Kiemelt témák

Sziasztok,
Pele, jó lenne egyszer úgy is szülni, ahogy azt a természet elrendezte... Megélni, megtapasztalni. Nem volt leányálom a gerincszuris császár sem (nem fájt, semmi ilyesmi, de nagyon utáltam az egészet, és nagyon szerettem volna már túl lenni rajta...)

Emese, kb. két-két és fél évet szeretnénk megint, szóval úgy egy év múlva elkezdünk próbálkozni... (Rosszmájú barátaink szerint ki kell mennünk hozzá Amerikába - mindkáét gyerkünk kint jött össze, az ott-tartózkodás elsõ hónapjûában, és mindkáétszer 14 hetersen jöttem haza )
Emese, meg van bocsátva
Ha meg akarod néztni a druszádat, a ZSóka fényképalbumában láthatod...
üdv
Zsóka

Zsóka!

Az én orvosom szerint két császár után tutti a császár, de szerinte még kettot lehet vállalni.
Persze ez függ az összenovésektol és a hegesedéstol is.

Andi2

Zsóka!

BIztos tetszene Neked is Én szeretek szülni!
Azértlenne érdemes utánaérdeklődnöd.

Pele

Sziasztok!
Már nagyon régen nem voltam a babanet-en, most is csak véletlenűl kerültem ide.
Most a 36. hétben vagyok, a kisfiam Tomi pedig holnap lesz 2 éves. A férjemmel így terveztük a testvérke érkezését, bár előre nem számoltunk azzal, hogy a kisfiam, még nem beszél, nem szobatiszta, az utolsó pillanatban jönnek ki a fogai (nyűgös), pont most kezdődik a dac korszaka. De mindent megért és megértet, a földön is lehet pelenkázni, nem kell a pelenkázóra naponta 3-4-szer felemelni, a fogak hamar kinőttek, és határozottnak kell lenni vele.
Az állandó felemelésről pedig fokozatosan szoktattam le. Igazából a nagyszülőknek kellett megmagyarázni, hogy csak a gyereknek ártanak azzal, ha állandóan a nyakukban van, mert én nem fogom tudni felvenni. Megoldás elesik, lehajolok hozzá úgy vígasztalom, az etetőszékébe, ő mászik fel és le, még tetszik is neki mert ő köti be magát. Én abban látom majd a legnagyobb gondot, hogy mi még használjuk a babakocsit, de ha megszületk a pici akkor át kell adnia majd.

Üdv.
Náfrádiné Anita

Szia Anita!

Babakocsi ügyben: egyrészt léteznek ún. kiskorkülönbséges babakocsik, ahol az elöl ülõ gyerek része nem megy le vizszintesig, de a hátsó igen, másrészt valaki mesélt kocsira rakható lapról, amire rá lehet állítani a nagyobb babát. Ha esetleg gond lesz neki a kocsiból kijövetel, ezek segíthetnek. Nálunk anno az volt, hogy õ is tolhatta a kocsit, amit nagyon élvezett (igaz lakótelepen laktunk nem voltak távolságok, és õ 1 éves korától meg se maradt a kocsiban).

LÁnyok, mi lehet Enciékkel? Ezer éve hallgat, pedig a pöttöm is már egész komoly korban lehet.

Ildi

Szia Ildi!

Köszi az ötletet, a kocsira szerelhető lapra már én is gondoltam, amennyiben nem akar majd sokat sétálgatni. A kiskorkülönbséges kocsi ötletét eleve elvetem, mert a mozgás, utazás, vásárlás egyenlő a lehetetlennel ezzel.

Náfrádiné Anita

Szia Anita!

Azóta már biztos megszületett a baba, jó egészséget kívánok neki és az egész családnak.
Azért írok ebbe a topikba, mert nálunk is kis korkülönbség van, 18 hónap. A kicsi már fél éves. A babakocsit úgy szoktam megoldani, hogy néha a kicsit kenguruba teszem és a nagyot a babakocsiba, mert azért ö is szeret még abban utazni.
Nekem a nagy gondom az, hogy amíg csak a nagy volt, sokkal több idö, energia, és legföképp türelem jutott rá. Rengeteg lelkiismeretfurdalásom van az ingerült rászólásaimért, ami azelött sose fordulhatott volna elö. Én úgy oldottam meg. hogy ebédre elöfizetek, és inkább tanítok két három órát angolt hetente, amiböl bejárónöt fizetek heti két alkalommal. Ezekkel rengeteg idöt és legföképp energiát örzök meg a gyerekek számára.
Írjatok még ebbe a topikba, ne hagyjuk leülni, várom a jó ötleteket, hogy lehet két kicsivel könnyebben "boldogulni". Ki hogy osztja be az idejét?

Virág

Sziasztok!
Az én lányaim között is 2 év a korkülönbség. Ditta 3,Emília 1 éves. A terhességet nagyon jól viseltem, egyfolytában csavarogtunk, vásárolgattunk a nagyobbikal. Azt nem is gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Eltünt az a híres nagy türelmem, amit mindenki irigyelt. Ideges, feszült vagyok. A nagyobbik annyira megváltozott, mintha nem is õ lenne. Egyfolytában azt lesi, hogy tudna nekem fájdalmat okozni, lelkileg és fizikailag is. sokszor rugdal, üt, eltorzult arcal köpköd és kiabál, hogy nem szeretlek, tünj innen stb... Nagyon bánt ez az egész. Tényleg próbálok sokat foglalkozni velük és mindig a kedvükben járni, de néha úgy érzem, hogy nem tudok nekik jót tenni. Mindenbõl sírás, hiszti van. Már többször hallottam, hogy késõbb viszont nagyon jó lesz ez a kicsi korkülönbség. De mikor? Már nem bírom sokáig, pedig annyira imádom öket.
Mea

Szia Mea!

