Kiemelt témák

Sziasztok!
Kíváncsi lennék ti, hogy csináljátok a délutáni ill. az esti altatást?
Mert nekem ez nem megy....
Minden altatás, nálunk 1 ill. másfél órát vesz kb igénybe...
Már kicsit-marhára- fárasztó
Enyhén besötétitek, mesét olvasok, simogatok, nyugodt zenét hallgatunk, de állandóan izegnek, mozognak, nevetgélnek, kiugrálnak......
Van valakinek hasonló tapasztalata?

Minden megoldás érdekel!!!



Köszönöm, hogy benéztél!Várom mindenkinek a hozzászolását!


köszi. Réku....
óvónéni[/quote]

helló!
Már rég óta böngészek hátha valaki ír a témába .Az én kislányom 19hónapos és soha nem volt jó alvó ,de kb1 hónapja már soha nem hajlandó aludni .Én is marhára ki vagyok a 19hónap alatt még nem volt átaludt éjszakánk . Próbáltad magad mellé fektetni ? Nekem ez sem vált be.
Valaki tanácsot!!!!!!
kőszi .szeximexi

Sziasztok!

A mi kisfiúnk 13 hónapos, és 1-1,5 hónapos korától végigalussza az éjszakákat, és 6-6:30h között ébred, ill. napközben is 2-3 alkalommal 1,5-2 órákat alszik.
Nem azért írtam, hogy fájdítsam a szíveteket, hanem, hogy hátha bevállik Nálatok is a módszerünk.

Szóval, már a kezdetektől minden nap 19h-kor kezdjük a fürdést, és 19:30h-kor már megkapja a cumisüveget, majd alvás. A fektetésnél mindig igyekszünk gyorsak és határozottak lenni: betesszük a kiságyba, cumisüveg a kezébe, és gyorsan kijövünk az elsötétített szobából: egyedül alszik el.
(Még nem olvasunk Neki mesét, de fogunk. Ugyanezt a módszert meg akarjuk tartani, úgyhogy mesét a mi ágyunkban fogunk olvasni, és a mese végén fogjuk átvinni a saját ágyába a még ébren lévő gyereket. Hogy továbbra is egyedül aludjon el.)

Napközben már a szeme állásából látjuk, hogy álmos. Ha már a szemét is törli, akkor már majdnem késő van elkerülni a hisztit, mert ha már nagyon álmos, nem tud könnyen elaludni. Szóval, nappal is: beviszem a szobájába, beteszem a kiságyba, cumi a kezébe, és jól lesötétítem a szobát: befordul a fal felé és alszik. Ez napközben 2-3 alkalommal így van. Ha felébred, nem megyünk be azonnal, mert lehet, hogy még visszaalszik. Mindig azzal hív be, hogy kidobja a cumit a parkettára. Vagy egyszerűen csak "dumál" magának, és ha elég sokáig csinálta, na, akkor már biztosan bemegyünk, mert ekkor már tényleg felébredt. (A cumit csak alváshoz igényli.)

Szóval, ne várjátok meg míg totál beálmosodnak, még az előtt tegyétek le őket aludni. De sötétítsétek le a szobát, és ne legyen még halk zene sem, és gyorsan, határozottan fektessétek le őket. Ha netán sír, ne menjetek be azonnal, de kb. 3-4 perc után igen, majd határozottan fektessétek vissza az ágyba, de ne szóljatok hozzá, takarjátok be, simogassátok meg az arcukat, és gyertek ki a szobából. Nekünk nagyon könnyen megy az altatás, úgyhogy szerintem próbáljátok ki ezeket Ti is. Nekünk bevállt, hogy tudja, hogy itt vagyunk a másik szobában, de azt is tudja, hogy aludnia kell. És valószínűleg azért izegnek, mozognak, mert játéknak veszik ezt is. Nem érzik, hogy tényleg meg kell tenniük valamit. 10 percnél hosszabb huzavonába sosem megyünk bele. Ha addig nem csendesedik el, akkor tényleg nem álmos. De mindenképpen Nektek kell megtanítanotok őket, hogy egyedül aludjanak el.
És már nem próbálom magam mellett altatni, mert 13 hónaposan már nem lehet. Felkel, forgolódik, mászkálna. Ezért jobb, a leírt "egyedül alvás"-os módszer. Ha ez módszer egyáltalán.

Remélem sikerült segítenem.

Üdv,
Ka-ta

Sziasztok,

véletlenül tévedtem be hozzátok, én most olvasom Tracy Hogg: A suttogó mindent megold cimű könyvét ami kifejezetten csecsemőkortól az alvás etetés nevelés kérdéskört tárgyalja nagyon hasznos infókkal. 2800 ft és 516 oldal...szerintem érdemes az ott leirtakat kipróbálni életkor szerint is bontja.
Sajnos nekem még konkrét tanácsom nincs mert az én fiam 1 hónapos és még csak próbálkozunk mi is... én az éjszakai fenntlétek, ébredések miatt vettem meg a könyvet... hátha...

sok sikert!
sziasztok

Sziasztok!

Látom, nem csak én vagyok hasonló cipőben!
Az én Mátém 2 éves, de iszonyú kínlódás a délutáni altatás.
Nagyon elrontottam, mert a párom nem tűri, ha sír, ezért mindig az volt a legfontosabb, hogy gyorsan elaludjon. És most iszom a levét.
Általában fél óra míg elalszik.
Mese, simi, puszik, bújás, minden amit el tudok képzelni!
Bár a mese néha nemhogy lenyugtatná, inkább felélénkíti. Nem igazán találom a jó megoldást. Most 3 mesét olvasok neki, próbálom szoktatni ehhez, és utána hátha megszokná és könnyebben aludna.
Ráadásul ott alszik közöttünk éjjel, igy napközben pedig az én helyemen.
Ennyire lágyszívűek vagyunk, hogy nem tudjuk időben megtanítani neki az egyedül elalvást?
Én tényleg próbáltam mikor néhány hónapos volt. Este egész jól ment, de éjjel és nappal kritikus volt. Hiába bömböltettem, max annyit értem el, hogy az egész napirendünk felborult, és a gyerek az egyik én a másik szobában bőgtem. Utána pedig olyan lelkiismeret furdalásom volt!
Viszont az oviig mindenképpe meg kell tanulnia egyedül aludni.

Várom az ötleteket, ti hogyan csináljátok!

Üdv:

Zsuzsa

Sziasztok!

Ez életem első hozzászólása! Már nézegetem egy ideje a témákat, de csak most szántam rá magam.
Szerintem nem jó, ha egyedül kell aludnia egy kisbabának. Sírni meg végképp nem hagynám. Az én fiam 32 hónapos és mindig együtt aludtunk. Nekünk is sokáig tartott, amíg elaludt. Kb.: egy hónapja úgy éreztem, hogy itt az ideje, annak, hogy egyedül elaludjon. Minden gond nélkül és sírás nélkül megértette!!! Bevisz az ágyába valami játékot (általában autót) és az ajtót nem csukom be, amíg elalszik. Néha még kikiabál, de működik.
Tehát nem kell megtanítani a babákat elaludni, mert ez magától is jön idővel. Ő úgy érkezett életének erre az állomására, hogy sohasem cumizott, nem ivott cumisüvegből, nem voltak póttárgyai - mindig ott voltam én- és láss csodát egyszer csak elég nagy lett hozzá!!!
Most így utólag azt gondolom elrepűlt az idő!!! Ne legyünk türelmetlenek! Nemsokára érettségizni fognak. Tudom ilyenkor ez nem vigasz, nagyon fárasztó éjjel is többször felkelni, de higgyétek el ki lehet bírni. A gyerekek később nem fognak emlékezni ebből az időszakból semmire, de biztos azért nem mindegy!

A kisfiam 13 hónapos. 3 és 8 hónapos kora között egyedül aludt el a kiságyában napközben is és este is. Megszoptattam, azonnal betettem a kiságyba és otthagytam. Szinte soha nem kellett visszamennem, mert néhány percen belül már aludt.

No ez az egyik napról a másikra megváltozott. Ahogy elindulok az ajtó felé elkezd sírni. A szakirodalom szerint ezt szeparációs félelemnek hívják, kialakult a kötödés. 5 hónapja tart. Altatnom kell és a kiságy mellől sem mozdulhatok el, mert azonnal feláll és sír. Igaz, hogy könnyen elalszik - ha mellre teszem és valóban álmos. Mivel szopik még, ez végül is nem zavar. Én is olvastam a suttogót. Próbáltam 3-5 percig sírni hagyni, meg visszafektetni 120-szor, amikor felállt a kiságyban. De hosszabb sírás közben összehányta magát, ezért én soha többé nem fogom sírni hagyni. Elvégre olyan gyorsan felnőnek a gyerekek. Mikor dajkáljuk őket, ha nem most. Van egy főiskolás fiam. Tudom miről beszélek.

Ezért a kicsit ha kell, ölbe veszem és sétálok, énekelek neki, ha kell - simogatom a kis hátát. Nem igen érdekel meddig fog tartani, majd eljön az ideje és elalszik egyedül.

Az éjszakák nehezek, mert 6-8-szor megébred és azonnal feláll. Teljesen olyan, mintha a felállást gyakorolna (még nem jár, csak kúszik.)

Nem tudom. Nálunk ez vált be, hogy nem hagyom sírni és gyorsan elalszik, de ha nagyon fáradt, akkor 45 percig is eltart az altatás. Ha meg nem fáradt, akkor cca 10 perc.

Kedves Édesanyák, Édesapák!

Pszichológus, családkonzulens édesanya vagyok. Négy éves ikergyermekeim egyike súlyos fejlődési rendellenességgel született, az ő fokozott ápolása, gondozása miatt munkámat itthonról végzem. Így elmondhatom, hogy elméleti tudásomat ugyan az egyetemen szereztem, de ikergyerekeim és a betegséggel járó teendők sok mindenre megtanítottak a gyakorlatban.

Gyerekneveléssel, családi gondokkal, párkapcsolati nehézségekkel, személyes jellegű problémákkal küzdő személyek bizalommal keressenek fel egy e-mailben, segítek megtalálni a jó megoldást és kivitelezni azt. Akinek egy kis bátorításra, problémáinak megoldásában segítségre lenne szüksége, de a távolság miatt, vagy bármi más okból kifolyólag nem tud személyesen keresni fel egy szakembert, annak ideális megoldás lehet az e-mail-en át történő konzultáció (pszichotanacs@freemail.hu). Lásd még: www.pszichologia.mlap.hu

A www.pszichologia.multiply.com oldalon ingyen letölthető anyagok várják a kicsiket és a nagyokat egyaránt: babazenék, gyerekzene, kifestők, rajzfilmek (angol, magyar), oktatóprogramok, könyvek, zene minden kornak... A feltöltés folyamatos, érdemes többször benézni.

