Kiemelt témák

Kedves Szülők!

Most egy terjengős, elméleti jellegű levelet írok, és új topikot nyitok, mert nem az alvászavarról szeretnék írni, nem keresek már megoldásokat, és miérteket is már megválaszoltam magamnak. Úgy gondoltam, hogy ha az "erősebb nem" megteheti, hogy az élet nagy kérdései Őt foglalkoztassák, akkor ez a csodálatos internet is elbír 1-2 oldalnyi "irka-firkámat".

Hónapok óta érik ez a hosszú levél, és ki szeretném írni magamból. (Persze már barátnőkkel, ismerősökkel megbeszéltem, de egyik sem igazán "sorstársam", hogy átérezze a helyzetet.)
-------------------------------------------------------------------------------- -------------------------------------------------------

Elsőszülött lányunk 6 hónapos korától felébred, most 2 év 3hónapos. (2-12 ébredés/ éjszaka, változó) (De volt már 0 is !!!!)
Okai talán:
fogzás, cumi kiesik, betegség, "szeparációs félelmek", anya-közelsége, esetleg félelem a sötétben. És még egy pár....

Amit próbáltunk:
dentinox, visszaaltatás, ringatás, több fény a szobába, hüvősebb, melegebb szoba, ágy áthelyezése, több ruha-pizsama, kevesebb alvóscucc, több takaró, kevesebb takaró, lepedő alá puha pléd, kiságy rácsainak leszerelése, melléfekvés, nagyágyra áttértünk, egész éjszaka velealvás, kezdteben szoptatás, később víz ivás, estére kevesebbet enni, kedvence állatok, "aludj jól gyermekem módszer" (nála nem működött) és BEMER terápia (a sejtjeink mágneses enerigián alapuló elvét kihasználva, elektromágneses teret létrehozó készülék; ilyen helyen kell tartózkodni bizonyos ideig és a kúrának pozitív hatása nem csak alvászavaroknál bizonyított!!).

És persze minden könyv, internet (babanet rendelő) elolvasása, alváslaborok, alvásterapeuták véleménye, pszichológus (unokatestvérem) véleményezése.
(Nem vittük el mindenhova körbe, mint a "véres kardot", de részletesen tájékozódtunk, és ugye unokatestvérem közelről ismeri a helyzetet.)
-------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------------------

Tehát, kizárható okok a felébredésre:

- Nem mondható, hogy szorongana valamiért, terror alatt lenne, bántanánk fizikai-leleki értelemben. Jól nevelt, okos, de vidám 2 éves lányka aki nincs túlorlátozva sem.

((dupla zárójelben, ugye mindenhol azt mondják, hogy ez az éjszakai felébredés teljesen normális dolog akár 4-5-6 éves korig is, csak ezt fizikailag, immunrendszerileg nem bírják a szülők. Ha nincs kellő regenerálódás éjszaka, krónikus alváshiány lép fel ... stb. kevésbé ellenálló a szervezet és az idegzet is!))

- Cumi kiesése mégis kizárva (az alvásterapeuták egyik vesszőparipája), a "cumizás" topikban több anyuka jelezte az ellentétét, vagy sok cumis és jól alvó gyerek van (ez azért érdekelt, mert a kisebb fiam is néha cumizik, és nem szeretnék emiatt ugyanúgy felébredne, mint a nővére). Ja, ! és a lányka sokszor ébredt már fel cumival a szájában!!

- Rossz alvási szokások kizárva. Az alvásterapetuták másik vesszőparipája, hogy mert "biztos a szülő elkényeztette, és rossz módon altatja"
A szoptatás, víz már rég nincs. Este megszokott rutin, "szertartásos" lefektetés (fürdés, öltözés, fogmosás, mese, ima, puszi apával, aztán a pici altatása után anyával puszi, jóéjt ölelés, és ezután egyedül, magától alszik el!!)

- Az egyedül alvás persze nem cél, de sok hónapig vele aludtam, meg apa is, de ugyanúgy felébred. Tehát szülő közelségének hiánya, mint felébredési ok szintén kizárva.

- A szülői következetesség hiánya is kizárva!! Gondolhatjátok, hogy lassan 2 év nem alvás után elég determináltak vagyunk. :-O (Az alvásterapeuták következő vesszőparipája, mondván: "a gyerek mindaddig fel fog ébredni, míg a szülő el nem határozza az ellenkezőjét" milyen egyszerű is, csak elhatározom, és kész... hogy én erre nem gondoltam...)
Sokszor szépen kérjük, "essen meg a szíve rajtunk, és próbáljon jól aludni", néha morgózunk vele "mostmár aztán tessék aludni, nem bírunk már átjönni", és rengetegszer, legtöbbször át sem megyünk hozzá, csak beszól hozzá, aki édren van "éjszaka van, ez az alvás ideje, aludjál".

- Nem elég fáradt a gyerek az alváshoz érv kizárva. Volt olyan, amikor (2 éves ugye a lányka) nem aludt napközben (szinte mindig probléma nélkül alszik napközben) és éjszaka akkor is felébredt.
-------------------------------------------------------------------------------- ------------------------------------------------------

További felébredési okok:

- REM és nem REM (azaz álomfázis/éberalvó fázis és a mélyalvás fázis) a gyermekeknél csak 12-15 éves korra éri él a mélyalvás aránya a felnőttekét. Ez azért baj csak, mert az álomfázis (függetlenül az álom tartalmától, jó vagy rossz, az mindegy) nagyon közel van az ébrenléthez: több az agyi funkció, a szervek gyorsabban működnek, szaporább a pulzus, vérkeringés, szívverés. Ígyhát a gyerekek hajlamosak ebben a fázisban el is jutni a felébredésig, és többször is, mivel nekik több ilyen álomfázis van.

- Ingerek: az alvás alatt sok pszichológus szerint "feldolgozzuk" a velünk történt eseményeket". Vagyis lehet jobban alszik egy olyan gyerek, akit kevesebb inger ér, vagy kevésbé fogékony az ingerekre. Egy kisgyerek, ovodás gyerek nem hiszem, hogy ne keresné az ingereket, hiszen ezáltal tanulnak, és "falják" az új dolgokat, új és rutinszerű ingereket. Vagyis esetleg az a gyerek, aki átlagon felül érzékeny a külvilágra, többmindent kell, hogy feldolgozzon éjszaka, több álom, több felébredés. (?)

Felébredési okok, szerintem:
- Életmód:
étkezési szokások: régen, nagyagyáink korában, nem volt divat hús hússal, (nem vagyok vegetáriánus koránt sem, de kezdünk áttérni a főzelékekre.) a héten egyszer volt csak hús, és mennyivel tovább éltek a régi öregek. Persze nem voltak élelmiszer adalékok sem, sem hűtőszekrény. Nem ittak cukros ivólevet, de rengetek gyümölcs-zöldséget, ami az ember fogazatának is jobban megfelel. (húsrágó szemfogunk csak 4 van)
stressz, igények és énközpontúság:
ma már minden gyereknek külön igényei vannak, követelőznek. A felnettőek nem különben: önmegvalósítás, mert a ház, autó, család már nem elég. Saját igényeinek adjuk át gyermekeinek és arra neveljük őket, hogy azáltal mivel mindent megkapnak, akarjanak, vággyanak ennél is többre. Ezért egyre többet dolgozunk, több pénzünk legyen, több így a stressz is a szülőnek és így a gyereknek is közvetve, kevesebbet látja a szüleit (apját). Az anya a lelkét kiteszi, hogy minden percben a gyerekével legyen, tanítsa (az angol tanulást sem lehet elég korán elkezdeni, már oviban is divat), fejlessze, lekösse, játszon vele, minden kérésükre ugrunk. Mindezzel elmélyítve a tudatot, hogy "én vagyok a világközepe". (és aztán jónagy lelki sérülések érnek, amikor "kint a világban/oviban/iskolában" kiderül, hogy ez nem így van)
Nagyanyáink korában, nem az volt a nap program, hogy játszunk a gyerekkel, hanem, hogy elvégezzenek a ház körül, ellássák a jószágokat stb. A gyereket meg az udvar nevelte, mert ovi, bölcsi nem is volt. A gyerekek nem is ébredtek éjszaka ennyit. Meg nem is volt külön alvás, mert egy szoba, egyben konyha is volt az egész családnak, meg nagyszülőknek. De ebből a civilizációs túlhajszoltságból kilépni, vagy lassítani kevésbé lehet, és szerintem a rosszalvó gyerek is egyre több. (Ezt persze ne vegye magára az olvasó, csak általánosságban írtam, és ugyanannyira saját magam kritikája is!!)
És aztán visszacsap a bumeráng, akármennyire is megteszünk mindent a kis virgonc, mégis felébred.

Lilla

csattanónak egy sztori:
Egy üzletköző jött hozzánk a minap. 7 hónapos terhes, és egy 10 éves gyermek van, így könnyen szóba elegyedtünk. Abban bízik a hölgy, hogy két egyforma gyerek nincs és a kicsi nem lesz olyan rosszalvó, mint a 10 éves, akihez 0-tól 6 éves koráig minden éjszaka kelni kellett. A gyerek 2 éves korában, mikor már 45 kg-os zombi volt az anyuka , elvitte orvoshoz, hogy, rendben van-e minden a gyerekkel. Válasz: igen, és neki is az álomfázissal magyarázták a felébredést. A gyermek persze, most 10 évesen is felébred, de legalább nem kelti fel a szüleit, iszik, pisil, idemegy- odamegy majd lefekszik. Ilyen "felébredős" típus.

