Kiemelt témák

Lara leényom 4 esztendős és bár tökéletesen jól érzi magát az oviban, azért speciális problémák mindig adódnak. Ezekről szeretnék hasonló korú csemeték szüleivel eszmét cserélni.

Gabó

Szia, Gabó!
Az én lányom is 4 éves, és vannak dolgok, amik nekem nem tetszenek az oviban. Például uzsonnára nagyon sokszor süteményt kapnak (lekváros táska, túrós batyu stb). A bölcsiben gyakran kaptak petrezselyemmel, reszelt karalábéval ízesített margarinos kenyeret, ami nagyon finom, egészsges és sokkal olcsóbb. Másutt hogy van ez?
Kata

A mi ovinkban ez szerencsére nem gond. Sokszor van vmilyen kutyult krémes szendvics zöldséggel. Azt viszont nem tudom, miért nem eszi meg egy 4 éves gyerek sem a kenyér héját :) Bár gyerekkoromban én sem szerettem, ma viszont jobban kedvelem, mint a belét. Bevallom őszintén, bár ki van írva a heti menü, mindig elfelejtem megnézni. A hagymát is csak a szagáról veszem észre :)
Gabó

Ez a probléma nekem is ismerős. A mi ovinkban például mindent agyoncukroznak. A lányom szerint az oviban minden finomabb, mert a tejbegríz édesebb, a tejbe cukrot tesznek, még a kivit is cukorral eszik. A bölcsiben figyeltek arra, hogy egészséges legyen a táplálék, csak ott meg a időnként a 3 éves gyereket is "bébiétellel" etetik, ami az otthonihoz képest ízetlen. Amíg itthon voltam a lányommal, odafigyeltem ezekre a dolgokra, de mostanra belenyugodtam, hogy ez kikerült a hatáskörömből.
Mariann

Marian csodalkozom azon, hogy az ovitokban ennyire izesitenek. Igy is tul sok edeset esznek a gyerekeink. Helyben foznek? Mert ha igen, akkor meg lehetne kerni a konyhasokat a tobbi szulovel karoltve, hogy hasznaljanak kevesebb izesitest. Nekik is jobb lenne, mert kevesebb cukor fogyna :)
Gabo

Kedves Gabo! A mi ovink nagyon jó! Az ovónők nem nagyon dresszírozzák a gyerekeket és a gyerekek négyen szeretnek járni. Ősz óta járnak együtt. A kaját viszont én csomagolok. Nem esznek ott és délben elhozom őket. Azt viszont nem szeretik, hogy egyben vannak (egy csoportban) és állandóan próbálnak lebeszélni arról, hogy így maradjanak. Kérem róla a véleményeiteket! Üdv: Timi

Sziasztok !
Nekem egy olyan kérdésem lenne az ovival kapcsolatban, hogy milyen volt a legelső napotok ?
Könnyen beilleszkednek a csemeték? Az én kislányom 3 és fél éves lesz ősszel amikor oviba megy de már most azt, mondja ,hogy ő nem szeretne ottmaradni és ő egyáltalán nem akar oviba járni.
Viszont azt látom rajta a játszótéren ,hogy szinte ki van éhezve a hasonló koru gyerekek társaságára!Írjátok meg tapasztalataitokat a beszoktatással kapcsolatban jó? Köszi:Szilvia

Sziasztok!

A 2 nagy régen volt ovis, a legkisebb pedig 15 hónaposka...

DE! Óvónéni vagyok. (voltam) Véleményem az pedig lenne!!! De nem itt, mert hangulatrontásért kizárnának innen - azt hiszem. Elképesztő számomra, hogy a mostani ovisoknak milyen ovijuk, ovinénijük van! Sajnálom!

Szívesen adok tanácsot, de személyre szólón. Most megnyugszom egy kicsit...és lehet, hogy legközelebb, ha idelátogatok, tudok majd segítő szándékkal írni. Most feldúltak azok a problémák, amiket írtok, ezeknek egyszerűen NEM lenne szabad előfordulni!!!
Én ezért is szálltam ki az óvónéniskedésből, mert csak azt látom, minél diplomásabbak a kollegák, annál több hibát ejtenek. De tényleg!
Bátran, tegyetek mindent szóvá, ne hagyjátok Magatokat! Hadd legyen szép és egészséges gyermekkoruk picinyeiteknek, csak azért, mert oviba kényszerülnek, Ti meg dolgozni.
Ezzel is segítettem? Jó lenne...

Evelyn

Kedves Éva! Szeretném hangsúlyozni, hogy én nagyon óvoda ellenes voltam addig, amíg nem jártak a gyerekeim óvodába. Szerencsém van, ugyanis a mi ovink szuper. Az óvónénik nem karrierből vannak az óvodába, hanem szolgálnak. Szeretik a gyerekeket és ez mindenek felett igaz. Nem előrehozott iskolában vannak a gyerekek. Ha van is köztünk vita egy-egy kérdésben partnerként, kulturáltan meg tudjuk beszélni. Szóval ez nem diploma, hanem intelligencia kérdése. Pro és kontra is tudok érveket felhozni több szakmából is. Sajnálom, hogy kiszálltál! Üdv: Timi

Kedves Timi,
nekem is két gyermekem együtt jár, egy csoportba,de az a tapasztalatom, hogy egy ido után elég egymásból.Most egy évig jártak, a kicsi mindig ugyanazt csinálja, mint a nagy, a nagy nem érzi, hogy 2 évvel idosebb.A jó oldala viszont az, hogy iszonyú bátrak együtt.Soha nem panaszkodnak, hogy ki bántott, ki mondott nekik csúnyát, mert valószínüleg olyan erosek így együtt.Persze megvannak a maguk baráti körei, és nekünk nagyon kényelmes.
De néha lehet, hogy elég a másikból.Nem?
Finci

Diplomás óvónő vagyok,és bár nincs saját gyermekem(az első uton van) de hét éves gyakorlat után tudok és szeretnék én is személyesen tanácsot adni.
Nem értem a mostani ovodai helyzetet, az élelmezést, stb... a fent leirtakkal én sem értek egyet.
Szilviának üzenem hogy a beszokató idő alatt érezze a gyerek, hogy semmit nem kell csinálnia ha nem akarja.Később ugyis oda fog menni, elvegyülni a többiek között.Szánj rá 2 hetet, együtt látogassatok el az oviba, az első napokban rövidebb időre, ugy hogy Te is maradj ott vele, aztán fokozatosan növeldd az időt,később menj el "bevásárolni", vagy a "bankba", tehát hagydd a kislányt hozzászokni ahhoz, hogy most Anya nincs, de majd hamarosan itt lesz.Vigyázz, soha ne csapdd be! Ha azt igérted neki hogy ebéd után ott leszel, akkor bármi áron is, de teljesitsdd!
Kivánom hogy jó óvónénit kapjatok, aki igazán érti a dolgát!
Rita