üdvözlettel, Nisreen

ka-ta!

Az én babám 2 hónapos és egyelőre ringatással alszik csak el. Már nála is alkalmazható szerinted a módszered? Ha magára hagyom, hosszan sír, akár egy órát is!!!! Azt meg nehezen bírom. Pedig próbálom elkapni az álmos pillanatát. Köszi
Betti

Szia Betti!

Egészen biztosan!!! A ringatás a mumusotok. Bocs.
Hosszan egyébként ne hagyd sírni. Max. pár percet. Ha pár perc után sem akar aludni, akkor három dolog lehet: vagy tényleg nem álmos, vagy már nagyon is álmos; vagy pedig akar valamit/zavarja valami.

Szerintem Nálatok ez utóbbi lehet: mostmár igényli a ringatást. Próbáld meg ezt valahogy elhagyni, és akkor működni fog ez a gyors lefektetés is.

Ka-ta


u.i:
Viszont, hogy a ringatást hogy lehet elhagyni, azt nem tudom. Próbaként esetleg a köv. alvásnál egyszerűen ne ringatsd, csak tedd le. Megeteted, tisztába teszed, besötétítesz, hallkan beszélsz Hozzá, leteszed az ágyába, és kijösz a szobából. (Én így csináltam/-lom.) Kell egyfajta rituálé, hogy érezze, hogy jön az alvás.
Ha így nem megy, és hosszan sír, akkor esetleg lassabban hagyd el. Pl. ringatás helyett csak összebújsz Vele 1-3x a nagy ágyon, majd átteszed az ágyába. Majd az összebújást is elhagyod, és helyette azonnal beteszed a kiságyba.
Próbáld ki.
Most kapkodva ennyi jutott eszembe, mert a pici fiam nem hagy békén

Nagyon aranyos vagy, hogy válaszoltál, köszönöm! Próbálkozom, már sikerlt elaludni kétszer magától, de pár perc múlva ordítva kelt fel! Majd tájékoztatlak, hogy haladok!
üdv, a kisfiadnak is!

Tényleg?! Nagyon ügyes vagy! Azt hittem nehezebben fog menni a leszoktatás. Mindenesetre, utána figyeld meg, csak beteszed az ágyába, és úgy fog maradni.
És azért ébredt ordítva, mert csak megébredt, és megijedt, mert nem ugyanazt látta maga körül, amit elalvásnál. Mármint, ha a karodban volt, mikor elaludt, akkor Téged keresett. Érted? És nem látott. Ettől ijedt meg, és ébredt teljesn fel. Látod, pont ezért javaslom mindenkinek ezt a gyors, egyedüli fektetést, hogy ha a pici meg is ébred, ne ijedjen meg, hanem magától visszaaludjon.
Ügyeskedj.

Szaisztok!

http://hoppa.ltime.hu

sziasztok!Lányom 2 hónapos egész jól alszik éjjel, kb 22órától hajnali 4-5 óráig, csak az a baj hogy nehezen alszik el.sokat kell vele "szórakozni" mire elalszik, de szinte már a fáradságtól sír, mért nem alszik akkor? segítsetek! üdv. Laura Köszönöm!

Sziasztok!
Az én kisfiam 19 hónapos, és csak cicin hajlandó elaludni. És lelkesen bólogat az énekeljen anya? kérdésre. Úgyhogy mi így alszunk. De azt olvastam a Kismama egyik cikkében, hogy nem véletlen az, ha a baba a cicit választja altatónak. Meg ha amama mellett, hozzá bújva akar elaludni. Türelem, mert idővel kinövi majd, és érett lesz arra, hogy egyedül, anya és cici nélkül is elaludjon.
Egyébként mi sem mindig aludtunk így. Amikor megszületett, egyedül aludt el. Aztán begyulladt a mellem, amikor egy hónapos volt, és este én fejtem, az anyós meg altatta a gyereket, persze ölben, ringatva. Persze én sem voltam akkor ellene, de a másodiknál biztosan máshogy csinálom majd. Később a babakocsi is megtette, ha tologattuk. Aztán több, mint egy éve megy a "cicin alszok el".b Éjszaka is többször felébred, akkor is szopizik egy kicsit, és alszik tovább. (mellettem). Állítólag az idő az, ami majd megoldja az alvásproblémákat.

Sziasztok!

Uj vagyok es ez az elso hozzaszolasom, illetve kerdesem.

A kisfiam 6,5 hetes es nekunk is gondjaink vannak az alvassal, altatassal. Mivel hasfajos, igy 24 oraban rajtam log es keveset alszik. Kapott savlekoto gyogyszert, igy a pocija mar nem faj annyira (ugy tunik a viselkedesebol), de nagyon megszokta a kozelsegemet es igenyli. Sokszor van, hogy szopizas utan nem alszik el, hanem nagy szemekkel nezeget es gyujti az informaciokat. Ilyenkor sokat enekelek, beszelek hozza, aztan hirtelen el kezd sirni, gondolom mivel faradt es nagyon nehez elaltatni. Probaltam ringatni, susogni neki, ami legtobszor bejon a nagy labdan valo fel-le hintazas. A gond, hogy csak rajtam alszik nappal es ejszaka is, amint lerakom akara az agyba mellenk, vagy a kisagyaba rogton felkel es sir. Ezzel csak az a gond, hogy semmit nem tudok csinalni egesz nap, de nem akarom Ot sirni hagyni. Most meg szerencses vagyok, mert az anyosom velunk van es mindent megcsinal a haz korul, de marcius vegen elmegy es egyenlore nem latom, hogyan fogom a hazi teendoket ellatni egy babaval a karomban. Kinek mikor alakult ki napirend es hogyan csinaltatok? Lehet meg korai a rutinra gondolni?

Elore is koszonom a hozzaszolasokat.

Udvozlettel:

Zumke

Kedves Zumke!

Esetleg kipróbálhatnád a hordozókendőt, vagy egyéb hordozót (bébi erszény, manduca, stb.). Nálunk ez vált be, az én babám is hasfájós volt, sőt még a babakocsit se tűrte, kezdetben kézben vittem, de ez nagyon fárasztó volt.
Sírni szerintem nem szabad hagyni, hiszen így sérül a beléd vetett bizalma. Én nem hagytam sose, cserébe rendkívül jókedélyű, kiegyensúlyozott bébi lett. (Persze még így is sírt eleget, kézben, mikor fájt a pocakja, 3 hónapos kora után szűnt meg.)
Ő most 6 hónapos, és mindig rajtam/velem van, de ez egyáltalán nem teher, csodás érzés, és így a dolgaimat is tudom csinálni. (Ajánlom az Életmód/Hordozókendő topikot, én sok infót szedtem innen.) Azért van ami nehezen megy, de azokat hétvégére hagyom, és akkor apa van vele.
Mi együtt is alszunk vele, az elején ő is azonnal felébredt, ha leraktam a kiságyába, sőt aztán már ha mellém raktam akkor is, de aztán rájött, hogy nem megyek el mellőle, és így nyugodtabb lett.

Üdv:
Almababa

Kedves Zumke!

Szerintem ne nagyon foglalkozz a házimunka kérdéssel, mert úgyis megvár. A baba a legfontosabb. A dolgaidat meg majd akkor csináld, ha apuka is otthon van. Rajta is tud aludni a kicsi. Március vége még elég messze van ahhoz, hogy változzanak a dolgok. Ki tudja. Lehet, hogy addigra simán elalszik a kiságyában, és elhagyja a "rajtad alvást". Talán az is segíthet, ha nem rajtad, csak a karodban altatod (más a testhelyzete), Onnan már könnyebben be lehet csempészni az ágyába. Igaz, lehet, hogy többször kell próbálkozni. ha meg nem megy, még mindig ott leszel, hogy rajtad aludjon. Türelem, és majd elhagyja!
Mi így aludtunk:

Kedves Zumke és többiek!

Nálunk is nehezen megy az altatás, főleg cicin hajlandó elaludni Brigi. Ő nemsokára 4 hónapos, de bizony jó volt még rajtam el tudott aludni:)
Majd leszokik róla és akkor más "rossz" szokást vesz fel figyeld meg. Sírni Én sem toom hagyni. A legnehezebb az esti altatás, mert nem csak cicit kap hanem mellé cumisüvegből még másik anyatejcsit is ez bizony megnehezíti a dolgot, így van h 11 után alszunk csak el, felváltva cumisüveg és cici:) Szóval Én is azt gondolom majd változik ez:)
Addig is kitartás, a házimunka meg tényleg megvár, senki sem várja el tőlünk h minden topp legyen mikor ott a pici!! Csak ezt mi érezzük így. A lényeg h a babának jó legyen!!

Sok sikert!

sziasztok!

A kisbabás anyukáknak javaslom a következőt: a fürdés után a baba szobájában félhomályban szoptassátok a kicsit. Ne beszéljetek hozzá csak a lehető legkevesebbet, legyen csönd és nyugalom körülötte. Így gyorsan megtanulja, hogy ez már az éjjel előtti utolsó evés. Büfiztessétek legalább 15-20 percig, mire letennétek általában félálomba merül, de nem alszik el olyan méllyen, hogy ne érzékelje amikor lerakjátok. Ha felébred nem fog megijedni, mert a kiságyban fekvés tudatával aludt el. Ha nagyon sírna mégis, ne azonnal rohanjatok hozzá, várjatok egy néhány percet (persze ne addig amíg behergeli magát), mert lehet, hogy magától visszaalszik, és csak azután menjetek oda hozzá. Először hátsimogatással és csöndes nyugtató szavakkal próbáljátok megnyugtatni, és ha ennek ellenére nem hagyja abba a sírást csak akkor vegyétek ki megnyugtatni. Lehet, hogy csak büfi maradt benne és azért cirkuszol. Amint megnyugodott azonnal tegyétek is vissza az ágyba és csendesen mondjatok még neki néhány nyugtató mondatot, aztán halkan menjetek ki a szobából.
Ez a módszer nekem bevált, gyakorlatilag 9-től reggel 6-ig alszik a baba.
Remélem másnál is beválik.
Üdv
Tündér

Sziasztok!