Lilla!
Ez igen. Azért remélem nem kell 10 éves koráig várnod, hogy jól aludjon.
Egyébként én is felébredek éjjel inni vagy más okból, pedig már nem vagyok 10 éves. Sőt nem is emlékszem olyanra, hogy végigaludtam volna az éjszakát. Még akkor sem amikor 16 óra munka után beestem hajnalban az ágyba.
De szerencsére idővel már nem kell társaság az ébredéshez. Azért inkább kívánok lánykádnak nyugodalmas jó éjszakákat. De főleg neked, mert elég a picihez kelni éjszakánként.
Nagyon jól összeszedted az érveket és ellenérveket. Nem is fűznék hozzá semmit. Végigcsináltam én is. De ezt úgyis tudod.

Lilla,
Úristen! Ez borzasztó! Nem gondoltam, hogy ennyire súlyos a helyzet...!

(Csak elgondolkodtam egy mondatodon: " Vagyis esetleg az a gyerek, aki átlagon felül érzékeny a külvilágra, többmindent kell, hogy feldolgozzon éjszaka, több álom, több felébredés. (?)" Ezt nem tartom valószínűnek. Az ingerektől függetlenül ugyanannyi (4-5) álomfázisa van egy felnőttnek. Nem hiszem, hogy a gyerekeké ingerfüggő lenne.)

Hát én is kívánok ébredésmentes éjszakákat (nekem is kívánja valaki, jó? ), puszi,

Virág

Lilla!

Egy csomót gondolkodtam, persze semmire nem jutottam. Csak pár kérdés: milyen egy ilyen alváslabor? Miket vizsgálnak? Volt esetleg EEG, MR, CTG vagy b.milyen képalkotó eljárás?

Jó alvást minden álmos szülőnek és (kevésbé) álmos gyereknek! (Engem is beleértve)
Zsuzsa

Lilla,
nagyon érdekes volt így összeszedve olvasni az alvással kapcsolatos gondolataidat.
Az én Bencémnél azért ennyire nem gáz a helyzet, de az biztos, hogy sose volt nyugodt alvó, különösen éjjelente nem. És érdekes ez a hat hónap is, amit írsz: noha tudom, hogy korábban is kelt éjjelente, igazából olyan 6 hónapos korától gondolom úgy, hogy ez már valahogy végképp nem stimmel. Addig csak etetgettem bőszen, aztán tápszerezni keztem, mondván biztos nem elég neki az anyatej, ha ennyire gyakran felsír (és evés után tovább sír), de nem rendeződött. Talán most, hogy már egyre többet beszél (2 és fél éves múlt), habár inkább még csak főneveket, de azért egyre többet, nos most mintha kicsit nyugodtabb lenne.
Amit a szülők immunrendszeréről írtál, arra is felkaptam a fejem: a Bence utáni terhességem végén derült ki, hogy autoimmun vérzékenységem van. Habár kicsit szkeptikus véleménnyel vagyok a manapság oly gyakran előhúzott autoimmun jelzővel kapcsolatban, ami tény az tény: a trombocitáim száma a béka ülőpárnáit alulról is csak épphogy eléri, ha egyáltalán... Szóval lehet, hogy a kialvatlanság az oka annak, hogy ilyen betegségem lett? (Persze ezt már korábban is sejtettem, de érdekes volt mástól is látni.)
Azt remélem, hogy a te kislányodnál is segíteni fog a beszéd kifejlődése!
Kíváncsi

Lilla!
Mit csinál, mikor éjszaka felébred? Sírni kezd, motyorog, jön-megy? Mennyi ideig tart az ébrenlét? Nagyon aktív Zsófi, vagy nem annyira, mint nappal?

Csi

Érdekes ez, hogy egy ideig alszik, majd nem. Az én nagyobbik fiam is íyg volt, 3 hónapos korától kb. 8-9 hónapos koráig aludt éjjelente kb. 6 órát egyben. Utána viszont 3,5 éves koráig (tehát most szeptemberig) jó ha 10 éjjelt aludt végig. Vele volt hogy 3-4 órát is ültema kanapén, amint megmozdultam felébredt és sírt. Ha magunk közé akartam tenni, az sem tetszett neki. csak ülni, és csak a kanapén. Ez hónapokig tartott, hetente 5-ször legalább). Azután jöttek éjszakai rohamok (pánikroham, vagy felriadás - soha nem tudtam pontosan beazonosítani), felébredt, nem volt magánál,kétségbeesetten ordított, alig lehetett ébreszteni, majd utána lassan megnyugodott. A roham fél órás volt (volt 1 órás is) a megnyugtatás 1,5 óra legalább. Azután a rohamnak volt egy dackorszaki színezete is, amikor a nappali dührohamainak megfelelően viselkedett, pl. verte a fejét a földbe, és nem hagyta magát ölbe venni. Ezek a rohamok 2,5 éves kora után ritkultak, majd rövidültek is,de még mostanság is kb. 4-6 hetente előjönnek, de már scak néhány pecig tartanak és az intenzitásuk sem olyan ijesztő. mostanában ált. 11-12 órát is képes végig aludni.
Lilla! én is arra a következtetésre jutottam - csak nem tudtam ilyen frappánsan összeszedni - , hogy sok ok van, de minden kísérlet csak minket nyugtat meg, a gyerek csak akkor alszik éjjel, ha eljut a fejlődésének ebbe a fázisába. Csak mi bírjuk ki addig
Zsuzsa

Sziasztok Sorstársak! vagy inkább

Linato, nem kellene neked is egy kis mágnes? Ha már Milénának használt.
Köszönjük a nyugodalmas jóéjt kívánságokat!!
Jut eszembe, ha gyakran csuklasz, akkor lehet, hogy én emlegetlek, mert amikor ismerősök buta képpel néznek rám, hogy "mi már ez a mágnes-bohóckodás a Zsófival" akkor mindig mondom, hogy van olyan gyerek akinek ez segített és én "ismerek" az anyukáját.

Az üzletkötő 6 évi kínjai kicsit megleptek. Eddigi infóim szerint 3-4 évre számíthatok. Dehát a mellékelt fenti sztori szerint lesz ez még így se

Szia Virág,
nem ilyen borzasztó, vagyis rossz de már kezdjük "megszokni". Azért amit Zsuzsa ír, az a nem semmi
Inkább felkelek még egy-két évig a kis"Duracell"-hez, csak az ilyen felriadástól mentsen meg a Mindenható.

Az inger témámnál ott a kérdőjel, de a vicc a dologban, hogy nem csak én nem tudom, de még a pszichológusok sem, hogy van-e vagy mennyi szerepe van az inger- élmény mennyiségnek az éjszakai alvásban, álomban.

Nálatok melyik R-betűs az ügyeletes éjszaka?
6-an együtt alszotok?

Szia Juli,
Nem voltunk ilyen alválaborban. És nem is megyünk. Mert ahogy Zsuzsa is írta, ez csak minket nyugtatna meg, a gyereknek csak stressz és tortúra, miközben teljesen normál dolog, az hogy felébred. (csak ez nekünk "kissé" kellemetlen) Szóval, ha Zsófika normális, akkor lehet, hogy nekünk kell inkább orvos
Kicsit messze is lakunk Pesttől, 3 óra háztól-kórházig az út és Zsófi nem ül meg ennyi ideig, meg az 5 hónaposat is túráztatni kellene, de a lényeg..,
..már majdnem felhívtam az egyik alváslabort, amikor pont ennek az alváslabor vezetőjének a riportja volt a Kossuth Rádióban, és enyhén begurított az egyik anyukához intézett tanácsa miszerint: "az Ön gyereke azért ébred fel, mert hozzászoktatták, és addig nem fog jól aludni, míg ezt Önök, szülők el nem határozzák".

Szia Kíváncsi!
Én szoktam nézni a www.alváscentrum.hu-t is. Ott van egy cikk, miszerint butaság a vicces mondás, miszerint "aki sokat alszik keveset él", mert minnél többet pihenünk, annál tovább élünk, illetve azért élnek pl. a gyengébb(!) nem, mi nők tovább mint a férfiak, mert jobban tolerálja a szervezetünk a regenerálódás hiányát, a kevesebb alvást. (Tehát éjszakai főzés, vasalásra fel! )
De komolyra fordítva, a pont a gyermekeinek érdekében kellene vigyáznunk magunkra és eleget pihenni, és ebben pont a kis édesek akadályoznak leginkább az első 10 évben.
6 hónapos kora körül nem a foga jött Bencének, és emiatt ébredt sokat? Meg 6-8 hónapos korban van ez első komoly "szeparációs félelem" (éjjel-nappal is mindig látniuk, hallaniuk kell az anyukát, ekkor eszmélnek rá, hogy ők külön lények az anyuktól, és anya el tud távolodni, és akkor jujj-jujj)
A beszéd nem igen segített 16 hónaposan mondott főneveket, 18 hónaposan 2-3 szavas mondatokat, 20 hónapos korától (most már fél éve) mindent mond, ragoz E/1,E/2,E/3,T/1,T/3, felszólító mód, igekötők, módhatározók, kötőszavak, névelőket is használ.
(Jól lenne ha más téren -szobatisztaság- is így belehúzna )

Szia Zsuzsa!
Az első 3 hónapban éjszaka is szopott Zsófi és 3-6 hónapos koráig a menyországban éreztem magam, hogy micsoda jó dolgom van...
Olvastam a Rendelőben a tiedhez hasonló levelet (felriadás, pánikroham, meg fej falbaverése stb.), Te írtad a pszichomókusnak?
Már akkor elborzadtam... : (
Hogy bírtad feldolgozni?

