzéseim. Szerintem kegyetlenség a kicsiket ebbe belekényszeríteni, sőt még arról sem vagyok megbizonyosodva, hogy valóban olyan biztonségosak e? De ha ez a Kresz előírás hát kell sajnos. (Bár van valami sanda gyanúm, hogy a gyerekülés gyártók profitéhésge benne van ebben a dologban, ugyanúgy mint a légzsfigyelő gyártókénak abban, hogy manapság már kvázi a babakelengye része a több tízezer forintba kerülő légzésfigyelő is...)

Én mindig nagyon sajnálom az unokámat, mikor tőlünk mennek haza, és pl. nagyon álmos, de az anyja nem veheti az ölébe, és nem alhatja végig az utat, nem lehet vele azt eljátszani, hogy álmában hazaviszik, álmában ráhúzzák a pizsamát, mert autósülésbe be, autósülésből ki, stb...

Autósülésből nem szabad engedni, mert mi van, ha épp akkor van baj? Balesetek tudomisén hány százaléka pont a csak pár száz méteres útra megyek esetekben szokott bekövetkezni. Soha nem bocsátod meg magadnak, ha ekkor valami történik, ami megúszható lett volna ülésben.
Én lányom rühellte a hordozót, üvöltött benne. Amióta 9-18-asban ül, előrefelé nézve, azóta sokkal jobb lett neki. De még ezzel is van olyan, hogy ha kiszálltunk, akkor néhny órán belül nem lehet visszaültetni, mert nem akar. De muszáj, ha kell erővel is, visszakötöm.

Szerintem ehhez képest a sószóró, meg asztalteteje megengedhető, néhányszor.
És szerintem érzésből csinálni egyszerűbb, mint tudományosan és nem biztos, hogy kevésbé jó. Valahogy eszembe se jutna mérlegelni, hogy baj-e, ha megengedem hogy néha tolja a babakocsit. Ilyenekben szerintem felesleges szabályokat, meg nem szabadokat beletenni.

Ildi

Sziasztok!
A gyerekülésből én sem engedek! Nagyon ritkán fordul(t) elő, hogy kivettem Õket. Ha pedig egyedül megyek velük (általában igen) akkor egyenesen áldás. Egyébként nálunk az a főszabály, hogy kárt tud-e tenni magában vagy másban esetleg olyan dologban, ami értékes. Ha igen, azt nem engedem. (A kártétel nem csak fizikai sérülés, hanem az is, ha emiatt nem tudja pl. kipihenni magát.) Pl. a babakocsi tologatás ebből a szempontból teljesen problémamentes, ha nem sietünk sehova.

Alíz!
Érdekes, az én szüleim is kinzóeszköznek tekintették kezdetben az ülést, de hidd el ez csak megszokás kérdése. Ha autóban ülsz, Te sem ugrálsz, forgolódsz, hanem ÜLSZ! Az én fiam most éppen a szabályos korszakát éli, nem is lenne hajlandó beülni ülés nélkül. Csak egy kis képzelőerő kell hozzá, mi történik egy balesetnél, ha az ülésben van a gyerek vagy ha nincs!!!
Ami pedig az átöltöztetést, lefektetést illeti, az kicsi babánál úgysem megy, a nagyobbakat pedig könnyedén ki lehet venni úgy az ülésből, hogy ne ébredjenek fel. Nekem a kisebbiket a múlt héten sikerült először (16 hónapos), de gyakran ülésestől viszem be és abban alszik tovább. (Persze ezt csak jobb üléssel lehet megtenni, amiben lehet aludni hosszabb ideig.) Ha pedig nagy a sírás, annak mindig van oka (nálunk legtöbbször éhség, szomjúság, fáradtság, sötét) ennek a megoldásával vége a sírásnak.

Betti

Alíz,

Ezek szerint nekem két előnyöm is van: kevés dolog van, ami a kisgyerekek (természetes) viselkedésében zavar; és tudok úgy beszélgetni, hogy közben a gyerekre IS figyelek. Általában nem szokott probléma lenni, amikor 3-4 felnőtt vesz részt a beszélgetésben, nem látom be, hogy 2 felnőtt és 1-2 gyerek miért ne lehetne ugyanígy el.