Csatlakozom a cicin alvós gyerekek anyukája táborához . Kisebbik lányom nagyon szépen aludt kb 5 hónapos koráig (leszámítva a hasfájós időszakot) de utána már nem volt hajlandó egyedül és cici nélkül elaludni. Ugyanez volt az első gyerekemnél is, de másfél éves korától kezdve folyamatosan el kezdtük lecsökkenteni a cicit (mert addig tényleg igény szerint kapott). Akkor már meg tudtam vele beszélni, hogy majd csak otthon, aztán már csak alvás előtt aztán így tovább....! Amikor nem cici nélkül aludt el akkor volt olyan mikor 1-1,5 órás volt az altatás apával jobban kivoltunk mint valaha de most, hogy 3 éves lett kb 5 percet kell mellé bújni az ágyában és már alszik is. Ha felkel éjszaka akkor csak szól, hogy át szeretne jönni hozzánk, persze mi mindig meg is engedjük. Volt mikor én is eldöntöttem, hogy leszoktatom de nem anyának való a gyereke sírása. Bízom benne, hogy lassan a kisebbikkel is meg tudom magamat értetni és szép lassan leszokik de hagyom a saját ütemében alakulni a dolgokat.
Ja és még valami, mikor terhes lettem a második manómmal akkor a dokimat megkérdeztem, hogy szoptathatok e és azt mondta, hogy amíg nem érzek egy ici pici görcsölést sem addig nyugodtan. Így folyamatos lehetett a nagyobbik lányomleszoktatása. A 9dik hónapig odáig sikerült eljutni, hogy csak a déli alváshoz kellett a cici. Tudtuk, hogy az autóban elalszik így ha bent leszek a kórházban apa akkor is el tudja majd altatni. Így is lett, mikor kijöttem 4 nap után a kórházból az én okos és ügyes nagy lányom azt sem tudta, hogy valaha cicizett , kerek szemekkel nézte, hogy miként etetem a hugicáját.

Így mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy úgy altassa a gyermekét ahogyan szeretné, következetes tud lenni és főként erős vagy hagyja alakulni a dolgokat, én szerintem egyiket sem lehet elítélni mert mindegyiknek van jó és rossz oldala is.

Remélem a tapasztalataimmal tudtam segíteni nektek

Szandra

Sziasztok!Én is uj vagyok, most irok elöször. Az én lányom most mult 2 éves. Születése ota együtt aludtunk a nagyágyban,de külön szobában a férjemtől. Aztán 1 évesen kapott egy gyerekágyat, tetszett neki, ugyhogy minden gond nélkül elaludt az új ágyában is, de persze ugy hogy én is ott ültem az ágya szélén. Azóta is ez megy. Néha el is fekszek mellé mikor már nagyon álmos vagyok én is. Mert ő még mindig felkel 2-3-szor éjjel. Cumija nincs, 1 évesen elvettem tőle, nem is igazán hiányolta, mert cicin aludt el általában. Már annak is vége. Viszont hozzászokott hogy mindig én altatom, mert a férjem nagyon ritkán van itthon. Szóval az lenne a problémám hogy se az apjával, se a nagyikkal nem alszik el. Én meg szeretnék visszamenni dolgozni, őt meg beadni bölcsibe. De nagyon féltem mi lesz vele. Nem fogják tudni elaltatni. Azt hiszem nagyon sokat szenvedne. Nem tudom mit csináljak. Próbáltam ár egyedül hagyni a szobában, de sirni kezd és ki is jön utánnam.

Judit!
Hazudnék ha azt mondanám, hogy a bölcsiben nem fog sírni és el fogják tudni altatni. Gondolom megnyugtató lenne ha így lenne de ez ritka. Megszokni megszokja idővel de biztos nehéz lesz. Próbáld meg, hogy alvásnál egy macit vagy valami játékot (de mindig ugyanazt) elaltatjátok magatok mellett, hátha így kötődni fog ahoz a valamihez alváskor így nem érzi annyira egyedül magát. Nagyon nehéz mikor ennyire ragaszkodnak de ez a természetes. Az lenne a rossz ha nem így lenne. Isten igazából azt tudom tanácsolni, hogy menjetek el együtt a bölcsibe, az a sok új játék meg az új közeg tetszeni fog neki. 2-3 héten keresztül (amikor már jár minden nap) még ne hagyd ott aludni hanem alvás előtt vidd haza. Érdekelni fogja az, hogy milyen jó lehet bent aludni. Mikor készülnek a gyerekek az alvásra engedd, hogy bekukucskálhasson a csoportba. Nagyon izgatni fogja ez a dolog. A lényeg, hogy mindig mond neki még az elején, hogy pl. ebéd után jövök érted. Ha ezt minden nap mondod akkor (sőt otthon is sokszor megkérdezed, hogy anya mikor megy érted? és ő mondani fogja, hogy ebéd után) egy hét után már egész jól fogja viselni. Aztán mikor jön az ott alvás akkor meg ezt súlykold belé, nagyon fontos, hogy kötni tudja az érkezésedet konkrét dologhoz.
Mi most kezdtük novemberben az ovit és hát...., nem volt egy isteni érzés mikor sírt de most már nagyon szereti (igaz januárban 3 napot volt oviban mert betegek voltunk most meg az influenza miatt nem viszem mert így is le van gyengülve az immunrendszere). És még ami fontos, hogy ha ő sír is és neked megszakad a szíved akkor se lássa rajtad, hogy neked is rossz. Egyértelműen nehéz lesz hiszen élete eddigi szakaszában teljesen jelen voltál.

Különben az én anyukám teljesen kivan attól, hogy a Tamarát nem hagyom ott nála aludni, de ő sem olyan típus, hogy anya vagy apa nélkül aludna el még ha a saját ágyában is alszik.

Na egy kicsit hosszúra sikerültem

Szandra

Szandra! Köszi hogy irtál! A bölcsiről még annyit, hogy csak akkor veszik be, ha már bizti dolgozni fogok. Mivel a volt munkahelyem nem vesz vissza, ezért most nagy munkakeresésben vagyok. De egyszer majd eljön az ideje,hogy külön kellünk válni egy kis időre. Ha nem a bölcsi miatt, akkor majd ha megy oviba. Az alvásnál mindig visz valamit maga mellé, van neki 3-4 babája, hol az egyiket hol a másikat. De ha nem fekszem mellé akkor inkább a babát is kibobja. Talán azt gondolja hogy a baba miatt nem férek oda? Van mikor szépen betakargatja és elalszik vele ugy hogy én az ágya szélén vagy a fotelben ülök. Nagyon változó. Kb egy fél éve azt a szokást vette fel, hogy addig nem alszik, amig el nem mondjuk az összes mondókát amit ismer. Pl. süti,süti kalácsot...,csip,csip csoka..., kerecske ,gombocska...! A legujjabb hogy tanulunk 5-ig számolni, ő meg mutatja a kis kezével. És addig nem nyugszik mig ezt minden altatás elött el nem mondjuk. Utánna meg vagy összebujunk, vagy simizni kellem a hátát vagy a talpát(ezt ő dönti el), és igy alszik el. Az anyukám is probálkozott vele, de fél ora sirás után feladta. Addig nem aludt a gyerek amig haza nem értem. Azota nem is ajánlkozik senki altatásra. A sirásról még annyit hadd mondjak, hogy én arra nagyon érzékeny vagyok. Kis korába mikor át lett szuratva a füle, nagyon fájdalmasan sirt, hát én majdnem vele sirtam. Rossz is rá visszagondolni. Ha még egy lányom lesz annak bizti nem szuratom át! Ugyhogy nagyon félek ettől az egésztől. Ez az első gyermekem, mindenki ilyen? Vagy csak én viszem tulzásba ezt az aggodást? Remélem a te kislányod már jol van. Sajnos minket is elkapott ez az infulenza már 2 hete. De hála Istennek már nem lázas, csak köhög. Bocsi hogy ennyit irok, de olyan jo hogy elmondhatom valakinek a félelmeim és látni hogy nem csak nekem vannak egyedül ilyen problémáim. Köszi! Szia!

Sziasztok!

Judit!
Én a második gyerekemmel is így vagyok, bár egy kicsit lazábban fogja fel az ember a dolgokat de akkor sem hagyom én sem soha, hogy sírjon kivéve a hisztit mert azzal nem vagyok hajlandó foglalkozni . Igaz a gondolom most el sem tudod képzelni, hogy ha ennyire leköt egy gyerek akkor kettővel hogy fogsz bírni, hát elárulom az energia és az erő megsokszorozódik ugyan úgy mint a szeretet. Tamara most múlt nemrég 3 éves de még nálunk is az van, hogy valamelyikőnknek bent kell lenni nála mikor elalszik. Kb egy fél éve van az, hogy már nem magyaráz az ágyban lefekvés után csak max 5 percet és utána alszik is mint a bunda. De szerintem a lényeg csakis a türelmen van, nekik is fel kell nőni ezekhez a dolgokhoz. Szerintem nagyon jól csinálod, hogy előtérbe helyezed a kislányod igényeit és nem hallgatsz másokra mert főzni meg lehet tanulni könyvből de egy gyerek nem a tankönyv szerint kell, hogy működjön.
Füllyukasztás , azt én sem szeretem de ha még egy gyerekem születne annak még a kórházban kifuratnám a fülét mert ott még annyira kis nyugisak, hogy sokszor alvás közben ki tudják lyukasztani nekik úgy, hogy fel sem ébrednek és nincs is vele többet gond.

Különben nekem pont a minap volt összetűzésem 3 barátnőmmel mert szerintük nekem igenis ott kéne hagynom a kisebbik gyerekemet a másik szobába este és meg foga tanulni, hogy egyedül kell elaludnia de én erre nem vagyok hajlandó. De szerintem ha nekik lesz majd gyerekük akkor ők sem ezt a nézetet fogják vallani csak most míg nincs addig könnyű ezt mondani.

Az aggódást pedig szerintem egy szülő nem tudja túlzásba vinni mert ez így terészetes.
Bocsi ha félreütöttem valamit de más gépen írok és egy kicsit másképp vannak a billentyűk.
Nyugodtan írd le ha van valami gondod, nehéz olyan emberekkel megbeszélni akik nem hasonló cipőben járnak és hát mi pedig....


Szia
Szandra

Kedves Judit és Szandra!

Olvastam a leveleiteket az altatással kapcsolatban, és ha nem baj, kicsit hosszan, de reagálnék rá.

Judit, nem, nem minden gyerek ilyen. Van olyan, mint az enyém is (1,5 éves), és még párunké, akit betesznek a kiságyba és "úgymarad". Szó nélkül, sírás nélkül elalszik, bárki teszi is le. És Szandra, igazuk van a barátnőidnek, mert VALÓBAN megtanulnak EGYEDÜL IS elaludni. Mindezt nem azért írom, hogy bántsalak/megbántsalak Benneteket, távol álljon tőlem, de tényleg van ilyen.

Valóban sokan küzdenek ilyen problémával, mint amiről írtok, és meg is értem a problémátokat, mert szörnyű lehet, de higgyétek el, működik a "gyors altatás módszere".