Szia Csi,
Van hogy felsír, beszél (anya,anya, apa,apa, hol a cumim, hol a kistakaróm, betakar, betakar, inni kérek szépen édesapa), van hogy nemcsak felsír, hanem sír folyamatosan, de volt már nevetés is (álmában, ekkor nem ébredt fel), aztán van, hogy kisétál szó nélkül vagy a nappali fele, vagy a mi szobánk fele, és szépen vissza is sétál, ha valaki megfordítja ha ekkor már mi is alszunk, akkor van hogy bemászik a mi ágyunkba (volt hogy észre sem vettük )
Nem aktív igazán éjszaka, szerencsére.
Mennyi ideig, van hogy pár perc.
De van, hogy egy órán keresztül 10-15 percenként felsír, és beszél hozzánk valamit. Csak akkor megyünk át hozzá, ha már "veszélybe" kerül, az, hogy a kistesó is esetleg felébred, mert már olyan zajos a Zsófi.

Na megyek regenerálódni

Lilla

Ja, Juli, ez a BEMER/ mágnes terápia, az amit (itt helyi szinten, meg egyáltalán) érdemesnek, hasznosnak, veszélytelennek és Zsófinak legkevésbé stresszesnek találtunk (bár az első alkalomkor eléggé balhézott, de aztán megszerette).
És még van remény, mert a kúrának csak most volt vége, és még várjuk a hatást.

Lilla

Lilla! Írtam én talán egyszer, de nem éjszaska témában, hanem ovi ill. szobatisztaság témában. Lehet hoyg részleteztem az előzményeket, már nem is emlékszem, de szerintem nem olyan ritka ez, a barátnőm fia 4 éves koráig minden éjjel felébredt, és pánikozott is, stb. Tkp. nem is volt időm menet közben elmélkedni ezen, elfogadtam, hogy ilyen. A fejverés az tényleg rémes volt, azt csinálta néha nappal is (ez a tünet nem volt naponta, kb. minden hétre jutott 1 eset, és összesen néhány hónapig tartott a tesó születése körüli időkben), de a védőnő mondta, hoyg több ilyen esete is volt, ne aggódjak, és azt is, hoyg nem tud kárt tenni magában, legfeljebb néhány csúnya lilakékzöld foltot a homlokára. Meg tudott nyugtatni, ez nagy szerencsém volt. most már hála istennek túl vagyunk rajta. mIndenesetre nehéz időszak volt.
Azért a te gyerkőcöd sem egy habostorta, remélem ő is hamarosan leszokik erről!
ZSuzsa

Szia Zsuzsa,
Igen én is pont ezt olvastam, hogy a fent említett hisztik, pánikrohamok és minden ilyen érzelemkitörés normális
Még az is lehet mi is így csináltuk

Mindenkinek, még egy kis elmélkedés:
Elismerem bár az alvásterapeutákat, de azt hiszem nekünk nem igen segíthetnek. Kimaradt pár gondolat "a nagy összefoglalásból".

A pszichmókusok szerint míg az ELALVÁS TUDATOS tevékenység kb.1,5-2 éves kortól kezdve, az alvás közben FELÉBREDÉS NEM TUDATOS.
(Ugye a fáradt 7 hónapos terhes nő sem azért akar elébredni, hogy pisiljen, hanem pisilnie kell és ezért ébred fel)
Persze létezik az agykontroll, de egy 1-2-3 éves gyerek, magától nem valószínű, hogy kitalálja az agykontrolt.
Itt bukott meg (Kossuth Rádióban nyilatkozó) alvásterapeuta állítása: a gyerek azért ébred fel mert hozzászoktatták. És akármennyire is jól, egyedül alszik EL a gyerek, a felébredése nem tudatos, és ahhoz még kicsi (1-4 éves) hogy felébredéséről ne értesítse a szüleit, és meg se nyikkanjon. REM szakasza pedig nem azért van, mert a gyerek úgy akarja, csak van és kész. a szülők örömére

Még egy pikáns vagy ciki(?) dolog:
Leveleztem egy 30 körüli alvásterapeutával, amikor a mágnesterápiáról akartam többet tudni, mi is ez, nem káros, stb. Az alvásterapeuta (Pesten a szakmájában dolgozik 3-4 éve) nem is hallott ilyesmiről!!. (Mellesleg szaklapban is publikál az illető!)

Lilla

Sziasztok! Lilla, nekem az a mondat ütötte meg a szememet, hogy "a pszichmókusok szerint míg az ELALVÁS TUDATOS tevékenység kb.1,5-2 éves kortól kezdve, az alvás közben FELÉBREDÉS NEM TUDATOS". Hogy lehet az elalvás tudatos tevékenység? Gyerekkorom óta próbálom tudatosan elkapni azt a pillanatot, amikor elalszom, és még soha nem sikerült, hiába koncentráltam erősen. Szerintem egyik sem tudatos, az ember nem tud abban a pillanatban elaludni, amikor akar, és ugyanígy felébredni sem. Hogy értik ezt a dolgot vajon?
Különben a rossz alvásban mi is érdekeltek vagyunk, mindkét gyerekem igen rossz alvó csecsemő (volt). Mi úgy látjuk, hogy ez talán genetikusan van kódolva, mert rólam is ilyeneket mesélnek a szüleim. (Állítólag éjjelente csak félórákat aludtam, azt is olyan éberen, hogy a legkisebb zajra, mozdulatra felriadtam.) A fiam kb egy éves koráig nappal egyáltalán nem aludt, legfeljebb babakocsiban vagy autóban, míg meg nem állt (akár egy pilanatra is) , viszont éjjelente elég mélyen aludt, bár szopni felkelt 2-3x (2,5 éves koráig). Az elalvással voltak inkább gondok, nagyon későn és nagyon nehezen tudott elaludni. A szopás abbahagyása után az egész problémát mintha elvágták volna, szépen alszik a saját ágyában (de NEM a rácsosban, azt nem tűrte soha), éjjel szinte sosem ébred fel, pisilni és inni sem. Az összefüggés a szopi végével valszeg csak időbeni, bár ki tudja.
A kislányom már a pocakomban összekeverte az éjszakát a nappallal, és miután megszületett, ezt folytatta szépen. Ő aludt nappal, éjjel viszont alig, nagyon éberen, és csak énrajtam (nagyon pihentető úgy aludni, hogy az ember meg sem mozdulhat ). Miután megtalálta a hüvelykujját, a helyzet sokat javult, de most is éberen alszik, és nagyon későn alszik el. Velem alszik ő is, és ha az éberebb álomfázisában észreveszi, hogy nem vagyok ott, azonnal felébred és sír. Ha ott talál, szépen visszaalszik. Szóval szerintem ez alkati dolog lehet. Meg aztán különbség van a rossz alvók között is, van aki ébren alszik, mindenre felriad, van, aki teljesen felébred nagyon korán, és nem tud visszaaludni, van, aki este nem tud elaludni normális időben. (Van, aki egyszerre mindezt ) A fiamnál még mi is próbálkoztunk ezzel-azzal, de azt kell gondoljam, hogy amíg el nem hagyja ezt az ébredős életszakaszt egy gyerek, addig alig lehet segíteni a dolgon, csak reménykedhetünk, hogy nem 10 év lesz az, hanem mondjuk 2,5. Puszi minden sorstársnak, és örülök, hogy leírtátok ezeket. Bocs a terjengősségért. Klára

Lilla,
Ráhel R betűs ébredget éjjelenként, de hála a jó égnek, mostanság (értsd talán egy hete) csak 1-3-szor. És ez király a 15-20-hoz képest... Akkor kezdtem bekattanni... És igen, mind a 6-an együttalszunk! És mindannyiunk sokkal nyugodtabb azóta mind éjjel, mind nappal. Csodálatos intimitás ez nekünk, soha nem gondoltam volna, hogy ennyit számít. (Nekünk. Tudom, hogy nem mindenkinek jön be) Puszi,

Virág

Virág, és a többi nem gyerek+felnőtt nem ébred fel? Ráhel riadózott 15ször éjszakánként a többiek meg nyugiban aludtak? Mennyi ideig csinálta ezt Ráhel?

Lilla

U.i.: Mekkora az ágyméret? Csináltattátok?

Szia Klára!