Akkor rám is ez vár. Az én nagyobbik lányom 2, 5 éves, a kicsi 10 hetes, de már most idegroncs vagyok. A nagyobb egyfolytában hisztizik, elhagytuk a délutáni alvás elmaradt az iszonyatos cirkuszolások miatt, kimozdulni nem tudok a két gyerekkel, mert a nagyobb folyamatosan életveszélybe sodorja magát. Próbálok a naggyal nyugodt és türelmes lenni, de a nap végére elfogy az energiám. Remélem, hogy egy év múlva jobb lesz, mert megyünk oviba. Vagy nem?

Sziasztok!
Jaj, ne ijesztegessetek már!! Nekünk 19 hónap lesz a két kicsi között, decemberben fog megszületni a 2. baba. Én egyelõre reménykedem, hogy annyira azért nem lesz borzasztóan nehéz! Valaki pozitív élményekrõl is beszámolhatna, mert most kicsit aggódom.
Kata

SZiasztok!
Pozitív: nekünk az eleje nem volt ilyen rémes. Legalábbis mai szemmel nézve. Negatív:Bezzeg most! A nagy 8, a kicsik (ikrek) 6 évesek, 2 év és 2 hét van köztük.
Ildi

Kata!
Szintén pozitív: 3 gyerek, pont 2 év különbségekkel. Amikor kicsi volt bármelyik is, a nagyobb(ak) imádták, csókdosták, simogatták. Csak azóta verik, amióta vissza is tud ütni. Na, vissza is üt, naná!
De komolyan: most is imádják egymást, nem tudnak egymás nélkül egy napig em ellenni, szeretnek együtt játszani. Konfliktusok (persze) vannak, de megoldhatók, nem vészesek!
NYUGI!!!
Emese

De jo Emese hogy irtok valami pozitivat is,hisz megmondom oszinten, hogy ezt a topicot olvasva teljesen elment a kedves a kistestvertol !
(Most 20 honapos a kislanyom!)
Ugyhogy szivesen olvasom a jo oldalat is a dolognak !
(Vagy az nincs sok ? )
Sziasztok,
Csilla

Csilla, csak nem a tervezgetésnél tartottatok???

Írok, írok, írok sok jót ígérem!!!

Nem tudnak hosszútávon meglenni egymás nélkül.Legkedvesebb fotóim olyanok, ahol átölelik egymást, gyönyörûek. Teljesen egyszinten játszanak, tökéletes játszópartnerei egymásnak. Mindenféle programra klasszul lehet vinni õket, hiszen mire egyik megérik rá, a másik is beveszi ugyanazt, illetve nem túl nagy hozzá, hogy unja.
És nagyon édesek, amikor várják a kistesót, simogatják a pocit, avagy büszkén mesélik az ismerõsöknek, hogy bizony tesójuk lesz.

Folyt. majd köv. ígérem!

Ildi

Sziasztok!

Bár azt reméltem sûrûbben tudok majd jönni, de úgy látszik, már most sem megy - mi lesz késõbb????

Ha minden jól megy és nem szülök szombatig, akkor 13 hónap már mindenképp lesz nálunk a két gyerek között !!! (14 hónapot biztosan nem érünk meg!!) Egy-két hónap múlva biztosan nagyon szakértõ leszek ebben a témában, ígérem közzé teszem, most azzal vigasztalom magamat, hogy az elején mindenképp nehéz, bármekkora is a korkülönbeség, az ember meg mindig ott áll helyt, ahol muszáj.... és valahogy majdcsak túléljük!!!

Bár épp ma délután láttam az Auchanban egy mamát egy kb 2,5 éves kisfiúval a kosárban, egy kb. 3 hónapossal a bébihordozóban - a 3 hónapos torkaszakadtából üvöltöttt, erre rákezdte a nagyobb is - csak úgy játszásiból, hát mit ne mondjak, nem töltötte el olyan fene nagy magabiztosság a lelkemet......

Mindenkinek a legjobbakat, ígérem, ha túléljük, beszámolok!!!!

Enci

Sziasztok!
Az enyémek is nagyon szeretik egymást , de a nagyobbik örülten féltékeny. Ma a picivel ültem a padlon és játszottam, mikor a nagy beviharzott, arréb lökte a kistestvérét és azt monddta : ez az én anyukám! Az elmúlt héten nagyon ki voltam borulva, mert a nagyobbik bölcsis és állandoan benyal valamit és persze ha beteg az egyik, akkor hamarosan a másik is az lesz. Mind a kettönek 40 körüli láza volt. fülszurás, injekcio... azért ez elég huzos volt.