A barátnőim sorában a harmadik voltam a hatból, aki szült. Az első kettőnek hasonlóan rémisztő volt az altatás. Ebből okulva elhatároztam, hogy én már az első pillanattól a következőt fogom csinálni, és csinálom ma is pl. este:

vacsi: halk zene, rádió mellett, leeresztett roló mellett (lényeg, hogy érzi, hogy már este van, vége a játéknak)
+majd vetkőzés, és bilizés(11hótól)
+fürdés (közben gyerekszobában roló leresztve, kislámpa felkapcsolva.)
+bili
+gyors, játék nélküli! pizsiöltözés
+gyors, játék nélküli! ágybabe
+gyors cumisüveg szájba (nekünk még kell), cumi kézbe (ez is kell, de csak alcáshoz)
+villanyoltás
+simi az arcra
+majd gyors, halk távozás a szobából.

Mindig elalszik, nem sír. (Ő még este nem igényli a mesét.)

A másik három barátnőm közül a negyedik nem hitt benne, az ötödik, és hatodik soron következő, dettó ezt csinálta, nekik is bevált a módszer.

A negyediknek 9-10 hónapos a kisfia, és 7-8 hónaposan kezdte el ezt a gyors taktikát. Természetesen eleinte volt egetrengető sírás, mindkét részről, és veszekedés a férjével, stb. De egy hónap alatt (vagy csak pár hét? nem is tudom) elérte, hogy neki is azonnal elalszik a babája. Az az egy hónap nagyon nehéz volt neki, mert ráadásul a férje ki nem állhatja, ha sír a kicsi, így még vele is küzdenie kellett. De most a mennyekben érzi magát.

Megmondom őszintén, én sem értek egyet azzal, ha sírni hagyják a gyereket. Én sosem hagytam. Szerintem, míg nem beszél, minden sírásnak hárítandó oka van. (Az enyém csak akkor sír, ha hisztizik, de tudja, hogy azzal nem ér el semmit, és 1 percen belül mindig abbahagyja. De próbálkozik, amit ugye szabad. )
De amikor már képes beszélni, akkor azt is tudja, hogy a sírásával mindent elér: pl. oda tudja hívni magához anyát!!!

Én úgy gondolom, de mindenki azt tesz, amit akar, hogy mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb: pár heti, szívszaggató sírásos gyors fektetés, aminek eredménye az önálló alvás. Vagy a hónapok, évek óta tartó általatok leírt kényelmetlenségek, amelyek ki tudja mikor érnek véget. Ha kipróbáljátok, biztos sikerülni fog!!!

Megjegyzem, nem magamtól vagyok ilyen "okos" a témában. Szinte Bibliaként néztem, és nézem Dr. Tanya Byron: Vásott kölykök (Little Angels) című műsorát. Rengeteg okos dolog van benne, ez is egyike azoknak. A Zone Clubon szokott menni minden nap du. 3-kor és ism. este 7-kor. ( nézzétek meg ezt: forum.port.hu/viewtopic.php?topic_id=8906 )

Mivel valóban működik, én ezt a taktikát, úgy hírdetem mamás körben, mint az igét . Eleinte nem hittek nekem, csak akkor mikor saját szemükkel látták, ugyanis volt olyan, aki megkért, mutassam meg. Megtettem. Ráadásul a picifiam befordult a fal felé, és úgy aludt el azonnal. Megdöbbentek.

Én nagyon kényeztetős, puszilgatós, mosolygós, de elég tudatos nevelést nyújtó, és következetes anyukája vagyok a kisfiamnak. Ezért biztosan állíthatom, hogy összefér ez a gyors fektetési módszer az anyai szeretettel, és hogy Nektek is bevállna ez a módszer (is), ha kipróbálnátok. Sok sikert, ha belevágtok, és bocs, ha csak raboltam az időtöket. Lényeg, hogy párunknál működik, és jó lenne, ha minél többeteknek sikerülne. Mert tuti sikerülne!

Üdv,
Ka-ta

Szia Ka-ta!

Le a kalappal előtted, hogy ennyire tudatosan véghez tudod vinni a szándékodat. Sajnos be kell lássam, én akaratgyenge vagyok mert nem bírnám ezt így végig csinálni. Tudom, hülyén hangzik de ez nem én vagyok. Ez nálam több okból nem menne így például:
a kisebbik gyerekem simán kimászik az ágyából és kijön ha nem vagyok mellette,
ha egy szobába teszem őket akkor a kicsi sírásától nem tud aludni a nagyobb (még így sem pedig a kicsi velünk van egy szobában) ezért éjszaka is szopiztatom ha kéri (épp az imént is, de ez max 5 perc de akkor kő kemény kajálás van), a barátnőim pont ezen vannak inkább kiakadva, hogy igény szerint szoptatok és ezért éjszaka is adok (nem tudok elmenni bulizni)
Szerintem a cumi jó nyugtató lenne de nem kell, sem a cumis üveg ezért vagyok én
És ami a fő, én nem tudom ezt végig csinálni...., ha sír az nem jó, márpedig sír hiszen kipróbáltam. Ha lenne valami olyan módszered is amitől nem sírnak akkor elfogadnám , de én nem akarom minden áron 2 perc alatt letudni az altatást. Remélem érted mit akarok írni!!
Nem lenne rossz csak ne sírjon!!

Ha erre is van recepted szívesen várom!

Szia
Szandra

Ka-ta
Egyébként neked megvannak ennek a műsornak a részei? mert nekem nincs zone club csatornám és érdekelne!

Szandra

Szia Szandra,

nem, nem tudjuk felvenni, de azon az oldalon, láttam, hogy valaki szintén nagyon keresi. Kérdezd meg tőle. Valóban nagyon érdemes beszerezni, keresd meg.

Hidd el, hogy nagyon is értem, mire gondolsz!!!!!!!! Anyai szíved megszakad, ha sírni hallod. De gondolj bele, hogy még egy házasság is rámehet a kialvatlanságra, a fáradtságra. Nem lesz segítséged, mikor majd kellene, mert más nem tud "bánni" a gyerekeiddel. Megértelek, de valóban csak pár napról/hétről lenne szó. Utólag elkezdve, szerintem sem lehet elkerülni a sírást. A barátnőm 7-8 hós pici fia is bömbőlt, de anya nem adta be a derekát, és kisidő múlva elérte, hogy nem kell altatni.
Valóban nehéz, én is láttam. Mármint a műsorban. Volt olyan 3,5 éves kislány, akit r*sokszor kellett vissza vinni az ágyába (ki sem mondom hányszor) egy éjszaka alatt, és együtt sírt anya-apa a másik szobában, de a kicsi nem látta. Ott 3!!! nap alatt elérték az egyedülalvást. Hihetetlen, és r* nehéz, de megvan a gyümölcse. Csak pár r* kemény nap/hét kell hozzá.

És szerintem is igény szerint kell szoptatni, a kicsiket. Na de - már megbocsáss - egy több mint egy éves kisgyerek már régen át tudná aludni az éjszakát szopi nélkül is. Szoptasd, míg mindketten akarjátok. Szép dolog, és meghitt, de nem lehetne csak nappal? Legalább ki tudnátok magatokat aludni.

És persze, hogy sírnak, mert már rég tudják, hogy mekkora fegyvert jelent. Tudom, mert nálunk nem a sírással manipulál, hanem a "bilire" szóval. Tudja, hogy akkor azonnal odaugrom Hozzá.

Nem támadlak, és nem bírállak, csak javaslok egy olyan módszert, ami megkönnyíti az életeteket.

Üdv,
Ka-ta

Szia Ka-ta!

A tanács adás az jó, ki alkalmazza ki nem. Lehet, hogy valaki alkalmazza de van akinek ez nem jó, attól a véleményeket még ki lehet fejteni . Isten igazából most értettem meg, hogy én miért is nem "erőltetem" ezt az egyedl alvásos dolgot és ezt pont a te szavaidban találtam meg: Azért mert apa sem akarja, hogy ennyire kemények legyünk. A mi kapcsolatunk annyira de annyira szoros, hogy azt 10 év átalvatlan éjszaka sem tudná tönkre tenni . Én elhiszem, hogy vannak ilyen emberek akiket ez zavar de mi pont nem azok a típusok vagyunk így szeretnénk a gyerekünket hagyni a saját ütemében "felnőni", mert szerintem ehez igenis fel kell nőni. Nekem az éjszakai szopival sincs semmi gondom mert annyira rövid ideig tart, hogy ennyit simán megtehetek érte. Persze örülnék neki ha nem kellene neki éjszaka de szerintem most kezd megérni majd rá, hogy megértse mit miért és mit miért nem. Szeretek értelmesen megértetni mindent és nem elérni minden áron és itt most a pár napi akár heti sírásra gondolok.

Csodálom azokat akik meg tudják ezt tenni de aki engem ismer az tudja én nem vagyok képes ilyenre mert én képes vagyok "alárendelni" magamat. Szerintem az idő a legnagyobb kulcsszó ebben a témában. Természetesen téged is csodállak és jó hallani ilyen is van de....

Szia
Szandra

Sziasztok!!

Bocsi, hogy ismeretlenül írok, de nagyon felcsigázott amit írtatok!!

Amíg nem volt gyerekem én is vallottam, hogy szoktatással, egy kis sírás árán me lehet tanítani elaludni a gyereket.
De amikor nya lettem képtelen voltam véghezvinni, mert kegyetlenségnek éreztem.
Első lányom nagyon sírós, nyűgös baba volt, bár nem hasfájós. Csak cicin volt csendben az első hónapokban!!Természetesen cicin is aludt el!! Egy éves koráig éjjelente 6X-7X kelt , nem mindig kapott cicit, sokszor az apja ringatta vissza. Igen valóban nagyon sokat volt kézben és sokszor voltam kialvatlan.
Megpróbáltuk a fent említett módszert, de neki csak a cici kellett. És az esti nyugodt elalvás és béke érdekében hagytam. Aztán amikor nagyon kimerült voltam hagytuk sírni egyszer - soha többet!!!
Amikor az én mosolygós, jókedvű lányom reggel sírva ébredt, akkor a fejemet tudtam volna a falba verni.
Kb 15-16 hónapos korára meg tudtam vele beszélni, hogy éjjel nincs cici - elfogadta, de ennek ellenére felkelt éjjel többször.
Aztán két éves korára mintha elvágták volna. Persze minden éjjel próbáltunk valamit tenni azért, hogy ne keljen, vagy hamar aludjon vissza.
Abban, hogy meg kell érnie a gyereknek ahhoz, hogy végigaludja az éjszakát egyetértek Szandrával!!