Az otthon és a máshol között az a különbség, hogy ami engem nem zavar, azt nem fogom neki otthon megtiltani. Máshol viszont tekintettel leszek arra, hogy a másikat esetleg zavarja a sikongatás, hangos nevetgélés vagy mittudomén mi.
Viszont mindenkinek mások az elvei, elvárásai, és én nem tudom kitalálni, hogy minden egyes személynek milyen kifogásai vannak a gyerekemmel szemben. És akkor csak várják, hogy mikor szól már rá az anyja. Legalább nekem szólhattak volna. (Ez Magyarországon történt, lehet, hogy nektek normálisnak hangzik a dolog, nekem nem volt az )

Autósülés, ha a baba nem szereti, szerintem is kínzás. Az enyém jól elvolt benne. Ha viszont üvölt, vagy elfogadjuk (én sem ültem volna autóba anélkül), vagy megpróbálunk minél kevesebbet autózni.

Kati

Andi,
Én el szoktam gondolkodni, hogy miért szólok rá. Ha jó okom van rá, akkor megmondom neki, ha "csak" akkor hagyni szoktam (Mit is értek én abból, hogy milyen jó mezítláb beleugrani a pocsolyába az udvaron ?) Ez segít abban, hogy határozottabb legyek, másrészt sokmindent megengedek (szerintem nem vagyok engedékeny). És itt nem számít, hogy érti-e amit mondok. Mintha elég lenne neki az, hogy én értem
Nekem az is elfogadható, hogy az apja máshogy lát egyes dolgokat. Én el is várom, hogy akkor rászóljon. Elvégre ketten nevelünk.

Kittit miért nem "szoktattad rá" az asztalon ülésre?


Bóbita,

Kati

Sziasztok!

Kati!
Két gyerekem van, tűz és víz. Kittinek esze ágában nem voltak az ilyen "rosszaságok": Õ szépen ült az etetőszékében, akár egy órán át is. Eszegetett, nem dobált le semmit soha. Nem kente szét és mindenhova az ételt, nem próbált meg felállni, nem akart kiugrani, stb. stb. stb.
Peti már nem ilyen könnyű eset.
A legjobb a dolgoban, hogy nem is tudtam milyen jó lányom van, amíg nem lett egy fiam is!

Na jó. Az egyedüli dolog, amit Peti jobban tud, mint Kitti anno. Az alvás. (Van egy alvás topik is, ott írtam róla tavaly novemberben.)
Szóval Peti 10 hónapos kora óta többnyire átalussza az éjszakákat, ami Kittinek csak 2 éves kora után sikerült lassanként.
Na, de ennyi pörgés után, amit Peti véghezvisz egész nap, nem csoda ha jól alszik !

Apa kicsit "poroszos" de lehet rá hatni, egy kis krákogás és köhögés részemről már őt is engdékenyebbé teszi!

Cupp!
Andi

Szia Andi,
nalunk pont az apja az engedekenyebb, bar szerintem en se vagyok szigoru, mert minden este ugy nez ki a lakas, mintha foldrenges lett volna
Most visszaneztem az elozo leveledet, hat en is kb. igy vagyok a dolgokkal, na akkor gondolhatod mi van nalunk ha az apja meg ennel is tobbet enged...azaz mindent, kiveve ha az o dolgait tenne tonkre
Nalunk az utcan-foleg boltokban gyakran harc van, mert a kocsiba nem akar maradni, ha kivennem akkor menne es torne-zuzna mindent, ha felemelem, akkor elvan egy darabig, de hamar kezd lokdosni, hogy tegyem le, de amugy is tul nehez mar ahhoz, hogy olbe fogjam, es ugy vasarolni se lehet. De azert hajhatatlanul megyek vele mindenhova, de szamomra nagyon megerolteto, viszont nem akarok itthon ulni egesz nap.
Ma epp az utcan is eljatszotta, pedig ott altalaban elvan, ma setalni kivettem, mert nagyon akart setalni, igen am, de nem akarja fogni a kezem, ugyhogy ot perc utan nem volt mese, vissza kellett raknom, igy hazaig sirt. De azert egyre gyakrabban hajlando kezenfogva jonni.
Szerintem idovel ra fog jonni, hogy a parkban lehet ossze vossza rohangalni, es nem kell a kezem fogni, viszont az utcan igen. Ez ugyanolyan, mint hogy a papirra lehet rajzolni, de a falra nem. Viszont nalunk a gyerekulessel mar egyaltalan nem harcol (na jo esetleg amig bekotjuk, de aztan elvan, mert ebbol sose engedtem). Szerintem sokminden helyzetfuggo, csak az adott helyzetben ugyanazt kell reagalni.