Sziasztok!
Nalunk is 20 honap a kulonbseg, a nagyfiu mindjart 3 eves, a kislany 15 honapos. Szerintunk tunderiek! A kicsi mar messzirol puszikat cuppogtat a nagy fele, ha az bog, ha setalunk, vagy autoban utazunk, megfogjak egymas kezet, vacsora utan nagyokat hancuroznak, bujocskaznak egyutt, egymast etetik falatkakkal, stb. (Eddig a biztatas azoknak, akiknek szukseguk van ra )

Sajna nekem is van gondom azzal, hogy nem tudok egyszerre -de meg kulon kulon sem eleget - foglalkozni veluk. Neha a kicsit leadom a nagymamahoz, a naggyal elmegyunk valahova, amihez csak o eleg nagy (libego...). Ezektol a kulon programoktol azt remelem, hogy a nagy kevesbe fog utana egy darabig vadulni, hisztizni, visitozni, ellenszegulni, stb. Mert egyebkent a fenti idill mellett ezek is eleg surun elofordulnak. De ujabban az az erzesem, hogy az ilyen kettesben toltott napok altal sem sikerul kozelebb ferkoznom a fiamhoz. Gyakran undok velem, elkuld, nyafogva "letorli" a puszimat, meg ilyenek.
Vannak masnak is ilyen tapasztalatai? Ti mit csinaltok?
Udv,
Orsi

Szia Orsi!
Pici lányom Emília ma egyik pillanatról a másikra elkezdett menni. Borzaszto nagy öröm volt ez nekem. könnyes szemmel, nevetve figyeltem ahogy végigtotyog a konyhán. Na a nagyobbik Ditta lányomnak több sem kellett. Elöször ö is elkezdte utánozni, aztán el kezdte lökködni. Megprobáltam lecsitítani, de szokás szerint el kezdett köpködni(esküszöm, hogy tölünk ilyet nem látott) kiabált: tünj innen! azonnal! nem viccelek! Szerencsére egy idö után sikerült egy mesével kiengesztelni. Aztán fürdés után megint jött a szokásos cirkusz : ha le akarom vetköztetni, akkor elszalad, nem lehet megtörölni...
Egy ideje elég sokat fáj a hasa, az elmult hetekben többször volt 1-2 napig lázas, de legtöbbször nem találtak semmi különöset. Vettek vér, néztek vizeletmintát, már bennt is akartak fogni minket a korházban. Szerintetek lehetséges, hogy tudat alatt pszichésen produkálja ezeket a dolgokat? Volt már valakinek hasonlo tapasztalata?
Mea

Sziasztok!
Nekünk négy gyerekünk van, a különbség köztük: 20 hó, 17 hó és 3 év. Az elsõ háromnál nem volt gondom, a két nagyobb inkább kifelé volt féltékeny. Mikor a harmadik megszületett, még anyukámnak sem akarták megengedni, hogy fölvegye, mert az az övék. A picire viszont A harmadik (Csaba) féltékenykedett, de nem sokáig. Õ tényleg odébb akarta tolni az ölembõl a picit, de szerencsére ott volt anyukám, és játszott vele. Most már semmi gond nincs, segítenek egymásnak, pl. a nagyobbak kinyitják avízcsapot, segítenek öltözni, stb. Jól játszanak, persze veszekedések mindig vannak, de csak pár percig.
Szerintem az a legfontosabb, hogy ti nyugodtak maradjatok, persze, tudom ez elég nehéz. De ez nálunk nagyon látszik, ha egy kissé ideges, ingerült vagyok, a gyerekek ezt megérzik, és minden rosszul megy.
Sziasztok
Klári

Szia Mea!

Nálunk sok hasonló dolog van, a fiam kétéves, a lányom féléves. Most én lettem a fõgonosz a fiam szemében, én legalábbis úgy érzem, mert én nem adhatok neki enni, nem etethetem, nem fürdethetem, stb., csak az apja. Ezt én a kistestvér születésének tudom be, de piszok rosszul esik, mikor napi átlagban 625-ször küld el, hogy "Nem Anya!". Egyébként én a kicsin is megfigyeltem, hogy kiharcolja magának, hogy vele foglalkozzam, ne a bátyjával. Szóval nem könnyû. Komolyan szeretném, ha kettõ lenne belõlem, (vagy három: egy a férjnek) de nem megy. Remélem idõvel javul a helyzet, mert nem kell külön- külön foglalkozni velük, egyféle játékban is rész tudnak majd venni.

Szia:

Virág

Már csak másfél hónapom van hátra a kicsi megszületéséig, egyre inkább aggódom. A Dani még kicsi ahhoz, hogy megértse, kistestvére lesz. Sokszor megmutatom neki a hasamat, és elmesélem, hogy benne van a pici baba, de láthatóan se nem érti, se nem érdekli különösebben. Most kíváncsi vagyok, hogy fog reagálni, ha Anya egyszercsak napokra eltûnik, majd megjelenik egy kisbabával.. Még csak másfél éves lesz holnap. Szerencsére az elsõ egy-két héten lesz segítségem, a férjem is itthon marad, anyukám is eljön. Azért így biztos könnyebb lesz eleinte, de aztán már magamnak kell boldogulnom.
Kata

Kedves Kata!

A legrosszabb amit tehetsz ha aggódsz! Ezt tapasztalatból mondiom, mert amikor hazahoztuk a kicsit, szinte halálfélelmem volt az aggódástól. Ez semmi esetre sem könnyítette meg a dolgomat. Aztán rájöttem, hogy mivel az elsõ gyerekkel nemrég mindezet már csináltam, a kisujjamban van a csecsemõgondozás, és nem is olyan rémes az egész. Egy nagyon fontos dolog van, amire érdemes figyelni, hogy napi egy-két órát intenzíven CSAK a naggyal töltsál el, sok puszilgatással ölelgetéssel. Nekem sajnos sokszor noncs módomban, de ha sikerül, sokkal kezelhetõbb utána, és nekem is sokksl könnyebben megy minden.