Ka-ta! én is hallottam már olyan gyerekről, amilyen a tied (városi legenda ) , de ismerni még soha nem ismertem ilyet.
Persze vannak jól alvó gyerekek, és vannak kevésbé. Tény hogy az enyémeknek nincs nagy alvásigényük és éber alvóak.
Olat hallottam már, hogy egy baba átalussza az éjszakát, de mindig kiderül, hogy a szülők ágyában, vagy valami hasonló.

szerintem a gyerekek és főleg a csecsemők nagy része képtelen rá. Hiszen az idegrendszerük éretlenség folytán minden külső-belső ingerre 100%osan reagálnak. Még egy puki is fekletheti őket.

Az is tény, hogy a második lányomnál már minden könnyebb volt. A nagylányom megtanított arra, hogy úgy fogadjam el őket amilyenek. Sáránál már nem támasztottam elvárásokat az alvás terén, lazább voltam, kevesebet görcsöltem - talán ennek köszönhetően, talán nem,de - ő hamarabb leszokott az éjszakai ciciről, hamrabb elaludt (többször egyedül az ágyában -mert ezt igényelte), hamarabb átaludta az éjszakákat (1X-1X)

Mindig következetesnek és szigorúnak tartottam magam, de ezen a téren nem "teljesítettem" a korábbi elvárásaimnak megfelelően. Mint anya nekem az a legjobb, ha a gyerekeim kiegyensúlyozottak és nem sírnak. Akkor vagyok én is nyugodt és elégedett. Hogy ezt ki hogyan éri el, az nagymértékben függ a gyerek személyiségétől, a saját személyiségétől és nem utolsó sorban a környezetétől.

Sokszor gondolok bele, gogy gyermekeim első 2 évében nehézséget okoz az alvás nekem, de ez megszünik, átmeneti állapot. A gyerekoruk nem csak ez az első két év.

De amit a filmen bemutattak (említettétek), az már a ló másik oldala. 3,5 évesen már tényleg sok ha nem alszik egy gyerek - ezeknek azért mindig van a hátterében valami egyéb gond!! Szerintem. Egy csecsemő az más.
És igazolni látom ez a mi esetünkben, mert az extra rossz alvó gyerekeim teljesen jól funkcionálnak éjjel is már
Nem mondom, hogy soha nem kelnek fel, de egy éjszakai pisilés, vagy szomjas vagyok nekem tökéletesen belefér.

Le a kalappal mindenki előtt, aki az egyedül elalvásos módszert be tudta vezetni ilyen kis korban!!! De ehhez szerintem a gyerek is kell!! Valószínűleg ő amúgy is könnyen elalvó fajta.
És persze hogy nagy csapda, hogy nekem is jó érzés, amikor a kezemben , az ölemben, vagy velem összebújva alszik el a gyermekem. Imádnivaló érzés!!!!! Ja, hogy nekem ez néha már túlzás??? Ezt a jót akarom megvonni a gyerektől és nem hagyja? Igaza van!!!
De alőbb - utóbb leválank rólunk és higgyétek el ez is nagyon rossz érzés.
Amikor a lányom vidáman, énekelve ment az oviba és nem hiányolt, na akkor visszasírtam azt az időt, amikor ringattam és dédelgettem. Olyan gyorsan felnőnek!!!!

bocsi asszem kicsit hosszú lettem - hiába hiába hagytak a csajok

Szia Ka-ta!
Köszi a tanácsaid, és tényleg hihetetlen és egyben csodálatra mélto hogy te ezt végig tudtad csinálni. Most hadd meséljem el én a pici lányom történetét. Ő már egész kicsi korától(lehet már igy is született) egyfolytába igényelte hogy mellette legyek. Még nem tudott átfordulni sem, de észrevette hogyha egyedül hagytam a szobában. És akkor eszement orditásba kezdett. Egyszer megprobáltam, hagyom hadd sirjon, hát kb. fél óráig birtam. Éjjel külön alszik, csak inni kel fel és utánna megy az ágyába. Én meg megkellem várni mig elalszik, mert ha nem, jön ki utánnam,hiába csukom be az ajtot. Vagy bekelleném kulcsolni? És ez a gyorsan, halkan kijövetel se működik. Ő még azt is észreveszi ha felállok az ágytól vagy a fotelból, ha nem várom meg mig mélyen alszik. Kicsit nehéz vele, ezért néha elalszok mellette éjjel. Persze az elején, mikor még nem született meg én is azt mondtam hogy én nem hagyom magam, az én gyerekem egyedül,külön szobába fog aludni. Ebből csak az utobbit sikerült teljesiteni. De mit mondjak, nem is tudom melyik lenne jobb. Az igaz hogy valamikor hullu fáradt vagyok, de mikor este vagy éjjel minden kérés nélkül ad nekem 2 hatalmas puszit, na azt semmi sem potolhatja! És valahol én is azt a nézetet vallom, hogy miért fosszuk meg magunkat ettől a boldogságtól,hisz nemsokára felnő és már nem nekem fog puszikat osztogatni. Ez a 2 év is olyan gyorsan elröppent, és kb. tizen egynehány év és kezdődik a tinédzser korszaka, mikor már nem mi leszünk a legfontosabbak számára. Hát szerintem használjuk még ki ezt a kis időt és adjunk nekik minél több szeretetet, hogy ők is adhassanak nekünk.
De amugy tényleg köszi hogy irtál, majd talán a másodiknál kiprobálom a módszered. De azt majd akkor lássa az ember mikor ujra hallja a babasirást, hogy mennyire birja a lelke.
Na szia!
És még irj, ha van valami véleményed. Köszi!

Sziasztok!

Még valami eszembe jutott ezzel kapcsolatban. Mikor a Tami 1-1,5 éves volt akkor elegem lett az esti másfél órás altatásokból és azt mondtam, kemény leszek nem érdekel. Betettük a kiságyba és becsuktuk az ajtót. 1,5 órán keresztül sírt majd mikor elaludt akkor benéztem hozzá és azt látom, hogy ő ÜLVE alszik. Na nekem ez akkora nagy törés volt, hogy rájöttem semmi de ezt most komolyan mondom SEMMI nem ér ennyit az életben, hogy én ezt még egyszer lássam. Én is fel tudom mérni ép ésszel, hogy mikor hisztizik egy gyerek és mikor nem, a hisztinek mi sem engedünk de a sírás az más tészta.

Szandra

Sziasztok,

na, akkor kezdem sorban, mert lassan úgy érzem magam, mint egy boszorkányperben. Ami felháborít, mert egy jó, kipróbált, és életeket könnyítő dolog miatt, nekem kell feszengenem, és meggyőznöm másokat, hogy ez tényleg működik, és ne törődjenek bele az álmatlan éjszakákba!?

Gyöngyinek és Szandrának:
Szandra, Neked nem kellett tanácsot adni, mert nem Te, hanem Judit kért. Én igazából Juditnak tanácsoltam ezt a módszer.
Veled csupán nem értettem egyet abban, hogy szegény legyen kitartó, és törődjön bele abba, hogy a gyermeke nem alussza végig az éjszakát, és hogy minden gyerek sírna elalvásnál. Ugyanis ez NEM IGAZ!!! És ezért se Ő, se mások ne törődjenek bele!!!! És bocs, hogy négyőtök közül a három barátnőddel értek én is egyet.

Nekünk, 6-ból 3-onknak igenis - aki hiszi hiszi, aki nem, nem - egyedül, alusszák végig az egész éjszakát este 19:30h-tól reggel 7h-ig a gyerekeink. És ezt ezzel a gyors altatási módszerrel értük el. Ketten kezdetektől fogva, sírás nélkül, egyikünk pedig 7-8 hós csecsemőnél, már sírás, de kitartás árán.

Ez a topic azért jött létre, hogy akinek segítség kell, az kérjen, akinek pedig kipróbált ötlete van, az megosztja a kimerült, fáradt, segítséget kérő Anyukával. De az nem helyes, ha a már kipróbált módszert egy harmadik ember megkérdőjelezi, és e mellett csak nyugtató szavakkal szolgálhat. Haggyátok hogy mások kipróbálják, ne beszéljétek le őket róla, legyetek szívesek.

Ugyanis csak ezen az oldalon 5-en kérnek tanácsot, 3-an adnak nekik, de 7-en csak nyugtatják őket, mert nem hiszik el, hogy vannak jól alvó babák is. Pedig vannak. De ezért valóban tenni kell.

Míg Ti is, Szandra és Gyöngyi, mint ezen az oldalon a legtöbben nem elítélendő módon csupán bíztatjátok a másikat, és nyugalomra, kitartásra ösztönzitek, addig engedjétek meg, hogy mi a kisebbség használható tanácsot is adjunk a segítségkérőknek. És ha Ti nem akarjátok kipróbálni a módszereinket, akkor ne tegyétek, de MEGKÉRLEK, mások kedvét ne vegyétek el tőle. Másoknak segíthet. Mások esetleg kipróbálnák. De ha Ti csak a kegyetlenségünkre céloztok, és a véget nem érő sírásra fókuszáltok, akkor másoknak továbbra is nyugtalanok maradnak az éjszakáik, és fájdalmas minden lefektetés, holott EZ LEHET MÁSKÉPP IS, csak kitartás kell hozzá!!!

És akkor még valamit elmondok, pedig nem akartam, mert sejtettem, hogy már ez a probléma-mentes egyedül alvást sem fogjátok elhinni:

- Furcsa mód, ennél a három babánál, akiket így altatunk ismeretlen szó a hasfájás!!!!! Pedig az enyém 17 hós kisfiú, másik 18hós kislány, és 10hós kisfiú.

- Mindhárom bilizik már!!!!!! Az enyémmel 11 hósan kezdtem, és most már ott tartunk, hogy 10-15 perces utakra már pelus nélkul elmerészkedhetünk, hogy meleg időben 2-3 napig tartóan szárazak maradnak a nappali játszós pelusai, és éjszaka már 2x száraz maradt, mert ÉJSZAKA RÁKÉREDZKEDIK. A kislánnyal 15-16hósan kezdték, és most elkezdett szólni, ha nyomást érez, és hozza a bilit, hogy rá akar ülni. A harmadik baba, a 10 hós kisfiú gond nélkül pisil a bilibe, ahányszor csak ráülteti az anyja. Én is hallottam, hogy a szobatisztasághoz biológiai és szellemi érettség kell, ezért nem mondom, hogy szobatiszta, de azt igen, hogy mindhárom jól úton halad afelé. És ez a cél.

- És csak van valami a tanácsaimban, ha egyszer az én fiam már BESZÉL!! 3-4 szótagos szavakat, tagmondatokat. Pl. "Tamara (a nevem), anyuci, kapaszkodj, vásárol, tedd le, felkeltem, bilire, stb.

- És válogatás nélkül mindent megesznek!! A két nagyobb a főzelékeket már ÖNÁLLÓAN ESZI.