Kár, hogy én is csak mostanában kezdek rájönni erre, hogy van amire nincs gyógyír. Kis naivan azt hittem, hogy lehet a dolog ellen tenni, főleg mikor a sok sikeres anyuka írta, hogy milyen jó az "aludj jól gyermekem" módszer.

Nálunk se tűrte a Zsófi a kiságyat. Péter, 5 hónpos szintén babakocsiban szeret aludni, de ha megáll akkor is tud aludni (fél órát ). Éjszaka használja csak a kiságyat.

A tudatos elalvást arra értik, hogy a gyerek, vagy a felnőtt, ha AKAR/tudatosan akkor nem fekszik le az ágyba és nem csukja be a szemét, tudatosan nem akar elaludni, hanem a fáradtság ellenére szaladgál vagy bulizik. Viszont ha lefekszik tudatosan/akaratlagosan és becsukja a szemét, akkor több-kevesebb idő alatt elalszik.
De felébredni akaratlagosan/tudatosan nem tud az éjszaka közepén. (kivéve agykontroll)

És biztos genetika is van a felébredéses dologban, lehet, hogy nem közvetlen egyenes ági, de genetika az biztos. Pl. Most éjjel a férjem szerint Zsófi sokszor beszélt, (de nem ment át hozzá), én ebből semmit nem hallottam!! Ha előbb fekszek mint a férjem, akkor be kell lökdösnie a saját helyemre ilyenkor ellenállást is tanusítok, meg morgok, de ebből sem emlékszem reggel semmire. A férjem viszont akkor sem tud elaludni, ha megy a szobába a számítógép, ami "irtó" zajos tud ám lenni.

Lilla

Lilla,
igen, simán aludtak. Mert Recsi nem óbégatott, hanem azonnal szopizott. (Most éjjel legalább 8-szor megint. Kiakadtam. ) Egyébként úgy fél-egy hónapja ébred kevesebbszer, vagyis 20 hónapos koráig volt ez a rengeteg ébredés.

Ágy: haha , nem tudom, mennyiért csinálnának meg egy ekkora (200*360-as ágyat. ) 4 matrac van egymás mellé téve a földre.

Virág

Virág, Jó pofa, a matrac megoldás! Azt hittem befektettetek egy hatalmas ágyba.

Képzeljétek Anyukák,
Valami baj van velem. Mindig olvasom a cikkeket a neten, most a www.babaszoba.hu-n. Mindig valami újat keresek, és mindig ugyanazt találom

Lilla

Hahó,
kár, hogy már régen nem írt ide senki, illetve az a kár, hogy én csak most fedeztem fel, hogy ilyen is van. Mi is érintettek vagyunk, Cicó lányommal, de még elég kezdők a témában (Cicó 13 hónapos). Eleinte őt ébresztgetni kellett, hogy éjjel szopizzon, mert aluszékony volt. Aztán sokáig csak egyszer ébredt éjjel, aztán egyszercsak elkezdett 3-4-szer, aztán ezt felvitte kb. 6-7- ig... Ami azért igazán gáz, mert összesen 9, max. 10 órát alszik éjjel, és kb. másfelet-kettőt nappal. Nappal régebben persze többet aludt, de éjjel fél éves kora óta ennyi. Ma ott tartunk, hogy a 3-4 ébredés már soknak számít, az átlag a 2, de volt már egy is újra. Akkor javult egy kicsit a dolog, amikor pár hete átállt a napi egy nappali alvásra, ettől fáradtabb, ill. előbb elfárad este (azelőtt volt, hogy este tíz után, néha tizenegy körül lehetett csak letenni). Elalvás, visszaalvás legutóbbi időkig csak cicivel. Azért biztató dolog, hogy egy-két hete néha csinál olyat, hogy szopizás után lefekszik (ahol éppen jön, van hogy a szőnyegen) hasra, csapkod a lábával, énekel hozzá, és ha ott vagyok mellette, és rajta van a kezem, akkor elaltatja magát. Nem sokszor csinálja ezt, de bízom benne, hogy nem kell szoktatgatnom, menni fog neki egyre többször egyedül is. Ma hajnalban pláne mit csinált? Szopi, szopi, tekergés, duma, baba-baba, cici-cici, vigyorgás, de már félig csukva volt a szeme. Egyszercsak fogta magát, lecsatlakozott, bemászott az ágyába (ezt úgy kell elképzelni, hogy alacsonyra állítva, leszedett ráccsal ott az ágya, mellette a 200-180-as szivacs, amin Apával alszunk, ezt a legtöbbet ébredős időszakban vetettük be, azelőtt külön voltunk), na szóval a szivacsról bemászott az ágyába, befordult azt' elaludt Csak néztem... Szóval tényleg így van ez, ha olyan a gyerek, akkor az ember megfeszülhet, akkor sem fog előbb elaludni/visszaaludni/egyedül aludni/cici nélkül aludni stb, amíg el nem jön az ideje.
Amúgy ami engem illet, én annak idején állítólag egyből aludtam éjjel, viszont kb. egyéves koromtól jóóóóó sokáig nem aludtam se el, se vissza anyukám nélkül Emlékszem, a végén az volt a trükk (már bőven iskolás voltam), hogy a nővéremmel aludtam együtt egy kétszemélyes ágyon...aztán ő elment tanulni másik városba, és az enyém maradt a nagyágy

Jó éjt és jó nappalokat mindenkinek! Titkos vágyam, hogy felélesszem ezt a témát, mert olyan jó végre olyan alvós topikban lenni, ahol végre nem csodamódszereket ajánlgatnak egymásnak a kismamák...és ahol látom, hogy mi sem vagyunk ufók, csak a társadalom normalitással kapcsolatos elvárásai nem normálisak
Na jó, nem titkolt vágyam
Üdv
Kriszi

Nézz be Kriszi, ma vagy holnap válaszolok, most szaladok, Lilla

Szia Kriszi!

Itt vagyok, mint témaindító beszoktam ide nézni. Pont azért indítottam a témát, amit te is írtál, hogy ne csodamódszereket keresgessünk csak beszélgessünk az éjszákáról és az alvásról, ha már nem "művelhetjük" azt
Mint írtad csodamódszer nincs. És bár fontos az esti lefektetés módja, ez nem befolyásolja, hogy fel fog-e ébredni a gyerek éjszaka.
Te hogy altatod egyébként Cicót, most jelenleg?
Nálunk, Zsófi 2,5 éves, mostmár kezd nem felébredni éjszaka 2-3 hónapja, szóval Zsófival 1-1,5 éves korában is nagy gond volt a felébredések mellett az elalvás. És az aludj jól gy. módszer helyett, ami nem vált be, inkább azt csináltam, hogy nem engedtem le a nagyágyról, és elaludtam vele. Persze sokxor már-már közelharcot vívtunk. De nem agresszíven, de határozottan és erőfölénnyel mindig én nyertem. (ilyenkor igyekeztem öleléssel, odabújással magam mellett tartani) Igy megértette, hogy pancsi, mese/ének/vers, ima után az ágyról nincs kimenet.

Egyébként én is kakukk tojásnak éreztem a mi estünket, de már látom nem az. És mióta Gyulai Zsuzsáék eseteit olvastam, azt mondom, hogy a kisfiamhoz inkább felkelek még két évig és megszoptatom, vagy visszaaltatom ,csak ne sírva ébredjen és ne fél óránként.

Sziasztok, Lilla

Hahó Lilla,
örülök a válasznak. Azóta Cicó 14 hónapos, helyzet változatlan, kicsit nehezebb, mióta egyszerre öt fogat növeszt (egyik sincs még teljesen kint). Azóta megint 3, néha 4 ébredés van, elalvás-visszaalvás még mindig cicivel (ez a legkevésbé igénybe vevő módszer, mármint nekem). Illetve néha sikerül simizéssel, ölelgetéssel visszanyugtatni, de csak ritkán. A "magától" tendencia teljesen leállni látszik, mióta a kölök elindult Szerintem nálunk is közelharc lesz később Most várom, hogy jöjjön megint egy nyugis időszak.
Üdv
Kriszi

Szia Kriszi,

Hát mostanában Zsófi, 28 hó, megint ébred 3-4/éjszaka. De szerencsére nem minden nap.
Peti meg 7,5 hó még 1 éjszakát sem aludt át. Nagy súlyú is, és étkes baba, dehát azért furcsa, hogy egyszer sem tudott jóllakni , hogy legalább 6-7 órát aludt volna. (pedig tej van dögivel) De nekem is az a legkönnyebb, hogy megszoptatom. Mostanában próbáltam, hogy nem etetem meg, ha csak lehet, de nem igen nyugodott meg másodjára, elősször még csak-csak cumi, simi elég volt 15 percig utánna elaudt, persze magamhoz is vettem, de másodjára hajnal 3-4ig próbáltam nyugtatni, de kajás volt. Többet nem is próbálkozom, hadd egyen. Így alszunk egyébként is a "legjobban".

Nem szeretnék vészmadár lenni, de ha mostanában indult el, akkor ne nagyon számíts nyugisabb időszakra.
Nálunk is így volt a naggyal, meg sok anyuka mondta, hogy ilyenkor nagyon erősen kinyilvánítják az akartukat minden téren, még jobban mint ezelőtt.

Jó alvást, vagy inkább minnél több alvást

Lilla

Sziasztok!