Szép szülést, és jó egészséget kívánok mindannyiótoknak.:

Virág

Kedves Virág!

Köszönöm a biztatást, nektek is minden szépet és jót kívánok!
Kata

Szaisztok, hasonló cipõben járok, a lányom kettõ volt júliusban a fiam, ez év februárjában született, másfél év an köztük. Nekem az elsõ hónap volt nehéz, ahogy megy az idõ egyre jobb, okosabb mind kettõ, mi egy szobában lakunk és ez néhamegnehezíti a helyzetet, altatást stb, de ez van. megygõzõdésem, hogy a gyerekekenek jobb a kicsi korkülönbség, a szülõnek meg jobb a nagy, az eleje a nehéz, aztán kialakul, én ha lehet nem szülnék két-három év korkülönbségg felett tesókát. Mi még szeretnénk, de ez majd kialakul. Még valami ha a segít valaaki, leginkább a férj, az apa, akkor sokkal könyebb mindenkinek. Nálunk itthon volt 1 hónapig a férjem, így egyszerûbb volt. Írta valaki, hogy nem nagyon fogja fel a ygerek az új tesót, nem tudom nálunk a kislány (10 hónapos volt amikor terhes lettem)elejétõl kezdve megértette, puszilgatta, szeretgette a hasamat. Amikor megszületett, bejöttek a kórházba(nekem nehezebb volt), Õ nem nagyon hiányolt, aztán hazajöttünk. Két hétig éjjel nappal a babával akart játszani, engedtünk a józan határok között. Sok mindent még nem értenek meg a kicsik, de igyekezni kell engedni nekik, kiváncsiak és nekik is új a helyzet, eltltani semmiképpen nem szabad. egyébként, a baba megtanul zajaban is aludni, ha így szokja meg. Sok szerncsét mindenkinek!
Dóri

Sziasztok!
Örömmel jelentem, hogy 08.16-án megszületett Balázs nevû kisfiunk. Tamás a bátyja 2 éves volt ekkor. Tomi szinte az utolsó napig babakocsiban volt, de ahogy megszületett a pici és elõszõr mentünk hárman vásárolni természetesnek vette, hogy õ fogja a kocsit és a pici fekszik benne. Azóta egyszer sem kérte be magát a kocsiba. Persze hosszabb sétákat nem teszünk. Nálunk az a gond, hogy a nagyobbik tele van energiával, még este tízkor is körbe fut-ugrál a szobában. Voltunk játszóházba, de a picit beteg is lett, mivel volt egy náthás kisfiú. Hogy fárasszam le a Tomi?
Náfrádiné Anita

Lányok!

Most kaptam mailt Encitõl.
Idézek belõle:

"november 29-én 0 óra 5 perckor (az apukája szerint volt az 0 óra 7 perc is), természetes úton megszületett Zsombor; a szerény 5,20 kg-os súlyával, 60 cm-vel és 38,5 cm-s fejkörfogatával.Úgy tûnik, most már mindketten kezdjük kipihenni a "nagy kalandot" és napról napra erõsebbek vagyunk."

Hatalmas baba! Gratulálok itt is Enci, jó egészséget és sok boldogságot kívánok!

Ildi

Ez igen! Ekkora babához természetes úton, csak gratulálni lehet!

Sok örömet és jó egészséget!

Hami

Szia Enci!
Gratulálok Zsomborhoz, egyben üdvözlet a Zsomisok táborában. Az én Zsomim a tiédhez képest pici volt a négy kilójával, de a fejecskéje neki is 38-as volt.
A két nagy között 20 hónap volt, de az elsõ év volt csak fárasztó. Abból is inkább az eleje. Megérte, a mai napig a legjobb játszópajtások a kisebb egy éves kora óta.
Mégegyszer gratula,
Zsomimama

Szia Lányok!

Köszönöm szépen a gratulációkat - a fentiek szerint a Zsomik már csak ilyen kis döncikék.

Tudom, hogy ez nem a szülési beszámoló topic, de csak "bíztatásul", pár szót a szülésrõl: Érdekes módon, könnyebbnek éltem meg, mint Zsófit egy évvel ezelõtt, pedig õ "csak" 4.25kg volt és érdekes módon most is sokkal erõsebbnek érzem magam, mint az elõzõ körben. Valószínûleg közrejátszik az is , hogy ZSombi GÁTVÉDELEMMEL született (nem vak ez a ló csak bátor.....)és csak egy kicsit repedtem, szembern a tavalyi óriás vágás+ repedéssel, így jóval jobb volt a közérzetem.
Visszatérve a gátvédelemre: hiába mutatta az UH, hogy õ is nagy baba lesz, az orvos elintézte egy legyintéssel, mondván, Enikõ, ha egy 4,25-set meg tudott szülni, akkor egy 4.50 -es is menni fog. De azért 5.20-ra senki sem gondolt.... Utólag õk is bevallották, hogy ha ezt elõre tudják, akkor valószínûleg torkig felvágnak vagy éppen a mûtõben kezdünk. De az égiek vigyáztak ránk, mert viszonylag hamar, kb. 10-15 perc alatt meg volt a kitolás, nem konfigurálódott a feje, én is egészben maradtam. (báõr hogy mi maradt az izmokból az egyelõre rejtély...)
De ami idevágó kérdés: Zsófi egészen jól fogadta a "babababababát", ahogy õ hívja. Bár nehezményezte, hogy nem kéri a baba a babpiskótát és a ropit, de ettõl függetlenül egészen finoman simogatja és persze kicsit bökdösi. Az egyetlen neuralgikus pont a cumi kérdés, minden áron meg akarja szerezni Zsombi cumiját, mintha neki nem lenne jópár darab....