Kedves Finci, azt modjak meg ikreknek is jobb a kulon csoport hisze ok is kulon gyerekek, meg ha a 9 honapot egyutt toltottek is. Bar ezt ritkan szoktak meg is valositani. Az en testvereim ikrek es amint tehettek (kozepiskola) szet is valtak. Nagyon jo testverek, a viszonyuk kulonleges, en mindig csak a 3. voltam. Lehet hogy tnyleg eleguk van egymasbol.
Tegnap mi is voltunk oviban. Bar Dani meg csak 14 honapos e 2 eves kor elott nem veszik fel ami azt jelenti hogy 2001 szeptembere a mi esetunkben, de seta kozben az ovi mellett mentunk (kis falu, egy 4 csoportos ovodaval) es az egyik ovoneni behivott a kertbe. Nagyon tetszett a zsivaly a nyuzsges, Dani azonnal elvegyult, mindent kiprobalt, bar fel szemmel neha odapislantott hol vagyok. Ez az egyetlen lehetoseg szamunkra hacsak nem akarom ot minden reggel autoztatni. Szerencsere jo ovinak tunik, meg fogjuk oket latogatni amolyan elo-beszoktatas cimen. Es sajnos a jatszoteren delelott nincsen gyerek.

Kedves mindenki!
Most lehet, hogy meg fogtok kövezni, de én EGYÁLTALÁN nem akarom beadni a gyereket az óvodába. Persze, ehhez az a szerencse is kell, hogy az embernek ne kelljen visszamenni dolgozni (nekem szerencsém van, én a férjemmel dolgozom együtt, igaz, én itthon), vagy hogy otthon tudjon dolgozni. Én még mindig azt hiszem, hogy az ember gyerekének igenis az anyja mellett a helye. Régen (jó régen) sem volt óvoda, a gyerekek mégis felnőttek és egészséges lekű emberek lettek.
Ez a véleményem nem azt jelenti, hogy nem akarom gyerekek közé, társaságba vinni. Igernis fogom (illetve már azt is teszem). Bár egyenlőre még a mindennapi játszótérnél tartunk, és két barátnőm gyerekeivel való "játéknál" (ha annak lehet nevezni, ami három, 1, 1 és 2 éves gyerek művel együtt). De elhatároztam, hogy júniustól (azért attól, mert addig vidéken vagyok az anyukáméknál), amikortól újra Pesten leszünk, minden másnap játszóházba viszem kb. három órára (egy két éves gyereknek ez elég), plusz a játszótér és a barátnők gyerekei.
Hogy miért vagyok óvodaellenes? Pontosan azért a pár dologért, amit Ti is írtatok. Azonkívül: ha a gyerkenek úgyis otthon a mamája, miért dobnám ki otthonról? Sokat játszunk együtt, gyerekekkel van, sőt táncházba is mentünk már (xcsak most szünet van) szóval én azt hiszem, mindent megkap, amire szükslége van. (Amúgy pedig szeptemberben jön a kistestvér, tehát jön a játszótárs...)
Zsóka

Zsóka (és más óvoda-ellenes)!

Sosem hittem volna, de én, aki kisebb megszakításokkal, de ledolgoztam 10 évet oviban, szintén így érzek!!! Végre valaki, aki az ANYA szerepét tartja fontosnak!
De nem vetted észre? Most ez a trend: házon kívül, valami jól fizetős helyről várni a szülő-gyerek közti kapcsolatot. Majd ott...és még el is hiszik mindannyian, ezzel teszik a gyereknek a legtöbbet. Hurcikálni mindenfele.
Persze programjaink nekünk is vannak, de ezek nem kötelező jellegűek.
Szóval iskola előtt jó dolog beiratni kisdedet 1-2 évre! Én sosem jártam oviba, kínlódás is volt a sulikezdésem!
Még valami...nekem nem tetszik ez a credit rendszer. Az óvónénik a sok továbbképzéstől meg iskolában vizsgázástól nagyon ingerültek, kimerültek, no meg összevonják a csoportokat.

Timi!
Valóban a jó óvónéni onnan ismerhető fel, hogy nem a karrierre megy, hanem abszolút elhivatott. Itt vagyok én! Képes voltam feláldozni több éjszakát, csak mert új eszközt készítettem (persze saját pénzből, abból a "hatalmas" keresetből!) másnapra a "gyerekeimnek". Azt mondta a vezetőm, hogy miért akarok minden gyerek anyukája lenni? Csak így tudtam csinálni, maximalistaként. Természetesen ehhez egy olyan férj is kellett, aki velem együtt hasalt, amíg a két oviskorú gyermekünk aluszikált. És velem együtt nyírt, festett.
És nem anyagi előnyökért és más elismerésért tettem azt, amit néha 1-1 zilált családért tettem. Elég volt a szülő könnyes szemébe nézni és a kisded mosolygó kiegyensúlyozott arcába. No, meg amikor név szerint keresett a szülő, hogy hozta a kistestvért, mert meg volt elégedve velem. És amikor megtudták nem leszek, hát bizony elvitték a gyerekek egy részét más oviba. Ez túlzásnak hangzik igaz?
Mégis így van. És hogy elmentem, annak 2 oka is van.
Elkezdtem, de családi és egészségi okok miatt nem tudtam befejezni a fősulit.
A betegség, ami 13 éves korom óta jelen van, eddig nem volt kizáró ok. Ma már az...

Így van ez...

Viszont gyönyörű és egészséges mindhárom gyermekem!!!