Hahó Kriszi!
Most, hogy átrendezték a szerkesztők a topicokat, tök érdekes helyekre bukkanok! hihi
Nálunk is vannak/voltak jobb-rosszabb időszakok az alvás terén, de most már azért egész jól alakulunk. Az tuti, hogy van egy érési folyamat, amit egyes gyerekek hamarabb, mások később járnak be, (vagy soha). De úgy vélem, azért erre az érésre picit rá is segíthetünk.
A lányom a születése után két óránként szopizott éjjel-nappal, és ráadásul nála a nappal hajnali 3-4 körül ért véget, és az éjjel kb. délig, egyig tartott. Akkor nagyon borzasztónak tűnt a dolog, de utána megpróbáltuk midenn nap pár perccel, negyed órával előrébb hozni azt a szopit, amibe végre elaludt. Mire kb. 5 hónapos lett, elértük azt, hogy este 9-10-kor le lehessen fekteni, és már csak 4 óránként ébresztett. Ez egészen egy éves koráig így is maradt.
Utána úgy éreztem, egy egyéves már tényleg átalhatna 6-8 órát és fogtam magam, és leszoktattam az éjféli cicizésről és azóta este 8-9-től hajnali 4-ig is alszik egyhuzamban. Király!! Ha korábban le bírnék feküdni, akár 7 órát is alhatnék. De buta módon éjfél előtt soha nem fekszem le. Úgy kell nekem!
A megmaradt hajnali cicikézés viszont sokszor azzal jár, hogy utána nem alszik vissza azonnal, hanem csak forgolódik, vigyorog, mászkál a dupla ágyban, neveli a macit, és újra meg újra rácsatlakozik a központi etetőre. És ezt akár egy órán keresztül is, mire végre újra elalszik. Sajnálatomra azonban ilyenkor már sokkal éberebben alszik, és a kb. reggel nyolc órai teljes felkelésig még minimum 3-4x cicire vonul. Ha majd egyszer megint erőt tudok venni, akkor megpróbáljuk ezt a hajnali cicizést kijebb tolni, hátha eljutunk egyszer a teljesen átaludt éjszakáig.
Igazából nem is tudom, mit akartam kihozni azzal, hogy ezeket leírtam. Talán csak annyit, hogy előbb-utóbb valamilyen módon rendeződnek ezek a dolgok. (Többnyire.)

Yoan

Jah, Yoan, többnyire és előbb-utóbb igen

Nálunk is közben rásegítettünk, méghozzá eléggé radikálisan, mert én nem vagyok olyan toleráns, mint te
Szóval Cicó elkezdett megint kétóránként kelegetni éjjel, és mivel nappal már csak egyszer alszik, kb. másfél-két órát, én meg nem tudok csak éjjel aludni (nappali alvás nekem sosem ment jól, kisgyerekként sem), gyakorlatilag semmikor nem aludtam (éjjel már nem tudtam két szopi között rendesen visszaaludni, Cicó álmában mászkált rajtam keresztül, illetve rosszabb napjain már ha csak megmoccantam, felébredt). Amikor pedig kezdtünk ott tartani, hogy maga Cicó is kezdett újra kétszer aludni napközben, annyira kialvatlan volt, megelégeltük a dolgot. Azóta Cicó Apával alszik, és néhány nap után szinte átalussza az éjszakát. a történetünk részletesen az Alvászavaros gyerek topikban van leírva, itt a szomszédban Azért ébred néha még mindig, főleg fronthatásra, illetve oltás mellékhatásra tette különösen, de nem kétóránként, és minden cici stb. nélkül percek alatt visszaalszik. Úgy tűnik, most eddig juthatunk. Nekem nagy jel, hogy cici nélkül is ébred még, nem gondolom, hogy most ennél többet várhatnénk tőle. Majd idővel... Mindenesetre most nagyjából mind alszunk, már három hete, hogy apaalvás van, mostanra már én is csak egyszer ébredek

Jó éjszakákat és kellemes alvós húsvétot mindekinek,
üdv
Kriszi

Sziasztok!

Az én Zsófi lányom most másfél éves és 1x-2x még most is ébred éjszaka. Kb. 10 hónapos volt, amikor 5-6x is ébredt. Mivel tejem már nem nagyon volt leszoktattam az éjszakai szopiról és ha ébredt rohantam hozzá, simogatni. Ez tartott 30-40 percet kb. 3 hétig bírtam. Ezután a férjem 3 hét után, amikor már hulla fáradt voltam, gondolt egyet és magunk közé vette a Zsófit ha ébredt és csodák csodája végigaludta az éjszakát. Azóta is így van, este játszás, fürdi után lekapcsolom a villanyt, összebújunk (ő befúrja a kezét a pólómba és simogat) így 5-10 perc alatt elalszik, ekkor beteszem az ágyába. Kb. 1-2 órakkor ébred ekkor valamelyikünk odahozza az ágyunkba és köztünk alszik reggel 7-ig. Már olyan automatikusan csináljuk, hogy reggel nem is emlékszünk ki hozta oda a lányunkat. Meg az az igazság nagyon jó dolog egy szuszogó, bújós, édes illatú babával aludni.

Nem tudom meddig fog tartani ez és igaz nekünk is kevesebb az együtt töltött idő a párommal, de az mindent megér, hogy nyugodtan átalusszuk az éjszakát. Sajnos egyelőre nem tudjuk külön szobába rakni a lányomat, így marad velünk. Emlékszem én is kb 5-6 éves koromig anyuék ágyában aludtam.

Csak akkor lesz gáz, ha jön a tesó. Lehet, hogy mindenki együtt fog aludni.
Van olyan akinél együtt alszik/aludt a gyerkőc veletek? Hogyan szoktattátok le?

Üdv.: Momóci

Momóci,
van itt valahol egy együttalvás topik is, érdemes azt is megnézni. Egyébként le a kalappal az együttalvás miatt. Nekünk ez nagyon nem megy, jelen állapot szerint Cicó, ha nincs jó éjszakája, ide-oda mászik álmában, "csinálja a helyet", ahogy Apa mondja Mindenesetre képes az alvópartnert letúrni a 180x200-as matracról is Jó éjszakáin viszont leteszem este fél kilenckor (cicivel), és alszik a leszedett rácsú ágyában reggel fél hétig-hétig, egy moccanás nélkül. Remélem, lassan majd ezek a napok lesznek túlsúlyban
Ja és csajok, nagyon fontos: NEM SZABAD este veszekedni Apával Tegnap összezördültünk egy kicsit (tényleg nem nagyon), és mind a hárman olyan pocsékul aludtunk, mint már régen nem. Reggel Cicó sírva ébredt, keresett engem, Apát felváltva, és majdnem egy órába telt, mire egyáltalán leengedett bármelyikünket a szivacsról bömbi nélkül... Nekem nagy tanulság volt, hogy ezek a pöttömök ennyire érzékenyek a feszültségre.
Üdv
Kriszi

Szisztok.Nekem is hasonló broblémám van a fiammal mint nektek.Õ még cicizik és csak cicin alszik el,kb 30 percig alszik a kiságyába aztán felébred,majd cicizik egy kicsit és 1óra után megint felébred.már kipróbáltam a sírásos modszert de nem jött be.Egy éjjel kb.7-8szór kel fel,mostanába odavesszük megunk mellé.De ugyanez a helyzet.Mit tegyek?Ha van valami jó ötletetek írjátok meg .köszi

Helló!

Na, én másfél évig csináltam ezt a lányommal. Szerintem vagy tűröd, vagy leszoktatod, de sírás nélkül én nem hinném hogy sikerülhet.
Tudom hogy nehéz. Nekem Petivel,- második gyerek -nagyon jól sikerült. Az Alvás topikban leírtam részletesen tavaly novemberben. Ha érdekel keresd vissza. Akkor 10 hónapos volt Peti. Persze ha lázas, beteg, rosszat álmodik(?) akkor mostanában is felébred. De max. egyszer egy éjszaka. Akkor sem megyek be 5 percig. Mérem az időt. Az esetek 90%-ában magától visszaalszik.
Nem írtad mekkora a babád. Ha nincs még fél éves, szerintem ne kezd el a szoktatást, viszont addig könnyebb alvásra szoktatni amíg fel nem állnak a kiságyban. Ha feláll még nehezebb, mert nem hogy aludni nem akar, de leülni, lefeküdni sem.....
Szóval nem könnyű dolog.
Én a helyedben tartanám magam valami féle szabályhoz, hogy mondjuk csak éjfélkor kapjon cicit, meg reggel 5-kor, vagy 4 óránként, vagy ilyesmi. Bár nekem jobban sikerült a teljesen radikális -nem szopizunk éjszaka!- szabály. De mondom ő már 10 hónapos volt. A tejem le is csökkent azóta, szóval ezt is be kell kalkulálni. Mert ha még pici, és csak anyatejes inkább szopizzon éjszaka is, nehogy ne legyen elég tej emiatt.
Na, sok okos dolgot nem írtam, de együttérek veled!