És zárásul, - most is alszik - ismétlem, én sem értek egyet azzal, ha sírni hagyják a kicsit, de mérlegelni kell. És mivel én kezdetektől elfogadtam ezt a tanácsot, és alkalmaztam, nálunk se hasfájásos sírás, se más miatti zokogás nem volt, mert mindig meg kerestük, és hárítottuk a lehetséges okot. Tehát, abban nem tudok tanácsot adni, hogy a fájdalmas zokogást hogy lehet megúszni egy 2-3 hónaposnál idősebb baba esetében az átszokatési időszak alatt!!!! De azt mondom, ki kell próbálni. Ha bejön, bejön, ha nem, nem.

Úgyhogy biztosíthatlak Benneteket, nem városi legenda vagyok/-unk!!!


Üdv,
Ka-ta
egy két magzatot, és egy Édesanyát frissen elveszített, gyermekét kényeztető NEM könyörtelen édesanya

Szia Ka-ta!
Ha nem haragszol én itt irok. Tényleg igazán büszke lehetsz a fiadra, alszik is, eszik is, és már bilizik is 17 hónaposan. Az én lányom már elmult 2 éves, még csak most kezd néha-néha ráülni a bilire, és pár falat ételt is kész gyötrelem beletömni. Na jo, van mikor szépen magátol is eszik, de az nagyon ritka. Kivétel a tejtermékek, pudingok, stb., az mehetne neki korlátlanul. És nem is sokat beszél, igy 2 évesen. Ugyhogy csak gratulálni tudok a fiadhoz.
De most az alvásrol, hisz az a fő vitatott kérdés. Mint már emlitettem probáltam egyedül hagyni a szobában, de kijön, hiába megyek ujra vissza vele, amint meglátja hogy ismét az ajtó felé tartok elkezd sirni és már száll is le az ágyról. Neki már rendes gyerekágya van,leesésgátloval. Szóval hányszor kelleném ezt eljátszani, el-vissza?! Talán az se jo hogy azért nem teljes sötétségbe van, világit nála egy éjszakai fény(gyengén)!
Azt is probáltam már megmagyarázni neki, hogy aludjon el egyedül, én se megyek messze, csak ide a szomszéd szobába, hisz azért nagyon értelmes, megért mindent, de ezt nem! Ja, és még azt is akartam mondani, nálunk is van nappali alvás is. Enélkül még nem tudná átvészelni a napot(1x kiprobáltam). Este fél 8- kor ő viszont még javába rosszalkodik, akörül szoktuk vacsiztatni. Mire ágyba kerül van ugy fél9-9 ora is talán. De mondom, akkor is még fél ora az elaltatása. Különben még azt is elmondanám, hogy a sirást nem csak én nem birom, a férjem még annyira se! Emiatt sokat veszekedtünk, mikor nem mentem egyszerre a gyerekhez mikor sirt, mert pl valami dolgom volt. De a férjem sokat dolgozik, ritkán van itthon. És mikor éjszakás, reggel lefekszik mikor hazajön, a gyereknek jobb csendben lenni és ezért én felelek. De legközelebbi éjszakás heténél lehet hogy kiprobálom amit mondassz. De arra nagyon rákellem szánni magam én is. Nekem is pont most alszik, már több mint egy orája, már tullépte a megszokottat(1ora)! Azért is tudtam ennyit irni. Nyugodtan irj még te is, mindenki elmondhatja a véleményét, azért van ez az oldal!
Sziasztok!

Ka-ta!!

Szerintem félreértetél minket!!! Legkevésbé sem akartunk támadni és elitélni Téged. Csak ne jött be ez a fajta módszer nálunk, ezért nem tudom őszintén javasolni másoknak. Abban pedig biztos vagyok, hogy van még pár gyermek és anya, akik nem tudják kivitelezni amit te!
Ettől ők sem kevesebek, sőt a gyermekük sem "butább" vagy "neveletlenebb"

Csodálunk azért mert ez nálatok ilyen jól működik!!
Gondolom, aki akarja kipróbálja a módszert (és kívánom, hogy mindenkinél sikert érjen el), de ha nem tudja/nem akarja akkor jó tudni azt is, hogy nem ő az ügyetlen vagy béna, mert vagyunk még ilyenek egy páran!!
És azt hiszem itt a hagsúly is azon van, hogy ki mennyit tolerál a gyermekétől, ki mit bír ki - nem vagyunk egyformák!!!

Pár gondolat még!! A hasfájás sajnos pár hetesen /naposan kezdődik egy újszülöttnél - semmi köze az altatáshoz!!

Amit a bilizésről írtál az is fantasztikus, valóban. Az enyémek "csak" két évesen lettek szobatiszták - maguktól. Stabilan.
De akkor ha jól olvastam a tied is felkel emiatt éjjel????
Azért mert az éjszakai vizvisszatartást egy hormon szabályozza. Ennek kell besűrítenie a vizeletet annyira, hogy éjjel ne is keljen felkelni pisilni.
Én ebben is kényelmesebb voltam: inkább ráadtam éjjel a pelenkát, hogy ne kelljen emiatt felkelnie, ha már jókat alszik éjszaka.

Lányom másfél évesen mondókázott és mások által is érthetően beszélt - szerintem ez sem függ össze az alvással (bocsi de valóban nem értettem ezt miért hoztad fel)

mégegyszer mondom: sajnálom ha támadásnak vélted, azt hogy nem értünk egyet. Tényleg az a lényege a forumnak, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat, véleményünket és aki olvassa leszűri magának a tanulságot.
És azt hogy "kinek van igaza" nem fogjuk soha megtudni, mert nem ez a lényeg, hiszem mindannyian okos, értelmes, értékes felnötteket nevelünk - ki így-ki úgy.

Egy kétgyermekes, édesapját elvesztő és édesanyját majdnem elvesztő lágyszívű anya

HOPP!!

Kihagytam, hogy mindkét lányom válogatás nélkül 8 hónapos koruk óta önnállóan eszenk

Rendben, elfogadva. Így azért másabb beszélgetni, mint az előző stílusban. És persze, hogy nem butább, nem neveletlenebb, akinek nem így alszik, eszik, stb a gyereke, ezt senki nem mondta!!!!!!!!! És az sem érdekel, hogy ki követi a példánkat, és ki nem. De az fontos, hogy ne nyugodjatok bele olyan nehézségekbe, amiket igenis ki lehet küszöbölni, meg kell próbálni tenni ellene!! Ez a lényeg. Mert akkor másoknak hogy hogy sikerül??? Nekünk például.

A hasfájás. Tény, hogy sok babának fáj a hasa, ez vitathatatlan, de valószínűleg nem annyinak, ahányra rámondják, és biztos nem annyi hónapon keresztül, ahányat hallunk.

A két éves szobatisztaságotok gyönyörű eredmény!! Tényleg! Amiket mi hallunk, ott a két éveseknek épphogycsak megmutatják a bilit, mondván, hogy majd megérik rá. Én 11 hósan mutattam meg, és gondolom Te sem kétévesen adtad oda neki először. Nem kell siettetni semmit, de el kell ismerni, hogy vannak gyerekek, akikkel többet foglalkoznak, mint másokkal. Dettó igaz ez az evésre is. Ismerünk olyan egykori 2 évest, akinek még csak fel sem kínálták az önálló evés lehetőségét, mondván, hogy ráér még.

Igen, jól érted, 19:30-20h között letesszük aludni, elalszik, de mostanában 22h fele felébred, és rákéredzkedik a bilire. Félálomban van, ráül, pisil, és alszik tovább reggelig. Reggel szintén bilire "hív", ráül, pisil, kakil, és vagy száraz a butyipelus (azt adok rá, hogy a pisilés egyszerűbb legyen) vagy nem.

A beszédet miért említettem? Most látod, én is megkérdőjelezhetném ezt az állításodat, hogy a 1,5 éves gyermeked mondókázik, de nem teszem!! Bár nagyon hihetelen. Inkább megkérdem, hogy mit tettél érte? Mivel segítetted elő? Mert ez tényleg hihetetlen. Itt én is jöhetnék a biológiai érettség, és a ráérmég kifejezéssel. Nem jövök. De tény, hogy ritka, ha 1,5 évesen érthető szavakat mondanak. A mieink megtették, és képzeld, ez az egyetlen, talán, amit nem lehet befolyásolni. De lehet, hogy erre valaki mást mond. Gondolom Te is rengeteget beszéltél hozzá.

Mennem kell, és már így is túl hosszúra nyúlt, ezért 100000000 bocs.

Sziasztok!

Húúú, Ka-ta ez kemény volt . Ennek a topiknak ALTATÁS a neve, szerintem itt nem határozható meg, hogy ki milyen ALTATÁSI módszerekről, szokásokról ír. Szerintem mindenki igenis írja le azt amit tud, gondol ezzel a témával kapcsolatban. Ezt nagyon rossznak gondolom, hogy ha valaki nem feltétlen ért veled egyet (bár csodálja az elért eredményed), pontosabban a módszerrel amit itt leírtál az feltétlen száműzni kellene.

Nos akkor én is reagálnék az általad írtakra, hogy tudd mennyire nincs összefüggés az altatás-étkezés-szobatisztaság között.

De kezdem az elején:
Ha valaki mint például én is, nem tudja elfogadni ezt a módszert akkor csakis beletörődhet hiszen nem feküdhet le minden nap úgy, hogy gyötörje magát egy olyan dolog miatt amit nem tud megtenni.

Különben magadjam a barátnőim számát? Na jó ez csak vicc volt mielőtt ezt is rossz néven veszed!!!

Idézek: Míg Ti is, Szandra és Gyöngyi, mint ezen az oldalon a legtöbben nem elítélendő módon csupán bíztatjátok a másikat, és nyugalomra, kitartásra ösztönzitek, addig engedjétek meg, hogy mi a kisebbség használható tanácsot is adjunk a segítségkérőknek. És ha Ti nem akarjátok kipróbálni a módszereinket, akkor ne tegyétek, de MEGKÉRLEK, mások kedvét ne vegyétek el tőle.
Ezt remélem csak egy rossz pillanatodban gondoltad, hogy Mi azért írunk, hogy másokat eltántorítsunk az általad leírt módszertől

És én igenis elhiszem, hogy van ilyen de én nem vagyok rá képes MINT MÁR EMLÍTETTEM!!!!

A szobatisztaság abszolút nem függ össze az alvási, altatási szokásokkal, bár én a gyengék táborát erősítem el kell mondjam, hogy az én lányom 20 hónaposan nappal teljesen szobatiszta, 24 hónaposan éjszakára is szobatiszta volt. De ez nem függ össze. Valamint az evés sem!!!
Elmondom mit evett a 14 hónapos gyerekem ma este vacsorára csak, hogy lásd ez sem az alvás függvénye: házi füstölt szalonnát, kenyeret és lila hagymát. Sőt én abszolút nem is főzök már neki külön és bébiételt sem veszek mert teljesen azon a koszton van amin mi.
És a beszéd: Hát nálunk az a csoda ha csendben vannak .