Kedves Anyukák! Nagyon örülök, hogy olyan jó óvodát sikerült kifognom amilyet. Én sem akartam, ovit, amíg nem kötelező, sőt még felmentést is kértem egy évre a legnagyobbnak a jegyzőtől. Vekerdy T. szerint a gyerekek 3 és 4 éves koruk között lesznek óvoda érettek és utána egy fél napot szívesen töltenek együtt a társaikkal. Kedves Zsóka! Még mielőtt Kata megkövezne (lásd bébiétel téma) javaslom, hogy a gyerek négy éves kora után gondold át! Én kizárólag a gyerekeimmel foglalkozva és nem munka mellett hagytam itthon a kölyköket. A gyerekek túlságosan, főleg a nagyok, koravének. Hátha még a munkádon keresztül szemléli majd a világot! Egy fél napra, akkor, amikor elszakadt és TE is elengedted, biztosan hasznára válik! Éva, sajnálatos, hogy az ilyen óvónőknek nem jut hely. A gyerekekhez pedig sok sikert!
Üdv: Timi

kedves Éva! Nem házon kívüli helytől várom a gyerek fejlődését és a kapcsolatunk jobbá válását, és nem is fizetős helyekre akarom vinni, egyíszerűen azért akarom néha ide-oda vinni, hogy gyerekTÁRSASÁGBAN legyen. Mert azt hiszem, hogy az óvodában is ez a legfontosabb, a gyerektársaság. De lehet, hogyx a játszóházból nem lesz semmi - már többször elhatároztam, hogy elviszem, de sosem lett belőle semmi. És ráadásul tényleg drágák... Egyébként megpróbálok minél többet vele lenni, és éppen ezért majdnem mindig este dolgozom. Rendezőasszisztens vagyok a Magyar Televíziónál, tehát tudok este is dolgozni.
Az elhatározásomban nagy szerepet játszik az is, hogy munkánk miatt (a férjem természetfilmes, rendező-operatőr) férjem sokat utazik, és ha a pici (pocakban, öt hónapja) is betölti a kb. egy-másfél évet, újra kísérjük a férjemet (most ősszel kimentünk vele az USA-ba háerom és fél hónapra, a fiam nov-ben volt másfél éves).
Soha eszembe nem jutott, hogy a gyereket féltsem, mert "keresztülhurcoljuk a fél világon" (ahogy az anyósom mondta). A gyereknek fontos az állandóság, de én úgy gondolom (és a fiamon is ezt láttam) hogy ha a szülei MINDIG vele vannak (értem ezt úgy, hogy napokra nem hagyják magára idegennel, mi egyszer hagytuk ott kb. három órára), vele vannak a megszokott játékai, az ágya (vittünk neki utazóágyat, tehát mindig ugyanabban az áégyban aludt, a saját kis takarójával stb). A fiamnak egyábként jót tett ez az út, csak az üóceán fölötti repülés volt neki hosszú (egyébként nekem is). Szeret emberek között lenni, sok gyerekkel találkozott, és elkezdett angolul is beszélni (nem tanítottuk, egyszerűen ráragadt).
Én biztatok mindenkit, ne féljen akár sokkal kisebb gyerekkel is utazni (én a Balatonra látogató németeknél láttam először azt, hogy pár hónapos csecsemővel is utazgatnak).
Zsóka

ui.
Éva! Nagyon örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel - eddig még mindenki hülyének nézett. A környezetemben mindenki bölcsödébe, óvodába adja a gyeerekét, sőt az egyik barátnőm, akinek egy éves a gyereke, és a közeljövőben akarnak gyereket, elhatározta, hogy a nagyobbik gyerekét a kicsi megszületése után rögtön bölcsödébe vagy óvodába adja. Ő pedig otthon lesz a kisebbel. Szerintem ez egy nagy marhaság (már bocs...)
ui 2: Hol laksz? (Én BP, Belváros)

Szia, Zsóka!

Hátulról kezdem: Budapest, külváros. Pólus centerhez közel. Nemrég vettem észre, hogy itt is van Mikkamakka. Talán egyser kipróbálom, mert mászókánk, csúszdánk nincs itthon. (súlyos "fogyatékosság")
Egyébként a kiírás szerint is a mamáknak, akiknek 1-3 év közötti a gyermeke, úgy látogathatja ezt a játszóházat, hogy ott marad vele.
Az ovizás meg jó lenne, ha csak arról szólna, hogy társaság a gyereknek. Ennél sokkal több kellemetlen dolog érheti. Szerintem amikor nagyocskák, úgy is éri őket épp elég! Szerintem 5 évig az Anyu-Apu az igazi társaság, rengeteg dolgot meg lehet mutatni a világból! És ha vannak tesók, kész fejlesztőprogram.
Egyébként 16 éves lányomnak tágra nyílt a szeme, amikor felolvastam, mit dolgoztok férjeddel! valami rózsaszín álom, cél lenne egy ilyen hivatás neki. Most búvárkodik, a szövetség legfiatalabbja.
Van egy 13 éves fiam is, ő meg zseni! (150 IQ)

Picurunk 15 hónapos, no vele minden más, sokkal többet engedek neki, dajkálásban, ringatásban és mindenben sokkal tönnet kap, mint a nagyok, akiket elvek szerint gondoltam nevelni. No, de ebbe nem megyek bele...

Evelyn

U.I.: Aztán barátnőd azon meg ne csodálkozzon, ha féltékeny lesz a nagyobb!!! Érzékenyek, nem buták a 1-2 évvel idősebb kisdedek. Épp elég nekik, hogy meg kell osztani a szeretett Mamit!

Szia, Zsóka!

Hátulról kezdem: Budapest, külváros. Pólus Centerhez közel. Nemrég vettem észre, hogy itt is van Mikkamakka. Talán egyszer kipróbálom, mert mászókánk, csúszdánk nincs itthon. (súlyos "fogyatékosság")
Egyébként a kiírás szerint is a mamák, akiknek 1-3 év közötti a gyermeke, úgy látogathatja ezt a játszóházat, hogy ott maradnak vele.
Az ovizás meg jó lenne, ha csak arról szólna, hogy társaság a gyereknek. Ennél sokkal több kellemetlen dolog érheti. Szerintem amikor nagyocskák, úgy is éri őket épp elég! Szerintem 5 évig az Anyu-Apu az igazi társaság, rengeteg dolgot meg lehet mutatni a világból! És ha vannak tesók, kész fejlesztőprogram.
Egyébként 16 éves lányomnak tágra nyílt a szeme, amikor felolvastam, mit dolgoztok férjeddel! Valami rózsaszín álom, cél lenne egy ilyen hivatás neki. Most búvárkodik, a szövetség legfiatalabbja.
Van egy 13 éves fiam is, ő meg zseni! (150 IQ)

Picurunk 15 hónapos, no vele minden más, sokkal többet engedek neki, dajkálásban, ringatásban és mindenben sokkal többet kap, mint a nagyok, akiket elvek szerint gondoltam nevelni. No, de ebbe nem megyek bele...

Evelyn

U.I.: Aztán barátnőd azon meg ne csodálkozzon, ha féltékeny lesz a nagyobb!!! Érzékenyek, nem buták a 1-2 évvel idősebb kisdedek. Épp elég nekik, hogy meg kell osztani a szeretett Mamit!