Szia Katica,
hat itt sajnos nagyon is eloszeretettel osztogatnak, akar az utcan is idegenek nem kert tanacsokat en szemely szerint nagyon utalom (pl. amikor kioktatnak hogy a gyerekem fazik, vagy melege van, vagy ehes, mert ugye ez az osszes lehetseges oka a hisztinek). A legdurvabb esetet egyszer korhazi varakozas alatt sikerult latnom. Pont az en babakocsimon volt egy jatek rakotve, erre volt ott egy masik az enyemmel egykoru gyerek es pont olyan eleven is, aki tette a dolgat jarkalt, fogdosott mindent, hat odament a jatekhoz es elkezdte cibalni, en kb. egy meterre alltam, de engem nem zavart, leszedni ugyse tudja jatszani meg lehet. Erre egy no rarontott a gyerekre es elrangatta, majd uvoltott neki, hogy ne nyuljon hozza, mer nem az ove (en eddig a pontig azt hittem hogy a gyerekkel van a no), erre jon az anyja, hogy o csak egy baby, semnmi rosszat nem csinalt, mire ugye a no, ha most nem viselkedik mi lesz kesobb. Hat en nagyon ki voltam akadva, hogy mer a mas gyerekere igy orditani, aki meg csak nem is beszel. Aztan meg en nyugtattam szegeny anyukat, hogy ne foglalkozzon vele, es tenyleg semmi rosszat nem csinalt, sot a jatekot is leszedtem hagy jatszon Persze az ilyen gyereket csak az erti akinek volt szerencseje hasonlot felnevelni.
Eniko

Sziasztok!

Enikő!
Én azt hittem ez a beleszólósdi magyar sajátosság, ezek szerint nem.

Bocs, kicsit off leszek!
Enikő, érdekel még a miért bántam meg, hogy visszementem dolgozni téma? Sajnos gondjaim voltak és szinte soha nem tudtam a gép közelébe jönni három hétig, ezért nem válaszoltam akkor! Most már tudnék, de nem itt kellene, kereshetünk egy ilyen témájú topicot (biztos van), ha még aktuális.

Betti
(Ui: Engem is érdekelnének a Kati tapasztalatai. Már hogy hasonló volt-e, mint az enyém.)

Sziasztok!

Andi,
Nem értek egyet a férjeddel , hogy ha soha nem engednél meg a gyerkőcnek valamit, akkor nem is akarná. Hiszen valószínűleg azért engedted meg már először is, hogy kijöjjön a babakocsiból, mert akarta. Az autósülésnél is előbb van a sikítozás, üvöltözés és csak utána az engedékenység. Amikor legközelebb megint üvölt at autósülésben, az nem azért van, mert most már tudja, hogy ki fogják szedni, ha üvölt, hanem azért mert továbbra is gyűlöl benne ülni.
Úgyhogy sztem nem vagy nagyon engedékeny, csak amennyire kell!

De azért ezt az egészet picit módosítanám, hogy az előző hsz-om és ez is inkább csak az én gyerekemre vonatkozik, én csak őt ismerem (valamennyire...).

Mnidenesetre eddig azt hittem, hogy csak az én fiam utálja az autósülést, a többi gyerek pedig boldogan szunyókálja végig az utat, de ezek szerint korántsem.
Ildi,
milyen 9-18kg-osotok van, amit nem utáltok? Ez most off itt, bocsi, de mi most akarunk venni nagyobbat, hátha azt kevésbé utálja, de olyan nagy a választék, hogy azt sem tudom, melyiket miért csinálták olyanra, amilyenre.

Bóbita

Andi,

Én is hasonlóra gondoltam mint Bóbita, illetve kicsit nevetségesnek találtam a "vádat". Ennyi erővel Kittit is rászoktattad volna.