De kérlek ne vedd támadásnak ha valaki csak megnyugtat egy anyát. Nem hiszem, hogy valaki is jobb-rosszabb, több-kevesebb, inteligensebb-butább lenne azáltal, hogy azt a módszert alkalmazza ami neki és főként a GYEREKÉNEK jobb. Én csak a saját gyerekemnek akarok megfelelni és nem a barátnőim elvárásainak. Az pedig, hogy egy egy éves gyereket szopiztatok még éjszaka az nincs a hét fő bűn között , igényli!!!!!!!!!!


Judit!
Az éjszakai fény nem feltétlen lehet rossz. Van egy ismerősöm akinél például sokkal jobban alszik a gyereke ha világít egy kis lámpa mert zavarja a sötét. Próbáld ki így is úgy is, megtapasztalod a gyerek igényeit. Majd ha kipróbálod a gyors módszert akkor írj, hogy hogyan sikerült, szurkolok neked. Kitartás!

Szandra

Ka-ta!

Beelőztél!
Úgy látom már jobb volt a hangulatod , nem szabad senkit így "megszídni" mint azt az ez előttiben tetted hiszen anyák vagyunk, mindenkinek a saját gyereke a legfontosabb és ez a lényeg!!!

Szandra

Hát, igen!! A beszéd szerintem tejesen genetika! Persze hogy sokat beszélek a gyerekeimhez, de szerintem ezt a legtöbb anya megteszei. Az én nagylányom valóban nagyon fejlett a beszéd terén (ellenben a mozgása nagyon ügyetlenke) De ott a kisebbik lányom, akihez már eggyel többen beszéltünk, ő mégis "csak" az átlaggal együtt kezdett beszélni!!

Sajnos vannak olyan szülők, akikkel nem foglalkoznak eleget a gyerekükkel (voltak és lesznek is) , de szerintem akik itt vagyunk és olvassuk ezeket a topikokat, mind azért tesszük, hogy ügyesebbek, jobbak legyünk a gyerekeink érdekében.
Bár tény az is, hogy régeben - a mi időnkben - szartak a gyerek igényeire, fejlesztésére és egész jól felnőttünk
Bocsi ezzl még véletlenül sem akartam azt mondani, hogy ez nem fontos, dehogynem. A mai világ úgy szalad, hogy nem győzzük követni. Én szeretném, ha nem állítanék túl sok elvárást a gyerekeim felé, hiszen előbb utóbb úgyis annyi elvárásnak kell megfelelniük.


Szandra!!

Szalonna, lila hagyma- hmmmmm, imádom!!!
Az én lányaim is szopiztak éjjel is sokáig, és a kicsi most szokott le teljesen a ciciről teljesen. Én imádtam szopiztatni őket - gondolom Te is ilyen vagy, igaz??

Ja és a fény!! Nálunk egy szobában alszanak a csajok. Az egyik igényli a jelzőfényt a feje mellett (teljesen a szemébe világít szinte ), a másik utálja, ha a fény éri az arcát, a teljes sötétet szereti.
Jó mi??!!

Sziasztok!
Még az jutott eszembe, hogy jo lehet Ka-ta módszere abban az esetben ha már az ember az elejétől fogva igy csinálja(mint ő). De pl én vagy a Szandra akinek már nagyobb a gyereke nem nagyon tud átállni erre, mert a picik nem ezt szokták meg tőlünk. S, talán azt is gondolhatnák, hogy mi most miért csinálunk ilyen nagy változtatást, talán bántani akarjuk őket? Szoval a Ka-ta kisfia már az elejétől igy lett altatva,ezt szokta meg, de másé meg mást. De már emlitettem, azért én megprobálom, mégis hátha! Ma este is pl mikor kijöttem tőle, még felnézett,de akkor még visszatette a fejét.(Kukucskáltam az ajtobol). Akkor nem zártam még be az ajtot, csak kicsit behuztam. Aztán kb 5 perc mulva megjelent, nem sirt csak kijött. Visszamentem vele, ő az ágyba, én a fotelba. Aztán mikor elaludt, kihuztam az irányfényt és bezártam az ajtot. Azota alszik. Hát nem tudom mi lesz, lehet hogy félni fog sötétben, még nem aludt teljes sötétségbe eddig sose. De lehet hogy épp ezért meg se ébred(ebbe nem nagyon bizok)! Hát majd kiderül,aztán majd megosztom veletek mi volt.
Meg még valami eszembe jutott: lehet hogy ez az egész miattam van! Majd holnap az élmény beszámoloval elmondom mire gondolok,mert most már igencsak álmos vagyok.
Sziasztok!

Sziasztok,

hú, nem is tudom hol kezdjem.

Judit teljes egészében jól érti, amit mondok. Igen, én/mi már születéstől ezt alkalmazzuk, az egyikünk pedig 7-8 hós kortól kezdve.
Nekünk kettőnknek így nem is jutott ki az alvás miatti sírásból. A harmadikunknak igen, sajnos. Ő egy kemény csaj, de abban az időben a másik szobában mégiscsak sírt, mikor a babája is a sajátjában. De mivel nagyon elszánt volt, hogy utólag neki is sikerüljön, ami nekünk az elejétől fogva, ezért bevállalta azt a pár hét m* kemény hetet. És most áldja az eget, hogy végig csinálta.

Tudom, hogy r* sok különbség van egy csecsemő átszoktatásánál, és egy kisgyermekénél. Ez utóbbi biztos kőkeményebb, de Ő azt mondta, hogy azt az 1-1,5 órás időt, amit az altatás vett el az együttlétükből, most játékra fordítja. (Mióta sikerült nekik, elkezdte angolra vinni a gyereket.) Már nem kimerült, már nem ideges. ((((Egyébként az Ő férje az, aki annyira nem szereti, ha sír a gyerek, hogy nem csak a babával, de még a férje viselkedésével is meg kellett bírkóznia.)))) Azóta nincs sírás se az alvás előtt, se az éjszaka alatt. Leteszi/-sszük a gyereket, és az úgymarad. Elalszik, szó nélkül. Ezért örül, hogy belevágott, de legfőképp, hogy végig tudta csinálni.

A többit (evés, beszéd, bili, stb.) már csak azért hoztam fel, mert ennek a módszernek a negatívumaira helyeztétek a hangsúlyt, és mert úgy tűnt, egy szavamat sem hiszitek. Egyszerűen nem értettétek meg, hogy én csupán tiszta szívből ajánlom ezt a módszer mindenkinek, de nem kívánom rábeszélni senkire, és igenis van jól alvó gyerek, de ahhoz az kell, hogy anya ne menjen többi anya feje után, hanem próbáljon meg változtatni!!!!!!!!! Tehát, ha egyszer nem hisztek nekem, hogy így is lehet, akkor tessék, lehet még csodálkozni máson is. De ezekhez ne kanyarodjunk vissza. Szóval, igen, k* nehéz utólag kivitelezni ezt a módszert, rengeteg sírással jár, de megéri.

Hogy hogy csinálja a pszichiáter és a szülők? Hát.... azt a kislányt (3,5 éves volt) jópárszor kellett vissza vinniük a saját ágyába. Ott csak a szülői ágyban volt hajlandó aludni, a sajátjában nem. Szóval, anya-apa a saját szobájába. Mellettük a kislány a sajátjában, sima kisheverőn. Ahogy már írtam, körülmények olyanok, hogy érezte a gyerek, hogy itt az alvás ideje. Csendben, gyorsan, ahogy már írtam, lefektették, apa(anya) melléült, elolvasta a mesét, és kijött. Kislány utána, ordítva, sírva. Apa(anya) vissza, csendben, szó nélkül, de határozottan lefektette, és az volt a lényeg, hogy a kicsi ne lássa, hogy közben apuka szipog. Ajtó behúzva, gyerek újra jött, sírva, kiabálva. Apa ismételt. Párszor ezt megcsinálták. Közben apa(anya) a másik szobában csendben zokogott, hogy ezt nem csinálhatják, és szörnyű. Majd a gyerek egyre ritkábban jött ki, elfáradt........ úgy a kb. 1321132-diknél. Ekkor már csak szipogott, de az ágyában maradt. Végig aludta az éjszakát. Másnap este, elkezdődött elölről ez az egész, de már csak feleannyiszor mászott ki. Harmadnap már csak a mese kellett, de gyorsan ám, mert álmos. A kis édes. És nem hazugság, 5 napjuk van erre az egészre, de ahány részt én megnéztem, még mindegyik ilyen esetben 2-3 nap! alatatt sikerült!!! Elhiszem, hogy m* nehéz, de sikerül.

Hát, ennyi. A pszchnő ebben a műsorban egy csomó mindenre ad használható mintákat, pl. a problémás evésekre is.

Üdv,
Ka-ta

Más:

az enyém is eszi a lilahagymát. Pontosabban Ő még csak elnyammogja annyira, hogy kijöjjön a leve, és "élettelenül" kiköpi a maradékot. Mi is imádjuk. Nincs is jobb egy kis zsíroskenyérnél és hagymánál.

Képzeljétek, ma voltunk egy dúdolóban. Olyan mint a ringató. Szerintetek mit kell tenni akkor, ha a 10-15 kisgyerek (3 év alattiak) között van egy, aki majd' minden gyereket lökdös, megüt, durva velük? ÉS az anyja csak nézi, de nem tesz semmit????? Mindehhez még a taknya is a szájába lógott. Mi a fenét kellett volna tennem? Háromszor "molesztálta" a fiamat. Kétszer kiemeltem a gyerekek közül a sajátomat, de miért Őt "büntessem", ha a másik kölyök a dúrva. Mit szóltok???

És a másik: többen zavarba jöttünk attól (láttam, h elfordultak mások is), hogy a 2-2,5 éves kisfiút szomjoltásképp, mert csak 2-3 percig tartott az egész, az anyja ott mindenki előtt rányomta a mellére és megszoptatta. Utána a gyerek futott vissza sütit majszolni. (A fiam megállt előttük és egy darabig néztek őket tök közelről.) Nekem ez döbbenet volt. Hallottam én már 4-5 éves gyereket szoptatni, de furcsa volt élőben látni, még a 2-2,5 évest is.

Üdv,
Ka-ta

És ígérem, ma ez az utolsó.

Judit, pont, ahogy alkezdted, azt kell csinálni!!!!! Az irányfényhez nem tudok hozzászólni, de ahogy írtam mélben, ne csukd rá az ajtót. Kijön, lehet, hogy csak látni akarja, hogy ott vagytok. (Az is lehet, hogy ha nem néznétek rá, szó nélkül, magától visszafeküdne.)
Kijön, visszakíséred, határozottan, kedvesen. Újra jön, próbálkozik, újra kíséred. Egy idő után már nem jön, és nem is fog sírni.
Ügyes leszel, de légy kitartó. Pár nap.