Kedves Éva!
Szia Éva!
Ha van kedves esetleg találkozni, írj!
Egyébként én félek attól, hogy a nagyfiam féltékeny lesz. Ha az apja megölel vagy megpuszil, amikor ő is látja, rögtön visítani kezd. Ha én puszilom meg az apját, semmi probléma. Ki érti ezt?

Kedves Éva!
Szia Éva!
Ha van kedved esetleg találkozni, írj!
Egyébként én félek attól, hogy a nagyfiam féltékeny lesz. Ha az apja megölel vagy megpuszil, amikor ő is látja, rögtön visítani kezd. Ha én puszilom meg az apját, semmi probléma. Ki érti ezt?

Örülök, hogy így beindult a topic :) Ami az oviba járást vagy otthon maradást illeti, én azon a véleményen vagyok, hogy a gyereknek 3 éves korától szüksége van a vele egykorúak társaságára. Számos dolgot tapasztal és tanul az oviban, amelyre itthon nincs lehetősége. Persze ahhoz, hogy valóban kiegyensúlyozottan cseperedjen, jó óvodára, de legfőképpen jó óvónőkre van szüksége. Azt hiszem, ha több ilyen ovi lenne, nem ódzkodnának a szülők ellene. Mert azért az sem mindegy, milyen lelkülettel megyünk mi, szülők, nap mint nap dolgozni. Gondolom már sejtitek, hogy az én csemetém eegy szuper oviba jár. Egész egyszerűen szerencsénk van, áldom a jó sorsomat.
Egy szó mint száz, itt is az arany középút a legjobb. Ne túl korán, de ne is túl későn kerüljön közösségbe. Ha nem gyerekmegőrző szinten él a lehetőséggel a szülő, akkor igazán csak a hasznára válhat mindenkinek.

Kedves Zsóka! Bár első látásra úgy tűnik, hogy csak azokat az érveket vagy hajlandó figyelembe venni, amik a Te elképzeléseidet támasztják alá, kérlek nézd meg a témához fönt ( május 25.) írt gondolataimat és tapasztalataimat. Hangsúlyozom: én annyira ovi ellenes voltam, hogy egy évet jegyzői engedéllyel hagyott ki a legnagyobb gyermekem és megváltozott a véleményem. Egyébként, ami az utazást illeti, abban igazad van, hogy jobb ha veled van, mintha másra hagynád, de a babának az állandóság a legjobb! Van különbség a nyaralás és a munkaval töltött állandó utazgatás között!!!... (Azt hiszem ideológiát gyártasz magadnak!!! Bocs, nem sértegetni akarlak! Csak vitába szállni!) Ami pedig Zsóka zseni gyerekeit illeti, azoknak még nehezebb a helyzete, mint az átlag gyereknek. Mert MÁSOK, és így sokkal nehezebb helyzetbe kerülnek!Közhely: A zsenik nem biztos, hogy boldog emberek. Maradtak még bennem gondolatok, de most már lelövöm magam! Üdv: Timi

Kedves Timi!
Csak egy pár sor válaszként:
Mivel a férjem természetfilmes, ezért évente legalább egyszer elutazik, két három hónapra a világ legkülönbözőbb részeire. Mivel a pockunk már elég nagy volt (másfél éves), ezért nov-ben elkísértük mi is. A férjem dolgozgatott, forgatott, mi pedig nyaraltunk. szó szerint. San Franciscoban laktunk a tengerparton, nagyokat sétáltunk, nagyokat játszottunk. Egyhéten legalább három napot a férjem is velünk töltött. Ezt most nem azért írtam le, hogy most aztán tessenek irigykedni, hanem azért, hogy megpróbáljam érzékeltetni: ez az én részemről nem munka volt, hanem nyaralás, pontosabban mivel tavaly volt egy szerencsés évünk, megengedhettük magunknak, hogy elmenjünk apuval, és ne kelljen se a gyereknek, se nekem nélkülöznie három és fél hónapig az aput-férjet. Tehát a gyerkőc nem volt elhanyagolva, a mama egész nap vele volt.
Részben ezért sem akarom beadni óvodába. Ha leszünk olyan szerencsések (remélem, leszünk), akkor tudjuk a férjemet kísérgetni. Mi értelme van fél évre beadni az oviba, ha utána úgyis ki kell vennem?
Az állandóságról:
Igen, a gyereknek szüksége van állandóságra. De a LEGNAGYOBB állandóság az apu meg az anyu. És mi mindig ott voltunk vele (a férjem összesen két hétig volt tácvol, a többi időben ott helyben dolgozott). Vele voltak a kedvenc, rég ismert játékai, és a saját kis (utazó)ágya. Hidd el, (nem azért, hogy igaoljam magam), sokkal többet kapott az úttól, mint amennyit esetleg veszített.

Szerintem is szuksege van a gyereknek ovodara. Igaz en is imadok otthon lennei a 4 eves kisfiammal, de kell neki a gyerekek tarsasaga. Mert mas velem jatszani, es mas a vele egykoruakkal. Ha tehetnem csak fel napra adnam oviba, mert ugyis csak delelott vannak a foglalkozasok, a delutan mar csak gyerekmegorzes. Legalabb is a mi ovinkban igy van. Szeretjuk az ovinkat, csak egy a problemam, hogy reggel fel nyolc utan az en fiam altalaban az elso, es a mi ovonenink legtobbszor 8-ra jon, a masik meg csak 10-re. Emiatt a beszoktatskor gond is volt, mert nem szivesen ment at a masik csoportba(a helyeben en sem tettem volna szivesen). A legtobb gyereket 9 ora korul viszik, es delben mar el is viszk. En 3/4 3 korul szoktam odaerni, de 3 korul mar vonjak ossze a csoportokat. Szerintetek ez helyenvalo? Engem nagyon idegesit, mert mar sokszor belegondoltam abba, hogy mi lenne a Martinnal, ha nekem 4-ig kellene dolgoznom, egyedul lenne fel vagy egy orat? Vagy reggel, ha a ferjemnek nem ilyen munkahelye lenne, akkor 7-tol egyedul lenne? Mi a velemenyetek?

Szia Moni! :)
A mi ovinkban is 9-től 15.30ig van a nagy tömeg, fogalmam sincs, hogy tudják ezt rendszeresen megoldani a szülők. Addig örülj, amíg tudsz korán érte menni. Nem miatta, mert ő jól elvan /amúgy a délutáni kötetlen játéknak legalább akkora a varázsa, mint a délelőttinek/, hanem magad miatt. Meenyivel fáradtabb lennél, ha nap mint nap csak hat körül caplatnátok haza.
Gabó

Sziasztok!

