Kedves Szilvi!
Õszintén szólva én is meglepõdtem, mikor elindítottam ezt a topicot, hogy a millió topic között nem találtam ehhez hasonlót... pedig böngésztem rendesen. És azt sem hiszem, hogy ennyire ritka lenne ez a probléma. Szerintem sok anyuka nem tud/akar errõl beszélni. Mert ebben a témában nem mindig lehetünk mézes-mázosak a gyerekkel.
Mamóval 1 levelet váltottunk magánba, véletlenszerûen, ami tanulságos lehet válogatok belõle:
- természetesen Zsófi mellett sem lehet számítógépezni, bár van neki saját billentyûzete, és floppy, sõt néhány CD lemez is amit szét-összepakolhat. De persze azt is tudja már melyik a sz.gép fõkapcsolója, amit ha megnyom tuti "siker"....
szóval nem ingerlem, csak akkor gépezek, ha alszik, ez elég kevés idõ, és olyankor nekem se ártana aludni 6 hónapos terhes lévén. Max, annyit csinálok napközben, hogy Õ ül be a sz.gép elõtt fotelbe én térdelek mellette és lehívom a leveleket (vagy frissítem a babanetet), amíg lejön, van Zsófiról néhány kép, 1-2-t megnyitok, és nézegetheti a babát. (Puszit is ad a monitorra magának.
Így nem kell 5 percig idegeskednem. De levélírásról sajnos szó sem lehet nálunk ha Zsófi nem alszik.
- tigrisbukfences témára azt tudom javasolni, ha nem tartod túl kemény dolognak, (nálunk bevált), Zsófi amikor felmászott valahova, mindig mondtam neki, hogy "vigyázz, óvatosan, ne ugrálj, mert leesel". És ezzel együtt megtanítottam neki a LEESEL fogalmát. Mikor a közelben voltam, egy picit ráijesztettem, (mondtam hogy "jaj") nem úgy, hogy levegõt se kapjon, és ezzel egyidõbe picit löktem rajta egyet, (úgy hogy ne vegye észre pl. egykézzel a háta felõl). Természetesen le sem esett volna, de kaptam a gyerek után két kézzel, és magyaráztam neki, hogy "majdnem leestél, majdnem megütötted magad." Ezt többször is megcsináltam vele. Zsófi sosem sírt az ijedelemtõl, mert nem is volt annyira ijesztõ, csak nagyokat nézett. De felfogta, hogy mi a veszélyes, fõleg ha anya mondja.
Ha nagyon ijedõs a gyerek, vagyis Ádám, vagy az én gyerekem az lett volna azt hiszem akkor is kiteszem ennek, hogy "mesterségesen" egy kis félelemérzetet neveljek bele, csak ha elsírta volna magát, akkor gyorsan megnevettem valamivel (megcsiklandozom, kap egy kekszet, kis teát, egy plüss nyuszi ilyesmi), aztán visszaviszem a "tetthelyre" és elmagyarázom neki újból, mikor megnyugodott, hogy mit miért nem szabad.
(ugyanis, nem tudsz minden egyes percben mellette lenni. Az anyuka is ember, elmegy néha pisilni, felveszi a telefont, hogy a házimunkáról ne is beszéljek... és ha ilyenkor ugrik egy sikertelen tigrisbukfencet... )
- a próbálkozás.... mindig és minden gyerek ilyen. Mindig próbálkozik meddig mehet el, és az lesz a boldog gyerek akinek ésszerû határokat szabnak, azt betartatják vele és ha betartja megdícsérik, ezért szeretik betartani a szabályokat majd. (persze néha rossznak is kell lennie a gyereknek)
pl. Zsófira ha rászólok, hogy nem csináljon valamit, és szótfogad. Cserébe sok-sok dícséretet, puszit és ölelést kap, vagy egy levegõbe lóbázást, és mondom neki "milyen OKOS, JÓ kislány". És már ezért megéri neki szótfogadni.
- ... a szelektív hallás jellemzõ volt. Ez a finomabb fokozata a hiszti nélküli akartosságnak szerintem. Szép finoman próbálja érvényre juttatni az akaratát.
(Egyébként tanultam pszichológiát-fejlõdéslélektant is 3 évet, szóval ezeket nem nagamtól mondom, nálam okosabb emberek írták le. És unokatesóm is pszichológus, vele is szoktam beszélgetni)
(de pl. a 13-17 hónap körüli hisztikorszakot nem tanítják, szóval engem is váratlanul ért...)
---------------------------------------------------
És most Szilvi, a Te konkrét kérdéseidben próbálok segíteni:
- fõzõlap: hasonlóan a tigrisbukfences témához, kicsit éreztetni kell vele a veszélyt szerintem. Nálunk kandalló, konvektor, szintén gáztûzhely, teafõzõ elérhez magasságban (olyan kicsi a konyha, hogy nincs egyszerûen máshol hely) vannak. Nálunk a kandallónál nagyon egyszerû volt megtanítani mi az a "süt, tûz, ég, forró", nem nagyon volt kedve próbálkozni a hatalmas lángok láttán.
(Kivétel, ami erõsíti a szabályt: a teafõzõt mai napig kapcsolgatja, de csak akkor ha telefonálok. Mert felette van a telefon a falon és ezzel fejezi ki, hogy mennyire utálja, ha más emberrel foglalkozom, és figyelemfelhívásból kapcsolgatja. Pedig már picit meg is sütötte a kezét, és akkor is... csak azért is !!!)
- tûzõgép, olló, tollak, kések nálunk is mindent dugni és pakolni kell. Akárhányszor eszünk a kést mindig az asztal másik felébe kell tenni. Ha befejeztük, akkor elsõ, hogy késeket, villákat összeszedni. (jobb ha a tányérokat, poharakat is)
- táskapakolás szintén jellemzõ nálunk, megoldásom nincs, minden táskát elpakolunk, ha jön valaki azért is eltesszük. De van táska itthon amiket kezd megszokni és ha 1 zsebbõl kipakolhat, ami neki van oda bepakolva, akkor megelégszik vele. Ja és még nálunk az is részben bevált, hogy elterelõ hadmûveletként, egy olyan régebbi, szakadtas, megúnt táska, ami a miénk volt, tehát nem nyuszikás, meg csacsis gyerektáska, szóval egy ilyenbe teszünk nekivaló, pakolható dolgokat. De! nem játékot, lejárt naptárt, határidõnaplót, esetleg egy játékmobilt, lejárt telefonkártyát, ja és nálunk van Zsófinak saját kulcscsomója (veszélytelen kulcstartó+karika+2-3 kifõzött, fertõtlenített, nem rozsdás, semmilyen ajtót nem nyitó kulcs). Szereti is ezt a kulcstartóját, gyakran azzal jön a boltba, és nem is kéri az enyémet.
(de persze ez billentyûzetnél nem vált be, mint írtam fent, valószínû azért, mert abban az esetben a figyelmem is a valódi tárgyra, sz.gépre irányul)
Kulcsnál, táskánál megelégszik egy hasonlóval. Vagy pl. felmosásnál (én csak tiszta vízzel mosok fel) egy nedves, nem csöpögõs szivaccsal törölget Õ is, és nem igen kívánja az én felmosómat. Van saját seprõ+lapátja is (ami tiszta).
Mennyi idõs a Bence?
Jó hosszú lettem, írj, Lilla