Na, megyek okosodni ... tévézni. Hátha ma is lesz a pschnő 15h-től. Én csüngök rajta.... És az a furcsa, hogy ő nem azt mondja, hogy próbáld meg ezt meg ezt tenni, és akkor ezt meg ezt éred el, hanem rávezeti a szülőket. Kérdezi, beszélteti őket, hogy szerintük mit kellene tenniük, hogy megoldódjon a probléma. És egytől egyig kiderül, hogy az eszével minden szülő, mindenre tudja a megoldást, de a szíve nagyon megakadályozza a tettekben. Ami érthető, és ő is ezért pszichiáter (már annyit írtam, azt se tudom, hogy helyes írtam e ezt a szót. )

Na, tényleg lépek.

Legyetek jók, és kérem a tanéácsot, a bunkó kölökkel kapcsolatban.

Üdv,
Ka-ta

És ígérem, ma ez az utolsó.

Judit, pont, ahogy alkezdted, azt kell csinálni!!!!! Az irányfényhez nem tudok hozzászólni, de ahogy írtam mélben, ne csukd rá az ajtót. Kijön, lehet, hogy csak látni akarja, hogy ott vagytok. (Az is lehet, hogy ha nem néznétek rá, szó nélkül, magától visszafeküdne.)
Kijön, visszakíséred, határozottan, kedvesen. Újra jön, próbálkozik, újra kíséred. Egy idő után már nem jön, és nem is fog sírni.
Ügyes leszel, de légy kitartó. Pár nap.

Na, megyek okosodni ... tévézni. Hátha ma is lesz a pschnő 15h-től. Én csüngök rajta.... És az a furcsa, hogy ő nem azt mondja, hogy próbáld meg ezt meg ezt tenni, és akkor ezt meg ezt éred el, hanem rávezeti a szülőket. Kérdezi, beszélteti őket, hogy szerintük mit kellene tenniük, hogy megoldódjon a probléma. És egytől egyig kiderül, hogy az eszével minden szülő, mindenre tudja a megoldást, de a szíve nagyon megakadályozza a tettekben. Ami érthető, és ő is ezért pszichiáter (már annyit írtam, azt se tudom, hogy helyes írtam e ezt a szót. )

Na, tényleg lépek.

Legyetek jók, és kérem a tanéácsot, a bunkó kölökkel kapcsolatban.

Üdv,
Ka-ta

Judit!!

Remélem sikerrel jársz!!! Majd mesélj!!

Ka-ta!

Az én kisebbik lányom most hagyta abba a szopizást (két és fél éves) Imádtam az egészet, de nyilvánosan szoptatni nem szerettem. Persze amikor még egész pici volt, akkor az autóban, vagy a Gyerekszigeten diszkréten elvonulva. Engem is zavarba hoz ha idegent látok, pedig nagyon szoptatás párti vagyok. Vagyis nem az ha picit szoptatnak, de ha nagyobbat, akkor az igen (kivétel a barátnők )
Ez is a ló másik oldala szerintem - ezt nem feltétlenül kell másoknak is látni.
De ezt természetesnek kell kezelni, hogy azt tanulja meg a gyerek, hogy ez természetes. Hiszen előbb utóbb felteszi a kínóas kérdéseket is!! Miért kövér az a néni? miért nincs lába a a bácsinak? stb. És ezekre is válaszolni kell!!

Na, ami nem természetes az az agresszív gyerek
Húúú, nem csodálom, hogy nem tudod mit tegyél, én sem tudnám Nagyon gáz!! De talán - naiv vagyok - ha elmagyarázod a gyereknek, hogy ezt nem szabad, mert a másik gyereknek fáj és szomorú lesz, akkor elszégyelli magát az anyuka!!
Tudod ilyenkor én leginkább az anyukát venném elő és verném a fejét a falba!!

Sziasztok.
Tanácsot szeretnék kérni az altatással és éjszakai alvással kapcsolatban.

A kisfiam 8 hónapos koráig önállóan (nem cicin) aludt el úgy, hogy nem volt cumija és nem szopta az újját. Este lefektettem, megpusziltam és kimentem a szobából. Max. 10 percen belül már szuszogott. Aztán elmentünk sátorozni és velünk aludt 4 éjszakán át. Ezután soha többé nem sikerült egyedül elaludnia. Elkezdett sírdogálni, amikor ki akartam menni a szobából. Gondoltam, ja ez a szeparációs probléma, hát akkor maradok egy kicsit. Csakhogy most már 16 hónapos, csak cicin alszik el, nem hagyhatom egyedül és éjszaka háromszor, négyszer felkel.

Úgy látom, hogy amióta fel tud állni - 10 hónapos kora óta - ha csak egy kicsit éberebb, azonnal feláll és ezzel teljesen felébreszti magát. Ilyenkor elkezd sírni. Ha nem megyek oda azonnal, akkor bömböl. Egyetlen egyszer hagytam sírni és próbáltam követni a "Suttógó" tanácsait. Öt percig nem mentem be és a kisfiam a sírástól összehányta magát. Soha többé nem akarom ezt újra átélni.

De fáradt vagyok! Most már 8 hónapja nem aludtam egy huzamban 3 órát sem.

Az altatás nem tart hosszú ideig, max. 20 percig.

Sziasztok!
Most már tudok irni, a mai este egy kicsit nehezebb volt, mint a tegnapi.
De elöször a tegnap estéről. Azt már irtam, hogy kihuztam nála az irányfényt miután elaludt. És képzeljétek mikor ébredt fel elöször: negyed 6-kor reggel, este 9 ota!!! Nagyon örültem, nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, hogy ennyit aludt egyhuzamba. Persze én már elöbb is fenn voltam, vártam mikor kel. De ma, nehéz volt! Lefektettem, elolvastam neki egy mesét, aztán puszi és akkor átfogta a nyakam hogy bujjak oda mellé. Mondtam neki, hogy anya is még fürödni szeretne, utánna meg aludni a saját ágyába. Nem nagyon akart elengedni. Aztán mondtam hogy akkor csak ide a fotelba ülök, te meg aludj a babáddal. Különben a fotel a háta mögött van, vagyis hát nincs a szemszögébe.( mivel a hátán fekszik, nem lehetek a háta mögött ). Ezzel csak azt akarom mondani hogy nem ugy alszik el, hogy engem néz. Szoval elaludt utánna viszonylag hamar, én megint kihuztam a fényt és bezártam az ajtot. Ja igen, az ajtorol!: Azért is zárom be, mert ha nyitva lenne elég sok zaj behallatszodna és nagyobb valoszinüséggel fel is kellne. Pl.: ha reggel csörög a férjem orája, vagy mikor megy a fürdöbe vagy a wc-be,nyitálja az ajtokat. És ez mind elég közel van a szobájához. De nem hiszem hogy problémája lenne az ajtoval, könnyedén kinyitja ha akarja.

És most arrol amit tegnap elkezdtem. Nem épp idevágó dolog, ugyhogy ha nem érdekel benneteket nyugodtan lapozzatok odább. De ugy gondolom esetleg lehet összefüggés a kettő között. Ott kezdeném, hogy nekem van egy csomo fobiám. A babát azért is akartuk többek között, mert nagyon utálok egyedül lenni. Mint már emlitettem a férjem ritkán van csak itthon. Bocs, hogy mindig ismétlem magam! Szoval ha épp éjszakás müszakba ment, mondhatom hogy féltem itthon egyedül, hangokat hallottam. Sokszor kértem a hugomat aludjon itt velem, mig nem volt meg a baba. Aztán mikor megszületett, én aludtam az ő szobájába ha a férjem nem volt itthon. Azért is szokott hozzá hogy mellette alszom. Neki is jo volt és nekem is. Aztán az irányfény, azt is én vezettem be. Lehet szegényemnek nem is kellett volna. Csak hát én utálom a sötétet is. Ahhoz is én szoktattam hozzá! Én most tévé mellett alszok el, igy világos is van, meg csak a tv-t hallom. De most nehogy azt higgyétek hogy bolond vagyok! Azok a hangok nem a fejembe vannak! Egyszerű dolgok: orakattogás, roppanik a padlo vagy a szekrény, vagy épp csak bekapcsol a hütő. Pedig ez utobbi nem épp itt van mellettem mégis olyankor meghallom. És onnantol az embernek elindul a fantáziája. Szoval emiatt van az irányfény és az együtt alvás is, ami jo nekem is és szerintem ezt ő is érzi. De most már kezd kényelmetlen lenni, hisz ő is csak növekszik, és az ágyát is kissebbre cseréltük. Ezért akarok változtatni. (de lehet hogy ezzel már elkéstem).
Még egyszer köszi hogy elmondhattam. És bocs hogy az én bajomat is belesuvasztottam ebbe a témába!
Sziasztok!

Van még egy pár félelmem de az aztán tényleg nem tartozik ide!

Sziasztok!
Errő a verekedős gyerekről irnék! Igaz, nincs sok tapasztalatom ez ügyben, ilyen velünk még nem történt. De én biztos az anyjának szoltam volna. És tényleg nem csinált semmit? Még csak rá se szolt?! Akkor tényleg nagyon felháboritó!!! És a többi gyerek anyukája? Ők se szoltak neki?
Nem tudom kitől, de olyat is hallottam, hogy nem baj ha a gyerek kap egy kis "erőszakot", legalább megtanulja megvédeni magát.Hát szerintem ez egy nagy ostobaság! Legyen ő is olyan mint az az aggressziv gyerek? Mi lenne ha minden gyerek igy nőne fel? Igaz, néha az én lányombol is előtör a verekedés. Üti az apját vagy épp engem, vagy aki a közelébe van. De akkor én mindig leállitom. Megmagyarázom neki hogy az fáj a másiknak ha megüti.
Én nem szoktam ilyen helyre hordani, igaz nem is tudom hogy van e errefelé ilyesmi.(Csorna és környéke) Még nem is hallottam rola. De épp ezért félek a bölcsitől is, nem e bántják ott az eféle gyerekek. Mert a gondozonő nem hiszem hogy tud egyszerre 15 gyerekre figyelni.

A szopizásrol annyit, hogy én is természetesnek tartom ha egy anya megszoptassa a gyerekét ha igényli. Hozzáteszem azért én nyilvánosan sose mutogattam a cicim. Csak egy kicsit meglepő ez egy 2 éves gyereknél. Vele már meglehetne értetni, hogy azért ez egy kicsit intim dolog, és pont akkor ez neki nem lett volna létszükséges. De hát egészségére!
Most már tényleg megyek szunyálni. Sziasztok!