Betti,

http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/275/9794.html "Vissza a munkahelyre"

Kati

Szia Betti,
igen erdekel, atmehetunk arra amit Kati irt.

Bobita,
nekunk olyan van amin van "kezpihenteto", de az valahogy zavarta, ugyhogy leszedtuk rola, szerencsere kulonosebb biztonsagi funcioja ugyse volt, igaz igy most harom pontos a biztonsagi ov, de legalabb iszonyat konnyu es gyors a becsatolas (a babanak valo otpontost, legjobban becsatolni utaltam). A masik dolog, hogy hatradontheto harom fokozatban, ami nagyon jol jon mikor alszik, es utazni imad benne (de ha megall a kocsi mar nem elvezi). Ez az a fajta ami 3-20 kg-ig lehet a baba es mindket iranyba teheteo (bar en mint nagyobbra valtasnak vettem). Ez egyebkent egyszeruen berakhato es konnyu, ami fontos volt nekunk, mert a ferjem dolgozik a kocsival, igy nem hagyhatjuk az ulest bent. En ezt semmire nem cserelnem, nagyon meg vagyunk vele elegedve.
Eniko

Bóbita, nálunk maxi cosi vagy mineve van, de nem hinném, hogy a konkrét tipuson múlt a dolog, inkább az, hogy a hordozóban hátrafele és valamennyire fekve kellett üljön, ebben meg ül és kilát és előrefelé néz és ezt jobban el tudja fogadni.
Ildi

Sziasztok!

Köszi az autósülés-infókat!
Bár gyanús, hogy lesznek itt még gondok, mert nekem is az a fajta tűnik még a legjobbnak, amit Ti mondtok (függőlegesen ül, de dönthető is picit alváshoz), viszont ilyenben is ült már a srác és utálta. Neki nem a karfa volt a gond hanem feszengett, hogy le van szorítva a válla.
Na, de ez már nem vág a topikba...

Bóbita

Na most nálunk laknak az unokámék míg tart a hősáég, mert itt jobb neki... szereztem uj tapasztalatokat, frissek.
Tény és való, hogy a 10 hónapos unokám engem részesít a legkisebb örömmkitörésben, ha meglát. Kicsit el is szontyolodtam emiatt, bár megértem. Az elmúlt hetekben, mikor ő kézenfogva járni kezdett nekem éppen nyaki gerincsérvem volt, hetekig semmit nem emelhettem, nyaki merevítővel jártam, mikor nálam voltak, én voltam az aki semmilyen körülmények között nem vehettem őt fel bármennyire is akartam volna.
De!
Most ugye hol én vigyázok rá, hol a lányom, hol a férjem (a nagy szívszerelem! a nagypapa aki imádja a fiúunokájét két lány után...) és a következőket tapasztaltam: mindenkinél eljátssza azt, hogy "itt halok meg rögtön a bánattól ha nem veszel ki a járókából", csak velem nem. Ha én vigyázok rá, olyan szépen eljátszik a járókában, hogy öröm nézni - és esküszöm semmi baja tőle, ide oda rakosgat ezt azt, kidobál, visszavesz amit akartok, közben babanyelven karattyol és nagyon jól megvan...

10 hónapos... van ezeknek ám eszük..

Sziasztok!

Enikő és MIndenki!

Köszi a mellémállást!

Azért ne gondoljátok, hogy annyira "gáz" a férjem, csak neki is megvan a maga dilije. De pl. este, amikor Peti már csak nyűglődik, de még túl korai a lefekvés, ő az aki sétálgat vele egy kicsit, mert én addigra már k.o.vagyok. Meg ő az, aki olyan jól meg tudja tömni, mert tőlem csak 4-5 kanállal fogad el, aztán eszébe jut a cici és már nem is kér ennivalót. Szóval tényleg rendes apuka!