Csak pár gondolat. Mindhárom gyerekem perpillanat is oviban van. Mindketten dolgozunk, ráadásul jó messze a lakhelyünktől, és az ovitól. Így a gyerekek 7-fél 8 között bemennek, és fél5-5 között megyek értük, de voltak már fél hatig is.
Jó, nekik könnyű, mert nem egyedül vannak. A két kisebb eleve ugyanabban a csoportban van.
de: nagyon szeretik az ovit, örülnek neki, sőt talán kifejezetten büszkék rá, ha ők az utolsók (ilyen volt már sokszor), vagy az elsők között vannak!
Azt hiszem nagyon sok múlik az óvónőkön, nekünk ezzel szerencsénk volt.
A csoportösszevonást pedig sokszor élvezik, mert ilyenkor esetleg a másik teremben vannak, és ezért egy másik csoport játékaival játszhatnak. (Na meg nekem ilyenkor a tesók összekerülnek.)
A többi korai gyerek, akiket jobban ismerek, szintén elég jól el van.
Én inkább azon vagyok kiakadva, hogy az iskolában (a legnagyobb őszre elsős lesz) ügyelet is csak 5-ig van. És mit fog szegény 7 éves gyerekem csinálni télen, hóban fagyban sötétben, ha nem tudok odaérni (lásd pl. téli első hó Bp.-en). És ezzel nem csak én vagyok így.
(Persze nálunk is sokan járnak 9-fél 4-ig. Szerintem nem jó, ha 9-re megy a gyerek, mert nálunk a délelőtti foglalkozás már fél 8-8 között elkezdődik, és aki később megy, nem tud igazán belecsatlakozni, mivel nem kötelezőek, és kimarad sokmindenből)
(Na befejezem, ma az ovi SZTK-ba vitte fejetvarratni a gyermekemet, megyek érte.)

sziasztok, és ne rettegjetek azért az oviból, mindenki kibírta valahogy, még mi is

Ildi

Kedves Zsóka! Természetesen írsz én sem csinálnám másként, de vigyázz, nehogy úgy járj, mint én. Túlságosan felnőttesek a gyerekek, a két nagyobb. Koravének és ez szerintem nem túl jó.
Kedves Anyukák! Meséljétek el, miért nem akarjátok, hogy egy csoportban legyenek a testvérek? Nem értem, ezt az elidegenítést! Mert
én ezt annak érzem. A testvérek azt tanulják meg, hogy ha nem akarom elviselni a tesómat (Később az iskolatársamat, házastársamat) akkor csak kilépek és kész... Üdv: Timi

Lehet, hogy csak en latom rosszul a helyzetet, es tul aggodalmas vagyok. De tudom, hogy amikor valami miatt egy kicsit megcsusztam, akkor mar szomoru volt. Ebben biztos kozrejatszik az is, hogy a szomszed kislannyal es a baratnom kisfiaval jatszik a legszivesebben, es ha ok nincsenek, akkor nem talalja fel ugy magat. De az allandosag megbomlasa is okozhatja ezt. Mert az igaz, hogy nem ismerik ok meg az orat, de kezdetleges idoerzekkel rendelkeznek, es tudja mar a Martin, hogy uzsonna utan nem sokkal megyek erte.

Kedves Moni, sajnos nem tudod Martint minden csalodastol es kellemetlensegtol megovni. Azzal elobb-utobb szembesulnie kell hogy akad amikor nm o az elso, es olyan is amikor sajnos valamiert csuszik az altala vart program. Ahogy irtal abbol az derul ki hogy nagyon a sziveden viseled hogy soha ne erezze magat "becsapva". Es ez igy is van jol, de elofordul hogy valami kozbejon, amikor kesel, de ha ez nem tul gyakori, akkor a gyerekben a beled vetett bizalom nem csorbul, viszont aprankent hozzaszokik ahhoz hogy az eletben vannak csalodasok is. Ne vedd ennyire a szivedre, az sem lenne jo ha a gyerek egy tokeletesen allando vilagban none fel, mert az irrealis. szia

Zsóka!

Legszívesebben Hozzád Írok! És még sem kaptam választ, amikor elmondtam, mennyire egyetértek veled. Mert valóban, ha mindenhova módod van vinni a kisdedet, akkor abból mindannyian kamatoztani fogtok! Képzeld, az ovipártiak ezt úgy oldanák meg, hogy Te maradj itthon, vinnén nap- mint nap oviba, mert neki az a fix "biztonság". és persze hiányolhatná hosszú ideig az apuját.
Szerintem az a jó a netes levelezésben, hogy frankón bele lehet szólni bárki életébe, meg lekivilágába, hiszen nem ismerjük, nem látjuk egymást...
Itt minenki olyan sok "jóval" ellát, hogy csak győzzed! Ez is egyfajta kielégülés lehet...

Én azt tudom: általánosítani nem lehet, nincs két egyforma szülő, meg gyerek sem. Nekem a 3 teljesen különféle, pedig egy "alomból" valók. Az óvodai sztorikból meg nekem is összejött egy jó csokorra való, mint szenvedő fél is, no meg gyakoroltam ezt a szép hivatást.
Valóban annak van igaza, hogy ahol jó az óvónéni, ott nem trauma...és az is jelent számomra valamit, hogy amikor eljöttem, sokan elhagyták az ovit. Mert máshoz nem szívesen vitték volna az óvodánkban. Ez van. Kár, hogy a jobbak csodabogarak...
Jelenleg gondot okozna, melyik kollegához is vinném, ha vinnem kéne. De az még oly messze van!

Evelyn

u.i.: A félnaposság valóban sokáig elég!!!

Kedves Evelyn!
Bocsi, ha úgy gondoltad, hogy nem válaszoltam Neked. Ez talán azért van, mert Te egyetértetteél velem (és úgy tűnik, eddig mindössze ketten vagyunk, akik Így gondoljuk), viaszont voltak akik nem, és úgy éreztem, inkább nekik kell válaszolnom. Remélem, valamennyire sikerült megvédenem a magam igazát.
Igenis szeretném közösségbe vinni, azért is gondoltam játszóházra vagy ilyesmire. De nem egy szervezett formára, mert ahogy írtam is, lehet, hogy abból nálunk nem lenne állandóság - nézd meg a 28-án írt levelemet. Persze a gyereknek idővel hozzá kell szoknia a közösséghez, bele kell tudni illeszkednie egy társaságba, hogy később, felnőtt koreában is bele tudjon illeszkedni az életbe. De nem hiszem, hogy ehhez feltétlenül óvodára van szükség.
Evelyn!
Ne nagyon irigyelje a lányod a természetfilmeseket. Persze kívülről nagyon vonzónak és romantikusnak látszik, de amikor a szó szoros értelmében a világ végáén jár az ember, 6-800 kilométernyire minden lakott helytől (ezalatt nemcsak a városokat értam, hanem pl. egy állandó kamionparkolót), és este a sátrában fagyioskodva még a medvéktől is rettegnie kell, hát akkor az ember mindenhol lenne csak nem a vadon közepén. Tudom, mert kipróbáltam. Csak aztán jött a fiam, és többet (sajnos vagy hál'Istennek, magam sem tudom) nem tudtam a férjemmel menni. Nagyon szép emlékeim vannak, és remélem, szerzek még-egyet kettőt, de ezek most el vannak napolva egy pár évre, mert szeretnénk még jó sok csemetét...
szia!
Zsóka

Kedves Zsoka!