Most még nagyon el vagyok kényeztetve, mert az anyukám foglalkozik a ZSófival, Zsombi pedig a napot alvással és evéssel tölti. Olyan jó gyerek, hogy néha már aggódni kezdek, hogy normális-e ez, hogy alszik 5 órákat egyszerre, de aztán ma megmértem, hogy mennyit szopik és egy laza 160-at evett egyszerre, majd egy fél óra múlva még 90-et desszert gyanánt.... Bár az anyukám szerint rossz a mérleg, mert ez nem létezik. Nekem is elég hihetetlennek tûnik, de ha legközelebb is ilyeneket produkál, akkor már kezdem elhinni.....valószínûleg azért alszik ilyen hosszú ideig, nem?

Meg kellett állapítanom, hogy az elsõnél az ember azért izgul, mert még minden új, a másodiknál pedig azért mert van egy viszonyítási alap és mindent ehhez hasonlítgat...(legalább is én) Ennyit a túlaggódó anyukákról.
Most már befejezem, mert nagyon hosszúra nyúltam, mégegyszer köszönöm a kedves szavakat és a bíztatást!
Sziasztok,

Enci

Abszolute egyetértek azokkal, akik a kis korkülönbségre szavaznak. Én kétszer csinálom ugyanezt. 16 hónap különbség van a "nagyfiam és nagylányom" között és 6 év elteltével, (ha minden jól megy) ugyan ennyi lesz a kislányom és az új kis jövevény között. Mellesleg valószínû, hogy ez a korkülömbség az ideális, hiszen ez a természet rendje, ugyanis gondolom ti sem használtatok fogamzásgátlót a két jövevény között. Az ember idejébe, amit úgyis csak a gyerekekre szán, bele kell, hogy férjen két kicsi ellátás és nevelése. Igaz ez egy nagyon intenzív idõszak, de mindenképpen megéri. Igazi 24-órás "gyerek-társuk" van a kicsiknek, amit sokszor egy felnõtt sem tud pótolni. (Mellesleg kevésbé van igényük a felnõtt társaságra, így bizonyos értelemben könnyebb az élet)

Enci! Megnyugtatásul, egy anyuka mindig aggódik valami miatt, a harmadiknál, a negyediknél stb... is! Teljesen mindegy, hogy miért, csak aggódni lehessen, (Így vagyunk programozva!-
Fel a fejjel! Minden helyre rázódik és megy a maga útján! (Hú, de bölcs vagyok, mi?)

Enci,
nagyon jó lenne, ha most már mint ,,gyakorló" kis korkülönbséges anyuka megírnád a tapasztalataidat!
Nálunk 15 hónap lesz a különbség, nem így terveztük, de most már mindegy. Akár ide, akár magánban nagyon szívesen venném a gyakorlati tanácsaidat (mailcímem profilomból elérhetõ)
Minden jót Nektek:
Jamina

Sziasztok!

Most vagyok itt eloszor,harom gyermekem van ket kislany
es egy kisfiu.Nalunk az elso es masodik gyerkoc kozott
12 es fel honap a kulonbseg.Eloszor nem volt tul
konnyu pl.amig a picit szoptattam addig a kicsi a jarokaban
uvoltott,de ez tenyleg csak az elso idokben volt es kesobb
szinte egymashoz nottek,mostmar olyan mintha ikrek lennenek
es nagyon jol tudtak es tudnak egyutt jatszani.Osszessegeben
szerintem nagyon jo a kis korkulonbseg(bar ez nalunk veletlen lett.)Az teny,hogy eleinte nehezebb de kesobb a gyerekeknek is jo.Egyebkent most 6es fel,5es fel es 1 evesek.
Antoncsi

SZiasztok!

Abból a ygakoriságból, amiylen sûrûn jönni tudok, következtethettek a "felesleges" idõmennyiségre. (A férjem szerint a Bázis következõ részeit nálunk lehetne forgatni - én is csak most tudtam meg ez egy túlélõ show, azok kedvéért, aki hozzám hasonlóan nem nagy TV-mûveltséggel rendelkeznek).
Köszönönjük egyébként jól vagyunk. Tényleg nem egy habos torta az eleje, de aztán szépen lassan belerázódtunk. Még most könnyedén voltam, mert az ünnepek alatt itthon volt a férjem és 2 gyerekre 2 felnõtt nem egy rossz arány.
Az eddigi tapasztalataim: azt hittem ilyen kicsi korban (15 hónapos most a ZSófi) nincs féltékenység. Tévedtem, igenis van. Eddig õ sioha nem volt ölbebújós, most bizony õt is néha ringatni kell, pillanatok alatt megtanulta tisztán mondani, hoyg anya és a nap 80%-ban ezt mondja. MEgpróbálom még többet ölelgetni, simogatni, fogni õt is, mint a ZSombort, talán valamennyit segít. A fürdetést is én csinálom, amikor csak õ van a középpontban.
MEgenegedtem neki, hogy belefeküdjön a Zsombor babakocsijába, kiságyába. A játékbabáit is sokat ringatjuk, van egy pelusos babája, folyamatosan azt pelenkázza.
Ezek eddig bejöttek.