Bóbita!
Én eddig mindig olyan nyugisnak láttam Kolost! Igaz, már nagyon régen nem találkoztunk! Azóta lett ilyen gyerekülés ellenes?
A gyereküléssel meg az a baj, hogy ha álmos, akkor szépen elalszik benne, de néha sajnos úgy jön ki a lépés, hogy alvás után megyünk valahova, és akkor szokott lenni a gond. Érdekes, hogy mindig simán beül, de kb. 10-15 perc múlva unja meg, és kezdi rá a kiabálást. Van egy zacsi játék a kocsiban és azt szoktuk neki adogatni, de sajnos nem sokáig hat.
A mi ülésünk egy amerikai darab, nagyon jó lenne, ha teljesen függőlegbe is lehetne állítani, de nem, ezt max. úgy lehet hogy nem tom hány fokos szögben de mindig döntve van. Alváshoz jó, de így nem lát ki rendesen. Kéne egy új, de még nem szántam rá magam. Ilyenkor jövök rá,hogy milyen "jó" az, ha az ember kap dolgokat. Mert én nem vettem volna ilyet, de ha már kaptuk, akkor mit csináljak, használom. Na, mindegy. Ez is enyhén OFF. (A ruhákkal is így vagyok, tele a szekrény, de egyik sem tetszik.)

Alice!
Majd csak összeszoktok az unokáddal!
Az én Petim sem ment az anyuhoz eddig. MOst amikor legutolsó alkalommal nála voltunk, rohant hozzá! Anyu volt a legjobban meglepődve, de láttam hogy nagyon örül.
Persze tudják a csemeték, kinek érdemes műsorozni. Az én gyerekeim nekem szoktak.

Jó hétvégét mindenkinek!
Andi

Bóbita!
Nekünk egy 0-18 Brevi ülésünk van. Hátrafelé soha nem kötöttük be, csak előre. Jó magasan ül benne Gerda, kilát. Szerintem ez elég fontos szempont. A nyűglődés a válla leszorítása miatt éppen napirenden van. Matyinál ez átmeneti volt, elég gyorsan megszűnt. Nem hiszem, hogy most sokáig fog tartani.

Enikő, Kati!
Akkor én átmegyek oda.

Betti

Na ma megint van uj tapasztalat.
Lányom megint elment, ránkhagyta unokát, nem is volt vele semmi baj, játszott evett ivott, nevetetett stb, semmiféle olyan hattyú halála előadása nem volt, mint mikor a lányomat látja és ő éppen a járókában van avagy éppen az elkerített részben mászkál, mert szó ami szó, a lányom szerintem túl sokszor vezetgeti meg túl sokszor (automatikusan) teljeíti a gyerek kivánságát... ez így rendben is van, minden gyerek az anyját szipolyozza a rokonságból meg azokat akik hagyják, mert van ám eszük maguknak vaó több is mint néha kéne..
viszont az esti elalvásnál beütött a krach, az unokám csakis az anyja mellett képes elaludni, már meséltem, hogy erre szokott rá, mert nagyon nyűgös kisbaba volt, sokat volt kézben. Már majdnem megbolondultunk a férjemmel, és az se segített, hogy a vejem is itt volt, mert ő sem tudott vele mit kezdeni - itt volt a hótt álmos a hőségtől kimerült gyerek, aki egyre jobban sírt, mert nem tudott elaludni...
... szerencsére aztán megjött a lányom, ő elaltatta, én meg mondtam neki, hogy azt hiszem most jött el az ideje annak, hogy akárhogyan is, de szoktassa rá a gyereket arra, hogy ha leteszik a kiságyba és álmos akkor aludjon is el.
Hát nem sok sikerrel jártam, a lányom azt mondta, hogy 1. a gyereknél már éppen aktuális az ujabb szeparizációs félelem (vagy mi) 2. ezzel a módszerrel (nevezetesen, hogy mellette fekszik és a gyerek a saját füle helyett az ő haját meg fülét gyűrögeti) 3 perc alatt el tudja altatni (ez tény, én is tanusítom) 3. a szomszédok nem tolerálnák, ha mondjuk egy hétig (vagy többig) a gyerek esténként huzamosabban sírna.
Hát én meg nem tudom... szerintem minél előbb annál jobb, de mindegy.