Szerintem nincs igazad. Mert en is ovi parti vagyok, de ha arrol lenne szo, hogy a ferjemnek mondjuk 3 honapra el kellene utaznia, es en megtehetnem, hogy vele menjek, akkor persze hogy mennek gyerekestol. De ha otthon lennenk, akkor vinnem oviba, de csak fel napra, mert igenis szuksege van egy gyereknek a sajat koruaknak a tarsasagara, es arra, hogy megszokja a kozosseget, es a kozosseggel jaro rossz es jo dolgokat. Mert pl. aki nem jaratja a gyereket oviba, az nem lehet reszese az ovis unnepekenek, nem orulhet annak, hogy a gyereke milyen szepen szerepel, es hadd ne soroljom. Nalunk ma delutan lesz az oviban evzaro, es nagyon varom, mert kivancsi vagyok arra, hogy mit tanultak egesz evben. Es olyan jo dolog beszelgetni a Martinnal ovibol hazafele, meg este otthon, hogy mi tortent vele aznap. Es az is nagyon jo erzes, amikor teljesen varatlanul elmond egy oviban tanult verset.
Moni

Moni nem akarom elore elvenni a kedved, de az evzaro nem jelenti azt, hogy az ev folyaman tanultakat megismerhetik a szulok. Azert majd szamolj be rola, jo?

Bar meg nem ovis koru a germekem, szeretnek en is hozzaszolni, mint pedagogu. En_es a kollegaim- azt vettuk eszre, hogy ha gye gyermek jo ovodabol erkezett, sokkal jobban teljesit, mint azok, akik otthon voltak, vagy csak keveset jartak oviba. Az oviba jarok megszoktak egyfajta rendszeresseget, jobban birjak a strapat, es ami nem lehanyagolhato, sokkal konnyebben baratkoznak, illeszkednek be kozossegbe. Persze, van a rossz ovodarol is tapasztalato, peldaul en mar felek beadni a fiamat, ami osszel lesz aktualis, mert az itteni ovodaban szabalyos orak vannak, sot meg osztalyzatokat is kapnak a gyerekek. Ez azonban szornyu!!!!!!!!!!!!

Kedves Móni és mindenki!
Az az igazság, hogy már kezdek belefáradni újból és újból ugyanazt elmondani, úgyhogy mégeygszer leírom, és aztán a magam részéről lezártnak tekintem a témát.
Tehát, ahogy írtam is, pontosan azért akarom pl. játszóházba vinni a gyereket, hogy bele tudjonilleszkedni (gyerek)társaságba, megtanulja, hoigy vannak mások is rajta kívül, stb. stb. stb. Nem zárom be magammal a négy fal közé.
Csak ennyi, és becsszóra nem akarok többet erről írni, mert már unom.

Zsóka!


Köszönöm a személyes válaszod, elolvastam és olyan jót mosolyogtam azon, amit a lányomnak üzensz!!! Igazad lehet, de ő meg romantikusnak érzi ezeket. 16 éveske, és már most azt mondja, neki nem lesz férja sem, gyereke sem. Most kibabázza magát a 15 hónapos kisebbik öccsével - azt mondja.
Mellesleg búvár és az az álom, hogy a kettőt összekovácsolja!!! Állítólag egy női filmes van egyenlőre, aki ilyetén munkát végez.

Nem akarunk személyesen találkozni egyszer? Jó tapasztalataim vannak a hasonlóan gonolkodó gyesen levő mamák együttes programjával kapcsolatban.
Pénteken játszótérre megyünk egy 16 hónapos legénykével, ez körbekerített játszótér.
Jövő szerdán meg állatkertet tervezünk velük és még jönne egymásik mama is, aki pocakos is ráadásul.
Szóval megtalálja a zsák a folját. És igazad van: egy mondatot sem érdemel többet a téma!!! Mindenki a saját gyermekét ismeri és a környezetében levő tapasztalatokat vonva le csak egyet akarjon: JÓT a gyerekének!!!
Nem furcsa, hogy itt ítélkezünk kis emberkénk feje felett??? Te tudod, Te érzed és érted a manócskádat!
Mekkorka is Ő?

Írj, ha van kedved!!! Tudod, én a Pólushoz lakom közel!

Evelyn

Sziasztok!

Gabo!
Nem csalodtam, mert tenyleg azokat a dalokat es verseket adtak elo kozosen eljatszva, amelyeket ev kozben tanultak. Nagyon aranyosak voltak. Mivel a mi csoportunk osztottan vegyes kozepso csoport, ezert kulon szerepeltek a kicsik, es kulon a kozepsosok. Volt kozben egy poen is. Az egyik kicsinek musor kozben eszebe jutott, hogy rago kell neki. Kikiabalt anyukajanak, hogy ker ragot, majd fogta magat, es kiment, majd egy kis ido mulva visszajott ragoval a szajaban, es felre ult nezni a tobbieket. A Martin nagyon ugyes volt, mindent szepen csinalt, bar az elejen sirt, mert o a baratjanak akarta a kezet megfogni, de egy masik kisfiu fogta meg az o (Martin) kezet. Olyan keservesen elkezdett sirni, hogy azt hittem nem tud szerepelni, mert meg bele is izzadt. De aztan sikerult megvigasztalni, es minden rendben ment.
Moni