Üdv.
Andi

Sziasztok sorstársak.Az én lányom,agusztus 26.-án lesz két éves,és még eggyetlen átaludt éjszakánk sem volt.Az én történetem,teljesen megeggyezik a legelső M Lilla topiknyitó írásához.Csak sajnos én nem tudok ebbe még belenyugodni.Már én is túlvagyok minden lehetőségen,de semmi változás.Lassan már tényleg kezdek zombivá válni.Valakinek még valami ötlet esetleg????Minden érdekelne.Köszi.SZiasztok:ERIKA

Sziasztok!

Most olvastam el a topikindító hsz-t. Kíváncsi lennék hogy alakult ott az alvás.

Egy dolog azért nem hagy nyugodni. Ami nálam bevált, (a sírni hagyom vagy nevezhetjük Aludj jól gyermekem módszernek is) másnak nem válik be. Nem kötekedni akarok. De nem hiszem hogy lenne más mód. Vagy alszik, vagy nem. Köztes út nincs. Ha pedig minden nyekergésre berohangálunk hozzájuk és próbálgatjuk elhallgattatni, nem fog magától elhallgatni. Szerintem ez nagyon logikus.
Meg az is, hogy a mi okos kisbabáink rájönnek egy idő után, hogy éjszaka hiába sírok.....
Szerintem ezt a módszert, nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, hogy nekünk nem vált be. Meddig próbálták? Hogyan? Miért nem vált be?
Szóval nem kell azt hinni, hogy én könnyen vettem a dolgot. Nagyon nagyon nehéz volt sírni hagyni a kisfiamat. De megtettem 3 kemény napig. Most már 8 hónapja alig ébred fel éjszaka. Nekem megérte, de nagyon. Hónapokat szenvedtem a lányommal a nem alvástól. Másodszorra nem, nem és nem!
Kitartónak kell lenni, és lehet együtt sírni velük, csak ne lássák......

Sok sikert, és átaludt éjszakákat kívánok nektek!

Üdv.
Andi

Andi,

Biztos vannak babák, akik hamarabb feladják a harcot Az én lányom 2 hétig sírt, nem három napig. Ez héthónapos korában volt, lefekvéskor. Egyéves korára abbahagyta az éjszakai szopikat, szinte magától (kicsit besegítettem). Ehhez képest tavaly nyáron, majdnem kétéves volt, volt egy olyan pont, hogy hétszer kellett szoptatnom (Azelőtt ilyen soha nem volt, nagyon el vagyok kényeztetve éjszakai alvás terén )
Szóval azt akarom mondani, hogy nem csak hogy minden gyerek más, de még egy gyerek életében is változhatnak az alvási szokások. Csak azért mert neked bejött valami még nem csodaszer.

Szerintem van köztes út, nekem legalábbis sikerült találnom. Ahelyett, hogy magára hagyom sírni, az ölemben sírt. Vigasztaltam, gyengéd szeretettel. Több nap után abbamaradtak a felébredések. Azóta is vannak időszakok, amikor felébred éjjel (néhány napig, esetleg hétig). Ezek mindig elmúlnak.

Erika,

Ez nem mindenkinek a kenyere, de azért leírom. A lányomat másfélévesen az ágyamba engedtem, azóta is ott alszik. Az előnye az, hogy ha felébred valami miatt (szomjas, pisilni kell stb), azonnal el tudom intézni, és néhány perc múlva már alszunk is. Ha netalántán órákig ébren van, akkor nem kell hozzá szaladni 15 percenként, mert velem van, nincs egyedül. És én olyankor tudok 15-20 perceket szundítani, ami azért mégis pihentetőbb mint órákig ébren lenni. A gyerek szempontjából meg tudom érteni, hogy ha ébren van, nem akar egyedül lenni a szobájában.

Bocs, de nincs jobb tanácsom. Nálunk a korral is javult a helyzet, lehet hogy nálatok is fog.

Kati

Sziasztok!

Kati!
Mondjuk, őszintén én voltam a legjobban meglepődve, hogy Peti 3 nap alatt "betanult" az alvásba. Én nagyon elszántam magam, de azért 2 hétnél tovább már én sem bírtam volna, sőt még talán addig sem.
Tényleg úgy van, hogy minden gyerek más, de nagyon. Nálunk is teljesen különböző a kettő. Érdekes, hogy Peti akaratosabb, mégis könnyebben feladta a harcot az alvással kapcs. Talán megérezte, hogy most nincs nálam "kec-mec".
Meg ugye már második gyerek, így "rengeteg" gyakorlatom a "gyereknevelésben" is önbizalmat adott nekem.

Erika!
Tűrj, vagy lázadj! Más ötletem nincs!

Üdv.
Andi

Hát ugy döntöttem,hogy jöjjön a LÁZADÁS.Ma kezdjük.Persze ebbe a férjemet is bevonom.Tegnap éjjel,csak vizet kapott inni,és mindjárt nem is volt fenn annyiszor.Szóval elkezdtem a dolgot.Kicsit izgulok,hogy fogom viselni amikor sokáig sír.De muszáj lesz.Holnap beszámolok majd a fejleményekről.Sziasztok:ERIKA

Erika!
Nagyon drukkolok neked, hogy ne sírjon sokat!
Lehet, hogy nem is lesz olyan vészes, én nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Mi a terved???

Azért 3-4 napig szerintem eltart.......

Én először csak az esti fektetésnél "mertem" kipróbálni, mert a nappali alvás még olyan bizonytalan volt. Aztán amikor már az ment,akkor tértem át a nappalira is. Most, mióta csak egyszer alszik nappal, már nagyon jól megy a dolog.


Sok szerencsét!
Várom a fejleményeket!
Üdv.
Andi

Sziasztok,

egyszerre két okból szeretnék írni.
Egyrészt szeretném leírni, hogy a kislányom hogyan tanult meg 4-5 hónapos korában egyedül elaludni, és átaludni az éjszakát. A másik pedig, hogy fordulóponthoz érkeztünk, és most nekem is segítségre van szükségem.

Kezdjük tehát az 1. témával: Sárának 4-5 hóanpos korára már egész jól kialakult napirendje volt. Napközben még háromszori alvást igényelt, és az esti lefektetésnek is megvolt a megszokott rutinja (masszírozás, fürdés, pizsama, szopizás, éneklés). Kezdetben, amikor betettem az ágyba rögtön rázendített. Nem vártam meg, hogy szopizás közben elaludjon, mert attól tartottam, hogy akkor sosem fog megtanulni egyedül elaludni, és nekem minden este ott kell lennem az altatásnál, nem lehet egy szabad estém sem, ennyire pedig nem vagyok önfeláldozó. Szóval úgy gondoltam, hogy lehet, hogy most egy darabig nehezebb dolgom lesz, de talán hosszútávon kifizetődő a taktikám: tehát "könyörtelenül" betettem az ágyba, de nem hagytam magára. Leültem a rácsos ágy mellé, és paskoltam a fenekét, simogattam a hátát, halkan csitítottam, hogy azért a hangomat is hallja. Első pár nap erőfeszítéseim ellenére is sírt, de a lelkisimeretem tulajdonképpen nyugodt volt, mert ott voltam mellette, amíg el nem aludt. Aztán úgy a harmadik nap tájékán már 40 perc helyett csak 20 percet nyüglődött, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen már nem bömbölt, csak nyöszörgött. Aztán jött az, hogy már nem is kellett simogatnom, és nem kellett beszélnem hozzé, csak ott kellett ülnöm az ágy mellett, és nem is sírt. Aztán egyszercsak (kb. másfél hét után)betettem az ágyba. Õ megfogta a plüsskutyát, ami az ágyában volt, magához vonta, a másik kezének a hüvelykujját a szájába gyömöszölte, én meg úgy gondoltam, hogy elérkezett a pillanat, hogy kimenjek a szobából, nem várva meg, hogy elaludjon. Ettől kezdve teljesen egyedül aludt el. Betettem az ágyába és vagy 5 perc múlva már húzta a lóbőrt vagy még gagyogott/később beszélt egy darabig és utána csendben elaludt.
Az éjszakai felébredésekről: amikor már volt egy-egy olyan éjszaka, hogy "véletlenül" nem ébredt fel, akkor úgy gondoltam, hogy most már nem kell feltétlenül éjszaka is szopiznia, hiszen elvileg kibírja nappalig evés nélkül. Innentől kezdve, amikor felébredt, akkor ugyanazt csináltam, mint az esti altatásnál (kezdetben paskolás, aztán csak üldögélés mellette, aztán megszűntek a felébredések).
Egészen mostanáig a lányom este 7-8 között feküdt le és reggel 8-9-ig aludt egyhuzamban.

