Sziasztok!
Sikerült végigolvasnom a topicot.
Érdekes dolgokat írtok, néha még rám és a férjemre is illik.
pl. a Kényeztető-Mumus szerep. Nem nehéz kitalálni, melyik, ki...
Ami a Névtelenek, Valakik, Makik és egyebek hozzászólásait illeti, kiváncsi lennék rá, egyáltalán van-e gyerekük?
Vagy csak szájalnak a vakvilágba?
Akkor ne foglalkozzatok velük...
Ami engem illet (aki ismer egy kicsit, elég liberális vagyok), abszolút nem vagyok híve a verésnek, (én is kaptam eleget kiskoromban anyámtól, lelki terrort később a fönökömtől..tudom milyen mindkettő..)de 1-1 pofont elfogadhatónak tartok, ha más nem segít. Mert igenis lehet olyan helyzet, ahol más nem segít!
Hála nekem még nem kellett (!!) megütnöm a 1,5 éves kislányomat, de, ha nem muszáj nem is szeretném.
A hisztit erélyesen letöröm, nagyon még kiabálnom sem kell, csak azt mondom neki:-Na, most hagyd abba! Akkor néz rám a nagy barna szemeivel, néha szegény el is sírja magát, szinte hergeli magát, mert csak pár perc múlva sír és már ezt is megbánom. Érzékeny lélek, mint az anyja.. De abbahagyja, tehát valahol hatásos. Utána persze rögtön játszunk, vagy elterelem a figyelmét.
Ami az elrohangálásokat illeti, sajna azt nem tudom megakadályozni, egyszerűen kénytelen vagyok utána menni. Ha nem akar visszajönni, egyszerűen felkapom és viszem, nincs appelláta.
Persze annak nem egyszerű aki szatyrokkal megrakodva próbálná ugyanezt. Nem is lehet.
Mikor még nem volt gyermekem és lakótelepen laktunk, sokszor néztem az ottani a kisgyermekes anyukák nevelési módszereit.
Nagyon vegyes. Az idegbetegtől a halál nyugodtig. Persze főképp a hiszti kezelése érdekelt. Addig én is azt vallottam, hogy, ha a gyerek nem ment az anyukával, akkor otthagyom, majd jön utánam.
Ez akkor ingott meg bennem, mikor az ablakból pont egy ilyen szitut láttam. Anyuka el, gyermek az ellenkező irányba. Anyuka ment egy ideig, de a gyermek úgymond sz@rt rá. Anyuka kénytelen volt visszamenni, fenekére csapni,elrángatni hazafelé, persze bébi üvöltött.
Ezt megelőzendő, inkább a kislányom nyomában vagyok és ha megunom, hogy elmegy másfelé, inkább felkapom és viszem. Persze, ha nagyobb lesz ez nem fog működni, de remélem addigra "értelmesebb" lesz és kezelhetőbb.
Egyébként nem hülyeség, a majmoktól rohadt sokat lehet tanulni, ha megfigyeled őket, hogyan nevelik ők a kölyköket.
(Most ne vessetek, meg, nem ahhoz hasonlítok senkit, bár tőlük származunk)
Bocs a vallásosoktól..
)
Még valami:
Makimajom!
A példa, miszerint a kisgyerek aki pofont kapott, 10 év múlva visszaadja...saját tapasztalat???