Sztem tök normális, ahogy Ivánka viselkedik. Számomra ezek a kiszipolyozza a felnőtteket gondolatok elég brutálok, egy 10 hónapos gyerek viszonylatában. Minek szültünk gyereket, ha az is baj, hogy utána a gyerek igényel minket? Gyerekek egy részét ilyen olyan módszerekkel meg lehet "tanítani" egyedül alvásra, bár sok esetben ez inkább a ne sírj úgysem foglalkozom veled című üzenet belesulykolása és a gyerek f feladom válasza. Ellenben van olyan bizony, hogy a gyerek megérik az egyedül (el)alvásra, és akkor már egyetlen sírással töltött éjszaka sőt, lényegében egyetlen sírás nélkül megtanulja az egyedül alvást.
Ildi

Sziasztok,
en nagyon boldog lennek, ha harom perc alatt elaludna a gyerekem barmilyen modszerrel meg akkor is ha csak velem alszik el, hiszen ugyis velem van estenkent az esetek 99.9%-ban, akkor ez miert lenne baj? Nalunk egy ora az atlag mire elalszik, igaz nekem tovabb nincs turelmem, ha nem akkor sajnos jon a siros modszer, berakom az agyaba es kijovok. Viszont egy eves kora korul nagyon jol mukodott, hogy berakom az esti tejcsijevel es magatol elaludt rajta (sot ha bent maradtam nem aludt, mert ugye akkor jatszani lehetne), par honapig igy is volt aztan valahogy nem aludt el tobbet, akkor jott vissza, hogy vele maradunk amig elalszik, ami szinten nem jott ossze egy ido utan, ugyhogy volt par honap amikor magatol sirva kellett elaludnia (mert ha bent maradtunk csak jatszani probalt), es most ismet vele marad valaki mig elalszik (mert engem nem erdekel ha ez szipolyozas vagy elkenyeztetes-szerintem nem-de ha el tudom kerulni a sirast, es alszik, akkor nagyon szivesen altatom). Szerintem ami a szulonek a "legkenyelmesebb" azt kell csinalni, ha valaki nem banja ha a gyerek sirva alszik el akkor tegye az agyba, de ha igen akkor nincs valasztas vele kell maradni, ami nem tudom miert olyan borzaszto. Nalunk mindenesetre nem jott ossze a sirni hagyom dolog, mert elvileg par het alatt el kellene mulnia a sirasnak, de egyre rosszabb lett inkabb, pedig legalabb harom honapig nagyon kovetkezetesen soha nem mentunk be akarhogy is sirt (bar nalunk az indok nem az volt, hogy magatol aludjon, csak aludjon valahogy).
Eniko

Pildi, én nem tudom, hogy te alapjraton hivatásos pszochológus vagy-e avagy csak autodidakta módon elolvastál minden gyerekpszichológiai könyvet. Ha az előbbi nem szóltam egy szót sem, de ha az utóbbi, akkor vigyázz, ez veszélyes. Lehet, hogy neked 4 gyerek mellett bejött, ha ez így van akkor ritka nyugodt természet vagy, de én akkor is máshogyan látom.
A "szipolyozást" humorosnak szántam - sajnálom, de én egyszerűen nem bírok fellengzősen és patetikusan beszélni a gyerekekről. És ha így vesszük, bizony minden gyerek "szipolyozza" a szüleit, más kérdés, hogy a szülők boldogan hagyják ezt, mert ez a legkellemesebb szipolyozás az életben.

Igen, lehet, hogy eltelik még pár hét vagy hónap, és az unokám egyzercsak egyedül alszik el. De az is lehet, hogy nem. Márpedig a lányomnak nagyon kevés a keresete, majdnem hogy a létminimumon élnek. Bármikor, érted, bármikor bekövetkezhet valami, amikor kénytelen lesz a gyereket bölcsödébe adni. Kérdem én tőled, ugyan ott hogyan fog elaludni? A gondozónők ölbe veszik és hagyják, hogy a fülüket markolássza? (Ha igen - kétlem - az sem megoldás, mert neki csakis az anyja füle kell...)

A másik dlog, amit megfigyeltem, és szóltam is a lányomnak emiatt, hogy azt vettem észre, hogy ő is, mint rengeteg más fiatal anya olyannyira meg akar felelni az anyai szerepnek, hogy túlteljesít. Végig míg itt voltak, végig állandóan a gyerek mellett volt és szórakoztatta. Nem csoda, ha a gyerek pl. a járókában van valami miatt (pl. mikor elmegy itthonról és én beteszem - épp az volt a fura, hogy ilyenkor teljesen nyudogtan elvolt benne, csönben elmélyülten játszott!) , akkor mihelyst meglátja az anyját azonnal intenzív hang és kézjelekkel adja tudomására, hogy jaj de jó, hogy megjöttél, kérem a műsort, kérem vegyél ki, tessék engem kézenfogva vezetni, tessék nekem labdát dobálni, táncikálni...