Most viszont - és itt most a ti tapasztalataitokra lenne szükségem - fordulóponthoz értünk. A lányom 21 hónapos, és mivel az ajtókat már ki tudja nyitni, úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy olyan ágya legyen, amiből ki tud mászni, és akkor reggel át tud jönni hozzánk, nem kell kiabálnia, hogy felébredt, és most már igazán bemehetne hozzá valaki. Szóval szerettem volna neki egy kicsit nagyobb szabadságot, önállóságot biztosítani. Most pedig már három napja nem alszunk, amióta az új ágyat beüzemeltük. Az új ágyat szereti, mondta is, és látom, hogy sokszor napközben is belemászik, játszik benne, tehát ezzel nincs gond. Viszont, ahogy közeleg a lefekvés ideje, akár napközben (napközben még alszik egyet, akár este, már legörbül a szája, mondja, hogy nem akar aludni. Aztán amikor mese után beteszem az ágyba, azonnal sírni kezd. Ha kimegyek, néhány perc múlva megjelenik a nappaliban sírva. Ilyenkor visszakísérem az ágyába, és újból kijövök. Ezt eljátszuk kb. 10-szer, utána azt csinálja, hogy kinyitja a szobájának az ajtaját, kikukucskál, és amikor meglát azonnal becsukja az ajtót és magától visszamászik az ágyába. Ezt is kb. 10-szer eljátszuk. Szóval ez van elalváskor. De ez még hagyján, mert éjszaka is felébred most már három napja, és akkor ugyanez a műsor, mint lefekvéskor.
Lehet, hogy korai volt, hogy olyan ágyat kapjon, amiből ki tud kelni? Vajon, ha következetesen vissza-visszakísérgetem az ágyába, és nem reagálok a sírására (hiszen elég okos már, tudja, hogy ott vagyok a közelben), akkor előbb-utóbb visszatérünk a megszokott kerékvágásba? Vagy vissza kéne térnünk a rácsos ágyhoz? Vagy ott kéne ülnöm mellette megint jópár napig, megvárva, hogy elaludjon? Ettől azért tartok egy kicsit, mert most már nem arról van szó, hogy meg kell tanulnia elaludni, ezen már túl vagyunk, viszont tartok tőle, hogy ha engedek neki, és ottmaradok, akkor kialakíthatok benne egy rossz szokást, hogy elvárja, hogy valaki ott ücsörögjön minden este. Arra is gondoltam, hogy hagyom az új ágyat, csak egyelőre elbarikádozom, hogy ne tudjon kimászni belőle. Aztán amikor már kellőképpen megszokta, hogy itt kell aludnia, akkor elveszem a barikádot.
Tudom, hogy még csak 3 nap telt el, és igazából nem lenne okom aggódni. De ez most nem egy kicsi változás, tehát nem az van, hogy mondjuk egyik este egy kicsit nehezebben aludt el, hanem valami gyökeresen megváltozott az alvásában.
Van ilyen tapasztalatotok vagy ötletetek a témával kapcsolatban?

Köszi,
Szilvi

Szilvi,

Szerintem próbáld ki ugyanazt, amit babakorában csináltál, ill. módosítsd egy kicsit. Például néhány este ott maradsz, ülsz az ágy szélén. Utána kimész, de kint maradsz a szobája előtt (az én lakásomban például tudnék a fürdőbe menni mosakodni, vagy a szennyest válogatni, vagy a kimosott ruhákat hajtogatni). Ezt is néhány napig, aztán amikor úgy gondolod, akkor lefektetni és magára hagyni.
Tudom, szokták javasolni, hogy szó nélkül vidd vissza a szobájába, meg ne mutasd az érzelmeidet, de az én lányomnál például nem jönne be. Én türelmesen el szoktam magyarázni, hogy semmi baj, anya nem megy sehova, lent leszek a nappaliban (esetleg elmondom, hogy mit fogok csinálni).

Van egy "eltűnő szék" nevű módszer, bár sztem nagyon sok türelem kell hozzá (én nem próbáltam). Este lefekszel vagy leülsz az ágyára és megvárod míg elalszik. Másnap egy székre ülsz, megintcsak elalvásig. Aztán minden nap a szék távolabb van az ágytól, míg egy nap már az ajtó előtt ülsz (és aztán már ott sem) Az egész eltarthat hetekig, vagy hónapokig.

Végigolvastam megint amit írtál. Ugye nem arról van szó, hogy este nem elég fáradt?

Kati

Szia Kati,

nem hiszem, hogy az a gond, hogy nem elég fáradt, hiszen egyrészt eddig is mindig ilyen tájban feküdt le, másrészt pedig eddig, ha még kicsit éberebb is volt lefekvéskor, sosem sírt, hanem beszélgetett magában egy ideig, aztán csenben elaludt ölelgetve a kutyusát. Meg aztán az éjjeli ébredéseket ez nem magyarázza.
Az eltűnő szék nekünk nem segítene, ugyanis Sárának mindegy, hogy hol ülök le a szobájában. Lehet az a legtávolabbi sarok is, csak legyek ott (legalábbis három napja ezt igényli, eddig nem volt erre szükség).
Még eszembe jutott az, hogy azzal is próbálkozhatnék, hogy kijövök, de nyitva hagyom a szobájának az ajtaját, amíg elalszik. Csak ezzel is az a bajom, hogyha ezt megszokja, akkor aztán hogy magyarázom el neki, hogy o.k. eddig nyitva volt az ajtó, de mától becsukjuk. Mert a nyitott ajtó nálunk hosszú távon nem megoldás, elég sokszor jönnek barátok, vendégek, és a gyerekszobából pont rálátni a nappalira és a konyhára.
Egyelőre próbálkozom még egy pár napig a visszakísérgetéssel. Én is elmondom neki, hogy itt vagyok a közelben, és hogy nincs semmi baj. Túl sokat azonban nem szoktam neki magyarázni, mert nem szeretném, hogy úgy érezze, hogy érdemes kijönnie a szobából, érdemes felébrednie éjszaka, mert olyankor jókat beszélgetünk.
Szóval próbálkozom még pár napig ezzel. Próbálok következetes lenni. Aztán ha mondjuk péntekig nincs javulás, akkor jöhet valami következő ötlet. Mondjuk az ottülős-megváromamígelalszik verzió.

Sajnos fogalmam sincs, hogy mi lehet a változás kiváltó oka: csak az új ágy, vagy elérkezett egy olyan korszak, hogy egyszerűen nem akar lefeküdni és aludni (pl. az esti fürdéssel is volt pár hónapja két küzdelmes hetünk, ami aztán olyan hirtelen el is múlt, mint ahogy jött), vagy valami trauma érte (rosszat álmodott, és most fél elaludni), szóval nem tudom. Erről olvastál vagy hallottál valamit, hogy mi okozhat ilyen változást?

…..

Közben túlestünk a ma esti fektetésen. A végeredmény: negyed 8-kor jöttek ki a szobából, kezdődött a műsor, de 7 óra 40 óta már csönd van (ez alatt a 25 perc alatt a következő zajlott le: ahogy letettem az ágyba, sőt már a mesekönyv becsukásakor és lámpa eloltásakor belekezdett a sírásba, meg abba, hogy ő nem akar aludni. Szóval lefektettem, betakargattam, megsimogattam (ezalatt csenben volt), kijöttem és becsuktam az ajtót. Ekkor megint sírás. Hallottam ahogy kimászik az ágyból, és már ki is nyitotta az ajtót. Én direkt úgy álltam, hogyha kinyitja az ajtót, akkor rögtön meglásson. Szóval kinyitotta az ajtót, észrevett, és nem jött ki a szobából, csak ácsorgott ott a küszöbön. Amikor elindultam felé, sarkonfordult, bemászott az ágyába és lefeküdt. Utánamentem, betakartam, megsimogattam és kijöttem. Egy darabig csönd volt, utána megint sírás. Nem vártam meg, hogy kijöjjön, bementem, betakartam, megsimogattam, kijöttem. Megint csönd kb. 5 percig, aztán megint sírás.....és így tovább. Szóval összesen 4-szer mentem vissza. Ez azért jobb eredmény, mint a tegnapi.
Kíváncsi vagyok, mi lesz éjszaka.

Szia,
Szilvi

Hello lányok.Na túlvagyok az első sírós éjszakán.Hát nem volt,egy könnyű menet.Főleg inkább nekem lelkileg.De kitartásom töretlen.Majd egy hétmúlva meglátjuk.Később még írok.

Szilvi!

Akkor voltunk hasonló helyzetben, amikor a lányom megtanult felállni a kiságyban. Kb egy óráig ment a műsor minden este. Sajnos be kell vallanom, nem voltam valami türelmes, pedig csak azt tudom tanácsolni. Hagy sírja ki magát, legyél ott vele (vagy menj be hozzá, ahogy azt teszed is), de ne ítéld el. Szerintem ha most változtatsz egy kicsit (pl nyitva hagyod az ajtót), még nem jelenti azt, hogy utána is úgy kell csinálnod, nem? Ha már megszokta az ágyat, akkor fokozatosan mehettek vissza a régi szokásokhoz. Ajtó esetében például el tudom képzelni, hogy minden nap egy kicsivel kisebb lesz a rés, majd egy nap becsukod.
Nekem a véleményem ez: ne azért maradjon a gyerekem az ágyban este, mert fél tőlem (v anya mérges/türelmetlen lesz stb), hanem azért, mert biztonságban érzi magát. Ezért nekem megéri, hogy egy-két hétig tovább tart az esti lefekvés.
De ez csak az én tapasztalatom. Szerintem próbálkozz különböző dolgokkal, míg megtalálod azt ami Nektek jó. Ideális esetben mindkettőtöknek

Erika,
Ügyes vagy. Mennyi ideig sír? Ugyanolyan gyakran ébredt fel mint eddig? Remélem apuka segít!