Ami a legújabb "tapasztalatom", hogy tényleg nehéz az eleje, de túl lehet élni, KIVÉVE: ha nincs valami baj. A Zsófinak 1-jén kificamodott a könyöke, 3-szor vittük vissza azóta a kórházba, mára talán rendbe jött. Az elmúlt napok tényleg nagyon húzósak voltak, az volt a mázlink, hogy az anyukám épp itt volt, és a ZSomborral itthon maradt a kórházi turnék alkalmával.
TErmészetesen az idegességtõl kevesebb tejem lett, Zsombor többet sírt, a ZSófi esett-kelt a fél karjával....
Úgyhogy azt tanácsolom, hogy valakit próbáljatok "beszerezni", hogy ilyen rendkívüli helyzetekben riasztani lehessen, mert nem tudom, mi lett volna velünk, ha õ éppen nincs itt (egyéábként 250 km-e lakik). Persze, reménykedjünk mindannyian, hogy ilyen helyzetekbe ritkán kerülünk, de ezek a helyzetek tényleg nagyon nehezek és segítség nélkül majdnem megoldhatatlanok.

Ennek ellenére nagyon klassz kétgyerekes anyukának lenni, a sétáltatást még nem tudom, hogyan oldjuk meg egyedül, de ha leszenek ilyen tapasztalataim, legközelebb leírom.

Jamina! Mindenki azzal bíztat, akárcsak Antoncsi, hogy csak az elsõ évet kell kihúzni, utána már nagyon jó lesz, én mindennap úgy kelek fel, hogy ma is könnyebb lesz már....

Jó babavárást, írd meg, hol tartasz most,
Szioasztok,
Enci

Szia Jamina !

Mi sem terveztük, de útban az újabb utód. Te mikorra várod ? Mi augusztus elsõ napjaira. Nálunk a két kicsi között 22 hónap lesz a korkülönbség. Még "jó", hogy túladtam egy csomó mindenen.....most kezdem újra a bevásárlást.
Monbebe

Sziasztok!
Igazából csak az utolsó pár hónap leveleit olvastam végig, úgyhogy bocs ha arról is írok amit már rég kibeszéltetek tetõtõl-talpig!
Van egy 20 hónapos kisfiam és egy 2 hónapos kislányom, és nagyon bejött nálunk ez a 1,5 éves korkülömbség.
Egyrész amióta Sára megszületett, Dani hirtelen (teljesen magától) látványosan önnállósodik, másrész egyáltalán nem féltékeny. Még a kórházba is simán be lehetett hozni, nem zavarta, hogy én az üveg mögül nézek ki egy másik gyerekkel a kezemben. (Hozzá kell tenni persze, hogy soha nem volt "anyás".)
Sokszor megy oda a picihez, megpuszilja, megsimogatja és ugy látom ösztönösen finoman nyúl hozzá. Pedig amúgy a játszótéren elég "vad" és vagány.
Nem igazán tudom minek is köszönhetem az egészet, minden esetre direkt nem mondogattam neki soha, hogy most lesz egy kistestvéred, akire nagyon kell vigyázni, és nagyon kell szeretni. Lehet hogy azzal rosszabbat tettem volna. Szerintem ideális a korkülömbség köztük, mert valószínûleg Dani már "rég" nem is emlékszik arra, hogy volt valaha egyke is.
Amúgy a játszótéren sokaknak született mostanában második gyerkõje, és úgy vettük észre, hogy 2 éves kor alatt mindenkinek így viselkedett az elsõ. Nagyobb korkülömbségnél viszont már sok esetben elõkerült a féltékenység. Persze ez egyáltalán nem 100%, hiszen kivételek mindíg akadnak. Az viszont szinte biztos, ha a kicsi körül nagy a felhajtás, az a nagynak tuti nem tetszik majd. Nem kell annyit ölelgetni a kissebbet a nagy jelenlétében, legalábbis az elején. Én ezt mindíg akkorra tolom el, mikor a nagy alszik.
Szóval nálunk simán ment a dolog. Kívánom mindenkinek ezt!
Nóra

Szia Nóra!

Micsoda véletlenek vannak! Nekem is van egy húszhónapos Danim, meg egy 7 hetes Sárám. Pont ugyanaz a helyzet, mint nálatok, nincs féltékenykedés, puszilgatja, simogatja, stb.
Ha már ennyire hasonlítanak egymásra a kis családjaink, nincs kedvetek megismerkedni velünk? Levelezhetnénk, esetleg találkozhatnánk is!
Szia:
Kata

Sziasztok!

Nálunk a nagyfiam 27 hónapos a kicsi 10 napos, de már most kezdek teljesen lemerülni. A nagy egyfolytában nyafog, meg sír és egyszerûen nem tudok vele mit kezdeni. Próbálok vele határozott lenni és éreztetni, hogy õt mi imádjuk, de estére már nagyon ideges leszek tõle. Még az is nehezíti a helyzetet, hogy miután hazajöttünk a kórházból másnapra a nagyfiamon kitört egy vírusos betegség és azóta is gyengélkedik. Egyszóval nem könnyû így és érzem, hogy a tejtermelésemnek sem tesz ez túl jót.