Mindeközben a lányom majdnem összeroppan a fáradtságtól és attól, hogy a gyereken kívül semmi másra nincsen ideje! A férje nem az a fajta, aki olyan nagyon ért a gyerekhez, elszórakázik vele pár percig, segít a fürdetésnél kész. Amúgy meg éli a maga életét.
Nem, ninsen ez így jól.

Mikor erről beszéltem a lányommal, előadást tartott nekem abból, hogy a gyereket NEM SZABAD JÁRÓKÁBAN TARTANI, mert ő itt is olvasta meg ott is olvasta meg a Spectrumon is látta, hogy a gyerek a mozgásfejlődésen keresztül tanul, és sokat kell mozognia. Könyörgöm a gyerek 10 hónapos és tökéletesen rendben van a mozgása, napok kérdése és elindul, épp itt nálunk tette meg az első lépéseket önállóan...

... én viszont azzal érveltem, hogy a gyereknek IGENIS SZÜKSÉGE VAN arra is, hogy magában el tudjon játszani, hogy feldolgozhassa a történteket, a tanultakat stb... no meg azért is, hogy a szüleinek egy kis nyugovása legyen.
Szeretném tudni, hogy ha mindig mindenki ilyen elveket vallott volna, ugyan hogyan járhatott volna anno dolgozni az a nő, aki nem vette igénybe a gyest mert nem volt rá módja???

Nem, nem szabad (nem szabadna, mert én úgyis csak beszélhetek, a gyakorlati megvalósítás tőlem független) ezt így kialakítani! Az anyai szeretet nem egyenlő azzal, ha önként vállalt rabszolgaságot gyakorlunk az édes kicsike mellett. Sem neki nem jó, sem az anyának nem. Bár ne jönne be a baljóslatom... (sajna van már a családban előttem egy példa.)

Sziasztok!

Andi,
igen, Kolos alapvetően nyugis, de vannak bizonyos dolgok, amik kihozzák a sodrából, így pl. a bezártság bármilyen formája, mint az autósülés. Amúgy nálunk is az egyik fő gond az autósüléssel, hogy nem függőleges, ezért hasizomból tartja magát, és nem lazul el félig fekve, mint a mintagyerekek az autósülés-reklámokon.

Betti,
nekünk is 0-18 kg-os van, Chicco. Mi eleinte menetiránynak háttal kötöttük be, merthogy 9 kilóig az jobb vmi miatt. Na, hát úgy vártuk, hogy 9 kilós legyen a srác, mint a Messiást, hogy majd ha előrefele néz, akkor szépen megbékél, nézelődik, ilyesmi. A nagy fenét, utálja azt is. De azért remélem, hogy Nálatok a kisebb a nagyobbra üt és gyorsan kinövi a feszengést.

Egyébként nálunk megvan a megoldás: vonattal kell menni, ahova csak lehet! Tök élvezi a kisfiú, és nekünk is élményes, hogy nem visít olyan hangon, mint egy flex, amivel épp acélt vágnak.

Alice,
a mozgásfejlődés nem teljesen egyenlő azzal, hogy mikor tanul meg járni. Mindenféle bonyolult összefüggések vannak, még a beszéd- és íráskészséggel is, meg egy csomó olyan részképességgel kapcsolatban, ami csak sokkal később fejlődik ki, de most alapozódik meg.
De én ettől függetlenül úgy vagyok vele, hogy a babának fel kell fedeznie a világot, minél előbb, minél több mindent, annál előnyösebb helyzetből indul az életben. Szerencsére már a múlté a 70-80-as évek szemlélete, hogy fegyelmezett, engedelmes, egyszerűen kezelhető gyerekeket kell nevelni, akik nem sok vizet zavarnak. A való életben nem az ilyen emberek boldogulnak jól, hanem a kreatívak, nyughatatlanok, azok, akiket nem bírtak rá kiskorukban arra, hogy egyedül játszogassanak a járókában. Amúgy az egyedül eljátszogatásnak tényleg megvan a szerepe, de szerintem csak akkor, ha a gyerek önként csinálja.
Lehet, hogy a lányodat nem a megfelelési kényszer motíválja, hanem az előbbi gondolatsor. Sztem nagyon jól csinálja, és biztos fárasztó is, de az ő döntése, hogy mennyit áldoz be egy cél érdekében. Biztos megtalálja (vagy már megtalálta) a helyes egyensúlyt, bár Neked esetleg nem úgy tűnik.