Kedves Evelyn!
Nagyon szívesen megyek Veletek bárhová. Elég könnyen mozgunk (sok kismama ugye sajna nem). Mivel én is pont állatkertbe akarom vinni a fiam (amolyan szülinapi ajádnék, tegnap volt a második születésnapja). De ettől függetlenül szívesen találkozom/zunk veled-veletek bármikor. Írj (csak rákattintasz a nevemre, tudod), és akkor emilben megadom a telefonszámomat vagy akár rögtöm Te is megadhatod a tiédet, és akkor a találkát meg tudjuk beszélni.
Egyébként nem lebeszélni akarom a lányodat, csak a romantikát egy kicsit elhessegetni. Mert mindentől függetlenül ez egy gyönyörű dolog, és szerintem az életben az egyik legfontosabb dolog, hogy az embernek olyan munkája lwegyen, amit szeret. Sok lemondás, kemény munka, de gyönyörű az egész. Bár erről inkább a férjem tudna beszélni, már 10 éve csinálja, míg én egyszer voltam a világ végén (szó szerint), de olyanok az emlékeim... Szóval szerintem bátorítsd a lányod és ha tántoríthatatlan, annál jobb. Rengeteg olyan ember van, aki már "ötévesen" elhatározta, hogy mi lesz és egész életében boldogan foglalkozott vele.
várom jelentkezésed, üdv:
Zsóka

sziasztok,
csak meg szeretném védeni Zsókát, bár úgy látom, nem szorul rá és a maga részéről már be is fejezte a vitát.
Bár nekem még nem óvodáskorú a gyerekem (2 hónapos), én is hasonlóan gondolkodom, mint Zsóka és Evelyn. Nem akarom beadni oviba, ameddig csak lehet, ezt elhúzom.
De ahogy látlak benneteket, az az érzésem, hogy igazából nem is a gyerek érdekében adjátok be őket az oviba, hanem a magatok érdekében. Visszamentek dolgozni (bár kérdés, hogy ha otthonmaradhatnátok, akkor a gyereket otthon tartanátok-e), nektek így jobb, kényelmesebb, le van véve a gond a vállatokról. Plusz még ott van amit Móni írt: mi az hogy az aki nem járatja a gyerekét az oviba, az nem lehet részese az ovis ünnepeknek, nem láthatja a gyerekét szerepelni? Vagyis az anya szemszögéből nézi a dolgokat, és nem a gyerekéből. Ez azért jelent valamit. Egyébként ez szerintem hülyeség. Ugyanis ha a gyerek nem jár oviba, attól még felköszöntheti az anyját anyáknapján, ha a mama megtanítja egy mondókára, versre, az öröm mindkettőjüknek (sőt, nbagyobb öröüm, mintha oviban tanulta volna, mert EGYÜTT tanulták), stb.
Nem fogja látni a gyerekét nagy társaság előtt szerepelni, de látja a bartái tárasaság gyerekeivel játszani, indiánosat játszani vagy akármit.

Sziasztok!
Nem akarom tovabb folytatni a vitat az ovirol, de meg annyit hozzatennek, hogy nem az anya szemszogebol nezem csak a dolgokat! Mert en is foglalkozom otthon vele, en is tanitok neki verseket, en is leviszem a jatszoterre, DE EZ MAS!
Mert mas titokban keszulni az anyaknapjara, es az evzarora, hogy anyanak az tenyleg meglepetes legyen. Mert Martinbol nem lehetett meg egy betut sem kihuzni, hogy mit tanultak, mert mondta, hogy az meglepetes. Es ez nekem nagyon jol esett. Ha megtehetnem, hogy otthon legyek, akkor is beadnam fel napra oviba. Mert szerintem szuksege van a gyereknek erre, hogy fokozatosan keszuljon fel az iskolara. Mert van ismerosom, aki otthon volt a gyerekkel, es csak az iskola elotti evben adta oviba fel naposra. Es nem kezdhette meg az iskolat, mert sokat volt beteg, es nem tudott felkeszulni az iskolara. Ugyanis meg kell szokni a kozosseghez tartozo bacikat, es virusokat. Ha elsosen hianyzik sokat a sulibol, akkor ott lesz majd elmaradasa, es az sokkal rosszabb. Mert sajnos mara mar akkora a tananyag, es olyan gyors a tempo, hogy ha valaki lemarad, az nehezen tudja potolni, es annak rossz kovetkezmenyei vannak. Ezt mint pedagpgus irom, es tapasztalatbol. Persze amikor megtehetem, akkor en sem viszem a Martint oviba, mert imadok vele egyutt lenni. Nekem ez a velemeny, es nagyon sajnalom, hogy Mari ez neked hulyeseg. En ezzel senkit nem akarok megbanti, es tiszteletben tartom mas velemenyet. Szerintem ennek a levelezesi listanak az a celja, hogy megosszuk egymassal a velemenyunket, es nem az, hogy vitazzunk. En nem irtam egy szoval sem, hogy amit Zsoka es Evelin irt az nem jo. Nekik az a velemenyuk, nekem meg ez. Mindenkinek a sajat szemszogebol igaza van.
Ezzel szeretnem lezarni a vitat, es mindenkinek legyen jo napja!
Moni

Lányok, azt hiszem itt az ovi vita kapcsán már teljesen másról van szó: aki óvoda párti, azért védi álláspontját, nehogy rossz anyának véljék őket /elég szomorú, hogy a társadalom ezt sugallja/. A gyereküket legszívesebben otthontartók szemszögéből nem tudom megítélni a dolgot. Az azonban biztos, bárhogy dönt is egy anyuka, tekintetbe kell vennie mind a gyerek, mind a család érdekeit. Ha ez sikerül, akkor teljesen mindegy, hogy jár-e a gyerek vagy sem. A lényeg, hogy mindenki elégedett legyen a kialakult szituációval, életformával.

A legjobb az lenne, ha inkább próbálnánk egymásnak tanácsokat, ötleteket adni.

Moni visszaszívom az előzőekben mondottakat :) A mi évzárónk is úgy zajlott, ahogy Martinéknál és tényleg bűbájosak voltak. Egy szösszenet arról, milyen hasznos a humor. Van egy ötgyerekes, nagydarab, csupa élet és energia mama a csoportban. Az egyik fia nagycsoportos, a másik kicsi /a többiek már iskolások/. A kicsik évzárójára készülve hallom, hogy mondja a nézőtéren helyet foglaló nagyobbik csemetének: "Ha nem viselkedsz rendesen, amíg a kicsik fellépnek, végigröhögöm a ti évzárótokat". Nekem nagyon tetszett ez a megoldás. Humorral sok-sok helyzetet lehet kezelni. Vannak ilyen, mások okulására is szolgáló történeteitek?

Jujj, de favicc! És a szülő a minta, ezzel motiválta izgő-mozgó nagyjait? Fura módszer...