Petianya

Kedves Petianya!

Sajnos tudom, mit érzel. Én is hullafáradt vagyok ( a nagy 21 hónapos, a kicsi 8 hetes) és estére többnyire nálam is elszakad a cérna. Próbálok türelmes lenni, de nem megy. Sokszor van lelkiismeret-furdalásom, amiért kiabálok Danival. Azt hiszem, egyszerûen ki kell bírni, késõbb biztos könnyebb lesz.
Kitartást!
Anyakati

Kitartás!
Késõbb a kicsi sokkal nyugisabb lesz, nem kell állandóan szórakoztatni. Illetve nálunk most pont az az ábra, ha a nagy nincs itthon, sokkal nehezebb a kicsivel, mert unatkozik, és állandóan igényelné, hogy foglalkozzak vele. De ha itthon van a testvére, akkor követi mindenhova (amióta kúszni tud).

Sziasztok,
mint topiknyitó, egy kis reményt küldök mindenkinek, aki aggódik
a lányom lassan másfél éves (márciusban lesz), és most már szuper jó. Úgy istenigazából kb. egy éves korára jöttek össze, ahogy én látom, azóta, hogy együtt tudnak játszani. Most már bújócskáznak, együtt vonatoznak, no meg verekedés is van persze.
Jó idõbe telt, míg kialakult minden, még azon is jó sokat tököltem, hogy opl. a fürdetés milyen sorrendben menjen. Egyzserre két gyerkõcöt elég bonyolult lefektetni, de ebbe is belejöttem mára.
A legszuperebb az egészben, amit sokan írtatok: hogy nem kell a nap 24 órájában a rendelkezésükre állni, hiszen egymás igazi társai lettek. Ábel (májusban négy éves lesz) nagyszerûen viselkedik, sokat segít (pl. leveszi az ágfyról, odaad a hugának vmit stb), és ha csak azt veasszük, hogy együtt játszanak, már az is sokat levesz a vállamról (ezzel együtt sokat játszom velük).

Szóval fel a fejjel, továbbra isa a kis korkülönbségre szavazok .
üdv
Zsóka

Sziasztok!
En egy 2 eves fiucska anyukaja vagyok ( O ugy nevez, hogy anyuka kislany,hat nem tunderi!!!!), es most egy 10 hetes baboca van a pocimban. Nagyon boldog vagyok, de most azert keltem fel hajnali 5-kor, mert ezen ragodok almomban, hogy HOGYAN LESZ???
TI biztosan le tudjatok irni sajat tapasztalataitokat ( bocs ha mar volt ilyen levelezes, bavallom atneztem, de nem tovirol hegyire, szoval remelem nem szidtok meg!!!)
Marcikam eleg elkenyeztetett, ertem ez alatt, hogy este pl.: fel orat pancsol, aztan legalabb fel orat meselek neki, amit kivalaszt, aztan elaltatom. Mellette kell lennem mig elalszik.
Tudom, az is egy megoldas, hogy ezen dolgok egy reszet valaki mas felnott veszi at a csaladbol, akar fokozatosan, de pl.: az elobb emlitett furdes-altatas olyan kedves a szamomra, nem sziovesen mondanek le rola...
De akkor maajd hogyan mukodik?
A kicsit majd elobb furdessuk, altassuk, Marcust csak utana?
HA elaludt - mi van ha csak sir-sir -sir mi nt az en kicsi fiam sokszor...
Tapasztalt ket gyerekeseknek ezek biztos butasagok, engem megis nagyon izgat most.
Ja, es mi a tapasztalat arrol ha a kicsi meg a pici egy szobaban vannak a kezdetektol????? Mennyire zavarja a nagyobbat ha a kicsi netan zajong ejjel - bar anyuka probalja lehiggasztani.A fiam nagyon lazadozo volt ejjelente, pedig igazan igyekeztem a kedveben jarni.
Nagyon varom valaszaitokat!
zsike

Sziasztok!
Most tláltam ide közétek, nekünk 22 hónapos Viki lányunk, és Noémi pedig 3 hónapos.
Az eleje nem volt könnyûnek mondható, Viki eléggé apás, nem engedte hogy az apja felvegye a picit..stb. De ez az állapot kb 3 héit tartott sírásokkal - volt hogy már én is sírtam )))
Azóta viszont nagyon jó minden, Vikinek nagyon tetszik hogy Mimike mosolyog, magyarázik, ha esetleg elpityeredik a pici Viki már ott is van, és adja a cumit a szájába. A legjobb az hogy ilyenkor szinte Viki si sirva fakadna, és úgy mondogatja: Ne síjj Mimi, ne sijj! ))
Viszont nálunk si bejött, hogy akkor kapott egy babát, amit Õ is pelusozhat, bemászhatott Mimi mellé, és a fürdetésnél is segíthet.
Már apára sem haragszik, ha Mimit felveszi.

Enci!!
Én is hasonlóképpen szültem mint Te. Viki 4100gr -óriási vágás, Noémi 5060gr gátvédelemmel. Ugye milyen különbség volt a kettõ, a második mintha sokkal könnyebb lett volna így utólag elgondolva.

Én is a kis korkulönbségre szavazok, gondolkozunk a harmadik babán is...hátha fiú lenne apájának- de akkor õt is hamar szeretnénk..

pussz
Hajni

Hajni!

Csak nem? A múltkor ilyesmirõl még szó sem volt!