Bóbita

Bóbita, Alíz,

Nem csak a szemlélet változott meg a 80-as évek óta, hanem a világ is. Manapság nem azok boldogulnak a nagyvilágban, akik be tudnak illeszkedni, és alá vetik magukat a (szocialista) közösség elvárásainak. Szerintem megvolt a helye a "fegyelmezett, engedelmes, egyszerűen kezelhető" embereknek akkoriban. Ma pedig a talpraesett, magabiztos személyek sikeresebbek. Amit másképpen érünk el.

Az önálló játék meg később fog jönni szerintem. Nem emlékszem hogy a lányom mikor kezdte, de kétéves korára már többórás elfoglaltság volt.

Kati

Sziasztok!

Hú, de jó kis társaság gyűlt itt össze!

Alice!
Nekem is enyhe túlzásnak tűnik ez a fülizélgetés. Én valahogy mindig próbáltam tartani magam bizonyos "normákhoz" hogy oké, ezt még lehet, de oké, ezt már nem. Na, most az én alkatrészeimmel való játszi-játszi, főleg elalvás céljára, nálam már a túlzás kategóriába esik. DE: Ha a lányodnak ezzel nincs gondja, miért ne? VISZONT: Akkor miért hagyja rád az altatást? Hiszen tudhatja, hogy neked nincs anyuka füled!
Õszintén egyetértek azzal is amit BÓBITA írt, hogy minden anyukánka meg kell találni az egyensúlyt, ami nem is olyan könnyű, de idővel csak sikerül. Az én anyum is néha ad nekem "frankó" tanácsokat, amik nem jönnek be, de elfogadom hogy jót akar nekem.
(Míg pl. 36 éve hallgatom, hogy bezzeg te csak egyszer hisztiztél és akkor én átléptem rajtad és nem törődtem veled, ma kiderült véletlenül, hogy rengetegszer hisztizem és fogalma sem volt mit csináljon velem. De nem zavarta őt ! Ez jó.)

Mégis azt gondolom, hogy a gyerkőceim és köztem lévő kapcsolat, egy olyan dolog, ami csak kettőnkre tartozik. Az hogy ő már másként bánik velük, nagyon jónak tartom, sőt az apjuk is másként, és a gondozónők is másként a bölcsiben. Ez így helyes és jó, a gyerek meg azért gyerek, hogy megszokja és tanulja meg, ki mit és hogy csinál!
Ehhez még csak annyit fűznék hozzá, hogy az én "inkább ordítva elalvó" Petim, ma egy nyikk nélkül életében először bent aludt a bölcsiben! Matracon! Méghozzá úgy, hogy csak heti 2x jár, tehát alig volt ideje beszokni rendesen! Ma volt 6. alkalommal.
Kész hős, nem?

Ildi!
Az igaz, hogy megérik az egyedül elalvásra, szerintem nagyon sok anyuka az első gyereknél még ki is várja azt a bizonyos 2-3-4 évet. Nálam is úgy volt. Másodszorra viszont már úgy éreztem, hogy muszáj keményebbnek lennem. Petit én is pont 10 hónaposan szoktattam le az éjszakai szopiról, órákon át való altatás, együttalvásról és hasonló csemegék. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem bírom még egy évig ezt a dolgot. Most már tudom, hogy jól döntöttem, de akkor eléggé féltem és féltettem Petit, és lelkiismeretfurdalásom volt.
Neked meg le a kalappal, hogy a negyediknél is ilyan jól bírod!

Bóbita!
EZ a flexes dolog nagyon ismerős! Lehet, hogy valami közös akcióban nyertünk?????

Üdv.
Andi