Szia Cleo!
Ne haragudj, de nem sokat tudok rólad-rólatok, de igérem majd visszaolvasok. Ja, Zsoltinak hívják a kisfiadat és óvodás, ennyit azért mégis.
Szóval, az én véleményem az, hogy el kell fogadni ilyennek. Azt tapasztaltam, hogy minnél inkább piszkálják-nógatják az ilyen bátortalan gyerkőcöt annál rosszabb a helyzet.
Nekem két fiam van, Benjámin 4,5 Dávid 2,5 éves.
Beni igencsak visszahúzódó-bátortalan-szótlan, ha idegenek között van. Egyébként nem ilyen. Közrejátszhatott az is, hogy amíg óvodás nem lett, szinte csak Anya-Apa volt körülötte. Aztán mikor 3,5 évesen oviba került egy kicsit féltem, hogy mi lesz vele, de nem volt különösebb gond. Persze tudom, hogy nem ő a csoportban a vezetőszemélyiség, de hát bőven akad más gyerek erre a posztra. Ő szépen elvan az oviban, de inkább szereti a csendes elfoglaltságokat(gyurma, rajz, kirakó), mint a közösen játszhatóakat, de azért ebben is részt vesz. Lassan megtanulja, hogy jobb a közösség, mint az egyedüllét. Ehhez azonban jó óvónó kell, aki felismeri a gyereknek ezt a tulajdonságát és óvatosan bevezeti őt a közös tevékenységekbe, de soha nem erőlteti. Valószínűleg nem ő fog monológot mondani az ünnepségeken, de ez nem baj, majd kap hozzá illő szerepet. Fontos, egy jó pedagógus nem akar minden gyereket sablonosra nevelni.
Sokszor van, hogy kérdeznek tőle valamit (olyan akit ő nem ismer) és nem válaszol. Ilyenkor, ha esetleg negatív megjegyzést tesz rá az illető, én meg szoktam védeni. Persze megpróbálom kettesben megtudni, hogy miért nem válaszol, általában nem tudja megmondani az okát. Múltkor is mondtam neki, amikor nem felelt a pénztárosnéni kérdésére, hogy így nem fogja megtudni a néni, hogy ő milyen okos és szépen tud felelni. Mondtam neki, hogy anya meg apa tudja, hogy ő milyen okos-ügyes, de ha nem szólal meg, nem válaszol, akkor mások nem tudják. Úgy néz ki ez használt, mert azóta válaszol, persze csak tőmondatokban, de akkor is válaszol.
És mindig szoktam neki mondani, hogy ő nem szégyenlős, csak még nem jött rá, hogy az emberektől nem kell félni-majd megtanulja.
Na, még sokat tudnék írni, de egy a lényeg szerintem, hogy nem vagyunk egyformák- és a gyerekek sem azok. Van akinek a szereplés nem gond, van akinek még az érettségi-vizsga is komoly megmérettetés. Alkati kérdés elsősorban, de befolyásolni- finomítani lehet rajta. Egyébként én is visszahúzódó voltam, ezért nem lepődtem meg, amikor Benikémen is mutatkoztak a "tünetek."
Saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen az, ha valakit elkönyvelnek szégyenlősnek. Jaj, de sokszor volt a suliban, hogy tudtam a kérdésre a választ, de mégsem jelentkeztem, mert féltem megszólalni. Ezért tartom fontosnak, hogy az én fiamat megértsem.
És még valami, nekem bevált az a módszer, hogy mindenkinek köszönünk az oviba menet-jövet. Szépen, hangosan kell köszönni és ezért sok dicséret jár-erre pedig büszke. (falun lakunk)
Bocsánat, hogy egy kicsit hosszú voltam, de még így sem tudtam leírni mindazt amit szerettem volna. Majd egy másik alkalommal.
Szép napot!
Timi