Szia! próbálok szépen sorjában menni
A puli kiváló házörző, a fajtát nem ismerem kifejezetten, de a szomszédomban kettő is lakik, látom, hogy hihetetlenül imádják a gazdájukat és feltétel nélkül teljesítik, amit kérnek tőlük. Azt gondolom, hogy egy gondos és szerető, következetes gazdi kezében minden kutya veszélytelen! Ráadásul szerintem azáltal, hogy a pulik terelőkutyák, kis szerencsével nagyon jó bébiszitterhez is jutottatok
Az én kutyáim is maradékon éltek egy ideig, aztán rászoktunk arra, hogy külön főzünk nekik. Általában csirkelábat, nyakat, farhátat kapnak, esetleg szárnyat, ezt összefőzzük hol kutyatésztával, hol burizzsel (mindkettő filléres dolog). Heti egy napot kihagyunk, ez a csütörtök, ilyenkor csak a fogmosó csontit kapják mindketten, más kaját nem. A házikoszthoz, ami havonta kb. 3-4ezer forintot tesz ki, szoktam venni nekik nasinak vitaminos készítményeket (kutyaropi - 10 Ft/db, Biscrock - kicsi csontik vannak benne piskótából, kb. 200Ft egy csomag, Markies - velővel töltött piskótaguriga, ez is olyan 200-300Ft körül van), ezeket csak úgy kapják időnként. Az orvosunk szerint mindkét kutya nagyon egészséges, látszik, hogy helyesen vannak táplálva
Nem világosítottam fel a táplálékuk mibenlétéről
Nem gondoltam, hogy ilyen nagy udvarotok van, így azt hiszem, tényleg nem szükséges a séta. Abból a szempontból nem árt, hogy kicsit pórázhoz is szokjon, ha pl. orvoshoz viszitek, ne legyen gond, valamint az sem árt, ha a környezetét ismeri, hogy ha elkóborol esetleg, akkor hazataláljon.
Ebben a korban nagyon fontos a vitamin és az ásványi anyagok, a csontjainak a kalcium. Mivel szerencsére nem kell rövid idő alatt túl nagyot nőnie (mint pl. egy dán dognak), ezért elég, ha naponta adtok neki táplálék-kiegészítőket kifejezetten babakutyáknak valót. Az a legjobb, ha száraz kaját adtok, azzal a rágási kényszere is kielégül egyben. Most még, míg ilyen kölyök, figyeljetek, hogy ne legyen túl fűszeres a kajája, próbáljatok valami "light"osabb ételt adni neki (tapasztalat: az én kiskutyám, a bichon típusú a kutyakonzerveket nagyon nem akarta megenni. Első látásra mindet utálta, ezért vettem neki a doki tanácsára zacskós cicakaját. Na, azt imádta! Ráadásul sokkal kímélőbb, mint a kutyakaja és állati jó illata is van. Whiskast kapott egyébként, abból is a csirkéset ette előszeretettel.) Szóval összefoglalva: kiskutya naponta háromszor-négyszer kapjon enni, egyszerre keveset, reggelire valami könnyűt (pl. cicakaja), ebédre mehet egy kis száraz, uzsira-vacsira pedig egy kis házikoszt (főtt csirkehús, párizsi, ilyesmi). Azért azt hangsúlyoznám, hogy ez csak az én véleményem a tapasztalataim alapján, ezt egy kutyatenyésztő valószínűleg porrá zúzná egy pillanat alatt, mint helytelent, de azt gondolom, ez egy arany középút egyszerű halandó gazdik számára
Azt nem írtad, hogy a kiskutya milyen oltásokat kapott meg. Arra nagyon vigyázzatok, hogy amíg a szopornyicát és a parvót nem kapta meg, illetve nem lett féregtelenítve, addig ne nagyon legyen olyan helyen, amit más állat is látogat, illetve ne is találkozzon másik állatokkal, nehogy beteg legyen!
A fiúkutyák szagra mennek pisilni is, kakilni is. Tehát ott fogja elvégezni a dolgát, ahol valami izgi szagot érez. Az én vizslám lány, ő rendszeresen ugyanoda jár. A bichonom fiú, van úgy, hogy már majd bekakil, de még mindig totyog földre szegezett orral, és amíg nincs meg az ingerlő szagocska, addig szorítja
A kutyaházat érdemes kibélelni valami puhával,a mibe bele tud vackolódni, az ajtajára tegyetek valami rongyot, ami védi a hideg/meleg beáramlásától. Ezeket célszerű hetente legalább egyszer alaposan kiporolni, illetve ha szükséges, kimosni. A területét a szükséges mértékben takarítani kell (kutyapiszkot összeszedni), mert marha büdös bír lenni, főleg, ha a kis lökött kölyök esetleg beletrappol
Érdemes elkérni az anyás gazditól valamit, amin az anyakutya szaga rajta van, hogy mikor egyedül hagyjátok, akkor is legyen körülötte valami ismerős. Ha ez nem megoldható, adjatok neki egy társat, mondjuk egy nagyobb plüssjátékot, az én kutyusomnál ez nagyon bevált, hozzábújva aludt éjszakánként, és nem hiányzott annyira a sok tesó meg a mamija. A kutyák egy idő után, mégha együtt nő föl az anyjával, akkor is elfelejtik a vérségi köteléket (talán az ivaréréssel egy időben). Nem hiszem, hogy a közelség problémát fog okozni. Éjszakai sírásra-rívásra készüljetek, nagy valószínűséggel bekövetkezik, hiszen szokatlan lesz neki a magány. Pár nap után megszokja, hogy nincs többé anya, gazdik vannak és Titeket fog imádni.