Hát akkor mindent bele, hogy nehogy nagy legyen a korkülönbség!

Puszi:Norcsi.

Szia Norcsi!!

Az az igazság, egyre többet gondolkozom még egy picin.
Azért egykevés idõm még van... Mimike 3 hónapos

Pussz-pussz
Hajni

Hajni!
Minden elismerésem a tiéd!!!! Én most még nem mernék harmadikról álmodozni, de 30 fölött az ember megtanulja , hogy soha ne mondd, hogy soha...
Nálunk ZSombor már 5 hónapos, bizony mostlesz egyre nehezebb, mert ZSombor is szórakoztatásra vágyik, nemcsak a 19 hónapos nõvére. De gondolom ez minden korkülönbségnél elõjött volna! És bizony most már nagyon jó látni, amikor együtt(egymáson) nevetnek gurgulázva!!!

HAjrá a harmadikkal!

ENci

Enci!!

Én abban bízom, hog ysegítségemre lesz Vikike a szórakoztatásban De oigaz, nekünk Viki az aki nagyon igényli a társaságot, a foglalkozást, meg is van az eredménye...nagyon talpraesett kiscsaj
Viszont Noémi egy kis tündér... annyira finom lelkû baba, hog ynem is gondoltam, hogy ilyen létezik... Neki egész nap elég lenne annyi hogy a kiságyból figyel minket.

De szerintem a Ti babáitok is szépen elfognak hamarosan játszadozni egymással

Pusszi
Hajni

Sziasztok!
Megnyugtató volt olvasni a történeteitekez, hogy megoldódnak a nehézségek. Nekem egy 15 hónapos Barnabásom van és a hasamban most kezdett csirázni a pici tesó. Tervezett baba, de mégis nagyon félek, hogy nehéz lesz. Ami megnehezíti a helyzetet, a következõ: Barnu nagyon anyás. minden este én altatom, eddig az ölemben feküdt, most, hogy kiderült az utód, ágyon próbálom altatni. Az éjszakát nem alussza át, kétszer- háomszor megébred, de általában vissza is alszik. Egy szobában alszunk, mert nekem ez így kényelmesebb volt. Most át kellene tenni külön szobába, hogy a kicsi ne zavarja, és hogy a változás ne a tesó születésével egy idõben legyen. Én még ettõl a változástól is félek, hogy megviseli a dolog. Aki volt hasonló helyzetben, írja meg legyen szíves, hogy oldották meg a nehézségeket. Barnu nagyon bújós, igényli a testkontaktust, odajön hozzám és csókolgat, szóval nehéz lesz az "elválás".
Várom segítõ hozzászólásotokat! Melinda

Szia Melinda!

Nálunk nem a kistesó érkezése miatt tettük Vikit külön szobában, hanem 3 hónaposan úgy éreztem, hogy jobban tud pihenni ha a saját szobájában alszik.
Én azt csináltam, hogy kb 2 hétig én is ott aludtam Vele, akkor még 2szer szopizott éjszaka, mire letelt a két hét átaludta az egész éjszakát Ami azóta is tart. Noémi velünk van még, gondolkozunk azon, hogy Õt is át kéne vinni a gyerekszobába, de szopizik még, és nem vagyok biztos, hogy Vikit mennyire zavarná meg...
Viszont mindketten elalszanak este fél 9 kor, Viki reggel 8ig, Mimike éjjel 2kor és reggel 6kor kér enni. A reggeli szopi miatt nem költözködtünk még át, attól tartok, akkor Viki már nem aludna vissza
De a déli alvásis egyidõben van már náluk. A kicsi hihetetlen jó alkalmaszkodó a nagyhoz! Majd meglátod
De ha a kicsit is átvisszük a szobájukba, én is megyek egy ideig hozzájuk
Most csak leírtam, hogy nálunk mi a helyzet, ha vmi konkrét kérdésed van, írd le létszi..
Pusz:
Hajni

gabomamo,
minden gyerekünket fél éves koráig a mi szobánkban tartottuk, fél évesen áttettük a másikba. Ez alól csak Ráhel kivétel. Õ még a mi szobánkban van, ki tudja, meddig. Lassan õt is átraknánk, ha nem ébredne minden éjjel akár 5-ször is... De ébred. Meglátjuk. Megkérdezem Pelét, Spockról már soxor kiderült, hogy baromságokat írt. Puszi:

Virág

Virag,

en is eggyutt aludtam Jazminnal kb 5 honapos koraig, de kulon szobaban, hogy a ferjem tudjon pihenni. Utana visszakoltoztem, de atmaszkaltam szoptatni kesobb tapozni, plussz meg 8-10x. Mostansag rendezodni latszodnak a dolgok. Kb 1 hete, nem eszik ejszaka Jazmin es nem is kell atmennem hozza. Ideje volt mar mindjart 1 eves.
Az, hogy feleves koruk utan kulon aludtak a babok, azt jelenti, hogy egyutt aludtak? Vagy nemenkent kulon raktatok? Ugy tom kamaszkorig nem zavaro az egyuttlet.Nem zavartak egymast? Feleves koruktol ataludtak az ejszakat?
Spocknak van 1-2 elavult nezete. Egyik baratnom meg mindig 1 agyban alszik a fiaval, aki elsos (alt. isk.) .
kerdezgetni fogok meg biztos toled, ha nem baj. Jo tapasztalt lehetsz mar!!!

szia,
gabomamo