Kati

Sziasztok,

a tegnapit elkiabáltam. Még csak ezután kezdődött a neheze. Egész sokáig csönd volt, azt gondoltam, hogy már elalaudt, de aztán megint felsírt és kászálódott ki az ágyból. Innentől kezdve kb. 20-szor mentem be hozzá, a végén már folyamatosan sírt. Végső próbálkozásként azt mondtam neki, hogy kint leszek az ajtaja előtt és nyitva hagyom az ajtót. Ebbe beletörődött, és elaludt, kb. negyed tízkor.
Éjjel nem kelt fel. Reggel viszont már fél 7-kor felkelt, nyafogva, ami szintén nem volt jellemző rá, de már nem tudtuk visszaaltatni. Hamar megnyugodott, és onnantól kezdve pakolászni kezdett a szobájában.

Ma a délutáni alvás előtt igyekeztem jól kifárasztani, egy kicsit később is fektettem le, mint szoktam. Szóval lefektettem, elköszöntem, kijöttem, becsuktam az ajtót és leültem a kanapéra a nappaliban (a gyerekszoba ajtajából pont rálátni). Sára azonnal kimászott az ágyból, kinyitotta az ajtót, de amikor meglátott, visszamászott szó nélkül az ágyába. Gondolom, megnyugodott, hogy ott vagyok. Aztán, amikor felálltam a kanapéról és odébbmentem és a parketta megnyikordult, még egyszer kijött az ajtóba, hogy "ellenőrizzen". Amikor látta, hogy megvagyok, megpróbálta becsukni a szobája ajtaját, de nem sikerült elsőre, aztán nem próbálkozott többet. Lefeküdt, elaludt, az ajtó nyitva maradt még egy kicsit, aztán becsuktam. Két óra múlva viszonylag jókedvűen ébredt.

Este: a párom (Levi) fektette le. Mese után hagyta, hogy Sára egyedül bemásszon az ágyba, akkor megsimogatta, puszi. Kijött és becsukta az ajtót. És leült a már említett kanapéra. Sára rögtön sírni kezdett, kimászott az ágyból, kinyitotta az ajtót, és sírva megállt a küszöbön, és nézett Apára, nem jött ki. Levi a kanapén ülva elég határozottan, de higgadtan megmondta neki, hogy este van és aludni kell. Na erre még inkább rázendített. Akkor Levi megkérdezte, hogy visszamegy-e magától az ágyba, vagy visszavigye-e. Sára azt mondta, hogy apa vigye vissza, de tulajdonképpen erre nem is volt szükség, mert elindult magától az ágy felé. Levi meg ment utána, és amikor Sára bemászott az ágyba, megsimogatta, betakarta, puszi, aztán kijött, de egy ici-pici rést hagyott az ajtón. Innentől kezdve Sára nem sírt, és nem is kelt fel, hanem beszélgetett még egy kicsit az ágyban (ez már jobban emlékeztetett a régi alvási szokásokra), aztán elaludt. Kis idő múlva becsuktuk az ajtót, és megünnepeltük, hogy Sára most csak egyszer "tapsolt vissza" minket.

Nem tudom, hogy ez tényleg segít-e, mindenesetre logikusnak hangzik, hogyha nem visszatesszük az ágyba, hanem hagyjuk, hogy a manó maga másszon vissza és utána megsimogatjuk, betakargatjuk, kicsit kedveskedünk neki, akkor tulajdonképpen úgy érezheti, hogy az ágyba való visszamászást jutalmaztuk a figyelmünkkel, nem pedig az azt megelőző műsort. Persze lehet, hogy ez hülyeség!

Azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy ennek az egész mizériának az az oka, hogy egyszerűen csak ki akarja puhatolni, hogy meddig mehet el az új lehetőségek birtokában. Vajon kimászhat-e az ágyból, kinyithatja-e az ajtót, becsukhatja-e, visszamászhat-e, kijöhet-e, stb. és hogy mi mit szólunk ezekhez. Mivel neki ezek a lehetőségek a rácsos ágy után tényleg nagyon újak, igyekszünk jó előre meghúzni a határokat és tudatni azokat vele: pl. lefekvés után aludni kell és nincs kimászkálás a szobából, de pl. az ajtót kinyithatja.

Bocs csajok, már megint hosszúra nyúltam...

Jó éjt, remélem nekünk is az lesz.
Szilvi

Szia lányok,

már megint én. Bocsi, de annyira fel vagyok dobva, hogy muszáj megint írnom. Tisztára grafomán lettem az elmúlt pár napban.

Szóval úgy néz ki, hogy túl vagyunk ezen az egészen. Ma már napközben is és este is úgy aludt el, hogy nem sírt, nem kelt fel, és elköszönés után az ajtót is becsukhattam. Napközben majdnem 3 órát aludt. És ma este is már a szokásos időben (fél 8) feküdt le, ill. aludt el. Azóta csönd van.
Remélem nem kiabáltam el!!!

Sziasztok,
Szilvi

Sziasztok!

Szilvi!
Üdv. itt!

LÁtom nem jöttem pár napig, és meg is oldódott a problémád nélkülem is !
Szuper, remélem túl vagytok rajta!

Érdekes, nálunk pont fordítva volt a lányomnál, akkor kezdett normálisabban aludni, amikor megkapta a nyitott ágyát. Igaz, volt nálunk is egy két kiszökés, de hamar megoldódott.

Én az első két hsz-ed után azt tanácsoltam volna, hogy ha nagyon nem megy a dolog, és van hova tenni mindkét ágyat, lehet hogy még mindkettőt használnám, ha "gáz" van akkor alhasson még a régiben is. Mert azért még 2 éves sincs, szóval nem vagytok lekésve semmiről. De lám, a türelem újfent meghozta gyümölcsét és minden oké!!!!!
Remélem én sem kiabáltam el, bár babonás nem vagyok, de azért kop, kop, kop lekopogom, fán!


Szerintem Peti még gimnazista korában is rácsos ágyban fog aludni, nálunk még ma is hatalmas ordítás van, ha rájön hogy viszem az ágyba, még rúgkapál is, (nagyon kevés kivételes eset van) de abban a pillanatban ahogy beteszem az ágyba, már csukja le a kis szemecskéjét, és elhallgat!
De elég muris ez a nagy csönd, az ezer decibeles ordítás után, mintha kihúzták volna a gyereket az áramból.

Jóccakát!
Sok szerencsét és sikert!

Erika! HOgy alakul a dolog??????

Pusz.

Andi

Sziasztok,

nálunk azóta is minden rendben. Éjszaka csönd volt. Reggel fél 8-kor ébredt Sára, de még eljátszogatott a szobájában egy darabig. Csak akkor jött elő, amikor hallotta, hogy Levi kimegy kávét főzni.

Katica,

szerintem félreértetted egy kicsit a helyzetet. Egyáltalán nem ítéltem el Sárát semmiért. És bár bevallom, hogy néha elég nehéz volt, de azért sikerült a hidegvéremet megőrizni. Sára nem azért mászott vissza a kiságyba, amikor meglátott, mert halálra rémült tőlem (megjegyzem, egyáltalán nem tűntem mérgesnek), hanem azért, mert voltaképpen már szeretett volna lefeküdni, de ugyanakkor azt is szerette volna, ha ottmaradok mellette, és babusgatom.

Na mindegy, lényeg, hogy túl vagyunk a nehézségeken. Sára elfogadta az új helyzetet és az új "szabályokat", és úgy tűnik, hogy viszonylag hamar meg is tanult élni a lehetőséggel, hogy ugyan ki tudna mászni az ágyból, ki tudna jönni a szobából, de ennek csak reggel van értelme, este továbbra is aludni kell.

Sziasztok,
Szilvi

OFF

Szilvi,
Bocs, hogy ez jött ki számodra abból amit írtam, nem volt szándékos. Nem feltételeztem Rólad ezeket, csak leírtam a tapasztalatomat (tehát ami nekem működik egy sírós gyerekkel szemben). Azt is próbáltam mondani, hogy hiába írok én tanácsokat, valószínűleg magad fogod megtalálni a megoldást.
Örülök, hogy jobban mennek az éjszakák.

ON

Szia Katica,

akkor elnézést, én értettelek félre Téged, és magamra vettem azt, amit általánosságban írtál. Mindenesetre köszönöm a tanácsokat.

Szia,
Szilvi

(zárójelben: manó már húzza a lóbőrt ezerrel, és napközben is több, mint két órát aludt. És megint egyedül aludt el!)

Sziasztok!

Gratulálok mindenkinek, ügyes anyukák/gyerekek vagytok !

Üdv.
Andi

Hello lányok.Igaz apa közreműködésével,és eréjességével,most 2napja,csak egy-két felébredés van.!!!!Talán elindultunk a jó úton.Először sem volt vészes a sírás,talán 10-15 percig,de inkább olyan hiszti féle volt.Most ha ébred,megpróbálunk nem bemenni hozzá csak átszólunk neki,hogy itt vagyunk mi is alszunk,hátha azt is megérti.Próba szerencse.

Hello:ERIKA

Lányok!!Mindenki nyaral??

Még mindig sehol senki??Jó pihenést kívánok mindenkinek.E