A mosdást egyrészt kivitelezhetetlennek tartom, másrészt teljesen feleslegesnek is. A gyerekek immunrendszere csak akkor tud erősödni, ha "bombázva" van. A kézmosást természetesnek gondolom, de nem látom kárát annak, ha a kutyus megszaglássza a baba lábát, vagy a "kutyás" ruhádban ülteted az öledbe. Azt szokták mondani, hogy a gyerekeknek életük első évében 1 kg koszt meg kell ennniük ahhoz, hogy megerősödjön az immunrendszerük. Ez vagy így van, vagy nem, mindenesetre látok benne értelmet. Szóval szerintem helyesen tippelsz
Ha nem is egész nap, de ha nagyon sír, látogassátok meg. Mivel kiskutya, még nagyon sokat fog aludni, hamar elfárad. Az én kutyababámhoz órát lehetett volna igazítani: reggel felkelt, hancúrozott egy jó órát, aztán tízkor kidőlt, de annyira, hogy még a bökdösésre sem reagált. Aztán délben megint felélénkült, háromkor megint kidőlt. Délután ötkor játék, hétkor kóma. Kilenckor ismét hacúr este tizenegyig, akkor végleg kidőlt, mint egy krumpli. Éjjel kicsi sírás, nem reagáltunk, második éjjel már egy hang sem volt, hozzábújt a macijához és aludt békésen.
A falkavezérség nem mindig egyértelmű. Legalábbis én kicsit tanácstalan vagyok a mostani kutyáimat illetően. A régi tacsimnak egyértelműen apu volt az isten. Most a vizslám talán rám hallgat a leginkább, mert következetesebb vagyok vele szemben, mint bárki más a családban. A bichonom meg, bohóc természetéből adódóan tök hülye
Többnyire inkább rám hallgat, én vagyok a mami. A papi ritkábban van otthon, így ő az isten szerepet játssza az életében. Viszont ha távozunk, a párom után már nem sír, énutánam pedig eladja a házat. Én viszem orvoshoz, én fésülöm, fürdetem, etetem. Viszont a párom játszik vele minden este, vele tud csak igazán bohóc lenni, és (jöhetnek a kövek!) csak vele hajlandó aludni... Reggel viszont engem kelt, hogy pisilni kell, engedjem már ki, sőt, nekem sokkal jobban örül, mikor hazajövök. Asszem, nem lehet rajta kiigazodni. Bízzátok a kutyára, majd ő kiválasztja, hogy kivel érdemes együttműködni, mielőtt baj lesz, és ki mire jó. Nem biztos, hogy egygazdis kutya lesz, bár a puliknál szerintem ez jellemző.
A neveléssel kapcsolatban nem érdemes sok szót vesztegetni, ha megveszed a könyvet. Részemről én sosem neveltem a kutyáimat, csak beszéltem hozzájuk, mintha gyerekek lennének - ezzel elértem mindháromnál, hogy bármit mondok, értik. A következetesség a fontos, ha valami egyszer nem, az mindig legyen nem. A kutya nem tud különbséget tenni, hogy mikor lehet valamit, mikor nem (egy szélsőséges példa: ha fölmehet a fotelra, akkor ő akkor is fel akar majd menni, ha éppen ül benne valaki és nem fogja érteni, hogy most miért nem lehet, hiszen ő simán el tudna férni, legfeljebb kicsit kitúrja az embert
) Nos, azt hiszem, ebből látszik, hogy tökéletesen rabja vagyok az állatoknak, imádok velük élni. Szerencsére még sosem volt úgy kutyám, hogy udvaron élt, mindegyik lakásban lakott családtagként - azt hiszem, bele is haltam volna, ha nem élhetünk együtt
Kérdezz még nyugodtan, ha eszedbe jut valami! Addig is nagyon sok boldogságot kívánok az új családtagotokkal, hidd el, az egyik legnagyobb csodája a világnak a kutya-ember kapcsolat!