Meghívtak óvodai évzáróra, tanulságos volt. A szülő csak a végeredményt látja. Szerencsére! Nem is sejtitek, mi van a kulisszák mögött. Mennyi ideges óvónői instrukció, gyermekek rángatása, büntik, megszégyenítések...(folytassam?) a gyönyörű szereplések érdekében.
Az általam tartott évzárók mindig együttjátszásba torkolltak. Ezt túl hosszú lenne itt elmesélni.
Csak egy anyáknapi sztori. Az egyik verset hazaadtuk az anyukának, ők tanulták neg a fiával ketten és ölbeültetve gyermekét adták elő nyitó versként. Ecseteljem? Szem nem maradt szárazon...

Lehet olyan hangulatot előkészíteni, hogy a hallgatóság (nagy tesók is!) elfelejt lélegzetet is venni, no meg kisdedek nem sírnak az izgalomtól, no meg eszükbe sem jut kimenni anyucihoz akár egy rágóért.

Én nem vagyok semmi és senki ellen, az én felháborodásom több hétre nyúlt vissza, amikor leírtak olyan eseteket az anyuk, amiknek normális esetben meg sem szabadna történnie. Tehát nem az intéménnyel van bajom, hanem nagyon kevés az a hely, ahova nyugodt szívvel adnám oda ezt a legkisebb édes kis lurkómat. Kamaszaimmal is történtek jó és negatív dolgok, végülis valóban ha az ember rákényszerül, nincs mese, oviba kell adni. Csak az az elítélő nézet is sajnos napirenden van, hogy állítólag meglátszik azon a gyereken aki nem járt eleget oviba. No, ezt nem fogadom el! És itt lép be az anya szerepe. Normális esetben az apák is hatékonyak lehetnek az értelem-fejlesztésben, no és egy szerető nagymama. No, meg a nagytesók. Egy a lényeg: két egyforma család, gyermeki személyiség nem létezik. Tehát ne csüggedjen senki!!! Mindenki a legjobbat akarja gyermekének! (remélem)

Evelyn

ZSÓKA!

Nem tudom megnyitni a címedet, jelenleg ez a mi gépünk hibája, bocs.

E levél végén próbálj meg Te az én nevemre kattintani és küldd el a címedet vagy a telefonszámodat. Tuti, jelentkezem!!!

Evelyn

Kedves lányok!
Egy hozzátennivalóm még van:
Ahogy én ezt a mostani (szülő)társadalmat elnézem, az az érzésem, hogy nagyon sokan bele sem gondolnak abba, hogy miért adjuk-ne adjuk be a gyereket óvodába, egyszerűen beadják, mert ez a szokás, ezt látják mindenhol, őket is beadták annak idején stb. Aki pedig ebből ki akar lépni, mert másként gondolkodik, mint a többség,(pontosabban egyáltalán elgondolkodik ezen, nem megy a többiek után), az a fekete bárány.

Kedves Mari! Teljesen egyetértek azzal, hogy amit
írsz! Ezért is próbáltam meg Zsókával diskurzust kezdeni erről a kérdésről. Mert a dolog nem fehér vagy fekete. Vannak előnyök és hátrányok. Amit én a Csupafül előtt tapasztaltam (az ovink) az szörnyű volt! Ahogy az ovónénink mondja, a mai szülők intézményeknek szülik a gyerekeiket! Én egyébként nem jártam óvodába.

Anyukák!


Én sem jártam oviba, lehet, hogy azért lettem óvónő?

Valóban régen, az volt a családideál, hogy több generáció élt együtt. És megvoltak a szerepek. Az anyukák mostak, főztek, amibe a nagymamik is besegítettek, no és persze dédelgették a kisdedet, ringatták és dúdoltak nekik. Ölbe merték venni, sőt magukra kötötték még a földeken is. Lehet, hogy egy óvodai (bölcsödei) szakember hatásosabban tudott volna velük foglakozni, szaktudása minden erejével, de az érzelmi kötődést nem pótolta volna. És régen is voltak orvosok, tanult emberek. Tehát az így felnőtt kisember sem maradt buta. Mert én meg ezt érzem. Mintha csak máshol tanulhatna a gyerek, csak nem otthon. Otthon legfeljebb gépzenét hallgat és babahordozóban csücsül, vagy ring. Láttam már elektromos hintát is. Szóval sarkítva nem csak intézményeknek szülnek némelyek, hanem gyereket körülvevő tárgyaknak. Minden szupi a gyerek körül (és persze méreg drága), de lehet, hogy nincs eleget ölben, nincs dédelgetve, hintáztatva az Édes által. Én mindhárom gyereknél megkaptam az "elkényezteted" jelzőt, de nem bántam meg! Bálint is sokszor csak 1-1 percre robog az ölembe, mert már szalad is tovább játszani. És már nosztalgiával gondolok az első hetekre...rengeteget volt ölben!!!

Evelyn

Evelyn próbálhatnál nem kritizálni mindent, amivel nem értesz egyet. Esetleg jobban megértenék mások a te álláspontodat. Amúgy számomra ez a beszélgetés abszolút nem arról szól, amit a téma engedni feltételez. Itt szinte kizárólag az ovi pro és kontra megy.

Kedves Evelyn és előző Névtelen! Nem úgy indult az egész, hogy ovi pro és kontra! És sajnos Evelynnek nagyon sok mindenben igaza van! A mai magyar társadalomban elvész a gyerek. Így nem csoda ha az oviban is, hiszen az óvoda sem más, mint a társadalom. Azt hiszem mégis tanulságos, hiszen ha csak annyit érünk el, hogy egy-egy anyuka egy kicsit más szemszögből nézzen az ovira, ne csak úgy, mint egy kötelező intézményre, már elértünk valamit. Nem beszélve arról, hogy ebből a szokásból, hogy 3 évesen óvodába KELL járni, hány sérült gyerek kerül ki, mert kitaszítottságként éli meg, hogy az anyja otthon marad a kistesóval...
(Tényleg milyenek az áruházak gyerekmegőrzői? Van olyan aki oda beadja a gyerekét? Tapasztalatok?) Egyébként bizonyított tény, hogy az anya mellől kikerülő gyerekek kreatívabbak, mint óvodás társaik. Üdv: Timi

Sziasztok,

azt szeretnem kerdezni hogy ez a betanulas-szereples vizsgafeleseg minden magyar oviban szuksegszeru? Nemregen olvastam egy ovodapedagogusoknak irt szoveggyujtemenyt (hianyos mondokakeszletem bovitesere) amiben az volt hogy az ebben a korban torteno szerepeltetes kifejezetten karos. Eva mi a velemenyed?
Senki nem ir a bolcsirol? Danit helyhiany miatt elutasitottak (beadtam volna pedig), marad a bebiszitter, nagymama stb.
sziasztok